Rolul Si Importanta Educatiei Muzicale a Prescolarilor In Pregatirea Educatiei Muzicale In Invatamantul Primar

UNIVERSITATEA „BABEȘ – BOLYAI” CLUJ NAPOCA

FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ȘI ȘTIINȚE ALE EDUCAȚIEI

DEAPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ȘI DIDACTICĂ

PEDAGOGIA ÎNVĂȚĂMÂNTULUI PRIMAR ȘI PREȘCOLAR

TÂRGU – MUREȘ

LUCRARE METODICO-ȘTIINȚIFICĂ

PENTRU OBȚINEREA GRADULUI DIDACTIC

I.

ROLUL ȘI IMPORTANȚA EDUCAȚIEI MUZICALE A PREȘCOLARILOR ÎN PREGĂTIREA EDUCAȚIEI MUZICALE ÎN ÎNVAȚĂMANTUL PRIMAR

LUCRARE METODICO- ȘTIINȚIFICĂ PENTRU OBȚINEREA GRADULUI DIDACTIC I. ÎN ÎNVĂȚĂMÂNT

I

AZ ÓVODAI ZENEI NEVELÉS SZEREPE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI ÉNEK- ZENEI NEVELÉS ELŐKÉSZÍTÉSEBEN

I. FOKOZATI MÓDSZERTANI – TUDOMÁNYOS DOLGOZAT

I. BEVEZETÉS

A témaválasztás indoklása

II. A ZENEI NEVELÉSRŐL…

II.1. Kodályi elvek az óvodai zenei nevelésben

II.2. Vélemények Kodály nevelési koncepciójáról

II.3. A XX. századi zenei nevelési koncepciók

II. 4. A zenei nevelés helye az óvodai nevelésben

II. 5. Az óvodai ének-zenei nevelés célja, feladatai

II. 6. A zenei nevelés pszichológiai és pedagógiai jelentősége

III. A ZENEI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE AZ ÓVODÁBAN

III. 1.Ritmusérzék fejlesztése:

III.1.a.Dalok, mondókák ritmusának érzékelése

III.1.b. Metrum érzék fejlesztése

III.1.c. Tempóérzék fejlesztése (lassú, gyors)

III.1.d. A szünet érzékelése

III.2. Zenei hallás fejlesztése:

III.2.a.Hangmagasság, hangszín fejlesztése

III. 2.b. Az éneklő készség kialakítása

III. 2. c. Adinamikai különbségek érzékelése

III.3. Összetett zenei képességek fejlesztése

III. 3. a. A zenei emlékezőképesség

III. 3. b. A belső hallás

III. 3. c. Azenei formaérzék

III. 3. d. A zenei improvizáció, alkotókészség

III. 3. e. Az érzelmek, hangulatok kifejezése

IV. ZENESZERETETRE VALÓ NEVELÉS

IV. 1. A jó óvónő tulajdonságai, szerepe, személyisége

IV 2. Miért énekeljünk?Mit énekeljünk?

IV. 3. Az óvodás gyermek zenei fejlődés

IV. 4. Az óvodai zenei nevelés kapcsolatai más nevelési területekkel

IV.5. Az ének, a zene gyermekre gyakorolt hatása

5. 1. Érzelmi és szociális képességek fejlődése

5.2. Értelmi képességek fejlődése

5.3. Testi képességek fejlődése

V. KUTATÁS

V. 1. A kutatás bemutatása

V.1.1. A kutatás célja

V.1.2. A kutatás hipotézise

V.1.3. A kutatás desing

V. 1.4. A vizsgált populáció bemutatása

V.1.5. A kutatás mozzanatai

V.1.6. A kutatás eredményeinek értelmezése

VI. KÖVETEKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

IRODALOMJEGYZÉK

MELLÉKLETEK

I. BEVEZETÉS

A témaválasztás indoklása

„Ha nem ültetjük el a zenei szép magvát a legzsengébb korban, később hiába próbálkozunk. – Van-e szebb hivatás, mint új kertbe az első jó magot vetni?”(Kodály Zoltán)

Az élet legszebb pillanata, amikor egy családban kisgyermek születik. A gyermek már maga mögött tudhatja a kilenc legperdöntőbb hónapot. Teste számos bonyolult folyamaton ment át, mint az érzékelés és a hallás. A gyermek hallása a legtökéletesebb fejletségi szintet érte el az utolsó szakaszban. A külvilág hangjai nagyban befolyásolták a gyermek reakcióit, hiszen különbéget tudott tenni lárma, zaj és a halk zene között. Ennek tudatában elmondható, hogy a gyermek zenei oktatása már a méhen belül megkezdődött. Édesanyja hangja és szívverése állandó társa, mely egy életre szóló megmagyarázhatatlan kötelék eredménye a gyermek és az anya között.

A szülő feladata, hogy óvja, ápolja és tanítassa gyermekét, hogy az gyarapodjon tudásban, értelemben egyaránt. Felelősséggel tartozik iránta, ezért nem mindegy, hogy milyen hozzáértő szakemberek keze alatt tanul a gyermek.

Pedagógusként kötelességemnek érzem a jövő generációit legjobb tudásom szerint nevelni és tanítani. Számos tapasztalati terület közül nagy hangsúlyt érdemel a zene tudománya, mivel sok óvodában és iskolában még mindig nem tanítják megfelelően. Hozzá nem értő emberek, nagy kárt okoznak a jövő nemzedékeiben. Csuka Tímeával együtt vallom: „Valahogy mindent el kell kezdeni… a zene tanulását is. S hogy miért? Talán a legfontosabb, hogy rengetegörömet okoz, óriási hatással van az érzelmi és értelmi fejlődésre. Ki tudja, talán holnap én tanítom meg a mérőütés fogalmát a jövő legnagyobb karmesterének! Talán közreműködhetek abban, hogy sokan felismerjék, mi az értékes zene, s azt milyen jó hallani, vagy esetleg játszani. Talán sikerül egy zenét értő-szerető közösséget nevelni…” (Csuka,2010. 6.o.).

Az óvodás gyermek felkészítésére az általános iskolai zenei nevelésre régóta foglalkoztat. Az ének-zene alapköveit az óvoda biztosítja, ahol a gyermek játszva megtanulja azt, ami az elemi iskolában már késő és ennek a hiánya nagy nehézségeket okozhat a tanítónak és a tanulónak egyaránt. Nem lehet tetőt építeni alapok nélkül.

Dolgozatom témájául azért választottam az ének-zenét, mert úgy érzem, oktatásunkban nem foglalja el a neki megillető helyet. Fel szeretném hívni a figyelmét, hogy gyermekeink számára elengedhetetlen a zenei oktatás. A dolgozat nagy részében az óvodai oktatással- neveléssel foglalkozom, mert az alapok ott kezdődnek. Az iskola nem alapozhatna óvodai felkészülés nélkül.

A szerkezeti felépítést illetően kezdetben az óvodai zenei oktatással foglalkozom, hiszen: ,,az újabb lélektan meggyőzően fejti ki, hogy a nevelésben a 3-7 éves kor sokkal fontosabb a következő éveknél. Amit ez a kor elront, vagy elmulaszt, később helyrehozni nem lehet. Ezekben az években eldől az ember sorsa jóformán egész életére. Ha a lélek parlagon marad szinte 7 éves korig, abban már nem terem meg, amit csak a korábbi művelés vethet el benne”.(Kodály, 1941. 2.o)

Gyakorlati munkámban a kísérletek során azt kutattam, az óvodás gyermek zenei késességeit hogyan fejleszthetem, hogy az általános iskolai zenei neveléshez alapot adjon.

Hipotézisem szerint, ha az ének-zene nap, mint nap jelen van az óvodai oktatásban, függetlenül attól, hogy a gyermek milyen zenei hátérrel rendelkezik látható eredményeket érhetünk el.

Célom, hogy a fejlesztőprogramban résztvevő óvodásaim kellőképpen felkészülhessenek az általános iskolai ének –zenei nevelésre, hogy könnyen elsajátíthassák az ének – zeneórák tananyagát.

Pszichológusok azt állítják, hogy a gyermekek 3-7 éves korukig a legfogékonyabbak a zenei képességfejlesztésre, ez a képesség fejlesztés híján örökre elveszhet.

Értő és lelkes zenepedagógusok, tanítók, óvónők elszánt munkájára van szükség ahhoz, hogy a zene közkincsé váljék. A zenét úgy kell tanítani:,,hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulóknak ” – mondta Kodály.

II. A ZENEI NEVELÉSRŐL…

II.1.Kodályi elvek az óvodai zenei nevelésben

Kodály Zoltán (1882 – 1967)egész munkásságát az ifjúság zenei nevelésének szentelte, az óvodáskorú gyerekeket oktatók számára pedagógiai témájú tanulmányt írt Zene az óvodában címemmel. Vallotta, hogy a zenei nevelés születéstől a halálig tart, a legmaradandóbb élményeket azok lesznek, amelyeket a hat éves korig elsajátítottak. „Az óvodában történik az első alapvetés, az első, elhatározó zenei élmények gyűjtése. Amit itt tanul a gyermek, sohasem tudja elfelejteni.” (Kodály, 1958. 5. o.)

1941-es előadásában – „Zene az óvodában” – Kodály a zenei nevelés fontosságára hívja fel a figyelmet. Szorgalmazza, hogy gyerekek zsenge korban zenei képzésben részesüljenek, naponta találkozzanak a zenével, mert:

− „a gyermek játszva megtanulja azt, amire elemiben már késő” (Kodály, 2007. 93. o.)

− „a nevelésben a három-hét éves kor sokkal fontosabb a következőéveknél” (Kodály, 2007. 94. o.)

− a zene „értékes nevelőeszköz” (Kodály, 2007. 95. o.)

− „a gyermek mindent megtanul” (Kodály, 2007. 103. o.)

− a gyermek nagyon gyorsan és sok dalt képes megtanulni (Kodály, 2007. 103. o.).

Az óvodai ének – zenei nevelés sokoldalúan fejleszti a gyermek képességeit, érzésvilágát és testét is, alapja pedig a magyar népzene. Elveiről bővebben dolgozatrom további részében.

II. 2. Vélemények Kodály nevelési koncepciójáról

Eősze László tanulmányában a kodályi zenei nevelési koncepcióval kapcsolatosan három lényeges elemet emel ki:

1. a belső hallás fejlesztésének előtérbe helyezése,

2. a zenei írás-olvasás elsajátításának szorgalmazása, valamint

3. a magyar népdalok tananyagba építése. Később kiegészítette a negyedikkel, a relatív szolmizációval, az angliai utakat követő évtizedekben került bele a koncepcióba. (Eősze, 2000. 160. o.)

Dobszay László Kodály pedagógiai tanításait írásai és nyilatkozatai alapján öt pontban foglalja össze:

1. zene az embernevelés nélkülözhetetlen eszköze, az iskolai nevelésben is vissza kell kapnia megfelelő rangját

2. a zenei nevelésnek elsősorban vokálisnak kell lennie, hiszen az énekhang a mindenki számára elérhető hangszer, és az éneklésen keresztül fejleszthetőek leginkább a hallási képességek

3. a zenei nevelés első számú tananyaga a magyar népdal

4. zenei írás-olvasás gyakorlása, melyet Kodály mindig összekötött a belső hallás fejlesztésével

5. a relatív szolmizáció viszonylag későn került be az elképzelések közé, de Dobszay kiemeli, hogy Kodály szintetizáló „hajlama” itt is megnyilvánult, a szolmizáció alkalmazását a zenei nevelés alapelveivel és a zenei anyaggal alaposan végiggondolta, összeillesztette. (Dobszay, 1991. 51-52. o.)

Ittzés Mihály Kodály nevelési eleveti négy pontban foglalja össze:

1. „minden gyermek részesüljön zenei nevelésben”;

2. a zenei nevelés bázisa az énekhang, az éneklés legyen,

3. a zenével való találkozás az értékközpontúság elvén történjen, s ehhez a zenei anyanyelv jelentse a garanciát,

4. a zeneértővé nevelés feltétele a zenei írás-olvasás elsajátítása, amihez (a megfelelő hangzás-elképzelések, érzetek kialakulásához) a relatív szolmizáció szükséges.” (Ittzés, 2004)

Mészáros István szerint a kodályi nevelés célja a gyermek és az ifjú teljes emberré válásának elősegítése. Mészáros kiemeli, hogy „ez a teljesség Kodálynál valóban átfogó teljességet jelentett: testi és lelki,pszichikus és szellemi, értelmi és érzelmi, tudományos és művészeti, egyéni és közösségi,nemzeti és emberiségi, földi és transzcendens, szemlélődő és kreatív dimenzióiban egyaránttekintette az embert, s a fejlesztés komplex megoldásait tartotta szükségesnek.” (Mészáros, 1982. 964. o.) A zenei anyanyelvvel (a népzenével és a népdalokkal) tudjuk megalapozni a magyarságtudatot. A kodályi nevelés eszköze a relatív szolmizáció, mely a nevelési koncepció „tananyagjellegű eszközei” közé tartozik. A zenei nevelés tárgyi és személyi feltételei: a kellő óraszám, az óvodától az érettségiig tartó folyamatosság, és a hivatástudattal rendelkező énektanár. (Mészáros, 1982. 977. o.).

II.3. A XX. századi zenei nevelési koncepciók

A XX. század első felében Európában több zenepedagógus foglalkozott a zenetanítás struktúrájának és módszertani eszköztárának megreformálásával. Munkásságuk világszerte ismerté vált, világhírű módszerként él a mai zenepedagógiában.

A magyar zenei nevelés Kodály Zoltán koncepciójára épül. Kodály mellett ismernünk kell a német ÉmileJaquesDalocroze, a japán Shinichi Suzuki, az olasz Maria Montessori, a német Carl Orff, az amerikai JustineBayardWard, a flamand Edgar Willems, a francia Maurice Martenotzenepadagógiai koncepcióját is.

ÉmileJaquesDalocroze(1865 – 1950)

Dalocroze felfigyelt arra, hogy a növendékei nem jól érzik a zene ritmusát, előadásukból hiányzik az átélés. Kidolgozott egy sajátos zenetanítási módszer: „A módszernek, melyet alkottam, és mely a nevemet viseli, az a célja, hogy a zene segítségével összhangba hozza az egyén értelmi és testi képességeit.” (Szőny, 1988.9.o.) A testi aktivitásokra fektetett nagy hangsúlyt, amellyel ritmusérzéket, zenei hallást és izomzati koordinációt egyidejűleg fejleszteni lehet. „JaquesDalocrozeEurythmic- gyakorlatának sajátossága, ami minden más módszertől megkülönbözteti, hogy a zenei érzéket és tájékozottságot testmozgáson keresztül fejleszti ki.”(Szőny, 1988.9.o.)A Dalcroze- ritmika elkezdésére a 4 éves életkor az ideális.A testmozgás által „látni lehet, miként érzik a tanulók a zenét.” (Szőnyi 1988.10.o.)A testiaktivitásokat a helyesjárásigyakorlatokkal kezdik, amely zongorajátékának ütemére történik. A fokozatosság elvét betartva az egyszerű mozgásoktól a bonyolultabbak felé haladnak.

Célja, a zene segítségével összhangba hozni az egyén értelmi, testi képességét. Mindezek megvalósítására a ritmikát, a ritmikus tornát, a mozgást használja. A Dalocroze módszer hozzájárul a gyermeket harmonikusan fejlesztéséhez. A mozgással sok feszültséget, agressziót vezethet le. Fejlődik a kisgyermek képzelete, kreativitása. A testi aktivitások erősítik az izomzatot, elősegíti a mozgáskoordinációt. Hozzájárul a szem – kéz – test koordinációjának valamint a koncentráló képesség fejlődéséhez.

Shinichi Suzuki (1898-1998)

Suzuki autodidakta módon tanult meg a hangszeren játszani 17 éves korában hanglemezfelvételek segítségével. A korai zenei nevelésta 3 – 4 éves gyerekekkel kezdte, naponta hallgatatott velük zenemuzsikát. „Hosszú ideig hallgatták, majd fokozatosan elkezdték tanulni, hogyan kell játszani, de akkor sem hagyták abban a zenehallgatást.”(Szőnyi 1988.26.o.) Lényegesnek tartotta, hogy a kisgyermekek már pici korban igényes zenét hallgassanak.Tanítványai számára a hallásfejlesztést és a sok ismétlést szorgalmazta. Fontosnak tartotta az szülők bevonását. Azok a gyerekek, akik nála tanultak nem egyedül érkeztek a tanórára, hanem az egyik szülővel. A gyerek az otthoni környezetben szülői felügyelet mellett tudott gyakorolni, aki segíteni tudott a „házi feladat” elvégezésében vagy javításában. A szülő bevonása nagyon jó, mert motivációt ad a gyereknek, hiszen bármit szívesen tesznek a szülőkkel együtt. Ha a szülő örömmel játszik a hangszeren, elképzelhetetlen, hogy a gyerek ne szeretne gyakorolni. A dicséretre helyezte a nagy hangsúlyt, „a tanár mindig dicsér, mielőtt felhívná a figyelmet a hibára. Suzuki szerint minden növendék jó egy bizonyos pontig, s a ha ez a pont minden alakommal javítható, akkor nagy lesz az előrehaladás. Boldog légkörben, más gyermekkel együtt örülve, a tanulás vágyát ülteti el a gyermek szívében.” (Szőnyi, 1988.29. o.)A haladás gyorsaságát, a kisgyermek képessége határozta meg.

Az egyéni foglalkozáson van nagy hangsúly. Havonta egyszer csoportos muzsikáláson vettek részt, a korai kamarazenélés örömét, a szereplések a különböző képességű gyerekek mindegyikét sikerélményhez jutatták.

A Suzuki módszer eszmei tartalmát a szerző szavai keresztül ismerhetjük meg igazán: „Ha az életnek erre a nagy munkájára gondolok, nem tehetek róla, de úgy érzem, tisztelettel kell lennünk e nagyszerű képesség iránt. Meg kell köszönnünk az életnek ezt a képességét, amelyben valamennyien osztozunk. Respektálnunk kell ezt a tényt, és szeretni, tisztelni kell másokat, miután ezt a képességet valamennyien megosztjuk. Emberi lények legszebb társadalma akkor valósul majd meg, ha humán neveléssel olyan világot teremtünk, melyben megvan a komoly, mély, őszinte tisztelet és szeretet minden másik ember iránt. Nem látszik erre lehetőség a közeli jövőben. Négy-, ötszáz évet is igénybe vehet, de a mi célunk most kell, hogy ez legyen.” (Szőnyi, 1988. 33. o.)

Suzuki célja, mindenkit képességének legmagasabb fokára fejleszteni.

Maria Montessori (1870-1952) 

Maria Montessori nem volt zenepedagógus karizmatikus egyénisége folytán: „… sok felfedezés forrása lett a XX. századi„aktív” zenei nevelési irányzatok mindegyikének.”(Szőnyi 1998. 84.o.) Célja a gyerekek jó zenehallgatóvá való nevelése, ehhez fejleszteni kell a zenei intelligenciájukat, amelyet csak a zenei tevékenységgel lehet megvalósítani.

A csend Montessori legjellemzőbb alapelvének tekinthető. A csend megteremtése nem parancsszóra történt, hanem nagy-nagy szeretettel, amely belőle kisugárzott. A csend gyakorlása során a gyermekek megtanulnak figyelni és engedelmeskedni. A „csendgyakorlat” hozzájárul a hallás finomításához, az egyén és ez által a csoport normalizálásához. A hallásfejlesztő gyakorlatoknál homokkal, rizzsel, kaviccsal, szöggel, üveggel megtöltött zörejdobozokat használt. A csend és a zaj összehasonlításával fejlesztette a gyermekek esztétikai ízlését. A zenei hangok felismerésére, gyakorlására sajátos eszközöket dolgozott ki.

A harangsor, ami 13 fatalpakra erősített kis harangokból és egy ütőpálcából áll. Lehetséges feladatok: a pálcával a harangok megütésével a hangok párosítása, sorba rakása hangmagasság szerint, egyszerű dallamok improvizálása, lejátszása. „A másik Montessori által használt hangszer a monochord volt, s végül még egy: a zongora billentyűzetéhez hasonló, a marimbával rokon, hangolt facimbalom, melynek hangjait mozgatni, összeállítani lehetett.”(Szőnyi,1988.33.o.)
A pedagógus gyakran énekeljen a gyerekeknek, hiszen ez által modellt nyúlt, megszereti az éneklést, később spontán és szívesen énekelnek.

Összegzésként: „Montessori módszerének az volt a célja, hogy tanítványaiból jó zenehallgatók váljanak; a gyermek – közönség igen sajátos közönség, olyan, melyben ki lehet, és ki kell fejleszteni a zenei intelligenciát. Nemcsak a megértés volt számára a fontos, hanem az átélés magas foka is. Ennek érdekében tanításához a zeneirodalom mesterműveiből állította össze sorozatát.”(Szőnyi, 1988. 83.o.)

Carl Orff (1895 – 1982)

Egy nemzetközi kongresszuson megkérték Orffot nyilatkozzon zenepedagógiájáról, a válsz így hangzott: „…nekem semmilyen sincsen!” (Szőnyi, 1988.86.o.)

Koncepciója a ritmikai improvizációra épül, „kiindulópontja a gyermekdalok- és játékdalok felhasználása.” (Szőnyi, 1988. 89.o.)Minden gyermeknek joga van a zenéhez, függetlenül attól, hogy milyenek a képességei. A ritmikai képzetet nagyon korán kell kezdeni. (Szőnyi, 1988.89.o.) „A zene kiindulópontja elsősorban a ritmus és a dallam. Első a ritmus; az aktivitás a beszédritmussal kezdődik. A további sorrend így alakul: a beszédből ritmus, a ritmusból dallam lesz.”(Szőnyi, 1988.90.o.)Elsődleges cél Orffnál a gyermeki kreativitás és improvizáció fejlesztése.

Orff zenepedagógiai művének fő jellemzői:

– a ritmika uralkodó jellege;

– a rögtönzés módjainak változatos alkalmazása;

– a hangszerek változatos hangszíngazdagsága; Orff melodikus-ritmikus hangszert készített: fa- és fémlapokból xilofont, harangjátékot, metallofont, majd üstdob, dob, gong és cintányér egészítette ki a sort.

– első zenei élménynek – mint Kodály – a pentatóniát javasolja; Tanítási anyagának kiinduló pontja a régi gyermekdal-anyag és az ötfokúság.

„Minden tanártól élvárja, hogy önálló tantervet alakítson ki önmaga és tanítványai tudásának és képességeinek megfelelően.” (Szőnyi, 1988.91.o.)

Az Orff-módszer a legelterjedtebb valamennyi „cselekvési módszer” közül. E módszerrel a gyerekek rövid idő elteltével tudnak eredményesen szerepelni, felszabadultan, örömmel muzsikálnak.

Az Orff-koncepció összegzéseként pedig Szőnyi Erzsébettől egy idézet, amelyet Orff Ludus de natoInfantemirificus c. művével kapcsolatban írt:„Lemezének hallgatása közben világossá válik előttünk a teljes mű: a varázslat, a szavak ritmusából kialakuló ritmusok zenei szövevénye; a ritmusból a dallam születése; az érzelmi kifejezések széles skálája a vadtól a gyengédig; az egész magával ragadó drámai megjelenítés; igazolásául annak, hogy a legegyszerűbb eszközökkel miként lehet a legmélyebb kifejezésig eljutni.”(Szőnyi, 1988.96. o.)

JustineBayardWard(1879-1975)

A Ward módszer célja „hogy minden gyermekben hatéves kortól kezdve, amikor iskolába kerül, felkeltse a zene iránti érdeklődést.” (Szőnyi, 1988.38. o.)Módszerének alapját változatos dalanyag: gyermekdalok, különböző népek dalai, nagy mesterek kánonjai – túlsúlyban a gregorián képezi.

Módszerében a kottaolvasás (számjelzést használnak, először a négysoros vonaljelzést alkalmazza, fokozatosan átér az ötvonalas vonaljelzésre) és „cheironómia” alkalmazása kap kimagasló szerepet. Módszerével hét éves korban már írnak és olvasnak ötvonalas rendszerben a gyerekek.

Több közös vonása van más zenei nevelési rendszerekkel: „Dalcroze tézisei közül átveszi azt, hogy a ritmus megérzését fizikai mozgás alapján végzik. Kodály koncepciójával az énekkel alkalmazott napi zenei nevelés fontossága rokon, a hallásképzés a mozgó dóval történik, a használt dalanyag a szóban forgó ország népzenéjére alapul. Suzukival egyetértenek abban, hogy nem lehet elég korán megkezdeni a gyermek zenei nevelését, Orffal megegyeznek abban, hogy minden zeneórán fontos a kreativitás és az önkifejezés.” (Szőnyi, 1998.44. o.) Az említett nevelési rendszerekből a Ward- módszer: „felhasználja a legjobbat és saját rendszerébe, technikájába integrálja.” (Szőnyi, 1998.44. o.)

Edgar Willems(1890-1978)

Edgar Willems flamand zenepedagógus szerint a szakszerű zenei nevelést 4 éves korban kell elkezdeni. A szabad mozgásból, szabad ritmusból, a szabad éneklésből indul ki a gyermekekkel történő foglalkozásokon Programjában akár heti egy óra is elegendő az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokon, négy fejlődési fokot különböztet meg, melyek a következő fázisokon zajlanak le:

megtanulni hallgatni (eszközök csend);

ritmusfejlesztő gyakorlatok;

éneklés;

járás és mozgás zenére

Williams külön figyelmet szentel a zenei nevelésben működő tudatosságoknak, megkülönböztetve:

ritmikai;

dallami;

harmóniai tudatosságot.

Énekléssel, kottaolvasással és kifejező vagy ritmikus mozgásokkal nevel zenehallgatóvá. Lényeges vonása a szülőkkel való intenzív kapcsolat. 

Maurice Martenot (1898-1980)

Maurice Martenot elsősorban a játékos készségfejlesztést helyezi a középpontba.

A ritmusból indul ki, a primitív törzsek zenéjéből. Testritmusokat alkalmaz, a taps mellett a ritmus nyelvvel való megszólaltatását kívánja meg a gyerekektől, hogy ne túl lassú tempóban gyakoroljanak.

Módszerének első gyakorlataiban mindent mozgással jelenítenek meg, kivéve a szünetet.

A gyermekek zenetanításában rengeteg játékot használ: „dominót, ritmikai lottót, az öt vonalra helyezhető játékkorongokat, kártyajátékot a hangközök beidegzésére, kirakót, összerakót, képeket, audiovizuális taneszközöket, mozgatható kartontáblákat stb.” (Szőnyi,1988.7. o.)

1953-ban egy brüsszeli beszédében koncepciójának megértésére Charles Morgant idézte: „Bizonyos vonatkozásban a művészet az emberek képzeletének kisugárzása, szinte a létezés feltétele. Kell, hogy az emberek a történelem minden új korszakában a vallásnak és a tudománynak szövetségével meg tanuljanak alkalmazkodni a művészethez, hogy az igazság keresését követni tudják. Itt vagyunk, a szörnyű hátrálás tanújaként, hogy újra összeszedjük az athéniaktól és a reneszánsztól vett erőinket az utak előkészítésére, melyekről gyermekeink és unokáink majd ezt mondhatják: visszatérés a fényhez!” Módszere nem terjed el széles körökben.

II.4.A zenei nevelés helye az óvodai nevelésben

A zenei nevelés az óvodai foglalkozások fontos és kihagyhatatlan része. Kodály a zeneinevelés elkezdését az óvodában szükségesnek tartotta: „A zenei nevelés a 3-7 évig terjedőkorban, a gyermeki értelem és lélek fejlődésének legfontosabb idejében rendkívül nagy jelentőségű, egyrészt mert az emberi lélek nemesítését szolgálja, másrészt, mert a magyarrá nevelést hatásosan készíti elő.” (Kodály, 2007. 90. o.).„…az elsőbenyomások a legmaradandóbbak, már amit hatéves koráig hall a gyermek, sem irtható ki belőle később. […]Milyen más lehet ez még, ha legkisebb koruktól benne nőnek fel.Ha a kisgyermek fogékonysága és daloló kedve nem hever évekig parlagon. Ha védőoltást kap a mindenfelől rátóduló zenei selejt mikróbái ellen. Ha nem mint egy idegen nyelvet kell tanulnia zenei anyanyelvét, hanem benne él zsenge korától fogva.” (Kodály, 2007. 246- 247. o.).

„Kezdeni már az óvodában kell, mert ott a gyermek játszva megtanulja azt, amire az elemiben már késő.”Azóvodai ének – zenei neveléssel meg akarjuk szerettetni a gyerekekkel a zenét. „Miért énekeljünk, zenéljünk nap mint nap?”- mert a zenei nevelés sokkal többet jelent mint zenét hallgatni és énekelni, mondókázni. Második nyelvünk, amivel érzelemgazdagabban tudjuk kifejezni magunkat. „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra nem szerez magának. Csak az a mienk igazán, amiért megdolgozunk, esetleg megszenvedünk. A zene is csak úgy száll belénk, úgy él meg bennünk, ha munkával (gyakorlati zenéléssel) szántják fel lelkünket alája.”Az óvodában elsajátított ének-zenei élmények, „fundamentumok”, mély nyomot hagynak a kisgyermek életében, amelyet egy életen át magunkban hordozunk. A gyermeki lélek mindig fogékony, nyitott az új befogadására. Kodály Zoltán így ír erről: „Az óvóban történik az első alapvetés, az első elhatározó zenei élmények gyűjtése. Amit itt tanul a gyermek, sohasemtudja elfelejteni: vérévé válik.” Az óvónőre nagy feladat hárul, hiszen gyerekek tátott szájjal hallgatják az énekét, hangszer játékát. Zenei kultúránk megismertetése, megszeretetése a legzsengébb korban az óvónő feladata.

Az Óvodai Nevelési-Oktatási Tevékenységek Tanterve heti egy ének – zenei nevelést ír elő, a zenei nevelés elsősorban a művészeti nevelés körébe tartozik, az érzelmeken keresztül hat a gyermekre. A zenei nevelés felkelti kisgyermek érdeklődését, formálja ízlését és esztétikai fogékonyságát. A nap bármely időszakában alkalmazható az ének, az énekes játék. Választott tevékenységgént is bevezethetjük heti egy órában a zenei nevelést.Az ének-zenefoglalkozásokon kívül is számos lehetőség nyílik közös dalolásra, játékra, zenehallgatásra. Lehetőségünk van a tanév során elsajátítottakat bemutatni a szülőknek ünnepélyeken az ünnep hangulatának fokozására. pl. szüreti mulatságon, Márton napján, karácsonyi ünnepen, farsangi mulatságon, anyák napján, évzáró ünnepségen.

Az óvónő feladata figyelembe venni a gyerekekegyéni tulajdonságaikat, fejlődésük különböző ütemét. A fejlődésben levő gyereknél szem előtt kell tartanunk:

a zenei iránti érdeklődés felkeltésélt

a szülőföld, az adott tájegység értékeinek átörökítését

az identitástudat kialakítását, Kodály Zoltán (1964) kiemeli a zene nemzetnevelő szerepét.Szerinte: „Az óvodáskorban kell lerakni a nemzeti hovatartozás alapjait. A tudatalatti nemzetivonások legjobb megalapozója a néphagyomány, elsősorban a játék- és gyermekdalaival.”(Kodály, 1958. 7. o.)-kiemeli „az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés".- így ez a szép feladat az óvónőké.

a gyerekek zenei hallásának, ritmusérzékének fejlesztését

a közös éneklés megszerettetését, örömmel, érzelmi gazdagsággal, felszabadultan énekeljenek

az egymásra figyelést, a közösségépítést.

A zenei nevelésmegmozgatja a gyermek fantáziáját, gondolkodásra készteti, felszabadítja a gátlásokat, fejleszti a még csírájában levő zenei képességüket, fejleszti az esztétikai ízlést, képessé teszi a szép felfedezésére és befogadására, hozzájárul értelmi és erkölcsi feladatok megvalósításához, valamint az érzelmi életük gazdagításához.

A zene olyan emberformáló erővel bír, amely kihat az egész személyiségre, fogékonnyá teszi a szép befogadására, formálja ízlést és az emberi magatartást.

II. 5. Az óvodai ének-zenei nevelés célja, feladatai

Az óvodai nevelés elsődleges célja a 3 – 6 éves gyermek sokoldalú, harmonikus fejlesztése, a személyiség egységes kibontakoztatása és az iskolai oktatás megalapozása.Kodály szerint: „…zene nélkül nincs teljes ember. Ezért az egyetemes nevelésnek valamilyen módon magábakell foglalnia a zenét ” (Kodály, 2007. 148.o).

Kodály Zoltán így nyilatkozik a zenei nevelés céljáról: „A zenei nevelés célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágzása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait értjük, ott a zene még átmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”(Kodály,1964. 156. o.)

A óvodai zenei nevelés célja énekléssel, zenehallgatással élményhez juttassa a gyerekeket, a gyermek zenei érdeklődésének a felkeltése. Különös gondot kell fordítanunk a zene megszerettetésére, a gyerekek zenei ízlésük megformálására. Az esztétikai fogékonyságuk formálására is oda kell figyelmünk. A zenei anyanyelv megismertetése és megszeretetése is a zsenge korban kell, kezdődjön, amit gondosan kell ápolnunk. Kodály így fogalmaz: „… ha nem ültetjük el a zenei szépség magvát a legzsengébb korban, később hiába próbálkozunk vele; ellepte a lelket a gyom.”Rendszeres zenei neveléssel fejlesztjük a gyermek megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodásra ösztönözzük, nagymértékben hozzájárulunk a gyermek értelmi fejlődőséhez. Zenei neveléssel fejlesztjük a figyelmet, a koncentrációt és a határozottságot. Az éneklésnek testnevelő hatása is van – a helyes légzéssel erősödnek a hangadó szervek, esztétikusan formálódik járásuk, mozgásuk. A közös éneklés fegyelmezettséget, önuralmat, önfegyelmet kíván, fejleszti a gyermek akaraterejét, közösségi érzésük erősödik, gátlásuk feloldódik.

Az óvoda feladata, hogy a gyermek zenei képességeit játékkal és játékos módszerekkel úgy fejlessze, hogy az iskolai neveléshez alapot adjon. A hangsúly az érzelmi nevelésen van, a zene iránti fogékonyságon, az érdeklődésen, aminek természetes következménye lesz a cselekvéssel és utánzással való tanulás.

A zenei nevelés élményszerűlegyen, a szabad, spontán zenei tevékenység örömet okozzon a gyermeknek. Cél, hogy ébren tartsák a gyermek kíváncsiságát „szabad választást és a szabad kifejezési lehetőséget”nyújtva (Montessori, 2002. 263. o.).

Az óvodai nevelés célja Kovács Barbara szerint: „Az óvodában nem az a célunk, hogy csupán bizonyos készségeket, képességeket fejlesszünk, hanem az, hogy EMNERNÉNT nevelgessünk, a teljes személyiséget segítsük kibontakoztatni, megerősödni.” (Kovács, 2002, 57.o.)

Az ének-zenefoglalkozásoknak három fő feladata van:

Ritmusérzék fejlesztése:

– dalok, mondókák ritmusának érzékelése

– metrumérzék fejlesztése

– tempóérzék fejlesztése (lassú, gyors)

– a szünet érzékelése

Zenei hallás fejlesztése:

– hangmagasság érzékelése

– éneklő készség kialakítása

– hangszín felismerése

– dinamikai különbségek érzékelése

Összetett zenei képességek fejlesztése:

– zenei emlékezőképesség

– belső hallás

– zenei formaérzék

II. 6. A zenei nevelés pszichológiai és pedagógiai jelentősége

J.J.Rousseautól olvassuk: „Keressétek a lehetőségét annak, hogy megismerjétek a gyermekeket, mert biztos, hogy nem ismeritek”.

Az óvodajelentős szerepet vállal gyermek személyiségének a megismerésében és fejlesztésében, betekintést enged a 3-6 éves gyerekek testi, illetve lelki világába.

Az óvodai nevelés évei alatt a gyermek egyéni adottságaitól, személyes sajátosságaitól függően sokoldalúan fejlődik. Az óvoda és a család azzal az előrelátható céllal segíti elő a folyamatot, hogy a gyermek az iskolába lépés idejére életkorának megfelelő érettséget érje el. Sokoldalú fejlődésüket sokféle tevékenység segíti elő. A beszédnevelés keretén belül a helyes, szép, tiszta beszédre tanítjuk a gyermekeket. A matematikai fogalakozásokon a környező valóség formáival és mennyiségi viszonyaival kapcsolatos tapasztalatokat szereznek. Környezetismereti tevékenységeken tudomást szereznek a növényvilágról és állatvilágról. A harmonikus testi fejlődést a testnevelés segíti.

A tevékenységek során fontos szerepet tölt be a zenei nevelés, amely az esztétikai nevelés egyik szűkebb területére, a művészeti nevelés területére tartozik. A zene eredete a munkával, annak hangzási jelenségeivel függ össze. Az ember nem a természetileg adott hangzásokat, hanem a munkát utánozta a hozzátartozó zörejekkel együtt. Mielőtt a zörejek tagolt hangzásokká alakultak, szerves részük volt a mozgás. A zene kialakulásának folyamatában párhuzamosan fejlődnek a hangszeres és énekes tevékenység csirái.

Az ének és a zene tanítása az óvodai nevelőmunka szerves része. Egyfelől azért, mert a zene már önmagában is olyan nélkülözhetetlen eszköze a nevelésnek, amelyről lemondani semmiképpen sem lehet, másfelől azért, mert napjaink általános képzett és művelt embere bizonyos fokú zenei kultúra nélkül el sem képzelhető.

A zene nevelő szerepe abban nyilvánul meg elsősorban, hogy mély hatást gyakorol az ember érzelemvilágára, ismét Kodály(1964) szavait hívom segítségül: „A zene hatása olyan emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. az értékes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását.” Lelkesít vagy lehangol, örömmel tölt el vagy szomorúsággal, szeretetre és jóságra buzdít vagy ellenszenvet kelt a zene. Ebből következik, hogy a megtanítandó dalok és zeneművek pozitív érzelmeket keltsenek: hazaszeretetre és odaadásra, társaink tiszteletére, a természet szeretetre és a valódi értékek iránti lelkesedésre hangoljanak.

A zenének pihentető, felüdítő, mozgósító szerepe sem hagyható figyelmen kívül. A megterhelés alatt levő idegrendszer, a kifáradt agyi központok a zene hatására új erőkkel töltekeznek és ennek következtében nagyobb teljesítményre válnak képessé.

Éneklés és zenélés közben érzelmi képességei (figyelme, emlékezete, képzelete és gondolkodása) aktivizálódnak, tehát művelődnek, csiszolódnak.

Együtténeklés közben a csoport minden tagja megtanulja, hogy a közös cél, a szép eredmény eléréséért buzgólkodva egyéni szereplési vágyát a közös érdeknek rendelje alá, ugyanakkor felébred, fejlődik az egyénnek a közösség iránti felelősségérzete is. Következtetésképpen a zene képző és nevelő szerepe számottevő.

Az óvodai zenei nevelés a gyermekeket élményhez juttatja, felkelti zenei érdeklődésüket, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Megszeretteti a gyermekekkel az éneklést, az énekes játékot és szoktatja őket a szép, tiszta éneklésre. Fejleszti a gyermek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, játékos zenei alkotókedvét. A gyermekdalok ritmusából fakadó harmonikus mozgás elősegíti mozgáskultúrájuk fejlődését.

A zenei nevelés elsősorban az érzelmekre hat. Az együttlét társat, örömet is jelent és fejleszti a zene iránti fogékonyságot. Nyitott érdeklődést kelt a szín, tér, forma és arányok iránt is. Szorosan kapcsolódik az irodalmi, matematikai, a környezet-megismerésre, a vizuális és a testnevelés hasonló területeihez, az anyanyelvi neveléssel pedig alapvető és átfogó kapcsolatot mutat.

A feladatok sikeres megoldása elősegíti a zenei anyanyelv megalapozását, a gyermekek biztonságérzetének növekedését, gátlásaik feloldását, önként vállalt fegyelmük, közösségi érzésük és magatartásuk kedvező alakulását. Megmutatkozik a zenei nevelés hatása testtartásukban, esztétikus rendezett mozgásukban.

A zenei nevelés nem korlátozódik csupán a kötelező foglalkozásokra, a nap minden szakaszában meg kell ragadni a lehetőséget, hogy minél több zenei, énekes impulzus érje a gyermeket. Szabadon választott tevékenységeken is fejleszthetjük, alakíthatunk adottságokat, készségeket.

A zene megismerésének korai folyamata olyan intenzív élményekhez juttatja a gyermeket, hogy felébred benne a belső vonzódás a zene, az éneklés, a zenei nyelv iránt. Kokas Klára a zenét e kisgyermek számára mindennapos tápláléknak nevezi: „A zenéhez vezető útnak valamiképpen meg kell nyílnia! Mert a zene – Kodály útján – nem puszta szórakozás, hanem az egészséges lélek fejlődéséhez mindennapos táplálék” (Kokas,1980. 9.o.)

II. 7. Az óvoda zenei anyaga

Az óvoda az élet lépcsőjének első foka a tudás felé. Amellett hogy a gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődését elősegíti, hozzájárul a társadalmi normák, szabályok tudatalatti elsajátításában. A gyermek még nem tudatosan értelmezi a szabályokat. Gyermekszemmel látja az őt körülvevő világot, játszva, énekelve tanul és gyarapszik tudása. A játék és a zene egybefonódva alakítja testét, lelkét, hiszen az óvodáskorban sokat és jól játszó gyermekből nyitott, tevékeny és érdeklődő ember válik. Sok – sok megtanult mondókán és dalon keresztül fejlődik a memóriája és képzelőereje egyaránt.Több olyan dalt kell választanunk tehát, amely a mozgáshoz, játékhelyzetekhez kapcsolódik (70 %), és kevesebbet a játék nélküli, évszakokhoz, ünnepekhez találó dalokból (25 – 30 %).

Az óvodai oktatásban a tanítandó anyag legnagyobb részét a magyar népi mondókák, népi játékdalok, gyermekdalok, könnyebb népdalok, népszokásokhoz fűződő dalok és gyermekeknek komponált pentaton dallamú műdalok képezik. A magyar népi gyermek mondókákon, énekeken, játékokon, népdalokon keresztül elsajátítják a zenei anyanyelvet, megalapozzuk a zenei ízlést és a magyarságtudatot. „Fürösszük a gyermeket a népdalokban, nevelődjön bele a hagyományokba”- mondta Kodály (1964). A zenei anyanyelven kívül találkoznia kell e gyermeknek más népek zenéjével és a zeneirodalom értékes műalkotásaival is. A gyerekek életkori sajátosságát kell szem előtt tartani a tanítási anyag kiválasztásánál valamint azt, hogy milyen zenei képességet, készséget szeretnénk fejleszteni. Ugyanakkor a tanítási anyag összhangban kell,legyen az adott hét témakörével, a jeles napokkal és ünnepekkel.

A pedagógusra hárul az a feladat, hogy a gyermekek megszeressék az éneklést, a zenét, s ehhez elsősorban sok kellemes élményben kell részesítenie őket az ének- zene foglalkozások során.

„Lényeges, hogy az alkalmazott tananyag zenei tekintetben vonzó legyen. Néhány országban még mindig meg van az az elavult oktatási rendszer, melyben a gyerekek „épülésére” száraz, élettelen gyakorlatok sorjáznak. A gyerekek gyűlölik ezeket, velük együtt gyakran megutálják a zenetanulást, végső soron magát a zenét. Ha a gyerekek nem, várják feszült érdeklődéssel az énekórát, nem érzik, hogy felfrissülnek tőle, akkor kárba veszett minden fáradozás.”Mindig szem előtt kell tartani a gyermek életkorát, s ennek megfelelően választjuk ki a zenei tananyagot. Minél kisebb e gyermek, annál rövidebbek legyenek a mondókák, a dalok, egyszerűbbek a dallamok, a mozdulatok és a játékszabályok. A kisgyermek növekedésével, egyre fejlettebbé, ügyesebbé válik, s így az előbbi tényezők egyre bonyolultabbak lehetnek.

Az óvodás és kisiskoláskorú gyermekek zenei képességéről a következőket írja Kodály az Ötfokú zene II. füzetéhez írt utószavában: „A kisgyermek hangja d’ és h’ közt kezdbontakozni, s így az a hangszer volna alkalmas az egyszerűbb darabokra, melyeket hangocskájával is tud követni. […] Talán ma már nem szükség magyarázni, miért jobb a kisgyermeket előbb ötfokú zenében tartani. – könnyebb félhang nélkül tisztán énekelni, jobban fejlődik a zenei felfogóképesség és hangtaláló készség, csak így lehet magyar zenei öntudatra, a magyar zene megértésére nevelni.” (Kodály, 2007. 168. o.).

Kiscsoport

A kiscsoportos gyermek számár könnyen kiénekelhető hangköz a szól- mi, ebből legalább tíz éneket ajánlatos megtanítani. A mondókák óvodai tanítása, a metrum érzékeltetése s az erre végzett egyenletes lépéseknek van fontos szerepe ebben a korban. Zenei értékük a gyermekdalokéval egyenlő és óvodai szerepük is egyformán jelentős.

Évente a kiscsoportban 5 – 7 mondókát, 10 – 15 magyar népi játékdal, 5 -6 rövidebb terjedelmű népdalt vagy ehhez hasonló gyerekdalt ajánlatos megtanítani.

Nem kell arra törekedni, hogy túlságosan sok mondókát, éneket tanuljon meg a gyerek. A cél, hogy szívesen mondja a mondókát, énekelje az éneket, szívesen dúdolgasson, ritmusokat találjon ki, tisztán ejtse a szöveget, helyes hanglejtést használjon, érezze a mondóka vagy dal lüktetését, tudja mozgással követni azt.

Középső csoport

A 4-5 éves gyermekek, már 4-5 hangot képesek kiénekelni. A re és a dó hangot is használjuk, s ez már a pentaton dallam, amire nagyon gazdag dalanyagot építhetünk. Míg kiscsoportban a metrum érzék fejlesztésére törekedtünk, hogy érezzék a mondókák, dalok egyenletes lüktetését, ebben a csoportban a ritmusérzék fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Évente 6- 8 mondókát, 10 –15 gyermekdalt vagy játékot, 5-6 népdalt ajánlatos megtanítani. Zenehallgatásra a zeneirodalom remekeiből is már ízelítőt adhatunk.

Nagy csoport

A dalok zöme még pentaton dallamra épül. Megfigyeltethetjük a dallamot, ritmust, dallamvonalat, dinamikát, tempót. Ebben a korban a gyerekeket két csoportra oszthatjuk, ahol az egyik csoport az egyenletes lüktetést végzi, a másik csoport pedig a dallam ritmusát tapsolja. Mindig szem előtt tarjuk a gyerekek képességeit, hogy sikerélményben legyen részük.

A nagy csoport dalanyaga 5 – 8 mondóka, 16 – 20 magyar népi játékdal, 5 – 6 műdal.

Zenehallgatásra műdalokat, népdalokat adunk elő énekes és hangaszeres formában. A dalok hangterjedelme többnyire kvint és sext hangköz.

Minden óvónő becsületesen, lelkiismeretesen és tudása legjavával készítse fel a gyermekeket az életre, mert: „Minden gyermek zenetehetséggel születik, de ha nem jut hozzá, hogy zeneösztönét idejében foglalkoztassa, az a fejlesztés híján eltompul, s ennek következménye, hogy az emberek többsége zenétlenül megy végig életén, s még jó, ha nem sejti, mit vesztett.”

III. A ZENEI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE AZ ÓVODÁBAN

A kisgyermek különböző hajlamokkal rendelkezik, ezeket nagymértékben befolyásolja az őt körülvevő környezte. A hajlamok képességekké fejlődhetnek a megfelelő környezetben. A képesség, valamilyen tevékenységre való alkalmasságot jelent. A zenei képesség, zenei ráhatás és zenei tevékenység közben alakul ki.

A zenei tevékenységek során a gyermekek zenei képességei szabadon fejlődnek. A fejlesztések mindig játékos formában történnek, a játék természetes örömével.

Az óvodai zenei nevelésben a következő képességfejlesztés történik:

ritmusérzék fejlesztése

zenei hallás fejlesztése

összetett zenei képességek fejlesztése

III. 1. Ritmusérzék fejlesztése

a. Dalok, mondókák ritmusának érzékelése

„A ritmus hosszabb és rövidebb egységek időbeni egymásutánja” (Forrai, 199. 69.o. ). A ritmusérzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eleme a mondóka és a dal ritmusa. A mondókák, dalok éneklése, mondogatása közben először tapssal vagy egyszerű mozdulatokkal emeljük ki a ritmust. pl. Testritmus – játék: a test mint hangszer szerepel. A ritmust egész testünkkel ki tudjuk fejezni. Különböző kombinációban, váltakozva üssenek a gyerekek tenyerükbe, kézfejükre, combjukra, térdükre, hasunkra, mellükre, vállunkra. Dobbantsanak talppal, sarokkal, váltott lábbal, csettintsenek ujjukkal, nyelvvel. Az óvónő az előjátszó, beszéd nélkül végezze mozgásokat, a gyerekek próbálják utánozni. Már kis csoportban el lehet kezdeni egyszerű mozdulatok ismételgetésével; Ritmuskilépés: egy választott mondókának, dalnak körbejárással lépjék ki a ritmusát hosszú-rövid lépések kombinációjával.

Kezdetben lassan mondókázzuk, énekeljük, hogy a tagolást a gyermekek minél pontosabban megfigyelhessék, követhessék. Ritmus testtájakon: nem a megszokott módon tapsolva mutatunk be ritmust, hanem lábunkon, vállunkon stb. váltakozva. Ennek utánzása nagy odafigyelést igényel, fejleszti a koncentrációt és megmozgatja a fantáziát.

A ritmust olyan mondókával, dallal kezdjük érzékeltetni, amelyben negyed és nyolcad értékű hang változatosan fordul elő, a könnyebbtől a nehezebb fele haladva, a gyermekek fejlettségi szintjéhez igazodva.

Kis ka-csa für – dik Kipp, kopp ka – la pács.

(Forrai, 1993.71.o.)

Fokozottan figyelnünk kell, hogy minden gyerek megértse a negyed és nyolcad érték közötti különbséget. Kezdetben ritmuskártyán szemléltetjük pl: negyed értékűként egy nagyobb méretű virág, egy másik kártyán pedig két kisebb méretű lesz a nyolcad megfelelője, amit szóban is hangoztatunk:

Nagy ki – csi nagy ki – csi.

Ki – csi nagy ki – csi nagy.

Utána mondjuk és tapsoljuk, végül egy ügyes gyerek üti a negyedet, s én ezalatt a két nyolcadot. Ebből érezhetik, hogy a két nyolcad időben annyit ér, mint az egy negyed. lehetőségeket alkalmazhat a játékos kedv fenntartása, s közben a ritmusérzék fejlesztésére.

Íme néhány játékos gyakorlat:

Azt mondja a nagykalapács:

Azt mondja a kiskalapács:

A ritmusérzék és a pontos megfigyelőképesség fejlesztésére igen alkalmas a játékos ritmusvisszhang. Először az óvónő hangoztatja a negyedekből és a nyolcadokból álló ritmusképletet, majd a gyerekek ezt megismétlik.

Meséket, történeteket találhatunk ki és azt is visszhangozhatjuk a gyerekekkel.

Pl. Zsuzsika az utcán sétál, így kopog a cipője:

Vidáman szökdel:

Feltűnik egy kutya, megijed, futni kezd:

Már nagyon gyorsan fut:

Hátranéz, már nem látja a kutyát, lassít:

Leül egy fal alá pihenni, és kifújja magát: hú-hú

Megszólal egy kismadár felette:

Egy harkály hangjára lesz figyelmes:

Figyelmesen végighallgatta a fán megpihenő madarakat, kipihente magát. Hazasétált, otthon mindent elmesélt.

A zenei tevékenységen a gyerekek nagyon szeretik ha dalainkat ritmushangszerrel kísérjük, a tevékenység kezdetén mindig előkészítem a ritmushangszereket, már alig várják, hogy megszólaltathassák. A ritmushangszerekkel változatos formában gyakoroljuk a ritmus hangoztatását, a hangszerek beszélgetésekor, elhangzik egy ritmus, amire egy újabb hangszer válaszol egy újabb ritmussal.

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: A csoport a ritmust szövegtől, dallamtól elvonatkoztatva megjeleníti hangzásban, mozgásban. Képesek a metrum és a ritmus együttes hangoztatására. A jobb képességű gyerekek képesek két különböző ritmus együttes megjelenítésére. (Kovács 2002)

III. 1.b. Metrumérzék fejlesztése

„A metrum szó jelentése: időmérték, ütemérték.”

Az óvodai ének-zenetanítás gyakorlatban a METRUM az egyenletes lüktetést, a TÁ vagy TI értékű mérőütést jelenti. A kisgyermeknél alapvető feladat az egyenletes lüktetés megéreztetése, fontos, hogy a TÁ és TI időértékű metrum a kezdettől mindig jelen legyen valamilyen formában.

Ez különfélemódszerekkeltörténik:

– adalban, mondókábanelőfordulótevékenységeketutánzómozdulatokkal (hajladozás, hintázás, karlendítés, repkedés, kalapálás, fűrészelés, diótörésstb.);

– egyenleteslépegetés (helyben járás, menetelés, körbejárás);

– testhangszerekkel (taps, csettintés, paskolás, dobbantás, térdütögetés); – ritmushangszerekkel (dob, cintányér, triangulumstb.).

Azegyenleteslüktetésérzékeltetésemindigmondókával, dallalösszekötvetörténjen. Azénekesjátékoknál a hozzájuktartozótermészetesmozgásformát (játékot) használjuk a gyakorlásra. Amikor sikerült helyesen elsajátítani, akkor változatos formákban gyakorolhatjuk. pl. az ütögetésnek: diótörés, kalapácsolás; a karlengetésnek: kacsaszárny-csattogás, katicabogár – repkedés; sas – repülés; a tapsolásnak: cintányér – játék, diótörés, kislibák gágogása, pogácsasütés stb. Fontos, hogy kezdetben az óvónő jelenítse meg a mertumot, a metrum valóban egyenletes legyen és igazodjon a gyermekek életkori tempójához. A mondókáink, gyerekdalaink az egyenletes lüktetés fejlesztéséhez kimeríthetetlen lehetőséget adnak: „ Az éneklés, a mondóka a ritmus ismétlődő mozgásokat szabályozza.” (Falvay, 1990, 24. o.)Az éneklés és a mondókázás a gyermekek számára öröm, s önkéntelenül is szívesen végzik. Kiscsoportban az ölbeli játékok, a höcögtetők, a lovagoltatók, a gyömöszölők játékok a legalkalmasabbak a metrum érzékeltetésére, amely során a gyermek egész testével érzékeli a lüktetést.

Később pedig, még mindig a járást megelőzően, a mondókához az óvónő által kitalált szimmetrikus, lehetőleg egész testtel, vagy mindkét lábbal, vagy páros karral, vagy a fejjel, vagy a törzzsel végzett szimmetrikus mozgások. A következő lépcsőfok amikor több gyerekkel együtt mondjuk és a dalok, mondókák szövegéhez egyenletes ritmikus mozgásokat végzünk.

Forrai Katalin írja: „A gyermek játékos kedvét azzal fokozzuk, hogy az ismétlődő mozdulatoknak játékos értelmet adunk. A gyermek bármilyen játékhelyzetben beleéli magát. Ha a mozdulat, cselekvés értelmet kap, akkor az nem mechanikusan ismételt mozdulatsor”.A dalokat, mondókákat többször ismételjük, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül érezze a gyermek. A hangsúly minden esetben a játékos szituáción van, amely segít az utánzó mozgás kialakításában, s ez lesz az alapja a koordinált együttmozgásoknak. A járás kitűnően alkalmas a lüktetés megéreztetésére. Kiscsoportban a metrumot metrumra járással érzékeltetni, gyakoroltatni nem a legalkalmasabb, mivel egyensúlyérzékük még fejletlen. A metrumérzék általában 4 -5 éves korra alakul ki. Középső és nagycsoportban is ajánlatos a metrum minden fejlesztésekor jelen lenni: az sem baj, ha egyszerre működik a TÁ és a TI metrum.

Az egyenletes lüktetést csak fejlesztési céllal olyan mondókákhoz (Ecc – pecc kimehetsz – ÉNÓ 14., Lóg a lába, lóg a…, Erre csörög a dió…, Fújja szél a …, Én kis kertet kerteltem…),dalokhoz (Tekeredik a kígyó – ÉNÓ 109., Ki játszik ilyet – ÉNÓ 67, Ha én cica volnék – ÉNÓ 163, Erre csörög a dió – ÉNÓ 186, Erre kakas – ÉNÓ 26, Elvesztettem zsebkendőmet – ÉNÓ 86), alkalmazzuk melynek tempója, előadásmódja, hangulata ezt megengedi.

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: a csoport képes lesz az egyenletes lüktetést átvenni, érzékeltetve megjeleníteni. (Kovács 2002). A lüktetést érzékeltetni, felismerni.

III. 1.c. Tempóérzék fejlesztése (lassú, gyors)

Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekek állandó tempótartásra való szoktatása. Fontos, hogy a gyors – lassú közötti különbséget megértsék, megérezzék. A lassú fogalompár jelentésének pontos megértése és helyes alkalmazása végett először a lassú és gyors közötti különbséget kell megéreztetni. Mivel fontos feladatunk, hogy a gyerekeket a tempótartásra szoktassuk, mondókán, dalon belül nem változtatjuk a tempót. Játékos gyakorlatokkal sajátítjuk el a „tempót”:

A gyerekek zenehallgatás közben a zene tempójára figyelnek. Ha a zene lassú, leguggolunk, mintha csigák lennénk. Ha a zene gyors lesz, felállunk és a gyorsan repülő pillangót utánozzuk;

Állatországban vagyunk. Egy-egy gyerek fejére a fejbábot helyezünk. Egy dalt énekelünk a szembejövő „állat” tempójának megfelelően. Ha a csiga képét mutatom fel, akkor lassan kell énekelni, ha a nyusziét, akkor gyorsan stb.;

Különböző ütőhangszerek hangjára járunk, melyek a gyerekek kezében vannak. Az egyik gyerek megszólaltatja hangszerét valamilyen tempóban, annak megfelelően járunk. Amikor elhallgat, a következő gyerek szólaltatja meg a hangszerét, csak mást tempóban, akkor mi is ezt követjük.

Ritmushangszereket adok a gyerekek kezébe. Körbeadunk egy hangot, ugyanolyan tempóban, ugyanakkora szüneteket tart minden gyerek a hangok megszólaltatása közben. Játszatjuk úgy, hogy az egészen lassútól elindulva fokozatosan gyorsítjuk a tempót, vagyis a gyerekek egyre kisebb időközöket várva szólaltatják meg hangszerüket. Ezt is játszhatjuk úgy, hogy a nagyon gyorstól kezdeni és a lehető leglassúbb felé haladunk, amikor már nagyon nagy szünetek tartásával szólal meg egy-egy hangszer, vagyis lassítjuk a tempót.

III. 1. d. A szünet érzékelése

A ritmushangoztatás közben legnehezebbe a szünetet megéreztetni. Ha szünetet tartalmazó dalt vagy mondókát akarunk megtanítani, a szünetnek világos értelmet kell kapnia. Éneklés közben a szünetben is kell érezzék az egyenletes lüktetést. A szünet helyére valamilyen, a mondókához vagy dalhoz illeszthető játékos mozdulat vagy hangutánzás kerül. pl. egy tüsszentés, hasra ütés, nyávogás, egy fújás stb.

A szünet helyén bumm-ot mondunk.

Az “Ég a gyertya, ég”kezdetűjátékdalban a szünetekhelyét a következőképpenérzékeltetjük. Gyertyagyújtómozdulatokatimitálvajelenítjük meg azegyenleteslüktetéstmozgásbanéslátványban, a szünetrepedigfújunkegyet.

III. 2. Zenei hallás fejlesztése:

III. 2. a.Hangmagasság, hangszín fejlesztése

Énekléskor az egymást követő hangoknak nemcsak az irányuk, hanem a pontos megszólalási helyük is meghatározott: nem mindegy, hogy a dallam hangjai egymáshoz viszonyítva hány hanggal magasabban vagy mélyebben szólalnak meg.” (Kovács, 2002. 22. o.)

A magasabb-mélyebb érzékelése, érzékeltetése kezdetben hasonló a tempóérzék és dinamikai érzék fejlesztéséhez. Ebben az esetben is viszonyítanunk kell, valaminél magasabbról illetve mélyebbről. Ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a különbség a magas illetve mély hangok között, kezdetben a különbségek nagyok kell legyenek.

A mély és a magas hangok gyakorlására a következő játékokat alkalmazom:

A gyerekekkel magasabb mélyebb hangon beszélünk, mondókázunk.

Orgonán megszólaltatom először a mély hangokat, fokozatosan haladok a magasa hangok felé. A gyerekek guggolásból indulnak, lassan emelkednek álló helyzetbe. Ugyanezt visszafelé álló helyzetből ereszkedjenek guggolásba a lefele ereszkedő dallamra. A magas – mély hangok gyakorlására egy tálcára elhelyezek.

Keresünk a csoportszoba tárgyaiból és játékaiból magasabba és mélyebben szóló párokat.

Megfigyeljük környezetünk hangait, keresünk magasabbat, mélyebbet.

A „karmester játékban” a nevüket éneklik különböző hangmagasságban. Körben ülünk, először bemutatom, később egy gyereke lesz a karmester, aki vezényel. Ha magasba emeli a karmesteri pálcát, akkor magasan kell énekeljék a nevüket, a lejjebb mutat, mélyebben kell kezdeni.

A beszéd hangszínére a gyerekek nagyon érzékenyek. Hangunk színével gyengédséget, nyugalmat, türelmet, haragot, sokféle érzelmet fejezhetünk ki. Meglepő, hogy a gyerekek mennyire ismerik társaik hangszínét.

Játékos gyakorlatok a hangszínek felismerésére, megkülönböztetésére:

A gyerekek által kedvelt játék: a Madár, madár szólalj meg! Félkörbe ülünk, egy gyerek háttal ül, a félkörből megszólal egy gyerek: madár, madár szólalj meg, a háttal ülő gyerek kitalálja, hogy ki szólította meg.

Ugyancsak a kedvelt játékok közé tartozik: Ádám hol vagy? Körbe állunk, a kör közepén áll egy gyerek bekötött szemmel, aki kérdezi: Ádám hol vagy? Az óvónő megérinti egy gyerek felét: itt vagyok. A körbe levő gyerek figyel, hogy milyen irányból érkezett a felelt, a hangszínről megpróbálja kitalálni, hogy ki szólította meg, segíthetünk, hiszen meg is kell találni a tárasat.

Hangok a csendben: Néma csendben ülünk nyitott ablak közelében. Csendben figyelünk a kintről beszűrődő hangokra, zajokra. Megnevezzük a felismert hangokat, ki hányféle hangot gyűjtött.

Kövesd a hangomat: A hangirány gyakorlására alkalmas játék. A gyermekek becsukják vagy eltakarják a szemüket. Énekelek, közben néhány ütem után csendben helyet változtatok. A gyerekek elindulnak a hang irányába.

Keresd a mamádat: Állatmamákat választunk, s mindegyikhez a kicsinyét. A mamák a saját állathangjukon beszélnek kicsinyeikhez. Miután a kicsik jól megfigyelték mamájuk hangját, bekötöm a szemüket, a mamák helyet változtatnak, s minden mama a saját hangján hívogatni kezdi kicsinyét, akinek oda kell találnia hozzá.

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: Egy kis hangterjedelmű dallamot kezdő hang megadása nélkül képesek magasabb vagy mélyebb kezdőhangból énekelni. Egy éneken belül képesek jelezni a magas és a mély hangokat.

III. 2. b. Éneklő készség kialakítása

A kisgyermek számára a felnőtt a példakép, utánzással lemásolja a látottakat és a hallottakat. Az óvodában hallás után tanítjuk a dalokat. Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges. Három éves korra a gyerekek nagy többsége tisztán énekel. A tiszta, szép éneklést segíti, hakis hangterjedelmű
dalokat tanítunk és megfelelő hangmagasságon énekelünk. Ez a kiscsoportban a d-h hangterjedelmet jelenti. A 3-7 éves hangszálainak a gyorsabb rezgés a c-c’ magasság felel meg.A dal hangulata és hangszíne is megváltozik, ha mélyen énekelünk. Ezért magasan kell kezdeni a dalokat. Ha az óvónő nem biztos a helyes magasságban, használjon segédeszközt, adja meg magának a kezdőhangot (hangvillával, hangsíppal stb.)Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhetően.

A gyermekeknél a hamis éneklés oka lehet:

– gyakorlatlanság (nem volt módja énekelni)

– gátlásos, zárkózott, szorongó gyerek

– túl hangosan éneklő gyerek, nem hallja, hogy mást énekel, mint a többi;

A legkisebb eredménynél is buzdítsuk, bátorítsuk a gyermeket, de soha ne mondjuk, hogy tiszta és szép volt az előadása, ha hamisan énekelt.

III. 2. c . Dinamikai különbségek érzékelése

A dinamika „a hang erőssége, a hang erősségének váltakozásaival foglalkozó tan”.

A dinamika érzékeltetésére szolgáló zenei gyakorlatok finomítják a gyermek hallását, kifejezőkészségét, fejlesztik a zenei ízlést.

A halkabb-hangosabb érzékelésére szintén játékos helyzeteket teremtünk, hogy minél jobban rögzüljön a fogalom jelentése és ne tévesszék össze a lassú-gyors szópárral, ami a tempót jelöli. A gyakorlati példák nagyban segítik a fogalom tisztázását.

A mondókákat, dalokat értelem szerint osztjuk fel hangos-halk, vagy halk-hangos részekre. Példák: „Csigabiga, told ki a szarvadat” – halkan, kedvesen hívjuk. „Ha nem tolod, össze törömházadat” – hangosan, ijesztjük.

A gyermekek körben állnak, arccal befelé, kezükkel szarvat utánoznak, egygyermek a kör közepén áll. „Told ki”: karjukat felfelé nyújtják, még mutatóujjukat iskinyújtják; „Összetöröm”-től váltott lábbal dobbantanak. A végén a körben álló egy másik csigát választ.

Válasszunk rövid, jól ismert dalokat a szemléltetésre, és ezeken gyakoroljuk a hangerőváltást. Hangos – halk – hangos és halk – hangos – halk váltása értelem szerint; példák: Kipp, kopp, kalapácskét motívum hangos, kettő halk, az utolsó kettő ismét hangos.

Külön oda kell figyelnünk, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja maga után a tempóváltást. A két fogalompárt külön – külön gyakoroljuk.

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: „A csoport felismeri, megnevezi, produkálja a dinamikai különbségeket hangzásban, mozgásban”. (Kovács, 2002.51.o.)

III. 3. Összetett zenei képességek fejlesztése:

III. 3 .a. Zenei emlékezőképesség

A zenei emlékezőképesség fejlesztésének alapja a daltanulás.

A dalismeretnek a fokozatai:

a gyermek ráismer a dalra, de nem tudja elénekelni;

az óvónő vezetésével csoportosan el tudja énekelni;

csoporttal együtt elénekli az óvónő segítsége nélkül.

csoporttal együtt ritmusjátékkal vagy hallásfejlesztő játékkal adja elő;

néhány társával együtt énekli;

egyedül elénekli a gyermek és

ritmusjátékot is játszik hozzá.

A gyermek emlékezőképességének további fejlesztésére a dalfelismerő- és a visszhangjátékot alkalmazzuk.

Dalfelismerő játékok- A gyermek globálisan tanulja az énekes játékokat: játékos mozgás, szöveg, dallam, ritmus együtt jelenti számára a megtanult anyagot. Ha ebből bármelyik alkotórészt felidézzük, kapcsolódik hozzá a többi is.

Visszhangjátékok – A visszhangjátékokban a gyermekeknek nem megtanult anyagra kell emlékezniük, hanem egyszer hallott kétütemnyi motívumot dallammal, ill. ritmussal emlékezetből azonnal visszaénekelni. Ezeket a játékokat már 3-4 éves korban elkezdhetjük, hogy ily módon fejlesszük a gyermekek utánzókészségét és felébresszük tanulási kedvüket. Egy alkalommal 2-4 motívumot mondjunk, énekeljünk a gyermekeknek.

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: A gyerekdalok megjegyzésére és azok visszaidézésére.

III. 3. b. Belső hallás

A belső hallás fejlettségéről a dallambújtatással győződhetünk meg. Ezen a fejlesztési területen is először a mondókákkal kezdünk, amikor jól megy a csoportnak a mondókabújtatás, csak akkor térünk át egy jól ismert, egyszerűbb dalocska részleteinek elbújtatására. A fokozatosság elvét szem előtt kell tartanunk. Először a dallamot bújtatjuk, játékos szótagokkal énekeljük, magunkban mondjuk, a szöveget; a ritmust doboljuk, tapsoljuk, míg a szöveget és a dalt magunkban mondjuk.

A dallambújtatást először statikus helyzetben végezzük, utána egyenletes járás kíséretével gyakorolják a gyerekek. A gyerekek körbe állnak, az óvónő körbejárva mutatja a dallambújtatást: rövid dalt énekel:

Az óvónő tovább jár a körben, szájmozgással mutatja, hogy magában énekli a dalt. Ezután folyamatosan áttér az éneklésre. Következik a gyerekek körbe járása, de még nem énekelnek. Az óvónő bemutatja dallambújtatást: ének – száj – mozgás – ének. Harmadszorra a gyerekek is énekelnek járás közben. A belső éneklés néma szájmozgással végezzük. Amikor a megbeszélés alapján járással vagy tapssal egybekötve, szájmozgással már jól megy a játék, elmaradhat a járás, tapsolás és a szövegmondás. Ülve végezhetjük a dallambújtatást. S ha mindez már jól megy, akkor próbálhatjuk meg csupán irányítani, a gyerekek meg maguk végezzék a dallambújtatást.

"…a zeneképzést tulajdonképpen már az óvodában kell elindítani, hogy a gyermek a zene alapelemeit korán idegezze be, mert a zenei hallásra való nevelés csak ezzel a korán meginduló alapos munkával válhat eredményessé." 

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: „A gyermek a kezdő motívum óvónő vagy csoport általi hangoztatása után az egész dallamot eldugja, a befejezést énekli, közben a ritmus vagy a metrum végig érzékelhető.” (Kovács, 2002. 53.o.)

III. 3. c. Zenei formaérzék

„A legkisebb zenei egység hosszának, a motívumnak megéreztetése fontos a zenei formaérzék alapozásához. Ez a zenei építőkocka a formaérzék fejlesztése mellett még más készségek fejlődésére is hat: például a tiszta éneklésre, kérdés-feleletnél a zenei alkotókészségre. Alkalmazása fejleszti a gyermek megfigyelőképességét, emlékezetét, képzeletét, gondolkodását. Lényege: az időben elhangzó négy egység megéreztetése és összekapcsolása a mozgással, látható térbeli távolsággal.” (Forrai, 1993.81.o.)

Komáromi Lajosné (2oo6) szerint kicsiknél nem szoktunk zenei képességfejlesztő feladatokat jelölni, de ott rejlik a lehetőség, hogy „mindenfajta tudatosítás nélkül őket is előkészítsük a négy egység megéreztetésére”.(Komáromi, 2oo6. 89. o.)

III. 3. d. Zenei improvizáció, alkotókészség

A korszerű zenei nevelés feladata, hogy kifejlessze a gyermekben a zenei élményekből fakadó spontán alkotóképességet. A zenei alkotókészséget számtalan tapasztalás, zenei emlékkép előzi meg. Alapja a gyermek kitaláló és önkifejező törekvése, amit az óvónő improvizáló kedve bontakoztat ki. Az óvónő zenei műveltsége, bátorsága és humorérzéke ad mintát és vágyat ahhoz, hogy a gyermekek is kitaláljanak valamit. E képesség fejlesztését erőszakolni nem lehet sem óvónőnél sem a gyerekeknél. Akik az óvónőjüktől sok jó példát láttak, hallottak, akiknek az ötleteit figyelembe veszik, akik kellő bátorítást és dicséretet kapnak, azok festegetés, építés, babázás, szerepjáték közben szívesen dúdolgatnak, improvizálnak szöveget és hozza dallamot is. Az alkotóképesség nem különleges egyéniségek kivételes adottsága, hanem az emberi személyiség általános jellemzője, de nem azonos mértékben van meg mindenkiben. Forrai Katalin szerint is fontos, hogy milyen életkortól kezdve, és hogyan kezdjük el fejleszteni ezt a képességet. ,,Az óvónő ötletességén, kitaláló kedvén, szabad alkotó légkört teremtő képességén múlik a gyermek alkotókedvének fejlődése. Legyen maga is kreatív, merje közreadni ötleteit, és merjen igazán játszani a gyermekekkel.” (Forrai, 1993.91.o.)

A fejlődés várható szintje iskolába lépéskor: A gyermek képes ritmusképletek visszaadására, ismert dallamfordulatokat önállóan szöveggel, énekelni, dallamfordulatokat rögtönözni.

III. 3.e. Érzelmek, hangulatok kifejezése

A meghallgatott zeneműnek vagy tanult dal hangulata hatással van a gyermekek érzelmeire. A tanult dal (meghallgatott zenemű) után megbeszélhetjük a gyerekekkel a hangulatát: szomorú, vidám, álomszerű, altató jellegű, ijesztő, titokzatos. Az érzéseket, hangulatokat kifejezhetik verbálisan, eljátszhatják testbeszéddel, tánccal, kézmozgással, lerajzolhatják, megfesthetik, történetet találhatnak ki hozzá stb.

A gyerekek érzéseiket, hangulatukat eljátszhatják saját zenei megnyilvánulásaik által: pl. azt játsszuk, hogy a mondókát vagy dalt nagyon mérgesen, szomorúan, ijedten, vidáman, harciasan, álmodozóan stb. mondjuk, ill. énekeljük. Kártyákat (érzelmeket fejeznek ki) helyezek el a szőnyegre, a dal eléneklése után fel kell emelni a dalnak megfelelő kártyát.

IV. ZENESZERETETRE VALÓ NEVELÉS

IV. 1. A jó óvónő tulajdonságai, szerepe, személyisége

Törzsök Béla szavait idézem a példaértékű pedagógus személyiségére vonatkozóan: „Napjainkban, a zene erkölcsiségének világméretű fellazulása idején is mondjuk ki bátran: nem nevelhet jó lelkiismerettel a zene megszerettetésére az a pedagógus, akinek selejtes zenével tele a szíve, és maga sem ismeri a nemes zene szépségeit, a remekművek borzongató élményét és a nyomukra járó lelki telítettség felemelő érzését. Ezért a gyermek iránti felelősség önvizsgálatra kötelez.”

A óvónőszemélyisége nagy hatással van a zenei tevékenységre,annak kapcsolatteremtő képessége, személyiségformáló, fejlesztő hatása: „A jó nevelői légkör, az óvónő és a gyermek közvetlen kapcsolata lehetőséget ad a zenei érdeklődésre, aktivitás kibontakoztatására.”

Az óvónő hangszíne, mozdulatai, mint tükörben jelennek meg a gyermekek viselkedésében, szavaiban, hanglejtésében.

Legalább egy hangszeren játsszon (hegedű, furulya) az ötfokú metallofont helyesen használja.

Dalanyag: kb. 150 – 200 gyermekdal, 20- 30 mondóka, játékkal együtt, 50 – 60 zenehallgatásra alkalmas dal, 15- 20 – hangszeren is jól tudott zenei szemelvény.

Az óvodapedagógus tulajdonságait a zenei foglalkozás vezetésének követelményeinek szempontjából három (Balogh Mária és Czikó Gabriella, 2000) csoportba oszthatjuk:

Általános emberi tulajdonságok

Az óvónő jól felkészült legyen, hogy minél több zenei élményt tudjon nyújtani a gyerekeknek. A legfontosabb, hogy ő maga is szeressen énekelni, zenélni, kisgyermek számára az pedagógus egy modell: „A kisgyermekek nem azt teszi, amit a felnőttek mondanak nekik, hanem inkább olyasmit, amit a felnőtteknél látnak cselekedni.”A jó modell szerephez fontos a megfelelő hitelesség. Ezek a tett és az érzelmek egységét jelentik, mind gondolati, mind a mindennapi tevékenység területén. A pedagógus forduljon a gyerekekhez szeretettel, legyen rendszerető, mindig legyen igazságos, kerülje a részlehajlást.

A zenei képzettség feltételei

Az óvodai zenei nevelés sikerének fontos kulcsa a megfelelően képzett pedagógus, akinek szívügye a nevelés, mert:

− „A zenei köznevelés ma már tisztára tanerők kérdése.” (Kodály, 2007. 164. o.).

− „Zenében is pótolhatatlan az óvó munkája.” (Kodály, 2007. 94. o.).

− „Az iskolai gyermekkarokkal való behatóbb foglalkozásom után világos lett előttem, hogy elmaradottságunk oka nem a dalosok képességében, hanem vezetőikben keresendő.” (Kodály,2007. 203. o.).

− „Az iskolában majd akkor lesz jó zenetanítás, ha előbb jó tanárokat nevelünk.” (Kodály, 2007. 198. o.).

Az óvónőre felelősség hárul, hiszen egyéltreelvetheti a magot a kis növendékekben, de ugyanakkor el is idegenítheti a zenét a felnövekvőnemzedékektől a rossztanár.

− „Fel kell világosítani az óvónőket: mekkora felelősség van rajtuk, mily súlyosan megkárosítják emberségben és magyarságában a gyermeket, ha rossz dallal tartják. … Egy-két rövid továbbképző tanfolyammal még nem lehet önálló életre nevelni. Intézményesen biztosítani kellene minden óvónő állandó továbbképzését, míg magától értetődő, folytonos önképzéssé nem válik. Meg kell velük értetni: nem pusztán csinossági kérdés, hogy valamivel jobb dalokat énekeltessenek, hanem létkérdés.” (Kodály, 2007. 110. o.).

−„… fel kell világosítani őket, arról is, hogy nem szabad a kicsinyek lelkébe zenei gyomot ültetni. Vagyis: zenei nevelésünket odáig kell mélyíteni, hogy megkülönböztessék a gyomot a nemes növénytől.”(Kodály, 2007. 113. o.).

− „Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. […] De a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét.” (Kodály, 2007. 43. o.).

− „Mostanában napirenden vannak a különféle gyorstalpaló tanfolyamok, ahol karvezetőket képeznek az üzemi kórusok számára. […] de hát a zene is élet. Meglehet, hogy kivételes rátermettség, némi gyakorlat és egy kevéske tanulás az átmeneti időre elfogadható karvezetőket teremt. De komoly feladatokra csak komoly képzettségűszakember vállalkozhatik. A munkásságnak ki kell tartania amellett, hogy neki a legjobb karvezetőéppen elég jó. Csak így érhet el olyan célt, amelyért küzdeni érdemes.” (Kodály, 2007. 205. o.).

Az óvónőnek legyen széles körű ismeret, fejlessze szaktudását, kísérje figyelemmel a szakirodalmat, legyen nyitott az új anyagra.„Ne bízzanak olyan tanárban, aki csak arra akar tanítani, amit ő tanult, aki nem akarja saját neveltetése hibáit tanítványában kiküszöbölni, aki nem hirdeti: tanulj fiam, légy okosabb apádnál. A tanár pedig távolítsa el azt a növendéket, aki nem képes vagy nem akar kellőképpen haladni. Minőségi többtermelés: ez legyen itt is a cél.” (Kodály, 2007.220. o.).A„minőségi többtermelést” áldozatos munkával érhetjük el: „Nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglete az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg. (Kodály, 2007. 45. o.).

„Intézményesen biztosítani kellene minden óvónő állandó továbbképzését, míg magától értetődő, folyamatos önképzéssé nem válik”. (Kodály, 1958. 34. o.)

A pedagógiai munka minősége

Az óvónő nemcsak tanít, hanem nevel is. Ismernie kell a gyermeklélektant, figyelemmel kell kísérnie a gyermek fejlődését. Az egyénre szabott tevékenységlehetőségek megteremtésével sikerélményhez juttatja a gyermeket, elősegíti pozitív énképének, önbizalmának kialakulását, megerősödését. Tudja: a tanulás jutalma a felfedezés izgalma, a megismerés öröme. Növendékeit az életre készíti fel.

A jó pedagógus meghatározása: „magasrendű, bonyolult munkához mégis csak több éves, sokoldalú tanulmány és kiművelt ízlés szükséges. Ahol ilyen akad, csodát tud tenni a kicsinyekkel, zenében is. A gyermek mindent megtanul, ha van, aki tanítani tudja.” (Kodály, 1958.42.o. )

IV. 2. Miért énekeljünk?Mit énekelünk?

A „miért is énekeljünk?” – kérdésre Kodály Zoltán szavait hívom segítségül:„Az óvónő nemcsak dalokat tanít, hanem az óvodáskorú gyermek első zenei művelője… a 3-6 éves gyermek zenei benyomásai életre szólóak, amit akkor beléje oltanak, élete fogytáig nem feledi…ha az alap hibás, sohasem állt szilárd talajon a felnőtt ember zenei biztonsága – csak a módszeresen végzett zenei munka adhat jó alapot.”

A mindennapi éneklés, mondókázás, zenei játékok beépítésével a gyermek személyiségének igen fontos tulajdonságai formálódnak észrevétlenül, csupán az intenzív érzelmi- fizikai és értelmi kapcsolat révén. Hatással van alkalmazkodó-, együttműködő-képességére, nyitottá válik az új, ismeretlen befogadására és a folyamatos megújulásra. Fejleszti a gyermek önszabályzó képességét, motiválja a közös játékban való részvételre, fegyelemre szoktatja –ami a játék kibontakoztatásának feltétele, lételeme. Nem retten meg az új helyzetekben, kapcsolatot tud teremteni felnőttel és gyerekekkel egyaránt, megtalálja a kapcsolatban a helyét. Kreatív, új információkat befogadó, hatékony problémamegoldó lesz.

A szülői ház, a bölcsőde és az óvoda feladata, hogy az gyermeket korán, tervszerűen fejlessze, és érdeklődővé tegye a zene iránt. Az óvónő felelőssége nem mellékes a zenehallgatóvá nevelés során. Ahogy Kodály fogalmaz: „Az értelem első hajnalhasadását, a gondolat első megnyilatkozási formáit már fel kell használni a nevelőnek […], a zenei hallásra való nevelés csak ezzel a korán meginduló, alapos munkával válhat eredményessé.” (Kodály, 1941.90.o.)

Az óvónőnek a zenei nevelésre magyar néphagyományokból kell kiindulnia, a nyelv és a dallam itt tökéletes egységet alkot.Az egyszerű dalokon keresztül juthatunk el a világirodalom remekeihez, de a legegyszerűbb dal is legyenművészi értékű,amit a gyermekeknek bemutatunk.„Kodály zenét művelő, zenét élvező és értő magyar közösséget akart kiművelni. Ezért tartotta szükségesnek a zenei nevelést már kisgyermekkortól kezdeni, és folyatatni egészen a felnőtté válásig.”(Forrai, 1993.12. o.)

Az iskolai zenei nevelés legalább annyira fontos, mint a csecsemőkorban vagy azóvodában: „Minden gyermek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kis kulcsot, amellyel, ha őakarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.” (Kodály,2007. 73. o.). „Ha a legfogékonyabb korban, a hatodik és tizenhatodik év közt egyszersem járja át a gyermeket a nagy zeneéltetőárama: akkor később már alig fog rajta. Sokszoregyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének.” (Kodály, 2007. 39. o.).

Az iskolai zenei nevelés ugyanis nem csak a zenére nevel: „… a zene nemcsak zenére tanít. Ezek a gyermekek jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarabb olvasnak folyékonyan, mert a mondatban érzik, éreztetik az összefüggőzenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat… A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik. Végül. Nőa gyermek önérzete, valamit tud, amit a felnőttek sem kicsinyelnek, vagy éppen nem is tudnak… A gyermek emberi fejlődésének nincs ennél hatásosabb eszköze.” (Kodály, 2007. 305. o.).

Mit énekeljünk?

„ A zenei nevelés területén is válogatni kell. Csak a művészi értékű zenei anyag nevel igazán, mert a fogékony korban terjesztett zenei gyomot nehéz kiirtani.”(Forrai, 1991, 17.o.)

hiteles forrásból

Kodály így vélekedik a Zene az óvodában című előadásában: „Maxima debetur puero reveretia. Szentnek kell tartanunk a gyermek érintetlen lelkét; amit abba ültetünk, minden próbát kiálljon. Ha rosszat ültetünk bele, megmételyezzük egész életére.” (Kodály, 2007.105. o.).

ölbeli játékok

népi gyermekdalok

énekes játékok

Az énekes gyermekjátékokat Kodály különösen fontosnak tartotta az óvodások, kisiskolások zenei nevelésében: „A mai gyermek koravénsége ellen nincs jobb orvosság. Nálunk az óvodából kinőtt gyermek sem igen tartja magához valónak a játékot. Ne hagyjuk annyiban. Bátorítsuk fel a nagyobbakat is: ne restelljék, ha kedvük telik benne. Minél hosszabb a gyermekkor, annál harmonikusabb és boldogabb lesz a felnőtt élete.” (Kodály,2007. 63. o.).

népdalok, néptánc, népi gyermekjáték

kortárs művészeti alkotások

zenehallgatási anyag megfelelő választása

A „tiszta forrásból” jelmondat itt is „aranyszabályként” érvényesül. Tekintettel kell lennünk a kisgyermek hangterjedelmére. Tisztán, könnyedén akkor énekelhetnek, ha életkornak megfelelő dalt választunk. A Kodály Zoltán Kis emberek dalaikiadvány50 dallam szekszt hangterjedelemben, amely pentatónián alapul és követi a szövegek jellegét kivétel nélkül alkalmazható az óvodai oktatásban. A Forrai Katalin Ének az óvodábankiadványt az óvónők „bibliájának” tekintem.

A magyar zenepedagógia atyját, Kodály Zoltánt idézem : „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melybe csak a zene világít be.” (Kodály,1964. 156. o.)

Munkám során nem feledkezhetek meg Kodály Zoltán 1956-ban írt intelméről, miszerint: „csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország".

IV. 3. Az óvodás gyermek zenei fejlődés

A kisgyermek három éve korában egy sor, különböző mértékben fejlődött képességgel érkezik az óvodába. Ezeknek a szintjét a kisgyermek testi és szellemi fejletsége és az addig szerzett ismeretek határozzák meg.

A gyermekek általában három évet töltenek az óvodában, ezt a három évet a nevelés és az oktatás egységes folyamatának kell tekintenünk. A korszerű óvodai oktatás arra törekedik, hogy a gyermek ismereteit ne csak verbálisan, elvontan, hanem cselekvő és gondolkodó tevékenység útján szerezze meg. Az óvodai zenei nevelésben ez az éneklésen és a közvetlen élményen alapuló ismeretszerzést jelenti.

A kiscsoportosok az év végére már önként vesznek részt a közös éneklésben. Az óvónő segítségével csoportosan együtt énekelnek, az egyvonalas c és h között. Éneklés közben a csoport tempója egyöntetű, játékos mozdulataik is egyszerre történnek. A kiscsoport számára előírt tananyagot amennyire lehetséges tisztán és biztosan képesek énekelni. A mondókákat nagyon kedveli, amelyet ízlésesen kiemelt hangsúllyal, a természetes beszéd hanglejtésének megfelelően mondják. A magas és a mély hangokat felismerik. Az óvónő énekes vagy hangszeres előadására képesek néhány percig figyelni.

A középső csoportosok közös tevékenységén már bizonyos fokú biztonság tapasztalható. Énekesük középes hangerővel, tisztán szól az egyvonalas és kétvonalas c között. A szövegmondás egyre tisztább. Játékos mozdulataik ritmikusak és esztétikusak A tanult anyagot teljes biztonsággal tudják előadni az óvónői kezdés után, egy kis segítséggel önállóan is. Az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát egyénileg is hangoztatják. Ritmushangszerük a dob és a triangulum.

A nagycsoportosok zenei tevékenysége mindinkább tudatossá, önállóvá válnak. A feladatokat igyekszenek önállóan elvégezni. Énekesükben megjeleni a dal jellegének e kifejezése. A hangterjedelem az egyvonalas c és a kétvonalas d között mozog. Már önállóan el tudják kezdeni az dalokat, azok egyénileg és csoportosan is tisztán szólnak, jó szövegkiejtéssel. Önként, örömmel énekelnek, a játékot maguk szervezik, önállóan játsszák. Az önálló dallamalkotásra is képesek a maga és mások szórakoztatására. A réztányér használatára képesek. Egyszerű körjátékokat kezdeményeznek. A gyermek ízlése, igényessége megnyilvánul a dal választásában. Szívesen és figyelmesen hallgatnak néhány perces muzsikát. Az óvodás gyermek improvizálása tanult elemekből áll össze (pl. ismert dallamra vagy ritmusára új szövegszótagokat igazít).

IV. 4. Az óvodai zenei nevelés kapcsolatai más nevelési területekkel

Az óvodai zenei nevelés gazdag anyaga lehetőséget nyújt arra, hogy bármely tevékenységet változatosan, érdeklődést felkeltően tudjuk megszervezni a gyerekeknek. Az alábbiakban bemutatom az óvodás gyermeknél a zenéhez kapcsolódó nevelési területeket valamint a nevelési területek hatását az óvodás gyermekre.

Az óvodás gyermeknél a zenéhez kapcsolódó nevelési területek:

anyanyelvi nevelés

esztétikai nevelés

értelmi nevelés

erkölcsi nevelés

testi nevelés

A zenei nevelésnek fontos szerepe van az anyanyelvi nevelésben, így szoros kapcsoltban áll az irodalommal. A beszédelsajátítás korai szakaszában fontos szerepe van a mondókáknak és a rövid gyerekdaloknak, hatással vannak beszédre, a szép kiejtésre, a szókincs bővülésére és az alkotókedvre. A mondókák hangsúlyos tagolt gyakorlásával előkészítjük a szótagolást. Bizonyos beszédhibák javíthatók énekléssel, ezen a téren az énektanítás segítőtársa az anyanyelvi nevelésnek. A dalok egyenletes lüktetetése hozzájárul a folyamatos beszéd kialakulásához. A mondókákban, dalokban előforduló új szavak, kifejezések bővítik az óvodás gyermek szókincsét.

Az esztétikai neveléssel a valóság megismerését, a szép felismerését és megszerettetését, a szép igényének kialakítását alapozzuk meg.Az óvodás gyermekkel megismertetjük az értékes zenét, meg kell tanítani neki, hogy az előadásbanés a zenehallatában önmagával és másokkal szemben igényes legyen. Segítséget nyújt a képzőművészeti nevelésnek, hozzájárul az ábrázoló foglalkozásokon szükséges szín- ritmus- formaérzék kialakításához. A rajzokat viszont felhasználhatjuk zenei elemek, az énekszövegek tartalmának szemléltetésére. Az esztétikai neveléssel megalapozzuk zenei ízlésüket, elmélyítjük érzelmi életüket, fejlesztjük alkotóképességüket, készségeiket és szokásaikat.

Az értelmi nevelés a zenei kultúra átadás folyamatában, a sokszínű tevékenységeken keresztül, elsősorban a gyerekek szabad játéka által valósul meg. A ritmusképző és hallásfejlesztő gyakorlatok, a zenetanulás, a közös éneklés és játék, ezek gyakorlása és az ismétlések, valamint a zenehallgatás lehetővé teszi a gyermek érzékelésének, észlelésének, figyelmének, emlékezetének, képzeletének és gondolkodásának fejlődését.

A szép előadásmód és mozgás elsajátítása esztétikussá teszi a kisgyermek egyéni és közösségi magatartását (erkölcsi nevelés). A szabályok betartása önfegyelmet, akaratot, pontosságot, állhatatosságot követel. A közös énekléssel egymásra figyelnek, az egyéni célok összhangba kerülnek a közösség céljaival. A közös éneklés fegyelemre, becsületre, kötelességre, lelkiismeretességre kötelez. Zenei anyanyelvének elsajátításán keresztül meg tanulja becsülni nemzetének kulturális értékeit.

A testi nevelés során fejlődik a gyerekek egyensúlyérzékük („Az egyensúlyérzék fejlesztésére külön figyelmet kell szentelni, mivel kialakulása 6-7 éves korra már befejeződik. Ez azt jelenti, hogy a későbbiekben e készség rendkívüli többletmunkával is csak sekély mértékben fejleszthető. Kialakulása és fejlődése szoros kapcsolatban áll a ritmus érzékeltetésével. Ahhoz, hogy ráérezzenek a mozgás ritmusára, az egyensúlyérzék bizonyos fejlettsége szükséges, ugyanakkor ezt a ritmikus mozgás erősíti és fejleszti” (Nagy Balázsné, 2008.281.o.).) harmonikus, koordinált, esztétikus, ritmikus mozgásuk. A ritmus fellelhető minden testnevelési gyakorlatban, a gyerekek nagyon szeretik a zenére történő mozgást, tornát. A tornagyakorlatokat párosíthatjuk mondókázással, amit mozgással kísérhetünk. „Saját testünk ismerete elsődlegesen fontos a tekintetben, hogy el tudjuk helyezni magunkat a világban. A dalokon, mondókákon keresztül fejlesztjük a testsémát is. Sok olyan dalt ismerünk, amelyek segítségével a testrészeket megtanulhatják a gyerekek (has, láb, kar), olyanokat is ahol egy-egy testrész részeit sajátítják el: pl arc részei, ujjak. Az érintés, érintgetés, mozgatás, a testrészek megnevezése által határolja el a gyermek önnön testrészét a külvilágtól. A jobb és bal elkülönült érzete, vagyis a kezesség elsajátítása, szintén a mondókák, dalok és a hozzájuk kapcsolódó mozgás segítségével lehetséges”(Szedlacsek, 2013). A kisgyermekutánzással„lemásolja”.Az éneklés megköveteli a szabályos levegővételt, ez kihat a szívműködésre a vérkeringésre, így a test életműködéseire. Az érzékszervek közül elsősorban a hallószerv fejlődésére hat a zenei tevékenység. A testi nevelés feladata a testi képességek és a természetes mozgásformák kialakítása, a munkabírás és az ellenálló képesség fokozása. „A zene elemei külön-külön is értékes nevelő eszközök. A ritmus figyelmet, koncentrációt, határozottságot, beidegző képességet fejleszt. A dallam az érzés világát nyitja meg. Az erőfokok váltása, a hangszín: hallószervünk élesítője. Az ének végül oly sokoldalú testi működés,hogy testnevelő hatása is felmérhetetlen — ha tán valakinek a léleknevelés nem volna fontos. Egészségi haszna közismert."(Kodály,1941. 3. o.)

IV.5. Az ének, a zene gyermekre gyakorolt hatása

Köztudott, hogy minden anya ösztönösösen tudja, hogy jót tesz a gyerekének, ha énekel, mondókázik a gyerekének, a zene ugyanis nagymértékben hozzájárul a ritmusérzék kialakulásához, a szépérzék kialakulásához és a beszédtanuláshoz. A kisgyermekekben sokkal kevesebb a gátlás, mint bennünk felnőttekben. A kisgyermekekben erősen él a zene iránti szenvedély. Fontos, hogy a gyermekben ne törjük le a lelkesedést.

Hegedűsné Tóth Zsuzsanna vallja: „… a zenei nevelés nélkülözhetetlen a gyermekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez hatékonyan képes hozzájárulni az egyén általános tanulási teljesítményének eredményességéhez és kedvezően befolyásolja a szocializációt”. A hatvanas- hetvenes években számos tudományos kutatást végeztek.(Barkóczi Ilona – Pléh Csaba, dr. Eiben Ottó, Kokas Klára, Laczkó Zoltán és Szakácsné Vida Mária), mégis évtizedek óta folyamatosan csökken a zenei nevelés szerepe, mind a felnövekvő nemzedék zenei kultúrájának formálása, mind a zenei képességek fejlesztésének terén.

Kodály Zoltán a következőképpen fogalmaz a zene személyiségformáló hatásáról: „a zenével nemcsak zenét tanulunk… Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi, lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat… egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részt… Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti a csirájában minden emberben meglévő zeneérzéket, s ezzel megadja a zenei műveltség alapját, amivel azután szebbé, gazdagabbá teheti egész életét.” (Kodály,1964. 304. o.)

A zenei kultúra nemcsak az egyének életére van hatással, de egy egész nemzet számára fontos: „A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.” (Kodály, 2007, 50. o.). A zene az egész emberiség számára fontos „erő”: „Mert mi más a zene hivatása, mint a világegyetem harmóniáját tükrözni és hirdetni az embereknek, hogy megtanuljanak beilleszkedni.” (Kodály, 2007. 257. o.).

Az óvodai nevelésem során igyekszem nap mint nap minden mozzanatra megfelelő dalokat bevezetni, pl. mosdóba való induláskor: Gyerekek, gyerekeksortjába, Piszkos a kezem; mesehallgatás előtt: Mese, mese mátka, rendrakáskor: Játékot a helyére,Dolgozni szaporán;étkezéskor: Jövel Jézus, Aki ételt… elalvás előtt: Édes álmot. Szem előtt kell tartani az életkori sajátosságokat, a megfelelő minőségi és mennyiségi zenei anyagot, ami fejlesztő hatással van a kisgyermek számára.

5. 1. Érzelmi és szociális képességek fejlődése

Harmat László a következőképpen vélekedik a zenei nevelés érzelmi hatásáról: „Humánetológiai vizsgálatok ennek kapcsán nagyon fontos összefüggéseket tártak fel számunkra. Az ének, a zene és a tánc már az őskortól kezdve fontos szerepet töltött be a közösség életében. Szükségszerűen alakult egy sor olyan élettani és viselkedésszintű mechanizmus, amelynek az a feladat, hogy az egy csoportba tartozó egyének viselkedését tudatos vagy tudatalatti eszközökkel összehangolja. Az érzelmi szabályozásnak fontos vonatkozása a szinkronizációs funkció. A közös munka nem képzelhető el, csak úgy, ha a szükséges feladatok elvégzése előtt valamiféle közös érzelmi állapot már kialakult.” (Harmat, 2003.2. o.)

A zene erőteljes hatással van a gyermek általános fejlődésére.A zene mindig közvetlen érzelmeket kelt, befolyásolja és motiválja a gyermek cselekedeteit. A hangmagasság, ritmus és mozgás fizikai ingerek, mégis összhatásukban, a szöveg játékos, többnyire szimbolikus értelmét is hozzátéve, lelki jelenséggé, pozitív viszonyulássá, örömmé válik. A népi gyermekjátékokban a különböző szerepekkel való azonosulás, a szerepvállalás színessé teszi a gyermekek érzelemvilágát.Ha nem is érti mindig a szöveget, átérzi annak hangulatát: szomorúságát, játékosságát, humorát.

A gyermek énképének, identitásának alakításában is nagy szerepe van az éneklésnek és a zenének. A népi játékok, népdalok, a magyarságukról szóló dalok, mondókák már 3 – 7 éves korban megalapozzák a nemzeti öntudatot.

A zene a közösségi érzés, az összetartozás, a szeretet érzésének fejlesztésében is rendkívül fontos szerepet tölt be.

A zenei nevelés hozzájárul a kisgyermek akarati jellembeli tulajdonságainak fejlesztéséhez. A zenei tevékenységek türelmet, kitartást, fegyelmet követelnek a gyermektől, elősegítik a szabálytudat, az együttműködési képesség alakulását.

Az esztétikai érzék fejlődésére, az esztétikai érzelmek kialakulására nagy hatással van a zene.

Fejleszti a gyermek kreativitását, alkotókészségét, a gyermek dallamot, ritmust, szabályokat találhat ki a mondókához, vershez, énekes beszélgetéshez, meséhez. Mindezek hozzájárulhatnak a gyermek önkifejezéséhez.

Csépe Valéria (2010) kutatóprofesszor írja: „A zene azonban nem csupán egyfajta agyfényesítő. Erőteljesen hat az érzelmekre, a mozgásfejlődésre, az ének mintegy húzza a nyelvi fejlődést. Az együtténeklés, az énekkel, mozgással kísért ringatók, döcögtetők az anyagyerek kapcsolatnak is legalább olyan jót tesznek, mint a közös játék, s az esti mese.”

5.2. Értelmi képességek fejlődése

Értelmi fejlődésükre is serkentő hatást gyakorolunk a zenei nevelés során.

A kisgyermek megfigyeli és pontosan elsajátítja a szöveget, dallamot, a mozgást, érzékeli a dallamfordulatot, a hangszínt, a hangerőt, a tempó közötti azonosságokat, különbözőségeket, mindezekkel fejlődik megfigyelőképességük.

Forrai Katalin szerint az elvont gondolkodás, a fogalmak megértése áttevődik a képzeletre, a belső képekre és a megérzésre. Ezzel magyarázható az is például, hogy beszélünk a dal elejéről, végéről, ami térbeli elképzelést igényel, de azt a gyermek kottában leírva még sohasem látta, mégis megérzi, hol van a dal eleje, vége.

A dalok és játékok megtanulása a gyermekek emlékezetét is fejleszti. A dallamfelismerő játékok serkentik az emlékezetet. Dallammal megtanult szöveget könnyebb felidézni.

. Minél több dalt tanul, annál jobban fejlődik az emlékezete.

A népi gyermekjátékokban nemcsak a szöveget és dallamot kell megjegyezniük, hanem a játékszabályokat, a hozzá tartozó mozgásokat, de azt is meg kell jegyezniük, hogy ki az a csoporttársuk, akire még nem került sor a játék során.

A képzelet fejlődése is alapvető változás, ami többek között az ének-zeneifoglalkozásoknak köszönhető. A gyermek a már meglévő tapasztalatok emlékeiből rak össze újszerű, sokszor a valóságtól eltérő képet. A játékhelyzetekből fakadó szerep közben átéli azt, mintha valós lenne.

,,Minél fogékonyabb és színesebb a gyermek képzelete, annál nagyobb örömötszerez neki a megszemélyesítés. A zenehallgatás közben saját élményei alapján minden gyermeknél más képzettársítás jelenik meg. A képzelet színessége nélkül nincs művészi átélés, csak a hangingerek tárgyilagos érzékelése, észlelése. Fantázia nélkül a zenéből elmarad az összefüggés, az arány, a dinamika szépségének és harmóniájának élvezete.”(Forrai,1993. 13. o.)

Fejlődik beszéde, beszédértése, beszédkészsége, beszédtempója. Gazdagodik szókincse, kifejezőkészsége, beszédtechnikája, artikulációja, légzéstechnikája, a hangok helyes kiejtése és a ritmikus szótagolás technikája.

5.3. Testi képességek fejlődése

Kokas Klára zenepedagógus, munkásságát szentelte annak, hogy „kibontakoztassa a mindenkiben benne rejlő tehetséget” – egyik kutatásának beszámolójában ezt olvashatjuk: „A zenét nem csupán hallószervünkön keresztül érzékeljük. A hanghullámot egész testünket érik. A zene érzékelésében a test egésze vesz részt, függetlenül attól, hogy külsőleg látható mozgással reagál –e, vagy sem”(Kokas,1980. 8. o.).

Kiscsoportban még bizonytalan a gyerekek járása, fokozatosan fejlődik, egyre harmonikusabbá válik. A kisgyermek mozgáskoordinációs képessége, az egyensúlyérzéke, helyzetérzékelése, téri tájékozódó képessége a mozgásos énekes –zenés, táncos tevékenységek közben fejlődik.

Az énekes- mozgásos tevékenységek során erősödik izomzatuk, ízületük. Javul a testtartásuk, az esztétikus mozgáshoz szoktatják, fejlődik a térbeli orientációjuk: kör közepén állni; az irányok: jobb, bal; a körön belül vagy kívül járó körrel ellentétes irányba halad. „ Az ének végül oly sokoldalú testi működés, hogy testnevelő hatása is felmérhetetlen…” (Kodály, 1958, 6.o.)

V. KUTATÁS

V.1. A KUTATÁS BEMUTATÁSA

V.1.1.A kutatás célja

Célkitűzésem bebizonyítani önmagam és a nevelési gyakorlat számára, hogy a rendszeres zenei képességek fejlesztésével zenét értő és szerető, egészséges lelkű, kulturált, boldog gyerekek nevelése, akik az iskolába lépéskor megfelelnek az előkészítő osztály zenei követelményének. Az életkor és egyéni sajátosságok figyelembe vételével, a gyermekek nyugodt, élmény gazdag, harmonikus fejlődésének elősegítése a „magasabb rendű érzelmek”kibontakoztatásával. Ehhez nélkülözhetetlen a felszabadult alkotó légkör, a közös éneklés és zenehallgatás örömteli megélése, a játékosság, a zenei élményt gátló feszültségek feloldása, gazdag érzelmi hatást nyújtó óvodai környezet, valamint a gyerekek és az óvónő közötti meghitt, kölcsönös szeretetre épülő nyugodt légkör. Nagy Jenőné (2002) szavaival vallom: „Sokoldalú képességfejlesztés segítségével a személyiség fejlődésének biztosítása, elősegítése”.

Az óvodáskori hatékony fejlesztés folyamatát szem előtt tartva először feltérképezem minden gyermek tudásszintjét, utána minden gyermek fejlesztését a saját szintjéről indítom, és a fejlesztés menetét a gyermek késségéhez ütemezem.

V.1.2.Akutatás hipotézisei

1. Feltételezem, hogy attól függetlenül, hogy a gyermek milyen zenei háttérrel rendelkezik, ha az ének-zene tanítása nap, mint nap jelen van az óvodai oktatásában, akkor látható eredményeket érünk el a zenei készségek, képességek fejlesztésében.

2. Feltételezem, hogy a zenei fejlesztőprogram hatására valamint a zenéhez kapcsolódó nevelési területek sokszínűségével sikerül kellőképpen felkészülni az általános iskolai ének- zenei nevelés előkészítésére.

3. Feltételezem, hogy a beavatkozás után a kísérleti csoportban résztvevő óvodások fejlettebb zenei készséggel, képességgel rendelkeznek, mint a kontroll csoportban szereplő társaik.

V.1.3. A kutatási desing

Kutatásomat az „ismételt mérés” módszerre alapozom, amellyel az óvodai zenei nevelés fontosságát mértem. Három próbát alkalmaztam a mérések során: felmértem a gyerekek ritmusérzékét, a zenei hallásukat és a zenei alkotókészségüket. Beavatkozást kilenc alkalommal végezem a kísérleti csoportban zajló alkotó, cselekedtető pedagógiai programmal.

Kutatási terv

Kutatásombanháromfőszakaszkülöníthetőel:

I. szakasz: A kísérletiéskontroll-csoporttudásszintjénekfelmérése (PRETESZT)

II.szakasz: A kísérleticsoportrészéreformatívoktatástervszerűsítése. A fejlesztésáltalarrakeresem a választ, hogy a zeneiképességekközül a ritmusérzék,a hallásfejlesztésvalamint a zenei alkotókészség, hogyanjárulnakhozzáaziskolábalépőkisgyermekzeneineveléséhez. (BEAVATKOZÁS).

III.szakasz: A kísérletiéskontrollcsoportismételtfelmérése. A kísérleticsoportbanfelmérem, hogymilyenmértékbenfejlődött ritmusérzékük, hallásuk és a zenei alkotókészségük. A felmért eredményeket összehasonlítom a kontroll-csoportismeretszintjével, akiknemvettekrészt a fejlesztőprogramban (POSZTTESZT).

V. 1.4. A vizsgált populáció bemutatása

Az általam felsorolt hipozétisiem beigazolásához két csoportban végeztem kutatást 2014-2015-ös tanévben. Először kiválasztottam a vizsgálatba bevont kísérleti gyerekcsoportot, saját csoportomat, marosvásárhelyi 6-os NapköziotthonCsodaország csoportját. A csoportom 29 öt- hat éves gyerekekből tevődik össze, de a kísérleti csoportban csak 18 gyereket vontam be. Kontroll csoport ugyancsak a marosvásárhelyi 6-os Napköziotthon (Szivárvány csoport) azonos életkorú csoportját választottam, ugyancsak 18 gyerekkel. A gyerekek száma a következőképpen oszlik meg 5 évesek közé 7-7 fő tartozik (4 lány és 3 fiú), a 6 évesek közé 11 -11 fő (7 lány és 4 fiú). Októberben felmértem az előzetes tudásszintet mindkét csoportban, a beavatkozást csak a kísérleti csoporttal végeztem el kilenc alaklommal, májusban ismét felmértem mindet csoport tudásszintjét. A mintába tizenegy-tizenegy lány és hét-hét fiú került. Az év elején és az év végén végzett méréseket mértem össze, valamint a beavatkozás eredményét vizsgáltam.Az így kialakított kontrollpárok teljesítményét hasonlítottam össze. Az év elején és az év végén felvett teszteredményeit néztem meg önmagukhoz és a kontrollpárhoz mért eredmények alapján.

V.1.5. A kutatás mozzanatai

A kutatáshoz szükséges eszközöket, eljárásokat és módszereket a tananyag tartalmának megfelelően válogattam össze, amely az egész évi munkámat tartalmazza. A kutatást játékos tevékenységbe beépítve végeztem. Mindhárom próba esetén játékos tevékenységet szerveztem. Minden gyereket külön mértem fel.

A ritmusérzék felméréseegy próbából áll, amelyen minden gyereke egy önállóan választott mondóka, dal ritmusát mutatja be. A tanult mondókák, dalok reprodukálása által.

A zenei hallásuk felmérésezenei tevékenység közben történik, amely a nevelő részéről alapos megfigyelést igényel.

A zenei alkotóképesség felmérésére a gyerekekkel egy képről vagy képsorról énekelve beszélgetni játék.

A zenei készségek fejletségi szintjének a megállapításakor (PRETESZT), illetve a formatív oktatás után is (POSZTTESZT) értékelem a gyereket. A kitűnő 5 pont, a nagyon jó válaszra 4 pont, a jó válaszra 3 pont, az elégséges válaszra 2 pont, az elégtelenre 1 pontot adok.

V.1.6. A kutatás eredményeinek értelmezése

A kísérleti csoport eredményei

A kontrol csoport eredményei

A kísérleti és a kontroll csoport posztteszt eredményeinek összevetése

VI. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

IRODALOMJEGYZÉK

Babik Ildikó (2oo3): Zenei játékok óvodások számára, Ovizuál Kreatív Műhely, Budapest

Balogh Mária – Czikó Gabriella (2ooo): Az óvodai zenei nevelés módszertan. ????Kiadó, Losonc

dr. Balázsné Szűcs Judit (2005): Barangolás a zene világában,  Ovizuál Kreatív Műhely Továbbképző Központ, Könyvkiadó, Budapest

dr. Balázsné Szűcs Judit (1998) – SzaitznéGregorits Judit Anna: Szabadon játékosan örömmel, SZORT BT, Budapest

Böhm László (1990): Zenei műszótár, EditioMusica, Budapest

B. Méhes Vera (1982): Az óvónő és az óvodai játék, Tankönyvkiadó, Budapest

Csuka Tímea (2010): Zeneovi, CENTRAL PRESS, Buzsák

Diener – Kerecsényi – Vargha – Forrai (1973): Ének – zene az óvodában, Tankönyvkiadó, Budapest

Falvay Károly (1990): Ritmikus mozgás, énekes játék, OPI, Budapest

Forrai Katalin (1993): Ének az óvodában, Zeneműkiadó, Budapest

Forrai Katalin (1994): Ének a bölcsődében, Hetedik kiadás. EditioMusica, Budapest

Harmat László (2003): Kutatások a zenei nevelés hatásáról a gyermek személyiségfejlődésében, In.:Tanító. XLI.évf.. Szeptember, 7. szám.

Kovács Barbara (2002): A zenei fejlesztő játékokról, Novum Kiadó, Budapest

Kodály Zoltán (1964): Visszatekintés I-II-III, Zeneműkiadó, Budapest

Kodály Zoltán (1995): Kis emberek dali, Zeneműkiadó, Budapest

Kodály Zoltán (1954): A zene mindenkié; Zeneműkiadó, Budapest

Kodály Zoltán (1958): Zene az óvodában, Zeneműkiadó, Budapest

Kodály Zoltán (szerk. Bónis Ferenc), (1982): „Zene az óvodában”, 1941-1957,  in Kodály Zoltán, Visszatekintés, I., Zeneműkiadó, Budapest 93.

Kodály Zoltán (szerk. Bónis Ferenc), (1982): „Mire való a zenei önképzőkör?”, 1944 in Kodály Zoltán, Visszatekintés, I., Zeneműkiadó, Budapest 156

Kodály Zoltán (1941): Zene az óvodában. Különlenyomata Magyar Zenei Szemle1941. márciusi számából, Budapest

Kodály Zoltán (2007): Visszatekintés I. kötet (szerk. Bónis Ferenc), Argumentum Kiadó, Budapest.

Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel, Zeneműkiadó, Budapest

Kokas Klára (1980): Gyermekek originális kifejezési formái zenéhez, Kodály Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét

dr. Kokas Klára (1992): A zene felemeli kezeimet, Akadémia Kiadó, Budapest

Komáromi Lajosné (2006): A játék természetes örömével, Antológia Kiadó, Lakitelek

Komáromi Lajosné (2012): Játékos zenebona, Novum Könyvklub Kft.

Kelemen László: (1981): Pedagógiai pszichológia, Tankönyvkiadó, Budapest

László Bakk Anikó (1988): Zenebona palota, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

Montessori, Maria (2002): A gyermek felfedezése. Cartaphilus, Budapest.

MasaruIbula (2001): Mindenki azt akarja, hogy a gyerekéből legyen „valaki” de 3 éves kor után már késő, Víztérítő Kiadó, Budapest

Nagy Balázsné Szarka Júlia (2008): Az óvodai nevelés iskola előkészítőszerepe.InHovánszkiJánosné (szerk.): Zenei nevelés az óvodában.Didakt Kft

Paul Michel (1964): Zenei képesség, zenei készség, Zeneműkiadó, Budapest

Paul Michel-A(1974): A zenei nevelés lélektani alapja, Zeneműkiadó Vállalat Budapest

Terényi Ede (1978): Zene marad a zene?Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Túri György (2009): Játék –Tánc – Élet, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Budapest

Internet forrás:

Szedlacsek Katalin (2013): Miért zenei képességfejlesztésre vigyük gyermekeinket?http://www.szedlacsekkatalin.hu/miertzenei, letöltve május 2015

Dr.Orosz-Pál József, adjunktus, Ének-zene tantárgypedagógiahttp://doksi.hu/get.php?lid=18966

http://kodaly.hu/hu/kodaly_zoltan/koncepcio

MELLÉKLETEK

BEAVATKOZÁS

1. BEAVATKOZÁS

2. BEAVATKOZÁS

3. BEAVATKOZÁS

4. BEAVATKOZÁS

5. BEAVATKOZÁS

6. BEAVATKOZÁS

7. BEAVATKOZÁS

8. BEAVATKOZÁS

9. BEAVATKOZÁS

A BEAVATKOZÁS SORÁN HASZNÁLT MONDÓKÁK, DALOK, ZENEMŰVEK GYŰJTEMÉNYE

ZENEMŰVEK

Brahms: Gyerekeknek;

Szalók Ági: Dolgozók;

Gryllus: Bicikli

Gryllus: Hegedül a kisegér.

MUNKATERV

Évesütemterv

Fejlesztési követelmények:

a zenei kifejezőképesség és kreativitás fejlesztése

a nemzetközi és nemzeti zenei művek érétkének megismerése

ritmusérzék fejlesztése

a zenei élmény iránti fogékonyság alakítása, zenei művek hallgatása

Részletes követelmények:

A gyerekek legyenek képesek:

a környező világ hangjainak érzékelésére

magas és mély hangok érzékelésére

a természet és a környező világ hangjainak érzékelése, utánzására

a csend, a zörej és a zenei hang megkülönböztetésére

a hangerősség megkülönböztetésére (halk, hangos)

a hangok időtartalmának érzékelésére (hosszú, rövid)

érzékelni a metrumot, a tempót és a hangsúlyt

érzékelni a szünetet

a helyes intonációra

éneklésre óvónői kísérettel

énekelni csoportosan és egyénileg

a zenei hang, a hangszerek hangjának és a beszédhang megkülönböztetésére

a dallam irányának felismerésére (ereszkedő – emelkedő)

a dallam szöveg nélküli felismerése

hangszerkísérettel énekelni

ritmushangszerekkel, testmozgással kísérni a dallamot

kifejezni zenei élményét (pantonim, dramatizálás)

az ének szövegének és dallamának érzékelésére és mozgásban való kifejezésére

zenei élményt játékban kifejezni

spontán zenei impovizációra és zenei párbeszédre

ritmusok, dallamok megalkotására, előadására

zenehallgatásra, a zeneművek értésére

zenei anyanyelvünk megismerésére, értékelésére

nemzetközi és nemzeti zeneművek, részek meghallgatására és felismerésére

Félév

Félév

INTEGRÁLT TEVÉKENYSÉG TERVEZÉSE

"…évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."

Herman Ottó

ÓVODA: 6-os Napközi otthon

IDŐPONT: 2015. május 11.

ÓVÓNŐ: Szabó Enikő

CSOPORT: középső

TÉMA: Mikor, hogyan és miért történik?

PROJEKT: Madarak és Fák napja

A TEVÉKENYSÉG FORMÁJA: integrált tevékenység

A TEVÉKENYSÉG TÍPUSA: vegyes

TERÜLET ÉS TÉMÁJA:

NYKT – Anyanyelvinevelés: mese, Meseazeltévedtkisverébről

EKT- Zenei nevelés: – Dalok, dalos játékok a madarakról

ÁLTALÁNOS FEJLESZTÉSI KÖVETELMÉNYEK:

szóbeli közlés megértése

nyelvi kreativitás fejlesztése

szóbeli kifejezőképesség fejlesztése

ritmusérzék fejlesztése

a zenei élmény iránti fogékonyság alakítása

zenei kifejezőképesség és kreativitás fejlesztése

RÉSZLETES FEJLESZTÉSI KÖVETELMÉNYEK

aktívan részt venni a csoport tevékenységein hallgatóként és beszélőként egyaránt

egyszerű és összetett közlések megértésére

a közlemények megértését igazoló tevékenységformákban való részvételre

a tanult mondókák, dalok gyakorlására

végezzék helyesen a légző-, hangbemelegítő-, artikulációs-, ritmusgyakorlatokat

énekelni csoportosan és egyénileg

énekeljék helyesen az ismert dalokat

a dallam ritmushangszerekkel, testmozgással való kíséretére

éljék bele magukat az adott játékhelyzetekbe és kövesség figyelemmel az adott utasításokat

MÓDSZEREK, ELJÁRÁSOK: beszélgetés, bemutatás, szemléltetés, megfigyelés, magyarázat, játék, utasítás, gyakorlás, gyakorlati munka

DIDAKTIKAI ESZKÖZÖK: képek a madarakról, CD- lejátszó, ritmushangszerek

SZERVEZÉSI FORMÁK: egyéni, csoportos és frontális

ÉRTÉKELÉSI MOZZANATOK: szóbeli

SZEMÉLYES FEJLŐDÉST CÉLZÓ TEVÉKENYSÉGEK

Reggeli közös torna (mondókákkal, énekekkel)

Dalok:

Kis Kata mossa a ruháját

Gryllus: Madár voltam álmomban

Szilagyi Domokos: Nádiverebek

Mondókák:

Repülnek a madarak

Ugráljunk, mint a verebek

Lassan forog a kerek

Mérleg vagyok, billegek

Hess el sas

Rigó mama számolgatja

Nyuszi fülét hegyezi

Időjárás naptár kitöltése

Reggeli beszélgetés

Miről beszélgettünk a tegnap?

Mit ünnepelünk Május 10-en?

Milyen madarakkal, fa fajtákkal ismerkedtünk meg?

Asztali játék:

madaras dominó

puzzle a madarakról

szállás a madaraknak

Építőjáték:

lakhely készítése az állatoknak

Rutin

Kézmosás

Tízórai elfogyasztás

A használt eszközök helyrerakása

Rendrakása a játéksarokban

SZABADON VÁLASZTOTT TEVÉKENYSÉGEK

Művészet:- madarak a faágon, ragasztás

Építősarok:- a gyerekek által választott játékok

KÉPEK

Ritmusgyakorlatok

Ugróiskola

Dalos játékok

„Játék” a zene hangszerekkel

Dobolni is szeretünk…

Dobolunk….

És furulyázunk…

Maros megyei népi gyermekjátékok verseny, ahol első helyezésben részesültünk.

Év végi szerep 2015