Tulburari de Comportament la Varsta de Scoala Primara din Punctul de Vedere al Copilului, Parintilor Si Invatatorului

LUCRARE DE LICENȚĂ

TULBURĂRI DE COMPORTAMENT LA

VÂRSTA DE ȘCOALA PRIMARĂ DIN PUNCTUL DE

VEDERE AL COPILULUI, PĂRINȚILOR ȘI

ÎNVĂȚĂTORULUI

VISELKEDÉSI ZAVAROK KISISKOLÁS KORBAN

A GYEREKEK, A SZÜLŐK ÉS

A PEDAGÓGUS SZEMSZÖGÉBŐL

Cuprins

PREZENTAREA LUCRĂRII DE LICENȚĂ

PROLOG

CAPITOLUL I

SCURTĂ DESCRIERE A TULBURĂRILOR DE COMPORTAMENT

CAPITOLUL II

INTRAREA ÎN ȘCOALĂ, TEAMĂ DE ȘCOALĂ

CAPITOLUL III

TULBURĂRI DE ATITUDINE COPILĂRESC

1.DESCRIEREA TULBURĂRILOR DE ATITUDINE ÎN GENERAL

2. CONSPECT ISTORIC

3. RELAȚIA ÎNTRE FRAȚI

4. TULBURĂRI DE SOMN ȘI DE HRĂNIRE

5.TULBURĂRI ȘI DIFICULTĂȚI DE ÎNVĂȚARE

CAPITOLUL IV

HIPERACTIVITATEA

1. CARACTERISTICILE HIPERACTIVITĂȚII

2. DEVENIREA HIPERACTIVITĂȚII

CAPITOLUL V

TULBURĂRI DE PERSONALITATE

1. IDEEA STRÂNSOAREI

2. CAUZELE STRÂNSOAREI

3. TULBURARE DE PERSONALITATE BORDERLINE

4. INCERTITUDINE ȘI SLĂBICIUNE SUFLETEASCĂ

5. DEPRESIE

CAPITOLUL VI

PREZENTAREA ANALIZEI

1. PREZENTAREA ȘI MOTIVELE PROBLEMEI

2. SCOPURI ȘI IPOTEZE

3. MODURILE ANALIZEI

4. DESCRIEREA PERSOANELOR PARTICIPATĂ ÎN ANALIZĂ

5. DESCRIEREA REZULTATELOR

5.1 ANALIZA CHESTIONARELOR ÎN CLASA A III-A A DIN MARGHITA

5.2 ANALIZA CHESTIONARELOR ÎN CLASA A III-A B DIN MARGHITA

5.3 ANALIZA CHESTIONARELOR ÎN CLASA A III-A A DIN ORADEA

5.4 ANALIZA CHESTIONARELOR ÎN CLASA A III-A B DIN ORADEA

6. TOTALIZAREA EXPERIENȚELOR

BIBLIOGRAFIE

ANEXE

Tartalomjegyzék

PREZENTAREA LUCRĂRII DE LICENȚĂ ……………………………………………………………….9

ELŐSZÓ………………………………………………………………………………………………………………………..11

I. FEJEZET……………………………………………………………………………………………………………………13

RÖVIDEN A VISELKEDÉSZAVARRÓL…………………………………………………………………….13

Ii. Fejezet 15

Iskolába lépés, iskolától való félelem 15

III. Fejezet 18

Gyermekkori magatartászavarok 18

1. A magatartászavarról általában 18

2. Történeti áttekintés 21

3. TESTVÉREK KÖZÖTTI KAPCSOLAT………………………………………………………………………..22

4. Az alvás és táplálkozás zavarai 23

5. Tanulási zavarok és nehézségek 25

IV. Fejezet 28

A hiperaktivitás 28

1. A hiperaktivitás jellemzői 28

2. Hiperaktívvá válás 30

V. Fejezet 32

Személyiségzavarok 32

1. A szorongás fogalma 33

2. A szorongás okai 35

3. Borderline személyiségzavar 36

4. Bizonytalanság és gyengeség 38

5. A depresszió 39

VI. fejezet 42

A KUTATÁS BEMUTATÁSA…………………………………………………………………42

1. A PROBLÉMA ISMERTETÉSE ..……………………………………………………………………………..42

2. A kutatás hipotézisei és célok 43

3. KUTATÁS MÓDSZERE………………………………………………………………………………………..43

4. KUTATÁSBAN RÉSZT VEVŐ SZEMÉLYEK BEMUTATÁSA…………………………………………….44

5. AZ EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA…………………………………………………………………………45

5.1 A KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSE A MARGITTAI III.A OSZTÁLYBAN…………………………………..45

5.2 A KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSE A MARGITTAI III.B OSZTÁLYBAN…………………………………..50

5.3 A KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSE A NAGYVÁRADI III.A OSZTÁLYBAN……………………………….55

5.4 A KÉRDŐÍVEK ELEMZÉSE A NAGYVÁRADI III.B OSZTÁLYBAN……………………………….60

6. AZ ADATOK ÉRTELMEZÉSE…………………………………………………………………………………65

BIBLIOGRÁFIA…………………………………………………………………………………………………………70

MELLÉKLET…………………………………………………………………………………71

Prezentarea lucrării de licență

Lucrarea mea de licență se intitulează: „Tulburări de comportament la vârsta de școala primară din punctul de vedere al copilului, părinților și învățătorului.”

Lucrarea este structurată în șase capitole: primele cinci capitole cuprind partea teoretică al lucrării, iar ultimul capitol este partea practică, care cuprinde ipotezele prezentarea persoanelor care au participat la cercetare, metodele și procedeele utilizate și rezultatele. Pe lângă aceste capitole lucrarea mea cuprinde: introducere, bibliografie și diferite anexe.

În primul capitol este vorba despre tulburări de comportament în general, capitolul II: Intrarea în școală, teama de școală, capitolul III: Tulburări de atitudine, care cuprinde cinci subcapitole, capitolul IV: Hiperactivitatea, care cuprinde două subcapitole și capitolul V: Tulburări de personalitate, care cuprinde cinci subcapitole.

Tulburarea de comportament se poate forma de la vârste foarte mici. Tulburările pot fi stârnite din cauza unor probleme familiare, din cauza unei persoane, sau poate fi moștenit. Dacă în jurul copilului este o persoană de care copilul se teme, sau s-a întâmplat ceva negativ cu copilul, putem vorbi despre strânsoare sau teamă.

Mulți învățători și părinți sunt în situația în care nu pot accepta problema comportamentală al copilului, nu știu cauza problemei, astfel nici soluția pentru rezolvarea acestor tulburări nu le știu. În lucrarea mea am vrut să descopăr cauzele tulburărilor de comportament și modurile de rezolvare a acestor probleme.

Un copil cu tulburări aproape de fiecare dată poate să fie o influență deranjantă pentru cei din jurul său, pentru colegii din clasă. Aș dori să vă prezint și eu o întâmplare din experiențele mele personale cu un copil cu tulburări comportamentale. În timpul observației în clasa a III-a din Oradea, m-am întâlnit cu un copil care întotdeauna se foia, de fiecare dată vorbea neîntrebat în timpul orei și nu a urmat cerințele învățătorului. Într-o zi învățătorul a întrebat de la copii din clasă, dacă le deranjează comportamentul acestui copil. Răspunsul a fost unul surprinzător, toți copii au răspuns cu „da”. Copilul a rămas surprins de răspunsul colegilor săi și s-a rușinat.

Pentru dezvoltarea psiho-morală a copilului cu tulburări de comportament este deosebit de important să se învețe și să fie în comunitate. Între oameni poate învăța cum să comporte cu ceilalți din jur și acest fapt îl poate ajuta la probleme. Oricum este o influență bună, dacă copilul tulburat găsește un prieten cu care poate discuta despre orice problemă și oricând are nevoie de susținere, are pe cine baza

În cercetare am redactat chestionare pentru copii, pentru părinți și pentru învățători. Chestionarele au fost completate de către patru clase de clasa a III-a, două din Marghita și două din Oradea. Chestionarele au fost completate de 94 de copii (48 fete și 46 băieți), părinții lor și cinci învățători. În general am constatat că în fiecare clasă este cel puțin un copil care are tulburări de comportament. Părinții în mare majoritate au susținut pozitiv comportamentul copiilor. Putem spune despre copii, că ei înșiși sunt cei mai critici ceea ce privește comportamentul celorlalți. În clasele în care am găsit mai mulți copii cu tulburări de comportament, randamentul copiilor era mai negativ: cu mai multe probleme de comportament și probleme la învățătură.

Előszó

Dolgozatomat szeretném ajánlani mindenkinek, akinek a környezetében előfordul hiperaktív, szorongó vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerek.

Egy anya nyilatkozatával szeretném kezdeni, aki beteg kisfiáról mesél:

“… A gyerekem nyugtatószert kapott, én pedig figyelmeztetést, hogy túl sápadtnak tűnök. Egyik sem segített kétségbeejtő helyzetünkben, mert a fiamat az altató tabletta csak még élénkebbé tette – hiperaktív gyerekek az úgynevezett paradox hatásban szenvednek, vagyis az altatószerek felrázzák őket, míg az ajzószerek nyugtatóan hatnak rájuk. 4 és fél évig tartott, mire a gyermekneurológus a helyes diagnózist megállapította. Különösen a fiam tombolási rohamait tartottam akkoriban zavarónak. Ezek a rohamok rejtélyt jelentettek számomra, s egyetlen kollégám sem hitte. Úgy tűnt sértésnek vették, hogy kollégaként ilyen gyermekem van. De, ha minden rajtam múlott volna, akkor mitől viselkedett a nagyobbik lányom teljesen normálisan és nem őrjöngött minden reggel és tört össze mindent, mint a fiam?…” – Dr.Silvia Franz: A hiperaktív gyerek (1998). Nagyon sok szülő és pedagógus van hasonló helyzetben, akik azon felül, hogy nem tudják feldolgozni gyermekük zavaros viselkedését, nem tudják annak okát és ebből kifolyólag nyilván lehetetlennek tartják, hogy megoldást találnak problémáikra. Pedig véleményem szerint van megoldás.

Egy problémás gyerek majdnem minden esetben zavaró hatással lehet környezetére, osztálytársaira. Egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani olvasóimmal; III.osztályban való megfigyeléseim során találkoztam egy feltűnően izgő-mozgó gyerekkel, Dáviddal, aki folyton mindenhez hozzászólt kérdezetlenül is, nem követte a tanítónő utasításait. Egyik nap a tanítónő megkérdezte az osztálytól, hogy zavarja-e őket Dávid feltűnő viselkedése, a válasz talán kicsit meglepően, egyértelmű igen volt. Dávid tekintetéből nyilvánvaló volt, hogy nem számított erre az eredményre, és elpirulva sütötte le a fejét.

A magatartászavaros és viselkedésproblémás gyereket a nehezen kezelhetők kategóriájába sorolják. A viselkedészavarokkal küzdő gyerekek meghatározása függ a környezet elvárásaitól, illetve a gyermek életkorától. Bagdy Emőke pszichológus szerint (2004), az iskolában minden hatodik tanuló esetében tanácsadást, korrekciót vagy igénylő viselkedészavarral számolhatunk.

De vajon miért szükséges hogy a problémás gyerek közösségben tanuljon, olyan gyerekekkel töltse napjait akik nem hiperaktívak, nem szoronganak, nincsenek tanulási zavaraik, vagyis normális viselkedést mutatnak? … Igenis szükséges, mert idővel elkezd alkalmazkodni társaihoz, és együtt nevelkedésük véleményem szerint pozitív végeredményt hoz. Megtanul ő is hozzájárulni ahhoz, hogy az osztályban tanuló gyerekekkel együtt egy közöséggé váljanak, és esetleg barátságok is kialakuljanak. Mindenképp jó hatással lehet egy problémás gyerekre, ha barátra talál, akivel megoszthatja problémáit és szükség esetén segítséget kérjen tőle. A gyerek egy közösségben tanulja meg az emberekhez való alkalmazkodást, ez elengedhetetlen a fejlődéséhez.

Joachim Rumpf: Hogyan bánjunk az agresszív gyerekkel? című könyvében (2004, 10.oldal) a következőket írja: „Időnként saját gyerekeink kihoznak minket a béketűrésből. –Az őrületbe kerget ez a gyerek, már nem tudom mit tegyek!-sóhajtotta az apa, amikor az anyát helyettesítve megfürdette és felöltöztette 3 hónapos fiacskáját, aki közben olyan mérgesen bömbölt, hogy az egész ház zengett tőle. Milyen boldog volt a papa, amikor a gyerek végre elaludt! … Azoknak a szülőknek, akiknek már volt hasonló élményük, nem kell sem félniük, sem idegeskedniük, mert a düh, a mérgelődés vagy a szorongás éppen olyan velünk született érzések, mint az összes többi érzelmi állapot.”

I. FEJEZET

Röviden a viselkedészavarról

A viselkedés olyan tevékenységek összessége, amely során az emberi szervezet megpróbál egy meghatárokel együtt egy közöséggé váljanak, és esetleg barátságok is kialakuljanak. Mindenképp jó hatással lehet egy problémás gyerekre, ha barátra talál, akivel megoszthatja problémáit és szükség esetén segítséget kérjen tőle. A gyerek egy közösségben tanulja meg az emberekhez való alkalmazkodást, ez elengedhetetlen a fejlődéséhez.

Joachim Rumpf: Hogyan bánjunk az agresszív gyerekkel? című könyvében (2004, 10.oldal) a következőket írja: „Időnként saját gyerekeink kihoznak minket a béketűrésből. –Az őrületbe kerget ez a gyerek, már nem tudom mit tegyek!-sóhajtotta az apa, amikor az anyát helyettesítve megfürdette és felöltöztette 3 hónapos fiacskáját, aki közben olyan mérgesen bömbölt, hogy az egész ház zengett tőle. Milyen boldog volt a papa, amikor a gyerek végre elaludt! … Azoknak a szülőknek, akiknek már volt hasonló élményük, nem kell sem félniük, sem idegeskedniük, mert a düh, a mérgelődés vagy a szorongás éppen olyan velünk született érzések, mint az összes többi érzelmi állapot.”

I. FEJEZET

Röviden a viselkedészavarról

A viselkedés olyan tevékenységek összessége, amely során az emberi szervezet megpróbál egy meghatározott helyzethez alkalmazkodni. A viselkedési zavar megnevezés elég tág fogalom, amihez tartozik az alkalmazkodási nehézség, beilleszkedési zavar, magatartási zavar illetve személyiségzavar. A viselkedési zavart azonban nem lehet pontosan meghatározni, mivel minden gyerek és felnőtt viselkedése függ a környezetétől, a családi hátterétől, az alkalmazkodási készségtől, a temperamentumtól, és sok minden mástól is. Sok probléma tekinthető viselkedészavarnak, azonban mégsem minden, amit sokan annak neveznek el. Mindenképp rendellenességnek tekinthető a gyerek szokványostól eltérő viselkedése társaságban, vagy akár egyedül is. Viselkedészavar lehet a tanulási nehézség, az alvás vagy táplálkozás zavara,a magatartászavar, a hiperaktivitás, a szorongás, a depresszió, a bizonytalanság vagy akár a gyengeség.

Viselkedészavar esetén, ha segíteni szeretnénk a gyerek problémájának csökkentésében vagy megszüntetésében, ismerni kell a viselkedés vagy magatartás esedékes probléma hátterét.

A viselkedészavarok hátterében legtöbbször a szülői magatartás és a szülői kapcsolat a gyerekkel áll. Hatalmas befolyása lehet egy gyerek egész életére, az, hogy hogyan viselkedtek vele szülei gyermekkorában. Erre a legjobb példát talán egy saját tapasztalattal tudnám igazolni. Édesapám gyerekkoromban nem mindig apaként teljesített, sokat veszekedtek édesanyámmal, sokszor haragudtam rá, sírtam és mondhatjuk, hogy e miatt sokat szorongtam. Most, hogy felnőttem, minden férfiban azokat a hibákat veszem észre és keresem először, amik édesapámban is meg voltak és talán néhány még a mai napig is megvan. Számtalan más hasonló gyerek él szerte a világon, akiknek olyan élményük, vagy élményeik voltak gyerekkorukban otthon, a családi körben, hogy az kihat akár egész életükre. Mérei Ferenc, V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan (1993) című könyvében ír ilyen esetekről: „Egy leány a gyermekkorát abban a tudatban élte le, hogy apja túl szigorú hozzá; szeretett volna föllázadni, de nem volt rá képes. Amikor azután anya lett, tudattalanul kifejlesztette a lányában a lázadást az apa (vagyis a saját férje) ellen. Csak akkor volt igazán szeretetteljes a lányához, ha az valamit elkövetett az apja ellen.” Ez utóbbi esetben mindenképp az anyát nevezhetjük hibásnak, mivel rossz úton neveli saját gyerekét, akinek e miatt később akár problémái is lehetnek, mivel a harmonikus fejlődésnek feltétele a kiegyensúlyozott gyerek-szülő viszony. A kiegyensúlyozott gyerek-szülő viszony érzelmi-kötődési biztonságot nyújt a gyereknek, de egyaránt a szülőnek is. A szülőnek mindig tisztában kell lennie gyermeke problémáival, és főként megpróbálni segítenie azokon, nem pedig a fent említett esetekhez hasonlóan szorongást kialakítania gyermekében. Nehéz feladat szülőnek lenni, de aki ilyesmire vállalkozik, tudnia kell hogyan kezelje gyerekét, ahhoz, hogy szép, problémamentes gyerekkora és később ehhez hasonló élete legyen.

Egy gyerek viselkedése sok mindentől függ. Függ az otthonról ’hozott’ élmenyektől, a szülők hozzáállásától a gyerekhez, illetve a pedagógus viselkedésétől a gyerekkel szemben.

Erikson (1991) szerint a viselkedés nemcsak a példakép bizonyos pszichés jellemzőinek kiformáltsága alapján, hanem olyan szituációkban is megtanulható, amelyekben a példakép cselekszik. Minden gyereknek van példaképe. Minden gyerek néz meséket, vannak játékaik, melyekben mindenki megtalálja a neki legtetszőbb figurát, szereplőt vagy bármilyen jelenséget akire vagy amire hasonlítani akar. Lányoknál általában ez lehet egy baba, egy kedves állatfigura, fiuknál pedig lehet egy autóversenyző vagy harcos.

II. Fejezet

Iskolába lépés, iskolától való félelem

Egy gyerek életében nagy mértékű változás következik be amikor elérkezik az első iskolai év. Az iskolától való félelem a beiskolázás során egyike a legtermészetesebb és leggyakoribb élménynek, mely egy 6-7 éves gyerek életében előfordulhat.

Mérei Ferenc, V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan (1993, 173. oldal) könyv szerint: ”Az iskolaérettség mint fogalom alighanem pontatlan. Nem érettségről, hanem alkalmasságról van ugyanis szó. De a pedagógiai tudatosság színvonalának rendkívüli emelkedése mégis az alkalmazott gyermeklélektan egyik fontos feladatává tette annak megállapítását, hogy egy gyerek beiskolázható-e vagy sem.”

A kisiskolás kor évei a nyugodt, egyenletes fejlődés évei. Ekkorra már létrejöttek a főbb keretek melyben később élni fog a gyerek és a későbbi jellem is kialakulni látszik. Kisiskolás korban még nagy a függőség a gyerekben, de ugyanakkor ez az a korszak, amikor még lehet alakítani esetleg változtatni a dolgokon. Vigyáznunk kell azonban,mind szülőként,mind pedig pedagógusként hogy min változtatunk,ugyanis ebben a korszakban alakul ki az öntudat, az erkölcs, az értékrend, a felnőtt szintű kommunikáció képessége illetve a bonyolult fogalmak megértése és használata.

Az iskolába lépés egyfajta elválást jelent a szülőktől, valamilyen szinten ekkor kezdődik a gyerek önállósulása. Új környezetben, ismeretlen felnőtt irányításával, idegen gyerekek között kell megszokniuk egy új helyzetet, a tanulás helyzetét. Az első hetekben természetes az idegenkedés és félelem. Az ekkor előforduló esetleges problémákból még nem lehet konkrét viselkedés zavarra utalni. Annak eldöntésére hogy egy gyerek viselkedészavaros-e, hoszabb megfigyelés szükséges. Iskolába lépés után a gyermek lassanként megszokja környezetét és viselkedése több szempontból is változik. Előfordulhat azonban, hogy pár hét elteltével is ugyanolyan félelemmel megy a gyerek iskolába és ül ott naponta 5 órát majdhogynem rettegve. Ekkor már súlyos iskolafélelemről van szó, vagy nevezhetjük iskolafóbiának is. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió (2006) című könyvében úgy véli, hogy az iskolafóbia hátterében általában túl erős anya-gyermek kapcsolatot találunk, amelyhez valójában az anya ragaszkodik jobban. A vizsgálatok szerint az iskolafóbiás gyerekek intellektuális képességei legalábbis elérik kortársaik átlagát, de inkább jobbak annál. Míg a beiskolázás időszakában gyakran jelentkező enyhe szeparációs félelemből a gyermek viszonylag gyorsan kilábal, az iskolafóbiával szemben a nevelő rendszerint tehetetlen, elsősorban azért mert a szülőtől általában nem kap valódi támogatást. Ilyen esetekben feltétlenül pszichológus segítségére van szükség.

Ahhoz, hogy egy gyerek sikeresen beilleszkedjen kortársai közé, az szükséges, hogy iskolaérett legyen. A pszichológusnak vizsgálatai során el kell döntenie, hogy az illető gyerek képes lesz e majd kibírni az iskola megpróbáltatásait, képes lesz e megtanulni a szabályokat és főként betartani azokat, képes lesz e a tanító szavára hallgatni, és képes lesz e csak akkor megszólalni, ha arra engedélyt kap. Természetesen a beiskolázás korában erre a gyerekek többsége képes, de kivételek mindig vannak és lesznek is. Nagy befolyása van az iskola elkezdésének egy gyerek életében, ha előtte járt óvodába. Az óvónők igyekeznek arra szoktatni tanítványaikat, hogy tudjanak alkalmazkodni társaikhoz, és hogy képesek legyenek eleget tenni az iskola elvárásainak.

Nem véletlenül lett a tankötelezettség kezdete a hetedik életév. Ekkor van a legnagyobb fordulat a gyerek testi fejlődésében, ekkor erősen csökken a gondolkodás érzelmi telítettsége, a játék fölé emelkedik a környezet által megszabott követelmény, egyre inkább nő a valóságfunkció. Ebben az életkorban a gyerek kezd kitekinteni a családi környezetből és kialakítani magának más kapcsolatokat, barátkoznak. Általában ezek minden gyereknél észrevehetőek, vannak akiknél kicsivel később jelentkeznek, de vannak olyanok is akiknél problémák adódhatnak a iskolába lépéssel járó változásokban. Ekkor még nem feltétlenül tekinthető egy gyerek viselkedészavarosnak vagy személyiségzavarosnak, mindenképp szükséges a szakember segítsége.

Az iskolázás első évének sikere vagy sikertelensége jelentősen meghatározza későbbi sorsát, mert itt szerzi meg azokat a szellemi eszközöket, amelyek segítségével előre juthat a szocializálódás útján, vagy itt érhetik olyan csalódások, kudarcok, amelyek önbizalmát lecsökkentik. Dr. Szabó Pál: A kisiskolás (1984) könyve szerint egy gyerek fejlődését a környezeti hatások befolyásolják, amennyiben azok nem megfelelőek, problémák jöhetnek létre a fejlődésben. Ez befolyásolja a gyerek beiskolázását, mivel ha a gyerek fejlődése során problémák jelentkeznek, mire iskolába kellene mennie, nem lesz iskolaérett. Ebből az következhet, hogy vagy csúszik az iskolába indulása, vagy pedig folyamatos lemaradása lesz iskolai tanulmányai során, mely hatalmas hátrányt jelent. Az iskolában előforduló lemaradott tanuló több foglalkozást igényelnek, melyet a pedagógus köteles teljesítenie a gyerek érdekében. Természetesen a szülő hozzáállása jelent a legtöbbet, az ő segítségével eredményesebb munkát végezhetnek a pedagógussal egyetemben. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) című könyvében így vélekedik erről a témáról: “ A félreértések elkerülése végett fontos hangsúlyozni, hogy az iskola és a gyermeki gondolkodás, világkép átalakulása közötti összefüggés inkább fordítva igaz, mint ahogy első pillanatban gondolnánk. Tehát a gyermek gondolkodása nem azért változik meg hatéves korban, mert beiskolázzuk, hanem szerte a világon azért kezdődik meg hatéves kor körül a gyermek iskolai képzése, mert megváltozott gondolkodásmódja az ilyen típusú képzésre a társadalom kultúrájának rendszeres, intézményes keretek között történő befogadására alkalmassá teszi.” Ebben a korban a gyermek gondolkodását az “örömelv” helyett egyre inkább a “realitáselv” határozza meg.

Krista Federspiel: A lélek egészségkönyve (1998) című műben ez olvasható: “A gyermeknek állandóan dicséretre és támogatásra van szüksége munkájához. Biztatás, elismerés nélkül rosszul tanul. Folytonos összehasonlítgatás másokkal nem a becsvágyát kelti fel, hanem inkább elbátortalanítja, mert úgy érzi, nem elég jól teljesít. A szülők vagy hozzátartozók bizalma, bátorítása ellenben táplálja önbizalmát, és hozzásegíti, hogy büszke lehessen magára és teljesítményére.”

III. Fejezet

Gyermekkori magatartászavarok

1. A magatartászavarról általában:

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) című könyve szerint a rendellenes magatartás meghatározására gyakran használjuk a “hiányos alkalmazkodás” kritériumát. Azt kell eldönteni, hogy a gyerek képes-e beilleszkedni az osztályközösségbe. Vannak gyerekek, akiknek amolyan rendszeres cselekedeteik vannak, mint például rendszeresen lóg az iskolából, vagy naponta harmincszor mos kezet. Ezeket alkalmazkodási zavarnak is nevezhetjük, melyek nehezítik a gyerek mindennapi életét, ezért mindenképp szükséges a pszichológus segítsége. De milyen viselkedés minősül rendellenesnek? Mikor mondhatjuk, hogy magatartászavarral állunk szemben? … Az ember mindig törekszik a jóra és a tökéletesre, az ideális állapot elérésére, a gyerekek is. Amiért egy gyerek nem képes kielégíteni teljes mértékben környezete igényeit, még nem szorul feltétlenül pszichológiai kezelésre, nem szenved feltétlenül magatartászavarban. A zavar és a rendellenesség megállapítása nehéz, hiszen a gyerekek életkoruktól függően változnak.

Ranschburg Jenő (1998): Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban könyve első fejezetében azt írja, hogy a gyermek vizsgálata során 3 tényezőt kell figyelembe venni: “ a felmerülő akadályok, kihívások korra jellemző kezelési módjait, illetve ezeknek hatékonyságát a gyermek önmaga és mások felé érzelmeinek minőségét és intenzitását, valamint ezek kifejezésének színvonalát, a viselkedés árnyaltságát.” A gyermekről alkotott képet ennek segítségével lehet megközelítően pontosan meghatározni. A gyermekkori magatartászavarok mindegyike a test és lélek valamilyen együttműködésére utalnak, a kialakult testi betegségek visszahatnak a lélekre. Descartes fogalmazta meg elsőként a 17. század elején, hogy a test és a lélek két független entitás: a test fizikai, a lélek pedig spirituális. A klasszikus pszichoanalízis a 20. Század elején vetette fel, hogy a test és a lélek nem függetlenek egymástól, mivel hogy a lélek sérülése a test betegségéhez vezethet, vagy akár fordítva. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) című könyvében ez olvasható: „ A pszichológiai stressz által okozott fizikai betegségeket az analízis organikus neurózisoknak nevezte, és mint az elnevezésből is látszik, eredetüket a „tisztán” pszichológiai rendellenességekkel (pl. a szorongással) azonosnak tartotta. Koncepciója szerint az organizmus védekezik a szorongás ellen, és bizonyos esetekben ez a védekezés a konfliktus szomatikus (testi) kifejezéséhez vezet (pl. megnövekedett gyomorsav-kiválasztáshoz), ami viszont fizikai betegséget (gyomorfekélyt) eredményez. A legtöbb – bár nem minden – fizikai betegség hátterében tudattalan vágyak, kívánságok, lelki problémák húzódnak meg, és ezeknek tudatosítása a test gyógyulását segíti elő.” A gyermek kiegyensúlyozottságával kapcsolatban Petzold. H. (1996) az alábbi ábrát jeleníti meg:

Sérülés (krízis, stressz,stb.)

Az én gyengülése

Pozitív támasz szükségessége Pozitív támasz hiánya, elvesztése

Segítség (szülők, tanár, barát, Elbizonytalanodás

testvér, iskolapszichológus)

Magatartászavar

Az identitás egyensúlyának helyreállítása

Visszavonulás (pszichiáter

szükségessége)

Dr. Geréb György: Pszichológia (1972) tankönyvének 418.oldalán a következő képpen vélekedik a gyerek beilleszkedési nehézségeiről, ami jele lehet a viselkedészavarnak: “A zavarok megszüntetésének elengedhetetlenül fontos feltétele az, hogy a gyermek a családjánál tágabb körű közösségéhez (óvodai csoport, iskolai osztály stb.) is kapcsolódjék mind az odatartozás érzésével, mind pedig a közös nézetek, normák és célok tudatos elfogadásával. A családba való beilleszkedés még nem jelenti egyben a tágabb körű közösségbe való beilleszkedést. A másodlagos közösségben átélt konfliktusokat is fel kell oldani, a kudarcélményeket és az esetleg kialakult kudarcra való beállítottságot meg kell szüntetni.”

Habár a kisiskolás életkor az ösztönnyugvás korszaka, amikor a kisgyermekkori ösztönkésztetések már nem a serdülőkoriak pedig még nem zavarják a gyermek lelki nyugalmát, beilleszkedését a közvetlen környezetbe, ebben az életkorban is találkozunk viselkedésproblémákkal küzdő gyerekekkel (Teodorescu Réka, 2011).

A magatartászavarok gyakran járnak együtt bizonyos testi és személyiségzavarokkal. Ezek lehetnek: idegesség, hisztériás görcsök, hibás automatizmusok (pislogás, grimaszolás, himbálás, rángatózás, stb.), alvászavarok, fáradékonyság, étvágytalanság, figyelmetlenség, beszédzavarok stb. Dr. Geréb György: Pszichológia könyve szerint mindezek a jelek lehetnek tünetek is, következmények is, de egyben okai is a problémás gyerekben megjelenő és egyre fokozódó személyiségzavarnak.

Krista Federspiel: A lélek egészségkönyvében (1998) ezt írja: “…annak, hogy léteznek funkcionális zavarok, az az oka, hogy a lélek az érzelmek észlelésekor is függ a hormonháztartástól és az idegrendszertől (test és lélek párbeszéde). A feltoluló érzelmek bizonyos testi állapotok kiváltására alkalmas közvetítőanyagok kiválasztására serkentik az agyat és az idegeket.”

Dr. Geréb György: Pszichológia (1972) című könyve szerint a problémás gyerek általában nem felel meg a vele szemben támasztott nevelési és oktatási követelményeknek, teljesítményében gyakran jelentkezik a kudarc. A problematikus gyerek passzív avgy akár aktív módon ellenáll a nevelői hatásoknak, nehezen tud alkalmazkodni és beilleszkedni, gyakran észrevehetők nála negatív testi és pszichés zavarok.

A pedagógus feladata nem csak tanítani a gyereket a jóra és az alkalmazkodásra, hanem legfőképpen nevelni őt. Ezt a szót több féle képpen lehetne értelmezni, mivel nevel az óvodapedagógus, az iskolapedagógus, a szülő vagy akár a pszichológus, de mind-mind más módon nevelik a gyereket. Mérei Ferenc és V.Binét Ágnes Gyermeklélektan (1993) könyvében így határozza meg ezt a fogalmat: „Nevelni csak úgy tudunk, ha látjuk a gyerekben a felnőttet, akivé lesz. De a pszichológiai szemlélet – a nevelésben, a gyógyításban, az esztétikában – egyre inkább megkívánja azt is, hogy lássuk meg a felnőttben a gyereket, aki volt: a gyermekit.”

Dr. Geréb György könyve szerint kudarcról akkor beszélünk, ha a gyermek viselkedése nem hozza meg a kellő eredményt, ha a teljesítménye a normahatár alatt marad, azaz nem felel meg a követelményeknek.

2. Történeti áttekintés:

Hippokratész görög tudós volt az első ember, aki a betegségekben kereste a magatartászavarok okát. Azt tartotta, hogy a mentális problémákért az életnedvek egyensúlyának megbomlása a felelős. Például ha a szervezetben a vér kerül túlsúlyba, akkor az illető szangvinikus lesz, vagyis hirtelen hangulatváltozás fogja jellemezni, vagy ha az epe kerül túlsúlyba akkor agresszív, ingerlékeny, azaz kolerikus lesz a személy.

Időszámításunk kezdete utáni első századokban többek között Aszklepiadész és Galénosz folytatták Hippokratész munkáját. Amint az egyház hatalomra került, természetfeletti okokkal, főként az ördög közreműködésével kezdték magyarázni a magatartászavarokat. Az egyház hatalma révén, az ördögöt szenteltvíz és ima segítségével próbálták kiűzni.

A történelem előtti időktől egészen a 18. század végéig a magatartás zavaros gyerekeket inkább a nevelés eszközeivel próbálták megváltoztatni, mint gyógyítással; az ilyen gyerekeket „tökéletlen” embereknek tartották. Ezekben az időkben a felnőtt ember nem gondolt bele, hogy esetleg a gyerek magatartászavarát valamilyen betegség okozhatja. A 18. századtól változás következett be a gyermekkori magatartás problémák kezelésének szempontjából. Jean Baptiste Pussin francia kórházigazgató volt, aki bevezette a betegek fizikai bántalmazásának betiltását, betegeivel hosszas beszélgetést folytatott, melyekből jegyzetet is írt, tehát létrehozott egy emberközeli terápiás eljárást orvos és beteg között. Ez az úgynevezett „morálterápia” elterjedt Európában és Amerikában is.

Ranschburg Jenő 1998-as Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban című könyvében ez olvasható (oldalszám:42-43): „ 1799-ben egy meztelen, 10-12 év körüli kisfiút találtak a franciaországi Aveyron erdejében. A gyermekről, aki nem tudott beszélni, feltételezték, hogy elhagyatottan, a vadonban nőtt fel, vagyis a természet igazi gyermeke. Itt volt a nagy lehetőség Rousseau véleményének ellenőrzésére: ha a gyermek az emberekkel való kapcsolataiban kedves és jó, ha amint megtanul beszélni, azonnal rendelkezni fog kifejezésekkel Istenről és a lelkiismeretről, Rousseaunak igaza van: az ember eredendően jónak születik. Köztudott, hogy Aveyroni Viktor (így nevezték el a vadonban talált gyereket) sohasem tanult meg beszélni és az emberi környezetben általában ellenségesen viselkedett. Ugyanakkor köztudott az is, hogy mindez nem bizonyíték Rousseau tévedése mellett, de természetesen az igazát sem bizonyítja. A magatartási zavarok kezelésének történetében ennél sokkal érdekesebb, hogy Jean Itard francia orvos öt éven át szinte minden energiáját arra fordította, hogy Viktort megtanítsa az emberi magatartás alapelemeire, és számos olyan technikát dolgozott ki, mely kiválóan alkalmas a fejlődésben elmaradt gyermekek képzésére.” Ilyen irányú munkásságát a 19. században Franciaországban Jean Esquirol, Amerikában pedig Edward Seguin folytatta, a 20. században pedig Maria Montessori fejlesztette tovább.

1957-ben a gyermekideggondozó hálózat, majd később a nevelési tanácsadók szerveződésével kezdetét vette annak a rendszernek a kibontakozása, amely napjainkban is a magatartási zavarok kezelésének helye.

3. Testvérek közötti kapcsolat:

A testvérek közötti „harc” és rivalizálás természetes. Minden olyan gyerekben, akinek testvére van, megjelenik egy minimális féltékenység testvére iránt, ezért sok esetben kialakulhatnak viták közöttük, amiktől nem kell megijedni! Az egyedüli gyerekek magányosként nőhetnek fel, ezzel ellentétben a testvéres gyerekre nem épp ez jellemző. Persze a gyerekekben megjelenő féltékenység nem csak testvérükkel szemben jelenhet meg, hanem az óvodában, az iskolában vagy gyermekotthonban is ugyanolyan féltékeny tekintettel várják hogy vajon mindenki egyforma ajándékot kap e Karácsonykor.

Nagyon nagy előnyt jelent ha egy gyermeknek van testvére, mert megtanulja a szocializációt, empátiát és az elfogadást még mielőtt tágabb közösségbe kerülne (óvodába, majd később iskolába), az így kialakult szociális karakter gyakran egy életen át megmarad. De vajon azok a szerepek, amik a köztudatban vándorolnak, mi szerint a a legidősebb testvérnek előjoga van, a középső testvér harciasabb és bizonytalanabb az önértékelése és a legkisebb mindig segítségre szorul? Ezek a beállítódások gyakran még a felnőtt korban is megmaradnak. Minden gyerek megijed attól, ha testvére születik, mert veszélyben érzi azokat a dolgokat amiket már magáénak tulajdonít, természetesen ez nem minden esetben jelent agressziót is. Gyakran előfordul, hogy az idősebb testvér olyan dolgokat csinál ami már nem jellemző korára (például bepisil vagy szopja az ujját), de hasonlítani szeretne kisebb testvérére, hogy egyenrangúnak tekintsék őket szüleik. A nagyobb testvér gyakran háttérbe szorítva érzi magát, azt gondolja, hogy őt elhanyagolják szülei. A szülőknek elsődleges feladata, hogy elfogadtassák a gyerekkel vagy gyerekekkel a testvér születését, a születés után pedig természetesen megőrizzék az egyensúlyt. Súlyos hiba a szülők részéről, ha összehasonlítják gyerekeiket, azonban előny ha a nagyobb testvért arra biztatja a szülő, hogy foglalkozzon kisebb testvérével, ez csillapítja féltékenységét. Nagyon fontos, hogy a szülők próbáljanak meg azonosan bánni gyerekeikkel, kivétel nélkül, nem csak szavakkal bizonyítva irántuk érzett szeretetüket.

4. Az alvás és táplálkozás zavarai:

Köztudott, hogy minden ember fejlődése során csökken az alvás ideje, és általában a kisiskolás kor első szakaszában megszűnik a nappali alvás.

Az alvászavarok már csecsemőkorban megjelenhetnek. Ilyen például az inverz alvás, vagyis a baba nappal alszik, éjszaka viszont ébren van. Ahhoz, hogy egy gyerek szorongásmentes lefekvést és elalvást élvezzen, az esti mese és a szülő jelenléte nagyon sokat számít. Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban című könyve szerint a gyerek éjszakai átvonulása a szülők ágyába, nem számít magatartás zavarnak, egyszerűen csak a szülő melegségére vágyik.

Mindenki számára ismert alvászavar az alvajárás, vagy szomnanbulizmus. Bármilyen meglepő, de már négy-öt éves korban megjelenhet és akár élete végéig is tarthat. Az alvajárást előidézheti például vizelési inger vagy pszichológiai hatások. Szintén jellegzetes alvásprobléma az álmatlanság vagy inszomnia, amely bár gyermekkorban ritkábban fordul elő, mégis akár csecsemőkorban is megjelenhet, amely mögött komoly fájdalmak rejtőznek. Óvodáskorban az álmatlanság komoly lelki konfliktusok miatt alakul ki. A gyermekkori stressz (szorongás, önértékelési zavarok) krónikus álmatlansághoz vezethet. Ez esetben a gyerek pszichológiai segítségre szorul. Mindenképpen szülői feladat az alvási zavarokkal küzdő gyerek megnyugtatása illetve az éjszakai gondoskodás. Az egyik legsúlyosabb gyermekkori alvászavar azonban mégis az éjszakai felriadás.

A csecsemők táplálkozása a szoptatással kezdődik, mely nem csak biológiai okokból fontos, hanem a későbbi anya-gyerek kapcsolat sikerét is elősegítheti. A gyermekkori táplálkozási zavarok nagyon sokfélék és rendkívül gyakoriak. Ezek közül leggyakoribb az étvágytalanság, a „válogatósság” , Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) szerint ilyen esetekben a gyermek fizikailag egészséges, nevelési problémáról van szó. Ranschburg Jenő megemlít néhány, a táplálkozással kapcsolatos nevelési szabályt:

Az evés biológiai szükséglet, vagyis az ember akkor eszik, amikor éhes és annyit eszik, hogy éhsége csillapodjon.

A gyermek biológiai órája azonos a felnőttével (reggeli, ebéd, vacsora). Két étkezési idő között ne engedjük enni a gyereket!

Minden gyereknek joga van, hogy egy-két ételt ne szeressen.

Nézzük a két leginkább vitatott táplálkozási zavart:

1. Kóros gyermekkori elhízás (obezitás): Akkor beszélünk róla, ha a gyerek súlya legalább negyven százalékkal meghaladja az életkorához és a testmagasságához előírt ideális testsúlyt. A normális kövérség abból fakad, hogy a gyerek túl sokat eszik, mert családjában ez a szokás. Létezik egy úgynevezett „fejlődési obezitás”, mely a családi problémák miatt alakul ki (pl: válás). Előfordul azonban egy amolyan önnyugtatásos elhízás, „reaktív obezitás”. Ranschburg Jenő szerint a hetvenes évek kutatásai alapján kiderült, hogy a gyermek testsúlya függ a szülők testsúlyától, ha mindkét szülő normális testalkatú, a gyerek kövérségére 7% az esély, ha az egyik szülő kövér, akkor 40%, de ha mindkét szülő túlsúlyos, akkor ez 80%-ra nő.

A kövér gyermek általában osztálytársai gúnyolódásait kell elviselje, ennek hatására jelennek meg a személyiség zavarai.

2. Anorexia nervóza: az obezitás ellentéte, kóros soványságot vagy gyors súlyvesztést jelent. Ennek oka, hogy a gyerek fél az elhízástól, sőt. Kövérnek látja magát, e miatt még a hízás gondolatát is elutasítja. Az anorexia sokkal ritkább, mint az obezitás, főként 12 és 17 éves lányoknál jelentkező táplálkozási zavar. Az anorexiások az átlagosnál szorongóbbak, gátlásosabbak és érzékenyebbek. Általában az anorexia velejárója az úgynevezett bulimiás roham, amely abból áll, hogy mindent megeszik amit otthon talál, majd az evéstől való félelme miatt öningerléses hányást produkál. Ez után folytatódik az éhezés, majd megint evés és hányás.

5. Tanulási zavarok és nehézségek:

Mi is az a tanulás? … Tanulásnak nevezünk minden olyan változást, ami végbemegy az egyénben, de a tapasztalatszerzés vagy az emlékezetbe vésés is tanulásnak nevezhető. A tanulás egy folyamat, amely során fejlődik a gyerek személyisége és kialakulnak a különböző képességek. Egy régebbi tankönyv szerint (Dr. Geréb György: Pszichológia, 1972) a tanulásnak 3 alapvető törvénye különböztethető meg; a motiváció törvénye, amely a környezettel való egyensúly elérésének legfőbb eszköze, az ismétlés törvénye, illetve a transzfer (a tanulás átvitelének) törvénye, vagyis az egyik területen való tanulás megkönnyíti a más területeken történő tanulást.

A viselkedési problémák hátterében kétharmad részt tanulási nehézségek állnak. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek lassabban érnek és lassabban tanulnak meg mindennapos, egyszerű dolgokat, mint a velük egykorúak. Ezért gyakran lassú tanulóknak nevezik őket.

Gyakran hullámzó intenzitású figyelem jellemzi a tanulási nehézségekkel küszködő gyereket. Az ilyen figyelemzavaros gyerek gyakran úgy viselkedik, mintha nem hallaná, hogy hozzá szólnak, gyakran álmodozik. Emiatt alakulnak ki a tanulási nehézségek, nehezen tapad meg a figyelme és lemarad a tanultakról.

A figyelem nem megfelelő működése súlyos tanulási problémákhoz vezethet. Tanulási zavar alakulhat ki a gyermek kognitív stílusából, ami azt a módot jelenti, ahogyan az ember felfogja és reagál a körülötte levő ingerekre. Minden gyereket meg lehet tanítani tanulni, ha időben elkezdődik a kognitív problémákkal való foglalkozás, és főként a korai felismerés a legfontosabb.

Tanulási nehézségnek tekinthető, amikor a gyerek nem tud helyesen írni, összekeveri a jobbat és a balt, ekkor előfordulhat betűfelcserélés, hosszabb szavak olvasásának és írásának bizonytalansága. Hiba vehető észre a beszéd észlelésében, az artikulációban, a szókincsében.

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) című könyvében így határozza meg a tanulási zavart: “ Tanulási zavarról abban az esetben beszélünk, ha az ép értelemmel és ép érzékszervekkel rendelkező, kulturálisan vagy gazdaságilag nem hátrányos helyzetű gyermek, a tanuláshoz szükséges egy vagy több képesség hibás működése miatt, bizonyos tantárgyból vagy tantárgyakból nem tud megfelelni az adott követelményeknek.” A tanulási zavar tartalmazza a magatartási zavarokat, a figyelemdeficit fogalmát, hiszen a figyelem hiányosságai mindig tanulási zavarhoz vezetnek.

A tanulási nehézségekben szenvedő gyerekek általában nagyon jól látnak és hallanak, ennek ellenére azonban gyakran hibásan és pontatlanul értelmezik az információkat. Ilyenkor a vizuális és akusztikus percepció problémáiról beszélünk. Ezek a problémák elsősorban az olvasás és írás elsajátításánál jelenthetnek problémát (diszlexia és diszgráfia). A vizuális percepció problémája lehet amikor például a gyerek felcseréli a “b” betűt a “d” betűvel, vagy előfordulhat egy úgynevezett vizuális zárás, ami azt jelenti, hogy ha a szóból hiányzik egy betű, vagy a mondatban egy szó nem megfelelő helyen van, a jelentést felismeri, így a gyerek hajlamos arra, hogy betűket vagy szavakat hagy ki írás vagy olvasás során. Auditív probléma lehet, amikor a gyerek nem tudja megkülönböztetni az egyik kimondott hangot a másiktól, az úgynevezett hallási zárás, amikor a külön álló hangokat egyetlen szóvá kell alakítani, illetve az úgynevezett hallási figura-háttér, amikor a gyerek képtelen egyetlen kiválasztott hangra koncentrálni, miközben a többi hangot lényegtelennek tekinti.

Tanulási nehézségekkel rendelkező gyereknél fordul elő, hogy fejletlen nyelvtani szerkezeteket használ, ami nehezíti a szöveg megértését, többször el kell olvasnia egy szöveget hogy biztosan megértse, míg egy másik gyerek egy olvasás után megérti az olvasottakat.

Tehát tanulási nehézségek a figyelemzavarok, a téri orientáció problémái, a nyelvi működés zavarai, az emlékezés zavarai, a gondolkodás problémái.

A tanulási nehézségekkel küzdő gyereket korrekciós munka során lehet fejleszteni és javítani, amelynek fő célja megelőzni vagy csökkenteni a viselkedési zavarokat. Ez a fejlesztő munka történhet egyéni foglalkozások során vagy osztálykeretben. Fontos hogy a tanulási nehézséget időben kiszűrjük, hogy tudjunk javítani azon. Ehhez szükséges hogy az illető gyerekkel külön is kell foglalkozni. Felmérők vagy tesztek esetén pedig a többiek tudta nélkül könnyebb feladatokat érdemes adni a nehézségekkel küzdő gyereknek, és az ő szintjén osztályozni azt, nem szabad egy szinten említeni a többi gyerekkel akik gyorsabban és ügyesebben is képesek megoldani egy olyan feladatot ami számára sok időbe telik. Ezt nevezzük a differenciálás elvének. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyerek gondolkodásának jellegzetességeit a fejlesztő eljárásban, ezért olyan feladatokat kell adni nekik amelyek megfelelnek képességeiknek és ismereteiknek.

Súlyos gyermekkori fejlődési zavarnak, ugyanakkor tanulási nehézségnek tekinthető az autizmus vagy öntörvényűség. Az autisták egy teljesen más kapcsolatot alakítanak ki a világgal és a környezettel, mint egészséges társaik. Az autista gyerekek betegsége többnyire fejlődésük során jelentkezik, és időről időre válik egyre nyilvánvalóbbá. Maguktól soha nem kezdeményeznek kapcsolatot társaikkal, az átlag gyerekkel ellentétben soha nem utánoznak másokat, nagyon keveset beszélnek és néha úgy tűnnek, mintha nem észlelnének környezetükből semmit, nem tudják elviselni ha valami megszokott környezetükben megváltozik, mindig mindennek ugyanott és ugyanúgy kell lennie, ahogy korábban megszokta. Az autistáknak azonban gyakran olyan különleges képességeik vannak, amelyek más gyereknél nagyon ritka, például remekül tudnak számolni, kiváló az emlékezetük.

Az autizmus okára még keresik a választ, 10 ezer gyerekből körülbelül négy-öt szenved ebben a betegségben, melyek közül fiúknál háromszor gyakoribb mint lányoknál. Krista Federspiel: A lélek egészségkönyve (1998) könyvében ezt írja: “ A gyermek foglalkoztatása és fejlesztése érdekében különféle terápiás eljárások alkalmazhatók. A játékterápiák és magatartás terápiás eljárások hozzásegíthetik a gyermeket, hogy elhagyja “celláját”. Ezek elősegíthetik a testi-lelki mozgékonyság fejlesztését.”

IV. Fejezet

A hiperaktivitás

1. A hiperaktivitás jellemzői:

A mozgás-cselekvés zavarai, amelyek a túlzott mozgékonyságban (hiperaktivitásban) vagy éppen a feltűnő lassúságban, cselekvési gátlásokban, kényszeres játékokban, esetleg kényszermozgásokban stb. nyilvánulnak meg.

A fentiekben már említettem a hiperaktív gyerek néhány jellemzőit, de nézzük most kicsit bővebben mik is a hiperaktív gyerek ismertetőjegyei, mitől is tekinthető egy gyerek hiperaktívnak.

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) szerint a vizsgálatok azt mutatják, hogy az iskolában vagy a szülők által hiperaktívnak tartott gyerekek közül, a pszichológus csak a felét tartja hiperaktívnak. Szintén vizsgálatok bizonyítják, hogy a hiperaktív gyerekek között ötször annyi fiú van, mint lány. Ranschburg Jenő szerint a hiperaktivitás a figyelem és a motorium együttes zavara.

Dr. Silvia Franz : A hiperaktív gyerek (1998) című könyvében párhuzamot állít fel a hiperaktivitás testi és viselkedési jellemzői között. Dr. Franz szerint a következőek a hiperaktivitás ismertetőjegyei: sápadtság, karikás szemek, soványság, felfúvódott has, körmök elváltozásai, fogápolás hiányosságai ellenére is feltűnően jó fogazat, kisnövés, elalvási zavarok, hiányzó álomemlékek, szülők ágyában való alvás, kiéhezettség édességre, nincs étvágya zöldségekre, éjjel-nappal hatalmas szomjúság, nem viseli el a szűk derékszíjat, fürdés után kései megszáradás.

Egy internetes cikk alapján (www.tanulasinehezségek.hu Hiperaktivitás/2010) a hiperaktivitás igazából személyiségjellemzőnek tekinthető, ezért kezelése során nem a gyerek megváltoztatása a cél, hanem el kell fogadni a gyerek különc viselkedését. Ezzel a ténnyel meg kell barátkozni, ahhoz, hogy kezelhető legyen a problémás helyzet. Köztudott, hogy minden ember álmodik, még ha nem is emlékszik arra mindig, azonban abban az esetben ha az illető soha nem emlékszik álmaira, az agy működési zavarai a felelősek. A már említett hiányzó álomemlékek miatt pedig kezelhető anyagcsere zavar lehet a felelős.

Dr. Silvia Franz : A hiperaktív gyerek című könyvében (1998) azt írja, hogy a viselkedési problémák oka lehet egy betegség is. Egy 14 esztendős fiú, aki már túl volt mindenféle vizsgálaton a kórlapja bizonysága szerint here felcsúszásban szenvedett. Amint azt megműtötték, az addigi hiperaktivitása megszűnt, mintha sohasem létezett volna. Egy krónikusan gyulladt mandula, egy fel nem fedezett tehéntej allergia és a táplálkozásban túlsúlyban lévő édesség is több esetben a nagy hatások apró kiváltói lehetnek. Ez esetekben a betegség gyógyítása után a gyerek viselkedése normalizálódott. Ha ilyen okokból fakad a probléma, akkor a gyógyítás könnyen , gyorsan megoldható. A hiperaktív gyerekek folyton szomjasak, minden helyzetben innának, legfőképpen a hideg és édes italokat szeretik. Mivel semmiféle zöldséget semmilyen formában nem esznek meg, azt hiszem nem okoz meglepetést ha azt mondom hogy az erősen cukrozott paradicsomlevet viszont előszeretettel kortyolgatják. Féltételezem hogy nem meglepő az a tény sem, hogy a fenn említett felfúvódott has okozója a sok édesség és folyadék korlátlan fogyasztása. Furcsa azonban, hogy a hiperaktív gyerekek érzelmi megnyilvánulásai első benyomásra nagyon jók, nem különböznek egy normális gyerek viselkedésétől, azonban többszöri találkozás során egyre több jel vehető észre, idővel mozgékonyabbakká, agresszívabbakká válnak, egyre türelmetlenebbek lesznek, érzelmi labilitás jellemzi őket. A hiperaktív gyerekekre jellemző az is hogy intelligenciájuk megfelel a normálisnak, sőt vannak esetek ahol még felül is múlják a normál szintet, ennek ellenére azonban komoly nehézségeik vannak az iskolában. Ennek okai lehetnek az emlékezés zavarai (hallás, látás, érzékelés), a koncentráció zavarai és a rendetlenség. A hiperaktív gyerekek tehát nem buták, csak a megfelelő motiváció ellenére meg kell küzdeniük a sikertelenséggel. A hiperaktív gyerekek társaikkal szemben sokkal gyakrabban szenvednek apró sérüléseket, számukra mindig van útban lévő szekrény vagy asztal sarka, forró vasaló és számtalan dolog ami sebet ejthet egy gyereken. Az ilyen problémával küzdő gyerekeken mindig megfigyelhetünk ilyen apró hegeket, sérüléseket vagy sebeket. E miatt szobájuk különösen rendetlen mindig, iskolatáskájukban pedig a kevés iskolai tárgyak mellett minden mást meg lehet találni. A térbeli érzék hiánya miatt nem tudják meghatározni, hogy melyik tárgynak hol a helye, e miatt van körülöttük az a nagy rendetlenség. Ezeket a gyerekeket egyben koncentrációs zavar is jellemzi, mely arra következtet hogy nem képesek egy tevékenységet végig csinálni, illetve tollbamondáskor a helyesírási hibák a szöveg végére tornyosulnak fel, mivel már nem tudnak úgy koncentrálni, mint a szöveg elején. Le tudnák írni helyesen az adott szöveg végét is, ha már az elejével nem volt gondjuk, de a koncentrációs zavar következtében erre nem képesek.

A hiperaktív gyerekek tehát nem képesek mindent megoldani a megadott időre, vagy ahogy Dr.Silvia Franz írja, „egyszerűen nem képes arra, amire képes”.

2. Hiperaktívvá válás:

A tünetek és okok után nézzük hogyan is válik valaki hiperaktívvá. Kutatók bizonyították, hogy a hiperaktivitás nem öröklődő betegség, azonban kapcsolatban állhat valamely családtag betegségével, például a hiperaktív gyerekek apukái gyakran gyomorbetegséggel küszködnek, de a szénanátha, asztma és bőrbetegségek is előfordulhatnak a hiperaktív gyerekek édesapjánál, édesanyjánál, sőt még a testvéreknél is. Dr. Silvia Franz- A hiperaktív gyerek (1998) című könyve szerint a hiperaktív gyerekek közös vonása lehet az hogy édesanyjuk terhességük alatt, illetve a szülés közben oxigénhiányban szenvedett, amit okozhat egy komolyabb sérülés, vérveszteség, megerőltetés, hőemelkedés, ellenőrizetlen gyógyszerfogyasztás, dohányzás, lakás mérgező anyagai, a szülés hibásan megállapított időpontja, hosszú ideig tartó szülés, magzatburok korai repedése, hirtelen vérzés. A hiperaktivitásnak lehetnek kisgyermekkorban előforduló okai is, mint például az újszülöttek sárgasága, alvási zavarok, de a kisgyerekek oltására is figyelniük kell a szülőknek, illetve arra hogy minden betegséget jól kikezeljenek a későbbi esetleges problémák elkerülése érdekében. A kisgyermekek táplálkozása szintén kialakíthatja a hiperaktivitást, nyílván csakis abban az esetben, ha az helytelen, például ha a fogyasztott élelmiszerekben adalékanyagok vannak. Ilyen esetekben allergikus reakciók léphetnek fel az étkező gyerekeknél, a reakció ideje függ a méreganyag minőségétől és mennyiségétől is. A lehetséges hiperaktivitás első jelei sok esetben az étrend megváltoztatása következtében jelentkezhet. Végül arra következtethetünk hogy a hiperaktivitást okozhatja a szülő problémája, vagy a helytelen táplálkozás is. Sok esetben sajnos a hiperaktív gyerek képes akaratlanul is szétroncsolni egy családot, mivel a szülők hajlamosak egymást hibáztatni gyerekük problémája miatt, pedig nagyobb segítség lenne részükről, ha inkább a betegség valósi okát vagy okait keresnék és megpróbálnák orvosolni azokat gyerekük egészsége érdekében. Először arra kell törekedniük hogy megállapítsák a diagnózist, vagyis hogy hiperaktív a gyerekük és hogy mi okozza a hiperaktivitást. Ezek után az a feladat hogy orvosolják a problémát, amihez a szülő pozitív hozzáállása a legszükségesebb és legfontosabb, azonban mindenképp szükséges kikérni egy orvos segítségét, de sokan javasolják a természetes gyógymódokat is. A hiperaktív gyerek normális fejlődésének lehetővé tételéhez, mindenképp szükséges szakemberhez fordulni, majd ha a szülő problémájából alakult ki a hiperaktivitás, akkor mindenképp a szülő betegségét kell először orvosolni, a hiperaktivitás gyógyításának legfontosabb része a méregtelenítés, ami minden ember szervezetét újjá varázsolhatja. A terápia sikerének érdekében meg kell teremteni a megfelelő környezetet és ki kell zárni az esetleges zavaró tényezőket.

V. Fejezet

Személyiségzavarok

Személyiségzavarról akkor beszélünk, ha a normálisnak vélt, sok emberre jellemző tulajdonságok kiéleződnek és már nem férnek meg a szokásos viselkedés és magatartás keretei között. Bizonytalanság, gyengeség, búskomorság (depresszió), túlérzékenység, mind-mind azok a problémák, amelyek a személyiség zavarainak tekinthetők.

Döme László: Személyiségzavarok (2001) című könyvében így vélekedik a személyiségzavarról: “ A legtöbb, de lehet, hogy valamennyi személyiségzavar meghatározó vonásai többnyire olyasmik amik igen gyakran fellelhetők – enyhébb formában, vagy kisebb számban- a “normal” népességben is.” “ Csak abban az esetben állnak össze ezek a vonások személyiségzavarrá, ha hajlíthatatlanok és maladaptívak, és vagy a társadalami vagy foglalkozási működésben okoznak jelentékeny károsodást, vagy az általuk okozott szubjektív distress, szenvedés ölt figyelemre méltó mértéket. “ (APA-1980).

A személyiségzavart nem lehet pontosan meghatározni, annyi bizonyos hogy nem tekinthető betegségnek, mindinkább tekinthető egy állapotnak. Diagnosztizálása sok esetben lehet téves, ezért szükséges a hosszú távú folyamatos megfigyelés, a következtetés meghatározása előtt. A személyiségzavar hosszú, éveken át tartó kezelés során is csak nehezen lehet eljutni a minimális segítségre.

Fontos problémaként merülhet fel a lélektanban, de akár személyiségzavarrá is alakulhat, ha az ember gyerek korában nem részesül anyai gondozásban. Felnőtt korára ez a gyerek biztosan más lesz, mint a többi hozzá hasonló ember, mivel kimaradt az életéből egy nagyon fontos mozzanat, személy, ami egész életére kihat. Gondoljunk bele, mi olyan emberek, akik úgy nőttünk fel, hogy édesanyánk mindig mellettünk volt, mi lenne most velünk, és hogyan vélekednénk az anyákról, valószínűleg le sem tudnánk írni mit is jelent ez a szó, anya. Az anyai szeretet nagyon fontos mindenki életében, ami ha elmarad, súlyos problémák hátráltathatják a gyerek fejlődését, a viselkedészavarok bármelyike jelentkezhet, amiken valószínűleg cask javítani lehet, segíteni nem, mert az anya pótolhatatlan. Ennek oka az, hogy az érzelem. Anya nélkül egy bizonyos érzelmi hiány lép fel a gyereknél, ami nagyban hozzájárul sajnos a gyerek problémás viselkedéséhez és magatartásához. Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes Gyermeklélektan (1993) című könyvében ez olvasható: “Ha életének első időszakában a gyerek nem részesül anyai gondozásban, ha keveset foglalkoznak vele, ha nincs állandó személyes kapcsolata egy felnőtt személlyel, akinek beleegyező mosolyát, bátorító biztatását és még sok más megerősítő jelzését kapja és várja, hogy odaadjon, elvegyen, másszon, megszólaljon, akkor a külvilág érdektelenné válik a számára, fejlődésének nincs meg a legfőbb, az érzelmi mozgatója.”

1. A szorongás fogalma:

Ranschburg Jenő (2006) szerint a tanuláselméletek általában úgy különböztetik meg a szorongást a félelemtől, hogy míg a félelmet mindig közvetlen ok váltja ki, a szorongás oka közvetett és távoli. Tehát ha például egy gyerek fél egy szelíd cicától, mert valamikor régen egy nagy macska csúnyán rámorgott, akkor a félelem ez esetben inkább szorongásnak számít. Vannak olyan esetek amikor a gyerek egy időben fél és szorong is. Például ha a tanítónéni feleltet, az a gyerek aki nem készült, veszélyhelyzetben érzi magát, tehát fél, a félelem menekülésre készteti,amire nincs lehetősége, vagyis a tanuló nemcsak fél de szorong is.

A félelem és a szorongás is egyaránt már csecsemőkorban kialakulhat, bár a gyerek első hat hónapjában ennek jelei még nem észlelhetőek. A gyerek ebben az időszakban nagyon ritkán ad negative jelet ha elvesznek tőle valamit, de ha a számára szeretett személy magára hagyja azt azonnal negatív reakcióval érzékeli. Ilyenkor sírással, vagy akár más módon fejezi ki szorongását. Egyfajta félelem alakul ki a csecsemőben, ha magára hagyják, azonnal megérzi a hiányt. Azonban ha az ismert személy helyett egy ismeretlen tér vissza, a gyerek szorongása nyílvánvalóvá válik, menekülni próbál, eltakarja az arcát és erősebb sírás kezdődik. Természetesen ez a helyzet megváltozik abban a pillanatban, amikor a gyerek mellett megjelenik az anya, vagy egy közeli személy akinek a hiánya elszomorítja. A félelem tehát csecsemőkorban természetes reakció, a szorongás a kisgyermekkorban ezekből a félelmi reakciókból alakul ki, ami természetesen befolyással lehet a kisgyermek későbbi viselkedésére.

Takács Péter gyermek életmód-tanácsadó a www.boldog-gyermek.hu oldalon található 2008-as cikkében így határozza meg a szorongás fogalmát: “A szorongás a személy által érzékelt fenyegetésre adott normális válaszreakció. A szorongást akkor tekinthetjük a normálistól eltérőnek, ha olyan helyzetekben fordul elő, amelyeket az emberek többsége könnyedén megold.”

A szorongásnak több formáját is megkülönböztethetjük:

1. A szeparációs szorongás, amely általában a 4 éven felüli gyerekeknél jelentkezik, mivel mindenki életében az első komoly szeparációs élmény az óvodát jelenti. Szükséges egy bizonyos beszoktatási időszak, ami után ennek a szeparációs szorongásnak el kell múlnia, ha mégis továbbra is előfordul, akkor a szeparációs szorongás már magatartási zavarnak tekinthető. Ez a szorongási forma egyáltalán nem tekinthető ritkának és előfordulhat ugyanolyan arányban fiúk és lányok körében is; együtt járhat az elalvás zavarával, mivel az alvás egy szeparációs helyzet.

A szeparációs szorongás fő problémája a szülőtől való elszakadás, a gyerek nem akar elviselni vagy részt venni semmilyen olyan programban, ahol gyermektársai körében, szülő nélkül kell érvényesülnie.

2. Teljesítményszorongás, amely a legtöbb esetben iskolában jelentkező magatartási zavar. Ez tekinthető a legtermészetesebb szorongásnak, mégpedig azért mert mindenki életében előfordul vizsgák, versenyek, fellépések, megmérettetések előtt. Ennek a szorongási formának elmulasztásához a személyiség teljes átalakulása lenne szükséges, ami lehetetlen, azonban a javulás elérhető.

Tapasztalatok szerint a lány gyermekeknél gyakrabban jelentkezik a szorongás. Takács Péter tanácsadó szerint a fiúk takargatják szorongásukat, külsőleg “vagánynak” mutatják magukat, ezért a szülő nem veszi észre, hogy gyermeke szorong, azonban sokkal több fiú gyermekre jellemző a szorongás, mint azt gondolnánk.

Döme László : Személyiségzavarok (2001) című könyvében az alábbi módon határozza meg a szorongó személyt: “Beszéde túlkontrollált, minden szavát megrágja, hogy a tévedéseket, félreértéseket elkerülje. A idetartozó személyiségzavarral jellemzettek jobban képesek belátni viselkedésükbe, mert a szorongás öntudatosabbá és éberebbé teszi őket.” A szorongó gyermek legfontosabb jellemzője hogy minden feladatot veszélyhelyzetként él át, és rögtön a tevékenysége kudarcát látja. A szorongó gyermeket mindenekelőtt az aggodalmaskodás jellemzi. Valójában a szorongó gyerekek attól félnek hogy saját magukban van a hiba. A szorongás tehát nagy mértékben összefügg az önértékeléssel.

Egy nyolcéves gyereknek egy váratlanul felbukkanó szorongása nyomán az a képzete támadhat, hogy például a testvére meghalt. A gondolat növeli szorongását, amikoris azzal próbálja nyugtatni magát, hogy a halottak fel tudnak támadni. Ekkor azonban már egy másik vonalon halad a gyerek, mégpedig az álmodozás vonalán. Mikortól kezdve elindul ezen az álmodozás vonalán, a képzeletében sokminden lejátszódik, olyan dolgok is, amik nem lehetségesek, töprengeni kezd a fantáziája szülte eseményeken és dolgokon. Azzal, hogy álmodozásba vált át szorongása, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szorongás megszűnik, a feszültség ami motiválja az álmodozást is, nem szűnik meg egészen, ott lappang a háttérben. Egy másik hasonló példát említ meg Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes Gyermeklélektan (1993) című könyvben, 211.oldal: „Egy 8 éves gyerek állandó konfliktusban van nagymamájával, aki sokkal többet tilt neki, mint a szülei. A gyerek egyre dühösebb rá, egyre gorombább vele. Ha szorongó, feszült állapotban van, gyakran gondol arra, hogy a nagymama meg fog halni. Egy alkalommal ezt a gondolatot úgy szövi tovább, hogy a nagymama meghalt, megölték, s gyilkosa, mint egy ruhát magára öltötte az áldozat testét. Akivel ő most mint nagymamájával együtt él, nem más, mint a gyilkos. Ennek a spekulációnak az ökonómiája igen komplex. Már maga a gondolatszövés is csökkenti a feszültséget, és egyben felmentést is ad a gyereknek az alól, hogy a nagymamával való gorombasága miatt bűntudata legyen (hiszen a gyűlölt személy nem a nagymama, hanem a gyilkos).” A gyerekek fantáziája határtalan, ami mint láthatjuk sok esetben hozzásegítheti ahhoz a saját lelkét és gondolatát, ahhoz, hogy a szorongása csökkenjen.

2. A szorongás okai:

Mi is a szorongás okozója? … Ennek több oka is lehet, de nagyrészt, az esetek többségében a családi háttérre vezethető vissza. Már az is elegendő ok lehet, ha a szülő nem adja meg gyerekének a minimális elismerést. Rossz lehet a gyerekre nézve az is ha a szülő túl aggódó, túl szerető, vagy ezeknek az ellentéte is. Vannak szülők akik elérhetetlen feladatokat állítanak gyermekük elé, valószínűleg azért mert ő maga is szorongó, folyamatosan bizonytalan abban hogy jól neveli e gyerekét, és e miatt szorongás alakul ki. A szorongó gyermek azonosul a szülői attitűddel, sorozatos kudarcai negatívan jellemzik az énképét. A gyerek amikor önmagára van hagyatkozva, bátortalan és képtelennek érzi magát a feladatra, e miatt képességei alatt teljesít, mert nem arra törekszik hogy helyesen dolgozzon, hanem hogy elkerülje az esetleges kudarc helyzeteket. Vizsgálatok szerint a szorongó gyerek teljesítménye akkor számít gyengébbnek, amikor olyan helyzetbe kerül, hogy döntenie kell. Fél a választásoktól, legszívesebben mindig elmenekülne feladatai elől. Próbál küzdeni a benne lakozó szorongással, de többnyire kevesebb sikerrel.

A szorongás hátterében állhat valamilyen betegség is, mint például az asztma, szívproblémák vagy gyomorbántalmak. Szorongás esetén segíteni a pedagógus, pszihológus és szülő közös összefogásával lehetséges.

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) című könyvében ez olvasható: “ A humanisztikus pszichológia szerint a gyermekkel nem elfojtandó ösztönök. Mint a magban a növény, saját én-ideálja születik vele, és a késztetés arra, hogy növekedjék, megvalósítsa önmagát. A környezetnek tehát nem alakítania, formálnia kell a gyermeket, csupán a feltételeket kell biztosítania ahhoz, hogy önmaga törvényei szerint fejlődhessék. A szorongás – állítja a humanisztikus pszichológia – akkor keletkezik, amikor a felnőtt környezet, merev és szigorú szabályrendszerével, más útra tereli a gyermeket, mint amilyen saját, belső törvényei alapján járni törekszik.”

Ranschburg Jenő ugyanebben a könyvében fogalmazza meg Freud üzenetét: „…a szorongás szignál jelzés csupán, melyen visszaszorítása korántsem jelenti a valódi probléma megoldását. Gyógyszereket tehát – különösen gyerekek esetében – csak akkor szabad alkalmazni, ha ez feltétlenül szükséges, és olyankor is: a kezelést minden esetben pszichoterápiával kell kombinálni, mely hozzásegíti a magatartási zavarral küzdő gyereket a lényegi problémák tudatosításához és hatástalanításához.”

3. Borderline személyiségzavar:

A borderline személyiségzavar egyike a legsúlyosabb és leggyakoribb személyiségzavaroknak, a népesség 2-3%-át jellemzi, amelyet súlyos szinten jellemez a diszfunkció. A borderline kifejezést először Adolf Stern pszichoanalitikus használta, 1938-ban.

Bár egyesek a borderline-t személyiség-organizációs szintként (Kernberg 1967, 1970), mások a személyiségzavar súlyosságát minősítő jelzőként (Millon 1969, Stone 1980) fogalmazták meg, mégis inkább diszkrét szindrómának tekinthető.

A borderline személyiségzavarra leginkább jellemző, hogy szélsőséges érzelmi kitörésekre hajlamosak, változékony hangulatuak, ingerlékenyek, ok nélkül sírnak, törekvéseiket pedig könnyen feladják. Schmideberg (1947,1959) egyike volt azoknak,akik a borderline kifejezést alkalmazni kezdték. Első írásaiban a következő képpen jellemezte a borderline-osokat: “…képtelenek elviselni a rutint, nem tudnak belátást kialakítani, életvezetésük kaotikus és empatikus, képességük fogyatékos.” Szerinte a borderline elnevezés “nem egy mindig azonos és pontosan körülírt entitást jelöl ki, hanem többféle tünet és vonás változatos konstellációit foglalja össze.”

A borderline személyiségzavaros egyének rendkívül sebezhetőek, főként akkor, ha megszűnik a külső támogatás, nehezen kezelik érzelmi és indulati életüket, indulataikat nem tudják kordában tartani, ezért elég gyakoriak az agresszív megnyilvánulások az ilyen jellegű személyiségzavarban szenvedőknél. Határozatlanok, ezért nem képesek érett és határozott döntésekre, bizonytalanok, gyenge az énképük. Félnek a csalódástól, attól, hogy megalázzák őket és attól is, hogy eltaszítják őket. Ezek miatt alakul ki bennük szorongás. Döme László: Személyiségzavarok (2001, 285.oldal) című könyve szerint: “Mivel már amúgy is ingatag alapon állnak, többnyire nem további támogatást és megbecsülést kívánnának elérni, hanem azt a kevés biztonságot szeretnék megőrizni, ami még maradt nekik.” Képtelenek elviselni a visszautasítást, magányosnak érzik magukat, néha képesek a végletekig megalázkodni, hogy “ne csak használják őket, hanem szükség legyen rájuk.” A borderline személyiségzavar hátterében több minden is állhat. Lehet örökölhető az érzelmi bizonytalanság szempontjából, vagy akár más szempontokból is, a szülők depresszív személyiségjegye könnyen átkerülhet a gyerek személyiségébe is. Lehet súlyos gyerekkori trauma következménye , akár szülők által vagy bárki más által okozott trauma következménye. Vannak olyan borderline személyiségzavarosak is azonban, akik gyerekkorában semmi negative dolog nem történt, felnőtt korukra mégis kialakult a borderline személyiségzavar. Ez a zavar ugyanis nem diagnosztizálható gyerekkorban, csak később amikor a jelek nyilvánvalóbbá válnak az egyénnél.

Sok minden szólhat a mellett, hogy a borderline személyiségmintázat szinte mindegyik személyiségzavarral átfedhet, az is előfordulhat, hogy más személyiségzavarból alakul ki. Döme László: Személyiségzavarok (2001) könyve alapján lehetnek úgynevezett kevert zavarok: kevert borderline-dependens személyiség (önfeláldozó, megfelelni vágyó), kevert borderline- hisztrionikus személyiség (szeszélyes, ingerült, labilis), kevert borderline-obszesszív-kompulzív személyiség (hajthatatlanok, komolyak, haragosak), kevert borderline-passzív-agresszív személyiség (kiszámíthatatlan, nyugtalan, agresszív, ingerült, türelmetlen, panaszkodó).

Richard Moskovitz, Elveszve a tükörben című könyvében (2001, 25.oldal) így írja le a borderline személyiségzavarosakat: “Borderline-nak lenni, azt jelenti, hogy az ember kevéssé érzi kicsoda valójában és mitől kap erőt. Szélsőséges esetben azt is jelentheti, hogy másokhoz kell fordulnia jelzésekért, hogy mikor egyen, igyon, pihenjen, sőt nevessen vagy sírjon. Jelentheti azt, hogy erősen ragaszkodik egy emberhez, eszméhez, tárgyhoz az egyik napon, és teljesen elhanyagolja ugyanezt egy másikon. A saját énről, értékekről, szenvedélyekről való állandó kép hiánya a borderline személyiség alapproblémája. … Borderline-nak lenni az érzelmek állandóságának hiányát, a pillanatról pillanatra való létet jelenti, mely folytonosság, bejósolhatóság és jelentés nélküli. Aki borderline, az életét töredékekben éli meg, inkább pillanatfelvételek sorozataként, mint mozgóképként”

4. Bizonytalanság és gyengeség:

Vannak olyan helyzetek, körülmények, melyek olykor még a teljesen magabiztos embert is képesek elbizonytalanítani. A bizonytalan ember félénk, gátlásos, hiányzik belőle a határozottság, ettől szenved és könnyen befolyásolhatóvá válik. Ők általában sértődékenyebbek és könnyen sebezhetőek.

Krista Feder: A lélek egészségkönyve (1998) könyvében a következők olvashatók: “…Ha valaki olyan légkörben nő fel, amelyet túlzott gondoskodás jellemez, olyan emberek között, akik soha nem foglalnak egyértelműen állást vagy nem képviselik saját álláspontjukat, ha gyermekként nem próbálhatja ki mit tud és mit akar, előreláthatólag bizonytalan személyiség válik belőle.”

A gyengeség tulajdonképpen kapcsolatban áll a bizonytalansággal. A gyenge emberek hamar kimerültnek érzik magukat, többnyire félnek a kudarctól. Ha a szülők túlzottan óvják gyermekeiket, kevés önállóságot engedélyeznek, akkor ez is gyengeséggé alakul.

Mindenképpen olyan terápiákra vagy eljárásokra van szükség ilyen esetekben, ahol kialakul a biztonságérzet, magabiztosság és legfőképpen az önbizalom.

A félelem csecsemőkorban természetes élettani reakció az egyensúly megbomlására és egyéb ingerekre. Ez a reakció a kisgyermek későbbi viselkedésének egyik mintája. A kisgyerek akkor érzi jól magát, ha a történések a várakozásának megfelelően peregnek le. Az ettől való eltérést már szorongásként éli át. A bizonytalanság szorongásos feszültsége jelenik meg később a megszokottnak és a meglepőnek az együttes előfordulásakor. Valamilyen szinten ezzel a bizonytalansággal alakítja ki a veszélyhelyzetekben fontos óvatosságot, de ugyanígy alakulhatnak ki benne olyan cselekvésgátló félelmek, látszólag alaptalan szorongások is, amelyek fejlődése szempontjából hátrányosak.

A szégyenérzés társadalmi aspektusát elemezve Hermann Alice (Mérei Ferenc és V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan, 1993) hangsúlyozza a megszégyenítés kiközösítő jellegét. “A félelem elől van kihez menekülnie a gyereknek, a szégyent viszont súlyosbítja a teljes kitaszítottság érzése. S éppen ezért nem enyhíthető, mint a félelem, nem lehet megszabadulni tőle.”

A bizonytalanság és gyengeség hátterében a félelem állhat. Nagyon sok magatartási zavar vezethető vissza a félelemre. A gyermekkori félelmek a későbbiekben csak fokozódnak, vagy akár újabb félelmek is kialakulhatnak.

5. A depresszió:

Minden ember és gyerek életében egyaránt előfordulnak pesszimisztikus gondolatok, hangulatok, vagy egyszerűen csak rosszkedvűek. Természetesen ez nem minden esetben jelent depressziót, de sok esetben kiváltó okai lehetnek.

A depresszió a modern társadalom egyre inkább terjedő betegsége. Amikor az ember semmiképp sem talál választ vagy megoldást problémájára, kétségbeesés és reménytelenség következik, ekkor beszélhetünk az úgynevezett “legmodernebb betegség”-ről, a depresszióról. Krista Federspiel : A lélek egészségkönyve (1998) könyvében így fogalmazza meg a depresszió fogalmát: “ A depresszió az embert érhető legnagyobb lelki és testi nyomorúságok egyike.”

Reaktív depresszióról akkor beszélünk, ha egy külső ok, tehát a környezetben lejátszódó esemény következtében az embernél tartósan nyomott hangulat keletkezik. Az ilyen beteg lehangolt, képtelen a napi feladataival törődni, a jövőt sivárnak, reménytelennek látja, nyomasztó gondolatok tömege foglalja le.

Sokáig, körülbelül a nyolcvanas évek közepéig, a tudomány nem gondolta volna, hogy akár gyerekeknél is jelentkezhet a depresszió. Sokan úgy vélik, hogy a gyermekkori depresszió azonos a felnőtt depresszióval, bár gyermekkorban kevésbé gondola öngyilkosságra vagy az élet értelmetlenségére, ebben a korban ezeket a résztulajdonságokat a szorongás vagy félelem váltja fel. Érdekes azonban, hogy a depressziós zavarok 10 éves kor alatt inkább fiúknál, míg 10 éves kor felett inkább lányoknál gyakoribb.

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) könyve szerint a depressziónak 9 jellegzetes tünete különböztethető meg:

1. A depresszív hangulat: szomorúság és boldogtalanság jellemzi. Gyermekkorban ez a felszínre törő állapot figyelmeztet a szorongásos tünetek depressziós hátterére.

2. A halál és öngyilkosság gondolata. Olykor gyerekeknél is előforduló gondolatsorozat, például: “A szüleimnek sokkal könnyebb lenne, ha meghalnék.”

3. A megszokott tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése. Ez az állapot az örömtelenségből fakad.

4.Az étvágy és az alvás zavara. A legtöbb depressziós gyerekre jellemző az étvágytalanság, az ebből következő lefogyás, illetve az álmatlanság.

5. Pszichomotoros lassulás. A mozgás lelassul, az arcvonások többnyire mozdulatlanok, érzelmeket nem fedezünk fel rajta, halkan beszél és testtartása görnyedt.

6. Az energia hiánya. Szorosan összefügg a pszichomotoros lassulással.

7. Az értéktelenség érzése. A depressziós gyereket súlyos önértékelési zavar jellemzi, legtöbbször nem tartják elég okosnak, jónak önmagukat.

8. A gondolkodás akadályai: koncentrációs zavar, döntésképesség zavara, emlékezetzavar jellemzi.

9. Az ingerlékenység: ezzel a tulajdonsággal rendelkező gyerek könnyen haragra gyullad és agresszívvá is válhat.

Mindezek közül elég néhánynak jelentkeznie ahhoz, hogy egy gyerek depressziósnak nevezhető legyen. A gyermekkolri depressziót minden esetben a tanulmányi teljesítmény romlása kíséri.

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (1998) könyvében John Bowlby pszichológus véleményét írja le, aki a kutatások alapján azt állítja, hogy a gyermek a szülőtől való elszakadása következtében depresszióssá válik, ennek súlyossága természetesen függ attól, hogy milyen volt az adott szülő-gyerek viszonya az elszakadás pillanatáig.

Gyermekkorban a depresszió kiváltó oka lehet a “tárgyvesztés”, vagyis a gyerek elszakadni kényszerül olyan valamitől vagy valakitől, amihez vagy akihez hozzászokott. Ez lehet a szülőtől való elszakadás, válás vagy akár egy közeli hozzátartozó halála, ez lehet szülő vagy nagyszülő egyaránt. Az ilyen fajta elszakadás nem csak tárgyvesztést jelent, hanem összezavarhatja a gyerek biológiai ritmusát is, az evés, az alvás, a hangulat rendellenességeihez vezetnek, amelyeket együttesen depressziónak nevezünk.

VI. Fejezet

Kutatás bemutatása

1. A probléma ismertetése:

Viselkedési zavarok, hiszti, gyávaság, félelem, hiperaktivitás, tanulási nehézségek és sorolhatóak mindazok a problémák, amelyek előkerülhetnek gyermekekkel kapcsolatban.

Egy gyermeket a többiek kiközösítenek, nem akarnak vele együttműködni. De miért? Miért közösítik ki? Ennek több oka is lehet, melyek között megjelenik a viselkedészavar több formája is. Sok gyereket közösítenek ki ebből az okból kifolyólag. Noha a félelem illetve a szorongás természetes részei az életnek, ezek bizonzos foka azonban már igenis viselkedészavarnak nevezhető, nem pedig természetes temperamentumnak.

Mit is jelent az hogy viselkedészavar? Mikor tekinthető egy gyerek viselkedészavarosnak? Ezekre a kérdésekre kerestem a lehetséges válaszokat kutatásom során, illetve hogy egy közösségben mennyire tud helyt állni a problémás gyerek, vagy mások mennyire fogadják őt el.

A pedagógiai kutatás tárgya esetében a hangsúly a személyiség fejlesztésén van. Ehhez több szempontot és körülményt is figyelembe kell venni. Kutatásom során megkérdeztem négy III. osztály tanítónőit, az osztályok tanulóit és azok szüleit.

Fontos számításba venni, hogy kihez fordul a gyerek probléma esetén, egyáltalán fordul-e valakihez vagy saját magát emészti problémája miatt, mesél-e otthon az iskoláról, barátairól, vannak-e problémái. A szülő viselkedése fontos, fontos ismerni, hogy miként vélekedik és éli meg gyereke viselkedését illetve a problémás helyzeteket, milyennek látja gyerekét a szülő, hogyan reagál a gyerek viselkedési zavaraira és hogyan, illetve mitől változik meg a gyerek viselkedése. A szülő segítségével pontosabb képet kaphatunk a gyerek iskolával kapcsolatos attitűdjéről, benyomásairól és érzéseiről megtudhatjuk, azt, hogy szeret-e iskolába járni a gyerek.

Viselkedészavaros gyerekeknél sok esetben a kiinduló probléma a családi életre vezethető vissza. A gyerek otthon háttérbe szorulhat, mert szülei nem fordítanak elég időt rá, vagy esetleg agresszivitás áldozatává válik a gyerek, ami jórészt elősegíti a gyerek zárkózottságát, szorongását.

A pedagógusnak idővel észre kell vennie a gyerek viselkedésének okát és megpróbálnia pozitív hatással lenni rá, illetve segíteni neki. Legjobb esetben a pedagógus segítséget kap a szülőtől a gyerek viselkedésének javításában. Nagyon fontos megbeszélni, hogy miben tud segíteni a pedagógus, mit vár el tőle a szülő, milyen helyzetekben vagy területeken tud változtatni a szülő segítve a gyerek viselkedési problémáinak enyhülését.

2. A kutatás hipotézisei és célok:

Hipotézisek:

– A szülők többnyire pozitívan élik meg gyermekük viselkedését.

– A tanulóknak a legtöbb esetben van olyan osztálytársuk, aki zavarja őket.

– Azokban az osztályokban ahol a pedagógus több viselkedészavaros gyereket állapít meg, a gyerekek egymás és tanulás iránti viselkedése is negatívabb.

Célok: Kutatásom célja megtudni, hogy a gyerekek képesek-e alkalmazkodni és elfogadni problémás társaikat, a pedagógus egyenrangúnak tekinti e őket, valamint a szülő tudja e milyen problémája vagy problémái vannak gyermekének. Vizsgálatom során az is célom volt, hogy megtudjam milyen családi háttere van a kérdezett gyereknek, szereti e testvéreit, fél e valamitől vagy valakitől.

3. A kutatás módszere:

Kutatásom során kérdőíveket töltettem ki gyerekekkel, szüleikkel és pedagógusaikkal. A kérdőívek kitöltése négy III. osztályban zajlott; egy korosztályra koncentráltam, hogy egyértelműbb legyen miként vélekednek az adott korban a gyerekek saját problémáikról, szüleik illetve pedagógusaik hogyan kezelik ezeket a problémákat. Olyan osztályokat választottam ahol viszonylag már ismertem a gyerekeket, de a kérdőívek kitöltése természetesen név nélkül történt.

A pedagógusok számára készült kérdőívben arra voltam kíváncsi, hogy a pedagógus miként látja osztályában a problémás gyerek helyzetét, javíthatóak-e a gyerek problémái, illetve társai hogyan viszonyulnak hozzá.

A szülőknek alkotott kérdőívben kitérek a gyerek családi hátterére, milyennek látja gyermeke problémáját a szülő, illetve hogy van-e olyan személy gyermeke környezetében aki valamilyen módon zavaró hatással lehet gyermekére.

A gyerekeknek írt kérdőívek egyszerűbben lettek megalkotva, hogy arra a tanulók könnyen tudjanak válaszolni. A kérdésekre csak igen/nem válaszlehetőségekből lehet választani. Ebből a kérdőívből azt szerettem volna megtudni, hogy van-e a gyerek környezetében olyan osztálytársa,aki zavarja őt, illetve hogy saját véleménye szerint ő zavarja e esetleg osztálytársait, szokott e “rosszalkodni”.

4. Kutatásban részt vevő személyek bemutatása:

A vizsgált gyerekek mindegyike III. osztályos tanuló, egész pontosan 94 tanuló. A kérdőíveket kitöltötte a margittai Horváth János Iskolaközpont két III. osztálya (51 gyerek) és a nagyváradi Szent László Gimnázium szintén két III. osztálya (43 gyerek).

4.1) ábra – A kérdőíveket kitöltő osztályok tanulóinak a száma.

A 4.1) ábrán látható, hogy a kérdőíveket kitöltő 4 osztályban hány tanuló van külön-külön.

Az osztályokban a szülők is kitöltötték a nekik készült kérdőívet. A szülők száma megegyezik a tanulók számával. A kérdőíveket néhány gyerekkel és néhány szülővel kevesebben töltötték ki, mint ahányan vannak az adott osztályban.

Minden osztályban tanító pedagógus is kitöltötte a kérdőívet, ezek száma összesen 5, mivel a margittai III.B osztály Step by Step osztály és 2 tanítónő foglalkozik a tanulókkal.

5. Az eredmények bemutatása:

A kérdőívek eredményeit először osztályonként mutatom be, majd pedig összegzem az eredményeket.

5.1.) A kérdőívek elemzése a margittai III. A osztályban:

Az osztály létszáma 26 tanuló, melyből 16 lány és 10 fiú. A kérdőíveket 26 szülőből mindössze 23 töltötte ki, a gyerekek közül pedig 24 kérdőív került kitöltésre. Ezekből a kitöltött kérdőívekből fogom feldolgozni az adatokat a továbbiakban.

A következőkben táblázatban fogom ábrázolni azt, hogy a gyerekek miként töltötték ki a kérdőívet.

5.1.1) ábra – Gyerekek válaszai a margittai III. A osztályban

Mint azt az 5.1.1) ábra mutatja a tanulók véleménye szerint van olyan gyerek az osztályban aki valamilyen módon zavarja a többséget, legyen az hiperaktivitás útján, vagy bármilyen más viselkedési zavar által. A gyerekeknek készített kérdőívben megjelenik egy olyan kérdés, hogy milyen módon zavarja őket egy vagy több társuk? Erre a kérdésre a tanulók szabadon válaszolhattak, ahogy azt az 5.1.2) ábra mutatja: 30,77% -uk nyilatkozta azt, hogy nem hagyja őt figyelni tanóra közben , 7,69%-uk mondta azt, hogy zajt csinál a zavaró gyerek, 23,07%-uk vélte úgy, hogy a számára zavaró tanuló mással foglalkozik tanulás közben, zavarva ezzel a többséget, illetve az osztály 38,47%-a alkotott más véleményt, mellyel őket zavarja egy vagy több társuk. Ezek között írtak a tanulók különböző zavaró módokat, például székrugdosás, folyamatos szólogatás, írószer folyamatos elkérése, figyelem elterelése nevettetéssel vagy más módon. Ahhoz, hogy egy gyerek képes legyen teljes figyelmét a tanórára kötni és minden képességével a tanítónőre koncentrálni, fontos a megfelelő körülmény kialakítása, amihez elengedhetetlen a nyugodt környezet és a társakkal való összhang és megegyezés.

5.1.2) ábra – – Milyen módon zavarja társait a viselkedés problémás gyerek a margittai III.A. osztályban?

Ugyanebben az osztályban a szülők által kitöltött kérdőív eredményei a következők:

A margittai III.A osztályban a tanulók 53,84%-nak nincs testvére, 26,92%-nak van 1 testvére és 19,24%-nak van egynél több testvére. Ezek közül a szülők 0%-a írta azt hogy gyerekük testvérével vagy testvéreivel kevésbé van jó viszonyba, illetve 50-50% arányban írták azt, hogy jó illetve nagyon jó viszonyban van testvérével a gyerek. Mint ahogy azt már említettem a testvérek között természetes a vita vagy féltékenység, ezt nyilvánvalóan a szülők is tudják és csak a komolyabb testvérek közötti veszekedést és nem szeretem-séget veszik számításba.

5.1.2) ábra – Szülők válaszai a margittai III.A osztályban

Az 5.1.2) ábra alapján a szülők majdnem 40%-a gondolja úgy, hogy igenis volt olyan időszak amikor volt probléma gyermeke viselkedésével. Ezek között biztosan van azonban olyan eset is, amikor a gyermek viselkedésében észlelő probléma természetes gyermeki rosszaságot vagy csínytevést jelent, nyílván ezeken is lehet segíteni és ami a legfontosabb tudni kell őket kezelni. Ami még érdekesebb azonban, hogy a szülők majdnem 12%-a szerint van olyan személy gyermeke környezetében akitől fél. Ez egyértelműen kihatással lehet a gyermek viselkedésére és könnyen viselkedészavar észlelhető az említett gyereknél, lehet az szorongás vagy akár agresszivitás formájában is.

5.1.3) ábra – A viselkedészavar formájának megjelenése a margittai III.A osztályban a szülők szemszögéből

Az 5.1.3) ábrán lehet látni, hogy a szülők milyen viselkedészavart észleltek és milyen arányban fordulnak ezek elő az említett margittai III.A osztályban.

A szülők által kitöltött kérdőívből továbbá kiderül az is, hogy 65,39%-a több mint 4 órát tölt napont gyermekével, 26,92%-a 3-4 óra között, és 7,69%-a pedig 1-2 órát. Ha azt nézzük, hogy a gyerek délelőtt iskolában van, délután 2 óra körültől pedig estig otthon, majd éjszaka alszik, a napi 1-2 óra szülői foglalkozás elég kevésnek hangzik. A szülők 65,39%-a írta azt, hogy gyermekük szeret iskolába járni, 23,07%-a azt hogy nagyon szeret és a maradék 11,54% mondta azt, hogy gyerekük nem szeret iskolába járni.

Arra a kérdésre, hogy a szülő hogyan éli meg gyermeke viselkedését, különböző válaszok születtek, mint például, hogy “nem verem meg”, “néha bosszantó”, “túl mozgékony és makacs”, “bosszant és aggódom”, többnyire azonban azt a választ adták, hogy jól élik meg gyermekük viselkedését, igyekeznek jól nevelni őket és büszkék rájuk.

A szülőknek készített kérdőív utolsó kérdésére, mely szerint van-e olyan gyerek aki zavarja gyermekét viselkedésével, és ha van akkor mivel, a következő válaszok születtek: van ilyen gyerek, ellenkező nemű gyerek piszkálódása, és csúfolódás, de a válaszadók közel 80%-a mondta azt, hogy nincs olyan gyerek, aki zavarná gyermekét.

A tanítónő által kitöltött kérdőívből kiderül, hogy az osztályban két viselkedés problémás gyerek, melyek közül mind a kettő fiú. Tanítónő véleménye szerint ez eléggé zavarja az osztály többi tagját, de ugyanakkor javíthatóak a gyerek problémái. A tanítónő teljes mértékben meg van elégedve az említett viselkedészavaros gyerekek tanulási eredményeivel és érdeklődésükkel, azonban megjelenik a problémás gyerekeknél a kapkodés, rohanás, felületes munka és a csúnyán írás. A tanítónő jól ismeri a gyerekek családi hátterét, így nyilván tudja, a probléma eredetét, ha az otthonról indul, és megpróbál ezen minden tőle telhető módon segíteni.

Összehasonlítva a margittai III.A osztályban a gyerekek véleményét a pedagógus véleményével és a szülők véleményével, a következő eredmények születtek:

5.1.4) ábra – A kérdezett személyek véleményeinek összehasonlítása a margittai III.A osztályban előforduló viselkedésproblémás gyerekek száma szerint.

Ahogy azt az 5.1.4) ábrán láthatjuk, a margittai III.A osztályban a pedagógus szerint van viselkedésproblémás gyerek, pontosan, ami az osztály 8%-nak felel meg, a szülők 20%-a szerint van az osztályban viselkedésproblémás gyerek, míg az osztály tanulóinak 65%-a gondolja ezt. Nyílván a gyerekek nincsenek tisztában a viselkedésprobléma fogalmával, ez a 65% azt nevezte meg, ami és aki őket zavarja tanulás vagy iskolai ottlétük során.

Arra a kérdésre, hogy a margittai III. A osztály tanulói mennyire szeretnek iskolába járni, az alábbi táblázatban levő eredmények alapján figyelhetőek meg:

5.1.5) ábra – A kérdezett személyek véleményének összehasonlítása iskolába járás szempontjából a margittai III. A osztályban

Végezetül elmondhatjuk, hogy a margittai III.A osztályra kis mértékben jellemző a viselkedésproblémás gyerek jelenléte, ezek közül is a többségre (35%) a túl mozgékonyság jellemző, szorongó gyerekkel pedig egyáltalán nem találkozunk. Ebben az osztályban a problémás gyerekek viselkedésén lehet javítani a pedagógus szerint, a szülőknek pedig nagy mértékben (80%) nincs gondjuk más gyerek viselkedésével. A pedagógus, a szülők és a tanulók véleménye egybeesik azzal kapcsolatban, hogy szeretnek iskolába járni az osztály tagjai, és, hogy összesítésben az osztály kb 80%-a problémamentes viselkedésű és más társukkal sincs problémájuk. Lehetséges, hogy azért is van kevesebb problémamentes viselkedésű gyerek ebben az osztályban, mert az osztály több mint 60%-a lány. Ahogy arról már a dolgozatom elméleti részében beszéltem, köztudott, hogy a fiúkra sokkal nagyobb mértékben jellemző a viselkedészavar, mint a lányokra. Természetesen az a tény, hogy a legtöbb osztályban van viselkedésproblémás gyerek, ebben az esetben is igaz. A többi osztályhoz képest ebben az osztályban van a legtöbb tanuló, szám szerint 26, ami lehet kis mértékben hátrány, mivel minél többen vannak egy közösségben, annál nehezebb kordában tartan őket és annál nehezebb, hogy mindenki öszzhangban és megértésben legyen mindenkivel.

5.2.) A kérdőívek elemzése a margittai III.B osztályban:

A margittai III.B osztályról fontos tudni, hogy ez egy Step by Step osztály és 2 tanítónő foglalkozik a gyerekek oktatásával. Az osztály létszáma 25, melyből 16 fiú és 9 lány. Ebből a létszámból a kérdőíveket kitöltötte 24 gyerek, 22 szülő és mindkét tanítónő. A két tanítónő egyhangúan több mint három viselkedés problémás gyereket nevezett meg az osztály közösségből. Érdekes azonban, hogy az egyik tanítónő azt válaszolta, hogy javíthatóak a gyerekek problémái, míg a másik tanítónő azt válaszolta, hogy csak talán jaíthatóak a problémák. Az összes többi kérdésre azonos választ adtak a tanítónők, mi szerint a gyerekek nem voltak felmérve pszichológiai szempontból, szeretnek iskolába járni és van olyan tevékenység ami leköti figyelmüket. A tanítónők meg vannak elégedve a gyerekek teljesítményeivel és tudásszintjükkel, kellő képpen felkészültek az iskolai tevékenységek végrehajtásához és ügyesen verge is hajtják azokat. A tanítónők azonban nincsenek megelégedve a viselkedésproblémás gyerekek koncentrációjával, szerintük ez hiányos, illetve természetesen nincsenek megelégedve a problémás gyerekek viselkedésével. Ezek a gyerekek az osztályközösségben központi szerepet foglalnak el, szeretnek középpontban lenni, szeretik ha rájuk figyelnek és tesznek is ezért. Mindkét tanítónő szerint ezek a viselkedésproblémás gyerekek eléggé zavarják társaikat iskolai tevékenységeik folyamán.

A gyerekek által adott válaszokat a 5.2.1) ábrán fogom ismertetni:

5.2.1) ábra – Gyerekek válaszai a margittai III.B osztályban

Arra a kérdésre, hogy milyen módon zavarja a tanulókat társaik viselkedése, a következő eredmények születtek:

5.2.2) ábra – Milyen módon zavarja társait a viselkedés problémás gyerek a margittai III.B osztályban? Az 5.2.2) ábrán eszrevehető, hogy a gyerekek 8%-a vallotta azt, hogy más jellegű módon zavarják őket társaik iskolai tevékenységeik során. A kérdőívben alkalmuk volt a gyerekeknek, ezeket a más módokat saját véleményük és saját szavaik által leírni. Ilyenek és ezekhez hasonló válaszok olvashatóak a margittai III.B osztály gyerekei által kitöltött kérdőívekben: “mindig piszkál”, “mással beszél”, “írószert kér kölcsön”. Az 5.2.1) ábra alapján az osztály tanulóinak 28%-át nem zavarja semmilyen módon más társa, tehát az 5.2.2) ábrán feltüntetett adatok csakis a fenn maradt 72% véleményét illuszrálja.

A margittai III. B osztályban a tanulók 32%-nak nincs testvére, 44%-nak van 1 testvére és 34%-nak van 1-nél több testvére. A szülők által kitöltött kérdőívekben a szülők 0% írta azt, hogy a gyerek nincs jó viszonyba testvérével és 40-60%-ban írták azt , hogy jó illetve nagyon jó viszonyban van a gyerek testvérével vagy testvéreivel.

5.2.3) ábra – Szülők válaszai a margittai III.B osztályban

Az 5.2.3) ábrán feltüntetett adatok alapján a szülők 40% vallotta azt, hogy volt probléma gyermeke viselkedésével. A szülők által vélt viselkedés problémás gyerekek 60%-nak otthon jelentkeztek a problémák, 40%-nak pedig az iskolában.

5.2.4) ábra – A viselkedészavar formájának megjelenése a szülők szemszögéből a margittai III.B osztályban

Az 5.2.4) ábrán megfigyelhetjük, hogy a margittai III.B osztály tanulói szüleinek 24% mondja azt, hogy gyerekénél nem jelentkezett semmilyen viselkedési probléma, a többi 76% a kérdőívben felsorolt problémák közül választottak: zárkózottság, pesszimizmus, agresszivitás, szorongás és túl mozgékonyság. Ezek közül a problémák közül a túl mozgékonyság látványosan nagyobb százalékban van jelen, egész pontosan 48%-ban a margittai III.B osztályban a szülők véleménye szerint.

Arra a kérdésre, hogy a szülő mennyi időt tölt el naponta gyermekével a szülők 12% azt válaszolta, hogy napi 1-2 órát, 40% 3-4 órát , 48% több mint 4 órát és 0% mondta azt, hogy naponta kevesebb mint egy órát tölt el gyermekével. Hogy hogyan éli meg a szülő gyermeke viselkedését, a következő válaszokat írták a szülők: “megpróbálom lefoglalni”, “többet kell figyelni rá”, “túlérzékeny, ezért sokat beszélgetek vele”, “jobban figyelhetne a tanulásra”.

5.2.5) ábra – A kérdezett személyek véleményeinek összehasonlítása a margittai III.B osztályban előforduló viselkedésproblémás gyerekek száma szerint.

5.2.6) ábra – A kérdezett személyek véleményének összehasonlítása iskolába járás szempontjából a margittai III. B osztályban.

A 5.2.5) és 5.2.6) ábrákon összehasonlítottam a pedagógus, a szülők és a gyerekek által írt válaszokat a kérdőívek alapján. A 5.2.5) ábrán láthatóak azok az arányok, hogy van-e viselkedészavaros gyerek aki zavarhatja iskolai tevékenységét többi társának. A 5.2.6) ábrán láthatóak azok az adatok, melyek azt ábrázolják, hogy a gyerekek mennyire szeretnek iskolába járni. Mint látjuk a tanulók véleménye alapján, 84% szeret iskolába járni; ott van azonban a többi 16%, akik valamiért nem szeretnek iskolába járni. Ez lehet a miatt, hogy épp ők szenvednek valamilyen viselkedészavarban és e miatt nem tudnak kellő képpen alkalmazkodni társaikhoz, de lehet a miatt is, hogy annyira zavarja őket viselkedésproblémás társa vagy társai, hogy egyszerűen iskolába menni sem szeret.

A margittai III.B osztályban 2 pedagógus tanítja a diákokat, akik egyhangúan több mint 3 viselkedésproblémás gyereket jelöltek meg. A tanulókat ebben az osztályban már nagyobb mértékben zavarja társaik vislekedése, mint a margittai III.A osztályban. A problémás gyerekekre a szülők szerint 48%-ban a túl mozgékonyság jellemző, de találunk szorongó, agresszív vagy zárkózott gyereket is. Az osztály 64%-a fiú, ami részben lehet magyarázat a több viselkedésproblémás gyerekre és a nagyobb mértékben jelentkező problémákra. A szülők is több példát megemlítenek, amik zavarják őket gyerek viselkedésében, például csúnyán beszélnek, rossul viselkednek, szemtelenek, fegyelmezetlenek. Talán ebben az osztályban nehezebb az esély a problémás gyerekek javulására, mivel csak az egyik tanítónő válaszolta azt, hogy javíthatóak a problémák, a másik tanítónő ebben nem olyan biztos. Ebben az osztályban a gyerekek a többi osztályhoz képest kisebb arányban szeretnek tanulni, valószínű ennek az az oka, hogy több viselkedésproblémás gyerek is van.

5.3.) Kérdőívek elemzése a nagyváradi III. A osztályban:

Az eddigiekben a margittai Horváth János Iskolaközpont III. osztályaival foglalkoztam, most azonban áttérek a nagyváradi Szent László Gimnázium III. osztályaira. Először a nagyváradi III. A osztályban kitöltött kérdőívek feldolgozásával foglalkozom.

A nagyváradi III. A osztály teljes létszáma 21 tanuló , melyből 12 lány és 9 fiú. Ezekből a kérdőíveket kitöltötte 19 gyerek, 18 szülő és az osztály pedagógusa. A pedagógus véleménye szerint 2 viselkedésproblémás gyerek található az osztályban, akik szerinte kevésbé zavarják az osztály többi tagját. A problémás gyermekek ebben az osztályban sem voltak felmérve pszichológiai szempontból. A tanítónő szerint javíthatóak a gyerek problémái, kellő odaadással és segytséggel, el is érhető a javulás. Az osztály viselkedésproblémás gyerekei szeretnek közzéppontban lenni, az osztály központi szerepét általában ők töltik be. A tanítónő által kitöltött kérdőívből kiderül, hogy a nagyváradi III.A osztályban a problémás gyerekek szeretnek iskolába járni, van olyan tevékenység ami leköti figyelmüket. A tanítónő meg van elégedve a gyerekek teljesítményével, különösen büszke ezen gyerekek versenyeken elért eredményeire, tanulmányi eredményeire illetve tanórákon való részvételükre. A tanítónő azonban nincs megelégedve az osztály viselkedésproblémás gyerekeinek az önuralmával, lévén ez hiányos és az állandó szereplés is zavaró mind a tanítónő mind a társak tanulási koncentrációjában.

5.3.1) ábra – Gyerekek válaszai a nagyváradi III.A osztályban

Az 5.3.1) ábrán látható, hogy a gyerekek közel 86% vallja azt, hogy van olyan osztálytársuk, aki vagy akik zavarják őt iskolai tevékenységeik során. Az eddigi osztályokkal ellentétben, ebben az osztályban nem 100%-os a válasz arra a kérdésre, hogy van-e barátjuk az osztályban. Ebben az osztályban a tanulók majdnem 15%-a mondja azt, hogy nekik nincs barátjuk az osztály közösségén belül. Az osztály több mint 76%-a írta azt, hogy van olyan személy az osztályban akit kevésbé kedvel. Erre természetesen egy gyereknek ezer és ezeregy oka lehet, de nagyrészt lehet ez azért mert zavarja őt társa valamilyen viselkedésproblémája.

5.3.2) ábra – Milyen módon zavarja társait a viselkedés problémás gyerek a nagyváradi III.A osztályban?

Az 5.3.2) ábra alapján a nagyváradi III.A osztály tanulóinak 62%-a szerint a számukra zavaró gyerek zajjal zavarja leginkább iskolai tevékenységeiket. 5%-uk mondta azt, hogy a felsorolt zavaró tevékeynségektől eltérően más módon zavarja vagy zavarják őket társaik; mint például: “ugrál össze-vissza”, “hülyéskedik”, “beleszól az órába”. A gyerekek tanulási folyamatát minden apró rezzenés és halk beszéd megzavarhatja, ezért szükséges különösen a csend és nyugalom ahhoz, hogy egy gyerek képes legyen teljes mértékben tanulmányaira koncentrálni. A nagyváradi III. A osztály tanulóinak 14,29%-nak nincs testvére, 57,15%-nak van 1 testvére és 28,56%-nak van 1-nél több testvére. A szülők által kitöltött kérdőívekből kiderül, hogy az osztály tanulóinak 9,53%-a van kevésbé jó viszonyba testvéreivel és a többi 90,47% van jó illetve nagyon jó viszonyba testvéreivel.

5.3.3 ) ábra – Szülők válaszai a nagyváradi III.A osztályban

Az 5.3.3) ábra alapján a szülők közel 48%-a ítélte meg úgy, hogy volt olyan időszak, amikor probléma volt gyermeke viselkedésével. Ebből majdnem 86% írta azt, hogy a viselkedésprobléma otthon jelentkezett a gyereknél, a többi 14% pedig úgy vélte, hogy a probléma az iskolában jelentkezett.

5.3.4) ábra – A viselkedészavar formájának megjelenése a szülők szemszögéből a nagyváradi III.A osztályban

Az 5.3.4) ábra alapján a nagyváradi III.A osztályban, a szülők 23,81%-a szerint semmilyen viselkedési probléma nem jelentkezett soha gyermekénél. A többi 76,19% pedig a kérdőívben felsorolt lehetőségek közül választott: 19,05% zárkózottság, 9,53% pesszimizmus, 9,53% agresszivitás, 19,05% szorongás és 19,05% túl mozgékonyság. Arra a kérdésre, hogy mennyi időt tölt a szülő naponta gyermekével, a következő eredmények keletkeztek: 9,53% a szülők közül tölt gyermekével naponta 1-2 órát, 42,85% tölt naponta gyermekével 3-4 órát, 47,62% több mint 4 órát és 0% jelölte be azt a válaszlehetőséget, hogy kevesebb mint 1 órát tölt naponta gyermekével.

A nagyváradi III.A osztályban kitöltő szülők válaszaik alapján, többnyire pozitívan élik meg gyermekük viselkedését, de van aki nehezen, aggódva, nyomasztóan és csak megpróbálja megérteni gyermekét és segíteni problémáján.

5.3.5) ábra – A kérdezett személyek véleményeinek összehasonlítása a nagyváradi III.A osztályban előforduló viselkedésproblémás gyerekek száma szerint.

5.3.6) ábra – A kérdezett személyek véleményének összehasonlítása iskolába járás szempontjából a nagyváradi III.A osztályban.

Az 5.3.5) és 5.3.6) ábrákon összehasonlítást végeztem a pedagógus,a szülők és a gyerekek véleményei között. Az 5.3.5) ábrán összegeztem a kérdezettek által adott választ arra a kérdésre hogy van-e viselkedésproblémás gyerek, aki zavarhatja társait. Itt az eredmény a gyerekek válaszaiból lett a legtöbb, százalékban kifejezve, 85,71%, ami azt jelenti, hogy az osztály 14,29%-t nem zavarja a problémás gyerekek viselkedése. Az 5.3.6) ábrából kiderül, hogy a nagyváradi III.A osztály tanulóinak több mint 90%-a szeret iskolába járni. Ez egyértelműen pozitív eredmény, mivel a maradék, kevesebb mint 10% nagyjából 2 gyereknek felel meg, tehát 21 gyerekből 19 mondta azt, hogy szeret iskolába járni, 2 pedig azt, hogy nem szeret iskolába járni. Ahhoz, hogy egy gyerek élvezettel menjen iskolába, szeressen ott lenni szükséges a tanítónő pozitív hozzáállása és viselkedése is, ez motiválhatja a gyerek tanulását és viselkedését is egyaránt.

A kérdőívekkel felmért osztályok közül a nagyváradi III.A osztályban van a legkevesebb tanuló, szám szerint 21, melynek többsége, 12 lány. A tanítónő megítélése szerint 2 viselkedésproblémás gyerek tanul ebben az osztályban, akik tanulmányi eredményei jók. Viselkedési zavarok szempontjából megosztottan van zárkózott, szorongó, mozgékony, pesszimista és agresszív gyerek is, akik a szülők véleménye szerint nagyon kis mértékben zavarják társaikat iskolai tevékenységeik során, egész pontosan 1 szülő nyilatkozta azt a kérdőívében, hogy van gondja más gyerek viselkedésével. Ebben az osztályban tehát van viselkedésproblémás gyerek, de javíthatóak a problémáik, és társaik is 86%-ban azt vallják, hogy nem zavarja őket senki iskolai tevékenységeik során.

5.4.) Kérdőívek elemzése a nagyváradi III.B osztályban:

A nagyváradi III.B osztály teljes létszáma 22 tanuló, melyből 11 lány és 11 fiú. A kérdőíveket kitöltötte 20 gyerek, 18 szülő és az osztály pedagógusa. A pedagógus véleménye szerint az osztályban két viselkedésproblémás gyerek van, akik eléggé zavarják társaikat iskolai tevékenységeik folyamán. A tanítónő szerint azonban egyértelműen javíthatóak a gyerekek problémái, melyhez véleményem szerint szükséges az is, hogy a tanítónő ismerje a gyerek családi hátterét. Ez esetben a pedagógus jól ismeri a problémás gyerekek családi hátterét. Az eddig leírt osztályokkal ellentétben ebben az osztályban a viselkedésproblémás gyerek fel volt mérve pszichológiai szempontból. A problémás gyerekek szívesen járnak iskolába, és a tanítónő szerint van olyan tevékenység ami leköti a gyerek figyelmét. A pedagógus meg van elégedve a viselkedésproblémás gyerekek teljesítményeivel és órán való figyelmükkel és részvételükkel; azonban nincs megelégedve néha a házi feladataikkal, mivel előfordulnak, hogy azok hiányosak. Arra a kérdésre, hogy milyen szerepet töltenek be a problémás gyerekek az osztály közösségében, a tanítónő azt a választ adta, hogy barátságosan bánnak velük a többiek, együtt játszanak szünetekben és órán jelentkeznek a megoldandó feladatokra.

5.4.1) ábra – Gyerekek válaszai a nagyváradi III.B osztályban

Az 5.4.1) ábrán láthatjuk a nagyváradi III.B osztály gyerekei által adott válaszokat százalékban kifejezve. A kérdőíveket kitöltő gyerekek közel 73%-a szeret iskolába járni és 91% gondolja úgy, hogy van barátjuk az osztályon belül. Kicsit szomorú, hogy van 9%, akik úgy gondolják, hogy nincs barátuk az osztályban, bár igaz, hogy ebben a korban még nincsenek teljesen tisztában a gyerekek a barátság fogalmával. Ellentétben az eddigi osztályokkal, ebben az osztályban a kérdőiveket kitöltő tanulók közül 100%-nak van olyan gyerek az osztályban, akit kevésbé kedvelnek, nyilván ennek több oka is lehet. Az osztály 13,64%-nak nincs olyan személy az osztályban, aki zavarná őt viselkedésével, vagy bármilyen más formában.

Érdekes, hogy a kérdőíveket kitöltő tanulók közül majdnem 60% írta, hogy ő is szokott rosszalkodni, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy 60% vallotta be, hogy szokott rosszalkodni. A többi 40% azt véli, hogy ők egyáltalán nem szoktak rosszalkodni. Nyilván, ezek között valószínű, hogy vannak olyanok, akik néha elkövetnek 1-2 gyerek csínyt, vagy talán többet is, de azokat felnőtt szemmel sem tekinthetjük teljes mértékben “rosszalkodás”-nak.

5.4.2) ábra – Milyen módon zavarja társait a viselkedés problémás gyerek a nagyváradi III.B osztályban?

Az 5.4.2) ábrán láthatjuk feltüntetve azokat az eredményeket, melyeket a nagyváradi III.B osztályban kitöltő gyerekek válaszaiból összegeztem, annak alapján, hogy milyen módon zavarja társait a viselkedésproblémás gyerek az osztályon belül. Mint ahogy azt az 5.4.2) ábra mutatja a kitöltő gyerekek 13,66%-a mondott más jellegű problémát, mint amik fel voltak sorolva a kérdőívben, mint például „mozgatja a padot”, „lögdös”, a többi 86,34% a felsorolt lehetőségek közül választott: nem hagy figyelni, beszélget, zajt csinál, mással foglalkozik tanulás közben.

A nagyváradi III.B osztály tanulóinak 18,18%-nak nincs testvére, 45,45%-nak van 1 testvére és 36,37%-nak van 1-nél több tetsvére. A szülők által kitöltött kérdőívekből kiderül, hogy szerintük a gyerekek 0%-a van kevésbé jó viszonyba testvérével és 80-30% van jó illetve nagyon jó viszonyba testvérével vagy testvéreivel. Mint ahogy azt már az eddigiekben is említettem, a testvérek közötti rivalizálás, kisebb féltékenykedés vagy akár irigység egy bizonyos szintig természetes jelenség. Ezek az apró nézeteltérések ellenére 2 testvér lehet jó, sőt nagyon jó viszonyba és segythetik egymást életük során folyamatosan ha szükséges.

5.4.3 ) ábra – Szülők válaszai a nagyváradi III.B osztályban

Az 5.4.3) ábra szerint a szülők 36,36%-a vallotta azt, hogy volt probléma gyerekük viselkedésével, ebből az arányből szinte mindenki azt válaszolta, hogy ezek a problémák jelentkeztek. Nyílván a szülők nincsenek jelen a gyerekek iskolai tevékenységeik alatt, ezért természetes, hogy otthon amikor együtt van a szülő a gyerekkel, hamarabb észreveszi az esetleges problémát.

5.4.4) ábra – – A viselkedészavar formájának megjelenése a szülők szemszögéből a nagyváradi III.B osztályban

Az 5.4.4) ábra alapján nagyváradi III.B osztályban a szülők szerint a gyerekek 63,64%-nak van valamilyen viselkedésproblémája, a szülők 63,64%-a választott a felsorolt leheőségek közül: zárkózottság 13,63%, pesszimizmus 0%, agresszivitás 13,63%, szorongás 22,75% és túl mozgékonyság 13,63%. A szülők többi 36,36%-a szerint gyereküknek semmilyen viselkedési problémája nincsen. A szülők 22,75%-a válaszolta azt, hogy gyereke kevésbé szeret iskolába járni, 77,25% válaszolta azt, hogy gyereke szeret vagy nagyon szeret iskolába, a szülők 0%- írta azt, hogy gyereke egyáltalán nem szeret iskolába járni.

Arra a kérdésre, hogy mennyi időt tölt a szülő naponta gyermekével, a következő eredmények keletkeztek: a szülők 22,75%-a mondta azt, hogy naponta 1-2 órát tölt gyermekével, 18,15% mondta azt, hogy naponta 3-4 órát, 59,1% mondta azt, hogy napont több mint 4 órát és 0% vélte úgy, hogy ő naponta kevesebb mint egy órát tölt el gyermekével. A kitöltő szülők véleményét összegezve, többnyire pozitívan élik meg gyermekük viselkedését, vannak azonban akik “tehetetlennek érzik magukat” és úgy gondolják, hogy esetük reménytelen.

A szülők közel 90%-nak nincs gondja más gyerek viselkedésével, de a többiek ezeket a válaszokat adták: “kihasználják a segítőkészségét”, “figyelmetlenség, durvaság”, “zavarják az órát”.

5.4.5) ábra – A kérdezett személyek véleményeinek összehasonlítása a nagyváradi III.B osztályban előforduló viselkedésproblémás gyerekek száma szerint.

Az 5.4.5) ábra alapján a nagyváradi III.B osztályban a gyerekek több mint 86%-a szerint van olyan gyerek, aki viselkedésproblémás és valamilyen módon zavarja őket iskolai tevékenységeik során.

5.4.6) ábra – A kérdezett személyek véleményének összehasonlítása iskolába járás szempontjából a nagyváradi III.B osztályban.

Az 5.4.6) ábrán látható, hogy a tanulók közel 75%-a a nagyváradi III.B osztályban azt vallotta, hogy szeret iskolába járni, míg a szülők több mint 77%-a mondta azt, hogy gyerekük szeret iskolába járni.

A nagyváradi III.B osztályban egyenlő arányban vannak fiúk és lányok, 11-11, összesen 22 tanuló. Ebből a pedagógus megítélése alapján 2 viselkedésproblémás gyerek van. Az osztály problémás gyerekeire a szülők válaszaiból ítélve többnyire a szorongás jellemző (22,75%), de vannak mozgékonyak, agresszívak és zárkózottak is. A tanulók 54,55%-a nyilatkozta azt, hogy nem szeret tanulni, ami jóval kevesebb, mint a 27,28%, akik nem szeretnek iskolába járni. Mégis azonban a többi 3 osztályhoz képest ebben az osztályban sokkal többen mondták azt, hogy nem szeretnek iskolába járni. A szülők többnyire pozitívan élik meg gyerekük viselkedését, nagyon kevesen, a kérdőíveket kitöltő szülők 10%-a említett valamilyen negatív dolgot, ahogyan ő megéli gyermeke viselekedését. Meglepő, de a gyerekek közel 60%-a vallotta azt, hogy szokott rosszalkodni, ami ha valóban igaz, akkor természetes dolog, hogy a gyerekeknek probléméik vannak társaik viselkedésével, mégis azonban elfogadják őket és megpróbálnak alkalmazkodni viselkedésükhöz.

6.) Az adatok értelmezése:

A kérdőíveket kitöltött négy III. osztály bemutatása és az eredmények ismertetése után, elmondhatjuk, hogy az iskolában, mind Margittán és mind Nagyváradon, az osztályok többségében van legalább 1 viselkedésproblémás gyerek (pontosan a tanítónők szerint a margittai III.A osztályban 2 viselkedésproblémás gyerek van, a margittai III.B osztályban több mint 3, a nagyváradi III.A osztályban 2 és a nagyváradi III.B osztályban szintén 2), aki olykor megnehezíti a tanítónők munkáját és a gyerekeket is zavarhatja. Mind az 5 tanítónő akik kitöltötték a kérdőívet, úgy vélték, hogy a viselkedésproblémás gyerek zavarja társait, ha nem is nagy mértékben, de zavarja. Lássuk most a 4 osztály tanulóinak véleményének összesítését, azzal kapcsolatban, hogy őket mennyire zavarja más társuk.

6.1) ábra – Mennyire zavarja a gyerekeket viselkedésproblémás társuk?

A 6.1) ábra alapján mindegyik osztályban elég nagy mértékben zavarja a tanulókat iskolai tevékenységeik során viselkedésproblémás társuk. A szülők véleménye szerint a viselkedésproblémás gyerek nagyon ritkán zavarja társait, 25 szülőből 2 mondta azt, hogy van gondja más gyerek viselkedésével. Ez jóval kisebb arány, mint ahogy az a gyerekek véleménye alapján kijött, természetesenn ennek az az oka, hogy a szülők nincsenek jelen nap mint nap a gyerekek között. A pedagógusok számszerint meegnevezték minden osztályban, hogy hány viselkedésproblémás gyerek van, ami általában 2 gyereket, de legrosszabb esetben 3-4 gyereket jelent. A pedagógusok szerint a viselkedésproblémás gyerekek eléggé zavarják társaikat, de van megoldás a problémák megoldására.

Nézzük most az arányok összesítését arra a kérdésre, szintén a gyerekek kérdőívéből, hogy mit válaszoltak, hogy ők szoktak-e rosszalkodni. (6.2) ábra).

“ Te szoktál rosszalkodni?”

6.2) ábra – “Te szoktál rosszalkodni?”

6.3) ábra – Hogyan zavarja a tanulókat a problémás társuk?

A 6.3) ábrán az látható, hogy a négy osztály eredményeit összesítve, milyen módon zavarja a tanulókat problémás társuk. “Más” címszó alatt a gyerekek sok olyan cselekvést írtak, amiket a gyerekek iskolában folyamatosan elkövetnek, például padmozgatás, csúfolódás, stb.

Szomorú, azonban mégis igaz, hogy 4 osztályból csak 1 osztályban volt felmérve a viselkedésproblémás gyerek pszichológiai szempontból. 5 tanítónőből 4 azt válaszolta, hogy javíthatóak a viselkedészavaros gyerek problémái, 1 pedig azt válaszolta, hogy talán javíthatóak ezek a problémák. A tanítónők jól ismerik a gyerekek családi hátterét, valószínűleg ezért is vallják azt, hogy javíthatóak a gyerek problémái, mivel ha ismert a probléma kiindulópontja akkor nagyobb esély van annak korigálására, gyerek korban pedig többbnyire a viselkedésproblémák otthonról erednek. A szülők nagy átlagban pozitívan élik meg az esetleges problémákat gyerekeik viselkedésében, igyekeznek javítani azokon és szeretetben nevelni gyermeküket. Ezek a viselkedésproblémák nyílván zavarják társaikat, de a tanítónőnek az a dolga, hogy megtanítsa a gyerekeknek az életre való felkészülésen belül az alkalmazkodás képességét, amit a gyerekek megpróbálnak alkalmazni. Többnyire elfogadják problémás társaikat és alkalmazkodnak hozzájuk.

6.4) ábra – Volt olyan időszak, amikor gond volt a gyerek viselkedésével?

A 6.4) ábra azt mutatja, hogy a négy osztályban kitöltő szülők milyen arányban válaszoltak igennel és nemmel arra, hogy volt-e probléma gyermekével. Mint láthatjuk a többség, tehát közel a kérdezett szülők 60%-a válaszolta azt, hogy nem volt probléma gyermekével, de több mint 40% mondta azt, hogy volt probléma gyermeke vislekedésével. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az a 40% mind viselkedészavaros gyerek.

6.5) ábra – A viselkedészavar formájának megjelenése a szülők szemszögéből.

A 6.5) ábrán láthatjuk a négy osztály szüleinek véleményének összesítését, hogy milyen jellegű viselkedésproblémát észleltek gyereküknél. A kérdőíveket kitöltő szülők 30,87%- semmilyen viselkedészavar jelentkezését nem látta gyerekénél, de a többség, 69,13% észlelt a felsorolt 5 probléma közül legalább egyet: 10,63% jelölte be a zárkózottságot, 4,26% a pesszimizmust, 11,7% az agresszivitást, 12,76% a szorongást és a szülők 29,78%-a jelölte be a túl mozgékonyságot.

Összesítésként tehát láthatjuk, hogy minden osztályban előfordul viselkedészavaros gyerek, akik sajnos kevés esetben vannak felmérve pszichológiai szempontból, viszont a vélemények összesítése alapján javíthatóak ezek a problémák, természetesen ehhez mind a pedagógus, mind pedig a szülő segítsége szükséges. A kérdezett gyerekek többségét zavarja a vislekedésproblémás társuk, azonban sok esteben képesek alkalmazkodni ezekhez a személyekhez. A viselkedészavar napjaink egyik problémája, mely nem csak az iskolában vagy óvodában jelentkezhet, az otthoni lét során is megnyílvánulhat, mint ahogy azt a kérdőíveket kitöltő szülők közel 70%-a nyilatkozta, hogy észrevételük szerint gyerekük problémája otthon jelentkezett. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak otthon van probléma a gyerek viselkedésével. Egyértelműen ha egy zavar megjelenik egy személynél, akkor az nem csak bizonyos helyeken vehető észre, mint például csak otthon, hanem iskolában is, még ha nem is olyan nagy mértékben.

A kérdőívek összesítéséből kiderült, hogy nem ritka a viselkedésproblémás gyerekek száma az iskolákban. Találkozhatunk túl mozgékony gyerekkel, zárkózottal, szorongóval vagy akár agresszívval, mint ahogy azt a 6.5) ábrán is lehet látni.

Bibliográfia

Dr.Silvia Franz, (1998), A hiperaktív gyerek, Trivium kiadó

Ranschburg Jenő, (2006), Félelem, harag, agresszió, Nagyvárad, Prolog kiadó

Dr. Szabó Pál, (1984), A kisiskolás, Kossuth könyvkiadó

Ranschburg Jenő, (1998), Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó

Krista Federspiel, (1998), A lélek egészségkönyve, Kossuth könyvkiadó

Dr. Teodorescu Réka, (2011), Iskolapszichológia, Kolozsvár

www.tanulasinehezségek.hu Hiperaktivitás/2010

Ranschburg Jenő, (2009), Szeretet, erkölcs, autonómia, Nagyvárad, Prolog kiadó

Döme László, (2001), Személyiségzavarok, Filum kiadó

Takács Péter, (2008): www.boldog-gyermek.hu

Erik Erikson, (2002) , Gyermekkor és társadalom, Osiris kiadó

Mérei Ferenc, V.Binét Ágnes, (1993), Gyermeklélektan, Budapest, Gondolat kiadó

Bagdy Emőke, (2004), Családi szocializáció és személyiségzavarok, Budapest, Nemzeti

Tankönyvkiadó

Dr. Geréb György, (1972), Pszichológia, Budapest, Tankönyvkiadó

Richard Moskovitz, (2001), Elveszve a tükörben (Lost in the mirror: An inside look at

Borderline Personality Disorder) , Taylor kiadó

Joachim Rumpf, (2004), Hogyan bánjunk az agresszív gyerekkel?, Akkord kiadó

Melléklet

Kérdőív gyereknek

Az általad legmegfelelőbbnek vélt választ jelöld be a válasz melletti négyzetben X-el.

Szeretsz iskolába járni?

Igen nem

Szeretsz tanulni?

Igen nem

Szereted az osztálytársaid?

Igen nem

Van olyan gyerek az osztályban aki jó barátod?

Igen nem

Van olyan gyerek akit kevésbé kedvelsz?

Igen nem

Van olyan gyerek aki zavar téged tanulás közben?

Igen nem

Hogyan zavar?

Nem hagy figyelni,beszélget velem zajt csinál

Mással foglalkozik tanulás közben

Más: ___________________________________________

Te szoktál rosszalkodni?

Igen nem

Kérdőív pedagógusnak

Kérem az ön által legmegfelelőbbnek vélt választ jelölje be a válasz melletti negyzetben X-el.

Hány gyermek van az ön osztályában?

Van-e az ön osztályában viselkedés problémás gyermek?

Igen nem

Hány ilyen gyermek van?

1 2 3 több mint 3

Ha van mennyire zavarja ez társait?

Nem zavarja kevésbé zavarja

Eléggé zavarja nagyon zavarja

Ön szerint javíthatóak a gyermek problémái?

Igen talán nem

Mennyire ismeri ön a gyermek családi hátterét?

Nem ismerem kevésbé ismerem ismerem jól ismerem

Fel volt-e mérve a gyermek pszichológiai szempontból?

Igen nem

Milyen szerepet foglal el a gyermek az osztályban?

Ő van a középpontban kiközösítik

más lehetőség:

Ön szerint a gyerek szívesen jár iskolába?

igen nem

Van-e olyan tevékenység ami leköti a figyelmét?

Igen nem

Meg van elégedve a gyerek teljesítményével?
igen nem

Mivel igen és mivel nem?

Meg vagyok elégedve:

Nem vagyok megelégedve:

Kérdőív szülőnek

Kérem az ön által legmegfelelőbbnek vélt választ jelölje be a válasz melletti negyzetben X-el.

Az ön gyermeke:

Fiú lány

Hány testvére van az ebbe az osztályba járó gyermekének?

nincs testvére 1 2 3 3-nál több

Milyen viszonyba van az ön gyermeke testvéreivel?

Kevésbé jó jó nagyon jó

Volt-e olyan időszak amikor gond volt az ön gyermeke viselkedésével?

Igen nem

Ha igen akkor hol jelentkeztek ezek a problémák?

Otthon iskolában/óvodában játszótéren

Más: __________________________________________________

Volt-e olyan időszak amikor kevesebb probléma volt gyermekével?

Igen nem

Milyen jellegű viselkedési probléma jelentkezett gyermekénél?

Semmilyen zárkózottság pesszimizmus agresszivitás

Szorongás túl mozgékonyság

Van-e olyan személy a gyermek környezetében akitől fél?

Igen nem

Mennyi időt tölt ön naponta gyermekével?

Kevesebb mint 1 óra 1-2 óra

3-4 óra több mint 4 óra

Az ön gyermeke szeret-e iskolába járni?

Nem szeret kevésbé szeret nagyon szeret

Ön hogyan éli meg gyermeke viselkedését?

Van-e gondja esetleg más gyerek viselkedésével az ön gyermeke környezetében? Ha igen,mi? _____________________________________

Bibliográfia

Dr.Silvia Franz, (1998), A hiperaktív gyerek, Trivium kiadó

Ranschburg Jenő, (2006), Félelem, harag, agresszió, Nagyvárad, Prolog kiadó

Dr. Szabó Pál, (1984), A kisiskolás, Kossuth könyvkiadó

Ranschburg Jenő, (1998), Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó

Krista Federspiel, (1998), A lélek egészségkönyve, Kossuth könyvkiadó

Dr. Teodorescu Réka, (2011), Iskolapszichológia, Kolozsvár

www.tanulasinehezségek.hu Hiperaktivitás/2010

Ranschburg Jenő, (2009), Szeretet, erkölcs, autonómia, Nagyvárad, Prolog kiadó

Döme László, (2001), Személyiségzavarok, Filum kiadó

Takács Péter, (2008): www.boldog-gyermek.hu

Erik Erikson, (2002) , Gyermekkor és társadalom, Osiris kiadó

Mérei Ferenc, V.Binét Ágnes, (1993), Gyermeklélektan, Budapest, Gondolat kiadó

Bagdy Emőke, (2004), Családi szocializáció és személyiségzavarok, Budapest, Nemzeti

Tankönyvkiadó

Dr. Geréb György, (1972), Pszichológia, Budapest, Tankönyvkiadó

Richard Moskovitz, (2001), Elveszve a tükörben (Lost in the mirror: An inside look at

Borderline Personality Disorder) , Taylor kiadó

Joachim Rumpf, (2004), Hogyan bánjunk az agresszív gyerekkel?, Akkord kiadó

Melléklet

Kérdőív gyereknek

Az általad legmegfelelőbbnek vélt választ jelöld be a válasz melletti négyzetben X-el.

Szeretsz iskolába járni?

Igen nem

Szeretsz tanulni?

Igen nem

Szereted az osztálytársaid?

Igen nem

Van olyan gyerek az osztályban aki jó barátod?

Igen nem

Van olyan gyerek akit kevésbé kedvelsz?

Igen nem

Van olyan gyerek aki zavar téged tanulás közben?

Igen nem

Hogyan zavar?

Nem hagy figyelni,beszélget velem zajt csinál

Mással foglalkozik tanulás közben

Más: ___________________________________________

Te szoktál rosszalkodni?

Igen nem

Kérdőív pedagógusnak

Kérem az ön által legmegfelelőbbnek vélt választ jelölje be a válasz melletti negyzetben X-el.

Hány gyermek van az ön osztályában?

Van-e az ön osztályában viselkedés problémás gyermek?

Igen nem

Hány ilyen gyermek van?

1 2 3 több mint 3

Ha van mennyire zavarja ez társait?

Nem zavarja kevésbé zavarja

Eléggé zavarja nagyon zavarja

Ön szerint javíthatóak a gyermek problémái?

Igen talán nem

Mennyire ismeri ön a gyermek családi hátterét?

Nem ismerem kevésbé ismerem ismerem jól ismerem

Fel volt-e mérve a gyermek pszichológiai szempontból?

Igen nem

Milyen szerepet foglal el a gyermek az osztályban?

Ő van a középpontban kiközösítik

más lehetőség:

Ön szerint a gyerek szívesen jár iskolába?

igen nem

Van-e olyan tevékenység ami leköti a figyelmét?

Igen nem

Meg van elégedve a gyerek teljesítményével?
igen nem

Mivel igen és mivel nem?

Meg vagyok elégedve:

Nem vagyok megelégedve:

Kérdőív szülőnek

Kérem az ön által legmegfelelőbbnek vélt választ jelölje be a válasz melletti negyzetben X-el.

Az ön gyermeke:

Fiú lány

Hány testvére van az ebbe az osztályba járó gyermekének?

nincs testvére 1 2 3 3-nál több

Milyen viszonyba van az ön gyermeke testvéreivel?

Kevésbé jó jó nagyon jó

Volt-e olyan időszak amikor gond volt az ön gyermeke viselkedésével?

Igen nem

Ha igen akkor hol jelentkeztek ezek a problémák?

Otthon iskolában/óvodában játszótéren

Más: __________________________________________________

Volt-e olyan időszak amikor kevesebb probléma volt gyermekével?

Igen nem

Milyen jellegű viselkedési probléma jelentkezett gyermekénél?

Semmilyen zárkózottság pesszimizmus agresszivitás

Szorongás túl mozgékonyság

Van-e olyan személy a gyermek környezetében akitől fél?

Igen nem

Mennyi időt tölt ön naponta gyermekével?

Kevesebb mint 1 óra 1-2 óra

3-4 óra több mint 4 óra

Az ön gyermeke szeret-e iskolába járni?

Nem szeret kevésbé szeret nagyon szeret

Ön hogyan éli meg gyermeke viselkedését?

Van-e gondja esetleg más gyerek viselkedésével az ön gyermeke környezetében? Ha igen,mi? _____________________________________