Tartalomjegyzék [305632]

Tartalomjegyzék

Bevezető

Az államvizsga dolgozatom a római és a görögkatolikus egyházak zenéjének különbségeiről és hasonlóságait vizsgálja. Sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen vallású vagyok. Mikor azt válaszoltam, hogy magyar görög katolikus, mindenki csodálkozva nézett és kérdezték: olyan is létezik? Mások meg azt kérdezték, [anonimizat] a ró[anonimizat]ás?

Első éves egyetemistaként zenetörténetből tanultunk a bizánci zenéről, és amikor a tropár szót meghallottam, rémlett, hogy a görögkatolikus szertartásban van egy ilyen szó, de nem tudtam hogy mi a jelentése. Akkor fel is szólaltam. Nagyon megtetszett és különös módon érdekelni kezdett a téma.

Már akkor feltűnt, hogy sok olyasmi van a bizánci zenében, ami hasonló ahhoz, amit minden vasárnap a templomban hallok. Kisebb koromban nem tudtam szinte semmit a vallás történetéről, arról, hogy a liturgia, amire minden vasárnap jártam miből [anonimizat] jött létre. Ugyanakkor ez valahol mindig is érdekelt. Mindezek mellett a témavezető tanárnőm javasolta, hogy az ortodox vallást is foglaljam bele a szakdolgozatomba, mivel e nélkül nem lehet a görögkatolikus vallásról sem beszélni, hiszen például ugyanaz a miserendje.

Dolgozatom három nagy fejezetből áll.

Az első egy törté[anonimizat] röviden bemutatom a kereszténység kialakulását, és arra is kitérek, hogy miként jött létre a dolgozatomban vizsgált három egyház. Így például mélyebben belementem a vallások közötti vitákba, az egyházszakadásba. Mivel azonos gyökerű egyházakról van szó, ezért fontosnak tartom leírni azok hasonlóságait, ugyanakkor mind történeti, mind földrajzi, mind kulturális értelemben, a zeneit is beleértve, ezen felekezetek liturgiája s így zenéje is számos fontos különbséget is mutat.

A második fejezetben röviden bemutatom a misék menetét, egy táblázat formájában összehasonlítom mindhárom liturgiát. Ugyanakkor találtam egy kiváló szemléltető ábrát arról (sajnos csak román nyelven volt számomra elérhető), hogy az egyházszakadás óta, hogyan és mikor alakultak ki a különböző keresztény gyökerű vallások. A mellékletben feltüntetem a három vizsgált felekezet miserendjét és folyamatát, beleértve azok zenéjét is.

A [anonimizat]őhöz némiképpen hasonló módon történeti szempontból – tehát idő[anonimizat] át a három egyház zenéjét, azok kialakulását, sajátos vonásait, beleértve a liturgiában való szerepet, a különböző éneklési formákat, hangrendszereket, lejegyzés. stb. [anonimizat] érdeklődésem központjában a görögkatolikus liturgia zenéje áll, ugyanakkor ennek kialakulását nem lehet sem a katolikus, sem az ortodox vallástól mereven elválasztani, ezért ebben a fejezetben jóval nagyobb szerepet kap a keleti egyházak zenéjének ismertetése.

[anonimizat] a görögkatolikus egyházi zenéről nagyon kevés forrás állt a rendelkezésre, ezért többnyire az ortodoxiáról szóló forrásokra hagyatkozom. Ugyanakkor, mivel e két egyház liturgiája és zenéje nagymérté[anonimizat]ért nem tárgyalom külön őket, ugyanakkor az eltérésekre a dolgozat folyamán külön felhívom a figyelmet.

1. A Keleti és Nyugati egyházak történeti bemutatása

1.1 A Keleti és Nyugati egyházak kialakulásának rövid ismertetése

Sokan egyáltalán nem ismerik a görögkatolikus egyházat, összekeverik a görög keleti egyházzal. Még a pápalátogatáskor is előfordult már, hogy a tv és a rádió is görög keletieknek nevezte a görög katolikusokat, ezért fontos bemutatni azt, hogy az egyetemes egyházból, hogyan alakult ki a keleti és nyugati része.

Diocletianus császár, már uralkodása kezdetén 285-ben megosztotta az uralmát, mivel felismerte, hogy túl nagy a Római Birodalom, és egyetlen ember képtelen egy ilyen hatalmas birodalmat egyedül kormányozni. A birodalom egységének a fenntartása miatt, Maximianus társcsászárral megosztotta a birodalmat. Maximianus lett a nyugati birodalom császára, Diocletianus pedig megtartotta a keleti tartományokat. Mint ahogy már följebb is említettem, a kereszténység mindig alkalmazkodott a Római Birodalomhoz, ennek függvényében a római birodalom keleti és nyugati részre osztásánál, az egyetemes egyházon belül keleti és nyugati joghatósági területek alakultak ki.

A római birodalom története abban az értelemben is összekapcsolódik a keresztény egyházéval, hogy annak politikai változásai nagy hatással voltak utóbbira.

Krisztus eljöveteléhez képest az általa tanított és a tanítványai által megalapozott keresztény egyház viszonylag későn, a IV. század elején vált elfogadottá. A hívek kezdeti üldöztetésének és meghurcolásának Nagy Konstantin bizánci császár vetett véget a 313-ban kiadott rendeletével, amelyben megtiltotta a keresztények elleni erőszakos fellépést és igyekezett érvényre juttatni a keresztényi erkölcsöt a birodalomban.

Sok emberben megfogalmazódhat a kérdés, hogy melyik egyház volt az első: a keleti vagy a római. Mint ahogy látjuk, az egyetemes, egyetlen egyházon belül a görögöknek, és rómaiaknak nevezett keleti és nyugati egyházak kialakulása egyszerre, egyidőben kezdődött meg. A keleti és nyugati egyházak is ugyanazt a hitet vallották, elismerte, hogy a pápa az egész egyház feje, keleten azonban a pápa mellett a pátriárkának volt a legnagyobb tekintélye az új fővárosban, Bizáncban vagyis Konstantinápolyban.

Bár a hagyományos keresztény felekezetek ugyanabból a tanításból eredeztethetők, a történeti-politikai változások miatt különváltak és ez fejlődésükben, többek között zenéjükben is tetten érhető. Ebben legalább két fontos esemény játszott meghatározó szerepet: a római birodalom bukása és részekre szakadása, valamint a 11. században bekövetkezett egyházszakadás.

A nyugati és keleti egyház közötti eltérések abból erednek, hogy a római egyház a maga szempontjaiból ésszerű változásokat, újításokat vitt be az egyházba, amiket a hagyományaihoz ragaszkodó keletiek nem fogadtak el. A Római egyház beiktatta az egyik legfontosabb és leglényegesebb dolgot, ami a Hiszekegyre vonatkozott, mégpedig, egy „Filioque” szót, ami azt jelenti, hogy a szentlélek nemcsak az Atyától hanem a Fiútól is származik. Ezzel Jézus Krisztus istenségét akarták kihangsúlyozni, mivel nyugaton még az arianizmusnak nevezett csoport tevékenykedett, akik Jézus istenségét tagadó csoport volt.

Róma megtiltotta a papjainak a nősülést, mivel a Római egyháznak a legfőbb feladatának tekintette azt, hogy a nyugaton a népvándorlás során letelepedett népek megtérítése. Ezek közé azonban nem vihettek családot, mert néha veszélyes helyzetek alakultak ki. Sőt sokszor életveszélyben is voltak, mivel nem volt pénzük, ezért a kenyerüket is sokszor favágással, vagy egyéb hasonló kétkezi munkával tudták megszerezni. A kovásztalan kenyér használatát is bevezették a liturgiába, hogy a minden napi kenyértől tudják megkülönböztetni.

A mise nyelve a nyugati egyházban az elterjedt triglosszia elve, ami azt jelenti, hogy csak három féle nyelven misézhetnek a papok, azokon a nyelveken, ami a keresztfa feliratán olvasható volt, héberül, görögül, és latinul. A nép nyelvét a liturgiában nem volt szabad használni.

A sok újítások mellé, igen súlyos politikai személyi és politikai ellentétek is járulnak, ami ahhoz vezetett, hogy az egységes egyház két része elszakadt egymástól, amely 1054-ben keletkezett be.

1.2 A római egyház

A népvándorlás maga alá temette a Római Birodalmat, a kereszténység azonban, ha súlyos küzdelmek árán is, de túlélte azt. Az elnéptelenedő városokban és környékükön a püspökök irányították az életet, gondoskodtak az élelmezésről, a kereskedelemről, az iskolákról; megvédték a várost a támadásokkal szemben, gondozták híveik lelki életét. A püspöki katedrálisok mellett újraindult az élet, kereskedők, iparosok telepedtek le. Nyugaton tehát a városok püspökei testesítették meg a kereszténységet és a római civilizációt a betörő barbárokkal szemben, akik hol erőszakos, hol türelmesebb magatartást tanúsítottak a római egyház iránt.

A volt birodalom területén öt városnak: Róma, Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem és Konstantinápolynak kiemelt szerep jutott, mert ezek keresztény közösségeit apostolok alapították. Főpapjaikat patriarcháknak nevezték, és az egész kereszténység legfőbb elöljáróinak tekintették őket. Róma püspökei ugyanakkor egyre gyakrabban hangoztatták, hogy az egyházat Krisztus útmutatása szerint Szent Péter, a legelső apostol alapította, az ő utódai a pápák.

Római egyház helyzete akkor szilárdult meg, de ezzel változott is meg gyökeresen, amikor a pápaság a frank népcsoporttal szövetségre lépett. Az ariánusok Róma elfoglalására készültek, a pápa segítséget kért, a keresztény, de még megkoronázatlan frank uralkodótól. Kis Pippinhez fordult segítségért, akivel majd semmivé tette a longobárd királyságot. A longobárdok legyőzése után a pápa Kis Pippint királlyá avatta.

Ezzel 754-ben Közép-Itáliában létrejött a Pápai Állam, de erre az új államra leginkább Konstantinápoly neheztelt. 800-ban a pápa Rómában császárrá koronázta Kis Pippin fiát, Nagy Károlyt ezzel tovább rontva a pápaság és Konstantinápoly viszonyát. Az új államalakulatnak világi feje a császár, egyházi uralkodója a pápa lett és Szent Római Birodalomnak nevezték. Az új állam és a császárság megkérdőjelezte a konstantinápolyi pátriárka, és a bizánci császár elsőbbségét. A hatalmi és a vallási nézetkülönbségek vezetnek majd az egyházszakadáshoz Róma és Bizánc között.

Az egyházi állam létrejötte lett a stabil egyházi szervezet, a pápaság világi hatalma és tekintélye is növekedett, amely szinte változatlan formában a mai napig fennáll.

A pápa Szent Péter utóda, a római katolikus egyház feje, legfőbb tanítója, törvényhozója. Ő nevezi ki a főpapokat, szentté avathat, új szerzetesrendeket erősíthet meg. A pápát megilleti a legfelsőbb tanítás hatalma, amely szerint a pápa, amikor „Szent Péter székéből” ünnepélyesen kihirdet egy, minden hívő számára követendő, a hitet vagy az erkölcsöt érintő tanítást, tévedhethetetlen, ezért az ilyen pápai döntések végérvényesek. A pápa felségjelvényei a tiara, azaz pápai korona, az egyenes pásztorbot, a fehér palást és a halászgyűrű. A bíborosok a pápai állam hivatali tisztségviselői, a pápa tanácsadói, és az országok egyházszervezetének elöljárói. A pápai szék üresedése esetén csoportjuk választja meg a pápát. Viseletük a bíborszövetből készült palást, a vörös kalap és a zafírgyűrű.

A 8-9. században Nyugat-Európában általánossá vált a dézsma, vagyis a hívők azon kötelessége, hogy évi termésük tizedrészével az egyháznak adózzanak. Az egyház jövedelmét a hatalmas püspöki birtokok is gazdagították, melyek körül éles vita folyt a pápa és a világi uralkodók között. Birtokot ugyanis csak az adott ország uralkodója adományozhatott az egyháznak.

Egész Nyugat-Európában a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett gregorián szertartásrend terjedt el, a miséket – a prédikációk kivételével – latin nyelven tartották.

Nagy Szent Gergely 590-604 között volt pápa. Ő kezdeményezte az egyház dallamkincsének összegyűjtését és rendszerezését, beleértve az akkor használt énekek dallamgyűjteményének összeállítását, ami a XVI. századig változatlan maradt. Ezeket a dallamok a gregorián ének elnevezést kapták, Gergely pápa után, mivel latinul Gregoriusnsak mondják a Gergely nevet. Gergely pápa segítségére volt a rendszerezésben a schola cantorum testülete.

A középkori emberek mindennapjait meghatározták az egyház erkölcsi törvényei. A középkor legsúlyosabb egyházi büntetése a kiközösítés volt. A világi uralkodók világi törvényekkel is biztosították az egyház működését.

A kisebb bűnöktől az ember, gyónással szabadulhatott meg. Az egyház megbocsáthatta a bűnöket, de az ezekért járó büntetést nem törölhette el. A világi életben elkövetett bűn büntetését a purgatóriumban válthatták meg. A Purgatóriumi szenvedés azonban már itt a Földön is megváltható volt valamilyen jócselekedettel: böjttel, imádkozással, jótékonykodással, zarándoklattal.

1.3 A görögkatolikus egyház

A görögkatolikusok a keleti katolikus egyházhoz tartoznak, ami azt jelenti, hogy a pápával teljes egységben lévő sajátjogú egyház, az Anyaszentegyház részegyháza. Uniátus egyházaknak szokás őket nevezni, ami nem összetévesztendő az unitárius szóval, amely egy másik, erdélyi gyökerű ma is működő keresztény felekezet.

Szemben a katolikusokkal a görögkatolikusok már rítusokat és liturgiát használnak. Ugyanakkor látványos különbség, hogy papjaik a felszentelés előtt nősülhetnek, de életállapotukat a szentelés rögzíti, tehát megözvegyülés esetén nincsen lehetőség új házasságra. Válás természetesen nincs, püspök pedig csak nőtlen lehet.

Az ungvári unió révén (1646. április 24.) a görög keleti ortodox papság csatlakozott Rómához, viszont ennek voltak feltételei. „Az első és legfontosabb az volt, hogy a keleti egyház teljes egészében sértetlen marad, a második feltétel az volt, hogy a püspököket az egyház saját szinódusa választja meg, az Apostoli Szentszék pedig megerősíti a harmadik pedig az egyesült papság megkapja mindazon egyházi és világi kiváltságokat, melyekkel a latin szertartású papság rendelkezik.”

Az ortodoxia ennél összetettebb kérdés, mert ortodox irányzata például a protestantizmusnak is van. Az ortodox kereszténység a pravoszláv egyház, de hívják még görögkeletinek is, szintén a keleti egyház része. Szkizmában voltak a Katolikus Egyházzal, de az egyházszakadást 1965-ben feloldotta VI. Pál pápa és I. Athinagorasz konstantinápolyi pátriárka.

Az egyházszakadásnak okát főleg tanításbeli és dogmatikai különbségek jelentették: például az a katolikus dogma, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, nem pedig csak az Atyától. Az ortodoxia ugyanúgy vallja a szentségeket, a Szentírás sugalmazottságát, az utolsó ítéletet és az Istenszülőnek nevezett Máriát is különleges tisztelettel övezik, így egyébként komoly egységben vagyunk velük. Amennyiben a contra indifferentizmus eszméje szerint a (római) katolicizmust tartjuk a tökéletes vallásnak, úgy a sorban rögtön második az ortodoxia, melyben a teológiai és üdvözüléstani különbségek az átlagos hívő szempontjából nem jelentősek. Jelentős különbség ugyanakkor, hogy elutasítják a pápa primátusát.

1.4 Az ortodox egyház

Az „ortodox” ógörög eredetű összetett szó, jelentése igaz hitű Az összetett szó első része az „orthosz” melléknév, amelynek jelentése helyes, igaz, második része a „doksza” főnév, amelynek jelentése gondolat, vélemény, dicsőség, tantétel. Az ortodox tehát igaz hitűt, helyesen gondolkodót, és az ortodoxia az igaz hitet jelenti.

Az ortodox és az ortodoxia kifejezések az ókeresztény időkre nyúlnak vissza. Görög nyelvterületen az ortodoxok önmagukat a szintén görög eredetű katolikus jelzővel is illetik, amelynek jelentése egyetemes. Gyakran szokták az ortodox kereszténységet keleti kereszténységként emlegetni, azonban ez téves megnevezés. Keleti kereszténység néven azért nem említhetjük az ortodoxiát, mert az ortodox kereszténység csak az egyik ága a különböző keleti keresztény irányzatoknak, amelyek nem feltétlenül csupán keleten vannak jelen.

A kereszténység az egykori Római Birodalomban született és terjedt el. A Milánói ediktum 313-ban engedélyezte a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlást. A Nyugat-Római Birodalom bukását követően a keleti és nyugati kereszténység egyre inkább távolodni kezdett egymástól. Az egyházban a különbségek első sorban a filozófiai gondolkodás és ennek során a dogmatika, a rítusok, a misztika, a művészet, az egyházi nyelv (keleten görög, míg nyugaton a latin), az egyházszervezet és az egyházi törvények területein jelentkeztek. Az ellentétek az 1054-es nagy egyházszakadáshoz vezetettek, amely mind a mai napig fenn áll.

Az ortodoxok nem tévesztendők össze a görögkatolikusokkal. A görög katolikus egyház elszakadt az ortodoxiától, elismerte a római pápa főségét, s ennek fejében megtarthatták egyházszervezetüket pl. papi nősülés, istentiszteleti rendjüket, azaz a bizánci rítust. Legtöbb hívük Romániában és Ukrajnában él.

Az ortodox egyházszervezet

Az ortodox egyház egyenrangú, egymástól független helyi egyházakból áll és önálló. A katolikus egyháztól eltérően mindennemű központi irányítás nélkül működik. Minden helyi egyház élén egy főpap áll, aki törvénykezési joggal csak a saját tartományában rendelkezik. Az egész egyházat érintő ügyekben egyetemes zsinatot tartanak az összes püspök részvételével.

Az egyházi tartományok fő püspöke a pátriárka, aki egyben feje a nemzeti egyháznak. A római pápa és a konstantinápolyi pátriárka, az ortodox felfogás szerint egyenrangú, és mint a legrégebbi pátriárkátus feje az összes ortodox egyházban elsőbbséget élvez: "primus inter pares", azaz "első az egyenlők között", amely azonban csak tiszteletbeli elsőbbség. Az ortodox egyház első és legtekintélyesebb vezetője ma a moszkvai pátriárka. A hierarchiában a második fokozat a presbiter, a pap, aki az istentiszteletet végzi. A harmadik a diakónus, aki istentiszteletet önállóan nem végezhet, de a pap mellett segédkezik, lehet nős, de kifejezetten nincs engedélye egyedül a misét végezni

1.5 Kelet és nyugat szétválása

A nagy egyházszakadás 1054-ben történt meg, ahol a bizánci ortodoxia és a latin katolicizmus egysége végleg felbomlott, valójában már századokkal előtte viszályok folytak, ez az évszám csak visszaigazolása volt a szétválásnak. A keleti és nyugati egyház ugyanúgy ragaszkodott a saját rítusaihoz, saját nyelvezetéhez. Úgy három évszázaddal korábban 726-ban már érződött a viszály a keleti és nyugati egyházak között. A képrombolási vita kezdete egyértelművé tette a szétválást.

A 11. századra már annyira elkülönült a két egyház, hogy szinte idegenekké váltak egymás számára. A kapcsolat továbbra is fennmaradt, nagy számban utaztak a két világ között a hírvivők és a zarándokok, de mindenki tudta azt, hogy már nem egy nagy egyetemes valóságként létezett.

2. A Keleti és Nyugati egyházak liturgiájának összehasonlítása

A mellékletben szemléltetem az ortodox, görögkatolikus és római katolikus liturgia teljes menetét. Azért fontos említést tenni a liturgia menetéről, mert az egyházzene a liturgia szerves része. A következő táblázat röviden bemutatja mind a három liturgia menetét.

Táblázatomban ábrázolom a mise főbb pontjai. Látható módon az ortodox egyház miséje a legterjedelmesebb, leghosszabb, a görögkatolikus miserend hasonló az ortodoxéhoz, de mégsem olyan hosszú. a görögkatolikus szertartás egyszerűbb, de csak pár dolog kivételével, szinte megegyezik az ortodoxéval. A római mise, ezeknél sokkal egyszerűbb, érthetőbb. A főbb mozzanatok, mint az Evangélium olvasása, az áldozás és az áldozásra való készületek, egyforma mind a három vallásba, de ezeken kívül nagyon kisebb mozzanatok, amik egyformák. Az ortodox és görögkatolikus szertartások ugyanazon mozzanatait vastag betűtípussal jelöltem. Azok a mise pontok amik egyformák mind a háromban, azokat vastag és dőlt betűtípussal jelöltem.

A következő képpel pedig azt szeretném szemléltetni, hogy az egyházszakadás után, hogyan és mikor jöttek létre a különböző keresztény gyökerű felekezetek, beleértve azt is, hogy a görögkatolikusok mikor szakadtak el az ortodox egyháztól.

3. A római katolikus, az ortodox és a görögkatolikus liturgiák zenéje

3.1 A keresztény zene eredete

3.1.1 A legkorábbi zenei vonatkozások

A Bibliában sok utalás van a zenére, ilyen például a következő énektöredék:

„… jöjj fel óh kút! Énekeljetek néki! Kút a melyet fejedelmek ástak, a nép előkelői vájtak, kormánypalczával, vezérbotjaikkal.”

Eddig a zene nem hivatásos zenészek kiváltsága volt, hanem a közemberé, de a frigyláda Jeruzsálembe érkezésének második leírásában, már azt olvashatjuk, hogy hivatásos, képzett zenészek énekelnek az istentiszteleteken. Mindez ideig egyedülálló leírásra bukkan a hálaadó énekekről és a hangszeres zenéről.

A kereszténység közel egy évezreden át csakis szájhagyomány, memória és által énekelték a keresztény énekeket.

3.1.2 Énekbeszéd

Az énekbeszéd legegyszerűbb formája a felolvasó beszédének természetes lejtésével és emelkedésével vált zeneivé, a hajításokat már az olvasó egyéni ízlésé szabta meg. Énekbeszédből származtatható az énekek nagy része, ezek a zsinagógai istentiszteletekre volt jellemzők. Athanasius „arra kényszerítette s felolvasókat, hogy annyira finom hajlításokkal recitálják a zsoltárokat, hogy azok inkább beszédnek tűntek, mintsem éneknek.”

A gregorián énekekben, imákban a pap és a kántor egy hangon énekel, esetleg nagyon finom hajlításokat tesz a végére.

Minden zsoltár versszakban van három alapelv, az első a latin tenere szóból ered, szóval az első alapelv a tenor, ami egy recitáló hang, a második, ezt mediánsnak nevezik, a harmadik pedig a termináció. A kettes számú kotta példa szemlélteti az alábbi mondatot. A kottapélda a 133. zsoltár első két versét mutatja be, ahol a versszak első részét a kántor énekli, a másodikat pedig a kórus, ez valamennyi szakaszon végigmegy. Bármilyen témáról is szóljanak a zsoltárok, ezek az elvek, minden zsoltárversre alkalmazhatóak. A szöveg jelentését nem próbálja a zene kifejezni, csak felöltözteti vagy díszíti azokat. A zsoltár legelején van egy emelkedő dallamvonal, a pap vagy a kántor egyedül énekel, ami abban segít, hogy az énekesek hangolódjanak rá az adott hangsorra. A kántornak még egy nagy feladata, hogy olyan fekvésben énekelje a zsoltárt, ami kényelmes a gyülekezet számára.

3.1.3 Római birodalom, Krisztus utáni időszak

Különös hírek érkeznek egy keleti szektáról, amely a lemondást és a szeretetet hirdetve, szelíd és szegény pásztorok köréből szerez híveket, mely nem jelenthet veszélyt a világhatalom birtokosaira, legalábbis a látszat szerint, mert semmi mást nem cselekednek az új hit követői, mint, hogy imádkoznak, beszélnek, és énekelnek. 112 körül azt jelentik a császárnak, hogy „bizonyos napokon alkonyatkor jönnek össze és dalokkal dicsőítik Krisztust, mintha isten lenne” Nemsokára megkezdődik a keresztényüldözés is, mégpedig azért hogy eltereljék a figyelmet más gondokról. Péter és Pál apostolt kivégzik, a hívőket az oroszlánok elé vetik az arénába, ahol a pogány nép zenére ujjong. Az új vallást követő hívők, ha hűek akartak maradni a valláshoz, akkor el kellett fordulniuk a pogány életformától, a fényűző palotáktól, a szórakozástól, az ének az szentséges volt, de csak akkor, ha áhítatról szól, vagy Aranyszájú Szent János szavaival élve „a lélek építése” érdekében állott.

A vallásos szövegekhez egyszólamú dallamokat énekeltek, amik meg feleltek az unanimitas keresztény alapelveinek, és a szertartások mindennapi részeivé váltak. Hamar kialakultak a műformák, de az éneklés módja egyre több problémát okozott az egyháznak. Az intus canere és a corde, non ore többféleképpen is értelmezték, volt, aki csupán hangtalan zümmögésre gondolt, volt olyan is aki csak recitáló énekbeszédet engedélyezett volna.

Az új vallást nagyon erős szálak fűzték a múlthoz, mind a görög-római kultúrához, mind az anyaföldhöz a Kelethez. Ez a kettős hatás érvényesült a keresztény zene gyakorlatának, szertartásrendjének és műformáinak kialakulásában. A zsidó liturgia volt a legközvetlenebb előd, az új vallás a zsidó vallás keretein belül indult történelmi útjára.

Az ókori keleti zenének egyik sajátossága a dallam-modell, kezdetben ez volt a keresztény ének formai alapeleme is. Az előadónak annyi állt jogában hogy színezze, legfeljebb variálja a motívumokat. Nagyobb szabadságot kaptak az előadók a bibliai szöveg recitálásakor, a versek és mondatok közé énekdíszítéseket iktathattak, és rögtönzésre is volt lehetőségük, majd idővel megszigorították a szabályokat, megmondták, hogy melyik szavakat kell magas hangon énekelni, és mely szavakat kell mélyebb fekvésben énekelni, hogy a gyülekezt tudja, mikor kell rá választ adnia, és nem maradt lehetőség a rögtönzésre. Kezdetekben a keresztény éneknek nem az volt a célja, hogy változatos legyen, ellenkezőleg, a dallamkészlet leszűkítése és egyszerűsítése volt a cél, azért, hogy a hívők közössége könnyen felismerhesse, magáénak érezhesse, és hogy a vallásos szövegről ne terelje el a figyelmet a zene. A dalformák az első időszakban három nagy csoportra oszthatók, az első csoport az a zsoltárok és kantikumok, a második csoport a himnuszok, a harmadikhoz pedig az alleluja és jubilus tartozik.

3.2 A nyugati kereszténység zenéje

Az új vallás hívei a népvándorlás közepette csak saját fennmaradásukkal és létükkel törődtek, gondosan ápolták hagyományos kapcsolataikat a Keletiekkel. A kisebb európai központok megalakulásának ideje már nem örvendett olyan népszerűségnek, úgymond homályba vész, hiszen „minden út Rómába vezet” Az egyházi dallamok 600 körül római ének néven terjedtek el, majd később gregorián ének elnevezést kapta Nagy Gergely pápa miatt.

A katolikus zene közel 3000 gregorián dallamot használ. A közel 3000 dallamból álló repertoárt, két főbb csoportra osztanak.

Az első a mise-ének csoport melynek a Graduáléromanum nevü gyűjteményből választanak, míg a második az officium, amelyet az Antipkonde Romanum gyűjtemény tartalmaz. A mise-ének rendjében vannak esetről esetre változó és állandó szövegű és részek.

A gregorián ének elnevezés a "cantus gregorianus" fordítása, I Nagy Szent Gergely pápára utal. A 9. században találkozunk először azzal az állítással, hogy Gergely a gregorián ének szerzője lett volna.

A „gregoriánum” kifejezés nem határozható meg egyértelműen, szűkebb és tágabb értelemben is használjuk:

Szűkebb értelemben a gregorián ének a Római egyháznak, a legrégibb ének könyvekben található, hivatalos, egyszólamú, latin nyelvű liturgikus, énekrepertoárja. A gregorián énekek a "legrégibb" kódexeknél régebben keletkeztek, a repertoár pedig az első leírás után is, évszázadokig gyarapodott.

A gregorián ének e kódexek tükrében egy konkrét repertoár, a miséhez tartozó kb. 500 és a zsolozsmához tartozó legalább 1500 tétel összessége. De ugyanekkor a gregorián egy stílus is, mely évszázadokig tág körben élt és virágzott. E szempontból fontos tény, hogy a római egyházon kívül ugyanezt az ének stílust illetve ennek közeli rokonait használták a latin liturgiájú többi egyházak is.

A római katolikus egyház hivatalos, ősi, latin nyelvű éneke a gregorián ének

A gregorián ének főbb jellemzői

Latin szöveg, egyszólamú dallam, tele hajlításokkal, melizmatikus és szilabikus szakaszok váltakozása, kötetlen ritmus, a dallamok általában kis hangközlépésekben mozognak, viszont előfordulnak ugrások is.

A gregorián kotta a kezdetekben nem rögzített hangmagasságot, csak egyes szótagokhoz tartozó szótagszámot, és a dallamozgást.

A gregorián ének két nagyobb részre oszlik: a papi zsolozsma és a mise énekei. A miseénekek is két egységre oszlik: van ordinarium és változó proprium részei.

A mise állandó részei:

1. Kyrie

2. Gloria

3. Credo

4. Sanctus

5. Benedictus

6. Agnus Dei

A mise változó részei:

4. Graduálé – a szentírási olvasmányok közti zsoltárének

5. Alleluja – (nagyböjti időszakban Tractus – az evangéliumból felolvasott rész előtt)

7.Offertorium–felajánlási ének

8. Comunnio – áldozás előtti ének

Introitus – kezdő ének és a bevonulás

Már Celesztin pápa idejében (422-432), a VI. század kezdetétől, volt gyakorlat a Bevonulási ének vagyis introitus a szentmise alatt, melynek célja az volt, hogy a híveket felkészítsék az aktuális ünnepre, vagy csak a szentmisére. a bevonulásiének addig tart míg a pap és a ministránsok térdet hajtanak a tabernákulum felé.

Az introitus az ünnep üzenetét ragadja meg, általában erről nevezik el az ünnepet ami például Laetare vagy Requiem vasárnap.

Kyrie eleison – Uram irgalmazz

Litániaszerű felkiáltások

Gloria – Dicsőség

Rómában csak a VI. században kezdik el használni, kezdetekben csak karácsonykor énekelték, pontosabban csak karácsony éjszakáján az éjféli mise alatt.

A keleti eredetű himnuszról Nagy Szent Leó pápa beszél egyik karácsonyi homíliájában,

megemlítve, hogy Karácsonykor énekelték. Rómában a VI. században kezdik el használni.

Kezdetben csak Karácsony éjszakáján az éjféli misében énekelték.

Graduale – válaszos zsoltár– psalmus responsoricus

Válaszos zsoltárnak az előadás módja miatt nevezik, az első olvasmányra felel, előénekes énekli, és ismétlődő feleletekkel kapcsolódik be a nép. Nem a kóruson énekli a Szólista, hanem az ambólépcsőjén.

Alleluja

Nagy Szent Gergely vezeti be a nyugati liturgiába az Alleluját. Az előénekes vagy kántor elindítja, és a nép közben becsatlakozik. Nagyböjtben nem énekelik az Alleluját.

Traktus

Alleluja helyett énekeljük a nagyböjti időszakban. Legrégebbi zsinagógai tradíciókból ered, megszakítás nélküli szólózsoltározás a jelentése.

Szekvencia

A szekvencia előforduló dogmatikai költemény, mely az ünnep mondanivalóját fejezi ki. Öt szekvenciát énekelnek ezek a következőek: Húsvétkor, Pünkösdkor, Úrnapján, Fájdalmas Anya Ünnepén és gyászmisékben. Ebből az öt ünnepből csak a Húsvét és a Pünkösd ünnepekén kötelező a szekvenciát elénekelni.

Credo – hitvallás

Énekelni szokták fő ünnepeken és vasárnapokon úgyszintén.

3.3 A keleti kereszténység zenéje

3.3.1 A bizánci ének

Bizánc egy kulturális központtá vált, miután Nagy Konstantin 330-ban Rómából áttette székhelyét a keresztény Bizáncba, és Konstantinápoly lett a neve a fővárosnak. A nyugat-római birodalom bukása óta (476) Konstantinápoly változatlanul a Kelet-római Birodalom fővárosa maradt. Továbbvitte az egyház zenei hagyományokat, még azután is, hogy a törökök meghódították a Keletrómai Birodalmat 1453-ban.

A bizánci egyház zene hörög, szír, héber és zsinagógiai énekes tradiciókra nyúlnak vissza. 3 korszakot lehet megkülönböztetni: A régi ének korszaka, a Középső bizánci ének korszaka és az új bizánci ének korszaka. A három korszak közül az első korszakban, ahol a zsoltáréneklés mellett a korai himnusz formák, a troparion kontaktion és a kánon világkora volt.

Oktoechosz

Egy olyan rendszer, amit 8 hangnem alkot, négy autentikus és négy plagális hangsor.

Autentikus hangsorok a következőek: dór (dorian) = r – r', fríg (phrygian) = m – m', líd (lydian) = f – f', mixolíd (mixolydian) = s – s'

Plagális hangsorok: hypodór (hypo-dorian) = l, – l, hypofríg (hypo-phrygian) = t, – t, hypolíd (hypo-lydian) = d – d', hypomixolíd (hypo-mixolydian) = r – r'

Majd 1547-ben Glareanus létrehozott egy úgynevezett Dodecachordont, plusz négy hangsort tartalmaz, ezzel kiegészítve a ami az alábbi hangsorokat.

Autentiukus: ión (ionian) = d – d', eol (aeolian) = l, – l |

Plagális: hypoión (hypo-ionian) = s, – s, hypoeol (hypo-aeolian) = m, – m

Troparion

A zsoltár versei közé voltak beiktatva, rövid dalformákat hívták troparionnak. Később troparionnak nevezik az önálló egyházi énekeket is, majd az 5. században himnusszá vált, a költők neve és a versek szövege megmaradt, de a dallamuk nem.

Kontakion

A karácsonyi, húsvéti, pünkösdi szertartások alkalmakkor énekelték, ugyancsak vallásos himnusz volt. Zenei formája 18-tól 24 versszakra terjedt, és szíriai minták után igazodott visszatérő refrénnel a versszakok végén.

A kánon

A 7-9 században keletkezett, az a bibliai canticum vagy óda jelentette az alapot, és mar a nyugati himnódiában is nagy szerepet játszott mint például a kilencedik „Magnificat anima mea” vagy a harmadik „Exultavit cor meum”

A legíresebb kánon költők Krétai András és Damaszkuszi János.

Sztikheron

Rövidebb terjedelmű himnusz, néha egyszerű szillabikus, néhol díszes és melizmákkal zsúfolt, és mindig a zsoltárok után énekelték a sztikheront.

3.3.2 Istentisztelet az ortodox és görögkatolikus egyházban

„Lehetetlen mélységesen meg nem hatódni a mi pravoszláv egyházunk liturgiájától. Én is a vecsernyét szeretem. Szombat este ott állni a tömjénfüstös vidéki templom félhomályában, elveszni az örök kérdésekben, hogy honnét, miért és hová, kizökkenteni a transzállapotból a kórus hangos énekétől, elringatni magunkat a zene költőségitől, megborzongni az elragadtatástól, amikor az ikonosztáz fenséges kapui megnyílnak és kihallatszik a felszólítás: „Áldjátok az Úr nevét!” Mindez végtelenül fontos számomra és legnagyobb élvezeteim közé tartozik” Ezeket a sorokat Csajkovszkij írta 1877-ben.

Az ortodox keresztények története hosszú és sokszor zavaros múltra nézhet vissza, tele van hitszakadással, de zenéjük évszázadok óta ragyogó és minősége időtálló. Aki egy ortodox templomba belép, annak ismernie kell a régóta gyakorolt, nagyra értékelt istentiszteleti hagyományokat. Ez egy külön világ. Nem csak az egyház zenéje díszes, pompás, hanem a templom belseje, ahol nincs olyan hely, ami magára ne vonná a figyelmet. Ugyanis a belső tér faragásokkal, freskókkal és ikonokkal van díszítve.

Az ikonokat készítő művészek a hagyomány szigorú szabályai szerint dolgoztak. Ezek nem annyira vallásos tárgyú festmények, inkább fára festett imádságok. A templom legfeltűnőbb helyén egy nagyobb ikon található, annak az arcképe, akiről a templomot elnevezték. Az ortodox illetve a görög katolikus templomokban is megtalálható az úgy nevezett ikonosztáz (ikonosztaszisz szó szerinti fordításban képállványt jelent) ahol a pap vagy a papok elvégzik a szertartást.

Ami még nagyon érdekes számomra az ortodox liturgiában, templomban, az, hogy minden érzékre hatást gyakorolnak: a gyertyák fénye, az ikonok, a freskó, a tömjén illata, az ének hangja, a kenyér és a bor íze. Ugyanakkor a templomokban nincsenek padok, tehát a hívek többnyire álló helyzetben követik a liturgiát.

A keleti egyházak istentiszteleti gyakorlatába páratlan módon épül be a zene. A zene és a liturgia az kölcsönös módon egymásra van utalva. A hangszerek sohasem voltak kívánatosak az egyházatyák számára az ortodox és görögkatolikus szertartás közben. A középpontba mindig az éneket, a szárnyaló emberi hangot állítja.

3.3.3 A Szent liturgia

Háromféle liturgiát használnak az ortodox és ugyanúgy a görögkatolikusok is. Egész év folyamán Aranyszájú Szent János liturgiáját alkalmazzák, szenteste és vízkeresztkor a már bonyolultabb Szent Vazul liturgiáját használják és a Szent Jakab liturgiáját, a három közül a legrégebbit pedig csak ritkán lehet hallani. A zene nagyon fontos szerepet játszik úgy az ortodox, mint a görög katolikus liturgiában. A hitvallástól, az elmondott imáktól és az igehirdetéstől eltekintve mindent énekelnek.

3.3.4 Éneklés

A Szentírás felolvasásakor hallható a legegyszerűbb éneklés az egész liturgiában, melyet egyetlen hangon énekelnek, megfelelő helyeken hajlításokkal deklamálnak. VIII.-XIII. század között egy egyszerű, de egyéni módszert fejlesztettek ki, amit még mai napig is használnak. Ezt a módszer arra használják, hogy jelezzék, miként emelje vagy engedje le a hangját a felolvasó.

Ez az ekfonetikus (fennhangon való előadáshoz illő) lejegyzési mód, ami abból áll, hogy a mondatok kezdete és vége fölé jelzéseket tettek, de ezek a jelek ma sem teljesen érthetőek. Ezeket a jelzéseket még ma is használják a keleti templomokban és a zsinagógákban.

A zsoltárokat, amiket a szent liturgiában és a minden napi istentiszteleten használnak, olyan dallamokra éneklik, amelyek a nyolc modális hangnem egyikébe vannak írva. Ezek hasonlítanak a középkor nyugati zenéjéhez, amely olyan skálarendszerek, záró hangja vagy kulcshangja D, E, F, G. A nyolc modális hangnemet, az egyházi év ciklusaiba is beépítették.

A bizánci egyházi ének hangnemei, nyolchetes ciklust követnek, minden vasárnap más hangnemben énekelnek, míg újra nem kezdődik a ciklus. Oktoékhosznak hívják az összes énekek a nyolc hangnem szerinti szisztematikus elrendezését.

A centonizáció megtalálható a gregorián énekekben is, a klasszikus indiai zenének lényegbeli részét képezi, ahol megvan a saját karakter, és nem csak az igény bevett skála hangjai miatt, hanem az improvizációhoz igénybe vehető dallamfordulatok folytán is.

A IV. századtól kezdve nagy mennyiségben írtak himnuszokat, ami az ortodox istentisztelet egyik legfeltűnőbb zenei mozzanata. Egy gyűjtemény legalább 60.000-et sorol fel.

A bizánci himnuszoknak szerkezetük tradicionális és mindnek megvan a saját helye a liturgiában belül. A troparion egy versszakból álló legegyszerűbb himnuszok. A troparionokat a zsoltárversszakok közé illesztették mivel rövid költői imák voltak, majd a rövid szövegekhez egyszerű dallamokat szerezetek, hogy a gyülekezet is könnyedén megjegyezhesse.

A kontakion, ugyancsak himnusz, de sokkal több versszaka van, akár 30 vagy akár több is lehet, megszokott mintadallamra épül, amely megszabja a szótagok számát, egyes versek sorainak számát, és hogy melyik sorban hová esik a hangsúly. Érdekesség képen a versszakok kezdőbetűiből kiolvasató a szerző neve, esetenként a hangnem vagy akár az ünnepnap, amire a kontakiont szánták. A kórus vagy a gyülekezet is bekapcsolódhat az éneklésbe, mivel minden kontakionnak van egy rövid refrén része. A VIII. század körül a kontakion szerepét a kanon vette át, ami a legbonyolultabb bizánci himnusz mondható.

A kanon teljes formája 9 részből áll, amely 9 bibliai énekre épül:

Exodus (Mózes II, 15,1-9)

Deuteronomium (Mózes V. 32, 1-43)

Sámuel I, 2, 1-10

Ézsaiás 26, 9.19

Dániel 3, 36-45

Jónás 2, 3-10

Habakuk 3, 2-19

Lukács 1, 46-55 (Magnificat)

Lukács 1, 68-79 (Benedictus)

A kanonok napjainkban már csak főünnepeken, és csak kolostorokban vagy esetleg székesegyházakban hallhatóak, mivel a teljes formájuk nagyon hosszúak. A reggeli szertartásokon éneklik, de lerövidített változatban, és három részre felosztva, a három rész közé illesztik be a himnuszokat és a felolvasást.

Az Óda a kontaikonhoz hasonlóan, hagyományos forrásból származó versből áll, melyeket az ódára ráépülő troparion követ. Minden ódát más-más dallamra énekelnek.

3.3.5 A mai bizánci ének

A bizánci zenét manapság sem adják elő hangszerkísérettel, ha a falusi vagy városi templomban nincs kórus, akkor a helybéli kántor vagy pap énekli. Még ma is lehet olyan bizánci zenéket hallani, amit a XVII-XVIII. századi stílusban harmonizáltak, de a legtöbb kolostorban nem ez a jellemző, ott régi stílusban még mindig két kórus énekel. A szentély jobb és bal oldalán áll a kórus. A bizánci zene általában antifonális, egyik kórustól vándorol a másikhoz, de ettől függetlenül a jobb oldali kórusban leginkább képzettebb énekesek vannak, és ők éneklik a bonyolultabb részeket. A legnehezebb énekeket a szakképzett hangú kántorok szólóban éneklik. Voltaképpen a második szólam orgonapont szerű kitartott hangokból áll, nem melodikus.

A bizánci zene nagyon sokat változott a kezdetek óta, hogy ez mennyire hasonlít a régi Bizánci Birodalomban játszott eredeti zenéhez, azt nehéz megmondani

3.3.6 A keleti keresztény zene egyéb jellemzői

Kottaírás az ortodox egyházban

A X. századtól kezdve egy olyan átfogó és minden részletre kiterjedő lejegyzési módszert alakítottak ki, amely nem mellesleg pontosabb volt, mint a római neuma írás. A jelek nem párhuzamos sorokra elhelyezett szimbólumokkal mutatják a hangmagasságot, van egy kiindulópont és ahhoz képest mutatják a jelek a hangmagasságot.

A következő ábra illusztrálja a XIII. századi bizánci kottaírás legtöbbször használt jeleit

Ez egy elég leegyszerűsített változata az rendszernek, ami eredetileg, nagyon pontosan megadta, hogy hogyan is kell az adott dalt énekelni. Például egy hanggal, hat különböző módon lehetett lefelé lépni, amit hat különféle jel mutatott. A következő kottapélda egy versszakos himnusz, aminek csak az elejét mutatja be, mai nyugati, és bizánci lejegyzéssel. A himnusz az oktéhosz első hetéből származik.

A címsorban fel van tüntetve görögül, hogy a kottapélda hangja a D, viszont a kotta fölött máris megjeleni egy jel, ami arra utal, hogy egy hangal följebb kell kezdeni, azaz É hanggal kell indítani. A következő jelek, rávezetik az énekest, hogy merre kell mozdulniuk. Ütemenként található egy jel, ami hasonlít a mai levegővétel helyének megjelölése jeléhez, természetesen ez a jel azért van minden ütemnél, hogy az énekest megnyugtassa, hogy jó helyen van e.

A kottában a függőleges vonás az ütemvonal megfelelője. A jelek mutatják a normál hanghoz képest kétszeres vagy felényi hosszúságú hangokat, és a bonyolultabb ritmusképleteket, például a triolákat is.

Aranyszájú-liturgia

A bizánci egyháznak majdnem minden nap használatos liturgia-szövege. Megalkotása Aranyszájú Szent János nevéhez fűződik; bár egyes elemei jóval későbbi alkotások. Ha a Tipikon nem Bazil-liturgiát vagy Előszentelteket ír elő, vagy pedig nincs a liturgikus nap, ezt a Liturgiát végzik. – Három részre tagolódik: proszkomídia, katekumenek és hívők liturgiája. Menete néhány imádság és az eukharisztikus anafóra kivételével megegyezik a Bazil-liturgia szertartásával.

Antifóna

Éneklés közben indító, majd refrénszerűen visszatérő szakasz. Ismert volt Indiában, az ókori görögöknél és a pogány Rómában, de a zsidóknál is. Tertullianus szerint a buzgóbb hívők imádságaikhoz ként, alleluját, a zsoltárokhoz mások által ismételhető mondatot fűztek. Antifónás zsoltározás Mária-antifónák.

Oktoéchosz

Az oktoéchosz egy liturgikus könyv, amely a hétköznapok és a vasárnapok istentiszteleteinek hetenként változó énekeit, dallamait tartalmazza. Nyolc hangra van felosztva. A nyolc hangból egy- egy hang szombat este már elkezdődik, az alkonyati liturgia énekeivel, majd az esti zsolozsma, és az éjféli istentisztelet, a reggeli istentisztelet, és a szent liturgia változó részeinek énekeivel folytatódnak.

Az oktoéchosz a nyolc egyházi hangnemek megfelelően, nyolc hétre vannak felosztva, a nyolcadik után elkezdik előröl énekelni a hangokat.

Mindenszentek vasárnapjától egészen a nagyböjt közvetlen előkészületi időig tart a teljes mértékű használata, kisebb mértékben a böjti időszakban és a húsvéti időkben is használatos. De kiszorítják szinte teljesen, vagyis korlátozzák a használatát a nagy szentek tiszteletére végzett szertartásokon.

Mintadallam

Főleg sztihiráknál fordul elő, de egyéb énekeknél, tropároknál, kontákoknál is szokott előfordulni. Az éneklés dallamainak gazdagítására szolgál.

Tropár

A tropár az ünnepek főéneke. Hasonlatokkal (troposzokkal) az ünnep tárgyát, vagy az éppen ünnepelt Szent történetét mondja el. Minden Istentiszteleti szertartásban megtalálható, minden napnak külön tropárja van, Általában a konták nevü énekkel fordul elő.

Konták

A konták ének, ami minden liturgiában megtalálható, akár karácsonyi, akár feltámadási liturgiáról legyen szó. A tropár tömören, képletes kifejezések nélkül szól az ünnep tárgyáról.

A konták művészet egy külön műfaj volt, a különböző himnuszköltők pontos szabályok szerint, sokverses kontákat írtak. A konták a 7. századig virágzott, majd átvette a helyét a kánon költészet

Prokimen

Zsoltárvers, ami a szentírási olvasmány vezeti be, például az alkonyati istentiszteletben akkor is jelen van mikor nincs szentírási olvasmány. A szentírási könyvek az írják elő, hogy a első versszakot amit a kántor elénekel, azt a következő versekre refrénként kell énekelni.

A prokimen szó jelentése is erre utal, hogy „elől álló”

Sztihirák

A sztihirák újszövetségi költészet darabjai, ami felváltja a zsoltározást.A vasárnap Krisztus feltámadásáról, az ünnepnap az ünnep témájáról szólnak, minden egyes napon az aznapra eső szenttiszteletére éneklik.

Lezárásuk vagy egyben történik a Dicsőség, Most és ..-re, vagy pedig külön, amikor a legutolsó ének az Istenszülő tiszteletére szól. Az eredeti görög szövegben pontosan kidolgozott költemények a sztihirák. Az elnevezés a “sztikheron” görög szóból származik, amely eredetileg zsoltárverset jelentett, később azonban az ének-versszakokat is.

3.4 A nyugati és keleti egyházzene különbségei

A keleti és nyugati egyházak nagyon különbözőek, sok minden hozzájárult ahhoz, hogy az egyetemes egyház kettészakadjon, úgy politikai mint vallási nézetek is nagyban befolyásolták az egyház kettéválását, ami azzal járt, hogy teljesen más nézeteket vallanak a keleti egyház mint a nyugati egyház.

A nyugati és keleti egyházzene is nagyon különbözőek. Említést kell arról tegyünk, hogy már a liturgiában mennyire különbözőek, a nyugati egyház liturgia sokkal letisztultabb, egyszerűbb, úgy mint zenéjében, úgy mint a liturgia felépítésében. A nyugati liturgia zenéje egyszerű, általában az ünnepnap, vagy ünneplő Szent történetét zenésíti meg. Ezzel szemben a keleti liturgia sokkal bonyolultabb, akár az ortodox liturgiáról beszélünk, akár a görögkatolikuséról.

Egyházzeneileg a legnagyobb különbség, az hogy a keleti egyházzenében nincs hangszer kíséret, és ragaszkodnak a hagyományaikhoz, míg a nyugati egyházzenében van orgona kíséret. A keleti egyházban a pap prédikácóján kívül mindent énekelnek, vagyis énekbeszéddel mondják az Evangéliumot, olvasmányokat, könyörgéseket, ezzel szemben a nyugati egyházban a pap nem énekbeszéddel, hanem csak felolvassa az Evangéliumot, a könyörgéseket, olvasmányokat, és csak a kántor énekel a szentmisén, kivétel ezalól a húsvéti szertartások, amikor a pap kötelező módon kell énekeljen. Zenei szempontból sok hasonlóság nincs a keleti és a nyugati egyházzenében, de annyit megemlítek, hogy mindét egyházzenében, az énekek szövege mindig az ünnephez kötődnek.

Konklúzió

Szakdolgozatom írása közben, a kutatómunka során úgy érzem nagyon sokat tanultam a témáról és nem csak. Például a tekintetben is igen hasznos volt, hogy részleteiben is megismerkedhettem saját vallásom hátterével, annak zenei világával, ahogyan a már említett összehasonlítások végett sokat tanultam általában a kereszténységről, a nyugati és keleti egyház sajátosságairól.

Arra is választ kaptam, hogy miért vált külön a kereszténység és hogy ez hogyan befolyásolta az egyes felekezetek liturgiáját és meglehetősen eltérő zenei fejlődését. Nagyon érdekes, hogy míg a nyugati egyház zenei világa nagyon sokat változott az elmúlt évezred során, így például többnyire rá épül a nyugat-európai zenei hagyomány, áttételesen az is, amit ma „klasszikus zenének” nevezünk, a keleti egyház zenei világa sokkal lassabban változott és nem épült köré egy annyira jelentős komolyzenei hagyomány, az elmúlt egy-két évszázadot leszámítva.

Mondhatnánk azt is, hogy az ortodox vagy görögkatolikus vallásban a zene többnyire megőrizte szinte kizárólagosan liturgikus szerepét, ugyanakkor láthatjuk, hogy az elmúlt egy-két évszázadban a római katolikus egyház is újra felfedezte zenei gyökereit a gregorián énekben és bár nem általánosan, de manapság egyre többször lehet hallani azt a liturgia keretén belül például itt Nagyváradon is a Székesegyházban.

A nyugati és keleti egyház történetének, sajátos liturgiájának összehasonlító vizsgálata során jobban megértettem a görög katolikus vallás sajátosságait is, amelyek nagymértékben azonosak az ortodoxiában fellelhetőkkel, ugyanakkor felfedezhettem azok különbségeit is.

Azon túl, hogy saját ismereteimet is gyarapíthattam a dolgozatírás során, úgy gondolom, hogy témaválasztásom – a személyes indíttatás mellett – olyan kérdéseket vetett fel és olyan nehézségeket is okozott, amelyekre a elején talán nem is gondoltam. Ugyanis míg a nyugati egyház zenéje szinte kimerítően fel van dolgozva a szakirodalomban, nagyon nehéz, főleg magyar nyelvterületen szakirodalmat találni akár az ortodox, és különösen a görögkatolikus vallásról. Ez még inkább igaz az említett vallások zenei világára is, ezért úgy gondolom, hogy kutakodásom hasznos volt.

Könyvészet

Angelini, I.M.: A katolicizmus, Budapest-Szeged, Szent Gellért kiadó,1991.

Küng, Hans: A katolikus egyház. Budapest, Európa könyvkiadó,2005.

Nóda Mózes: Liturgika. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó,2009.

Bevezetés az ortodoxia világába. Budapest, Kálvin János Kiadó,2001.

Peter Brown: Az európai kereszténység kialakulása. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó.1999.

Marton József : A keresztény középkor. Marosvásárhely, Mentor Kiadó,2005.

Marton József : A keresztény Ókor. Marosvásárhely, Mentor Kiadó,2004.

Bánki Gábor: Zene suli. Budapest,Comenius Kiadó,2000.

Andrew Wilson Dickson: A kereszténység zenéje, Budapest, Gemini Kiadó.

Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve, Editio Musica Budapest,1993.

Norman, Edward: A római katolikus egyház képes története, Budapest, Athenneau 2000 Kiadó, 2007.

Darvas Gábor: A totem-zenétől a hegedűversenyig, Budapest, Zeneműkiadó,1977.

Rajeczky Benjamin: Mi a gregorián? Budapest, Zeneműkiadó, 1981

Andrew Wilson Dickson: Fejezetek a kereszténység zenéjéből, Budapest, Gemini Kiadó, 1998

Michels, Ulrich: HS atlasz, zene, Budapest, SpringerHungarica Kiadó kft, 1994

Internetes bibliográfia

https://ardeleanlogos.wordpress.com/biserica/copacul-bisericilor-crestine/#jp-carousel-17666

http://lexikon.katolikus.hu/

http://lexikon.katolikus.hu/O/ortodoxok.html

http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2004/nyar/10.pdf

http://lexikon.katolikus.hu/E/egyh%C3%A1zzene.html

http://lexikon.katolikus.hu/B/breszti%20uni%C3%B3.html

http://www.momus.hu/article.php?artid=1800

Mellékletek

1. Melléklet –

P: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!

H: És a te lelkeddel!

Bűnbánati ima:

P: Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

(Csend, lelkiismeretvizsgálat)

Pap és Hívek: Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedeetel és mulasztással.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szentekeket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

P: irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre!

H: Ámen.

KYRIE

P: Uram irgalmazz!

H: Uram, irgalmazz!

P: Krisztus, kegyelmezz!

H: Krisztus, kegyelmezz!

P: Uram, irgalmazz!

H: Uram, irgalmazz!

GLORIA

P: Dicsőség a magasságban Istennek,

H: és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk neked nagy dicsőségekért. Urunk és Istenünk! Mennyei Király! Mindenható Atyaisten! Urunk, Jézus Krisztus: egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk. Isten báránya, az Atyának Fia! Te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk! Te elveszed a világ bűneit: hallgasd meg a könyörgésünket! Te az Atya jobbján ülsz: irgalmazz nekünk! Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében! Ámen.

KÖNYÖRGÉS

P: Könyörögjünk

H: Ámen.

1. AZ IGE LITURGIÁJA

OLVASMÁNY

Lektor: Olvasmány………….könyvéből.

Lektor: (az olvasmány végén): Ez az Isten igéje.

H: Istennek legyen hála!

SZENTLECKE

Lektor: Szentlecke…………..leveléből.

Lektor: (a szentlecke végén): Ez az Isten igéje.

H: Istennek legyen hála!

EVANGÉLIUM

P: Az Úr legyen veletek!

H: És a te lelkeddel!

P: Evangélium Szent ……könyvéből.

H: Dicsőség neked Istenünk!

P: (az evangélium végén): Ezek az evangélium igéi.

H: Áldunk téged, Krisztus!

CREDO

P: Hiszek egy Istenben,

H: mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt, Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. (mélyen meghajlunk) Megtestesült a szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. (felegyenesedünk) Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett, és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szaváváal. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

H: (az egyes kérések után): Kérünk Téged, hallgass meg minket!

P: (a kérések után könyörgést mond, melynek befejezése): Krisztus, a mi Urunk által.

H: Ámen.

II. AZ ÁLDOZAT LITURGIÁJA

1. AZ ÁLDOZATI ADOMÁNYOK ELŐKÉSZÍTÉSE

A kenyér felajánlása

P: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségekdből kaptuk a kenyeret. Fölajánljuk néked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.

H: Áldott legyen az Isten mindörökké!

A bor felajánlása

P: Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk néked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.

H: Áldott legyen az Isten mindörökké!

A felajánlás végén

P: Imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!

H: Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára!

Felajánló könyörgés

P: (a könyörgés végén): Krisztus, a mi Urunk által (vagy)….mindörökkön-örökké.

H: Ámen.

2. AZ ÁLDOZATI IMÁDSÁG

Prefáció

P: Az Úr legyen veletek!

H: és a te lelkeddel!

P: Emeljük föl szívünket!

H: Fölemeltük az Úrhoz

P: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek!

H: Méltó és igazságos!

Sanctus

Pap és Hívek: Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban!

Az átváltoztatás után

P: Íme, hitünk szent titka.

H: 1. Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.

3. AZ ÁLDOZÁS SZERTARTÁSA

Az Úr imádsága

P: Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:

Pap és Hívek: Miatyánk ki vagy a mennyekben: szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

P: Szabadíts meg kérünk, Urunk, minden gonosztól! Adj kegyesen békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét.

H: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön-örökké!

P: Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondottad apostolaidnak: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét, és őrizd meg Egyházadat szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét! Ki élsz é uralkodol mindörökkön-örökké.

H: Ámen.

P: Az Úr békéje legyen veletek mindenkör!

H: És a te lelkeddel!

P: Engesztelődjetek ki szívből egymással!

H: Legyen békeség köztünk mindenkor!

Agnus Dei

P: Isten báránya!

H: Te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk! Isten báránya! Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk! Isten báránya, te elveszed a világ bűneit, adj nekünk békét!

Áldozás előtt

P: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isteni Bárány.

H: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.

P: (áldoztatáskor) Krisztus teste

H: Ámen

Áldoztatás utáni könyörgés

P: Könyörögjünk!

P: (a könyörgés végén): Krisztus, a mi Urunk által.

H: Ámen.

BEFEJEZŐ RÉSZ

ÁLDÁS

P: Az Úr legyen veletek!

H: És a te lelkeddel!

P: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fió és a Szentlélek!

H: Ámen.

ELBOCSÁTÁS

P: A szentmise véget ért, menjetek békével!

H: Istennek legyen hála!

Aranyszájú Szent János Liturgiája

Mennyei király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

P. Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké!

N. Ámen.

P. Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. a mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Istenszerető N. Püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

N. Uram, irgalmazz!

P. Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

N. Néked, Uram!

P. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és † Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

Vasárnapi antifóna:

Örvendezzetek az Úrnak, minden föld, / mondjatok dicséretet az ő nevének; / tegyétek dicsőségessé dicséretét!

Az Istenszülő imái által, / Üdvözítő, üdvözíts minket!

Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket; / derítse föl reánk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk!

Üdvözíts minket, Isten Fia, / ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked: / Alleluja, alleluja, alleluja!

Hétköznapi antifóna:

Jó az Urat dicsérni és éneket mondani a te nevednek, oh, Fölséges!

Az Istenszülő imái által, Üdvözítő, üdvözíts minket!

Az Úr országol, ékességbe öltözött, erősségbe öltözött az Úr, és felövezte magát.

Szenteidnek imái által, Üdvözítő, üdvözíts minket!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.

Istennek Egyszülött Fia és Igéje, ki halhatatlan vagy, és a mi üdvösségünkért a Szent Istenszülő s mindenkor szűz Máriától megtestesülni kegyeskedtél. Változatlanul emberré lettél, megfeszíttettél, Krisztus Istenünk. Legyőzted halállal a halált, ki egyike vagy a Szentháromságnak,az Atyával és Szentlélekkel együtt dicsérendő, üdvözíts minket!

P. Bölcsesség, igazhívők!

Jertek, imádjuk Krisztust, és boruljunk, le előtte!

Vasárnap

Üdvözíts minket, Isten Fia, ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked: Alleluja, alleluja, alleluja!

P. Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen

P. Bölcsesség!

A felolvasó mondja a szakasz címét.

P. Figyelmezzünk!

A felolvasó olvassa az apostoli szakaszt.

P. Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

N. Alleluja, alleluja, alleluja!

P. Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent N. Evangéliumának olvasása.

N. Dicsőség néked, Uram!

P. Figyelmezzünk! Olvassa az evangéliumot.

N. Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

P. Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből mondjuk!

N. Uram, irgalmazz!

P. Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

N. Uram, irgalmazz!

P. Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

N. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

P. Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!

N. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Itt következnek az alkalmi ekténiák.

P. Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

N. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

P. Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítő Háromságnak háromszor szent éneket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot!

P. Szentséges főpásztorunk, N. Pápáról, istenszerető N. püspökünkről, az összes papságról s az egész egyházi rendről, ezen szent hajléknak boldog és örökemlékű alapítói és jótevőiről, és mindnyájatokról, igazhitű keresztények, emlékezzék meg az Úristen az ő országában, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké!

N. Ámen.

Mert a mindenek Királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Alleluja, alleluja, alleluja!

P. A te egyszülött Fiadnak irgalma által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

P. Békesség † mindnyájatoknak!

N. És a te lelkednek!

P. Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk!

N. Az Atyát, s a † Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

P. Az ajtókat, az ajtókat! Bölcsességben figyelmezzünk!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak Teremtőjében. És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek. Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. És megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt, és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Írások szerint. És fölment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján, és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége. És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által. Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és a jövendő örök életet. Ámen.

P. Álljunk illően, álljunk félelemmel, figyelmezzünk, hogy a szent áldozatot békességben fölajánljuk!

N. A békesség irgalmát, a dicséret áldozatát.

P. A mi Urunk, Jézus Krisztus malasztja, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közöltetése legyen mindnyájatokkal! (2Kor 13,13).

N. És a te lelkeddel!

P. Emeljük föl szívünket!

N. Fölemeljük az Úrhoz!

P. Adjunk hálát az Úrnak!

N. Méltó és igazságos imádni az Atyát, s a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

P. Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván:

N. Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes az ég és a föld a te dicsőségeddel, hozsánna a magasságban! Áldott, ki az Úr nevében jő, hozsánna a magasságban! (Iz 6,3; Mt 21,9)

Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára.

N. Ámen.

Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

N. Ámen.

P. Tieidet a tieidből néked ajánljuk fel mindnyájunkért és mindenekért.

N. Téged éneklünk, téged áldunk, néked hálát adunk, Urunk, és imádunk téged, Istenünk.

P. Kiváltképpen legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső Királynénkért, az Istenszülő és mindenkor szűz Máriáért.

N. Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent / és a mi Istenünknek Anyját, ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Az elsők között emlékezzél meg, Urunk, szentséges főpásztorunk, N. Pápáról és istenszerető N. Püspökünkről, s tartsd meg őket szent Egyházaidnak békességben, épségben, tisztességben, egészségben és hosszú életben, a te igazságod igéjének helyes hirdetésére!

N. És mindnyájunkról és mindenekről.

P. És add, hogy egy szájjal és egy szívvel dicsőítsük és magasztaljuk a te legtisztesebb és fölséges nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

N. Ámen.

P. És legyen a mi nagy Istenünk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk kegyelme † mindnyájatokkal!

N. És a te lelkeddel!

P. Minden szentekről megemlékezvén ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. A bemutatott és megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni malasztját s a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

N. Uram, irgalmazz!

P. Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

N. Add meg, Uram!

P. A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

N. Add meg, Uram!

P. Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

N. Add meg, Uram!

P. Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjük az Úrtól!

N. Add meg, Uram!

P. Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjünk az Úrtól!

N. Add meg, Uram!

P. Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül, békességben végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

N. Add meg, Uram!

P. A hitnek egységét s a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

N. Néked, Uram!

P. És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:

N. Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! És bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek! És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

P. Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

P. Békesség mindnyájatoknak!

N. És a te lelkednek!

P. Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

N. Néked, Uram!

P. A te egyszülött † Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

P. Figyelmezzünk! Szentség a szenteknek!

N. Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, / az Atyaisten dicsőségére! Ámen.

Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok. A te Titkos Vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia,mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem, mint ama gonosztevő, megvallak téged: Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba! Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba! Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba! Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te Szent Titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására! Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább Tested, s a te valóságos, elevenítő Véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre! Ámen.

P. Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek!

N. Áldott, ki az Úr nevében jő, Isten az Úr, ki megjelent nekünk.

Vasárnapi áldozási vers:

Dicsérjétek Istent a mennyekben, dicsérjétek őt a magasságban! Alleluja, alleluja, alleluja!

P. Üdvözítsd, Isten, a te népedet, és áldd meg örökségedet! (Zsolt 27, 9).

N. Sok esztendőre, Uram! Láttuk az igazi világosságot. Vettük a mennyei Szentlelket. Megtaláltuk az igaz hitet. Imádjuk az osztatlan Szentháromságot, mert ez üdvözített minket.

P. Áldott a mi Istenünk, öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké!

N. Ámen.

Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te dicsőséged, mert méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent, égi Titkaidban. Erősíts meg minket szentséged által, hogy egész nap elmélkedjünk igazságid felett. Alleluja!

P. Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes Titkaiban, méltóan adjunk hálát az Úrnak!

N. Uram, irgalmazz!

P. Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

N. Uram, irgalmazz!

P. Ezen egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

N. Néked, Uram!

P. Mert te vagy a mi megszentelésünk, és téged dicsőítünk, Atya és † Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

P. Békével távozzunk!

N. Az Úr nevében.

P. Könyörögjünk az Úrhoz!

N. Uram, irgalmazz!

P. Uram, ki megáldod a téged áldókat és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet és áldd meg örökségedet, Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk! Ajándékozz békességet a te világodnak, Egyházaidnak, papjaidnak, hazánknak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától (Jak 1,17). És téged dicsőítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké! (Zsolt 112,2) (3-szor).

P. Bölcsesség!

N. Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, / ki az Istent, az Igét, sérülés nélkül szülted, / téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk.

P. Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

N. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

P. Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a szent, dicső és mindenekfölött dicséretes apostoloknak, Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly főpüspökének, szent és isteni ihlettségű atyáinknak és minden szentjeinek esedezései által könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!

N. Ámen.

P. Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

N. Ámen.

Ortodox Liturgia részei

A liturgia proszkomidiával vagy másnéven protheszisz (előkészület), a mise azon szakasza, ahol a pap elkészíti a kenyeret és a bort.

Diakónus: Adj áldást uram

Pap: Áldott az Atya, és a Fiú, és a Szentléleknek Országa, most és mindörökkön örökké.

A nagy kérőima következik, amelyet a Békesség etkéniájának neveznek, mivel Békességben könyörögjünk, az Úrhoz könyörgés van, és a felszólításokra a válasz Uram Irgalmazz

D: Fentről való békességért és lelkünk üdvösségéért. Könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram Irgalmazz

D: Az egész világ békéért, Isten szent egyházának jólétéért, és mindenek egyesüléséért, Könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: Ezért a szent hajlékért és azokért, akik abba hittel, áhitattal és Isteni félelemmel járnak könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: A jámbor és igazhitű keresztényekért könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: Szentséges atyánkért, N. Pátriárkákért, N. Püspökünkért, a tisztes papságért, a Krisztusban szolgáló diakónus rendjéért, az egész egyházi rendéért és a népért könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: Ezért a városért (falu, város, kolostor), minden városért és vidékért, és mind azokért, akik azokban hittel élnek könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: A levegő kedvező változásáért, a föld gyümölcseinek bőségéért, és békés időkért könyörögjünk az Úrhoz.

N: Uram Irgalmazz

D: A hajózókért, úton levőkért, betegekért, fáradozókért, foglyokért és ezek üdvözüléséért könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: Hogy mentsen meg minket minden bánattól, haragtól, veszedelmektől és szükségtől Könyörögjünk az Úrhoz

N: Uram Irgalmazz

D: Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel

N: Uram Irgalmazz

D: Szentséges, tisztaságos, fölöttébb áldott, dicsőséges Nagyasszonyunkról, Istennek Szülőjéről és Örökszűz Máriáról, minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk

N: Néked, Uram

A 3 antifon, amit most énekelnek, az egyházi év szerint váltakozó zsoltárokból áll. Közönséges vasárnapokon gyakran éneklik a 103. És 146. Zsoltárt. A 2. Antiphon után a következő himnusz csendül fel:

Istennek egyszülött Fia és Igéje, aki halhatatlan vagy, és aki a ami üdvösségünkért megtestesülni kegyeskedtél Istennek Szent Szülőjétől és Örökszűz Máriától, változatlanul lettél emberré, megfeszítvén Krisztus Isten, halállal eltiportad a halált, ki egy vagy a Szentháromságból és kit együtt dicsőítünk az Atyával és a Szentlélekkel üdvözíts minket

A 3. antifon után a Boldogságokat éneklik (Mt 5,3-12)

Az összes szolgálatot végzők most következő bevonulása az Evangáliumoskönyvvel ének és imák közepette (kis Bemenet) Illetve a gyülekezetnek az oltárhoz vonulása azt jelképezi, hogy a felmagasztalt Jézus jön el az ő igéjében. Az ikonosztázion előtt valmamennyien megállnak, miközben a diakónus vagy a pap magasra emeli az Evangéliumoskönyvet ezekkel a szavakkal: Bölcsesség. Emelkedjetek föl.

Miután az Evangéliumos könyvet az oltárra teszik, a kórus ezt énekli: Jertek hódoljunk és boruljunk le Krisztus előtt! Üdvözíts minket Istennek Fia, ki halottaidból föltámadtál. Néked énekelünk: Alleluja

Különböző rövid énekek után a kórus most háromszor énekli a Háromszent-éneket (Vö. az EG 518-as számú evangélikus énekkel.)

N: Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent halhatatlan, irgalmazz nekünk!

Ezután az egyházi év szerint változó zsoltárokat és reszponzoriumokat énekelnek (prokimen), majd a lektor felolvassa az apostoli könyvből (Ld. A Liturgikus könyvek c. szakaszt)

Ehhez kapcsolódik a háromszoros Alleluja, amit egész egyházi év idején énekelnek. A templom ismételt megömjénezése után következik az Evangélium felolvasása

P: Békesség mindnyájatoknak

N: Dicsőség neked, Urunk, dicsőség neked!

A prédikáció itt, vagy a záró áldás után hangzik el

Az istentisztelet igei részét az ún. Állhatatos ekténia zárja le, ennek könyörgéseire háromszoros Uram irgalmazzal felelnek. Imák következnek a keresztség várományosaiért, a katekumokért, majd a katekumenek elbocsátás.

Az istentisztelet eucharisztikus része azzal kezdődik, hogy sajátosan a híveket szólítja fel imára, illetve a papokat az előkészületi imákra.

Miközben a kórus mst belekezd a Kerub-énekekbe a pap Istent kérve készülődik

P: (csendben mondja) Azok közül, akik testi vágyak és gyönyörök kötve tartanak, senki sem méltó arra, hogy Hozzád járuljon, vagy Hozzád közelítsen, vagy Néked szolgáljon, Dicsőség Királya, mert Néked szolgálni nagy és félelmetes dolog… Fejemet meghajtva járulok Eléd és könyörgök Hozzád: ne fordítsd el a Te orcádat éntőlem, és ne tagadj ki engem a Te gyermekeid közül, hanem tégy méltóvá engem, bűnös és méltatlan szolgádat, hogy néked ezeket az adományokat bemutassamm. Mert Te vagy a Felajánló és a Felajánlott, az Elfogadó és Kiosztandó, Krisztus Istenünk.

Az oltártér ismételt megtömjénezése után a Nagy Bemenetben Ünnepélyes körmenettel hozzák az eőkészületi asztalról az oltárhoz a szent adományokat. Közben a pap és a diakónus ezt énekli:

Mindnyájatokról, Istenfélő és krisztust szerető keresztényekről emlékezzék meg az Úristen az Ő országában mindig, most és mindörökkön örökké

Miután a Szent Adományokat letették az oltárra, következik a gyülekezet harmadik nagy kérőimája és a pap felajánlási iája.

P: Békesség mindnyájatoknak, szeressük egymást, hogy egyetértésben valljuk!

N: Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az egylényegü és osztatlan Háromságot!

N: Nikea Konstantinápolyi Hitvallás (természeresen a filioque nélkül)

P: Az ajtókat, az ajtókat.

P: Emeljük föl szívünket

N: Fölemeljük az Úrhoz

P: Adjunk hálát az Úrnak

N: Méltó és igazságos!

N: Szent, Szent, Szent az Úr. A Seregek Istene! Megtelt az ég és a föld a te dicsőségeddel! Hozsánna a magasságban, Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsánna a magasságban!

P: Tieidet a tieidből. Néked ajánlva fel mindenestől és mindenekért!

Az epiklézisben a Szent Lelket hívják le a népre és az adományokra

P: Bocsásd le reánk és az Előtted fekvő drága Adományokra a Te Szent Lelkedet… És tedd ezt a kenyeret Krisztusod drága Testévé… Ami pedig ebben a kehelyben van Krisztusod ddrága Vérévé… Átváltoztatván a te Szent lelkeddel

N: Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülőjét az örökké boldogságost és feledhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlithatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igéjét Sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk

P: A hitnek egységét és a Szent Lélek Közösségét kérvén, önmagunkat egymást és egész életünket Krisztus Isstenünknek alánljuk. Szentségek a Szenteknek

N: Egy a Szent, egy az Úr: Jézus Krisztus, a Atya Isten dicsőségére. Ámen.

Áldozás következik

N: Láttuk az igazi világosságot, brfogatuk a Mennyei Lelket, megtaláltuk az igazi hitet, hódolva az osztatlan Háromságnak mert az üdvözitett minket.

P: Uram, aki meglátod azokat, akik Téged áldanak, és megszenteled azokat, akik Benned bíznak, üdvözítsd a Te népedet, és áldd meg a te örökségedet.Egyházad népességét őrizd meg, szenteld meg azokat, akik a Te házad ékességét szeretik, magasztald fel Te is őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik Benned reménykedünk Ajáneékozz békét a Te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak, országunknak, hadseregnek és az egész népednek. Mert minden Jóságos adomány és minden tökéletes ajándék felülről száll alá, Tőled a Világosság Atyjától és tenéked zengünk dicsőséget és hálát és hódolatot az atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Halottaiból feltámadt Krisztus, igaz Istenünk, az Ő tisztaságos Anyjának, a szent, dicsőséges és dicséretes Apostoloknak, szent N. (a templom védőszentjének). Szent János, Konstantinápoly érsekeknek, a szent és igaz istenősöknek: Joákimnak és Annának, és minden szenteknek közbenjárásai által, irgalmazzon nekünk és üdvözitsen minket, mint jóságos és embereket szerető.

N: Ámen.