Ujvárossy-Kerekes László Vizsuly Orsolya [306579]

Universitatea Creștină Partium

Facultatea de Litere și Arte

Specializarea: Arte plastice (Grafică)

LUCRARE DE LICENȚĂ

Coordonator stiințific: Absolvent: [anonimizat]. univ. dr.

Ujvárossy-Kerekes László Vizsuly Orsolya

Oradea

2018

Universitatea Creștină Partium

Facultatea de Litere și Arte

Specializarea: Arte plastice (Grafică)

Imaginea narrativă a visului

Coordonator stiințific: Absolvent: [anonimizat]. univ. dr.

Ujvárossy-Kerekes László Vizsuly Orsolya

Oradea

2018

Partiumi Keresztény Egyetem

Bölcsészettudományi és Művészeti Kar

Szak: Képzőművészet (Grafika)

Az álom narratív képe

Témavezető: Hallgató:

dr. Ujvárossy-Kerekes László Vizsuly Orsolya

egyetemi professzor

Nagyvárad

2018

Bevezetés

Témafelvetés és motiváció

Az álmok világa témakörként egy izgalmas és a képzelet határait környékező, művészi önkifejezé[anonimizat]óban gazdag birodalom. Mivel fejezhetném ki legjobban mondanivalóm, mint álmaim és szabad képzeletem képeiben, hisz az álom önkéntelenül hű az álmodóhoz, az álmodó belső világát hitelesen leképezi, az agy feltétlen üzeneteit felhasználva, mely könnyen átértelmezhető a valóságra.

Az álmokból táplálék és ihletés gyűl az alkotáshoz, az önkifejezés legőszintébb formája, ha álmaink kifejezhetjük, papírra vethetjük, formát adhatunk nekik. Az emlékek, a mindennapok információi, az elfojtott vágyak, a világ valós felfogása és az elnyomott gondolatoknak ezekkel kapcsolatos összevetése, értelmezése a tudatalatti felszínre töréseivel a belső én viszonyulását tükrözik.

A művészetnek hatalma van, képes új, a valóságból ihletett, de attól elszakadó vilá[anonimizat]ár a képzeletnek és a lehetőségeknek mikor az ember alkot. Mindemellett, a lehetőségek az álmodó számára ugyanígy korlátlanok, ahogy megfékezhetetlen mindkét cselekvés, mert akarva akaratlan alkotunk és álmodunk (ez alatt nem csak a művészetre gondolok). Formáljuk a körülöttünk lévő világot, információt fogadunk be és közlünk az általunk megválasztható formában, tudatosan vagy akaratlanul.

Kifejezni és megörökíteni álmaimat abból a kívácsiságból fakad, hogy feldolgozzam és megértsem önmagam, és azt ami engem a lelkem mélyén leginkább foglalkoztat, a személyes mondanivalóm amit megoszthatok a világgal, amelyben élek.

Célom hogy álmok és valóság összevetésével valami újat vagy legalábbis számomra érté[anonimizat]ó, nem mint az álom aminek üzenetei a reggellel elragadtatnak. Mint egy napló vagy torz tükör amit a valóságban magammal szembefordítok és felismerem benne önmagam hű mását.

Érzé[anonimizat] álmok az önkifejezés motivációja által, a képzeleten át egyedi alkotá[anonimizat] és különböző minden és mindenki mástól a világegyetemben. Az álmok értelmezésében és kifejezésében nincsenek szabályok, szabványok, mindenki a saját képzeletével analizálja, személyes üzenetet formálva belőlük, amit legjobban önmaga ért meg és fog fel belátá[anonimizat]ított, tudományos mód az álomfejtésre, csak különböző próbálkozások, megközelítések.

Mindezt rajzok, képek, formák összegzésével akarom kifejezni, külön képeket alkotva általuk, egy digitális montázs sorozatban.

Az álom – rémálom, mint tematika, a tudományban és a főbb művészeti korok- ban

Tudományos áttekintés (álom tartalma és eredete, lélektani folyamatok)

Senki még nem készített egy holisztikus elméletet arról, hogyan formálódnak az álmok az agyban, egy elmélet, hogy mik az álmok vagy hogyan tudnánk tudományosan értelmezni őket.

A harmadik évezredben, a mezopotámiai királyok felfedezték és értelmezték álmaikat viasz-táblákon. A mezopotámiai dokumentumok 3100-ig nyúlnak vissza; egyesek szerint ők az elsők, akik az álmokat dokumentálják. Gilgames epikája egy ősi mezopotámiai írás, amely a 7. század második felétől származik, amely Gilgames számos álmát és azok megfelelő értelmezését említi Ezer évvel később, az ókori egyiptomiak egy álomkönyvet írtak, amelyben több mint száz gyakori álmot és azok jelentését jegyezték fel. Azóta sem szűntünk küldetésünkben, hogy megértsük miért álmodunk. Tehát a sok tudományos kutatás, a technológiai fejlődés és kitartásunk nyomán még mindig nincsenek határozott válaszaink, de van néhány érdekes elméletünk.

Álmodunk hogy vágyaink teljesüljenek.

Az 1900-as évek elején Sigmund Freud azt javasolta, hogy míg minden álmunk, beleértve a rémálmainkat is, a napi tudatos életünk képeiből álló gyűjtemény, álmaink szimbolikus jelentésekkel is bírnak, amelyek a tudatalatti kívánságaink teljesítéséhez kapcsolódnak. Freud elmélete szerint mindaz, amire emlékszünk amikor felébredünk egy álomból, a tudatalatti primitív gondolataink, ösztönök és vágyak szimbolikus ábrázolása. Freud úgy vélte, hogy az emlékezett elemek elemzésével a tudattalan tartalmát tudatunk számára felfedhetjük, és az azok elnyomásából eredő pszichológiai problémákat (félelem-szorongás, bizonytalanság-alacsony önbecsülés, vágy-szégyen).

Álmodunk hogy emlékezzünk.

Néhány szellemi feladat teljesítményének növelése érdekében az alvás jó, de ha alvás közben az ember álmodik, még jobb. 2010-ben a kutatók rájöttek, hogy az alanyok sokkal jobban teljesítettek, mikor egy komplex 3-D labirintuson át kellett menni, ha a második próbálkozásuk előtt aludtak és a labirintusról álmodtak. Valójában tízszer jobbak voltak utána, mint azok, akik csak ébren gondolkodtak a labirintusról, vagy azok, akik aludtak, de nem álmodtak a labirintusról. A kutatók elmélete szerint bizonyos memóriafolyamatok csak akkor mennek végbe, amikor alszunk, és álmaink jelzik, hogy ezek a folyamatok lezajlanak.

Álmodunk hogy felejtsünk.

Körülbelül 10,00 trillió neurális kapcsolat van az agy felépítésében. Mindabból keletkeznek, amit gondolsz, és amit teszel. Az álom 1983-as neurobiológiai elmélete azt állítja, hogy alvás közben, és a REM alvási ciklusok során az agykéreg áttekinti ezeket az idegi kapcsolatokat, és megszabadul azoktól amelyek feleslegesek. Anélkül, hogy ez a felejtési folyamat végbemenne (ami az álmokat eredményezi), az agyat túlterhelnénk a haszontalan kapcsolatokkal, és a parazita-szerű gondolatok megzavarhatják a szükséges gondolkodást, ébrenlét közben.

Álmodunk hogy az agyat működésben tartsuk.

A folyamatosan aktív elmélet azt vallja, hogy az álmok az agy azon szükségéből fakadnak, hogy folyamatosan megszilárduljanak az emlékek és hogy hosszú távú emlékeket hozzon létre, mindez annak érdekében, hogy megfelelően működjön. Tehát ha a külső információ bemenet bizonyos szint alá esik, például alváskor, az agy automatikusan adatokat generál a memóriából, amelyek az álmokban tapasztalható gondolatok és érzések formájában jelentkeznek. Más szavakkal, az álmok, mint egy képernyővédő a számítógépen, az agyat aktívan tartja, így az nem áll le teljesen működésében.

Álmodunk hogy gyakoroljunk.

A veszélyes és fenyegető helyzeteket érintő álmok nagyon gyakoriak, és a primitív ösztön gyakorlását segítik. A próbaelmélet szerint az álom tartalma jelentős a célja szempontjából. Függetlenül attól, hogy ez egy szorongással teli éjszaka, amikor üldözi az álmodót az erdőn át egy medve, vagy egy nindzsával küzd egy sötét sikátorban, ezek az álmok lehetővé teszik, hogy gyakorolja a harcot vagy a menekülési ösztönt, és tartsa őket élesen és megbízhatóan, ha szüksége lesz rájuk ébren.

Álmodunk hogy meggyógyuljunk.

A stressz ingerületátvivő anyagok az agyban sokkal kevésbé aktívak a REM alvási állapotban, még a traumatikus élmények megálmodása során is, ami arra vezet egyes kutatókat, hogy az álom egyik célja, hogy enyhítse a fájdalmas élményeket, hogy lehetővé tegye a pszichés gyógyulást. A traumás események átélése az álmokban, amelyek kevesebb szellemi stresszel járnak, perspektívát nyújtanak és fokozzák képességünket azokat pszichológiailag egészséges módon feldolgozni. A bizonyos hangulati rendellenességekkel és a poszttraumás stressz zavarral rendelkezők gyakran alvászavarokban ütköznek. Egyes tudósok elmélete, hogy az álmok hiánya hozzájárulhat a betegségeikhez.

Álmodunk hogy problémáinkat megoldjuk.

A valóságtól és a hagyományos logika szabályaitól távol esően, az álmokban, az elme határtalan forgatókönyveket hozhat létre, amelyek segítenek megragadni a problémákat és megfogalmazni azokat a megoldásokat, amelyeket ébren nem képes az ember kigondolni. John Steinbeck „az alvás bizottságnak” nevezte, és a kutatás bizonyította a problémamegoldás megálmodásának hatékonyságát. Így tudta a híres kémikus, August Kekule felfedezni a benzol molekula szerkezetét, és ez okot ad arra, hogy néha a legjobb megoldás a problémára az alvás.

És ez csak néhány kiemelkedő elmélet. Ahogy fejlődik a technológia az agy megértésében, lehetséges, hogy egy napon felfedezzük az álmok döntő okát.

Az álmok első modern tudományelméletei a 20. század elején a Sigmund Freud és a Carl Gustav Jung által íródtak. Bár a kétemlített pszichiáter meg volt győződve arról, hogy az álomnak van értelme, ma vannak olyan pszichológusok, akik úgy vélik, hogy az álmoknak nincs feltétlen értelmük.

Művészettörténeti áttekintés

Az álmok reprezentálását és befolyását kutatva a művészettörténelem tanulmányozásán át, arra következtettem, hogy az álmok már régóta termékeny talajnak bizonyultak az emberi kreativitáshoz és kifejezéshez, leginkább a vizuális művészetekben. A vallás és mítosz fontos és sokszínű álmain keresztül, a romantika születése óta eltelt néhány században, a személyes álomvilág feltárása is felmerült. Valójában az álmok termékeny talaja fontos forrást jelentett azoknak a művészeknek, akik fel akarták fedezni az álomvilágba-merülést (a vágyat, a bűntudatot, a félelmet és az ambíciót), hogy felszínre hozzák az éber elme által elnyomott, tudattalan tartalmát.

Fontos művészi alkotások az álomhoz és az álmodó ábrázolásában:

Mokuan Reien – The Four Sleepers (A négy alvó alak), 14. sz., zen buddhista mű, monokromatikus tintasugaras technika.

Utatane soshi emaki – A Wakeful Sleep (Éber alvás), 15. sz., japán, kis narratív tekercs.

Hieronymus Bosch – Gyönyörök kertje, 1500-05., oltárkép.

– Szent Antal megkísértése, festmény, triptichon.

Sultan Muhammad Nur – The Mi'raj or The Night Flight of Muhammad on his Steed Buraq, 1514., iszlám cultúra, festmény (ívlap egy illusztrált kézirattal).

Giancarlo Bernini – Ecstasy of Saint Teresa, 1647–52.,márványszobor.

El Greco – Mária megkoronázása, 1604., olajfestmény.

Jusepe de Ribera – Jákob álma, 1639., olajfestmény.

Isoda Koryusai – Courtesan Dreaming of Her Childhood, 16. sz., woodblock print.

Charles Meryon – The Exchange Bridge, 1854., metszet.

Taiso Yoshitoshi – Mount Yoshino Midnight Moon, 1885., woodblock print.

Edward Munch – A sikoly, 1893., olajfestmény.

Habár a legjelentősebb művészeti mozgalom, amely az álmokat inspiráló forrásként használta, a szürrealismus volt.

Szürrealizmus

Egy francia költő, André Breton 1924-ben szervezte a szürrealizmus mozgalmát. A szürrealizmus szó jelentése, a valóságon túli. A természet törvényei megfordulnak a műalkotásban, az élőlény élettelen tárggyá válhat.

Az 1920-as évek elején a művészek új és különböző módokat kerestek az önkifejezésre. Az egyik csoport volt a szürrealisták csoportja, akik úgy döntöttek, hogy befelé fordulnak, és elmenekülnek az álmok, érzések és emlékek világában. Úgy érezték, hogy a tudattalan elme teljesen új képeket hozhat létre az álmok és az érzelmek alapján.

A tudattalanhoz való hozzáférés nehéz feladat, így a szürrealisták különböző módszereket próbáltak ki tudattalan elméjük, gondolataiknak hozzáféréséhez. Az egyik módját a tudattalan eléréséhez automatikus írásnak nevezték, ebben a módszerben, bármit és mindent leírnak, ami átfut az ember agyán. Az ötlet az, hogy a szavakat hagyják szabadon áramlani, és ne álljanak le az írással, ne olvassák vissza vagy módosítsák a leírt gondolatokat. Ennek a módszernek a segítségével, az ember, a tudat beavatkozása nélkül közvetlenül hozzáfér a tudattalanhoz.

A szürrealisták szerették meglepni és megrázni a nézőt. Egyik kedvenc technikája a transzformáció volt. Valami ismertet átváltoztatni valami szokatlanná és felkavaróvá. Egy másik kedvenc technika a diszlokáció volt: a tárgyakat oda helyezték, ahova nem tartoznak. A szürrealistáké egy furcsa, bizarr, álomszerű, fantasztikus világ, amely meghódításra várt.

A szürrealizmus a tudatosságot két elsődleges technikán keresztül tárta fel: az automatizmus, vagy a "szerves" szürrealizmus technikáján keresztül, amely Freud "szabad asszociáció" elvén és az onirológia (álomhoz kapcsolódó) más néven hiperrealizmus módszerén alapul. Az onirológia és hiperrealizmus stílusa, könnyen felismerhető, tipikusan az élénk színek használatán, gyakran zavaros tárgyak vagy testek ábrázolásán, és túlvilági környezeten. Szép példákat találunk az onirológia művészetéről Salvador Dalí, Leonora Carrington, René Magritte, Frida Kahlo, Max Ernst stb. festményeiben.

A szürrealisták egyik leghíresebb/legrangosabb művésze Salvador Dalí. Dalínak a The Ghost of Vermeer of Delft Which Can Be Used As a Table című festménye, első ránézésre realisztikus stílusban festődött, szinte fényképnek tűnik, és az égbolt sárga fénye úgy néz ki, mintha egy vihar készülne, ami szürreálissá teszi, az nem magában a hangulat, hanem hogy a képen szereplő férfi lábát egy asztal láb hellyettesíti (metamorfózis).

Dalí egy hipnagógiának nevezett módszert alkalmazott, az álomanyag betakarítására, e metódus szerint az ébrenlétből az alvásba való átmenet állapota követi a tudatosságot, amikor az elme még keresi a racionális magyarázatot a különféle érzéki benyomásokra. Ezt az állapotot az ébrenlétbe való átmenetkor a hipnopompika állapota követi, amikor az elme a valóság tudatára ébred. Dalí elalváskor egy hangos tárgyat tartott a kezében, amely mikor alomba merült, nagy zajjal leesve felébresztette kezdődő álmából. Sokszor órákat várt a vászon előtt, inspiráló képekre várva. Gyerekkori emlékeiből és félelmeiből inspirálódva szimbólumokat vegyített műveibe, beleértve a zongorákat, a tojás alakú tárgyakat, az órákat, a hangyákat és a mankókat (ezen szimbólumok egyike a szöcske volt, amely gyerekkori traumájából született, hogy azok által ugyanazt az érzést ébressze fel a nézőben, amit egykor átélt).

(Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja nem volt rajongója a szürrealistáknak, akik érezte, hogy túlságosan tudatában van a művészetnek, amit kreálnak, és szerinte nem értették az elméleteit. Dalí volt a kivétel. Amikor a ketten 1938-ban találkoztak, Dalí épp a 82 éves bálvány portréját készítette, amikor Freud azt suttogta: – „Ez a fiú úgy néz ki, mint egy fanatikus”. Freud később azt mondta, kész volt arra, hogy a szürrealistákat teljesen bolondoknak tekintse, de ez a fiatal spanyol, őszinte, fanatikus szemével és kifogástalan műszaki ismereteivel megváltoztatta a véleményét.")

Un Chien Andalou

Az andalúziai kutya egy francia csendes film volt amelyet Salvador Dalí és egy spanyol rendező, Luis Buñuel írt és forgatott, azzal a szándékkal hogy minden ezt megelőző filmműtől különbözzön, és csak olyan képekből építették fel, amelyek meglephessék, felmérgesítsék vagy sokkolják a nézőt. Az ötlet akkor fogant, amikor Buñuel elmesélte Dalínak egy álmát, amelyben a holdat egy felhő úgy szelte át, mint egy borotva egy szemgolyót, és Dalí erre saját álmával válaszolt, amelyben egy kéz hangyáktől hemzsegett. Buñuel úgy találta, hogy ez egy jó koncepció a film számára, és a két álom jelenik meg, mint jelenet a filmben. A film nézése olyan érzést vált ki, mintha valaki más álmát nézné az ember.

Dalí: Álom, amit egy gránátalma körül repülő méh okozott egy másodperccel az ébredés előtt, 1944.

Gala, Dalí feleségének és múzsájának alvó alakja egy szikla felett úszik egy nyugodt tengeri tájon. Meztelen teste mellett két csepp víz, egy gránátalma és egy repülő méh is légi úton van. Gála álma, melyet a méh zümmögése indít, a vászon felső részében jelenik meg; ott egy robbanó gránátalma lő ki egy halat, amelynek szájából két vad tigris bukkan fel egy szuronnyal, amely egy másodperccel később felébreszti Galát nyugodt helyzetéből. Bár 1944-ben Dalí már Amerikában élt és kevés időt szentelt a festészetnek, ez a vászon visszatérést jelöl a "paranoia-kritikus módszeréhez", amely Freudi-elméleteken alapuló nézete – a képek többszörös értelmezésére által, amely a szürrealista csoport vezető tagjai közé emelte.

Dalí: Az emlékezet állandósága, 1931.

Salvador Dalí festménye, Az emlékezet állandósága, az excentrikus spanyol festő leginkább ismert munkája. A festő állítólag hallucinációk következtében készítette a műalkotást. A festmény 1931-es alkotásának idején Dalì tökéletesítette a "paranoia-kritikus módszerét". A művész kísérletet tett arra, hogy meditatív állapotba kerüljön az önindukált pszichotikus hallucinációkban, hogy "kézileg festett álomfotókat" készítsen. "Én vagyok az elsõ, aki meglepõdik és sokszor retteg a képeken, amelyeket a vászonomon látok ", írta Dalì, utalva a szokatlan rutinjára. "Önkéntelenül, és minden lehetséges pontossággal regisztrálom a tudatalatti álmom diktátumát. ” A festmény mindössze 24 cm × 33 cm nagyságú, és bevallása szerint azalatt az idő alatt festette, míg felesége, Gala a moziban volt, lefekvéskor a tárgyak szilárdságán vagy lágyságán gondolkodott. Dalì kijelentette, hogy a deformált órák igazi múzsája a Camembert sajt, amely a napfényben olvadt. A válaszának valóságos volta szintén vita tárgyát képezi. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a festményen az olvadó órák az Albert Einstein relativitáselméletére adott válasz, Dawn Ades ezt írja: „a lágy órák a tér és az idő relativitásának tudatalatti szimbóluma”. Dalí munkáira, akárcsak Az emlékezet állandóságára Katalónia nagy hatással volt. Családjának a Pani-hegy árnyékában, egy nyári házából látva inspirálta őt a táj, hogy újra és újra beillessze a festményeibe hasonlóságát, mint például a Pani-hegy árnyékával. Az emlékezet állandóságán a Pani-hegy árnyéka lefedi az előteret, míg a Creus-fok és sziklás partja a háttérben fekszik. A sajtó és a közönség megőrült érte, amikor Az emlékezet állandósága 1932-ben kiállítódott a New York-i Julien Levy Galériában.

Salvador Dalí – The Disintegration of the Persistence of Memory (Az emlékezet állandóságának szétesése)

Dalí 1954-ben újra megismételte Az emlékezet állandósága összetételét egy új műre, a The Disintegration of the Persistence of Memory-re (Az emlékezet állandóságának szétesése). Úgy vélik, hogy Dalí előzetes munkája az atomi elemekre bomlik. Bár Az emlékezet állandósága és a Disintegration of the Persistence of Memory témája ugyanaz, különbségeik illusztrálják a Dalí karrierjében történő váltásokat. Az első festmény a Freudi fázisában született, amikor Dalít lenyűgözte Sigmund Freud úttörő álomelemzése. Az 1950-es években, amikor az utóbbit festette, Dalí sötét múzsája az atomkorszak tudománya lett. „A szürrealista időszakban meg akartam teremteni a belső világ ikonográfiáját – apám Freud csodálatos világát” – magyarázta Dalì. "Sikerült ezt megvalósítanom. Ma a külső világ – a fizika világa – túlszárnyalta a pszichológiáét. Apám ma Dr. Heisenberg (elméleti fizikus).".

Philippe Halsman, Dalí atomikus, 1948. (retusált verzió)

Nem volt vetélkedés, Dalí festő volt, művész, Philippe Halsman fotográfus volt. Philippe Halsman életműve a portréalanyok lényegének, esszenciájának megragadása volt. Dalí soha nem akart fényképezni, Halsman soha nem vett ecsetet a kezébe, de együtt 37 évig dolgoztak nagyon merész, szokatlan és megdöbbentő képeken. Együtt akartak ötvözni valamit. Dalí mindig tele volt vad ötletekkel. Halsman irányította Dalí-t, és ezzel Dalít lekötelezte.

Halsman 101 borítóképet készített magazinoknak. Dalí szerette a figyelmet. A Leda atomikus megfestése után Dalí és Halsman beszélgetett a festményről, Dalí azt vallotta, hogy mint az atomkorszak embere, az atomkorszak művésze is. Az atomikus szó, annyit jelent, hogy minden elem feszült kapcsolatban kell legyen egymással (szuszpenzió). Halsman úgy döntött, hogy készíteni akar egy Dalí atomikust. Tehát amikor Halsman fényképezni kezdte barátját és régi munkatársát, tudta, hogy egy egyszerű ülő portré nem elegendő. Dalí első ötlete egy kacsa dinamittal való felrobbantása volt, szuszpenzióként. Miután Halsman kifogásolta az ötletet, három macskával és egy kis vízzel oldották meg. Az ötlet, hogy mindent feszültségbe hozzanak egymással, nagyon nehéz volt, mert mindent egyszerre kellett tenni, hogy az egy pillanat során összekomponált legyen egy fényképen. 1948-ban nem volt Photoshop program, hogyan fogod összeilleszteni az elemeket? Halsman és Dalí kitalált egy módot rá. Dalí Leda atomikus festményének inspirálásából, Halsman egy bonyolult jelenetet teremtett a művész köré, amely magában foglalta az eredeti munkát, egy lebegő széket és egy vékony drótokkal felfüggesztett, festési folyamatban lévő állványt. Az asszisztensek, köztük Halsman felesége és kislánya, Irene, a kereten kívül álltak, és a fényképész számlálására három macskát és egy vödör vizet dobtak a levegőbe, míg Dalí felugrott. A csapatnak 26 próbálkozásába telt hogy a kompozíciót Halsman kielégítőnek találja. És nem csoda. A LIFE-ban megjelent végeredmény Dalí saját munkáját idézi. A művész még a közzététel előtt festett egy képet közvetlenül a nyomtatásra (kollázs).

Technika (kollázs, fotó-montázs, digitális montázs)

A 20. században még tágabbra nyílt a művészi szabadság ablaka. Az alkotók elkezdtek eladdig idegen anyagokat és módszereket felfedezni, megismerni, alkalmazni.

„A kollázs: technika, a montázs: alkotási elv, de nagyon nehéz szétválasztani őket, mert mindkettőre a ragasztás jellemző.

Kollázs: Elnevezése a francia collage (ragasztás) szóból származik. A XX. században a kubisták készítették az első kollázsokat. A sík-technikájú kollázsnál különböző tárgyakat ragasztottak a képeik felületére: újságpapírt, tapétadarabokat, kártyát, bőrt, száraz falevelet. Nem akarták átlényegíteni az anyagokat, nem a jelentésük miatt kerültek oda, azok pusztán önmagukat jelentik a képeiken. (szövegtöredékek, betűk, újságcikkek). Különböző anyagokból szabad képépítésre nyílik lehetőség ezzel a technikával. A festett és ragasztott felületek aránya tetszőleges. A kollázsoknál a színek szerepe más mint a festésnél. Önállóbb az életük, anyagszerűen jelentkeznek vagy a különféle textúrákat segítik érvényesülni. Fontos alkotói elv a kontraszthatás, a sötét-világos, a hideg-meleg, az élénk-tompa színek variálása amivel mozgalmasabbá teszik a képeket.

Picasso és Braque szívesen használtak újságdarabokat, kivágott címeket, betűket, feliratokat. A betű náluk tényleges jelentésétől elvonatkoztatott vizuális formai elem, alakzat, képi motívum. Szerepelhet mint önálló jel vagy felirattá összeálló betűcsoport.

Henri Matisse Kék figura című alkotása tisztán papír kollázs. Matisse tapétapapírból, színes papírból és festett kivágatokkal dolgozott.

Francis Picabia: Nő gyufaszálakkal (1920 körül) Szögek, rongyok, szívószálak, biztosítótűk, fogvájók, gyufaszálak felhasználására is vannak példák.

Fotómontázst fényképezőgéppel, egy negatívra komponálva technikailag elég körülményes készíteni. Sokkal egyszerűbb, ha a papírképek megfelelő részeit kivágjuk, egy lapra felragasztjuk, amit aztán lefényképezünk. Ez a különböző, egymással eredetileg kapcsolatban nem lévő elemek ragasztással történő egyesítése lényegében már fotó kollázs. Külön-külön lefényképezett, majd összeragasztott és újra lefényképezett tárgyakkal, tájakkal, emberekkel. képtelen helyzetek, ellentétek, feszült hangulatok megteremtése válik lehetővé. A fotó kollázst a Bauhaus művészeti iskola teremtette meg. (Kandinszkíj, MoholyNagy László) Később a használati tárgyakat a műalkotásba bevonó pop art kedvenc műfaja lett. Sikeresen alkalmazzák reklám célokra is.

A montázs több mint technika, alkotói módszer, kompozíciós eljárás. A montage (összeszerelés) francia szóból ered, Zenében, irodalomban, filmművészetben, képzőművészetben egyaránt megtalálható.” „ A montázs – azaz nyomtatványokból, fényképekből készült kollázs – technikáját a szürrealisták is alkalmazták abszurd, humoros, vagy lírai fantáziaképeik megalkotásához: a fénykép pedig a pop art egyik legfontosabb eszköze lett.” „A dadaisták különösen kedvelték a fotómontázs készítést. Saját képi környezetükből kivágott elemeket más fotók részleteivel oly módon kapcsolták össze úgy, hogy egészen új tartalmat fejeztek ki vele. A kollázzsal ellentétben itt a szövegek jelentése fontos lehet. Komponáláskor a tartalmi szempont a döntő, de fontos a formai követelmények betartása is (pl. kettévágott, hiányos figura nem kerülhet a kép közepére, mert megcsonkított ember benyomását keltheti). Fekete-fehér és színes képek kombinálása, a megszokott arányok, a természetes léptékviszonyok megváltoztatása, egy motívum sokszori ismétlése, különböző képek részleteiből ember és állatfigurák összeállítása, a műfajra igen jellemző eszköztárba tartozik.”

Az Adobe Photoshop vagy Adobe Illustrator alkalmazásokban többféle módon is létrehozhatunk digitális kollázsokat vagy montázsokat. Külön rétegként adhatunk hozzá minden új képet a kollázsképhez. Ez a folyamat lehetővé teszi minden kép egyéni kezelését. Ha minden képet összeszerkesztettünk a végső képbe, átméretezhetjük vagy áthelyezhetjük a rétegeket (a hozzáadott képeket). Ilyen módon, válogatott fotómontázs, digitális kollázs, digitálisan manipulált alkotásokat készíthetünk, szürrealisztikus és fantasztikus jelenetekben.

Álom inerpretációk

Az álom önkéntelen folyamat, képek, gondolatok, hangok és érzések összessége, mely az agyon fut át az alvás különböző stádiumaiban. Nem csoda, hogy foglalkoztatja az embert az álom, hisz életünk felét e többnyire tudattalan állapotban töltjük.

Tartalmuk megfejtése és céljuk, hogy miért álmodunk, a viselkedés tudományának egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdése, pedig a filozófusok, a pszichiáterek, és a vallás mind kutatta az álmok világát. Szerepet kap a mitológiában, folklórban, hiedelemrendszerben. Minden kultúrában foglalkoznak e jelenséggel, sok oldalról folyik tudományos érdeklődés. A kutatók számos elméletet felajánlottak – a memória konszolidációja, az érzelmi szabályozás, a fenyegetés szimulációja, egy elérhetetlen vagy fantáziadús reményrendszer.

Kant „a homályos képzetek fölmérhetetlen mezejéről” beszélt, ennek száz évszázada már.

Mindazonáltal az emberek továbbra is kutatják az éjszakai fantáziadús élményeiket, belső világukra való betekintésként álomfejtéssel foglalkoznak, jeleket (előjeleket), jelképeket, üzeneteket beléjük olvasva. Sokan elengedhetetlennek tartjak az álomanalízist a gyógyászatban is, ezzel az álmot a lelki fontosság tekintetében, a tudattal egyenértékűvé emelik, a tudattalan közvetlen megnyilvánulásaként. Mások jelentéktelen pszichikus mellékterméknek tüntetik fel, a természet játékának.

C. G. Jung úgy tekint az álmokra, mint fiziológiai megnyilvánulásokra, tehát értékelhető diagnosztikai tényekként, elengedhetetleneknek a neurózis kezelésében. Mindazonáltal nem csupán a kóroktani tényezőt keresi. Azt vallja, hogy rég meghaladott álláspont, hogy az álmok az elfojtott vágyak beteljesülése. „Az álmok lehetnek ezenfelül kérlelhetetlen igazságok, bölcseleti szentenciák, illúziók, vad fantáziák, emlékek, tervek, anticipációk, sőt akár telepatikus víziók, irracionális élmények, és Isten tudja, hogy mi nem.”

Sokéves képzésre van szükség ahhoz, hogy megértsük azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni az álmok megfelelő értelmezéséhez.

Freud két "alapvetően különböző" módszert azonosít, amelyeket korábban az álmok értelmezésére használtak: a "szimbolikus" álomértelmezést, amely a biblikus változat, példaként József által a Fáraó álmának ételmezése, a hét bő és hét ínséges észtendőről (hét kövér tehén felfal hét sovány tehenet), és a "dekódoló" módszert. A "dekódoló módszer" által az álom egyfajta titkos írásnak tekinthető, amelyben minden jelet egy fix kulcs segítségével más jelre fordítanak, amelynek jelentősége ismert. Az utóbbi tovább gondolása az álom-értelmezés Artemidorus a Daldis szerinti. Itt nemcsak az álom tartalmát, hanem az álmodó személyiségét és körülményeit is figyelembe vesszük, hogy az álomban ugyanazon elemeknek más jelentésük van. Végül kijelenti, hogy mindkét módszer hibás és egyik sem alkalmas az álmok értelmezésére, mert tudományosan nem bizonyíthatók.

A Freud által használt metódust elmagyarázza, hogy a saját pszichoanalitikus gyakorlatából származó, és általa az álomértelmezés saját, Freudi módszere.

Az álmok megértéséhez és teljes értelmezéséhez Freud négypontos rendszert dolgozott ki, melyet az álmok értelmezésére használnak: Az első pontot kondenzációnak nevezik, amely különböző ideák vagy elemek egyesítésével valósul meg. A második pont, amelyet áthelyezésnek neveznek, magában foglalja egy dolog helyettesítését egy másik számára, mint egy király és egy apa. A harmadik, amely reprezentációnak nevezett, a gondolatok képekre való átalakítását foglalja magába. A végső pont az, hogy az álmot más nézőpontból nézzük, és emlékezzünk vissza a gondolatokra egy tudatos állapotban.

Freud szerint az álmok értelmezéséhez az alanynak három feltételnek kell megfelelnie: kényelmes, nyugodt és nyitott gondolkodású kell legyen.

Freud kifejti, hogy a kezelés folyamán megkérte a pácienseit, hogy mondjanak el neki minden ötletet vagy gondolatot, ami a specifikus témához kapcsolódhat.

Freud véleménye szerint, ha ezeket a kapcsolatokat a forrásukhoz visszavezetik – amennyire csak lehetséges – az álmok értelme értelmezhető.

Az álom elmondása után Freud kezd részletekbe menően elemezni. Ezt téve, bemutatja egyedülálló módját az álomértelmezésnek.

Freud a fejezetet azzal zárja, hogy azt szuggerálja, minden álom célja, nem csak egy kimondott álomé, egy kívánság vagy vágy teljesítése.

Ez a központi igazság a Freudi álomértelmezésben. Az álmok kifejezik szándékainkat, törekvéseinket és reményeinket, függetlenül attól, hogy mi megpróbáljuk tagadni vagy elnyomni őket.

Freud szerint az álmokban szimbólumok által képviselt dolgok száma nem nagy: az emberi test, a meztelenség, a szülők, a gyermekek, a születés, a testvérek, a halál, és néhány más.

Az embert magában gyakran vagy egy erkélyes háznak, amelyekhez ragaszkodni lehet – ezek jelképezik a nőt, vagy egy sima falú háznak reprezentálja – ezek a férfiak. A gyermekek és testvérek szimbólumai a kisállatok vagy kártevők, a szülők úgy jelenülnek meg az álmokban, mint királyok, királynők vagy más nagyra értékelt személyek.

A szülést szinte mindig vízre való utalással ábrázolják: Vagy vízbe merül, vagy kimászik belőle az ember, kiment valakit a vízből, vagy kimentik a vízből (ami azt jelzi, hogy anyai kapcsolatban van ezzel a személlyel).

A halált az utazás jelképezi, a meztelenséget a ruházat, különösen az egyenruhák viselete jelképezi.

A szimbólumok leggazdagabb gyűjteménye azonban a szexuális élet szférájához kötődik. Bizonyos esetekben az egész személy a nemi szervek ábrázolásává válik, például, ha a személy repül. Más kevésbé nyilvánvaló férfi szimbólumok közé tartoznak a hüllők, különösen a kígyók, valamint a halak, kalapok, stb.

A női nemi szerveket olyan tárgyak szimbolizálják, amelyek, képesek valamivel megtelni, mint például gödrök, barlangok, palackok, stb.

Az ékszerek és a kincsek kedvelt embert képviselhetnek, míg az édességek gyakran szexuális élvezetet reprezentálnak.

C. G. Jung szerint, ha nyílt gondolkodásmóddal és érzelmek befolyása nélkül nézzük álmainkat, bármilyen következtetés rezonál a legerősebb intuitív érzéseinkkel, az áll gyakran a valósághoz legközelebb.

Ahhoz, hogy tovább kutassuk Jung további értelmezését az álmokról, megnézzük az általa létrehozott archetípusokat is, amelyek a magatartásformáinkat, a motivációinkat és az érzékeinket reprezentálják. Az általa írt archetípusok álmainkban olyan karakterként vagy tárgyként jelennek meg, amelyek a veleszületett személyiségünk egy-egy aspektusát jelképezi.

Ezek az archetípusok: Az Örökkévaló, az Uralkodó, a Gondozó, az Árva, a Felfedező, a Hős, a Szerető, a Teremtő, a Bölcs, a Mágus és a Zsidó – mind ugyanolyan univerzális jelentéssel bírnak mind a férfiak, mind a nők számára.

Manapság nagyon divatos álomnaplót vezetni, weboldalakat szentelnek az álmok lejegyzésére és nyilvántartására, mint például a www.dreamjournal.com weboldalon. Emellett vannak alkalmazások amelyeket letölthetünk álomnaplók vezetése céljából, az iTunes vagy a google play online szolgáltatások által.

Azért javasolt álomnaplót vezetni, hogy jobban megismerje önmagát az ember vagy hogy növelje a kreativitási hajlamát. Azonban, álomnaplót vezetve lassan észrevettem hogy, noha csak kreativitás céljából kezdtem, jobban és részletesebben emlékeztem álmaimra, és azok részleteire, továbbá segített abban, hogy alkalmanként álom közben tudatában legyek hogy álmodom.

Az álomnapló írása közben rájöttem, hogy az álmok gyakran kielégületlen vágyakat, félelmeket, vagy egyáltalán olyan dolgokat fejeznek ki, amelyeket tudatos állapotban illetlennek, nehezen kifejezhetőnek, magánügynek érzek. Így arra a megállapításra jutottam, hogy egy álomnapló ugyanolyan személyes, mint egy hagyományos napló, ahol a legintimebb dolgokat is lejegyezheti az ember.

Rájöttem hogy az álmokat akkor kell írni, amikor felébredsz, ha megpróbálod leírni, mondjuk este azzal a veszéllyel jár, hogy amint próbálod életben tartani az emlékezetedben az álmot, az agy próbálja "rendezni-rendszerezni" az álmot egy tiszta történetnek, tiszta kezdettel, rendezett történésekkel és érthető végkifejlettel. Ugyanakkor elfelejtjük az álom egy részét, ha nem írjuk le őket éppen akkor, amikor felébredünk (tehát hasonló a folyamat, mint az emlékek felidézése, minden alkalommal mikor visszaemlékezünk egy adott emlékre-emlékképre, hozzáadunk vagy elveszünk annak tartalmából).

Érdekes feladat az álomnapló olvasása, az előző álmokra való emlékezés során az emlékezetet olyan információk árasztják el, amelyek egyébként nem tudnánk visszavezetni tudatos állapotban a lejegyzett információ nélkül, egy bizonyos szinten lehetővé téve, hogy az alvás közbeni élményeket, tapasztalatokat újraélhessük.

Azonosítani tudtam bizonyos álom tematikákat, mint az üldöztetés, sok álmom van, amelyek állatokat jelenítenek meg, a halált és az iskolát, a zuhanást, a megszégyenülést, a fizikai vagy lelki elnyomást, a repülést és arra is rájöttem hogy nagy általánosságban feladatokat vagy teszteket tartalmaznak, amelyek célul szolgálnak egyes álmaimban, célként, mint az emberek vagy az állatok megmentésére vagy egy bizonyos eredmény elérésére. Nem ragaszkodtam ahhoz, hogy értelmezzem az álmaimat, mert Freud következtetése szerint évekig gyakorolnia kell az embernek az álomfejtést, hogy gyakorlata legyen hozzá, ő maga több mint 1000 álmot értelmezett, mielőtt az álomfejtésről híres könyvét megírta volna.

Miután lejegyeztem a rémálmokat, és ezáltal kézzelfoghatóvá tettem őket, katartikus felszabadulást éreztem a nyomasztó hangulat helyett, ami egyebként követett, ha emlékeztem részleteikre a nap során, és azon kaptam magam, hogy azt kérdezem magamtól, hogy az kreativabbá tett-e vagy csak ajtót nyitott a kreativitásnak amihez előtte nehezen fértem hozzá.

Az álomnapló olyan tudatalatti képeket és érzéseket tárt fel bennem, amelyek új anyagként szolgáltak az alkotáshoz vagy amelyek a kreativitást erősítik.

Rájöttem, hogy az álmok szürreális ellentmondásokkal vannak tele, és az álom egyike számomra a kihasználatlan kreatív erőforrásoknak.

A kutatás levetítése saját munkáimra

Emlékezhetünk legalább egy pár álmunkra, amiket ezen a héten álmodtunk, de nem sokkal valószerűtlenebb, hogy az elmúlt évben vagy azt megelőző években megálmodott álmainkra emlékezzünk. Ez furcsa jelenség, de álmaink nagy része elvesz az időben röviddel azután, hogy felébredünk.

Az álmok szintén hatékony eszközök a kreatív inspirációhoz. Amikor elolvassuk álmaink naplóját, és visszaemlékszünk álmokra, akkor az agy különböző részei aktiválódnak, és azt a hatást váltja ki az elmében, hogy teljesen más módon gondolkodjon, mint ahogy egyébként tette volna. Ezért mindig jó ahhoz, hogy kreativitásunk virágozzon, különösen akkor, ha kreativitásunk mentális blokkba ütközik.

Az álomnaplóba feljegyzett álmok megfigyelése által visszautalhatunk rejtett értelmükre, és felfedezhetünk ismétlődő ciklusokat.

Számos kutató állítja, hogy a tudatalattiban lezajló folyamatok segítik a kreativitás teljesítményének növelését. Tanulmányokban megerősítették az álom és a kreativitás közötti korrelációt. Ha fel tudjuk használni álmainkat, nagy áttörést hozhatnak az agy nem logikus gondolkodási állapotán keresztül.

Álmaim néha annak kifejezései, amin gondolkodva sok időt töltöttem vagy aggódtam. Néha olyan álomból ébredek, amit "frusztrációs álmoknak" nevezek, amelyben valami olyat próbálok tenni ami a feladatom, de folyamatos akadályokba ütközök.

Freud írásait és módszerét alkalmazva, így próbáltam álomnaplót vezetni:

egy füzetet helyeztem az ágy mellé, hogy lejegyezhessem az álmaimat

amint felébredtem egy nyugodt, nyílt állapotban igyekeztem írni

nem próbáltam meg rajzot készíteni vagy értelmezni az álmot

dátumot írtam az álmok rendszerezéséhez

leírtam hogyan éríntett, milyen érzést váltott ki belőlem az álom

nem figyeltem a helyesírásra, az értelmes fogalmazásra

adtam mindegyik álomnak egy címet

keszítettem pár rajzot, illusztráltam egyes jeleneteket

Álomnapló-részletek

Az álom címe: Popeye a tengerész

Amit lejegyeztem: Popeye, evés, spenót, undor, hányinger, erőltetett evés, porondon.

Érzelmek az álom kapcsán, történés: úgy éreztem figyelnek, látják hogy eszem, undorodtam az kedvenc ételemtől, a spenóttól, de nem hagytam abba az evést, nehéznek, földhözragadtnak éreztem magam, mintha forogna velem, kitágulna a tér, bizonytalannak tűnt minden.

Popeye csak egy negatív kép volt az álomban.

2017.12.18.

Többszörösen visszatérő, régi álom.

Az álom címe: Macskák az erdőben

Amit lejegyeztem: kiscicák, ártatlanság, görény – támadás, erdő, hiábavaló mentés.

Érzelmek az álom kapcsán, történés: úgy éreztem, félek, tehetetlen vagyok, de feladatom van ha választom, erőtlen, ideges, és eredménytelen. Kiscicák voltak az erdőben, magukra hagyatva és egy görény megtámadta őket, amit próbáltam minél messzebbre dobni, de féltem bántani, közben egyenként ölte meg a kiscicákat.

2017.11.24.

Egyszeri álom.

Az álom címe: A macska

Amit lejegyeztem: én, a macska, csak macska, nem ember, hatalom folottem más által, hang kommentál, nevet, kétségbeesés, gyengeség.

Érzelmek az álom kapcsán, történés: úgy éreztem, valaki uralkodik rajtam, el vagyok nyomva, irányítják az érzéseim, és nem szabadulok. Egy külső hang keserűen megjegyzi, hogy csak egy macska vagyok, nem ember, és én macskává válok, nem tudok ellentmondani csak nyávogok és a viselkedésem is egy macskáe, amit a hang kinevet, nem tudom elmondani hogy a macskák is élőlények és én is érzek, bánt engem ahogy elnyom.

2017.11.12.

Egyszeri álom.

Az álom címe: Medvék markában

Amit lejegyeztem: a hegyekben, sátorozás, félelem, vad medvék, menekülés, fák, mászó medvék, házépítés, gyilkolás, egy játékban.

Érzelmek az álom kapcsán, történés: A fenyvesben voltunk kirándulni, minden nyugodt volt és napos, amíg meg nem jelentek a medvék szerre, mindenki ledermedt, majd kétségbeesett menekülésbe kezdett, csapdában éreztem magam, vadászva, karmok cibáltak le a fákról, orditottak az állatok mindenki mászott egy pályán, mikor elkaptak, kezdődőtt elölről a játek, és házat próbáltunk építeni hogy ne egyenek meg a medvék. mindig hajkurásztak a medvék és mindig elkaptak.

2018.03.11.

Többszörösen visszatérő, régi álom.

Az álom címe: Svábbogár

Amit lejegyeztem: iskola-egyetem, matek óra, álmodozás, hatalmas svábbogár – tegnap láttam egyet, biztos azért, a plafonon jelenik meg, félelem.

Érzelmek az álom kapcsán, történés: nyugtalan vagyok, nem figyelem az órát, matek órán vagyok az egyetemen, de mégis a teremben a matektanárnő magyaráz, zavaros minden, nem értem miről van szó, felnézek és egy hatalmas svábbogár a fejem fölött a plafonon, félek hogy rámesik és felemészt.

2018.04.09.

Egyszeri álom.

Az alkotás terapeutikus funkciója

„A művészet a belső teljesség ígéretével kecsegtet.” Maria Popova

A kérdés, hogy mi a művészet, elfoglalta az emberiséget a történelem hajnalától. Tolsztoj számára a művészet célja az volt, hogy az empátia hidat képezzen köztünk és mások között, valamint a Nin Anais számára, az annyit jelentett, hogy kiűzzük érzelmi feleslegünket. De a művészet legmagasabb teljesítménye, ami összeegyeztetheti a kettőt: az empátia csatornája a saját lélektanunkba, amely lehetővé teszi számunkra mind az emberi érzelmek kiűzését, mind azt hogy jobban megértsük önmagunkat – vagyis a terápia egyik formája.

Alain de Botton és John Armstrong megvizsgálta a művészet legintimebb célját és alapvető állításuk az, hogy a művészet nem más, mint puszta esztétikai élvezet, hanem olyan eszköz, amely egy meglehetősen összetett, mégis egyszerűen fontos célt szolgál: mint a legtöbb eszköz, a művészet képes arra, hogy kiterjessze kapacitásunkat azon felül, amivel a természet eredetileg felruházott. A művészet kompenzál számunkra bizonyos velünk született gyengeségeket, ebben az esetben inkább az elme, mint a test gyengeségeit, amelyek pszichológiai gyengeségeknek tekinthetők.

Mivel mind a memória, mind pedig a művészet legalább annyira arra koncenrál arra amit kihagy, mint arra amire fókuszál, de Botton és Armstrong azzal érvelnek, hogy a művészet ellenszert kínál a memória hiányosságának kellemetlenségére. A művészet a tapasztalatok megóvásának egyik módja, amelyre sok gyönyörű példa van, és amihez segítségre van szükségünk.

A reménybe való kapaszkodás is jellemzi. Minél nehezebb az életünk, annál inkább megmozgat egy virág kecses ábrázolása minket. A könnyek – ha jönnek – nem arra válaszolnak, hogy milyen szomorú a az alkotás, hanem hogy milyen szép. Képesek kell lennünk rá, hogy élvezzünk egy ideális képet, amit alkottunk, anélkül, hogy hamis képként tekintenénk rá, ahhoz viszonyítva, hogy általában vagy a valóságban milyen. A gyönyörű, bár részleges elképzelés annál értékesebb lehet számunkra, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az élet ritkán elégíti ki vágyainkat.

Mindenekelőtt, de Botton és Armstrong azzal érvelnek, hogy a művészet segít nekünk abban, hogy kevésbé érezzük egyedül magunkat a szenvedésben, amelyhez a saját bánatunk társadalmi megnyilatkoztatása-kinyilvánítása a szenvedésnek valamiféle pozitív méltóságot kölcsönöz. A művészet nagyszerű és komoly szempontokat kínál, amelyekből feltérképezhető állapotunk, szenvedéseink.

Az egyensúly helyreállítására is szempont. Kevesen vagyunk teljesen kiegyensúlyozottak. A művészet kapcsolatba léptethet bennünket a hiányos karakterünk sajátos tulajdonságaival ,és ezáltal visszaállíthatja egyensúlyunkat a belső énünkben. Éhezünk az olyan műalkotások iránt, amelyek kompenzálhatják belső bántalmainkat, és segítenek visszatérni élhető mindennapjainkba. Gyönyörűnek ítéljük az alkotást, amikor az átadja a hiányzó erényeket, és elutasítjuk, rútnak tartunk olyant, ami erősít bennünk olyan hangulatokat vagy motívumokat, amelyeket úgy érezünk, akár fenyegetnek vagy már túlterheltek, vagy akár fordítottan, a belső hiányosságok kifejezése is egyfajta egyensúlyt hoz az életünkbe.

Az önismeretre tett erőfeszítéseink ellenére mindannyian részben vagy teljes rejtélyek vagyunk önmagunknak. A művészet segít a saját cselekvéseinek és reakcióinknak megismerésében és megértéseben. Vitatják, hogy az önismerethez a művészet kulcsként szolgál, ad nekünk egy külön nyelvet a másokkal való kommunikációhoz, hogy kik vagyunk, és miben hiszünk olyan módon, ahogyan a szavak soha nem fogják teljesen kifejezni.

Belső világunk növekedésére tett erőfeszítés is lehet a művészet. Amellett, hogy saját magunk mélyebb ismeretét segíti, a művészet lehetővé teszi számunkra, hogy kibővítsük annak a határait is, ami segít legyőzni az ismeretlentől való krónikus félelmünket.

Az egyik legrosszabb hibánk és a boldogtalanságunk oka az, hogy nehezen tudjuk észrevenni, ami mindig körülöttünk van. Szenvedünk, mert szem elől tévesztjük az előttünk lévő értékeket. A környezetünknek állandó figyelme szükséges, hogy a rá adott válasz a műalkotáson át őszinte legyen.

Munkafolyamat

Az alkotások nem egyetlen képből állnak esetemben, hanem több kép egymással harmonizált egységéből. Az Adobe Photoshop program használatával saját, és szerzői jog által nem védett képeket készítettem elő majd illesztettem egymásba, vonalakkal, formákkal és mértani testekkel kiegészítve.

Mondanivalóm igyekeztem jelekkel, szimbólumokkal, a színekkel, és a kompozícióval belevezetni a munkámba.

Több fotót úgy "montíroztam" össze (tehát úgy illesztettem őket egymásba), hogy azok továbbra is egységes képet alkottak, hogy az illesztések nyoma ne látszon, mintha az valóban egy fotó volna, ezért a különböző képek határoló vonalait teljesen elmostam.

A kép így valóságos hatást keltett, ugyanakkor látszott rajta, hogy a fotó látványa ilyen formában a való életben nem állhatott elő. Tehát törekedtem arra, hogy a végleges kép valószerűnek látszon, ezért tökéletesen összemostam az alapanyagául szolgáló képeket.

Míg a kollázs-technikával arra törekedtem, hogy kiemeljem a kép saját "ragasztottságát".

Alkalmanként a kollázsokon feltűnően elkülönülő képelemek alkotnak egy képet. Ezek a képek közel sem egységesek, és egyáltalán nem valósághűek. A lényege az, hogy megmutatja: az eredeti képek bár különböző forrásból valók, mégis van valami kapcsolat közöttük. Így az összevisszaság ellenére a kollázsnak mégis van valamilyen mondanivalója.

A két műfajt ötvöztem, mivel a kettő közötti határvonalat nehéz pontosan meghúzni, hiszen vannak olyan képek, amelyeknél nem tudjuk megítélni, hogy a határok elmosása hangsúlyosabb-e, vagy pedig a különböző források kiemelése jellemző.

Igyekeztem a sorozatot egységessé tenni, noha kevés sikerrel, mert az álmok amikből inspirálódtak nagyon különböző érzést kívántak közölni. A képeket színben letompítottam, hogy minél kevesebb és nagyjából egyező színhasználat jellemezze őket. A képeken használtam visszatérő motívumokat, és fehér kerettel láttam el mindet, úgy hogy a keretre kilógjon egy vagy több elem.

Popeye a tengerész című álmom alapján készítettem a kollázst. Bár csak feltételezés, valőszínűleg a komplexusaimból a kinézetemmel, és az evészavarommal kapcsolatos problémámból szövődhetett az álom. Igyekeztem átadni a zöld szín használatával az undort, a mérőszalag sárga színét meghagytam az irigységért – amivel dacoltam, és a testrészlet a túlsúly problémáját jelképezi vele együttesen, míg a központi szem a porondra teszi a kavargó énemet (Man Ray – Elpusztítani való tárgy (1923) című alkotásából használtam fel a szemet). Az émelygést a függőleges vonalakkal és a körökkel próbáltam mímelni. Popeye a visszásságot szimbolizálja, amit a kedvenc étellel szembeni undor kelt. „Érzelmek az álom kapcsán, történés: úgy éreztem figyelnek, látják hogy eszem, undorodtam az kedvenc ételemtől, a spenóttól, de nem hagytam abba az evést, nehéznek, földhözragadtnak éreztem magam, mintha forogna velem, kitágulna a tér, bizonytalannak tűnt minden.”

A Macskák az erdőben és A macska című álmaim alapján készítettem a kollázst. Magam félig macskakává alakulva, az állati fülekkel és fél szemmel ábrázoltam, a zavart és a megszólítottságot akarva ezzel jelképezve. Míg magam köré erdőt igyekeztem komponálni. Az előtérben gyerekkori énem őrző-védő tekintete egyezik az arccal, a macskát a szekérben tolva, mint egy fordított helyzet imitálását, szintén.

„Úgy éreztem, valaki uralkodik rajtam, el vagyok nyomva, irányítják az érzéseim, és nem szabadulok. Egy külső hang keserűen megjegyzi, hogy csak egy macska vagyok, nem ember, és én macskává válok, nem tudok ellentmondani.”

„úgy éreztem, félek, tehetetlen vagyok, de feladatom van ha választom, erőtlen, ideges, és eredménytelen. Kiscicák voltak az erdőben, magukra hagyatva és egy görény megtámadta őket”

Inspirációs források

Sandy Skoglund egy amerikai fotográfus és installációs művész, aki szürrealista, élénk színű képekei alapján ismert. Gyakran olyan modellek vagy mozdulatlan alakok vagy állatok egy csoportját ábrázolja, amelyek történetét ábrázolja. Legismertebb munkája az 1980-as években alkotott Radioaktív macskák, amelyen neonzöld macskákat ábrázol. 1946. szeptember 11-én született Quincy-ben, 1968-ban diplomázott, művészettörténeti és stúdióművészeti végzettséggel. Tanulmányait a párizsi Sorbonne és École du Louvre-en folytatta, valamint az Iowa Egyetemen. 1973-tól 1976-ig a Hartfordi Egyetem professzora volt, majd a New Jersey-i Rutgers Egyetemen tanított. Munkái számos múzeumi gyűjteményben vannak kiállítva, köztük a Chicagói Kortárs Fotográfiai Múzeumban, a San Francisco Modern Művészeti Múzeumban és az Ohio Ohio Daytoni Művészeti Intézetében.

Sandy Skoglund

Sandy Skoglund

Sandy Skoglun

Bibliográfia

Meddis, Ray, Mesopotamian Dream Beliefs, 2010., https://dreamhawk.com/dream-encyclopedia/mesopotamian-dream-beliefs/

Sigmund Freud, Álomfejtés, Helikon, Budapest, 2016.

Northwestern University research, Journal of Neuroscience, http://articles.latimes.com/2013/apr/13/science/la-sci-sn-dream-memory-20130412, 2013

Joe Griffin and Ivan Tyrrell, Why we dream: the definitive answer, HG Publishing, UK, Chalvington, 2014., 13. old.

Brain Basics: Understanding Sleep, Office of Communications and Public Liaison, 2017., https://www.ninds.nih.gov/Disorders/Patient-Caregiver-Education/Understanding-Sleep

Alice G. Walton, Dreams Can Heal Mental Wounds, 2011., https://www.theatlantic.com/health/archive/2011/12/dreams-can-heal-mental-wounds/249672/

Kristian Marlow, Solving Problems in Your Dreams, 2015., https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-superhuman-mind/201508/solving-problems-in-your-dreams

Alice Lyzcia és Priyam Gupta, https://www.sleepaquarium.org/articles/2017/7/8/the-historical-employment-of-dreams-in-art, 2017.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hipnag%C3%B3gia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Andal%C3%BAziai_kutya

Kristy Pucko, http://mentalfloss.com/article/62725/15-things-you-didnt-know-about-persistence-memory, 2018.

Ben Goldberger, Paul Moakley and Kira Pollack, The Most Influential Images of All Time, http://100photos.time.com/photos/philippe-halsman-dali-atomicus

Bányász Judit, Vizuális megjelenítés: montázs, kollázs, különböző technikák, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, http://kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/4_0991_tartalomelem_031_munkaanyag_100430.pdf

Szabó Éva, Festőiskola – a kollázs és a montázs, http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/festoiskola-a-kollazs-es-a-montazs, 2004.

C. G. Jung, The Archetypes and the Collective Unconscious, Prinston Paperback Printing, Prinston, 1968., 160. old.

Yuan-Ling Hsu, Fong-Gong Wu ,Dream journal design for creative inspiration recording, Taiwan, 2015, 2. old.

Alain de Botton and John Armstrong, Art as Therapy, Phaidon, 2013., The Seven Functions of Art

http://www.artnet.com/artists/sandy-skoglund/