Zeneterápia klinikai esettanulmánya apraxiás gyermeknél: találjuk meg Lilly [623434]

Zeneterápia klinikai esettanulmánya apraxiás gyermeknél: találjuk meg Lilly
hangját

A kutatás célja : egy diagnosztizáltan gyermekkori apraxiával küzdő három éves kislány
beszéd, és nyelvi fejlődésének vizsgálata a zeneterápia alkalmazása mellett. A gyermek
huszonnégy alkalommal vett részt terápiás ülésen, kilenc hónap alatt.
A beszéd apraxiája (elméleti alap)
A beszéd apraxiája a beszédmozgások programozásának zavara. Többnyire afáziához társul,
főként a Broca-afáziához, és nehéz elkülöníteni a két beszédzavart. Az apraxia más formái is
kísérhetik. Okai sokfélék. Okozhatja agyi érkatasztrófa, vagy traumatikus sérülések, vérzés,
baleset, műtét. Érinti az artikulációt, a hanglejtést és a beszéddel kapcsolatos viselkedést is.
Az ejtéshibák következetlenek; a szájmozgás keresi, hogy miként formálja a hangokat. A
hibák száma a szavak és a mondatok hosszával együtt nő. El kell határolni az afázia
fonológiai zavaraitól és a dizartriától. Speciális logopédiai és más kezeléseket igényel. Lehet
fejlődési vagy szerzett. A fejlődési formát nem kísérik más tünetek. A beszédzavar oka nem a
beszélőszervek ügyetlensége vagy gyengesége. A zavart a koordinálatlanságuk és a
mozgástervezés hiányosságai okozzák. A nyelvvel és a beszéddel kapcsolatos kutatások
modellezik a beszéd folyamatának szerkezetét és szerveződését. Eddig azonban alig vannak
tudományosan megalapozott módszerek a beszéd apraxiájának kezelésére.
Ezért fontos minden olyan esettanulmány, mely tudományos értékkel bíróan követi egy
apraxiás beteg fejlesztését, fejlődését. A gyermekkori beszéd apraxia elnevezése CAS. A
kutatók úgy vélik, hogy születés körüli problémák idézik elő a károsodást, bár mérni, és
diagnosztizálni ezt még nem tudják. Elkülönítik a megkésett beszédfejlődéstől. A
gyermekkori apraxia esetében nagy a különbség a nyelv befogadó képességének, és a normál
fejlődési ütemű verbális expresszív képességek között.

Vizsgált személy, és módszerek
Az eddigi szakirodalmi, kutatási leírásokban már vannak adatok, és eredmények a CAS
problémával küzdő gyermekek esetében a zeneterápia hatékonyságára (Rosenbeck, Hansen,
Baughman, és Lemme (1974), Gillis (1980), Wheeler (1999))
Ezen klinikai esettanulmánynak a kutatási módszerei az adatgyűjtés, és elemzés. A felvett, és
megfigyelt ülések pontos leírása, elemzése melyben az adat alapú zeneterápiás megközelítés
áll a középpontban.

Lilly érett súllyal született, de mozgás, és beszédfejlődésében elmaradások mutatkoztak. A
megkésett fejlődésű kislányt mozgásterápiába vonták, de beszédfejlődése nem indult be.
Gyakran csak sikítozott, visítozott. Ezzel a problémával a gyermekorvos nem tudott mit
kezdeni. Kétségbeesett szülei megtanították neki az American Sign Language (ASL)
kommunikációs módszert. Hallásvizsgálatok, és MRI eredmények fiziológiás eltérést nem
mutattak. Húsz hónapos korára Lilly tudta a színeket, formákat, és ismerte a számokat 1-10-
ig. fogalmi gondolkodására jellemző, hogy megértette a fogalmak egy részét, a számolás,
rendezés, összehasonlítás műveletét. Korábban a gyermek részt vett korai fejlesztő
programban, amely magában foglalta a beszéd, és játékterápiát is. A terápia kezdetén a
gyermek 5 fonémát ejtett, köztük a / BAH /, / da /, / ö /, / ó /, és / PUH /, de szavakat nem.
Viszont jól emlékezett Lilly a jelnyelvre, és a gyors ütemű zenére.
Ezért döntöttek úgy a szülők, hogy részt vesznek az egyetem zeneterápiás programjában.

Eredmények:
A zeneterápiás folyamat keveréke az improvizációs, viselkedési, és kreatív terápiás
megközelítéseknek. Az úgynevezett adat alapú zenei beavatkozásokhoz kapcsolódóan
vizuális, és interaktív segítséget is kap a gyermek a terapeutától.(pl: speciális játékos
párbeszéd a gyermek, és terapeuta között)
A gyermek kommunikációs képessége a terápia elején szinte teljesen nonverbális volt, míg az
utolsó alkalommal több szótagot is képes volt kiejteni, képes volt a hangokat kombinálni, és
rövidebb szavakat is vokalizált már. Nagy hangsúly kapott a kezelés folyamatában a gyermek
energiáinak, a zene szeretetének koncentrálása, a kommunikáció céljából. A terápiás
folyamatban a gyermek bizalmatlan, gyanakvó személyisége elfogadóvá, nyitottabbá vált. A
terápia során a szülők szorosan együttműködtek a terapeutákkal.
Az eredmények értelmezése

Mivel a gyermekkori apraxia objektív diagnosztikus eszközökkel nehezen feltérképezhető,
fontos, hogy az ilyen klinikai körülmények között végzett terápiás folyamatokról
esettanulmányok készüljenek. Az egyedi esetek leírásával kialakul egy olyan tudásbázis, mely
a kutatók, terapeuták, szülők számára egyaránt fontossá válik, segíthet más ilyen
problémákkal küzdő gyermekek esetében a hatékony, és célzott terápia megállapításában.
A terápiás folyamat részletes leírásának pedig fontos a szerepe a terapeuták eszköztárának
bővítése céljából is.