The limits to growth a report for the Club of Rome project on the predicament of mankind). ISBN: [618620]

HÉTKÖZNAPI TURIZMUS

A turizmuselmélett ől a gyakorlatig

Doktori (PhD) Értekezés

Írta:

dr. Fekete Mátyás

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM
KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR DOKTORI ISKOLÁJA
Gazdasági folyamatok elmélete és gyakorlata doktori (PhD) program
Vállalkozás gazdaságtan és menedzsment alprogram
SOPRON

2
HÉTKÖZNAPI TURIZMUS
A turizmus elmélete és gyakorlata

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Doktori Iskolája
Gazdasági folyamatok elmélete és gyakorlata doktori (PhD) programja
Vállalkozás gazdaságtan és menedzsment alprogram alprogramjához tartozóan.

Írta:
dr. univ. oec. Fekete Mátyás

Témavezet ő: ……………………………………………………………………..
Elfogadásra javaslom (igen / nem)
…………………………………..
(aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton ………… % -ot ért el,
Sopron, 200…
…………………………………..
a Szigorlati Bizottság elnöke

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom (igen /nem) Első bíráló (Dr. ) igen /nem
…………………………………..
(aláírás)

Második bíráló (Dr. ) igen /nem
…………………………………..
(aláírás)

(Esetleg harmadik bíráló (Dr. ) igen /nem
…………………………………..
(aláírás)

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján………….% – ot ért el Sopron, 200….. ………………………………….. a Bírálóbizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél min ősítése………………………………
………………………………….. Az EDT elnöke

3
TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS………………………………………………………………………………………………………. …………………..8
2. A TURIZMUS ALAPJAI………………………………………………………………………………………………. ………….9
2.1 A turizmus rendszere …………………………………………………………………………………………….. ………….9
2.2 A turizmus fogalomrendszere ………………………………………………………………………………………. …..11
2.2.1 A turizmus fogalom kialakulása, fejl ődése …………………………………………………………………………………….11
2.2.2 Új turizmus szemlélet ……………………………………………………………………………………………. …………………..13
2.2.3 A turizmus ma i fogalma…………………………………………………………………………………………… …………………13
2.3 A turizmus és környezete…………………………………………………………………………………………. ………20
2.3.1 A közgazdaság i körny ezet …………………………………………………………………………………………. ……………….20
2.3.2 Társadalmi-kultu rális környezet …………………………………………………………………………………… ……………..21
2.3.3 A politikai körny ezet ……………………………………………………………………………………………. ……………………22
2.3.4 A technológiai körny ezet…………………………………………………………………………………………. …………………23
2.3.5 A természe ti körny ezet …………………………………………………………………………………………… ………………….24
3. A TURISTA MINT A TURIZMUSRENDSZER ALANYA…………………………………………………………26
3.1 Szükséglet és motiváció………………………………………………………………………………………….. ……….26
3.1.1 A szükségletek és motivációk……………………………………………………………………………………… ………………26
3.1.2 A fogyasztási sz okások vá ltozásai …………………………………………………………………………………. …………….27
3.1.3 Változások a keresletet befolyásoló gazdasági tényez őkben …………………………………………………………….29
3.2 A turizmus alan yainak típusai…………………………………………………………………………………….. …….31
4. A TURIZMUS TÁRGYA, INTÉZMÉNYEI ………………………………………………………………………………33
4.1 A turisztikai kínálat……………………………………………………………………………………………. ……………33
4.1.1 Az eredeti és a szár maztatott kínálat……………………………………………………………………………… ……………..33
4.1.2 Turisztikai in frastrukt úra ……………………………………………………………………………………….. …………………..34
4.1.3 Turisztikai sz uprastrukt úra………………………………………………………………………………………. ………………….35
4.1.4 Összefüggés a kínála t elemei közt …………………………………………………………………………………. …………….35
4.2 A turisztikai desztináció, a tu rizmus helyi in tézményei…………………………………………………………36
4.2.1 A turisztikai desztináció………………………………………………………………………………………… ……………………36
4.2.2 A turisztikai település ………………………………………………………………………………………….. …………………….37
4.2.3 Turisztikai vá llalko zások ………………………………………………………………………………………… ………………….45
4.2.4 A turisztikai szervezetek – civilek és ne m civilek ………………………………………………………………….. ………49
4.2.5 Együttműködés kény szere …………………………………………………………………………………………………. ……….51
4.2.6 Területrendezés, fejle sztés és tervezés……………………………………………………………………………. …………….52
4.2.7 Horizontális és vertik ális kapcsolódások …………………………………………………………………………… ………….57
4.3 A turizmus tárgyána k keretfeltételei ………………………………………………………………………………. ….58
4.3.1 Természeti kere tfeltételek……………………………………………………………………………………….. ………………….58
4.3.2 Szelíd és kemé ny turi zmus………………………………………………………………………………………… ………………..63
4.3.3 Kulturális örökségünk vé delme, bemutatása………………………………………………………………………….. ………65
4.4 Társadalmi-gazdasági el őnyök és hátrányok ……………………………………………………………………….65
5. A TURIZMUS GAZDASÁG……………………………………………………………………………………………… ……66
5.1 A turisztik ai piac………………………………………………………………………………………………. …………….66
5.1.1 A turisztikai kereslet …………………………………………………………………………………………… ……………………..66
5.1.2 A turisztikai kínálat……………………………………………………………………………………………. ………………………68
5.2 A turizmus gazdaság i-pénzügyi ve tületei ………………………………………………………………………… ……….69
5.2.1 Fizetési mérl eg funkció………………………………………………………………………………………….. …………………..72
5.2.2 Kiegyenlítési funkció……………………………………………………………………………………………. ……………………74
5.2.3 Foglalkoztatá si funkció………………………………………………………………………………………….. …………………..74
5.2.4 A jövedelemfunkció (m ultiplikáto r-hatás)…………………………………………………………………………… ………..76
5.2.5 Termelési funkció (értékteremtés) …………………………………………………………………………………. …………….76
5.3 Az idegenforgalom st atisztikai mérése ……………………………………………………………………………… .78
5.3.1 A statisztikai adat felvétel formái ………………………………………………………………………………… ……………….78
5.3.2 A turisták statisztikai cs oportosításának WTO-rends zere……………………………………………………………… …80
5.3.3 A piackutatás fajtái és az adatgy űjtés, értékelés új móds zerei…………………………………………………………..82
6. VÁLTOZÁSOK A TURIZMUSTERVEZÉS-FEJLESZTÉS SZEMPONTJAIBAN,
KÖRNYEZETÉBEN …………………………………………………………………………………………………… …………………85
6.1 Az új tervezési szemlélet jellemz ői…………………………………………………………………………………….86
6.1.2 Az önerős fejlődés elősegítése, az innovációs képesség f okozása ……………………………………………………..88
6.1.3 Összefüggés az emberi tényez őkkel, a kulturális öröksé ggel ……………………………………………………………89
6.1.4 Ökobarát turizm usfejlesztés………………………………………………………………………………………. ………………..89
6.1.5 Rugalmasan kezelt területi struktúrák kialakítása…………………………………………………………………… ………89
6.1.6 Az üdülő-idegenforgalmi területi tervezés legf ontosabb tartalmi követelményei…………………………………90

4
6.1.7 Az üdülés-idegenforgalom fejlesz tésének szakmai koncepciój a………………………………………………………. 90
6.1.8 Gazdálkodási szempont ok………………………………………………………………………………………….. ……………… 91
6.2 Az idegenforgalmi jelleg ű területi tervek f őbb munkaszakaszai, tartalmi követelményei …………. 92
6.2.1 A helyzetértékelés á ltalános alapelvei ……………………………………………………………………………. ………….. 92
6.2.2 Helyzetértékelés tart almi követelményei ……………………………………………………………………………. ……….. 93
6.2.3 A vendégforgalom nagyságrendje, szerkezete, jellemz ő tendenciái …………………………………………………. 94
6.2.4 Az üdülés-idegenforgalom gazdaság i eredményeinek alakulása ……………………………………………………… 95
6.2.5 A turisztikai kínálat és keresl et egyensúlya, feszültségei…………………………………………………………… …… 95
6.2.6 A turizmusfejlesztési stratégia számára levonható következtet ések………………………………………………….. 95
6.3 Tartalmi elvárások a turizmushoz kapcsolódó más témaköröknél …………………………………………. 95
6.3.1 A turizmus társadalmi-gazdas ági környezete a térségben………………………………………………………………. .9 6
6.3.2 Környezeti fe ltételek……………………………………………………………………………………………. …………………… 96
6.3.3 Az üdülés-idegenforgalom infra strukturális feltételei……………………………………………………………….. …… 97
6.3.4 Térszerkezeti, területfelha sználási ö sszefüggé sek…………………………………………………………………… …….. 98
6.3.5 A turizmus gazdaságs zervezési öss zefüggései………………………………………………………………………… ……. 98
6.4 Koncepció (cél- és eszközrendszer , a megvalósítás feltétele i) ………………………………………………. 99
6.4.1 Általános al apelvek……………………………………………………………………………………………… …………………… 99
6.4.2 Tartalmi köve telmények …………………………………………………………………………………………… …………….. 100
6.5 A kapcsolódó egyéb témakörök fejlesztési koncepciói………………………………………………………. 102
6.5.1 A társadalmi-gazdasági környezet al akulása…………………………………………………………………………. ……. 102
6.5.2 Környezetfejleszté si feladatok ……………………………………………………………………………………. ……………. 103
6.5.3 A hálózati infrastrukturális e llátás fejlesztési javaslata…………………………………………………………… ……. 103
6.5.4 Térszerkezet, területfelhaszná lás koncepcionális javaslata…………………………………………………………… . 104
6.6 A terv elkészítése és karbantartása ……………………………………………………………………………….. …105
7. PUBLIKUS ÉS NEM PUBLIKUS PREKONCEPCIÓ ……………………………………………………………… 106
7.1 Publikus hipotézise k és elvárások …………………………………………………………………………………. ..106
7.2 Nem publikus hipotézise k és elvárások……………………………………………………………………………. 10 6
8. TURISZTIKAI TERVEZÉS A GYAKORLATBAN………………………………………………………………… 107
8.1 Turisztikai kutatási program i ndítása, feladate lhatárolás ……………………………………………………. 107
8.1.1 A stratégia kidolgozása so rán alkalmazo tt módszerek…………………………………………………………………. . 107
8.1.2 Az idegenforgalmi stratégia elké szítésének szakaszai , ütemterve ………………………………………………….. 108
8.2 Turisztikai kutatás egyes állomásai ……………………………………………………………………………….. ..110
8.2.1 Vonzerőleltár elkészítése ………………………………………………………………………………………………. ………… 110
8.2.2 Alap- és turisztikai in frastruktúra vizsgálata…………………………………………………………………….. ……….. 112
8.2.3 A szálláshely és vendéglátó kapacitás kiem elt elemzése ………………………………………………………………. 114
8.2.4 Településkép, környezet állapot elemzése ……………………………………………………………………………. …….. 114
8.2.5 Turisztikai szervezeti háttér áttekintése, értékelése ……………………………………………………………….. ……. 115
8.2.6 Humán er őforrás, szakember ellá tottság vizs gálata ……………………………………………………………………… 115
8.2.7 Megyei szint ű marketing munka értéke lése ………………………………………………………………………………… 116
8.2.8 Regionális és eurorégiós együttm űködések érté kelése ………………………………………………………………….. 116
8.2.9 Személyes interj úk lebonyo lítása………………………………………………………………………………….. ………….. 117
8.3 A helyzetfelmérés legfont osabb megállapításai ………………………………………………………………… 119
8.3.1 Kínálat………………………………………………………………………………………………………… ………………………… 119
8.3.2 Keresletelemzés …………………………………………………………………………………………………. ………………….. 125
8.3.3 Szolgáltatások rendszere, színvonala , kiszolgáló in frastrukt úra …………………………………………………….. 12 6
8.3.4 Turizmus irányítása, önszervez ődések……………………………………………………………………………………….. 126
8.3.5 Marketing, ko mmunikáció ………………………………………………………………………………………….. …………… 126
8.3.6 Ágazati kapcsolódások, szükséges együttm űködések …………………………………………………………………… 126
8.4 Stratégiai programok lehe tséges struktúrája……………………………………………………………………… 127
8.5 Általános érvény ű stratégiai célok (rövid, közép és hosszú távú) ………………………………………… 127
8.5.1 A versenyképesség er ősítése…………………………………………………………………………………………………….. 127
8.5.2 Jól körülhatárolt szervezeti és felel ősségi re ndszer………………………………………………………………………. 128
8.5.3 Marketing és információs tevékenység javítása………………………………………………………………………. ….. 128
8.6 Középtávú turisztikai stratégia 2002-2007……………………………………………………………………….. 128
8.6.1 Turisztikai kínálat fejlesztése (1-7. stratégi ai program) ……………………………………………………………. ….. 128
8.6.2 Turisztikai kereslet javítása (8. stratégi ai program) ……………………………………………………………….. ……. 129
8.6.3 A turizmus hosszú távú fenntarthatóságának bi ztosítása (9-11. stra tégiai pr ogram)………………………….. 130
8.6.4 Jövőkép a konkrét fejlesztési javaslatok tükrében………………………………………………………………………. .. 130
9. ÖSSZEFOGLALÁS…………………………………………………………………………………………………… ………… 133
9.1. A helyzetfelm érés összegzése………………………………………………………………………………… …………… 133
9.2. A stratégia kieme lt elemei, megá llapítá sai ……………………………………………………………………. ……… 135
9.3. Visszacsatolás a prekoncepcióra ……………………………………………………………………………… …………. 136
10. IRODALOMJEGYZÉK …………………………………………………………………………………………………. …138

5
11. MELLÉKLETEK…………………………………………………………………………………………………….. ……….150
M1 MELLÉKLET – Inte rjútematika ……………………………………………………………………………………. ……..150
M2 MELLÉKLET – Turisztikai desztináci ómenedzsment és Gyenesdiás…………………………………………151
M3 MELLÉKLET – Látogat óközpontok külföldön……………………………………………………………………….161
M4 MELLÉKLET – Turisztikai Attrakciók Min ősítése külföldön …………………………………………………..166
M5 MELLÉKLET – KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE TURISZTIKAI STRATÉGIAI
PROGRAMJA 2002-2007……………………………………………………………………………………………… ………….173
12. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS……………………………………………………………………………………………..1 76

6
ÁBRAJEGYZÉK
1. ábra – A turizmus rendszerének felépítése ……………………………………………………………………….. ……………… 9
2. ábra – A turizmus rendszere és környezete ……………………………………………………………………….. …………… 10
3. ábra – A motivációk és a tu rizmusfajták összefüggései …………………………………………………………….. …….. 27
4. ábra – A keresletet befolyás oló indítékok foglal kozás szerint……………………………………………………… ……. 28
5. ábra – A turist ák tipologizálása ……………………………………………………………………………….. …………………… 31
6. ábra – Üdül őtípusok négy jellemz ő csoportja szerint……………………………………………………………………….. 32
7. ábra – Az egyes kínálati elemek és az ún. kínálathordozók ………………………………………………………………. 35
8. ábra – A turisztikai települések típusai………………………………………………………………………… ………………… 39
9. ábra – A szálláshelye k svájci kategorizálása …………………………………………………………………….. ……………. 46
10. ábra – A kapcsolatteremt ő turisztikai vállalkozás ok feladatmegosztása ……………………………………………. 48
11. ábra – A turisztikai szövetség kapcsola ta az intézményekkel és a vállalkozásokkal……………………………. 51
12. ábra – Összefüggés a vendég célcsoportok és a turisztikai léte sítmények között ……………………………….. 56
13. ábra – A turisztikai infrastruktúr a tervezésének sema tikus ábrázolása……………………………………………… .56
14. ábra – Kvantitatív növekedési spirál…………………………………………………………………………… ……………….. 60
15. ábra – A gazdasági és ökológiai kapcso latrendszer……………………………………………………………….. ………. 62
16. ábra – Az idegenforgalmi kereslet jövede lemrugalmassága………………………………………………………….. … 67
17. ábra – Közvetlen, közvete tt és indukált ér tékteremtés……………………………………………………………. ………. 77
18. ábra – A nemzetközi forgalomban érkez ők csoportosítása………………………………………………………………. 81
19. ábra – A piackutatás fajtái és módszerei……………………………………………………………………….. ……………… 82
20. ábra – A tervezési folyamat jellemz ő kapcsolati rendszere ……………………………………………………………… 86
21. ábra – A tervezési folyam at szakaszai, ütemterve ………………………………………………………………… ……… 108

7

8
1. BEVEZETÉS
Annak ellenére, hogy a hazai szakirodalomban az elmúlt években több turizmussal foglal-
kozó tanulmány, illetve szakkönyv is megjelent, az elmúlt években végzett kutatások egyik tapasztalata, hogy a turizmus jelenér ől és jövőjéről döntő választott tisztségvisel ők, felső-
és középvezet ők jelentős része nem rendelkezik szakirányú ismeretekkel. Nem várható el,
hogy az államigazgatás és az önkormányzatok valamennyi szintjén csupa-csupa szakember döntsön turizmusfejlesztési kérdésekr ől, de az igen, hogy ezt kell ő megalapozottsággal te-
gyék – ezt segíti el ő ez a munka.
Az Értekezés elkészítésének f ő célja, hogy az elméleti alapokat és a mindennapok gyakor-
latát ötvözve praktikus segédeszközt adjon mi ndazok kezébe, akiknek a kapcsolata a tu-
rizmussal és felel őssége a térség valamelyest több, mint a hétköznapi embereké.
Elsősorban azok számára hasznos ez a m ű, akik a választott képvisel őként vagy valamilyen
országos vagy helyi testület, szervezet tagjaiké nt találkoznak turisztikai fejlesztési elképze-
lésekkel, és döntés-el őkészítő, netán döntési helyzetben vannak. Segítséget jelenthet to-
vábbá ezen testületek vagy szervezetek f ő- és részfoglalkozású munkatársainak, a végre-
hajtó apparátusok dolgozóinak is, hogy a turi zmus alapjaival megismerkedve felel ősen és a
külső szakértőkkel együtt gondolkodva minél eredményesebben tudják valóra váltani régi-
ójuk, megyéjük, kistérségük, településük turizmusfejlesztéssel kapcsolatos terveit.
A tervezés társadalmasítása, a közös hang megtalálása az érintettekkel és a küls ő szakér-
tőkkel, és nem utolsósorban a vállalkozói szférával nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a
vágyálmokból megvalósítható, pályázati kiírás okon is eséllyel induló konkrét projektek
fémjelezzék a terület- és településfejlesztés idegenforgalmi vetületeit, amelyet szükségsze-rűen a turisztikai piac determinál a marketingszemlélet és a marketing eszközrendszerének
célirányos alkalmazásával.
A tanulmány els ő része a turizmus elméletének alapja it tekinti át alapfokon, majd ezt köve-
ti a turisztikai tervezést érint ő változások bemutatása el őször elméleti síkon, azután pedig
egy saját kutatásra támaszkodó munkára épül ő gyakorlati példa levezetése.
Az értekezés harmadik részében a kutatást és annak eredményeit sajnos csak kivonatosan
mutathatom be inkább a módszertanra, a vizs gálati szempontokra és a kulcsterületekre he-
lyezve a hangsúlyt, egyrészt terjedelmi me gfontolásokból, másrészt az általánosíthatóság
érdekében. A használt kérd őívek, a készített interjúk mintáit a mellékletekbe soroltam be.
A tanulmány megírását az tette id őszerűvé, hogy a terület- és településfejlesztésben, a vi-
dékfejlesztésben mind nagyobb hangsúlyt kap a turizmus, egyre több a kiaknázható, de
mégis kihasználatlanul maradó lehet őség. Az elmaradt haszon problematikájával szembe-
sülünk mindinkább, amelyr ől köztudott, hogy nem oly egyszer ű kimutatni, viszont annál
könnyebb jelentéktelenné nyilvánítani. A terület- és vidékfejlesztés már csak az EU gazda-
sági fejlettségéhez való közelítés szándéka mi att is kulcsfontosságú, miközben a turizmus
hozzá tud járulni hosszabb távon a Magyarországon a gazdasági struktúraváltás miatt fel-erősödött foglalkoztatási gondok megoldásához, a nem kívánatos globalizációs hatások
mérsékléséhez és a magyar kulturális örökség ápolásához, gyarapításához.
Az Értekezés témaválasztása a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi
Karán és Doktori Iskolájában kifejezetten újszer ű, amely tükrözi a Kar vezet őinek és neves
professzorainak támogatását, valamint a társadalmi-gazdasági igények felismerését.
Sopron, 2006.

9
2. A TURIZMUS ALAPJAI
2.1 A turizmus rendszere
A turizmust, vagy szinonimáját az idegenforgal mat, nem szabad a tágabb értelemben vett
környezett ől elkülönítve szemlélni. Els ődlegesen a közgazdasági környezetet vizsgáljuk,
miközben cél, hogy minél inkább bevonjuk vizsgál ódásainkba a társadalmi, technológiai és
ökológiai környezet tudományon belüli dimenzióit, amelynek során igen fontos a problé-mák összefüggéseinek kimutatása. Ennek eszköze a rendszerelmélet, amely részben formá-lis eszközként, részben pedig empirikus úton lesz a segítségünkre.

A turizmus rendszere
a turizmus
alanya – al-
rendszer a turizmus tárgya
intézményi alrendszer
hely
vállal-
kozásokszerveze-
tekGazdasági
környezet Társadalmi
környezet
Technológiai
környezet PolitikaiTermészeti
körn yezetkörnyezet
Forrás: Dr. Lengyel Márton: Turizmus általános elmélete, VIVA. Bpest, 1992
1. ábra – A turizmus rendszerének felépítése

Ulrich1 az általános rendszerelméletet valamely rendszer felépítése, kapcsolódásai és ma-
gatartása formai tudományának nevezi, míg re ndszer alatt elemek olyan rendezett összes-
ségét érti, amelyek között valamilyen kapcsolat van vagy létrehozható.
Ha a turizmus formai oldalait a környezethez való sokoldalú kapcsolataival és az alrend-
szerekhez való bels ő kapcsolataival együtt az 1. ábrán látható vázlat szerint ábrázoljuk,
még semmit sem mondtunk a kapcsolatok jellegér ől és terjedelmér ől. Az ábra csak nagyon
leegyszer űsített formában ábrázolja a turizmus kapcsolatainak és jelenségeinek rendszerét.
A turizmus rendszere és a fölérendelt rendszere k, valamint az elemek (alrendszerek) közöt-
ti kapcsolatok áttekinthet ő és világos bemutatása céljából a lehetséges kapcsolatokból csak
a vizsgálat szempontjából legfontosabbak szerepelnek.

1 Ulrich H., Die Unternehmung als produktives soziales System, 105. oldaltól

10
A turizmus rendszer definiálása megkívánja az alábbi elemek lehatárolását és elemzését:
⎯ környezet,
⎯ alrendszerek, összetev ők. alkotóelemek,
⎯ alrendszerek funkciói és kölcsönhatásai,
⎯ a rendszer m űködési mechanizmusa.
A turizmus rendszere a környezethez való kapcsolódása miatt nyitott rendszer. Mivel a tu-
rizmus rendszert nemcsak a környezete befolyásolja er ősen, hanem maga a turizmus rend-
szer is rányomja bélyegét a környezetre, bes zélhetünk input hatásokról (mellé- vagy fölé-
rendelt rendszerek, illetve dimenziók részér ől gyakorolt hatásról), vagy output hatásokról
(a mellé- vagy fölérendelt rendszerekre, illetve dimenziókra gyakorolt hatásról).
Az inputok, illetve outputok intenzitása a mellé- vagy fölérendelt rendszerek idegenforga-
lomra, illetve az idegenforgalmi rendszernek más rendszerekre gyakorolt hatásának er ős-
ségét fejezi ki.
Dr. Lengyel Márton a Turizmus általános elmélete című először 1992-ben, és azóta több-
ször is megjelentetett könyvében a turizmus rendszerének és környezetének összetev őit a
kereslet és a kínálat köré csoportosítja (2. ábra).

társadalmi
környezet természeti
környezet gazdasági
környezet

kereslet
• szabadidő
• diszkrecionális jövedelem
• motiváció

utazás marketing

kínálat
• vonzerő
• infrastruktúra és közlekedés
• szállás és étkezés
• szórakozás és más szolgáltatások
• biztonság, higiéné
• vendégszeretet

politikai
környezet technológiai
környezet kulturális
környezet
Forrás: Dr. Lengyel Márton: Turizmus általános elmélete, KJK. Bpest, 1992
2. ábra – A turizmus rendszere és környezete

11
A fölé- és mellérendelt rendszereket a következ ő dimenziókkal ábrázolja:
⎯ közgazdasági környezet1,
⎯ társadalmi-kulturális környezet,
⎯ politikai környezet,
⎯ technológiai környezet,
⎯ természeti környezet.
A turizmus rendszerének alrendszerei a következ ők :
⎯ a turizmus alanyának alrendszere,
⎯ az intézményi alrendszerek,
⎯ turisztikai település,
⎯ turisztikai létesítmények illetve vállalkozások,
⎯ idegenforgalmi szervezetek (köz- és magánjogi szervezeti formák.
A turisztikai menedzsment szempontjából bá rmelyik megközelítést is vegyük alapul, egy-
értelmű, hogy egy turisztikai, vendéglátó stb. válla lkozás vagy éppen vállalkozó nem ha-
nyagolhatja el sem az alanyi, sem pedig a tár gyi alrendszert, illetve sem a keresleti, sem
pedig a kínálati tényez őket, ha a piacon eredményesen és jövedelmez ően kívánja tevé-
kenységét kifejteni. A tényez ők egy része számára nyilvánvaló adottságként jelentkezik,
amelyen rövid távon egyáltalán nem tud változt atni, közép távon sem biztos, de ha igen,
akkor is a változtatás nagy valószín űséggel beruházás- és költségigényes. Még inkább igaz
ez hosszabb távon. Ilyen adottságnak (konstans nak) számítanak például az ábrán jól meg-
különböztetett környezeti elemek, az ún. küls ő hatótényez ők, amelyek determinálják a vál-
lalkozás vagy az üdül őhely menedzsmentjének mozgásterét, vagy a kereslet markáns jel-
lemzői és ezen belül is a motivációk, amelyek be folyásolhatók ugyan a reklám eszközei-
vel, de az ún. „tehetetlenségi nyomaték” miatt többnyire csak lassan és nehezen mérhet ő
módon.
2.2 A turizmus fogalomrendszere
2.2.1 A turizmus fogalom kialakulása, fejl ődése
Mindenekel őtt tekintsük át a turizmus fogalmának kialakulását és fejl ődését a kezdetekt ől
egészen az új turizmusszemlélet kialakulásáig. Ennek ismerete azért lényeges, mert egyre bővülő értelmezése mutatja a turizmus társadalmi jelent őségének növekedését, az életmi-
nőség részévé válását, és a több tudományágat, ágazatot átölel ő komplexitását.

Glücksmann2 A turizmus személyek utazása egy olyan helyre, ahol nincs állandó lakásuk.
Schwink3 Oly személyek áramlása, akik állandó lakhelyüket bármilyen szellemi, testi
vagy szakmai motivációtól vezérelve ideiglenesen hagyják el.
Norwal4 A turista egy olyan személy, aki
⎯ ideiglenes jelleggel idegen országba látogat, azaz
⎯ ott nem telepszik le állandó jelleggel
⎯ és nem folytat rendszeres üzleti tevékenységet,
⎯ az adott országban máshol megkeresett jövedelmet költ el.
Népszövetség1 A turizmus minden olyan személyre vonatkozik, aki 24 órát, vagy annál töb-
bet utazik bármely állandó lakóhelyén kívüli országba.

1 A környezetet, mint az életté r összességét értjük alatta.
2 A berlini iskola egyik alapítója, 1929-ben.
3 1929-30-ból származó definíció..
4 The Tourist Industry, 1936.

12
Hunziker—
Krapf2 A turizmus az emberek lakóhelyén kívüli utazásából és tartózkodásából ere-
dő kapcsolatok és jelenségek összessége feltéve, hogy az utazást és a tartóz-
kodást
⎯ nem letelepedési szándék, illetve
⎯ nem jövedelmez ő tevékenység motiválta.
Ez ma is használatos definíció, amelyet a Tudományos Idegenforgalmi
Szakértők Nemzetközi egyesülése, az AIEST az eredetihez képest kissé
megváltoztatott. Legutóbbi változatában már így hangzik:
AIEST3 A turizmus azoknak a kapcsolatoknak és jelenségeknek az összessége, ame-lyek utazásból és nem az adott településen lakók tartózkodásából származ-nak feltéve, hogy a tartóz kodás nem letelepülés jelleg ű és nem kapcsolódik
hozzá keres őtevékenység.
dr. Kolacsek
András4 A turizmus önkéntes és békés célú rendszeres utazási forgalom, melynek ke-
retében az utasok, mint fogyasztók, szolgáltatásokat vesznek igénybe és át-menetileg tartózkodnak a meglátogatott helyen.
ENSZ konferen-
cia, 1963. Róma5 ⎯ „látogató” minden olyan személy, aki állandó lakóhelyén kívüli más or-
szágba látogat bármely más célból, kivéve, hogy ott keres ő foglalkozást
végezzen.
⎯ „turista” olyan id őszakos látogató, aki legalább 24 órát tölt a meglátoga-
tott országban és utazásának célja szabadid ő eltöltése, vagy üzlet, család,
kiküldetés, értekezlet.
⎯ „kiránduló” az az id őszakos látogató, aki nem tölt 24 órát a meglátoga-
tott országban, beleértve a körutazásokon résztvev őket is.
Leiper6 A turizmus egy öt elemb ől álló és a szélesebb környezettel kölcsönhatásban
lévő nyílt rendszer, amelynek elemei:
⎯ a turisták képezik a dinamikus emberi elemet;

⎯ a kibocsátó terület,
⎯ a tranzit út és
⎯ a fogadóterület }
a három földrajzi elem; végül
⎯ a turizmus szektor a gazdasági elem.
Az egyes elemek funkcionálisan és térbelileg rendezettek, fizikai, technoló-
giai, társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai tényez őkkel kölcsönhatás-
ban állnak. A dinamikus elemet az utazó személyek képezik, akiknek az uta-zása bizonyos mértékig szabadid őn alapul és otthonuktól távoli id őleges,
legalább egy éjszakás tartózkodással jár.
Korábbi össze-
foglaló jelleg ű
definíció7 A turizmus önkéntes, tömeges, rendszeres és békés személyforgalom, mely-
nek alanyai ideiglenesen utaznak el állandó lakóhelyükr ől máshová nem ke-
reső tevékenység céljából, és ott pénzüket költik.

1 Abból a célból készült 1937-ben, hogy a turizmus nemzetközi statisz tikáit jobban összehasonlíthatóvá te-
gyék
2 Hunziker és Krapf svájci professzorok dolgozták ki 1942-ben.
3 Association internationale d'experts scientifiques du tourisme – International Association of Scientific
Experts in Tourism, 1951. május 31-én Rómában fogadták el az alapító okiratát ( www.aiest.org )
4 A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professz ora, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik meghatáro-
zó alakja az idegenforgalom gazd aságtanának jeles hazai képvisel ője volt.
5 Kifejezetten statisztikai megközelítés ű meghatározás.
6 Rendszerelméleti megközelítés ű definíció 1981-b ől.
7 Ez a definíció mintegy az új tu rizmusszemlélet kialakulását megel őző meghatározások summázása.

13
2.2.2 Új turizmus szemlélet
A fogalmakat a gondolkodás eszközeinek, a világos és félreérthetetlen beszéd segédeszkö-
zeinek tekintjük, ezért nagy jelent őségű Hunziger—Krapf alapvet ő definíciója az idegen-
forgalom jelenség kapcsolatrendszerének tudományos leírásában és tisztázásában, valamint kialakításában. E definíció újra és újra a viták középpontjában áll.
Az idegenforgalom az elmúlt évtizedekben jelent ős strukturális változáson ment át, amely
az eredeti definíció hangsúlyát megváltoztatta. Az idegenforgalomnak a Krapf
1 által tudo-
mányosan el őadott fogyasztásorientáltsága, a turi zmusnak mindenféle munkavégzési szán-
dék vagy keres őtevékenység hiányával történ ő azonosítása az üzleti utazások és a kong-
resszusi turizmus jelent őségének növekedésével egyre inkább tarthatatlanná vált.
A turizmus lényege az állandó környezetb ől való kiszakadás , a rövidebb-hosszabb helyvál-
toztatás, amely történhet szabadid őben, vagy munkaid őben. A helyváltoztatás azért lénye-
ges, mert összefügg több definíció azon megszorításával, amely a lukratív2 célú utazásokat
kizárja a turizmus köréb ől. A vendégmunkások fizetésüket a befogadó országban keresik
meg, és nem az otthon szerzett jövedelmüket költik el. Nem vetik el viszont a hiva-
tásturizmust (üzleti, kongresszusi turizmus, tanulmányutak stb.). Van, ahol minimális uta-zási távolság esetén tekintik turizmusnak a helyváltoztatást, de ez önkényesnek t űnik, mert
a technikai fejl ődés lecsökkentette a térbeli és id őbeli korlátokat.
Nyilvánvaló, hogy a szabadid ő csak részben vehet ő figyelembe, mert a munkaid őn felüli
részt az alvásra, más biológiai szükségletekre és az alapvet ő életvitelre fordított id ő csök-
kenti. A turizmusnak csak a sz űkebb értelemben vett szabadid ő a természetes kerete.
A motivációk, az indítékok számtalan csoportosítása ismert, ezek szinte teljes kör űen lefe-
dik az életet, és azt sugallják, hogy a turizmus az élet szerves része. A hivatásturizmustól eltekintve a turizmus egy szabadid ő tevékenységet jelent az állandó lakáson kívül, amelyet
a változatosság igénye motivál. Ezeknek az el emeknek a kiemelése képezte egy új turiz-
mus-definíció meghatározásának az alapját.
2.2.3 A turizmus mai fogalma
Mint már említettem, a hagyományosan nagy tömegeket megmozgató szakrális turizmuson túl az üzleti utazások és a kongresszusi forgalom er ős növekedése a turizmusra gyakorolt
hatásával szükségessé tette az AIEST-fogalom felülvizsgálatát. Az üzleti utak és a kong-
resszusi forgalom kizárását tisztán dogmatikusan, azaz gazdaságtudományi indoklással (fogyasztásorientáltság) aligha lehetett fenntar tani, mivel a turizmus már rég nem egy tisz-
tán nemzetgazdasági sajátosságokat magán visel ő jelenség.
A definíciónak az a része, hogy a turizmus „kapcs olatok és jelenségek összessége”, tükrözi
az előző fejezetben alkalmazott rendszerelméleti tételt
3, és hangsúlyozza a turizmus
multidiszciplináris jellegét. A földrajzi elem pl. a turizmusban helyt ől is időtől függetlenül
akkor is megjelenik, ha véletlenül egy-egy esetben konkrétan nem kerül szóba, mert az
mindig az adott vizsgálat vagy kutatás céljától és tárgyától függ, hogy mire kell helyezni a hangsúlyokat. Ugyanez érvényes az ideiglenes helyváltoztatással kapcsolatos számos, ám
egyenként fel nem sorolt motivációra is.

1 Krapf, K., Der touristische Konsum (A turisz tikai fogyasztás), Habilitationsschrift, Bern 1954.
2 Kereső célzatú, munkavégzés szándékával motivált.
3 Rendszer, mint elemek rendezett összessége, amelye k között valamilyen kapcsolat van, vagy létesíthet ő.

14
Az idegenforgalom jelenségében meghatározó a helyváltoztatás , amely azt jelenti, hogy az
„idegen” helyen való tartózkodás” mellett az utazás, mint teret legy őző elem lépett be a tu-
risztikai folyamatba. Kikötés viszont, hogy a tartózkodási hely nem lehet sem a szokásos
lakó-, sem pedig a szokásos munkahely, így az e ffektív munkába járás ki van rekesztve az
idegenforgalom fogalmából. Fontos tehát, hogy az idegen helyen tartózkodó személy szá-mára ez a hely ne a szokásos és tartós lakhe ly, és ne a munkahely legyen. Ily módon a má-
sodik lakásában (hétvégi házában, nyaralójába n) tartózkodó vagy az idegen hely szállodai
szolgáltatásait igénybe vev ő, üzleti célból utazó személy már a turizmus alanyának min ő-
sül, ha magatartása egyébként megfelel a tulajdonképpeni turista viselkedésének.
Az adott körülmények között a lakást ól kis távolságra irányuló és id őben is korlátozott
üdülési forgalom szintén a turizmus részét képezheti. Az utazás id őtartama és a határátlé-
pés, mint kategorizálási ismérv, ahogyan ezt a nemzetközi összehasonlításokban máig al-
kalmazzák, az általános idegenforgalom meghatározásához már nem célszer ű.
1 A nemzet-
közi utazási forgalom fontos forrásává vált egynapos üzleti vagy bevásárló utak ennél a
statisztikai számbavételi gyakorlatnál például rendre kimaradtak a megfigyelési körb ől,
összemosódtak a kiránduló és a tranzitforgalom regisztrált adataival.
A turizmus fogalmának fejl ődésében jelent ős állomás a Manilai Nyilatkozat kiadása 1980-
ban. Az Idegenforgalmi Világszervezet (WTO)2 manilai konferenciáján az alábbiakat fo-
galmazták meg:
Manilai
Nyilatkozat
(1980) A turizmus alapvet ő tevékenység a nemzetek életében, mivel közvetlen ha-
tást gyakorol az országok társadalmi, kulturális és gazdasági életére, vala-mint nemzetközi kapcsolataikra. Fejl ődése szorosan összefügg a társadalmi
és gazdasági haladással, s csak akkor teljesedhet ki, ha az embereknek joguk van az aktív pihenéshez, az utazáshoz, a szabad id őhöz.
A turizmus nem csupán gazd asági kategória, hanem jelent ős politikai, társa-
dalmi, kulturális és nevelési tényez ő, fontos környezeti hatásai vannak, és
alapvető szerepe van az életmin őség alakulásában.
A turizmus léte és fejl ődése teljes mértékben a tartós békét ől függ, ugyanak-
kor ennek megteremtéséhez a turizmusnak is hozzá kell járulnia.
Az Emberi Jogok Nyilatkozatából kiindulva és több ország alkotmányára is
hivatkozva általánossá vált a pihenéshez, a szabad id őhöz és az utazáshoz
fűződő jog. Ennek fényében mérsékelni kell a turizmus fejl ődését korlátozó
kötöttségeket és ezek negatív hatásait.
A Manilai Nyilatkozat a turizmus világgazdaságban és a nemzetgazdaságok-
ban játszott egyre er ősödő szerepén túl kihangsúlyozza a belföldi turizmus és
ezen belül az ifjúsági, a senior- és a szo ciálturizmus, valamint a mozgáskor-
látozottak turizmusának fontosságát.
Lényeges megállapítás, hogy a turi zmus fejlesztésében, ösztönzésében a
gazdaságosság nem lehet az egyetlen, kizárólagos szempont. A turisztikai igények kielégítése ugyanakkor nem csorb íthatja, nem szoríthatja háttérbe a
helyi lakosság társadalmi és gazdasági érdekeit, nem károsíthatja a környeze-tet, a történelmi és a kulturális emlékeket.
A társadalom különböz ő területei között kölcsönhatás érvényesül, az álla-
mok felel ősséggel tartoznak a turizmus fejlesztéséért.

1 Lásd a Népszövetség Statisztikai Szakért ői Bizottságának 1937. január 22- i, illetve az ENSZ világkonfe-
renciáját az idegenforgalomról és a nemzetközi utazásokról, Róma 1963.
2 Korábban WTO, újabban már UNWTO/OMT = World Tourism Organization is a specialized agency of
the United Nations / Organization Mondiale du Tourisme

15
Ezeknek az elemeknek a kiemelése képezte az al apját egy új turizmus-definíció meghatá-
rozásának, amely dr. Lengyel Márton fogalmazott meg 1986-ban, és amit a WTO is átvett.
Lengyel Márton
(1986) Turizmus alatt egyrészt az ember állandó életvitelén és munkarendjén
(lakásán és munkahelyén) kívüli valamennyi helyváltoztatását és tevé-kenységét értjük, bármi legyen azok konkrét indítéka, id őtartama és
célterülete. A turizmus másrészt az ezzel kapcsolatos igények kielégí-tésére létrehozott anyagi-technikai és szervezeti feltételek, valamint szolgáltatások együttese.
Két formája van:
⎯ hivatásturizmus : a foglalkozással kapcsolatos helyváltoztatások során végzett
szakmai és szabadid ő tevékenységek együttese.
⎯ szabadid ő turizmus : az állandó lakáson kívül szabadid őben végzett és szabadon
választott tevékenységek összessége, amelyeket az ember változatosság igénye mo-tivál. A turizmus önkéntes, tömeges, rends zeres és békés személyforgalom, mely-
nek alanyai ideiglenesen utaznak el állandó lakóhelyükr ől máshová nem keres ő te-
vékenység céljából, és ott pénzüket költik.
A WTO és az Interparlamentáris Unió 1989-be n fogadta el Hágai Nyilatkozatot, amely a
turizmus fogalmának él ő, a kor jelenségeit leginkább összefoglaló eszenciája.
Hágai
Nyilatkozat
(1989) A turizmus magában foglalja a s zemélyek lakó- és munkahelyen kí-
vüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból ered ő
szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat.
A Hágai Nyilatkozat új elemei :1
⎯ A lakáson kívül, de az adott településen be lül végzett tevékenységek is egyértelm ű-
en beleszámítanak
⎯ A hangsúly átterel ődik a turisták által eddig is használt, de alapvet ően a helyi la-
kosság számára létrehozott szabadid ő létesítményekre, pl. színházakra, klubokra,
sportlétesítményekre, múzeumokra stb.
⎯ A turizmus gazdasági oldalával szemben el őtérbe kerülnek a társadalmi, kulturális,
környezeti és életmin őség aspektusok, miközben a bevételek volumene megn ő a
lakáson kívüli szabadid ő kiadások hányadával.
⎯ Az arány még inkább eltolódik a belföldi tu rizmus javára, s szükségessé válhat egy
új fogalom, a helyi turizmus2 megkülönböztetése a belföldin belül.
⎯ Nyilvánvalóbbá válik a turizmus társadalmi jelent ősége.
A helyi turizmus fogalmának felvetését nem fogadta osztatlan elismerés, mivel a lakóhe-
lyen folyó rendszeres sportolás, színház-, mo zilátogatás, éttermi fogyasztás inkább a napi
életritmushoz tartozik, ezekb ől fogyasztási többlet nem keletkezik, és az így jelentkez ő vá-
sárlóerő pedig nem kívülr ől származik.3 Ugyanakkor átértékeltetheti a turizmus társadalmi-
gazdasági jelent őségét tudva, hogy az aktív marketingtevékenységet nem folytató szolgál-
tatók egy részének szinte közömbös, hogy vendégkörük és forgalmuk honnan származik.
Mérése viszont metodikailag eléggé nehézkes és nem túlzottan költséghatékony…

1 Dr. Lengyel Márton: A turizmus általános elmélete, VIVA Budapest 1992. c. könyve alapján.
2 Statisztikai felmérhet ősége, elemezhet ősége igényli a metodika kidolgozását, megoldásra vár!
3 Mundruczó Györgyné–Graham Stone: Turizmus elmélet és gyakorlat, KJK Budapest 1996.

16
A felsorakoztatott szempontok alapján a turizmust vagy idegenforgalmat tehát mindazon
kapcsolatok és jelenségek összességeként határoztuk meg, amelyek olyan személyek uta-
zásából és tartózkodásából adódnak, akik szám ára a tartózkodási hely se szokásos vagy
tartós lakhelyet, se munkahelyet nem jele nt. A turizmus fogalmának meghatározása
ugyanakkor az idegenforgalom egészét átfogja, ezért különböz ő pontosításokat igényel. Ez
különösen érvényes a fogalomrendszer alka lmazására a gyakorlati munkában (idegenfor-
galmi statisztikában, a jogi szabályozásban és a menedzsmentben).
Bernecker megkísérli els ő megközelítésben csoportosítani a turizmus fajtáit és formáit.
Ennek során a meghatározó befolyásoló tényez őket, azaz a motivációt és a környezetet
használja fel csoportosítási ismérvként.
A turizmusfajták a motivációk szerint, az utazó szempontjából:
⎯ Pihenési célú turizmus : közeli pihenés és nyaralás (szabadság) fizikai és pszichikai
regenerálódás céljából, gyógyüdülés, természeti gyógyító tényez őkkel történ ő pszi-
chikai és testi gyógyulás (víz, gázok, peloidok, klíma),
⎯ Kulturális célú turizmus : tanulmányi és alternatív turizmus (más kultúrák, szoká-
sok, hagyományok; mások életének, életvitelének megismerése), vallási turizmus (zarándoklatok, búcsúk és más egyházi események, szent helyek felkeresése)
⎯ Társadalmi célú turizmus : rokonlátogatás, klubturizmus az üdül ővendégek (nyara-
lók) tudatos csoportosítása kifejezetten szórakoztató program céljából,
⎯ Sportturizmus : az aktív és passzív sport turizmusa,
⎯ Gazdasági célú turizmus : üzleti turizmus, kongresszusi turizmus, kiállítási és vásá-
ri turizmus, incentív turizmus (vállalkozások jutalomútjai),
⎯ Politikaorientált turizmus : diplomata- és konferencia-turizmus, politikai rendezvé-
nyekkel kapcsolatos turizmus.
Turizmusformák , külső okok és hatások szerinti csoportosításban:
A turizmus alanyától
kiinduló ismérvek Vonatkozó turizmusforma
Eredet ⎯ Belföldi turizmus
⎯ Külföldi turizmus
Az idegenforgalom-
ban résztvev ők
száma ⎯ Egyéni turizmus (az utazás és a tartózkodás egyéni kialakítása és
szervezése, ez is lehet szervezett vagy nem szervezett)
⎯ Kollektív turizmus (többnyire szervezett)1
⎯ csoportos vagy társas turizmus (az utazás és/vagy tartózkodás közös
lebonyolítása)
⎯ klubturizmus (az utazás túlnyomórészt, a tartózkodás teljesen kö-
zös, miközben tudatosan el ősegítik az üdül ővendégek egy üdül ő-
csoporttá integrálódását)
⎯ Tömegturizmus (turisták tömeges megjelenése, ahol a jelleg és a
környezet szerint negatív kísér őjelenségek már kevés csak sok turis-
ta megjelenése esetén felléphetnek)
⎯ Családi turizmus

1 A szervezett turizmusnál utazási iroda, ügynökség a szervez ő-értékesítő, a szervezetlennél pedig a turista
maga állítja össze útitervét, foglal szállást , spontán tér be egy-egy étkezésre stb.

17
Az idegenforgalom-
ban résztvev ők
életkora ⎯ Ifjúsági turizmus (a 15-24 évesek idegenforgalma, akik már nem a
szüleikkel és még nem a saját, megalapítandó családjukkal utaznak szabadságra)
⎯ Senior turizmus (a 60 év feletti, nyugdíjas, már nem aktív keres ők
idegenforgalma)
Évszakok szerint ⎯ Nyári turizmus
⎯ Téli turizmus
⎯ Főszezoni turizmus
⎯ Szezonon kívüli turizmus
A tartózkodás
időtartama ⎯ Rövid idej ű turizmus
⎯ átutazó vagy tranzitturizmus (a tartózkodási helyre való visszatérés
nélkül)
⎯ tulajdonképpeni rövid idej ű turizmus, f őleg hét közbeni üzleti tu-
rizmus
⎯ egynapos kiránduló turizmus (szállás nélkül)
⎯ hétvégi turizmus (1-3 vendégéjszakával)
⎯ Hosszú idej ű turizmus
⎯ nyaralási (szabadság) turizmus négynél több vendégéjszakával
⎯ gyógyturizmus (orvosi tapasztalatok szerint leginkább 3 hét)
Szállásforma ⎯ Szállodai turizmus
⎯ Szállodán kívüli turizmus
⎯ bungalow- vagy appartement-turizmus
⎯ hétvégi ház turizmus
⎯ kemping- vagy lakókocsi-turizmus
Igénybe vett közleke-
dési eszköz ⎯ Vasúti turizmus1
⎯ Autós turizmus
⎯ Hajóturizmus
⎯ Repülős turizmus (legújabban: diszkont vagy „fapados…” is)
Hatás a fizetési
mérlegre ⎯ Aktív turizmus (külföldiek beutazó turizmusa belföldre, de tulaj-
donképpen minden fogadott turizmus ide sorolható)
⎯ Passzív turizmus (kimen ő turizmus, a belföldiek idegenforgalma
külföldön)
Finanszírozás módja ⎯ Szociálturizmus (gyenge fizet őképességgel rendelkez ő lakossági ré-
tegek részvétele a turizmusban, miközben ezt külön intézkedésekkel teszik lehet ővé vagy könnyítik meg)
⎯ Turizmus el ő- vagy utófinanszírozással (hitelkártya)
Utazási forma
(az utazás szervezé-
sének módja) ⎯ Egyéni turizmus (utazási iroda szervezésében vagy anélkül)
⎯ Átlagáras turizmus (az utazásszervez ő által kínált csomag, ami áta-
lányáron tartalmazza az utazással és tartózkodással kapcsolatos szolgáltatásokat: teljes vagy részleges átalánydíjas utak, illetve ren-dező által szervezett utak)
2
Utazási magatartás ⎯ Intelligens turizmus
⎯ Kedvtelésb ől folytatott turizmus

1 Gyakran beszélnek repül ős vagy vasúti turizmusról, ha ajánlatokban repül ő vagy vasút szerepel.
2 Pauschalreisen, packages, csomagutak…

18
Szociológiai
tartalom ⎯ Luxus és exkluzív turizmus
⎯ Hagyományos turizmus (az egyéni utak és szállodai tartózkodások
turisztikai jellegének hangsúlyozása a modern turizmus kezdeti éve-iben)
⎯ Ifjúsági turizmus
⎯ Felnőtt turizmus
⎯ Szociálturizmus
⎯ Szelíd turizmus
A felsorolás természetesen nem teljes, mi vel számos olyan összetett forma is el őfordul,
amelyet nem lehet egyértelm űen valamely turizmusfajtához vagy formához hozzárendelni.
A turisztikai motivációkban, valamint a turizmus jelenségeire ható küls ő hatásokban bekö-
vetkezett jelent ős változások ezen túlmen ően mindig új változatok megjelenéséhez vezet-
nek, amelyek az átlagáras turisztikai kínálatokkal (packages-el) szemben a célcsoport-specifikus kínálatot támogatják.
Gyakran nem egyértelm ű a szabadidő fogalma sem. A szabadid ő fogalmát a szabadid ő-
kutató, Dumazedier úgy fogalmazta meg, mint mi ndazon elfoglaltságok összességét, ame-
lyekkel az egyén tetszése szerint foglalkozhat, legyen az pihenés, szórakozás, szabadon vá-lasztott képzés, amely társadalmi helyzetét javítja oly módon, hogy munkahelyi, családi és
társadalmi kötelezettségekt ől általa mentesül. Mivel a napi életvitel lényeges romlása a pi-
henés iránt fokozott igényt támaszt, az idegenforgalom jelent ősége és részesedése a sza-
badidő eltöltésében folyamatosan növekszik.
Opaschowski a szabadid ő felhasználásának három szakaszát különbözteti meg
1:
⎯ A háborúk után és még az ötvenes éve kben is a pihenés-orientált szabadid ő domi-
nált (a munkaer ő újratermelése).
⎯ A hatvanas és a hetvenes éveket a fogyasztásorientált szabadid ő jellemezte (sza-
badidő egyenlő a fogyasztási id ővel).
⎯ a nyolcvanas évekt ől jelentkezik er őteljesebben az élményorientált szabadid ő-fázis
(kulturált szabadid ő életstílus). Azáltal, hogy a fogyasztás tekintetében alternatív,
új élménylehet őségekre tesznek szert, az embereknek jut idejük a nem anyagi ter-
mészetű életértékek megteremtésére, növe kszik a készségük, hogy szabadon fel-
használható idejüket társasági élettel és hozzájuk közel álló társadalmi elfoglalt-
sággal, kreatív öntevékenységgel és produktív tevékenységgel töltsék el.

1 Opaschowski H. (1980): Probleme im Umgang mit der Feizeit (A szabadid ő problémái), 7-8. oldal

19
Aktualizált tendenciák a szabadid ő társadalmi-gazdasági környezetében1
Tendenciák Következmények a szabadid őre
Lakosság számának
stagnálása fokozott
elöregedés mellett ⎯ a fiataloknak szóló szabadid ő-kínálat csökken ő jelentősége
⎯ egyre több a „szabadid ő-aktív” id ős ember
Az együttélés formá-
inak változása ⎯ növekvő kereslet a szabadid ős áruk és szolgáltatások iránt
⎯ a család, mint szabadid ő környezet kizárólagosságának elvesztése,
jelentőségének csökkenése
⎯ szingli-életmód elterjedése a fiatalok körében; több egyszemélyes
háztartás (több kifelé orientált életstílusú fiatal; több egyedül maradt és elzárkózott id ős ember)
A munka és
a szabadid ő
újraértékelése ⎯ élvhajhász életstílus = jó táptalaj a szabadid ő-ipar számára
⎯ az olyan életterek és -értékek felértékel ődése, mint szabadid ő, csa-
lád, ill. barátok, képzés, kultúra
⎯ olyan szabadid ő-értékek átvitele a hivatásra és munkára, mint élet-
öröm, önmegvalósítás, társaságkedvelés
A hagyományos
munkaidő-struktúrák
felbomlása ⎯ a rövidebb munkaid ő és a keres ő tevékenységen belüli és kívüli na-
gyobb idő-autonómia felé mutató tendencia
⎯ tendencia új vállalkozási formák irányába, új munka(id ő)etikával
⎯ a közlekedési áramlatok id őbeli kiegyenlít ődése
A saját munka
jelentőségének
növekedése ⎯ barkácstevékenység terjedése
⎯ fokozott igény a szabadid ő-autonómia iránt
⎯ a munka és szabadid ő határának elmosódása
A nemekr ől alkotott
kép változása ⎯ hivatás és háztartás/gyerekek => a n ők kettős terhelése
⎯ munkamegosztást kíván a férfiak/n ők között a háztartásban, neve-
lésben és hivatásban, átértékel ődik a hagyományos munkamegosz-
tás a családokban
Növekvő
képzettségi szint ⎯ a szabadid ő-magatartásban kritikusabb gondolkodás és választás
⎯ az aktív sporttevékenység és kulturális aktivitás fokozódása
⎯ nő a szabadid őnek, mint képzésre és önképzésre fordított id őnek a
jelentősége.
Fokozott környezet-
érzékenység ⎯ az ökoszemlélet kezd kiterjedni a szabadid ő-területre is
⎯ a szabadid ő-élvhajhászok esetében kevés önkéntes lemondási ké-
pesség
Növekvő
motorizáció ⎯ az autós szabadid ő- és pihen ő forgalom újabb áradatai
⎯ bevásárlás mint szabadid ő-élmény = növekv ő bevásárló forgalom
⎯ „zöld mez ő” (kirakodóvásárok, Szedd magad árusítási formák, bio-
termékek stb.) iránti igények er ősödése
⎯ a mobilitáshoz kötött szabadid ő-tevékenységek, mind szörfözés,
golf, hosszútávfutás stb. elterjedése
⎯ a rövid utazással összekapcsolt ho sszú hétvégék térnyerése
Gazdasági növekedés
a termelékenység
növekedése mellett ⎯ a kilencvenes évek gazdasági növekedési klímájának kedvez ő hatá-
sa a szabadid ő-piacra
⎯ a jövedelem és munkaid ő alakulásának mozgástere a termelékeny-
ség növekedése alapján

1 A kiindulási alap: Kramer, B. (1990): Freizeit – Politik – Perspektiven. Unter besonderer Berücksichtigung der
Konzepte von Parteien und Verbänden in der Schweiz (Szabadid ő – politika – perspektívák. Svájci pártok és szövet-
ségek koncepcióinak figyelembevételével), Be rner Studien zu Freizeit und Tourismus 27

20
Fokozott
városiasodás ⎯ plaza-jelenség a nagyobb város okban: bevásárlóközpontok, mint
közösségi terek (!)
⎯ a lakás- és szabadid ő-értéket az ingázó és bevásárló közlekedés fo-
kozottan befolyásolja
⎯ a városok kihalása a hétvégeken, közlekedési dugók miatti problé-
mák állandósulása
⎯ a városok vonzáskörzetében az alvótelepülések körkörös gy űrűje a
kitelepülésre, a közlekedési problémák súlyosbodása pedig visszate-lepülésre ösztönöz
⎯ komfortosság és életkörülmények szempontjából a falu és a város
közeledése egymáshoz
A második
lakhelyek elterjedése⎯ fokozódó környezeti és esztétikai terhelés a turisztikai területeken –
az ezredforduló felé a növekedés lassulása, egyes térségekben leál-lása, nem feltétlenül csökkentette a környezeti-esztétikai terhelést
⎯ ingatlanárak emelkedése a felkapott pihen ő- és célterületeken
⎯ átértékelődik a mez őgazdaság szerepe — veszt eség a kulturális és
tájképi sokoldalúság tekintetében

2.3 A turizmus és környezete
Az idegenforgalom nyitott rendszerként történ ő ábrázolása hangsúlyozza a környezetnek a
turizmus szerkezetében és alakulásában betöltött szerepét. Els őként – a közgazdasági tény-
helyzetnek az idegenforgalom számára való fontosságának megfelel ően – a közgazdasági
környezetet, mint fölérendelt rendszert szükséges bemutatni, mivel f őképpen a közgazda-
sági adottságok, a lakó- és munkahelyen kívüli helyváltoztatások, az utazás, pihenés stb. iránti szükséglet teszi lehet ővé a hatékony, a piacot befolyásoló kereslet kialakulását.
2.3.1 A közgazdasági környezet
Az idegenforgalom az Angliában megindult iparosodásig a társadalmi és pénzügyi fels ő ré-
teg nagyok sz űk körére korlátozódott. A technikai találmányokkal er ősen fellendített ipar
vállalkozói szinten a jövedelmek és a vagyon növekv ő koncentrációját eredményezte. A
19. sz. hatvanas évei után a vagyonos neme sek és nagybirtokosok a vállalkozókkal együtt
az erősen fejlődő szállodaipar vendégei lettek.
Változás csak az els ő világháború után volt tapasztalható. A tisztvisel őkből és ipari káde-
rekből álló polgári középréteg felváltotta a háború következtében elszegényedett nemese-
ket és földbirtokosokat. A jobb szoc iális törvényhozás eredményeként (f őleg a fizetett sza-
badság bevezetésével) egyre szélesebb lakossá gi rétegek, mint pl. a munkások nagy töme-
ge vált fontossá az idegenforgalom számára. Az emberek utazási magatartását lényegében
már nem az úgynevezett leisure-class vagyona, hanem az önálló és nem önálló személye jövedelme határozta meg. Ily módon a közgazdasági környezet messzemen ően a turisztikai
fejlődés meghatározó tényez őjévé válik.
A turizmusra pozitívan ható közgazdasági tényez ők:
⎯ a rendelkezésre álló reáljövedelem növekedése,
⎯ jobb jövedelem-eloszlás,
⎯ stabil valutahelyzet,
⎯ kedvező konjunktúra-helyzet.

21
A turizmusra negatívan ható közgazdasági tényez ők:
⎯ gazdasági válságjelenségek,
⎯ az ipari termelés visszaesése (növekv ő munkanélküliség, lét- szám- és bérstop, rö-
vidített munkaid ő, túlmunka kiesése),
⎯ bizonytalan valutahelyzet,
⎯ kedvezőtlen konjunktúra-helyzet.
A gazdasági helyzet és a turisztikai fejl ődése közötti összefonódás világossá válik, ha a
nemzetgazdaság gazdasági teljesítményét kifejez ő bruttó társadalmi termék változásait a
turisztikai kiadások alakulásával, az idegenforgalom mér őszámával hasonlítjuk össze. Ál-
talánosságban megállapítható, hogy az elmúlt 20-30 évben a turisztikai kiadások er ősebben
növekedtek mint a bruttó társadalmi termék.
Egy ország turisztikai fejl ődésére nem kis hatást gyakorolnak a változó valutaárfolyamok.
Egy nemzeti valuta 10%-os felértékelése például a külföldr ől érkezők szállásköltségét 12-
15%-kal is növelheti, mintegy tovább gy űrűző hatásként, amelyet ugyanakkor árengedmé-
nyekkel vagy kiegészít ő szolgáltatásokkal kompenzálni lehet. A turisztikai piac globálissá
válása erősíti nyomást az árbeli versenyképességre.
Feltűnő a turisztikai kiadásoknak a külföldi turizmusra jutó lényegesen nagyobb hányada,
ami annak tulajdonítható, hogy árrugalmassági foka lényegesen nagyobb1. Ez a rugalmas-
sági fok tükrözi a bruttó társadalmi termé kben nem tartalmazott gazdasági és nem gazda-
sági hatótényez őket (pl. politikai helyzet, id őjárási viszonyok, motivációk stb.). Az össze-
hasonlítás a külföldi turizmusra fordított turi sztikai kiadásokon alapszik. Tendenciájában a
turisztikai kiadások összességében, beleértv e a belföldi turizmust is, hasonló fejl ődést fel-
tételez annak ellenére, hogy a belföldi turizmus keresleti rugalmassága lényegesen kisebb.
2.3.2 Társadalmi-kulturális környezet
Az idegenforgalom fejl ődése nem kizárólag közgazdasági tényez őktől függ. A „nem gaz-
dasági” szükségleteket és értékeket is mindig figyelembe vev ő turizmus nem különül el a
többi gazdasági tevékenységt ől.2
A 20. századi társadalmi rendek növekvő részében a demokrácia mint államforma, a szo-
ciális piacgazdaság pedig mint meghatározó gazdasági rend jelentkezik. F ő vonásai:3
jóléti társadalom ⎯ növekvő társadalmi termék és a jövedelmek állam általi új-
bóli elosztása
fogyasztói társadalom ⎯ fogyasztás a megtakarítás rovására
teljesítményt nyújtó
társadalom ⎯ növekedéspolitika a jólét ellenére
mobil társadalom ⎯ felemelkedés magasabb jövedelmi osztályba
⎯ a foglalkozás fokozott megválasztása
⎯ nagy térbeli mobilitás
oktató társadalom ⎯ jobb képzési és továbbképzési lehet őségek

1 Schulmeister a külföldi utazások ezen nagy rugalma sságát a német háztartások nettó jövedelme alakulá-
sának példájával támasztotta alá, miközben általában 1-2 éves id őeltolódással kell számolni.
2 Ulrich H., az idézett helyen, 162. oldaltól
3 Ulrich H., az idézett helyen, 178. oldaltól

22
pluralista társadalom ⎯ szervezett érdekcsoportok
bürokratikus társada-
lom ⎯ a szövetségek, hatóságok és nagyvállalatok jelent ős szerve-
zetekké válnak
technikai társadalom ⎯ a technika gyors fejl ődése
szabadidő-társadalom ⎯ a szabadid ő, az élmény-orientáltság nagy helyértékkel ren-
delkezik
A mai társadalmi rend létrejötte a modern turizmus kialakulásának fontos el őfeltétele volt.
A turizmust el ősegítő közgazdasági tényez ők, mint a rendelkezésre álló szabad (diszkreci-
onális) jövedelem és a jobb jövedelemmegoszlás a jóléti társadalom velejárói. A szolgálta-
tó-társadalom el ősegíti a gazdasági növekedést és ezáltal a jövedelme képz ődését, éspedig
a viszonylag magas fokú jólét ellenére. A fogyasztói társadalom gondoskodik arról, hogy a
jövedelem a fogyasztásba kerüljön be és kevé sbé vagy egyáltalán ne halmozzák fel. Végül
a mobil társadalom ugyanúgy, mint az oktat ó társadalom oda vezet, hogy egyre nagyobb
lesz a turizmus iránti igény. A demokrácia mint államforma, és a társadalmi piacgazdaság mint gazdasági rend ily módon magyarázatot ad az idegenforgalomnak a társadalmi moti-
vációból táplálkozó er ős növekedésére.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az idegenforgalom is visszahat a társa-
dalmi környezetre. A klasszikus idegenforgalommal rendelkez ő országokban ez a befolyás
főleg a 19. században jelent ős. Egy újabb példa Spanyolország, ahol a tömegturizmus betö-
rése a 20. század közepe felé az évszázadok óta változatlan társadalmi szerkezetet változ-
tatta meg. Ez a veszély f őleg az úgynevezett fejl ődő országokat fenyegeti.
A kulturális globalizáció, az ellaposodás, a hasonul ás, valamint a földtulajdon és az infrast-
ruktúra túlzott mérték ű idegen kézbe kerülésének veszélye az utóbbi id őben riasztotta a ha-
tóságokat, és ellenintézkedésekre késztette őket (a kulturális sajátosság támogatása, ingat-
lanok külföldieknek történ ő eladásának megnehezítése). Mindezt az egyéb politikai, gaz-
dasági és társadalmi folyamatok, mint pl. az európai integrációs törekvések, csak er ősítik.
2.3.3 A politikai környezet
Az idegenforgalom az emberi együttélés egyik megnyilvánulási formája, amelyet dönt ően
a felső hatalom, tehát a politikai elhatározás és magatartás határoz meg. Az idegenforgal-
mat a politikai tényez ők erősen befolyásolják. Alapjában véve igaz, hogy
⎯ a turizmus közvetve vagy közvetlenül politikai funkciókat tölt be, miközben
⎯ a turizmus a maga részér ől a politikának impulzusokat ad.
Ezek a megállapítások azonban mindenkor er ősen függnek attól a társadalmi formától,
amelyikben az idegenforgalom fejl ődik:
⎯ a liberális jogállamban az állampolgároknak lehet ővé teszik az elképzelhet ő leg-
szabadabb kibontakozást. Ily módon politikailag adottak az idegenforgalom korlát-lan fejlődésének feltételei, a maga el őnyeivel és hátrányaival együtt;
⎯ a szociális jóléti államban benne rejl ő jóléti cél lehet ővé teszi a turizmus közvetett
és közvetlen támogatását (például a szociális idegenforgalom ápolásával illetve széles néprétegek anyagi jólétének biztosításával és megteremtésével, ami végs ő
soron az idegenforgalom javát is szolgálja);
⎯ a totalitárius államban az idegenforgalom állami és politikai funkció. Az idegenfor-
galmat a politikai céloknak rendelik alá, és ennek megfelel ően tervszer űen irányít-
ják. Ezen túlmen ően a totalitárius államban benne rejlik az elzárkózási tendencia.

23
A turizmus ma egyre több országban jelent ős gazdaságpolitikai tényez ő. Az anyagi jólét
emeléséhez az idegenforgalom is hozzájárul mind a külgazdaság (bevételegyensúly), mint a belgazdaság területén (kiegyenlítési funkció a gazdaságilag gyenge vidékeken). Ezáltal
érthetővé válik az a tény is, hogy az állam gazdaságpolitikájával egyre inkább a turiz-
muspolitika hordozójává válik.
1 A turizmus állami támogatása iránti fokozódó igény bizo-
nyos centralizálási tendenciát mutat annak ellenére, hogy inkább az örökölt centralizáció oldása, a regionális/kistérségi, valamint település szint ű idegenforgalmi szervez ődések ser-
kentése és er ősítése lenne a kívánatos folyamat.
A turizmus azonban nem csak az ún. nagypolitikával, hanem az ágazati politikák szinte tel-
jes körével külön-külön is kölcsönhatásban áll. Közlekedéspolitika, vidékfejlesztés, kultu-
rális, oktatási stb. politika, egészségügy, mez őgazdaság – mindenütt fellelhet ők a találko-
zási pontok, amelyek az értekezés kés őbbi részeiben bemutatásra kerül ő folyamatoknál ki-
kerülhetetlenek.
2.3.4 A technológiai környezet
A közlekedési hálózat és eszközei, a kommunik ációs és szállástechnika a turisztikai kör-
nyezet fontos elemei. Míg eddig a turizmus fejl ődésére főleg a közlekedéstechnika fejl ődé-
se volt dönt ő hatással, ma már elmondható, hogy a komm unikációs technika vette át a he-
lyét, az elektronika és az informatika alapvet ő és mélyreható változásokat indított el.
A gyorsaság, biztonság, teljesít őképesség és gazdaságosság tekintetében a közlekedés terü-
letén több mint száz évvel ezel őtt beindult figyelemre méltó fejl ődés (vasúti közlekedés,
légi közlekedés, tengeri közlekedés, közúti közlekedés) a turizmusnak a történeti folyamat bemutatásakor ismertetett növekedéséhez vezetett. A közlekedés relatíve olcsóbbá válása következtében a turizmusra gyakorolt pozitív mennyiségi és min őségi hatások mellett els ő-
sorban a társadalmi és kulturális jelleg ű hatásokat kell megemlíteni. A közlekedéstechnika
fejlődése különösen a turisták nagyfokú térbeli és személyi szabad mozgásához vezetett.
Manapság úgyszólván mindenki minden idegenforgalmi helyszínt el tud érni.
A közlekedéstechnika elmúlt évtizedben végbement fejl ődésének köszönhet ően a turizmus
vonatkozásában a következ ő javulások következtek be a közlekedés területén – ez nem fel-
tétlenül azonosítható a hazai állapotokkal!
⎯ nagyobb biztonság,
⎯ nagyobb sebesség, azaz az utazásra fordított id ők rövidülése,
⎯ rendszerességük (járats űrűségük) javulása,
⎯ nagyobb kényelem- és komfortkínálat,
⎯ a tömegközlekedési eszközök (vasút, repül ő) kapacitásának növekedése.
A közlekedéstechnika fejl ődését más, hátrányosnak ítélhet ő jelenségek is kísérték:
⎯ a turisták növekv ő technikai mobilitása ellentétes lehet a pihenés igényével,
⎯ nagy utazási sebesség esetén az utazás köz ben befogadható élmények és benyomá-
sok kisebbek és felületesebbek, mintha lassabban utaznának,

1 Tipikus példaként szolgálnak a konjunktúra-törvények, amelyek a turisztika fejl ődését jobban befolyásol-
ják, mint magára az idegenforgalomra alkotott olyan törvények, mint a svájci szállodai és gyógyhelyi hi-teltörvény, a német szövetségi kormány turizmuspo litikai súlyponti programja vagy az idegenforgalmi
beruházási hiteleknek az osztrák Kereskedelmi és Újjáépítési Minisztérium hitelintézeteinél történ ő felvé-
telét megkönnyít ő akció (1960).

24
⎯ a közlekedési eszközök által okozott zaj- és légszennyezés nem csak a pihenést za-
varja, de a helyi lakosság mind nagyobb részét
⎯ az utas gyakran tömegfogyasztási szférá ban találja magát (közlekedési dugók az
utakon, jumbo-gépekkel történ ő szállítás, társasutak).
A dinamika és az összetettség fokozódása állapítható meg a kommunikációs technikáknál:
⎯ informatika (adatfeldolgozás, kommunikáció, irodatechnika),
⎯ elektronikus információs és foglalási rends zerek, check-in/check-out eljárás, auto-
matizált vállalatirányítás, integrált információs, könyvelési és elszámolási rendsze-rek, biztonsági/ellen őrző rendszerek stb., elektronikus piacterek, árusítási formák
⎯ koncentráció, szakosodás, befektetés/t őkeintenzitás.
2.3.5 A természeti környezet
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) „A növekedés határai” című tanulmányá-
nak publikálásával az emberiség számára szél es körben ismeretessé vált, hogy a tapasztal-
ható exponenciális növekedés miatt milyen kritikus helyzetbe került Földünk. A b űnös le-
vegő- és vízszennyezés, a term őföldek gondatlan beépítése, a rendelkezésre álló természeti
kincsekkel folytatott rablógazdálkodás komoly mértékben zavarja a természeti egyensúlyt, aminek szörny űséges következményei lehetnek az emberiségre. Az ökológia, mint az élet
és környezete kapcsolatának tana, az emberi túlélés meghatározó elemévé vált.
1
A turizmus természetszer űleg függ a természeti adottságainál fogva vonzó környezett ől.
Az idegenforgalomnak az ökológiai környezett ől való függ ősége sokkal nagyobb, mint a
többi gazdasági ágazaté. A természeti er őforrások felélése ill. a „táj” lerombolása, amely-
nek elemei a föld, a vizek, a leveg ő, a növények, az állatok, valamint a különböz ő jellegű
emberi alkotások, hosszabb-rövidebb id ő alatt az idegenforgalom tönkretételéhez vezet.
A környezetvédelem általános célkit űzésének ily módon – a turizmus szempontjából is – a
következőkre kell tekintettel lennie:
Össze kell hangolni egymással egyrészr ől a fejleszthet ő természeti lehet őségek megenge-
dett terhelését, másrészr ől a technika, a gazdaság, a jólét és a szabadid ő fejlesztését. Ehhez
meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek a bioszférát elemeivel, a talajjal, vízzel,
levegővel, klímával, növényzettel és állatvilággal együtt hosszú távon optimálisan fenn-

1 Meadows, Dennis L. : De grenzen aan de groei : rapport van de Club van Rome / Dennis Meadows ;
met commentaar van de Club van Rome. Location: Published: Utrecht : Spectrum, 1972. (Original title:
The limits to growth; a report for the Club of Rome project on the predicament of mankind). ISBN:
9027452466 A tanulmányt a Római Klub felkérésére készítette szerz ője a Massachusetts M űszaki Egye-
temen (Massachusetts Institute of Technology, MIT). Amikor ez a jelentés megjelent, a Római Klub Gá-
bor Dénes elnökletével egy külön munkacsoportot hozott létre e tanulmány értékelésére. Megállapításai-kat A pocsékolás kora után cím ű könyvben tették közzé. E könyv végkövetk eztetése: csak akkor van re-
mény a javulásra, ha az emberiség ha jlandónak mutatkozik arra, hogy a jöv ő nemzedékek érdekében fé-
kezze magát. Gábor Dénes szavaival: „…az úgynevezett nyugati civilizác ió rendkívül sikeres technológiá-
ra épül, de szellemileg, gyakorlatilag, semmi al apja. … A kreatív technológusoknak valóban fontos, s őt
meghatározó szerepet kell vállalniuk a következ ő száz évben. Ha azonban ennek a hátterében nem lesz
legalább ugyanakkora politikai bölcsesség és kreativitás, ez a száz év nem lesz egyéb, csak ragyogás, és a
végén nem marad egyáltalán ipari civilizáció.” Gábor Dénes figyelmezteti a veszélyekre az emberiséget,
a világképe, a jöv őképe azonban optimista: „Bízom benne, hogy a problémák megoldhatók, noha elisme-
rem, hogy reményeim inkább az optimizmusomon, mint sziklaszilárd adatokon alapulnak. Én azonban
mindig az optimizmust tartottam a felel ős tudósok egyetlen munkahipotézisének.”

25
tartják és fejlesztik. Ennek során figyelemb e kell venni, hogy a megengedett terhelés nem
állandó érték. Meg kell kísérelni az emberi tevékenységeknek a fejleszthet ő természeti le-
hetőségekre gyakorolt hatásait oly módon összeh angolni, hogy az egész bioszféra – amely-
hez az ember is hozzá tartozik – hosszú tá von ne csak fenntartható, hanem fejleszthet ő is
legyen. A környezet terhelése alatt a természeti viszonyok változását, azaz f őleg az embe-
rek, állatok és növények életfeltételeinek mennyiségi és min őségi romlását értjük.
Az idegenforgalom számára legfontosabb min őségi terhelések a következ ők:
⎯ a levegő, a vizek és a talaj elszennyez ődése,
⎯ a zaj,
⎯ a táj beépítése és feldarabolása, a buldózerdenudáció, a táj képének lerombolása.
A környezetnek az idegenforgalmat közvetlenül érint ő, legjelent ősebb mennyiségi terhelé-
se az üdülési területek igénybevétele idegen célokra.
A turizmus keretében a környezetvédelemmel kapcsolatos célok f őleg
⎯ területrendezéssel, illetve területtervezéssel és
⎯ a kibocsátások csökkentését vagy megel őzését szolgáló intézkedésekkel
valósíthatók meg.
A turisztikai tevékenységek dönt ően kihatnak a környezetre, f őleg ha az idegenforgalmat,
mint tömegjelenséget tartjuk szem el őtt. Az utóbbi években egyre inkább követelik az úgy-
nevezett szelíd turizmust , az olyan idegenforgalom fejlesztését, amely magával hozza a táj,
a pihenés és a gazdasági értékalkotás közötti egyensúlyt és összhangban van a természeti,
társadalmi és kulturális környezettel, és amelyet a tájjal való kíméletes bánásmód jellemez.
A manapság sikeres koncepcióként elismert min őségi turizmus az ismertetett környezetet
az idő és tér viszonyában foglalja magában. Íme egy konkrét hazai példa illusztrációként:
Esztergom , és főleg a Vár a Bazilikával a vidék meghatározó látványeleme. Már mesz-
sziről kibontakozik – Dunáról, közútról, va sútról egyaránt – ez a felemel ő látvány,
amely a táj és az épített környezet összhangját példázza. A településhatárt jelz ő táblák
ugyan megfelel őek, szabványosak, de nem tükrözik a város egyéni arculatát. A tömeg-
közlekedési eszközök állomásairól, megállóiról el őre megtervezett turistairányító rend-
szer nincs. Maga a város polgármestere is úgy értékelte, hogy a település közlekedési
táblarendszere a turizmus szemszögéb ől tekintve sajnos nem felel meg a kor követelmé-
nyeinek és lehet őségeinek. A turisták számára készült figyelemfelkelt ő táblák jelenleg
nem egységesek, nem harmonizálnak teljes mértékben sem egymással, sem a környezet-tel. Esztergom büszkélkedhet a megye legnagyobb vendégforgalmával, ennek ellenére a forgalom szinte teljes egészében a Várra koncentrálódik a megfelel ő irányítórendszerek
hiánya miatt. A turisztikai látnivalók közvetlen környezetének állapota inkább közepes, mint jó. Sok objektumnál kevés vagy hiányzik a többnyelv ű információs felirat, kivitele-
zésük enyhén szólva nem mindenütt elegáns . A Duna-parti királyváros az ország húsz
legszennyezettebb leveg őjű városa között szerepelt, ennek oka Esztergom földrajzi fek-
vése: az uralkodó észak-nyugati széljárás a városon kívül keletkez ő légszennyez ő anya-
gokat a városnak helyet adó zárt katlanba szorítja be. Ebb ől következik, hogy csak tér-
ségi szemlélettel oldható meg ez a problém a. Esztergom környezeti állapota mégis in-
kább közepesnek mondható, mert a Duna-part, a nemzeti park, a Pilis ellensúlyozza bi-zonyos fokig a környezet ipari terhelését. (Forrás: Inn-Side kutatási program, 2002)

26
3. A TURISTA MINT A TURIZMUSRENDSZER ALANYA
A turizmus rendszerének dinamikus, egyben legfontosabb eleme a humán elem, maga a tu-
rista. Az emberi tényez ővel kapcsolatos minden keresletkutatás, a fogyasztói magatartás-
vizsgálatok sora. A turisták szükségletei, elvárásai és motivációi jelent ős részben és mér-
tékben állandó változásban vannak, ezért elenge dhetetlenek a preferenciavizsgálatok, a
célterületek megfelel őség-vizsgálatai, az imázskutatások, valamint az elégedettségi és
igény-kutatások. Ezek ismerete a tudatos turizmusfejlesztés és -szervezés fontos kelléke.
3.1 Szükséglet és motiváció
A kutatások mai állása szerint bebizonyosodott, hogy a turista, aki az idegenforgalmi szol-
gáltatási csomagot, az utazást és tartózkodást igénybe veszi minden, csak nem racionáli-
san gondolkozó és cselekv ő lény . A nagyon is objektíven hangzó szó, a turizmus „alanya”
azt jelenti, hogy a turista szükségletei és motivációi nagyon sokoldalúak, s őt részben el-
lentmondásosak.1 A turista e „jellemvonása”2 magyarázza a turisztikai események közép-
pontjában álló ember magatartásának változásait és függ őségét a divattól.
Ha megkíséreljük ezeket a befolyásoka t és mozgató rugókat rendszerezni, el őnyös, ha a
szükséglet és a motiváció megkülönböztetéséb ől indulunk ki.
3.1.1 A szükségletek és motivációk
A szükséglet a hiány érzéséb ől keletkezik és az emberben vágyat és igényt ébreszt ezen ér-
zés legyőzésére, A pszichológusok nyelvén kifejezv e a hiányállapotok olyan feszültségeket
váltanak ki, amelyeket az egyén meghatározott, célelképzelések által vezérelt tevékeny-séggel illetve megfelel ő magatartással próbál megszüntetni.
A gazdaságelméletben a szükségletek fontos szerepet játszanak, mivel kielégítésükre gaz-
dasági javak és szolgáltatások iránti konkrét kereslet keletkezik.
Az emberek szükségletei ugyanakkor id őbeli átalakulásnak vannak alávetve. Maslow bebi-
zonyította, hogy létezik egy bizonyos prioritá sos szükségletstruktúra (ún. Maslow-i szük-
ségletpiramis). Eszerint minden ember – ha ezt életkörülményei lehet ővé teszik – négy fázi-
son megy keresztül: alapszükségletek, társadalmi szükségletek, önalakítás és önmegvalósí-tás. Az önmegvalósítás alapját a szabadid ő, turizmus, kultúra, sport és hasonlók képezik. A
turizmusban újra meg újra a pihenési, gyógyulás i és utazási szükségletet, valamint a társa-
sági élet iránti igényt említik.
A turizmus alanyának újabb vizsgálatai a turi sta magatartását és tevékenységét vizsgálva
mindig az okok ból és a motivációk ból indulnak ki. Kevésbé kérdezik magát a szükségletet,
inkább az indítóokot, a magatartást kiváltó célelképzelést. A motiváció azon okok összes-
sége, amelyek az egyéni magatartást mozgatjá k és szabályozzák. A turistákat mozgató ok-
ként nehéz világosan behatárolt okcsoportokat vagy motivációkat meghatározni: McIntosh
3 négy, Grill4 nyolc indítékból indul ki, ezek öt motiváció-csoportba sorolhatók,
amelyek egyidej űleg meghatározzuk a hozzájuk tartozó turizmus-fajtákat is. Az egyes mo-
tivációkat azért nehéz egymástól elhatárolni, mert a turistának gyakran egyidej űleg több
oka van lakó- és munkahelyének elhagyására . Ugyanakkor ezek a motivációk lehetnek tu-
datosak vagy tudatalattiak, és ezen túlmen ően erősen ki vannak téve küls ő hatásoknak.

1 Pl. a nyugalom – vidámság követelménye/a tartózkodási kínálat szórása
2 Itt általánosított értelemben, és ne m mint egy túra, egy utazás résztvev ője értendő.
3 McIntosch, Tourism, 65.o.
4 Idézi: Nettekoven L. (1972), Massentourismus in Tunesien, Starnberg

27
Motivációcsoportok illetve motivációk Megfelel ő turizmusfajta-csoportok
illetve turizmus-fajták
Fiziológiai motivációk
⎯ pihenés (az er ő fizikai regenerálása)
⎯ gyógyulás (a testi egészség helyreállítása)
⎯ sport (testi tevékenység) ⎯ üdülőturizmus
⎯ gyógyturizmus
⎯ sportturizmus (a szó passzív értelmében is)
Pszichikai motivációk
⎯ kitörés a mindennapi elszigeteltségb ől
⎯ szórakozás
⎯ élmény iránti vágy ⎯ tulajdonképpeni élményturizmus, ahogyan a
tanulási, üdülési és klubturizmusban el őfor-
dul
Társadalmi motivációk
⎯ barátok és ismer ősök meglátogatása
⎯ vidámság, társasági kapcsolatok
⎯ menekülés (a túlságosan civilizált min-
dennapoktól, visszatérés a természethez) ⎯ rokoni turizmus
⎯ klubturizmus
⎯ élményturizmus, pl. kempingturizmus
⎯ stb.
Kulturális motivációk
⎯ más országok, szokásaik, hagyományaik
és nyelvük megismerése)
⎯ művészeti érdekl ődés ⎯ utazás vallási okokból
⎯ tanulási célú turizmus
Státusz- és presztízs-motivációk
⎯ személyes kibontakozás(képzés és to-
vábbképzés)
⎯ elismerés és értékbecslés iránti vágy ⎯ üzleti és kongresszusi turizmus
⎯ pl. élményturizmus, de a kongresszusi tu-
rizmus is
Forrás: Kaspar C., Management im Tourismus, St.Galler Beiträge zum Fremdenverkehr und zur
Verkehrswirtschaft, Reihe Fremdenverkeh r, Band 13, Bern und Stuttgart 1995.
3. ábra – A motivációk és a turizmusfajták összefüggései

3.1.2 A fogyasztási szokások változásai
A turisták motivációi a középkorban, az újkorban és az iparosodás korában minden bizony-
nyal egyértelm űbbek voltak és mint J. Knebel felté telezi, besorolhatók David Riesmann
szociológus három alapmodelljébe1. A mai turista magatartását a demonstratív fogyasztás
kimutatása motiválja ugyan, de nem kizárólagosan, a kívülr ől vezérelt társadalmi jelleg
nem hanyagolható el. A 4. ábra a motivációk sokszín űségét és összetettségét illusztrálja,
miközben az egyes kiváltó okok intenzitását is figyelembe veszi.
⎯ Tendencia a közelség és az otthonosság felé
A távolsági utazások kiegészítéseképpen és mint azok ellentendenciája tartalmazza az ott-
honos mili őbe irányuló gyors környezetváltoztatás irán ti igényt, ahol nagy fizikai és pszi-
chikai ráfordítás nélkül tehetnek szert változásokban gazdag élményekre. Ebb ől vezethet ő
le a rövid szabadság tendenciája, amelyre megfelel ően kialakított kínálattal kell reagálni.

1 – Tradíció által vezérelt társadalmi jelleg (egészen a felvilágosodás koráig)
– Belülről vezérelt társadalmi jelleg ( az ipari forradalom kezdetéig)
– Kívülről vezérelt társadalmi jelleg (az ipari forrada lom óta). Knebel J. (1960): Soziologische
Strukturwandlungen im modernen Tourismus, Stuttgart

28

Vállalkozó Kisiparos, közép-
tisztviselő Munkás, egyéb
tisztviselő
I. Társadalomtól függ ő indítékok
Utánzás ••• ••
Differenciálás, kiemelkedés •
Komolyan vétel mások által •• •••
Önmegvalósítás •• • •
Önmegvalósítás a kultúrán keresztül •• •• ••
Kapcsolat idegen civilizációkkal •• •• ••
A világ megértése • •• ••
Élményszerzés • •• •••
„Tömegesztétika” •• •••

II. Családtól vagy rokonságtól függ ő indítékok
Régi családformák újbóli megtalálása • •• ••
A család integrációja • •• •••
A beszűkülő család elhagyása ••• •• •
Részvétel a gyermeknevelésben • •• •••

III. Személyes vagy egoisztikus indítékok
Kapcsolat a természettel ••• ••• •••
Feszültségek elkerülése •• ••• ••
Emberek és dolgok megismerése kultúrán
keresztül • ••
Kapcsolat idegen civilizációkkal • ••• ••
Megfelelés a saját magunkról alkotott el-
képzeléseknek ••• ••• •••
Egyszer másnak, s nem önmagunknak lenni ••• ••• •••
Szokatlan, „gyerekes” életmódot felvenni •• ••• ••
Játszani, tágabb értelemben •• ••• ••
Hogy sütkérezni lehessen • ••• ••
A lelki egyensúlyt helyreállítani • ••• ••
Aktív és passzív fizikai pihenés ••• ••• •••
A másik nemnek tetszeni ••• ••• •••
Jelmagyarázat: ••• nagyon er ősen megvan
•• erősen megvan
• megvan
Forrás: Kaspar C., Management im Tourismus, St.Galler Beiträge zum Fremdenverkehr und zur
Verkehrswirtschaft, Reihe Fremdenverkeh r, Band 13, Bern und Stuttgart 1995.
4. ábra – A keresletet befolyásoló indítékok foglalkozás szerint
⎯ Tendencia a presztízst adó fogyasztási célokhoz történ ő orientálódáshoz
Olyat tenni vagy olyan helyre menni, amely pres ztízst teremt – nem azonos a luxussal! Itt
főként a hegyekben vagy falun eltöltött nyár probl émája nyilvánvaló, mivel ezek presztízse
nagyrészt hiányzik. Ebb ől a tendenciából következik a márkák egyre nagyobb szerepe a tu-
rizmusban.

29
⎯ Tendencia a többszörös választási lehet őségre
Egyre több vendég „mind…mind” fogyasztó. Az üdül őhelyen a lehet ő legnagyobb válasz-
tékot akarják, sokféle választási lehet őséggel – ami nem jelenti, hogy a vendég mindezeket
ténylegesen igénybe is veszi. Ezek a választási lehet őségek a pihenést ől, nyugalomtól, lazí-
tástól egészen a sport, kulturális, szórakozási lehet őségekig terjednek. Ez a tendencia ma-
gas követelményeket támaszt a kínálati palettával szemben és normál esetben egy kínáló aligha tudja biztosítani.
⎯ A belső értékekhez orientálódás tendenciája
Ez a tendencia azt mutatja, hogy növekszik a kultúrafogyasztás jelent ősége, fokozódik a
környezet iránti fogékonyság és keresik az egészség megóvását szolgáló kínálatot. Ezek-nek a tényez őknek pozitívnak, azaz élvezettel töltöttnek kell lenniük és nem párosulhatnak
lemondással vagy nélkülözéssel.

3.1.3 Változások a keresletet befolyásoló gazdasági tényez őkben
Az a megállapítás, hogy csak a vásárlóer ővel rendelkez ő szükséglet jelenik meg igényként
és a piacon keresletként, alátámasztja a gazdasági tényez ők jelentőségét és befolyásukat a
turizmus alanyára. Csak abból a szükségletb ől lesz turisztikai igény és kereslet, amelynek
kielégítéséhez megvan a készség és rendelkezés re állnak az eszközök. A turizmus alanya
turisztikai keresletének nagyságát els ősorban jövedelmi és vagyoni viszonyai illetve a kí-
nálati ár határozza meg, másodsorban azok a korábban már ismertetett motivációk, ame-
lyek a turisztikai szolgáltatások megvásárlásának hajlandóságát különböz ő fontossággal
rangsorolják. A meghatározó tényez ők e kettős csoportja magyarázza az idegenforgalom-
ban részben hiányzó és késleltetett törvényszer ű függőséget egyrészt a jövedelemt ől és va-
gyontól, mint gazdasági befolyásoló tényez őtől, másrészt a megállapítható utazási motivá-
cióktól.
Közép- és Kelet-Európában a növekv ő munkanélküliség és a nyugat-európaitól elmaradó
bérszínvonal nem kedvezett a turizmusnak, és e mellett ráadásul még a szabadid ő is de
facto csökkent, mert aki teheti különmunkákkal és túlórák felvállalásával menti korábbi életszínvonalát, amelyet a korábbi utazási korlátok megsz űnése sem volt képes kompen-
zálni, az utazási intenzitás mind belföldön, mind pedig külföldre visszaesett. Ezt a folya-
matot az az utazásszervez ői és utazási ügynökségi vállalati kör atomizálódása, valamint a
hajdani idegenforgalmi hivatalok széthullása feler ősítette és felgyorsította, amelyet a kis-
térségi és települési civil szervez ődések és a formálódó TOURINFORM-hálózat eddig
képtelen volt ellensúlyozni. Bizonyított tény, hogy
⎯ az a növekv ő jövedelem, amelyik csak a szigor úan vett létszükségletet tudja fedez-
ni, nem hat ki az idegenforgalomra,
⎯ az a növekv ő jövedelem, amely még lehet ővé teszi a magasabb igényeket kielégít ő
cikkek fedezését, az idegenforgalom fejl ődése szempontjából a leghatékonyabb,
⎯ az a növekv ő jövedelem, amely már a luxusigények kielégítését is lehet ővé teszi,
korlátozott mértekben hat támogatólag az idegenforgalomra.
Lényeges a turisztikai kereslet reagálása a gazdasági recessziós id őszakokra. Schulmeister
a turisztikai recesszió strukturális eltolódásait a következ ő magyarázó („rétegelmélet”)
modellel világította meg:

30
Gazdasági válság, a gazdasági elvárások álta lános romlása idején a magán háztartások a
turisztikai keresletre társadalmi rétegenként – els ősorban a különböz ő jövedelmi szintek
szerint – felt űnően eltérő módon reagálnak:
A legmagasabb jövedelm ű társadalmi réteg, amelyik számára évente legalább két szabad-
ság időszak természetes, a negatív gazdasági válto zásokra alig reagál; turisztikai kereslete
a jövedelem tényleges arányának, valamint a hosszú távú tendenciáknak megfelel ően nö-
vekszik. Alacsonyabb jövedelm ű társadalmi rétegeknél:
⎯ Előbb a tényleges ráfordítás csökken, f őleg a szállásválasztásnál. Az olcsóbb szál-
lodákról áttérnek a magánszállásokra és takarékoskodnak a járulékos kiadásokon,
⎯ majd az összességében drágább külföldi utazást a belföldi szabadság váltja ki,
⎯ végül a korábbi turisták társadalmilag legszegényebb rétege lemond magáról a sza-
badság igénybevételér ől is.
A romló gazdasági viszonyok egyik következmé nye több országban is az lett, hogy a la-
kosságnak általában nem a szabadsága volt ke vesebb, hanem azt inkább belföldön és az ol-
csóbb szálláskategóriákban töltötte el, illetve mint pl. Magyarországon felértékel ődtek a
belföldinél is olcsóbb, ugyanakkor könnyen elérhet ő külföldi célterületek.
Az utóbbi évek nyomott gazdasági fejl ődése, a viszonylag magas munkanélküliség
Opaschowski1 szerint a gyakoribb, olcsóbb utazásokhoz vezet. Erre alkotta az „interval-
lum-utak” kifejezést: a rendszeres, hosszabb, éves szabadságot kitölt ő utak helyett rövi-
debb utak egész évben, mivel a szabadság alatt elmaradt utazás sokakra az élet elmulasz-tott lehetőségeként hat. Ezáltal a szabadid ő-mobilitás és a közeli üdülés, a napi kirándulá-
sok és a hétvégi utak, a rövid utak és a ho sszabbak, a szabadság alatt megtett utak közötti
határok elmosódnak, kevésbé lesznek élesek.

1 Opaschowski H., Verändertes Ur laubsverhalten und neue Kurbedürfni sse (Megváltozott szabadság és új
gyógyigények), Hamburg 1984

31
3.2 A TURIZMUS ALANYAINAK TÍPUSAI
Már a turizmus fogalomrendszerénél felsoro ltam az osztályozás bizonyos ismérveit. Ennek
során besorolási ismérvként Bernecker megfogalmazásában
⎯ a turizmus motiváció szerinti csoportosításából és
⎯ a turizmus környezettel összefügg ő formájából (küls ő okok és létesítmények)
indulhatunk ki. Több szerz ő felvázolta már a turisták típusait jellemz ő magatartásuk és cél-
kitűzéseik alapján. A különböz ő tipologizálásokból Hahn leírását választottam, amely azért
érdekes, mert az „aktivitásból” indul ki, amely a mai üdül ővendégek általános ismérve.
Turistatípus Jelszó Jellemz ők
1. típus pihenő turista nap, homok, tenger, menekülés a napi stresszt ől, nyugal-
mas, kényelmes szabadság, nem túl sok idegenszer űség,
nem túl sok nyaralási mozgalmasság
2. típus élményt keres ő turista távolság, flört, vállalkozó kedv, változatosság, szórakozás,
nagyvilági atmoszféra
3. típus mozgást keres ő turista erd ő, túrázás, az egészség aktív el ősegítése, természetked-
velő, gyógyüdülés
4. típus sportoló turista erd ő, verseny, fontos a hobby, vonzzák az er őfeszítések
5. típus kalandkeres ő turista 5/a típus: csak korlátozottan igazi kalandvágyó és egyedül
járó, inkább egyszeri élményt keres bekalkulált koc-kázattal, személyes bizonyítás, rajongó, álmodozó
5/b típus: igazi kalandokra vágyó, akár a testi épségét és
az életét is kockára tév ő turista (túlél őtúrák, extrém
sportok résztvev ői)
5/c típus: katasztrófaturist ák (árvizek és más természeti
katasztrófáknál kíváncsiskodók, fényképezget ők…)
6. típus tanulni vágyó, látni
vágyó, vallási kötele-
zettségeinek eleget te-
vő turista tanulás, nézel ődés, hitgyakorlás
6/a típus: útikalauzok szerint gy űjti a látnivalókat és hely-
ségeket
6/b típus: az idegen világ új érzéseit, hangulatát gy űjti
6/c típus: természet, kultúra, természettudomány iránt ér-
deklődő
6/d típus: vallási-egyházi kötelezettségeit teljesít ő1
7. típus volunturista,
karítatív turista A társadalmi egyenl őtlenségek csökkentése érdekében fel-
lépő, a nyomor, éhínség, beteg ségek és katasztrófasújtotta
országok, térségek lakosait adományokkal és önkéntes
munkavállalással segít ő „turista”2
Forrás: Kaspar C., Fremdenverkehrsökologie – eine ne ue Dimension der Fremdenverkehrslehre, Festschrift
Prof.Dr.P.Bernecker, Hochschule für Welthande l, Wien 1973. – a saját kiegészítéseket d őlt betűvel jelzem.
5. ábra – A turisták tipologizálása

1 Ebbe a körbe sorolhatók a vallásgyakorlással és a vallási el őírásokkal összefügg ő utazások (vallásdiplo-
mácia, teológiai kutatások és tanulmányutak, de legi nkább a vallási központok, a szent helyek és a búcsú-
járóhelyek felkeresése: Máriapócs, Csatka, Cs íksomlyó, Lourdes, Róma, Mekka, Benáres stb.)
2 Hajdanában misszionáriusok és önkéntes gyógyítók járták a világot. A legújabbkori segítőkéz-export a
Kennedy-kormány idején 1961-ben alapított Békehadtesthez köt ődik, ám az igazi fellendülés az utóbbi
években következett be. Az angol önkéntesség és a turizmus s zavak összevonásából keletkez ő új foga-
lom, a volunturizmus évi 50 milliárd dolláros üzletággá n őtte ki magát, s őt 2010-re a magánutaztatás ve-
zető üzletágává válhat az adományok fe lhasználását a helyszínen ellen őrző és az önkéntes munkára szer-
vezett külföldi „nyaralás”. Részesei meg akarnak gy őződni arról, hogy segítségük jó helyre kerül. (For-
rás: HVG 2006. márc. 18., XXVIII. évf. 11. szám, 37-38. o.)

32
Míg régebben a piacot inkább csak társadalmi-g azdasági ismérvekkel (pl. életkor, foglal-
kozás, jövedelem alapján) szegmentálták, né hány éve egyre inkább már pszichografikai
változókat is alkalmaznak. Az utazási motivációk, érdekl ődés és tevékenység mellett az
életstílus-kritériumok (eurostílus-típusok, mint az óvatos üdül ő, a fiatal családok, az igé-
nyes üdül ők, az élvezetes üdülést keres ő fiatalok) mind nagyobb jelent őségűek.
A szabadid ő- és életcél-csoportoktól kiindulva Fe lizitas Romess-Stracke a 6. ábrán látható
négy típust különbözteti meg.
A szabadság alatti tevékenységekkel kapcsolatban az Urlaub und Reisen, Hamburg kutató
közösség által végzett megkérdezés szerint a szabadság alatti leggyakoribb tevékenység a sétálás/túrázás, kirándulás/látogatás, könny ű fizikai tevékenység és az üdül őhely környé-
kének megismerése. A fürdés és a napozás az utazások felénél tartozik az aktív tevékeny-
ségek közé, míg a specifikusabb tevékenységek et, mint sport, kultúra az utazók mintegy
egynegyede adta meg.
Típus Részesedés a keresletben Jellemz ők
A-típus:
Aktív
élvhajhászok Jelenlegi részesedése a szabad-
idő- és turisztikai piac keresle-
tében kb. 30-40%;
Tendencia 2000-ig: még kissé
növekvő, utána stagnálás Élvezetre, testi jó közérzetre és szórako-
zásra orientált, igényes fogyasztói maga-tartás, sportosan aktív, „technikai csoda-bogár”, mérsékelten határozott környezeti tudat, életstílusának megfelel ő helyisé-
gekben jelenik meg, az utazás fontos életmegnyilvánulás.
B-típus:
A tendencia-
érzékenyek Jelenlegi részesedése a szabad-
idő- és turisztikai piac keresle-
tében kb. 20%; Tendencia 2000-ig: er ősen növekv ő A szabadid ő és szabadság eltöltése a sze-
mélyes tudatb ővülés módja, korszellemre
orientált, fogyasztói magatartás, nagyon célratörő és kritikus, politikai és kulturális
érdeklődésű, nagyon környezettudatos,
ökológiailag tájékozott, spontán.
C-típus:
A családiasak Jelenlegi részesedése a szabad-
idő- és turisztikai piac keresle-
tében kb. 20%; Tendencia 2000-ig: változatlan Szabadidő és szabadság családdal, roko-
nokkal, barátokkal (az id őt együtt eltölte-
ni), ár/szolgáltatás gondolkodásmód, fo-gyasztói magatartásban min őségi tudat,
csoportélmény bizalmas helyzetekben (jókedv), hajlamos a környezeti tudatra, kifelé mérsékelten aktív.
D-típus:
A csak pihen ők Jelenlegi részesedése a szabad-
idő- és turisztikai piac keresle-
tében kb. 30%; Tendencia 2000-ig: er ősen csökken ő Passzív pihenés szabadid ő és szabadság
alatt megszokásból, kevéssé kialakult fo-gyasztói magatartás, divat és társadalmi irányzatok iránti érdektelenség, környeze-ti tudat az enyhét ől az erősig, kevés kísér-
letező készség.
Forrás: Romess F.-Stracke (1989): Új gondol kodás a turizmusban – turizmuspolitikai
koncepció idegenforgalmi települ ések részére. ADAC, München
6. ábra – Üdül őtípusok négy jellemz ő csoportja szerint

33
4. A TURIZMUS TÁRGYA, INTÉZMÉNYEI
A turizmus alanya turisztikai szükségleteit csak akkor tudja kielégíteni, ha turisztikai mo-
tivációinak megfelel ő szolgáltatásokat tud igénybe venni. Mindazt, amely a természetben,
kultúrában, gazdaságban és társadalomban turisztikai helyváltoztatás célja lehet, tágabb ér-telemben az idegenforgalom tárgyának nevezzük. Ennek megfelel ően a turizmus rendsze-
rében minden elemet hozzá kell rendelni a turizmus tárgya alrendszerhez, amely lehet ővé
teszi a turizmus alanya alrendszer „megvalósu lását”. Hunziker olyan eszköztárról vagy in-
tézményekr ől ír, amelyeknek a turizmus alanya rendelkezésére kell állni, ezért intézményi
alrendszerekt ől is beszélünk, amelynek összetev ői:
⎯ turisztikai település
⎯ turisztikai létesítmények (vállalkozások)
— a primer, közvetlen szolgáltatási területeken
— a másodlagos, közvetett szolgáltatási területeken
⎯ turisztikai szervezetek.
Ez a felosztás megfelel a két f ő csoportra osztható turisztikai kínálatnak is:
1
Az eredeti kínálat tartalmazza mindazon tényez őket, amelyek lényegüket tekintve nem
vonatkoznak közvetlenül az idegenforgalomra, de vonzerejük következtében a turizmusnak irányt adnak és alakítják;
A származtatott kínálat minden olyan szolgáltatást tartalmaz, amelyet turisztikai felhasz-
nálás céljából készenlétben tartanak.
4.1 A turisztikai kínálat
A turisztikai kínálat, tekintettel a turisták igé nyeinek gazdag skálájára, igen sokféle, válto-
zatos. Az eredeti, valamint a származtatott kínálat a motivációktól függ ően eltérő jelentő-
ségre tesz szert, és ezen két f ő csoport egyes elemeinek súlyozása különböz ő. A fizikai
motiváció például az eredeti kínálatnak ad nagyobb jelent őséget, a státusz- és presztízs-
motiváció a származtatott kínálatra helyez nagyobb súlyt. A fizikai motivációk között fel-
sorolt sport lényegében a táj adott topográfiájá tól (téli sportok/helyi sportok), a gyógyulást
kereső ember a természeti gyógyító tényez ők (termál- és ásványvíz, klíma) meglétét ől
függ.
4.1.1 Az eredeti és a származtatott kínálat
Az eredeti kínálathoz sorolhatók (alcsoportok is képezhet ők) :
⎯ természeti adottságok (földrajzi fekvés, egyes geológiai képz ődmények, geomorfo-
lógiai, vízrajzi formációk, klíma, topográfia, domborzat, táj, növényzet, állatvilág);
⎯ társadalmi-kulturális viszonyok, mint kultúra, vallási és világi építmények, hagyo-
mányok, nyelv, mentalitás, vendégszeretet, népszokások;
⎯ általános infrastruktúra, amely lehet ővé teszi átfogó gazdasági és társadalmi tevé-
kenységek kibontakozását.
Szorosabban, bennünket érdekl ő értelemben az infrastruktúrához soroljuk az ellátási (köz-
lekedés, energia- és vízszolgáltatás) és a köztisztasági létesítményeket (szennyvíz-tisztító és szemételtávolító berendezéseket), az úgyneveze tt alapinfrastruktúrát. Ne feledje, az ere-
deti kínálat minden olyan tényez őt magában foglal, amely nem közvetlenül az idegenfor-
galomra vonatkozik, de vonzereje következtében a turizmusnak irányt ad és alakítja.

1 Krippendorf J. (1980): Marketing im Fremdenverkehr, Bern, 22. oldaltól

34
A származtatott kínálat ezzel szemben a következ őket foglalja magában:
⎯ a helyváltoztatást szolgáló létesítmények
⎯ a tartózkodást szolgáló létesítmények, azaz
™ a szálláshelyek, ellátást és szórakozást, illetve pihenés jelleg ű, rekreációs sport-
tevékenységet szolgáló létesítmények,
™ gazdasági tevékenységet szolgáló létesítmények (kongresszus és tanfolyam lehe-
tőségek, bevásárlási lehet őségek stb.)
⎯ közvetítési létesítmények, amelyek szolgáltatásokat és információkat egyaránt köz-
vetíthetnek (utazási ügynökségek, turisztikai egyesület ill. szövetség, Tourinform).
Az általános infrastruktúra, mivel nem speciálisan turisztikai felhasználású, az eredeti kí-
nálat része, míg a turisztikai infra- és szuprastruktúra a származtatott kínálathoz tartozik.
4.1.2 Turisztikai infrastruktúra
Turisztikai infrastruktúra alatt az összes olyan közösen, azaz nyilvánosan használható lé-
tesítményt értjük, amelyek turisztikai tevékenységet tesznek lehet ővé és nem tartoznak a
turisztikai szuprastruktúrához. A turisztikai in frastruktúrához tartozik a turizmustól függ ő
szűkebb infrastruktúra, azaz az idegenforgalom miatt szükséges további, az ott lakók szük-
ségleteit meghaladó ellátási és köztisztasági in frastruktúra. A szorosabb értelemben vett tu-
lajdonképpeni turisztikai infrastruktúra a következ őkből áll:
— turisztikai közlekedési szállítóeszközök ( speciális közlekedési eszközök) pl.
függő- és fogaskerek ű vasutak;
— a helyi turizmus létesítményei1, azaz a vendégek pihenését és szabadid ős tevé-
kenységét szolgáló létesítmények, mint pl . séta- és túrautak, uszodák (szabadtéri,
strand- és fedett fürd ők), parkok, sípályák, jégpályák (természetes- és m űjég-
pályák), wellness- és egyéb sportlétesítmények (horgászat, kerékpározás, torna, lövés stb.), gyermek játszóterek, kis s portpályák (kuglipálya stb.); kulturális
közöségi terek (színházak, koncerttermek, kiállítóhelyek); szakrális turizmus speciális kiegészít ő létesítményei és szolgáltatásai (látogatóközpontok…);
— gyógyhelyi létesítmények , azaz a természeti tényez őknek gyógyászati eszköz-
ként történ ő felhasználását szolgáló létesítmények;
— gyógyfürd ők esetén a jellegt ől és a javallattól függ ően a gyógyhelyi létesítmé-
nyekhez sorolhatók: ivó- és séta folyosók gyógyparkkal; gyógyház, melegviz ű
fürdők, gáz- és iszapfürd ők a kezelő helyekkel; inhalatórium inhalációs kezelé-
sekre; mozgásszervi kezelések létesítményei; utak tereptúrákhoz;
— klimatikus gyógyhelyen: épületek és létesítmények klímakúrára alkalmas terá-
piai lehetőségekkel. pl. gyógyház, tájképileg kedvez ő helyen lév ő fekvőcsarno-
kok napos és árnyékos fekvés ű résszel, nagy park és erd ő, terepkúra-gyakor-
latokhoz jelzett gyógyutakkal; sport-, játék- és pihen őpázsitok; mozgásterápiai
létesítmények (gyógytorna, torna és sport);
— szórakozóhelyek: gyógyhelyi társalgó, játékkaszinó, zenés-táncos helyek,
kongresszusi termek és más nyilvános helyiségek (társalgók, olvasótermek stb.);
— kongresszusi központok;
— ellátási és információs szolgálatok.

1 Érdemes (lenne) kerülni az erre gyakran használt gyógyhelyi létesítmények kiejezést azért, hogy határo-
zottabban különbséget tehessünk a pihenést (rekreációt, re laxációt) szolgáló helyek, létesítmények és a
gyógyhelyek (fürd ők és klimatikus gyógyhelyek) között

35
4.1.3 Turisztikai szuprastruktúra
A turisztikai szuprastruktúrába tartoznak a következ ők:
⎯ szálláshelyek: szállodák, vendégl ők, panziók, apartman-szállók, egyéb szállások,
mint apartmanok üdül őházak, kemping- és lakókocsi-helyek, tömegszállások,
⎯ ellátást biztosító helyek: éttermek, snack- és önkiszolgáló létesítmények,
⎯ ide sorolom továbbá a szabadid ős vagy a hivatásturizmus, továbbá a rendezvénytu-
rizmus programszolgáltató létesítményeit és helyszíneit is.
Kiemelésük indoka, hogy az eredeti kínálat mellett a turisták számára e három kínálati ösz-
szetevő meghatározó jelent őségű. A közeli üdülések esetében más prioritások állapíthatók
meg a turisztikai infrastruktúra elemeib ől.

4.1.4 Összefüggés a kínálat elemei közt
A turisztikai kínálat sokoldalúsága azt jelen ti, hogy a turista szükségleteinek kielégítésekor
nem elkülönített egyedi szolgáltatást, hanem sz olgáltatáscsomagot vesz igénybe. Az erede-
ti és a származtatott kínálat szolgáltatásai ily módon egymást kiegészít ő, szoros kapcsolat-
ban állnak egymással. Ezen a két kínálati kategórián belül is szoros függ őségi kapcsolatok
vannak, mint például a klíma és a topográfia (téli sport szempontjából) vagy a szállás és az
ellátás között. Az idegenforgalmi vállalko zás szintjére vonatkoztatva Krippendorf megál-
lapítja, hogy rendszerint kiegészít ő kapcsolat áll fenn1
⎯ az idegenforgalmi vállalkozások és a további kínálat hordozóinak termékeivel,
⎯ a legtágabb értelemben vett emberi tevékenység jellegének eredeti tényez őivel.
Gyakorlatilag sohasem egyetlen szolgáltatást ke resnek, pl. egy szálloda ágykínálatát, ha-
nem mindig további szolgáltatásokkal összekapcs oltan. Ezért a turisztikai kínálat megítélé-
se nem korlátozódhat az üzemeltetési és egyéni vállalkozási szemléletmódra, hanem min-dig ki kell terjednie azoknak a szolgáltatásokna k az összességére, amelyeket az eredeti és
származtatott kínálat különböz ő elemeiből képzett csomagok képviselnek.
Kínálati struktúra A kínálat hordozója
Eredeti kínálat
Természeti adottságok
Általános infrastruktúra Társadalmi-kulturális viszonyok Községi önkormányzatok, hatóságok
Ingatlantulajdonosok Község, mint a lakosság összessége
Származtatott kínálat
Helyváltoztatási létesítmények
Tartózkodási létesítmények ˆ szállás, ellátás (turisztikai
szuprastruktúra), szórakozás
ˆ pihenést és sporttevékenységet szolgáló
helyi turisztikai létesítmények (turiszti-kai infrastruktúra)
ˆ gazdasági tevékenység (bevásárlás, tan-
folyami és kongresszusi lehet őségek) Közlekedési társaságok
Szállodások, vendégl ősök, esetleg községek
Községi hatóságok, létesítmények tulajdonosai Ipari üzemek, községi elöljáróságok, szállodá-sok, vendégl ősök
Közvetítő létesítmények Gyógyhelyi és turisztikai szövetség, illetve tu-
risztikai hivatal, utazási iroda
Forrás: saját szerkesztés
7. ábra – Az egyes kínálati elemek és az ún. kínálathordozók

1 Krippendorf J., Marketing im Fremdenverkehr (Marketing az idegenforgalomban), Bern 1980., 21.
old.tól

36
4.2 A turisztikai desztináció, a turizmus helyi intézményei
4.2.1 A turisztikai desztináció
A turisztikai település, kistérség, atraktív táj és objektum a turisztikai események kikristá-
lyosodásának középpontjai.1 Desztinációként rendelkeznek vonzer ővel, a szükséges foga-
dási feltételekkel, a látogathatóság kritérium aival mind szervezeti háttér, mind pedig szol-
gáltatások és a marketing vonatkozásában. A termék- és vállalkozásközpontú kínálatot
egyre inkább a turizmus desztinációs menedzsment (TDM) egészíti ki, ill. váltja fel,
amelyhez már tudatosan újszer ű turisztikai tervezési gyakorlat és marketing-szemlélet,
ezen belül márkaépítés párosul2. A fogyasztói döntéseket ugyanis er őteljesen befolyásolja
egy bevezetett márka. Sok utazó az ismert nagy utazási irodákban magasabb árat is hajlan-
dó kifizetni egy komplexebb szolgáltatáscsomagé rt. Ugyanígy egy felkapott úti cél csak a
nevével is tömegeket vonz, miközben és a package tartalma szinte másodlagossá válik.
A turizmusban egyszerre igyekeznek egyedi ajánlatokkal kit űnni a többi közül, másrészt
standardizálni, mint pl. az azonos arculati el emekkel és szolgáltatásokkal operáló nemzet-
közi vagy országos szálloda/éttermi láncok a különféle min őségbiztosítási rendszerek és
védnöki táblák segítségével, amelyek a láncot magát, de a szakma egészét is átfoghatják.
Horkay írja3, hogy a turisztikai „túlkínálat” piacán a turisztikai desztinációk közötti ver-
seny és a vendégekért folytatott harc folyamatosan er ősödik. A desztinációk versenyében a
turisztikai termékek évr ől évre ki-és lecserélhet ő, arc nélküli „no-name” áruvá degradálód-
nak, így a turisztikai döntés egyetlen megha tározó eleme az ár marad, amelynek követ-
kezménye az elkerülhetetlen árverseny. A „desztinációk nemzeti és nemzetközi versenyé-ben” csak azok a turisztikai célterületek és régiók maradhatnak sikeresek, amelyek a meg-
célzott célszegmens preferenciáit és a legsik eresebb nemzetközi desztinációk tapasztalatait
(benchmarking) a középpontba állító, innovatív min őségi turisztikai termékfejlesztést vilá-
gos és konzekvens pozicionálási és differenciá lási stratégiával ötvözik. Hosszú távon csak
az a turisztikai desztináció számíthat a turisz tikai «túlkínálat» versenyében maradandó si-
kerre, amely mint turisztikai márka összetéveszthetetlen, más desztinációval nem helyette-síthető turisztikai márkaterméke(ke)t kínál, megjelenésében vonzer őt sugároz, érzelmeket
közvetít és megfelel ő szintű ismertséget tud felmutatni. Megfigyelhet ő egyes turisztikai
termékek bizonyos metamorfózisa, mert az utóbbi 10-20 évben mind több „desztináció-
szerű”, új turisztikai termék, mint pl. szabadid őparkok, élményparkok, különböz ő klubok
növelték az egyre átláthatatlanabb turisztikai kínálatot. Disneyland, Euro-Disney, Madurodam, Mini Mundus, a monstre vidámpar kok, élmény- és aquaparkok egyszerre te-
remtenek új vonzer őt, új desztinációt, és teszik egyenletesebbé a korábbi vendégforgalmat.
A TDM azon tevékenységek összessége, amelyek egy adott földrajzi térség számára ahhoz
szükségesek, hogy látogatókat vonzzon, és számukra ottani tartózkodásuk során tökéletes utazási élményt nyújtson, tehát a térség turisztik ai fogadóterületté – desztinációvá – váljon.
Horkay jól foglalja össze, hogy a fokozatos an globalizálódó turisztikai versenyben min-
dennél fontosabb és szükségesebb a világos és egyértelm űen besorolható turisztikai termé-

1 Mariotti turisztikai vonzásköz pontról beszél, innen vezethet ő le a turisztikai desztináció fogalma is.
2 A TDM-féle megközelítés miatt itt és most nem rész letezem a tervezési-statisz tikai ill. közigazgatási ré-
gióalkotás sajátosságait, a településhálózat klassz ikus összefüggéseit és a települések más tipologizálása-
it, miközben az Európai Unió regionális politikája és a hozzá kötött területfejlesztési finanszírozási rend-
szer ismerete elkerülhetetlen. Utóbbi témakörr ől részletesen olvasható pl. A terület- és településfejlesztés
alapjai c. könyvben (szerk.: Süli-Zakar István, Di alóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2003)
3 Az Európai Turizmus Intézet szaktanácsadója, PTE Földrajzi Intézet Turizmus Tanszék. Tanulmánya a
Turizmus Bulletin 2003/1-2. számaiban jelent meg. Horkay akkor még PhD-hallgatóként publikálta.

37
kek és turisztikai desztinációk megjelenése a sikeres marketingkommunikáció elengedhe-
tetlen előfeltételeként. A desztináció a turizmus egészének egyik legfontosabb egysége,
ahol a turisztikai termékek el őállításában több érdekelt szerepl ő és vállalat vesz részt.
Bieger1 a turisztikai desztináció fogalmánál négy fontos ismertet ő jegyet emel ki. Ez
1. egy földrajzi terület: resort, hely (kistérség, település stb.), régió, ország, kontinens, 2. amelyet a vendég, ill. a vendégek egy szegme nse (preferenciái alapján) mint utazási
célt, célterületet kiválaszt,
3. és amely tartalmazza a tartózkodáshoz elengedhetetlen turisztikai célú szolgáltatáso-
kat, mint szállás, ellátás, valamint a kikapcsolódás és/vagy a munkavégzés feltételeit.
4. A desztinációk ily módon az incoming-turizmus (beutaztatás) legfontosabb verseny-
egységei, amelyeket, mint stratégiai üzletegységet kell vezetni.
Horkay Bieger nyomán írja, hogy a desztináci ómenedzsment alkalmazása és a desztináció
márkásítása a keresletet megtestesít ő turista számára a következ ő haszonnal jár:
– A desztináció azonosíthatóvá válik számára. – A desztináció speciális fogyasztói igények kielégítésére alkalmas egyedi, megbízható,
és kiszámítható turisztikai termékké válik.
A kínálati oldal számára jelentkez ő előnyök:
– A marketingeszközök célirányosabban és eredményesebben alkalmazhatók. A ter-
mékfejlesztési politika a turisztikai kereslet igényeihez való tudatosabb alkalmazko-dást és célirányos, speciális fejlesztéseket tesz lehet ővé.
– A turisztikai márkatermék egyszer ű helyettesíthet ősége és kicserélhet ősége meg-
szűnik.
– A desztináció a turisztikai piacon egyedi arculatot kap, felismerhet ővé válik, amely a
vevők hatékonyabb megkötését, megtartását eredményezheti.
Egyetlen turisztikai termék és egyetlen turizmus régió sem tud minden ember számára egy-
formán vonzó lenni, de ez nem is lehet cél. A márkaprofil kialakításánál a régió, ill. desztináció egyedi imázsának a megteremtésé re kell törekedni. A desztináció egészében,
mint turisztikai márkában fellelhet ő termékekben, nem szabad, hogy egyszerre jelenjenek
meg egymásnak ellentmondó és egymást kizáró imázs-és terméktulajdonságok, ezért egy desztináció, egy turisztikai régió termékeinek pozícionálásában szükségszer ű az
összpozícionálás, azaz egy pozícionálási hier archia felállítása. Annak nincs akadálya, hogy
eltérő időben és helyszínekkel egy desztináció más és más célcsoportokhoz forduljon mar-
káns kínálatával, de ilyenkor ügyelni kell arra, hogy az üzenetek ne keveredjenek.
Az M2-es melléklet (55. o.) részletesen tartalmazza egy hazai TDM-szervezet leírását.
4.2.2 A turisztikai település
Magyarországon elfogadott a települések felosztása a következ ő négy csoportra2:
1. kiemelt üdül őkörzetekhez tartozó (pl. Sopron-K őszeghegyalja, Balaton, Tisza-tó stb.);
2. üdülőkörzetekhez tartozó (Mecsek-Villány, Szigetköz, Aggtelek és környéke stb.);
3. üdülőkörzeten kívüli, üdülés-idegenforgalmi adottságokkal rendelkez ő és
4. nem üdülőhely jelleg ű települések.

1 BIEGER, Thomas (2002): Management von Des tinationen. Aufl. München; Wien: Oldenbourg
2 MICHALKÓ G. (2005): Turizmusföldrajz és humánökológia, Kodolányi J. F őiskola-MTA Földrajztu-
dományi Kutatóintézet, Székes fehérvár-Budapest; 64. o.

38
A kiemelt üdül őkörzetek lehatárolását annak id ején azzal indokolták, hogy a többnyire
összefügg ő településcsoportokat alkotó üdül őkörzetekre koncentrálódik a látogató turiz-
mus és az üdültetés túlnyomó, meghatározó része, ezért a térségek kiemelt figyelmet, nagyságrendekkel jelent ősebb állami forrásokat és saját irányító-koordináló szervezetet ér-
demelnek. Mindez csak részben valósult meg, üdül őkörzetenként nem egyforma módon.
Miközben a Balaton szinten állandó jelleggel a fókuszpontban áll, az 1985-ben létesített
Sopron-K őszeghegyalja kiemelt üdül őkörzet annak ellenére sem került a figyelem közép-
pontjába, hogy területére ugyanúgy Lengyel Márton készített annak idején átfogó fejlesz-tési koncepciót, akinek a neve a balatoni tu rizmusfejlesztési koncepcióhoz is kapcsolódik.
Sopron-K őszeghegyalja a papíron beígért, infrastrukt úrafejlesztésre és térségi marketingre
szánt milliárdokat sohasem kapta meg, s őt intéző bizottsága és titkársága is elhalt, vagy
mondhatjuk akár, hogy részben beintegrálódott a kés őbb megalakított Nyugat-Dunántúli
turisztikai régióba. Más fejl ődési utat járt be pl. a Tisza-tó, amely az utóbbi 10-20 év pozi-
tív példájának is tekinthet ő, habár a fejlesztési és a marketingpénzek itt sem elegend őek.
Az üdülőkörzetekhez tartozó magyarországi települések sem elégedettek maradéktalanul,
sőt a szűkös költségvetési források miatt a kiemelt üdül őhely címnek helyenként több a
hátránya, mint az el őnye, amely eléggé abszurd helyzetet teremt. Többletforrásokhoz nem
jutnak, miközben elesnek egyes kedvezményekt ől, így például a magánszállásadók sem
vehetik igénybe a falusi turizmus adókedvezm ényét. A cím a településekre átlag feletti kö-
telezettségeket ró, közben a teljesítésükhöz szükséges források és eszközök hiányoznak.
Ez a település-besorolás azonban nem végérvé nyes kategorizálás. Számos olyan kistérség
és település akad, amely annak ellenére vált turisztikai desztinációvá, hogy a VÁTI koráb-
ban turizmus fogadására alkalmatlannak találta őket, ilyen például a Tápió-mente vidéke.
A pusztán a természeti értékekre, az épített környezetre, a megközelíthet őségre és a turiz-
musfogadás szolgáltatási infrastruktúrájára alapozó értékelési rendszert a humán tényez ő
képes felülírni. Egy az önkormányzatok, a helyi civil szervezetek és a vendégfogadásban
érdekelt vállalkozások képvisel őiből, jó pályázatírókból álló aktív mag a fejl ődés motorját
képezheti, és felboríthatja a papírformát. Egy az egyéb vonzer őket nézve amúgy jellegtelen
település is kitörhet egy jól bevezetett, visszatér ő programmal, rendezvénysorozattal. A
hagyományteremtés az egyedi arculat kialakításának egyik nem lebecsülend ő eszköze.
A települések funkcionális csoportosítása szerint megkülönböztethet ők az üdülőturizmus, a
falusi turizmus, az ökoturizmus, az aktív turizmus, az egészségturizmus, a bor- és gasztro-
nómiai turizmus, a kulturális és örökségturizmus, a bevásárlóturizmus és a városi turizmus helyszínei, valamint ezek kombinációi, a hol a térség vagy a település alapvet ő jellegét a
középpontban álló kínálat határozza meg, va gyis homogén célterület nem nagyon van. El-
mondható, hogy az üdülés-idegenforgalmi alkalmassági vizsgálatok korábban nem számol-tak a hivatásturizmushoz és a normál üzleti kapcsolatok által generált turisztikai kereslettel sem. A legkülönfélébb szolgáltatásoknál itt-ott tapasztalható árkülönbségek a határok két oldalán ugyancsak képesek egyfajta sajátos turizmust kiváltani, ilyen például a fogászati turizmus, amelynek egyik f ő célterületét a nyugati határszél települései alkotják.
A turisztikai település vonzereje miatt az ideg enforgalom célpontjává és középpontjává vá-
lik; és mint ilyen, meghatározó a turisztikai tartózkodásra és ez által a turisztikai szolgálta-tások keresletére, Mivel a vonzási tényez ők különböz ő jelentőségűek a turisztikai kereslet
szempontjából, a turizmus alanya – az idegenforgalom tárgya kapcsolat specifikus jellegé-nek megfelel ően a 8. ábrán látható turisztikai településtípusok különböztethet ők meg.

39

Forrás: Kaspar C., Fremdenverkehrsökologie – eine ne ue Dimension der Fremdenverkehrslehre, Festschrift
Prof.Dr.P.Bernecker, Hochschule für Welthandel, Wi en 1973. saját átdolgozásban és kiegészítésekkel
8. ábra – A turisztikai települések típusai

40
A turisztikai települések felosztása tágabb és szorosabb értelemben megfelel a tulajdon-
képpeni motiváció-helyzetnek, Míg a turisztikai szolgáltatások igénybevétele a turisztikai településen tágabb értelemben csak a célt szolgáló eszköz – egy gazdasági centrum felkere-sése és ott éjszakázás üzleti tevékenység végzése céljából – a pihen őhely felkeresésének tu-
lajdonképpeni célja a kínálat szolgáltatás-csomagja keretében az idegenforgalmi szolgálta-tások „fogyasztása”. Ez a megkülönböztetés ugyanakkor semmit nem mond a keresett tu-risztikai szolgáltatások jelent őségéről.
A turisztikai keresletet a következ ő tényezők váltják ki és ezek egyidej űleg a turisztikai te-
lepülések formáló er őit is képezik:
⎯ természeti tényez ők (klíma, kivételes táj, tájképi, geomorfológiai adottságok stb.)
⎯ közlekedési fekvés (általános földrajzi fekvés, a közlekedési összeköttetések min ő-
sége és mennyisége)
⎯ létesítmények és rendezvények (turisztikai infra- és szuprastruktúra, a gazdasági és
kulturális élet létesítményei és rendezvényei).
A turisztikai települést formáló er ők nem határolhatók el egymástól élesen. Sokszor a fen-
tebb említett formáló er ők kombinációja alakítja a földrajzi helyet idegenforgalmi telepü-
léssé. Ehhez kapcsolódnak azok a munkák, amelyek a területrendezés keretein belül vizs-gálják a turisztikai alkalmasságot.
1 Alapjában véve a természeti, kulturális-történeti és tár-
sadalmi tényez őkkel szemben támasztott követelményekb ől indulnak ki, ezek választékától
és az egyes tényez ők súlyától függ, hogy történeti települ ésként, a kulturális örökség egyik
központjaként könyveljük-e el a települést, vagy valamelyik másik jellemz ő lesz rá a meg-
határozó – miközben a település egyaránt lehet kiránduló vagy tartós üdülést szolgáló hely.
Szűkebb értelemben a turisztikai településekhez soroljuk a kifejezett üdülőhelyeket , ame-
lyek turisztikai szempontból kétségtelenül a legrangosabbak közé tartoznak. A gyógyhe-lyekre, üdül őhelyekre és gyógyforrásokra vona tkozó definíciók szerint az üdül őhelyek klí-
ma és táj szempontjából olyan kiemelked ő területek (települések ill. településrészek), me-
lyek túlnyomórészt a pihenést szolgálják és ennek megfelel ő helyi jelleggel rendelkeznek.
Az üdülőhelyek kapcsán Svájcban f őleg gyógyhelyekre, Oroszországban курорт -okra
gondolnak. A gyógyhely, mint gyógyfürd ő-hely, évszázadok óta a turisztikai események
központja. Mint Hunziker írja, a „kúra” (gyógyítás) szó a latin „cura”, „curatio” szóból származik. Eredetileg kett ős jelentése volt: jelentette egyrészt a gyógyulást, másrészr ől az
orvosi kezelést, a gyógyulás céljából végzett gyógyászati kezelést. Ma inkább a második jelentésében használják, mivel – legalábbis Svájcban – sokszor indokolatlanul, minden üdü-
lőhelyet gyógyhelyként jelölnek. Másutt, így Németországban is, az elnevezés alkalmazá-
sát a törvény pontosan meghatározott feltételekkel rendelkez ő településekre korlátozza.
Magyarországon szintén törvény
2 mondja ki, hogy a gyógyhely, üdül őhely, fürd őváros, il-
letőleg üdülőváros megnevezést használni csak engedély alapján szabad. A gyógyhely be-
tegellátási célra szolgáló részét a betege k nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosítá-
sa érdekében védett területként kell kijelölni. A gyógyhely és az üdül őhely éghajlati ténye-
zői hatásának és tájjellegének megóvása érdekében a település szabályozási tervében vé-

1 BEZZOLA A., Probleme der Eignung und der Aufnahmeka pazität turistischer Bergregionen der Schweiz
(Svájc hegyvidékei alkalmasságának és felvev őképességének problémái) és a m űben feltüntetett irodalmi
hivatkozások.
2 Lásd az 1997. évi CLIV. törvényt az egészségügyr ől és a 74/1999. (XII. 25.) EüM rendeletet a természe-
tes gyógytényez őkről

41
dőövezet jelölhet ő ki a kijelölt hatóság/intézmény el őzetes egyetértésével. Gyógyhelyeken
minden olyan tevékenység tilos, amely a betegek gyógykezelését hátráltatja. A gyógyhely-ként, illet őleg üdülőhelyként kijelölt területen ideiglenesen tartózkodó személyeket – a
gyógy- és üdül őhelyek védelme, fejlesztése érdekében – jogszabály gyógyhelyi, ill. üdül ő-
helyi díj fizetésére kötelezheti. Ez nem az onos a helyi adóként alkalmazható idegenfor-
galmi adóval!
Az előbbiekben említett fogalmi meghatározások a gyógyhelyeket olyan területként (tele-
pülésként vagy településrészként) határozzák meg, amelyek különleges természeti adottsá-gokkal – a föld, a tengerek és a klíma termés zeti gyógyító eszközeivel -, a célnak megfelel ő
létesítményekkel és a gyógyulást, az emberi betegségek enyhítését vagy megel őzését szol-
gáló kúrákhoz megfelel ő gyógyhelyi jelleggel rendelkeznek. A rendelkezésre álló termé-
szeti gyógytényez ők jellege szerint megkülönböztetünk
⎯ fürdő-gyógyhelyeket (fürd ő- és ivókúrák az orvosi javallatoknak megfelel ően)
⎯ klimatikus gyógyhelyeket (véd ő- és ingertényez ők szerinti ajánlással)
⎯ fürdő- és klimatikus gyógyhelyeket.
Ahhoz, hogy a világosan elhatárolhassuk egymástól gyógyhelyeket és az üdül őhelyeket, a
természeti gyógytényez őket (víz, gázok, peloidok, azaz iszap, láp, klíma) a Nemzetközi
Balneológiai és Klimatológiai Egyesülés FITEC fürd ő- és gyógyhelyek elismerésére vo-
natkozó minimális feltételei szerint tudományosan be kell vizsgáltatni, el kell ismertetni és hatóságilag igazolni. Gyógyászati célokra való alkalmasságukat komplex fizikai, kémiai, biológiai és farmakodinamikai vizsgálatokon és klinikai megfigyeléseken alapuló tudomá-
nyos elemzésekkel és szakvéleményekkel kell alátámasztani.
A természeti gyógytényez őkre határértékeket kell meghatározni és azokat rendszeresen
felül kell vizsgálni. A természeti tényez őknek a tervezett gyógyászati célú felhasználásra
való megfelel ő hatékonyságáról meg kell bizonyosodni . Biztosítani kell, hogy tulajdonsá-
gaik állandósága megfelel ő igénybevétellel az el őírt kereteken belül maradjon. A termé-
szeti gyógytényez őket gyógyászati eszközként alkalmazó gyógyászati létesítmények a
gyógyhely jellege és hatásai szerint különböz őek. Épületek, létesítmények és készülékek
tartoznak hozzá. Ezeket használatra alkalmas és higiéniailag kifogástalan állapotban kell
tartani, valamint megfelel ően betanított ápolószemélyzetet kell rendelkezésre bocsátani.
A feltételezett gyógyhelyi jelleg a FITEC minimális követelményei szerint a következ ő té-
nyezők meglétét követeli meg:
⎯ A gyógyászati célt szolgáló táj kifejezetten pihen ő terület legyen.
⎯ Az infrastruktúrát a lehet ő legjobban biztosítani kell. Kiemelten minden intézkedést
meg kell tenni a kifogástalan ellátás és köztisztaság, valamint a környezetvédelem
érdekében (ipar, közlekedés, zajvédelem, leveg ő tisztasága, gázok stb.).
⎯ Külön figyelmet kell fordítani a gyógyhely ép ítészeti kialakítására. Barátságos kör-
nyezetet kell teremteni, pihenési jelleggel. A gyógyhelyi vendégek szórakoztatására megfelelő nagyságú épületeket vagy helyiségeket kell létesíteni.
⎯ A gyógyhely közelében lév ő közlekedési létesítmények ne zavarják a gyalogoso-
kat. A közlekedési f őútvonalakat a gyógyterület peremén kell elhelyezni.
⎯ az év során a gyógyászati célú üzemelés ideje alatt legalább egy gyógyhelyi orvos-
nak (fürd őorvosnak) folyamatosan a helyszínen kell tartózkodnia. Ennek az orvos-
nak speciális ismeretekkel kell rendelkeznie a gyógyhelyen kezelt betegségekr ől.
Rendelkeznie kell a betegségek diagnosztizálásához és a gyógyhely hatásai szerinti gyógyulás ellen őrzéséhez szükséges eszközökkel.

42
⎯ Biztosítani kell a kiegészít ő egészségügyi szolgáltatásokat (ment ő, betegszállítás,
fertőző betegségek elleni védelem).
⎯ A gyógykezeléshez tartozó szállásnak higién iailag kifogástalannak és lakhatóság
szempontjából kellemesnek kell lennie.
⎯ A gyógykezelés során a gyógyhelyi orvos el őírásainak megfelel ő (normál és diétás)
ellátást (étkezési lehet őséget) kell biztosítani.
A klinikai orvostudomány és a gyógyszertudom ány látványos gyógyászati sikereinek fé-
nyében az utóbbi évtizedekben els ősorban gyógyászati oldalról, egyre több fenntartással és
kétellyel tekintenek a fürd ő- és klimatikus kúrákra. A Nemzetközi Balneológiai és Klima-
tológiai Egyesülés a Német fürd őszövetség jelent ős közrem űködésével kidolgozta a kor-
szerű gyógykezelés alapelveit. Jelent ős az a felismerés, hogy egyrészr ől a klinikai orvostu-
domány és a gyógyszertudomány, másrészr ől a balneológia és a klimatológia egymásnak
nem versenytársa, hanem egymást kölcsönösen kiegészítik. A gyógyszerekkel és a kúrával
végzett egymást megel őző, követő vagy egyidej ű kezelések egymást er ősítik. A gyógyhe-
lyi kúra ezért nem a klinikai gyógyászat alterna tívája, hanem a kórház és az orvosi kezelés
ésszerű kiegészítése, a betegség optimális terápiája más súlypontokkal, maradandó károso-
dás esetén a lehet ő legjobb eredménnyel.
A gyógyhelyi kezelés az egészséges életfunkciók er ősítésére és ennek érdekében a pácien-
seknek az orvos által irányított tevékenységére (h a kell, életmódjának átalakítására) irányul
– ezen belül f őleg a megel őzésre és a rehabilitációra, valamint a balesetet szenvedetteknek
a mindennapi életbe és a munkába történ ő visszatérésének el ősegítésére.
A gyógyhelyek részletes ismertetése támpontot nyújt az üdülő, illetve vakáció- és közeli
pihenőhely jellemzéséhez. Mindkett ő az ember fizikai és pszichikai erejének helyreállítá-
sát, fenntartását és megel őző védelmét szolgálja. Leginkább az általános terápia funkcióját
teljesítik, azaz az üdül ő- és közeli pihen őhelyen hiányzik a gyógyhely lényegi komponen-
sét képező speciális orvosi terápia.
A wellness egyre nagyobb jelent őségre tesz szert az utóbbi években a megel őzés és az
egészség fenntartása terén. A megel őzés ma egészséges életvitelt, ezen belül rendszeres
testmozgást, a pihenést és az élményt megfelel ő kombinációját, valamint azokat a tényez ő-
ket jelenti, amelyek célja az egészség aktív meg őrzése és er ősítése. Ily módon a „szelíd”
turizmus részét képez ő wellness egyre inkább az egészségturizmus tartóoszlopa lesz.
Az üdülő és közeli pihen őhelyre történ ő felosztás megfelel a hozzá tartozó turisztikai kíná-
lat jellegének és földrajzi fekvésének, valamint a vonatkozó turisztikai keresletnek.
Az üdülőhelyeken a vendégek hosszabb ideig tartózkodnak1. A kínálat igazodik az üdülési
pihenés speciális szükségleteihez: komfortos szálláshelyek és ellátási létesítmények, sokfé-le elfoglaltsági lehet őség (sportlétesítmények) az id őjárástól való függetlenség figyelembe
vételével, speciális helyi jelleg és lehet őség szerint természeti állapotában meghagyott pi-
henő helyiségek, nyugodt, azaz zajmentes fekvés.

1 Egyes országokban, pl. Svájcban, statisztikailag a közeli pihenés és üdülés forgalmát id őben oly módon
különítik el egymástól, hogy a maximum 3 egymást követ ő vendégéjszakával összekapcsolt utakat a kö-
zeli üdülési forgalomhoz számítják. Üdülési forgalomhoz azokat az utakat számítják, amelyek legalább 4 egymást követ ő, nem üzleti célú lakóhelyen kívü li éjszakázással já rnak együtt.

43
A munka- és lakóhelyen kívüli pihenés iránti szükséglet er ősödése az utóbbi évtizedekben
nagy mértékben kihatott a rövid idej ű (egynapos és hétvégi pihenést magába foglaló) köze-
li, városkörnyéki üdülésekre . Egy svájci vizsgálatból, amely a hétvégi kirándulófor-
galomról készült, az derül ki, hogy a háztar tások több mint 80 százaléka évente legalább
egyszer részt vesz a hétvégi kirándulóforga lomban, és hogy minden hétvégén átlagosan a
lakosság 20-40 százaléka úton van. A kirándulások els ődleges közlekedési eszköze a ma-
gánautó, amelynek részesedése 70-79 százalék.
Hasonló eredményt mutatnak a közeli üdülésr ől a Münchenben és környékén végzett vizs-
gálatok, valamint a hazai kutat ások. A fiatal, egyszemélyes háztartások és a közép- és fels ő
társadalmi rétegek többszemélyes háztartásai a legaktívabb résztvev ői a közeli, városkör-
nyéki pihenésnek. A célterületek évszakonként eltér őek.
A klasszikus, tartós üdülést szolgáló üdül őhelyeken kívül a tulajdonképpeni közeli, város-
környéki üdül őhelyek főleg a közép-európai térségben ta lálhatók. Az Alpok alján és az
Alpok vidékén a közeli üdül őhelyek és az üdül őterületek gyakran egybeesnek (pl. a
Bodeni tó, Bündnerland, a berni felföld, Allg äu, a bajor Alpok, Salzburg tartomány stb.).
Mivel ezek az üdül őterületek az agglomerációk viszonylagos közelségében vannak és a táj
(hegyek, tavak), a klíma és az infrastrukturá lis létesítmények a közeli üdülésnél és az üdü-
lésnél egyaránt meghatározóak. Ezek az átfe dések ugyanakkor súlyos problémákat vetnek
fel, mivel a közeli üdülést és a tartós üdülést keres ők viselkedése nem azonos.
A hétvégi vendég bizonyos értelemben pihenést keres, a heti rohanástól ugyanakkor rövid
idő alatt nem tud szabadulni, és ezért tevéke nységre és szórakozásra gondol. A hétvégi
vendégnek ez a jellemz ő képe a téli sportoknál szembet űnő, és abból is adódik, hogy a hét-
végi vendég többnyire fiatalabb. A nyugtalanság elemét azonban a tömeg váltja ki. Jó pél-
da erre vasárnap esete az utakon az üdül őhelyekről a városi agglomerációk irányába haladó
személyautó-forgalom vagy a sportpályák állo másainál várakozó hatalmas sorok, valamint
a sípályák, túrautak vagy uszodák elárasztása hétvégi és egynapos kirándulókkal.
A hétvégi vendégek ezen áradata felté tlenül hátrányosan hat a közeli üdül őterületekre.
Egyrészt az üdül ővendég irtózik az ilyen hétvégeken elárasztott közeli üdül őhelyektől, mi-
vel a keresett nyugalmat és az „emberekt ől való mentességet” nem találja meg, ráadásul
ezeken a napokon ellátásában vagy tevékenysége során és a sportlétesítmények igénybevé-telénél a közeli pihenést keres ők tömege kifejezetten a falhoz szorítja . A közeli és a távoli
üdülési forgalom id ő
ben nyitott, csak nyáron, egy meghatározott id őre érvényes a túlzsú-
foltság.
A hétvégi üdül ővendég speciális követelményeket támaszt az ellátást nyújtó vállalkozá-
sokkal, a különféle létesítmények és a pihen őhely befogadóképességével szemben. Az
igénybevett létesítményeknek rövid távon képesnek kell lenni csúcsteljesítményekre, mi-közben a nagy kapacitás a hét többi napján és a többi évszakban (pl. síliftek) alig vagy
egyáltalán nincs kihasználva.
Ehhez járul a hétvégi üdül őforgalomnak az a további tulajdonsága, mondhatni az a tenden-
cia, hogy mind többen második lakással (nyaralóval, hétvégi házzal) is rendelkeznek va-
lamelyik tájképileg és közlekedésileg el őnyös helyen. Ezek a mozgalmak els ősorban az
agglomerációk közelében fekv ő üdülőhelyeket érintik a hétvégi házak és apartman-lakások
sokaságával. Egyes klasszikus üdül őhelyeket, mint pl. Davos, St .Moritz és Lenzerheide, az
a veszély fenyegeti, hogy valóságos alpesi városokká válnak. Pszichológiailag az üdül ő-
vendégre ugyanakkor hátrányosan hat az üdülések idejére lezárt számtalan hétvégi ház lát-
ványa, mivel tulajdonosaik gyakran nem a hétvégi telkükön akarják tölteni szabadságukat.

44
Ezen a ponton kezd ődik az ún. üdüléstervezés új felada ta. Abból kell kiindulni, hogy a kö-
zeli üdülés jelent ősége a második lakások arányának emelkedésével a következ ő években
jelentős mértékben növekszik. Ebb ől adódik a területrendezés számára az jelent új felada-
tot, hogy a hétvégi üdülés részére közlekedésileg és tájképileg megfelel ő területeket bizto-
sítson. Ezzel egy id őben megy végbe az üdül őterületek és üdül őhelyek természetes teher-
mentesítése, amelyek így meg tudják tartani eredeti rendeltetésüket.
A megfelel ő közeli üdül őhelyek megteremtése kétségtelenül jelent ős beruházásokat igé-
nyel a nagyvárosok részér ől. Az ilyen intézkedések ugyanakkor azoknak az agglomeráci-
óknak a feladatát képezik, amelyek szeretné k elérni, hogy érdemes legyen élni bennük. A
helyzeti el őny egyre inkább azon városok javára tol ódik el, amelyek lakóik részére városi
és városközeli üdül őterületek formájában vonzó életmódot kínálnak.
A tágabb értelemben vett idegenforgalmi településeken belül a közlekedési csomópontok
mindig is jelent ős feladatot töltöttek be. Az évszázadok so rán, amikor a ló, a lovas kocsi és
a hajó volt az egyedüli közlekedési es zköz, a fogatváltó-helyek és a kiköt őhelyek az utazá-
si forgalom középpontjában álltak. Ma a közlekedési központok, azaz a vasúti, közúti és légi közlekedési csomópontok és keresztez ődések az emberek mobilitásának növekedésé-
vel tartósan elveszítik jelent őségüket. A jobb vasúti és légi közlekedési csatlakozások, va-
lamint az autópályák kiépítése lehet ővé teszi fontos gazdasági és közigazgatási központok
rövid időre történő felkeresését anélkül, hogy az adott helyen kellene éjszakázni. Ez a fej-
lődés azonban oda vezetett, hogy a konferenciákat , értekezleteket, kiállításokat és üzleti
tárgyalásokat túlnyomórészt azokban a központokban tartják, amelyek jó, s őt nagyon jó
kontinentális és interkontinentális közlekedési összeköttetéssel rendelkeznek. Ez magya-rázza többek között a repül őtérrel rendelkez ő városokban a szálloda és kongresszusi cent-
rum építkezések évek óta tapasztalható fellendülését.
Mivel a kulturális rendezvények (zenei és színházi hetek, elismert oktatási és képzési he-
lyeken tartott tudományos szimpóziumok) alkalmasak arra, hogy – f őleg a turisztikai el ő-
és utószezonban – kiegészít ő utasforgalmat hozzanak, ezt a lehet őséget nem szabad fi-
gyelmen kívül hagyni. Az oktatási célú turizmusba n a történelmi épületek és a kultúrtörté-
netileg fontos helyek, mint azt Olaszorszá gban, Görögországban, Izraelben, Egyiptomban,
Indiában stb. számos példa mutatja, meghatá rozó szerepet játszanak. A vallási központok
(Róma, Mekka, Benáres) az el őzőekhez hasonlóan jelent ős évi utazási áradatot váltanak ki.
A közigazgatási központok , főleg ha egyben gazdasági központok is, meghatározó turisz-
tikai lehet őséggel bírhatnak, ha konferenciák és kongresszusok ürügyén a vendégek hosz-
szabb ideig tartózkodnak ott. Az évente megrendezett vásárok és kiállítások az érintett vá-rosoknak csúcsforgalmat hoznak és nagymérté kben támogatják a helyi szálloda- és ven-
déglátóipart. Az üdül őhelyekkel ellentétben a gazdasági és közigazgatási központok láto-
gatottsága az egyes hónapokat nézve éves szin ten egyenletesebb. Ezzel szemben ezekben a
városokban a hétvégeken, szabadságid ő alatt és ünnepnapokon minimális a látogatottság.
A felsorolt különféle településtípusok zöme csak egymással szorosan együttm űködve ké-
pes hatékonyan fejleszteni a fogadási feltételeket, markáns arculatot építeni, igazi turiszti-kai desztinációt teremteni. Az együttm űködésnek vannak spontán, alulról kezdeményezett
formái, és vannak jogszabályilag létesített, az állami pénzeszközök redisztribúciójához kapcsolódó társulásai. A tervezési-statisztikai ré giók és a turisztikai régiók lehatárolása el-
tér egymástól – szerintem eléggé szerencsétlenül és nem feltétlenül szükségszer űen. A
KSH által kezelt kistérségi társulások jelent ős része sem éppen turizmusfejlesztés miatt
alakult, hanem a területfejlesztési pénze khez jutás egyik eszközeként. Az igazi él ő együtt-
működések egységes turisztikai desztinációk körül formálódnak és m űködnek…

45
4.2.3 Turisztikai vállalkozások
A vállalkozások és „üzemek” az emberi társadalom keretében termel ő tevékenységet vé-
geznek annak érdekében, hogy valamilyen anyagi vagy nem anyagi javakat a társadalom valamely elemei és alrendszerei számára el őállítsanak
1. A turizmus tárgya alrendszer kere-
tében az idegenforgalmi vállalkozások turisztikai szolgáltatásokat állítanak el ő.
A turisztikai vállalkozások célja tárgyi és személyi vonatkozású szolgáltatások el őkészíté-
se, előállítása és értékesítése a megfelel ő termelési eszközök (munka, t őke, föld) tartós
összekapcsolásával a turizmus keretében. A turisztikai vállalkozások feladata többé-
kevésbé kizárólag a dologi és személyi vona tkozású idegenforgalmi szolgáltatások el őállí-
tása lehet. Ennek következében jelent őségük a turizmus tárgya alrendszerben különböz ő.
Azok a turisztikai létesítményeket nevezhet ők primer turisztikai vállalkozásoknak vagy
elsődleges szolgáltatású turisztikai vállalkozásoknak , amelyek szolgáltatásaikkal kizáró-
lag vagy túlnyomórészt az idegenforgalmat szol gálják, és ez jelenti számukra az egziszten-
ciális alapot, a f ő tevékenységi profilt.
A tényleges turisztikai vállalkozások a jobb megkülönböztetés céljából az adott turisztikai
vállalkozás els ődleges kapcsolati rendszeréb ől kiindulva osztályozhatók:
⎯ tárgyi vonatkozású turisztikai vállalkozások
⎯ alanyi vonatkozású turisztikai vállalkozások
⎯ kapcsolatteremt ő turisztikai vállalkozások.
Az elsődleges szolgáltatási terület tárgyi vonatkozású turisztikai vállalkozásai szoros kap-
csolatban állnak a turisztikai településsel.Els ősorban a szálláshelyek említhetők. A szállást
nyújtó vállalkozások sokféle formája megfelel a különböz ő komfortfokozatú és árfekvés ű
szolgáltatások iránti különböz ő szükségleteknek.Különbséget szoktak tenni kereskedelmi
és nem kereskedelmi szálláshelyek, valamint szállodajelleg ű és egyéb szállástípusok közt.
Svájcban a szállodák egységes osztályozása a következ ő ismérvekb ől indul ki:
⎯ helyszín (fekvés), a szállodai ingatlan (építészeti kialakítás, közvetlen környezet),
⎯ a fő szolgáltatások, a szálláshoz és az ellátáshoz köt ődő szolgáltatások min ősítése,
⎯ személyi szolgáltatások (szakképzettség, szakmai tapasztalat stb.),
⎯ dologi szolgáltatások (építészeti állapot, helyiségek, technikai berendezések),
⎯ a termelési és kereskedelmi szolgáltatások min ősítése az ellátás területén,
⎯ konyhai szolgáltatások,
⎯ pinceszolgáltatások (italválaszték, kínálat),
⎯ a személyi és dologi szolgáltatások, valamint kereskedelmi szolgáltatások összesí-
tett minősítése a kiegészít ő szolgáltatás-területeken
⎯ az összes ismérv rend és tisztaság vonatkozású min ősítése.

1 Lásd ULRICH H. (1968): Die Unternehmung als produktives soziales System, Grundlagen der
allgemeinen Unternehmungslehre, Ins titut für Betriebswirtschaft an de r Hochschule St. Gallen, Paul Ha-
upt, Bert/Stuttgart

46

szálláshelyek

szálloda egyéb szállástípusok szinonimák: szinonimák: hagyományos szállodák más szállásfajták tulajdonképpeni szállodák kiegészít ő szállások

Forrás: Kaspar C., Fremdenverkehrsökologie – ei ne neue Dimension der Fremdenverkehrslehre,
Festschrift Prof.Dr.P.Bernecker, Hochschule für Welthandel, Wien 1973.
9. ábra – A szálláshelyek svájci kategorizálása1
A primer szolgáltatási terület sajátos turisztikai vállalkozásának nevezhetjük a gyógyászati
létesítményeket . A szállodákkal és egyéb szálláshelyekkel összehasonlítva az eltérés abban
rejlik, hogy m űködésükben jelent ős az orvosi és gondozási tevékenység, beleértve a speci-
ális terápiákat (fürd őkúrák, klímakúrák stb.). Ezeknél a szállás és az ellátás csak kisegít ő
szolgáltatás.
A primer szolgáltatási terület turisztikai vállalkozásaihoz kell sorolni a turisztikai közleke-
dési létesítményeket is, mivel szinte kizárólag csak turisztikai szolgáltatást végeznek és
szolgáltatási kínálatukat (menetrendjüket) a turisztikai kereslethez igazítják (szezonális üzem). A turisztikai közlekedési létesítmé nyekhez soroljuk a sportcélú és más szabadid ős
attrakciót jelent ő közlekedési eszközöket, mint pl.
⎯ drótkötélpályák (oda-vissza közleked ő és körforgó üzemmóddal), drótkötél-vasutak
(függőkabinos „lanovka” v. téléphérique),
⎯ sí- és ülőszékes liftek (vontatólifteket),
⎯ fogaskerek ű vagy egysín ű vasutak
⎯ lovas- és gyaloghintók, echós szekerek, riksák, tutajok,
⎯ kiránduló személyautó- és buszjáratok, a ki ránduló és körutazási járatok és a légi
turisztikai vállalkozások charter-járatai.
A speciális termel ő „üzemek” mint tulajdonképpeni turisztikai vállalkozások közé tartoz-
nak pl. az utazási cikkeket (b őr, textiláruk), sportfelszereléseket (sí, csónakok stb.), emlék-
tárgyakat és utazással kapcsolatos nyomdai termékeket (útikalauzok, térképek stb.) gyártó cégek. Ezekkel a gyártókkal együtt meg kell említeni a kapcsolódó kereskedelmi árusító helyeket is (kioszkok stb.).

1 A szakirodalomban helyenként az els ő csoportot hôtellerie , a másodikat parahôtellerie névvel is jelölik. – appartement
– üdülőlakás
– üdülőház
– átépített parasztház
– privátszoba bérlése
– kemping
– lakókocsi
– ifjúsági szállások – közös szállások
-t ö m e
gtábor- szálloda – fogadó – panzió appartement-szálló
második lakás

47
A primer szolgáltatási terület speciális szolgáltató vállalkozásaihoz soroljuk pl. a kollégi-
umokat, szórakoztató létesítményeket, sportfelszerelés-kölcsönz őket, csónakkölcsönz őket,
idegenvezet őket, hegyi vezet őket, sportoktatókat, tolmácsokat, hordárokat.
Bernecker az alanyi vonatkozású turisztikai vállalkozásokhoz sorolja mindazokat az ide-
genforgalmi létesítményeket, amelyek a turizmus alanya, a turista körül tevékenykednek.
A primer szolgáltatási területnek a turizmus alanyára irányuló idegenforgalmi létesítménye
az idegenforgalmi információs iroda . Bernecker különbséget tesz egy idegenforgalmi
vállalkozás megbízásából tevékenyked ő reklám ügynökség és a helyi, regionális és orszá-
gos idegenforgalmi non-profit reklám intézmények között.
Ebben az értelemben a reklámhoz kellene soro lni a PR-munkát is, habár a reklám és a köz-
véleményt kezelő Public Relations a turizmusban is elkülönítend ő egymástól. Ez a megosz-
tás a turisták informáltságának növekv ő jelentőségére vezethet ő vissza. Míg a Public
Relations és az általános cégreklám f ő feladata az imázsépítés, a termékreklám arra irá-
nyul, hogy egy konkrét áru vagy szolgáltatás vona tkozásában vételre késztessen. Így a
Public Relations mint általános közönségkapc solatot szolgáló eszköz, a reklámot megel ő-
zi.1
Alanyi vonatkozásúak azok a létesítmények is, amelyek az idegenforgalom résztvev őit a
különböző utazási kockázatok ellen biztosítják . A turizmus jelent ős fejlődése a különböz ő
utazási tevékenységek biztosítási védelmének kialakulását eredményezte (utazási baleset,
utazás közbeni betegségi és kórházi költség ek, autó-casco, jogsegély, poggyászbiztosítás,
lemondási költségek, hazaszállítás stb.).
Végül utalni kell azokra a szervezetekre, amelyek utazás-finanszírozással foglalkoznak.
Ennél előtérbe kerül az úgynevezett fogyasztási hitel, az utazás finanszírozása kés őbbi fi-
zetési határid ő mellett. Ez a finanszírozás f őleg a hitelkártya intézményével – Diners Club
vagy Amexco és VISA/Mastercard stb. – történik. A megfelel ő hitelkártyák lehet ővé teszik
a termékek és szolgáltatások igénybevételének készpénz nélküli, kés őbbi számlázás mellett
történő igénybevételét.
A turizmus alanya és a turizmus tár gya közötti tulajdonképpeni kapcsolatot az ún. kapcso-
latteremtő turisztikai vállalkozások hozzák létre. (10. ábra) Ebbe a csoportba tartoznak el-
sősorban az utazási irodák, mint utazásszervez ő és utazásközvetít ő vállalkozások. Az el-
múlt évtizedben ez a két funkció a szakosodást követel ő konkurencia nyomására elkülönült
egymástól. Az utazások rendezvényként történ ő szervezését, meghatározott úti célokra
szóló „utazáscsomagok” utazással és tartózkodással együtt történ ő kínálatát egyre inkább
átvették az utazási iroda ágazat vállalatai, az úgynevezett túraszervez ők vagy utazásszer-
vezők. Az utazási kínálatot saját irodákon vagy a közvetít ő utazási irodák hálózatán (kiske-
reskedőkön) keresztül adják el a vev őknek. Meglév ő értékesítési szervezeteik el őnyei a
csomagküld ő áruházakat is arra ösztönözte, hogy az utazásokat levélben történ ő megrende-
lés útján értékesítsék (Hertie, Kaufhof, Karstadt stb.).
A helyi, regionális és állami turisztikai szer vezetek, valamint a légitársaságok (saját fogla-
lási rendszer) turisztikai szolgáltatások direkt közvetítésével és eladásával magukra vállal-ják a kapcsolatteremt ő idegenforgalmi vállalat feladatát.
Minden esetre megállapítható, hogy az utazásokna k csak mintegy negyedét-ötödét szerve-
zik (közvetett vagy többlépcs
ős értékesítési mód) kapcsolatteremt ő turisztikai vállalkozá-
sok (utazási irodák, közlekedési irodák). A közvetett értékesítési mód akkor el őnyös, ha a
turista turisztikai szolgáltatáscsomagot vesz igénybe.

1 A turisztikai reklámvállalkozással mint turisztikai reklámintézménnyel a következ ő fejezetben, valamint a
turisztikai politikánál még foglalkozunk.

48

Forrás: Kaspar C., Fremdenverkehrsökologie – ei ne neue Dimension der Fremdenverkehrslehre,
Festschrift Prof.Dr.P.Bernecker, Hochschule für Welthandel, Wien 1973.
10. ábra – A kapcsolatteremt ő turisztikai vállalkozások feladatmegosztása
A szekunder vagy közvetett turisztikai vállalkozás mint a másodlagos szolgáltatási terület
turisztikai „üzeme” a turisztikai kereslet szolgálatában áll anélkül, hogy az dönt ően érin-
tené, a tevékenységi f ő profilja lenne, illetve eltartaná.
Ennél az elhatárolásnál minden esetre t udatában kell lennünk annak, hogy vannak fontos
kivételek Ez az eset f őleg a vendéglátóhely , mint ellátást nyújtó vállalkozás esetében áll
fenn, ahol a helyszín dönt ően meghatározza a besorolást.
Az éttermi üzem általában sokkal inkább közvetve szolgálja az idegenforgalmat és közvet-
lenül a hazai vendég szükségleteit. Ennek k ijelentése azonban nem ellentétes azzal a meg-
állapítással, hogy az ellátást nyújtó vállalkozás ok, eltekintve a szállás és az ellátás közötti
szoros kapcsolattól, az idegenforgalmi helyen meghatározó feladatot látnak el.
A szállodáknál megállapítottakhoz hasonlóan az éttermi üzem is sok megjelenési formában
létezik. Ez a formai gazdagság az ellátást nyújtó üzemeknél is a mai kereslet nagyon eltér ő
követelményeire vezethet ő vissza. A bels ő berendezés, az étlap és az italválaszték szerint
megkülönböztetjük éttermet , mint min őségileg vezet ő ellátási üzemet (grill-vendégl ő, fran-
cia étterem), a vendéglőt (részben egyszer űbb, szokásos kínálat), az étkezdét , valamint a
korlátozott, illetve speciális választékot nyújtó pizzériákat, kávézókat, teázókat, bárokat,
borozókat és söröz őket, snack-bárokat és önkiszolgáló létesítményeket .1

1 Speciális vev őkörre irányuló választékkal rendelkeznek, pl . Mövenpick-egységek: Mövenpick-éttermek
(Baron de la Mutte-Rotisserie, Beef-Clubs), a Silb erkugel-vállalkozások (gyors kiszolgáló büfék és ét-
termek), a Cindy-féle családi éttermek, az autópálya-pihen ők, szállodai éttermek, valamint a Mövenpick
szállodalánc.

49
Ehhez hasonlóan helyszínorientált a közlekedési vállalkozások besorolása a primer és sze-
kunder szolgáltatási területek idegenforgalmi „üzemei” közé. A turisztikai közlekedési lé-
tesítményekt ől eltekintve a turisztikai forgalom részesedése a közlekedési vállalkozások
árbevételében és profitjában nagyon változó. A nem turisztikai közlekedés nagyobb há-nyada például azzal függhet össze, hogy a közle kedési eszközök egészben évben üzemel-
nek és a közlekedési jövedelem specifikus öss zetételét üzemi és díjszabási intézkedésekkel
veszik számításba.
Az idegenforgalomra vonatkoztatva a másodlagos szolgáltatási terület közlekedési vállala-
tai tulajdonképpeni szállítóként m űködnek. Ez érvényes az általános közlekedés ű vasutak-
ra, a koncessziós autófuvarozási vállalkozásokra, a mozgópostára, a hajók vonaljárataira és a menetrendszer ű repülőjáratokra.
A termelő és kereskedelmi vállalkozások nagy része közvetve hasznot húz az idegenforga-
lomból – ezt több kutatás is alátámasztja. E közben nem szabad figyelmen kívül hagyni,
hogy az idegenforgalom a lakossági jövedelemhez országos, regionális és helyi szinten tör-
ténő hozzájárulásával a vásárlóer ő és ez által a különböz ő szolgáltatások iránti kereslet nö-
vekedéséhez vezet. Nyilvánvaló a szoros kapcsolat egyrészt a szállást és ellátást nyújtó lé-tesítmény, másrészt a mez őgazdasági, kisipari és ipari termel ő vállalkozások között.
4.2.4 A turisztikai szervezetek – civilek és nem civilek
Ahhoz, hogy a turizmus tárgyának nevezett turisz tikai kínálat a szolgáltatáscsomagját ke-
reső turisztikai alany elvárásainak megfeleljen, a kínálati elemek közötti egyes kapcsolato-
kat speciálisan kell kialakítani és szervezni. Az egyes turisztikai vállalkozások és az egyes
turisztikai települések részfunkcióit külön szervezési rendszerekkel és módszerekkel össz-
hangba kell hozni. A turisztikai szervezetek a turisztikai vállalkozások és turisztikai tele-
pülések részfunkcióit koordinálják. Ezek főleg a politikai-közigazgatási szervezetek vál-
lalják magukra a szervezési és koordinációs fe ladatok egy részét. A politikai intézmény
mintegy non-profit turisztikai szervezetként lép fel.
Svájcban a községek a turisztika támogatását és az ezzel összefügg ő szervezési és kialakí-
tási problémákat speciális helyi gyógyászati és turisztikai egyesüléseknek engedik át. Ez-zel szemben Németországban és Ausztriában ezek a feladatok részben az idegenforgalmi
hivatalokhoz, részben a községi közigazgatáshoz tartoznak, vagyis nincs egységes gyakor-lat.
Magyarországon a települések többnyire forráshiányos önkormányzatai eltér ő intenzitás-
sal és hatékonysággal foglalkoznak turizmusszervez ő és marketingtevékenységgel, a na-
gyobb központokban információs irodákat (Tourinformokat) m űködtetnek. Konkrétan jog-
szabályban nevesített idegenforgalmi feladatokkal csupán a f ővárosnál, a megyei jogú vá-
rosoknál és a megyei önkormányzatoknál találkoz hatunk. Települési szinten a törvény a tu-
rizmust nem sorolja a kötelez ő feladatok közé, ezért a legtöbb önkormányzatnál ez önként
vállalt feladat. A települési és kistérségi turisztikai egyesülések, szövetségek szervez ődése
folyik, a svájcihoz hasonló szerep-átvállalás még kevésbé jellemz ő.
A politikai szervezetek feladatvállalását a civil turisztikai szervezetek munkája egészíti ki.
Ahogy az egyesületként vagy szövetségként létre hozott helyi és regionális turisztikai szer-
vezetek feladatjegyzéke is mutatja, a közigazgatási, a vállalkozói szféra és a lakosság kö-zös érdekérvényesít ő és szervez ő fórumai. A helyi és regionális turisztikai szervezetek sze-
repkörét több külföldön több helyen is városi/ községi vagy regionális hivatalok töltik be.
A civil szervezetek (gyógyhelyi és turisztikai egyesülések, regionális szövetségek) az adott
ország politikai-gazdasági rendjébe tagolódva kom oly szereppel bírnak a turisztikai ágazat

50
magánkezdeményezéseinél és önfenntartásánál. Ez a privát jelleg a szervezetet rendkívül
rugalmassá teszi, és a többi szolgáltatót is együttm űködésre készteti. Feladataik:
a) Általános helyi és regionálpolitikai idegenforgalmi feladatok
— gyógyhelyi, illetve idegenforgalmi politikai, illetve regionális idegenforgalmi
politika kidolgozása és megvalósítása,
— a kulturális, népm űvészeti, társasági és sportélet el ősegítése stb.;
b) Közigazgatási jelleg ű feladatok
— turisztikai információs iroda m űködtetése,
— a vendégfogadásra vonatkozó javaslatok, útmutatások és panaszok intézése;
c) A turisztikai kínálat együttes alakítása, közrem űködés és üzemeltetés
— részvétel a turisztikai kínálat alakításában és koordinálás,
— gyógyhelyi és idegenforgalmi létesítmények m űködtetése;
d) Public Relations, reklám, médiakapcsolatok
e) Rendezvényszervezés, a kongresszusi és konferencia-turizmus el ősegítése.
Növekszik a turisztikai szervezetek munkájának jelent ősége a turisztikai érzék (a turizmus
összefüggéseinek megértésével) vagy a turisztikai tudat vagy a turisztikai gondolkodásmód elősegítésével kapcsolatban. Müller/Boess szerint a turisztikai tudat „a kollektív település-
és üdülőhely-identitás tisztázását szolgálja és ezért öntudatot teremt. El ősegíti azt a szük-
séges feltételt, hogy a vendégek és vendéglátók mint felvilágosult, egyenjogú és emancipált
emberek találkozhassanak.” A turisztikai tudat és a turisztikai érzék befolyásolásának esz-
közeként és módjaként a következ őket nevezik meg: nyílt turisztikai fórum, akciók a la-
kossággal, akciók a politikai mandátumok birtokosainál, akciók az iskolákkal. A turisztikai tudat az átfogó kínálati min őség feltétele.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Falusi Turizmus Egyesület 2005 decemberében elfogadott
alapszabálya többek között az alábbi feladatokat nevesíti:
a) A falusi turizmus fejlesztése és népszer űsítése, ezen belül az ún. zöld turizmus,
öko- és bioturizmus kialakítása, a hagyományok meg őrzése, a sajátosságok és
adottságok felkutatása, többi turisztikai vonzástényez ő feltárása, ill. összegy űjtése;
b) Marketing stratégia kidolgozása, célja a desztinációk, a tagok és szolgáltatásaik
bemutatása, piacra jutásuk támogatása. Szervezi a kínálat megjelenítését szakkiállí-tásokon és vásárokon, egyéb rendezvényeken, kiadványokban és más médiákban.
c) A helyi (települési) és kistérségi falusi turizmus szervezetek és szolgáltatók össze-
fogása, koordinálása, az egyesületi rendszer segítése.
d) Együttműködik minden olyan helyi és országos társadalmi szervezettel, intézmény-
nyel és vállalkozással, amely hatást gyakorol a falusi turizmus fejl ődésére.
e) A falusi turizmushoz kapcsolódó országosan elfogadott min ősítési rendszerek és
védjegyek alkalmazása.
f) A falusi vendégfogadás etikai kódexének kidolgozása és betartásának ellen őrzése.
g) Véleménynyilvánítás a falusi turizmussal kapcsolatos szakmai kérdésekben. (okta-
tás, minősítés, területfejlesztés stb.), szaktanácsadó hálózat m űködtetése.
h) Rendszeres információk biztosítása a ta gok részére a falusi turizmust érint ő dönté-
sekről, fejlesztési és pályázati lehet őségekről.

51

Utazásszervez ő
Nyilvános médiák Egyéni vendégek

ˆ közvetlen üzleti kapcsolatok,
hálózat
ˆ a turisztikai kínálat központi
koordinálása
ˆ közvetlen marketing
ˆ közvetlen közvetítés
ˆ központi információs iroda
ˆ kapcsolattartás funkció

Szállítási üzemek Turisztikai szövetség Község/tartomány

ˆ leginkább maguk az üzlettár-
sak (liftek, buszok)
ˆ irányító mechanizmusok
célcsoportszelekción és politi-kai összefonódáson keresztül
ˆ leginkább szoros személyes
összefonódás
ˆ törvényen alapuló együttm ű-
ködés
ˆ hatás a közjogi testületekre

Szállodák
Szabadidős programok
szervezői
Hazai, helyi

ˆ szobaközvetítés és foglalás
ˆ személyes összefonódás
ˆ vendégszervez ő
ˆ leginkább maguk a legfonto-
sabb szabadid ő létesítmények
üzlettársai
ˆ a kereslet irányítása
ˆ önálló információpolitika
ˆ az egyesületi élet és a turiszti-
kai kínálat integrációja

Forrás: Müller H.R., Kaspar C., Schmidhauser H.P., Tourismus 2010. Delphi-Umfrage 1991 zur
Zukunft des Schweizer Tourismus, Bern és St. Gallen 1991
11. ábra – A turisztikai szövetség kapcsolata az intézményekkel és a vállalkozásokkal1
Magától értet ődő, hogy az egyes feladatok turisztikai településenként különböz ő jelentősé-
gűek. A specifikus feladatokat, mint magán idegenforgalmi szervezetek, a szakmai szerve-
zetek, kamarák és a speciális célú intézmények vállalják magukra.
4.2.5 Együttm űködés kényszere
A sürgető idegenforgalmi problémák megoldásában egyre er ősödik a községek közötti
együttműködés . Svájcban az elmúlt évtizedekben egyre több kanton adott ki idegenfor-
galmi törvényt, amelyek célja az volt, hogy az idegenforgalom támogatására irányuló tö-
rekvéseket támogassák és f őleg, hogy olyan létesítmények és projektek költségeihez járul-
janak hozzá, amelyek els ősorban idegenforgalmi érdekeket szolgálnak. A kanton azonban
csak akkor nyújt támogatást, ha a községek maguk is támogatják a turisztikai törekvéseket, egymással összefognak, és e közben segítik a településen belüli együttm űködést is!
2
A magyarországi gyakorlat szintén ebbe az irányba mutat, ámbár sokszor mintha nem len-
ne eléggé rugalmas… A tervezési-statisztikai , de még a turisztikai régiók kialakításánál
sem volt els ődleges szempont, hogy figyelembe vegyék a turisztikai desztinációkat formá-
ló természeti és gazdaságföldrajzi hatótényez őket, a kulturális örökség kisugárzásait, e he-
lyett a létez ő közigazgatási rendszer egyes elemeit, a megyéket, kistérségeket és települé-
seket foglalták csoportokba. A felülr ől kitalált együttm űködés azért m űködik, mert más-
képpen nincs mód a helyi érdekérvényesítésre, a centralizált állami pénzeszközök redisz-
tribúciójának ez a kialakított csatornája. Az alulról formálódó kistáji turisztikai együttm ű-
ködések száma ugyanakkor örvendetesen n ő, ezek az igazán életképes formációk…

1 HOPFENBECK W. & ZIMMER P. (1993): Umweltorientiertes Tourismusmanagement, Landsberg
2 SCHLEGEL F. (1980): Kantole Fremdenverkehrsgesetze im Lichte des Tourismuskonzepten des Bundes,
Sonderreihe des Instituts für Fremdenverkehr an der Hochschule St. Gallen, St. Gallen

52
4.2.6 Területrendezés, fejlesztés és tervezés
A tervezési-statisztikai régiók kialakítása lényegileg az Európai Uniós csatlakozás köve-
telményeinek eleget téve ment végbe Magyarországon. Ennek lényege röviden:
Az Európai Unió statisztikai területi egység einek jegyzékét (NUTS) abból a célból alakí-
tották ki, hogy egy egységes és összefügg ő váz álljon rendelkezésre az Unió területi felosz-
tásáról, és ennek alapján állíthassák össze a regionális statisztikákat. Minden tagállamnál meghatározták a NUTS1 els őszintű, NUTS2 másodszint ű és NUTS3 harmadszint ű régió-
kat. A NUTS jegyzék lényegében a tagországokban érvényben lév ő területi felosztásokra
épül. A területi rendszert folyamatosan építették be az Unió statisztikáinak különféle terü-leteire, és az egyes számításoknál is áttért ek az új beosztásra. A NUTS jegyzék: a megfo-
galmazott célok területi vetületének alapját képezi, mivel az egyes régiók társadalmi-gazdasági mutatói révén határozzák meg az anyagi támogatásban részesül ő területeket. A
három szint közül itt a NUTS2 szint els ődleges fontosságú, mivel a regionális célkit űzések
közül az 1. számú cél, az elmaradott régiók gazdasági felzárkóztatása, ezt a régiószintet cé-lozza meg. A NUTS2 szint (alaprégiók) az a sz int, amely a tagországok által általánosan
használt keret a régiókra vonatkozó regionális politikai célok megvalósítására, míg a NUTS3 szint a helyi problémák feltárására és a konkrét akciók megvalósítására alkalmas.
A NUTS2 szint az Unió regionális politikáj ának kiemelt célterülete, s így jelent ős anyagi
támogatást ezen a szinten ítélnek meg.
Magyarországon a kormányzati oldal új, több me gyét egybefoglaló régiók kialakítása mel-
lett döntött, ennek alapján a NUTS1 szintet az ország, a NUTS2-t a régiók, a NUTS3-t pe-
dig a megyék jelentik. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban nevesített tervezési-
statisztikai regionális beosztás hét régi ót jelölt ki, Komárom-Esztergom megye a Közép-
Dunántúli Régió ba lett besorolva Fejér és Veszprém megyékkel együtt.
1
A tervezési-statisztikai régióknak megteremtették a szervezeti/intézményi hátterét, létre-
hozták a Regionális Fejlesztési Tanácsokat, munkaszervezeteiket, ill. a Regionális Fejlesz-tési Ügynökségeket. A területfejlesztési célel őirányzatból leosztott regionális forrásokból
turisztikai tervezést és infrastruktúrafejlesztést is támogatnak pályázati rendszert m űköd-
tetve – a vonatkozó területfejlesztési jogszabályok keretei között. A statisztikai-tervezési régiók szintjén az érdekegyeztetési és döntéshozatali folyamat azonban jellemz ő módon
inkább politikai, mint szakmai szempontok figye lembevételével valósul meg, az adott ré-
gióban az egyes megyék nincsenek azonos lobbihelyzetben – Komárom-Esztergom megye ebből a szempontból mintha hátrányban lenne a Fejér és Veszprém megyével szemben.
A turisztikai régiók kialakítása nem
követi a tervezési-statisztikai régiós felállást. Komárom-Esztergom me-gye döntő része a Közép-Dunántúli
Turisztikai Régióba, míg Esztergom és a Dunakanyar néhány Komárom-Esztergom megyei falva a Buda-
pest–Közép-Dunavidéki Turisztikai Régióba kapott besorolást. E kett ősség nem feltétlenül
szerencsés, habár tény, hogy Esztergom és a Dunakanyar települései szinte alig köt ődnek a
megye többi részéhez a turizmusfejlesztés és –szervezés során.

1 Miután a 8. fejezett ől kifejezetten a Komárom-Esztergom megye áll a vizsgálat középpontjában, a regio-
nális tervezés alapelemeit erre a megyére és befoga dó régiójára, régióira hi vatkozva vázolom fel.

53
A Közép-Dunántúli Turisztikai Régió a Dunától a Balaton-felvidékig terjed. A Magyar
Turizmus Rt honlapja így jellemzi: „…Magyarország kicsiben. Ami országunkra jellemz ő,
az itt mind megtalálható. A régió „f ővárosaként” itt fekszik a régi koronázó város, Székes-
fehérvár, a királyok városa, a magyar államiság bölcs ője, de itt található a királynék vá-
rosa, Veszprém is.” A találomra kiválasztott rövid kedvcsinálóban egyedül csak az Ászár-
Neszmélyi borvidéket említik meg Komárom-Esztergom megyéb ől. A Budapest-Közép-
Dunavidék Turisztikai Régió magában foglalja Budapestet, Pest megyét, ezen kívül 8 te-
lepülést Komárom-Esztergom megyéb ől, illetve 13 települést Nógrád megyéb ől. A turisz-
tikai régiókhoz igazodva m űködnek a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok és a Magyar
Turizmus Rt. Regionális Marketing Igazgatóságai. Talán a sz űkebb profilnak köszönhet ő-
en az idegenforgalmi szakma i irányultság és a szakszer űség ezen a szinten jobban érvénye-
sül, mint a területfejlesztés teljes vertikumával foglalkozó tervezési-statisztikai térségek in-tézményrendszere esetében, Komárom-Esztergom megye megjelenése is markánsabb
A NUTS 4 szerinti kistérségi felosztás Komárom-Esztergom megyében 7 területfejlesztési
kistérséget különböztet meg, melyb ől 3 térség (esztergomi, komáromi, tatai) közvetlenül
határ mentén fekszik, a többi (dorogi, kisbéri, oroszlányi és a tatabányai) a Dunától távo-
labb. Ezeknek a kistérségeknek a kialakítása kor idegenforgalmi szempontokra nem nagyon
voltak tekintettel, kézzelfogható jelent őséggel csak a statisztikai feldolgozások során, va-
lamint a területfejlesztési érdekérvényesítés mechanizmusában bírnak. A kistérségek ide-genforgalmi kínálatát és helyzetét áttekintve jól érzékelhet ő, hogy ez a fajta településcso-
portosítás mennyire távol áll a turizmusfejlesztés korszer ű elveitől. Egyértelm űen pozitív
ellenpélda a tatai kistérség szerepvállalása, amely pl. régiótérképet jelentetett meg Az Ál-
tal-ér vízgy űjtő területe és a Tatai kistérség épített és természetvédelmi értékei címmel, és
mind közül a legaktívabban segíti a megye „zöldturizmus”-koncepciójának megvalósítását.
Nem véletlenül alakultak ki az önkormányzati társulások és a kistérségi civil szervez ődé-
sek, amelyek önkéntesek, és rendszerint egy vagy több közös szándék motiválta szervez ő-
désüket. Ilyen pl. a Bakonyalja Környezetvédelm i és Turisztikai Egyesület, az Esztergom
Környezetkultúra Egyesület, vagy a Pilis-Gerecse térség Vendégváró Egyesülete. Ebben a körben az egyik legmeghatározóbb a Komárom- Esztergom megyei Falusi Turizmus Egye-
sület. Az önkormányzati társulások és a civil szervez ődések közös jellemz ője a pénztelen-
ség, amely számtalan esetben a pályázati forrásokat is elérhetetlenné teszi számukra, mert nem képesek felmutatni az el őírt saját er őt.
A megyén túlnyúló együttm űködési megállapodásra épül az Észak-Pannon Kultúrturisz-
tikai Társulás , amely a Bábolnai Ménesudvar, a komáromi Monostori-er őd Hadkultúra
Kht, a Herendi porcelángyár Rt és a Pannonhalmi F őapátság részvételével közös turisztikai
termékcsomagok kialakítására és piacra v itelére irányul, hogy ezáltal több napos nívós
programokkal növelhessék a vendégforgalmat és az idegenforgalmi bevételeket.
A regionalizmus sajátos megjelenési formáját képezi a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió , amely
Magyarország területér ől Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér és Pest megyéket, Szlo-
vákiából pedig Nyitra kerületét egyesíti. A Vág-Duna-Ipoly Eurorégió a magyarországi te-
rületfejlesztési és az ahhoz csatlakozó idegenforgalmi régiós felosztásból így lefedi a Kö-zép-dunavidéki és a Közép-dunántúli régiók na gy részét. Az Eurorégió megalakításakor
kijelölt főbb turisztikai célok:
– A régió vonzóbbá tétele, a gazdaság és az idegenforgalom összehangolt fejlesztése a
határon átnyúló kapcsolatok er ősítése révén. A területfejlesztés és a területrendezés
összehangolása. Közös projektekre, progr amokra ajánlások kidolgozása, koordinálása,
közös projektek, programok kidolgozásának, lebonyolítása, támogatása.

54
– A közös kulturális örökség ápolása, oktatás i, tudományos és innovációs bázisok közötti
kapcsolatok fejlesztése.
– EU közösségi finanszírozási programban való eredményes részvétel.
– Az információcsere feltételeinek kiépítése, az információ áramlás biztosítása.
Az Eurorégió tagjai tevékenységüket a települ ési és területi önkormányzatok, megyei, tér-
ségi, regionális területfejlesztési tanácsok, kö ztestületek, tudományos intézmények, vállal-
kozói, befektet ői réteget tömörít ő képviseleti szervek, civil szervez ődések, az érdekelt mi-
nisztériumok és államigazgatási szervek bevonásával, együttm űködésével végzik. A hatá-
ron átnyúló, több régiót egyesít ő Eurorégiós szemléletnek az al apját az egyes régiók stra-
tégiájának összehangolása és azok harmonikus megvalósítása jelenti. A Vág-Duna-Ipoly
Eurorégiós Fejlesztési Kht (Tatabánya) lenne hivatott a felsorolt koordinációs feladatok
szervezésére, az akcióprogramok és operatív projektek megvalósítására, de ehhez sem ele-
gendő létszáma, sem anyagi eszköze nincs.
***
A konkrét földrajzi-tervezési lehatárolás mellett ismerni kell a döntésre jogosult és a köz-
reműködő partnerek körét is, valamint nem árt r öviden áttekinteni a tervtípusokat és a ter-
vezési folyamatokat.
A politikai testületek és szervezetek f őleg a turisztikai tervek célkijelölésében és megvaló-
sításában vesznek részt. A turisztikai tervezés ebben az értelemben területrendezést (helyi
és regionális tervezést), valamint a turisztikai infrastruktúra tervezését jelenti. Egy nagy-
részt érintetlen környezetnél a föld racionális hasznosításának jelent ősége, valamint az ide-
genforgalom számára szükséges létesítményeknek a piacnak illetve a keresletnek megfele-lő kiépítése kiemelten igényli az állami szerepvállalást, a hatósági támogatást, f őleg ha el-
lentétes érdekek és hasznosítási konfliktusok is vannak.
A helyi, ill. regionális turisztikai arculatot abból a jöv őbeni fejlődéssel foglalkozó, az
erősségek/gyenge pontok profilját és célelképzeléseket tartalmazó helyzetelemzésb ől cél-
szerű levezetni, amelyb ől az intézkedési javaslatok származnak. Az arculatterv a hasznosí-
tási illetve terület-felhasználási tervek – f őként építési, mez őgazdasági és véd őövezetek ki-
alakítása – s konkretizálását szolgálja. A turisz tikailag fontos területeket a túlzott beépítés-
től vagy a más célra történ ő felhasználástól védeni kell és az optimális kiépítéshez szüksé-
ges területeket szabadon kell hagyni.
Az ország területének tervszer ű felhasználása, a településhálózat ésszer ű
rendszerének ki-
alakítása, továbbá a f őbb építmények térbeli és megvalósításuk id őbeni összehangolásának
biztosítása céljából az ország meghatározott területrészeire regionális terveket kell készíte-ni. A regionális terveket az országos terv ek, a rendezési programok, a településrendezési
tervek elkészítése, az építmények elhelyezése és m űszaki megoldása, ill. az építési engedé-
lyek megadása során figyelembe kell venni.
Az 1997. évi LXXVIII. törvény szabályozza az ép ített környezet (építészeti örökség) alakí-
tását és védelmét. Ennek alapján készülne k az ún. településrendezési tervek. A település-
szerkezeti terv
1, a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv2 elkészítése el őtt meg kell
állapítani a város, illet őleg a község településfejlesztési koncepcióját – ezek alkotják
együttesen a településrendezés eszközeit. A helyi építési szabályzatban megállapított épí-
tési övezetek, illet őleg az övezetek területi lehatárolását a szabályzat mellékletét képez ő
ún. Övezeti terv tartalmazza.

1 Régebben általános rendezési terv (ÁRT)
2 Korábban alapterv és részletes rendezési terv (RRT)

55
A településfejlesztési alapdokumentumokat a település fejlesztése, a kapcsolódó tervek és
szabályozások elkészítése, továbbá az építésügyi hatósági engedélyek megadása során fi-gyelembe kell venni. A településrendezés esz közeinek meghatározása és elfogadása az ön-
kormányzati képvisel őtestület hatásköre. Végleges megállapításuk el őtt egyeztetik terveket
és a szabályzatokat az érdekelt államigazgatás i és érdekképviseleti szervekkel, ill. a lakos-
sággal. A lakosság az egyeztetés során véleményt nyilváníthat, és javaslatokat tehet.
Az említett jogszabály kiemelten foglalkozik az épített környezet fenntartásának, használa-
tának és értékei védelmének szabályozásával, amely a turizmus szempontjából is kiemel-kedő fontosságú. Az építészeti örökséghez tartozó m űemlékeket, m űemléki környezeteket,
valamint a m űemléki jelent őségű területeket és történeti tájakat három: nemzetközi (egye-
temes), országos (nemzeti) és helyi építés zeti örökség alapcsoportok valamelyikébe sorol-
ja. A turizmusfejlesztés és tervezés során alapvet ő ezek fenntartása és megóvása úgy, hogy
használatuk és bemutatásuk biztosított legye n – részben ennek érdekében a 4/2003. (II.20.)
NKÖM rendelet egyes esetekben örökségvédelmi hatástanulmány készítését írja el ő.
A fentiekhez illeszkedik a területfejlesztésr ől és a területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI.
törvény, amely új helyzetet teremtett Magyarországon. Az említett jogszabály túl azon, hogy pontosan definiálja a területfejlesztés és területrendezés alapfogalmait, céljait, illetve
feladatait, valamennyi érintett szerepl őnél meghatározza a felel ősségeket, hatásköröket és
az eszközöket. A szerepl ők:
⎯ Országgy űlés, a Kormány és annak tagjai, az egyes miniszterek,
⎯ Országos Területfejlesztési Tanács,
⎯ területfejlesztési önkormányzati társulás,
⎯ megyei önkormányzat és a megyei területfejlesztési tanács,
⎯ regionális területfejlesztési tanács.
Az új felállásban a területfejlesztési tanácsok kulcsszerepet töltenek be. Az országos terü-
letfejlesztési tanács többek között részt vesz a területfejlesztési politika kialakításában és
érvényesítésében, közrem űködik az országos és a térségi fejlesztési programok, a központi,
ágazati és a térségi elképzelések összehangolásában, közrem űködik az országos jelent ősé-
gű, valamint az országhatárokon átnyúló infras truktúra tervezés (létesítmények, hálózatok
elhelyezése) összehangolásában.
A megyei területfejlesztési tanácsok a megye területén hangolják össze a kormányzat, a he-
lyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulás ai és a gazdasági szervezetek fejlesztési
elképzeléseit. A megyehatárokon túlterjed ő egyes területfejlesztési feladatok ellátására a
megyei területfejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsot hozhatnak létre.
Bizonyos, akár feleslegesnek is látszó pár huzamosságok jelentkezhetnek a regionális fej-
lesztési tanácsok és a regionális idegenforgal mi bizottságok (RIB-ek) között. Voltak is már
kísérletek arra, hogy a RIB-eket beolvasszák a regionális területfejlesztési tanácsokba. A
turisztikai települések és vállalkozások érdeke egyértelm űen az, hogy megmaradjon a RIB-
ek önállósága, és a turizmustervezésnél, a régiós marketingnél és a helyi pályázati rendsze-
reknél hatékonyan felügyelhessék és irányíthassák a térségi folyamatokat.
A turisztikai infrastruktúra-tervezés szorosan összefügg a turisztikai területrendezéssel,
mivel a turisztikai arculat jöv őterve a tervbe vett turisztikai létesítményeket is felsorolja az
adott településen vagy tájegységben. A turisztikai infrastruktúra tervezésének kiinduló-
pontja a turisztikai arculat illetve koncepció , amennyiben tartalmazza az idegenforgalmi
illetve gyógyhelyi létesítmények kiépítésének ir ányelveit. A kiindulásnál nagymértékben a
közigazgatás testületeire, valamint az ún. civil szervezetekre szükséges támaszkodni.

56
Újabb kutatások mutattak rá a vendég-célcsoportok és az általuk el őnyben részesített tu-
risztikai létesítmények összefüggéseire. A má r említett „idegenforgalmi közösség” arculat
így a következ ő összefüggéseket tartalmazza:
Túrázó típus Sétáló Strandoló típus
parkolók
kijelölt túra utak padok/ülőalkalmatosságok
vendéglők
menedékházak parkolók
körséta-utak pa-dok/ülőalkalmatosságok
vendéglők/kávéházak parkolók
napozó pázsit szabadtéri fürd ők
kioszkok labdázó és játszóterek
Sportoló Családi üdülés
parkolók szabadtéri/fedett fürd ők
evezés, vitorlázás tenisz, asztali tenisz síliftek korcsolyapályák fakutyázás lovaglási lehet őségek
szánkópályák horgászás, kerékpározás torna, gokart lövés mérleghinták vitorlázás parkolók
padok/ülőalkalmatos-
ságok játszó és napozó pázsit gyermek játszóterek grillhelyek erdei tanösvények
erdei (látogatható) vadasparkok madárvéd ő és oktató fa-
vágások természeti és régészeti emlékek meseerdők
Forrás: MÜLLER H.R. at al. (1991): Touris mus 2010. Delphi-Umfrage 1991 zur Zukunft des
Schweizer Tourismus, Bern és St. Gallen
12. ábra – Összefüggés a vendég célcsoportok és a turisztikai létesítmények között
A turisztikai infra- és szuprastruktúrát bizt osító beruházás-tervezést hosszú ideig elhanya-
golták, a megfelel ő létesítmények kiépítését akadályozták, fékezték vagy az infra- és
szuprastruktúra finanszírozója keveredett felel őtlen pénzügyi kalandokba1. Ezért nagyon
jelentős a turisztikai infrastruktúra tervezése , amelynek sematikus váza a következ ő:
Idegenforgalmi koncepció , ill. arculat, mint a
hosszú távú stratégiai tervezés eszköze
Célt meghatározó terv
(milyen létesítmények?) Helyi, illetve regionális gazdasági tervkoncep-
ció, település- és regionális tervezés, regionális
fejlesztési koncepció

Intézkedések tervezése (a pénzügyi és
technikai feltételek biztosítása mint a meg-valósítás irányelve) Pénzügyi terv
ˆ községi
ˆ járási
ˆ magán

Építési terv
Műszaki illetve építészeti terv biztosítása (öve-
zet- és lakástervek)

Megvalósítási terv
(az intézkedési tervben meghatározott
pénzügyi, m űszaki feltételek rövid távú
biztosítása és felügyelete) Piaci munka
ˆ PR
ˆ Reklám
ˆ Értékesítés el ősegítése
ˆ Értékesítés

Vállalkozási terv
Forrás: MÜLLER H.R. at al. (1991): Touris mus 2010. Delphi-Umfrage 1991 zur Zukunft des
Schweizer Tourismus, Bern és St. Gallen
13. ábra – A turisztikai infrastruktúr a tervezésének sematikus ábrázolása

1 KASPAR C. (1971): Probleme und Methoden der Investitionsplanung für Kurorteinrichtungen,
Zeitschrfit für Fremdenverkehr Nr. 1973/1. és Theus R., Planung und Finanzierung der Infrastruktur im
Fremdenverkehrsorten., St. Gallen Diss., Chur

57
4.2.7 Horizontális és vertikális kapcsolódások
Végül a sajátos piaci helyzet – a merev kínála ttal szemben álló viszonylag rugalmas keres-
let – a modern idegenforgalom fellendülése óta különösen er ős integráló hatást gyakorolt a
turisztikai szervezetekre. Ez a turisztikai szervezetek különböz ő szintű megjelenési formá-
inak határozott fölé- illetve alárendelésében és mellérendelésében mutatkozik meg.
Az érdekek tekintetében hasonló szervezetek, létesítmények egymás között horizontális
kapcsolódás tapasztalható a munkaadók és a munkavállalók szakmai szövetségeiben a
szállás és ellátás, az utazásközvetítés, a gyógyító és nevelési ágazat, valamint a közlekedés területén. A nemzeti egyesülések többnyire kapcsolódnak a megfelel ő nemzetközi egyesü-
lésekhez is. Az utóbbi években tisztán üzle ti alapon az egyes létesítmények horizontális
kapcsolódásaként f őleg a szállodaláncok fejl ődtek. Másrészr ől megállapítható, hogy a szál-
lodaláncok a nagy hagyományokkal rendelkez ő tömörülési formákhoz tartoznak (Ritz-
hotel). Ugyanakkor említésre méltó az amerikai szállodaláncok betörése az európai piacra.
Az utóbbi id őben a szálloda- és vendéglátóiparban a kooperáció formájaként er ősen elter-
jedt a franchising rendszer . A franchise-vásárló kötelez ő jelleggel átveszi a franchise-
tulajdonos szálloda- és vendéglátóipari társaságnak a szolgáltatás és felszereltség színvo-nalára, az üzemvezetés bizonyos alapfeltételeire és a franchise-adó felügyeleti szervek el-lenőrzési tevékenységére vonatkozó feltételeit. A franchise-vev őnek a szerz ődésből fakadó
joga elsősorban a közös márka- és cégjel használata (pl. Holiday Inn). Ezen túlmen ően az
őt kötelező társaság különböz ő vonatkozásokban tanácsokkal látja el és folyamatosan gon-
dozza (reklám, személyzet képzése és továbbképzése, értékesítés el ősegítése, a szolgáltatá-
si kínálat b ővítése, tapasztalatcsere stb.). A pénzügyi ellenszolgáltatás az egyszeri fran-
chise-díj és a változó, folyamatos fizetések, amelyek rendszerint a szállodai és éttermi for-galom meghatározott százalékát jelenthetik.
A vertikális kapcsolódások , azaz a termelési-értékesítési folyamat szempontjából alá- és
fölérendelt vállalkozások ill. szervezetek kapcsolódásainak ellen őrzése rendkívül hatékony
eszköz a piac uralásának szempontjából. Ezekh ez a vertikális szervezetekhez soroljuk el-
sődlegesen az állami turisztikai irányító szervezet különböz ő formáiból álló, az ország gaz-
dasági rendjét ől függően különböz ő integráltságú, utazást és tartózkodást kínáló országos,
regionális és helyi turisztikai intézményeket és létesítményeket.
De az utazási és szállodai ágazat kapcsolódásai (mint például a szállodaláncokkal rendel-
kező légitársaságok vagy pl. az éttermi hálózattal rendelkez ő élelmiszergyártó cégek) is
egyre inkább képesek a turisztikai piac befolyásolására.
A nemzetközi idegenforgalom viharos fejl ődése lényegesen el ősegítette a koncentrálódást,
mert egyfel ől az volt a cél, hogy rövid id őn belül megfelel ő kínálat álljon rendelkezésre,
másfelől a feljövő, részben er ős konkurencia a haszonkulcsok csökkentését hozta magával
a nemzetközi idegenforgalomban. Ez a racionalizálási lehet őségek kiaknázására
kényszerített. Az összekapcsolódások sikere szám os vállalkozói és üzemi feltétel, mint pi-
ackutatás, képzés és továbbképzés, marketing (termékkialakítás, árképzés, piaci munka),
számvitel és ellen őrzés, a személyzet rotációja, különböz ő üzemi funkciók, mint árube-
szerzés, konyha stb. racionalizálása, finanszíro zás, központi foglalási rendszer és megfele-
lő image és corporate identity megteremtése optimális hasznosításán alapszik. A piac ura-
lásának negatív hatásai sokkal inkább a vállal kozások vertikális, mint horizontális kapcso-
lódásaiból fakadnak.

58
4.3 A turizmus tárgyának keretfeltételei
Ha a turisztikai szervezeteket a turizmus fejl ődéséhez szükséges szervez ő és koordináló
szervezeteknek neveztük, e meghatározás már nyilvánvalóvá teszi tevékenységük bizonyos
határait. Ezek a határok egyben minden turisztikai fejl ődés legfontosabb keretfeltételeit
képezik. Mindenekel őtt a turisztikai önrombolás veszélyét magukban rejt ő természeti ke-
retfeltételekre , valamint a turisztikai infrastruktúra tervezésénél már megismert pénzügyi
keretfeltételekre utalok.
4.3.1 Természeti keretfeltételek
A táj meg őrzésének, a tájvédelemnek a problémája csak az utóbbi id őben, elsősorban a
hétvégi pihen őforgalom formájában er ősen megnövekedett idegenforgalom keretében vált
sürgetővé. A turizmus a lehet ő leginkább érdekelt a táj meg őrzésében, miközben ezt a terü-
letet ő maga különösen veszélyezteti. Ezt az ellentmondást Krippendorf „Die Landschafts-
fresser” (A tájpusztítók) cím ű könyvében nagyon hatásosan mutatja be, de utalnom kell H.
Boers és M. Bosch „A Föld mint üdül őhely – Bevezetés a turizmus és a környezet kapcso-
latrendszerébe” 1994-ben a KVIF kiadásában magyarul is megjelentetett könyvére. Az ily
módon meghatározott feladat az idegenforgalom szemszögéb ől ítélve kett ős:
⎯ a pihenőterületek kiemelt védelme valamint
⎯ a turisztikai hasznosítás korlátozása.
Míg az els ő feladat területrendezési intézkedésekkel teljesíthet ő, a második feladat bonyo-
lult speciális terhelhet őségi vizsgálatokat igényel. A turisztikai hasznosítás korlátozása
sokszor népszer űtlen, és keresztülvitele sokszor cs ődöt mond. Büchi1 az idegenforgalom
úgynevezett önrombolását az extenzív pihenési formák térbeli konfliktusára vezeti vissza, amelyek a tájjal szemben ellentétes követelményeket támasztanak. Büchi tézisei az ökoló-giai egyensúly turizmus érdekeit szolgáló fe nntartásának és a területi idegenforgalom ter-
vezésének szükségességével kapcsolatban a következ ők:
⎯ Az intenzitás növekedésével csökken a kulturális és természeti tájképi integritás és
a táj esztétikai kiegyenlítettségének jelent ősége.
⎯ Az intenzitás csökkenésével növekszik a helyszükséglet.
⎯ Az intenzitás növekedése kiváltja a tájba történ ő beavatkozás szükségességét.
⎯ Az extenzív üdülés számára a gazdaságilag gyenge, elmaradott területek különösen
érdekesek és alkalmasak.
⎯ Az üdülési tevékenységek növekv ő intenzitásával növekszik az abból elérhet ő gaz-
dasági haszon lehet ősége.
⎯ A tájban történ ő üdülés minden fajtájánál jelent ős szerepet játszanak az extenzív
üdülési formák értékelképzelései.
⎯ Sok pihenést keres őre az intenzív üdülési formát hirdetésekkel szuggerálják, vagy
presztízs képzetekkel kényszerítik rá.
Ebből következik, hogy a terület funkcionális felosztásánál a különböz ő üdülési formáknak
intenzitásukkal ellentétes sorrendben kell prioritást adni. Ez azt jelenti, hogy
⎯ intenzív pihenési formákhoz csak ott kell létesítményeket építeni, ahol az extenzív
pihenési fajtákat nem zavarják;

1 BÜCHI W. (1974): Grundsätze zur Konfliktvermeidung, Beilage zur Arbeitstagunk „Raumplanung und
Fremdenverkehr”, Chur, 1974. szeptember 20.

59
⎯ a turisztikai lakás-, szolgáltatás- és kommunikációs létesítmények tájképileg érzé-
ketlen területekhez tartoznak, ezért lehet őleg az extenzív pihenési területek határán
kell lenniük, hogy t őlük minden pihenési forma egyaránt könnyen elérhet ő legyen;
⎯ a hasznosítási intenzitásban kisebb különbséget mutató területek betelepítése ugyan
kívánatos, alaposan át kell azonban gondolni, hogy ne keletkezzen konfliktus.
A térbeli üdüléstervezésnél a különböz ő üdülési potenciállal rendelkez ő szomszédos terü-
leteket olyan szervezeti egységbe célszer ű összefogni, amelyben biztosított a teljes pénz-
ügyi kiegyenlítés. Az urbanizációs és ip ari centrumok lakóinak igénye egy lehet őleg érin-
tetlen, emissziómentes tájon lév ő üdülőterület iránt ellentétben áll a célterületek lakóinak
azzal a törekvésével, hogy a kiegyenlítési hozzáj árulással gazdasági egzisztenciát teremt-
senek.
Már 1970-ben, a Strasbourg-ban megtartott Eur ópai Természetvédelmi Konferencián el-
hangzottak az alábbi kompromisszumos javaslatok, amelyek máig érvényesek:
⎯ Ha egy turisztikai célú építkezés a természetet hátrányosan befolyásolja, azt csak
akkor szabad támogatni, ha általa a régóta ott lakók gazdasági helyzete javítható.
⎯ Az elhagyott, lakatlan hegyi vagy síkvidé ki területeken nincs turisztikai fejl ődés.
Az ilyen területeket inkább tisztán természeti tájként kell fenntartani és védeni.
⎯ Az olyan tájegységeken, amelyeket már fe láldoztak turisztikai építésekre, gyorsan
alkalmazott, gondos regionális és helyi tervezéssel a további fejlesztést irányítani kell, hogy a szükséges beavatkozást a tájba minimálisra lehessen csökkenteni.
⎯ Az új turisztikai projekteknél – amelyek csak akkor ésszer űek, ha a helyi lakosság-
nak munkát és keresetet adnak – gondos tervezéssel kezdett ől fogva megfelel ő fi-
gyelmet kell fordítani a természet- és lakóhely-védelemre.
A turizmusnak a tájra gyakorolt ökológiai és gazdasági rombolásának veszélyeivel az
utóbbi években egyre t öbbet foglalkoznak. A növekv ő kereslet az üdül őterületek iránt ed-
dig főleg a tájegységek turisztikai alkalmasságáról és kapacitásáról szóló tanulmányokat
igényelte. A tanulmányok szükségességét Baretje 1982-ben így látta:
A szabad terület fogyasztói
a lakó 1980-ban a városokon kívül 100-300 m2 szabad (zöld) területet igé-
nyeltek közeli pihenésre;
a turista (üdülő) a turistának is szabad területre van szüksége, személyenként mintegy
750 m2-re;
a turisztikai szállás-létesítmények helyigé-
nye (közlekedési és hasonló területekkel együtt) 1 szállodai ágy 30 m
2
1 ágy/hálóhely kempingben 50 m2
1 ágy második lakásban 200 m2
1 ágy üdül őfaluban 100 m2
1 ágy falusi szálláson 50 m2
Azonos kihasználtság mellett 4-5 további turistára 1 további ágy kell.
A vizsgált országokban üdülés és hétv égi pihenés céljára 1980-ig 13500-19000 km2 volt a
többlet területigény. Ez utóbbi szám az összes mez őgazdasági hasznos terület mintegy 2
%-ának felelt meg! Ennek nagyobb részére beép ítetlen szabad területként van szükség,
„csak” alig több mint 5 %-ának kell a további kereken 12 millió ágynak áldozatul esnie,
amely még mindig 650-1000 km2-t tesz ki. Hopfenbeck/Zimmer1 és Seiler kiszámították a
harmonikus turisztikai fejl ődés mutatóit (14. ábra).

1 HOPFENBECK at al. (1989): Berner Studien zu Freizeit und tourismus, 24. kötet, Bern 1989.

60

Forrás: Berner Studien zu Freizeit und tourismus, 24. kötet, Bern 1989.
14. ábra – Kvantitatív növekedési spirál1

1 HOPFENBECK W. & ZIMMER P. (1993): Umweltorientiertes Tourismusmanagement, Landsberg

61
Egy tájegység vagy település turisztikai kapacitása viszonylagos fogalom, mivel az üdülé-
si és hétvégi idegenforgalom kapacitásnormái a térbeli attraktivitás, a vonzáskörzet eltér ő
nagysága következtében er ősen differenciálódnak. Míg a közeli pihenést keres őt inkább a
nagy látogatottság vonzza, az üdül ővendég számára ugyanez a látogatottsági szint inkább
taszító.
A turisztikai tájegység felvev ő-kapacitása az elvárt vagy kívánt élmény jellegét ől függ (kö-
zeli pihenés, üdülés, a tevékenység jellege mint síelés, túrázás stb.). A turisztikai kapaci-tásnak a turisztikai fejl ődés értelmében vett korlátozott jellege akkor válik érthet ővé, ha
felsoroljuk a turisztikai vidék befogadóképességének meghatározó tényez őit. Ezek:
⎯ A behatárolt, véges „fizikai kapacitás”, am ely pihenésre, illetve turisztikai célú be-
építésre rendelkezésre áll, azaz a földterület nagysága, a vízhez kapcsolódó üdülési formáknál a vízfelület nagysága, vagy mindkett őnél az ivóvízbázis ellátó kapacitá-
sa. Ez képezi elméletileg az úgynevezett maximális kapacitást.
⎯ A felvevőképesség, amelyet a pihenési célú hasznosítást korlátozó más tényez ők
(beépítés, ipari vagy mez őgazdasági hasznosítás) határoznak meg.
⎯ Az ökológiai kapacitás, amelynek az ökológiai károk (a táj károsodása, leveg ő- és
vízszennyezés stb.) szabnak határt.
⎯ A szociálpszichológiai kapacitás, amelyet az ott lakók, valamint a pihenést keres ők
magatartása (toleranciája, t űrőképessége), érdeke és készsége határoz meg (a túl-
zsúfolt üdül őhelyek negatív hatása).
⎯ A környezet- és hatáskapacitás, amelyet a környezet kihasználása, valamint az
adott közlekedési, infra- és szuprastruktúrális kapacitások határoznak meg.
A felsorolt kapacitások üdülési fajták szerint változhatnak. A nyári fizikai kapacitás általá-
ban lényegesen nagyobb, mint a téli fizikai kapacitás , mivel a síterületeknek magassági
fekvés, el őkészítés, lejtés és esésvonal tekintetében bizonyos követelményeket ki kell elé-
gíteni. A síterületek kapacitásszámításának pl. a turisztikai közlekedési eszközök mérete-zésénél van dönt ő jelentősége (15. ábra). Fürd őhelyeken egyaránt számolnak a vízfelület
nagyságán kívül a kapcsolódó zöldfelülettel is, vagy üdül őövezetekben a terület engedé-
lyezett beépíthet őségi százalékával, általában véve a helyileg érvényes építésügyi el őírá-
sokkal.

62

Forrás: Bener Studien zu Freizeit und tourismus (Berni tanulmányok a szabadid őről és a turizmusról), 24. kötet, Bern 1989.
15. ábra – A gazdasági és ökológiai kapcsolatrendszer

63
A fizikai kapacitástól eltekintve az idegenfo rgalmi szervezetek a többi kapacitást jelent ő-
sen befolyásolni tudják. A politikai hatóságok a turisztikai kapacitást
⎯ területtervezési intézkedésekkel (a felvev ő-kapacitást),
⎯ rendőri intézkedésekkel (ökológiai kapacitást) és
⎯ pénzügyi intézkedésekkel (környezet- és hatáskapacitást)
megfelelőképpen változtatni tudják. Másfel ől a helyi és regionális idegenforgalmi egyesü-
lések a szociálpszichológiai kapacitást (a lakosság t űrőképességét) tudják befolyásolni, ha
az idegenforgalmi tudat el ősegítésére vagy a keresleti csúcs leépítésében segít ő reklám- és
értékesítési tevékenységre gondolunk.
Joggal fordítanak nagy figyelmet az őslakosok és a vendégek kapcsolatára. A területi inf-
rastrukturális tervezést gyakran az ott lakók közrem űködése nélkül végzik. A létesítmé-
nyeket kívülállók finanszírozzák, ily módon az ott lakók beleszólása kizárt. A kívülállók-
nak ez a sokszor kíméletlen eljárása és a turisták gyakran értetlen viselkedése feszültsé-gekhez vezetett (Krippendorf szerint a világlát ottak lázadása), amelyek a lakosság idegen-
forgalmi tudatára károsak és akadályozzák a harmonikus egymást mellett élést.
4.3.2 Szelíd és kemény turizmus
A turisztikai fejl ődés ökológiai és társadalmi problematikája olyan szellemi magatartásra
ösztönzött, amelyet a „szelíd turizmus” fogalmával jelölnek. Krippendorf A tájpusztító, az
üdülésnek él ők című és Jungks m űveiből kiindulva a szelíd és kemény turizmus közötti el-
lentét az alábbiak szerint fogalmazható meg:
kemény turizmus szelíd vagy lágy turizmus
tömegturizmus egyéni, családi utazás, bará-
tokkal történ ő utazás
kevés idő sok id ő
gyors közlekedési eszközök célszer ű (esetleg lassú) köz-
lekedési eszközök
fix program spontán döntések
külső irányítás bels ő irányítás
importált életstílus a vidéken szokásos életstílus
„látnivalók” élmények kényelmes és passzív fárasztó és aktív
kevés vagy egyáltalán semmi el őzetes foglalkozás a meglá-
szellemi el őkészítés togatandó országgal
idegennyelv tudás nélkül nyelvtanulás
fölény érzése tanulás öröme bevásárlás („shopping”) ajándékokat hozni
szuvenírek emlékek, feljegyzések, új is-
meretek
fényképezgetés és képeslapok fotózás, rajzolás, festés
kíváncsiság tapintat hangos csendes
Forrás: Saját szerkesztés

64
A Nemzetközi Bizottság az Alpok védelmére (CIPRA) a következ őket állapítja meg 1984-
ben: „A CIPRA szelíd turizmus alatt olyan vendégf orgalmat ért, amelyik megteremti az ott
lakók és a vendégek egymás iránti megértését , a meglátogatott terület kulturális jellegét
nem befolyásolja, a tájjal szemben maximálisan er őszakmentes. A szelíd turizmus szelle-
mében pihenést keres ők elsősorban a meglév ő létesítményeket használják a lakossággal
együtt és lemondanak a kiegészít ő, a tájat lényegesen terhel ő turisztikai létesítményekr ől.”
A CIPRA a szelíd turizmusban látja annak esélyét, hogy az Alpok térségének az élet szá-
mára fontos környezetét a lakosság és a vendégek részére a jöv őre megőrizzék:
⎯ A környezetre vonatkozó tervezéseknél a „hel yi lakosságról, a lakossággal és a la-
kosság részére” alapelv szerint kell eljárni.
⎯ A célterületen a turisztikai kínálatnak túlnyomórészt a térségben meglév ő források-
ra kell támaszkodnia [az endogén (bels ő eredetű) fejlődési lehet őségek hasznosítá-
sa].
⎯ A helyi és a településen kívüli közlekedési infrastruktúrát a turizmus céljára nem
szabad továbbépíteni.
⎯ A lakatlan, feltáratlan tájakat a feltárástól óvni kell (pl. pihen őterületek övezetekre
osztása).
⎯ Az ott lakók és a vendégek folyamatos tájékoztatása és ösztönzése a „környezettel
és a társadalommal összeegyeztethet ő” üdülési utak el őnyeiről.
⎯ A városi térségekben a napi és hétvégi pihenés létesítményeinek kiépítése, hogy
ezáltal csökkenjen a nagy megterhelést jelent ő egynapos kirándulóforgalom.
⎯ A környezeti nevelés er ősítése, főleg az üdülési forgalom és a mobilitási magatartás
kérdéseivel kapcsolatban.
⎯ A támogatási eszközök átcsoportosítása a szelíd turizmus pihenési formái javára.
⎯ Üdülési tervek készítése csak kis területre vonatkozó tájkoncepciók keretében; le-
mondás a nagy technikai projektekr ől, a megvalósítás felügyelete („kis lépések po-
litikája” fejlesztési út).
Az ökológiai és a társadalmi konfliktusok jobb megoldásának reményében alakította ki
Haimayer az „ intelligens turizmus ” forgalmát:
⎯ Az intelligens turizmus nem a turizmus új formája, hanem új gondolkodásmód.
⎯ A turisztikai jöv ő alakításának egységes szemléletmódja.
⎯ Az embert mint a turisztikai problémák okozóját és érintettjét állítja a középpontba,
és benne látja egyidej űleg a megoldás kulcsát is.
⎯ A turizmus három tartópillére a környezet, a gazdaság és a társadalom – az intelli-
gens turizmusban egyenrangúként kezelik mind a hármat.
⎯ A hálós gondolkodásmódot (a turisztikai te lepülések közötti összefüggések felis-
merését) közelebb kell hozni a lakossághoz, hogy a helybéliek
⎯ demokratikusan és saját maguktól keressék a megoldásokat, irányítsák a fejl ődést.
⎯ A tervező team a lakosság képvisel őivel munkacsoportokat hoz létre; ott alakítják
ki másfél év leforgása alatt (mintegy 8- 10 egész napos ülés után) a településnek, a
tájegységnek azt az arculatát, amely a lakosságtól indul ki és nem fentr ől diktálták,
ezért joggal remélhet ő, hogy nem egy fiókban köt ki.
⎯ Az egyetemek tudósai, a hallgatók és a t eam munkatársai mértéktartó modellekkel
segítik őket a döntésben – fejlesztési segítség a sokszor hiábavaló vitákhoz.

65
4.3.3 Kulturális örökség ünk védelme, bemutatása
A szelíd vagy lágy turizmushoz kapcsolódva egyre több nemzetközi és nemzeti szint ű ál-
lásfoglalás lép fel a kulturális örökség véde lmében, mintegy válaszként a globalizáció és
az ellenőrizetlen tömegturizmus veszélyeire. Az UNESCO, az Idegenforgalmi Világszer-
vezet, az ICOMOS egyaránt rendszeresen fogl alkozik ezzel a témával. Állásfoglalásaikkal
komoly szerepet vállalnak az emberiség kulturális örökségének megóvásában és ápolásá-ban. Az ICOMOS nevéhez kapcsolódik a Kultu rális Turizmus Karta (Brüsszel, 1976), ezt
váltotta fel a Kulturális Turizmus Nemzetközi Kartája (Mexikó, 1999). Ebben kihangsú-lyozzák a turizmus és a kulturális örökség között m űködő dinamikus kölcsönhatásokat,
miközben kiállnak a kulturális örökség vé delme mellett, és jól menedzselt fogadóközpon-
tokra támaszkodva szorgalmazzák, hogy a látogatók megismerhessék más népek és nép-csoportok szokásait, hagyományait, hajdanvolt és mai életét. Az örökségvédelemnek és a turizmusnak egyszerre kell szolgálnia a jelen és a jöv ő generációinak érdekeit. A Karta
nyomatékosítja a fogadóterületek településein m űködő önkormányzatok, civil szervezetek
és vállalkozások együttes kötelezettségét az örökségturisztikai helyszínek ápolásában, hasznosításában és bemutatásában, egyaránt szolgálva a látogatóközönség épülését és a he-lyi érdekeket.
A Turizmus Etikai Kartája (1966) szintén az ICOMOS nevéhez kapcsolódik, ezt követte a
Turizmus Globális Etikai Kódexe, amelyet 1997-ben az Idegenforgalmi Világszervezet fo-gadott el, és amit két évvel kés őbb már az ENSZ Tartós Fejl ődés Bizottsága is felkarolt.
Újabb két év után hivatalos ENSZ-határozat szentesítette a kódex alapelveit, célkit űzéseit.
1
Az UNESCO 2003-ban Párizsban fogadta el az immateriális kulturális örökség megóvásá-
ra irányuló Konvencióját – ez tette teljessé az örökségvédelem által érintett területeket.
A hazai jogrendszerbe mindez a kulturális örökség védelmér ől szóló 2001. évi LXIV. tör-
vény révén épül be szervesen.
4.4 Társadalmi-gazdasági el őnyök és hátrányok
Tietz a turizmus társadalmi és gazdasági el őnyeit és hátrányait így foglalja össze:
Előnyök Hátrányok
1. Kulturális értékek meg őrzése az építmények
restaurálásával
2. Gazdasági er ősödés árutermeléssel és a turis-
táknak nyújtott szolgáltatásokkal
3. A lakosság ált. ellátási szintjének javulása
4. A tájegységen belül a gazdasági tevékenysé-
gek sokféleségének b ővülése
5. A mezőgazdasági vidékeken a részfoglalkoz-
tatás lehet ővé tétele, megfelel ő munkaer ő-
kínálat mellett
6. A regionális és kommunális felszereltség ja-
vulása a turisztikai infrastruktúra révén
7. A speciális turisztikai infrastruktúra haszná-
lata a lakosság által
8. A tájegység ismertetése többek között más
szociológiai és kulturális példákkal egészen a civilizációk keveredéséig 1. A táj beépítése turisztikai építményekkel, el-
sősorban szállodákkal
2. A művészet és kézm űvesség turisták ízlésé-
hez történ ő igazodásának veszélye és ezáltal
az identitás elvesztése
3. Lemondás a tájegység forrásainak alternatív
hasznosításáról
4. Tájrombolás a terhelés tervezésének hiánya
miatt
5. Infrastrukturális építmények visszafordítha-
tatlansága
6. Nagy ökológiai terhelés a turisztikai tevé-
kenységek következtében
7. A turisztikai infrastruktúra nem használható,
mert hiányoznak az eszközök vagy a turisták el vannak különítve
8. A kulturális és vallási egyensúly zavara
Forrás: TIETZ B. (1980): Handbuch der Touris mus-Wirtsfchaft, München, 189. oldal

1 A/RES/56/212 ENSZ-határozat , 2001. december 21., a Turizmus Globális Etikai Kódexér ől

66

5. A TURIZMUS GAZDASÁG
Ismertetésünk elején már utaltunk arra, hogy a turizmus több szakterületet érint ő interdisz-
ciplináris rendszer. Az ezt követ ő vizsgálódások meger ősítették ezt a több dimenziós jelle-
get. A turisztikai gazdaság külön bemutatása nem jelent lemondást az idegenforgalom
többirányú vizsgálatáról.
Az idegenforgalomban az embert, a turistát helyzetük a középpontba. Az idegenforgalmi
gazdaságot – Von Stackelberg nyomán -, mint az ember turisztikai javak iránti szükségle-
teinek célszer ű kielégítését szolgáló létesítmények és intézkedések összességét lehet meg-
fogalmazni.
Hunziker—Krapf rávilágít, „hogy ha a turizmust mint komplex egészet értelmezzük, akkor
feltételeiben, jelentésében és kihatásaiban a gazdaságtól független néz őpontból kell meg-
közelíteni, mivel a gazdaságtól független hatásoknak is alá van rendelve, de ugyanakkor lebonyolításának egyes részeiben mint pl . a közlekedés és intézményeinek m űködtetésé-
ben, a gazdasági megfontolások dönt ő jelentőségűek.”
5.1 A turisztikai piac
A turizmus gazdaság vizsgálata nem más, mi nt a turizmus rendszerének a vizsgálata. Az
idegenforgalom gazdasági elemzéséb ől következett, hogy a turisztika alanyának ismerteté-
sénél turisztikai keresletr ől beszéljünk és a turizmus tárgyának bemutatásánál pedig a tu-
risztikai kínálat fogalmát használjuk. Így kanyarodunk vissza a turizmus alanyához (magá-
hoz a turistához, ill. a kereslet forrásának tekinthet ő turistaküld ő területhez), továbbá a tu-
rizmus tárgyához (a kínálatot megtestesít ő turistafogadó területhez).
A turista és a termék, a kereslet és a kínálat összekapcsolását az utazásszervez ő és közvetí-
tő szektor biztosítja, nem tekintve per pillana t a korábban már tárgyalt közlekedési eszkö-
zöket és infrastruktúrát. Ebb ől a megközelítésb ől a turizmus piaca valójában a kereslet és a
kínálat találkozópontjaként fogható fel. An élkül, hogy még egyszer részletesen visszatér-
nénk a turisztikai kereslet és a turisztikai kínálat elemeire, foglaljuk össze röviden mind a kettőt, mivel ezek képezik a turisztikai piacot.
5.1.1 A turisztikai kereslet
A turisztikai kereslet a turistáknak az a készsége, hogy különböz ő, meghatározott mennyi-
ségű turisztikai terméket különböz ő, meghatározott pénzmennyiségért elcseréljenek, azaz
megvásároljanak. A definícióból világosan kit űnik a szubjektív hasznosság (motivációk)
jelentősége, továbbá az is, hogy a keresletet számos, zömében irracionális tényez ő határoz-
za meg.1
A kereslet er őteljes árfolyam-érzékenysé gét tekintve ki kell emelni a turisztikai termék
hasznosságának fontosságát a tényleges értékhez képest. Hunziker—Krapf a turisztikai ke-reslet változásaira is utal, amelyek általánosságban nézve fordítottan arányosak a turiszti-kai áruk átlagos árszintjével, azaz a turisztikai keresletet az átlagos árszint növekedése mérsékelheti. A kereslet a belföldi forgalomnál a pénz hazai, a külföldi forgalom esetében pedig a pénz küls ő vásárlóerejével arányban jut kifejezésre. A nemzetközi aktív idegenfor-
galom, azaz a külföldi vendégek jelent őségétől függően a belföldi szolgáltatások árszintjén
kívül a valutaváltási árfolyamok is dönt ően meghatározzák a turisztikai keresletet. Ezek a
paritások (értékegyenl őségek) a kínált szolgáltatások árszintjét pozitívan csökkentik vagy
negatívan drágítják. Nem szabad elfeledkezni e gy-egy valuta tartós alul- vagy felülérté-

1 Ezzel kapcsolatban visszautalunk a turizmus alanyával kapcsolatban már elmondottakra.

67
keltségének hatásairól a nemzetközi turizmusra, illetve konkrétan egy-egy eseti vagy rend-
szeres Ft-leértékelés következményeir ől a magyarországi aktív és a passzív turizmusra.1
A monetáris (fizet őképes) kereslettel kapcsolatban ezen túlmen ően utalni kell még arra,
hogy a turisztikai kereslet az adott szükségletstruktúra mellett az ártól és a jövedelemt ől is
függ – ezt akár matematikai funkcióként kezelhetjük. Jelent ős a kereslet reagálása a jöve-
delem- és árváltozásokra, ahogyan ez a vonatkozó jövedelem- és árrugalmasságban kife-
jezésre jut.
A Zünd vizsgálataira épül ő megállapításokkal összhangban kijelenthet ő, hogy a belföldi
idegenforgalmi kereslet jövedelemrugalmassága a fejlettebb államokban gyakorlatilag 1
alatti értékeket vesz fel. Ezt azt jelenti, hogy a jövedelem viszonylagos változása az ide-genforgalmi keresletre aránytalanul kis ha tással van. Eközben az idegenforgalom luxus
igényeket kielégít ő áruból létszükségleti áruvá alakult, e folyamat általánosságban csök-
kentette az idegenforgalmi kereslet jövedelemrugalmasságát. Ezen túlmen ően feltételezhe-
tő, hogy egy alacsony és egy viszonylag magas jövedelemszint mellett az idegenforgalmi
kereslet jövedelemrugalmassága kisebb, mint a közepes jövedelmeknél, azaz – ahogyan Zünd is mondja – a turizmus alakulását azok az emelked ő jövedelmek befolyásolják a leg-
jobban, amelyek még lehet ővé teszik a magasabb igényeket kielégít ő áruk megvételét. Az
idegenforgalmi kereslet jövedelemrugalmassága ily módon általánosságban a következ ő
görbével szemléltethet ő:

16. ábra – Az idegenforgalmi kereslet jövedelemrugalmassága
Nyilvánvalóan a passzív, azaz a külföldre ir ányuló utazási forgalomban nagyobb a jövede-
lemrugalmasság. Ez azt is jelenti, hogy a külföldi idegenforgalmat a recessziós jelenségek erősebben érintik, mint a belföldi utazási forgal mat. Igazolható, hogy a turisztikai kereslet
egy viszonylagos telítettségi szinthez, azaz az összjövedelemben egy állandó részesedés-hez közeledik.
Az árrugalmasság ugyancsak általánosan csökkent az idegenforgalomnak luxuscikkb ől
fentebb már említett szükségleti cikké alakulásáv al. Ezen túl azonban áremelkedés esetén a
turistának kompenzálási lehet őségei vannak az úti cél megválasztása (olcsóbb idegenfor-
galmi vidékek), szálláslehet őség (az egyéb szállástípusokba történ ő átvándorlás) és közle-
kedési ráfordítások tekintetében (kisebb távolságok, belföldi turizmus). Jelent ősek a gaz-
daságon kívüli, pl. pszichológiai körülmények, amelynél egy országról kialakult magas ár-

1 A Ft leértékelése relatíve olcsóbbá teszi az aktív turizmus résztvev ői számára a magyarországi idegenfor-
galmi szolgáltatásokat, tehát ösztönzi a beutaztatást. A passzív turizmust tekintve a hatás ellentétes, mert
a magyarok számára a külföldi utazás megdrágul, itthon megkeresett jövedelmének külföldi vásárlóereje
csökken.

68
szint-image, a politikai, valamint gazdasági okokból bekövetkezett elbizonytalanodás kö-
vetkezményeire lehet gondolni. Az idegenforgal mi kereslet árrugalmasságáról ma még
nem állnak rendelkezésre tapasztalati adatok. Általánosságban azonban megállapítható, hogy az árrugalmasság többek között a jövede lmek nagyságától, valamint a mindenkori
gazdasági helyzett ől függ. Recessziós gazdasági helyzetben a vendég általában jobban
odafigyel az árakra; bekövetkezik az eltolódás az olcsóbb kínálat felé.
Az utóbbi évek megfigyelései szerint a nem zetközi turisztikai piac az árváltozásokra érzé-
kenyen reagál. A legtöbb tapasztalati tanulmá ny a kereslet 1-nél nagyobb árrugalmasságá-
ból indul ki. A határon átmen ő turizmus vonatkozásában 2,12 és 2,5 árrugalmasságot mér-
tek. Ez azt jelenti, hogy az áremelések a szállásé jszakák és szállások esetében aránytalanul
nagy visszaeséshez vezetnek, mégpedig nemcsak a külföldi vendégek esetében, mivel a tu-
risztikai piacot nem lehet nemzeti határokkal definiálni.
A turisztikai kereslet-csomagban rendkívül árintenzív (árérzékeny) a szállás, míg az üdülé-
si költségvetés többi összetev ője (pl. vidámpark, egyéb turisztikai és kulturális látványos-
ság) kevésbé reagál az árváltozásokra.
5.1.2 A turisztikai kínálat
A turisztikai kereslet sokfélesége a turisztikai kínálat sokféleségét is feltételezi. A turiszti-
kai kínálathoz tartozó eredeti és származtatott kínálat terjedelme er őteljesen a turisztikai
szervezetek hatékonyságának függvénye. Ezek a szervezetek messzemen ően meghatároz-
zák intézkedéseikkel a turisztikai kínálat lehet őségeinek bevonását és er ősítését – az eredeti
kínálat turisztikai feltárásával és a származtatott kínálat kiépítésével. Végül a turisztikai szervezetek specifikus reklám- és értékesítési intézkedéseikkel többszörösen meghatároz-zák, vagy legalábbis befolyásolják, hogy a turisztikai kereslet mennyire veszi igénybe a kí-nálati lehet őségeket.
A turisztikai kínálatot, amennyiben az létesítményeket és berendezéseket érint, er ős helyi
kötöttség, valamint viszonylag nagy t őkeigényesség jellemzi. Mint Hunziker—Krapf meg-
jegyzi, „a tetszés szerinti átrendez ődés és megsokszorozódás lehetetlensége és nem ritkán
a magas t őkeigény a turisztikai kínálatnak túlnyomórészt, de nevezetesen a közlekedés- és
szállásszektornak kifejezetten merevséget, moz dulatlanságot kölcsönöz, ami a turisztikai
kereslet labilitásával és változékonyságával felt űnő ellentétben áll” . Ez a diszkrepancia
(lényegbeli eltérés) megnehezíti a természetes kiegyenlítést és az árnak fontos piacszabá-
lyozó funkciót ad.
A turisztikai piac esete mindenképpen különleges, mivel – mint Krippendorf megjegyzi –
„az idegenforgalmi vállalkozások, a szolgáltatások közvetít őjeként megjelen ő utazási iro-
dák kivételével, a vevő jelenlétét ől függő szolgáltató üzemek”. A turisztikai áruknak az
eladótól a vev őhöz történ ő eljutása ennek megfelel ően nem a szállítás elvén megy végbe,
mint az iparban, hanem a lakóhely-elv
1 szerint. Itt sokkal inkább „látatlanban” vásárlásról
van szó, mivel a szolgáltatást nem lehet el őre megnézni vagy kipróbálni. A szolgáltatás
előállítása ugyanakkor hely és id ő tekintetében a fogyasztással egybeesik. A piac áttekint-
hetőségének hiánya, a turisztikai áruk komplementaritása, az er ős szezonális függ őség, a
raktározással történ ő folyamatos szolgáltatás-el őállítás hiánya és a vev ők jelentős prefe-
renciája így meghamisítja a piacszabályozó árfunkciót.
A turisztikai kereslet és a turisztikai kínálat szembeállítása kényszer űen azt eredményezi,
hogy a piac- és árképzésben a piacnak van meghatározó szerepe (vev ők piaca). Minden-

1 KRIPPENDORF J. (1980): Marketing im Fremdenverkehr, Bern, 15. oldal

69
esetre vannak kivételek, mint a gyógy-idegenforgalom (gyógyulás és lábadozás), ahol a tu-
risztikai szükséglet kielégítése kényszerpályán van. Ugyanakkor a fürd ő- és klímaterápiá-
kon kívüli egyéb kezelések, mint pl. a gyógys zeres kezelés, ezen gyógyhelyek kvázi mo-
nopoljellegét (pl. tüd őszanatóriumok) lényegesen csökkentették.
Mint megállapítottuk, az idegenforgalmi kereslet az er ősen eltérő motivációk miatt vi-
szonylag rugalmas pláne, hogy a szükségletintenzitás eltér ő. A jövedelem az idegenfor-
galmi piac tulajdonképpeni rendez őjévé válik, ahol a kedvez ő idegenforgalmi kínálat az
alacsonyabb jövedelm ű lakossági köröknek is lehet ővé teszi az idegenforgalomban való
részvételt, ily módon ők is elérik az úgynevezett turisztikai egzisztencia-minimum ot. A tu-
risztikai vállalkozásra érvényes, hogy kapacitá sát maximálisan és az árkoncessziók keretei
között kihasználja. A fizetési készséget és a fizet őerőt megfelel ő árdifferenciálással minél
inkább ki kell aknázni, hogy adott teljesít őképesség mellett el lehessen érni a kihasználtság
intenzitás-maximumát.
Az így kiváltott árverseny veszélye a szállodaiparban kartellszer ű megállapodásokhoz ve-
zetett. A közlekedésben a díjszabások, azaz az el őre meghatározott árak akadályozzák a
szabad árversenyt.
Ugyanakkor az idegenforgalom árképzésével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a
nemzetközi szektorban az árképzés túlnyomórészt nem a közvetlen résztvev ők direkt kap-
csolatán keresztül, hanem kerül ő úton, egy közbens ő láncszemen, az utazásközvetítés en
keresztül történik. Az utazási iroda emellett nem feltétlenül tölt be árfelhajtó szerepet, ha-nem éppen ellenkez őleg, az utóbbi években sokkal inkább árleszorítóként hatott. Ez f őleg a
csomagutaknál, az átalány- vagy inclusive-ut aknál mutatkozott meg. Az egység- vagy áta-
lányárak rendszere az árdifferenciálás eredménye s eszközének bizonyult. Végül a turiszti-
kai árképzésnél utalni kell arra, hogy a turisztikai szolgáltatások árait, pl. a szállodai árakat
több államban hatóságilag szabályozzák, ille tve rögzítik, amely a piacszabályozási funkci-
ót végső soron kizárja.
5.2 A turizmus gazdasági-pénzügyi vetületei
Eltekintve a politikai hatóságok idegenforgalom iránti megértésének és érdekl ődésének
már sokszor megállapított hiányától, a turisztikai támogatást, annak aktivitását és mértékét
a pénzügyi diszponibilitás (rendelkezésre álló lehet őség) lényegesen meghatározza. Theus
Az idegenforgalmi települések infrastruk túrájának tervezése és finanszírozása című
munkájában hatásosan rávilágít a turisztikai infrastruktúra finanszírozásának és megvalósí-tásának szoros összefüggésére.
A turisztikai infrastruktúra, és f őleg a turisztikától függ ő szorosabban vett infrastruktúra
tőkeintenzitása messze meghaladja az idegenforgalmi települések adó- és más természet ű
költségvetési bevételeit. A községek ezért arra kényszerülnek, hogy erre a sz űkebb infrast-
ruktúrára feltárási illetékeket (területi hozzájárulásokat, csatlakozási díjakat és használati
illetékeket) és helyi adókat vezessenek be, am elyek az ingatlantulajdon specifikus haszná-
latát (üdül ő és hétvégi ház, második lakás stb.) is figyelembe veszik. A községek egyre
gyakrabban vetnek ki célhoz (pl. infras truktúra kiépítéséhez) kapcsolt kiegészít ő adókat
(ingatlanadó, telekadó, adásvételi illeték), amely az állandó lakosokat és az ideiglenesen ott tartózkodókat is érinti. Magyarországon a kivethet ő helyi adók körét az 1990. évi C.
törvény rögzíti. Ilyenek pl. az építményadó, te lekadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó
és a helyi ipar űzési adó.

70
Magyarországon a területfejlesztési célok megvalósításának forrásrendszere átalakulóban
van, előtérbe kerültek a strukturális és kohéziós alapok1, a Nemzeti Fejlesztési Terv és a
hozzá kapcsolódó operatív programok, amelyekben az uniós pénzek és a hazai társfinan-
szírozás találkozik. Ehhez kapcsolódva a Területfejlesztési Célel őirányzatból2 és a Turisz-
tikai Célel őirányzatból3 is fordítanak hasonló célokra bizonyos összegeket.
Mivel a t őkeigényes idegenforgalmi és gyógyhelyi létesítmények építése, m űködtetése
meghaladja a magánbefektet ők pénzügyi erejét, kombinált finanszírozási formák alakultak
ki a működőtőke behozatal ösztönzését ől a PPP-ig. Sok országban természetes dolog, hogy
a helyi önkormányzatok aktív szerepet vállalnak a turisztikai infrastruktúra finanszírozásá-
ban, valamint a folyamatos marketingmunká ban a települések versenyképességének meg-
őrzése vagy javítása érdekében. Messze nem mindegy azonban, hogy a települések vissza-
forgatják-e turisztikai bevételeiket a turizmus szervezésébe és fejlesztésébe. Svájcban az
üdülőhelyi díjat céladó jelleg ű közjogi illeték nek, azaz magyar szóhasználattal címzett be-
vételnek tekintik, amelynél kötött a pénz rendeltetése. Az üdül őhelyi díjból származó be-
vételeket e miatt csak olyan turisztikai létesítmények és rendezvények finanszírozására használhatják fel, amelyeket a vendégeknek hoztak létre és melyeket túlnyomórészt ők
használhatnak. Ennek oka az a felismerés, hogy az idegenforgalom egyben a lakosság javát
is szolgálja, akik ezeket az el őnyöket tagsági díjak formájában nyújtott közvetlen szolgál-
tatással csak részben egyenlítik ki. Másrészt az turisztikai reklám pl. nemcsak a helyi ide-
genforgalmi vállalkozások számára el őnyös, hanem pozitívan befolyásolhatja a település
image-ének alakulását, és ily módon a tele pülésen folytatott minden tevékenység számára
előnyöket hozhat: a településen vagy a környéken meglév ő pihenési lehet őség következté-
ben kedvez őbb lesz a munkahelyi légkör, javul a település presztízse a térségben, a me-
gyében és a régióban ill. országosan.
Zehäusern a gyógyhelyi és turisztikai egyesülések reprezentatív megkérdezésével és a
gyógyhelyi turisztikai egyesülések feladataira a következ ő fontossági rangsort készítette el:
Jelentőség szerinti rangsor Munkar áfordítás szerinti rangsor
1. A vendégek és az újságírók ellátása
2. Árpolitika
3. Információs szolgálat
4. Reklám
5. Sajtószolgálat
6. A létesítmények fenntartása
7. Rendezvények
8. Általános idegenforgalom-politikai feladatok
9. Szolgáltatások eladása
10. Közlekedési problémák megoldása 1. Információs szolgálat
2. A létesítmények fenntartása
3. Reklám
4. A vendégek és újságírók ellátása
5. Rendezvények
6. Sajtószolgálat
7. Általános idegenforgalom-politikai fel-
adatok
8. Szolgáltatások eladása
Forrás: ZEHNHÄUSERN J. (1975): Fremdenverhrs werbung, dargestellt am Beispiel schwei zerischer Kur- und Verkehrsvereine, St.
Galler Beiträge zum Fremdenverkehr und zur Verkehrswirtsc haft, Reihe Fremdenverkehr, Band 8, Bern/Stuttgart.

1 6/2005. (III. 23.) TNM-FMM-FVM-GKM-KvVM-PM-TNM együttes rendelet az Európai Unió struktu-
rális alapjaiból, valamint Kohéziós Alapjából s zármazó támogatásokhoz kapcsolódó költségvetési el ői-
rányzatok felhasználásának részletes szabályairól
2 A területfejlesztési célel őirányzattal kapcsolatos f őbb irányelveket a területfejlesztésr ől és a területrende-
zésről szóló 1996. évi XXI. törvény, a 24/2001. (IV. 20.) OGY határozat a területfejlesztési támogatások
és a decentralizáció elveir ől, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerér ől, valamint a
törvény 7. §. e) pontjában kapo tt felhatalmazás alapján a célel őirányzat felhasználásáv al kapcsolatban ki-
adott kormányrendelet határozza meg.
3 Lásd a 14/2002. (XI. 16.) MeHVM rendeletet a Turisztikai Célel őirányzat felhasznál ásának és kezelésé-
nek részletes szabályairól

71
Mind e mellett megállapítható, hogy egyes társadalmi költségek és negatív külső hatások
nem kerülnek be a turisztikai vállalkozások költségkalkulációiba – ámbár ez korántsem
annyira turizmusspecifikus. A társadalmi költségek et olyan nemzetgazdasági többletki-
adásnak lehet nevezni, amely okozójának üz leti terveibe, gazdaságossági számításaiba
nem, vagy csak részben épül be, és alkalmasint számára hozamnövekedést éppen e tételek elhanyagolása eredményezhet. Ilyen társadal mi költség pl. az egyeseknek okozott egész-
ségkárosodás, a víz- és leveg őszennyezés, zajkibocsátások, közlekedési balesetek, a táj, a
növényzet és az állatvilág tönkretétele.
Másképpen fogalmazva a turisztikai kezdemé nyezések és vállalkozások élveznek olyan
előnyöket is – szerencsés vagy balszerencsés módon –, amelyekre kevés a ráhatásuk, vi-
szont nem is lennének képesek kitermelni az ehhez hasonló természet ű költségek fedezetét.
Ha például az üdül őhelyeken lév ő nyaralók és hétvégi házak (második lakások) tulajdono-
sainak felszámolnának minden általuk okozott többletkiadást, ez a szabadid ő eltöltési for-
ma soha nem tudott volna ilyen mértékben fejl ődni. Az viszont belátható, hogy az okozott
károk csökkentésében alig érdekeltek részér ől esetenként tapasztalható természet- és táj-
rongálás negatívan befolyásolja az üdül őterület, valamint a távolabbi üdül ő- és hétvégi pi-
henőrégiók pihenési értékét. Azaz az idegenforgalmi településeken éppen ezért ma igen
hibás értékrend
1 uralkodik!
Az úgynevezett „teljes” gazdaságossági számítás megkövetelése, mint amilyent például a
költség-haszon elemzésnél végeznek, els ősorban a közösség, mint az idegenforgalmi poli-
tika hordozója döntéshozatalánál aktuális.
A költség-haszon elemzés elkészítésével kapcsolatos nehézségek ismeretében
Krippendorf2 az idegenforgalom-politikai döntések költség-haszonszer ű feltárásának
alábbi szabályait dolgozta ki:
— operatívan meghatározott célok megléte
— a turisztikai fejlesztéssel elérend ő célok meghatározása,
— e célok képezik a meghatározott intézkedés költségei és haszna mérésének érté-
kelési mércéjét,
— az állami szervezetek tevékenységének célterületek:
— prioritások meghatározása
— az idegenforgalom-politikai intézkedések hozzájárulásának tisztázása a célhoz
— a tevékenységi alternatívák felállítása
— több tevékenységi alternatíva vizsgálata
— az idegenforgalom-politika tevékenységi alternatívák hatásainak meghatározása

1 KASPAR C. (1973): Hierarchie der Werte in Fremdenverkehrszentren, Tourismus, Umweltschädigung
und soziale Kosten, S.A. Mitteilungen der Schweiz. Verkehrszentrale, Zü rich. Ebben olvasható az alábbi:
„Érdekesek az USA-ban ebben az összefüggésben elvég zett költség-haszon elemzések. Egy idevágó elem-
zésben pl. a Delawares er ős vízszennyez ődésének a környezetre gyakorolt hatását a víz pihenési értékével
hozták kapcsolatba. A tanulmány az t igazolta, hogy a víz oxigéntart almának 100 mill. dollár költséggel
történő javítását az ennek köszönhet ően realizált üdülési többletbevétel indokolja. Azt is kimutatták, hogy
a levegőszennyezés elleni hatékony fellépés az ingatlanok értékének növekedéséhez vezet.”
2 KRIPPENDORF J. (1973): Kosten-Nutzen-Diskussion im Tourisms – Versuch eines Brückenschlages
zwischen Theorie und Praxis, Zeitschrift für Fremdenverkehr, Nr.2., Bern

72
Egy társadalmi-jóléti intézkedési cél összes hatásvizsgálata
(egészként történ ő vizsgálat)
jólét
(a lehető legjobb egyéni közérzet)

kvalitatív célok kvantitatív célok
– természetes és alakított – jólét-politikai célok (pl.
környezet (leveg ő, víz, egy f őre jutó jövedelem)
nyugalom, táj stb.) – lakosságpolitikai célok
– lakóhelyi légkör (abszolút lakosságszám)
– munkahelyi atmoszféra – foglalkoztatáspolitikai
– emberek közötti kapcsolatok célok (a foglalkoztatot-
– pihenés tak gazdasági ágazatonkén-
– kulturális szint ti megoszlása
– egészség
Forrás: idézett m ű
⎯ közgazdasági hatások
⎯ társadalmi-kulturális hatások
⎯ környezeti hatások
⎯ ha lehet a hatások mennyiségi kifejezése
⎯ a hatások felosztása közvetlen, közvetett, rövid és hosszú távú hatásokra
⎯ ellenőrző lista
⎯ Az optimális tevékenységi alternatívák meghatározása
⎯ Értékelés a legnagyobb plusz hasznot jelent ő alternatíva meghatározásával.
Kaspar és Krippendorf felismerte azokat a gondoka t, amelyek a költség-haszon elemzés in-
tegrált bevezetését gátolják. A területi és pénzügyi keretfeltételek minden olyan eszköz al-kalmazását szükségessé teszik, amelyek a források optimális felhasználását szolgálják.
A közgazdasági környezet idegenforgalmi rendszerre gyakorolt hatásának ismertetése után
vegyük sorra az idegenforgalom gazdasági vonatkozású néhány kiemelt tényez őjét:
⎯ fizetési mérleg funkció
⎯ kiegyenlítési funkció
⎯ foglalkoztatási funkció
⎯ jövedelemfunkció (multiplikátor-hatás)
⎯ termelési funkció (értékteremtés)
5.2.1 Fizetési mérleg funkció
Ha a külföldi turizmusból származó éves bevételek és az arra fordított kiadások növekedé-
se jóval nagyobb, mint a bruttó társadalmi terméké, az az idegenforgalom jelent őségét tá-
masztja alá egy ország devizamérlegében. A fizetési mérleg funkció az idegenforgalmi
mérleg, a belföldön külföldieknek eladott áruk és szolgáltatások (export) és a külföldön
belföldiek által vásárolt áruk és szolgáltatások (import) arányát tükrözi.
Kunz1 szerint egy ország idegenforgalmi mérlege a belföld idegenforgalmában a külföldi-
eknek eladott és a külföld idegenforgalmában a belföldiek által vásárolt áruk értékének vi-

1 KUNZ B.R. (1990): Die Bedeutung des Auslands fremdenverkehrs für die Scweizerische Volks-
wirtschaft, Schweizereische Beiträge zur Ve rkehrswissenschaft, 23. füzet 23. oldaltól

73
szonyát mutatja. E szerint a turizmus alanyá n keresztül a külfölddel lebonyolított fizetési
forgalmat tartalmazza (kivétel a t őkeforgalom). A külföldiek idegenforgalmának egy or-
szágra, illetve annak gazdaságára gyakorolt hatásai különböz őek, attól függ ően, hogy
⎯ egy túlnyomórészt turistákat fogadó ország, aktív idegenforgalommal és idegenfor-
galmi mérlege aktívumot mutat (ilyenek általában a hagyományos idegenforgalmi
országok, mint Ausztria, Svájc, Olaszo rszág illetve Görögország, Spanyolország,
Portugália stb., valamint Magyarország is);
⎯ egy főleg turistákat küld ő ország, rendszerint passzív idegenforgalommal rendelke-
zik, idegenforgalmi mérlege passzívumot mutat (Németország, USA, Japán stb.)
A nemzetközi idegenforgalomból származó be vételek a fizetési mérleg szempontjából a
kereskedelmi mérleg exportjával, ill. a kiadások az importtal egyenérték űek. Míg az import
és az export statisztikailag pontosan rögzíthet ő, az idegenforgalomnál ez a lehet őség hi-
ányzik, így a turizmus láthatatlan, hallgatólagos importnak, illetve exportnak min ősül. A
láthatatlan export el őnyeit a „normál” áruexporttal szemben Jandala Csilla így jellemzi:1
⎯ A kiegyenlítés általában azonnal fizetéssel történik (kivéve közvetít ő szervezetek
bekapcsolása esetén)
⎯ Az ország határain belül bonyolódik, így vá mok nem terhelik, plusz szállítást és
csomagolást nem igényel.
Az idegenforgalmi, illetve turisztikai mérleg a nemzetközi megállapodások (Nemzetközi
Valutaalap) szerint a következ ő fő tételeket tartalmazza:
⎯ üdülés, illetve üzleti tartózkodás,
⎯ gyógyászati, kórházi és tanulmányi célú tartózkodás,
⎯ egynapos és tranzit forgalom,
⎯ nemzetközi személyszállítás (vasúti, hajózási és légi forgalom).
Az idegenforgalmi (fizetési) mérleg aktív oldalán szerepel:
⎯ A külföldi vendégek szállodákban, gyógyintézményekben és más szálláshelyeken
történő elszállásolásából és ellátásából szár mazó bevételek. A svájci idegenforgal-
mi mérleg tartalmazza a kórházak és klin ikák külföldi pácienseinek, az intézetek,
panziók és gyermekotthonok külföldi növendékeinek, ill. a f őiskolák külföldi hall-
gatóinak ellátási ráfordításait is.
⎯ A turisztikai vállalkozások külföldi vendégekt ől származó bevételei.
⎯ A külföldi vendégek, f őleg az egynapos vendégek vásárlásaiból ered ő bevételek.
⎯ A külföldi vendégek részére nyújtott szolgáltatások bevételei.
Az idegenforgalmi (fizetési) mérleg passzív oldalán szerepel:
⎯ A belföldiek külföldön felmerült idegenfo rgalmi célú kiadásai (üdülési, üzleti,
gyógyászati célú tartózkodás, tanulmányút, egynapos kiránduló forgalom).
⎯ A belföldiek nemzetközi közlekedési kiadásai a külföld javára.
Az idegenforgalmi mérleg a külföldiek miatt jelentkez ő élelmiszer- és élvezeti cikk impor-
tot nem veszi figyelembe. Ezt a tényt f őleg a turizmus gazdasági jelent őségének a fejl ődő
országok idegenforgalmi mérlege alapján történ ő megítélésénél kell figyelembe venni.

1 JANDALA CS. (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KIT, Budapest

74
5.2.2 Kiegyenlítési funkció
Az a tény, hogy a turizmus f őleg a „kevésbé fejlett” területeken, azaz olyan övezetekben
vetette meg a lábát, amelyeket a környezeti árta lmakkal terhelt ipari termelés elkerült, vagy
onnan kivonult, gazdasági kiegyenlítéshez vezet. Óvakodni kell azonban attól, hogy az ide-genforgalmat minden lokális problémát megol dó orvosságnak tekintsük. Az eredeti és a
származtatott kínálat jelent őségére tekintettel kell lenni. Egy ún. fejlesztési koncepció – az
egyes tájegységek támogatásra való érdemességének és képességének megfelel ő vizsgála-
taira támaszkodva – az idegenforgalom optimális fejlesztésére és támogatására törekszik.
Egy tájegység „exportképessége” nem más, mint a turisztikai vonzereje. A regionális gaz-
daság fejl ődéséhez történ ő hozzájárulás annál nagyobb, minél kevésbé függ a tájegység
beszerzési oldalról a tájegységen kívüli piacoktól . Ez egyaránt vonatkozik a pénzügyi esz-
közök beáramlására, valamint az áru- és munkaer őszektorra (tájegységen kívüli források és
termékek behozatala, más tájegységek munkaer őinek bevonása).
Az idegenforgalom azonban gyakran a regionális gazdaság b ővítési és differenciálódási fo-
lyamatának vélt vagy valós kitörési pontja.
A kiegyenlítési funkció érvényesülhet orszá gok, régiók, városok és falvak között egyaránt.
Mint Jandala írja, a fejl ődő országok számára a turizmus els ősorban a külföldhöz való kap-
csolódás lehet őségét és devizabevételt jelent, amely javítja a fizetési mérleget. A turizmus
és az ahhoz kapcsolódóan megjelen ő iparosodás a felzárkózáshoz ad esélyt. Országon be-
lül a turizmus hozzájárulhat a fejletlen területek felzárkóztatásához, a turizmus el ősegítheti
a falvak fennmaradását (munkaalkalmat teremt, a városihoz közelít ő jövedelmeket és élet-
minőséget eredményezhet) és fejl ődését.
Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kí vül hagyni, hogy az eredeti kínálatra épül ő turisz-
tikai vonzer ő nem egyszer területileg koncentráltan je lentkezik, s ez kizárhatja, vagy leg-
alábbis megnehezíti az adott vonzer ővel nem rendelkez ők számára a bekapcsolódást a tu-
rizmusba. Ez a szituáció a kiegyenlítési funkciót gyengíti, tovább er ősítheti a fejletlen, el-
maradott térségek leszakadását.
5.2.3 Foglalkoztatási funkció
Az idegenforgalom fizetési mérleg (nemzetközi idegenforgalom) és kiegyenlítési (tájegy-ségek közötti idegenforgalom) funkcióinak gazdasági jelent ősége pontosabban a foglalkoz-
tatási, multiplikátor- és értékképz ő hatás tanulmányozása után értékelhet ő.
Mint Schmidhauser
1 kifejti az egy községben vagy egy tájegységben az idegenforgalomtól
függő munkahelyek számának a pontos meghatározásánál zavaró tényez ő, hogy
⎯ nemc elég a szálloda- és vendéglátóiparb an foglalkoztatottakat az idegenforgalom-
tól függő munkahelyekhez sorolni, hanem a te rcier szektor más területein lév ő
olyan további munkahelyek egész sorát is figyelembe kell venni, amelyeket a tu-rizmus közvetlenül vagy közvetve befolyásol;
⎯ a nem idegenforgalmi községekben is je len van egy bizonyos számú vendéglátó-
ipari munkahely (a helyiek szükségleteinek kielégítésére);
⎯ turisztikai településeken magas a szezonális és részmunkaid ős foglalkoztatás, míg a
statisztikák gyakran csak az egész évben betöltött állásokat veszik figyelembe.

1 SCHMIDHAUSER H.P. (1979): Der Beschäftigungseffekt des Fremdenve rkehrs im tertiären Sektor
dargestellt am Beispiel der Schweiz, Tätigke itsbericht des Instituts für Fremdenverkehr und
Verkehrswirtschaft an der Hochschule St. Gallen, St. Gallen

75
A szoros értelemben vett idegenforgalmi települések és a nem idegenforgalmi települések
összehasonlító vizsgálatával Schmidhauser arra a következtetésre jut, hogy a nem idegen-forgalmi községekben a lakosság számának emelkedésével a szolgáltatási szektorban fog-lalkoztatottak százalékos aránya is növekszik, még ha nem is egészen lineárisan. Egyedül a vendéglátóiparban állapítható meg a munkahelyeknek a lakosság számának arányában stagnáló, s őt csökken ő hányada. Ez valószín űleg azzal magyarázható, hogy a vendéglátó-
ipar a nem idegenforgalmi településeken túlnyomórészt helyi igényeket elégít ki, miközben a többi szolgáltatási terület els ősorban a nagy településeken koncentrálódik és a beszerzés
is a környez ő kisebb településekre van utalva.
Az idegenforgalom foglalkoztatási hatásánál e gyaránt szó van a direkt (pl. szállodai mun-
kahelyek), valamint az indirekt hatásokról (mellékkereset, részmunkaid ő stb.). A mennyi-
ségi foglalkoztatási hatásnak azonban nem kell szükségszer űen a munkahelyek számának
emelkedésében megnyilvánulnia. Az is a fogl alkoztatási szint emelkedésének tulajdonítha-
tó, ha a jövedelmek emelkednek.
A foglalkoztatási funkció kapcsán a turizmus szektor munkaer őigényének sajátosságai
Jandala nyomán így foglalható össze:
1
⎯ A szakképzettségi igény összetett, szakképzetlen és magasan kvalifikált munkaer ő-
re egyaránt szükség van. Magas a szakképzetlenek vagy az alacsony szakképzett-ségűek aránya.
2
⎯ A turizmus szezonális koncentrációjához igazodva a foglalkoztatottság is szezoná-
lis természet ű, az idény foglalkoztatottság f őleg az alacsony szakképzettség űeknél
fordul elő nagyobb mértékben. Magas a fluktuáció.
⎯ A szezonálisan jelentkez ő többlet munkaer őigényt nem mindig tudják helyi mun-
kaerőforrásból kielégíteni, ez plusz költségekkel jár és nem egyszer feszültségek
forrása is (pl. vendégmunkások tömeges alkalmazása esetén).
⎯ A napi és a heti munkaid ő mind a hosszát, mind pedig a rendszertelenségét tekintve
is eltér a más ágazatok foglalkoztatottsági rendjét ől (sok a túlóra, a több m űszakos
beosztás, jellemz ő a részmunkaid ős foglalkoztatás, a szabadnapok és a szabadság
szezonon kívülre szorul stb.).
⎯ Magas a n ők és a fiatalok részaránya.
⎯ Nem a fix, hanem a különböz ő jutalékokkal kombinált bérezési formák terjedtek el.
Magyarországon a turizmusban közvetlenül és ahhoz közvetve kapcsolódva dolgozók szá-
ma megközelíti a 300 ezer f őt.

1 JANDALA CS. (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KIT, Budapest
2 Ez nem baj, ha a szakképzettség és a betöltö tt munkakör szinkronban van. Amikor Magyarországon a
szakma felhígulásáról beszélnek, valójában az összhang hiánya a f ő probléma, mert a kisvállalkozások
akut tőkehiánya és ennek következménye: a túlzott érdeke ltség vagy kényszer a szakképzetlenek foglal-
koztatásánál, továbbá a nyakló nélkü li privatizáció, a szakképesítési el őírások semmibevétele olyan sze-
rencsétlen helyzetet szült, amelynek orvoslása id őigényes.

76
5.2.4 A jövedelemfunkció (multiplikátor-hatás)
A multiplikátor-elmélet az els ődleges kiadások jövedelemhatását írja le (beruházások egy
gazdaságban). A multiplikátor általában értéknövel ő, sokszorosító tényez őt jelent. regioná-
lis vagy nemzeti versengésb ől.
A turisztikai multiplikátor azt mutatja, hányszor nagyobb a turisztikai kiadással kiváltott
jövedelemsokszorozódás, mint az a tényleges kiadás, amely kiváltotta. Más megfogalma-
zásban arra utal, hogy egységnyi plusz fogyasz tás a gazdaság egészében mekkora többlet
termelést, azaz mekkora többlet jövedelmet vált ki, illetve hány új munkahelyet teremt. Az
idegenforgalom területén a megfigyelések azt igazolják, hogy a vendég által kiadott min-
den euró vagy dollár új jövedelmet generál feltéve, hogy a turista-bevételeket nem takarít-ják meg, vagy nem vonják ki az adott gazdaságból.
A turisztikai multiplikátor-hatás akkor magas, ha a turizmus intraregionális (régión belüli)
beszerzési összefonódásai dominálnak, azaz a turisztikai termék hazai „nyersanyagokból” épül fel, következésképpen az idegenforgalom els ődleges bevételei a helyi mez őgazdaság-
ba, kereskedelembe és iparba áramlanak, továbbá a keres ő tevékenységet folytatók a régi-
ón belül költik el jövedelmüket. A turisztikai multiplikátor nagysága függ a gazdasági ön-ellátástól, az adott gazdaság struktúrájától, illetve a gazdaság fejlettségi szintjét ől.
Egy gazdaság (nemzeti, regionális, helyi) turisztikai multiplikátora ily módon függ:
⎯ az importhányadtól – minél kevesebb az importhányad, annál nagyobb a jövedelem
multiplikátor-hatása; az importhányad az ado tt gazdaság nagyságától és érettségé-
től, valamint az érintett gazdasági ág szerkezetét ől függ;
⎯ a fogyasztási készségt ől – minél nagyobb a fogyasztási készség, annál nagyobb a
jövedelem multiplikátor-hatása, miközben a fogyasztási készségnek az adott gazda-ságban kell realizálódnia.
A kiszámított multiplikátor-hatás kumulált (felhalmozott) ábrázolását forgalomként és a
további jövedelemteremtés magyarázatának el utasítását komoly kritika érte. Valójában a
turisztikai multiplikátor nem sokat mond, ha ne m hasonlítható össze például más gazdasági
szektorok multiplikátor-hatásával. Ugyanakkor támpontot nyújt az idegenforgalom gazda-
sági hatékonyságáról, mint a gazdaság érték- és jövedelemképz ő eszközér ől.
5.2.5 Termelési funkció (értékteremtés)
Értékteremtés alatt termelési tevékenységgel (munka, t őke- és földhasználattal) létrehozott
többlet értéket vagy értéknövekedést értünk (nettó termelés). Ebb ől a megközelítésb ől az
idegenforgalmi szolgáltatás nem más, mint az el őállításához felhasznált alkotórészek ösz-
szessége, amely a GNP-n keresztül érvényesül:
föld + munka + t őke = idegenforgalmi szolgáltatás
A turisztikai értékteremtés a turizmus termelési tényez őként betöltött jelent őségét mutatja.
Rövid távon a GDP el őállításához, hosszú távon a nemzeti vagyon gyarapodásához való
hozzájárulásban mutatkozik meg.
A turizmus mint termelési tényez ő értékteremtése abból adódik, hogy
⎯ munkaadóként jelenik meg, és további munkalehet őségeket teremt
⎯ tőkebevételt teremt
⎯ földjáradékot tesz lehet ővé.

77
Számítás kínálati oldalról Számítás keresleti oldalról
turisztikai forgalmak
⎯ turizmus iparban és
⎯ egyéb gazdasági
ágazatokban turisták kiadásai
⎯ turisztikai iparnál
⎯ más gazdasági ága-
zatoknál
(ágazati vonatkozású)
értékteremt ő együtthatók

közvetlen értékteremtés
(ill. jövedelem)

el őzetes szolgáltatáso-
kon és beruházási keres-
leten keresztül

közvetett értékteremtés

közvetlen és közvetett
értékteremtés,
multiplikációs hatás

indukált értékteremtés
Forrás: FREY C. (1995): Tagestourismus: Fluc h oder Segen?, Jahrbuch der Schweizereischen
Tourismuswirtschaft 1993/94, St.Gallen.
17. ábra – Közvetlen, közvetett és indukált értékteremtés
⎯ Közvetlen értékteremtés – a kínálati és a keresleti oldalról egyaránt kiszámítható
forgalomból indul ki. Az el őzetes szolgáltatások levonása után kapjuk a közvetlen
értékteremtést, a termelést. Az el őzetes szolgáltatás hányada ágazatonként eltér ő.
⎯ Közvetett értékteremtés – olyan (bruttó vagy nettó) értékteremtés, amelyik a ven-
dégköltést realizáló szolgáltatók szállítóin ál és alvállalkozóinál keletkezik. Ez f őleg
azokon az el őzetes szolgáltatásokon át realizálódik, amelyek más gazdasági ágaza-
toknál közvetett keresletet váltanak ki.
⎯ Indukált értékteremtés – Ez azt a (bruttó vagy nettó) értékteremtést jelenti, amely a
régióban keletkezik, mivel a nagyobb vásárlóer ő alapján a turizmusból származó
közvetett és közvetlen jövedelem következt ében a gazdaságban tovább növekszik a
kereslet és ezekb ől a további termel ő tevékenységekb ől ismét jövedelem keletke-
zik.

78
5.3 Az idegenforgalom statisztikai mérése
5.3.1 A statisztikai adatfelvétel formái
Miután a turizmust helyváltoztatási jelens ég, amely egyenes arányban függ az ember mo-
bilitásától, az utazási áramlások mérése igen jelent ős, de ugyanakkor problémás kérdéskör.
A turizmus különböz ő területei a statisztikai adatszolgáltatás korántsem egységes, a bel-
földi turizmus esetén hosszú id őn át elhanyagolták az adatgy űjtést, s mint ahogy dr.
Jandala Csilla A turizmus közgazdasági elemzésének általános módszerei címmel írott ta-
nulmányában1 megállapítja, a belföldi turizmus mérése még napjainkban sem tekinthet ő
azonos színvonalúnak és mélység űnek a nemzetközi turizmus méréséhez képest, holott a
világturizmus kb. 90 %-a belföldi forgalomként jelentkezik. A turizmus statisztikai mérése tekintetében különbséget tesznek a hagyományos idegenforgalmi statisztika és a kérd őíves
egyéni megkérdezések között. Minden hasznossága ellenére e bontás azonban inkább mód-szertani jelleg ű, mert nincs tekintettel a turistaáramlások irányára, a küld ő- és a célterüle-
tekre. A turisztikai kereslet vizsgálatakor általában hármas csoportosítást alkalmaznak:
⎯ aktív turizmus (egy adott országba, térségbe, településre stb.),
⎯ passzív turizmus (egy kontinensr ől, országcsoportból, országból, térségb ől stb.),
⎯ belföldi forgalom.
A szálláshelyek vizsgálatakor rendszerint a kül- és belföldi forgalmat különítik el, az ennél
mélyebb elemzésekhez a folyamatos központi (KSH) adatgy űjtések sokszor kevesek.
A hagyományos idegenforgalmi statisztika a turisztikai tömegek figyelésének és számlá-
lásának elvén alapszik. Globális statisztikár ól van szó, azaz a turisztikai mozgásoknak egy
adott időpontban, egy adott helyen végzett, többé-kevésbé teljes felmérésér ől. A hagyomá-
nyos statisztika az ún. reprezentatív szúrópróba módszer ellenpárját képezi, amely egy
adott metszetb ől (a reprezentatív mintából) következt et az egészre. A hagyományos mód-
szer mennyiségi adatokra, nagyságrendekre támaszkodik.
Ez a fajta statisztika azonban csak a turisták küls ő megjelenési jegyeit (számukat, nemzeti-
ségüket, lakóhelyüket, egy országban vagy egy helyen eltöltött idejüket, esetleg az igénybe vett közlekedési eszközt) tudja megállapítani . Ugyanakkor az ilyen mérési móddal a turista
egyénisége vagy min őségi jellemz ői nem deríthet ők fel – a hagyományos idegenforgalmi
statisztika az átlag turista feltételezéséb ől indul ki. Az egyes tulajdonságok, a turizmus
alanyának, a turistáknak a véleménye a számításokba nem vonható be. Másrészr ől a turis-
tát nem terhelik a megkérdezésekkel.
A hagyományos idegenforgalmi statisztika két f ő formára oszlik:
⎯ A határstatisztika a turisták mozgását a ha tár átlépésekor rögzíti. Az idegenforgalmi
utazásokat ily módon a helyváltoztatás során számoljuk. A tartózkodási id őt a beuta-
zások és kiutazások során végzett számítások egybevetésével állapítják meg.
⎯ A másik adatfelvételi forma az úgynevezett helyszíni vagy helyi adatfelvétel, amely-
nél a regisztrálás a tartózkodás helyén, pl. a szállodában történik. A helyszíni felvé-telnél főleg két értéket rögzíthetnek: az eltöltött vendégéjszakák (éjszakázások) és a
vendégek számát (érkezéseket). A kett ő hányadosa adja az átlagos tartózkodási id őt,
amely a településre, a régióra, vagy egy országra is kiszámítható.
idő ási tartózkod átlagosszáma vendégek száma akák vendégéjsz=

1 JANDALA CS. (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KIT, Budapest

79
Az eltöltött vendégéjszakák hagyományos szállásformákhoz vagy egyéb szállásformákhoz
történő besorolásának ismerete lényegesen alkalmasabb az idegenforgalom gazdasági kiha-
tásainak megítélésére, mint az érkezések.
A szakirodalom a helyszíni módszer (helyi adatfelvétel) egyik legfontosabb részeként ke-
zeli a szálláshely-statisztikát . A WTO szerint az országok több mint 75 %-a együttesen al-
kalmazza a határstatisztikai és a szálláshely-statisztikai megfigyeléseket.
Tekintettel a turisztikai mozgások összetételének rögzítésének és a statisztikai technikájá-
ban fennálló különbségre a határstatisztika és a helyszíni, egyéni megkérdezéses módszer alig hasonlítható össze. Utóbbi a határformalitások megsz űntével, az utazások egyszer űsö-
désével egyre nagyobb jelent őségre tesz szert, ugyanis lassan megsz űnik a az útlevelek, ví-
zumok, beszálló/kiszálló kártyák, lakcímbejelent ő lapok statisztikai célzatú felhasználási
lehetősége. Következésképpen az egyéni megkérdezéses módszer válhat a nemzetközi tu-
rizmus megfigyelésének egyedüli megbízható formájává.
Többek között a következ ő országok alkalmazzák
⎯ a határstatisztikát: Kanada, USA, Nagy-Britannia, Japán;
⎯ a helyszíni, egyéni megkérdezéses módszert: Németország, Ausztria, Belgium, Lu-
xemburg, Hollandia, Svájc, skandináv országok;
⎯ a határstatisztikát és a helyszíni módszert egyaránt: Franciaország, Spanyolország,
Görögország, Olaszország, Törökország, Jugoszlávia.
Az Európai Unión belül kialakított ún. schenge ni övezet, amely a tagországok között feles-
legessé teszi a személy- és áruforgalom megállítását a bels ő határokon, gyakorlatilag bel-
földi forgalommá min ősíti át a korábbi nemzetközi turistaáramlásokat, ezért ennek mérésé-
nél is át kell térni a hazai turizmusmozgásoknál alkalmazható módszerekre, mint pl. a rep-rezentatív megkérdezésekre, a célterületekre látogató közönség eseti megkérdezésére. A buszok és személygépkocsik felszerelése GPS-helymeghatározóval, fizet ős autópálya-ki-
lométereket regisztráló-jelz ő chipekkel vagy a mobiltelefonok m űködési helyét megadó
ún. cellainformációk a turistaáramlások mérésének új és eddig szabályozatlan lehet ősé-
gei…
Schmidhauser
1 szerint a helyszíni módszerre épül ő idegenforgalmi statisztika előnyei a ha-
társtatisztikával szemben:
⎯ az országon belüli idegenforgalom helye pontosan meghatározható;
⎯ nemcsak a külföldiek, hanem a belföldiek gyakorisága is megállapítható;
⎯ megállapítható a szálláskategóriák különböz ő osztályai szerinti gyakoriság;
⎯ a szálláshelyenkénti átlagos vendégéjszakák száma kiszámítható, amely megközelí-
tőleg megfelel az adott idegenforgalmi helyen töltött átlagos tartózkodási id őnek
(mivel a településen belül szállodaváltoztatás nem gyakran fordul el ő);
⎯ az éves igénybevétel kiszámításához pl. a következ ő képletek alapján meghatároz-
ható az átlagos ágy- vagy szobakihasználtság (éves kihasználtság vizsgálatánál, ha
a szálláshely folyamatosan üzemel, a m űködési napok száma nyilvánvalóan = 365):
vendégéjszakák száma
Σ ágyak száma * m űködési napok száma = ágykihasználtság (%)

kiadott szobák száma
Σ szobák száma * m űködési napok száma = szobakihasználtság
(%)

1 Háztartások és turisták megkérdezése – az idegen forgalmi statisztika szükséges kiegészítése

80

A helyi módszer fontosabb hátrányai a határstatisztikával szemben a következ ők:
⎯ nem teszi lehet ővé az országba beutazó külföldiek pontos számának megállapítását
(egynapos kirándulók);
⎯ nem számítható ki az országba be utazó külföldiek tartózkodási id őtartama (csak az
egyes szálláshelyeken tartózkodás);
⎯ azok az idegenek, akik rokonoknál és ismer ősöknél vagy egyéb típusú szállásokon
laknak, a statisztikánál egyáltalán, illetve nem teljesen kerülnek figyelembe vételre;
⎯ azok a külföldiek, akik az országok egynapos kirándulás keretében keresik fel, nem
jelennek meg a statisztikában.
Ugyanakkor fontos, hogy ez a két módszer nemc sak az üdülés céljából utazókat, hanem a
kongresszusi résztvev őket, az üzleti célból és egyéb okból utazókat is rögzíti és beszámítja.
Elvileg a legnagyobb információtartalommal minde n országban az a statisztikai rendszer
rendelkezik, amely a helyi módszert és a határstatisztikát egyidej űleg alkalmazza. A ha-
gyományos módszer a múltat tényeredményekkel rögzíti és nem ad prognózisokat vagy előrejelzéseket kivéve, ha a számsorokat általánosítják vagy azokból visszakövetkeztetnek.
A hiányt a statisztika rendszeressége egyenlíti ki.
Évről évre ugyanazt a hibahányadot feltételezve a statisztikai adatok hosszú sora lehet ővé
teszi a turisztika fejl ődési tendenciáinak, trendjének bizonyos helyességi fokkal (standard
hibaszázalékkal) történ ő megállapítását.
A hagyományos statisztika tulajdonképpeni gyengéje az, hogy a turistákat nem határozza
meg pontosan . Sajnos a nemzeti statisztikák sok esetben technikai okokból a turizmus ala-
kulásáról pontatlan képet adnak. Ráadásul bi zonyos országok a szállodai tartózkodás fo-
galmához ragaszkodnak, s lemondanak a más szállásformákat igénybe vev ő vendégek re-
gisztrálásáról.
5.3.2 A turisták statisztikai csoportosításának WTO-rendszere
Az országok többnyire a nemzetközi statis ztikákhoz (WTO, OECD stb.) irányadó
WTO/ENSZ turista-fogalom szerint készítik statisztikájukat. Az 1963-ban a nemzetközi
statisztika összehasonlíthatósága céljából megha tározott, a statisztikáknál figyelembe ve-
endő turista fogalma „azokból a személyekb ől” indul ki, „akik egy olyan országba leg-
alább 24 órára beutaznak, amelyik nem a szokásos tartózkodási országuk” . Ezt egy lista
követi, amelyik a statisztikában rögzítend ő személycsoportokat pontosan meghatározza.
Kivételt képeznek például az olyan személyek, akik egy országban tartós foglalkozást vál-
lalnak vagy tartósan le akarnak telepedni, va lamint a határon átjárók és azok a személyek,
akik az egyik országban laknak és egy másikban dolgoznak. (Lásd részletesen a 18. ábrán)
A nemzetközi statisztikának a határátlép ő idegenforgalomra történ ő korlátozását a nemzet-
közi szervezetek publikált turisztikai adataina k értelmezésénél és kommentálásánál figye-
lembe kell venni.
Az idegenforgalom statisztikai adatfelvételét segítő módszer az útlevél-ellen őrzési jegyzé-
kek kiértékelése, a turisztikai látnivalók, mint múzeumok, kastélyok, székesegyházak, sportrendezvények, szabadid őközpontok, fürd ők stb. látogatóinak számlálása vagy a köz-
lekedési statisztikák kiértékelése.

81

Forrás: Lengyel Márton dr.: A turizmus általá nos elmélete, VIVA Reklámügynökség, Budapest, 1992.
18. ábra – A nemzetközi forgalomban érkez ők csoportosítása

82
A szúrópróbaszer ű, reprezentatív felvételezés alapjában véve a teljes statisztikai adatfelvé-
tel helyett, annak alternatívájaként vagy kiegészítéseként képzelhet ő el. A különböz ő ha-
tárátlépési statisztikák már ma is szúrópróba jelleg ű adatfelvételek eredményeire támasz-
kodnak (pl. Spanyolország, Nagy-Britannia), mi vel a teljes adatfelvételezés a nagy utazási
volumen miatt nem praktikus.
A turisztikailag érdekes adatokat több európa i ország központi statisztikai hivatala id ősza-
konként vagy esetenként úgynevezett mikrocenzus keretében gyűjti. Ennél egyfajta kisebb
népszámlálásról van szó, amelyet reprezentatív megkérdezés egészít ki.
Egy módszertanilag helyesen elvégzett szúrópróbaszer ű mintavétellel olyan eredményeket
kapunk, amelyek a kifogástalan teljes adatfelvét el eredményeinél alig pontatlanabbak; s a
ráfordítás lényegesen kisebb!
5.3.3 A piackutatás fajtái és az adatgy űjtés, értékelés új módszerei

19. ábra – A piackutatás fajtái és módszerei
Mint megállapítottuk, a hagyományos idegenforgalmi statisztika nem teljes és specifikus
kérdésekre nem tud választ adni. Tekinte ttel a piaci információk szokásosnál nagyobb je-
lentőségére az idegenforgalomban (turisztikai marketing) egyre több olyan célzott piaci
megkérdezést végeznek, amelyeknek meghatározott kérdésekre kell választ adni.
Alapjában véve az egyéni megkérdezéses módszernél a lakóhelyi megkérdezések, illetve a
háztartások megkérdezései vagy a turisták, utazók esetében
⎯ a tartózkodási helyen,
⎯ a határátlépéskor vagy
⎯ az utazás közben történ ő megkérdezés jöhet szóba.
Fontos, hogy az alapösszesség minden tagjának azonos esélye legyen a megkérdezésre, az-
az be kell tartani a reprezentatív mintavétel szabályait. A kérdezés céljától függ, hogy me-
lyik megoldás a célravezet ő, a lakóhelyi (pl. utazási intenzitás vizsgálatnál), vagy a tartóz-
kodási helyen ill. az utazás közben lebonyolított megkérdezések (specifikusan a tartózko-dási helyre ill. a vidékre vagy az utazásra szabott kérdéseknél).

83
A piackutatás lényegesen megkönnyíthet ő a számítástechnika alkalmazásával. A turisztikai
vállalkozások és szervezetek által végzett piackutatási feladatokra példák:
⎯ vendégek ill. nem-vendégek telefonos megkérdezése,
⎯ vendégek ill. nem-vendégek írásbeli megkérdezése,
⎯ személyes interjúk vendégekkel és nem-vendégekkel,
⎯ munkatársak megkérdezése,
⎯ szálláshelyeknél ellen őrző könyvelések (próba-kutatás).
Különbséget kell tenni a primer kutatások (field research) és a szekunder kutatások (desk
research) között, Míg a primer adatfelvétel közvetlen, meghatározott célból végzett adat-felvétel (specifikus vagy szóbeli piaci megké rdezések a „terepen”, a szekunder adatfelvé-
telnél a már közzétett statisztikai adatok úgyszólván másodkézb ől történő átvételér ől van
szó (idegenforgalmi statisztikák, egyéb közzétett adatok feldolgozásáról). Érthet ő, hogy a
primer adatfelvétel információszerzésként s okkal hatásosabb, viszont annak ellenére drá-
gább, hogy jórészt a szúrópróba jelleg ű reprezentatív megkérdezéses módszeren alapszik.
A turisztikai tervezés, valamint az ideg enforgalmi politika szempontjából jelent ősek a tu-
rizmus fejl ődési prognózisai . Regresszió-elemzésekkel (legalább két ismérv, pl. bruttó tár-
sadalmi termék és üdülési kiadások közö tti matematikai összefüggés) és trend-
extrapolációval (egy id ősor matematikai továbbvitele) készítenek prognózisokat a turiszti-
ka jövőbeni alakulásáról. A mechanikus feltétel ezések hátrányainak kiküszöbölése érdeké-
ben újabban olyan módszereket is alkalmaznak, amelyek a jöv ő kutatásába a turizmus er ő-
sen szubjektív elemeit is bevonják. Ilyen a Delphi-módszer és a szcenariotechnika. A
Delphi-módszer Krippendorf szerint „szakemberek meghatározott körének strukturált,
többlépcs ős megkérdezése abból a célból, hogy szisztematikusan felhasználják annak ta-
pasztalatait a jöv őre vonatkozó hatások komplex összefüggésein alapuló eredményekkel
kapcsolatos megállapítások kialakításánál” . A szcenariotechnika a különböz ő alternatívák
alakulásából indul ki, amellyel a jöv őbeni fejlődés és következményeinek összefüggéseit
mutatják be. A turisztikai fejl ődést pl. növekedési válság (1. szituáció), nagy gazdasági nö-
vekedés (2. szituáció) és közepes gazdasági növekedés (3. szituáció) mellett mutatják be.
A turizmus gazdaságimérésének újabbkori esem énye a TUX-index megjelenése mintegy öt
esztendővel ezelőtt. A TUX a turisztikai konjunktúrát hi vatott mérni. A szaktárca által a
mérésre (és a metodológiára) kiírt pályázat nyertese a GKI lett. Jellemz
ő (az állam infor-
mációs modelljét, a makrokommunikációs szer kezetet, az információjogot, a hivatalos sta-
tisztika helyzetét illet ő) mai viszonyainkra, hogy az új indexhez a KSH turisztikai (csak a
szálláshelyek számára vonatkozó?!) bázisadatait használják fel, azontúl saját kérd őíves
felmérést készítve, új statisztikai bázist hoznak létre.1
Az egyes ágazatok között késhegyre men ő harc folyik az állami, valamint uniós fejlesztési
alapokért, pénzekért, támogatásokért. Ebben a jó értelemben vett „harcban” a turizmus po-
zíciói, meggy őző érvanyaga meger ősítésre szorulnak. A turizmus fejlesztéséhez egyértel-
műen, adatokkal is, hitelt érdeml ően bizonyítani kell, hogy a turizmus mennyiben jobb,
előnyösebb más, alternatív befektetési lehet őségekhez képest. A teljes jövedelmez őségbe
beletartozik az összes olyan többletjövedelem, amely a turisztikai kereslet hatására kelet-
kezik, beleértve a turistákat kiszolgáló ágazatok háttériparát. Tehát például az is, amennyi-vel nő a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hozzáado tt értéke (a GDP-hez való hozzájáru-
lása) a turisták élelmiszerfogyasztása következtében.

1 Népszabadság, 1999.11.29., p.17.

84
Jelenleg csak részleges ismeretekkel rendelkezünk arról, milyen szerepet tölt be a turizmus
a nemzetgazdaságban. Jórészt csak a turista ke reslet bizonyos elemeit figyeljük meg: a tu-
risták számára, a tartózkodás idejére és a f őbb kiadásokra (szálloda, vendéglátás) vonatko-
zó statisztikák állnak rendelkezésre. Nem ismerjük azonban,
⎯ milyen hatást generál a turizmus a gazdaságban,
⎯ a turisták kereslete mekkora termelésnövekedést indukál,
⎯ ez mennyi hozzáadott értéket állít el ő.
⎯ ki milyen arányban részesedik a keletkezett jövedelemb ől.
⎯ hányan dolgoznak a turistákat – közvetve vagy közvetlenül – kiszolgáló ágazatokban,
⎯ milyen kapcsolat van a turizmus alakulása és a foglalkoztatottság között?
Igaz ugyan, hogy id őről időre határozott, sokszor imponáló számadatokat tartalmazó nyi-
latkozatok látnak napvilágot, de ezek nem teljesen alátámasztott, inkább becsült értékek.
A nemzetközi fizetési mérleg tekintetében sem megnyugtatóbb a helyzet, hiszen a szolgál-
tatás külkereskedelem és a turizmus (a turi zmus e tágabb fogalom körébe tartozik) elszá-
molása sok-sok tennivalót rejt még. Többek között a fizetési mérleg elnagyolt „jog-címezése”, valamint a fekete- és szürke gazdaság lehet, hogy csökken ő, de kétségkívül vi-
rulens jelenléte miatt sem a turizmusnak tu lajdonított bevételek, sem a kiadások tekinteté-
ben nem lehetünk bizonyosak, milyen nagyságrend ű tételek hiányoznak a fizetési mérleg
„idegenforgalom” fejezetéb ől, illetve esetleg milyen oda nem ill ő tételek terhelhetik azt.
A turizmus költségvetési kapcsolatainak áttekinthetetlensége miatt ma nem tudjuk meg-
mondani, mekkora a turizmus nettó költségvetési egyenlege, vagyis az, mennyivel haladják
meg a turizmusból származó adóbevételek a tu rizmusra fordított költségvetési támogatások
összegét. Itt is a teljes hatást kell figyelembe venni, ahogyan arról az el őző bekezdésben
már szó volt. Tehát nemcsak a turistákat köz vetlenül kiszolgáló ágazatoknak jutatott támo-
gatásokat és az onnan származó adóbevételeket kell egyenlegezni, hanem a háttéripar költ-ségvetési kapcsolatait is olyan mértékben, a hogy az a turisták fogyasztásával kapcsolatos.
A kapott támogatások többnyire csak évek múlv a indukálnak adóbevételt, ezért a turizmus-
ra fordított közpénzek megtérülésének kimutatá sához több év költségvetési támogatását és
adóbevételét kell egyenlegezni.
A turizmus szatellit számla nem más, mint az el őző kérdéseket megválaszoló statisztikai
rendszer. A szatellit kifejezés arra utal, hogy a tu rizmussal kapcsolatos statisztikai mutatók
(a turizmus részesedése a bruttó hazai termékben, a turizmusból származó költségvetési bevétel, a turizmus foglalkoztatás növel ő hatása stb.) beilleszkednek a makrogazdasági sta-
tisztikák, a nemzeti számlák rendszerébe. Ez biztosítja a turizmusra vonatkozó statisztikák belső összhangját, valamint azt, hogy olyan mutatókat tudjunk kiszámítani, amelyekkel a
turizmus rövid és hosszú távú jövedelmez ősége egyértelm űen és tömören összevethet ő
más ágazatok hasonló mutatóival. A szatellit jelz ő azt a kapcsolatot szimbolizálja, hogy a
turizmusra összpontosító részletes statisztikák úgy igazodnak a nemzeti számlákhoz, mint a naprendszerben a bolygók a naphoz.
1 A szatellitszámlák rendszere még nem egy kiforrott
módszer, a UNWTO kiemelt projektjei közé tartozik.

1 HÜTTL A. & PROBÁLD Á. (2000): A szatellit számla szerepe a turizmus nem zetgazdasági szerepének
meghatározásában, Turizmus Bulletin IV. évfolyam, 1. szám

85
6. VÁLTOZÁSOK A TURIZMUSTERVEZÉS-FEJLESZTÉS
SZEMPONTJAIBAN, KÖRNYEZETÉBEN
A turisztikai tervezési-fejlesztési tevékenység igazodása az Európai Uniós elvárásokhoz, a
Nemzeti Fejlesztési Tervhez illetve a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiához alapvet ő
fontosságú. Kérdés, hogy a mai szemlélet és gyakorlat mennyire kompetitív, és milyen mértékben EU-konform – összehasonlítva saját múltunkkal, ill. a fejlettebb országokéval.
A társadalmi-gazdasági változások kiváltották a tervezés alapvet ő szemléleti változását. A
tervezés mozgásterét képez ő gazdasági-politikai-irányítási közeg átalakult. Míg korábban a
tervezés általában jogszabályban meghatározott területi egységekre (üdül őkörzetekre, stb.)
vonatkozóan folyt, és ennek során a „magasabb szempontok” meghatározó szerephez jutot-tak, addig a jöv őben az önmegvalósítás és ennek a gazdálkodás oldaláról történ ő alátá-
masztása tekinthet ő elsődlegesnek. A változásokat a Szerz ő Zala György és Huszár Mária
tanulmányára
1, majd a kés őbbiekben A terület- és településfejlesztés alapjai c. kötetre2, ill.
Rechnitzer János és Lados Mihály könyvére3 támaszkodva mutatja be.
A rendszerváltással az általános központosított hatalom helyébe az önkormányzatok, a
redisztributív alapon képzett központi ellátás helyére a decentralizált piaci viszonyok lép-nek – szólt az utóbb részben illuzórikusna k bizonyult feltevés úgy 15-17 éve. Ett ől függet-
lenül a szemléletváltás a tervezésben elkezd ődött, a direkt el őirányzatok helyett a folyama-
tok változatokban, szcenáriókban való megköze lítése lépett, a helyi szervek (önkormány-
zatok, ezek szövetségei, más érdekképviseleti szervek stb.) jogai és kötelezettségei meg-növekedtek, amely a tervezésben az „alulról való építkezés” felértékel ődését hozta magá-
val mind a tervezésben, mind a megvalósítás folyamatainak irányításában.
Tartalmi-módszertani, illetve tervezéstechnológiai változást jelentett továbbá, hogy
– a gyakorlatban egyrészt egy stratégiai jelleg ű, a főbb probléma csomópontokra
koncentráló, a különböz ő lehetőségek érvényesülésének viszonylag tág teret enge-
dő és leginkább regionális lépték ű struktúratervezésre,
– másrészt ezekre épül ő akcióprogramokra, az adott feladatok részletes megvalósít-
hatósági tanulmányokra van szükség.
A jövőképek szimpla felvázolását a folyamatok, a kívánt állapothoz vezet ő utak, lehet ősé-
gek átgondolásának igénye váltotta fel. A hajdani tervgazdálkodás által felölelt id őtávla-
tokból (hosszú- és nagytávlatok) csak az els ő ütem volt többé-kevésbé reális, ma már a
problémákat alapvet ően rövidebb id őtávlatokban és differenciáltabb megközelítésben ér-
demes áttekinteni, míg a hosszabb távoknál a rulírozó tervezés vált kikerülhetetlenné. E differenciált megközelítésben a kompetencia a legfontosabb rendez ő elv, melynek során
elsősorban a központi, a helyi (önkormányzati), a vállalkozási és a lakossági kompetencia-
szintek szerinti feladatmegosztás a legfontosabb. Míg az els ő két csoport közötti munka-
megosztás viszonylag egzakttá tehet ő, addig az utóbbi kett ő inkább kívánságlista, javaslat-
gyűjtemény. A differenciáltabb tulajdonviszonyokból érdekellentétek alakulnak ki. Feltá-
rásuk, megfogalmazásuk és közös nevez őre hozásuk a korábbinál sokkal nagyobb hang-
súlyt igényel. Az ezt szolgáló egyeztetés mind jellegében, mind id őigényében eltér a ko-
rábbiaktól, melynek ráfordítás-igényességét véletlenül sem szabad figyelmen kívül hagyni.

1 ZALA GY. & HUSZÁR M. (1991): Az üdülés-ide genforgalom területi tervezésének újszer ű szempontjai
és követelményrendszere, VÁTI, Budapest
2 SÜLI-ZAKAR I. (2003): A terület- és településfejles ztés alapjai, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs
3 RECHNITZER J. & LADOS M. (2004): A területi stra tégiáktól a monitoringig, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs

86
Az üdülés-idegenforgalom területi tervezésének újszer ű szempontjai és követelményrend-
szerét mutatja be az alábbi ábra.

R É G I Ú J
terv elő- adottságok, elvárások
irányzatok nagytérségi érdekek fejlesztési programok önfejlesztési szándékok ágazati fejlesztések, öner őből történő megva-
központi alapok lósítás helyi fejlesztések, vállal- ágazati fejlesztések, támo- kozások, lakossági hozzá- gatási alapok, pályázatok járulások

kormányrendeletben alulról építkez ő, érdek-
meghatározott közösségen alapuló re- üdül őkörzet gionális szövetség

Forrás: ZALA GY. & HUSZÁR M. (1991): Az üdülés-idegenforgalom területi ter-
vezésének újszer ű szempontjai és követelményrendszere, VÁTI, Budapest
20. ábra – A tervezési folyamat jellemz ő kapcsolati rendszere
6.1 Az új tervezési szemlélet jellemz ői
A rendszerváltást megel őző korábbi gazdaságirányítási rendszerben a területi tervezés
alapvetően a felülr ől irányított hierarchiát, az er őforrások redisztribúciós szétosztását szol-
gálta. Ez esetben a helyi szervek sem els ősorban a realitások feltárását várták a tervezést ől,
hanem a központi er őforrások mind nagyobb arányának megszerzését és alátámasztását.
Így a helyi fejlesztési szándékoknak a saját er őforrások megléte vagy hiánya alig jelentett
korlátot, és a meglev ő értékek meg őrzésére irányuló törekvéseket a túlhajtott beruházási
szemlélet háttérbe szorította. Feltétlenül meg kell azonban jegyezni, hogy az 1948-1989 közötti évtizedek korántsem tekinthet ők a tervezés szempontjából egyformán sematikus-
nak, a gazdaságtörténészek tisztában vannak az egyes korszakokkal, a hatvanas évek köze-pétől egyre er ősebb közelítési kísérletekkel a piacgazdaság felé.
A rendszerváltást követ ően az volt várható, hogy az er őforrások dönt ő többsége felett a he-
lyi szervek, illetve a vállalkozók fognak rendelkezni. A központi er őforrásokból els ősorban
a nagytérségi (hálózati) fejlesztéseket, ill. a területpolitikai (pl. kiegyenlítési) célkit űzé-
seket fogják csak fedezni. Ez utóbbiakhoz általában pályázatok útján lehet majd hozzájut-
ni, és az ezekre való felkészülés is sajátos szakmai feladatot képez. Mindezen változások a tervezés szemléleti és „technológiai” változását igényelnék, melynek során els ősorban a
következőkre kell figyelemmel lenni:

87
– Az erőforrásokkal rendelkez ők és az azok felhasználóinak köre közelít egymáshoz,
az esetek jelent ős részében egybe esik (azonos természetes, vagy jogi személy). Ez
az egyeztetési és döntési folyamatokat lerövidíti, de ugyanakkor kiélezi. E folyama-tokban az érdekegyeztetés különleges jelent őségű!
– A helyi adottságok jelent ősége, használati értéke n ő. Az új beruházások mellett a
meglévő értékek hasznosítása, karbantartási, felújítási, revitalizálási munkáik jelen-
tősége fokozódik.
Más kérdés, hogy a kívánatosnak gondolt decentralizáció nem következett be. Ett ől függet-
lenül az új irányítási rendszer a tervezést ől nagyfokú rugalmasságot kívánt. Az eddigi kon-
vencionális munkaszakaszokba vagy azok helyér e a problémafeltárás és értékelés, a cél-
meghatározás, ill. koncipiálás, az érdekütköztetés, az eszközválasztás és a megvalósítás lé-péseinek gyors váltási, visszakapcsolási lehet őségeit kellett biztosítani, beépíteni.
Váltásra volt szükség az irányítás módszereiben is. Azon túlmen ően, hogy a direkt mód-
szerek helyett az indirekt eszközök váltak általánossá, az irányítási ráhatások helyett a te-lepülési, illetve a regionális identitás és az önfejl ődés kibontakoztatása lett a cél.
Zala és Huszár szerint az új tervezési szemlélet kialakítása szempontjából els ősorban a kö-
vetkező öt – egymással összefügg ő és integrált – tématerület végiggondolása volt célszer ű:
– Az önerőből történő fejlődés elősegítése, az innovációs képesség fokozása,
– A helyi emberi tényez ők jobb számbavétele, hasznosítása
– A természeti és környezeti értékek védelme,
– A flexibilis területi struktúrák kialakítása
– A feladatok kompetenciaszintek szerinti megosztása, a megvalósítást el ősegítő fel-
tétel- és intézményrendszer
Rechnitzer és Lados a területi különbségek látványos kiélez ődését emeli ki a rendszervál-
tozás után, a kilencvenes évek elej én. Köze másfél millió munkahely sz űnt meg, vissza-
esett az ipari termelés, megkezd ődött a gazdasági szerkezet átalakítása. A mez őgazdaság
korábbi szervezeti és termelési rendszere szintén alapjaiban megrendült. Az ország nyugati része jobban tudott alkalmazkodni a változásokhoz, mivel itt a privatizációs folyamatok elő
bb beindultak, és a gazdasági kapcsolatok már régebben Nyugat felé orientálódtak.
Megítélésük szerint a területi politika els ő szakaszát 1996-ig a válságkezelés jellemezte, az
európai uniós PHARE-programok 1992-t ől jelentek meg – jelent ősen hozzájárulva a terü-
letfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének kialakításához. Felélénkültek a kistérségi együttműködések (1992-1994), kidolgozták a szerkezetát alakítást szolgáló integrált finan-
szírozási rendszert (1995), megkezd ődött a felkészülés az el őcsatlakozási programok
(ISPA, SAPARD) fogadására (1998).
1
Az 1996. évi XXI. Törvény rögzíti a területfejlesztés új céljait, és felállítja területfejlesztés
egységes intézményrendszerét, amelyr ől az 55. oldalon már esett szó. Az Országos Terü-
letfejlesztési Koncepciót 1998-ban fogadta el az Országgy űlés – ismerete a turisztikai ter-
vezésben is elvárható. 1999-ben újították meg a Te rületfejlesztési Törvényt, amellyel a re-
gionális szint er ősítését, valamint a területfejlesztés szerepl ői képviseletének átalakítását
célozták meg. Immár nem önkéntes, hanem kötelez ő tervezési-statisztikai régiók jöttek lét-
re, amelyek saját szervezettel (intézménnyel) és er őforrásokkal rendelkeznek. Elkezd ődött
a verseny a régióért, a régiószékhely rangért, és legújabban a fejlesztési pólusokért.

1 RECHNITZER J. & LADOS M. (2004): A területi stra tégiáktól a monitoringig, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs; 61-73. o.

88
A régiókban megkezd ődött a tervezés, a koncepciók készítése és megkezd ődött a progra-
mozás. Regionális fejlesztési források jelentek meg 2001-t ől a decentralizáció jegyében.
Léteznek és ki-kialakulnak ugyanakkor bizonyos zavarok, anomáliák és kett ősségek is,
amelyek részletes bemutatása már nem ennek a disszertációnak a feladata – ezekkel Rechnitzer és Lados kell ő alapossággal foglalkozik.
A disszonanciák közül csak a turisztikai régi ók és a regionális idegenforgalmi bizottságok
(RIB-ek) körül kialakult bizonytalansági hely zetet emelem ki, mint ami a turizmusfejlesz-
tés és marketing szempontjából közvetlenül fontos, és a regionális szint ű aktivitást ill. ér-
dekérvényesítést veszélyeztet ő jelenség. Egy gyenge, eszközeit ől megfosztott és saját moz-
gásterében korlátozott RIB képtelen támogatni az alulról jöv ő kezdeményezéseket. Ez a
helyzet nem tükrözi az Európai Unióban fennen hangoztatott szubszidiaritás elvét.
6.1.2 Az öner ős fejlődés elősegítése, az innovációs képesség fokozása
Az újszer ű regionális fejlesztési elméletek a fejl ődésben elmaradott területek támogatásá-
ban az önálló fejl ődés feltételrendszerének kialakítását, az innovációs képességek kifej-
lesztését látják a leghatékonyabb eszköznek. A kifejtésre kerül ő módszertani javaslatok ki-
dolgozása során a fentieket szemléletbeli kiindulópontként fogadhatjuk el.
A jövőben a fejlesztések egyre nagyobb hányadát helyi er őforrásokból, ezen belül is nö-
vekvő mértékben vállalkozási alapon kell(ene) finanszírozni. Az idegenforgalom az az
ágazat, amely az egyik legkisebb ráfordítással jelent ős bevételt eredményez, ezért nemcsak
ágazati, hanem önkormányzati szinten is a fejlesztés homlokterében áll.
Az önerőből történő fejlesztés a helyi adottságok, a regionálspecifikus er őforrások jobb ki-
használására törekszik. Ez egy optimumkeresé si folyamat, melyet világosan meg kell kü-
lönböztetni az autarchiától. A regionális önállóság elérése alapvet ően új szemléletet igé-
nyel
– a gazdasági fejlesztésben,
– a helyi erőforrások felhasználásában.
– az emberi tényez ők figyelembevételében
– a latens potenciálok mozgósításában,
– a regionálspecifikus infrastruktúra politikában,
– az irányítási rendszer kialakításában.
A turizmusfejlesztés új szemlélete az alábbi tényez ők figyelembevételét jelenti:
– a helyi adottságok és er őforrások minél nagyobb fokú kihasználása;
– a meglevő létesítmények fejlesztésének prioritása az új beruházásokkal szemben;
– a szükséges új létesítések egyúttal a kívánatos struktúrajavítást is szolgálják;
– az önálló fejl ődés, a struktúra megújítása az emberi er őforrásokkal való újszer ű
gazdálkodást is megkívánja;
– az új szemlélet egyik lényeges elemének tekinthet ő az állandó mennyiségi növeke-
dés erőltetése helyett a min őségi fejlődés elismerése és preferálása;
– előzőekkel szoros összefüggésben áll az a szemléletbeli követelmény is, amely a
rövid távú, de bizonytalan kimenetel ű jövedelemnövelési törekvések helyett a hosz-
szú távú biztonságot, a krízisek elleni biztonság növelését preferálja;
– az önálló fejl ődés egyik legfontosabb alapfeltétele és követelménye a regionális ön-
igazgatás és önfinanszírozás kialakulása;

89
6.1.3 Összefüggés az emberi tényez őkkel, a kulturális örökséggel
Az üdülés-idegenforgalom kialakulása és fejl ődése felértékeli a helyi emberi tényez ők fon-
tosságát. El ősegíti a tradíciók, az emberi értékek, az egészséges lokálpatriotizmus térhódí-
tását a globalizációs hatások ellenében. A he lyi humán értékek turisztikai felértékel ődése
pedig növeli a települések népességmegtartó erejét. A hagyományok tisztelete, a népszo-
kások felelevenítése a helyi attrakciók fontos forrásai:
– a népművészet, népviselet, a falusi ünnepek, az ízes beszéd mind a kínálat része;
– elősegíti a regionális tudat, a helyi köt ődés, a helyi identitás kibontakozását;
– erőteljesen imázsformáló hatással bírnak.
Mindez természetesen csak az elvárásoknak megfelel ő szakképzettségi szinttel együttesen
tud megfelelni a vendégek elvárásainak.
6.1.4 Ökobarát turizmusfejlesztés
A turizmus nagy mértékben hasznosítja, ugyanakkor jelent ős fogyasztóként veszélyezteti a
természeti értékeket. Végig kell gondolni a természeti értékek turisztikai hasznosításának, ill. védelmének kölcsönkapcsolatait, az ebb ől eredő feladatokat. Arra kell törekedni, hogy
a természeti értékek, a táj összhangja, az ökol ógiai egyensúly ne szenvedjen maradandó
károsodást. A kölcsönkapcsolatok alapján meg kell határozni a hasznosítás paramétereit,
feltétel- és követelményrendszereit. Tekintettel kell lenni a különböz ő természeti potenciá-
lokra (köztük az üdülési potenciálra), valamint a környezet terhelhet őségének mutatóira is.
6.1.5 Rugalmasan kezelt területi struktúrák kialakítása
Általában a jöv őképhez kötött, viszonylag merev területi struktúrák a korábbi tervezési
rendszerben is igen sokat változtak a megvalósulás során. A fejlesztések mind nagyobb hányadának a vállalkozási szférába kerülé sével e kötöttségek mindinkább anakronisz-
tikussá válnak. A fejlesztési eszközök feletti rendelkezési jog és az irányítási-igazgatási
funkciók személyi és testületi elkülönülésével a területi irányítás zömében indirekt eszkö-
zökkel operálhat, így a befolyásolási, koordinálási technikák kerülnek el őtérbe.
Az a tervezési módszer számíthat viszonylagos eredményességre, amely rugalmas területi
struktúrák kialakítására törekszik. E folyam atban lényeges feladat a területi struktúra kon-
cepciójának, majd a kialakításhoz szükséges feltételrendszer kidolgozása.
A rugalmas területi struktúrák kialakításánál gyakorlatilag azt kell megállapítani, hogy
– egy-egy adott térszerkezeti koncepció az egyes összetev ői számára mekkora moz-
gásteret tud megengedni az alapkoncepció lényeges sérelme nélkül, illetve hogy
– területfelhasználási szempontból egy-egy a dott terület mi minden (létesítmény) el-
helyezésére alkalmas, illetve mire nem, és a területhasznosítás milyen környezeti
hatásokkal jár.
A környezeti kapcsolatok viszonylag tágan értelmezend ők. Vizsgálni kell
– a létesítmények) infrastruktúra iránti igényeit, ezek kielégítési lehet őségeit,
– az esetleges környezetkárosító hatásokat, azok kivédésének lehet őségeit ,
– az új létesítmények) beilleszthet őségét a tájba, ill. a meglev ő épített környezetbe.
A rugalmas területi struktúrát az szolgálja, ha az adottságok minél több telepítési változat
igényeit ki tudják elégíteni. Ez esetben az in frastruktúra kiépítési igényeket a gazdaságos
maximumra célszer ű méretezni, mivel ez tudja a legszélesebb és legrugalmasabb terület-
felhasználási struktúrát kiszolgálni.

90
6.1.6 Az üdül ő-idegenforgalmi területi tervezés legfontosabb tartalmi
követelményei
Az egyes üdül ő-idegenforgalmi területek jellegük és jelent őségük szerint „testre szabott”
tervezést igényelnek. E differenciálást befolyásolja
– a térség földrajzi elhelyezkedése (pl. f ontosabb idegenforgalmi folyosó mentén,
vagy attól távoli elhelyezkedés stb.);
– jellege (a f ő vonzástényez ő pl. vízpart, hegyvidék, termálvíz stb., valamint tartós,
vagy hétvégi üdülési igényt elégít-e ki);
– az üdülés-idegenforgalom szezonalítása (egy-, vagy kétszezonú, egész éves stb.);
– jelentősége (pl. kiemelt, vagy nem) stb.
Az üdülőkörzetek, idegenforgalmi területek területi tervezési feladataiban, mint probléma-
csomópontok
– az idegenforgalmi, szakmai kérdések,
– a gazdasági feladatok és várható eredmények,
– a területi struktúra, ill. területfelhasználás, valamint – a környezeti szempontok
játsszák a f ő szerepet.
6.1.7 Az üdülés-idegenforgalom fejlesztésének szakmai koncepciója
Az egész tervezési folyamat legfontosabb munkarésze. Az eddigiek alapján más-más ele-
mek megragadása és kidomborítása szükséges az országos, a körzeti, vagy nagytérségi (re-gionális) és a kistérségi, vagy helyi koncepci ók kidolgozása során. Az országos koncepci-
ók elsősorban az idegenforgalom f őbb stratégiai elemeire (várható nagyságrendek, fejlesz-
tési irányok, térségi irányelvek stb.) koncentrálhatnak. Meghatározzák az üdül ő-ide-
genforgalmi körzetek lehatárolásának elveit, egymáshoz való viszonyait, a körzetek specializációját, országos áttekintésb ől adódó fontosságát ill. funkcióját.
Elsősorban a köz-
ponti szervek számára biztosítanak információkat, az üdül ő-idegenforgalom kormányzati
stratégiáját, szervezeti, irányítási, ill. támoga tási rendszerének kialakítását támasztják alá.
A regionális-körzeti koncepciók tartalmazzák a le gfontosabb operatív feladatokat. Mind át-
fogó stratégiát, mind részletekbe men ő javaslatokat adnak. Meghatározzák a térség üdül ő-
idegenforgalmi térszerkezet-fejlesztési stratégiáját, majd a területi adottságok alapján ki-dolgozzák a lehetséges ill. javasolható fejlesztéseket. Ez utóbbiaknál
– támaszkodnak a térség bels ő fejlesztési szándékaira,
– az önfejlődés adta lehet őségekre, a helyi er őforrások által megszabható keretekre,
illetve a küls ő fejlesztési igényekre,
– igyekeznek legcélszer űbben kihasználni a területi adottságokat, miközben a termé-
szeti (környezeti) értékek meg őrzése egyre nagyobb feladattá válik,
– javaslataikat – a vállalkozási szférára való tekintettel – flexibilis területi struktúrá-
ban kell kialakítani és elhelyezni, hogy azok a jöv ő fejlesztései az alapstruktúra lé-
nyegesebb sérelme nélkül illeszkedhessenek,
– a külön-külön nem meghatározó jelent őségű adottságok „csokorba” kötésével
olyan kínálati rendszert kell építeni, amely komplexitásával már jelent ős vonzásté-
nyező.
Ezt követ ően az így kialakuló üdül ő-idegenforgalmi fejlesztéseket összhangba kell hozni
az infrastruktúra-fejlesztésekkel, a terüle thasználatokkal, az önkormányzatok gazdálkodási
intézkedéseivel és az egyéb tényez őkkel (pl. szakképzés stb.). Mivel az üdülés-idegenfor-

91
galom e körzetek településeinek jelent ős részén meghatározó gazdasági ágazat, a koncep-
ció elemeit integrálni kell az önkormányzati tevékenységébe. Nem hanyagolhatók el azok
a járulékos tennivalók sem (propaganda, városkép-védelem, közterületek berendezése stb.), amelyek jelent ős mértékben emelik az idegenforgalom „komfort-érzetét”.
A kistérségi, települési munkák az önkormány zatok közvetlen tevékenységi körébe tartoz-
nak. Konkrétságuk kézzel fogható – esetenként a megvalósíthatósági tanulmányokig tart-
hat. Kidolgozásuk módszertanilag az el őzőekhez hasonló, attól els ősorban a javaslatok
konkrétságában tér el. Lényeges, hogy a helyi üdül ő-idegenforgalmi fejlesztések a terület-
rendezési tervekkel egyeztetetten, egymásra hatásban készüljenek, mivel ennek hiánya je-lentős területi koordinációs hibákhoz vezethet.
6.1.8 Gazdálkodási szempontok
Az idegenforgalom gazdasági, gazdálkodási feladatai és eredményei el őzőekben már emlí-
tésre kerültek. Az önfejl ődés, mint meghatározó fejl ődési módozat az idegenforgalmat az
üdülőterülettel rendelkez ő, illetve idegenforgalmi funkcióval bíró településekben egyik
meghatározó ágazattá léptette el ő. E településekben – a már említett területfelhasználási,
infrastruktúra fejlesztési feladatokon túlmen ően – végig kell gondolni
– az idegenforgalmat, mint jövedelemtermel ő, a lakosság életkörülményeit, az ön-
kormányzat bevételeit befolyásoló tevékenységet, valamint
– az idegenforgalom, mint a helyi gazdaság legfontosabb ágazatának fejlesztési igé-
nyeit, az ezzel kapcsolatos feladatokat és várható eredményeket is.
Az önerőbő1 történő fejlesztésnél a lakosság, a vállalkozók és az önkormányzatok alapvet ő
érdekei zömében közösek, ill. közel állóak. Fejleszteni csak együtt tudnak, így az önkor-
mányzatoknak is érdekük a lakosság jövedelmi színvonalának emelése, mivel ezzel adóbe-
vételei is növekednek, illetve megfordítva, a lakosságnak is érdeke az önkormányzati tevé-kenység támogatása, mivel ezzel települési környezetük és így vonzástényez őik javíthatók.
Az önerőből történő fejlesztés szempontjából, ill. azzal összefüggésben az idegenforgalom
fejlesztésének és a gazdálkodásnak a következ ő főbb kölcsönhatásait célszer ű vizsgálni:
– az önkormányzat idegenforgalmat el ősegítő tevékenysége, kapcsolat az idegenfor-
galmi szervekkel, illetve szervezetekkel,
– a helyi adók mértéke, a bevételb ől és kiadásból az idegenforgalom részesedése,
– fejlesztésekre fordítható összeg, „ameddig a takaró ér”, illetve b ővítési lehet őségek,
– a területfelértékel ődés hatásai,
– a forgalom (fogyasztás) növekedés hatásai,
– településfejlesztési kölcsönkapcsolatok,
– az attrakciók kombinálásának lehet őségei és gazdasági eredményei,
– a környezetgazdálkodás feladatai és várható eredményei stb.
Miután e hatások többsége térségileg értékelhet ő, ez a korábban már említett érdekközös-
ségek kialakításának fontosságára és egyik le gfontosabb funkciójára hívja fel a figyelmet.

92
6.2 Az idegenforgalmi jelleg ű területi tervek f őbb munkaszakaszai,
tartalmi követelményei
A munka általában helyzetértékeléssel kezd ődik, ahol az adatszer ű ténymegállapítás mel-
lett a konfliktuselemzés egyre jelent ősebb, majd koncipiálással, változatok, szcenáriók ki-
dolgozásával folytatódik, és a választott változat részletesebb kimunkálásával fejez ődik be.
Az egyes munkaszakaszoknál az egyeztetési, visszacsatolási lehet őségeket biztosítani kell.
Az önkormányzatok szerepének növekedésével az egyeztetési és jóváhagyási rendszert is
az új feltételekhez igazítva kell újraszabályozni. Célszer ű lenne, ha nem a terv, hanem a
koncepció kerülne jóváhagyásra.
6.2.1 A helyzetértékelés általános alapelvei
A helyzetértékelés (problémafeltárás, elemzés, célmeghatározás) feladata, hogy
– tárja fel a jelenlegi helyzetet, az abból adódó f őbb problémákat, a fejlesztés lehet ő-
ségeit és korlátalt
– ebből kiindulva vázolja fel prekoncepcionálisan a fejlesztés f ő irányait és arányait,
– információival segítse el ő a térség funkcionális fejlesztési javaslatának megalapo-
zását, s az ehhez szükséges intézményi feltételek kialakítását.
Az új tervezési követelmények szemléletében és megközelítési módjában a korábbiaktól
eltérő munkát igényelnek. A jelenlegi állapot szerteágazó összetev őit részletesen feltáró,
statikus helyzetkép helyett, célra orientált, a folyamatok feltárására, ok-okozati összefüg-géseik elemzésére, a problémákra, feszültség ekre koncentráló vizsgálat szükséges. A hely-
zetfeltárással szemben a javaslatok felé tovább mutató helyzetértékelés, elemzés kap hang-
súlyt. A területi tervekkel szemben támaszto tt társadalmi elvárások változása nyomán a ko-
rábbi műszaki-fizikai tervek már az elmúlt évekbe n is fokozatosan kiegészültek a társa-
dalmi-gazdasági szférát vizsgáló munkarészekkel. A területi tervezésben, s így a vizsgálati munkarészekben a társadalomtudományi-közgazdasági megközelítés mellett – hangsúlyo-sabb szerepet kell kapnia az ökológiai szemléletnek, az ökológiai területértékelésnek is.
A vizsgálati információk feldolgozása során
– biztosítani kell egy folyamatosan karbantartható, naprakész információbázist,
amely a jól mérhet ő, egzakt statisztikai adatbázis mellett képes kezelni a nehezen
számszerűsíthető minőségi jellemz őket, a verbális jelleg ű, ún. „puha” informá-
ciókat is;
– másrészt az adatbázis értékelése mellett a hangsúlyt a (társadalmi és területi) fo-
lyamatok összefüggés-vizsgálatára kell helyezni.
Az üdülőkörzetekre (térségekre) vonatkozó regionális terv vizsgálati munkarésze komple-
xen vizsgálja a terület – természeti, humán és m űvi – adottságait, meglev ő értékeit, m űvi-
infrastrukturális kiépítettségét és ta rtalékait, környezeti állapotának jellemz őit, társadalmi-
gazdasági folyamatait, önfejl ődési képességeit, küls ő kapcsolatait stb. Az üdülés-
idegenforgalom f ő fejlesztési irányai ugyanis csak egy széleskör ű kapcsolatrendszerbe il-
lesztve határozhatók meg, és így rajzolható meg az adott terület távlati üdülés-idegenforgalmi imázsa. Ezeken belül a munka – a tervezés céljának megfelel ően szelektál-
va – azonban els ősorban az üdülés-idegenforgalommal kapcsolatos témakörökre koncentrál
és azonos részletességgel nem terjed ki minden vizsgálati elemre.

93
6.2.2 Helyzetértékelés tartalmi követelményei
Vonzerőleltár, az üdülés-idegenforgalmi adottságok feltárása és értékelése
Egy terület turisztikai potenciálját alapvet ően a természeti adottságok határozzák meg. Eh-
hez csatlakoznak azok a m űvi adottságok, amelyek idegenforgalmi érdekl ődésre tarthatnak
számot (pl. m űemléki értékek), továbbá az emberi tényez ők (kultúra, m űveltség, szak-
képzettség, tradíciók stb.), melyek az ideg enforgalom fogadásához elengedhetetlenek. E
természeti, m űvi és emberi értékek az üdülés-idegenf orgalom számára csak a potenciális
lehetőséget teremtik meg, tényleges vonzer ővé az egyéb társadalmi-gazdasági tényez ők
megfelelően összehangolt kapcsolatrendszere révén válnak. Mindezek együttesen határoz-
zák meg egy adott térség üdülés-idegenforgalmi fogadókészségét és fogadóképességét.
A tervezési terület adottságait egyrészt a turisztikai tevékenységcsoportok környezeti igé-
nyei szerint kell számba venni, hogy milyen funkció fogadásának potenciális lehet őségét
teremtik meg. Másrészt a környezeti értékek meg őrzése érdekében ökológiai szemlélet ű te-
rületértékelés szükséges (ökológiai kapacitá s, mint potenciális befogadóképesség becslé-
se). Becslés szükséges a terület ökológiai terhelhet őségére vonatkozóan, hogy az a termé-
szeti környezet állapotának sérelme nélkül milyen terhelés fogadására alkalmas.
A terhelhet őség vizsgálatában feltétlenül szükséges az ökológiai szemlélet érvényesítése,
bizonyos tervfajtáknál pedig – pl. a tájrend ezési tervek esetében – elengedhetetlen az öko-
lógiai területértékelés részletes kidolgozása. Fel kell tárni továbbá az adottságok kihaszná-lásának mértékét, a hatékonyabb hasznosítás feltételeit, az üdülés-idegenforgalmi haszno-sításba be nem vont potenciális adottságokat, s az ezekb ől fakadó fejlesztési tartalékokat.
A fogadókapacitás mennyiségi és min őségi jellemz őinek értékelése
Az üdülés-idegenforgalom számára hasznosítható vonzástényez őként az adottságok a
szükséges fogadókapacitás megteremtésével jelennek meg. A turisztikai fogadókapacitás meghatározó eleme a szálláshelybázis, de egyre fontosabb részét képezik az ellátás-szolgáltatás intézményei, valamint a vonzer őt növelő egyéb létesítmények is. A fogadóka-
pacitás nagyságát és annak hiányosságait feltétlenül elemezni kell, mert teljes kihasznált-ság esetén megszabják a szállásigényes egyidej ű üdülőlétszám elméletileg lehetséges ma-
ximumát. A fogadóbázist egyrészt a terület befogadóképességével, az adottságokból faka-
dó potenciális lehet őségekkel, másrészt a megjelen ő fizetőképes kereslettel összevetve kell
értékelni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a szálláshelyek teljes körére, beleértve a magán-
férőhelyeket is. Ezen belül a következ ő férőhelytípusokat célszer ű megkülönböztetetten
kezelni:
a) kereskedelmi fér őhelyek
1:
– szálloda típusú fér őhelyek (szálloda, motel, panzió, turistaszállás, kereskedelmi
forgalomba adott szálloda típusú szociálturisztikai és ifjúsági fér őhely),
– nyaralóház, kemping, kereskedelmi forgalomba adott ifjúsági tábor,
– szervezett fizetővendéglátás2,
– kereskedelmi forgalomban értékesített magán fér őhelyek (magán panziók, kempin-
gek, ill. nem szervezett, de adózott fizet ővendéglátás és a falusi vendégfogadás);
b) szociálturisztikai fér őhelyek – üdül ők, hétvégi pihen ők;

1 A felosztás nem tükrözi maradéktalanul a jelenl eg hatályos osztálybasorolási rendelet kategóriát!
2 A szervezett fizet ővendéglátás ma már nem létez ő kategória. Azoknak a vendé gházaknak, lakásoknak és
vendégszobáknak a kapacitását, forgalmát sorolták id e, amelyek hivatalos engedéllyel rendelkeztek, és
utazási irodán keresztül értékesítették fér őhelyeiket. Az ilyen vendégszobák adatai beépültek a KSH-
statisztikákba, mert az utazási irodákat annak id ején folyamatos adatsz olgáltatásra kötelezték.

94
c) ifjúsági fér őhelyek;
d) magán fér őhelyek (nem kereskedelmi hasznosítású)
– üdülőterületi
– telkes magán üdül ők (hétvégi házak),
– szövetkezeti, társas magán üdül őférőhelyek,
– zártkerti, üdülési hasznosítású fér őhelyek,
– üdülőfalvak megüresedett lakóházaiban kialakított üdül őférőhelyek.
A szálláskapacitáson f őleg a kereskedelmi fér őhelyeket érinti a rendszeres, folyamatos sta-
tisztikai megfigyelés. Az egységes adatbázis hiánya nehezíti az adott terület szálláshelybá-zisának mennyiségi számbavételét és min őségi összetételének értékelését. A szálláshely-
bázis min őségi színvonala szorosan összefügg a fér őhelystruktúrával. A fér őhely-
típusonkénti összetétel értékelésénél a következ ő főbb szempontokat szükséges figyelembe
venni:
– mennyiben biztosítja a hatékony hasznosítás lehet őségét; mennyiben felel meg a
szezonális igényeknek, ill. segíti vagy gátolja az éves (több szezonú) igénybevételt;
– mennyiben felel meg a fizet őképes kereslet differenciált igényeinek, mely fér őhely-
típusokban vannak kapacitáshiányok; mennyiben szolgálja a min őségi turizmust, il-
letve a tömeges üdülési igényeket; mennyiben szolgálja a különböz ő üdülési tevé-
kenységek fejlesztését.
Az üdülés-idegenforgalmat közvetlenül szolgáló üdülési infrastruktúra létesítményei közül
a szálláshelyeket kizárólag az üdül őnépesség veszi igénybe, a többi ellátó-szolgáltató és
egyéb létesítmény egyaránt szolgálja a lakó- és üdül őnépesség igényeinek kielégítését. En-
nek megfelel ően a hálózat kapacitásának értékeléséné l – a lakossági ellátáson felül – figye-
lembe kell venni az üdül őnépesség ellátásából fakadó igényeket is. Különösen azokban a
településekben fontos ez, ahol magas az egyidej ű üdülőlétszám lakónépességhez viszonyí-
tott aránya. Értékelni kell, hogy az üdülési infr astruktúrahálózat összetétele mennyiben já-
rul hozzá a kiegészít
ő üdülési tevékenységek fejlesztéséhez, az üdülés-idegenforgalmi kí-
nálat bővítéséhez (pl. vonzer őt növelő, kiegészít ő létesítmények – fürd ők, sport-, kulturális
és szórakoztató létesítmények – megléte, illetve hiánya), továbbá a hálózat rugalmassága mennyiben segíti a szezonális igények zsúfolts ágmentes kielégítését. Fel kell tárni a sz űk
keresztmetszeteket, az ellátási feszü ltségeket, továbbá hogy a forgalomnövekedésb ől mi-
lyen bevételei származhatnak az önkormányzatoknak. Vizsgálni kell az öner őbő1 történő
fejlesztés lehet őségeit, különösen a magán vállalkozói szféra lehetséges szerepvállalását is.
6.2.3 A vendégforgalom nagyságrendje, szerkezete, jellemz ő tendenciái
A vendégforgalom vizsgálatánál jelent ős problémát okoz, hogy statisztikai adatok csak az
idegenforgalom egy szeletér ől, a kereskedelmi szálláshelyi körbe tartozó vendégforgalom-
ról állnak rendelkezésre. A szálláshelyeken r ealizált kereslet nagyságrendjének, szerkeze-
tének elemzésénél csak közelít ő becslésekre lehet támaszkodni. Vizsgálni kell a bel- és
külföldi, a szállásigényes és a kiránduló, illetv e tranzitforgalom arányait, nagyságrendjét,
különböző rétegződését (milyen költési szint ű rétegek jellemzik a vendégforgalmat), a for-
galom szezonális ingadozását, s a forgalom tendenciáinak (összetétel, nagyságrend válto-
zásának) hatását a fejlesztési lehet őségek alakítására. Az éves kereslet (forgalom) nagyság-
rendje alapján becslés szükséges az egyidej ű üdülőnépesség nagyságrendjére, s ezen belül
a szállásigényes és kiránduló népesség arányára. Ennek nagyságrendjét a terület elméleti befogadóképességével összevetve, értékelhet ő az egyidej ű terhelés.

95
6.2.4 Az üdülés-idegenforgalom gazdasági eredményeinek alakulása
Az idegenforgalom gazdasági eredményességének és gazdálkodási feltételrendszerének
vizsgálatára különös hangsúlyt kell fektetni. Az elemzésnek f őleg a tevékenység eredmé-
nyességére és az önfejl ődés feltételrendszerére kell irányulnia. Vizsgálni kell, hogy az ide-
genforgalom mekkora hányadot képvisel a tervezési terület gazdasági életében, a lakosság foglalkoztatottságában, életkörülményeinek ala kulásában. Az idegenforgalom mely ténye-
zőinek jövedelmez ősége képvisel területfejleszt ő erőt? Mekkora az idegenforgalmi bevéte-
lekből a helyben maradó hányad, és ez mennyiben fedezi az önfejl ődés költségigényeit?
Mekkora küls ő fejlesztés szükséges? Az idegenforgalom gazdálkodási adataira a fentiek-
nek megfelel ő részletezettség ű információk jelenleg alig állnak rendelkezésre.
6.2.5 A turisztikai kínálat és k ereslet egyensúlya, feszültségei
Az adottságok és a hasznosításukra kiépült foga dókapacitás, valamint az erre, mint foga-
dóképességre ráépül ő, sokrétű üdülés-idegenforgalmi funkciók képezik a terület üdülés-
idegenforgalmi kínálatát. A keresleti oldalon az igények sokféleségével fellép ő vendégfor-
galom (szállásigényes és kirándulóforgalo m) jelenik meg. Egy-egy térségben különböz ő
keresleti igények jelennek meg. A legfontosabbak ezek közül:
– a rövid tartózkodású, lakóhely közeli napi pihenési-rekreációs,
– az 1-2 napos, hétvégi üdülési, kirándulási, valamint
– a hosszabb tartózkodási idej ű (éves szabadság eltöltése) és távolabbi területek felé
irányuló tartós üdülési igények.
Az egyes keresleti típusok nagyságrendjei és egymás közötti arányai területenként – a fej-
lettségi szint és fogyasztási szokások alapjá n – eltérhetnek. Ezek meghatározása a konkrét
munka során szükséges (nagymértékben helyi információkra és becslésekre támaszkodva).
Egy adott tervezési terület iránti igények a fenti keresleti tényez ők különböz ő kombináció-
jában jelentkeznek. Biztosítani kell a napi rekreációs lehet őségeket, valamint a feltételeket
a területen belülr ől és az azon kívülr ől jelentkez ő hétvégi és tartós üdülési igények számá-
ra. Mivel a kapacitások korlátozottak, így minél frekventáltabb egy üdül őkörzet, annál er ő-
teljesebben preferálni kell a tartós és speciális üdülést. A keresleti és kínálati oldal össze-
vetése alapján értékelhet ők a két oldal egyensúlyának problémái, feszültségei, a fogadóka-
pacitás sz űk keresztmetszetei, illetve kihasználtságának problémái. Feltárandó, hogy a la-
tens potenciálok aktivizálásával, valamint a marketing és propagandatevékenység javításá-
val milyen forgalomnövelés érhet ő el, mennyiben b ővíthető az idegenforgalmi termékek
kínálata, illetve segíthet ő elő komplexebb kínálat kialakítása és így a fogadókapacitás nö-
velése.
6.2.6 A turizmusfejlesztési stratégi a számára levonható következtetések
A vizsgálat e részének összefoglalójaként, a f őbb megállapítások alapján megjelölhet ők az
adott területen a fejlesztés lehet őségei, korlátai, f ő céljai és irányai. Megfogalmazhatók a
fejlesztés f őbb koncepcionális irányelvei, a hosszú tá vú stratégiára vonatkozó legfontosabb
következtetések, javaslatok. A koncepció számár a legfontosabb szintetizált információk itt
kerülnek átadásra.
6.3 Tartalmi elvárások a turizmushoz kapcsolódó más témaköröknél
Az üdülő-idegenforgalmi körzetek területi tervei ben a kapcsolódó témakörök alátámasztó
jellegűek és a komplex szemléletet biztosítják. Kidolgozottságuk mélysége ennek megfele-
lő és meghatározása a konkrét feladat függvényében történik. Az ezzel kapcsolatos tartalmi
követelmények így itt csak átfogóan, ill. utalásszer űen fogalmazhatók meg.

96
6.3.1 A turizmus társadalmi-gazdasági környezete a térségben
Demográfiai viszonyok
A turizmus speciális területi terveiben a demográfiai viszonyokat els ősorban
– az idegenforgalom munkaer őigényének kielégíthet ősége, – az üdülési igények meg-
határozása, valamint
– a lakosság idegenforgalomban hasznosítható, illetve figyelembe veend ő speciális
adottságainak
feltárása szempontjából kell vizsgálni. Ennek megfelel ően vizsgálni és elemezni kell
– a lakosság számának, nem-, kor- és foglalkoztatás szerinti összetételének,
– a természetes népmozgalom és a vándorlások alakulásának,
– a turizmusban hasznosítható képzettségének (szakmai, nyelvismeret stb.)
főbb adatait, tendenciáit. Speciális (nemzetiségi összetétel, falusi üdültetés fogadása iránti
szándék, vagy egyéb szociológiai jelleg ű) vizsgálati feladatok is jelentkezhetnek, melyek
általában helyszíni munkát igényelnek. Ez utóbbiak közé tartozhat a lakosság regionális
öntudatának, területi identitásának vizsgálata is, melyek az idegenforgalmi hasznosításnál számításba vehet ők.
A termelő ágazatok helyzete
E témakörben els ősorban az ipar- és bányászat, a mez ő- és erdőgazdálkodás és a szolgálta-
tások átfogó vizsgálata szükséges, melynek középpontjában els ősorban az idegenforga-
lommal való kölcsönhatások így
– a zavaró hatások (környezeti problémák, érdekütközések az üdülés-
idegenforgalommal), ill.
– a segítő hatások (helyben hasznosítható termékek gyártása, szolgáltatások, szezo-
non kívüli foglalkoztatási kooperáció stb.) állíthatók.
Külön vizsgálati témát jelenthetnek az ágazati érdekek területhasznosítási konfliktusai, ill.
az esetleges fejlesztési potenciálok hasznosításának koordinációs lehet őségei. A vizsgála-
tok során elemezni kell az adott terület önfejl ődésre való képességét, ill. a küls ő beavatko-
zások iránti igényét is.
6.3.2 Környezeti feltételek
A környezeti feltételek az üdülés-idegenforgalom alapvet ő adottságai közé tartoznak. A vi-
szonylag érintetlen természet iránti igények növekednek. Az idegenforgalom ugyanakkor a táji értékek egyik nagy „fogyasztója”, így a megfelel ő egyensúlyi helyzetek megtalálása
különösen fontos. A környezeti elemek vizsgálatánál ennek „vezérl ő elv”-ként kell érvé-
nyesülnie.
Az üdülés-idegenforgalom környezeti feltételei els ősorban két szempont szerinti vizsgála-
tot igényelnek. Így
– egyrészt az üdülés-idegenforgalom alapvet ő adottságai közé tartozó természeti ér-
tékek felhasználhatósága, illetve veszélyeztetettsége,
– másrészt a környezetvédelem hagyományos témakörei (leveg ő-, víz-, föld-, továbbá
zaj- és rezgésvédelem)
szerinti adottságok és feladatok meghatározását . A feltárt és feldolgozott alapinformációk
felhasználásával meg kell határozni a fontos abb környezeti és tájhasználati konfliktusokat,
az ökológiai értékek meg őrzése érdekében teend ő korlátozások iránti igényeket. Különös

97
figyelmet kell fordítani a viszonylag még érintetlen (kevésbé érintett) természet védelmére,
az idegenforgalom tájhasználati tevékenysége szabályozásának szükségességére.
Jelentősebb munkák esetében – külön munkarészben – célszer ű kidolgozni a táj ökológiai
terhelhetőségének feltételrendszerét és határértékeit is.
6.3.3 Az üdülés-idegenforgalom infrastrukturális feltételei
Az üdülés-idegenforgalom infrastrukturális feltételeinek vizsgálata
– egyrészt a hálózati elemek meglétének és alkalmasságának,
– másrészt az idegenforgalom speciális igényei szerinti intézményi infrastruktúra
meglétének ill. hasznosíthatóságának
kérdésköreire koncentrál.
A hálózati infrastruktúra terén foglalkozni kell
– a közlekedéshálózat és ellátottság (esetleg külön a tömegközlekedési ellátottság),
– vízi közm űhálózat,
– az energiaellátás és
– a hírközlés
hálózati elemeivel, az ellátottság mértékével. Tekintettel arra, hogy a felsorolt hálózatok
részben lakossági, illetve gazdasági, részben idegenforgalmi igények kielégítését is szol-gálják, a szezonális igények és a kapacitások elvi feltételrendszerének meghatározása kü-lönös hangsúlyt kell kapjon (csúcsigények kielégítése).
A közlekedés, a vízi közm ű és az energiaellátás mértéke és módja egyúttal környezetvé-
delmi, ill. területhasználatot befolyásoló elem , ill. fejlesztési korlátot is képez, melyre a
vizsgálatnál figyelemmel kell lenni (pl. szennyvíztisztítási kapacitás, ill. igény). Vala-mennyi idegenforgalmi térségben elengedhetetlen követelmény a korszer ű távközlés (au-
tomata távhívás, telex, telefax, elegend ő szintű mobil-térer ő stb.) megléte, így erre az nagy
hangsúlyt kell helyezni ott, ahol ez még probl éma. A mobil lefedettségi adatok szerencsére
nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten jók!
Hasonló módon kiemelt szempontot képez a hálózatok sz űk keresztmetszeteinek, valamint
kapacitástartalékainak kimutatása, az ebb ől származtatható fejlesztési adottságok, vagy
korlátok megfogalmazása is. A hálózati elemek jelent ős részének az önkormányzatokhoz
kerülésére való tekintettel a fejlesztések öner őből történő megvalósíthatósága, ill. a köz-
ponti erőforrások iránti igények megjelölése szükséges.
Az intézményi infrastruktúrák közül els ősorban azon elemek érdekesek, melyek az üdülés-
idegenforgalom által szezonális többlet-terhelést kaphatnak (pl. egészségügy), ill. melyek kapacitását, vagy annak egy részét az idegenforgalom szezonálisan igénybe veheti (pl. ok-tatási-művelődési intézmények, kollégiumok st b.). A vizsgálatok során célszer ű az igény-
bevétel feltételrendszerét is feltárni és megha tározni. Fentieken felül foglalkozni kell az
idegenforgalom speciális intézményi igénye ivel (klubok, szórakoztató intézmények, sport-
létesítmények stb.), ezek területi elhelyezkedésével is. A tervezés korábban kiterjedt a kis-kereskedelmi és vendéglátó ellátottság kérdéseire is. Normatívák alkalmazásával meghatá-rozta a szükséges létesítményi igényeket is. Ezeknek a vállalkozási szférába kerülésével itt csupán a területi igények kielégíthet őségével, a kereskedelmi forgalom növekedése alapján
várható bevételi (adóbevételi) többletekkel, vala mint az esetleges strukturális vagy területi
preferenciák iránti igények feltárásával célszer ű foglalkozni.

98
6.3.4 Térszerkezeti, területfelhasználási összefüggések
A térszerkezeti és területfelhasználási összefüggések fejezete részben önálló munkarész-
nek, részben a munka területi összefoglalójának tekinthet ő.
Az üdülés-idegenforgalom térszerkezetének vizsgálata során fel kell tárni azokat a területi
összefüggéseket, melyek a különböz ő funkciójú területek, települések között kialakultak,
illetve továbbfejleszthet ők. Meg kell vizsgálni az adottságok kínálati rendszerbe történ ő
fűzésének és ezáltal egy magasabb min őségi fokozat elérésének lehet őségeit A térszerke-
zeti vizsgálatok alapján megjelölhet ők a tervezési terület f őbb súlypontjai, az áramlások
főbb irányai és mindezek által az infrastrukturális fejlesztések f őbb térbeli arányai.
Az üdülőkörzetek központi funkciókat ellátó települ éseinek településhálózati funkcióival –
mint az a korábbi tervekben el őfordult – nem célszer ű önállóan foglalkozni. Vizsgálni kell
azonban a turisztikai és a többi elem összha ngját, nevezetesen azt, hogy a turisztikai funk-
ciók elősegítik-e, vagy zavaróan befolyásolják e települések komplex funkcióit.
A területfelhasználás vizsgálata regionális léptékben feltárja a területek igénybevételének
jelenlegi arányait, az igénybevétel min őségi és mennyiségi mutatóit. E témakörön belül kü-
lönös figyelmet kell fordítani az üdül ő-idegenforgalmi létesítmények területigényére, va-
lamint ezek általános kielégítettségére. A munka feltárja a továbbfejlesztésre igénybevétel-re javasolható területi tartalékokat és megjelölheti ezek célszer ű irányait. Ez utóbbiak vo-
natkozásában a lehet ő legrugalmasabb területi struktúrák kialakítására célszer ű törekedni.
A területfelhasználás vizsgálata kiterjedhet bizonyos ezzel kapcsolatos feladatok (pl. meli-
oráció, vízrendezés, erd ősítés stb.) szükségességének meghatározására is.
6.3.5 A turizmus gazdaságszervezési összefüggései
A turizmust érint ő vizsgálatok összefoglaló munkarésze is tartalmaz gazdálkodási, gazda-
ságszervezési elemeket. Ezek az adott ágazat teend őire irányulnak. Célszer ű a teljes tevé-
kenységi kör területfejlesztési szemlélet ű gazdasági értékelése is, melyben az önfejl ődés
feltételrendszere (pl. adózási rendszer és helyi költségvetés), valamint a küls ő támogatási
igények állanak a vizsgálódás középpontjában. Az eddigi regionális tervezés e kérdésekkel viszonylag keveset foglalkozott. Nem volt fela data és a hatósági-megbízói fogadókészség
is hiányzott e feladat kifejlesztéséhez. A megbízók a korábbi tervezés (kimondatlan) f ő fel-
adatának a támogatási igények megfelel ő alátámasztását tekintették. A vállalkozási szféra
térhódításával és az önkormányzati feladatkör ök kialakulásával párhuzamosan a különböz ő
gazdálkodási feladatok áttekintése, a tevéke nységek hatékonyságának vizsgálata és a gaz-
daságszervezési feladatok meghatározása elengedhetetlenné fog válni.
A területi tervezéssel szemben – e vonatkozásban – leginkább e kett ős elvárás jelentkezik:
– A vállalkozói szféra megfelel ő orientációt vár tevékenységének várható eredmé-
nyességére, a saját kezdeményezés ű feladatainak (megvalósíthatósági tanulmányai-
nak) kidolgoztatása számára.
– A különböz ő országos, regionális és helyi hatóságok, önkormányzatok, érdekképvi-
seleti szervek pedig saját tevékenységükhöz szükséges információkat és feladat-meghatározást várják, melynek középpontjá ban – mint fentebb már említettük – az
önálló fejlesztés lehet ősége és feltételrendszere áll. (A fejlesztés költségigénye és
ennek fedezete, valamint a szükséges intézkedések köre.)
Mindezekhez csatlakozik a helyi társadalom igénye az őt érintő fejlesztésekr ől való tájé-
koztatásra vonatkozóan.

99
6.4 Koncepció (cél- és eszközrendszer, a megvalósítás feltételei)
6.4.1 Általános alapelvek
A tervezés folyamatában a koncepció munkaszak asz eddigiekben is a legtöbb szellemi rá-
fordítást igényl ő munkarész volt és e jellege a továbbiakban még fokozódni fog. Gyakorla-
tilag e munkarész vázolja fel, ill. változatokban, szcenáriókban értékeli a fejl ődés főbb fo-
lyamatait, a várható tendenciákat, a javasolt stratégiát és az ehhez szükséges átfogó intéz-kedéseket. A koncepció igényli a legszélesebb kör ű egyeztetést, melynek lehet őségét biz-
tosítani szükséges.
A koncepció tartalmazza a tervezés lényegi részét meghatározó általános célkit űzéseket,
elveket, távlati stratégiát, a lehetséges vá ltozatokat és ezek feltételrendszerét, a fejlesztés
súlyponti feladatait és területeit, amelyek megfelel ő szintű elfogadása után dolgozható ki a
terv, mely a jóváhagyott és részletese bben kifejtett koncepcióváltozatnak tekinthet ő. Ezért
– a korábbi gyakorlattal szemben – els ősorban nem a tervnek, hanem a széles körben egyez-
tetett koncepciónak kellene jóváhagyásra kerülnie.
A tervezés által érintett feladatok kompetencia szintek szerinti átrendez ődése és így mind a
megközelítésekben, mind az eszközrendszerben bekövetkez ő változások is a jóváhagyási
rendszer átalakítását igénylik. A vizsgálat eredményeib ől kiindulva, – amely következteté-
seinek összegzéseként prekoncepcionális szinten megfogalmazta a f őbb célokat és irányel-
veket – figyelembe véve a tervvel szemben támasztott társadalmi elvárásokat, határozza meg a koncepció az adott térség fejlesztésének távlati, általános célkit űzéseit. A koncepció
lényegi része a célkit űzések megvalósítását szolgáló fejlesztési stratégia kidolgozása.
A stratégia nagymértékben épít a helyi adottságokra, az ezekben rejl ő innovációs lehet ősé-
gek feltárására és kiaknázására, amely el ősegíti a terület önfejl ődését. Ugyanakkor kitekint
a nagyobb térségi folyamatokra, ezek összef üggéseibe helyezve határozza meg a folyama-
tok fő irányát, ezek kapcsolódási pontjait, a folyamatok befolyásolásának lehet őségét, ill.
szükségességét. Elvi szinten rögzíti a f őbb fejlesztési nagyságrendekre és irányokra vonat-
kozó koncepcionális elképzeléseket. Az a dottságokat hatékonyan hasznosító, az ökológiai
érdekeket szem el őtt tartó, rendszer- és térségszemlélet ű fejlesztés szükséges, amely egy-
séges rendszerbe foglalja a különböz ő fejlesztési elképzeléseket, s a területi javaslatok ösz-
szekapcsolásával együtt fejlesztend ő térségek, a rendszerbe foglalt fejlesztésekkel össze-
kapcsolható flexibilis területi struktúrák kialakítására törekszik.
Ezen belül meg kell határozni azokat a stratégiai feladatokat és súlyponti területeket, ame-
lyekre a fejlesztési stratégia összpontosít. E fejlesztési és területi prioritások a tervezés id ő-
távján belül módosulhatnak. (Ilyen lehet példaként, ha a stratégia az els ő ütemben el-
sősorban a meglev ő erőforrások, bázisok hatékonyabb hasznosítására, a fejlesztés gátját
képező szűk keresztmetszetek oldására irányul, és a területi hatékonyság érdekében fej-
lesztési pólusokat, súlypontokat jelöl meg. A következ ő szakaszban helyez nagyobb hang-
súlyt a korábban nem hasznosított potenciális adottságok er őteljesebb bevonására, a min ő-
ségi fejlesztésre, s a funkcionális területi kapcsolatok er ősítésére.) Az általános célokat, el-
veket, fejlesztési irányokat és arányokat kijelöl ő, a fejlesztés stratégiáját, annak területi és
ágazati prioritásait, s a legfontosabb koncepci onális javaslatokat megfogalmazó munkarész
a koncepció elfogadásra kerül ő része. Ezt alátámasztó munkarészek egészíthetik ki, me-
lyek a feltételezett, ill. figyelembe vett ágazati, vállalkozói fejlesztési elgondolásokat tar-talmazzák, és melyek – hatáskör híján jóváhagyásra nem kerülnek, de ezek befolyásolási, intézkedési igényét meg kell határozni.

100
6.4.2 Tartalmi követelmények
Üdülés-idegenforgalmi koncepció
A vizsgálat a kereslet és kínálat egyensúlyi problémáinak elemzésében foglalja össze a
főbb vizsgálati eredményeket, a kereslettel összevetve részletesen feltárja a kínálati oldalt,
annak hiányosságait, s az adottságokban rejl ő fejlesztési tehet őségeket, megfogalmazva a
fő fejlesztési irányokat és legfontosabb fejleszté si feladatokat. A koncepció is a kereslet-
kínálat relációjában fogalmazza meg a fejlesztési javaslatait.
Keresleti prognózis A nemzetközi és országos idegenforgalomba n várható tendenciák figyelembevételével, a
térség országos idegenforgalomban betöltött szerepe, jelent ősége, s a vizsgálat eredményei
alapján prognosztizálható a kereslet várható al akulása. Prognosztizálni kell a kereslet vár-
ható nagyságrendjét és összetételét (szállást igényl ő-, illetve kiránduló- és tranzit forga-
lom, külföldi és belföldi forgalom várható aránya, az egyes turisztikai tevékenységek iránti várható igények stb.).
A várható éves forgalom nagyságrendje alapján – számításba véve a szezonalítás jellemz őit
a térségben – becslés szükséges az egyidej ű üdülőnépesség-szám javasolható nagyságrend-
jére. A különböz ő infrastruktúra-fejlesztési igények e becslésekre támaszkodnak. E kon-
cepcionális javaslat kialakításénál figyelembe kell venni a térségnek az ökológiai vizsgálat
alapján számított elméleti terhelhet őségét is.
Az egyidej ű üdülőnépesség-számon belül ki kell mutatni a szállásigényes és kiránduló né-
pesség várható arányát. Az ellátás megfelel ő szintű biztosítása érdekében els ősorban a
rendszeresen el őforduló hétvégi üdül őlétszám becslése szükséges, de emellett egyes üdü-
lőkörzetek (pl. Balaton) esetében prognoszti zálni kell a kiugró szezoncsúcsokat is. A kon-
cepciónak javaslatot kell adnia ezen csúcsigénye k kielégítése (vagy ki nem elégítése) tár-
gyában is.
Az üdülés-idegenforgalom kínálatának (idege nforgalmi termékek) fejlesztési javaslata
Az üdülés-idegenforgalmi kínálat fogalomkörébe az adottságok, azok különböz ő hasznosí-
tási módjait jelent ő üdülés-idegenforgalmi (turisztikai) tevékenységek, illetve az értékesí-
tésükre szervezett programok, „szolgáltatásc somagok”, továbbá az ezeket piacképessé te-
vő, azaz a fogadóképességet biztosító széleskör ű fogadókapacitás (üdülési infrastruktúra)
tartoznak. E széles skálájú kínálat elemeit ne vezi a szakirodalom (az angol megnevezés tü-
körfordítása alapján) idegenforgalmi terméknek. A turisztikai termék tehát az az adottsá-gokra alapuló szolgáltatáscsokor, amelyet a ho zzá tartozó üdülési infrastruktúra tesz érté-
kesíthetővé.
Az idegenforgalom fejlesztési stratégiájában mind jobban el őtérbe kerül az idegenforgalmi
termék-centrikus fejlesztés, ami a kínálati elemek rendszerbe foglalt fejlesztését jelenti.
Tekintettel arra, hogy nem rendelkezünk nemzetközi hír ű, abszolút vonzástényez őkkel
(mint pl. tengerpart, magashegység), hanem s ok kisebb, egyedi attrakcióval, sajátossággal,
így ezek összekapcsolt fejlesztése és kiajánlása, egységes kínálati rendszerbe foglalása
fontos feladat. A kínálati rendszeren belül meg kell jelölni azokat a súlyponti elemeket,
amelyekre a fejlesztési stratégia koncen trál, s amelyek köré a többi kiegészít ő elem szer-
vezhető.
A fejlesztési stratégiának az extenzív b ővítés helyett a min őségi fejlesztést kell el őtérbe
helyeznie. Ez nem jelentheti a külföldi beutazt atás kizárólagos preferálását. A stratégia
súlyponti elemeit képez ő idegenforgalmi termékeknél a differenciált igényeket komplexen

101
kielégítő fejlesztésekre kell törekedni; tehát minden keresleti réteg számára, az igényeihez
igazodó színvonalas kínálat megteremtését, a fogadókapacitás alaplétesítményei (szállás-ellátás) mellett a szabadid ő-eltöltés széleskör ű választékát biztosító kiegészít ő létesítmé-
nyek sokrét ű kiépítését célszer ű célként elfogadni. Ez magasabb költési szint elérését is
segíti, egyrészt a széles választékú kínálat megteremtésével, másrészt azáltal, hogy a foga-
dóképesség színvonalas kiépítése magasabb fizet őképességű keresletet vonz.
A koncepciónak meg kell határoznia a f ő fejlesztési irányokhoz kapcsolódó idegenforgal-
mi termékb ővítő feladatokat, a különböz ő üdülőtevékenységek fogadóképességének fej-
lesztési igényét, ezen belül különösen a min őségi turizmus követelményrendszerét.
A koncepció fokozottan épít a helyi adottságokra, az azokban lev ő tartalékokra, a
regionalitásban rejl ő értékekre, az ezekre alapozott új fejlesztési lehet őségekre. A térség
egyedi, sajtos arculatának, idegenforgalmi imázs ának kialakítására irányuló, célra orientált
fejlesztési stratégia (politika) szükséges. A he lyi tartalékok feltárása és mozgósítása, az in-
novációs képesség felszabadítása a térség önfejl ődését segíti. Ebben nagy szerep jut a helyi
önkormányzatoknak, a vállalkozókészségnek és általában az emberi tényez őnek, a lakos-
ság egészséges lokálpatriotizmusában megnyilv ánuló regionális öntudatnak (helyi értékek,
hagyományok meg őrzése, ápolása, idegenforgalmi attrakcióként hasznosítása).
A fejlesztési stratégiának fontos része a ma rketing-stratégia. Magas színvonalú program-
szervező- és propagandatevékenységgel a forgalom növelése, szerkezetének javítása, terü-
leti, időbeli irányítása, ezáltal a fogadóképesség hatékonyabb kihasználása érhet ő el, ami
az idegenforgalmi bevételek növelését, ennek folytán a területi invesztíciók b ővülést teszi
lehetővé.
Az üdülő-idegenforgalmi fogadókapacitás fejlesztési igénye
A keresletprognózissal, illetve az egyidej ű szállásigényes üdül őlétszám koncepcionális ja-
vaslatával, valamint a kínálati elemek fejlesztési javaslatával összevetve határozható meg a fogadókapacitás-fejlesztés igénye. A javaslat kialakításánál visszacsatolás szükséges a fej-lesztés peremfeltételei, a vizsgálatban feltárt fejlesztési lehet őségek és korlátok figyelem-
bevétele alapján (pl. alap-infrastrukturális ellátás küszöbértékei, környezeti feltételek).
A széleskör űen értelmezett fogadókapacitás magában foglalná a teljes üdülési infrastruktú-
rát, amelynek meghatározó eleme a szálláshely-kapacitás, fontos részét képezik továbbá az ellátó- szolgáltató létesítmények, a vonzer őt növelő, egyéb kiegészít ő (sport-, szórakozta-
tó-, kulturális) létesítmények, valamint az üdül ő
népesség széleskör ű ellátásával is össze-
függő egyéb intézményhálózat (pl. szakképzés, egészségügy).
A mennyiségi kapacitás biztosításán túl fontos a széleskör ű kínálati rendszert kiszolgáló, a
differenciált igényeknek megfelel ő strukturális összetétel kial akítása. A struktúra-javítás, a
minőségi fejlesztés a meglev ő bázisok innovációs képességét fokozza, ezáltal a terület ön-
fejlődését segíti e1 ő. Ebbe az irányba hat a vállalkozói szféra élénkítése, mind nagyobb
szerephez jutása az ellátó létesítmények fejlesztése terén.
A struktúra-javítás, a fogadókapacitás létesítményeinek komplettírozása a min őségi fej-
lesztést segíti e1 ő. A fejlesztésen belül biztosítani kell a mennyiségi és min őségi elemek
összhangját, és a fogadókapacitásnak a kínálati rendszerhez igazodó olyan b ővítése szük-
séges, amely el ősegíti a fér őhelykihasználtság javítását, általában a hatékonyabb igénybe-
vételt.

102
6.5 A kapcsolódó egyéb témakörök fejlesztési koncepciói
6.5.1 A társadalmi-gazdasági környezet alakulása
A társadalmi-gazdasági környezet alakulását els ősorban, mint küls ő feltételrendszert tekin-
ti át a koncepció. Az itt tárgyalt témák, bár jelent ős mértékben e munkától függetlenül ala-
kulnak, az üdülés-idegenforgalom fejlesztéséve l nem elhanyagolható kölcsönhatásban is
állnak. E tendenciák figyelembevétele szükséges.
A népesedési, foglalkoztatási viszonyok alakulása A lakónépesség várható alakulásának, demográfia i összetételének és foglalkoztatási viszo-
nyainak prognózisa két f ő szempontból szükséges a turisztikai koncepció számára:
– A lakónépességnek a területen megjelen ő helyi üdülési igénye befolyásolja a re-
alizálható üdülés-idegenforgalmi kereslet alakulását. Els ősorban a hétvégi, város-
környéki üdülési igényként jelentkezik, ami f őként a nagyobb városok környezeté-
ben számottev ő.
– A turizmus munkaer őigényének kielégítése dönt ően az adott térség munkaer őforrá-
sára támaszkodik (f őleg a tercier szektorhoz tartozó szakképzett munkaer őre).
Mind a népesség üdülési igényének alakulása, mind a munkaer őhelyzet nagymértékben
összefügg a népesség kor-, iskolai végzettség-, szakképzettség szerinti összetételével, tár-
sadalmi rétegz ődésével. Ezért a demográfiai prognózis nak fel kell vázolnia a népesedési
viszonyok várható tendenciáit (népmozgalom, népességszám, munkaer őforrás várható ala-
kulása), a foglalkoztatási átrétegz ődés irányát, ütemét, a foglalkoztatási szerkezet várható
alakulását. Értékelni kell a várható tendenciá k és a fejlesztési szándékok egybeesését, illet-
ve eltéréseit és ez utóbbi esetében a szükséges, ill. megtehet ő intézkedések körét.
A termelő ágazatok és az üdülés-idegenforgalom kapcsolata
A frekventált üdül őtérségekben is az üdülés-idegenforgalom egyik területhasználóként, a
település gazdaságán belül egyik – bár fokozódó jelent őségű – gazdasági ágként jelenik
meg, ami a különböz ő érdekek ütközését vonja maga után (tájhasználati és gazdasági ér-
dekkonfliktusok). A koncepciónak nem feladata a termel őágazatok önálló fejlesztési kon-
cepcióját kidolgozni, hanem els ődlegesen az üdülés-idegenforgalommal való érdekellenté-
teik oldására, közelítésére tesz javaslatot. Ilyen érdekellentétek lehetnek az ipar kedvez őt-
len telephely-választása, üdülés-idegenforgalm at, s általában a környezetet zavaró hatása, a
felszíni bányászat tájrombolása, környezetrontása; az erd őgazdálkodáson belül a termelési
és üdülési érdekek összhangjának a hiánya, a zártkertekben a termelési és üdülési célú fel-használás konfliktusa stb.
Az üdülés-idegenforgalom és a többi gazdasági ág relációjában a pozitív el őjelű kapcsola-
tok fejlesztésére is hangsúlyt helyez a koncepció. Ezen belül említend ő
pl., az erd őgazda-
ságok szerepvállalása az erdei üdülés, vadászat stb. fejlesztésében, a mez őgazdasági üze-
mek részvételének fokozása az üdülés-idegenforga lomban (pl. lovaglás, vadászat, víztáro-
zók üdülési célú hasznosítása), a vendégforgalo m ellátásába bekapcsolódás, idegenforga-
lommal kapcsolatos szolgáltatások fejlesztése, általában az üdülés-idegenforgalom vállal-kozás-élénkít ő hatásában rejl ő lehetőségek feltárása, a lakosság fokozottabb mérték ű be-
kapcsolása az idegenforgalomba (pl. falusi üdültetésbe), ami jelent ős kiegészít ő jövede-
lemforrás is lehet.

103
6.5.2 Környezetfejlesztési feladatok
A tervezési munka egész folyamatában érvényesíteni kell az ökológiai szemléletet, amely-
nek különösen a koncepcióban kell hangsúlyt kapnia. A természeti és m űvi környezet érté-
keinek meg őrzése ill. védelme a turizmus alapvet ő adottságainak védelmét jelenti a térség-
ben mindenütt, de a védett területeken a táji és természeti értékek védelmére, harmóniájá-
nak megőrzésére kiemelt figyelmet kell fordítani. E területeken csak a védelmi célokkal
összhangban lev ő gazdálkodás és üdülési hasznosítás folytatható. A védett területeken be-
lül a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek – éppen kimagasló ökológiai értékeik miatt – különösen értékesek a turizmus számára, ig énybevételük azonban nem veszélyeztetheti a
táj ökológiai egyensúlyát. Hasznosításuk so rán a védelmi céloknak és követelményeknek
elsődlegességet kell biztosítani. A fejlesztési koncepcióban egyenként és együttesen szám-
ba kell venni a fejlesztési javaslatok várható környezeti hatását, terhelését. A területen csak az ökológiai terhelhet őséggel összhangban lev ő igénybevétel engedhet ő meg.
A koncepcióban meg kell határozni a területen folyó tevékenységek okozta káros hatások
csökkentése és megszüntetése, illetve megel őzése érdekében szükséges környezetvédelmi
feladatokat és intézkedéseket a f őbb környezeti tényez ők szerint (föld-, víz-, leveg ő-, élő-
világ stb. -védelem). Javaslatot kell tenni a különböz ő tájhasználók érdekütköztetéseib ől és
kedvezőtlen területhasználatából adódó tájhasználati konfliktusok feloldására.
A kedvez ő ökológiai állapot meg őrzésében a környezetvédelem m űszaki-, gazdasági- és
szabályozási feltételei mellett jelent ős a társadalmi-emberi tényez ő szerepe, amely a kör-
nyezet iránti esztétikai igényességben, környezetbarát magatartásban, a környezeti kultúrá-ban fejeződik ki. A koncepció intézkedési részében erre megfelel ő javaslatokat kell adni.
6.5.3 A hálózati infrastrukturális ellátás fejlesztési javaslata
A műszaki infrastruktúra fejlesztési javaslatait a koncepció a hálózatok nagyobb térségi
kapcsolatainak figyelembevételével fogalmazza meg, de a figyelmet els ődlegesen a turiz-
mus által támasztott infrastrukturális igények és a hálózati kapacitások egyensúlyának megteremtésére összpontosítja. Az infrastrukturális fejlesztéseknek a meglev ő feszültségek
oldása, a kapacitáshiányok pótlása mellett szolgálniuk kell az üdülés-idegenforgalmi fej-lesztésekb ől fakadó igények kielégítését, valamint a környezetfejlesztés szempontjait is.
A fejlesztési koncepció számára fontos peremfeltételek a vizsgálatban feltárt (esetlegesen
meglevő) infrastrukturális küszöbértékek, melyek egy nagyságrendi szinten a fejlesztés le-
hetőségeit és korlátait képezik. A reálisan megvalósítható hálózatb ővítési javaslatok alap-
ján visszacsatolás szükséges a turisztikai fogadókapacitás fejlesztésének koncepcionális
előirányzatához. Törekedni kell a meglev ő kapacitások hatékonyabb kihasználására,
ugyanakkor a fejlesztések alapfeltételét képez ő hálózati infrastruktúrát meg kell teremteni.
Az infrastruktúra fejlesztési koncepciójának kidolgozása jelent ős mértékben kölcsönkap-
csolatban áll a térszerkezet és területfelhasználás koncepciójával. A rugalmas területi szer-kezet egyúttal igényli, ill. felté telezi az ezt rugalmasan követ ő infrastruktúrát is. Az üdülés-
idegenforgalom fejlesztésének súlyponti területe ire meg kell adni a lehetséges fejlesztések
infrastruktúra igényeit, a kiépítésükre vonat kozó javaslatokat. Ennek érdekében valameny-
nyi érintett infrastrukturális ágazatra vonatkozóan meg kell határozni azokat a küszöbérté-keket, amelyek kiépítése gazdaságos, és a sú lyponti térségekben ezek kiépítésére kell töre-
kedni. Nagyságrendjeik (kapacitás-küszöbértékeik) egyúttal visszacsatolást igényelnek a területi struktúra „rugalmasságára” vonatkozóan is.

104
Külön feladatot jelent szinte valamennyi infrastrukturális ágazat – de különösen a közm ű-
fejlesztések – koncepciójának kialakításánál a hálózatok szezonális igénybevételének, az ezzel összefüggésben lev ő műszaki és gazdasági szempontoknak az áttekintése, mérlegelé-
se és a megfelel ő javaslatok kialakítása (kapacitástartalékok képzése, csúcsigények kielégí-
tése, vagy ennek korlátozása stb.).
A közlekedés terén hangsúlyos feladat a f ő idegenforgalmi útvonalak, megközelít ő utak
fejlesztési igényének meghatározása, a terület bels ő feltártságának javítása, ezen belül a
tömegközlekedés fejlesztése, környezetkímél ő megoldások bevezetése, továbbá a közleke-
dés kiszolgáló létesítményeinek fejlesztése.
A frekventált térségekben különösen fontos a hírközlés fejlesztése, e téren látványos el őre-
lépés következett be az elmúlt évtizedben.
A víziközm ű ellátás terén alapelvként kell tekint eni, hogy minden további fejlesztés alap-
feltétele a szennyvízkezelés megoldása. A közm űolló javítását els ődlegesen a kör-
nyezetvédelmi érdek kényszeríti ki. Az energiaellátás terén szerkezetátalakítással takaré-kos energiafelhasználásra és környezetbarát megoldások alkalmazására kell törekedni.
Részben infrastrukturális, részben környezetfejlesztési feladatot képez a térség hulladék-
elhelyezési, ártalmatlanítási, esetleges hasz nosítási koncepciójának kidolgozása. Napjaink-
ban ez már az esetek többségében csak regi onális léptékben oldható meg, ami széleskör ű
vizsgálatokat és érdekegyeztetést igényel.
Az idegenforgalom és az infrastruktúra-fejlesz tés szoros kapcsolatában a turizmus telepü-
lésfejleszt ő hatást gyakorol. Az idegenforgalmi fejlesztés ugyanis infrastruktúrát vonz a te-
rületre, s a meglev ő infrastruktúra pedig további fejlesztéseket indukál.
Az elosztási rendszer változásával, a vállalkozások er ősödésével az infrastrukturális beru-
házásokban várható és támogatandó a területen képz ődő források mobilizálódása, de a f ő-
hálózati rendszerek, f őművek megvalósítása továbbra is központi er őforrásokat igényel (pl.
fő megközelít ő utak bővítése, regionális ivóvízrendszerek fejlesztése, szennyvíztisztítók,
gerincvezetékek kiépítése, az energiaellátás terén a f őelosztó hálózati rendszer fejlesztése).
6.5.4 Térszerkezet, területfelhaszn álás koncepcionális javaslata
Ennek keretében javaslatokat kell kidolgozni a f őbb térszerkezeti arányokra, a nagytérségi
külső és a kistérségi bels ő térszerkezeti kapcsolatok továbbfejlesztésére, a területi-
funkcionális kapcsolatrendszer javításában rejl ő fejlesztési lehet őségekre. A fejlesztési
stratégiával összhangban meg kell határozni a fejlesztés súlyponti területeit, a f ő térszerke-
zeti irányokat, a koncepció f ő irányainak, illetve az egyes koncepcióváltozatoknak megfe-
lelően funkcionálisan összefügg ő, együttfejlesztend ő térségeket, illetve flexibilis területi
struktúrákat. Ki kell jelölni a különböz ő üdülési igények kielégítésére szolgáló funkcioná-
lis zónákat (így pl. az els ődlegesen országos jelent őségű tartós üdülés, a tömegesen megje-
lenő városkörnyéki hétvégi üdülés és a kiránduló igények kielégítésének területeit).
Meg kell vizsgálni, hogy az egyes települések üdülés-idegenforgalmi funkciói, illetve en-
nek fejlesztési irányai, valamint az adott település egyéb településhálózati funkciói meny-nyiben vannak összhangban, és javaslatot kell tenni ezek fejlesztésére.
A területfelhasználási koncepció racionális és hatékony területfelhasználás kialakítására
törekszik a fejlesztések területigényének – lehet őségek szerint – takarékos kielégítésével.
Javaslatot tesz arra, hogy az egyes területek optimálisan milyen funkciók (tevékenységek) fogadására alkalmasak, illetve egy adott tevékenység fejlesztése mely területeken a leg-kedvezőbb és milyen feltételek mellett.

105
A területfelhasználás valamennyi elemének áttekintése szükséges de ezen belül – a térség
konkrét adottságainak megfelel ően kiemelten kell foglalkozni az üdülési célú területekkel
(üdülőterületek, ill. üdül őtelepülések vegyes övezetei, üdülési célú erd ő- és zártkert-
területek), továbbá a védett, illetve védelmi célú területekkel.
A koncepciónak feladata a harmonikus táji kapcsolatok kialakítása és biztosítása (ennek
érdekében pl. komplex zöldterületi rendszer létrehozása, amely zöldterületi folyosókkal megteremti a kapcsolatot az erd ők és belterületi zöldterületek között).
Az eltérő területhasználati igények rugalmas kielég ítésére flexibilis területi struktúrák ki-
alakítását javasolja, amelyek az infrastruktura-rendszerek területigényére is visszahatnak.
A tulajdonviszonyok átalakulását követ ően a területek tulajdonviszonya; is feltehet ően
koncepcióképzési elemmé válnak. Egyrészt területhasznosítási, másrészt területgazdálko-dási (tartalékolás, értéknövekedés stb.) szempontok is jelent ős szerephez juthatnak.
A tulajdonviszonyok változása is szükségessé teszi egy új építési szabályozás kidolgozá-
sát. Ennél mind az újabb igazgatási (pl. ép ítési tilalmi), mind a környezetvédelmi célkit ű-
zéseket is figyelembe kell venni. A védett és tájképileg érzékeny területeken fontos a ha-
gyományos tájhasználat meg őrzése, és általában a környezetvédelmi szempontból érzé-
keny területeken csak a védelmi céloknak megfelel ő területhasználat irányozható el ő.
6.6 A terv elkészítése és karbantartása
A terv a jóváhagyott koncepció (vázlat) részletesebb kibontását jelenti. F őleg az alátámasz-
tó munkarészek, a feltételrendszer és az int ézkedési programcsomag kidolgozására irányul,
amely egyúttal feltételezi a közbens ő munkaszakaszok, az elemz ő és értékel ő fázisok ma-
radéktalan megvalósítását, és a terv-munkaszakaszok megfelel ő dokumentálását, a doku-
mentációk (pl. emlékeztet ők) kontrollját és egyeztetését.
A terv elkészítése már nem koncentrál annyira a jöv őképre, inkább a folyamatokra és azok
feltételrendszerére. A tervkészítés során kell kialakítani az ún. flexibilis struktúrákat, meg-teremteni a terv kés őbbi folyamatos karbantartásának lehet őségét.
A rugalmas területi struktúrák kialakítása érdekében hosszabb távra pl. nem a konkrét ob-
jektumok valamelyikét (szállodát, fürd őlétesítményt stb.) szokás vagy ajánlott megjelölni,
hanem a terület lehetséges funkcióit és alkalmasságát.
A terv kötelez ő tartozéka az ún. vezet ői összefoglaló, ajánlott melléklete pedig egy olyan
„szóróanyag”, amely széles körben ismerteti és népszer űsíti a terv egészét vagy annak va-
lamelyik részterületét, intézkedési csomagját.
Gyakorlatilag valamennyi korszer ű területi tervezést és területgazdálkodást folytató or-
szágban a rulírozó tervezés módszerét alkalmazzák, vagyis a tervek id őszakos felülvizsgá-
lata helyett folyamatos azok karbantartása, gondozása és továbbvezetése. A folyamatos ter-
vezés alkalmazásának el őfeltétele egy permanens területi adatbank és monitoring-rendszer
működtetése.
A rulírozó tervezés, a folyamatos karbantartás feltételeinek megteremtése és fenntartása az
érintett államigazgatási, önkormányzati testületek és apparátusok els ődleges feladata, míg
az effektív tervez ő- és karbantartó feladatokat célszer ű szakemberre, netán küls ős tanács-
adó cégre, de mindenképpen egy szakirányú képzettséggel rendelkez ő tapasztalt projekt-
menedzserre bízni.

106
7. PUBLIKUS ÉS NEM PUBLIKUS PREKONCEPCIÓ
7.1 Publikus hipotézisek és elvárások
A publikus célokat a kutató rendszerint a Megbízóval közösen fogalmazza meg. Egy részét
már úgymond készen kapja, azaz a Megbízó egyes célokat, igazolásra váró állításokat ele-ve beépít a pályázati kiírásba – a cél ezekne k igazolása vagy cáfolata. A kiválasztott konk-
rét kutatás f ő, igazolásra váró céljai az alábbiak szerint foglalhatók össze:
⎯ Komárom-Esztergom megye rendelkezik olyan adottságokkal és turisztikai kínálat-
tal, amelyik bel- és külföldön egyaránt versenyképes, vagy azzá tehet ő.
⎯ Kiválaszthatók és felfejleszthet ők azok a kulcsterületek (alapvet ő idegenforgalmi
termékek), amelyek igazodnak a nemzetközi kereslet trendjeihez, és a turisztikai bevételeket dönt ő mértékben befolyásolják.
⎯ Kijelölhet ők azok a kistérségek illetve települések, amelyek a megye idegenfor-
galmának motorját képezik, amelyekre a környez ő települések felf űzhetik a maguk
komplementer jelleg ű szolgáltatási csomagjaikat.
⎯ Kiválaszthatók azok az egyedi objektumok (települések, létesítmények vagy attrak-
ciók), amelyek önálló fejlesztési projektjét érdemes kiemelten kezelni és támogatni.
⎯ A kutató team jelölje ki fenti elvek al apján a fejlesztési gócokat: termékeket, táj-
egységeket és egyedi projekteket, ha tározza meg a szervezetfejlesztés, a humán
erőforrás-ellátottság, a koordináció és a marketing vonalán szükséges lépéseket il-
letve teend őket.
7.2 Nem publikus hipotézisek és elvárások
A nem publikus célok felölelik a Megbízó és a kutatók nyíltan nem feltétlenül kimondott
elvárásait, saját igazolásra váró hipotéziseiket – köztük nem egyszer az el őítéleteiket is. A
nem publikus hipotézisek vagy el őítéleteket sokszor ki se mondják, a következtetéseket ki-
ki megtartja saját magának, saját álláspontjának igazolását sz űrik le a vezet ői összefogla-
lóból ill. a teljes kutatási anyagból. Természetesen mindegyikre ez alkalommal sem térhe-tek ki, mert a szakért ői munka folytatásának íratlan szabálya a Megbízók által alapköve-
telménynek tekintett diszkréció, hogy bármilyen kutatási eredmény, kritikai megállapítás csak velük egyeztetve, az ő jóváhagyásuk birtokában hozható nyilvánosságra.
⎯ A megyei önkormányzat nem csak szavakban, de tettekkel bizonyíthatóan teljesíti
törvényben el őírt kötelezettségét a térség idegenforgalmának szervezését illet ően.
⎯ A politikusok mindig mindenb ől politikai t őkét igyekeznek kovácsolni, bármir ől is
legyen szó.
⎯ A turisztikai szakember hozzá kíván járulni a konszenzus kialakításához a turiz-
musfejlesztésben, ennek érdekében megkörnyékezi és igyekszik befolyásolni a fe-lelős döntéshozókat.
⎯ Kimondva, kimondatlanul a küls ő tanácsadó a turizmus integrált tervezésének elvét
népszerűsíti, amikor arra törekszik, hogy a legkülönböz őbb területeken dolgozó,
másirányú képzettség ű felső- és középvezet őkkel, tisztségvisel őkkel illetve szak-
emberekkel megértesse a turizmusfejlesztés összefüggéseit a többi ágazattal.
Jelen kutatás nyíltanA következ ő fejezetrészekben ezekre a felvetésekre kerestem, kerestük
a választ a több mint féléves kutatás közben.

107
8. TURISZTIKAI TERVEZÉS A GYAKORLATBAN
8.1 Turisztikai kutatási program indítása, feladatelhatárolás
Az értekezés keretében egy gyakorlatban lefolytatott kutatást és tervezést mutatok be el-
sődlegesen módszertani megközelítésben. A Komárom-Esztergom Megyei Közgy űlés
Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Bizottsága 2001 januárjában döntött, hogy el-
készítteti a megye középtávú idegenforgalmi stratégiai programját. A munka elkészítésére egy 4 fős szakértői team kapott felkérést, amelyet dr. Meszter Lászlóval, az Inn-Side Kft
ügyvezetőjével közösen irányítottunk. Komárom-Esztergom megye Önkormányzata 1995-
ben elkészíttette a megye komplex idegenforgal mi fejlesztési programját. A szakbizottság
véleménye alapján, a megyei szakmai irány ítás az abban megfogalmazott irányvonalak fi-
gyelembe vétele mellett folytatta tevékenységét. Ugyanakkor, az elmúlt hat évben a turiz-mus területe olyan dinamikus változásokon ment keresztül az országos szakmai, irányítási és támogatási rendszereket tekintve, amelye k indokolttá tették a korábbi anyag felülvizsgá-
latát és az ágazat megyei helyzetének és fejlesztési lehet őségeinek újbóli átgondolását.
A kutatás bemutatását annak pontosításával illik kezdeni, hogy milyen volt a munkameg-
osztás, azaz mely munkafázisokat végeztek a partnerek és melyeket a Szerz ő. Közös mun-
ka volt a tervezési ajánlat elkészítése, a kutatási program, módszertan és a segédanyagok kidolgozása, a workshopok megszervezése és lebonyolítása, a kiértékelés, a jöv őkép és az
operatív programok rendszerének felállítása, az ö sszefoglalás és a kész anyag prezentálása.
Ezen túl a feladatelhatárolás egyszerre volt funkcionális és földrajzi. Anélkül, hogy min-den egyes települést vagy témakört érintenék, a vonzer ők feltérképezésénél pl. az Inn-Side
munkatársai végezték el a Dunakanyar, a Szerz ő pedig Tata, Komárom és Kisbér térségé-
nek felmérését és kiértékelését. Teljes vo lt a munkamegosztás az interjúknál: az Inn-Side
munkatársai tizenhárom, a Szerz ő tizennégy interjút folytatott le. Az Inn-Side foglalkozott
pl. a vallásturizmussal és a jöv őképpel, a Szerz ő a szekunder jelleg ű háttérirodalmakkal és
előzményekkel, ezen kívül a regionalizmus érvényesülésével, a nemzetközi kapcsolatok
hatáselemzésével és a településkép-vizsgálattal. A külön-külön végzett munkafázisok ta-pasztalatait rendszeres team-megbeszélések során véglegesítettük, és illesztettük a kutatást lezáró tanulmányba, ily módon alakítottuk ki az el őzetesen egyeztetett tanulmány végleges
arányait és konklúzióit, valamint a stratégia és az alprogramok rendszerét.
8.1.1 A stratégia kidolgozása során alkalmazott módszerek
A megyére, illetve a befogadó tervezési régiókra vonatkozó területfejlesztési ill. turizmus
stratégiák és koncepciók áttekintése, az azokban megfogalmazott irányvonalak értékelése.
A már rendelkezésre álló vonzer őleltár hiteles frissítése, a helyi turisztikai szervezés, illet-
ve fejlesztési elképzelések feltérképezése érdekében a megyei önkormányzat segítségével
levélben kértünk információkat a települ ési önkormányzatoktól és kistérségekt ől, amely
tartalmazta a feldolgozáshoz szükséges kérdéssorokat ill. a kiegészítend ő anyagokat. A te-
lepülésképpel és a turisztikai infrastruktúrával kapcsolatos megkeresésre 26 önkormány-zattól, a vonzer őleltárra 62 önkormányzattól és 3 kistérségt ől érkezett visszajelzés.
A megye turizmus ágazatának aktív résztvev ői (attrakció-helyszínek üzemeltet ői, utazási
irodák, turisztikai információs irodák, térségi menedzserek, önkormányzati felel ősök, re-
gionális szakmai képviseletek) körében személyes interjúkat készítettünk annak érdekében, hogy minél hitelesebb információk álljanak rendelkezésre az ágazatot érint ő tapasz-
talatokról, folyamatban lév ő fejlesztésekr ől, a tervezett fejlesztési elképzelésekr ől és azok
készültségi fokáról. A munka során 27 interjú készült, amelyeknek emlékeztet ői a teljes
kutatási anyag mellékletében megtalálhatók.

108
Az egyes munkafázisok lezárását megel őzően a megyében, változó helyszíneken helyi
workshop-ok, konzultációk és munkamegbeszéléseket folytattunk. A munka során négy helyi konzultációt, munkaértekezletet tartottunk. A találkozóknak Tatabányán a Megyei Önkormányzat, komáromi Monostori-er őd, Esztergom Város Polgármesteri Hivatala, il-
letve a Tatai Polgármesteri Hivatal biztosított helyszínt. A konzultációkra meghívást kap-tak a Megyei Közgy űlés Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Bizottságának tagjai,
a megyében található kistérségek képvisel ői, a területfejlesztési bizottság képvisel ői, pol-
gármesterek, turisztikai önkormányzati referensek.
A stratégiai alprogramok kidolgozása során, a helyi konzultációkon együttm űködő partne-
rek előzetesen megkapták az őket érintő téma- és területspecifikus alprogramok leírását,
így az anyagban még a kidolgozás lezárása el őtt megtehették kiegészítéseiket, illetve a
szükségesnek tartott javításokat átvezethették
8.1.2 Az idegenforgalmi stratégia elkészítésének szakaszai, ütemterve
Még az ajánlattétel id őszakában készítettük el a munka ütemtervét, amely így nézett ki:
Feladat Hetek
Helyzetértékelés 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27
1. Work-shop
Kínálat elemzése
Kereslet értéke-
lése
A megye turisz-tikai SWOT ana-lízise

2. Work-shop
Az elmúlt évek
szakmai munkája során megfogal-mazott stratégiai elképzelések elemzése, a meg-valósítás érdeké-ben el-végzett munka értékelé-se.

Jövők é p
3. Work-shop
Stratégiai prog-
ramok, közép és rövid távú célok

4. Work-shop
Várható eredmé-
nyek
Alprogramok
kidolgozása
Kommunikációs
program
Prezentáció
21. ábra – A tervezési folyamat szakaszai, ütemterve

109
A munka els ő szakaszában szekunder jelleg ű kutatások folytak, ennek keretében az alábbi
anyagok feldolgozása történt meg:
⎯ Regionális turisztikai koncepció és fejlesz tési program a Közép-dunántúli Idegen-
forgalmi Régió számára, 2000.
⎯ Budapest–Közép-Dunavidék Régió: Regionális Turisztikai Koncepció és Fejleszté-
si Program, 2000.
⎯ Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Idegenforgalmi Program, 2000.
⎯ Komárom-Esztergom megye komplex idegenforgalmi fejlesztési programja, 1995.
⎯ Komárom-Esztergom megye zöldturizmus fejlesztési koncepciója és középtávú
stratégiai programja, 2000.
⎯ Komárom-Esztergom megye idegenforgalmi marketing terve, 2001-2002.
⎯ Komárom-Esztergom Megyei Közgy űlés Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenfor-
galmi Bizottság üléseinek jegyz őkönyvei. 1999-2001.
⎯ Turisztikai el őterjesztés – Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Bizottság,
2000.
⎯ A Közép-Dunántúl területfejlesztési koncepciója, 1999.
⎯ Közép-Dunántúli Régió El őzetes Fejlesztési Terv 2001-2003.
⎯ Komárom-Esztergom megye fejlesztési koncepciója és programjavaslatai
⎯ Komárom-Esztergom megye környezetvédelmi program
⎯ Komárom-Esztergom megye agrárstruktúra és vidékfejlesztési stratégiai programja,
1999.
⎯ Esztergom-Nyergesújfalu kistérség területfejlesztési koncepciója, 1999.
⎯ Dorogi kistérség területfejlesztési koncepciója, 1999.
⎯ Kisbér és térsége fejlesztési koncepció, 1998.
⎯ Tatai kistérség területfejlesztési koncepció (I-VIII)
⎯ Oroszlány és kistérsége területfejlesztési stratégiája, 1998.
⎯ Tatabánya és környéke terület- és gazdaságfejlesztési koncepció
⎯ Kisbér város képvisel őtestülete turisztikai koncepciója
⎯ Tatai Fényes-fürd ő (helyzetjelentés)
⎯ Komárom-Bábolna térségi turizmusfejlesztési terv – (pályázati anyag)
⎯ Bábolna – termékfejlesztési program (pályázati anyag)
A helyzetelemz ő munka során feldolgoztuk a Komárom-Esztergom megyét érint ő eddig
elkészült, a megyei idegenforgalmi bizottság rendelkezésére álló tanulmányokat. Több
mint 20 tanulmány foglalkozott eltér ő részletességgel a terület turizmusfejlesztési irányvo-
nalainak meghatározásával. Ezek többsége a helyzetelemzés, a stratégiaalkotás és jöv őkép
szempontjából lényeges megállapításokat tartalmazott, amelyek kivonatos és szintetizált értékelése az elkészített tanulmány helyzetfelmérést tartalmazó fejezetrészébe is bekerült.
A kutatás második szakaszában került sor a le gfrissebb statisztikai, gazdasági és vendég-
forgalmi adatok kigy űjtésére és feldolgozására. Ennek ke retében vizsgáltuk a turizmus he-
lyét és súlyát a megye gazdaságában, valamint ennek foglalkoztatottsági vetületeit.

110
8.2 Turisztikai kutatás egyes állomásai
Az értekezés keretében egy gyakorlatban lefolytatott kutatást és tervezést mutatok be mód-
szertani megközelítésben.
8.2.1 Vonzer őleltár elkészítése
Ezzel párhuzamosan indítottuk a megyei vonzer őleltár feltérképezését és komplettírozását,
amely szekunder és primer eszközöket egyaránt igényelt. A szekunder kutatási rész kereté-
ben kiemeltük a meglév ő forrásmunkákból a vonzer őleltár öt-hat évvel korábbi állapotát
tükröző felméréseket és egyéb dokumentációkat, ezeket rendszerbe szerveztük, meghatá-
roztuk a saját vizsgálat szempontrendszerét, majd ennek megfelel ően átfésültük a rendel-
kezésre álló anyagokat. Ily módon rövid úton kit űnt, hogy hol vannak hiányosságok, eleve
kijelöltük azokat a pontokat, ahol nyilvánvaló volt az információk elavultsága.
A leltár frissítését a látszólag b őséges forrásanyag ellenére az tette szükségessé, hogy az
1995-ös felmérés annak idején egy mer őben más metodika és szemlélet mellett készült.
Tekintettel a kor mai követelményeire, azóta bekövetkezett számottev ő fejlődésre mind a
Megbízó, mind pedig a szakért ői konzorcium úgy vélte, hogy kikerülhetetlen a korábbi lel-
tár felfrissítése és a mai szempontok szerinti értékelése. Az elmúlt pár évben több kutatás
is folyt, de ezek kivétel nélkül regionális lépték űek, amelyekben Komárom-Esztergom
megye érthet ő módon nem szerepelt olyan kidolgozottsággal és súllyal, mint amilyent a
helyi igények szükségessé tesznek, mint ahogy ez nélkülözhetetlen a megye turisztikai sze-repkörének betöltéséhez.
A vonzer őleltár összeállításánál, a Megbízó egyeté rtésével kijelölt vezérelv az volt, hogy
inkább a kínálatnak azoknak a súlyponti elemei re szükséges koncentrálni, amelyek a keres-
letet elsődlegesen meghatározzák. A kiválasztásra kerül ő központi térségek és projektek
Komárom-Esztergom megye turisztikai súlypontjai, fejl ődésének dönt ő hányadát jelentik
vagy jelenthetik. A kiválasztás alapját részben egy szekunder jelleg ű előfelmérés, részben –
primer jelleggel – az id őközben lebonyolított workshop-ok, konzultációk, interjúk és terep-
bejárások sorozata képezte.
A turisztikai központi térségek és „vezértevéke nységek” kijelölése korántsem jelenti azt,
hogy rajtuk kívül ne lennének vonzer ővel bíró más táji, építészeti vagy kulturális és sza-
badidős értékek. A kidolgozásra kerül ő megyei turisztikai fejlesztési program egyetlen tu-
risztikai központon kívül es ő településre vagy településcsoportra vonatkoztatva sem állítja,
hogy ott ne lehetne kialakítani turisztikai termékeket (ajánlatokat). A lehatárolás csupán azzal az egy dologgal számol, hogy a hatékonysági elvárásokra és a források korlátozott voltára tekintettel célszer űbb a középtávú javaslatokat a megyei kínálatnak arra a hányadá-
ra koncentrálni, amely 80-90%-ban „felel ős” a megye vendégforgalmának alakulásáért,
amely Komárom-Esztergom megye idegenforgalmi arculatának meghatározó része, vagy a mai ismereteink szerint belátható id őn belül nagy eséllyel azzá fejleszthet ő.
E megközelítés jegyében a tanulmány törzsrészébe integrált vonzer őleltár szöveges értéke-
lése nem teljes kör ű, hanem szelektált, azokra a helyszínekre, illetve turisztikai attrakciók-
ra koncentrál, amely a megye turisztikai kínálatának termék alkotói lehetnek.
Ugyanakkor beláttuk, hogy egy megyei turisztikai stratégia nem lehet kirekeszt ő
jellegű, a
súlyponti területeken kívüli kistérségek és települések számára is meg kell teremteni a kap-csolódás lehet őségét. Ezért a tanulmány mellékletébe egy olyan vonzer őleltárat csatoltunk
be, amely a megye valamennyi településére k iterjedt, s egységes szerkezetben, azonos
szempontok szerint térképezte fel a turisztikai kínálat összetev őit. Az adatok korrekcióját
és kiegészítését a települési önkormányzatok seg ítségével végeztük el – a súlyponti terüle-
teken kívül külön helyszíni bejárás nélkül . Minden egyes önkormányzat szabadon korri-

111
gálhatta vagy kiegészíthette a saját települ ésével kapcsolatos adatokat, ezzel a lehet őséggel
az önkormányzatok túlnyomó része élt is!
A vonzerőleltár újrafelvételénél és értékelésénél az alábbi szempontrendszert alkalmaztuk.
⎯ Érték, látványpont, vonzer ő megnevezése
⎯ Helyszín
⎯ Megközelíthet őség
⎯ Környezet min ősége
⎯ Kitáblázottság, el őre jelzettség
⎯ Érték, objektum állapota
⎯ Helyszíni informálódási lehet őség és információs anyagban való megjelenés
⎯ Látványérték, turisztikai jelent őség (ismertség, számolnak-e az érdekl ődési irá-
nyokkal, szokásokkal, mennyire unikum, amit kínálnak stb.)
⎯ Látogathatóság (esetleges korlátozások, nyitva tartás, belép ődíjak rendszere stb.)
⎯ Látogatottság, vendégösszetétel
⎯ A vonzerő bemutatásának módszere (pl. tárlókkal berendezett kiállító terem, video-
film vetítési lehet őség, speciális hatások, stb.)
⎯ Szórakoztató színvonal (mennyire köti le a figyelmet stb.)
⎯ Tulajdonviszonyok, kezel ő
⎯ Fejleszthet őség, programba kapcsolhatóság
Nem a települések egészét, hane m kizárólag az adott konkrét vonzer őt és annak közvetlen
környezetét vizsgáltuk. Javasoltuk ugyana kkor, hogy a mintaként átadott felmér őlap alap-
ján minden település vagy szolgáltató végezze el a területén vagy a tevékenysége közép-
pontjában álló vonzer ő értékelését, mert ez jelent ősen megkönnyítheti a fejlesztési elkép-
zelések rendszerbe foglalását, valamint a helyi elgondolások integrálását a megyei vagy
éppen a regionális célok közé.
A kistérségek áttekintésénél els ődlegesen az adott térségek önértékelésére és a különféle
tanulmányokban való megjelenésükre támaszkodt unk. Egy-egy térségre vagy településre
ráközelítve egmás után bukkantak fel újabb és újabb részletek, természeti és egyéb értékek.
Ezek nagy része – habár közel áll az ott él ők szívéhez – számottev ő turisztikai vonzer ővel
nem rendelkezik, a szép táji adottság, a rendezett falukép stb. szinte alapkövetelmény, de önmagában nem képes fellendíteni a beutaztatást. A megemlítésre kerül ő természeti érté-
kek, pl. természetvédelmi területek, barlangok stb. nem is mindegyike látogatható, nem is
kívánják szélesebb körben azzá tenni. A kistérségi megközelítésnél a vonzer őleltárnál is-
mertetett szempontrendszert lehetetlen volt egy az egyben alkalmazni, mert egy statisztikai kistérség ritkán alkot olyan egységes turisztikai vonzer őt, amelyb ől önálló termék(ek) for-
málható(k), ráadásul térségen belül más és más lehet az egyes települések, kínálati elemek
koncentrációja és min ősítése. A csatolt minták felhasználásával ezeket egyenként célszer ű
értékelni. Az értékelési szempontrendszer válto ztatás nélkül csak egyedi vonzer őt alkotó
turisztikai értékekre és azok háttértelepüléseire értelmezhet ő.
Több helyen találkozhatunk magasba ível ő fejlesztési elképzelésekkel, miközben az ötletek
kidolgozatlanok, se saját forrás, se bevonható idegen t őke nincs a megvalósításukhoz.
Azért említettük mégis mindezeket, hogy kés őbb még inkább kiemelhessük a súlyponti
vonzerőkre alapozott turisztikai központok koncentrált fejlesztésének szükségességét, és
rámutathassunk, hogy a turisztikai tájegységek lé trejötte mennyire nem igazodik akár a ré-
giós, akár a kisrégiós statisztikai tervezési vagy éppen a KSH-besorolásokhoz.

112
8.2.2 Alap- és turisztikai infrastruktúra vizsgálata
A vizsgálat a turisztikailag frekventált területek, települések és objektumok megközelíthe-
tőségére, közlekedési kapcsolataikra, a turisztikai irányító és információs rendszer kiépí-
tettségére, a turisztikai szolgáltatások választékára, valamint a szabadid ős programlehet ő-
ségekre és helyszínekre irányult. A Megbízóva l egyetértésben a turisztikai infrastruktúra
kiértékelését a kiválasztott pilot-térségek központi településeire koncentráltuk.
Turisztikai infrastruktúra alatt az összes olyan nyilvánosan használható létesítményt ért-
jük, amelyek turisztikai tevékenységet tesznek lehet ővé, és nem tartoznak a turisztikai
szuprastruktúrához. A turisztikai infrastruktúrához tartozik egyrészt a turizmustól függ ő
szűkebb infrastruktúra , azaz az idegenforgalom miatt szükséges további, az ott lakók
szükségleteit meghaladó ellátási és köztisztasági infrastruktúra, és a szorosabb értelemben
vett tulajdonképpeni turisztikai infrastruktúra , amely a következ őkből áll:
⎯ turisztikai közlekedési szállítóeszközök a tömegközlekedést ől egészen a speciális
közlekedési eszközökig (pl. függ ő- és fogaskerek ű vasutak),
⎯ a helyi turizmus létesítményei, azaz a vendégek pihenését és sporttevékenységét
szolgáló létesítmények, mint séta- és túrautak, uszodák (szabadtéri, strand- és fedett fürdők), parkok, sípályák, jégpályák (természetes- és m űjég-pályák, fittness- és
egyéb sportlétesítmények (horgászat, ke rékpározás, torna, lövészet, stb.), gyer-
mekjátszóterek, kis sportpályák (kuglipálya stb.)
⎯ gyógyhelyi létesítmények, azaz a természeti tényez őknek gyógyászati eszközként
történő felhasználását szolgáló létesítmények.
⎯ gyógyfürd ők esetén a jellegt ől és a javallattól függ ően a gyógyhelyi létesítmények-
hez sorolhatók: ivó- és sétafolyosók gyógyparkkal; gyógyház, melegviz ű fürdők,
gáz- és iszapfürd ők a kezelő helyekkel; inhalatórium inhalációs kezelésekre; moz-
gásszervi kezelések létesítményei (fürd ő, gyógytorna, torna és sport); utak tereptú-
rákhoz.
⎯ klimatikus gyógyhelyen: épületek és létesítmények klímakúrára alkalmas terápiai
lehetőségekkel. pl. gyógyház, tájképileg kedvez ő helyen lév ő fekvőcsarnokok na-
pos és árnyékos fekvés ű résszel, nagy park és erd ő
, terepkúra-gyakorlatokhoz jel-
zett gyógyutakkal; sport-, játék- és pihen őpázsitok; mozgásterápiai létesítmények
(gyógytorna, torna és sport).
⎯ szórakozóhelyek: gyógyhelyi társalgó, játékkaszinó, zenés-táncos helyek, kong-
resszusi termek és más nyilvános helyiségek (társalgók, olvasótermek stb.)
⎯ kongresszusi központok
⎯ ellátási és információs szolgálatok.
A szállás- és a vendéglátóhelyeket már a turisztikai szuprastruktúrába soroljuk, értéke-
lésüket ezért külön fejezetrészek tartalmazzák.
A vizsgálat szempontrendszere
A) Közlekedés
⎯ A település megközelítési lehet őségei (közút, vasút, menetrendszerinti busz.)
⎯ A vonzerőt jelentő helyszínek megközelíthet ősége.
⎯ Kerékpárút-hálózat kiépítettsége, infrastrukturális ellátottsága (kút, szerviz stb.).
⎯ Parkolás

113
B) Turisztikai irányító és információs rendszer
⎯ Közúthálózat kitáblázottsága (irányító/információs/figyelemfelhívó táblák).
⎯ A településeken belül alkalmazott táblarendszer egységes-e ?
⎯ A kitáblázás által érintett kör (látnivalók, szállás- és vendéglátóhelyek, szolgáltatá-
sok, kulturális- és sportlétesítmények, közintézmények)
⎯ A tájékoztató táblák egy- vagy többnyelv űek
⎯ A kijelölt turisztikai program útvonalak településen belül és annak környékén (séta-
utak, túra utak, kerékpárutak, lovas útvonalak…)
⎯ Parkolás a turisztikai célpontoknál (kapacitás, őrzött-nem őrzött, fizet ő-ingyenes),
⎯ Vasútállomás, autóbuszmegálló jelzése, az odavezet ő út kitáblázottsága; menet-
rendi tájékoztatók az állomáson és a buszmegálló(k)ban.
C) Turisztikai szolgáltatások
⎯ Tourinform vagy más, hasonló feladatokat betölt ő információs pont (akár egy szál-
láshelyen, vendégl őben vagy a polgármesteri hivatalban, m űvelődési házban stb.)
⎯ Utazási irodák, szálláshely közvetítés, helyi „foglalási rendszer”
⎯ Turistafogadás szempontjából számításba vehet ő vendéglátóhelyek (étkezési lehe-
tőségek minden napszakban
⎯ Ajándékcikk-árusítás, valutaváltás
⎯ Postahivatal, nyilvános telefonállomás, mobiltelefon-hálózat térer ő,
⎯ Üzemanyagtölt ő állomás
⎯ Turistaforgalommal is számoló bolti kiskereskedelmi egységek (élelmiszer, ruhá-
zat, drogéria, kozmetikai cikkek, sportszerek stb.)
⎯ Kerékpár- és más sportszerkölcsönzés
⎯ Fodrász, kozmetikus, szolárium, manik űr-pedikűr
⎯ Nyilvános illemhely(ek) és azok állapota.
⎯ Orvosi els ősegély, fogorvosi stb. („nyitva tartás”, ügyelet helye és ideje stb.)
⎯ Nyelvtudás az egyes szolgáltatások nyújtóinál
D) Szabadid ős programhelyszínek áttekintése
⎯ Milyen állandó szórakozási lehet őségek várják az éppen ott id őző vendégeket?
⎯ Tájházak, múzeumok
⎯ Sportolási lehet őségek (tenisz, labdarúgás, golf, nyári bob, siklóerny ő, hőlégballon,
úszás, kerékpározás, lovaglás, természetjárás stb.)
⎯ Vízparti fürd őhelyeken (kibólyázás, öltöz ők, zuhanyozók, illemhely, vízcsap, t űz-
rakó-hely, úszómester, ment őcsónak, a vízpart.), uszodai és strandszolgáltatások.
A fenti szempontrendszer alapján és az ér intett önkormányzatok bevonásával mértük fel a
turisztikai infrastruktúrát. Az önkormányzatok által közölt infrastruktúra-elemeket a mel-
lékletben olvasható vonzer őleltárba maradéktalanul beépítettük, habár sok információ így
is elmaradt. A vonzer őleltár és a fogadókapacitás, a szolgáltatások és a kiszolgáló informá-
ciós rendszer településmélység ű vizsgálatát ugyanis egy következ ő lépcsőben, a helyi (te-
lepülési és kistérségi) feladatként kezelve érdemes és szükséges tovább vinni.

114
8.2.3 A szálláshely és vendéglátó kapacitás kiemelt elemzése
A vizsgálat célja a megye kereskedelmi szá lláshely ellátottságának és vendéglátóhálózatá-
nak felmérése, a fejl ődési tendenciák jellemz őinek, a kínálat és kereslet alakulása közti
alapvető összefüggések feltárása volt. A vizsgálat a KSH statisztikai adatbázisára épült. A
megye 1995-ben elkészített komplex idegenforgalmi fejlesztési programja az 1988-1994 közötti id őszakra vonatkozó statisztikai adatokat elemezte. A feladat tehát csak az azóta
bekövetkezett változások elemzése volt, a le gfrissebb felmérés csak az 1995-2000-es id ő-
sávot ölelte fel, amely a teljes id őszak és az évenkénti változások vizsgálatát foglalta ma-
gába. Az elemzés nem tartalmazta a 2000 óta bekövetkezett változásokat.
A szálláshely- és fér őhely-kapacitás, illetve a vendégforgalom adatainak elemzésekor
azonban figyelembe kellett venni, hogy 1998-tól vá ltozott az adatnyilvántartás módja: a
kereskedelmi szálláshelyek kategóriából kikerült a fizet ővendéglátás, és létrejött a magán-
szálláshely kategória, amelybe a fizet ővendéglátás és a falusi szállásadás tartozik. Érdemi
összehasonlítás egyes szempontoknál csak az 1998-2000 id őszakra volt lehetséges.
8.2.4 Településkép, környezetállapot elemzése
A vizsgálat arra irányult, hogy a turisták s zemével nézve milyen módon bukkannak fel, je-
lennek meg az egyes idegenforgalmi objektum ok és attrakciók, mennyire rí le a települé-
sekről a vendégvárás ünnepélyessége és ünnepi öltözete . A településkép, a turisztikai ob-
jektumok látványa alapjaiban meghatározhatja a turisták benyomásait, senki sem érzi jól
magát elhanyagolt, piszkos és rendezetlen városokban, falvakban vagy éppen erdei, vízpar-ti kirándulóhelyeken. Az els ő megjelenés impressziójára úgy a közúti, mint a vasúti meg-
közelítési variációknál oda kell figyelni. Lényeges a vendégforgalom mozgásának környe-zete, az utcák, a környez ő házak, a közterületek és a magánkertek ápoltsága, gondozottsá-
ga, az utcanév-táblák és az orientációs-tájékozta tó táblák egyedi, stílusos kialakítása és
nem utolsósorban a köztisztaság helyzete. A településkép-vizsgálat arra is kiterjedt, hogy vannak-e olyan ipari/üzemi tevékenységek a tu risztikai áramlási útvonalak, közösségi te-
rek, szolgáltatások és látnivalók közvetle n környezetében, amelyek látványa, leveg őszeny-
nyezése, szagkibocsátása, netán zajkeltése zavarja a vendégek pihenését és szórakozását.
A vizsgálat a turisztikailag frekventált terüle tek, települések és objektumokra terjedt ki. A
településkép, környezetállapot felmérését a kiválasztott gócpontokra koncentráltuk. Ezek:
Bábolna, Esztergom, Kisbér, Komárom, Tata , Duna vonala. A vizsgálatot meghatározott
szempontrendszer alapján, az érintett önkormá nyzatok bevonásával végeztük el. Huszon-
hat település reagált a felkérésre, vélemé nyüket természetesen figyelembe vettük, ha nem
is mindig egyezett az értékelésünk, mert a kapott információkat mindig szembesítettük a helyszíni bejárások tapasztalataival is. Általános észrevétel, hogy els ősorban a turisztikai
gócpontok háttértelepülései válaszoltak a kérd ésekre. A legtöbben természet- és környe-
zetvédelmi problémaként közelítettek a felvetett kérdésekhez. Az önkormányzatok által közölt megállapítások a zárótanulmány mellékletét képezték. A vonzer őleltár és a fogadó-
kapacitás, a szolgáltatások és a kiszolgáló információs rendszer településmélység ű vizsgá-
latát egy kés őbbi, település- vagy kistérségi szint ű feladatként nevesítettük.
Településkép, ahogy a bevezet ő utak mentén kibontakozik
⎯ a táj és a településkép összhangja, harmóniája,
⎯ településhatárt jelz ő táblák, „Welcome”- és más turisztikai tájékoztató táblák,
⎯ tájékoztatják-e a turistákat a vasútállomáson és/vagy az autóbusz-megállóknál, a ki-
jelölt parkolókban, elirányítják-e őket a különféle turisztikai helyszínekre?
⎯ A település központjának, ill. a f őbb látványosságokhoz vezet ő utak megjelenése
⎯ virágosítás, a befogadó táj, kert, park stb. gondozottsága

115
Köztisztaság az utak mentén, a turisztikai látványosságoknál
⎯ szemétgy űjtők a parkolókban, a gyalogutak mentén, a látnivalóknál
⎯ utak, járdák, árkok tisztításának rendszeressége
Esetlegesen szembeötl ő, a turisztikai tevékenységekre negatív hatást gyakorló kör-
nyezetkárosító tevékenységek (zajok, szagok, vegyi szennyez ődések stb.)
8.2.5 Turisztikai szervezeti háttér áttekintése, értékelése
A munka célja kett ős volt ebb ől a szempontból:
⎯ A megye turisztikai szervezeti rendszerének felépítésének, az egyes intézmények,
szervezetek feladatkörének, tevékenységük eredményességének vizsgálata. A szer-vezeti rendszeri felépítés és a tevékenység hiánypontjainak felmérése.
⎯ A megyében tevékenyked ő turisztikai, vagy turizmust is érint ő civil szervez ődések
feltérképezése.
A munka módszere: A Megyei Önkormányzat id egenforgalmi referense számára összeállí-
tott kérdőív és személyes beszélgetés, illetve a te lepülések, kistérségek számára kiküldött,
a turisztikai szervezeti hátteret is érint ő kérdőív nyújtott információt.
Az alábbi alapvet ő hiányosságokat tártuk fel a turisztikai szervezeti rendszer felépítésében
és működésében – ezek egy része bármelyik másik magyar megyér ől is elmondható:
⎯ Kifejezetten megyei koordinációs fela datokat ellátó, célorientáltan m űködő, megfe-
lelő hatáskörrel felruházott, szakmai kompetenciával rendelkez ő szervezet hiánya.
⎯ A létező szervezeti rendszer feladatkörében, tevékenységében nem épül egymásra,
a felelősségek, jogkörök és rendelkezésre álló eszközök tisztázatlanok, a megye tu-
rizmusa gazdátlan.
⎯ A megye különböz ő szintű (megyei, kistérségi, települési) turisztikai, illetve turiz-
must is érint ő szervezeteinek együttm űködése hiányzik. vagy nem elég hatékony.
⎯ Hiányoznak a kistérségenkénti szakmai turi sztikai szervezetek, egyesületek, illetve
a meglévők működése ritkán eredményes.
⎯ A szakmai szervezetek között együttm űködés gyenge.
⎯ A kistérségi társulásokon belül az idegenforgalom szintén a kijelölt együttm űködé-
si kérdések közé tartozik, de ugyanakkor elmondható, hogy a kistérségi menedzse-
reknek nem ez a f ő feladata, gyakran hiányzik a turisztikai szempontból is szak-
képzett, a turizmus fejlesztésében, menedzselésében jártas háttér.
8.2.6 Humán er őforrás, szakember ellátottság vizsgálata
A vizsgálat célja:
⎯ A nemzetközi turizmuspiac humáner őforrás jellemz őinek, trendjeinek áttekintése.
⎯ A megyei idegenforgalmát érint ő munkaer ő-ellátottság és a foglalkoztatottak szak-
képzettségi szintjének megismerése, a hi ánypontok feltárása a nemzetközi és az or-
szágos tendenciák tükrében.
⎯ Figyelemfelkeltés a javasolt fejlesztések várható munkaer őigényének prognosztizá-
lásának és a munkaer ő-piaci jelzések kétirányú kommunikálásának fontosságára.
A vizsgálat módszere: A következtetések rész ben a KSH illetékes igazgatóságának kiad-
ványaiból, részben pedig a lefolytatott interjúkból és workshop-okból voltak lesz űrhetők.
A legfontosabb demográfiai és a foglalkoztatási jellemz ők megemlítése, viszonyuk elem-
zése az országos és a régiós szinten mért adatokhoz.

116
8.2.7 Megyei szint ű marketing munka értékelése
A felmérés célja:
⎯ Komárom-Esztergom megye turisztikai marketing tevékenységének jelenlegi hely-
zetének feltárása.
⎯ A stratégiához kapcsolódó marketingprogram megalapozása.
A felmérés módszere:
⎯ Komárom-Esztergom megye Idegenforgalmi Bizottsága által készített marketing
terv áttekintése.
⎯ A megyei és a térségi Tourinform irodákkal interjúk készítése.
⎯ A beutaztatásban érdekelt Utazási Irodákkal interjúk készítése.
⎯ A rendelkezésre álló turisztikai kiadványok értékelése.
Vizsgált kérdéskörök:
⎯ A megye turisztikai-termék kínálata
⎯ A megye jelenlegi vendégköre
⎯ A megye arculata
⎯ Disztribúció
⎯ Marketing kommunikáció eszközei a megyében
⎯ A turisztikai marketing tervezési és végrehajtási szintjei
8.2.8 Regionális és eurorégiós együttm űködések értékelése
A turisztikai értékek feltárásában, a tervezésnél, a termékfejlesztés összehangolásában és a
piaci munka megalapozásában egyre nagyobb szerephez jutnak a regionális és a kistérségi együttműködések. A vizsgálat arra irányult, hogy a re gionalizmus, a régiós összefogás és a
térségben gondolkodás milyen mértékben és mi mindenre kiterjed ően érvényesül az önkor-
mányzatoknál, a turisztikai szervezeteknél és vállalkozásoknál. Vizsgáltuk a korrelációt a
frekventált területek és települések iránt me gnyilvánuló kereslet és a régiós szemlélet kö-
zött. Kerestük a választ arra, hogy a regionális kapcsolatok er ősödése és formalizálódása,
szervezeti hátterének kibontakozása gyakorol-e kimutatható hatást a kínálat fejl ődésére és
a kereslet nagyságára, valamint jellemz őire. A vizsgálatnál alkalmazott módszer egyrészt a
már működő regionális együttm űködések dokumentációjának és a KSH regionális kimuta-
tásainak áttekintéséb ől, másrészt a személyes interjúk révén összegy űjtött tapasztalatok
összevetését jelentette. A vizsgálat egyaránt érintette a tervezési és a turisztikai régiókat, a KSH-kistérségeket, az önkormányzati társulásokat és a határon átnyúló kapcsolatokat.
⎯ A vizsgált együttm űködés formalizáltsága
⎯ Az adott együttm űködés által érintett területek, ezen belül a turisztika megjelenése,
központi vagy marginális szerepköre
⎯ Mennyire él ő, gyakorlatilag m űködő együttműködésről van szó?
⎯ A regionális együttm űködés eddig realizált konkrét eredményei
⎯ Lehetőségek, fejl ődési tartalékok
A jelenlegi helyzet felmérését tartalmazó fázi s a turisztikai kereslet értékelésével zárult,
amely kiterjedt a vendégforgalom, a vendégéjszakák száma, az átlagos tartózkodási id ő, a
szállásdíj bevételek alakulása, a f őbb vendégküld ő területek, valamint a nemzetközi tren-
dek várható hatásai témakörökre.

117
8.2.9 Személyes interjúk lebonyolítása
Az interjúkészítés célja:
⎯ A megyei szint ű turisztikai stratégiájának megalapozása az ágazatban dolgozó szak-
emberek tapasztalatainak és helyi elképzeléseinek figyelembe vételével.
⎯ Az interjúalany közvetlen környezetében, szakterületén zajló munkák megismerése
és beépítése a tervezésbe.
Az interjúk feldolgozása, felhasználása:
⎯ A személyes interjúkról emlékeztet ő készült, amelyet az interjú alanya ellen őrizhe-
tett, és utólagosan kiegészíthetett, vagy javíthatott.
⎯ Az interjú alannyal egyeztetett emlékeztet ő a zárótanulmány mellékletét képezi.
⎯ Az interjúban szerepl ő információkat a stratégia készít ői kizárólagosan a koncepció
tartalmának kialakításához használják fel.
Az interjúkészítés témakörei:
⎯ A térség turisztikai kínálata, benne a térség egyedi turisztikai jellemz ői
⎯ Kereslet értékelése
⎯ Turizmusfejlesztés
⎯ A turizmus szervezeti rendszere és m űködése
⎯ Marketing tevékenység
Az egyes kérdéskörök mind megyei, mind az adott térség/szervezet/intézmény vonatkozá-
sában a beszélgetés témáját képezték.
Az interjúk általános összegzése Az általános összegzés az interjúalanyok egységes véleményének tekinthet ő megállapítá-
sokat tartalmazza. Az egyes témákra adott válaszok szintézise a teljes anyagban olvasható.
Térség turisztikai kínálata
⎯ A megye legfontosabb turisztikai érdekessé ge Esztergomban a Vár, Bazilika, Ke-
resztény Múzeum, Tatán a Vár, Öreg-tó és a Fényes-fürd ő, Komáromban a Monosto-
ri-erőd és a Gyógyfürd ő.
⎯ Kisbéren a Batthyány-kastély (ma kórház) és a lovarda alkotta m űemlék-együttes,
Bábolnán az 1789-ben alapított császári és királyi Ménesbirtokot, valamint a hozzá tartozó épületegyüttest kell kiemelni. A turisztikai fejlesztéseket els ősorban ezekre a
területekre kell koncentrálni. A Duna vonala távlatilag ígéretes lehet őségeket kínál,
egyben kötelezettség is, mert kiépítettségét és a szolgáltatásokat közelíteni kell a német-osztrák szakaszokra jellemz ő adottságokhoz.
⎯ Komárom-Esztergom megyében turisztikai szempontból legfelkészültebb és legmeg-
határozóbb vonzer őt jelentő település Esztergom, Tata és Komárom.
⎯ Hiányoznak a megyéb ől az olyan turisztikai programok, amelyek a látogatókat a je-
lenlegi pár óránál/egy napnál hosszabb tartózkodásra ösztönöznék.
Kereslet
⎯ A megye vendégforgalmáról csak az éves szálláshely-statisztika nyújt információt,
egyéb megyei szint ű felmérés nem készült. A folyamatos piacfigyelésre és elemzésre
nagy szükség lenne a jöv ő tervezéséhez és a piaci igények változásának követéséhez.
⎯ Az intézmények egy része id őszakosan végez saját látogatói körében vendégforga-
lom mérést.

118
Turizmusfejlesztés
⎯ A megye törvényben rögzített feladatait fo rrás és célirányos szervezetrendszer hiá-
nyában alig tudja ellátni. Az önkormányzat ok finanszírozottsága alacsony, a támoga-
tási rendszer mindig változik, ez nehezíti a hosszú távú tervezést és fejlesztést.
⎯ A megyei turisztikai szolgáltatók, intézmények, szervezetek dönt ő többsége folyama-
tosan végez a turisztikai kínálat értékét növel ő fejlesztéseket, els ősorban pályázatok,
támogatások útján. A pályázati források elérhet ősége, nagysága jelent ősen befolyá-
solja a turisztikai fejlesztéseket, a szükség es önrész hiánya sok esetben lehetetlenné
teszi a pályázást. A következ ő intézmények pályázati kiírását, támogatását vették
igénybe az elmúlt években:
⎯ Környezetvédelmi Minisztérium, Gazdasági Minisztérium – Széchenyi Terv, hitel-
és kamattámogatási pályázat, Földm űvelésügyi Minisztérium, Kereskedelmi és Ipar-
kamara pályázata, Regionális Területfejlesztési Tanács, Regionális Idegenforgalmi Bizottságok pályázatai, PHARE.
Szervezeti kérdéskör
⎯ Komárom-Esztergom megye területe két turi sztikai régióba tartozik, de egyik régió
turisztikai kínálatának sem képezi meghatá rozó, súlyponti részét, a régiók turisztikai
stratégiájában is perifériára került.
⎯ A turizmus területén a megyei szint ű összefogás gyenge. A megyei turisztikai szer-
vezetnek szervez ő, integráló er őként kellene m űködnie, legyen ráhatással a városi
fejlesztésekre, a f ő fejlesztési irányokat határozza meg.
⎯ A megyén túlnyúló megállapodásra épül az És zak-Pannon Kultúrturisztikai Társulás,
amely a Bábolnai Ménesudvar, a komáromi Monostori-er őd Hadkultúra Kht, a He-
rendi porcelángyár Rt és a Pannonhalmi F őapátság részvételével közös turisztikai
termékcsomagok kialakítására és piacra v itelére irányul, hogy ezáltal több napos ní-
vós programokkal növelhessék a vendégforgalmat és az idegenforgalmi bevételeket.
⎯ Szintén megyehatárokat lép át a Vág- Duna-Ipoly Eurorégió, amely Komárom-
Esztergom, Veszprém és Pest megye egy ré szét, valamint Szlovákiából Nyitra kerü-
letet öleli fel. Az Eurorégió szervezeti hátterét a titkársági feladatokat is ellátó Vág-Duna-Ipoly Eurorégiós Fejlesztési Kht. Biztosítja.
Marketing (reklám, propaganda, kommunikációs) tevékenység
⎯ A megye turisztikai marketingtevékenysége gyenge, a megyei Tourinform és a
Komtourist nem tölti be a szerepét.
⎯ A megye és a települési önkormányzatok, kistérségek, nagy része rendszeresen jelen-
tet meg turisztikai népszer űsítő kiadványt, egymástól függetlenül.
⎯ A turisztikai szolgáltató intézmények dönt ő többsége rendelkezik saját kiadvánnyal,
de a megyével, más szolgáltatóval való, együttm űködésen alapuló közös marketing
megjelenés (kiadvány, programkiajánlás, stb.) ritka és esetleges.
⎯ A megye információs táblarendszere hiányos , európai színvonalhoz mérten nem al-
kalmas közúti, illetve turisztikai tájékoztatásra.
Az egyes vélemények tematikus összegzése, mint pl. a térség turisztikai kínálata, vagy a
megyében fontosnak tartott fejlesztések
Az egyes vélemények földrajzi összegzése f őbb turisztikai településenként, mint pl. turisz-
tikai kínálat, turisztikai kereslet és turizmusfejlesztés.

119
8.3 A helyzetfelmérés legfontosabb megállapításai
8.3.1 Kínálat
A turisztikai régiók kialakítása nem követi a tervezési-statisztikai régiós felállást.
Komárom-Esztergom megye dönt ő része a Közép-Dunántúli Turisztikai Régióba, míg Esz-
tergom és a Dunakanyar néhány Komárom-Es ztergom megyei falva a Budapest–Közép-
Dunavidéki Turisztikai Régióba kapott besorolást.
A Közép-Dunántúli Turisztikai Régió a Dunától a Balaton-
felvidékig terjed. A Magyar Turizmus Rt honlapja így jellemzi:
„…Magyarország kicsiben. Ami országunkra jellemz ő, az itt
mind megtalálható. A régió „f ővárosaként” itt fekszik a régi ko-
ronázó város, Székesfehérvár, a királyok városa, a magyar ál-lamiság bölcs ője, de itt található a királynék városa, Veszprém
is.” A találomra kiválasztott rövid kedvcsinálóban egyedül csak
az Ászár-Neszmélyi borvidéket említik meg Komárom-Esztergom megyéb ől. A Budapest-
Közép-Dunavidék Turisztikai Régió magában foglalja Budapest et, Pest megyét, ezen kí-
vül 8 települést Komárom-Esztergom megyéb ől, illetve 13 települést Nógrád megyéb ől. A
turisztikai régiókhoz igazodva m űködnek a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok és a
Magyar Turizmus Rt. Regionális Marketing Igazgatóságai. Ta-lán a szűkebb profilnak köszönhet ően az idegenforgalmi szak-
mai irányultság és a szakszer űség ezen a szinten jobban érvé-
nyesül, mint a területfejlesztés teljes vertikumával foglalkozó tervezési-statisztikai térségek intézményrendszere esetében, Komárom-Esztergom megye megjelenése is markánsabb.
A NUTS 4 szerinti kistérségi felosztás Komárom-Esztergom megyében 7 területfejlesztési
kistérséget különböztet meg, melyb ől 3 térség (esztergomi, komáromi, tatai) közvetlenül
határ mentén fekszik, a többi (dorogi, kisbéri, oroszlányi és a tatabányai) a Dunától távo-
labb. Ezeknek a kistérségeknek a kialakításakor idegenforgalmi szempontokra nem voltak tekintettel, kézzelfogható jelent őséggel csak a statisztikai feldolgozások során, valamint a
területfejlesztési érdekérvényesítés mechaniz musában bírnak. A kistérségek idegenforgal-
mi kínálatát és helyzetét felvázoló rövid ismertetés is jól szemlélteti majd, hogy ez a fajta településcsoportosítás mennyire távol áll a turizmusfejlesztés korszer ű elveitől. Egyértel-
műen pozitív ellenpélda a tatai kistérség szerepvállalása, amely régiótérképet jelentetett
meg Az Által-ér vízgy űjtő területe és a Tatai kistérség épített és természetvédelmi értékei
címmel, és mind közül talán a legaktívabban pá rtolta és segítette a megye „zöldturizmus”-
koncepciójának elkészítését.
Turisztikai adottságait (természeti-, történel mi-és kulturális értékek) tekintve a megye ún.
mozaik térség, a látványosságok szétszórva, ta lálhatók meg a területén, ezek azonban lehe-
tőségükhöz, adottságaikhoz képest nincsenek megfelel ően használva. A szabadid ős és
programkínálat (min őségi lovaglási lehet őségek, gyógy-és termálfürd őzés, kerékpározás,
vízi túrázás, természetjárás, kulturális és szórakoztató programok Esztergomban, Tatán,
Komáromban, Majkon, stb.) kedvez ő feltételeket teremt, hogy a vendég több napot töltsön
el a térségben.
A mozaikszer űen elhelyezked ő természeti, kulturális vonzer ők azonban nem alkotnak egy-
séges turisztikai terméket, nem jöttek létre a vendéget vonzó attrakciók, a kínálat szezoná-
lis jellegű.

120
A szálláshelyek túlnyomó többsége a megye 3 kistérségére (Komárom, Tata, Esztergom)
koncentrálódik, melyek összetételük és min őségük miatt jelenleg nem felelnek meg a hosz-
szabb időt eltöltő turisták igényeinek.
A térség vendéglátása els ősorban az intenzív tranzitforga lomra rendezkedett be, kevés az
egyedi kínálatú vagy hangulatú vendéglátóhely.
Összességében, Komárom-Esztergom megye az idegenforgalmi vonzer ők szempontjából
nem mondható egységesnek, kifejezetten nagy jelent őségű, nemzetközi kisugárzású vonz-
erővel szinte nem rendelkezik.
Komárom-Esztergom megyében, a turisztikai adottságok lehet ővé tesznek nemzetközi ér-
deklődésre számot tartó turisztikai termékek ki alakítását. Ezeknek a helyszíneknek az ér-
vényesülése a nemzetközi turisztikai piacon elmarad a lehet őségektől. Ennek okai:
– a helyszínek turisztikai kiépítettségének színvonala nem éri el a piaci igényeket,
– nem ismertek megfelel ő szinten,
– a környezetük turisztikai értéke nem követi a helyszín értékét és színvonalát, tehát
a ráépíthet ő program sem értékesíthet ő megfelelő körben és mennyiségben.
A látnivalók jelent ős része elhanyagolt, nem megfelel ő a kihasználtságuk, több helyen hiá-
nyoznak a figyelemfelkelt ő és útbaigazító táblák, kevés a prospektus.
A megye jelenlegi turisztikai kínálat a nem specifikált a kínálati szerkezet, vagy a várt
vendégkör alapján. A megye hangsúlyos turisztikai fogadó terület ei néhány város köré és
az összefügg ő erdős területekre koncentrálódnak. A vízparti lehet őségek kihasználatlanok.
Annak ellenére, hogy a megyében sok a termés zeti, illetve kulturális-, épített érték, ezek
piaci súly a a potenciális lehet őségekhez viszonyítva nagyon alacsony.
A turisztikai termékképzés a megyében spontán jelleg ű, megyei szinten financiálisan
nem támogatott. A termékalkotás legtöbb eset ben a programgazdától, a vállalkozások lehe-
tőségeitől függ.
A megyének sem a hazai, sem pedig a nemzetközi turisztikai piacon nincs jól beazonosít-
ható , környezetét ől megkülönböztethet ő arculata.
Általános kép a kistérségek turisztikai kínálatáról A kistérségek áttekintésénél els ődlegesen az adott térségek önértékelésére és a különféle
tanulmányokban való megjelenésükre támaszkodt unk, mintegy arra rámutatva, ahogy egy-
egy térségre vagy településre ráközelítünk, úgy bukkannak fel újabb és újabb részletek, természeti és egyéb értékek. Ezek nagy része – habár közel áll az ott él ők szívéhez – szá-
mottevő turisztikai vonzer ővel nem rendelkezik, a szép táji adottság, a rendezett falukép
stb. szinte alapkövetelmény, de önmagában nem képes fellendíteni a beutaztatást. A meg-említésre kerül ő természeti értékek, pl. természetvédelmi területek, barlangok stb. nem is
mindegyike látogatható, nem is kívánják szélesebb körben azzá tenni.
Több helyen találkozhattunk magasba ível ő fejlesztési elképzelésekkel, miközben az ötle-
tek kidolgozatlanok, se saját forrás, se bevonható idegen t őke nincs a megvalósításukhoz.
Említésük mégis szükséges, hogy kés őbb még inkább kiemelhessük a súlyponti vonzer őkre
alapozott turisztikai központok koncentrált fejle sztésének szükségességét, és rámutassunk
arra, hogy a turisztikai tájegységek létrejötte mennyire nem igazodik akár a régiós, akár a
kisrégiós statisztikai tervezési vagy éppen a KSH-besorolásokhoz.

121
A kistérségenkénti megközelítésnél a központként megjelölésre kerül ő településeknél és
háttértelepüléseknél a legfontosabb értékekre és jellemz őkre csak utaltunk, mivel ezek in-
kább a turisztikai központot taglaló fejezetrészben kaptak helyet.
A kistérségi területfejlesztési társulások területfejlesztési, ezen belül turisztikai együtt-
működése többnyire hiányzik, tevékenységükre els ősorban az egyéni érdekek érvényesíté-
se jellemz ő.
A kistérségi megközelítésnél a korábban jelzett szempontrendszert lehetetlen egy az egy-
ben alkalmazni, mert egy statisztikai kistérség ritkán alkot olyan egységes turisztikai vonz-erőt, amelyb ől önálló termék(ek) formálható(k), ráad ásul térségen belül más és más lehet
az egyes települések, kínálati elemek koncentrációja és min ősítése. Ezért ezeket egyenként
célszerű értékelni. Az értékelési szempontrendszer változtatás nélkül csak egyedi vonzer őt
alkotó turisztikai értékekre és azok háttértelepüléseire értelmezhet ő.
Esztergom-Nyergesújfalu kistérség (Bajót, Dömös, Esztergom, Lábatlan, Mogyorósbá-
nya, Nyergesújfalu, Pilismarót, Sütt ő és Tát)
A Dunakanyar idegenforgalmi kisrégió nyugati kapuja, itt található a megye építészeti,
kulturális örökségének legtöbb m űemléke. Esztergom és a Bazilika a térség egyetlen, a
nemzetközi turisztikai piacon is jegyzett, önállóan vagy a Budapestr ől induló, a városon
kívüli programok keretein belül is értékesített programhelyszín.
Esztergom a turistákat leginkább vonzó kulturális programközpont, hajóállomása van,
a nemzetközi és a hazai vízi turizmus kiköt őhelye, nemzetközi határátkel őhely. Egyike
Magyarország legrégebbi városainak, igen gazdag középkori m űemlékekben. A Bazili-
ka hazánk legnagyobb és legmonumentálisabb székesegyháza, amely Kühnel Pál, Pákh János és Hild József tervei alapján 1820-69 között épült (Esztergom turisztikai értékei-
ről részletesebben a mellékletben található vonzer őleltárban). Mind e gazdagság ellené-
re, az évi több százezres látogató dacára, Es ztergom közel sem használja ki minden le-
hetőségét, tudatos termékfejlesztéssel, kapacitásb ővítéssel mind a vendégéjszakák szá-
ma, mind pedig a turizmusból származó bevételek nagyságrendekkel növelhet ő.
Ezt a térséget érinti els ődlegesen a Duna-Ipoly Nemzeti Park, amelyb ől 10 ezer ha, va-
lamint a Gerecse TK, amelyb ől 1,5 ezer ha esik a kistérség területére. A Nemzeti Park
egyik tanösvénye éppen Esztergom-Kertváros közelében, a Nagy Strázsa-hegynél talál-ható. Ezen kívül négy helyi védettség ű objektum is található itt: a bajóti Öreg-k ő, a
süttői hársfa, a mogyorósbányai K őszikla és a péliföldszentkereszti erd ő. Itt található a
védett barlangok közül a Strázsa-hegyi és a Sátork őpusztai-barlang (Esztergom), a pilis-
szentléleki Leány- és Legény-barlang, a Pi sznice-barlang (Lábatlan), a Tokod-Altárói 1.
sz. barlang és Bajót határában az Öreg-k ői 1. sz. Zsomboly ill. a Jankovich-barlang. Ez
utóbbiak jól példázzák, hogy egy természeti érték az odavezet ő utak kialakítása nélkül,
megfelelő turisztikai infrastruktúra hiányában, turisztikai vonzer ővel alig rendelkeznek,
csak a bakancsos turizmus művelőit képesek kell őképpen elindulásra ösztönözni.
A bakancsos turizmus szempontjából a Pilis és a Visegrádi-hegység a legkeresettebb a
fővárosiak részér ől, a Budai-hegység után. A „Kiniz si 100” teljesítménytúra Budapest
határából, Csillaghegyr ől indul, és az országos Kék jelzésen halad. E mellett az „Esz-
tergom 10” és az „Esztergom 20” teljesítménytúrák érdemelnek még említést. A zömé-ben belföldi kiránduló (természetjáró) pr ogramok leglátogatottabb kiinduló és végpont-
ja a térségben Dömös, Pilismarót és Dobogók ő, ide kell elvezetni, és innen kell tovább
irányítani a vendégeket.
A kistérség másik er őssége a kerékpáros turizmus . A Komáromból Budapestre tartó
nemzetközi kerékpárútvonal Esztergomban ág azik ketté, egyik útvonala Pilisszentlélek,

122
Pilisszentkereszt és Pomáz érintésével vezet Budapestre, a másik a Duna partját követi:
Pilismarót, Dömös, Visegrád és Szentendre érintésével. Egyik sem kiépített kerékpárút!
A térség jellemz ően az egynapos kirándulások célterülete, a kereslet 3 f ő szegmense:
– a Budapestre érkez ő és a kulturális értékek iránt fogékony, a f ővárosból kimozdít-
ható, általában csoportosan vagy családosan érkez ő külföldi vendégek köre;
– a belföldi turizmus keretében országjáráson, ill. tanulmányi kirándulásokon részt-
vevő turisták csoportja (diákok és feln őtt korosztályok egyaránt);
– a térségben él ő, a szabadidejét aktívan a régióban tölt ő, programjait egyénileg szer-
vező vendégek szegmense.
Komárom-Bábolnai kistérség (Almásfüzit ő, Ács, Bana, Bábolna, Csém, Kisigmánd,
Komárom, Mocsa és Nagyigmánd)
A kistérség két meghatározó turisztikai központja Komárom és Bábolna. Komárom
erődrendszeréb ől három esik magyar területre, a Monostori, az Igmándi és a Csillag-
erőd. Az erődrendszer komoly esélyekkel pályázik a világörökség részévé nyilvánításra.
A fejlesztési koncepció egésze egy Hadkultúra Témapark megvalósításának lehet őségét
villantja fel. A helyszín kezel ői és vezet ői alapvetően egy military-jelleg ű élménypark
kialakításában gondolkodnak, ez alkotja majd a f ő profilt. Az er ődrendszer mindazonál-
tal ma még korlátozottan látogatható, környezete rendezetlen, szolgáltatási skálája je-lentős bővítésre szorul.
Bábolna a II. József rendeltével létesített „Ménesbirtoknak” köszönheti növekv ő jelen-
tőségét és ismertségét, a lovas és lóte nyésztési hagyományok fellegvárává vált. A
Ménesbirtok mellett említést érdemel 20 ha-o s arborétuma, ahol a leghíresebb bábolnai
lovak emlékhelye látható.
A kistérségben a kerékpáros turizmust kedvez ő terepviszonyok segítik: itt halad el a
Győr-Tatabánya-Esztergom-Budapest útvonal egyik szakasza.
A vadászturizmus résztvev ői számára els ősorban apróvadas területek találhatók, hor-
gászni a Concó-patak völgyében kialakított mesterséges tavakban lehet (ácsi Malom-tó, nagyigmándi Ghiczy-pusztai-tó, Mocsa ha tárában a volt bányatavak, ahol szabad-
időpark is létesült). Horgászlehet ő
ség van még a Concó dunai torkolatánál, a
koppánymonostori mellékágban, a sz őnyi szigeteknél, az almásfüzit ői Holt-Dunán, a
bábolnai Ölb ői-tavon, Komáromban a Rüdiger-tavon, valamint Szákszenden a Szendi-
tavon. Az Almásfüzit ő-felsői horgásztó az 1-es út mentén terül el, ahol a parton ifjúsági
szállás jelleg ű elhelyezés vehet ő igénybe.
Bakonyaljai (kisbéri) kistérség (Kisbér, Aka, Ácsteszér, Bakonybánk, Bakonyszombat-
hely, Bársonyos, Csatka, Császár, Ete, Kerékt eleki, Réde, Súr és Vérteskethely)
Kisbér lovashagyományain túl, jórészt cs ak magyar vonatkozású nevezetességeket tud
felmutatni: Táncsics Mihály szül őháza Ácsteszéren, Jászai Mari Emlékház Kisbéren,
Bakonybánkon született Bánki Donát. A Kisbér-Ménesmajori lovas központ mellett a Réde-Lesaljamajori lovas központ is kiemelhet ő még a szép környezetben felépített lo-
vas panzióval.
A térség másik kuriózuma a csatkai búcsú. A szentkúti kápolna híres búcsújáróhely,
környéke ismert kirándulóhely.
A térség er őssége az Ászári borvidék (Ezerjó, Szürkebarát, Ászári Asszonyfektet ő).
A térséget ugyan nem szeli át egyetlen olya n útvonal sem, amely az országos hálózat
része lenne, de a Budapest-Tata-Gy őr és a Budapest-Székesfehérvár-Balaton kerékpár-
utak összeköt ő tengelye a Móri-árkon keresztül kialakítható lenne – vélik a helybéliek.

123
A kistérségben három, helyi védelem alá helyezett terület található: a bakonyszombat-
helyi Kastélypark, a Feketevíz-éri-tavak és a rédei parkerd ő.
Tatai kistérség (Tata, Baj, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Kocs, Naszály, Neszmély, Szo-
mód, Tardos és Vértestolna)
A kistérség f őleg Tatának köszönhet ően tölt be jelent ős szerepet a megye turizmusában.
Tata, a „Vizek városa”, hagyományosan turisztikai település, kiemelked ő jelentőségű az
Öreg-tó, amely a megye egyetlen nemzetközi e gyezmény által is védett állóvize; az An-
golkert és a Fényes-fürd ő. A Vár és a fa harangláb a város két jelképe. Neszmély a bo-
ráról és rendezvényeir ől (Jazz Fesztivál, Hídver ő Napok, Euroexpo) nevezetes.
A kistérségben három országos jelent őségű természetvédelmi terület található: a Gere-
cse TK., a Dunaalmási K őfejtők és a tatai Kálvária-domb katlanjában elterül ő szabadté-
ri földtani skanzen, amely természetvédelmi és tudományos értékét nézve is európai je-
lentőségű. A megye 13 fokozottan védett barlangjá ból három szintén a kistérség terüle-
tén található. Naszály határában, a Ferencmajori-halastavak mellett, rendszeresen ter-mészetvédelmi táborokat szerveznek. Az A gostyáni Arborétum és az itt nyaranta meg-
rendezett nomád tábor is említésre méltó.
Tata a Bécs-Mosonmagyaróvár-Gy őr-Budapest nemzetközi kerékpárútvonal egyik ál-
lomása, pihen őhelye. A kistérséget két területen érinti a kerékpárút: a Bábolna-Kocs-
Tata-Agostyán-Tardos-Tarján és a Komárom-Dunaalmás-Neszmély-Sütt ő-Esztergom
útvonalon. Tatán három lovasközpont is m űködik, a város méltán csatlakozhat a Kisbér
és a Bábolna által alkotott „lovasút”-hoz.
A Gerecse a bakancsos turizmus kedvelt terü lete. A vadászturizmusban Tata, Baj, Tar-
dos és Vértestolna a meghatározó. Tatát ap róvadas, míg a többi településen nagyvadas
jellegű vadászterület található. Horgászni a Derítő-tavon, az Angolpark közepén fekv ő
Cseke-tavon, a neszmélyi Duna-szakaszon és az Általér tatai szakaszán lehet leginkább.
Dunaalmás-Neszmély térségében vízitúra-állomás alakult ki. Neszmélyen id őszakosan
hajókiköt ő működik. A tervek szerint, ide készül nek telepíteni az Esztergom-Párkány
között újjáépített Mária Valéria-híd miatt ott feleslegessé vált dunai kompot.
A sportturizmus szempontjából kiemelked ő jelentőségű a Tatai Olimpiai Edz őtábor.
Oroszlányi kistérség
(Oroszlány, Bokod, Dad, Kecskéd és Szákszend)
A Velencei-tó–Vértes kiemelt turisztikai régió Komárom-Esztergom megyei kapuja.
Oroszlány , idegenforgalmilag ma még nem tartozik a kiemelked ők közé, viszont ha si-
kerül megvalósítani az ezzel kapcsolatos városf ejlesztési elképzeléseket és programötle-
teket, a város eséllyel számíthat nagyobb vendégforgalomra. Bányászati Múzeumuk alig pár éves, a tatabányaival együttm űködve, a bányászhagyományokra szervezett ven-
dégforgalom egyik húzóereje lehet. A váro s idegenforgalmi fogadókapacitásának fej-
lesztése kedvez ően befolyásolhatja majd a környék szinte egyetlen kiemelked ő turisz-
tikai értékének, Majknak az ismertségét és látogatottságát is. A majki remeteség a
Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében van. A kamalduli szerzetesrend 1733-ban
kezdték építeni. A rend tizenhét cellaházat, egyenként 100 m
2 alapterület ű barátlakot
emelt az egytornyú templom köré, a remetelakok f ő alkotórésze az impozáns kolostor-
épület volt. A cellaházak appartementként vehet ők igénybe, az egyik barátlakban pedig
múzeumot alakítottak ki. A m űemlékegyüttest évi százezer látogató keresi fel. A majki
remetelakok 1985-ben felkerültek a Magyarországi Kulturális Örökség listájára.
Országos jelent őségű védett érték a Vértesi TK kistérségbe es ő része, illetve helyi vé-
dettség alá tartozik a vértesszentkereszti bencés monostor romja a XII. századból.

124
Egyelőre még csak regionális jelent őségű a kecskédi repül őtér. A térség sporter őssége a
vitorlázórepülés.
A bakancsos turizmus a Vértesben komoly hagyományokkal bír. Horgászni a Bokodi-
hűtőtavon, a Szendi-tavon, a Majkpusztai tavakon és a kecskédi tavon lehet.
Dorogi kistérség (Dorog, Bajna, Csolnok, Epöl, Kesztölc, Leányvár, Piliscsév, Sárisáp és
Tokod)
A kistérség a Dunazug hegyvidékére esik, itt találkoznak a Keleti-Gerecse és a Pilisi-
hegyek. A dorogi kistérség az Esztergom-Nyerg esújfalui árnyékában található, igazi ko-
molyabb turisztikai vonzer ővel nem rendelkezik. A dorogiak által kedvelt közeli Palatí-
nus-tó is közigazgatásilag Esztergom-Kertvár os része. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz
tartozik Kesztölc, Leányvár és Piliscsév. A Kesztölc közelében fekv ő Klastrompusztán
turistaház üzemel. A kistérség a lovas- (H éreg, Tokod), a horgász- (Csolnok, Klastrom-
puszta, Tokod) és a vadászturizmusnak (Bajna i erdészet területe) egyaránt kedvez. A
sportturizmus vonatkozásában említést érdemel a siklóerny őzés. Tokodon a motorsport
kedvelői a csodálatos természeti környezet ű, 45 ha-os endurópályát használhatják. To-
kod-Altárón off-road pálya található, ahol ne mzetközi versenyeket is tartanak. A térség-
ben Kesztölc egyre nagyobb hírnévre tesz szert boraival.
Tatabányai kistérség (Tatabánya, Gyermely, Héreg, Környe, Szomor, Tarján, Várgesztes,
Vértessomló és Vértessz őlős)
A térség legjelent ősebb helységei Várgesztes, Vértessz őlős és Tatabánya.
Tatabánya jelképe a Turul-madár, a f ő vonzerő a megyeszékhelyen a Szelim-barlang.
A környék legnagyobb, legjobban kiépített strandja Tatabányán található.
Várgesztes villaparkja új turisztikai beruházásként vált Európa-szerte ismertté.
Tarjánban német mintára készült üdül ő-, vadász- és vendégházak szolgálják az idegen-
forgalmat. Vértessomló határában a Vitányvár romjai vonzzák a turistákat – a község-
ben szintén tervbe vették egy üdül őfalu felépítését. A kistérségben a vértessz őlősi elő-
embertelep és a Gerecsei TK bír országos jelent őséggel, de a térség területére benyúlik
a Vértesi TK is.
A kerékpáros turizmus a Tata-Környe-Majkpuszta valamint a Tata-Tarján-Bajna-
Zsámbék útvonalakon érinti a kistérséget. Tornyópuszta kedvelt vadászkastélya, vala-
mint a Gyermely környéki vadászcentrum a va dászokat várja. Ezen a téren a tatabányai
Koldusszállás és a vértessz őlősi Samu Tours vadászatszervez ő irodái jelent ősek. Hor-
gászni a bánhidai er őmű taván, a Síkvölgyi mesterséges tórendszerben lehet.
A többi kistérséget összevontan kezeltük. A sa ját önálló idegenforgalmi arculattal és na-
gyobb vonzer őt képvisel ő turisztikai kínálattal nem rendelkez ő kistérségek turisztikai esé-
lyeit csak oly módon teremthetjük meg ill. növelh etjük, ha helyi kínálatukat integráljuk, és
egy jelent ősebb vonzer ő mellé illesztjük.
A kínálat összességében a következ ő meghatározó jegyeket hordozza magán:
– Turisztikai adottságait (természeti-, történelmi-és kulturális értékek) tekintve a me-
gye ún. mozaik térség, a látványosságok a területén szétszórtak, ezek azonban lehe-tőségükhöz, adottságaikhoz képest nincsenek megfelel ően használva.
– A mozaikszer űen elhelyezked ő természeti, kulturális vonzer ők nem alkotnak egy-
séges turisztikai desztinációt vagy terméket, nem jöttek létre a vendégvonzó attrak-ciók, a kínálat szezonális.
– A térség vendéglátása els ősorban az intenzív tranzitforgalomra rendezkedett be,
kevés az egyedi kínálatú vagy hangulatú vendéglátóhely.

125
– A szabadid ős és programkínálat (min őségi lovaglási lehet őségek, gyógy-és termál-
fürdőzés, kerékpározás, vízi túrázás, természetjárás, kulturális és szórakoztató
programok Esztergomban, Tatán, Komáromban, Majkon, stb.) kedvez ő feltételeket
teremt, hogy a vendég több napot töltsön el a térségben.
– A szálláshelyek túlnyomó többsége a megye 3 kistérségére (Komárom, Tata, Esz-
tergom) koncentrálódik, melyek összetételük és min őségük miatt jelenleg nem fe-
lelnek meg a hosszabb id őt eltöltő turisták igényeinek.
8.3.2 Keresletelemzés
A megyében nem készültek felmérések a vendé gek utazási szokásairól és elvárásairól. A
Központi és a Megyei Statisztikai Hivatal ad atai, valamint piackutató cégek publikációi
adnak tájékoztatást a vendégkör jellemz őiről.
A megyében jelent ős a napi kirándulóforgalom, illetve a lovas-, kerékpáros-, vadász- és a
horgász turizmus területén egyre nagyobb számban vannak jelen a visszatér ő turisták.
Jellemző az alacsony tartózkodási id ő és költés, amely többek között a turisztikai infrast-
ruktúra, szolgáltatások, programlehet őségek gyengeségére vezethet ő vissza.
A megyébe érkez ő turistákról, azok jellemz őiről nincs átfogó információ. Több helyszín
önállóan végez, ha végez felméréseket, illetve a statisztikák adnak nem teljes áttekintést. A
felmérések nem ismétl ődnek rendszeresen, ezért a változások egyel őre nem követhet ők.
Több területre kiterjed ő, legfrissebb felmérés 1995-ben készült. A 300 f ős felmérés ered-
ményei által felvázolt kép1:
A felmérés alapján három hangsúlyos látogatói csoport határozható meg: Egynapos látogatók
– Külföldi és haza csoportok – f őként a turisztikai gócpontokban.
– Változatos kor-és demográfiai összetétel űek.
– Költésük az emléktárgyvásárlásra és max. egy étkezésre koncentrálódik.
– Motiváció: városnézés, ill. szolgáltatás-turizmus (bevásárlás, más szolgáltatások)
Hétvégi vendégek (1-3 napos vendégek)
– Üdülők tulajdonosai, kiskereskedelemben jelentenek pótlólagos bevételt.
– Hétvégi kirándulók, zömében a f ővárosból és a környez ő városokból érkez ők.
– Jellemző a minimális költésszint.
Hosszabb ideig tartózkodó vendégek
– Belföldi és külföldi (német, holland, osztrák) családok, egyének.
– Elsősorban kispénz ű, értelmiségi középréteg, általában csak az alapszolgáltatásokra
költenek.
– Motiváció: 1.) hobbysport, kirándulás, kerékpározás
2.) rokonlátogatás 3.) ifjúsági-és gyermeküdültetés, edz őtáborok
További hangsúlyos motivációk:
– termál- és gyógyturizmus
– konferencia- és üzleti turizmus
– falusi turizmus.

1 Forrás: RÖM, 1995: Komárom-Esztergom megye komplex idegenforgalmi fejlesztési programja

126
8.3.3 Szolgáltatások rendszere, szín vonala, kiszolgáló infrastruktúra
A megye, mint turisztikai célpont közúti, vasúti megközelíthet ősége többnyire nem felel
meg az általános elvárásoknak, elégtelenek a bels ő közlekedési kapcsolatok. A kerékpáros
útvonalak kiépítése lelassult, a kerékpáros turizmus alapját képez ő kerékpárút-hálózat egy-
előre nem valósult meg. A turizmust kiszolgáló vállalkozások száma alacsony, hiányzik az
egymásra épül ő széleskör ű szolgáltatási struktúra. A turisztikai programszolgáltatók els ő-
sorban a lovasturizmus területén jelennek meg nagyobb számban.
8.3.4 Turizmus irányítása, önszervez ődések
A turizmusban fokozatosan megjelennek a szakmai és civil szervez ődések (regionális, me-
gyei, kistérségi, települési), ezek az onban nem alkotnak egységes, hatékonyan m űködő
rendszert, hiányzik az áttekinthet ő szervezeti háló. Mindez els ősorban az információáram-
lás elégtelenségére, a célratör ő, hosszútávon tervez ő együttm űködés, térségi személet,
gyakran szakmai kompetencia hiányára és a sz űkös anyagi forrásokra vezethet ő vissza. A
turizmus szervezeti felépítéséb ől egyelőre hiányoznak a vállalkozókat eredményesen segí-
tő szolgáltató szervezetek (tanácsadás, tanfolyamszervez ők). A települések egy részre di-
namikusan vállalja fel a turizmus m űködtetésének a feladatait, többségük azonban csak
részben ismerte fel az idegenforgalomban rejl ő lehetőségeket. A településeknek csak egy
kis hányada tart fenn együttm űködő munkakapcsolatot a turizmusirányítás szervezeteivel.
8.3.5 Marketing, kommunikáció
A megyei, térségi turizmus szervez ődését hátráltatja a következetes, célcsoport-orientált,
összehangolt, folyamatos marketing, PR-tevék enység hiánya. Hiányzik a rendszeres piac-
kutatás, a kínálati tényez ők összehangolása. Országosan, így a megyére is jellemz ő a tu-
risztikai szerepl ők kialakulatlan együttm űködéséből fakadóan az elégtelen információ-
áramlás/közvetítés mind a turisztikai szervezetek, mind a potenciális vendégek felé.
8.3.6 Ágazati kapcsolódások, szükséges együttm űködések
A rendelkezésre álló tanulmányok a turizmus fejlesztésével összefüggésben figyelembe
vették a különböz ő ágazati kapcsolódásokat, a szükséges együttm űködési pontokra javasla-
tokat tettek. A koncepciók gazdaságfejlesztési programja a turizmust mint a gazdaság
egyik lehetséges kitörési pontja, a gazdaságfejlesztés szerves része kezeli.
A turisztikai termékfejlesztésnek összhangban kell lennie a régiós, megyei és települési
szintű területfejlesztési célkit űzésekkel.
A turisztikai célterületek megfelel ő megközelíthet ősége érdekében a turizmusfejlesztés ré-
szét kell képeznie a közlekedési hálózat javításának, b ővítésének (vasút, közút, légi közle-
kedés). Az egyes területein iparosodott me gyében a tervezés-fejlesztés során fokozott
együttműködésre van szükség mind a sérült területek rekultivációja, ipari szennyezés csök-
kentése, mind a még ép természeti területek meg őrzése érdekében a környezetvédelem te-
rületén. Az agrárgazdaság bizonytalan helyzetét figyelembe véve, a tervek építenek az ag-rárnépesség pótlólagos foglalkoztatására alkalmas falusi turizmus lehet őségeire.

127
8.4 STRATÉGIAI PROGRAMOK LEHETSÉGES STRUKTÚRÁJA
Stratégiai programok tematikája:
1. A program megnevezése
2. A program célja
3. A program prioritásának indoklása
4. A programban érintett terület(ek)
5. A program leírása
6. A program várható eredményei
7. Alprogramok
A stratégiai programokhoz alprogramok tartozna k, amelyek kétféle feladatkört határoznak
meg:
a) Területspecifikus alprogramok
Területspecifikus programnak tekintjük azokat, amelyek konkrétan egy jól körvonalazha-
tó térségre, településre vonatkoznak, helyi szervezetek, intézmények hatáskörébe tartoz-nak, és amelyek végrehajtását a megye elvi-, lobbi- vagy esetenként részben financiális
szinten tudja támogatni.
b) Témaspecifikus alprogramok
A témaspecifikus programok közé soroltuk az okat, amelyek végrehajtására a megye
szakmai bizottságának intézkedési tervet kell felállítania, illetve amely programok finan-
ciális támogatottságát a megyének képviselnie kell a regionális és az országos fórumokon (pl. vonatkozó pályázati rendszer felállítása) is.
Stratégiai alprogramok felépítésének tematikája:
1. A program célja
2. A program célcsoportja
3. A programban érintett terület(ek)
4. A program leírása
5. A program ütemezése
6. A program felel ősei
7. A megvalósítás feltételei
8. Várható eredmények
A stratégiai programok és alprogramok rendszerét a mellékelt programtábla tartalmazza!
8.5 Általános érvény ű stratégiai célok (rövid, közép és hosszú távú)
8.5.1 A versenyképesség er ősítése.
A stratégia kulcsfontosságú feladatnak a turisztikai alapszolgáltatások (szállás, étkezés)
minőségi fejlesztését tekinti. További meghatározó jelent őségű tennivaló a programkíná-
lat fejlesztése (pl. egy országos hír ű zenei fesztivál, egy kerékpáros élmény útvonal stb.),
vagy a már meglév ő turisztikai termék, színesítése, b ővítése és összekapcsolása más prog-
ramokkal. Fontos célkit űzés a kínálat tényez őinek szervezett összehangolását , mert csak
így érhető el, hogy a turista több napot töltsön el a térségben.

128
8.5.2 Jól körülhatárolt szervezeti és felel ősségi rendszer
A megyében m űködő turisztikai szervezetek nem alkotna k egységes rendszert, a döntési és
végrehajtási mechanizmusok egymással nincsenek összhangban. (pl. szervezeti irányítási rendszer átgondolása, szakmai és civil szerv ezetek felállítása, szerepük pontos meghatáro-
zása stb.), ezért fontos egy jól körülhatárolt szervezeti és felel ősségi rendszer kialakítása,
valamint az együttm űködés létrehozása és továbbfejlesztése.
8.5.3 Marketing és információs tevékenység javítása.
A marketing tevékenység nem egységes, hiányzik a rendszeres piackutatás, a kínálati té-
nyezők összehangolása , valamint az új vendégkörre irányuló közös akciók megvalósítása.
Elsődleges feladat új, célcsoport-orientált anyagok elkészítése mellett az értékesíté-
si/terjesztési csatornák és módszerek felújítá sa, új vendégcsoportokra irányuló közös mar-
ketingakciók elindítása (pl. térségi, szakma i összefogások). Ki kell alakítani az ún. bels ő
marketingrendszert, mely nemcsak a turizmus szerepl ői közötti kommunikáció javítását, a
lakosság információkkal való ellátását segíti, hanem a szervezeti rendszer hiányosságaiból fakadó anomáliák kiküszöbölését is.
8.6 Középtávú turisztikai stratégia 2002-2007
Fogalommagyarázat a stratégiai alprogramok értelmezéséhez:
A stratégiai alprogramokat két csoportba osztottuk. A területspecifikus, illetve a
témaspecifikus programokra.
Területspecifikus programnak tekintjük azokat, amelyek konkrétan egy jól körvonalaz-
ható térségre, településre vonatkoznak, helyi szervezetek, intézmények hatáskörébe tartoz-nak, és amelyek végrehajtását a megye elvi-, lobby- vagy esetenként financiális szinten
tudja támogatni.
A témaspecifikus programok közé soroltuk azokat, amelyek végrehajtására a megye
szakmai bizottságának intézkedési tervet ke ll felállítania, illetve amely programok financi-
ális támogatottságát a megyének képviselnie kell a regionális és az országos fórumokon (pl. vonatkozó pályázati rendszer felállítása) is.
A megye turizmusának stratégiájának irányvonalait három f ő csoportba rendeztük, ezek alá
soroltuk be a stratégiai programokat, s azok integráns részét alkotó terület- és témaspecifikus alprogramokat.
8.6.1 Turisztikai kínálat fejlesztése (1-7. stratégiai program)
A stratégiai programcsomag célja:
– Karakteres, piacképes turisztikai termékek létrehozása.
– A vendégek számára kiajánlott turisztikai program- és látvány helyszínek állapotá-
nak, programszínvonalának biztosítása.
– Turisztikai programhelyszínek kínálatának b ővítése, megfeleltetése a piaci igé-
nyeknek.
– A megye területén m űködő program- és helyszín gazdák, valamint a szolgáltatók és
az önkormányzatok együttm űködésének kialakítása.
A program kapcsolódása a regionális fejlesztési stratégiákhoz:
A turisztikai kínálat fejlesztését, egyedi termékek létrehozását, a regionális programok is
kiemelt fontosságú feladatként kezelik. Komárom-Esztergom megyének arra kell töreked-nie, hogy a területén a hagyományokkal rendelkez ő, helyi szakembereken alapuló kínálat-

129
tal járuljon hozzá a befogadó régiók turisztikai arculatához, miközben tudatosan építi saját
turisztikai arculatát.
A stratégiai program középtávon várható eredményei:
– Nemzetközi turisztikai piacon is eladható termékek kialakulása.
– A jelenlegi szintnél nagyságrendekkel magasabb vendégforgalom.
– A jelenleginél több turisztikai, illetve ahhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó
vállalkozás létrejötte.
A stratégiai program feltételei:
– Beruházói szinten el őkészített fejlesztési programok létezése.
– Anyagi er őforrások koncentrálása termékekre és területekre.
– Együttműködési készség a fejlesztésekben érintett területek és a koordináló szak-
mai szervezetek részér ől.
– Végrehajtási fegyelem. Eredménykövet ő program végrehajtás.
Kapcsolódó stratégiai programok:
– Turisztikai célból látogatott helyszínek állapot javítása és fenntartása
– Turisztikai termékek kialakítása, szervezése
– A turisztikai helyszínek bemutatási rendszerének fejlesztése
– Turisztikai fogadó helyszínek közlekedési kapcsolat rendszerének fejlesztése
– Turisztikai információs rendszer fejlesztése
– Tájkép-, településkép tervezés, természetvédelem alatt álló területek turisztikai
hasznosítása
– Strukturált szálláshely, kereskedelmi és vendéglátó kínálat fejlesztése

8.6.2 Turisztikai kereslet javítása (8. stratégiai program)
A stratégiai programcsomag célja:
– Piaci pozíció javítása, a megye turisztikai látogatottságának javítása.
– A látogatói összetétel súlypontjainak eltolása.
– A szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák számának növelése.
A program kapcsolódása a regionális fejlesztési stratégiákhoz: A regionális tervek a piaci pozíció er ősítése végett a marketing tevékenység er ősítését és a
végrehajtásért felel ős koordináló szervezet felállítását határozzák meg stratégiai célként.
A stratégiai program középtávon várható eredményei:
– Hatékonyabb, a vendégszám emelkedésben és a turizmusból származó közvetlen,
illetve közvetett bevételek növekedésében mutatkozó marketing munka.
– Koncentráltabb, eredményesebb marketingfinanszírozás.
A stratégiai program feltételei:
– Hiteles információkra alapozott, tervszer ű és következetes végrehajtás.
– Várt eredményhez mért nagyságrend ű marketingfinanszírozás. Forrástérkép a me-
gyei és regionális pénzügyi lehet őségekről
– Pontos feladat-kompetencia meghatározás regionális, megyei és térségi szinteken.
Kapcsolódó stratégiai program(ok):
– Turisztikai kereslet javítása, marketing

130
8.6.3 A turizmus hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása (9-11. stra-
tégiai program)
A stratégiai programcsomag célja:
– A turizmus súlyának emelése a gazdaságban.
– A turizmus m űködését szavatoló humán er őforrás bázis biztosítása.
– Működő, eredményeket felmutatni képes, szakmai együttm űködések létrehozása.
A program kapcsolódása a regionális fejlesztési stratégiákhoz: A Közép-Dunántúli Turisztikai Régió a folyamat os és fenntartható fejlesztések érdekében
Turizmusfejlesztési Programiroda felállítását javasolta. Az iroda koordinációját regionális szinten a Regionális Idegenforgalmi Bizottság (RIB) feladatkörébe utalta.
A stratégiai program középtávon várható eredményei:
– Hatékonyabb munkavégzésre képes turisztikai szervezeti rendszer kialakulása.
– Az ágazat végrehajtó, üzemeltet ői szintjée felkészültségi színvonalának emelése.
– A turisztikai célterületek és környezetük eredményesebb együttm űködése a turisták
fogadása és kiszolgálása terén.
A stratégiai program feltételei:
– Alulról építkez ő, a megye minden turisztikai desztináció területét képvisel ő, egy-
más felé beszámolási kötelezettséggel tartozó munkaszervezet kialakítása.
– A megyében folyó képzési rendszer er ősítése, illetve a nem iskolarendszer ű szak-
mai továbbképzés feltételeinek megteremtése.
– A célterületek és környezetük turisztikai szolgáltatások, illetve programszolgáltatás
területén végzett együttm űködésének szervezeti és financiális támogatása.
Kapcsolódó stratégiai programok:
– A turizmus szervezeti és m űködési rendszerének fejlesztése
– Humánpolitikai intézkedések, szakmai felkészültség feltételeinek biztosítása
– A turisztikai fogadó helyszínek környezetében lév ő háttértelepülések feladatainak
és turisztikai szerepének kidolgozása
8.6.4 Jöv őkép a konkrét fejlesztési javaslatok tükrében
KÍNÁLAT
⎯ Kulturális és örökségturizmus
A megye turizmusa szempontjából az egyik legfontosabb vonzer őt a térség történelmi,
műemléki, vallási értékeinek programba f űzése jelenti (pl. királyi várak, barokk kastélyok,
zarándok helyek stb.). Az egyedi adottságok (Esztergomi Bazilika, Majk, Kamalduli Re-
meteség, stb.) tudatos fejlesztéssel és marketinggel, egymásra épül ő, vonzó, programcso-
maggá alakíthatók át, és mint turisztikailag frekventált helyszínek a kés őbbiekben országos
jelentőségű kulturális rendezvények házigazdái lehetnek.
⎯ Aktív turizmus
A megye az aktív turizmus több típusa szempontjából – lovaglás, kerékpározás természet-
járás, vízi sportok és szabadid ős sportolási lehet őségek – kit űnő adottságokkal rendelkezik.
A vonzerő adta lehet őségek elsősorban a termékfejlesztés hiányosságai miatt, sok települé-
sen – az adottságokhoz képest – jelenleg nincse nek kihasználva. Kitörési pont lehet a lovas
bázisok szolgáltatásainak fejlesztése (pl. gyógylovaglás), a nemzetközi hálózathoz kapcso-
lódó, élmény kerékpárút megépítése a Duna mentén, valamint túraútvonalak és kapcsolódó infrastruktúra kiépítése (pl. Vértes, Pilis, Gerecse).

131
⎯ Gasztronómia, borkultúra
A magyar konyha és borászat önálló vonzer őként is megjelenik a megye kínálatában, illet-
ve a borhoz és étkezéshez köt ődő programok a turizmus szinte valamennyi formájához
kapcsolhatók. A bor- és a gasztronómiai turizm us fejlesztése a vendéglátóhelyek színvona-
lának emelésével, a neszmélyi borvidék orszá gos borúthálózatba való illesztésével, vala-
mint tájjelleg ű ételek, italok és termékek népszer űsítésével valósítható meg.
⎯ Üdülő turizmus
A gyógy-és termálturizmus a megye idegenforgalmának kiemelked ő jelentőségű és nagy
fejlődési lehet őséggel rendelkez ő területe. A kínálat b ővítése Komáromban a ter-
mál/gyógyvízre épül ő szálloda-fürd ő komplexum fejlesztésével valósítható meg, els ősor-
ban a senior célcsoport és családosok számára, ahol a hangsúly a gyógyítás mellett a pihe-nésen, utókezelésen van.
A vízhez kapcsolódó üdülés vonzó helyszínét jelentheti, els ősorban a fiatal korosztály
számára, a tatai Öreg-tó, a vízmin őség javítása és vízpart igényes átalakítása esetén.
⎯ Gyakran említett egyéb javaslatok
• Egyedi projekt megvalósítása (pl. Monostori er őd).
• Falusi turizmus keretében népi, kézm űves hagyományok, mesterségek, népszokások
bemutatása.
KERESLET
A tanulmányok nem térnek ki részletesen arra, hogy a javasolt fejlesztésekkel megyei, kis-
térségi szinten milyen látogatói csoportokat céloznak meg, milyen vendégösszetételt kí-vánnak elérni a kínálat fejlesztésével. A turi zmusfejlesztés javasolt irányai azonban szinte
valamennyi célcsoportot megcélozzák.
KISTÉRSÉGEK
A Komáromi, Kisbéri, Esztergom-Nyergesújfal u, Tatai, Tatabányai, Oroszlányi, Dorogi
kistérségek lehetséges jöv őképe és a megvalósítást szolgáló konkrét fejlesztési feladatok:
⎯ Komáromi kistérség
Javasolt jöv őkép: EXKLUZÍV PIHENÉS, AKTÍV, SZABADID ŐS turizmus
Javasolt fejlesztések:
• Monostori Er őd program megvalósítása.
• Komáromi termálfürd ő
korszerűsítése, gyógyszálló (4 csillagos) építése.
• Kikötő fejlesztése.
• Bábolna, mint lovasturisztikai termék, konferencia- és üzletközpont kialakítása.
⎯ Kisbéri kistérség
Javasolt jöv őkép: AKTÍV PIHENÉS, SZABADID ŐS TURIZMUS
Javasolt fejlesztések:
• Lovas turizmus (lovas túraútvonalak, egyedi lovas programok, lovas színház stb.)
• Kerékpáros-, gyalog-és falusi turizmus infrastruktúrájának továbbfejlesztése.
⎯ Esztergom – Nyergesújfalu kistérség
Javasolt jöv őkép: Kulturális, BOR -és GASZTRONÓMIAi turizmus, AKTÍV PIHENÉS
Javasolt fejlesztések:
• A kistérség történelmi- m űemléki értékeinek programba f űzése.
• Aktív turizmus centrum szerepkör (természetjárás, kerékpározás, vízi túra, sportrepü-
lés stb.) kialakítása.

132
⎯ Tatai kistérség
Javasolt jöv őkép: KULTURÁLIS és ÜZLETI TURIZMUS, AKTÍV PIHENÉS
Javasolt fejlesztések:
• Öreg-tó projekt (szabad strand, üdül őfalu létrehozása) megvalósítása.
• Zarándokturizmus infrastruktúrájának fejlesztése, egységes termékcsomaggá alakítása.
• Konferencia turizmus feltételrendszerének javítása.
⎯ Tatabányai kistérség
Javasolt jöv őkép: Falusi, vadász- és horgászturizmus
Javasolt fejlesztések:
• Kerékpáros úthálózat fejlesztése.
• Szálláshelyfejlesztés.
• Rendezvényturizmus fejlesztése.
⎯ Oroszlányi kistérség
Javasolt jöv őkép: Zarándokturizmus, falusi turizmus
Javasolt fejlesztések:
• Falusi turizmus, zarándokturizmus fejlesztése.
• Majki Kastély hasznosítása koncertek, kiállítások helyszíneként.
⎯ Dorogi kistérség
Javasolt jöv őkép: FALUSI TURIZMUS
Javasolt fejlesztések: Falusi turizmus lehet őségeinek kihasználása.
Települési fejlesztési elképzelés: Kesztölcön a sz őlőművelés és bortermelés fejlesztése ke-
retében a borturizmus lehet őségeinek kihasználása.

133
9. ÖSSZEFOGLALÁS
9.1. A HELYZETFELMÉRÉS ÖSSZEGZÉSE
A turizmus tervezése
Az eddig elkészült regionális, megyei és kistérségi terület- és turisztikai fejlesztési kon-
cepciók, stratégiák többségükben egymásra épülnek, figyelembe veszik a megel őző tanul-
mányok megállapításait, fejlesztési javaslatait. Az évek során korábban elkészült anyagok
tartalmukban jelent ős eltérést nem mutatnak, a problémák és a kitörési lehet őségek, veszé-
lyek nagyrészt ugyanazok maradtak. Mind ez arról tanúskodik, hogy az elkészült tanulmá-
nyokban leírt javaslatoknak igen kevés elem e valósult meg. A projektmenedzselés er őtlen-
nek bizonyult.
A tervek sok turisztikai projekt-elképzel ést tartalmaznak, kidolgozásuk azonban koncepció
szinten megáll. Ez a kidolgozási mélység alkalmas az irányvonalak meghatározására, de a megvalósítás megalapozottságához nem elegend ő. Az elmúlt években megfogalmazott
projekteknek csak alacsony százaléka valósult meg.
A közigazgatás szerinti megyei beosztás, a tervezés i régiók és a statisztikai kistérségi beso-
rolások nem veszik figyelembe a turisztikai szempontból összetartozó vonzásterületeket. A megye regionális hovatartozásának megoszto ttsága azt eredményezi, hogy a megyei lehe-
tőségek egy része a tervezési régiókban is perifériára szorul.
Az önkormányzati törvényben megfogalmazott turisz tikai feladatok és a finanszírozáshoz
szükséges pénzforrások nincsenek azonos kézb en. A projektek finanszírozását a megye
nem tudja hatékonyan támogatni.
A megye nem fordít a rendszeres piackutatásra, amelyb ől következ ően a vendégösszetétel
és vendégkereslet színvonala és tényez ői, mint bármely fejlesztés legfontosabb alapjai,
részleteikben nem ismertek.
A tervekben megfogalmazott ütemezések nem a leírtak szerint valósulnak meg, a megvaló-
sítás eredményeinek követése is gyakran elmarad.
9.1.2 A turizmus kínálata (attrakciók):
A megye jelenlegi turisztikai kínálata nem sp ecifikált a kínálati-szerkezet, vagy a várt ven-
dégkör alapján. A megyének sem a hazai, sem pedig a nemzetközi turisztikai piacon nincs
jól beazonosítható, környezetét ől megkülönböztet ő arculata.
A turisztikai termékképzés a megyében spontán jelleg ű, megyei szinten financiálisan nem
támogatott, a legtöbb esetben a programgazdától, a vállalkozások lehet őségeitől függ. Je-
lentős, nemzetközi piaci érték ű termékek még nem alakultak ki.
Annak ellenére, hogy a megyében sok a természe ti, illetve kulturális-, épített érték, ezek
piaci súlya a potenciális lehet őségekhez viszonyítva nagyon alacsony.
A megye hangsúlyos turisztikai fogadó területe it nagyobb történelmi városai, és összefüg-
gő, erdős térségei alkotják. A vízparti lehet őségek kihasználatlanok.
A megye turisztikai kínálatának vonzer ő értéke térségenként nagyon különböz ő. A megye
fejlesztend ő központjai: Esztergom, Komárom, Bábolna és Kisbér, Tata, valamint a Duna
vonalára felf űzhető
települések által alkotott térségek. A mozaikszer űen megjelen ő poten-
ciális vonzer ők csoportba szervezhet ők, egyedi arculattal rendelkez ő termékké alakíthatók.
A korábbi tanulmányokban megfogalmazásra került, megalapozott helyzetértékelésen
nyugvó fejlesztési irányvonalak:
– Kulturális és örökségturizmus
– Aktív turizmus

134
– Gasztronómia és borkultúra
– Falusi turizmus
– Konferencia és kongresszusi turizmus
– Gyógyturizmus
Az országos turizmusfejlesztési koncepció fejlesztési programjába, majd legújabban a
nemzeti turizmusfejlesztési stratégiához a megye els ődlegesen a következ ő témákban tud
csatlakozni: kulturális- és örökségturizmus, termál- és gyógyturizmus, kerékpáros- és lovas turizmus.
9.1.3 A turizmus kapcsolódó szolgáltatásai
A közlekedési rendszer sajátosságaiból faka dóan, a megye jelenleg nem tudja a kívánt
mértékben kihasználni Budapest közelségét és a szlovák határ szomszédságát.
Az utóbbi években a turisztikai vállalkozások száma els ősorban a panziós szálláshely szol-
gáltatás, valamint a vendéglátás területén n őtt. Az azonos kategóriába tartozó szállások kö-
zös területi értékesítési rendszere azonban hi ányzik. Ez a hiány a nem specifikált vendég-
körből és a számukra ajánlott program-rendszerek hiányából is fakad.
A turisztikai programszolgáltatók számának növekedése eltér ő az egyes turisztikai ágakon
belül. Leginkább a lovasturizmus területén tapasztalható látványos változás.
A programszolgáltatók önállóan küzdenek saját piaci pozíciójukért, az azonos szolgáltatók,
illetve az azonos vendégkört kiszolgálni képes vállalkozások és programgazdák együttm ű-
ködése nem megfelel ő.
A folyamatosan b ővülő turisztikai információs pontok ellenére, az információ rendszeres
átadása, a lehetséges információ hordozó helyszínek és közvetít ők kihasználása (pályaud-
varok, főútvonal melletti parkolók, benzinkutak) még nem megfelel ő. A kistérségek prog-
ramgazdái, szolgáltatói és az információ közvetít ők közötti együttm űködés nem megfelel ő.
9.1.4 Hozzáállás, attit űd
Komárom-Esztergom megye a turizmus ágazatát tekintve is kettészakított terület. A keleti
területek érdek- és piaci kapcsolatai er őteljesebben kötődnek a fővároshoz és a szomszé-
dos területeihez, mint a megye többi rés zéhez. A megyei önkormányzat által kisugárzott
kohéziós er ő nem képes ellensúlyozni a megosztotts ágot, amely a két turisztikai régióhoz
tartozásban is megnyilvánul.
A megyében sok a helyi kezdeményezés és az azonos cél érdekében létrejöv ő civil szerve-
ződés. Ez a tény a fejl ődés nagyon fontos alapja, mivel nagyobb mozgatóer ő, mint a fels ő

szintről történő intézkedés.
A megye támogatja a turizmus fejl ődését, ugyanakkor a törvényben meghatározott gazdál-
kodási rendszere nem teszi lehet ővé, hogy jelenleg anyagilag is hozzájáruljon a fejleszté-
sekhez.
A fejlesztési tervekb ől hiányoznak a kompetenciák szerint lebontott feladatok, ebb ől kö-
vetkezően a jó tervezésnek csak kevés esetben lett folytatása a megvalósítás.
Még nem alakult ki a megye integrált szervezet e a turizmus területén, csak egyes szerepl ői
működnek – többségükben önállóan.

135
9.2. A STRATÉGIA KIEMELT ELEMEI, MEGÁLLAPÍTÁSAI
Komárom-Esztergom megye turizmus fejlesztésének stratégiája nélkül a jöv őképben meg-
határozott célokat a megye nem tudja elérni . A stratégiai feladat meghatározásoknak
ugyanakkor összhangban kell lennie a megyét befogadó turisztikai régiók stratégiai irány-
vonalaival, valamint a megye turizmusát köz vetlenül vagy közvetve befolyásoló gazdasági
ágazatok középtávú fejlesztési elképzeléseivel is . A stratégiai feladatok meghatározásánál
azokra kell koncentrálni, amelyek ahhoz segíte nek hozzá, hogy a megye a turizmus fejlesz-
tése terén minél hamarabb mérhet ő, követhet ő eredményeket érhessen el.
A megye turizmusának stratégiai céljai:
⎯ Javuló eredmények elérése a látogatottság és a turizmusból származó bevételek te-
kintetében. A turizmus mind nagyobb súllyal jelentkezzen a megye gazdaságában.
⎯ Piaci arculatot meghatározó, a megyében gyökerekkel, hagyományokkal rendelke-
ző turisztikai termékek kialakítása és piacra jutásának biztosítása.
⎯ Operatív, együttm űködő területi kapcsolatok kialakítása a turizmus ágazaton belül.
Stratégiai fejlesztések célja:
⎯ Turisztikai kínálat fejlesztése.
⎯ Turisztikai kereslet javítása.
⎯ A turizmus hosszútávú fenntarthatóságának biztosítása.
Stratégiai fejlesztési területek:
⎯ Attrakciók, attrakció helyszínek fejlesztése.
⎯ Turisztikai infrastruktúra és a turizmus környezetének fejlesztése.
⎯ A turizmus szervezeti, m űködési rendszere.
Stratégiai programok:
1. Turisztikai célból látogatott helyszínek állapot javítása és fenntartása
2. Turisztikai termékek kialakítása, szervezése
3. Turisztikai attrakció helyszínek bemutatási rendszerének fejlesztése
4. Turisztikai fogadó helyszínek közlekedési kapcsolatrendszerének fejlesztése
5. Turisztikai információs rendszer fejlesztése
6. Tájkép-, településkép tervezés, természetvédelem alatt álló területek hasznosítása
7. Strukturált szálláshely, kereskedelmi és vendéglátó kínálat fejlesztése
8. Turisztikai kereslet javítása, marketing
9. A turizmus szervezeti és m űködési rendszerének fejlesztése
10. Humánpolitikai intézkedések, szakmai felkészültség feltételeinek biztosítása
11. A turisztikai fogadó helyszínek környezetében lév ő háttértelepülések feladatinak és tu-
risztikai szerepének kidolgozása
A programok struktúráját a melléklet tartalm azza. A megállapítások közül az alábbakat ér-
demes kiemelni:
⎯ Komárom-Esztergom megye a turizmus ágazatát tekintve kettészakított terület .
A keleti területek érdek- és piaci kapcsolatai er őteljesebben köt ődnek a fővároshoz
és a szomszédos területeihez, mint a megye többi részéhez. A megyei önkormány-
zat által kisugárzott kohéziós er ő nem képes ellensúlyozni a megosztottságot,
amely a két turisztikai régióhoz tartozásban is megnyilvánul.

136
⎯ A megyében sok a helyi kezdeményezés és az azonos cél érdekében létrejöv ő civil
szerveződés. Ez a tény a fejl ődés nagyon fontos alapja, mivel ez nagyobb mozgató-
erő, mint a fels ő szintről történő intézkedés.
⎯ A megye támogatja a turizmus fejl ődését, ugyanakkor a törvényben meghatározott
gazdálkodási rendszere nem teszi lehet ővé, hogy jelenleg anyagilag is hozzájárul-
jon a fejlesztésekhez.
⎯ A fejlesztési tervekb ől hiányoznak a kompetenciák szerint lebontott feladatok, eb-
ből következ ően a jó tervezésnek csak kevés esetben lett folytatása a megvalósítás.
⎯ Még nem alakult ki a megye integrált szervezete a turizmus területén, csak egyes
szereplői működnek – többségükben önállóan, elszigetelten.

9.3. VISSZACSATOLÁS A PREKONCEPCIÓRA
A publikus hipotézisek közül az els ő csak részben, nem igazán meggy őző módon igazoló-
dott be. Az az állítás, amely szerint Komáro m-Esztergom megye rendelkezik olyan adott-
ságokkal és turisztikai kínálattal, amelyik be l- és külföldön egyaránt versenyképes, vagy
azzá tehet ő, csak hosszabb távon alakítható ki, és a megye jöv őképének ez szerves része:
⎯ A markáns arculatú turisztikai termékek területi központjaiból, turisztikai csomó-
pontok alakulnak ki Komárom, Esztergom, Bá bolna-Kisbér és Tata térségében, va-
lamint a Duna mentén. A csomópontok turisztikai infrastruktúrája a kínált termék jellemző piaci célcsoportjainak igényeit elégítik ki.
⎯ A turisztikai csomópontok 25-30 km-es körzet ében (turisztikai vonzáskörzet, hát-
tértelepülések) m űködő turisztikai vállalkozások üzleti alapját, a turisták kiszolgá-
lása és kiegészít ő programok biztosításának lehet ősége adja.
⎯ A megye turizmusának a színvonalas kiszolgáló infrastrukturális háttér biztosít
alapot. A turizmus infrastruktúrája a termékfejlesztésekkel párhuzamosan, azok
színvonalához illeszkedve folyamatosan fejl ődik.
⎯ Megvalósul a közlekedési rendszer és a turisztikai gócpontok kapcsolati igényei-
nek harmonikus együttm űködése.
⎯ A turisztikai gócpontokhoz illeszked ő, egységes információs hálózat alakul ki.
Biztosított az információs pontok közötti rendszeres, koordinált információáramlás. Megteremt ődik a szolgáltatók és információs pontok érdek és motivációs kapcsola-
ta.
⎯ A termékfejlesztésekkel párhuzamosan, a megyében végzett rendszeres piackuta-
tás eredményeit a beruházók felhasználják a vonzer ők és a csatlakozó szolgáltatá-
sok fejlesztési irányainak meghatározásában.
⎯ A fejlesztések, és a piaci értékesítés koncentrálása következtében, a megyébe láto-
gató turisták összetétel e folyamatosan átalakul. Megfelel ő program és szálláshely
kapacitás biztosítása mellett, a szervezett formában, csoportosan érkez ő vendégek
száma növekszik. A megyében kialakulnak a belföldi családok üdülési célterületei.
A programválaszték b ővülésével a vendégéjszakát tölt ő turisták átlagos tartóz-
kodási ideje is növekszik.
⎯
A megye turizmusának fenntarthatóságát a megfelel ő feladatkörökkel és döntési
kompetenciákkal rendelkez ő szervezeti háttér, a több szinten képzett szellemi bá-
zis, az eredmény orientált, tervszer ű végrehajtás, az együttm űködési készség és a
rendszeres eredménykövetés biztosítja.
⎯ Rendszerben gondolkodás és cselekvés lesz a jellemz ő. Tudatos és ellen őrzött lesz
a fejlesztések szervezése, végrehajtása.

137
A második feltevés (tézis) igazolást nyert , mert kiválaszthatók és felfejleszthet ők azok a
kulcsterületek (alapvet ő idegenforgalmi termékek), amelyek igazodnak a nemzetközi ke-
reslet trendjeihez, és a turisztikai bevételeket dönt ő mértékben befolyásolják. Kijelölhet ők
azok a kistérségek illetve települések is, amel yek a megye idegenforgalmának motorját ké-
pezik, amelyekre a környez ő települések felf űzhetik a maguk komplementer jelleg ű szol-
gáltatási csomagjaikat. És végül kiválaszth atók azok az egyedi objektumok (települések,
létesítmények vagy attrakciók), amelyek önálló fejlesztési projektjét érdemes kiemelten
kezelni és támogatni.
Igazolást nyert a nem publikus hipotézisek köz ül a leglényegesebb, hogy a régió és a me-
gye a jelenlegi formájukban nem alkalmasak és nem is érdekeltek az igazi turizmusfejlesz-
tésben. A települések egy része sokkal el őbbre tart bármelyiküknél. A küls ő szakértő és a
tanácsadó pedig nem kerülheti meg az integrá lt tervezés elvét, igazodnia kell a turisztikai
tervezés aranyszabályához: A tervezési folyamatba célszer ű mindenkit bevonni, megkér-
dezni, akinek a kés őbbiekben beleszólása, netán voksa lesz (lehet) a stratégiához kapcso-
lódó operatív programok és alprogramok kidolgozásánál és megvalósításánál.
Igazolást nyert az a feltevés is, hogy a stratégi a kidolgozása és kivitelezése nem nélkülöz-
heti sem a folyamatos kézben- és karbanta rtást, sem pedig az állandósított publicitást, kü-
lönben a fiók mélyére kerülhet ez is , mint annyi más terv az elmúlt évtizedekben. Ki kell
dolgozni a turizmusstratégia folyamatos roadshow -jának rendszerét és anyagi fedezetét.
Beigazolódott, hogy a turisztikai szemlélet er ősítése érdekében rendszeres képzés és to-
vábbképzés (lenne) szükséges a vidékfejlesztésben, a terület- és településfejlesztésben dön-tési helyzetben lév ő választott tisztségvisel ők és a polgármesteri hivatalok érintett munka-
társai számára.

138
10. IRODALOMJEGYZÉK
RFÜ-RTT (1999): A Közép-Dunántúl területfejlesztési koncepciója
ANDERICK, K. L. & VOGT C. A. (2001): Kapc solat a helyi lakosok turizmushoz való
hozzáállása és a turizmus fejl ődése között (fordította: Dóka Gábor), Journal of
Travel Research , Vol. 39. August 2000. pp. 27-36.; Szemelvények a nemzetközi ide-
genforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest,
2001/1
ANDROTIS K. (2002): Az üdül őterületek életciklusa és stratégiái; Szemelvények a nem-
zetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Bu-
dapest, 2002/4
ANNE-METTE HJALAGER (2003): Az innováció- hiány enyhítése a turizmusban; Sze-
melvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2003/2
BASSA LÁSZLÓNÉ et al (1986): A Pilis – Visegrádi-hegység környezetmin ősítése / …
[szerzői munkaközösség, szerk. Rétvári László]; MTA FKI, Budapest
B.A.T. Freizeit-Forschungsinstitut (1995): Freizeit und Mobilität, Hamburg Bábolna – termékfejlesztési program (pályázati anyag, 2002) BECKER C. (1993): Fremdenverkehrsplanung, Moedrich u.a., Tourismusmanagement, 2.
kiadás, Berlin
BEERLI A., MARTÍN J.D. (2005): A turisták jellemz ői és az idegenforgalmi
desztinációkról kialakított kép…; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szak-
sajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2005/2
BIEGER T. & LAESSER C. (2002); A vasút szerepe a közlekedési eszköz kiválasztásá-
ban… (ford.: Schien Barbara); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtó-
ból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/4
BODMER U. et al. (2004): A fa lusi turizmus gátjai és fejl ődési lehet őségei a kereslet
szemszögéb ől; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF
Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2004/3
BOERS H. & BOSCH M.(1994): A Föld mint üdül őhely – Bevezetés a turizmus és a kör-
nyezet kapcsolatrendszerébe, KVIF Budapest
BOKÁNYINÉ BODA GY. & KISS K. (2002): „Határtalan természet – ezeréves kultúra” –
Az Írottkő-Geschriebenstein Natúrpark, Turizmus Bulletin, 2002/1
BRENT R. & GRAND J. (2002); Észrevételek „A Local Agenda 21”-hez (ford.: Farkas
Péter); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegen-
forgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/1
BUDAI Z. & SZÉKÁCS O. (2001): A magyar eg észségturisztikai kínálat alakítása a kü-
lönböző célcsoportok szerint, Turizmus Bulletin, 2001/4
BUDAI Z. (2002): Marketing a fürd őfejlesztésben, Turizmus Bulletin, 2002/1
Budapest–Közép-Dunavidék Régió: Regionális Turisztikai Koncepció és Fejlesztési Prog-
ram, 2000.
BÜCHI W. (1974): Grundsätze zur Konflik tvermeidung, Beilage zur Arbeitstagunk
„Raumplanung und Fremdenverkehr”, Chur, 1974. szeptember 20.

139
CATER, E./LOWMAN, G., ECOTOURISM ( 1994): A Sustainable Option?, Wiley,
Chichester
CERON J-P. &DUBOIS G. (2004): Az id egenforgalom és a fenntartható fejl ődés muta-
tói…..; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegen-
forgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2004/3
CHATHOTH P. K. & OLSEN M. D. (2004): St ratégiai szövetség, mint vendéglátóipari
perspektíva, Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF
Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2004/2
CHIKÁN A. (2002): Vállalatgazdaságtan, Aula Kiadó, Budapest CZEGLÉDI J. & IMRE J. (1989): Turizmus itthon és külföldön, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest
CZENE ZS. (2002): A kulturális örökség terüle tfejlesztési megközelítése, Tér és Társada-
lom, XVI. évf. 2002/4, 25-38. o.
CSAPÓ J. (2004): A területfejlesztés és a turizmus rendszere Írországban, Turizmus Bulle-
tin, 2004/1
CSÁSZÁR L. (2004): Diktatúrák hagyatéka mint idegenforgalmi vonzer ő, Turizmus Bulle-
tin, 2004/3
CSIZMADIA N. & CSUTÁK M. (2004): A légi közlekedés globális kontinensvándorlása,
Turizmus Bulletin, 2004/3
Dorogi kistérség területfejlesztési koncepciója, 1999. DOWNES J. (2002): Az EU jogalkotása és az id egenforgalmi szektor (ford.: Tihanyi Hen-
riett, Szeli Kiss Ádám); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból,
BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/1
DROMARD C. (1998): "A közép-e urópai kastélyok útja" program, Turizmus Bulletin,
1998/2
DROMARD C. (1999): A m űemlékvédelem és a turizmus kapcsolata, Turizmus Bulletin,
1999/1
ENRIGHT M. J. & NEWTON J. (2005): Idegen forgalmi desztinációk versenyképességé-
nek összehasonlítása…..; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból,
BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2005/2
EŐRY E. (1998): A magyar lovasturizmus – haladás munkaügetésben, Turizmus Bulletin,
1998/3
ERDŐS J. & HALASSY E. (2000): A Magyar K ongresszusi Irodai Egyesülés eredmé-
nyessége – ahogy a tagok látták, Turizmus Bulletin, 2000/1
Esztergom-Nyergesújfalu kistérség területfejlesztési koncepciója, 1999. FARAGÓ H. & KARIKÁS E. (2000): A konferenciák világa, Turizmus Bulletin, 2000/3
FARKAS M. & BALOGH G. (2001): Két kerékkel kevesebb, számtalan eredménnyel
több!, Turizmus Bulletin, 2001/2
FAU F. (2000): Globalizáció avagy közelség, mi nden szálláshelytípusnak megvan a maga
stratégiája (fordította: Vasánszki Eszter), Espaces 174, Septembre 2000, pp. 24-27.;

140
Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2001/1
FEKETE M. (1985): Az idegenforgalom néhány f ő kérdése (OIH részére készített tanul-
mány), NOVORG-KERSZI Budapest
FEKETE M. (1985): Együttm űködési lehet őségek a magyar és csehszlovák határmenti te-
rületek idegenforgalmi kapcsolataiban (OIH részére készített tanulmány, NOVORG-
KERSZI Budapest
FEKETE M. (1985): El őzetes koncepció a Sopron-K őszeg-Kőszeghegyalja üdül őkörzet
kiemelt üdül őterületté nyilvánításáról (résztanulmány), VÁTI Budapest
FEKETE M. (1988): Szigetköz idegenforgal mi hasznosítása – MTESZ Munkabizottság
tagjaként, Gy őr
FEKETE M. (1989): Az Alpok-Adria munkaközö sség – egy lépés a Közös Piac felé, Ide-
genforgalmi Közlemények, 1989/4.sz. és Fogyasztási Szolgáltatások 23. évf.
1990/3.sz.
FEKETE M. (1989): Az egységes európai piac 1993 után, hatása a magyar idegenforga-
lomra, NOVORG-KERSZI Budapest
FEKETE M. (1989): Idegenforgalom a magyar-osztrák határmenti területeken, ezen belül
kiemelten Gy őr-sopron megye és Burgenland térségében (MTA Regionális Kutatá-
sok Központjának felkérésére), Gy őr
FEKETE M. (1992): Duna-projekt, a Duna-táj bemutatása (Feltárás, elemzés, koncepció),
Győr
FEKETE M. (1992): Gy őr-Moson-Sopron Megye idegenforgalmi koncepciója (modell a
területi idegenforgalmi irányítás, önigazgatás és koordináció új rendszerére), Gy őr
FEKETE M. (1993): Szigetköz rehabilitációs és fejlesztési koncepciója (résztanulmány),
KHVM ill. KÉÉ-MTA RKK, Gy őr
FEKETE M. (1999): Üdül őhely-tervezés, KVIF Budapest
FEKETE M. (2000): Vág-Duna-Ipoly Eurorégió idegenforgalmi koncepciója,VDI Fejlesz-
tési Kht, Tatabánya
FEKETE M. (2000): Vág-Duna-Ipoly Eurorégió turizmusának fejlesztési lehet őségei, Tu-
rizmus Bulletin, IV. évf. 3. sz., 2000. szept.
FEKETE M. (2002-2003): Nyugat-Dunántúli Turi sztikai Koncepció monitoringozása és
felülvizsgálata, MTRt. Budapest
FEKETE M. (2004): Gy őr-Moson-Sopron Megye Kézikönyve, Magyarország Régiói –
Nyugat-Dunántúl, 13-47. és 80-82. o., CEBA Kiadó, Kaposvár
FEKETE M. (2004): Magyarország csatlakozása és az idegenforgalom, Mosoni Megyei
Műhely, 2004/1.
FEKETE M. (2005): Falusi turizmus – áttekint és, Falusi Turizmus Tájékoztató, FATOSZ
2005. 1-2. szám, 25-30. o.
FEKETE M. at al. (1994): A kék Duna, a ma gyarországi Duna-szakasz idegenforgalmi
bemutatása (társszerz őként és f őszerkesztőként), MTESZ-INTERSERVICE Ltd.,
Győr-Budapest

141
FEKETE M. at al. (1994): Tápió-völgyi önkor mányzatok turisztikai koncepciója, KVIF
Budapest
FEKETE M. at al. (1997): Gébárt-völ gyi termálprojekt, VÁTI Budapest
FEKETE M. at al. (1998): Budapesti agglomeráci ó területfejlesztési koncepciója, URB Kft
Budapest
FEKETE M. at al. (1998): CEBA Gy őr-Moson-Sopron Megyei Kézikönyv, CEBA Kiadó-
FEKETE M., (szerkeszt ő és társszerz ő)
FEKETE M. at al. (2002): Gy őr a XXI. század küszöbén, CEBA Kiadó, Kaposvár
FEKETE M. at al. (2002): Komárom-Esztergom megye turisztikai stratégiája (Inn-Side
Kft-vel konzorciumban), Tatabánya
FISCHER D. (1985), Qualitativer Fremdenverk ehr – Neuorientierung der Tourismuspolitik
auf der Grundlage einer Synthese von Tour ismus und Landschaftsschutz, St.Galler
Beiträge zum Fremdenverkehr und zur Verkeh rswirtschaft, Reihe Fremdenverkehr,
Band 17., Bern/Stuttgart
FRANKE B. & HAMMERICH K. (2003): A szabadid ő-szociológiai kutatások vége: né-
hány előzetes megállapítás; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból,
BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2003/2
FREY C. (1995): Tagestourismus: Fluch ode r Segen? Jahrbuch der Schweizereischen
Tourismuswirtschaft 1993/94, St.Gallen.
FREY, C. & KASPAR C.(1993): Freizeit, Mobilität und Tourismus aus sozioökonomi-
scher Sicht, FER 136/1993, Schweizerischer Wissenschaftsrat, Bern
FREYER W. (1995): Tourismus, Einführung in die Tourismusökonomie, 5. kiadás, Mün-
chen, Wien
FÜRST D. (2000): Önálló vidékfejlesztés a globalizáció jegyében (fordította: Szolga Ba-
lázs), Tourismus Journal (Lucius & Lucius, Stuttgart) 4. Jg. (2000) Heft 2 S. 177-
194; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenfor-
galmi Szakkönyvtár, Budapest, 2001/2
GAGNEUX M. (2001): A mozgássérültek és a turi zmus kapcsolata (fordította: Benczik
Krisztina); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Ide-
genforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2001/4
Gazdasági Minisztérium (2001): A Balaton Ré gió tízéves gazdaságfejlesztési programja,
Turizmus Bulletin, 2001/4
HAHN H. & KAGELMANN J. (1993): Tourismu spsychologie und Tourismussozilogie
(Turizmuspszichológia és turizmusszociológia), München
HAMZA M. & BURHIN F. (2001): Irányított turi sztikai stratégia…. (fordította: Vasánszki
Eszter); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegen-
forgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2001/1
HASSE J. & SCHUMACHER F. (1990): Sanfte r Tourismus. Über ein konstruktives
Verhältnis vom Tourismus, Freizeit und Umweltschutz, Benderhee
HOPFENBECK W. & ZIMMER P. (1993): Umwe ltorientiertes Tourismusmanagement,
Landsberg

142
HORKAY N. (2003): Turisztikai márka és márkapolitika a desztináció-menedzsmentben I-
II. rész, Turizmus Bulletin , 2003/1-2.
HOVINNEN G. R. (2002): Az üdül őhelyek életciklus-modelljének felülvizsgálata (ford.:
Borbáth Kornél, Szeley Ádám); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksaj-
tóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/3
HUDSON S. et al. (2002): Az idegenforgalom ér tékesítési csatornái (ford.: Csikós Ger-
gely, Choma Gerg ő); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF
KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/3
HUNZIKER W. & KRAPF K. (1942): Grundriss der allgemeinen Fremdenverkehrslehre,
Zürich
HÜTTL A. & PROBÁLD Á. (2000): A szatellit számla szerepe a turizmus nemzetgazda-
sági szerepének meghatározásában, Turizmus Bulletin IV. évfolyam, 1. szám
Immateriális Kulturális Örökség Megmen tésének Konvenciója, UNESCO MISC/2003/
CLT/CH/14, Párizs, 2003.
JACOBS H. M. (2002): A nemzeti parkok hasznosítása (ford.: K őhalmi Ágnes); Szemelvé-
nyek a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szak-
könyvtár, Budapest, 2002/2
JANCSIK A. (1997): Az Európai Unió turizm ussal kapcsolatos intézkedései I-II. rész, Tu-
rizmus Bulletin, 1997/3-4
JANCSIK A. (1999): Turisztikai bevételek és kiadások Magyarországon, valamint ezek
várható alakulása az Európai Unióhoz való csatlakozás után, Turizmus Bulletin,
1999/1
JANDALA CS. (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KIT, Budapest KABAI R. (2001): Falusi turizmus és tájvédelem, Turizmus Bulletin, 2001/4
KASPAR C. & FEKETE M. (1997): Turisztikai alapismeretek 1-2., KVIF Budapest KASPAR C. & FEKETE M. (1997): Turisztikai menedzsment 1-3., KVIF Budapest KASPAR C. (1971): Probleme und Methoden der Investitionsplanung für Kurortein-
richtungen, Zeitschrfit für Fremdenverk ehr Nr. 1973/1. és Theus R., Planung und
Finanzierung der Infrastruktur im Fremdenverkehrsorten., St. Gallen Diss., Chur
KASPAR C. (1973): Fremdenverkehrsökologie – eine neue Dimension der Fremdenver-
kehrslehre, Festschrift Prof.Dr.P.Bernecker, Hochschule für Welthandel, Wien
KASPAR C. (1973): Hierarchie der Werte in Fremdenverkehrszentren, Tourismus,
Umweltschädigung und soziale Kosten, S.A. Mitteilungen der Schweiz. Verkehrs-
zentrale, Zürich
KELLER P. (2004): A turisztikai növekedés stratégiái; Szemelvények a nemzetközi idegen-
forgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2004/1
Kisbér és térsége fejlesztési koncepció, 1998. Kisbér város képvisel őtestülete turisztikai koncepciója, 2002
KISS K. & SULYOK J. (2003): A magyarország i turisztikai régiók vendégforgalma 2002-
ben, Turizmus Bulletin, 2003/2

143
KISS K. & TÖRÖK P. (2001): Az egészségturizm us nemzetközi keresleti és kínálati trend-
jei, Turizmus Bulletin, 2001/3
KISS K.: Falusi turizmus – eltér ő értelmezések, eltér ő piaci lehet őségek?, Turizmus Bulle-
tin, 2001/1
KLASSEN K. J. & ROHLEDER T. R. (2002): Az üzemeltetés és a marketing összehango-
lása (ford.: Ligetvári Zoltán, Molnár József); Szemelvények a nemzetközi idegenfor-
galmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/1
KLEMZ W. (1989): Interkommunale Zusammenarbeit im Fremdenverkehrsbereich, Frank-
furt/M
KNEBEL J. (1960): Soziologische Strukturwandl ungen im modernen Tourismus, Stuttgart
KNOWLES T. & EGEN D. (2002); A recesszió és hatása a nemzetközi szállodaiparra
(ford.: Arató Flóra, Bíró Klára, Domoszlai Eszter); Szemelvények a nemzetközi ide-
genforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest,
2002/1
KOCH A. (1986): Die wirtschaftlichen Ausw irkungen des Fremdenverkehrs für eine
Gemeinde, Jahrbuch für Fremdenverkehr 1986, München
Komárom-Bábolna térségi turizmusfejlesztési terv – (pályázati anyag, 2002) Komárom-Esztergom megye agrárstruktúra és vidékfejlesztési stratégiai programja, 1999. Komárom-Esztergom megye fejlesztési koncepciója és programjavaslatai Komárom-Esztergom megye idegenforgalmi marketing terve, 2001-2002. Komárom-Esztergom megye komplex idegenforgalmi fejlesztési programja, 1995. Komárom-Esztergom megye környezetvédelmi program Komárom-Esztergom megye zöldturizmus fejle sztési koncepciója és középtávú stratégiai
programja, 2000.
Komárom-Esztergom Megyei Közgy űlés Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Bi-
zottság üléseinek jegyz őkönyvei. 1999-2001.
KÓRÓDI M. & DUDÁS P. (2003): A rurális kist érségek turisztikai pozícióját meghatáro-
zó tényez ők összefüggései, Turizmus Bulletin, 2003/4
KÓRÓDI M. & DUDÁS P. (2003): A rurális kist érségek turisztikai pozícióját meghatáro-
zó tényez ők összefüggései, Turizmus Bulletin, 2003/4
KOVÁCS B. (2004): Az állami turizmusfejlesztés-politika közösségi pillére, Turizmus
Bulletin, 2004/2
KOVÁCS V. I. (2002): Kastélyok a turizmusba n és az Európai Hagyományok Konzorcium
munkája, Turizmus Bulletin, 2002/4
KOZAK M. (2003): Utazási motivációk összehason lító elemzése nemzetiség és célállomás
szerint; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegen-
forgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2003/2
Közép-Dunántúli Régió El őzetes Fejlesztési Terv 2001-2003.
KPMG Consulting (2002): Az egészségturizmus marketingkoncepciója, Turizmus Bulletin,
2002/2)

144
KRAMER, B. (1990): Freizeit – Politik – Perspektiven. Unter besonderer Berücksichtigung
der Konzepte von Parteien und Verbänden in der Schweiz, Berner Studien zu Freizeit
und Tourismus 27
KRAPF, K. (1954): Der touristische Konsum, Habilitationsschrift, Bern KRIPPENDORF J. (1973): Kosten-Nutzen-Diskussi on im Tourisms – Versuch eines Brüc-
kenschlages zwischen Theorie und Praxis, Zeitschrift für Fremdenverkehr, Nr.2., Bern
KRIPPENDORF J. (1980): Marketing im Fremdenverkehr, Bern Kulturális Turizmus Kartája, ICOMOS, Brüsszel, 1976. Kulturális Turizmus Nemzetközi Kartája, ICOMOS, Mexikó, 1999. KUNZ B.R. (1990): Die Bedeutung des Auslands fremdenverkehrs für die Scweizerische
Volkswirtschaft, Schweizereische Beiträge zur Verkehrswissenschaft, 23.
LANZA A. et al. (2004): Az idegenfo rgalmi specializáció hosszú távú jelent ősége; Sze-
melvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2004/2
LAW R. et al. (2005): Az Internet hatása az utazási irodákra; Szemelvények a nemzetközi
idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest,
2005/1
LEGRAND D. (2002): Regionális nemzeti parkok, mi nt sajátos gazdasági fejlesztési terü-
letek (ford.: Palkó Erika); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból,
BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/1
LENGYEL M. (1986): A turizmus állandó és új tényez ői, valamint motivációi, Idegenfor-
galmi Közlemények , 1986. 3. szám
LENGYEL M. (1992): A turizmus általános elmélete, VIVA Reklámügynökség, Budapest
LENGYEL M. (1994): A turizmus általános elmélete, KIT, Budapest LENGYEL M. (1999): Az Európai Unió turizm ussal kapcsolatos tevékenysége a tagor-
szágok tapasztalatai tükrében I-II. rész, Turizmus Bulletin, 1999/2-3
LENGYEL M. at al. (1998): Az Európai Unióhoz való csatlakozásra készül ő közép-
európai országok turizmusa I-II-III. rész, 1998/2-3-4
LENGYEL M. (2005): Balatoni turizmus fejle sztési koncepciója és programja, LT Con-
sorg, Balatonfüred, 2005
LES LUMSDON (2001): Közlekedés és turizmus, a kerékpárturizmus – a környezetbarát
fejlesztés egy lehetséges modellje? (fordította: Juhász Csenge); Szemelvények a nem-
zetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Bu-
dapest, 2001/2
MACCHIAVELLI A. (2003): Idegenforgalmi célállomások, mint integrált rendszerek;
Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2003/1
MACY MARVEL (2003): Gyógyfürd őhelyi turizmus Közép- és Kelet-Európában; Sze-
melvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2003/3

145
Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatós ág (2002): Québec-i nyilatkozat az
ökoturizmusról, 2002, Turizmus Bulletin, 2002/4
Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatóság (2003): A magyar turisztikai régiók vendégfor-
galma 1998-2001, Turizmus Bulletin, 2003/1
Magyar Turizmus Rt., Piac- és Termékelemzés i Iroda (2004): A magyarországi turisztikai
régiók forgalma 2003-ban, Turizmus Bulletin, 2004/2
McINTOSCH R.W. (1980), Tourism; Principl es, Practices, Philosophies, Grid, Inc.,
Columbus (USA), harmadik kiadás
MICHALKÓ G. (2003): A fenntartható fejl ődés ökoturisztikai aspektusai Magyarorszá-
gon, Turizmus Bulletin, 2003/4
MICHALKÓ G. (2003): A turizmuselmélet alapjai, f őiskolai tankönyv, Kodolányi János
Főiskola, Székesfehérvár
MICHALKÓ G. (2005): Turizmusföldrajz és humánökológia, Kodolányi János F őiskola,
Székesfehérvár – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest
MIHALIC C. & KASPAR C. (1996), Umweltökonomie im Tourismus, Schriftenreihe des
Instituts für Tourismus und Verkehrswirt schaft an der Universität St. Gallen,
Bern/Stuttgart/Wien
MILL R.C., MORRISON A.M. (1985), The Tourism System, New Jersey MILMAN A. (2002): A téma-, és szórakoztatóparkok jöv ője (ford.: Hartmann Marica,
Csóti Borbála); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF
Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/3
MITTAL B. & BAKER J. (2004): Reklám stratégiák az idegenforgalomban; Szemelvények
a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár,
Budapest, 2004/3
MONTESON P.A. & SINGER J. (2005): Üdül őhelyekre települt fürd őhelyek marketingje;
Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2005/1
MUELLER H., LANZ KAUFMANN E. (2002): Wellness turizmus – Az egészségturizmus
különleges szegmensének piaci elemzése és összefüggései a szállodaiparral (ford.: Kádár Viktória, Bálint András); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksaj-
tóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/3
MUNDRUCZÓ GY. & STONE G. (1996): Turizm us elmélet és gyakorlat, Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó, Budapest
MUNDRUCZÓ GY. (1991): Az idegenforgalom multiplikátor hatása, Kereskedelmi Szem-
le, 1991. 6. szám
MUNDRUCZÓ GY. (2005): A Széchenyi Terv egészségturisztikai beruházásainak gazda-
sági hatásai, Turizmus Bulletin, 2005/3
MÜLLER H.R., KRAMER B., KRIPPENDORF J. (1993): Freizeit und Tourismus: Eine
Einführung in Theorie und Politik, Bern
MÜLLER H.R., STETTLER J. (1993): Marketing-Arbeit der Verkehrsvereine, Bern NAGY A. (2002): A Világörökséghez tartozó helyszínek turisztikai infra- és
szuprastruktúrája, Turizmus Bulletin, 2002/4

146
NEMES A. (1998): Az Európai Monetáris Unió hatása Magyarország turizmusára, Turiz-
mus Bulletin, 1998/4
NYÍRI ZS. (2004): Turistafogadás az egyházi színhelyeken, Turizmus Bulletin, 2004/1
OCDE/OECD (1980): l'Impact du tourisme sur l'environnement, Paris OPASCHOWSKI H. (1980): Probleme im Umgang mit der Freizeit, Hamburg OPASCHOWSKI H. (1985): Neue Urlaubs formen und Tourismustrends, AIEST-
Publikation 26., St. Gallen
ORIGET DU CLUZEAU C. (2001): Diaszpórák, avagy a turizmus ismeretlen szerepl ői
(fordította: Tamás Ágota, Somorjai Judit); Szemelvények a nemzetközi idegenforgal-
mi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2001/4
Oroszlány és kistérsége területfejlesztési stratégiája, 1998. PÉTERI L. (2003): A turizmus és a területi tervezés kapcsolata Magyarországon, Turizmus
Bulletin, 2003/1
POLACZEK H. (2002): A kicsi is lehet nagyszer ű –Turizmusfejlesztés a Fert ő-tónál; Sze-
melvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2002/2
POLIVITZ NICKERSON N. et al. (2001): Agrá rturizmus, a farmvállalkozások diverzifi-
kációja mögötti motivációk (fordította: Eslava Kinga, Szalay Szilvia), Journal of
Travel Research , Vol. 40. August 2001, p. 19-26.; Szemelvények a nemzetközi ide-
genforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest,
2001/4
PRAZNOVSZKY H. (2005): A kastélyha sznosítás problémái Magyarországon, Turizmus
Bulletin, 2005/3
PRYCE A. H. (2002): Fenntarthatóság a száll odaiparban (ford.: Eslava B. Kinga, Kosárka
Péter, Szalay Szilvia); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF
KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/2
PRYCE A. H. (2003): Az üdülési jog (timesha re) ágazat felépítésének és versenyképessé-
gének elemzése (ford.: Papp Gyöngyvér); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi
szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2003/1
PUCZKÓ L. & RÁTZ T. (1998): A turizmus ha tásai, Aula Kiadó Kft, Budapest –
Kodolányi János F őiskola, Székesfehérvár
PUSZTAI B. (2004): Megalkotott hagyományok és falusi turizmus., Turizmus Bulletin,
2004/3
RÁTZ T. & – PATTERMAN L. (2004): Karácsony mint turisztikai attrakció, Turizmus
Bulletin, 2004/3
RÁTZ T. & PUCZKÓ L. (2002): Goethe, Humber t és Odüsszeusz nyomában avagy kultu-
rális utak a turizmusban, Turizmus Bulletin, 2002/3
RÁTZ T. (2001): Zennis és Lomi Lomi, av agy új trendek az egészségturizmusban, Turiz-
mus Bulletin, 2001/4
RECHNITZER J. & LADOS M. (2004): A területi stratégiáktól a monitoringig, Dialóg
Campus Kiadó – Budapest-Pécs

147
Regionális turisztikai koncepció és fejlesztési program a Közép-dunántúli Idegenforgalmi
Régió számára, 2000.
RÉTVÁRI L. (2000): Környezetmin ősítő térképezés a Tatai-tájban; Közlemények a Pécsi
Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékér ől, 16. szám,
(Pécs)
RÉTVÁRI L. (2003): Közigazgatási földrajz i névanyag; Nyugat-Magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Kar, Társadalomföldrajz és Világgazdaságtan Intézet Gazda-ságföldrajz Tanszék (Sopron)
RICHARDS G. (2003): Kulturális turizmus Európában; Szemelvények a nemzetközi ide-
genforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest,
2003/2
RITCHIE R. J. B. & RITCHIE B. (2003): A s zakma által fenntartott desztináció-marketing
információs rendszer modellje; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksaj-
tóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2003/3
ROBERTS L. & HALL D. (2005): A fa lusi turizmus marketingje; Szemelvények a nemzet-
közi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Buda-
pest, 2005/1
ROMESS-STRACKE F. (1989): Új gondolkodás a turizmusban – turizmuspolitikai kon-
cepció idegenforgalmi települések részére. ADAC, München
ROSS S. & WALL G. (2001): Ökoturizmus: er őfeszítések az elmélet és a gyakorlat össze-
egyeztetési érdekében (fordította: Káldos Zsolt); Szemelvények a nemzetközi idegen-
forgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2001/1
RÖM KFT, 1995: Komárom-Esztergom megye kom plex idegenforgalmi fejlesztési prog-
ramja
SCHAFFER M. (2004): A fenntartható turizmusfejlesztés modellje. A multidiszciplináris
turizmustudomány felel őssége; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksaj-
tóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2004/4
SCHLEGEL F. (1980): Kantole Fremdenverkehrs gesetze im Lichte des Tourismuskonzep-
ten des Bundes, Sonderreihe des Instituts für Fremdenverkehr an der Hochschule St.
Gallen, St. Gallen
SCHMIDHAUSER H.P. (1973): Nettoresieintens ität, Bruttoreiseintensität und Reisehäu-
figkeit, Festschrift für Dr.P.Bernecker. Kiadta: W.A. Ender, Institut für Frem-
denverkehrsforschung an der Hochschule für Welthandel, Wien
SCHMIDHAUSER H.P. (1979): Der Beschäf tigungseffekt des Fremdenverkehrs im
tertiären Sektor dargestellt am Beispiel de r Schweiz, Tätigkeitsbericht des Instituts
für Fremdenverkehr und Verkehrswirtschaft an der Hochschule St. Gallen, St. Gallen
SEDDIGHI H. R. et al. (2002): Befolyásolja-e az úti cél kiválasztását a turisták kulturális
háttere? (ford.: Csótai Bori, Hartmann Marica); Szemelvények a nemzetközi idegen-
forgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/1
SIKLÓSI N. (2004): Az Európai Unió területfejlesztési alapelveinek érvényesülése Ma-
gyarországon Békés megye példáján, Turizmus Bulletin, 2004/4
SIMONYI N. (2005): A magyarországi MICE-piac jellemz ői 2005 els ő félévében, Turiz-
mus Bulletin, 2005/3

148
SIORPAES E. (2002): Turisztikai szakembere k pályaelhagyása (ford.: Kakuszi Lilla); Sze-
melvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2002/2
SOCHER K. (2003): Az állam feladatai a turizmus m űködési keretének biztosításában;
Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2003/2
STEINBACH J. (2001): Városi és bevásárló tu rizmus (fordította: Orosz Júlia, Nemes Már-
ton), Tourismus Journal (Lucius & Lucius, Stuttgart) 4. Jg. (2000), Heft 1, S. 51-70 ;
Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi
Szakkönyvtár, Budapest, 2001/2
SULYOK J. (2001): Ökoturizmus, Turizmus Bulletin, 2001/4
SULYOK J. (2005): Kulturális turizmus az európai városokban, Turizmus Bulletin, 2005/3
SÜLI-ZAKAR I. (2003): A terület- és települ ésfejlesztés alapjai, Dialóg Campus Kiadó,
Budapest-Pécs
SZABÓ G. (2003): A kulturális örökség védelme és hasznosításának tapasztalatai inter-
regionális együttm űködésben: az AVEC-program értékelése, Turizmus Bulletin,
2003/4
Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Programja, Turizmus Bulletin, 2001/1
SZŰCS M. (2005): A magyarországi gyógyfürd ők versenyképessége – Egy magyar és egy
ausztriai létesítmény összehasonlító elemzése, Turizmus Bulletin, 2005/3
TASCHNER T. (2000): Határmenti kulturális turizmus-fejlesztés Sopronban és környékén,
avagy fesztivál Liszt Ferenc szül őföldjén, Turizmus Bulletin, 2000/3
TASNÁDI J. (1997): A turizmus szerepe a természet és a kulturális örökség meg őrzésé-
ben, Turizmus Bulletin, 1997/1
TASNÁDI J. (2002): A turizmus rendszere, Aula Kiadó Budapest (2. b ővített kiadás)
Tatabánya és környéke terület- és gazdaságfejlesztési koncepció Tatai Fényes-fürd ő (helyzetjelentés), 2002
Tatai kistérség területfejlesztési koncepció (I-VIII, 2002) TIETZ B. (1980): Handbuch der Tourismus-Wirtsfchaft, München TÓTH Z. (2002): Transznacionális európai ré giók, európai közlekedési hálózatok és a tu-
rizmus lehetséges szerepe a területi fejl ődésben, Turizmus Bulletin, 2002/4
TREUREN G. & LANE D. (2004): Az idegenfo rgalmi tervezés folyamata. A szervezett
érdekek, az ágazat szerkezete, az állam lehet őségei, a tőkefelhalmozás és a fenntart-
hatóság összefüggésében; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból,
BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2004/2
TSCHIDERER F. (1980): Ferienortplanung, Eine Anwendung unternehmungsorientierter
Planungsmethodik auf den Ferienort, St. Galler Beiträge zum Fremdenverkehr und zur Verkehrswirtschaft, Reihe Fremdenverkehr, Band 12, Bern/Stuttgart
TSCHURTSCHENTHALER P. (2001): A regiona lizáció gazdasági és turizmuspolitikai
háttere, illetve feltételei (fordította: Benedek Katalin), Tourismus Journal , Heft 3.

149
2000. p. 311-317; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF
KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2001/4
Turisztikai el őterjesztés – Komárom-Esztergom Megyei Nemzetközi Kapcsolatok és Ide-
genforgalmi Bizottság, Tatabánya, 2000.
Turizmus Etikai Világkódexe, Idegenforgalmi Világszervezet (OMT), Istanbul, 1997. Turizmus Etikai Világkódexe, ENSZ-közgy űlés, A/RES/56/212, New York, 2001.
Turizmus Etikai Kódexe, ICOMOS, Párizs, 1996. ULRICH H. (1968): Die Unternehmung als pr oduktives soziales System, Grundlagen der
allgemeinen Unternehmungslehre, Institut fü r Betriebswirtschaft an der Hochschule
St. Gallen, Paul Haupt, Bert/Stuttgart
Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Idegenforgalmi Program, Inn-Side Kf t-FEKETE M., Tatabá-
nya, 2000.
WOOD M. E. (2003): Értékelési keretek ki dolgozása annak megállapítása céljából, hogy
mennyire használható az ökoturizmus a természetvédelem és a fenntartható fejl ődés
eszközeként; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF
Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2003/1
WOODS R. H. (2002): A fejl ődő timeshare-ágazat fontosabb kérdései (ford.: Bartus Ildi-
kó, Kala Bernadett, Tamási Anna); Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szak-
sajtóból, BGF KVIF Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2002/2
WÖBER K. (2003): Az internet az ideg enforgalmi piackutatási adatok közvetít őjeként is
jól használható; Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból, BGF KVIF
Idegenforgalmi Szakkönyvtár, Budapest, 2003/2
ZALA GY. & HUSZÁR M. (1991): Az üdülés-ide genforgalom területi tervezésének újsze-
rű szempontjai és követelményrendszere, VÁTI, Budapest
ZEHNHÄUSERN J. (1975): Fremdenverhrswerbung, dargestellt am Beispiel
schweizerischer Kur- und Verkehrsvereine, St. Galler Beiträge zum Fremdenverkehr und zur Verkehrswirtschaft, Reihe Fremdenverkehr, Band 8, Bern/Stuttgart

150
11. MELLÉKLETEK
M1 MELLÉKLET – Interjútematika
Az interjú célja:
⎯ A megyei szint ű turisztikai stratégia megalapozása az ágazatban dolgozó szakemberek ta-
pasztalatainak és helyi elképzeléseinek figyelembe vételével.
⎯ Az interjúalany közvetlen környezetében, szak területén zajló munkák megismerése és be-
építése a tervezésbe.
Az interjú feldolgozása, felhasználása:
⎯ A személyes interjúkról emlékeztet ő készül, amelyet az interjú alanya ellen őrizhet, és utó-
lagosan kiegészíthet vagy javíthat.
⎯ Az interjú alannyal egyeztetett emlékeztet ő a megye turisztikai koncepciójának mellékletét
képezi.
⎯ Az interjúban szerepl ő információkat a stratégia készít ői kizárólagosan a koncepció tartal-
mának kialakításához használják fel.
1. Térség turisztikai kínálata
⎯ Melyek a legfontosabb turisztikai érdekesség ek (épület, program, látványosságok) az adott
térségben?
⎯ Az elmondott vonzer ők közül Ön szerint melyeket érdemes fejleszteni, hogy azok el ősegít-
sék a vendégek rendszeres visszatérését?
2. Térség egyedi turisztikai jellemz ői
⎯ Melyek a legfelkészültebb települések az adott térségben turisztikai szempontból?
⎯ Az említett településeket Ön szerint mi jellemzi, miben mások, mint a többiek?
⎯ Mit tesz a település, fürd ő, nemzeti park, utazási iroda stb., hogy megfeleljen a megyében
megjelenő vendégek érdekl ődésének, illetve igényének?
3. Kereslet
⎯ Rendelkezik-e felmérési adatokkal a megyébe érkez ő turisták jellemz őiről?
⎯ A tapasztalatai szerint, milyen ir ányba változik a megyében megjelen ő vendégek érdekl ő-
dése, illetve igénye?
4. Turizmusfejlesztés
⎯ Milyen turisztikai fejlesztéseket tartana a legfontosabbnak a megyében, illetve a települé-
sen ?
⎯ Milyen turisztikai fejlesztések valósultak meg a településen, kistérségben az elmúlt egy-
három évben?
⎯ Milyen forrásokat vett igénybe a turizmusra az elmúlt id őszakban
4. Szervezeti kérdéskör
⎯ Települési, megyei szinten kikkel tart munkakapcsolatot turizmus témában?
⎯ Milyen területekre irányul a közös munka?
⎯ Milyen együttm űködési formákban vesz részt a gyakorlatban?
⎯ A megye turizmusának élénkítése érdekében, miben látja a megyei szint ű turizmus irányí-
tás feladatát?
5. Marketing (reklám, propaganda, kommunikációs) tevékenység
⎯ Mi a tapasztalata a megyei turisztikai reklámtevékenységgel kapcsolatban?
⎯ Mennyire tartja eredményesnek?
⎯ Milyen reklámpropaganda tevékenységet végez a képviselt intézmény?

151
M2 MELLÉKLET – Turisztikai desztiná ciómenedzsment és Gyenesdiás

A TDM modell kialakítása a Balaton régióban1
1. A TDM modell lényege
A turisztikai desztinációs menedzsment (TDM) egy olyan szakmai szervezet tevékenysége, amely-
nek feladata a fenntartható turizmus rendszerének kialakítása és m űködtetésének el ősegítése egy
térségben.
A TDM szervezet feladatai:
⎯ Térségi marketing (kutatás, termékfejlesztés, kommunikáció, e-marketing);
⎯ Információ nyújtás (Tourinform iroda m űködtetése);
⎯ Tervezés (tervek kidolgozása, a megvalósítás menedzselése, monitoring);
⎯ Információs adatbank létrehozása és fenntartása;
⎯ Projektmenedzsment (projektek kidolgozása, pályázatfigyelés, -írás, tanácsadás);
⎯ Befektetők vonzása a térségbe (ösztönz ő rendszer kialakítása);
⎯ Minőségbiztosítás (a rendszer kidolgozása és m űködtetése);
⎯ Együttműködés a turizmus szerepl őivel, koordináció;
⎯ Szakmai érdekképviselet, lobbizás, tanácsadás;
⎯ Oktatás és képzés (el őadások, szakmai továbbképz ő tanfolyamok szervezése, gyakornok
program, a turizmusbarát szemlélet kialakítása a térségben)…
A TDM szervezet felépítése

A TDM modell hierarchikus szervezeti struktúrája egy régióban
A TDM modell szervezeti felépítése leginkább egy fa lombkoronájához hasonlítható, ahol egy-egy
levél önmagában életképtelen, de az ágakkal és a többi levéllel együtt már egy életképes egységet
alkot. A turizmusban is egy-egy vállalkozás és település legtöbbször oly kevés vonzer ővel bír, oly
kicsi a turizmus hatalmas piacán, hogy egyedül aligha ér el sikert. De ha összegezzük a vonzer őket
és a szolgáltatásokat, és ha a vállalkozások, tele pülések, kistérségek közösen, régiós szinten fejtik
ki a marketingtevékenységüket akkor azzal már akár európai szinten is eredményeket lehet elérni.
Ehhez azonban szükség van egy olyan szerv ezetre, amely alulról építkezve, széles kör ű társadalmi
összefogással jön létre.

1 Forrás: LENGYEL M. (2005): Balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja, LT Consorg, Ba-
latonfüred, 2005, amelyet a Gyenesdiás Turisztikai Egyesület bemutatásával és alapító okiratával egészí-tettem ki. Regionális TDM
Kistérségi TDM Kistérségi TDM Kistérségi TDM
Települési TDM
Települési TDM Települési TDM
Települési TDM Települési TDM
Települési TDM
Települési TDM Települési TDM

152
2. Települési szint ű TDM szerv
Tagjai: az adott település vállalkozói és önkormányzata, akik közösen döntik el az együttm űködés
formáját, tartalmát és finanszírozási forrásait.
Döntéshozó testülete:
⎯ A vállalkozók érdekeit képvisel ő, önmaguk közül megválasztott személy;
⎯ A település turisztikai menedzsere;
⎯ A település önkormányzatának képvisel ője.
Munkaszervének alkalmazottjai: a település turisztikai menedzsere, illetve a település turizmusban
betöltött szerepét ől függően további turisztikai szakemberek.
A települési turisztikai menedzser legfontosabb feladatai1: a TDM szervezet feladatainak irányítása,
ellátása.
A települési TDM szerv finanszírozásának lehetséges forrásai:
⎯ Egyesületi tagdíjak;
⎯ Központi támogatás (önkormányzat, állam);
⎯ Adományok (alapítványok, szponzorok, magánszemélyek);
⎯ Pályázatok;
⎯ Egyéb (ajándéktárgy értékesítés, szolgáltatások nyújtása).
A település szint önmagában általában kevés egy turisztikai desztináció kialakítására, amely önma-
gában elegend ő vonzerővel rendelkezik ahhoz, hogy turistákat tudjon megnyerni hosszabb tartóz-
kodásra, és emellett képes a turisták szükséglete inek teljességét kielégíteni. A hosszabb tartózko-
dással járó turizmusra azért van szükség, mert a turizmus jövedelemtermel ő képessége els ősorban a
szálláshelyi és vendéglátási bevételekt ől függ. Azokat azonban csak akkor veszik igénybe, ha van
miért az adott térségbe látogatni, tehát van megfelel ő hatókörű vonzerő. Ez utóbbival egy-egy tele-
pülés önmagában ritkán rendelkezik, több település együtt azonban már rendelkezhet vele vagy ki-
alakíthatja azt. Ezért a turizmusban az önálló d esztináció (fogadóterület, utazási célterület) alsó
szintje rendszerint a kistérség.
Ez alól kivételt jelenthet egy már létez ő desztináció, ahol mindez adott, de valamilyen okból (poli-
tikai változások, ökológiai problémák, piaci dekonjunktúra, új divat, a versenytársak eredménye-sebb munkája stb.) a turistaforgalom csökkenni k ezd. Egy ilyen hanyatló desztinációban – mint
amilyen jelenleg a Balaton – éppen település szintr ől indulhat el a sikeres önszervez ődés, amikor a
vállalkozók és az együttm űködő önkormányzat nem kívülr ől – vagy ahogy nálunk jellemz ő: nem
„fentről” – várják a csodát, hanem megpróbáljá k sorsuk irányítását a kezükbe venni.
Mielőtt a modell fels őbb szintjeinek ismertetésére rátérnénk, hasznosnak t űnik részletesebben be-
mutatni egy ilyen alulról jöv ő kezdeményezés gyakorlati tapasztalatait.

1 A Turisztikai Menedzser sokrét ű feladatainak hatékony ellátására csak egy megfelel ően képzett szakem-
ber képes. Mivel az országban eddig nem volt ilyen szakemberképzés, a hiány pótlására a Heller Farkas
Főiskola 2001-ben elindította a Térségi Turisztikai Menedzsment szakirányt, nappali és levelez ő tagoza-
ton egyaránt.

153
A Gyenesdiási Turisztikai Egyesület
Az előző részben megismertetett elméleti TDM modell gyakorlati alkalmazására az országban el ő-
ször Gyenesdiás Nagyközségben került sor.
A modell csak egy mintát kíván nyújtani arra vonatkozóan, hogy az egyes szerepl őknek a különbö-
ző szinteken (település, kistérség, régió) milyen szempontokat kell figyelembe venniük egy TDM
modell kialakítása során, de hogy a célok elérését m ilyen szervezeti formában kívánják elérni, azt a
helyi sajátosságoknak megfelel ően kell kiválasztani. Gyenesdiáson a TDM modell egy Turisztikai
Egyesület formájában valósult meg.
Előzmények
A Balaton turizmusának hanyatlása a part men ti településeket roppant érzékenyen érinti, hiszen
ezen települések dönt ő többsége, így Gyenesdiás is teljes egészében a turizmusból él. Az önkor-
mányzatnak az idegenforgalmi adóbevételek (IFA) folyamatos csökkenése és az egyéb megszorítá-
sok hatására egyre kevesebb szabad pénzeszköze mara dt, s ha esetleg egy-egy évben volt is ilyen,
akkor azt egy sokkal fontosabb probléma megoldására (infrastruktúra fejlesztésre, az óvoda és az iskola felújítására stb.) kellet fordítania, semmint hogy a helyi turisztikai vállalkozókat kisegítse. A
vállalkozók pedig sokáig abba n a tudatban éltek, hogy b őven elég a 8-as f őút mentén egy szóróla-
pozó személyt foglalkoztatni, aki majd becsalogatja a portákra a vendéget. Sokáig nem értették
meg, hogy nem a településre téved ő turistáért kell egymással megküzdeniük, hanem a telepü-
lésre kell a turistákat közösen bevonzani.
A helyzet súlyosbodásának hatására a helyi köz össég (önkormányzat, vállalkozók) viszonylag
gyorsan felismerte, hogy összefogás nélkül semmi esély nincs a település turizmusának megújításá-
ra.
A folyamat megindításában kulcsszerepet játszott, hogy az önkormányzat köztisztvisel őként egy
turisztikai szakembert alkalmazott. Ő, a település turisztikai menedzsere készítette el a település el-
ső marketing tervét, amely célul t űzte ki egy széles kör ű társadalmi együttm űködésen alapuló Tu-
risztikai Egyesület létrehozását. A cél elérése érdekében az önkormányzat Idegenforgalmi Bizott-
sága a helyi vállalkozók számára fórumokat szervezett (közel 80-100 f őt mozgattak meg így), ame-
lyek keretében nyíltan felvázolták a település va lós anyagi helyzetét. Part menti településr ől lévén
szó, az önkormányzat bevételeinek dönt ő többségét az IFA jelenti, így annak drasztikus csökkenése
a település súlyos hanyatlásához vezethet. A fórumokon résztvev ő vállalkozók egy El őkészítő Bi-
zottság felállítása mellett döntöttek, amely feladatá ul kapta a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület
megalapításának és m űködésének el őkészítését. Az El őkészítő Bizottság munkájában a vállalkozók
képviselő
i, a település polgármestere és a település turisztikai menedzsere vettek részt. A munká-
hoz mintául szolgált a Dél-Tirolban alkalmazott tu risztikai marketing modell, amelyet a helyszínen
tanulmányoztak, hiszen az a nyugati országokban már 20 éve biztosítja a desztinációk társadalmi együttműködésen alapuló sikeres m űködését.
A folyamat eredményeként 2003 májusában létrej ött a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület.
Az egyesület céljai:
⎯ Gyenesdiás turizmusának felle ndítése, a településre érkez ő vendégek és a vendégéjszakák
számának növelése, a f ő küldő országok mellett további küld ő országokból származó ven-
dégek és a belföldi turisták arányának növelése, a szezon meghosszabbítása, a turisztikai kínálat fejlesztése és egy magasabb költést generáló vendégkör megnyerése;
⎯ E cél érdekében az egyesület felvállalja a hely i turizmussal kapcsolatos összes feladat ellá-
tását, azaz Gyenesdiás Nagyközség területén szerv ezi a turisztikai vállalkozások tevékeny-
ségét, ellátja a turizmussal foglakozó személ yek és cégek érdekképviseletét, összehangolja
ezen gazdasági szerepl ők tevékenységét.
Szervezet
Az Egyesület tagjai a település vállalkozói közül kerülnek ki önkéntes csatlakozási alapon. Tagjai-
nak száma alapítása óta 80 és 100 között mozog. Tagjainak nagy része tevékenységi köre alapján

154
turisztikai vállalkozás (szobakiadó, kemping, éttere m, strandi büfé stb.), de akad közöttük a turiz-
mussal közvetlenül nem foglakozó vállalkozó is (keramikus, kozme tikus, fogorvos stb.). Az ok,
amiért ez utóbbiak is csatlakoztak az egyesülethez az, hogy belátták: az ő forgalmuk is jelent ősen
függ a turistáktól, illetve ha az önkormányzatnak n ő az IFA-ból származó bevétele, akkor az abból
megvalósított fejlesztéseknek ők is haszonélvez ői lesznek.
Az Egyesület tagjaiból áll össze a Közgy űlés, amely az Egyesület legf őbb szerve.
A tagok maguk közül egy 15 tagú választmányt választanak, 3 éves megbízatással. A választmány
tagjai:
⎯ Elnök;
⎯ Elnökhelyettes;
⎯ Titkár (aki egyben a település turisztikai menedzsere);
⎯ 1 fő az önkormányzat részér ől (polgármester, az idegenforgalmi bizottság elnöke);
⎯ 11 választmányi tag, akik a tagok összetételéb ől adódóan különböz ő rétegeket képviselnek
(szállásadók, étteremtulajdonosok, strandbüfések stb.).
A választmány minden tagja egyenl ő mértékű szavazattal rendelkezik.
Az Egyesület 1 f őt alkalmaz a Gyenesdiási Tourinform iroda állandó m űködtetésére. A nyár során
gyakornokokat is foglalkoztatnak a Tourinfo rm iroda hosszabb nyitvatartása érdekében.
Finanszírozás
Az Egyesület saját pénzügyi alapja a következ ő forrásokból tev ődik össze:
1. Önkormányzati hozzájárulás 2. Vállalkozói tagdíjak 3. Szponzorok támogatása 4. Pályázatok
1. Önkormányzati hozzájárulás:
Gyenesdiás önkormányzata az Egyesület megalakulása el őtt is az előző évi IFA 10 %-át fordította
közvetlenül turisztikai célokra. Ezt az összeget most teljes egészében a Turisztikai Egyesület kapja
meg és kezeli. Ez éves szinten kb. 3-4 millió Ft k észpénzt jelent. Az Egyesületnek dolgozik, de az
önkormányzatnál van köztisztvisel ői státuszban a település turi sztikai menedzsere, így az ő éves
bérköltségét szintén az önkormányzat fizeti. Az önkormányzat adja a helyiséget az Egyesület fenn-tartásában m űködő Tourinform irodának. Így az Egyesület m űködéséhez az önkormányzat össze-
sen évi 6-7 millió Ft-tal járul hozzá.
2. Vállalkozói tagdíjak:
Az Egyesület tagjai a Közgy űlés keretében közösen döntöttek a tagdíjak mértékér ől, amelyek a kö-
vetkezők:
Szobakiadók 3.000 Ft/szoba Kempingek 1.500 Ft/sátorhely Éttermek, vendégl ők, csárdák 400 Ft/fér őhely
Kávézók, fagyizók, söröz ők, borozók 25.000 Ft/egység
Diási strand szolgáltatói 25.000 Ft/egység Gyenesi strand szolgáltatói 20.000 Ft/egység Lovardák 20.000 Ft/egység Kiskereskedelmi egységek min. 20.000 Ft/egység Utazási irodák, pénzváltók 30.000 Ft/egység Egyéb szolgáltatók min. 15.000Ft Egyéb min. 15.000Ft

155
Az Egyesület tagdíjakból származó bevétele éves szinten kb. 1,6-1,8 millió Ft.
3. Szponzorok támogatása:
Az Egyesület céljai elérése érdekében programok, ill. rendezvények szervezésében is részt vállal
(pl. 2004-ben a Strandröplabda Nyílt Országos Bajnokság dönt őjét szervezte meg). A rendezvé-
nyek során lehet ősége van szponzoroktól támogatást szerezni hirdetési díjak és reklámfelületek ér-
tékesítésével. Ez éves szinten 1,5 és 2 millió Ft közötti bevételt jelent.
4. Pályázatok:
A pályázatok útján befolyt összegek nagysága jelent ősen függ az adott évben kiírt pályázatok
mennyiségét ől, az azokon való sikeres részvételt ől, az önrész meglétét ől stb.
Éves szinten kb. 2 millió Ft, pályázatok útján elnyert támogatással lehet számolni. Az Egyesület költségvetése összesen: évi 11-12 millió Ft.
Feladatok
Az Egyesület céljai elérése érdekébe n az alábbi feladatokat látja el:
⎯ Település szint ű marketing tevékenység
⎯ Tourinform iroda m űködtetése
⎯ Program és rendezvényszervezés
⎯ Pályázatírás
⎯ Kapcsolattartás a Balaton régió szakmai szervezeteivel
⎯ Együttműködés a település Idegenforg almi Bizottságával
⎯ Fejlesztési és beruházási javaslatok kidolgozása az önkormányzat részére
⎯ Oktatás és képzés
⎯ Érdekképviselet nyújtása a tagok számára
⎯ Turisztikai termékek fejl esztésében való részvétel
⎯ Minőségbiztosítással kapcsolatos teend ők ellátása
Település szint ű marketing tevékenység
Az Egyesület els ő és legfontosabb feladata, hogy elássa mindazon marketing teend őket, amelyekre
a tagjai öner őből nem volnának képesek. Enne k érdekében települési szint ű marketing tevékenysé-
get folytat: kutatásokat, reklámtevékenységet és értékesítést végez.
Kutatás. Az Egyesület kötelezi tagjait, hogy a vendégforgalmukról folyamatosan adatokat szolgál-
tassanak, illetve a turisták körében. kérd őíves felméréseket végezzenek
Reklám. Invitatív kiadványok készítésével, vásárokon, utazás kiállításokon való részvétellel, inter-
netes megjelenéssel és egyéb reklámeszközök alka lmazásával komplexen bemutatja Gyenesdiás tu-
risztikai kínálatát.
Értékesítés. A dél-tiroli modell alapján m
űködő web oldal segítségével a potenciális turistáknak le-
hetőségük van az interneten közvetlenül a szolgáltat óktól információt szerezni, illetve on-line he-
lyet foglalni.
Tourinform iroda m űködtetés
Gyenesdiáson a Tourinform irodát már nem az önkormányzat, hanem a Turisztikai Egyesület m ű-
ködteti. Az iroda vezet ője a település turisztikai menedzsere, akinek munkáját egy f ő állandó al-
kalmazott, illet őleg a nyári id őszak során gyakornokok segítik. A Tourinform iroda a turisták tájé-
koztatása mellett egyben az Egyesület irodahelységeként is funkcionál.

156
Program és rendezvényszervezés
A turisták élményeinek fokozása érdekében az Egyesület a diási strandon július és augusztus hó-
napban sport- és gyermekanimátort foglalkoztat, így egész nyáron folyamatosak a sportrendezvé-nyek és a gyermekprogramok. Esetenként egy-egy nagyobb rendezvényre is sor kerül. További programlehet őségek Gyenesdiás területén az Egyesüle t szervezésében: vitorl ás és horgászverseny,
agyaggalamb-lövészet, kerámiakészítés stb.
Pályázatírás
A település turisztikai menedzsere folyamatosan figyelemmel kíséri a pályázati lehet őségeket, és ha
mód van rá (önrész, pályázati feltételek, stb. ), akkor mind az Egyesület, mind az önkormányzat
számára elkészíti a pályázatot.
Kapcsolattartás a Balaton rég ió szakmai szervezeteivel
Ez jelenti egyrészt a Balatoni Regionális Tu risztikai és Projekt Irodával fenntartott szakmai
együttműködést, illetve a Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht.
1-val fenntartott szakmai és üzleti
kapcsolatot. A Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht. tagdíját az önkormányzat fizeti, a Turisztikai
Egyesület pedig megvásárolja a Kht. által ö sszeállított szolgáltatás csomagokat (kiadványokban va-
ló megjelenés, nemzetközi vásárokon való részvétel).
Együttműködés a település Idegenforgalmi Bizottságával
Az Egyesület a településen belül kompetens minden turizmust érint ő kérdésben. Beszámolókat tart
és információkat nyújt az Idegenforgal mi Bizottságon keresztül a képvisel ő testület számára, javas-
latokat tesz a turizmussal kapcsolatos fejl esztésekre, amelyeket az önkormányzat döntései során
többnyire figyelembe is vesz.
Oktatás és képzés
Az Egyesület a tagjai számára nyelvoktatást és számítógép kezel ői tanfolyamokat szervez. Részt
vesz a lakosság és a vállalkozók turizmusbarát szemléletének formálásában.
Érdekképviselet
Az Egyesület közvetíti tagjai véleményét az önkormányzat és egyéb térségi szervek felé.
Turisztikai termékek fejlesztésében való részvétel
Az Egyesület a településen meglév ő turisztikai kínálat min őségének folyamatos javítására, illetve a
kínálati elemek b ővítésére törekedve igyekszik a turisztikai termékek komplexitásáról gondoskod-
ni.
Minőségbiztosítással kapcsolatos teend ők ellátása
A minőségbiztosítási rendszer kialakítása jelenleg folyamatban van.
Az Egyesület hatékony m űködéssel és a feladatok megfelel ő színvonalon történ ő ellátásával els ő-
sorban tagjai felé tartozik felel őséggel. A tagoknak azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy az
első 2-3 éves periódus során folyamatos anyagi hozzájárulásra van szükség, hogy az Egyesület te-
vékenységének a kés őbbiekben kézzelfogható eredményei legyenek.
A TDM modell Gyenesdiás példáján keresztül települési szinten kialakítható. Ha a jó példa elterje-
dése által kialakulnak a települési szint ű TDM szervek, akkor azok integrálódása kistérségi szinten
megvalósítható. A kistérségi TDM szerv fela datai sokban hasonlítanak a települési szint ű felada-
tokra, de a magasabb szintb ől adódóan persze vannak sajátosságai is.

1 A Nyugat-Balatoni Térségmarke ting Kht. invitatív kiadványok kész ítésével, utazás kiállításokon való
részvétellel és internetes megjelenéssel foglakozik. A térség önkormányzatai, mint a Kht. tagjai finanszí-rozzák annak operatív költségeit, az Egyesület pedig a különböz ő típusú szolgáltatás csomagok megvá-
sárlásával járul hozzá a ma rketing tevékenységekhez.

157
3. Kistérség ű szintű TDM szervezet
Jelen tanulmányban a kistérségek kifejezés alatt ne m a klasszikus közigazgatási lehatárolást értjük.
Ennek oka, hogy az egyes településeknek a turizm usban betöltött szerepe nem mindig indokolja az
önálló TDM szerv létrehozását. Ilyenkor célszer ű valamilyen szövetségi megállapodás keretében
együttműködni a szomszédos településekkel. Az ilyen kistérségi szövetségek kialakítása során
azonban nem a közigazgatási határokat, hanem a turizmus szempontjait kell figyelembe venni
(azonos tájegység, közös vagy egymást kiegészít ő vonzerők, közös arculat stb.).
Szervezete: magába foglalja a települési szint ű TDM szerveket (ahol ilyen nincs ott az egyes tele-
pülések vállalkozóit és a települések önkormányzatait).
Tagjai: Az egyes települések vállalkozói á ltal delegált és az érdekeiket képvisel ő személyek, illetve
az egyes települések önkormányzatainak képvisel ői, akik közösen döntik el az együttm űködés for-
máját, tartalmát és finanszírozási forrásait.
Döntéshozó testülete:
⎯ A vállalkozók érdekeit képvisel ő, kistérségi delegáltak közül megválasztott személy;
⎯ A kistérség turisztikai menedzsere;
⎯ Az önkormányzatok érdekeit képvisel ő, kistérségi delegáltak közül megválasztott személy.
Munkaszervének alkalmazottjai: A kistérség turisztikai menedzser e, illetve a kistérség turizmusban
betöltött szerepét ől függően további turisztikai szakemberek.
A kistérségi turisztikai menedzser legfontosabb feladata: a TDM szervezet feladatainak irányítása,
ellátása.
A kistérségi TDM szervezet finanszíro zásának lehetséges forrásai:
⎯ A kistérségi szövetség tagdíjai;1
⎯ Központi támogatás (állam);
⎯ Adományok (alapítványok, szponzorok, magánszemélyek);
⎯ Pályázatok;
⎯ Egyéb (ajándéktárgy értékesítés, szolgáltatások nyújtása).
A kistérségi TDM szervezetek f ő finanszírozói a települési TDM szervek, ezért ez utóbbiak elterje-
dése előfeltételét képezi a kistérségi szövetségek megalakulásának. A gyakorlatban ma még nem
létezik ilyen komplex feladatokat ellátó, alulró l szervezett kistérségi TDM szervezet, bár kialakítá-
sára a kezdeti lépések megtörténtek Lovas, Alsó őrs, Felsőörs és Csopak településeken. A már meg-
lévő kistérség ű szintű szervezetek a feladatok közül többnyire csak a térségi marketing teend őket
képesek ellátni (pl. Nyugat-Balatoni Térségmark eting Kht.). A folyamat viszont minden esetre
megindult és remélhet ő, hogy rövid id őn belül megteremt ődnek azok a feltételek, amelyeknek hatá-
sára az egész Balaton régióban kialakulnak azok a települési és kistérségi TDM szervek, melyekre építve létrehozható lesz az egész Balaton régi ót átfogó balatoni regionális TDM szervezet.
4. Regionális szint ű TDM szervezet
Ahogy azt már említettük, a turizmusban ahhoz, hogy európai szinten is eredményeket lehessen el-
érni, desztinációs szinten kell összegezni a vonzer őket és a szolgáltatásokat. Európai méretekben a
Balaton régió már önálló desztinációnak számíthat. A nemzetközi turizmusban a vállalkozásoknak,
településeknek, kistérségeknek közösen, régiós szint en kell kifejteni marketingtevékenységüket. A
Balaton turizmusának egy regionális szint ű TDM szervezetre van szüksége.
Szervezete: magába foglalja a kistérség ű szintű TDM szerveket.

1 Az egyes települések vállalkozói és önkormá nyzatai finanszírozzák a települési TDM szerv m űködését, a
települési TDM szervek pedig szövetségi tagdíjat fizet nek a kistérségi TDM szervnek. Ha az egyes tele-
püléseken nincs TDM szerv, akkor a vállalkozók közve tlen tagdíjat, míg a kistérségi szövetségben részt
vevő önkormányzatok súlyuknak megfelel ően normatív alapon fizetnek a kistérségi TDM szervnek.

158
Tagjai: az egyes kistérségek vállalkozói által delegált és az érdekeiket képvisel ő személyek, illetve
az egyes kistérségek önkormányzatainak képvisel ői, akik közösen döntik el az együttm űködés for-
máját, tartalmát és finanszírozási forrásait.
Döntéshozó testülete:
⎯ A vállalkozók érdekeit képvisel ő, regionális delegáltak közül megválasztott személy;
⎯ A regionális turisztikai menedzser;
⎯ Az önkormányzatok érdekeit képvisel ő, regionális delegáltak közül megválasztott személy.
Munkaszervének alkalmazottjai: a regionális turisztikai menedzser, illetve a régió turizmusban be-
töltött szerepét ől függően további turisztikai szakemberek.
A regionális turisztikai menedzser feladata: a reg. TDM szervezet feladatainak irányítása, ellátása.
A regionális TDM szerv finanszíro zásának lehetséges forrásai:
⎯ A regionális szövetség tagdíjai;1
⎯ Központi támogatás (állam);
⎯ Adományok (alapítványok, szponzorok, magánszemélyek);
⎯ Pályázatok;
⎯ Egyéb (ajándéktárgy értékesítés, szolgáltatások nyújtása).
A Balaton Kiemelt Üdül őkörzetben jelenleg ké t regionális hatókör ű szervezet m űködik, amely a tu-
rizmusért felel ős: Regionális Idegenforgalmi Bizottság (RIB) és Regionális Turisztikai és Projekt
Iroda (RTPI). E két szervezet viszont jelenleg ne m képes ellátni azokat a feladatokat, amelyeket
egy hatékony regionális szint ű TDM szervezetnek el kellene látnia. Ennek oka legf őképpen a köz-
ponti költségvetést ől való függés, illetve a kistérségi és települési szint ű partnerek hiánya. Mindkét
problémára megoldást nyújtana az alulról szervez ődő, települési és kistérségi alapokon nyugvó re-
gionális TDM szervezet.
5. A TDM modell kialakításának lehet őségei a Balaton régióban
Az egész Balaton régió számára azonban korántsem egyszer ű egy egységes, alulról építkez ő, ön-
magát finanszírozni képes TDM szervezeti rendszer létrehozása.
A megvalósításra nyugat- európai TDM modellek alapján két lehet őség kínálkozik:
1. önkéntes alapon szervez ődő,
2. központilag szabályozott keretek között kialakított szervezet.
Az önkéntes alapon szervez ődő modell
Az önkéntes alapú szervez ődés kívánatos forma, hiszen megvaló sulnak azok az Európai Unió által
is fontosnak tartott alapelvek, mint a partnerség és az alulról való építkezés. Problémát jelent azon-
ban, hogy ez lassú folyamatot eredményez, illetve sok kis különböz ő szervezeti forma alakul ki,
amelyek magasabb szinten való integrálása (kistérség i, majd régiós méretekben) nehézkes. Az ál-
lamtól ez esetben komoly anyagi hozzájárulásra ne m lehet számítani, esetleg egyedi támogatásokat
lehet kieszközölni.
A központilag szabályozott keretek között kialakított modell
Amennyiben a törvény kötelez a TDM szervezet lé trehozására, úgy gyorsabb a folyamat (persze
ennek elfogadása és törvénybe iktatása évekbe telh et), mivel mindenki egy adott modellt követ, így
a települési rendszerek összehangolhatóvá válnak a magasabb szinteken. Ennél a modellnél viszont
jelentős állami szerepvállalás szükséges a kialakítás során, ami törést okoz a már eddig megindult
alulról való építkezés folyamatában, s őt esetenként meg is kell szüntetni egy-egy már m űködő, de
az új rendszerrel nem kompatibilis helyi TDM szervet.

1 A kistérségi TDM szervek szövetségi tagdí jat fizetnek a regionális TDM szervezetnek.

159
Ezek alapján a Balaton régióban egy harmadik modell képzelhet ő el. Ez a modell magában hordoz-
za az előző kettő előnyeit, viszont kiküszöböli azok hátrányait
Központi forrásokkal támogatott, önkéntes alapon szervez ődő modell
A Balaton régió arra illetékes szervei (RIB, RTPI, B FT, Integrációs Kht.) pályázatot írnak ki társa-
dalmi összefogáson alapuló, önkéntesen szervez ődő helyi (kés őbb térségi szint ű) TDM szervek lét-
rehozására a szervez ődés folyamatának felgyorsítása érdekében.
A nyertes pályázatok támogatása két forrásból történhet:
⎯ Turisztikai Célel őirányzat
⎯ EU-s pénzügyi alapok1
Egy további lehet őséget kínálna a Nemzeti Turizmus Stratégia kormányzati elfogadása esetén a
stratégia azon javaslatának gyors megvalósítása, miszerint a jöv őben az idegenforgalmi adót kiegé-
szítő, jelenlegi (befolyt adóforitonkénti 2 forint os) központi költségvetési juttatás a helyi önkor-
mányzatok részére a jöv őben 3 forintra emelkedne azzal, hogy a növekmény megosztva egy kistér-
ségi, illetve egy regionális turisztik ai alapba kerülne be. Ez lehet ővé tenné az els ő időben a pályá-
zati úton ösztönzött önszervez ődés gyors megindítását, kés őbb pedig a kistérségi és regionális mar-
keting TDM szervezetek tevékenység ének részbeni finanszírozását.
A modell gyakorlati megvalósítása
A Balaton régió turizmusának új pályára való állításához elengedhetetlenül fontos a hatékony szer-
vezeti rendszer felállítása. A piac önmaga is kikényszeríti a hatékony TDM szervezet kialakítását, de ez sok áldozatot követel ő, lassú folyamatot eredményezne, aminek következtében a Balaton tu-
rizmusa óriási versenyhátrányba kerülne Európa többi desztinációjával szemben. Mivel a Balaton
súlya az ország turizmusában még ma is jelent ős, ez a versenyhátrány az egész ország számára sú-
lyos következményekkel járna. A Balaton turizm usának megújítása, a hatékony szervezeti rendszer
létrehozása tehát nem várathat magára tovább. Amennyiben ez utóbbi megoldás akadályba ütközik
vagy elhúzódik, akkor az önkéntes, alulról szervez ődő modellt kell miel őbb megvalósítani.
Felmerül a meglév ő hivatalos regionális szervezetek jöv őjének a kérdése, illetve hogy az új modell
beillesztése a turizmus jelenlegi intézményrendszerébe hogyan lenne megoldható.
A meglév ő hivatalos regionális szervezetek jelenleg: a regionális idegenforgalmi bizottságok (RIB-
ek) és az MT Rt. regionális marketing irodái (RMI-k, a Balatonon és a Tisza-tavon RTPI-k). A RIB-ek személyi összetételükben követik a politikai ciklusváltásokat és gyakorlatilag a turizmusért felelős miniszter tanácsadó testületei, esetenként rájuk ruházott, de bármikor visszavonható jogo-
sítványokkal és kisebb-nagyobb (de a tervek megvalósításához soha sem elegend ő) forrásokkal.
Szakemberekb ől álló operatív szervezetük nincs, a regionális marketing irodák (szintén bizonytalan
státusszal és forrásokkal) csak a titkársági teend ők egyszemélyes ellátását biztosítják. A Balaton
helyzete annyiban jobb, hogy itt a RIB elnöke kezdett ől fogva egy köztiszteletnek örvend ő szak-
ember, és a regionális marketing iroda – a BTFP aj ánlását részben követve – regionális projekt iro-
da elnevezést kapott Az új név azonban valóban csak a nevében van meg, mert a fejlesztési prog-
ramban körvonalazott többi feltételhez szintén nem jutott hozzá…
A regionális TDM szervezetek létrehozását a Nem zeti Turizmus Stratégia is szorgalmazza. Meg-
alakulásukkal minden bizonnyal az RMI-k léte kérd őjeleződik meg majd, amelyek jelenleg betöltik
a RIB-ek titkársági funkcióit is, de valójában nem a RIB-ek igazi operatív szervei, és csak a marke-
ting tevékenységért felel ősek.
Egy korszer ű
regionális turisztikai irányítószervezet kialakításánál két hivatalos köt ődés minden
bizonnyal elkerülhetetlen lesz: az egyik az állami gazgatás intézményrendszer éhez, a másik a terü-
letfejlesztés regionális szervezetéh ez való kapcsolódás. Az el őbbi ágazati szemléletet követ és a re-
gionális turizmus irányítószervének felügyeletét feltehet ően a turizmusért felel ős miniszter hatáskö-
rébe utalja. A második a regionális politika függvény ében inkább csak arra törekszik, hogy a regio-

1 Az Európai Unió támogatja a helyi közösségek önszervez ődését

160
nális fejlesztési tanáccsal (Balatonon a BFT-vel) érdemi és szoros együttm űködést kialakítva vé-
gezze a tevékenységét. Mindkét feltétel indokolt és ezért a közeljöv őben sem fog valószín űleg
megváltozni. Ami megváltozhat, és amit célszer ű szorgalmazni is, hogy harmadik feltételként érvé-
nyesüljön a szakmaiság is, hogy a térség turizmu sának igazi „gazdája” legyen, aki mindenhez ért és
mindenre vigyáz a maga területén. Ezt segítheti el ő a TDM modell megvalósítása és bevonása a
korszerű regionális intézményrendszer kialakításába.
A megoldás tehát a következ ő lehet. A regionális turizmus legfels ő szervezete a korszer űsített
RIB (a neve meg is változhat, de a lényeges a tart alom), amely világos kompetenciával, biztos esz-
közökkel és képzett szakemberekb ől álló operatív szervezettel ellátva az ágazati miniszter felügye-
lete alatt m űködik, tagsága a régió turizmusban jelent ős szerepet játszó szervezeteinek képvisel ői-
ből tevődik össze (hasonlóan a jelenlegi megoldáshoz) és szorosan köt ődik a regionális fejlesztési
tanácshoz (itt a formát illet ően a kölcsönös képviselett ől kezdve az érdemi együttm űködésen át a
szakbizottsági szerepkör ellátásáig számos megoldás felmerül). A RIB operatív szervezete lenne a
regionális TDM szervezet , amely a fentebb leírt módon alulról építkezve alakul ki, de egyesül a
regionális marketing irodával (a Balatonon az RTPI-v el), hiszen egyik funkciója továbbra is a mar-
keting marad. Emellett azonban képesnek kell lenni e arra, hogy a kutatás, tervezés, fejlesztés, mo-
nitoring, szakképzés stb. területén is szakma ilag felkészült legyen, a RIB számára színvonalas
döntéselőkészítő anyagokat készítsen és a döntéseket végre is tudja hajtani, menedzselni tudja a
tervek és a RIB döntések megvalósítást is.
Egy ilyen szervezet képes lesz ellátni mindazokat a feladatokat, amelyeket már az 1993. évi BTFK
körvonalazott, és amelyek ma korszer ű, nemzetközileg is elismert és alkalmazott formában a TDM
szervezetek ellátnak mindenütt, ahol a turizmus fenntartható fejl ődését valóban igyekeznek megva-
lósítani.

161
M3 MELLÉKLET – Látogatóközpontok külföldön
A munka célja:
⎯ A látogatóközpont („visitor centre”) fogalmának, funkciójának értelmezése.
⎯ A látogatóközpontok alapvet ő szolgáltatásainak, üzemeltetési hátterének bemutatása.
⎯ Nemzetközi példákon keresztül bemutatni, hogy m ilyen szolgáltatásokkal várják a látogatókat,
miben tölt be b ővebb funkciót egy régió/turisztikai attr akció látogató központja, mint a hazai
Tourinform Iroda.
Munkamódszer:
Internetes kutatás angol nyelven, valamint helyszí ni terepmunkán adatfelvétel európai és tengeren-
túli turisztikai attrakciók látogató központjairól.
A látogatóközpont fogalom értelmezése
A látogatóközpont valamely meghatározott turisztikai célterület látogatóforgalmát látja el megfele-
lő mennyiség ű és színvonalú információval, irányítja a ve ndégeket az attrakciók, bemutatóhelyek
felé, szolgáltatásaival kielégíti a látogatók alapvet ő szükségleteit és igényeit. A látogatóközpontok
turisztikailag meghatározó közlekedési csomópont ok közelében helyezkednek el. A központ által
kínált szolgáltatások és a felvállalt bemutatás mennyisége és mélysége függ a helyszín üzemeltet ő-
jétől és az üzemeltetés koncepciójától. Az á ltalában kínált szolgáltatások a következ ők:
⎯ Parkoló, pihen őhely.
⎯ Turisztikai információ (verbális, nyomtatott) és bemutatás az adott attrakcióról és környezeté-
nek programlehet őségeiről,
⎯ Ajándéküzlet (emlék- és ajándéktárgyak, kiadványok széles választéka az attrakcióhoz és a
térség turisztikai kínálatához kapcsolódóan),
⎯ Vendéglátó funkció (étterem va gy büfé, a helyszín jellegét ől függően),
⎯ oktatási és bemutató helységek
⎯ Higiénés igények kielégítése (WC, mosdó).
A látogató központban létrehozott kiállítás és a kínált programok, szolgáltatások önálló program-
ként is megállják helyüket.
A Tourinform Iroda
Magyarországon egy Tourinform irodában jellemz ően csak az adott térség turisztikai kínálatát lehet
megismerni, az ország egyéb régióiról a látogató nem kap információt. Az ingyenesen elvihet ő
prospektusok mellett idegen nyelven kaphatunk segít séget a programokról. Az irodákat általában a
helyi önkormányzat finanszírozza.
A Tourinform Irodák csak turisztikai információval lá tják el a látogatókat, de nem töltik be a ven-
dégfogadás, ösztönzés, látogatók ellátásának, azaz a látogatómenedzsmentnek funkcióját. A
Tourinform Irodák korlátozott választékban árusítana k turisztikai kiadványokat (térkép, informáci-
ós anyag), nem folytathatnak kereskedelmi tevéke nységet, tehát nem árulhatnak ajándéktárgyakat.
Az ajándékárusítás az önfenntartás egyik alapvet ő eszköze a látogatóközpontoknál. A színvonalas,
széles választékot nyújtó, az adott térségre, attrakcióra jellemz ő ajándékkínálat megteremti a költés
lehetőségét, illetve fontos szerepet tölt be a turisták motiválásában az ajánlott attrakciók megtekin-
tésére, programokon való részvételre.
A turistákat ösztönz ő bemutatás, kiállítás nem kap helyet, a Tourinform Iroda egy információs
pont, nem rendelkezik önálló programértékkel.
Nemzetközi példa bemutatása
A kutatás során alapvet ően kétféle típusú internetes oldalt találtunk: az els ő egy a valóságban is lé-
tező Látogató Központot bemutató, illetve a másik egy csak internetes oldalként

162
Brit Látogató Központ (Britain Visitor Centre), London, Anglia
Ezt a Látogató Központot azért hozták létre L ondonban a Piccadilly Circus közelében, hogy fogad-
ja, irányítsa, információval ellássa az ide érkez ő látogatókat, ösztönözze a környék, London és
egész Nagy-Britannia attrakcióinak meglátogatására, programokon való részvételre.
Célja:
A központ célja „mindent egy helyen” megtalálni . Az iroda kínálatában egész Nagy Britannia lát-
nivalói megtalálhatók.
Szolgáltatásai:
⎯ Nagy Britannia látnivalóinak ismertetése – információ, prospektusok,
⎯ utazási és kulturális programokra jegyrendelés,
⎯ szállásfoglalás,
⎯ könyvesbolt,
⎯ számítógépek internetes hozzáféréssel a Brit Turista Szervezet honlapjához,
⎯ tanácskozó szoba.
⎯ A mozgássérülteknek ingyenes lift áll a rendelkezésükre.
⎯ A központon belül kapott helyet több szolgáltató cég képviselete is.
Működtetés, gazdálkodás
A Látogató Központ m űködtetésének alapja, hogy a központ által nyújtott szolgáltatásokat a turisz-
tikai szakma legnagyobbjainak helyszíni képviselete értékesíti. A cégek bérleti díj ellenében egy-
egy pultot kapnak vendégtérben, és értékesítik a látogatók felé a szolgáltatásaikat.
A Thomas Cook Hotel&Travel Reservations a szálláshelyek foglalásával foglalkozik. Ugyanitt le-
het busz, hajó, repül ő jegyeket és városnéz ő túrákat vásárolni is.
A GlobalTickets a színházjegyek és egyéb kultu rális események jegyeladásával foglalkozik az
egész ország területér ől.
A Stanford’s Bookshop az utazáshoz kapcsolódó térképeket és útikönyveket árul. A FEXCO egy pénzváltásra és utazási csekk beváltására szakosodott vállalat. A központ önellátásra rendezkedett be, hiszen a küls ő cégek bérletdíjat fizetnek. A kereskedelmi
tevékenységb ől pedig a cégek tudják fenntartani magukat.

New Forest Visitor Center – természetvédelmi terület, Anglia
A New Forest Nagy-Britannia dél-keleti részén fekv ő terület, a s űrűn lakott régió ismert és keresett
turisztikai célpont. A terület jellemz ője, hogy attrakciói területileg elszórtan találhatók, több látoga-
tóközpontot is m űködtet. A látogatás motivációját tekintve, a kirándulók 33%-a mérsékelten aktív
pihenés, további 33% a látványosságok megtekint ése és 23% pihenés, relaxáció céljából érkezett a
területre.
A kirándulók legjellemz őbb motivációja a séta a természetes környezetben. A New Forest megha-
tározó vonzóerejét a látogatók a következ őkben határozták meg: a táj, a tájkép, a tiszta leveg ő, a
csönd és a nyugalom, a vadvilág.
A New Forest területén a turizmus az egyik, amelyb ől a legnagyobb bevétel képz ődik, mind a láto-
gatók közvetlen, turisztikai látványhelyszíneken történt költéseit, mind pedig a szolgáltatóknál le-
csapódó másodlagos turisztikai bevételek tekintetében.
A látogatóközpont bemutatása
A bemutatott látogatóközpont a tu risztikailag kedvelt kisváros köz pontjában helyezkedik el. A lá-
togató központ közvetlen szomszédságában helyezkedik el a parkoló. A központ nyitva tartásától függetlenül a vendégek ingyen vehetik igénybe a WC -t. A Visitor Center kiállításának látogatásáért
fizetni kell. (2,75 GBF)

163
A központban elhelyezett funkciók:
⎯ információs pult, (az informátor munkahelye, az ajándék fizetés helyszíne)
⎯ kiállítás, (külön helyiség, térelválasztókkal határolt terekre osztva)
⎯ oktató, szeminárium terem, (külön bejárató helyiség)
⎯ ajándéküzlet. (az információs térben, szabadpolcos elrendezésben)
A régiót is bemutató információs pont külön hely iségben kapott helyet. A belépés ingyenes. A lá-
togató a szabadpolcokon elhelyezett információs an yagok közül maga választhat. Szintén szabad-
polcos elrendezésben találhatók a megvásárolható könyvek is.
Kiállítás:
A látogatók ingyen kiállítás vezet ő nyomtatványt kapnak, mely tartalmazza a helyszínen található
kiállító pontokat és azok témáit. A kiállítás a New Forest-hez kapcsolódó 28 témakört dolgozza fel. Ötletes bemutatási elemek:
⎯ Életképek (snakeman, cottage kitchen)
⎯ Az erdő fáinak felismerése (laminált levelek helyes elhelyezése a mágnes táblán)
⎯ Tapintás utáni felismerés kapcsolódó kvíz játékkal.
⎯ (fatörzsbe rejtett tárgyak tapintás utáni felismerése)
⎯ Audiovizuális bemutatás.
⎯ Több szint ű (gyermek, feln őtt) bemutatás tartalmi mélység és rajzos ábrázolás tekintetében.
⎯ A kiállító terem bels ő forgalma egyirányú.
Oktatási segédanyagok:
A látogató központ csoportokat is fogad, melyek számára a szeminárium teremben tartanak játékos
foglalkozásokat és audiovizuális bemutatókat.
A csoportok számára a látogató központ több nyel ven munkafüzetet, fénymásolt oktatási segéd-
anyagot is készít, mely segíti a tanárokat az oktatásban, a diákokat pedig a tanulásban.

Moors Valley Country Park and Forest, Anglia
A 750 ha-on elhelyezked ő területen hajdan mocsár és erd ő volt található. A park a nemzeti parkok
és a regionális természetvédelmi felügyelet alá tartozik. A park fejlesztéséhez és fenntartásához a régió és a helyi vállalkozások és civil klubok adományai járulnak hozzá. A park látogatása ingye-nes, viszont a parkoló használatáért fizetni kell. Az alapparkoló mellett tartalék parkolót is kialakí-
tottak. A parkolókat nem őrzik.
A parkot évente kb. 850 000 f ő látogatja. F őleg családok és diákok jelentik a célcsoportot.
A park nincs körbe kerítve. A szolgáltató hely iségek, mint az információs pont, a teázó, az aján-
déküzlet, WC és a kerékpárbérlés egész évben regge l 9.30-délután 4-ig tart nyitva, nyáron legké-
sőbb 8 óráig.
A teázó fedett nagy terét gyakran használják nagy rendezvényekre is. A teázót és az ajándék üzletet
bérlők üzemeltetik.
A látogatók behozhatják a kutyáka t a parkba, de, hogy utánuk elta karítsanak, arról maguknak kell
gondoskodniuk. A park sétaútjainak mentén nincsen ek szemetesek elhelyezve, ezért a vendégeket a
táblákon és a prospektusokon figyelmeztetik a rra, hogy a hulladékot mindenkinek magával kell
vinnie.
A parknak saját oktatási programja van. A park a mozgáskorlátozottak számára is könnyen bejárható. Rendelkezésre állnak olyan tandem
kerékpárok, amelyek els ő tagját a tolókocsik jelentik.
A park több pontján barbecue piknik helyek á llnak rendelkezésre. A park programkínálata:

164
7 különböz ő sétaútvonal:
⎯ Játékok útja (1,5 km, 45 p.), az útvonalon 7, az erd ő témájához köt ődő fa játszótér található.
⎯ Tree Top trail (0,5 km, 20 p.), 200 m hosszan kialakított faszerkezetes építmények keresztül
jut el a látogató az erd ő korona szintjébe. A tree top ösvény szélessége egy személyes áthala-
dásra tervezett. Id őnként kiállók biztosítják a bámészkodást, illetve az el őzés lehetőségét.
⎯ Vízi és vízparti világ (1,2 km, 30 p.)
⎯ A vizes él őhelyek felfedezése, vezet ő kiírások segítségével.
⎯ Kilátótól, kilátóig (5 km, 1,5 óra)
⎯ Fotó- és kilátópontok bejárása.
⎯ Séta erdőkön, mezőkön (5 km, 1,5 óra)
⎯ Hosszú erdei séta (8 km, 2 óra)
⎯ Családi túraútvonal (2,4 km, 1 óra)
⎯ Kvíz túra, melyhez az információs pontnál munka lap kapható. A munkalap ingyenes, az út vé-
gén a kérdésekre adott válasz ok a látogató központban ellen őrizhetők.
4 kerékpáros útvonal:
A kerékpárok csak a kaviccsal szórt útvonalakon és a makadám utakon engedélyezett. A különböz ő
útvonalakat hosszúk és nehézségi fokuk szerint különböztetik meg.
1. 3,2 km
2. 2,4 km
3. 1,6 km
4. 3,2 km (40 perct ől- 2 órás programig)
Ajánlott tematikus programok: (éves eseménynaptárba foglalva) A Moor Walley minden vasárnap délel őttjére ajánl programokat, els ősorban a gyermekes csalá-
doknak. A legérdekesebb ajánlatok:
⎯ Fa és sövényültetés, szakember segítségével és magyarázatával.
⎯ Tájékozódás az erd őben, játékokkal.
⎯ Ki tud többet az er
őről, kvíz sétány.
⎯ Találkozás az állatokkal, bemutató, állatsimogató.
⎯ Mountain bike délel őtt.
⎯ Wild life watching.
⎯ Nyomolvasás vezet ővel.
⎯ Menedék készítés a természetben.
⎯ Térképolvasás alapjai, segítséggel.
⎯ Vadvilág fotókiállítás.
Esti programok:
⎯ Mesék, dalok az erd őből.
⎯ Mesemondás könyv nélkül, alapfogások a szül őknek.
Gyermekprogramok: (napk özben, jelölt napokon)
⎯ Állatmesék, közben állatmaszk készítés (1 óra)
⎯ Tavaszi szafari, a kirándulás után híradás készítése a látottakról.
⎯ Fafaragás, kosárfonás.
⎯ Elsősegély háziállatoknak (állattartás, viselkedés)
Horgászat (tanítás és engedélyek kiadása meghatározott he lyszínekre, a park által prospektuson is
megjelenített szabályok betartásával.)

165
Zenei programok
Kerékpáros programok , kirándulások vezet ővel.
A programokra el őre be lehet jelentkezni, vagy ha mé g van szabad hely, a helyszínen csatlakozni.
A park ajánlja azt az oktatási csomag ot, amely részben a park területén, részben pedig a régió több
természetvédelmi bemutató pontján zajlik. A cso magok korosztályonként különböznek. A csoma-
gokból a pedagógus kiválaszthatja a csoport számára megfelel őt és a mellékelt jelentkezési lapon
jelentkezhet a programra. A programokon helyi vezet ő segíti a pedagógus munkáját. A programon
való részvételért fizetni kell.

Glacier National Park Visitor Center – virtuális látogatóközpont
A Glacier Nemzeti Park Kanada és az Egyesült Á llamok határán található park, része a Waterton-
Glacier Nemzetközi Béke Parknak. Maga a park egy hatalmas nemzetvédelmi terület. A parkot
több kisebb területre osztották így könnye bb az egyes attrakciók helymeghatározása.
A látogató központ egy virtuális központ. Az olda l több szolgáltatást kínál területi csoportosítás-
ban.
A honlapon megtalálható szolgáltatások:
⎯ Térképek, brosúrák
⎯ Szórakozási lehet őségek (kempingezés, lovas-, gyalogos-, biciklis- túrázás, horgászat, csóna-
kázás, terepsízés)
⎯ Információk az él ővilágról, geológiáról és a park történelmér ől
⎯ Információ a szállásokról, buszok és hajók közlekedésér ől, ló bérlés és túravezetés lehet ősége-
iről
⎯ Ajándék- és vegyesboltok
⎯ Fotók

166
M4 MELLÉKLET – TURISZTIKAI ATTRAKCIÓK MIN ŐSÍTÉSE
KÜLFÖLDÖN
A munka célja:
⎯ Annak feltérképezése, hogy a nemzetközi gyakorla tban kialakult-e, és ha igen, hogyan m ű-
ködik a turisztikai attrakciók menedzselésének és min ősítésének rendszere?
⎯ A nemzetközi gyakorlat bemutatásával alátámasztani azt, hogy miért fontos feladat, milyen
előnyökkel jár a turisztikai attrakciók menedzselési és min ősítési rendszerének kialakítása
és működtetése.
⎯ Egy olyan m űködő rendszer és konkrét mintaprogram bemutatása, amely elméleti és gya-
korlati tapasztalati hátterével hozzásegít a megye saját attrakciómenedzsment és min ősítési
rendszerének kiépítésében.
Munkamódszer:
Internetes kutatás eredményeként több európai országos turisztikai tanácsot kerestünk meg e-
mailben. Megkeresésünkre Új-Zéland, Anglia és Skócia turisztikai tanácsa jelezte, hogy náluk léte-
zik a turisztikai attrakciók min őségbiztosítási rendszere. A rendszer részletes bemutatására a Skóci-
ai Turisztikai Bizottság (Scottish Tourist Boar d) tudott részletes információval és kiadvánnyal
szolgálni.

Skót Min őségbiztosítási rendszer

A Turisztikai Attrakció Min őség Biztosítási Rendszert (Visitor Attraction Quality Assurance
Scheme) 1995-ben hozta létre a Skót Turisztikai Bizottság (Scottish Tourism Board). A hálózatot
ugyanez a bizottság üzemelteti és finan szírozza. A rendszer egy független min őségbiztosítási díjat
biztosít az attrakciók üzemeltet őinek. Azonos elvek, elbírálási rend szer alapján, Angliában is haté-
konyan m űködik a turisztikai attrakciókat min ősítő rendszer, azzal a különbséggel, hogy ott nem
osztályozzák az attrakciókat, egy min őségi kategória létezik.
A rendszernek három f ő célja van:
⎯ Biztosítsa a látogatóknak, hogy megkülönböztethet őek legyenek azok az attrakcióhely-
színek, látogatóközpontok, amelyek a megkívánt min őséget nyújtják a szolgáltatások és
az erőforrások területén.
⎯ Segítsen az attrakció üzemeltet őjének hatékonyabban reklám ozni magát azzal, hogy biz-
tosít egy hivatalos, független elismerést az attrakcióról.
⎯ Támogassa és elismerje a standardok fejlesztését a turisztikai szakmán belül.
A rendszer el őnyei az üzemeltet ők számára:
⎯ Ez a díj egy biztosíték a látogatók számára, hogy egy ellen őrzött attrakció helyszínre
lépnek be. A garantált min őség, szolgáltatási kör biztosításának el őnye az üzemeltet ő
számára a forgalom növekedésében, összetét elének javulásában mutatkozik meg.
⎯ A rendszer információt ad az üzemeltet őknek a fejlesztésekhez segítséget adó szerveze-
tekről, egyénekr ől.

167
⎯ A díjazott helyszín megjelenik minden olyan kiadványban, amit a STB és a regionális tu-
risztikai szervezetek kiadnak. A min őségbiztosítási rendszer jelképei jól ismertek a láto-
gatók között.
⎯ A díjhoz kapcsolódóan promóciós segédanyagoka t is mellékelnek (ablakmatrica, poszter,
bizonyítvány stb.), amelyek hasznos reklámtárgyakként funkcionálnak.
⎯ Hivatalos útjelz ő táblák (a min őségbiztosítási rendszer emblémájával ellátott) biztosítása
térítés ellenében az üzemeltet ők számára, amelyekért a helyi önkormányzatnál lehet je-
lentkezni. Elhelyezési helyében a kiküldött Min őségügyi Tanácsadó adhat segítséget. Az
egységes arculatot követ ő, hivatalosan engedélyezett táblák segítik a tájékozódást.
Hivatalos útjelz ő táblák típusai:
⎯ Figyelemfelhívó, irányjelz ő egy régió/település határában a különböz ő attrakciókategóri-
ákra (látogatóközpont, múzeum, stb.)
⎯ Konkrét attrakcióhelyszín irányának és távolságának jelzése.
⎯ Tervezett attrakció helyszínét, az attrakció témáját, nyitás idejét jelz ő figyelemfelkelt ő
tábla.
⎯ Ideiglenes helyszínek felé irányító táblák.
Táblát csak min ősített helyszín igényelhet. Amennyiben a min ősítési rendszer tagságot az attrak-
cióhelyszín elveszti, a táblát el kell távolítania.
Az attrakciómin ősítési rendszer m űködése
Belépés A rendszerhez való csatlakozás önkéntes, a min ősítést a Skót Turisztikai Bizottság Min őségügyi
Ellenőrei végzik. A rendszerhez való csatlakozás els ő lépése, egy jelentkezési lap kitöltése. A hely-
szín minősítése helyszíni látogatás alapján történik. Az ellen őrzés végén az ellen őr egy szóbeli ösz-
szegzést ad a vezet őnek. A látogatást követ ően egy írásbeli értékelés is készül. A díj besorolására
tett javaslat szintén írásban történik.
A kritériumok betartásának ellen őrzése
A rendszerhez tartozó helyszíneket az ellen őrök kétévente ellen őrzik, felülvizsgálják. Az ellen őrzés
minden el őzetes bejelentés nélkül történik, így olyan mi ntha egy látogató végezné a felülvizsgála-
tot.
A működés finanszírozása – Tagsági díjak, eljárások költségei
A kétéves tagságot egy Ł132-os (53000 Ft) tagdíj befizetése után lehet kérni. A tagdíj tartalmazza a
látogatás költségét is. Ha valaki nem elégedett a hozott döntéssel egy második látogatást is kérhet
Ł75-os (30000 Ft) áron. Ha az üzemeltet ő még mindig nem elégedett a hozott döntéssel, akkor kér-
heti a STB Felügyel ő Bizottságát egy újabb ellen őrzésre. Itt már a bizottság egy tagja is jelen van
az ellenőrzés során. A végs ő ítéletet az ő beleegyezésével adják.
Feljebblépés az osztálybasorolási rendszerben
A rendszer támogatja a fejl ődést. A fels őbb szintre lépést segítik a STB tanácsadói. Lehet őség van
tanácsadói látogatást is kérni ( Ł75). Az üzemeltet őknek megéri a min őségi javítás, hiszen a STB
marketing tevékenysége látogatószám növekedést hozhat. A STB saját kiadványaiban rendszeresen
reklámozza a tag attrakcióhelyszíneket.
Ezeken keresztül szereznek tudomást a látogatók az attrakciókról.
AZ ATTRAKCIÓK MIN ŐSÍTÉSE
A besorolás a jól ismert szállodai besorolási rendszeren, a csillagjelzéseken alapul. A min ősítés
maga egy 5 fokozatú osztályzási rendszer, ahol az egyes szinteket csillagok jelezik.
***** Kimagasló, Világszínvonalú **** Kiváló *** Nagyon Jó ** Jó
* Elfogadható

168
Ahhoz, hogy elérjük valamelyik szintet, teljesíte ni kell a kritériumok egy bizonyos százalékát. 1
csillaghoz 55%-63%-ot, 2 csilla ghoz 64%-70%-ot, 3 csillaghoz 71%-77%-ot, 4 csillaghoz 78%-
84%-ot, 5 csillaghoz 85%+ kell elérni.
Az osztályzást egészítik ki az attrakciók kategóriái. Ezek a kategóriák megjelennek a díjat jelképe-
ző emblémán, melyet az attrakcióhelyszín minden információ- és reklámhordozóján megjeleníthet.
A kategóriák:
⎯ Látogató Attrakció (Visitor Attraction)
⎯ Pihenő Központ (Leisure Center)
⎯ Művészeti Hely (Arts Venue)
⎯ Turista/Ajándék Bolt (Tourist Shop)
⎯ Sport/Szabadid ő Központ (Activity Center)
⎯ Kert (Garden)
⎯ Túra (Tour)
⎯ Kastély (Castle)
⎯ Történelmi Ház (Historic House)
⎯ Múzeum (Museum)
⎯ Történelmi Attrakció (Historic Attraction)

A minősítés kritériumrendszere
A kritériumrendszer egy általános, mindenkire vonatkozó és egy, a különböz ő attrakciókategóriák-
ra kidolgozott specifikus kritériumrendszeren alapul. Az általános kritériumok témakörei:
⎯ A látogatók érkezése el őtt nyújtott szolgáltatások
⎯ A látogatók érkezésekor nyújtott szolgáltatások
⎯ Vendéglátás
⎯ Árusítás
⎯ Mellékhelyiségek
Ezeken felül a specifikus kritériumokat négy csoportba osztották az attrakciókategóriák alapján.
1. Látogató Attrakció, Kastély, Múzeum, Történel mi Ház, Túra, Történelmi Attrakció, Arboré-
tum/Park.
2. Pihenő Központ, Sport/Szabadid ő Központ.
3. Turista/Ajándék Bolt.
4. Mű
vészeti Hely.
Általános Kritériumok: (1-12 és 25-44)
A látogatók érkezése el őtt nyújtott szolgáltatások
1. Brosúra, Röplap, Reklámcédulák
⎯ Megfelelő információk (Nyitva tartás, Belép ődíj stb.)
⎯ Használhatóság (Térkép, Idegen nyelv ű szöveg stb.)
2. Út és Irányjelzés
⎯ Tartalom és pontosság.
⎯ Nyitvatartási id őszakok, szezonalitás.
3. Terület Megjelenése
⎯ A bevezet ő utak min ősége, tisztasága, karbantartása.

169
4. Autó Parkoló
⎯ A parkoló terület min ősége, felszíne (anyaga), megközelíthet ősége.
⎯ Jelzések, hogy hova parkoljunk.
⎯ Járművek megkülönböztetése (autó, busz, lakókocsi).
A látogatók érkezésekor nyújtott szolgáltatások
5. Jelzések
⎯ Recepció, Bejárat irányának a jelzése.
⎯ A jelzések érthet ősége, pontossága, több nyelv űsége, tisztasága.
6. Az Épület Megjelenése
⎯ Általános megjelenés, dekoráció, az els ő benyomás.
7. Díjtábla
⎯ Minden árkategória láthatósága.
⎯ A díjtábla elhelyezkedése, min ősége.
8. Magatartása, Személyzeti Hatékonyság
⎯ Barátságos, meleg fogadtatás.
⎯ Milyen információkat adnak a fizetéskor, illetve utána.
⎯ Idegen nyelvek ismerete.
9. Személyzet Megjelenése
⎯ Egyenruha, névtábla.
10. Belső Megjelenés, Recepció területe
⎯ Könnyen megközelíthet ő, látható a fizetési hely.
11. Dekoráció és Karbantartás
⎯ Minőség és állapot.
⎯ Tisztaság.
Vendéglátás
25 Elrendezés
⎯ Megfelelő elrendezése a vendéglátó egységnek
⎯ A bútorok elhelyezkedése, megközelíthet ősége
26 Menükártya Bemutatása
⎯ A menükártya stílusa, min ősége és elhelyezkedése
⎯ Az árak világos feltüntetése
27 Étel Bemutatása és Min ősége
⎯ Étel minősége (hőmérséklet, íz, dekoráció)
⎯ Helyi ízek, f űszerek
⎯ Választék sokszín űsége (egészséges ételek, gyerekadagok)
28 Magatartás, Személyzeti Hatékonyság
⎯ Barátságos, kedves, profi hozzáállás
⎯ Állandó színvonal
⎯ Folyamatosan tisztántartott, leszedett asztalok
29 Személyzet Megjelenése
⎯ Egyenruha, névtábla a vendéglátó személyzetre vonatkozóan

170
30 Légkör
⎯ Ez létesítményt ől függ
⎯ Zaj szint, Zene, berendezés és bútorok stílusa
31 Dekoráció és Karbantartás
⎯ Minőség és állapot a vendéglátásra vonatkozóan
32 Tisztaság
⎯ Különös tekintettel a konyhai higiénia betartása
Árusítás
33 Elrendezés
⎯ Megfelelő mennyiség ű terület a vásárlóknak (f őleg ha zsúfolt)
⎯ A bolt méretének és típusának megfelel ő elrendezés
⎯ Az árusítás az erre elkülönített helyen történik
34 Kereskedés
⎯ Megfelelő áruválaszték az attrakció méretéhez és típusának igazodóan
35 Bemutatás
⎯ Az áruk vonzóan és megfelel ően vannak kiállítva, az árak jól láthatóak
⎯ A bemutató egységek min ősége
⎯ Hasonló termékek együtt vannak-e bemutatva
⎯ Nagyobb boltokban a termékcsoportok helyének jelzése
36 Magatartás és Személyzeti Hatékonyság
⎯ Barátságos, figyelmes, profi stílus
⎯ Jó termékismeret
37 Személyzet Megjelenése
⎯ Egyenruha, névtábla az árusítószemélyzetre vonatkozóan
38 Dekoráció és Karbantartás
⎯ Minőség és állapot az árusító helyekre vonatkozóan
39 Tisztaság
⎯ Különös figyelemmel az árusító polcokra és eladótérre
Mellékhelyiség
40 Elrendezés
⎯ Egyértelm ű jelzések az elhelyezkedésre vonatkozóan
⎯ Elegendő hely a használathoz
⎯ Az ajtónyitás ne okozzon elakadást (forgalomban)
41 Tartozékok és Kellékek
⎯ Fülkék, világítás, szell őzés és segédberendezések min ősége
⎯ Megfelelő tartozékok (szemetes vödör stb.)
42 Dekoráció és Karbantartás
⎯ Friss, fényes és karbantartott festés
⎯ Zárak, csapok, akasztók karbantartása
⎯ Elektromos eszközök, konnektorok karbantartása
⎯ Megfelelő dekoráció
43 Ellátás szintje
⎯ Megfelelő mennyiség ű mosdó

171
⎯ Csecsemő szoba és gyerek helység
⎯ Állandó szappan, törölköz ő, WC papír utánpótlás
44 Tisztaság
⎯ Állandó takarítása a fülkéknek, mosdókagylóknak, WC csészéknak

Specifikus kritériumok az I.-es kategóriához (13-24.) (Látogató Attrakció, Kastély, Múzeum, Történel mi Ház, Túra, Történelmi Attrakció, Arboré-
tum/Park)
13. Tájékoztatás
⎯ A biztosított információk hitelesek, pontosak, érthet őek, naprakészek.
⎯ Az idegenvezetés érthet ő.
⎯ Az attrakció összhatása, megértése.
14. Elrendezés
⎯ Megfelelő elrendezés az attrakció típusához igazodva.
15. Közönség
⎯ Az előadásokat a széles közönség is megérti.
⎯ Az előadások minden korosztályt elérnek (id ős, gyermek).
⎯ Idegen nyelvek ismerete.
16. Bemutatás/Információ
⎯ Könnyen követhet ő és érthető bemutatás a helyi attrakcióról.
⎯ Lehetőség a bővebb információszerzésre.
17. Prezentáció
⎯ Az alkalmas média megválasztása.
⎯ Technikai színvonal a prezentáció közben (grafikonok, fotók).
⎯ Az élmény min ősége és felépítése.
18. Dekoráció és Karbantartás
⎯ Minő
ség és állapot az attrakcióhoz kapcsolódóan.
⎯ A prezentációs terület karbantartása.
19. Személyzeti Magatartás, Hatékonyság és Tudás
⎯ Barátságos, figyelmes, profi stílus.
⎯ Hatékony és magas színvonalú gyakorlat a kérdések kezelésére.
20. Személyzeti Megjelenés
⎯ Egyenruha és Névtábla.
21. Idegenvezet ő és Egyéb Személyzet
⎯ Több nyelv ű idegenvezetés biztosítása.
⎯ A bemutatás min ősége és szakszer űsége.
⎯ Speciális igények kielégítése.
22. Belső jelzések (iránymutatás)
⎯ Könnyű kezelhetőség, érthet őség.
⎯ Az információ elrendezése, min ősége, többnyelv űsége.
23. Egyensúly
⎯ Megfelelő egyensúly az egyéni elemek és az egész „téma” között.
24. Tisztaság

172
Ezen kritériumok alapján hozzák meg az ellen őrök a döntést. Azok a kritérium pontok, amelyek
nem alkalmazhatók az egyes attrakció helyszíneke n azokat a pontokat nem veszik figyelembe, így
az nincs negatív hatással az ítéletre.
Egy skót példa:
Edinburgh-i Kastély – Skócia
A Skóciai Edinburgh-i Kastély az egyik leglátogato ttabb turista attrakció a világon. Évente több
millió látogatót vonz a kastély és környéke. A szikla, amin a kastély áll, már Kr.e. 800-ban is lakott volt. Az évszázadok során folyamatosan építették és b ővítették az éppen uralkodó királyok. A hu-
szadik században már f őleg a látogatók vették birtokukba a kastélyt és környékét. Itt őrzik a skót
királyi koronázási ékszereket, „A végzet kövét” (The Stone of Destiny) és a híres Mons Meg ágyút. A Skót Nemzeti Harcászati Múzeumnak is ez a k astély ad helyet. Az attrakció elnyerte az
UNESCO Világörökség Díját.
A kastély üzemeltet ője jelentkezett a min őségbiztosítási rendszerbe, a Skót Turisztikai Tanács 5
Csillaggal jutalmazta az attrakciót „kastély”kategóriában.
Az attrakcióhelyszín szolgáltatásai a látogatók felé:
⎯ Külön busz- és autóparkoló, illetve mozgássérült parkoló.
⎯ A mosdókban külön megtalálhatók a mozgássér ülteknek fenntartott terület és eszközök.
⎯ Ajándék és könyvesbolt széles választékkal, ahol mozgássérültek is könnyen mozognak.
⎯ Éttermek és kávézók, szintén megközelíthet ők mozgássérültek számára.
⎯ Ékszerbolt, ahol különleges ékszereket árulnak a látogatóknak.
⎯ Lehetőség van idegenvezet ő által vezetett túrákon részt venni.
⎯ 6 nyelvű hanganyaggal vezetett túra (audio guide tour).
⎯ Vakoknak ingyenes braille-írással készült prospektusok, illetve a koronaékszerek máso-
latai.

M5 MELLÉKLET – KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE TURI SZTIKAI STRATÉGIAI PROGRAMJA 2002-2007
1.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
1.6.1.1. Esztergom Várnegyed épületeinek rekonstrukciója
1.6.1.2. Esztergom Duna-part és a Várnegyed ö sszekapcsolása a gyalogos forgalom tekintetében
1.6.1.3. Komáromi Gyógyfürd ő és Strand, valamint körny ezetének továbbfejlesztése
1.6.1.4. Komárom, Monostori-er őd és közvetlen környezetén ek továbbfejlesztése
1.6.1.5. Tata városi parkok, vízfel ületek rehabilitációja, fejlesztése
1.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
1.6.2.1. Turisztikai attrakció helyszín típusok menedzsment kézikönyvének elkészítése
1. Turisztikai célból látogatott
helyszínek állapot javítása és
fenntartása
1.6.2.2. Túraútvonalak, kirá nduló programok érkezési és foga dási helyeinek fejlesztése
2.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
2.6.1.1. Önkiszolgáló városnézés, Esztergom
2.6.1.2. Esztergom – gyógyfürd őfejlesztés
2.6.1.3. Esztergom – Várnegyed épületeinek turisztikai hasznosítása
2.6.1.4. Az Esztergomi Bazilika Nagyszeminárium épületének hasznosítása
2.6.1.5. Természetvédelmi területek turisztikai hasznosítása
2.6.1.6. Komárom Monostori-er őd továbbfejlesztése, a Csillag-er őd turisztikai hasznosítása
2.6.1.7. Tatabánya, Oroszlány bányászati témapark kialakítása
2.6.1.8. Kisbéri Batthyány kastély és környezetének turisztikai hasznosítása
2.6.1.9. Kalandárium – Vértessomló Sport- és Szabadid őcentrum
2.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
2.6.2.1. Tematikus útvonalak és programok kialakítása
2. Turisztikai termékek kialakítá-
sa, szervezése
2.6.2.2. Komárom-Esztergom hosszú hétvégéje
2.6.2.3. Turisták el őtt is nyitott sportcentrumok fejlesztése
2.6.2.4. Családi üdülés vidéken
2.6.2.5. Komárom-Esztergom két keréken
3.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
3.6.1.1. Esztergom: Bazilika, Vármúzeum és Keresztény Múzeum bemutatási és turisztikai szolgáltatásrend-
szerének fejlesztése
3.6.1.2. Komáromi Monostori-er őd bemutatási témáinak b ővítése, bemutatási rendszerének fejlesztése
3.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
3.6.2.1. Turisztikai helyszínek kiállítási, bemutatási technikájának fejlesztése ATTRAKCIÓK,
ATTRAKCIÓ
HELYSZÍNEK FEJ-
LESZTÉSE

1-3.

3. Turisztikai attrakció helyszí-
nek bemutatási rendszerének fej-
lesztése
3.6.2.2. Id őszakosan nyitva tartó bemutatási helyszíneken több nyelv ű, a gyűjteményeket bemutató pultok te-
lepítése

174
4.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
4.6.1.1. Hajóállomások létrehozása a Dunán Esztergomban és Komáromban
4.6.1.2. Hajóközlekedés fejlesztése Budapest-E sztergom és Esztergom-Komárom viszonylatában
4.6.1.3. Direkt turista- és noszt algiavonatok beállítása Budapest-Eszte rgom és Esztergom-Komárom között
4.6.1.4. 10-es út fejlesztése Budapest-Dorog (Esztergom)-Komárom között
4.6.1.5. Kerékpárút hálózat fejlesztése
4.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
4.6.2.1. Turisztikai fogadó centrumok és vonzáskörzetükbe es ő helyszínek tömegközlekedési kapcsolatainak
összehangolása a turisztikai szezonban
4.6.2.2. Kerékpáros közlekedés szolgáltatói felté teleinek kialakítása, a kialakítás támogatása
4.6.2.3. Parkolók b ővítése, min őség javítása a turisztikai attrakciók környezetében
4. Turisztikai fogadó helyszínek
közlekedési kapcsolat-
rendszerének fejlesztése
4.6.2.4. Határátkel őhelyek színvonalának fejlesztése, turisztikai szolgáltatások b ővítése
5.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
5.6.1.1. Látogató központok kialakítása
5.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
5.6.2.1. Turisztikai információs és irányító táblarendszer fejlesztése
5.6.2.2. A turisztikai attrakcióhelyszínek egységes, többnyelv ű turisztikai információs és tájékoztató rendsze-
rének kiépítése
5.6.2.3. Vasútállomások, buszpályaudvarok, benzinkutak és autóspihen ők bekapcsolása a turisztikai irányító-
, információs rendszerbe
5. Turisztikai információs rend-
szer fejlesztése
5.6.2.4. Az információs pontokat és azok tevékenységé t propagáló kommunikációs program elkészítése és
végrehajtása
6.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
6.6.1.1. Esztergom, városrész rekonstrukciók
6.6.1.2. Duna-part tájképi fejlesztése, véd ő- és takaró zónák kialakítása
6.6.1.3. Komáromi belváros és a Monostori-er őd közötti városrész városképi fejlesztése
6.6.1.4. Kisbér belváros városképi fejlesztése
6.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
6.6.2.1. Települések közparkjainak min őségi fejlesztése, turisztikai látványelemek és bemutató rendszer
adaptálása
6.6.2.2. Virágosítási program, virágosítási verseny megszervezése a megye egész területén
6.6.2.3. Turisztikailag frekventált városokban elhelyezked ő ipari területek takarása TURISZTIKAI
INFRASTRUK-
TÚRA, ÉS A TU-
RIZMUS
KÖRNYEZE-
TÉNEK FEJLESZ-
TÉSE

4-7.

6. Tájkép-, településkép tervezés,
természetvédelem alatt álló terü-
letek hasznosítása
6.6.2.4. Turisztikai helyszínek, objektumok díszkivilágítása

175

7.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok:
7.6.1.1. Esztergom szállodai fér őhelyeinek b ővítése
7.6.1.2. Bábolna kereskedelmi szálláshelyeinek b ővítése
7.6.1.3. Komárom – gyógyszálló építése
7.6.1.4. Komárom, Monostori-er őd strukturált szálláshelyfejlesztés
7.6.2. Témaspecifikus stratégiai alprogramok:
7.6.2.1. Vendéglátó kínálatfejlesztés támogatása
7. Strukturált szálláshely, keres-
kedelmi és vendéglátó kínálat
fejlesztése
7.6.2.2. Kereskedelmi árukínálat, helyi termékek pi acra vitelét támogató rendszer kialakítása és annak m ű-
ködtetése
8.6.1. Megyei szint ű turisztikai marketing stratégia és feladatterv elkészítése 8. Turisztikai kereslet javítása,
marketing 8.6.2. A megye turisztikai marketingért felel ős szervezeti háttérének kialakítása
9.6.1. Alapelvek, feladatok és lehet őségek megfogalmazása a megyei s zervezetrendszer kialakításához
9.6.2. Feladatkör meghatározása önkormányzati turizmus felel ősök számára
9.6.3. Együttm űködési területek a megyén belül és az országos szakmai szervezetekkel
9.6.4. A megye képviselete nemzetközi, országos és regionális szervezetekben 9. A turizmus szervezeti és m ű-
ködési rendszerének fejlesztése
9.6.5. Lobbi-fórumok m űködtetése a különböz ő célterületeken
10.6.1. Terület specifikus stratégiai alprogramok: –
10.6.2. Téma specifikus stratégiai alprogramok:
10.6.2.1. Turisztikai oktatási, képzési igények prognosztizálása, képzések támogatása
10.6.2.2. Turizmus szakmai tréningek, továbbképzések, információs fórumok kialakítása
10.6.2.3. Helyi szakemberek hely i foglalkoztatásának támogatása 10. Humánpolitikai intézkedések,
szakmai felkészültség feltételei-nek biztosítása

10.6.2.4. Önkormányzati szakreferensek képzése, továbbképzése, incentive programok szervezése részükre
11.6.1. Háttértelepülések turisz tikai szerepének meghatározása A TURIZMUS
HOSSZÚTÁVÚ
FENNTARTHA-
TÓSÁGÁNAK BIZ-
TOSÍTÁSA

8-11.
11. A turisztikai fogadó helyszí-
nek környezetében lév ő háttérte-
lepülések feladatinak és turiszti-kai szerepének kidolgozása 11.6.2. A háttértelepülések érdekvédelmi szervez ődései és fórumai

176

12. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetem fejezem ki valamennyi kollégának, munkatársnak és szakembernek, a doktori képzés vezet őinek és tanárainak,
a vizsgabizottságok tagjainak, az opponenseknek, továbbá minden családtagnak, ismer ősnek és barátnak,
aki – a maga módján – közvetlenül vagy közvetve segített az elmúlt években és évtizedekben
abban, hogy ez a kutatás és ez a disszertáció elkészülhetett.
Mindenkit felsorolni lehetetlen, így a teljesség igény nélkül álljon itt néhány név: Dr. Gidai Erzsébet egyetemi tanár, a NYME KTK Doktori Iskola vezet ője,
Dr. Herczeg János intézetigazgató egyetemi ta nár, NYME Doktori Iskola Gazdasági folyama-
tok elmélete és gyakorlata doktori (PhD) progr amja Vállalkozás gazdaságtan és menedzs-
ment alprogram alprogramjának vezet ője,
Dr. Rétvári László egyetemi tanár, NYME Sopron Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár, az MTA doktora, NYME Sopron Dr. Szabó Géza PhD, tanszékvezet ő egyetemi docens, PTE Pécs
Pakainé dr. Kováts Judit egyetemi docens, témavezet ő, NYME Sopron
Égető Erika, a NYME KTK Doktori Iskola titkára,
Dr. Lengyel Márton rektor, Heller Farkas F őiskola (Budapest), a MATÚR elnöke
Dr. Csizmadia László f őiskolai tanár, BGF KVIF (Budapest), a FATOSZ elnöke
Meszter László ügyvezet ő, Inn-Side Tanácsadó Kft. (Budapest), az OIB tagja,
Nyíri Zsuzsa tanácsadó, Inn-Side Tanácsadó Kft. (Budapest), Benkő Ferenc, a kutatás id őszakában a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Titkárságának vezet ője
(Tatabánya), jelenleg Neszmély polgármestere
Pokriva Márta, a kutatás id őszakában a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat (Tata-
bánya) idegenforgalmi referense, jelenleg az Alfa Art Hotel (Budapest) munkatársa
Segítségüket és támogatásukat nagyra értékelem, és ismételten köszönöm. Sopron, 2006. május Dr. Fekete Mátyás