Tartalomjegyzé k [630349]

3
Tartalomjegyzé k

1. Bevezető ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………………………….. … 5
2. A szorongás jellemzői ………………………….. ………………………….. ………………………….. …………….. 7
2.1. Szorong áselméletek ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………….. 9
2.2.1. Pszichoanalitikus megközelítés ………………………….. ………………………….. ………………… 9
2.2.2 Humanisztikus megközelítés ………………………….. ………………………….. …………………… 10
2.2.3 Viselkedés -lélektani megközelítés ………………………….. ………………………….. ……………. 12
3. Elhárító mechanizmusok ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……….. 13
3.1. Elfojtás ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………………………….. 13
3.2. Tagadás ………………………….. ………………………….. ………………………….. …………………………. 14
3.3. Kivetítés (projekció) ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……….. 14
3.4. Racionalizáció ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……………….. 15
3.5. Reakcióképzés ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……………….. 15
4. Gyermekkori szorongás ………………………….. ………………………….. ………………………….. …………. 16
4.1. Generalizált szor ongásos zavar ………………………….. ………………………….. …………………….. 17
4.2. A szorongás pozitív oldala ………………………….. ………………………….. ………………………….. . 18
4.3. A szorongás okozta szenvedés ………………………….. ………………………….. ……………………… 19
4.4. A szorongás és a testi tünetek ………………………….. ………………………….. ……………………….. 19
4.5. A túlzott szorongás forrásai ………………………….. ………………………….. ………………………….. 21
5. Családi és iskolai ténye zők a szorongás kialakulásában ………………………….. ……………………… 22
5.1. A családon belőli támogató kapcsolatok hiánya, kudarcélmények ………………………….. …. 23
5.2. Szociális fóbia ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………………… 24

4
5.3.Szorongás az iskolában ………………………….. ………………………….. ………………………….. …….. 25
5.4.Prepubertás kor jellemzői ………………………….. ………………………….. ………………………….. …. 26
6. A szorongás empirikus vizsgálata a negyedik és ötödik osztályosok körében ……………………. 29
6.1. A kutatás célja ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……………….. 29
6.2. A kutatás fő kérdése i ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………. 29
6.3. Hipotézisek ………………………….. ………………………….. ………………………….. …………………… 29
6.4. A vizsgálat alanyai és terepe ………………………….. ………………………….. ………………………… 30
6.5. A kutatásomban használt módszerek és eszközök bemutatása ………………………….. ………. 30
6.6. A vizsgálati populáció és az adatok felvételének körülményei ………………………….. ………. 31
6.7.A vizsgálati adatok feldolgozása, értelmezése ………………………….. ………………………….. …. 31
6.8. Adatok bemutatása a hipotézisek mentén ………………………….. ………………………….. ……….. 32
6.8.1. Első hipotézis tesztelése ………………………….. ………………………….. …………………………. 32
6.8.2.Második hipotézis tesztelése ………………………….. ………………………….. ……………………. 35
6.8.3.Harmadik hipotézis tesztelése ………………………….. ………………………….. ………………….. 37
7. Következtetések ………………………….. ………………………….. ………………………….. …………………… 41
Összefoglaló és javaslattétel ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………. 43
Irodalomjegyzék ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………………………. 46
Mellékletek ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………………………….. …. 48

5
1. Bevezető

A mai világunk telítve van stresszhelyzetekkel. Egyre magasabb követelmé nyszintnek kell
megfelelnie nap mint nap az embernek. Természetes, hogy az egyén az áll andó megfelelési
vágytól, a kudarctól való félelemmel hajtva, a személyi jellemvonásokb ól adódóan is szorongóvá
válik.
Az indokolatlan szorongás érzése általában megakadályozza a normális életvezetést. Ha a
szorongás kismértékben fordul elő, akkor segíthe t a versengésben. Mindenkinek szüksége van
egy kis szorongásra, viszont ha minden nap előfordul, akkor gátló, romboló hatással bír és
károsítja életünk minőségét. A kellemetlen élmények sokszor megakadályozzák, hogy teljes
kapacitásunkat kihasználjuk. Nehé z ugyanis rávenni magunkat, hogy belemenjünk a számunkra
szorongáskeltő helyzetekbe, még akkor is, ha a félelmünk irracionálisan nagy, és a legyőzéséből
valójában előnyünk származhat. A szorongás leggyakrabban valamilyen teljesítményhez
kötődik, mivel az i skolában vagy a munkában attól félünk, hogy kudarcot vallunk, de csak akkor
tudunk fejlődni, ha ezzel a helyzettel megbi rkózunk.
Személyes érdekeltségem okán választottam dolgozatom tárgyának a szorongás témakörét.
Eddigi életem során többször éreztem maga mban ezt a kellemetlen érzést. Mindig féltem a
kihívásoktól, az ismeretlentől, az emberek előtt való a megjelenéstől és természetesen a
kudarcoktól is. Később rádöbbentem arra, hogy sokan azért nem tudnak megérteni, mert
számukra a szorongás nem volt olyan intenzív hatású és sikerült le győzniük. Foglalk oztatni
kezdett ez a téma, hogy miért hat ott erősebben rám, mint másokra, ezért döntötte m úgy, hogy
államvizsga dolgozatomban a szorongás téma körét vizsgál om. V isszagondolva az elemi
osztályos éveimre , amikor negyedikes diák ként tanakodni kezdtem azon, hogy nemsokára egy új
időszak vár rám, elkezdtem aggódni, ezáltal kialakítva a foly amatos szorongásomat , amivel nap
mint nap kellett megküzdjek. Iszony ú érzés volt, ami kor beléptem egy új környezetbe és azt
éreztem, hogy nem lelem örömömet ebben a közegben. Ötödik osztályban nem voltak pozitív
élményekkel telített pillanataim , ezért nem tudtam élvezni az új pillanatok varázsát, mivel a
fokozatos szorongás sötét nyomait viseltem a lelkem mélyén . Ebből az okból kif olyólag jutottam
arra a döntésre, hogy kutatásom során a tíz és tizenegy éveseket veszem mintául.
Dolgozatomban megvizsgálom a szorongás jellemzőit, nyomatékosítva kettős aktivizáló és
gátló aspektusát, a szorongás kialakulását és hatásmechanizmusát magya rázó felfogásokat. Ezt
követően arra a kérdésre keresem a választ, hogy a ciklusváltás következtében van -e lényeges
eltérés a két korosztály szorongási szintje között, illetve az iskolai környezetben az osztálytársak

6
egymáshoz való viszonya, mennyire játsz ik lényeges szerepet a szorongás kialakulásában,
fokozódásában.
Fontosnak tartom ennek tanulmányozását, mivel a gyerekek az idejük meghatározó részét az
iskolában töltik és ez az időtöltés akkor lehet a legeredményesebb, ha élményszerűen és
kiegyensúlyozot tan telik.

7
2. A szorongás jellemzői

„Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket,
a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik,
a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is
megva n a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez!
Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet. ”
(Blaise Pascal )

Ebben a fejezetben a szorongás és a félelem differenciájáról, a szorongás aspektusairól,
valamint a szorongáselméletekről lesz szó.
A szorongás az életünk részét képezi , elkísérhet bennünket a születésünktől a halálunkig . Nincs
tekintettel se a korra, se az iskolázottságra, se a társadalmi helyzetre, bárkire bármikor lesújthat
(Riemann, 1998) . A szorongás irracionális, tárgyatlan félelem és azáltal minősül kórosnak, hogy
a reakció az indokolatlan esem ények hallatára is bekövetkezik (Tringer, 2001) .
Legtöbb pszi chológus szerint a valós félelem elkülöníthető a szorongástól . Úgy vélik, hogy
amitől tartunk vagy bizonytalan számunkra , az a szorongás , illetve ami konkrét dolgokhoz
köthető az a félelem.
Peurifoy (1998) szerint, a szorongás és a félelem egy felfogott fe nyegetésre adott normális
válasz . Úgy véli, hogy a szorongás valamilyen homályos vagy rosszul fe lfogott fenyegetés váltja
ki, a félelem alapját pedig egy jól körülhatárolt konkrét fenyegetés adja. Mindkettőhöz
kellemetlen lelki tünetek társulnak , ilyen a z aklatottság, ag godalom, gyámoltalanság érzése.
A szorongás és a félelem is hasonló szomatikus jegye kkel rendelkeznek, mivel a stresszre adott
válaszként ragadhatóak meg, viszont különbséget kell tennünk köztük. A félelem egy adaptív
jelzés , amely testi, le lki egészségünket óvja meg a veszélyes helyzete ktől. Tudnunk kell, hogy a
félelem kiváltó oka közvet len, míg a szorongásé közvetett, vagyis távoli. A klinikai gyakorlatban
a félelem forrása külső, míg a szorongásé belső, melynek az oka a személyiségben keresendő. A
félelmet aktuális állapotnak teki ntjük, míg a szorongást áll andósult személyiségjellemzőnek
(Ranschburg, 1998 ).
Senki nem lehet teljes mértékben mentes a szorongástól , nélküle veszélybe lenne életünk,
nem tudnánk gyorsan reagálni a kockázatokra és felkészülés nélkül gyalogolnánk bele a
veszed elmes helyzetekbe. A szorongás mértékét csökkenthetjük azáltal, hogy megtanuljuk, hogy
mi a teendőnk, amikor érez zük, hogy idegeink megfeszülnek (Middleton, 2010) .

8
„A szorongó hajlamo s a katasztro fizálásra , azaz a félelem tárgyát képező helyzetről olyan
elméletet alkot, mely a legsötétebb forgatókönyvet vetíti előre . A félelem akkor győzhető le, ha a
szorongó személy a kutató szerepébe lép, és bátran leteszteli saját elméletét. Így szembesülni tud
a ténnyel, hogy elmélete hibás, és egy új reálisabb teóriá val hely ettesíti azt (kognitív módszer) ”
(Kónya, 2014, 209) .
Az egészséges életvezetést, intenzív mértékű szorongás akadályozza, mely során a gyermek
olyan viselkedési tüneteket produkál, melynek a szorongás elleni védekezés a célja.
A szorongáson alapuló lelki betegségeket neurózisoknak nevezzük. A neurózis középsúlyos
rendellenesség , amely ambuláns úton megoldható , melynek értelmében a beteg bejár a
kezelésekre (Ranschburg , 2012 ). Az introvertált, labilis egyének mindenekelőtt szorongóak ,
melynek hátteréb en a pszichológiai rendellenességek húzódnak. A szorongás a létezés
elidegeníthetetlen része , a helyzettől függően idegességnek, bizonytalanságnak, félelemnek,
nyugtalanságnak nevezzük . A szorongó egyén mindig attól retteg, hogy valami iszonyatos dolog
fog történni vele vagy a szeretteivel (Ranschburg, 2007 ).
A szoro ngó egyénre számos személyiség vonás jellemző. Peurifoy (1998) szerint , az erősen
szorongó személyre jellemző a képzelőerő, viszont ebben az esetben önpusztító tevékenységként
is értelmezhetjük . Létezik a negatív antici páció, amely szerint a helyzeteknek csak a passzív
oldalát látják , és ezeketek a félelmetes lehetőségeket maguk elé képzelik . Az ilyen tulajdonságú
egyéneknél érzékelhető az önalábecsülés , illetve az önelvárás is. Ebből fakad a viss zautasítástól,
kudarctól való félelem , nem mernek nemet mondani mások kéréseire. Sok esetben több mindent
várnak el maguktól a szorongó egyének, mint amennyi t elvárnának tőlük. Törekednek a
perfekcióra , követik a „mindent vagy semmit” elvet. A perfekcionis ta amit nem lát teljesen
tökéletes nek, azt hibának állítja be és megszemélyesíti azt . Az ilyen emberek önpusztítóak,
viszont munkájuk at szakszerűen, precízen végzik (Peurifoy, 1998 ).
A szorong ás kialak ulásának pillanatában fellép az általános izgalmi állapot , nevezetesen egy
intenzív inger, mely figyelme ztet, hogy a várt esemény módosul. Enne k következtében egyfajta
autonóm -idegi izgalom jön létre, mely megoldást igényel . Ha nem lép működésbe azonnal a
védekező reflex, akkor az egyén nagyobb figyelmet fordít az iz galom alapjára , és információkat
gyűjt róla. Ekkor az egyén felméri a veszély súlyosságát , és ha nem véli feszélyezőnek ,
megnyugszik. De ha igazolódik a félelme , akkor elhárító mechanizmusokhoz folyamodik.
Ilyenkor az egyén szükséges óvintézkedések után ku takodik , majd dönt és véghezviszi tervét.
Továbbiakban az egyén végiggondolja, hogy sikere s volt-e a cselekvés. Ha igen, akkor
megnyugszik, ha nem akkor kezdődik minden elö lről. Akadályokba való ütközés estén a
szorongás fokozódhat (Butollo, 1996).

9
2.1. Szorongáselméletek
Következőkben azokat a koncepciókat foglalom össze, amelyek a szorongással kapcsolatos
zavarok értelmezésére és gyógyítására születtek. Ilyen a pszichoanalitikus szorongáselmélet,
amelyben az Id, az Ego és a Szuperegó impulzusai között foly ó megmérettetéssel magyarázza a
szorongást. Másik a humanisztikus szorongáselmélet, amely az énkép fenyegetettségeként
magyarázza a szorongást. És végül a viselkedés -lélektani megközelítés ről lesz szó , mely a hibás
tanulás következményeként említ i a szoron gást. Eszerint a szorongás a jövőre vonatkozik és
alapját a múltbeli tapasztalatokból meríti.
2.2.1. Pszichoanalitikus megközelítés
A pszichoanalitikus elméletek alapja a tudatos és t udattalan tartományok elkülönítése ,
másrészt a személyiség háromszintű ko mponensre való felosztása. Ennek a módszernek a
megalkotója, Sigmund F reud a világhírű osztrák neurológus , illetve a 20 . század egyik
legnagyobb hatású elméletalkotója.
Freud a lelki betegségek során kidolgozta a pszichoanalízist, amelyben a tudattal an lel ki
törekvései feltárhatóak. Azt feltételezte, hogy bizonyos események azért felejtődnek el, mert
fájdalmas emlékeket ébresztenek az egyénben és ezek a lelki konfliktusok ban jelentkező
elfojtások lehetnek az okai. A lelki jelenségek pszichikus erők játékai, amelyek
összeütközhetnek és gátolhatják is egymást. A tudattalanba kerülő események , szabad
asszociációk és álomfejtés segítségével jutnak át a tudatba. Freud azt hangsúlyozta, hogy az
ember racionális viselkedését egyaránt befolyásolják a tudattalan ben yomásai és a konfliktusok
feldolgozásai is (Bodnár és Simon , 1997) .
A pszichoanalitikus koncepció szerint az én egyetlen veleszületett ősi része, az úgynevezett
„ösztön -én”, az Id , amely az örömelv alapján működik és hozzájárul a szükségleteink, vágyaink,
igényeink azonnali kielégítésére. Mivel elsődleges, szubjektív illetve irracionális folyamat, ezért
nincs kapcsolata a külvilággal.
A külvilág hatására az ösztön -énből kifejlődött az Ego. Működési elve a realitáselv, amely
összekötő kapocsként szolgál a be lső vágyak és a külvil ág között. Az Ego tehát alkalma zkodik a
külvilághoz, tapaszta latokat szerez, illetve ellenőrzi az ösztöntörekvéseket. Tudnunk kell, hogy
másodlagos folyamatok működtetik, vagyis a gondolkodás uralma alatt van. Az én egyensúlyi
állapot ot tart fenn, ha külső vagy belső veszély fenyegeti , szorongásjelzéssel válaszol. A
szorongás lehetőv é teszi a veszélyre való testi -lelki felkészülést, illetve meghatározó szerepet
játszik a lelkiismeret kialakulásában. A fokozódó szorongás veszélyezteti a szervezet működését,
ezért igyekszik azt elhárítani.

10
Az Én harmadik része , a Felettes én vagy Szuperego, amely a fallikus periódusban jelenik meg
és a társadalomnak a szülők által közvetített viselkedési normáit, erkölcsi szabályait tartalmazza.
Ebben a korban a gyerek internalizálja, magába építi a legfont osabb normákat, vagyis megtanul
különbséget tenni a jó és a rossz között (Ranschburg , 1998) .
„Az örömelv , a realitáselv és az internalizált értékek között h úzódó feloldhatatlan ellentmondá s
adja a pszi choanalitikus elmélet sz erint a személyiség dinamikáját ”(Ranschburg , 1998, 140).
Felmerülhet annak a veszélye is, hogy az Id ösztöntörekvései fele rősödnek, és áttörik az Ego
által emelt gátat. Ilyenkor jelenik meg a veszél yre figyelmeztető szorongás . Sigmund Freud ezt a
szorongást szign ál-szorongásnak nevezi. A pszichoanalitikus elmélet szerint a pánik, a
szorongás, a szeparációs illetve a generali zált szorongás az elfojtott Id -impulzusok, vészforrások
jelzései. A gyermek szeparációs szorongásával kapcsolatos vizsgálatai azt mutattá k, hogy az
elfojtott Id -impulzus a szülő iránti érzett agresszív indulat forrása, amely a gyermek mágikus
világképének a figyelembevételével válik érthetővé. Ennek értelmében, ha a szülővel történik
valami, akkor a gyerek önmagát hibáztatja, mivel azért történt , mert ő haragudott a szülőre .
Amikor a gyerek szorongás élményét próbálja figyelmen kívül hagyni, akkor az elhárí tó
mechanizmusokkal próbálkozik . Ezek a védekezési kísérletek fóbiákhoz és kényszeres
neurotikus tünetekhez vezetik őke t. Ennek érdekében a gyerek az áttolás elhárító
mechanizmusának segítségével , a szorongást egy külső tárgyra helyezi, melynek elkerülésév el a
szorongást is sikerül elkerülnie. Ha megtörténik annak a veszélye, hogy az elhárító
mechanizmusok elgyengülnek és az Id -impulzusok áttöréssel fenyegetnek , akkor egy újabb
elhárító mechanizmusra lesz szükség.
Az analitikus terápia abból indul ki, hogy a folyamatos védekezés a szorongás ellen kimeríti az
Egót, így kevés energiája marad a konstruktív szerep betöltéséhez . A terápia célja, hogy felszínre
hozza illetve, hogy semlegesítse az impulzusokat, melyek az Egót igénybe veszik. Az analitikus
elmélet szerint , a gyerek nek a játéktevékenység ében, a felnőtt nek a szabadasszociáció jában
jelennek meg az elfojtott érzelmek, amelyek a szorongásnak a legfőbb okait képezik.
Napjainkban az analitikus terápia inkább a gyerek feszültségeinek a l evezetésére fekteti a
hangsúlyt (Ranschburg , 2012) .
2.2.2 Humanisztikus meg közelítés
Előtérbe helyezi a tanuló iskolával, tanulással, pedagógusokkal , illetve önmagával
kapcsolatos vélekedéseit, érzelmeit, valamit a személyiség fejlődését .
A humanisztikus pszichológiai irányzat megteremtői Carl Rogers és Abraham Maslow.

11
E személyiségközpontú koncepció kiindulópontja, hogy az ember alapvetően jó, ha engedjük
szabadon, értelmetlen korlátok nélkül fejlődni , hogy racionálisan gondolkodó, cselekvő , jól
szocializált, ko nstruktív sze mélyiséggé váljon (Ranschburg, 2012 ).
Carl Rogers szerint a z egyén legfontosabb motiváló ereje az önmegvalósítás, amely arra készteti,
hogy fejlettebbé tegye önmagát. Ez a késztetés tartalmazza az életösztönt is, de a legfőbb cél a
képességeink kiteljesíté se (Ranschburg, 1998).
A humanisztikus pszi chológia azt állítja, hogy az egyén dönthet arról, hogy mi számára a jó
illetve, hogy mi a rossz. Roger s két központi fogalmat emel ki, az én fogalmat és az én ideált. Az
énfogalom tartalmazza azokat az elképzelése ket, észlelteket illetve értékeket, amelyek az „én”-t
jellemzik. Megfogalmazódnak az egyénbe n azok a kérdések, hogy ki ő, és hogy mit tehet. Ezek
nagy hatással vannak az egyén viselkedésére és a világhoz való hozzáállására is. Az énfogalom
nem föltétlen a valóságot tükrözi . Rogers azt állítja, hogy az egyén minden tapasztalatát az
énfogalma mentén értékeli , és úgy csele kszik, hogy ne kerüljön vitába az énfogalmával, de ha
mégis megtörténik, akkor torzít a tényeken. A másik fogalma az én -ideál , az annak elképzelése,
hogy milyen szeretne lenni az egyén. Ha az énkép túl messze áll az én ideáltól , akkor bukkan elő
a szorongá s, az értéktelenség, a kevés önbizalom, alacsony önértékelés. Az elhatalmasodó
szorongás pedig lehetetlenné tes zi a szabad tapasztalatszerzést (Rieman,1998) .
A gyerek számára az a fontos, hogy a szülei szeressék és elfogadják őt, viszont ennek
eléréséhez f eltételeknek kell megfelelnie. Ha a szülők kevés ilyen feltételeket szabnak meg,
akkor a gyermek én-je rugalmas marad , vagyis képes lesz arra, hogy fogadja a kívülről illetve
belülről érkező tapasztalatokat és döntse el , hogy melyik járul hozzá saját fejlődéséhez. Ha
merev és szigorú szülői feltételeknek kell eleget tennie, akkor igyekszik kiszűrni az önmagáról
érkező tapasztalatokat, amely nem egyeztethető össze a szülői igényekkel. Ennek értelmében a
gyerek nem olyanná akar válni, amire belső törekvései k észtetik, ha nem olyanná, amilyennek a
szülei látni szeretnék őt. Így az én kép és az én ideál egymástól eltávolodnak, mivel az én fontos
érzelmek és gondolatok tagadására készül. (Ranschburg, 2012 ).
Rogers által létrehozott „ kliens -központú” terápia lénye ge, hogy a szorongó ember szavait nem
értelmezni kell, hanem oda kell figyelni rájuk . Ennek a terápiának az a célja, hogy hozzásegítse
az embereket, hogy olyan emberré váljanak, amilyenné képesek válni. Abban az esetben
következik be a gyógyulás, ha a szor ongás áldozata érzi, hogy szeretik és fontosnak tartják őt.
Tehát a humanisztikus elmélet szerint a környezetnek nem alakítania, és nem formálnia kell a
gyereket, hanem feltételeket kell biztosíta nia ahhoz, hogy önmaga lehessen (Comer, 2014 ).

12
2.2.3 Viselkedés -lélektani megközelítés
A viselk edés-lélektani koncepció szerint a szorongás és a szorongáson alapuló zavarok , a
neurózisok hibás következményei. Ennek az elméletnek kiemelkedő alakja O. H. Mowrer , aki
kétlépcsős tanulási folyamatként írja le a szorongásos zavarok kialakulását. Az első l épcsőben a
pavlovi klasszikus kondicionálásnak megfelelően a semleges inger összekapcsolódik egy
félelmet kiváltó ingerrel , és így létrejön egy szorongást ébresztő inger. A második lépcsőben az
operáns kondicionálás révén habituálódik , vagyis az egyén elke rüli a szorongást kiváltó feltételes
ingert és ez az elkerülő magatartás a szorongást ól való megszabaduláshoz vezet (Ranschburg ,
1998) .
Ha elmenekülünk és meghátrálunk valami elől , akkor arra a következtetésre jutunk , hogy nem
vagyunk képesek megoldani biz onyos helyzeteket , és amikor még találkozunk velük, akkor
automatikusan elkerüljük , mivel az elkerülés megvéd a szorongástól (Lajkó , 1995) .
Mowrer szerint a szorongás ta nult reakció és olyan feltételes ingerekre következik be, amelyek
előre jeleznek egy feltétlen ingert, vagyis a múltból felidéznek egy kellemetlen, fájdalmas
szituációt (Mowrer, 2004 , idézi Pléh, 2007) .
A viselkedés -lélektani terápiák alapelvét egyrészt a klasszikus kondicionálás (a szorongást
keltő inger összekapcsolása egy nyugodt reakcióv al), másrészt az operáns kondicionálás , akár
kioltás, akár pozitív megerősítés formájában. Az elv kiteljesítésében a szisztematikus
deszenzitizáció játszik szerepet, melynek során a pszichológus listát készít azokról a
helyzetekről, melyek szorongást válta nak ki a személyből . Ezután a páciensnek relaxációs
helyzetben lépésről lépésre el kell képzelnie , a listán feltüntetett helyzeteket. Ha a kezelés
sikeres, a kezelés során megtanult reakció generalizálódik a valódi élethelyzete kre is
(Ran schburg, 1998 ).

13
3. Elhárító mechanizmusok

„Ezt tettem, mondja az emlékezetem. Nem tehettem, mondja a büszkeségem és kérlelhetetlen
marad. Végül az emlékezetem enged…”
(Jones Nietzsche)

Elhárító mechanizmusoknak nevezzük azokat a stratégiákat, amelyek során impulzusainkat
olyan álruhába öltjük , amelyben ismeretlennek tűnhe tünk a társadalom, de legfőképp a belső
képviselőnk, a szuperegónk előtt. Az egyén az elhárítást követően torzítva látja a világot és
ennek alapján ítélkezik a saját élményeiről. E módszerek által , a szorongás rövid távon
enyh íthető, viszont hosszú távon már megszilárdítható , mert a hozzáta rtozó eszmékkel és
fantáziaképekkel fixálják a szorongás t generáló alapmagatartást (Butollo,1996).
Freud munkássága nyomán , az énvédő mechanizmusok kidolgozója Anna Freud , aki a bel ső
világ eg yensúlyát megragadva , olyan stratégiákra bukkant rá, ame llyel csökkenthető vagy
megakadályozható a szorongás . Szerinte az én számára elviselhetetlen impulzusok nem jutnak a
tudatba, hanem elhárításra kerülnek a védekező mechanizmusok által (Atkinson és Hilgard,
2005 ).
Ha szorongással állunk szemben, énünk kétféleképpen válaszolhat rá. Egyrészt növelheti
racionális módon a problémamegoldó erőfeszítéseit , ezáltal tudatosan tud megküzdeni a
fenyegető veszéllyel. Másrészt alkalmazhatja az elhárító mechanizmusok at, amelyeket az én
fejleszt ki ahhoz, hogy megküzdhessen a szorongás gyötrő hatásával. Az elhárító
mechanizmusok tudattalanul működnek és szerepet játszanak a valós ág torzításában,
átalakításában. E technikák alkalmazása által csökkenthető a veszélyérzet illetve el ősegíthető a
reális életvezetés. Mindannyian hasznáunk elhárító mechanizmusokat, mivel segítenek átjutni a
nehéz helyzteken, addig, amíg nem leszünk képesek a kellemetlen helyzeteket eredményesebben
megoldani. Az elhárítások, csak akkor maladaptí vak vagyis rosszul alkal mazkodóak, amikor
elsődleges eszközként szólgálna k a problémamegoldás során (Atkinson és Hilgard, 2005 ).
Az alapvető énvédő mechanizmusok közül mehemlítek párat . Ilyen a/az:
3.1. Elfojtás
Olyan alapvető hárító mecha nizmus , amely sz erint az egyén megpróbál egy gondolatot,
érzelmet távol tartani tudatosságától , azonban működését legtöbbször tudattalannak feltételezik.

14
Az elfolj tás fontos szerepe tölt be az ösztön én impulzus ainak vonatkozásában, de más fájdalmas
szituációban is alkal mazható. Elfoj thatunk olyan önmagunkkal kapcsolatos ismereteket,
amelyeket nem tartunk megfelelőnek vagy olyan eseményeket, a melyek konfliktusba kerülnek a
felettes én értékeivel (Comer, 2014 ).
A szelektív elfojtás által olyan dolgokat felejtünk el, amely ekhez megalázott sági vagy
bűntudati érzések tapadnak. Tudnunk kell, hogy az elfojtás ritkán tökéletes eljárás, mivel az
elfojtott impulzusok állandóan készenlétben állnak, hogy beférkőzzenek a tudatba . A személy
szorongni kezd és további elhárító mechanizmu ssal próbálkozik távol tartani az impulzusokat a
tudatától (Atkinson és Hilgard, 2005) .
De részlegesen elnyomh atóak a meglehetősen kellemetlen emlékek és ezáltal nem gondolunk rá.
A részleges elfojtással kizárjuk a tudatos vil águnkból mindazt, ami megzavar ja önbecsülésünket
vagy szorongáss al nehezítené lelkiállapotunka . Az elfojtás megóv a szorongás okozta
szenvedéstől, viszont a személyiség önmaga ellen dolgozik (Bagdy, 1977).
3.2. Tagadás
Ez az eljárás akkor jelenhet meg, amikor az egyén re rázúdúl a fenye gető valóság és
tíltakozik egy esemény vagy egy adott állapot bekövetkezte ellen. Hasonlóan az elfoj táshoz, a
tagadás is elrejti a tudatosság elől azokat a dolgokat , amellyel az egyén nem bír megküzdeni.
Akkor beszélünk tagadásról, amikor az egyén nem tud atosítja félelmének, szorongásának a külső
okát. Amikor lelkiállapo tunk zaklatott, gyakran folyamodunk olyan helyzetekhez , amely ek
megvédi k énünket , mentesít a felelősségtől és olykor úgy érezz ük, hogy a probléma megoldódott
(Kolozsváry, 2002).
Akkor bes zélhetünk tagadásról, amikor a külv ilág elviselhetetlenné válik számunkra .
Ilyenkor tudatosul bennünk a rideg valóság és tagadásra kényszerülünk. Például l éteznek olyan
egyének, akik a tagadáshoz tapad ó fájdalom elől menekülnek, nem hallják meg, elengedik a
kritikákat (Atkinson és H ilgard, 2005 ).
A tagadás pillanatnyilag segít elhá rítani a problémát, viszont nem oldja meg, ha újból
jelentkezik, akkor az egyén rágalmazásként éli meg és dühöt vált ki belőle.
3.3. Kivetítés (projekció)
Minden ember rendelkez ik olyan tulajdonsággal, amit önmagának se tud bevallani. A
projekció által megakadályozhatjuk a velük való szembesülést, azáltal , hogy saját
lelkiállapotunkat felnagyítjuk és másoknak tulajdonítjuk (Atkinson és Hilgard, 2005).

15
Freud szerint, a projekció két céllal rendelkezik. Az egyik az ösztönén vágyait segíti a felszínre
juttani, energiát szabadít fel, amely az elfolj táshoz lenne szükséges , voltaképpen kivetítéskor
felismerjük a fenyegető tartalom meglétét . A másik az én és a felettes én szá mára ismeretlenként
jelenik meg (Comer, 2014 ).
Minél nyomasztóbb egy gondolat, annál nagyobb késztetést érzünk a kivetítés
megvalósítására. Szorongásunkat úgy csökke nthetjük, ha az elfogadhatatlan impulzusainkat
másokra ruházzuk fel. Így a projekció lehetőséget ad arra, hogy elrejtsük mindazt ami számunkra
kellemetlen élményt nyújt, viszont az áttulajdonított tartalmakat mégiscsak kifejezzük.
3.4. Raci onalizáció
A racionalizáció olyan módszer, amely során logikus vagy szociálisan kívánatos
motívumokat tulajdonítunk cselekedeteinknek. Kettős célt szolgál, egyrészt enyhíti a kudarc
miatt érzett csalódást, másrészt elfogadható indokot nyújt viselkedésünk magyarázatára. Akkor
beszélünk racionaliz ációról, amikor a valódi okokat szépíteni akarjuk és mentségeket keresünk
védelmünkre . A valódi ok helyett új okot találunk ki a lelkiismeretünk megnyugvása érdekében.
Ezek számunkra kielégítő okok, viszont nem a számonkért elmulasz tott viselkedés valódi okai
(Atkinson és Hilgard, 2005) .
Tehát racionalizáció akkor jelenik meg, amikor az irracionális tetteinknek intellektuális
magyarázatot tulajdonítunk. Az egyén, a viselkedésére adott ésszűtlen magyarázatával
csökkentheti szorongását és fentarthatja önbecsülését.
3.5. Reakcióképzés
Reakcióképzésről akkor beszélünk, amikor az elfogadhatatlan impulzusok
megnyílvánulásának megakadályozása érdekében az ellenkezőjét hangsúlyozzuk.
A cselekvés intenzitása és helyénvalósága alapján következt ethetünk arról, hogy
reakcióképzésről van szó. Tehát ha az egyén perfekutál egy cselekvést és láthatóan túlzásba esik,
akkor reakcióképzésről beszélünk (Atkinson és Hilgard, 2005).
Egyik esetben egy édesanya, aki mindent megtett a lányáért és nem értette, h ogy miért nem
hálás a lánya amiatt, hogy o lyan drága zongoraórákra járatta. Jóságosnak gondolta magat, pedig
nem gondolt arra, hogy követelődző. Később amikor ráébresztették, hogy ő sem szeretett
kiskorában zongoraórákra járni , akkor megértette, hogy a túl zott kedvesség álarca mögött
kegyetlen volt lányával szemben (Atkinson és Hilgard, 2005) .

16
4. Gyermekkori szorongás

Minél nagyobb lesz a gyerek, annál több feladat hárul rá és megnő azon dolgok száma is,
amelyek szorongást hívnak elő. A szorongás mértéke egyénenként különbözik. Minden gyerek
másképp szemléli a világot , vannak , akik mindenben a pozitívumot látják , és sajnos léteznek
olyan gyerekek is, akik fenyegetésként, a kockázatok szemüvegén keresztül szemlélik az
eseményeket.
Minden korcsoportot érin tett lehet, viszont a lányok hajlamosabba k a szorongásra vagy az
ők esetükben a társas környezet elfogadóbb a szorongás kifejezésével szemben.
A szorongó gyerek szülei maguk is hajlamosak lehetnek a szorongásra. Ezért feltételezhető az is,
hogy a gyerekek magukévá teszik a szüleik szorongással te lített világképét és magatart ásmintáit
(Kónya , 2014) .
Azok a gyerekek, akik szorongással küzd enek, nehezen barátkoznak , nem tudnak nyitottak lenni
még a barátaikkal szemben sem, mert a szorongás tárgyára összpontosítanak. Ha valamit nem
sikerült elérniük , arra gondolnak, hogy a szülei , vagy a barátai nem fogják szeretni amiatt, és ez
tovább gyötri önbecsülését (Csóti, 2006).
Előfordulhat, hogy a szorongás nem csak speciális helyzetekben jelentkezik, hanem
folyamatosan jelen van a gyerek életébe n. A szorongó gyerekre jellemző az aggodalmaskodás,
kételyei vannak arra vonatkozóan, hogy megtudja -e oldani a rábízott feladatokat. Önbizalma
csorbult, nem bízik abban, hogy az által a elvégzett feladatok sikert aratnak. Nyugtalansága miatt
állandó gondoskodásra van szüksége. A szülőkre, pedagógusokra, akár barátokra hárul az a
feladat , hogy megnyugtatni, megvigasztalni a szorongó egyént .
Az összehasonlításból is fakadhat a szorongás érzete, amikor a gyerek saját magát a tá rsához
viszonyítja . A gyerekek körében a kinézet, népszerűség, illetve az iskolai eredmények
tekintetében mérik össze magukat társaikkal (Kónya , 2014) .
Szorongás okozó jaként említhetjük az impulzív, szigorú, következetlen , erős düh kifejezésével
járó nevelési stílust is. Kockázatot jelent az is , amikor a gyerek szemtanúja egy családon belül i
erőszaknak vagy konfliktusnak (Kónya, 2014) .
A túlzottan szorongó gyerek ekre je llemző, hogy szorgalmasak, szeretnek megfelelni
mások elvárásainak, jó magaviselettel rendelkeznek illetve csendesek. Bátorítanunk kell őket,
hogy jól végzik a dolgaikat, meg kell nyugtatnunk őket, hogy minden rendben van . Ezek az első
jelzések a szorongás korai jelei és arra utalnak , hogy a gyerekkel valami nincs rendben (Csóti,
2006).

17
A kényszergondolat olyan, helyzethez illő képzet, amely állandóan visszatér és gyötrelmet okoz
az egyénnek. A gyerek felismeri ezeket a valótlan gondolatokat, mégis tehetetl en velük szemben.
A kényszeres cs elekvés vagy másképpen kompu lzió, késztetés hatására ismételt cse lekés,
amelyet a gyerek emiatt a gondolatok, képzetek miatt hajt végre . Bizonyos feladatokat
rituálészerűen végez el ahhoz, hogy m egnyugodjon. Ha ezeket a c selekvéseket nem tudja
elvégezni, növekedni fog a szorongása (Csóti, 2006).
A szorongók egyik megbirkózási stratégiája az elkerülés. Például, ha kicsúfolják a társai,
nem akar menni iskolába. Az elkerülés , ha tartóssá válik, a gyermek életlehetőségei beszű külnek
és ennek következtében az ideje nagy részét az otthonában fogja tölteni, a biztonságosnak
érzékelt számítógép előtt. Az elkerülés által szerzett negatív hatások hozzáadódnak a szorongás
okozta szenvedés terhéh ez (Kónya , 2014) .
4.1. Generalizált szor ongásos zavar
A szorongásos betegség egyik legfőbb form ája a generalizált szorongás, amely a
gyerekek nél is fellépő tünet -együttes. Ilyenkor a gyerek nyugtalan, ideges, fáradékony ,
koncentrálási nehézségekkel küzd, izomfeszültsége miatt mozgásait nehezen k oordinálja , vagy
akár alvási zavarok léphetnek fel. A fentiekben megemlített tünetek nem mindegyike jelentkezik
feltétlenül, egyidejűleg akár egy tünet is elég ahhoz, hogy a gyerek szorongásár ól beszéljünk
(Kolozsváry , 2002).
A generalizált szorongás gátol ja az egyént a gondolkodásban és zavarokat idéz elő az
életfunkciókban is. A szorongó személy emlékezeti illetve koncentrációs problémákkal küzd és
határozatlanság jellemzi.
Ebben a zavarban szenvedő g yerekeket a mindennapos dolgok, problémák nyugtalanítjá k. A
szorongás alacsony mértékű, de állandóan jelen van, leginkább az a ktuális vagy a hamarosan
bekövetkező eseményekhez köthető. A diagnózist akkor lehet megállapítani, ha az elmúlt félév
során a gyerek napjait aggodalmak, szorongások tetézték, amelyek ne hezen kontrollálhatóak
voltak. Ilyenkor megjelenhet nek a fáradékonyság, ingerléken ység, nyugtalanság, nehéz
koncen tráció, izomfeszülés, álmatlanság tünete i. Hasonlítanak a pániktünetekhez, de annál
tartósabbak és kevésbé intenzívek. Ezek a gyerek számára g yötrelmesek és korlátozzák őt a
normális mindennapi életvezetésben is (Csóti, 2006) .
A generalizált szorongásos zavar genetikailag meghatározott, voltaképpen az ebben szenvedő
gyerek örökölte hajlamát a szorongásra. A gyerek kerüli a csoportos tevékenységeket ,
maximali sta, aggódik a teljesítménye és képességei miatt, társas környezetben túlzottan
szorongó , kritikus önmagával, nem szeret a figyelem középpontjában lenni, nehezen szólal fel a

18
csoportos helyzetekben és még sok más ismérv ismeretes a generalizált szorongásos zavarban
szenvedőknél .
4.2. A szorongás pozitív oldala
Általában a „szorongás” szó hallatán negatív érzelemre gondolunk, azonban a
szorongásnak lehet pozitív oldala is. A szorongás hasznos is lehet, miszerint figyelmeztet a
veszélyre vagy annak lehetőségé re és segít fel készülni rá (Kónya , 2014) .
Amikor úgy érzi, hogy konkurencia fenyegeti, esetleg valamilyen kudarctól fél, az enyhe
szorongás segítheti abban, hogy a legjobbat hozza ki magából. Stressz hatására az emberi
szervezet adrenalint termel, ami egyr észt maximális sebességre pörgeti az agyat és így járul
hozzá, hogy a gyermek dolgozatíráskor vagy feleléskor jól teljesítsen, más részről a fizikai
versengésben is segít, mivel a „harcolj vagy menekülj” reakció beindításával felkészíti az
izmokat a csel ekvésre (Csóti, 2006) .
A szorongás csak akkor egészségtelen, ha túlságosan nyomasztóvá válik, vagy szélsőséges
elkerülő magatartá sokhoz vezet (Cohen , 2016) . Pozitív szerepe abban rejlik, hogy
„jelzőingerével” felhívja a figyelmünket veszély létére. Addig a s egítőtársunk, amíg
szervezetünket felszólítja arra, hogy valamit cselekednünk kell (Bagdy, 2013 ).
Lelki egészségünk fenntartásához, túlé lésünk érdekében szükségünk van egy kis szorongásra. Az
egészséges mértékű szorongás lehetővé teszi, hogy elkerüljük a v eszélyt, hatékonyan
cselekedjünk és csúcsformákat hozzunk.
Ha valaki túl sokat szorong, akkor „betegre aggódja magát”, de ha túl keveset, akkor soha
semmit nem végez el, vagy nem eléggé elővigyázatosan cselekszik. Az egészséges szorongás
segít abban, hogy ne ragadtassuk magunkat erkölcstelen cselekedetekre és ezért a
lelkiismeretünk a szorongást hívja segítségül, hogy emlékeztessen bennünket, bajba fogunk
kerülni, bűntudatunk lesz, vagy szégyellni fogjuk magunkat, ha ellene cselekszünk.
Vannak olyan esetek, amikor a szorongás élvezetként jelenik meg, nem okoz
kellemetlenséget számunkra , ilyenkor a végső kontroll még nincs veszélyben és az érzelem
hőfoka sem túl magas. De amikor átlépi egy nem megha tározható intenzitás küszöbét, attól
kezdve a szorongás már kellemetle n érzéssel tölt el bennünket. Ez az állapot arra késztet minket ,
hogy valamilyen változáshoz folyamodjunk (Butollo, 1996).
A facilitáló vagy teljesítményt növelő szorongás pozitív hatással van a teljesítményre,
serkentheti azt, egy optimális sz intű izgalmi állapottal társulva lendület et adhat a tanulási
folyamatnak (Tringer, 2001) .

19
Siker esetén inkább külső, környezeti tényezőket tesz érte felelőssé (pl. túl könnyű volt a feladat,
szerencsém volt). Ezáltal minden alkalommal a saját magáról kiala kított kedvezőtlen képet
megerősíti.
4.3. A szorongás okozta szenvedés
A veszélyt jelző szorongástól differens a tüneti szorongás, amely debilizáló hatással van az
egyénre. Ez az állapot leginkább a krónikus aggodalom i smérve, amely romboló hatást gyakorol
az alkalmazkodóképességünkre. A szorongás olyan állapot, amelynek nem tudjuk meghatározni
az okát és nem vagyunk tisztába azzal, hogy mikor ostromol bennünket. Ha a lelki
működésünket i rányítja, akkor viselkedésünket korlátozza vagy inadekvált magatartásf ormákat
idézhet elő. Tudományos szakemberek beigazolták, hogy az ingerkerü lő, introvertált
embereknek az a gykéregben mérhető egyetemes feszültségi szintje jóval magasabb, mint az
extravertált, cselekvőkészebb embereké. Az ilyen emberek érzékenyek a külső i ngerekre,
legfőképp a sikertelenségre vagy a megintésekre. Az extravertált , cselekvőkészebb emberek
kevésbé szorongóak, viszont jobban elfogadják a kívülről érkező ingereket. Tehát a szorongásért
felelős működési rendszer, nevezetesen a viselkedést aktiviz áló vagy gátló rendszer ösztönöz a
félelem nélküli magatartásra (Bagdy, 2013).
Nem mindig ismerjük fel a határt az egészséges és a problémának számító szorongás között. A
szorongás akkor válik teherré, amikor indokolatlan, a v eszély elmúltával is fennmarad , bénítóan
hat, és nem félünk akkor, amiko r szüks éges lenne (Kónya , 2014) .
A szorongás egy fontos életjelzés, hogy valami nincs rendben, oda kell figyelni , mert egy
komo ly szenvedés forrása is lehet. Nem tűnik hasznosnak, ha hátráltatja az életvezetést, ezért
érdemes átgondolni, hogy min kellene változtatni ennek kialakulása illetve súlyosbodása ellen.
Middleton (2010) szerint , a szorongás azzal okoz pusztítást, hogy megkeseríti élet ünket, állandó
rettegésben tart, elrabolja örömünket, nagyszerű lehetőségektől foszt meg , és nem engedi, hogy
pihenjünk. Az erdőtűzhöz hasonlítja a szorongást, mivel nem marad eg y helyben, és ha
menekülünk előle , egyre csak terjed, sarokba szorít és bővíti a kerülendő dolgo k listáját.
4.4. A szorongás és a testi tünetek
Szervezetünk energia tartalékait hamar legyengíthetjük a generális stressz elleni védekezés
által és hajlamosabbakká válunk a betegségekre. Az immunrendszer meggyengítése destruktívan
hat a szervezet ellenálló képességére és károsítja azt (Bagdy, 2013).

20
A szorongás során o lyan testi változások jönnek létre , amelyek nagyon hamar a figyelem
központjába kerülnek . A szorongás összes klasszikus tünete annak a jele, hogy az agyunk a
testünket használja fel arra , hogy magára vonja a figyelmet (Middleton, 2010 ).
A rossz közérzet egyszerre m entális és testi tapasztalatoknak feltételezhető. A testi aspektusok
közül a legtöbb a hormonszinteken és a véráramlás változásának tudható be. Mikor az egyén
veszélyt érzé kel menekül ő vagy harcoló üzemmódba kapcsol , ha esetleg nem bénul meg a
félelemtől. Ezekhez a hormonok és a neurotrans zmitterek , vagyis az ingerületátvivő anyagok
segítenek. Ennek következtében felgyorsul a légzés, a szív hevesebben kezd dobogni, hogy a
végta gok izma iba vért pumpáljon . Ekkor csökken kezünk, gyomrunk, bőrünk vérellát ása és
azoké az agyi területeké, amelyek a túlélésé rt felelősek. Ezért érezzük, hogy összeszorul a
gyomrunk, illetve kihűl a kezünk és a bőrünk. Ilyenk or a logikai illetve a memória feladato kat,
nem biztos, hogy meg tudjuk tökéletesen oldani (Cohen , 2013 ).
A szorongás következtében adódó krónikus izomfeszültség és az idegrendszer kimagasló izgalmi
szintje , fiziológiai panaszok kialakulásához vezethet. Előbb -utóbb jelentkezhet a fejfájás, az
álmatl anság, az izomfájdalom, a remegés tünetei . A szorongó ember ek tartósan ideges ek, sokan
vannak, akik kóros tüneteket produkálnak , annak érdekében , hogy visszafojtsák a kitörni készülő
szorongást (Ranschburg, 2007).
A bőrön és a nyálkahártyán megfigyel hető tünetek felhívják a figyelmet a szorongásra. A bőr
vaszkularizációjának, vagyis érképződésének beidegződése a szorongás esetén megváltozik. Az
arc elpirulása a stresszhelyzet kezdetén érzékelhető és ennek a p ercepciója tovább fokozza a
szorongást. Ilyenkor a beteg izzadást és melegséget érez, végtagjai hűvösek lesznek. A
nyálkahártyák nedvtermelése csökken, viszkózusabbá válik és ennek következtében az egyén
szája kiszárad. A pupillák kitágulása is egy jel a szorongás mértékére nézve. A szorongás növel i
a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását, ennek köve tkeztében az egyén tenyere elkezd izzadni,
rosszabb esetben homlokán , arcán is kiüt a hideg verejték (Tringer, 2001) .
A szorongás sokféle módon hat a gyerek testére , érzelmeire, kapcsolataira és mindenki m ásétól
különböző jelenség. Általában a gyerekek megkönnyebbülnek, amikor megtapasztalják, hogy az
általuk tapasztalt testi tünetek oka a szorongás és nem pedig valamilyen valós veszély. Ezek a
testi tünetek megismerése által megértik, hogy miért is olyan k imerítő a szorongás .
A s zorongással együtt járó testi tü netek, viselkedésmódok, érzelmek egyszerre
jelentkeznek. Minden szorongó gyereknek szükség e van vigasztalásra , illetve empátiája a szülő
részéről. Alkalmat kell teremteni ahhoz, hogy a gyerek tudjon re laxálni, játszani és szembenézni
félelmeivel (Cohen , 2013 ).

21
4.5. A túlzott szorongás forrásai
Következőkben az erősen szorongásos személyiség gyökereire fektetem a hangsúlyt .
Véleményem szerint s zemélyiségünk alakulását a családon belüli elfogadott értékek ,
nevelésünkben alkalmazott fegyelmezési módszerek, szerepmodellek, a társadalmi és kulturális
hatások, biológiai örökletességeink és mindezekhez való hoz záállásunk határozza meg. Ezeknek
a tényezőknek sokféle együttes hatása idézheti elő a szorongásra uta ló jeleket. A súlyosan
szorongó egyéneknek elsősorban a gyermekkori hátterét kell szemügyre vennünk. Az
öröklődésnek is fontos szerepe lehet, miszerint a családtörténetben előfordulhat ott a szorongás és
a gyerek átvette ezeket a mintákat. A szoron gás okozó jaként megemlíthetjük a
temperamentum ot, a megrázó traumatikus élményeket is. A gyerekeknek a velük született
beállítottságát, amellyel a világhoz viszonyulnak , temperamentumnak nevezzük. Jerome Kagan
harvardi pszichológus, a temperamentum jelenségét tanul mányozta és arra a következtetésre
jutott, hogy az emberek 10 -20%-a rendkívül érzékeny minden ingerre. Kagan szerint , azoknál a
gyerekeknél, ahol a szülők segítenek a szorongás leküzdésében, különböző megküzdési
stratégiákat ajánlnak a gyereknek, ott kevés eséllyel alakul ki a szorongás. Míg azoknál a
családoknál, ahol túlféltik a gyereket, próbálják megóvni az új élmény ektől, ott a szorongás
nagyobb valószínűséggel bekövetkezik (Cohen, 2016).
Általában gyermekkorban szoktunk szorongásélményekkel, szorongásmennyiségekkel
találkozni, amelyek túllépi k az elviselhetőség mértékét. A gyerek nek, a fejlődésben lévő én je
viszonyl ag gyenge, még nem képes feldolgozni ezeket, ezért a szülő, nevelő segítségére szorul.
Ha ezekkel az intenzív szorongásokkal egyedül marad, akkor sérüléseket szenved het.
Válaszlehetőségek terén a felnőtt, normális körülmények között, sokkal gazdagabb válas ztékkel
bír, mint a gyerek. Ő képes védekezni, a helyzetet átgondolni és felismerni a szorongás kiváltó
okait. Fel tudja fogni, hogy miből ered a szorongása, segítséget tud kérni és képes a veszélyek et
helyesen felmérni. Mindez a gyerekeknek nem áll a rend elkezésére. Minél kisebb a gyerek, annál
inkább a szorongásnak ki van téve anélkül, hogy tudná, hogy azok meddig fognak tartani
(Riemann, 1998).
Ugyanis a szorongás összefügg az önértékelés, önbizalom problémáival, a leggyakoribb
formája a szorongási szem élyiség kialakulásáért a szülői gondozás a felelős. A szülői gondozás
eredményeként 2 -3 éves korra erős függőségi viszony alakulhat ki a gyermekben, amelynek
leglényegesebb megnyilvánulása, hogy a gyerek figyelmet és dicséretet vár a szüleitől. Ennek
hiány ában létrejön a „függőségi szorongás”. A gyermekben ilyenkor feszültség keletkezik, nem
közeledik a szülőhöz, ellenkezőleg haragot, ellenérzést táplál a szülő iránt. Ez a döntő szakasz,
amikor kiderül, hogy a gyerek az agresszió, vagy a szorongás irányába fejlődik tovább. A szülői

22
magatartás nem ad lehetőséget az agresszió kibontakozására, ez két okból történhet így.
Elsőként, amikor a szülő táplál ellenérzéseket a gyerekével szemben, amelyre a gyerek részéről
adott válasz az agresszió De a szülő bűntető fe gyelmezési eljárásai az agressziót semmi féle
irányba nem teszik lehetővé. A másik ok, amikor a szülő túlszereti, elkényezteti gyerekét és
ezzel a túlszeretettel korlátokat létesít, zsaroló viselkedést produkál. Általában az ilyen szülő,
azért állít elérhe tetlen normákat a gyermeke elé, mert m aga is szorongással küszködik,
helyzetének megítélésében bizonytalan és állandóan konfliktusok gyötrik nevelési attitűdjének
helyességére vonatkozóan (Ranschburg, 2001).

5. Családi és iskolai tényezők a szorongás ki alakulásában

A család az elsődleges társadalmi kis csoport, am elyben az egyén felnő, fejlődnek érzelmi
kapcsolatai , melyek meghatározzák személyiségének alakulását.
A család az egyén és társadalom közti k özvetítő kiscsoport, ezért nevezzük elsődleges társa dalmi
egységnek. A család elsődlegessége abból áll, hogy a születéstől kezdve hat a fejlődő egyénre .
Az érzelmi kapcsolatainak erőssége, viselked ési modelleket vés be a személyiségbe és ezeket a
diszpozíciókat továbbvisszük az életbe.
A gyermek lelki egés zsége függ a család egészségétől , ezért kell fordítanunk különös figyelmet
rá. A gyerek a nyitottsága révén a család legsérülékenyebb tagja, ezért érzékeny minden kedvező
és káros hatás befogadására. A lelki betegségek okának a kulcsát az egyén és környeze tének a
viszonyában kereshetjük (Bag dy, 1977) .
Ideális családi körülmények között a gyerek képes kezelni az élet kihívásait, de csak abban az
esetb en, ha a család elfogadja , hogy a szorongás egy termé szetes érzés. A gyerek képes lesz
beszélni szorongásáró l, ha megértik, meghallgatják , és agg odalmaival együtt elfogadják őt
(Kónya, 2014 ).
A következőkben feltárom azokat a nevelési stílusokat, amelyek érvényesülnek a családi
nevelésben és nagy hatással lehetnek a gyere k fejlődésére.
A szeretetteljes szülőt leginkább a barátságos , meleg hangulat ú kölcsönös viszony jellemzi,
gyerekével szemben. Folyamatosan szem előtt tartja gyereke szükségleteit, kívánságait, érzéseit,
ugyanakkor érdeklőd ik gyereke tevékenységei iránt. Ha a gyereke sikereket ér el, büszke rá,
viszont a nehéz helyzetekben támogatj a és bátorítja. A szülő szeretete megkönnyíti a „biztos
kötés” kialakulását és lehetőséget teremt a szülő -gyermek pozitív töltésű kapcsolatok
kialakítására. A gyereken t ükröződik a szülő szeret ete és ezáltal lehetőség adódik, hogy a szülő

23
nevelői hatékony sága fejlődjék a gyerekkor folyamán. A szülő gondoskodása motiválja a
gyereket, hogy megfeleljen a szülő i elvárásoknak , és hogy ne okozzon senkinek fizikai vagy
lelki fájdalmat. Tehát a meleg s zeretetteljes szülői magatartást gye rmekközpontú viselkedés
jellemzi. N em alkalmaz fizikai bü ntetést, annál inkább többször dicséri meg a gyerekét és pozitív
megerősítés nyújt számára (Ranschburg, 2013).
A családban genetikailag rokonságban lévő gyerekek , teljesen különböző ember ek lesznek,
mivel a gyermekek nem azono s módon hatnak környezetükre , és ez a megváltozott környezet hat
rájuk és ett ől a környezettől újból változnak ők is. Abban, hogy a gyerek hogyan reagál a
környezetére, számos tényező közrejátszik . Azokban a családokban, ahol a szülők támogatják a
gyerek kí váncsiságát és megpróbálják a környezetet a gyerek képességeihez, érdeklődéseikhez
igazítani, rendszerint jobb isk olai előmenetellel rendelkeznek (Cole, 1998 ).

5.1. A családon belőli támogató kap csolatok hiánya, kudarcélmények
Az ember személyisége a gyer mekkori érzelmekre, tapasztalatokra konstruálódik . Azokat
az értékeket, amiket az egyén a családjától kapott, azokat fogja sugározni ő is. A probléma az,
hogy a meg nem kapott érzések , már nem pótolhatóak. Ahogy a gyerek nő, vele együtt változnak
a félelme i, örömei, bánatai, másképpen fogja átélni a szorongást .
A rendkívüli nevelési stílusok magukkal vonszolhatják a gyer ekek magatartás – illetve
személyiségzavarainak fenyegetettségét. Ilyen káros nevelési stílus lehet a hideg , elhanyagoló,
túlvédő, agresszív , korlátozó, megszégyenítő , elkényeztető és még sok más ezekhez társuló
ártalmas nevelés.
A kedvezőtlen feltételek mellett a gyerek félelme tartós személyiségvonássá, vagyis szorongássá
alakulhat. A helytelen szülői magatartás egészségtelen a gyerek fejlőd ésére nézve és szorongást
kiváltó ok lehet. Az iskoláskori szorongás „melegágya” az elutasító, rideg és túlságosan is
szerető szülői magatartás , mely az elvárások mércéjét mindkét ese tben magasra helyezi , ezáltal a
gyerek viselkedését merev korlátok közé s zorítja. E szülői magata rtás köve tkeztében a gyerek
önértékelése, önbizalma, önbecsülése minimálisra csökken , negatív énképpé alakul (Kulcsár,
1984).
Schaefer (1959) szerint , a nevelői magatartást két dimenzión ker esztül ábrázolható. Az egyik a
Becker (194 6) modelljén látható , mely a gyermek testi -lelki mozgási szabadságára vonatkozik,
voltaképpen arra, hogy a különböző viselkedési szabályok milyen kiterjedésben és mekkora
súllyal nehezednek a gyermekre. Ez a dimenzió az engedékenység és a korlátozás végpon tja
között helyezkedik el. A másik dimenzió a szülő emocionális viselkedésére világít rá , mely a két

24
szélsőséges végpont, a meleg -elfogadó és hideg -elutasító között ábrázolható . Ebből adódóan a
két dimenzió szélső értékeinek kombinációi négyféle attitűdö t eredményeznek. Ilyen a meleg –
engedékeny, hideg -engedékeny, meleg -korlátozó, hideg -korlátozó. Ezek közül az első kettő az
agressz ió, az utóbbi kettő pedig a szorongás irányában befolyásolja a személyiség alakulását
(Schaefer, 1959 idézi: Ranschburg, 2013 ).
A családon belüli konfliktusok, a válás nem tesz jót a gyerek fejlődésének , emocionális
feszültséget generálhat, amely később szorongásba, depresszióba torkollik. A szülők közt folyó
egymással vívott küzdelem elvonja a figyelmet a gyerekről . A diszharmo nikus családi légkörben
a gyerek elkerülhetetlenül érzékeli a szülei kínlódását és maga is szenvedni fog tőle.
Fontosnak tartom, hogy a szülők form álják a gyerekeik énképét, ne csak kritizálják őket.
5.2. Szociális fóbia
A fóbiák egy másik jelentős részét képezi a szociális fóbia, vagy másképp szociális
szorongásos zavar , amely nem más , mint a társas -helyzetben érzékelhető nagyon erős félelem
(Kolozsváry , 2002 ). A gyerekeknél abban az esetbe diagn osztizálható ez a fóbia, ha világosan
látszik, hogy a gyerek nem rendelkezik életkorának megfelelő társas kapcsolatokkal.
A gyerekek nyugtalanságérzetének növekedésével, társas helyzetekben való
feszültségérzetével v eszi kezdetét a szociális fóbia, de csak később tinédzserkorra bontakozik ki.
A szociális fóbia álta lában 11 -15 éves korban veszi kezdetét, amikor a gyerekek leginkább én –
tudatosak, önkritikusak és rendkívül érzékenyen reagálnak mások megjegyzései re (Csóti, 2006) .
A szociális fób ia egyik kiemelkedő jell emzője a félelem, amelynek következményeként egy
társaságban ne m tudunk megnyilvánulni , nem tudjuk magunkat adni állandó rettegésünk miatt.
Kerülni próbáljuk azokat a helyzeteket, amelyekben nem kel l produkálnunk. A szociális fóbia a
teljesítményszorongás egy szélsőséges formája. Vannak olyan személyek, aki k a rettegett
szituáció puszta gondolatától is súlyos szorongásba esnek. A szociális fóbia enyhébb formái
között megtalálhatjuk a nyilvános beszédtől való félelmet , amit lámpaláznak hívun k (Peurifoy,
1998 ).
Kolozsváry (2002) szerint, ilyenkor a gyerekek me gnémulnak , a szorongásuk megakadályozza
újabb társas kapcsolatok kialakításában, iskolai felelésben . Súlyos szenvedésnek bizonyul, mert a
gyerekek nem ismerik fel, hogy a félelmüknek nincs alapja , nem reális ak. A fóbia észlelésével
párhuzamosan növekedhet a gyerek önalábecsülése, melynek értelmében a tünet a gyerm eki
kételkedést akarja igazolni, hogy a gyerek nem kom ponens a saját tevékenységeiben
(Kolozsváry, 2002).

25
Az osztály légk öre szorongást kiváltó ok lehet. Félelmet válthat ki annak a lehetősége, hog y a
gyereknek hangosan fel kell olvasnia egy szöve get az osztály előtt , és attól retteg, hogy dadogni
kezd, vagy kihagy szavakat és emiatt a társai kinevetik.
Tizenegy és tizenkét éves kor között a felső tagozatba lépéssel, úgymond ciklusváltással
kapcsol atos szorongások okozzák az iskolafóbiát. Szorongást kiváltó ok is lehet, amikor a gyerek
új iskolaépületbe kezd járni , új barátsá gokat kell megkötnie (Csóti, 2006) .
A társas helyzetekben szorongó gyerek fő félelme abból adódik, hogy a figyelem középpontj ába
kerül, zavarba jön, a nevetség tárgyává válik, illetve hogy mások negatívan értékelik.
Kétségbeesettség uralkodik benne, önmagára figyel és mereven viselkedik. A megoldásként
alkalmazott elkerülés során, a társas viselkedéssel kapc solatos készségei nem fejlődnek (Kónya ,
2014) .
A szociális fóbiában szenvedő gyerekek érzékenyen reagálhatnak az elutasításra, mivel
félnek a népszerűtlenné válástól , így inkább elkülönül nek társai któl. Az elutasítástól való félelem
súlyosbodhat, ha a szülők magas elvárásokat támasztanak a gyerekükkel szemben . Ez a negatív
érzés hosszú ideig kísértetheti a gyereket (Csóti, 2006).
5.3.Szorongás az iskolában
A szorongó gyerek csendben szenved, nem zavarja az órát, viszo nt a figyel me a félelem
tárgyára összpontosul, ezért kevésbé tud figyelni a tanár magyarázatára. Amennyiben a
szorongás mindennap előfordul, a gyerek számára nem lesz öröm az iskol ába járás. Ennek
kiváltó okaként említhetjük a gyerekkel szemben támasztott egyre nagyobb iskolai elvárásokat a
felmérések, vizsgák, tudá spróbák tekintetében. A félelmek a tesztszorongás előtt vagy alatt
jelentkezhetnek. Ha a szorongás eléri az optimális szintet, akkor jótékony hatást gyakorol a
gyerekre, erőt ad a megmérettetéshez, viszont ha azt fölülmúlja, akkor gátló hatással lesz a
gyerek teljesítményére. Ebben hatékony megoldásokat javasolhat az iskolában lévő psz ichológus
(Kónya , 2014) .
A pedagógus szorongása kiha t a gyerekek tesztszorongására (Salkind 2008, idézi Kónya, 2014) .
Ha a tanár nem ragaszkodik mereven a követelményekhez, ha nem kicsit lazábban veszi a
dolgokat, a diákok is kiegyensúlyozottabbak lesznek és jobb teljesítmény várható.
Dewey azt állítja, hogy az igazi tanulás nem lehetséges kudarc, fájdalom és szorongás nélkül. A
pedagógus feladata bátorítani a gyereket, hogy a f élelme ne uralkodjon el rajta. Így a szorongás
fokozatosan érdeklődéssé alakul és a tanulás előreláthatóvá válik. A gyerek félelme egy jelzés a
pedagógus számára, hogy mely területen van sz üksége fejlődésre (Kónya , 2014) .

26
A jó közérzet, önbecsülés, önbizal om kialakulásához létfontosságú, hogy a gyerek
személyét megbecsüljék. Ezért szükséges, hogy az egyénnek legyenek barátai , mivel
biztonságosabb helyzetet jelent számára, ha a barátok kiscsoportja veszi körül.
A gyerek aggódha t, ha hiányzik az isk olából, hogy a legjobb barátja ezalatt mással köthet
barátságot vagy amiatt is , hogy amikor visszamegy már nem lesz egy szinten a barátaival. Attól
is retteghet, hogy nem fogja megérteni a feladatokat és csak s zámára fognak nehézséget okozni
(Csóti, 2006 ).
5.4.Prepubertás kor jellemzői
Ebben a korban külvilághoz való viszonyulás átalakuláson megy keresztül . A kilencéves és
tízéves gyerekek az élet viszonylag derűs korszakát élik, mert az egykorú társaikkal való
kapcsolataik kifogástalanok. Nevelőkkel szemben , a titoktartás, a rejtély játszik jelentős szerepet.
Tudnunk kell, hogy a kilenc éves gyerekek félelme, szorongása ebben a korban reálisabb
tárgyakat keres magának. Például kineveti magát, amiért fél a farkastól. A valóságérzékének a
növekedése valószínűl eg a szorongás ellen vall. A gy erek, ahogy önmagában törekszik
korlátozni a külvilág felé irányuló agresszióját, azáltal enyhül a külvilág iránti félelem érzete
(Bernáth, Solymosi, 1997).
A p repubertás korban a gyerekek, érzelmeiben zavar keletkezik, gondo lataira
rendszertelen né válnak illetve a v iselkedésére a félrevonulás, visszahúzódás jellemző . Ilyenkor
tapasztalható legintenzívebben, a gyerek sértődékenysége és szófogadatlansága. Az ötödikes
diákok többsége, ront a tanulmányi átlagán, ennek reális okak ént említhető, a konkrét műveleti
gondolkodáson előremozdulva, a formális gondolkodás első lépései (Kádár, 2006).
A szorongás olyan indulat, amely a fiktív realitásra épül. A gyerek ebben a korban megtagadja a
fikciót , viszont tudja, hogy mi tartozik a le hetetlen hatáskörébe. Tudniillik, hogy a gyerek jobban
elizolálja magát a szorongástól, de ez nem azt jelenti, hogy mentesül tőle. Megfogalmazódik
bennünk az a kérdés, hogy honnan ered a szorongás , ebben a viszonylag nyugodt korban? Erre a
válasz a kisisko lások egyik fejlődési küzdelmében, nevezetesen az énnek nevezett pszichikus
instancia megerősödésében rejlik. Ez a megerősödött én képes arra, hogy a kínos ingerektől
megvédje magát és elhárítsa azokat. Ezek az elfojtott vágyak nem hatástalanodnak, hanem
neurotikus tünetek formájában visszaköszönnek és ingerlékenységet hagynak hátra (Bernáth,
Solymosi, 1997).
Esetenként a szorongásnál illetve a félelemnél is intenzívebb a megaláztatás, a szégyen, hogy mit
gondolnak róluk a társaik, hogyan reagálják le, ha valami történik vele. Felmérésekből, és
pedagógusi tapasztalatokból kiderült, hogy a 10 -12 éves korban a legmeghatározóbb tény, a

27
nemek elkülönülése. A lányok V. és VI. osztályban tartózkodnak a fiúk megjegyzéseitől , félnek
attól, hogy a nevetség tárgyává teszik őket. Ebben a korban a legjellemzőbb a csúfolkodás, a
lányok és fiúk között úgymond „rivalizálás” folyik (Bernáth, Solymosi, 1997).
A szocializációban lényeges helyet foglal el az iskola, a felnövekvő társadalom, jelentős
modelljét képezi. A 10 -11 éves gyerekek számára a kortárscsoport meghatározó helyet tölt be az
életükben. A kortárscsoport a szocializálódásnak nélkülözhetetlen részét képezi, ugyanis az
egyén különböző viselkedésformákat gyakorolhat, amelyek lehetővé teszik a személyiségének
gazdag ítását (Gyöngyösi, 2006).
A gyerekek fejlődése során kijelenthetjük, hogy fokozatosan belsővé válik, ami eddig külső volt,
vagyis 9 éves korban a gyerekek az utasításokat, tilalmakat, nem azért tartja be, mert azt neki
parancsolják, hanem azért, mert rossz ul éreznék magukat, ha másképp cselekednének . A
gyerekek már nem tilalmakat élnek meg, hanem „az itt állok, és nem tehetek mást” érzése lesz
úrrá rajtuk. Ez azt jelenti, hogy a pubertás kor küszöbére kezdenek fellépni. Azt az
értékrendszert, amit a szülőkt ől, nevelőktől kaptak, ekkor érlelik saját meggyőződéssé (Bernáth,
Solymosi, 1997).
Ez a kor próbára teszi a kapcsolatokat és ezzel a gyerek figyelmét arra irányítja, hogy legyen egy
csoport, ahová ő tartozik , ezzel megalapozzák a biztonságérzetűket. Szem élyiségük labilis,
mikor felnőttesen, mikor gyerekesen viselkednek Ennek az oka annak köszönhető, hogy félnek a
jövőtől, a felnőtté válástól és ragaszkodnak a gyermekkorukhoz. F iúk és lányoknak a lelki
folyamatai másképp alaku lnak, a lányok testi fejlődése gyorsabb és megelőzi a fiúkét. A 10 -11
éves gyerekek érzelmei és gondolatai rendezetlenek, sokszor fordul elő, hogy összezavarodnak,
ezért válnak visszahúzódóvá vagy szófogadatlanná. Megkérdőjelezik azokat a szabályokat,
amelyeket a szülők régebben eléjük állítottak, ennek értelmében csökken a tekintélytisztelet a
szülők iránt. Új dolgok megismerésére vágynak, ezért mindent ki szeretnének próbálni. A
tanulmányi eredmények csökkenése, annak tulajdonítható, hogy a gondolkodásuk megváltozik, a
konkrét műveleti szakaszból a l ogikai gondolkodásra tevődik át (Kádár, 2006 ).
Pubertás korban a gyermekek érzelmei gyorsuló tenden ciát mutatnak. A fiatal serdülő k
fogékonnyá vá lnak az esztétikai élmények átélésére, a művészi és esztétikai értékek
felismerésére. Akaratuk reális irányba fe jlődik, gondolkodásuk is konkrétabbá válik, ugyanakkor
csökken a dicsekvés vágyuk, az osztályközösségben egy nagyobb pozíció megszerzéséért
küzdeniük kell. Ebben a korban érdeklődése egyre szélesebb körökben mozog, különféle
irányokba érdeklődnek. Az é let megtapasztalása előtti korszakban, a technikai érdeklődés is
felerősödik bennük. Egyre érdekeltebbek az olvasás területén, valamint a kiválasztandó él etpálya
is foglalkoztatja őket (Kádár, 2006 ).

28
Tehát ennek a kornak a középpontjában az én megerősít ése dominál, és ehhez a szükséges
matériát a diákok a külső valósából merítik, azokkal a készségekkel, amit a latencia korban
magukévá tettek. Ebben a korban rendkívül érzékenyek a gyerekek és könnyen meg is hatódnak.
A lányok sokkal jobban kimutatják érzelmeiket, míg a f iúk többek között rejte getik (Bernáth,
Solymosi, 1997).

29
6. A szorongás empirikus vizsgálata a negyedik és ötödik osztályosok körében

Ami az egyik embernek szokatlan, a másik embernek szokványos , ilyen a szorongás. Van
akinél i ntenzívebben, van akinél csak kis mértékben van jelen, de minden ember szembesül vele
élete során. A szorongás hozzátartozik létezésünkhöz, akár hogyan is próbálkozunk a
leküzdésével, nem szűnik meg létezni, sőt még rombolhatunk a helyzeten. Ezért, meg kell
tanulnunk vele élni, tudatában lenni, elfogadni , hogy létezik és így megszűnik, mert a probléma
gyökere nem a szorongásban rejlik, hanem az ellenállásba n, amit indítunk ellene.
Aki szorong, az nem érzi magát biztonságban, ezért tartom fontosnak, hogy a g yerek jól érezzem
magát környezetében. A pedagógusoknak és szülőknek egyaránt az a feladatuk, hogy óvják a
gyerekek énképét, ahhoz, hogy egészséges lelkű felnőtté válhassanak .
6.1. A kutatás célja
A pedagógiai kutatásom célja , hogy megvizsgáljam a két k ülönböző korosztályban
(negyedikben és ötödikben) lévő diákok szorongása közti különbséget . Ezt követően
összehasonlíts am a fiúk és lányok szorongásra való hajlamát.
Arra a kérdésre keresem a választ , hogy a ciklusváltás következtében van -e eltérés a két
korosztály között illetve, hogy az iskolai környezet az osztálytársak egymáshoz való viszonya
mennyire játszik lényeges szerepet a szorongás kialakulásában, fokozódásában.
6.2. A kutatás fő kérdései
A kutatásom elején a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Van-e lényeges különbség a két korosztály szorongási szintje között? Szorongóbbak -e a lányok,
mint a fiúk? Mennyire érzékenyek a 10 -11 éves gyerekek a társaik negatív visszajelzéseire?
A kutatásomban ezeket a kérdéseket vizsgálgatom . Lényeges nek tartom ezekre a kérdésekre
kapott válaszokat, mert ezáltal a társadalmunk számára újabb információkhoz járulhatunk. És ha
azzal szembesülünk, hogy a gyerekek szorongóak, akkor még korrigálhatunk a helyzeten.
6.3. Hipotézisek
1. Az ötödikes d iákok szorong ásra erőteljesebb, mint a negyedikes diákoké, ugyanis a
ciklusváltás következtében fellépő változások nagy hatást gyakorolnak rájuk .
2. A 10 -11 éves lányok szorongásra jóval magasabb, mint a 10 -11 éves fiuké, mert a lányok
jobban átérzik az interperszonális k apcsolatokat, mint a fiúk, nagy hangsúlyt fektetnek
arra, hogy mit gondolnak róluk a társaik.
3. A 10 -11 éves gyerekek érzékenyen reagálják le a társaik negatív visszajelzéseit.

30
6.4. A vizsgálat alanyai és terepe
Kutatásoma t Hargita megyében , a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolában , illetve a
madéfalvi Zöld Péter Általános Iskolában tanuló negyedikes , illetve ötödikes diákok körében
végeztem . Mind össze 120 tanuló, 60 negyedikes és 60 ötödikes vett részt a kutatásunkban.

1. ábra. A negyedikes és ötödikes diákok nemek szerinti elosztása

6.5. A kutatásomban használt módszerek és eszközök bemutatása
A módszerek közül , a kérdőívezést találta m a legalkalmasabbnak a kutatásom
elvégzésében , mert nagyobb mintával reálisabb eredmények várh atóak .
„A kérdőíves vizsgálat nép szerű társadalomtudományi kutatási módszer, amelyet leginkább a
közvetlenül nem megfigyelhető jelenségek és jellemzők legegyszerűbb, leggazdaságosabb és
legrövidebb idő alatti feltárásra használnak” (Babbie, 2000, idézi Dósa és Péter, 2010, 117 ). A
feltáró jellegű kutatásomban az attitűdskálát alkalmaztam. Az írásbeli kikérdezés egyik
legismertebb várfaja az attitűdskála, amelyet az attitűdök mérésére fejlesztenek ki. A
viszonyulást vizsgáló kérdőívek egy bizonyos attitűdtár gyakra vonatkozó megállapításokat
tartalmaznak, amelyeket a megvizsgált célcsoport tagjainak kell minősíteniük, annak
függvényében, hogy mennyire értenek , vagy nem értenek egyet azokkal (Dósa és Péter, 2010).
Likert -féle összegző skálát vettem alapul, has onlóan állítottam össze két részből álló skálát,
melynek az első része a vonásszorongás hoz hasonló kijelentéseket foglal magába , a máso dik
része pedig , kitér a családi illetve iskolai környezetre vonatko zik. A skála összesen 43 kijelentést
tartalmaz, amelyb en a vizsgálati személyeknek egy -egy ötfokú skálán kell értékelniük, amelynek
fokozatai a következőek: 1 -soha, 2 -néha, 3 -ritkán, 4 -gyakran, 5 -mindig. A skála második

31
részében is ötfokú skálán kell értékelniük, viszont a kérdésekhez igazítva a következőek v annak
feltüntetve: 1 -egyáltalán nem igaz, 2 -alig igaz, 3 -részben igaz, 4 -általában igaz, 5 -nagyon igaz.
Ez a skála a differenciáltabb válaszadásra ad lehetőséget, kitöltése egyszerű és kiterjed érthető
kijelentések re. A Likert -féle skálához hasonlóan egyen lő arányban alkalmaztam pozitív és
negatív tételeket, amelyekhez megfelelő pontértékeket használtam, viszont az adatok
összesítésekor nem az össz es pontszámot vettem alapul, mivel ez nem egy standard skála, ezért
kiszámoltam minden gyerek kérdőívének az át lagát és megvizsgáltam, hogy a skála szerit pozitív
vagy negatív irányba mozdul. Mivel az általam készített skála tartalmaz negatív illetve pozitív
kijelentéseket, ezért a pozitív kijelentésekre negatívvá alakítottam és annak megfelelően
vezettem be az ada taimat. Például, ahol a pozitív kijelentésre a 4 -est karikázták be, átformálva
negatívra 2 -esnek felelt meg.
6.6. A vizsgálati populáció és az adatok felvételének körülményei
Az iskola és a minta kiválasztását követően összeállítottam egy kérést a szülők részére ,
amelyben beleegyezésüket kértem , az attitűd skálák gyerekek általi kitöltésére. A beleegyezések
kézhez kapása során az iskolában kiosztottam a gyerekeknek szánt attitűdskálákat és mindenki
egyénileg kitölthette azokat. Fontosnak tartottam, hogy a d iákok a skálákat az iskolában töltsék
ki, hogy valós eredmények szüle thessenek. Mindkét iskolában a szülők beleegy ezése és az
adatok felvétele két hét leforgása alatt történt. Azon kijelentéseinél , ahol több szám vo lt
bekeretezve , vagy esetleg nem volt bek eretezve egyetlen lehetőség sem, azokat a skálákat
érvénytelenítettem és így 120 attitűdskálát használtam fel.

6.7.A vizsgálati adatok feldolgozása , értelmezése
Az adatok feldolgozását megelőzően szemügyre vettem, hogy a vizsgált mintában lévő
gyerekek m ilyen családi állapottal rendelkeznek. Sajnos a mai világban igen gyakori, nem
meglepő eredmény született, melynek értelmében a 120 gyerekből 15 gyereknek nincs ép
családja, egy szülővel él, általában az édesanyjával. A csonka családokban felnevelkedő
gyerekek , amit nem kapnak meg a legkisebb miliőjükben , azokat pótolhatják a családon kívüli
kapcsolatok, barátok, viszont azt az érzelmet, amit a kétoldalú viszony biztosít, azokban sajnos
nem részesülnek.

32

2.ábra.A vizsgált populá ció családi állapota

Feltételezem, hogy az apa hiánya maradandó sérüléseket okoz a gyerekekben, mert a lányok az
apán keresztül tanulják meg a másik nem szerepét illetve a fiúknak példaké p hiányában sérül a
férfiképük. Véleményem szerint a csonka családba n nevelkedett gyerekek hajlamosabbak a
hangulati zavarokra, többek között a szorongás ra is.
6.8. Adatok bemutatása a hipotézisek mentén
Kutatásom első fázisában , a kapott adataimat be vezettem Excel táblázatba , és az által
kiszámoltam a gyerekek átlagértéké t, illetve hogy a különböző kijelentésekre, hányan
válaszoltak 1 -est, 2-est, 3 -ast, 4-est illetve 5 -öst. Az adatok statisztikai elemzésére a Social
Science Statistic program volt a segítségemre, amelyben T-Test Calculator for 2 Independent
Means -el kiszámo ltam az osztályok és a nemek közti szignifikáns különbséget. Majd a kapott
adatokat feltüntettem tábláztokba.
6.8.1. Első hipotézis tesztelése
Az első hipotézis bebizonyításához, a két kísérleti csoport , negyedik és ötödik osztályosok
általános szorongási szintje közötti arányt vizsgáltam. A diákokat kódolás alapján
különböztettem meg egymástól. Először minden kérdőívre kiszámoltam a számtani középértéket ,
ezt követően a kapott átlagokat bemásoltam a Social Science Statistic nevű programba, ahol
kétmintás t -próba alkalmazásával megvizsgáltam a negyedikesek és ötödikesek közti
különbséget.

33
1. táblázat: A szignifikancia érték a két korosztály között

t-próba Szignifikancia
IV. osztály – V. osztály p= 0,76 (nem szignifikáns)

Ahogy a fentiekben is láthatjuk , az eredmény a hipotézisem ellen vall, a 120 gyerek egy
irányba mozdul, nincs lényeges különbség köztük. Feltételezem , hogy a gyerekek fejében nem
tiszta a jegy, nem tudatosul bennük a média fontossága. Az I-IV. osztályban , az írásos értékelést
követően , áttértek a jegyadásra és ez számuk ra nem jelent különösebb akadályt. Ennek a pozitív
magyarázata a kedvező szülői feltételek, vagyis a gyerekek a családban és az iskolában
konstruktív visszajelzéseket kapnak és ennek értelmében nincs indok a szorongásra. Ezt az
állításomat, alátámasztom a gyerekek válaszaival. Mint ahogy a diagramon is láthatjuk, hogy a
gyerekek többsége bizalmas családi környezetben él.

3.ábra. A gyerekek családi környezetének a helyzete
Mind össze a gyerekek 75% -a bizalmas családi környezet ben él, amely azt jelenti, hogy az otthon
számára az a hely, ahol biztosítva van az egymás iránti hűség, tisztelet. A gyerekeknek csak 1% –
át érinti az a letargikus tény, hogy még a családjukban sem ada tik meg a kölcsönös bizalo m. A
megkérdezettek 24% -a adott olyan választ, amely konkrétan nem eldöntendő, de a nagyobb
százaléka a pozitív irány, voltaképpen a bizalmas családi környezet felé hajol.

34
A szü lő részéről a bizalom, a szeretet, a gondoskodás szükséges. Ahogy Maria Montes sori a
pedagógiai -pszichológi ai iskola megalkotója is állította , hogy a gyermek iránt az őszinte szeretet,
odafordulás az egyik fontos lételeme a személyiségfejlődésüknek.

4.ábra. A szülői támogatás, megerősítés

A kutatásomba n résztvevő iskolás gyerekek közül, csak 2% -a nem mondhat el mindent el a
szüleinek, ennek az lehet az oka, hogy nem bízik meg a szüleiben. Feltételezem, ha megosztja a
gondolatait velük , akkor megdorgálj ák, vagy esetleg nevetségesnek találják. Ezeknek a
gyerekeknek az esetében a szorongás domináns lehet. 2% – a azt válaszolta, hogy alig mondhat el
valamit a szüleinek, ebben az esetben is a lehangoltság, a boldogtalanság érzelme intenzív hatást
kelt. A gyerekek 11% -a titkolja a gondolatait, érzelmeit a szüle i elől. Feltételezem, hogy csak
azokat a gondolatokat ossza meg velük, amelyekben a szülők is érintettek lehetnek. A kutatásban
részt vevők 39% -a általában és 46% -a mindig, mindent elmondhat a szüleinek. Láthatjuk, hogy a
gyerekek számíthatnak a szüleikre , mindent megbeszélhetnek velük . A szülői támogatás ,
gondoskodás, figyelem létfontosságú szerepet tölt be a gyerekek személyiségfejlődésére nézve .
A gyerekkori hangulatok, életvitel, érzésvilág végigkíséri az embert élete folyamán.
Kulcsfontosságú, hogy a gyerek a családjában megtapasztalja a szeretetet, harmóniát, hiszen
ebből fog építkezni majd a személyisége , és amit megtapasztalt, az alapján fogja kifejezni
érzelmeit.

35

59% 18%13%7%3%Keveset beszélünk a szüleimmel.
Egyáltalán nem igaz Alig igaz Részben igaz Általában igaz Nagyon igaz
5.ábra. Kommunikáció megnyilvánulása a családi környezetb en

A diagramon azt láthatjuk, hogy a gyerekek családi környezetében , biztosítva van a
kommunikáció . Az általam kikérdezett 120 gyerekből, csak 3% -a választotta azt, hogy keveset
kommunikálnak a szüleivel. 7%-a általában keveset kommunikál , ami a zt jelenth eti, hogy a
szülők elfoglaltak, inkább a munkára fektetik a hangsúlyt. A megkérdezettek 13% -a nyilatkozta,
hogy részben igaz a kijelentés, ami azt jelentheti, hogy kommunikálnak , meg nem is, a kijelentés
ingadozó, mikor a pozitív, mikor a negatív irányba m ozdul. 18% -nak esetleg néha előfordulhat,
hogy nem beszélgetnek, de a válaszához mérten ritka alkalom egyiket. A gyerekek felénél
többen, nevezetesen 59% -nak családi környezetében a kommunikációnak fontos szerepe lehet ,
mivel azt válaszolták, hogy egyáltal án nem igaz, hogy nem beszélnek a szüleikkel.
Összességben elmondhatjuk, hogy a gyerekek ingergazdag környezetben élnek, legtöbb
gyerek számára biztosítva van a megfelelő otthon, a szülők részéről az odaadó szeretet, amely
szerint nincs lehetőség a szorong ás kialakulására.
6.8.2.Második hipotézis tesztelése
A második hipotézisem így hangzik, hogy: A 10 -11 éves lányok szorongása erőteljesebb,
mint a negyedikes fiúké , mivel a lányok jobban átérzik az interperszonális kapcsolatokat, mint a
fiúk illetve nagy ha ngsúlyt fektetnek arra, hogy mit gondolnak róluk a társaik.
A hipotézis bebizonyítása érdekében , megvizsgáltam a fiúk és lányok közötti szorongási szintet.
A feldolgozást megelőzően átlagot számoltam mind két nemre vonatkozóan illetve megfigyelve a

36
különbsé geket. Ezt követően a szignifikancia értéket vettem szemügyre az eredmények
függvényében. A Social Science Statistics programba , bemásoltam az eredményeket és a t-
táblázat segítségével elvégeztem a számítást.

2.táblázat. A nemek közötti szignifikancia értéke

t-próba Szignifikancia
10-11 éves fiúk – lányok p= -0,15 (nem szignifikáns)

Ahogy a fentiekben is láthatjuk a t -táblázat által végrehajtott művelet eredménye 0,68 -at mutat,
amely nagyobb a t -táblázatban levő p értékénél, amely 0,05. Ebből kifolyó lag bebizonyosodott,
hogy az eredmény nem szignifikáns. Tehát a nemek szorongási szintje között nincs lényeges
eltérés, hasonló irányba mozdulnak a gyerekek. Ennek lehetséges oka az lehet, hogy még
gyerekek, egyformán gondolkoznak.
A következőkben kiemele m, azt a diagramot, amelyben érdekességet tapasztaltam. A „Sírás
ellen küszködnöm kell.” kijelentésre a következő válaszok születtek:

0246810121416
Soha Néha Ritkán Gyakran MindigIV. Fiúk
IV. Lányok
V. Fiúk
IV.Lányok

6.ábra. A nemek lelki feszültségét mutató diagram

A diagramon megfigyelhetjük, hogy a fiúk egy része , azt a választ adta, hogy gyakran, vagy
mindig kell sírás ellen küszködnie. A célcsoportomban lévő lányokat, nem gyötri annyira a lelki

37
feszültség , mint amennyire a fiúk egy bizonyos részét. Véleményem szerint ennek az lehet az
oka, hogy a társad alom azt várja el a fiúktól, hogy érzelmileg erős karakterek legyenek, hogy ne
féljenek a semmitől, ezért magukba fojtják, elnyomják érzéseiket, ezért nem mernek sírni, hanem
küszködnek ellene. Feltételezem, hogy a fiúk agresszivitással fejezik ki lelki sé relmeiket. Ebből
a diagramból leolvashatjuk, hogy a fiúk minimális eltéréssel , emotívabb gyerekek, mint a
lányok.
6.8.3.Harmadik hipotézis tesztelése
A harmadik hipotézisem úgy hangzik, hogy: A 10-11 éves gyerekek , a társaik negatív
visszajelzéseire érzéke nyen reagálnak .
A célcsoport esetében, azt az eredményt kaptam , hogy a gyerekeket zavarja, ha a társaik
megs zégyenítik. Az eredményről diagramot készítettem, amelyen világosan láthatjuk , hogy a
diákokat, valamilyen szinten zavarja, ha kinevetik a társaik.

7.ábra. Az osztálytársak hatása a diákokra

A kutatásomban részt vett gyerekek válaszaiból, arra a következtetésre jutottam, hogy a
10-11 éves gyerekek nagy részét zavarja, ha kinevetik a társai. A megkérdezettek 39% -a azt
válaszolta, hogy nagyon zavaró számára, ha a nevetség tárgyává válik, 16% -át is általában
zavarja illetve 23% -át részben zavarja, ami azt jelentheti, hogy csak akkor okoz számára
kellemetlenséget, ha megsértik az énképét. Míg a gyerekek 10% -át csak alig zava rja és 12% -át

38
pedig egyáltalán nem zavarja. Ennek az lehet az oka, hogy ezek a gyerekek önbizalma és énképe
nagyon erős, és ez képes arra, hogy a kínos zavaró indulatok elől megvédje magát.
A prepubertás korra jellemző az osztályban a kiközösítés, a megal áztatás, a csúfolódás. Ebben az
időszakban a fiúk kinevetik a lányokat, csúfolkodnak velük. A lányok menekülnek a fiúk elől,
hogy ne váljanak a nevetség tárgyává. Feltételezem, hogy mindkét nemre jellemző a
sértődékenység, nagyon könnyen megsértődnek és me ghatódnak. Gondolom, hogy ez annak a
következménye, hogy ebben a korban erősödik meg az énképük és ezért érzékenyebbek a
negatív visszajelzésekre. Tény, hogy ebben a korosztályban a diákok viselkedése
rakoncátlanabb, legtöbben megtagadják a szülők utasítás át, viszont érzékenyek, később
megbánják tetteiket. Vannak olyan gyerekek is, akik a szülők utasítását nem azért tartsák be,
mert azt parancsolták számára, hanem azért cselekednek másképp, mert rosszul éreznék magukat
amiatt. Nem tilalmakat él meg a gyerme k, hanem „az itt vagyok , és nem tehetek mást” érzése
lesz úrrá rajta. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a külső minta belsővé válik, ez jellemző a pubertás
korra. Ebben az időszakban válik belsővé a gyerekben a szülőktől, nevelőktől kapott
értékrendszer, ekkor érl elődik saját meggyőződéssé (Benáth , Solymosi, 1997 ).

8.ábra. Az osztálytársak előtt való megjelenés

Ahogy a fentiekben is láthatjuk, hogy a gyerekek 23% -a ideges lesz és összezavarodik, ha a
pedagógus felszólítja. Ennek több oka is lehet, viszon t az előbbi diagramhoz hozzákapcsolva
feltételezem, hogy a gyerekek a társaik negatív visszajelzései miatt kerülnek zavarba, illetve

39
azért lesznek idegesek, hogy mit fognak gondolni a társaik, ha rossz feleletet ad nak a pedagógus
kérdés ére. A vizsgálat alanyainak a 15% -a is általában ezzel a kényelmetlen, marcangoló
érzéss el küzd. A megkérdezettek 15% -a részben ideges lesz és összezavarodik , de feltételezem,
hogy ezeknél a diákoknál nem jelenik meg minden alkalommal ez a pr obléma. 29% -ának alig,
míg 18% -nak egyáltalán nem okoz gondot, ha a pedagógus felszólítja. Elképzelhető, hogy ennek
sok más oka lehet. Például a gyerek nem készült fel rendesen a tanítási órára, ezért ideges lesz és
azt a kevés információt, amit elsajátított azt is elfe lejti. Egy másik oka lehet, a pedagógus szigorú
személye, amely során a diák gondolataiban zavar képződik és idegessé válhat, ami gátolni fogja
őt a felelet megválaszolásában.

9.ábra. Az osztály előtt való megnyilvánulás

A vi zsgálatomban résztvevő gyerekek, arra a kijelentésre, hogy: „Felelés közben azt is
elfelejtem, amit tudtam ” különböző válaszokat adtak. A megkérdezettek többségének , nem jelent
nehézséget a felelés. Többek között a gyerekek 27% -a válaszolta azt, hogy egyált alán nem igaz,
26%-a pedig az alig igaz felelet mellett döntött. Véleményem szerint ezek a gyerekek nyugodtak
és önbizalmuk is van. Viszont vannak olyan gyerekek is, akiknek a felelés kellemetlenséget
okoz. A megkérdezett gyerekek 18% -a nagyon igaznak véli ezt a kijelentést, 14% -a általában
igaznak és 15% -a részben igaznak sejti. A társaik előtt való megnyilvánulástól, beszélgetéstől
való félelem, romboló hatással lehet a teljesítményére. A stressz amit produk ál, gátolja bizonyos

40
információk előhívását. Ezé rt ez a kudarcélmény újabb kudarcélményt szül és ez egyre
nyomasztóbbá válik. A gyerek elfojtása illetve tagadása sikertelennek bizonyul ebben az esetben.

10.ábra. A tanulók iskolához való vonzalma
A kutatásomban környezeti t ényezőkre rávilágítva, lényegesnek tartom annak a
megvizsgálását is, hogy a diákok szeretnek -e iskolába járni. Azt az eredményt kaptam, a
célcsoport esetében, hogy a gyerekek 14% -a szeret iskolába járni. Elképzelésem szerint ezek a
diákok pozitív élményekk el gazdagodtak az iskolában és számukra az iskola az a hely, ahol
érdemben fejlődhet nek, gyarapodhat tudásuk , és baráti kapcsolatokat létesíthet nek. A
megkérdezett gyerekek 23%-az a választ adta, hogy alig igaz, hogy nem szeret iskolába járni, ezt
a pozití vumok közé sorolhatnám. Gon dolom, hogy ezek a gyerekek is általában szeretnek
iskolába járni. A gyerekek 19% -ánál részben igaz, hogy nem szeret iskolába járni. Ennek sok
számos oka lehet, többek között kudarcélmények miatt választhatta ezt a lehetőséget. L ehet,
hogy valamilyen téren negatív élményekkel gyarapodott. A gyerekek 21% -a általában nem,
illetve 23% nem szeret iskolába járni. Ennek tömérdek oka lehet. Ha visszatekintünk arra a
kijelentésre, hogy a gyerekek többségét zavarja, ha kinevetik a társaik, akkor következtethetünk
arra, hogy azért nem szeretnek a gyerekek iskolába járni, hogy a társaiktól érkező negatív
visszajelzések, ne rombolják énképüket, önbizalm ukat.

41
7. Következtetések

Kutatásom céljának megfelelően, első fázisként a negyedikes és öt ödikes diákok
szorongás i szintjének az összehasonlítására fektettem a hangsúlyt. Arra akartam rávilágítani,
hogy a ciklusváltás következtében van lényeges eltérés a két korosztály k özött. Elképzelhető volt
számomra, hogy az új tanárok, új környezet esetleg új barátságok kötése, szorongást kiváltó ok
lehet. Vagy esetleg az I -IV. osztályos értékelé st követően, a jegyadásra való hirtelen áttérés
szintén változást jel enthet.
A 10-11 éves gyerekeket skálák segítségével mértem fel, amelyben a szorongás ra való
hajlamukat vizsgáltam. Eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a IV. és az
V. osztályosok, illetve a nemek szorongási szintje között nincs lényeges eltérés, a gyerekek egy
irányba mozdulnak. Kutatásom során fényderült arra, hogy a 10 -11 éves gyerekek érzékenyen
reagálják le a társaik negatív visszajelzéseit. Vagyis zavarja őket, ha a nevetség tárgyává válnak.
Ennek értelmében az utolsó hipotézisem beigazolódottnak nyilvánítható.
A hipotéziseim megvizsgálását követően, arra kerestem a választ , hogy a feltételezéseim miért
nem igazolódtak be. Ennek lehetséges oka lehet a szülők által biztosított bizalmas, szeretetteljes
családi k örnyezet. Amennyiben a szülők és pedagógusok konstruktív visszajelzéseket nyújtanak
a gyerekeknek, így nincs lehetősé g az énkép sérülésére, az önbizalomhiányra , illetve a szorongás
debilizáló hatására sem.
Második ok, amiért úgy gondolom, hogy az eredményeim nem mutatnak szignifikáns
különbséget, hogy ha az év elején, szeptemberben mértem volna fel a gyerekek szorongási
szintje közti különbséget, akkor hipotéziseim részben beigazolódtak volna, ugyanis az
ötödikesek számára e környezet új és szokatlan lett volna. De mivel most kutakodtam, már volt
elegendő idő az új barátságok kialakítására, egymás elfogadására. Már megis merkedtek a
tanárok nevelési stílusával is, ami már nem jelenthet szorongáskeltő érzést.
Elképzelhető, hogy beavatkozás során, a gyerekekkel való közvetlen kapcsolatba lépés által
könnyebben tudtam volna ezt a kérdéskört vizsgálgatni és optimális eredménye im születtek
volna. Arra, hogy a nemek között nincs szignifikáns különbség, azzal magyarázható, hogy a 1 0-
11 évesek még gyerekek és egyformán gondolkodnak. Lehetne követni a gyerekeket, hogy mikor
történik meg a váltás, hogy a lányok, mikor kezdenek érzéke nyebben reagálni a különböző
helyzetekre. Bernáth (1997) szerint, ebben a korban megerősödött gyerekek elfojtása sikeresnek
bizonyul , még fel tudják venni a harcot a belső késztetésekkel . A kínos, nyomasztó élményeket
kiszorítják a tudatából, és elfelejti k azokat . A harmadik feltételezésem igazolódott, miszerint a

42
gyerekek et zavarja, ha a társaik kinevetik. Ennek lehetséges oka, hogy a 10 -11 éves gyerekek
ebben a korban sértődékenyebbek . Pedagógiai kutatásokból kiderült, hogy 10 -12 éves korban a
diákok nemb eli elkülönülése dominál a leginkább. A 10 -12 éves lányok tartózkodnak a fiúk
gúnyos megjegyzéseitől. Bennük lappang egy alap félelem, hogy ne váljanak a nevetség
tárgyává (Bernáth, 1997).
Ennek lehetséges okait érdemes lenne a továbbiakban vizsgálni, vagy is erre alapozni egy
újabb kutatást . Úgy gondolom, hogy egy olyan problémára sikerült rávilágítanom, annak ellenére
is, hogy a feltételezéseim megcáfolódtak, hogy erre majd a pedagógusi pályám során nagy
figyelmet tanúsíthatok.

43
Összefog laló és javaslattétel

Összegzésként elmondható, hogy a családi és iskolai környezet nagy hatást gyakorol a
gyerek személyiségére nézve , melynek értelmében a gyermekkorban szerzett élmények és
tapasztalatok végigkísérik az egyént egész élete folyamán. Amit az egyén megtapasztal
gyermekkorában, abból fog építkezni egész személyisége. Ezért tartom kulcsfontosságúnak,
hogy a szülők és a pedagógusok elegendő figyelmet biztosítsanak a szorongó gyerekek számára.
Kutatásom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a negyedikes és ötödik es diákok
szorongási szintje megegyező, nincs lényeges eltérés. Ennek ellenére találtam a szorongásra
utaló jeleket mindkét életkorban. Elmondhat om, hogy a gyerekek nagy része védi az énképét,
fontosnak tartja, hogy mit gondolnak róla a társai, ezért kiváló stratégiákat alkalmaz a szorongató
élmények elkerülésére. A kutatásomban fény derült arra, hogy a vizsgált populációból a fiúk egy
meghatározó része emo tívabb, voltaképpen érzelmileg sérülékenyebb gyerek. Érdekeltségemet
felkel tette ez a tény és elgondolkodtatott, hogy mi is lehet ennek az oka. Eddigi
tapasztalataimból kifolyólag, arra a következtetésre jutottam, hogy a fiúkat az apák arra tanítják,
hogy ne legyenek érzékenyek, mert az a gyengeséget jelenti. Véleményem szerint e zek a fiúk
elfojtják a negatív ingereket, annak a tudatában vannak, hogy ők nem szabad lelkileg erőtlenek
legyenek. Meggyőződésem, hogy ezek az elfojtások sikertelennek minősülnek, mivel ellenük
harco lnak. Feltételezem, hogy a fiúk az érzelmi gyengeségüket , agresszióval, verekedéssel
kompenzálják . De ezek az érzelmek viselkedések, még nem adnak elegendő okot a szorongásra.
Csóti (2006) azt állítja, hogy a szorongás az az állapot, amely határokat létesít a gyerek
lehetőségei közé, nem engedi , hogy élete gond talanná váljon. Ezért fontos, hogy komoly
figyelmet fordítsunk a szorongó gyerekekre, bármennyire is nevetséges legyen az oka. Ha a
gyerek azt tapasztalja, hogy akár szülő, akár pedagógus felfigyel rá és segít a szorongás
leküzdésében, akkor minimálisra cs ökkenthető, vagy megszüntethető a szorongás érzése. A
kutatásomban pozitívumként kiemelném, hogy a kutatócsoport családi és iskolai háttere annyira
biztosított, hogy nincs lehetőség a szorongásra. Az ötödikesek is már új baráti kapcsolatokat
létesítettek, megismerkedtek a tanárokkal, beilleszkedtek az új környezetbe, hogy ez már nem
idéz elő szorongást. A hipotéziseim ellen vall, hogy a gyerekek nem szorongnak, viszont ez
pozitívumként említhető. Úgy vélem, hogy a vizsgált populáció, lelkileg kiegyensúlyozo tt és
társadalom számára egy biztos jövőt nyújt. Meglátásom szerint, vannak olyan diákok, akik
szoronganak, nem érzik magukat biztonságban és megmagyarázhatatlan teher nehezedi rájuk.
Többször találkoztam ilyen gyerekekkel a pedagógiai gyakorlatok során és visszagondoltam,
hogy diákként nekem is ilyen negatív élmények ben volt részem. Felnőttként szembesültem azzal

44
a ténnyel, hogy nem kell mindenért pánikba esni, egyszerűen hagynunk kell, hogy minden úgy
történjen, ahogy történnie kell és a szorongás ellen, csak annyit tehetünk, hogy ne harcoljunk
ellene, mert a támadó viselkedéssel magunkra hívjuk a figyelmet, és az csak ront a helyzeten. A
gyermekben bármi kiválthat szorongást és sokszor nehéz megállapítani, hogy a tünetek testi
betegségre vagy szorongásra utalnak. Az okok kinyomozása a szülőkre hárul, mivel ők ismerik a
legjobban a gyerekeiket, ők tudnak érdemben segíteni rajtuk.
Csóti (2006) gondolataival élve, arra kell törekednünk, hogy a gyerekek boldogok
legyenek, bízzanak önmagukban. Azáltal érhetjük el, ha állandó fig yelmet fordítunk a
gyerekekre. Amennyiben nem sikerül rájönni, hogy mi bántja a gyereket és nem múlik el a
szorongása, ajánlott szakemberek segítségét kérni. A szorong ó gyereknek szüksége van
nyugalomra, illetve hasznos gondolatokat kell felkínálnunk számára. A gyerek fé lelmeit meg kell
hallgatni , és értelmesen kell vele beszélni, ahhoz hogy más perspektívában lássa őket. A
rendezett életvitel s egíti a szorongót, hogy biztonságban érezhesse magát. Gondolom, hogy ha a
pedagógus a tanóra ke retén belül felfigyel a gyerek szorongásszintjének az emelkedésére,
minimálisra csökkenthet az által, ha valamilyen feladattal bízza meg vagy egy olyan helyet
biztosít számára, ahol megnyugodhat . Amikor a gyerek szorong, nem biztos, hogy testi
kontaktussal, vagy nyugtató szavakkal oldódik a szorongása. Sőt rombolni is tudunk velük, ezért
fontos, hogy mit és hogyan közlünk a gyerekeknek. Ilyenkor teret kell engednünk nekik és
tudatnunk kell velük, hogy bármikor számíthatnak a segítségünkre.
A pedagógiai kutat ásomban résztvevő gyerekeket hamarabb felkellett volna mérjem,
voltaképpen még az év elején, szeptemberben, ahhoz hogy különbségeket találjak közöttük,
mert meggyőződésem, hogy az ötödikesek valamilyen szinten jobban szoronganak a ciklusváltás
követke ztében. Lehet, hogy más mintával fellelhető lett volna a két korosztály közötti különbség,
de a vizsgált populáció szülői háttere annyira biztosított, hogy a gyerekeknek nincs oka a
szorongásra. Valószínű, hogy olyan erős önbizalommal rendelkeznek, hogy a szorongásra nincs
okuk, könnyen áttudnak lépni az akadályokon, kitűnő problémamegoldó képességgel
rendelkeznek
Úgy vélem, hogy egy olyan problémára sikerült rávilágítanom, amelyet a továbbiakban
érdemes lenne vizsgálgatni. Érdekeltségemet felkeltette az a tény, hogy a gyerekeket zavarja, ha
kinevetik a társaik. Ennek lehetséges okát lehetne továbbkutatni, és hogy melyek azok a
tényezők, amelyek zavaró vagy gátló hatással vannak a gyerekekre. Rátérhetnék arra is, hogy
konkrétan vannak -e olyan tantárgyak, ame lyek szorongást idéznek elő. A következő kutatásomat
beavatkozással végezném, mert az által közvetlenebb kapcsolatba kerülnék a gyerekekkel és

45
érdemben át tudnám v izsgálni őket. Alaposabb megfigyelés előzné meg a kutatásomat és egyéb
tényezőre is hangsúlyt fektetnék, voltaképpen jobban kidolgoznám azokat.
Véleményem szerint ez a kutatás egy jó alapot biztosít , amelyre konstruálhatóak az újabb
információk. Rádöbbentem arra, hogy fontos a kutatás részletes átgondolása, a folyamat
megvalósítása előtt. A kutató részéről globális látásmódot igényel, lényeges minél több szempont
figyelembevétele, illetve pontos kidolgozottság szükséges, ahhoz hogy érdemben megfelelő
eredményeket kapjunk.

46
Irodalomjegyzék

1. Atkinson R. C., Hilgard E. (20 05): Pszichológia . Osiris Kiadó, Budapest
2. Bagdy E. (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok . Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest
3. Bagdy E. (2013): Pszichofitness . L’Harmattan Kiadó, Budapest
4. Bernáth L, Solymosi K. (1997): Fejlődéslélektan olvasókönyv . Tertia Kiadó, Budapest
5. Blaise P. (2015): Gondolatok. Lazi Könyvkiadó Kft., Szeged
6. Bodnár G.,Simon P. (1997): A viselkedés pszichológiai alapjai . EKTF Liceumi Kiadó,
Eger
7. Butollo W. (1996): A szorongás erő. Európa Könyvkiadó, Budapest
8. Cohen L. J. (2016): Legyőzzük a félelmet! Kulcslyuk Kiadó, Budapest
9. Comer R. J. (2014): A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest
10. Csóti M. (2006): Gyermekkori szorongás, iskolafóbia, pánikrohamok . Pro Die Kiadó,
Budapest
11. Dósa Z., Péter L. (2010): A pedagógiai kutatás alapj ai. Kolozsvári Egyetemi Kiadó,
Kolozsvár
12. Gyöngyösi K. K.(2007/7 -8) Serdülőkorú fiatalok társas beilleszkedése –
13. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00115/2007 -07-ta-Gyongyo si-Serdulokoru.html
(2018.05.25)
14. http://ofi.hu/tudastar/kornyezet -befolyasolo (2018.02.17)
15. http://www.drhorny acsek.hu/tanulmanyok/lelki%20egeszseg%20vedelem.pdf
(2017.12.06)
16. http://w ww.szuloklapja.hu/gyermekneveles/3506/az -apa-mint-peldakep -hogyan -vehet –
reszt -az-apa-a-gyereknevelesben -mi-az-amit-a-gyerek -leginkabb -az-apatol -tanul –
meg.html (2018.05.24)
17. Kádár J. (2006.): Életkori támpontok az alkalmas történetek és alkalmas történet mondás
kérdé seihez- http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=430 (2018.05.25)
18. Kolozsváry J.(2002): Más gyerek, más szülő, más pedagógus . Okker Kiadó, Budapest
19. Kónya Z. (2014): Lélek az iskolában , Komp -Press Kiadó, Kolozsvár
20. Kulcsár T. (1984): Iskolapszichológia, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár
21. Middleton K. (2010): Kiút a szorongásból . Harmat Kiadó, Budapest
22. Peurifoy R.Z. (1998): Szorongás, fóbiák, pánik . Medicina Könyvkiadó, Budapest

47
23. Ranschburg J. (1998): Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban , Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
24. Ranschburg J. (2001): Félelem, harag agresszió , Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
25. Ranschburg J. (2007): Rögök az úton , Saxum Kiadó, Kaposvár
26. Ranschburg J. (2012): Eltévedt gyerekek . Saxum Kiadó, Kaposvár
27. Ranschburg J. (2013): A serdülőkor . Saxum Kiadó, Kaposvár
28. Riemann F. (1998): A szorongás alapformái , Háttér Kiadó, Budapest
29. Tringer L., (2001): A pszichiátria tankönyve , Semmelweis Kiadó, Budapest

48
Melléklete k
Attitűdskála
Kedves Tanuló!
Az alábbi skálák kijelentéseket tartalmaznak a szorongással kapcsolatosan.
Arra kérlek, hogy szánj pár percet ezeknek a kitöltésére. Olvasd el figyelmesen a kijelentéseket,
majd a véleményednek megfelelő számot karikáz d be. Nem kell nevet írnod, a válaszaid nem
fognak nyilvánosság elé kerülni, csak a felmérésemhez lesznek szükségesek!
Nincs jó, esetleg rossz válasz sem. Arra kérlek, hogy őszintén válaszolj!

Nem: fiú
lány

Osztály:
Iskola:
Hánya n vagytok a családban? (Írd be a számot a négyzetbe!)
Írd le kik alkotják a családodat? (pl. anya, apa, testvér stb.)

Olvasd el figyelmesen a kijelentést és karikázd be a véleményednek megfelelő számot!
1-Soha, 2 -Néha, 3 -Ritkán, 4 – Gyakran, 5 – Mindig

Soha Néha Ritkán Gyakran Mindig
1. Jól érzem magam. 1 2 3 4 5
2. Nyugodt, megfontolt és
tettre kész vagyok. 1 2 3 4 5
3. Szeretek barátkozni. 1 2 3 4 5
4. Sírás ellen küszködnöm kell. 1 2 3 4 5
5. A szerencse engem elkerül. 1 2 3 4 5
6. Sok gondom/problémá m van,
és nem tudom megoldani. 1 2 3 4 5
7. A semmiségeket túlzottan is
a szívemre veszem. 1 2 3 4 5
8. Túlságosan komolyan veszek
dolgokat. 1 2 3 4 5

49
9. Úgy gondolom, hogy az
osztálytársaim jobbak, mint
én. 1 2 3 4 5
10. Bátortalannak érzem magam. 1 2 3 4 5
11. Ha me gbántanak, nehezen
viselem. 1 2 3 4 5
12. Hideg, nyirkos a kezem. 1 2 3 4 5
13. Szokott fájni a fejem vagy a
hasam. 1 2 3 4 5
14. Este nehezen alszom el. 1 2 3 4 5
15. Hevesen dobog a szívem. 1 2 3 4 5
16. Van, amikor nem kapok
levegőt. 1 2 3 4 5
17. Ha eszembe jut egy ross z
élményem, nyugtalan és
izgatott leszek. 1 2 3 4 5
18. Elégedett vagyok. 1 2 3 4 5
19. Biztonságban érzem magam. 1 2 3 4 5
20. Ha akadályokba ütközöm,
inkább feladom a céljaimat. 1 2 3 4 5

Olvasd el figyelmesen a kijelentést és karikázd be a véleményednek megfe lelő számot!
1-Egyáltalán nem igaz, 2 -Alig igaz, 3 -Részben igaz, 4 -Általában igaz, 5 -Nagyon igaz
Egyáltalán
nem igaz Alig igaz Részben
igaz Általában
igaz Nagyon
jellemez
1. Bizalmas, barátságos családi
környezetben lakom. 1 2 3 4 5
2. A szüleimne k mindent
elmondhatok. 1 2 3 4 5
3. Sok veszekedés/konfliktus van
a családban. 1 2 3 4 5
4. Ha valahova szeretnék menni,
nehezen engednek el. 1 2 3 4 5
5. Megtudnak vigasztalni, ha
valami bánt. 1 2 3 4 5
6. Keveset beszélgetünk a
szüleimmel. 1 2 3 4 5
7. Nem értik m eg a
problémáimat, gondjaimat. 1 2 3 4 5

50
8. Türelmetlenek hozzám nem
hallgatnak meg. 1 2 3 4 5
9. Mindig azt kell tegyem, amit a
szüleim mondanak. 1 2 3 4 5
10. Úgy gondolom, hogy
túlságosan féltenek. 1 2 3 4 5
11. Szeretet és törődés van a
családban. 1 2 3 4 5
12. Nem dicsérnek meg, ha jót
teszek. 1 2 3 4 5
13. Szeretek iskolába járni. 1 2 3 4 5
14. Félek, hogy a szüleim
megszidnak, ha rossz jegyet
kapok.
1
2
3
4
5
15. Ha rossz jegyet kapok, otthon
megbüntetnek érte. 1 2 3 4 5
16. Zavar, ha kinevetnek a
társaim. 1 2 3 4 5
17. Félek, mikor felmérőt írunk. 1 2 3 4 5
18. Ha felszólít a tanító, ideges
leszek és összezavarodom.
1
2
3
4
5
19. Nem merek jelentkezni,
nehogy rosszul válaszoljak. 1 2 3 4 5
20. Félek, ha a tanító ideges. 1 2 3 4 5
21. Elégedett vagyok az iskolai
teljesítményemmel. 1 2 3 4 5
22. Pánikba szoktam esni, ha nem
jut eszembe semmi a felmérő
írásakor. 1 2 3 4 5
23. Felelés közben azt is
elfelejtem, amit tudtam. 1 2 3 4 5

Köszönöm, hogy válaszaiddal segítetted a munkámat!