Személyes kötödésem a Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatához, hogy abban a [603071]

Bevezetés
Személyes kötödésem a Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatához, hogy abban a
szerencsés helyzetben vagyok, hogy mint a társulat hangmestere, testközelből azonosulhatok a
sikerekkel, a problémákkal, tehát magam is része vagyok a társulatot működtetőknek. A
tanulmányaim és a társulat mechanizmusának ismeretében szeretném bemutatni a társulat gazdasági
és marketing tevékenységét.
A színházi marketing kommunikáció sajátosságai, amelyek meghatározzák a Lilliput társulat
működését és azon igyekezetem, hogy bemutassam, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze.
A színház kultúra, szórakozás a gyerekek számára élmény. A gyerekek, hogy eljussanak az
előadásokra, szinte csak a felnőttektől függ. Ezért fontos, hogy a marketing és a kommunikáció
eszközeit használva minél több felnőtt figyelmét keltse fel egy előadás és minél több gyerek jusson
el, bábszínházba.
Nagyváradon a bábjáték régi múltra tekint vissza, az Arcadia színház, amely otthont ad a
társulatnak az egyik legrégibb kőszínház az országban, amely Nagyvárad szívében áll, ahol a
felejthetetlen előadások a legendás bábszínészek emléke mai napig életben tartja a társulat
tekintélyét. De a mai dinamikus, fogyasztói társadalmunkban, mint minden terméknek, márkának és
intézménynek, úgy a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatának is élnie kell a marketing
lehetőségével.
Dolgozatom megírásához primer és szekunder adatgyűjtést folytattam. Az első részében a
színházat, mint szolgáltatást és annak marketing eszközeit mutatom be. A második rész a
Nagyváradi Lilliput Bábszínházról szol, melyben részletesen kitérek a társulat , mint intézmény
marketing tevékenységére. A harmadik részben a kvantitatív kutatásom eredményeit ismertetem.
Kutatásomban arra szeretnék választ kapni, hogy a nagyváradi felnőtt társadalom hogyan
viszonyul a bábszínházhoz. A bábszínház milyen aktivitásokkal éri el a felnőtteket, szülőket,
tanárokat, melyik tevékenység, melyik gyerek korosztályt érinti, valamint, hogy az erdélyi
bábszínház társadalom tendenciák mennyire állják meg a helyüket Nagyváradon.
Első fejezet.
A marketing.
A marketinget elsősorban a termékek értékesítésére alkalmazták-alkalmazzák, de idővel a
szolgáltatások területére is kiterjedt, így a színház ha megkésve is, elkezdett élni a marketing
lehetőségeivel. „A sikeres színházi marketingtevékenység a következő célokat kívánja
megvalósítani:

1. Meghatározza, hogy hol található nagy létszámú és nagy felvevő-képességű, potenciális színház
látogató.
2. Meghatározza a velük való kommunikáció leghatásosabb formáit.
3. Meghatározza a piaci helyzetnek megfelelően a színház jegyek árát.
4. Befolyásolja a piacot.
5. Könnyen hozzáférhetővé teszi az előadást.
6. Biztosítja a produkció zavartalan élvezését.
7. Kialakítja a színházhoz szükséges hűségesen ragaszkodó nézők táborát.” 1 (Juhász Sándor –
Kalmár Péter: Mr. Producer: Színházi Managament Kézikönyv 1993. Operock Kiadó. 70 – 71 oldal)
A színház tevékenységét tekintve az üzleti tevékenység területén kívüli szférában tartozik és a
nyereségét fejlesztésekre, további előadások készítésére, színpadra állítására használja fel. Legtöbb
esetben a tulajdonos az önkormányzat aki a profitot nem emeli ki az intézmény költségvetéséből. A
színház a kulturális vállalkozások közé tartozik, feladata a szórakoztatáson túl a mentális, lelki és
érzelmi hiány kielégítése. A fogyasztok vagyis a nézők azok kik a színházjegyeket megveszik, ők az
első számú támogatok. De további támogatok lehetnek az önkormányzat az alapítványok, magán és
vállalati szponzorok. 2 (Dinya László – Farkas Ferenc – hetesi Erzsébet – Veres Zoltán:
Nonbusiness marketing és menedzsment 2004 KJK-KERSZÖV Jogi és üzleti Kiadó Kft.) Mind két
csoport más és más igényt támaszt szembe az intézménnyel. A fogyasztok vagyis a nézők igénye,
szórakozzanak, kikapcsolódjanak, művelődjenek és kielégítsék a lelki szükségleteiket. A támogatok
igénye, hogy a színház jó hírén keresztül érvényesítsék és öregbítsék saját hírnevüket.
A szolgáltatás.
A színházi előadás nem egy tárgyiasult fizikai termék, hanem lelki, kulturális igényeket elégit ki. A
néző az által, hogy megvásárolja a színházjegyet jogosult az előadás megtekintésére és ezáltal
annak lelki, kulturális szolgáltatásaira. A jegyek csak az előadás idejére érvényesek, utána elvesztik
értéküket. Minden előadást egy újabb jeggyel lehet megnézni, még akkor is ha ugyan azt az
előadást kívánjuk megtekinteni.
A színházi szolgáltatásoknak négy jellemzője van, ami megkülönbözteti a fizikai terméktől, a
megfoghatatlanság, az elválaszthatatlanság, az ingadozás és a romlékonyság. Ezt nevezzük HIPI
elvnek, amelyek a következő angol szavak kezdőbetűinek megfelelői: Heterogeneity (ingadozás),
Ingantibility (megfoghatatlanság), Perishability (romlékonyság), Inseparabality
(elválaszthatatlanság).
Az ingadozás a szolgáltatás minőségének ingadozására utal, amely attól függ, hogy ki nyújtja, hol
és mikor. A színházi előadások tekintetében ez azt jelenti, hogy nem lehet minden előadás egyforma

intenzitású, ugyanis a színész hangulata, egészségi vagy lelki állapota változó és ennek
függvényében változik maga az előadás. (Pl. felejti a szöveget, másként formálja a szerepét stb.)
Ezért változhat a néző élménye az előző előadáshoz képest vagy a bemutatóhoz képest vagy a
médiában leírtakhoz viszonyítva.
Megfoghatatlanság azt jelenti, hogy a szolgáltatást a fogyasztó nem veheti kézbe, mint egy
tárgyat, hanem annak minőségét az ismeretei és jelek alapján határolja be. A színház esetében ilyen
a rendező ismertsége, a főszerepet játszó színész népszerűsége, a darab témája de a jegyek árra,
amely az előadás minőségére utalhatnak.
A romlékonyság az esetünkben a megnézet előadás meg maradt emlékére utal, amelynek vissza
idézése csak részben sikerül, a szolgáltatás tárolhatatlansága miatt.
Az elválaszthatatlanság a színház esetében a fogyasztó igényére utal, aki ragaszkodik az előadó
személyéhez. Ha egy előadást ugyan azon szerepen két szereposztásban játszanak akkor a néző, már
előre eldönti, hogy melyik szereposztásban kívánja megnézni az előadást. Ez leginkább akkor igaz
ha egy ismert színész mellett egy kevésbé ismert ugyan azt a szerepet játssza. 3 (Philip Kotler –
Kevin Lane Keller: Marketingmenedzsment 2006, Akadémiai Kiadó Budapest)
A marketing mix ahogy a közgazdaság vagy a kereskedelem területén használható, ugyan úgy a
színházi szolgáltatás is leírható a 7p marketingmixével, a McCarthy 4p modellt (product, price,
place, promotion) kiegészítve a Booms és Bitner 3 eszközcsoporttal, az emberi tényező (people) ,
tárgyi elemek (physical evidance) és a folyamat (process) elemekkel. (Azt, hogy ezen elemek
ismerete nélkül ne lehetne valaki nagyon jó marketing szakember, jó értékesítő vagy jó üzletember
talán nem igaz, de maga a koncepció segít egységes képben látni, hogy melyek azok a kérdések,
melyekkel foglalkozni kell egy vállalkozás fejlesztése során vagy egy új termék vagy szolgáltatás
bevezetésekor.)
Az emberi tényező jelenti az összes személyt aki kapcsolatban áll a szolgáltatással, ide tartoznak a
frontszemélyzet és az igénybe vevők.
A tárgyi elemek közé tartozik az a környezet ahol a szolgáltató és az igénybe vevő közötti
interakció lezajlik és minden olyan elem, amely megkönnyíti a szolgáltatás létrejöttét és
kommunikációját.
A folyamatba tartozik az eljárások és minden olyan folyamat, melyek során a szolgáltatás mint
művelet teljesítetté válik. 4 (Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing alapkönyve 2009. Akadémiai
Kiadó Zrt., Budapest)
A termék.
A színház mint termék megjelenhet, mint műsorfüzetek, CD-k, videók, DVD-k, de még a jegyek is
betölthetnek fizikai termék szerepet.

A színháznak mint terméknek a legfontosabb formája az előadás és az előadáson belül a színész a
rendező és minden olyan elem, amely része az előadásnak mint terméknek. Ezért nagyon fontos,
hogy a művészeket a rendezőt az előadáshoz kötődő elemeket a különböző kommunikációs
elemekkel népszerűsítse a színház. A 2011-es reklámkonferencián a témával kapcsolatosan tartott
előadást Kerényi Miklós Gábor, a Budapest Operettszínház igazgatója. 5 (Molnár Kinga: Mire jók a
versenyszabályok 2011. szeptember 27. http://www.kreativ.hu/cikk/miert_fontos_a_versenyszabalyokat_betartani)
A termékmix a művészekhez kapcsolódó fontos eleme, hogy a színészek neve mellett legyenek
feltüntetve a díjak. „Egy művész életében a díjak mérföldkövet jelentenek” – Dr. Gyenge Balázs
szerint. (Sajnos a Nagyváradi Lilliput társulat, nem alkalmazza ezt az elemet, sem a honlapján nem
tünteti fel a díjakat sem a színházban kifüggesztet fényképeken. Pedig a társulat több díjazott
színésszel büszkélkedhet.)
A szolgáltatástermék egyik fő fizikai eleme a műsorfüzetek, melyeket a bemutatókhoz készít a
színház. A műsorfüzetek tartalmazzák a szereposztást, fényképeket a próbafolyamatról, interjúkat
a rendezővel a szerzőkkel a színészekkel. A műsorfüzetek jó ha tartalmazzák a bemutatóval
kapcsolódóan az egyéb játszóhelyek új bemutatóit, előadásait.
A saját fesztiválok, rendezvények szintén a termék részét képezik. (A Nagyváradi Lilliput társulat
a fontos ünnepek alkalmával vagy a Bábszínház világnapja alkalmával, minden évben szórakoztató
programokkal várja az érdeklődőket, a szülőket a gyerekeket és két évente megszervezi a Fux
Fesztivált) Ugyanakkor fontos része a kommunikációnak a nyílt próba, amikor a közönség
bepillantást nyer az éppen folyamatban levő darab alakulásáról. Másik fontos elem, a színház
szabadon látogatása előadásokon kívül egy műszakért felelős kíséretében, hogy a közönség jobban
megismerje a színház kulisszáit, mert a színház mint épület az egyik fontos termékelem. (A
Nagyváradi Lilliput társulat, időnként a város iskoláinak helyszínt és ha kell műszakot biztosít a
gálaműsoraihoz valamint esküvői fotózás is kivitelezhető az épületben.)
Fontos elem lehet az árukapcsolás pl. színházjegyhez járhat ingyenes parkolás, egy vacsora egy
elegáns étteremben vagy árkedvezmény egy másik előadásra.
A termékmixnek van egy másik, elvont eleme, a „gyökerek” vagyis a hagyomány, amelynek
megjelenítése fontos eszköze lehet a szolgáltatás termékelemnek. A társulat saját identitását
határozza meg. Ez a színjátszás és színművészeti összefoglaló lehet egy kiállítás, amely lehet
időszakos vagy állandó, amely hűen összefoglalná és bemutatná a társulat történetét. Egy társulat
megteheti, hogy új alapokra helyezi a működését és az egykori elődökre legfeljebb csak az épület
emlékeztet. Vagy megteheti, hogy a több évtizedes színházi múltat beépíti a mindennapi munkájába,
azonosulva a társulat saját múltjával.
A termék ára.

A termék árának elemeit meghatározni jóval egyszerűbb feladat, mint meghatározni magát a
terméket. Ugyanis minden terméknek van egy ára, a jegynek, a bérletnek, a műsorfüzetnek, a büfé
termékeinek, a ruhatárnak és a különböző programoknak. A színház egyes szolgáltatásait a nézőnek
köteles megvenni – jegy, ruhatár – és egy részét ha csak szükségét érzi.
A jegy árának a meghatározása során számításba vannak véve azok az elemek, amelyek a néző
kényelmét biztosítják és ugyanakkor árelőnyt is nyújt. Ilyen az ingyenes parkolás, a kedvezményes
büfé vagy éttermi fogyasztás, egy másik előadásra kedvezményes jegyek.
Ezek az elemek járulnak hozzá ahhoz, hogy a néző a ráfordítás észlelése helyet a haszon észlelése
elemeit érzékelje és az előadás egyes pillanatai és az utána megmaradt élmény, ami örök emlék
maradhat. 6 (Dr. Gyenge Balázs: Színházi marketing a közönség szemével http://szinigazdasag.hu/index.php?
option=com_content&view=article&id=37678:szinhazimarketing-akoezoenseg )
Csatornapolitika.
A csatornapolitika azok az elérési formák, amelyeken keresztül a színház eljut a közönséghez,
amelyek lehetnek saját vagy külső értékesítési rendszerek, amelyek nem a színházhoz tartozó
jegyirodákat jelenti. A saját rendszeren belül van a jegypénztár és a szervezési osztály. Ezek az
elemek nagy szerepet kapnak az emberi tényezők, tárgyi elemek és a folyamat kapcsán.
Az elektronikus jegyértékesítés formája, már egyre több színházban elterjedt, így van ez a
Nagyváradi Lilliput társulatnál is. A színház honlapján lehetőség van az elektronikus
jegyértékesítésre, amely ez esetben még kedvezményt is nyújt az ott vásárlok számára. Ugyanakkor
a honlapon tájékozódhat, hogy hol van szabad hely, a nézőtér, mely részén tud jegyet venni. Az
értékesítés létrejöhet kihelyezett értékesítési helyeken, ahol esély adódhat impulzusvásárlásra is, bár
a színházjegy vásárlás ritkán lehet impulzus jellegű.
A jegyek, valamint a bérletek fontos elemei az értékesítésnek és ugyanakkor sok más mixelemhez
kapcsolhatok. A termékelem esetében az előadás fizikai formáját elsősorban a jegy testesíti meg, a
jegy teszi lehetővé megtekintését. Ugyanakkor a termék funkciója mellett az ár funkciója is
hangsúlyt kap, amikor a jegynek az a funkciója, hogy az előadás, valamint a nézőtéren elfoglalt hely
értékét mutatja. Ugyan is a jegy több kategóriába sorolható, aszerint, hogy a nézőtér mely részére
szól, illetve melyik előadásra.
Az értékesítő csatornához tartoznak a színházi üzletek (shopok), amelyek szorosan a színházhoz
kapcsolódnak és a színházhoz tartozó termékeket, CD-ket, DVD-ket, könyveket árusítanak.
Kommunikációpolitika.
A kommunikációpolitika a terméknek és a szolgáltatásnak nagyon sok elemét foglalja magába és ez
érvényes a színházra is, mint termékre, mint szolgáltatásra.

Első fontos elemként megemlíteném, az érdeklődést felkeltő nyomtatott íródalom termékeit. Ide
tartoznak a szórólapok, amelyek a jegypénztáraknál találhatok vagy még a szervező irodákban. A
megvásárolt jegy mellé kapott nyomtatványból az előadásról informálódhat a néző, (a
szereposztásról, a rendezőről, a darab történetéről) de ha sorban állás közben pillantja meg egy új
bemutató vagy következő előadás szórólapját, akkor felkeltheti érdeklődését az iránt, hogy előre
megvásárolja a jegyet, amely ebben az esetben akár kedvezményes is lehet. Nagyon fontos, hogy a
szórólapok arculata visszaadja a darab hangulatát, színvilágát és illeszkedjen az előadáshoz
kapcsolódó többi kommunikációs eszközhöz, plakáthoz, műsorfüzethez.
A néző tájékoztatását szolgálandó nyomtatványok közé tartoznak, a havi műsorról szóló
tájékoztatok, amelyek tartalmazzák a műsortervet ismertető anyagot és mellettük olyan kis
kiadványok, amelyek tájékoztatják a nézőt a hónap előadásairól és a jegyárakról. Ennek két formája
ajánlott. A városban kitett plakátok csak a havi műsorról nyújtanak tájékoztatást, míg a
jegyirodában elhelyezett műsorfüzetek hátlapján az egyéb információk is megtalálhatok.
A műsorfüzet mint termék a termék mixelemhez tartozik de ugyanakkor fontos eszköze a
kommunikációpolitikának. A műsorfüzetnek is mint elemnek tökéletesen illeszkednie kell az
előadás és az egyéb kommunikációs eszköz arculatához, hangulatához, színvilágához. Úgy a
színháznak mint a kiadónak aki a műsorfüzetet gondozza, meg kell találni az egyensúlyt, hogy a
kiadvány ne csak egy fényképalbum legyen, de ne is legyen egy színháztörténeti, drámatörténeti
lexikon. A műsorfüzet arányosan kell tartalmazza, a próbáról és az előadásról készült fotókat
valamint tartalmaznia kell az előadáshoz kapcsolódó ismertető anyagokat.
A plakát szintén a kommunikáció eleme. A plakát, mint óriásplakát megjelenik a színház falán de
ugyanakkor megjelenhet tömegközlekedési eszközökön vagy a hagyományosnak számító
hirdetésoszlopokon. A plakát szerepe, hogy informáljon az előadásról, tartalmazza a szereposztást, a
dátumot, a rendezőt, a szerzőket és a hang és látvány felelősöket. A plakátnak szintén illeszkednie
kell a többi nyomtatott elem stílusához.
Fontos elemei a főpróbán – mely egyben már jelmezes próba – készült fényképek a
kommunikációnak. A kommunikációnak ezen eleme, ízelítőt ad a darab hangulatáról és
figyelemfelkeltő hatása van. A fényképeknek azonosító funkciójuk is van, általuk ismerkedik meg a
néző a színésszel. Minden színház alkalmazza ezt az elemet, erre a célra alkalmazott felületen
megtalálhatok a társulat tagjainak a fényképei, amelyen esetleg a művészi elismeréseiket is
feltüntetik.
A kommunikáció speciális formái is megjelenhetnek a tehetősebb intézményeknél. Ilyenek
lehetnek a kivetítők, a plazmatévés megoldások, amelyeken előadás részletek láthatóak, amelyek
felkeltik a nézők érdeklődését. Speciális kommunikációs forma lehet a színházhoz kötődő
személyek szobrainak felállítása a színházhoz közeli téren.

A színházak esetében az egyik legfontosabb marketing elem a sajtó, amely az egyik legfontosabb
médium felület a reklám közlésére. A sajtó reklámot esetünkben nem hagyományos reklámként kell
értelmezni, hanem például egy kritika, egy beszámoló, egy interjú tölti be a kommunikáció
szerepét. Ezek a médium által készített anyagok, elsősorban az interjúk, megjelenhetnek rádióban,
televízióban, de a vidéki színházak esetében ezek csak a helyi médiumra terjednek ki.
Egy másik hasznos kommunikációs felület a weboldal, ha jól van kihasználva és megfelel a
célcsoport igényeinek. Fontos, hogy mint kommunikációs elem könnyen kezelhető és átlátható
legyen és szinkronban legyen az egyéb oldalakon megjelentekkel. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy
az oldal, úgy stílusában mint struktúrájában, hangulatában és színvilágában igazodjon a színház
arculatához. A weboldal jó kihasználásával szintén a nézők jól informáltságát szolgáljuk, ennek
érdekében érdemes a weboldalon megjelentetni az előadásról készült fotókat esetleg videó
részleteket. Ha a színház elszeretne jutni a középiskolásokhoz, a főiskolásokhoz, az egyetemista
fiatalokhoz, elkerülhetetlen, hogy saját oldala legyen a 21. század nagy áttörésének számító social
médián, vagyis közösségi oldalon, a Facebookon. Fontos, hogy aktív legyen, rendszeresen
megjelenjen egy-egy poszttal a közössége üzenőfalán.
A kommunikáció másik elengedhetetlen eleme a közönségtalálkozó. Az egy-egy előadás
ismertetése céljából, szervezet közönségtalálkozók fokozzák a nézők érdeklődését, gazdagítva azok
informáltságát és ennek köszönhetően kedvet kaphatnak a darab megtekintéséhez.
Másik nagyon fontos kommunikációs elem az úgynevezett szájreklám, a word-of- mouth
advertising. Az emberek oda figyelnek ismerőseik véleményére egy színház vagy előadás kapcsán
és ezért nagyon fontos, hogy ezek a vélemények jó hírét keltsék a színháznak, aminek
megformálásában nagy szerepe van a frontvonalszemélyzetnek, vagyis az egyik fontos mixelemnek
az emberi tényezőnek.
Emberi tényező.
Az emberi tényezőnek, mint elemnek azért van nagy szerepe, mert a színházat emberek „csinálják”
és ezért nagy a szerepe a közönség véleményének kialakításéban. Minden egyes személy aki
kapcsolatban áll a közönséggel, fontos része az elemnek, de a legnagyobb szerepe a
frontszemélyzetnek van. Ide tartoznak a közönségszervezők, a jegypénztárban dolgozok, a
jegyszedők, a ruhatárosok, a büfé személyzete.
Fontos tényező a frontszemélyzethez kapcsolódó szervezeti kultúra, mint belső marketing, amely
meghatározza és egyben befolyásolhatja a személyzet magatartását és viselkedését a nézőkkel
szemben. Elengedhetetlen a belső marketing alkalmazása ahhoz, hogy a frontvonalban dolgozok
ugyan olyan fontosnak érezzék magukat, mint a színdarab alkotói.
Az első pont ahol a néző a frontvonallal találkozik, a jegyiroda. Már az itt látottak és tapasztaltak

alapján a néző képet alkot a színházról. Ha a jegyeladó nem figyel oda, hogy a néző melyik
időpontra, melyik sorban, helyre szeretné a jegyét, netán nem ad vissza pontosan, az negatív
hatással lesz a nézőre, anélkül, hogy belépet volna a színházba. Az előadás napján a jegyszedők, a
ruhatárosok, a büfé alkalmazottai az elsők akivel érintkezik a néző és rajtuk múlik a nézőben
kialakult kép a frontvonalról. Ha sokat kell állni a ruhatárnál, a jegyszedők és ültetők nem elég
készségesek és segítőkészek, hogy a néző könnyen eligazodjon a sorok és a székek között, ha a
büfében a nagy tömeg miatt az alkalmazott türelmetlen netán goromba, akkor lehet az előadás
tökéletes, a nézőben akkor is a negatív élmények megmaradnak. Ezért nagyon fontos a frontvonal,
mint emberi tényező és az ott dolgozok megfelelő szakképesítése. Nagyon fontos az itt dolgozó
személyek körültekintő kiválasztása, betanítása. Az emberi tényező elemhez tartoznak a színészek
is és ők is a frontvonal részei, de velük a néző csak a közönségtalálkozók alkalmával
találkozhatnak, amelyre a színészek külön felkészülnek, az ilyen esetekben az ö viselkedésük,
viszonyulásuk a közönséghez szinte makulátlan. (A Lilliput társulatnál ezek a találkozok, mindig
rendben zajlanak le, pont a külön felkészülésnek köszönhetően.)
Tárgyi elemek.
A tárgyi elemek közé tartoznak a technikai felszereltség és a színpad. De mind ezen adottságok
mellett az első és legfontosabb tárgyi elem az épület. Még ide tartozik az épületet körülvevő
környezet is.
A közeli környezethez tartoznak az érzékszervi környezet, ilyen a hőmérséklet, a világítás, a
színek, hanghatások, illatok.
Fontos elem és a színház működését befolyásoló a távoli környezet, amely nem kapcsolódik az
épülethez. Ide tartozik a tömegközlekedés színvonala, amely befolyással van a színházba való
eljutás körülményeire, de ide tartoznak a parkolási lehetőségek azok számára akik személyautóval
érkeznek. Fontos környezeti elem a tér kialakítása, a design elemek, a dekoráció, a bútorok
elrendezése.
Bizonyos értelemben a környezet elemeihez sorolnám a néző személyiségét. Ez alatt olyan
elemeket értek, mint a néző hangulata. Saját érdeklődése miatt jött színházba, vagy kényszerből,
mert valakit el kellett kísérnie. Milyen hatások érték az előadás előtt és közben. Ezekre a hatásokra
a válaszreakció lehet elutasító és nem megy többet színházba. Ha viszont pozitív hatások érik,
melyek pozitívan hatnak a hangulatára, akkor a válaszreakció pozitív lesz, tehát a színház
haladéktalanul betöltötte a szórakozás, a kikapcsolódás funkcióját.
Tehát a tárgyi elemek fontosságát mutatja, hogy milyen mértékben képesek meghatározni a
színház élményszerűségét, ezért nagyon fontos, úgy kialakítani őket, hogy megfeleljenek a nézők
igényeinek. A tárgyi elemekhez tökéletesen illeszkedniük kell az emberi tényezőknek, mert csak

együtt szolgálják a teljes élményszerűséget. Egy megfelelő környezetben, egy kedves, udvarias
frontszemélyzet szolgáljon.
Folyamat.
Folyamat alatt a szolgáltatásfolyamatot értjük, amelynek a legfontosabb eleme a biztonság. A
biztonság alatt az előadás által képviselt minőség biztonságát értjük. A néző számára a
legfontosabb, hogy a színházától ahova jár mindig ugyanazt a minőséget, színvonalat kapja a
társulattól, a műfajtól függetlenül. Ha egy színház a kommunikációs eszközöket felhasználva
próbálja a minőség hiányát kompenzálandó a közönséget megnyugtatni, az a társulat elveszíti
hitelét, mert nem tudja folyamatosan nyújtani a minőség biztonságát. 7 (Dr. Gyenge Balázs: Színházi
marketing a közönség szemével.
http://szinigazdasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=37678:szinhazi-marketing-
akoezoensegszemevel& catid=2:tanulmanyok&Itemid=2 )
A szolgáltatásfolyamat másik fontos eleme az elmaradt előadások pótlása, vagy a jegyek
visszaváltása.
Kereslet és kínálat, bábszínházak Erdélyben.
Az erdélyi színházi közönség kisebb érdeklődéssel követi a bábszínházak vagy ifjúsági színházak
előadásait. Erdélyben a bábosok és komédiások szekereikkel vándorolva, meg meg állva mutatták
be történeteiket. Erdélyben gyakoriak voltak az ilyen vándor komédiások és bábjátékosok. 8 (Ioan
Massoff Teatrul românesc c. munkájában is ír a sajátos erdélyi helyzetről, amelyben a több nemzetiség lakta régióban a
színjáték kialakult. Masoff 1961, 108 old.)
A 20. század közepére ez a jelenség eltűnt és a negyvenes-ötvenes évekre intézményesült és
szervezet keretek közé került. Az intézményesült bábozás, továbbra is előszeretettel hagyta maga
mögött a kőfalakat, szokásához híven és ezt a szokását a mai napig gyakorolja. Az erdélyi magyar
nyelvű bábszínházak igyekeznek kimozdulni a kőszínházi körülményeik közül, és a magyar lakta
vidékek gyermekei számára elvinni az előadásaikat. Elsősorban a nagyváradi, kolozsvári és a
marosvásárhelyi állami bábszínházakra gondolok, vagyis, hogy megpróbáltak a rendszer adta
lehetőségekkel élni. Ugyanis csak ez a három intézmény játszott a magyarlakta vidékek
gyermekközönségének. Az intézmények a totalitárius rendszer szigorú ellenőrzése alatt
működhettek, és ez így volt 1990-ig, a rendszerváltásig. Az 1989-es változást követően, minden
társulat kivétel nélkül, nagy vérveszteséget szenvedett, a nagymértékű kivándorlás miatt. A
bábszínházak szakemberek nélkül maradtak. Bekövetkezett az első generáció váltás, amely magával
hozta a mentalitás változását is. A szemlélet váltás a szabadságot, az eszmék friss áramlását, az új
formák keresését eredményezte. Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendező, A mágia színháza c.
írásában így fogalmazott: „Ez a művészet nem tűri a hivatalos szakosítást, ősi ösztönössége, szabad

szelleme, nonkonformizmusa ledobja magáról az intézményesítés korlátait, sémáit, merevségét.”
9 (Kovács in: Szebeni Zsuzsa (szerk.): Kovács Ildikó bábrendező. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2008.)
A 20. század végére szép lassan lemorzsolódtak azok, akik a régi formákhoz való görcsös
ragaszkodást jelentették. A korszak szellemisége azt diktálta, hogy csak az maradhat, aki mer és
akar változtatni. Erdélyben is létre jöttek, nyugati mintára a különböző elképzeléseiket tükröző
magántársulatok. Ezek a kezdeményezések nem mindig arattak nagy elismerést, de mivel hiányt
próbáltak pótolni az erdélyi magyar nyelvű bábpiacon, úgy gondolom fontos őket megemlíteni. Itt
érdemes szót ejteni arról, hogy a bábos szakma magányos szakma volt, a szakmai ismereteket
évszázadok óta a családban őrizték. A 20. század végére, a 21. század elejére ez némiképp
megváltozott. Ma már egyetemi körülmények között elsajátított szakmai tudást igényel a szakma.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem keretén belül 2002-ben elindult a román nyelvű
bábszínészképzés, majd a következő évben, 2003-ban pedig magyar nyelven is.
A színvonalas oktatást követően kialakul az igény a műfajon belüli kommunikációra. Adott a
kérdés tiszteli-e egymást a szakma, képese-e a párbeszédre. Van-e lehetőség a találkozásra. A
kérdésre a válasz a fesztiválok.
Erdélyben számos bábszínháznak és ifjúsági színháznak dedikált fesztivált szerveznek. A
legismertebbek a Nagyváradon kétévente megrendezett Fux Feszt az Erdélyi Magyar Hivatásos
Bábszínházak Fesztiválja, melyet első alkalommal 2013-ban szervezték meg és a Csiki Játékszín
által szervezett, már rendszeresé vált Lurkó Fesztivál és a kolozsvári Puck Bábszínház által
szervezet Puck fesztivál.
A bábszínház talán az egyik legrégibb és leggazdagabb színházi műfaj és mégis Erdélyben a
műfaj mostoha gyermekeként kezelik. Ritkán kerül a figyelem központjába, kevés érdeklődéssel
követi a sajtó, nagyon kevés a műfajnak dedikált rendezvény és kevés a szakmai találkozások
lehetősége. Szakmai találkozók a Kolozsváron rendszeresen megszervezett Romániai Magyar
Bábos Találkozó volt, mely 1998 és 2005 között hét kiadást ért meg és a Cimborák Bábos
Találkozó, mely Sepsiszentgyörgyön volt és a bábosok kizárólagos találkozására szervezték. De
ezek a rendezvények anyagi, technikai, emberi okok miatt megszűntek.
A történtek ellenére a találkozás, a hivatalos fórumon való részvétel és a szakmai megmérettetés
igénye megmaradt. Ezt az igényt igyekszik teljesíteni a kétévente megszervezett Fux Fesztivál,
melyet már az első alkalommal 2013-ban erős szakmai kritika ért. Két alkotó is visszautasította a
neki, illetve társulatának ítélt díjat: állításuk szerint így szerették volna felhívni a figyelmet a
bábszínházi előadások gyenge színvonalára. A nagyváradi társulatot alapító képzőművészről
elnevezett bábos fesztiválon elég pontos képet alkothatunk arról, hogy hol tart az erdélyi bábjátszás.
A fesztivál alatt a romániai magyar hivatásos bábszínházak találkoznak, szakmai zsűri értékeli és
díjazza az előadásokat. Tematikus szakmai beszélgetésekre hívják a részvevőket és minden

alkalommal bemutatkoznak a marosvásárhelyi egyetemen tanuló bábosok. A II. Fux Feszt szakmai
zsűrijének tagjai: Kozsik/Novák Ildikó bábszínész, dramaturg, Zsigmond Andrea kritikus, Sardar
Tagirovsky rendező és Horányi László színész, az általuk képviselt, magas szakmai színvonal
emelte a szakmai kritikák hitelességét, melynek köszönhetően nem fordulhatott elő az ami 2013-
ban előfordult.
A találkozások és a kísérőprogramok mellett, a társulatok legfontosabb szóvivőjük az előadások.
Mindegyik társulat külön produkcióval nevezett be a versenyre, de ezek mellett lehetőségük volt,
más előadások bemutatására is. Ennek a műsorkínálatnak a bővülése nem csak a gyerekeknek
okozott örömet, hanem pontosabb képet nyújtott az általános helyzetről vagy a társulatok
munkájáról.
2013-ban, első alkalommal megrendezett Fux Fesztre, a magyar nyelvű és államilag támogatott
társulatok kaptak meghívást: A nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulata, a kolozsvári Puck
Bábszínház, a Marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház, a temesvári Csiky Gergely
Színház Bábtagozata (2001), a szatmárnémeti Brighella Bábtagozat (2003) és a sepsiszentgyörgyi
Cimborák Bábszínház (1998). Az utóbbi három társulat a rendszerváltás után alakult meg. De az
udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Bábtagozatát csupán 2014-ben alapították meg.
Az 1949-1955 között intézményesített Állami Bábszínházak, mint a nagyváradi (1950), a
kolozsvári (1950) és a marosvásárhelyi (1949), amelyek bérletrendszerben működtek és uralták a
bábszínházi piacot. Viszont 1990 után megnövekedett az igény a bábszínházak megalapítására, még
ha egyes, már működő színházak tagozataként is. Ennek következtében 1998-ban alakul meg a
sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábtagozata, Nagy Kopeczky Kálmán vezetésével. Ezt
követően alakult meg a szatmárnémeti Harag György Színház Bábtagozata a Brighella, mely mint
alapítvány indul és tagjai Kovács Ildikó irányítása alatt dolgoztak és 2003-ban bábtagozattá
alakultak át, Szilágyi Regina vezetése alatt. Temesváron 2001-ben merült fel egy bábtagozat
megalapítása és a Csiky Gergely Állami Magyar Színház égisze alatt meg is alapították.
Az intézményesítés a kényelem és több biztonság mellett hátrányt is jelent. Ugyanis a
kőszínházban a „bábos” szerepe változik, beszűkül. Kovács Ildikó szerint a bábos: „A bábos
fogalma magába foglalja mindazt, amit e sajátos művészet megkövetel. A bábos ír, dramatizál,
tervez, mintáz, varr, játszik és rendez. Alkotó bábos – ha így jobban hangzik.” 10 (Kovács in Szebeni, i.
m., 107.)
Nagyon sokáig az intézményesült társulatokban a bábos nem tervezet, nem rendezhetett, ő csak
egy színész kinek nincs beleszólása a rendszer működésében.
Mára ez is változóban van, a szakma tekintélyét emeli, hogy újra vannak társulatok és ezek közzé
tartozik a Lilliput is, hol a bábszínész rendez.

Az intézményesített bábszínházak, elsősorban a bérleti kötelezettségeikre fókuszálnak, így alig
marad idő eljutni olyan vidékekre ahol szintén igény lett volna gyerekelőadásokra. Ennek
következményeként alakultak meg az első független társulatok.
Az első ilyen kezdeményezés a Matyi Műhely Bábszínház 1991-ben Nagyváradon, amely önálló
magánbábszínházként 1993-tól működik. Többnyire tájelőadásokat vállalnak, de a váradi várban
néhány évig állandó székhelyük volt. Jelenleg a Biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház ad
otthont a társulatnak. A „tenni akarás szándékával hozta létre az állami bábszínház művész és
műszaki személyzete, Meleg Attila társulatigazgató vezetésével” 11 (Honlap: http://mm-podium.ro/matyi-
muhely-babszinhaz/#more-40 . Az alapító tagok: Meleg Attila, Meleg
Ibolya Márta, Papp Péter, Stéfán Bodor Mária, Németi Emese, V ojticsek Árpád, V ojticsek Ilona,
Uszkai József, Uszkai Enikő.)
Megalakulásuk óta közel 170 helységben játszottak, Románia, Szlovákia magyarlakta településein
és Magyarországon.
Előadásaikat klasszikus mesék alapján készítik, kevés szereplővel és egyszerű műszaki-technikai
feltételekkel, így több helyre is elvihetik előadásaikat, évi 250-300 előadást is vállalni tudnak,
valamint megszervezik a Matyi Napok elnevezésű bábfesztivált is.
2000-ben a váradi Matyi Napok szakmai kezdeményezés alkalmával, megalakult az Erdélyi
Magyar Bábos Céh. Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája
1990−2006 c. munkájában olvasható adatok alapján: „A Matyi-napok rendezvénysorozat
alkalmából febr. 24−26-a között Nagyváradon találkoztak az erdélyi magyar bábtársulatok
képviselői. A megbeszélésen jelen voltak: Nagy Kopeczky Kálmán a sepsiszentgyörgyi Tamási
Áron Színház bábtagozatának vezetője, Szőke Kavinszki András a nagyváradi Arcadia Gyermek és
Ifjúsági Színház művészeti igazgatója, György László a kolozsvári Puck Bábszínház vezetője,
Szilágyi Regina a szatmárnémeti Harag György Színház Brighella bábtagozatának a vezetője,
Bereczky Gyula – 1001 Mese Bábszínház (Dés), Meleg Attila – Matyi Műhely Magánbábszínház
(Nagyvárad), Vincze László – Keljfeljancsi Komédiás Kompánia (Kolozsvár). További két
meghívott a marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház magyar tagozata, valamint a
kolozsvári Sétáló Bábszínház.” 12 (Megalakult az Erdélyi Magyar Bábos Céh. Szabadság. 2000.
márc. 1., Kolozsvár. http://udvardy.adatbank. transindex.ro/ ) Ugyanakkor a tudósítás új társulatok
létezéséről is beszámolt. A tagozódás igénye alól Kolozsvár sem volt kivétel, ugyanis a kolozsvári
Állami Bábszínház (jelenleg Puck Bábszínház) társulatából többen is kiváltak és saját elképzelésük
mellett döntöttek. 1998-ban megalakult ma egyszemélyes Bereczky Gyula, 1001 Mese
Bábszínháza, azzal a céllal, hogy előadásaival eljusson a szórványvidékekre. Mindenben
segítségére van felesége Varga Csilla, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze. Minden
évben egy előadással mutatkozik be a közönség előtt. Viszont 2009 óta nem készült új előadással,
mert ebben az időszakban a régieket kívánta felújítani. Közben minden nyáron bábostáborokat

szervezett. 13 (Összesen hat tábort, három alkalommal Nagybányán, egy alkalommal
Csíkszentdomokoson, és két alkalommal Krasznán.) Az 1001 Mese Bábszínháznak nincs állandó
székhelye és teljes egészében önellátó.
A Kolozsvári Állami Bábszínház kötelékét elhagyva, Vincze László a Homo Ludens Alapítványt
hozta létre 1997-ben, majd 1999-ben megalapította a Keljfeljancsi Komédiás Kompániát, amelyet
az alapító szintén egymagában működtett. Mivel nincs székhelye szinte csak tájelőadásokat játszik.
Az intézmények merevsége miatt hozta létre magán társulatát. „Korábban sajnos
súlyosan visszaszorult a magyar népmese szerepe az erdélyi bábszínházak repertoárján a Grimm,
Perrault, stb. dömpinggel szemben, ezért egy másik célkitűzésünk volt rámutatni gyökereinkre,
táplálkozni azokból, és azokat közönségünkben is tudatosítani. Ezért szinte kizárólag magyar
népmeséket tűztünk műsorra, valamint az azokból táplálkozó magyar klasszikusokat (János vitéz,
Lúdas Matyi). Egy másik küldetés, amit felvállaltunk, a kommunizmus által elnémított vásári
bábjátékok hagyományának felélesztése. Végezetül meg kell említenem a dramatikus
néphagyományok, nevezetesen a betlehemes játékok hagyományának felelevenítését.” 14 (Interjú
Vincze Lászlóval. Kézirat.) Több ízben is dolgozott Kovács Ildikó rendezővel. A bemutatott
előadások Vincze László szemléletmódját igazolják. 15 (A közönségnek bemutatott előadásaik: A
csillagszemű juhász; Ki az úr a háznál? (két vásári játék) , Mily nagy ragyogás látszik! (betlehemes
játék), Vitéz László és az elátkozott malom, Betlehemnek nyissunk ajtót! (betlehemes játék),
Fehérlófia, Üssed, üssed, botocskám!, Lúdas Matyi, Mátyás király és a kolozsvári bíró, János
vitéz.)
Románia területén 260 településen léptek fel, köztük csángó-moldvai falvakban és külföldön
Magyarországon, Szlovákiában, Ausztriában, Svájcban, Németországban, Svédországban,
Finnországban. 16 (A társulat saját nyilvántartása.)
2001-ben A csillagszemű juhász című produkciójukkal a legjobb előadás díját szerezték meg
Nyíregyházán, a Határon Túli Magyar
Bábszínházak Fesztiválján. A Homo Ludens Alapítvány égisze alatt rendezték meg Kolozsváron a
Romániai Magyar Bábos Találkozót, amely akkor a legfontosabb szakmai fórumnak számított. 2005
és 2009 között megszűnt a rendezvény, majd 2009-től a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Bábtagozata, a Cimborák Bábszínház vállalta a találkozó megszervezését és élesztette újra a
kezdeményezést.
Másik kolozsvári magán vállalkozás a Sétáló Bábszínház, 1995-ben alakul meg.
17 (http://setalobabszinhaz.c8.hu ) A társulatnak nincs saját székhelye, így iskolákban, óvodákban és
vidéken játszanak. A bábjátékon kívül hagyományőrző íjászattal is foglalkoznak és kézműves
foglalkozást is tartanak, falú napokon, évfordulókon, ünnepeken.
A magán kezdeményezés ugyan úgy fontos elképzelés volt Marosvásárhelyen is.

1997 decemberében került bejegyzésre, alternatív színházként a Tamacisza Társulat, amely mai
napig versszínházként működik és interaktív módszerekkel igyekszik közelebb kerülni úgy a
gyerek, mint a felnőtt közönségéhez. A társulatot alapították: Kozsik József színművész, aki a
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatából vált ki 1998-ban és Kozsik Novák Ildikó
bábszínész, aki egyben az Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház tagja is volt, egészen a 2001-es
kiválásáig. A társulatot többnyire frissen végzet bábszínészek erősítették. (2009-2010-es évad) 18 (Az
alapítás óta eltelt időszak alatt munkatársaik voltak: Váradi Imre, Máthé Emese, Maier András, Fehér Csaba, Molnár
Ildikó, Kozsik Szabolcs, Dénes Emőke, Király Anna, Lukács Emőke, Tollas Vanda.) Alapításuk óta felléptek
Erdélyben, Magyarországon, Szlovákiában, Svédországban és az Egyesült Államokban.
A társulat székhelye 2007 őszétől 2012 januárjáig a marosvásárhelyi Kádárok bástyájában
működött, ahol verselőadásokat mutatott be gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Munkáik
nagyszerűen szemléltetik, ahogyan összekapcsolják a bábszínházat, a gyerekszínházat, illetve a
drámai színház és a felnőtt színház változatos formáit. 19 (Bábszínházi és gyerekelőadásaik:
Ugrabugra Ákombákom (válogatás Móra Ferenc, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Weöres Sándor,
Kányádi Sándor verseiből, 1998); Krumpli és Pityóka (átdolgozás Méhes György azonos című
bábjátéka nyomán, 1999); Vacogó, reszkető királyfelmelegítő (Móra Ferenc Didergő király c. verses
meséje Tarbay Ede, Weöres Sándor, Donászi Magda, Pákolitz István, Kányádi Sándor verseinek
felhasználásával, 2001); Csili-csali ez a játék (válogatás Weöres Sándor verseiből, 2002); Kuli kuli
kulimász (válogatás Kovács András Ferenc és Mészely József verseiből, 2003); Mese morzsák
(Dénes Emőke, Lázár Ervin, Benedek Elek meséinek feldolgozásával, 2009), Terembura bolondóra
(Illyés Gyula, Péterffy Emília, Nagy Bandó András, Kemény János, Soltész József, Tamkó Sirató
Károly verseinek felhasználásával, 2010). A társulat szinte teljes mértékben önerőből tartotta fenn
magát. Az eltelt időszakban való tevékenységéért 2000-ben a Magyar Állam Milleniumi Ezüstérmét
kapta a társulat, valamint Ex Libris a Magyar Művészetért díjat 2013-ban.
1998-ban megalakul Marosvásárhelyen, a Habakuk Ifjúsági Bábjátékos Egyesület, Bartha Júlia
tanítóképzős vezetésével, amelyet azóta is vezet és menedzsel, pályázati támogatásokkal. A társulat
sajátossága, hogy gyerekek játszanak gyerekeknek.
Kolozsvár viszont továbbra is vezető szerepet tölt be a magánkezdeményezések terén. Demeter
Ferenc, a Puck Bábszínház fiatal bábszínésze, már a kétezres évek elején együtt működött
magántársulatokkal, míg 2007-ben kilépet az államilag támogatott intézményes keretekből.
Bevallása szerint „szellemi és anyagi függetlenségre” vágyott. Kovács Istvánnal, szintén a Puck
Bábszínház volt bábszínészével, megalapították az Excalibur Bábteatrum elnevezésű
vállalkozásukat. Két év után elváltak útjaik, de ez alatt több előadást mutattak be közösen.
20 (Kőleves; A két pásztor karácsonya (betlehemes játék), Oscar Wilde: Boldog herceg; Mátyás király
lopni megy; A medgyesi Margit-napi vásár.)
Szétválásuk után Demeter Ferenc megalapította a Kolozsvári Bábjátszótér elnevezésű társulatot,
amellyel három nyelven mutatta be előadásait a közönségnek. A Boldog herceget román nyelven, A

medgyesi Margitnapi vásárt pedig németül. Fellépet Erdélyben szórványvidékeken (Máramaros,
Zsil völgye, Csángóföld) és Magyarországon. 21 (Az elmúlt évek során Demeter Ferenc munkatársai voltak:
Kovács Ildikó, Simó Enikő, Vincze László, Vadas László, Liviu Matei, Bora Liviu, Kató Árpád, Szabó Attila, Urmanczi
Jenő, Szabó Jenő, Gazdag Erzsébet, Barabás Réka.)
Szintén Kolozsváron alakult meg 2010-ben a Váróterem Projekt független színházi társulat. Sok
műfajban dolgoznak, a bábszínháztól a gyerek, a felnőtt, az improvizációs színházig és kísérleti
jellegű produkciókig. 22 (Gyerekelőadásaik: Szökevény szeplők (2011); Borsópróba (2014); A magányosan sétáló
macska (2015).) A társulat állandó rendezővel, dramaturggal, díszlet és jelmeztervezővel és
menedzserrel rendelkezik. 23 (A társulat tagjai: Csepei Zsolt (színész), Imecs Levente (színész),
Molnár Margit (színésznő), Ravasz Tekla (színésznő), Sebők Maya (színésznő), Vetési Nándor
(színész), Visky Andrej (színész, rendező), Bertóti Johanna (dramaturg), Imecs Tamás (technikai
munkatárs), Kürti Andrea (díszlet és jelmeztervező, arculat), Makkai Júlia Anna (PR-menedzser,
arculat), Visky Sámuel (technikai munkatárs, filmrendező, arculat http://www.varoteremprojekt.ro/
hu )
Végezetül elmondható, hogy az 1990 után létre jött magántársulatok, nagy része ma is működik,
még a nehéz gazdasági helyzetük ellenére is. Többnyire egymástól elszigetelten. Nyilvánvaló az is,
hogy az anyagi nehézségek sok esetben megakadályozzák a magántársulatok művészi
színvonalának emelkedését, hiszen a túlélési gondok, az egzisztenciális nehézségek olykor háttérbe
szorítják a nyilvánvalóan szükségszerű szakmai igényeket. Elérhető pályázati támogatási rendszer
nélkül pedig nem tudják felvenni a versenyt a hivatásos bábszínházakkal, amelyek állami
támogatással működnek. 24 (A hét hivatásos bábszínház Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Kolozsváron,
Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Temesváron és Székelyudvarhelyen működik) Ezek a
társulatok/személyek nincsenek megfelelőképpen reprezentálva, ezért is nehéz dokumentálni a
tevékenységüket, létüket. Soknak nincs székhelye, honlapja, hirdetési lehetősége, a sajtóban alig
van nyomuk. A vándor létformából következően, gyakran a bábos saját lakása és intim tere az
intézmény székhelye.
Egyre határozottabban rajzolódik ki az igény egy olyan fórumra, ahol a gyakorló bábosok
találkozhatnak, megismerhetik egymás problémáit, sikereit, céljait és jövőbeli terveit, valamint
élénkebb szakmai életet alakítanak ki.
Második fejezet
Ebben a fejezetben a nagyváradi bábszínház történetének áttekintésével kezdem, majd a
Nagyváradi Lilliput társulat marketing tevékenységét fejtem ki.
Nagyvárad és a bábszínház
Jelen adatokat a nagyváradi Állami Bábszínház levéltárából és sajtóanyagából rendszereztem és

foglaltam össze. Ebben a fejezet részben az ötvenes évek felnőtt előadásait tárgyalom, amelyek a
Kovács-Fux szerzőpáros nevéhez fűződnek. Az 1950-1955 közötti időszak a bábszínház
intézményesülésének problémáit és az új műfaj nehézségeit körvonalazta. Az intézményes fejlődés
meghatározta a korai felnőtt előadásokat és azokat a műhelymunkákat, amelyek meghatározták a
társulat művészeti útkeresését és az újszerű bábjátszás tendenciáit. A két irányzatra szakadt
intézményes rendszerben a nagyváradi színház azt a haladó nézetet képviselte, amely nemzetközi
szinten is értékelhetővé tette a hazai bábjátszást.
A korra jellemző szocialista kultúrpolitika és az államosítás új megvilágításba helyezi a műfajt,
létrehozva egy olyan infrastruktúrát és hálózatot, amely mai napig meghatározza a bábjátszás
régióbeli arculatát. „A bábszínháztörténetben, amelynek sok közép- és kelet-európai országban
kapóra jött a fordulat évét követő államosítás: a szovjet minta nyomán létrejött egy tekintélyes
bábszínházi hálózat, amely mindmáig meghatározza a bábjátszás helyzetét, rangját Bulgáriában, az
egykori Csehszlovákiában, Lengyelországban, a volt NDK területén, Romániában, még
Jugoszláviában is, a Szovjetunióban a negyvenes évek végén már mintegy nyolcvan hivatásos
bábszínház működött.” 25 (Molnár Gál Péter − Balogh Géza: Bábszínház 1949−1999. Budapest, 1999, 4. o.)
A moszkvai Központi Bábszínház gyakorlatának meghonosítása, országosan egységes,
központilag elfogadott repertoárt eredményezett. Kezdetben kevés saját műről számol be a sajtó. (A
hazai bábdramaturgia kezdeteinek kiemelkedő alkotója Fuchs Ligeti Herta írónő, a marosvásárhelyi
bábszínház alapító tagja.) Inkább az országszerte forgalmazott fordításirodalom kap nagyobb
szerepet és a szovjet „új hagyomány” szellemében születnek, amelyet az ideológiai beállítottság
jellemez. Ennek a függvényében kerülnek a darabok a színpadra, értelmezésüket tekintve nagyon
szűk keretek között mozognak. A szocialista jellem és társadalmi ábrázolás kap életteret (a
kizsákmányolt paraszt, a kizsákmányoló burzsoázia, a munkáshős), az esztétikai élményt pedig
alapvetően a munka élethosszának újabb és újabb megfogalmazásai jelentik.
A kutatást megnehezítette a levéltárban talált dokumentumok rendszertelensége és a sajtot erősen
cenzúrázott jellege.
A nagyváradi Állami Bábszínház 1950-ben jött létre az Állami Magyar Színház tagozataként.
„Nemrég az ideiglenes bizottság hathatós támogatásával a nagyváradi Állami Magyar Színház vette
kézbe az ügy megoldását. Ez erőfeszítések eredményeként vasárnap már meg is nyithatja kapuit a
bábszínház, a Bazár Épület színház felőli részének helyiségében” 26 (Megnyílik vasárnap városunk
állandó bábszínháza. Fáklya, 1950. február 19., 2.)
A bábszínház zászlójára tűzte az ifjúság szocialista szellemben való nevelését, ennek megfelelően
hozták meg azt a határozatot, miszerint hét év alatti gyermekek nem látogathatják az úgynevezett
felnőttszínház előadásait, számukra a „kisszínház” vagy „babaszínház” intézménye szolgáltat
műsort.

A nagyváradi intézmény az első fél évben nem hivatalosan működik, bár működését már
februárban megkezdi, az intézményt ténylegesen létrehozó határozat csak júniusban születik meg.
Az 1952- ben kéttagozatossá (román és magyar nyelvű tagozat) alakított szervezet
bizonytalanságára jellemző, hogy 1955-ig nem rendelkezik állandó székhellyel, csaknem háromszor
váltanak helyszínt, mígnem 1955. október 2-án beköltöznek a mai napig használatos egykori
Bonbonniere kabaré épületébe. „Ebből az alkalomból megjelent a tartományi pártbizottság és a
néptanács számos küldötte, részt vett továbbá a bukaresti és kolozsvári szakemberekből álló
küldöttség és még sok meghívott. A megjelentek méltatták a Bábszínház tevékenységét, azt a szép
fejlődést, amit a nagyváradi bábjátszás az utóbbi években elért. A szép, korszerűen felszerelt
Bábszínház büszkesége Nagyváradnak.” 27 (Megnyílt a Bábszínház. Fáklya, 1955. október 5., 3.)
A felnőtt előadásokat különböző üzemek dolgozói látogatják. „Most újabb bemutatóra
készülnek. Előadják Molière Botcsinálta doktor című vígjátékát felnőttek részére. Az ötletet a
Lemnul Szövetkezet dolgozói vetették fel. Az elmúlt évben meghívták a bábszínház tagjait a
szövetkezet télifaünnepélyére, s mivel az előadás nagyon tetszett a dolgozóknak, kérték a színház
vezetőségét, hogy a jövőben felnőttek részére is rendezzenek előadásokat. Az ötlet helyesnek
bizonyult, ma már egész előadásokat lekötnek egy-egy üzem dolgozói” 28 (Fekete Attila: A
bábszínház – a gyermekek nevelésének jelentős tényezője. Fáklya, 1953. február 26., 2.)
A jelenség nem egyedülálló a szovjet táborban. 29 (Hasonló helyzetről számol be Balogh Géza a Budapest
Bábszínház történetéről írott dolgozatában (Molnár Gál Péter – Balogh Géza, i. m.) Az egyértelmű közönségsiker
ellenére a felnőttelőadások nem válnak tényezővé a bábszínház arculatának kialakításában.
1954 áprilisában mutatják be Kacsóh Pongrác János vitéz című darabját. A Molnár János és
Dálnoki Ilona által rendezett darab nem csak méreteit tekintve emlékezetes (héttagú zenekar, tíz
bábos akiknek 44 bábot kell mozgatnia), hanem, hogy a társulat ekkor ismerkedik meg a wayang
technikával, amelyet Nagyváradon először alkalmazott Oriold György díszlet és bábtervező. 30 (M.
Implon Irén: A nagyváradi Bábszínház János Vitéz című előadása. Fáklya, 1954. május 11., 2. ) Az előadást a
térségben, valamint az erdélyi turnén csaknem 150 alkalommal láthatta a közönség.
Az új épület magyar nyelvű nyitó előadása, a Lúdas Matyi Kovács Ildikó első rendezői, valamint
Fux Pál első díszlet és jelmeztervezői munkája az immár önálló nagyváradi Állami Bábszínházban.
Kettejük munkássága nyomán egy céltudatos, nyitott társulat képe rajzolódik ki, amely kísérleti
alkotásaival csakhamar kivívja a hazai és nemzetközi szakma figyelmét az olyan műhelymunkák,
elsősorban felnőtteknek szánt előadások kapcsán, mint a Szarvaskirály, a Don Quijote, a Moment,
vagy Románia első báboperája, az Úrhatnám szolgáló. Egy 1958-as cikk így ír a nagyváradi
társulatról: „A nagyváradi Állami Bábszínház az ország legérdekesebb, mondhatni legizgalmasabb
bábszínháza, nem csak a gyerek vagy felnőtt néző, hanem a bábszínházi szakember számára is. A
színház jó hírének megalapozói két fiatal művész: Fux Pál képzőművész és Kovács Ildikó rendező”

31 (Sztankovits Júlia: Beszélgetés a bábokról (Szigligeti Színház archívuma).
Kovács Ildikó 1958-as távozásával lezárult egy korszak. Ezt a korszakot a művészi útkeresés
jellemezte. A kezdeti ötévi bizonytalanság ellenére a Kovács Ildikó rendezte és Fux Pál tervezte
előadások egy szakmailag is nyitott, fejlődőképes társulat arculatát alakították ki.
A nagyváradi Arcadia Gyermek és Ifjúsági Színház intézménytevékenysége.
A nagyváradi Ifjusági Színház Ludas Matyi Társulata, nehéz anyagi körülmények között mutatja be
1999. november 17-kén a Rosszcsont Peti kalandjai című mesejátékot, amelyet a budapesti Urbán
Gyula rendez. 32 (Bihari Napló nov. 17, Nagyvárad)
A bábszínház továbbra is nehéz anyagi gondokkal küzd, ezért kénytelen a régi darabokhoz
nyúlni. 2000. február 4-kén a nagyváradi Arcadia Ifjúsági és Gyermekszínház magyar tagozata,
bemutatja a Pinocchio című bábjátékot. A klasszikus történet, amelyet hat éve mutatott be a társulat,
most felújításban kerül újra a színpadra, tájékoztat Szőke Kavinszky András a Ludas Matyi Társulat
vezetője. 33 (Ludas Matyi Társulat. Felújított Pinocchio, Bihari Napló feb. 4, Nagyvárad)
2000. február 24-26-a között, Nagyváradon megrendezésre kerül a Matyi-napok szakmai
találkozó, ahol találkoztak az erdélyi magyar bábtársulatok képviselői. A megbeszélésen jelen
voltak: Nagy Kopeczky Kálmán – Tamási Áron Színház (Sepsiszentgyörgy), bábtagozat, Szőke
Kavinszki András – Arcadia Gyermek és Ifjúsági Színház , Ludas Matyi Társulat (Nagyvárad),
György László – Puck Bábszínház, magyar tagozat (Kolozsvár), Szilágyi Regina – Brighella
Bábszínház (Szatmárnémeti), Bereczky Gyula – 1001 Mese Bábszínház (Dés), Meleg Attila – Matyi
Műhely Magánbábszínház (Nagyvárad), Vincze László – Keljfeljancsi Komédiás Kompánia
(Kolozsvár). További két meghívott /a marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház magyar
tagozata. A jelen társulatok képviselői megalapították az Erdélyi Magyar Bábos Céhet, a magyar
bábosok érdekképviseleti és szakmai szövetségét. A céh megválasztotta a szövetség vezetőségét,
melynek tagjai: Meleg Attila elnök, Nagy Kopeczky Kálmán és Vincze László alelnökök.
34 ( Megalakult az Erdélyi Magyar Báboscéh. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1.)
2000. június 15-kén ünnepelte a nagyváradi Arcadia Ifjúsági és Gyermek Színház az 50-ik
évfordulóját. Az intézmény magyar tagozata a Ludas Matyi Társulat a fél centenáris ünnep
alkalmával az Óz, a nagy varázsló mesejátékot mutatta be. Az ünnepségen 200 egykori bábszínész
volt hivatalos. 35 (Fél évszázados bábos múlt Nagyváradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 16.)
2000 szeptember 15-17-e között, második alkalommal szervezte meg a Romániai Bábostalálkozót
, Kolozsváron a Homo Ludens Alapítvány. A találkozóra kilenc társulatot hívtak meg többek között
a nagyváradi Ludas Matyi Társulatot. Szakmai előadást tartott Kovács Ildikó kolozsvári rendező. A
találkozó alkalmat adott arra, hogy megbeszéljék a legégetőbb gondokat, problémákat, amelyek
nehezítik a társulatok életét. 36 (Szabó Attila: II. Romániai Magyar Bábostalálkozó – Kolozsvár. = Szabadság
(Kolozsvár), szept. 23.)

2006. december 4-én megrendezésre került a nagyváradi Arcadia Ifjúsági és Gyermek Színház
előcsarnokában az Erdélyi Magyar Könyvklub kiadványaiból válogatott könyvvásár. A vásár Szabó
Tibor helyi fiatal ötlete nyomán jött létre, pótolandó, hogy Nagyváradon kevés magyar könyvet
árulnak. „Papír- és írószer boltot nyitottam, és a vásárlók mindegyre érdeklődtek a magyar könyvek
iránt. Innen jött az ünnepi könyvvásár ötlete, ahol eddig Wass Albert könyvei voltak a
legkelendőbbek, de Arany János és Reményik Sándor összes művei is percek alatt elfogytak.” –
mondta a szervező. 37 (Gergely Gizella: Ha lehet lapozgatni. Adventi könyvvásár Nagyváradon. =
Krónika (Kolozsvár), dec. 4.)
2007 december 15-én a nagyváradi Arcadia Bábszínházban ünnepli az ötéves születésnapját a
Scripta Kiadó Rt. és a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap. Az Új Magyar Szó meghívottként volt
jelen. 38 (G. E. : Örökifjakra vadászó Riport. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14.)
2009 szeptember 10-én indul az Arcadia Bábszínház évadja. Az idei év nyitó előadása a
marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház magyar tagozatának A Piroska és a farkas
mesejátéka, Király István rendezésében, amelyet követ a hazai társulat szezonnyitó előadása a
Szupermese cimű darab, amelynek íroja és rendezője Urbán Gyula, nyilatkozta Daróczi Réka, a
nagyváradi Ifjúsági és Gyermekszínház irodalmi titkára. 39 (Antal Erika, Sipos M. Zoltán, Totka
László: Bábszínházi évadrajt. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10.)
A Lilliput társulat napjainkban.
A Lilliput együttes a nagyváradi Szigligeti Színház bábtagozataként 2001/215 sz. törvény szerint
működik, amely 2007.01.31 – ben 2007/253 sz. törvénnyel módosult.
Az évek során, mint a műfaj különálló együttese a kiváló produkcióinak köszönhetően
megerősítette magát és a műfaj egyik legfontosabb intézményévé nőtte ki magát. Az alapítok kiváló
alkotók és nemzetközileg is elismert magas rangú művészek: Kovács Ildikó művészeti vezető és
Fux Pál ki forradalmasította a színpadi látványt a kicsik és felnőttek számára, olyan nagyszerű
színészekkel, mint Máthé Magda, Kovács György, Seres Lajos és még sokan, olyan örökséget
hagytak ránk, amely ma az egységes európai bábjátszás egyik leghatékonyabb műhelye.
A Lilliput székhelye Nagyváradon található a Vasile Alexandri utca 8 szám alatt és a társulat a
Bihar Megyei tanács által koordinált és tevékenységét a Megyei tanács tulajdonában levő műemlék
épületben végzi, amely a Bihar Megyei tanács és a Nagyváradi Szigligeti Színház közötti
zálogmegállapodás alapján az Arcadia Színházban van. 160 főt befogadó, kis színház stílusában
tradicionális színházi tér.
A Lilliput csoport szervezése és irányítása az alábbiaknak megfelelően történik, amelyet a Bihar
Megyei tanács dolgozott ki és hagyott jóvá 2014 február 28/21-es határozattal: ügyvezető igazgató,
művészeti igazgató, társulat vezető és műszaki osztály.
Az irányelvek és szolgáltatások szervezése a Nagyváradi Szigligeti Színház adminisztrációja alá

tartozik, amely magába foglalja az általános műszaki-gazdasági igazgatóságot, kulturális projektek,
marketing, imázs és közönségszolgálatot és az Arcadia műszaki osztályt.
A Lilliput társulat piaci kommunikációját meghatározza az a szabály és gondolkodás, amely úgy a
termékben, az előadás módban érezhető és amely egyediségét tekintve igényli a magas erőforrás
felhasználását és nagy kockázatvállalás mellett igyekszik a színház standardjai szerint a legjobb
kreativitásra és szolgáltatásra.
A színházi termék sajátosságait itt is analógia útján határozzuk meg, annak megkülönböztető
elemeivel. A Lilliput csoport esetében a kulturális sajátosságot a sokféleség a műsorok témáján
keresztül, a megkülönböztetés a kulturális termékek között, amelyek a színházi termék formáját
adják és azokat, amelyek formálják a szolgáltatásokat, amelyek mindegyike megkülönböztetett
jelleget mutat és a mű egyedisége, amely a Lilliput csapat minden előadásának fő jellemzője.
A Lilliput csoport marketing kommunikációs célkitűzései a következők: a közönség tájékoztatása,
a színészek ismertségének növelése, a művészi termék ismertségének növelése, a színházi termékek
közlemény erejének fokozása, a színházi termékek értékesítésének elősegítése, a profit
maximalizálása.
Mivel,hogy a reklám nagyon költséges promóciós technika, ezért a Lilliput csoport általában a
tájékoztatáshoz szükséges minimális szintű megjelenésre őszpontosít a reklámhordozókban a
célközönség számára. Inkább az internetes hirdetést alkalmazza a Nagyváradi Szigligeti Színház
weboldalán felosztott virtuális tér révén.
A Lilliput csapat célja egy olyan hatékony, összesített kommunikációs tevékenység, amely
fokozza az értékesítésösztönzést (értékesítés, közvetlen eladások, szponzorok). A társulat
támogatását a mecénások támogatási formában teszik. Ezek lehetnek logisztikai vagy pénzügyi
támogatások és bizonyos esetekben lehetnek úgynevezett kulturális mecenatúra támogatások,
oktatási célokra a Megyei tanács intézménye által, ki cserében a saját márka imázsának javítását
remélheti.
A Lilliput csapat marketing tevékenységéből kihagyhatatlan a Fux Feszt, amelyet a társulat két
évente rendez. A rendezvény céljai közé tartozik a színházi piac kutatása, a közönség igényének a
megismerése és a szükségletek és a hiányosságok feltárása az erdélyi bábjátszás keretein belül.
A Fux Feszt fesztivált szervezők feladata: megfogalmazni a fesztivál célját, meghatározni a
fesztivál dátumát, a meghívok elküldése a társulatoknak akik szeretnének részt venni és a
kapcsolatok létrehozása, a szerződések egyeztetése és aláírása, a sajtó értesítése tájékoztatása, a
fesztivál népszerűsítése, a vendégek elszállásolása és ellátása a fesztivál idejére.
Játékszín.

Tíz évvel ezelőtti átalakítások során, kibővült az előszínpad, így megnövelve a játék teret. A tér
különlegessége, hogy a darabtól függően a teljes színpad díszletezhető és a teljes színpad fölött
mindenütt lehetséges a bevilágítás.
Díszletkészítő műhely.
A Nagyváradi Szigligeti Színház legutóbbi bővítése révén az ország egyik legegységesebb
komplexuma jött létre. A bővítések során egy önálló műhelyház is létesült két műhellyel.
A volt Sonnenfeld nyomda területén lett kialakítva. A folyosóból jobbra nyílnak a díszletkészítő
műhelyek, ahol a festők, asztalosok, lakatosok valósítják meg a rendezők és tervezők ötleteit.
Irodaház, színészlakások.
A bővítés során kialakítottak külön irodaszárnyat a színház művészeti és gazdasági vezetőinek. A
bővítések részét képezik a színészlakások, ahol elsősorban a meghívottak laknak egy-egy előadás
vagy rendezvény idején. Ebben az épületrészben kisebb próbatermeket is kialakítottak a zenekar, az
énekkar, valamint a tánckar részére. Ezek a komplexumok teljes egészében a Lilliput társulat
rendelkezésére állnak.