Puskás Annamária Államvizsga [606827]

1

UNIVERSITATEA “BABEȘ -BOLYAI” – CLUJ NAPOCA
FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ȘI ȘTIINȚE ALE EDUCAȚIEI
SPECIALIZAREA: PEDAGOGIA ÎNVĂȚĂMÂNTULUI
PRIMAR ȘI PREȘCOLAR,
ODORHEIU SECUIESC

LUCRARE DE LICENTA

COORDINATOR ȘTIINȚIFIC: AUTOR:
DR. DÓSA ZOLTÁN PUSKÁS ANNAMÁRIA

ODORHEIU SECUIESC, 2017

2

UNIVERSITATEA “BABEȘ -BOLYAI” – CLUJ NAPOCA
FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ȘI ȘTIINȚE ALE EDUCAȚIEI
SPECIALIZAREA: PEDAGOGIA ÎNVĂȚĂMÂNTULUI
PRIMAR ȘI PREȘC OLAR,
ODORHEIU SECUIESC

COPII CEANGAI DN MOLDOVA –UNIVERSUL OBICEIURILOR SI
CULTURII LOR STRAMOSESTI

EFECTELE CREATIILOR FOLCLORICEI IN DEZVOLTAREA
PERSONALITATII LA CEANGAI

COORDINATOR ȘTIINȚIFIC: AUTOR:
DR. DÓSA ZOLTÁN PUSKÁS ANNAMÁRIA

ODORHEIU SECUIESC, 2017

3

BABEȘ -BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM – KOLOZSVÁR
PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR
PEDAGÓGIAI – TANÍTÓ ÉS ÓVÓPEDAGÓGUS SZAK
SZÉKELYUDVARHELY

A MOLDVAI CSÁNGÓ GYERMEKEK
A NÉPSZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK
VILÁGÁBAN
A CSÁNGÓ NÉPKÖLTÉSZET LÉLEKTANI ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ
HATÁSAI

SZAKIRÁNYÍTÓ: SZERZŐ:
DR. DÓSA ZOLTÁN PUSKÁS ANNAMARIA

SZÉKELYUDVARHELY, 2017

4

Tartalomj egyzék

Bevezető ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……………………. 6
I. Moldovai csángó magyarokról ………………………….. ………………………….. …………… 8
I.1. Magyarfalusia król ………………………….. ………………………….. ………………………… 11
II. Gyermekfolklór ………………………….. ………………………….. ………………………….. . 15
II.1. A játék és a tanulás kapcsolata ………………………….. ………………………….. ……… 16
II.2. Családtörténet ………………………….. ………………………….. ………………………….. … 20
II.3. A bölc sődalokról ………………………….. ………………………….. ………………………… 23
II.4. A játék fejlődése óvodás – és kisiskoláskorban ………………………….. …………….. 26
II.5. Mondókák kora ………………………….. ………………………….. ………………………….. 29
II.6. A gyerekjátékok ………………………….. ………………………….. …………………………. 31
II.7. Gyermekeknek szóló találós kérdések ………………………….. ……………………….. 33
II.8 Babonás gyermekgyógyítási módszerek. ………………………….. …………………….. 35
III. Magyarfalusi szokásokról ………………………….. ………………………….. …………………. 40
IV. A kutatás folyamata ………………………….. ………………………….. …………………………. 45
IV.1. Bevezető ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……… 45
IV.2. A kutatási probléma bemutatása és indoklása: ………………………….. ………….. 45
IV.3. A pedagógiai kutatás célkitűzései: ………………………….. ………………………….. .. 46
IV.4. A kutatás hipotézisei: ………………………….. ………………………….. …………………. 46
V. Módszertan ………………………….. ………………………….. ………………………….. ………….. 47
V.1. Populáció, minta és mintavétel: ………………………….. ………………………….. ……. 47
V.2. A minta kiválasztása: ………………………….. ………………………….. ………………….. 47
V.3. Használt stratégiák, módszerek, eljárások: ………………………….. …………………. 47
V.4. Az adatok bemutatása és elemzése: ………………………….. ………………………….. . 48
V.5. Az eredmények elemzése ………………………….. ………………………….. …………….. 50
VI.Következte tések, összegzések ………………………….. ………………………….. ……………. 51
VI.1. Következtetések: ………………………….. ………………………….. ……………………….. 51
VI.2. Összegzés: ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……. 53
VII. Utószó helyett ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……. 53
Kutatásomban az érintett területek ………………………….. ………………………….. …………… 54

5

Mellékletek ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……………… 58
Kérdőív ………………………….. ………………………….. ………………………….. ……………….. 59
Könyvészet ………………………….. ………………………….. ………………………….. …………… 56
Képek Magyarfaluról ………………………….. ………………………….. …………………………. 60

6

Bevezető

“A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy -kettőre elpárolog, ha
minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának”
(Kodály Zoltán)
“… a folklór egy szakma belső ügyén messze túl nemzetiségi létünk és
nemzetiségi sajátságaink egyik kifejezési formája. Történeti fejlődé sünk mai
szakaszában nemzetiségünk folklór nélkül elképzelhetetlen volna – a jövőben pedig
egyebek közt folklórunk révén maradunk meg magyar nemzetiségnek ”
(Faragó , 1977. 7).
Egyike legkellemesebb élményeimnek, a népszokások, gyerm ekjátékok,
mondókák ut án érdeklő dve, hogy szóba állhattam a falu idő s embereivel, és nemcsak,
akik csendesen és magányosan élve hosszú délutánokon át meséltek életükrő l,
szokásainkról melyeket a zaklatott történelmi viszonyok, a felgyorsult élet ritmus az
értékrendszer módosulá sa eltávolítani látszanak.
Dolgozatommal egy átfogó képet szerettem volna rajzolni Magyarfaluról, arról
a helyről, ahol élek, ahol dolgozom, mert úgy érzem akkor tudom pontosan
meghatározni önmagamat és helyemet a világban ha ismerem a közösség múltját, az
elődök történetét, hogy értelmet, és értéket teremthessek őrizhessek munkámmal..
Dolgozatom összesen öt fejezetből áll: a bevezetés, amelyben elképzeléseimet
és kitűzött céljaimat szeretném ismertetni, a második fejezet a Moldvai csángó
magyarokról rövid ismertetés és a falu földrajzi behatárolása és egyfajta történeti
áttekintésre ad lehetőséget. A harmadik fejezetem a gyerekfolklórral foglalkozik, ezen
belül kisebb alpontokra bontottam, gyerekjátékok, a köszönés, a családtervezés,
bölcsődalok, mondókák, és babonás gyerekgyógyításokkal. A negyedik fejezetben a
kutatási folyamatot mutatom be . Az ötödik fejezetem amit utószó helyett írtam és
amelyben ki szerettem volna fejezni az én viszonyomat és helyemet valamint a
közösség viszonyát és életét a magyarfal usi környezetben. Dolgozatom további
részében melléklet alakjában csatolom a gyűjtőmunkámat .
Ebben a dolgozatomban nem foglalkoztam a népmesékkel, népballadákkal.

7

Munkamódszereim dolgozatom létrehozásának folyamatában főként a
megfigyelés, a kutatás, az adat gyűjtés és azoknak a pontos lejegyzés valamint a
következtetések voltak.
Használtam a történeti vagyis a jelenségek fejlődésükben való vizsgálatát és a
térbeli összehasonlítás módszerét, a környék települései közötti hasonlóságok és
különbségek megállapít ását, továbbá felhasználtam a körzetesítést, hisz
kutatómunkám csak Magyarfalura terjed ki. Köszönetemet szeretném kinyilvánítani
segítőimnek, akik hozzájárultak gyűjtőmunkám e véglegesített alakjához valamint a
lehetőségnek, hogy erről a témakörről írhat tam.
Szervezetünk, nyelvünk, környezetünk állandó változásokon megy keresztül.
Mindezeket a változásokat nyomon követhetjük nyelvemlékeinket tanulmányozva.
Helyneveink például sokat elárulnak egy bizonyos terület régebbi jellegéről ami
napjainkban talán g yökeresen átalakult, természeti vagy emberi kéz okozta oknál
fogva. Vannak helyek amelyeknek csak a nevükben maradt fenn hajdani pompája,
gazdagsága. Megtörtént, hogy a régi terület új jellege kiszorítja a régi elnevezést és
ezzel a múlt teljesen feledésbe merül. Ezen a Földön, a helynevek is “múlandóak” –
írta Szabó T. Attila, hisz ezek is megszületnek, néhány emberöltőn keresztül
hűségesen szolgálnak, majd feledésbe merülten kimúlnak és már csak porosodó,
eldugott régi ok iratban találhatunk rájuk. Szerenc sére a moldvai csángó településeket
járva, és a még magyarul beszélő lakosokat keresve azt tapasztaltam, hogy habár
sokan beleolvadtak, elrománosodtak, vannak elég nagy létszámban olyanok akik őrzik
anyanyelvüket és ápolják ősi hagyományaikat. A sorsnak kö szönhetően férjemmel
együtt bekapcsolódhattunk az iskolán kívüli magyar nyelv oktatási programba és így
kerültem kapcsolatba a magyarfalusi emberekkel, a moldvai csángók világával, ami
teljesen magával ragadott, hisz nemcsak a szókincsük őrzi a régi székel y nyelvjárást
(például a piros veres, amit erdővidéken is használnak, vagy kendék az önök és maguk
helyett stb.), hanem helységneveikben is utalnak a gyökereikre.
Magyarfalu folklórkincse rendkívül érdekes és változatos, sajnos elég kevés
könyvészeti anya g rögzíti, akár a helytörténeti adatokat, akár a közösség népköltészeti
alkotásait. A faluban szájról szájra terjednek a népszokások, gyerekjátékok,
mondókák, találós kérdések, mesék, népdalok egyik generációról a másikra és csak

8

töredékbe vannak a különfé le tudományos munkákba lejegyezve. Ezért is tartottam
fontosnak, hogy erről a témáról írjak.

I. Moldovai csángó magyarokról

A moldvai csángók Európa egyik legrejtélyesebb kisebbségét alkotják. A
Moldvában élő vagy onnan származó magyar katolikusokat csángó néven tartja
számon a tudomány és a köztudat.( Antal, 1992) A néprész nevének etimológiája
fontos adalék a csángóság történetére vonatkozóan is: egy széles körben vallott, de
még meggyőzően nem bizonyított tudományos nézet szerint a csángó szó a „kószál”,
„csavarog”, „vándorol”, „elkóborol” stb. jelentés ű csang / csáng ige származéka,
eszerint tehát a népcsoport neve világosan utal a csángók költöző, telepes mivoltára.
„Eredet ükre vonatkozóan több elmélet vált ismerté melyek között vannak
szélsőséges nézetek is.” Az egyik elmélet alapján azo knak az etelközi magyaroknak
lehetnek a maradékai akik 895 táján nem jöttek át Árpáddal a Kárpát medencébe
hanem ott maradtak. Ezt az elméletet sokan cáfolják hisz nincs bizonyíték, nem
logikus, elképzelhetetlen, hogy az amúgy is szétszórt kisebbségben élő népcsoport
képes lett volna megőrizni sajátosságait anélkül, hogy beleolvadt volna a többség
kultúrájában. Másik elmélet szerint, IV Béla a tatárjárás idejében létrehozott keleti
védőbástya gátat és akkor telepítette oda előjogokat, kiváltságokat biztosít va számukra
ők lévén a moldvai csángók ősei. Másik elmélet szerint a tatárjárás előtt a moldvai
csángó terület kun birodalom volt. A magyar papoknak nagy szerepe volt a kunok
megkeresztelésében. Ez az elmélet alapján a moldvai csángók elmagyarosodott
katol ikussá vált kunok. A negyedik elmélet szerint a magyar gyarmatosítás
következtében magyarrá tett románok a csángók, de erre semmilyen bizonyítékot nem
találtak, főleg nyelvi emlékek cáfolják ezen elmélet érvényességét. Bizonyos, hogy ez
az etnikai csoport kivételes helyzetben van. Dr. Czeizel Endre előadásából kiderül,
hogy a csángók genetikailag szinte közelebb állnak a perzsákhoz, irá niakhoz, mint a
mai magyarokhoz, és ők tükrözik a honfoglalás kori magyarság génösszetételét. A
fennmaradt íratok ame llett szólnak, hogy őket odatelepítették, hogy védjék a
határvidéket. Benkő Lóránd szerint a moldvai csángók kétfé le néprészlegből tevődnek

9

össze. A nyelvtudomány szemszögéből az egyik a Tatros és a Tázló völgyébe települt
kimondottan székely eredetű magyarság, a másik a moldvai székely területtől kelet –
északkelet felé a Szeret középső folyásának vidékén a Beszterce és a Moldva alsó
folyásának táján lakó nem székely jellegű és eredetű, még a beszédmódjában is
elkülönül, főként Bákó és Román környékén. Tehát a sza kirodalom ban elkülönítik a
Bákó környéki, déli csángókat, a Románvásár környéki északi csángókat.
Tanulmányozva a genetikus, a nyelvész, a régész véleményeit megállapíthattam, hogy
egységesen arra következtettek, hogy a csángóság nem kóborló, vándorló rész e a
magyarságnak, hanem királyi parancsra, tudat osan telepített, a magyar állam
határainak őrzése céljából, valójában határ őrzők, akiket a későbbi történelem
magukra hagyott.
Moldva helynév anyagából , az időközben elrománosodott falvak
elhelyezkedéséből, a fennmaradt írott emlékekből egyértelm űen követ keztethetünk
arra, hogy a középkorban Moldvába települt magyarság településterülete jóval
nagyobb volt, mint az a vidék, ahol e népesség mai leszármazottai élnek. A háborús
dúlások és a nyelvi -vallási asszimiláció miatt bizonyos vidékekről teljesen elt űnt a
magya r etnikum. A falvak „lánca” több helyen megszakadt. a településterület
összezsugorodott. A középkori eredet ű, nem székely származású moldvai magyarság
utódai ma csupán két nyelvszigeten, a Románvásártól északra (ún. Északi csángók) és
néhány Bákótól délre eső faluban (ún. Déli csángók) élnek. A máig fennmaradt falvak
központi földrajzi helyzete, előnyös gazdasági feltételei arra utalnak, hogy lakóik az
országrész első betelepítői közé tartoztak. Az északi és a déli csángóságot egyaránt
jellemzi az er ősen archaikus nyelv, továbbá a sok régi elemet megőrzött népi kultúra.
A moldvai csángók identitásával kapcsolatban három fontos körülményt kell
figyelembe vennünk:
1. A moldvai magyarok a XIII. századtól a XVIII. század végéig kisebb –
nagyobb hullámokban érkeztek mai lakóhelyükre a Kárpát -medence különböző
vidékeiről. Túlnyomó részük tehát a Kárpát -medencén belüli magyarság ma ismert,
korszerű nemzettudatának kial akulása előtt került Moldvába. A z elmúlt évszázadok
identitást kovácsoló hatásai sem érték őke t.
2. A moldvai magyaroknak a múltban nem volt nemességük, középosztályuk.

10

Újabban pedig nincs értelmiségük, amely formálhatta volna identitásukat,
magyarságtudatukat.
3. Több mint egy évszázada a román hivatalosság, főleg pedig az ennek
erősödő propagand a éri a moldvai magyarokat, miszerint ők nem magyarok, az általuk
beszélt nyelv pedig nem magyar nyelv.
A moldvai csángó iden titást még döntően határozza az a tény, hogy ez az
egyetlen olyan etnikai csoport, amely a XIX. század első felében kimaradt azokbó l a
nagy történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet
megteremtették, és így voltaképpen nem is vált a polgári magyar nemzet részévé. A
magyarsággal való nyilvánvaló nyelvi, kulturális, genetikai stb. azonosság ellenére a
polgári nemz etekre jellemzőnek tartott legfontosabb egységesítő tényezőkkel a
moldvai csángóság nem rendelkezik. Szembeötlő például, hogy a magyar nyelvnek a
moldvai csángók mindenekelőtt pragmatikus, kommunikatív célokat szolgáló,
funkciót tulajdonítanak, azaz a nyel vre nem úgy tekintenek, mint közösségformáló
szimbolikus tényezőre.
A moldvai csángók körében közösségi identitás is megfigyelhető. Az egy
faluhoz tartozást legszembetűnőbben a viselet, különböző, néha alig észrevehető
jegyei – a katrinca színe, a kendő, a bunda díszítése – tükrözik. Az öltözet alapján
búcsúk alkalmával is könnyen meg tudják állapítani egymásról a moldvai magyarok,
hogy honnan, melyik településről érkeztek a búcsús faluba. A hagyományos viseletnek
tehát jelentős szerepe van az identitás fe nntartásában. Ahol kivetkőznek, ott és akkor
az azonosságukból is feladnak valamit.
A moldvai csángó falvakban lejátszódó din amikus gazdasági, társadalmi,
kulturális , nyelvi és etnikai folyamatok azt mutatják, hogy a csángó identitás esetében
nem beszélhet ünk egységes modellről, mivel a különböző falvak, falurészek, családok
és családtagok etnikai azonosságtudata eltérő szerkezettel rendelkezik, az élet
különböző helyzeteiben más és más jelentést nyer, sajátosan
reprezentálódik. (Pozsony , 2003 .)
A közösségi identitással nagymértékben összefügg a moldvai magyar falvak
kapcsolatrendszerének kialakulása. A különböző jelenségekre – viselet, falucsúfolók,
beszéd, búcsúba járás, házasságkötések – alapozott kapcsolatrendszer jóval árnyaltabb

11

táji, etnikai tagolódást mutat, mint a hagyományos hármas – északi, déli és székelyes
csángó – felosztás.

I.1. Magyarfalusiakról
A magyar történelemben mindig is volt kisebb -nagyobb arányú mozgás
Moldva felé. A XVIII század második felébe volt talán a legnagyobb kivándorlás a
madéfalvi vérengzés után. A magyar nyelv használatát figyelve Magyarfalu , Lábnyik,
Lészped, Pusztina, Szőlőhegy egész közössége beszél magyarul.
Magyarfalu, román nevén Arini (1968 -ig Unguri) Moldva délkeleti részén
fekszik , a megyeszékhelytől mintegy 60 km-re. A falut minden oldalról dom bok,
hegyek veszik körül. Ez adott hel yet a fő megélhetést biztosító mezőgazdasági
termelés nek. Bákó megye legkeletibb csángó lakta települése, lakósai kutatások
szerint több mint 400 éve élnek itt. Első írásos említése 1917. november 8 -ról való,
lakói más Bákó megyei településekről és Erdély ből érkeztek. Magyar lako sságú,
csángó település, melyből a moldvai csángók kitelepedése során az 1940 -1950 -es
években sok család települt át Baranya megyébe. 1992 -ben, a romániai hivatalos
népszámlálás adatai alapján az összlakosság száma 1428 személy körüli, hozzávetőleg
405 család . A település közigazgatásilag Gajcsána községhez tartozik . Katolikus
közösség, 1960 -tól önálló katolikus plébániaként működik. A falu első fatemplomáról
1944 -től van írásos emlék. 1910 -ben épül a kőtemplom, amely az 1977 -es
földrengéskor tönkre m ent és 1941 -ben építették újra. A közösség védőszentje
korábban Szent István, magyar király volt, ma Kisboldogasszony. „A templom
régebben fából volt , a hegyen állt a kultúrház mögött, most a csentrumba van. Előszőr
Szent Istvánnak fel v olt szentelve, de most már a templomunkat úgy nevezik, hogy
Szűz Mária születése és a búcsúja szeptember 8 -án van és két napig tart. ” (néne Lina ,
2017). „E lőszőr a falunkban egy magyar deák volt, amelyik rendezte a temetéseket
vagy minden vasárnap délben m ondta a rózsafüzért és azt is magyarul, és mikor a pap
eljött, ez egyszer a hónapba volt, első péntekre, a misét románul es, de magyarul es
mondta. A pap mikor ment el a faluból, havonta a szekérje, mert a szekérrel jött és a
szekért lovak húzták, soha nem volt üres, mert az emberek kellett adjanak, amit tudtak
ők is: tojást, tyúkot, tejet és másokat” (néne Klára ,2017 ).

12

A templomban sajátos viselkedési szabályok, formák érvényesülnek. Ezek
legjelentősebb megnyilvánulása az ülésrend, mely a falu társadalmán ak tagolódását
mutatja. Legősibb alapelve a nemek szerinti elkülönülés: baloldalon az asszonyok,
jobb oldalon a férfiak ülnek. Akik nem férnek el a padokban, hátul állnak, a padsorok
mögött. Elől, az oltár előtt a gyermekek foglalnak helyet, a férjezetlen lányok pedig
felmennek a kórusba, és onnan hallgatják a misét.
Más fontos épület vagy m űemlék a művelődés ház, amelyet 1993 -ban építettek,
„lakodalmakra, kumetriáknál, pománákhoz használják, vagy ha a legények csinálnak
vagy diszkót vagy bált”(néne Lina , 2017 ). A temető a falu szélén egy meredek
domboldalon helyezkedik el. Innen jól lehet látni a falut. A falubeliek ritkán látogatják
a temetőt, húsvétra és halottak napjára teszik rendbe. A temető területe a moldvai
magyar falvakban a vallási funkciókon t úl ma is része a gazdálkodás helyi
rendszerének. A temetői gyümölcsfák haszna az egyházak tisztségviselőit vagy a
temető őrzőt illette és illeti ma is. A gyümölcsfák, illetve a temető melletti föld a pap
járandóságának kiegészítésére szolgálnak. Természete sen a földet nem maga a pap
műveli. Magyarfaluban a katolikus vallás meghatározza a falubeliek minden napját.
A magyar nyelvet még a fiatal generációk is anyanyelvi szinten beszélik, egyik
legjobb nyelvállapotú csángó magyar település. Ebből a közösségből bontakozott ki a
csángóság egyik híres költőnője Iancu Laura, és megemlíteném mint markáns
személyiség Pogár Róbert plébánost aki szintén innen szárma zott. Nem
elhanyagolható az a tény sem, hogy a Kárpát -medencén kívül az első személy aki egy
magyar párt k épviselőjeként sikerült politikai szerepet felvállalnia, mint helyi tanácsos
Pogár László.
A Csángó Oktatási Program egyik megálmodója Hegy eli Attila, aki 2000 -2010
között megalapozta számtalan segítőjével a jelenleg 28 településen működő magyar
nyelvű ok tatást, lehetőségeket teremtve, hogy nemcsak az állami iskolákban hanem
délutáni foglakozásokon szakképzett pedagógusok végezzenek oktató nevelő munkát.
Ennek a programnak a működéséért számtalan s zervezett vállalt felelősséget. A két
legjelentősebb hazait szervezetet említeném a MCSMSZ -t (Moldvai Csángó
Magyarok Szövetsége) és a RMPSZ ( Román iai Magyar Pedagógus Szövetsége ), de
számtalan határon túli szervezet, magánszemély segítik ezt az oktatási programot.

13

Magyarfaluban 2002 -től kezdődött az iskolán kí vüli oktatás és 2003 -tól van
állami iskolában magyar óra. Először iskolán kívüli keretek között folyt az oktatás a
különféle foglalkozásokon. Kezdetben 35 gyerekkel indult az oktatás, ma több mint
120 gyerek tanulja a magyar nyelvet. óvodás kortól egészen nyolcadik osztályos korig.
A gimnazistákról sem felejtkezünk meg. Jelen pillanatban két egésznormás pedagógus
és egy félnormás hagyományőrző felel a közösségben az anyanyelvi oktatásról és a
magyarfalusi folklórkincs ápolásáról, életben tartásáról.
A településre a nagycsaládos modell a jellemző öttől akár tizenöt gyerek is
előfordul, az asszonyok az otthoni, mezei munkákkal és gyerekneveléssel
foglalkoznak , a férfiak nagy része külföldön dolgozik (Németország, Kongó,
Magyarország, Spanyolország). Munka hely lehetőség a faluban szinte nincs,
földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Főként kukoricát, sz őlőt, búzát
termesztenek, valamint teheneket, disznóka t és majorságot nevelnek . Érdekes világ,
kimondhatatlan élmény volt számomra mikor szembesül tem, hogy a faekétől a
legmodernebb gépekig mindent h asználnak a faluban, mintha a mú lt és a jelen
párhuzamos dimenziójába csöppentem volna bele. Nem tudtam elképzelni ezt az
életformát , amíg nem tapasztaltam meg, és most több itt töltött év után kezdem
megélni az itteniek életélményét.
A falu eredetéről az alábbi legenda beszél: „volt egyszer egy angyal, amelyiket
Péternek hívták és szerette volna , hogy lássa meg hogyan élnek az emberek, milyen a
szeretet, és milyen mikor van egy családod, úgyhogy megmon dta ezt az Istennek.
Akkor az Isten nem éppen akarta, hogy hagyja el, de miután jól meggondolta,
elhagyta, de csak ha megígéri, hogy ahol ő teszi, onnét nem megy el, és hogy egy
asszonyt kapjon, de nem akármilyen asszonyt hanem azt a lányt amelyiket ő muta tja
meg az álmában , amikor a földön lesz. És ha ezt nem csinálja, akkor meghal. Péter
nagyon vidám volt, de csak arra gondolt, hogy hogyan fogja megkapni azt a lányt, ha
nem lehet menjék el arról a földről, amit Isten majd odaadja neki. Az Isten Pétert ide
tette, ahol most a falunk, és most már ő várta az álmot. Egy este pont mikor elaludt,
látta az álmában a legszebb királykisasszonyt a földről. Abban a pillanatban
felszökött, és sírni kezdett , mert nem tudta meg hogyan vegye feleségül azt a lányt.
Akkor h allott valakit, hogy kiabál, és oda is ment, hogy lássa meg kicsoda, vagy
micsoda. Mikor odaért, Péter látott egy madárt. A madár, amelyiket Magyarnak

14

hívták, megkérte Pétert, hogy gyógyítsa meg a szárnyát, mert amikor jött a másik
madarakkal a messzi napk eletről, egy sas megütte a szárnyát, mikor mellettük repült,
és ez azért volt, mert Magyar picike volt a sas mellett, és a sas nem látta őt. Péter
mikor ezt hallotta, gyorsan elvette Magyart, hazavitte és meggyógyította a szárnyát, és
nem hagyta, hogy menj en el ameddig nem tudott jól repülni. Ezért, hogy megsegítette,
Magyar, mikor el akart menni, azt mondta Péternek, hogy ő megtesz egy kívánságot
neki. Péter akkor azt kérte Magyartól, hogy hozza neki el a legszebb lányt a földről,
amelyik királykisasszony is. Magyar azt mondta, hogy ez nagyon nehéz, de azért,
hogy Péter jó volt vele, ő elhozza a lányt és el is ment nemsokára vissza is jött a
lánnyal, amelyiket elvette otthonról mikor aludt és mikor Péterhez ért, mindig aludt,
Péter fölvette az ölibe és miko r a lány megébredt és meglátta Pétert, megijedt, de Péter
elmesélte neki, hogy mi történt. Magyar, mikor látta, hogy milyen erősen szerették
egyik a mást, elment. Péternek és a királykisasszonynak sok gyerekeik születtek, és
azt a helyt, ahol ők ültek, Mag yarfalunak hívták, mert Magyar volt az, aki segítette
őket, hogy ketten legyenek. Péter és a felesége boldogok voltak, és most is boldogok,
ha meg nem haltak ” (bácsi Anti) , egy másik legenda szerint „hamarább itt a faluban
volt egy ember, egy asszony és eg y pap, s az az asszony és az az ember nekikezdtek,
hogy építsenek egy házat, hogy üljenek együtt. De a pap nem hagyta el s akkor a pap
azt mondta, hogy megházasodjanak, s meg is házasodtak. Aztán az asszonynak lett
egy gyereke, s ment a házhoz, s a gólya h ozott neki egy szép kisfiút. Az asszony
elvette a gyereket a gólyától, s nőtette három esztendeig. Aztán az asszonynak még
volt egy gyereke, még hozott a gólya egy gyereket, de most egy kislány volt, s a lány
is, a fiú is felnőttek. Hazajött egy család más országból, s abba a családba volt egy
szép lány, s a leszerette, s elvette feleségül a lányt, ezek is összeházasodtak. Annak a
családnak még megmaradt az a lányik, s más orszá gból még jött egy család, s abba a
családba is volt egy szépfiú , és ezek is lesz erették egymást, és ezek is
összeházasodtak, s csináltak egy szép lakodalmat. Aztán építettek ezek is egy házat, s
aztán így a gólya hozott sok gyereket. Lányokat is és fiúkat is, s így az egész
megkapja az ő párját, s így nagyon sok ember lett, s így volt unk meg mi es. Így lett
meg az egész ember a föld szinyiről is, az egészünket a gólya hozott, s az Isten az
egésznek ad egy jövőt. Nagyon sok idő telt, hogy megvagyunk mi is, s hogy megvan a
falu is, de voltak jó napok is, rossz napok is. Így teltek a napo k, hetek, a hónapok és az

15

esztendők is így lett meg Magyarfalu, hogy a gólya hozta a gyermekeket, s nagyon
hamar nőttek fel a gyerekek. S most meg lehet köszönjük Istennek, hogy hogy volt
régebb is, hogy hogy van most, mert most vannak bárok, de régebb Adj udról hoztak
kenyeret, s nagyon hamar fogyott el, de most minden bárba kapsz kenyeret. Most
nagyon könnyű egy házat csinálni, de régebb kellett sárt gyúrjál, s kellett fákat állíts
fel, aztán sikártad bé sárral, de most nagyon könnyű házat csinálj , ha van pénzed. Így
lett Magyarfalu , s mi es ”. (néne Mária)

II. Gyermekfolklór

Az előbbiekben olvastunk a falu legendájáról mely a helytörténetet mutatja
be. Azonban nem csak legendával hanem helyi népköltészeti értékekkel is
találkozhatunk . A folklór egy szakm a belső ügyén messze túl nemzetiségi létünk és
nemzetiségi sajátságaink egyik kif ejezési formája. Történeti fejlő désünk mai
szakaszában nemzetiségünk folklór nélkül elképzelhetetlen volna – a jövő ben pedig
egyebek közt folklórunk révén maradunk m eg magyar nemzetiségnek – vallotta Faragó
József ( Faragó, 1980 .)
A gyer ekfolklór viszonylag új fogalom a gyermekek által ismert vagy
számukra alkoto tt folklórjelenségek összessége . Eredet szempontjából ide sorolhatók a
felnőttek gyermekeknek szóló alkotásai, a gyer mekeknek az idősebbektől átvett
valamint a gyerekek körében keletkez ett és fenntartott hagyományok. A
játéktevékenységben megnyilvánuló gyerekfolklór éppúgy szolgálja a gyermekek
testi, szellemi fejlődését, szórakozását, mint a társadalmi életben a hagyomá nyokba
való belenevelődését. A gyermekköltészetet a közösségi jelleg, a nemek, korosztályok
szerinti elkülönülés, a hagyományozás és állandó alkotó készség jellemzi. Fő műfajai:
a mondókák, lírai játékdalok, dramatikus jellegű játékszövegek. A gyermekfolk lór
eredetének, típusainak vizsgálata és gyűjtése már régóta foglalkoztatja a
folklórkutatókat. A múlt század második felében a M agyar Néprajzi Gyűjtemény
(MNGY: Tátrai,1988 ) egyik kötetében: d ajkarímek, gyermek – és játékdalok címen
közölnek anyagot. Figye lemre méltó a Csongrád megyei gyűjtés, amelyben Török
Károly 13O szöveget közöl. Kis Áron 1991 -ben kiadott gyűjtése egyedülálló, először
utal a gyermekköltészetben megőrzött ősi vallásos szokások –egykori lakodalmi

16

szokások maradványaira. Viski Károly: Dra matikus gyermekjátékok címmel az
egykori kultuszok maradványaira helyezte a főhangsúlyt. N. Bartha Károly: Játék
címen a játék tárgyairól és a játékokkal kapcsolatos költészetről szól. Dallamok
szerinti rendszerezést Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátéko k (1953),
életkorszerintit Borsai -Kovács: Cinege, cinege, kismadár (1957), Bújj, bújj zöld ág…
(Heider -Borsai -Kovács 1976), kiszámolókról Voigt Vilmos (1975), a mondókákról
Borsai (198O), altatókról Lázár (1979), játékdalokról Küllős (1980), írtak tanulmán yt.
Fontosabb e rdélyi kiadványok: vegyes gyűjtések, Kriza János: Vadrózsák (1863),
Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (1957), Kovács Ferenc: Iratosi kertek
alatt (1958), Horváth István: Magyarózdi toronyalja (1975) tartalmaznak
gyermekköltészeti a nyagot.
Az időszaki sajtó közleményei közül kiemelkedő Seres András sorozata,
erdővidéki, háromszéki és barcasági élő gyermekfolklór mintegy 47O szöveggel és
Faragó József Magyardécsei b ölcsődalok (1976) című monografikus közlemény.
198O -ban jelent meg G azda Klára Gyermekvilág Esztelneken, néprajzi monográfiája,
melyben a szerzőnő figyelemmel k íséri a háromszéki falu gyermekéletét bölcsőtől az
ifjúkorig. Mivel a moldvai csángók nyelvjárásában és szokásaiban székely
motívumokkal is találkoztam ezért e téma körnél is fontosnak ta láltam az említett
könyvészetet. Így ezeket a tudományos kutatási anyagokat átolvasva megpróbálom a
csángó közösség népköltészeti kincseit felkutatni és megérteni .

II.1. A játék és a tanulás kapcsolata
A játék az ember egész életét végigkíséri. Különösen a gyermekkorban van
fontos jelentősége. Játék nélkül nem gyermek a gyermek. A játékos tevékenység
alapformája a gyermeki lélek. A játékos tevékenység során tapasztalatokat szerez
érzékeli, észleli, megismeri az őt körülvevő világot. A játé k szerepe a nevelésben
egymást követő történelmi ko rszakokban változó jelentőséggel bírt. A XVIII.
században a franciák illesztették be először a tantervbe a játékot. A rohanó XX I.
század sem mondhat le a j átékról; sem a nevelésben, sem gyermek egyéni
időtöltésé ben. Ellen Key svéd író, tanítónő 1900 -ben megjelent „A gyermek
évszázada” című munkájában ezt írta: „A XX. század a gyermek évszázada lesz,

17

mégpedig kettős értelemben. A felnőttek végül is megértik majd a gyermek
gondolkodását, s ugyanakkor a felnőttekben is megmarad a gyermeki gondolkodás
egyszerűsége.” (Key,1900.).
Valóban a gyermek évszázada lett a XX I. század?
Nagyrészt a pedagógusokon múlik, hogy vissza tudják -e adni gyermekeinknek a
játék csodálatos világát! Játszva kell a gyerekeknek megismerkedniük a környező
világ tényállásaival. A döntő az, hogy a gyerekek minden tapasztalati anyagukat
először a játékban „dolgozzák fel”. Más szóval a gyerekes játékban a szervezet a
későbbi „tanulási munkára” készül fel. A játék a nevelésnek a történelem során mindi g
igen fontos eszköze volt. Leginkább a testi, de az értelmi – erkölcsi – munkára, az
esztétikai nevelésnek lehet jó segítője.
A játék a tanulás szolgálatában áll. A játék során a gyermek ismeretekre tesz
szert, és kife jlődnek különböző készségei. Ezzel magyarázható az is, hogy az ember,
de az emlős állatok fiatal egyedei is, fokozottabb mértékben kedvelik a játékot, mint az
idősebbek. A játék legkorábbi formájában is kimutatható a tanuló, gyakorló jelleg. Az,
hogy az idősebb gyermek – az építőkockákkal – tanul, az nem is szorul biz onyításra. A
játék az az út , mely „a gyermeket a világ megismeréséhez vezeti, amelyben élni és azt
megváltoztatni hivatott .”írja Gorkij. A játékot nem lehet szembeállítani sem a
munkával, sem a tanulással, mert a gyermek életkori sa játosságaihoz hozzátartozik a
játék és a játékosság. A játékot nem szabad a tanulás és a munka helyett csinálni és
főleg nem a munka és a tanulás rovására játszadozunk. De alkalmazzuk, mint
módszert az anyanyelvtől az ének -zenén, rajzon, testnevelésen, ide gen nyelveken
keresztül egészen a matematikáig – minden tárgy keretében.
Az oktatási feladatokból rengeteg teendő vár megvalósításra, amelyek lekötik az időt
és az erőt, mégis azon kell f áradozni, hogy az iskolát minél játékosabbá tegyük. Nem
áltathatjuk magunkat azzal, hogy c sak a játékka l érjük el a pedagógiai sikereinket.
Nem helyettesíthetjük vele a nevelő -oktató munkát, de a játékkal sokkal
eredményesebbé tehetjük a tevékenységet. Sajnos tanítóink közül többen figyelmen
kívül hagyják a játékos módszer t. Szem be állítják a tanulással. Nem ismerik el, hogy a
játék, mint oldott, vidám, örömet szerző tevékenység, jól kihasználható a tanulás,
tanítás folyamatában. Pedig különösen a gyengébb képességű tanulóknál a tanulásnak,
mint komoly munkának a kényszerét csak játékkal lehet feloldani.

18

Elvileg a tanóra bármely részében helyet kaphat a játék. Játszhatunk óra elején.
Itt leginkább a ráhangolás, hangulatteremtés, a kellő motiváció megteremtése a cél. A
figyelemkeltés mellett a gondolkodás megi ndítása is cél lehet. Játszhatunk a tanóra
folyamán is, ha úgy érezzük, hogy a gyerekek fáradtak, levertek, mert hétvége van,
mert hét eleje van, mert az időjárás lehangoló, mert már más órákon kifáradtak.
Játszhatunk jutalomból az óra végén, mert kellemes hangulatban sz eretnénk befejezni
és megőrizni egy optimális várakozási szintet a következő óráig.
Az óra bármely részében alkalmazhatjuk a játékot az elmélyítés, megszilárdítás,
gyakorlás érdekében. Egy a lényeg. Mindig tudatos megtervezés, elgondolás, cél
alapján vége zzük a didaktikus játékot. Az óra felépítését tekintve mindenütt
előfordulhat a didaktikus játék. A tantárgyakban a didaktikai játéklehetőségek szerint
nem lenne szer encsés sorrendet felállítani; a magyartól a testnevelésig, a
környezetismerettől az énekig , a matematikától a rajzig – minden tantárgy egyaránt
alkalmazhat didaktikai játékot, játékokat.
Óráinkon legyen rendszeresen játék, mert csak így érvényesül igazán a didaktikus
játékok nevelő hatása, csak így tudjuk alkotó módon alkalmazni. A rendszertel enül
alkalmazott játék értéke csak esetleges lehet.
Az órán játszható didaktikus játékok ideje általában 4 -5 perc. Ez általában elég
az előkészítésre, a játék értelmezésére, lejátszására és értékelésére egyaránt. Ha
bonyolultabb játékról van szó, vagy ha e lőször játszunk egy játékot, akkor 1 -2 per ccel
hosszabban időzhetünk. Mindig akkor kell abbahagyjuk, amikor még szívesen
játszanának a gyere kek. Maradjon bennük egy érdeklődési szint, ami arra készteti
őket, hogy még legközelebb is fognak szívesen játszani . Ha egy játékot hosszabban,
vagy többször játszanak a kelleténél, akkor ráunhatnak. A szabadtéri, illetve a
testnevelési órán játszott játékoknál ügyelni kell a kifáradásra. A játékot mindig
értékeljük. Hirdessünk győztest és helyezettet. Az osztályozást azonban hagyjuk el,
mert ezzel a játék elveszítheti lényegét és tartalmát. A játékban tilos a gyengébb
teljesítményt büntetni, mert akkor nagyot vétünk, amit nevelő csak véthet a cél ellen.
A didaktikus vagy oktatójátékok célja hogy a tanít ás-tanulás folya matában elsajátí tott
ismeretanyagot játékos módon felidézzük, gyakoroljuk és rögzítsük. A játék izgalmat,
feszült séget teremt a tanulóban. Összegzi energiáit, fokozza teljesítményét. És így

19

eredményes ebbé tehetjük a bevésést és a megszilárdítást, a tananya g jobb elsajátítását.
A játék és a játékosság emeli tehát a teljesítményt a tanulásban.
A didaktikus játék élénkséget visz a monoton gyakorlásba. A megszerzett
ismeretek önálló alkalmazására, a gyors és logikus felidézésre serkent. Megtaníthatja a
tanul ót a rendszeres gondolkodásra, s mindezt oldott hangulatban, játékos formában,
pihenésül teszi. A tanulókat olyan élménnyel ajándékozhatja meg, amellyel meg lehet
szerettetni a tantárgyat és a tanítóját egyaránt. A didaktikus játék fejleszti a tanulók
pszich ikus tulajdonságait. A tananyag felidézésével reprodukt ív emlékezetét, az új
helyzetekben való újszerű feladatok megoldásával a produktív emlékezetet és a
képzeletet serkenti. Neveli az akaratot a feladatok megoldására tett erőfeszítésekkel.
Az eredményes megoldások pedig pozitív intellektuális érzelmeket szüln ek.
Mindezzel gazdagodik gyermekeink jelleme és fejlődik személyisége.
Oktató -nevelő munkák során a játéktanítás két végletével találkozunk: az egyik
az úgynevezett áljáték (a tanító a „most pedig játszani fogunk!” kijelentésére a
gyermekek szeméből kihuny az öröm fénye, mert a várakozás teli hangulatot
leforrázz uk a száraz tananyaggal…) a másik véglet a cél nélküli játszás, amikor a
játéknak alig van vagy egyáltalán semmi köze sincs a didaktikailag megvalósuló
tananyaghoz. Csak az a tanító képes tanítványa it a játékkal kellőképpen motiválni, aki
maga is kellőképpen motivált. Ezért sikertelen a játék a közömbös nevelő
irányításával. Ha a gyermeket megfosztjuk a játéktól, komoly problémák merülnek fel
későbbi személyiségfejlődésében. Albert Zsuzsa: „Szabad -e játszani?” című
munkájába így ír er ről:
„Aki nem tanult meg játszani, nem tud majd dolgozni sem… A játék öröme a
teljes élet örömét jelenti, s aki ezt nem tanulta meg ideje során, az nem tud majd mit
kezdeni a szabad idejével, – hétköznap vá rja a vasárnapo t, vasárnap a hétf őt.
Mi vár ránk, ha eltorzult embereket nevelünk? Sivár öregség. ”(Albert,1974)
Gyerekjátékaink igen változatosak: kiszámolók, kiszámoló mondóka -mesék,
csúfolódó -kiszámolók, játékindítók, hívók bíztatók, stb. A kiolvasóknak minden
lükteté sére egy -egy gyereket kell megérinteni. Akire az utolsó szótag jut, az beáll a
körbe, vagy kiesik a játékból. Dallamuk általában 2/4 -es ütemű, a motívum –
ismétlésének számát a játékhoz fűződő szöveg határozza meg.

20

II.2. Családtörténet
A családkutatással f oglalkozó tudományág, egy viszonylag új kutatási terület.
Kezdetei körülbelül másfél évszázadra tehetők főként három antropológus nevét
említeném: J.F. Mc. Lennan, Sir Henry Maine ( Nagy Britanniai kutatók) és az
amerikai Lewis Henry Morgan.
Frédéric Le Pla y francia kutató 1871 -ben kiadott munkájában az európai családok
történetében három családtípust különít el: patriarchális (a gyerekek és azok családjai
együtt maradtak), törzscsalád (csak a gyerekek maradnak a család mellett), instabil
(minden gyermek kül önálló családot alapít).
Napjainkban a családtörténettel és a rokonsági rendszerekkel foglalkozó munkák
száma rendkívülien sok.
Dolgozatomban a Frances és Joseph Gies féle család felosztás szerkezetét véve alapul,
fogom tárgyalni a Magyarfalura érvényes családalapítás – és a családszervezéshez
kapcsolódó szokásokat és hagyományokat.
Maga a család fogalma mindig a kor felfogása szerint volt meghatározva. A
gazdasági, a születés és elhalálozás arányának függvényeként. A családtípus mindig
befolyásolta a t ársadalmi viszonyokat és az egyéni viszonyokat. Ezek a hatások
falusi zárt kisközösségekben manapság is ny omon követhetők, olyan értelemben, hogy
megvan hogy ki megy el és ki marad a családi „fészekben”. A családon belül is
megvan, hogy ki az aki otthon lakik és marad hat és ki az akinek mennie kell
(természetesen ez függ a családtól és a gazdasági helyzettől).
A család szerepe – funkciója (ahogyan Gies meghat ározta), a modern
családokban a gyerekek szocializáció jának az alapja és a szülők szex uális érzelmeinek
a megnyilatkozása. A hagyományos falusi társa dalomban azonban egyéb szerepeket is
betöltött, mint pél dául: egyfajta védelmi rendszer, termelő egységként és vallásos
sejtként.
A rokonsági rendszer típusairól beszélve Gies, két csoportot említ: az egyik az
úgynevezett clan, ahol egy szélesebb utódlási rendszert vettek figyelembe, egy közös
őstől való szárm azást –nemzettségről beszélve. A másik az úgynevezett lineage ,
vagyis ahol a lineáris leszármazási vonal nyomon követhető vagy az apa vagy az anya
révén. Magyarfaluban a lineáris származtatás az amit a családok számon tartanak.

21

Főként a férfi ágnak tulajdo nítottak nagyobb jelentőséget, de a nagy, „a módosabb”
családoknál a leány ág at is számon tartották.
A család mérete és szerkezete az idők folyamán nyilvánvaló módosulásokat
szenvedett. De szintén a falusi viszonylatokra vonatkoztatva elmondhatom, hogy
alapjába véve két lehetőséget ismer e kisközösség, de az urbanisztikus hatásnak
köszönhetően létezik egy újabban divatos harmadik lehetőség is: az egyik amikor a
megházasodott nagyobbik fiúgyermek otthon marad, a másik lehetőség, hogy ha
módos család (és k ét három gyerekes) a gyerekek a családi házhoz hozzák az aszonyt
és ott alapít anak új családot, egyfajta „család együttest” hozva létre. A harmadik és
egyre elterjedtebb, hogy a megházasodott gyerekek különálló családot alapítanak,
külön gazdasággal.
A cs alád gazdasági alapját tárgyalva, megfigyelhető, hogy a család a
legfontosabb „termelő egység”. A gazdag – és szegény családoknál más -más
féleképpen valósult meg az élet minden terén úgy a mezőgazdaság mint a
kézmű vesség és kereskedelem te rén is. A módosabb családok a mu nka
megszervezésével és az alárendelt családok munkafolyamatának a meghatározásával
mint vezető egység vol tak jelen. A szegény családoknál a feladatokat nem és
korosztály szerint osztották fel, a fizetségeket is hasonlóképpen.
Mindegyik családnak meg volt a maga jól meghatározott társadalmi helye és szerepe a
falusi közösségben. Nem volt szabad a társadalmi helyet áthágni főleg házasság útján.
A különcködőket elítélték és ki rekesztették vagy legalábbis szélsőséges szerepet
kaptak.
A házasság a tulajdonkép peni családok létrejöttének legfontosabb pillanata.
Régebb a családok a szülők közötti egyesség eredményeként jött létre, az ifjú párnak
meglehetősen kevés beleszólása volt, az is csak a fiú részéről. Napjainkban ez a
szokás áll a legközelebb a feledéshez, de előfordulnak még mindig az
érdekházasságok. Annak ellenére , hogy a fiatalok maguk választják ki párjukat
gyakori jelenség, hogy a lányok a gimnázium elvégzése után szinte azonnal féjhez
mennek. Általánosan elfogadott az a tény , hogy a fiatalasszonyna k könnyebb életet
biztosít a gyereknevelés mint a továbbtanulás.
A házasságok mindig a családok és egyének közötti pénz és tulajdon
átszármazt atásával járt. Magyarfalub an szokás a hozomány , és a járadék .

22

A vallás szerepe mindig fontos volt a házasságokba n. Sokszor nagyon is
befolyásolva a család vallási szokását . Magyarfaluban például egy kato likus templom
van, így akár a lány akár a fiú jött a faluba annak ak arva akaratlan fel kellett venni a
helyi vallást , hisz más lehetősége. Ezek a házass ágok nem voltak elfogadottak.
A családon belüli viszonyok ezek a hatalom, az életkori szerepek, érzelmek, a
szexualitás függvényei voltak. A múltban valamint a jel enben is a férfiaknak totális
hatalmuk van . A hagyományo s mentalítás a modern felfogás hatására picit csökkentet
ezen az „abszolút” hatalmi viszonyon, de még mindig megfigyelhető, hogy a
hagyomány őrző családokná l (tipikus falusi család, kevés az iskolázottsági szint) az
alárendeltségi viszonyon alapul. A magy arfalusi családok 90 százalékára még mindig
ez jellemző.
A gyerek nevelésekor és a gyerekek közötti viszonyban fontos szerepet játszik a kor és
a nemiség. A nagyobb fiúgyermek az, aki még mindig a család „életben tartója”, ő az
aki a családi háznál marad és továbbviszi a szülők „terveit”.
A család méretéről beszélve mesélték és megfigyeltem, hogy a család
gazdasági helyzete nem meghatározó elem . A vallásosság nak nagy szerepe van a
családok életében, hisz még mindig a n agycsaládos model a jellemző ezen a vi déken.
A köszönés e kis zárt közösségben, nagy fontossággal bírt, ezét az első szavak
között tanulják meg a köszönési formulákat. A felnőtteknek: „Egészséget!”, „Jó napot
adj’ Isten ”. Szüleike t, nagyobb testvéreiket kendezik : „mamé”, „taté ”, vagy
egyszerűe n „anyám, apám ”, a nagyszülők megszólítása az „anyó, apó ” megszólítás .
Falubelieket, ha férfi „bácsi” -val, nőnél „néne” -vel szólítják, mint például: bácsi Anti,
néne Klára, (ez a megszólítás a román nyelv hatá sa).
A mezőre járás, elősegítette, hogy a gyer ekek maguk is megtanulják szüleiktől
a munka menetét . Így felfigyelhettek a különböző természeti jelenségek, évszakok,
jeles napok összefüggéseire, létrejöhettek a természeti, naptárbeli napokkal
kapcsolatos mondókáink.
Pokolszél
„Szépléány jár forgószél be . Hogy ne árcson nekünk, mondtuk:
Menny egészségbe , Szép leán!
Úgy mondták, hogy ártana valamit…nem tiszta.”,(Feri Rózsi,1984)

23

Gies modeljét követve egy alapos családleírást kapunk, függetlenül, hogy
milyen korba n és milyen tá rsadalmi viszonyt betölt ő családra alkalmazzuk.
A hagyományos társadalomban a nemi szerep pontosan determinált volt. A
mindennapokban, a térben, az eszközhasználatban, a feladatokban. Mindenkinek
megvolt a jól meghatározott szerepköre és a gyerekek is eszerint nevelődtek.
A férf i nemi szerepe erőt, autoritást, markáns fizikumot feltételezett, hisz ő volt a
család feje. Ő döntött a családot érintő dolgokban, az elvégzendő feladatok
kivitelezéseinek módjai fölött . Az asszonynak jó munkásnak kellett lennie, lényeges
tulajdonságai a gondosság, kedvesség, tisztaság, ügyesség hisz az élet minden
területén szüksége volt. Szerepköre az otthon rendben tartása, ápolása , mezei munkák
végzése, de főként a gyerekek nevelése .
A család a társadalom legkisebb és legfontosabb közössége, hisz ebbő l szerveződik. A
család az egyéni lét színterét jelentette és jelenti. Az a kis közösség amely az ünnepek
és hétköznapok természetes közege. A családalapítás e közösségben nemcsak az élet
egyik szükségszerű lépcsőfoka, hanem kötelesség is. A lányok arra ne velődtek, hogy
majdan mennyasszonyok és anyák legyenek, a fiúk, hogy felelős családfőkké
váljanak. A fiatal családok életében a legfontosabb és talán a legmeghittebb pillanat a
„gyermekáldás” momentuma volt. Nemcsak a két egybekelt fiatalt összekötő elem,
hanem az élet értelmét meghatározó „emberfióka” volt. A család fennmaradását,
továbbélését biztosította. Éppen ezért a sok gyerekes családokat nevezték szép
családoknak, a hagyományos közösségben várták és elfogadták a gyerekeket, áldásnak
tekintették őket .
Az édesanya volt az aki a gyermekeket tanította, nevelte első pillanattól kezdve éppen
ezért az ő feladata a legnehezebb, hisz az általa nyújtott nevelési model alakított,
„faragott embert” a kis nebulókból.

II.3. A bölcsődalokról
Magyarfaluban régen , családonként 5 -12 gyermek született, isten áldásának
fogva fel a sok gyereket. A nagy család az öröm és életerő jelképe volt: „a gyerme k
isten áldása”, „ahol egy eszik, ott a többinek es jut”. M a is mondják idősebb
asszonyok biztat ásként a fiatalabbaknak : „gyerme k nélkül semmit sem ér az élet”.

24

A terhesség ideje a „viselős”, „nehezes ”, „áldott – megáldott”, „bubás ”,
„várandós” asszony befolyásolja születendő kicsinyének egészségét, fizikai -lélektani
vonásait. Mivel e felfogás szerint az anya felelős a sz ületendő gyerekéért a népi
hagyomány sok féle intelmet ismer, ami az anya cselekedeteit, táplálkozási szokásait,
viselkedését korlátozza.
Magya rfaluba például a terhes asszony nem „csudálhat” meg állatot, csúf
embert, halottat, mert a gyerm ek is olyanná v álhat. A nehezes anya nem vehet ölbe
állatot, nem viselhet zsebes ruhákat abból fakadó félelméből, hogy „gyerme két”
nehogy otromba tulajdonságokkal ruházza fel. A várandós anyát mindenki étellel,
gyümölccsel k ínálja nehogy „ellegyen” a buba . A gyermek nem ét az anya hasának
alakjáról találgatják, ha a gyerekek mozgékonynak bizonyul, akkor leánygyermeket
jövendölnek, ha lusta a kisbaba b izonyára fiút jósolnak. Leánykát sejtet az is ha a
várandós anya az előző terhességhez viszonyítva más ízeket kíván például „a mézet
kívánom, leány lesz a másikkal nem ettem” vagy a sós íz fiúgyermek születését jelzi.
Más vélemény szerint „Ha jobb felől mozdul meg fia lesz, ha bal felől, leány .
A gyermek vers iránti fogékonysága azon alapszik, hogy a ritmus és h angzás,
amely megragadja ugyan hoz az érzékletes, érzelmekkel átszőtt élmény közeli sémához
tartozik, mint a mozgás, amelyet helyettesít, vagy a hangulat melyet kifejez. (Mérei és.
Binét, 1985. ) A játék egyik örömforrása a ritmusosság: a gesztusoknak,
mozdulatoknak szabá lyos ismétlése. A gyermek mozgás utánzásával ért meg
helyzeteket ezért a ritmus a mozgást helyettesítheti. Hallja, átéli, utána mondja a
ritmust, hangulatokat idézve fel. A ritmus mellett fontos szerepe van a rímnek,
alliteráció, szó avagy sorismétlés. Gye rmekkorban a mozgás érzelmekkel,
hangulatokkal tapadhat össze így a hangzások kö nnyen a hangulatok és indulatok
hordozójává válhatnak.
A néphagyomány ápolása ebben a korban kétszeresen is indokolt hisz a gyerek
észrevétlenül tanul meg mondókákat, gyermekd alokat, szokásokat melyeknek
szókincse az anyanyelv elsajátítását és gazdagítását szolgálja, szövegük pedig a
költészet felfedezését és megkedvelését.
A néphagyomány a szöveg és a dallam tökéletes egységét tálalja a beszélni tanuló
gyermek elé, és mindeme llett „a helyes hanglejtés, a zenei anyanyelv megalapozását is
szolgálhatja”

25

A bölcsődal vagy altatódal az első költői műfaj, amellyel egy kisbaba
találkozik. Szövegüknek legfőbb jellemvonásuk a megszemélyesítés. Az altató dalok
mellet a gondviselő szülők énekelhetnek a kisbabának: ébresztő, etető, arcsimogató,
csiklintó, ujjkiolva só mondókákat, de közismertek a csipcsipcsókák, a lovagoltatók
melyek izgalmas metaforikus képi beszédek. Az a tény, hogy a kisbaba egyszerre
objektív szemlélő de aktív szereplője is a neki és róla szóló mondókának, sajátos
magatartást alakít ki amely alka lmassá teszi a mese hallgatására, átélésére, elvezetve a
mesehallgatáshoz és a mesemondáshoz.
Az anya, a „ anyó ” (nagymama) a bölcső mellett amíg font, vart, vagy akár
főzött, bölcsődalokat dúdolt picinyének.
Ahogy Kosztolányi is megfogalmazta „A szó maga a valóság melyet jelképez,
magának a valóságnak a veleje, kútfeje és kezdete. Milyen csodálatos is a bibliának ez
a szózata: kezdetben vala az ige”. Az ember életének örökös kísérője a szó legyen az a
költészet vagy a da l útján. A gyereknevelés már a bölcs őnél megkezdődik, hisz a
bölcső ritmikus ringatásakor az anya altatódallal, ritmikus hanglejtéssel mondja a
szöveget. Ahogy Katona Imre is megfogalmazta a bölcsődalról, miszerint a népi líra
egyik alkalmi műfaja. Szövegét ringató szavak kísérik: tente baba , tente, becézések,
álomra biztató szavak, sokszor az éneklő érzelmeit is beleszövi a rövid szövegbe,
gyakori az éjszakai, alvó természeti képek jelenléte a szövegekben: „köszöntenek
szépen, csillagok az égen”. A szabályosan ringó bölcső befolyásolja az al tatódal 2/4
ütemét, a hangsúly mindig az ütem elejére esvén. Nyelvi sajátosság, hogy a magyar
nyelvben a szavak elején van a hangsúly, ezért a gyermekdalok mindig hangsúlyos
kezdéssel indulnak, a hangsúlynál emeltebb, magasabb hang a hangsúlynál lejjebb
ereszkedik. A beszédben is érezhető a természetes lejtés az s=m távolságú
dallamfordulattal fejezi ki:
A kisgyermek a bölcsődalokon keresztül találkozik először az anyanyelv
hangjaival. Fontos, hogy óvodás korú kislányok megtanulják a bölcsődalokat, játék
bábjaikat ringatva, hogy azáltal is felkészüljenek a majdani anyaszerepre.
Bölcsődalok:
Jézuska légy velem,
Jézuska segélj meg,
Jézuska nekem adta,

26

Jézuska neveljen fel., ez a legrégebbi és legygyakrabban énekelt .

“ Én őrző szent angyalkám!
Szent ke zedbe ajánlom testyemet – lelkemet,
Életemet – halálomat.
Őrözz, vezérejj, minden jóra igazgatssz!
Minden rossztól távoztatssz!
Őrözd lelkem lelkemet!”,

“Kerüld kereszt házamat
Őrözd angyal lelkemet .”,

”Elébb, hogysem lefeküggyem,
Kezeimet összet egyem
Hozzád emelem szívemet,
Isztennek áldalak tégedet,
Hogy velem annyi jót tettél,
Veszélektől megmentettél,
Mivel ellened vétettem,
Kérlek, bocsássz meg jénnékem.”

II.4. A játék fejlődése óvodás – és kisiskoláskorban
A kisgyermekek játszadozó gyer mekek. Hajlamosak arra, hogy minden
tevékenységüket játékosan hajtsák végre. Játék közben értékes tapasztalatokra tesznek
szert, bizonyos funkciókat és tevékenységeket végeznek, és növelik tudásukat.
A játék segíti a kisgyermek emberré válását. Életük els ő éveiben a játék segít
nekik, hogy úrrá legyenek mozdulataikon, fejleszti gondolkodásukat, a játék által értik
meg környezetüket. A felnőtteket utánozva kezdik meg kiismerni magukat a világban.
Játék közben megtanulnak tekintettel lenni a másikra, megtanu lnak dolgozni, és
közösségben élni. Az óvodás gyermek játékának fejlődése a játék témájában,
tartalmában, formájában, szociális jellegében, idő tartamában követhető nyomon. Az

27

óvodás gyermeknél a játék a legfőbb tevékenységi forma. Mindhárom formája –
gyako rló játék, szerepjáték, szabályjáték – a gyermek legfőbb örömforrása. Értelmi
fejlődésükkel kölcsönhatásban fejlődik. A játékban alakulnak ki a gyermekeknek azok
a képességei, tulajdonságai, amelyek lehetővé teszik, hogy fejlődésük magasabb
szintjére jussan ak el, kialakuljanak bennük a fejlettebb tevékenység előfeltételei.
Az óvodáskor fo lyamán a játékból újabb és újabb tevékenységi formák – a munka, a
tanulás – alakulnak ki és önállósulnak. De az óvodáskor végéig a játék marad a
gyermek fő tevékenysége, és a munka, a tanulás is megőrzi a játékos jelleget. A
gyermek aktív, önálló játéka lehetővé teszi személyiségük legátfogóbb sokoldalú
fejlődését. A játék fejleszti a gyermek mozgását. Segíti az új mozgásformák
kialakulását, gyakorlását. Az óvod áskor évei al att a gyermekek játéka jelentős
fejlődésen megy keresztül. A kiscsoportos gyermek tevékenységét a gyakorló játék
jellemzi. A kiscsoportosok megreszelik ugyan az almát, de nem adják oda a játék
babáknak, mosogatják ugyan a főzőedényeket, pedig még nem is pi szkosak azok.
Mindezt egymás mellett végzik anélkül, hogy együtt játszanának. A gyakorló játék
kiindulópontja a véletlen mozgásból, tevékenységből fakadó siker, ami újra és újra
ismétlésre készteti a gyermeket. Lényege tehát valamilyen egyszerű tevékenység
ismételtetése, amely nagy örömet okoz a gyermeknek. A hangok, szótagok, szavak
esetleg rövid mondatok és dallamok játékos szabály szerinti ismétlés folyamán válnak
játékká.
A szerepjáték az óvodáskor jellemző játékfajtája. A nagycsoportoknál a
szerepját ék fejlődését, az mutatja, hogy szemükben a szerepből következő
játékszabályok megtartása válik fontossá. A gyerekek már nagyon komolyan őrködnek
a játékszabályok megtartásán. A szerepjáték tehát a szabályjátékba olvad. A
gyermekek szerepjátéka ismereteike t, tapasztalataikat, elképzeléseiket és ezekhez
fűződő érzelmeiket tükrözi. A szerepjátékban nyilvánulnak meg elősz ör és alakulnak
ki a gyermekek közti társas kapcsolatok, az együttműködés, a kölcsönös alá – és
fölérendelés, a közös tevékenység. A szerepjá tékot gazdagítja, ha a gyermek irodalmi
élményeiket szabadon választott, kötetlen módon dramatizálják. A bábj átéká ban a
gyermekek közvetlenül nyilvánulnak meg, és játéktevékenységük a környezethez való
viszonyukat az átélt cselekvés vagy történés általuk f elfogott tartalmát tükrözi.

28

A nagyobbak már együtt játszanak, vagyis a cselekvést nem magukért végzik,
hanem azért, hogy a vállalt szerepnek megfelelően viszonyt teremtsenek a
játszótársakkal. A középső és nagycsoportban a konstruáló, építő játékelemekből
kombinálással, szerkesztéssel játékszereket tudnak alkotni. A létrehozott alkotás
hatására képzelik bele magukat különböző élethelyzetekbe. A szabályjátékok egyes
fajtái főként a gyermekek mozgását, mások elsősorban értelmi képességeit fejlesztik.
A mozgásos szabályjátékhoz tartozna k: a dalos és mondókás népi játékok, fogócskák,
bújócskák , körjátékok, szembekötősdi, labdajátékok, mozgásos versenyjátékok. Az
értelmi képességeket fejlesztő játékokhoz tartoznak: az érzékelést, megfigyelést,
figyelmet, az emlékezést, problémamegoldó gond olkodást, a képzeletet fejlesztő és
ismereteket gyarapító játékok.
A babázás is óvodáskorban kezdődik, de 4 -14 éves korig tart. Érdekes, hogy a
gyerekek nem csecsemőnek, nem „kisbabának” nézik a babákat, hanem velük egykorú
társaknak, melyek ugyanúgy eszn ek, mint ők, rendszerint hiszik, hogy a baba él.
„A játékszükséglet nem szűnik meg az iskoláskorban sem, és a szükséglet
kielégítéséről mind a családnak, mind az iskolának gondoskodniuk kell, ha nem
akarják a gyermekek életét megcsonkítani, elszegényíteni. A kisiskolás korban a
játékigény még megy, és ezt a körülményt figyelembe kell venni, amikor a komoly
munkára és játékra sz ánt idő arányát megállapítjuk.”(Ágoston, 1973 .) Az iskoláskor
kezdetén a f utkározás, ugrálás, a kiskerékpárral való biciklizés, a la bdázás
készségeinek elsajátítása tartozik a kedvelt játékok sorába. Az építőjátékok is egészen
8-9 éves korig elszórakoztatják a gyermekeket. De már érdekli őket a festés, rajzolás,
sőt a modellezés is. A színekre még nem tudnak kellő hangsúlyt fordítani.
A 6 éves gyermek már több időt tölt el a játékai mellett, mint a 3 éves. Figyelmüket
jobban leköti a nehezebb, de nem túl bonyolult játék. Ebben az időszakban a fiúk
agresszívabbaknak tűnnek, mint a lányok. A gyermekek 8 éves korukban tanulnak
meg pontosa n utánozni. Innen már nem minősül sem játéknak, sem utánzásnak.
A fantáziajátékot a gyerekek legszívesebben 7 -8 éves korig játsszák. Néha maguk
készítette darabokat játszanak el egymásnak, társaiknak vagy a felnőtteknek. Ezek a
dramatikus játékok a különb öző helyeken szerzett élmények feldolgozását segítik. A
gyermek dramatizáló kedvét a nevelő az iskolában is jól kihasználhatja. A
fantázi ajátékok ismétlésével levezetik az erős benyomások okozta hatásokat, segítenek

29

azt feloldani. A játék sok esetben a gye rmek vágyát teljesíti . Az együttműködő játékot
már óvodáskorban megismerték. Kisiskoláskorban kialakul egy fejlettebb formája.
A szerepet a gyermekek a többiek kedvéért, a játék öröméért vállalják.
Önuralmat tanulnak, hogy társaiknak megfeleljenek.
A kis gyermeknek az iskolába lépéssel minőségi változás következik be életében.
De a gyermek játék – és mozgásszükséglete nem szűnik meg. csökken viszont a
szabadideje, délelőtt 3 -4 óra tanulás, délután folytatás. A gyermek további harmonikus
fejlődését úgy bizto síthatjuk, hogy a tanórákon játékos módszerekkel tanítunk.
Rendkívül nagy mozgásigényük miatt szívesen játsszák a nagy mozgékonyságot
igénylő játékokat. Kialakul köztük a versenyszellem, amely már egyik fő
jellegzetessége játékuknak. A mozgásigény levezeté sére jó lehetőséget nyújt a
testnevelésóra, a tömegsport foglalkozás.
Fiúknál a játék eleme legtöbbször az erőgyakorlás: kúszás, birkózás, futás, harci
játékok. A lányok játékában is lényeges a mozgásos elem, de náluk inkább az
ügyesség dominál. Jobban ke dvelik az énekes kisdobos és népi játékokat,
labdajátékokat stb.
A kisiskolás korban a tanulók már napi kb. 2 -3 órát is eltöltenek játékkal.
Kikapcsolódásukra legjobb a szabadtéri játék. Ha nem teremtünk játéklehetőséget,
akkor céltalan lődörgéssel, unalom mal vesztegethetik el idejüket. A jó közösség, a
megfelelő társ biztosítása is fontos tényező. A magányos ság, a társtalanság később is
kínzó emlék lehet.
A kisiskolásoknál a közös játék és csapatjáték a legkedveltebb és legfontosabb
játékforma. A társadal mi beilleszkedés mellett elősegíti önmaguk megismerését is.
Szeretik a logikai játékokat is, rejtvényjátékokat, mellyel gondolkodásukat fejlesztik.
A játékot kizárólag az ember sajátos, értelmes, tudatos tevékenységének tekinti, mely
különbözik az állato k ösztönös élettevékenységéhez kapcsolódó játéktól. K. D.
Usinszkij erről így ír: „Az emberi játék lényegében a játék tükrözése.”

II.5. Mondókák kora
Hat-hét hónapos korban az anyák gyereküket ülni -állni tanítják. Ezeknek a
mozdulatoknak az elsajátítása érdekében ritmikus szövegeket mondanak úgynevezett

30

„csücsültetőket, álltatókat”. Ebben a korban a gyerekekkel mindent etetnek, a
keményebb ételféléket átpasszírozzák, megrágják. Gyerekével foglalkozó édesanya,
etetés, mosdatás, öltöztetés közben mondókákk al szórakoztatja ezt. A mondókák
szórakoztatva, játék közbe nevelik a kisgyermekeket. Céljuk a mozgás és az értelmi
fejlődés elősegítése. Például az ujjak, vadászúton járása – személyek, a haj – erdő,
homlok – kopasz mező, a valóságot a képzelet világára c seréli fel. A kisgyermek
először hall költői képeket: megszemélyesítést, metaforákat. A társadalmi természeti
környezetben való beilleszkedés két -három éves kortól kezdődik, amikor a gyerek már
önmaga is képes játékot gyártani, játékos módon dolgoznak hisz sütnek, főznek, házat
építenek .
Öt-hat éves korban a gyerekek már együtt játszanak, a mondókák már valamilyen
csoportos játékhoz kapcsolódnak, a játékban való szerepet, a sorrendet, időtartamot
szabályozzák. Ugratják egymást ezért kedvelik a nyelvi játék okat, a nyelvtörőket,
rímes csattanókkal felelnek a hét napjaira.
A beszéd elsajátítása után már nemcsak a ritmus hanem a szavak értelme is
megragadja a gyermeket. Az egyszemélyes vagy társas mondókák segítik a gyerek
eligazolódását a természeti és társad almi környezetben.
A ritmikus szövegeket gyakran mozdulatok vagy komplex mozdulatsorok kíséretében
dallamsorral egészítik ki. A hangutánzók néha csupán nyelvjátékok de vannak ingerlő
gyakran visszaszólásra késztetők. Legtöbbjük az állatvilágra vonatkozik, megszólítják
a vad és házi állatokat, utánozzák hangjukat.
Formai szerkezetüket figyelve ezekre jellemző a lekerekített, zárt szerkezet, egy
sajátos hanghordozás: szerkezeti eltérések gyakorlatilag nem fordulnak elő.
A körn yezettel való ismerkedés sorá n különösen az ember –
foglalkozástípusokkal csúfolók segítségével történik, kifacsarják a nyelvi idegenséget,
életmódot, ha bosszantani akarnak, névcsúfolókat alkalmaznak. A falut, a
foglalkozásokat külső és belső hibáinak észrevételével és azok csúfolásáv al
bosszantják az illetékeseket . A név csúfolok néha durvák, lényegük a rím, ami
valamilyen t rágárságon csattan. A név csúfolók között a fiúgyermekre vonatkozóak a
gyakoriak.
Nemzetiségcsúfolók közül a cigányokra vonatkozóak az elterjedtebbek, ahol őket
tolvajnak, hazugoknak nevezik. Az egyéni szerencsétlenséget a testi fogyatékosságot

31

ritkán csúfolják, a kopasz fejet, va gy a csorba fogsort csúfolják. A jellemcsúfolók
talán a legérdekesebbek a kialakulóban levő népjellem szempontjából, ezek a
kényeskedő, o koskodó, hazudós, ígéretszegő árulkodó, síró, játszótársakra
vonatkoznak.
Egy újabb csoportot alkotnak azok a mondókák, amelyek a beszélgető
partnertől egy szó kimondását kívánják, és amelyre csúfoló rímmel válaszolnak.
Szerkezetileg ezek a mondókáknak i s fejlett a rím és rímjátékuk, rendszerint egyfajta
trágár csattanóval zárulnak.
A nyelvtörők, nyelvgyakorlók részben iskolás eredetűek. A nyelvtörők betűrímes
mondókák, vagy olyan szókapcsolatok amelyek kemény és lágy hangok váltogatását
igénylik, egy má sik csoportot alkotnak a hasonló hangzású szavak gyors cserélgetése.
A nyelvbicsaklók a gyors kiejtés miatt valamilyen félreértésre alapulnak. A
nyelvgyakorlók a selypítő, raccsoló gyerekek próbaversikéik.
„Eléfelé Sötéccség, / Visszafelé Világosság!” ,
„Daru -daru, daruláb, / Fut a kutya mezítláb!”
„Ha ég az üst, ha szikrázik az üszt feneke, akkor változik az idő essőre.”
„Az Isten készik, de nem felejti el. / Ha jót nem tucc csánni, rosszat ne csánny!”
„Sok kéz a hajba is szapora!”
„Hármann vannak édeseg gyek, / Kettő koldul, egy kéreget, / Egy a híd végin ülöget.”
„Elég ügyes elég jó, / csak egy kicsit neteró”
„Szent a kebelibe, / ördög a seggibe!”
„Minden kezdetnek kell legyen egy vége, / Ha nem kened meg a kereked, akkor
csitorog.”

II.6. A gyerekjátéko k
A gyerekjátékok is többnyire a mondókákhoz kapcsolódnak. Megfigyelve a
gyerekjátékokat szembetűnik, hogy a játék közben hívogatásokra, kiszámolásokra
vagy különféle bíztatásokra, kigúnyolásokra is sor kerül, így különböző mondókák
beleszövését is megenge di a játék szövege. Voigt Vilmos (1988) szerint a kiolvasó
vagy kiszámoló folklórműfaj gyerekjátékaink kezdete. Szavanként vagy szótagonként
mondott mondóka, amelyek végén az utolsó nyelvi egységgel jelölik a játék

32

valamelyik kitüntetett szereplőjét: fogó, hunyó (…).Gyerekjátékaink igen
változatosak: kiszámolók, kiszámoló mondóka -mesék, csúfolódó -kiszámolók,
játékindítók, hívók bíztatók, stb. A kiolvasóknak minden lüktetésére egy -egy gyereket
kell megérinteni. Akire az utolsó szótag jut, az beáll a körbe, v agy kiesik a játékból.
Dallamuk általában 2/4 -es ütemű, a motívum -ismétlésének számát a játékhoz fűződő
szöveg határozza meg.
A gyerekek munkára való nevelése még a második világháború után is elterjedt
volt, hogy már hat éves koruk után a szülők befogták , mezei, otthoni tevékenységekre
a fiukat és kislányokat is. A moldvai csángók alapvetően munkaközpontú világában a
munka egyes fázisai mindig időrendbe ágyazódtak be. A mezei munkák nagy
fordulópontjai megünnepelt, s így megszentelt események voltak. Ilye n volt többek
között az aratás kezdetén és a végén az új kenyér megáldásának ünnepe. A falubeliek
munkaalkalmait, ahogy egész életüket és mindennapjaikat, áthatja a vallás és a
vallásos indíttatású cselekedetek. A hét vallásos rendjének centrumában a vasár nap,
ezen belül is a szentmise áll. A vasárnap egész időbeosztására a vallásgyakorlás
nyomja rá a bélyegét. Ezt az értékrendet életstílust, viselkedésnormákat a család már a
születés pillanatától beleneveli a gyermekekben. Így már korai gyermekkortól a fi atal
generációkba is belenevelődik a vallásos hit gyakorlása és a különféle
munkafolyamatok hogyan végzése.
Napjainkban is elterjedt szokás, hogy a szülők különféle tevékenységeket bíznak rájuk
hét-nyolc éves koruktól kezdve. Elterjedt mondás, hogy a gyer ekeket már egész kicsi
koruktól rá kell szoktatni a becsületes munkára, így mondhatni, hogy az
„emberfaragás” már a kiskorú gyerekeknél megkezdődik, ezért szigorú „régula” alatt
„katonásan” neveik gyereküket. Például: „Kés, villa, olló / Nem gyermek kezé be
való”. A gyerekek a mezei munka elvégzése mellett együtt közösen játszanak, néha
még e helyi , nagyszülöktől tanul gyermekjátékokat is:
1. Egymással szemben állnak. Lefordított tenyérrel, ujjaikon számolnak, ha
egy ujjnál kijön a vers vége az ujját behúzz a. Az nyer akikek előbb elfogynak az ujjai.
El voltam Csik_Csik -Csiksomlyóba, / Láttam szép leányt szép fatába / vörös színbe
kapálta a céklát.

33

2.Vadazót (fogócska) egy gyereknek bekötik a szemeit és meg kell fogjon egy
másik gyereket aztán annak kötik be a szemét, közben kiabálják: „Vadazó -Vadazó/ Te
vagy a büdös kotló”
3.Bújocska az elbújó játékok legegyszerűbb formája, fiúk, lányok együtt
játsszák egészen kis kortól. → Kiolvasó val döntik el, ki lesz a hunyó. A hunyó a fal
felé fordulva megegyezés szeri nt számol. Pl. tízesével ötszázig, s ez alatt az idő alatt a
többiek elbújnak. Ezután társai keresésére indul. Akit leghamarabb megtalál, a
következő fordulóban az lesz a hunyó. Kisebb eltérésekkel minden földrészen régóta
elterjedt.
4.Kiszámoló: Hetfün a fübe / kedd a kedviben, / szerda a szerecsitában, /
csütörtök a csírben / péntek a pénzben / szombat a szobában / vasárnap az Isten
házában!
5. Kiszámoló: “Máris süti plecsintát / Modi vágja szalonnát, / Meggyik Máris
kisüti / Aggyig Modi felhepi ”

II.7. Gyermekeknek szóló találós kérdések
Népünk szellemi költészetének nagy része nem pusztán a maga önállóságában
élő műfaj volt, hanem bizonyos célú alkalmi hagyomány, amely csak a megfelelő
népszokásnak köszönhette eredetét. A fonó, a kukoricafosztás, a ve ndégség jeles napi
szokások mindenikének meg volt a maga jellegzetes dala, játéka, rigmusa,
találóskérdése. Ezeknek csak később kezdtek külön önálló életet élni. A gyűjtőnek ma
már nehéz kimutatni, hogy melyiket milyen alkalommal használták. Így a
magyarfa lusi találós kérdés –anyagban is elkülöníthetők azok, amelyek mint
lakodalmi né pszokáshoz fűződő kérdések élnek és használatosak, vagy olyanok,
amelyeket fiatal leányoktól, legényektől s gyermekektől kérdeztek.
A találós kérdések jelentős részét a kisebb g yermekeknek fogalmazták meg a
felnőttek : “Öregasszonyo k kérdezték tőlünk , gyermekektől , s mü gyermeke k egymás
között”. Voltak olyan öregemberek. Kik “künn az utcán, mikor vasárnaponként
kiültek a kapuba, kérdezték tőlünk gyermekektől ”.
Ezek nagy része le író találós kérdések, amelyek a gyermeki világhoz közel álló
szimbolikájuk , költőien szép metaforikus képi anyaguk, megszemélyesítéseik,

34

alliteráló tiszta rímű verssoraik révén lettek oly közkedveltté a gyermekek körében.
Ezekből a 2-4 sornyi kérdésekből a gyermek már kicsi korában költői képekben
ismerkedik a természet szimbolikájával : az anya, tenger, a gyermekek a folyók, a
leány harmat, az ég kék mező , rajta csillagok a nyáj, a hold aranypásztor; tudomást
szerez a legfontosabb növények, állatok jelképi világáról. Különösen érdekes és szép a
növényvilágra utaló találós kérdések szimbolikája. A növények közül a búzát, mákot,
gombát, epret, kukoricát, férfiúnak nézik, viszont a csipkebogyó (segvakaró), alma,
dió, szilva a női nemre utalnak.
Az élettelen tá rgyak közül pl. ház vagy pajta minden, ami valami tért zár körül, s
amibe valami embernek vagy állatnak felfogott dolog van. Az együtt levő és
összetartozó dolgokat szülőnek és gyerm eknek, testvéreknek , barátoknak nevezik.
Minden karcsú, csinos vagy mozgéko ny tárgyat leánynak néznek, s minden ami
vastag, nehézkés, pl. a kút, szóba ( kályha )
A kitalálandók között nagyon kevés az elvont fogalom, hisz a nép mindig
konkrét, érzéki képeken gond olkodik. Azt a kevés elvont fogalmat is tárgyiasítja, az
élettelen dol gokat megszemélyesíti .
Formai, verstani szempontból ezek a találós kérdések különösen kedvelik a
tiszta rímű sorokat, a hasonló szerkezeti felépítésű mondatokat, az alliterációt ,
asszonanciát, valamint az ismétlést és ellentétezést.
A fiatalság körében különösen kedveltek lehettek, és ma is azok az un.
Számtalányok és rokonsági talányok. A számtalányok nagy részét az teszi talány
szerűvé , hogy a kérdésre rögtön, gondolkodás nélkül kívánják a feleletet. Máskor a
fogalmazás zavartsága, hiányossága, megtéve sztő volta adja a rejtélyt:
A tréfás találós kérdések nagy része a rokonérte lmű szók cseréjén, ugyanazon
szó különböző jelentésén, a ragok jelentésváltozatain alapul: “Mikor fél a nyúl?”
(mikor ketté vágják).
A nemiségre való fel készítés, beavatás egyik formáj a ez is, ahogyan a találós
kérdés szimbolikája a férfi -nő viszonyt kibontja. Persze ezeknek a szerepe a beugratás,
hisz a kitalálandó dolog egyszerű tárgy vagy s zemély. “Társaságban, akik
vicce sebbek, több találós kérdést tudtak, azok kérde zi”. “ Ör egasszonyok kérde zték a
legényektől ”. “Házaknál esténként esszejöttünk, egyet mondott, a másik mást. Sok

35

vicces embe r, asszony vót, apám mondta a talá lós kérdéseket ma is a falu öreg
emberei mint gyermekkori kincsüket őrzik , és adják tovább a mai fiatalokn ak.

II.8 Babonás gyermekgyógyítási módszerek.
A zárt kisközösségekre szinte kivétel nélkül igaz azon állítás, hogy
hagyományokhoz ragaszkodó, gazdag hiedelem – babonás világgal rendelkeznek. Ez
nemcsak a csángó magyar településekre igazak és jelen esetbe n Magyarfa lura de
érvényes szülőfalumra Gyergyóremetére, de más székelységi vidékekre is, mint
például Erdővidék, férjem szülőhelye. Igaz ahány tájegység annyi hiedelem, babona
amelyek közül ha figyelmesebben tanulmányozzuk még hasonlóságokra is
ráfigyelhe tünk.
Mit is jelent a hi edelem fogalma, amely bizonyos szinten meghatározza a
falusi, hagyományaikhoz ragaszkodók életét olyan mértékben, hogy még a modern
világ eszméi sem tudták eltörölni?
A magyar Néprajzi Lexikont tanulmányozva olvashatjuk, hogy A h iedelem
meghatározásai igen nagy változatosságot mutatnak. Egyesek a hiedelmet a tudással
szemben határozzák meg. Eszerint azok az ismeretek számítanának hiedelmeknek,
amelyek nem rendelkeznek valamiféle igazolási, verifikációs többlettel, tehát az
igazolá st nélkülöző tudattartalmak. Ez a hit -hiedelem szokásos episztemológiai
meghatározása. Vannak akik a hiedelemet olyan vallási képzet, amely nem tartozik a
hivatalosan elismert egyházak vagy vallási rendszerek által elfogadott hittételek közé
(babona). – Az egyik vallás szemszögéből nézve egy másik vallás képzetei is
hiedelemnek foghatók fel. E névvel illetik továbbá az európai (s a magyar) parasztság
rendszert nem alkotó vallásos képzeteit, kozmogóniáját, előírásait, tilalmait. E paraszti
hiedelmek többféle összetevőből jöttek létre, egy részük régebbi pogány világképek
maradványa, mások egyházi hittételekből torzultak hiedelemmé. Új hiedelmek is
létrejönnek feltűnő, felindulást keltő jelenségek magyarázataként, pl. természeti
katasztrófák vagy háborúk alkal mából, vagy olyan esetekben, amikor érthetetlen vagy
kikerülhetetlennek tűnő társadalmi jelenségekkel találkoztak. A hiedelmek →
közlés ek, → előírás ok, tilalmak (→ tilalom ), → hiedelemmondá k formájában
nyilvánulnak meg.

36

A hagyományok, hiedelmek és babonák mi nden korban fontos szerepet
játszottak az emberek életében, valamennyi vallási rendszer hajlott rá, hogy ezekkel
erősítse hatalmát.
Az emberélet három nagy szükségét, sorsfordulóját: a születést, lakodalmat,
halált a szokások, hiedelmek sokasága kísérte s kíséri napjainkban is.
A házasságkötés , lakodalom szokásköre és hiedelemköre a leggazdagabb, hisz
az élet megfogantatásána k elsődleges mérföldkőve . A gyermekkorból kinőtt lányok és
fiúk a nagylánykorba és legénykorba éréssel, a falusi társadalom sajátos jogállású
rétegébe kerültek, tevékenységük jelentős részét a leendő házastárs kiválasztásának
szándéka vezérelte.
Éppen ezért voltak gyakoriak a szerelmi jóslások, amelyek gazdag
hagyománya segítségével a lányok elsősorban azt igyekeztek kideríteni, mikor
mennek férjhez, ki lesz a jövendőbelijük, milyen nevű, milyen foglalkozású. Ebben
volt segítségükre például az András napján (november 30.) vízbe állított, kilenc
számításba jöhető legénynévvel ellátott szilvafaág, melynek elsőként kivirágzó
darabja megmut atta milyen nevű lesz a férjük. Ha az ugyancsak ezen a napon
vízberakott meggyfagally karácsony vi giliájára vagyis karácsony előestéje (december
24.) kizöldült, a következő évi férjhezmenetelt jósolta. A lányok három
szalmakoszorút fontak e jeles napon, s igyekeztek az eperfa ágaira feldobni. Amelyik
lánynak ez az első dobásra sikerült, azt jelentette, hogy egy év múlva férjhez megy,
akinek csak a másodikra, még két évet kellett várakoznia. A harmadszori próbálkozás
már hosszú lányságot, vagyis kései esküvő t jósolt. Az András napi ólomöntés a leendő
férj foglalkozását volt hivatott megjövendölni. A Luca -napi kerítésszámlálás során, ha
a bekötött szemű lánynak kilencedikként hajas, azaz kérges fát sikerült
megszámlálnia, a módos legényt jósolt jövendőbeliéül, a pucér fa pedig szegényt.
(Antal, 2004 .)
Az esküvő előtt a vőlegény csizmájában kést dugott, hogy ne betegedjen meg;
hasonlóképpen a menyasszony pénzt tett a cipőjében rontás ellen. Ha az eljegyzett pár
legalább egyszer el nem ment a templomba, hogy megh allgassa saját esküvője
kihirdetését, születendő gyerekeik süketek lesznek.
A lakodalom napjához is számos mágikus cselekedet, jóslás, hiedelem
kapcsolódik. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a különböző előjeleknek. Ha az esküvő

37

napján esős, borongós volt az idő, azt mondták, az új pár, főként a menyasszony élete
is olyan szomorú lesz. Ha a násznép után törökbúzával megrakott szekér jött az úton
vagy valaki tele vederrel ment az utcán, akkor úgy hitték, az ifjú pár gazdag lesz.
Rossz előjelnek számított, h a fekete macska szaladt át e lőttük az úton.
(Szatmári. 2001 .)
Az esküvő után a vőlegényes háznál a kapu előtt bölcsőben vagy
cigányteknőben élő gyermeket is rengettek, hogy az ifjú párnak is legyen vagy kilenc.
A menyasszonnyal felrúgattak egy vízzel telt v edret, hogy könnyen szüljön majd. A
házban fel kellett néznie a kéménybe, hogy a születendő gyermekének is olyan fekete
legyen a szeme, s olyan kormos a haja, mint a kémény. ( Bácsiu , 2006 .)
Néne Klára megjegyezte a lakodalmas szokásoknál, hogy “Mikor megy be a
kapun a nyirásza, az odavalók tesznek le egy seprűt, s egy kocsorbát az útjába, hogy
lám, felveszi -e? Abból lássák meg, hogy serény -e. S ha felveszi, s elteszi a helyére,
akkor tudják, hogy serény, s ha nem, akkor rest, lusta” vagy hogy “Mikor megy a
nyirásza az anyósa házához, az fogadja, megtiszteli, s pénzt tesz a nyirásza kebelibe.
Hogy olyan szerelmetes legyen, mint a pénz. S amikor megy, akkor öntik eléje a
vizet”.
A várandósághoz és a gyerekhordással kapcsolatosan is számos hiedelemmel
találkozh atunk, ilyen hiedelem, hogy halottat ne nézzen meg, temetésre ne menjen a
várandós nő, mert ettől lesz sárgasága az újszülöttnek. Tilos hagymás ételek,
hüvelyesek fogyasztása, különben pattanásos bőrű lesz a gyermek, vagy kiütéses
betegségekbe esik majd. A melyik nő titkolta állapotát, annak a néphit szerint
gyermeke néma lesz, vagy csak nehezen tanul meg beszélni. Ha későn kezdett el járni
az apróság, azzal magyarázták, hogy anyja kígyóval, rákkal került valamiképpen
kapcsolatba terhessége idején. A gyermek majdani tulajdonságait is próbálták
befolyásolni. Általános szokás volt az is, hogy a várandós asszony hajas kukoricát
lopott, hogy szép, dús haja legyen gyermekének. A viselős asszonyt nem volt szabad
megdobni semmivel, mert annak – a hiedelem szerint – anyajegy formájában nyoma
marad a gyermeken. Óvakodni kellett a csúnya, szokatlan, ijesztő látványtól is, mert
ez is befolyásolhatta a születendő gyermek külsejét, egészségét. (Laczkó István. 1989 )
Előfordult a múlt században, hogy a férje csizmáját húzták a szülőnő lábára, s
általánosan ismert volt, hogy a szülőágyba a férj egy ruhadarabját kell tenni. Mindez

38

az ártó hatalmak, megtévesztését célozta. Múlt századi adatok szerint tanácsos volt
fokhagymát, tömjént, imádságoskönyvet tenni a szülőágyba, kést, v illát szúrni a
földbe az ágy alatt. Az asszonyt meglocsolták szenteltvízzel, volt, ahol az olvasót is a
nyakába akasztották.
A néphit különösen nagy jelentőséget tulajdonított a gyerek első fürdőjének.
Általános hiedelem szerint, amelyik gyermeket először hideg víz érte, az egészséges
lesz, illetve soha nem fog fázni. Bő vízben fürdetett csecsemőnek hosszú életet
jósoltak; és volt, ahol éppen kevés vizet öntöttek a teknőbe, nehogy nagybélű ember
váljék belőle. A fürdőbe dobott tárgyak is hatást gyakorolhatt ak a gyermek életére.
Leggyakoribb volt a pénzdarab: az indoklás általában a gazdagság biztosítása,
Erdélyben kiütéses betegségek megelőzésére tartották alkalmasnak. Virág főleg
kislánynál volt fontos, mert ettől szép lesz, avagy: úgy szeretik majd, mint a virágot.
Esetenként a virág színe is számított: pirostól piros arcú, egészséges, fehértől szelíd
lesz a lányka. Fiúnál diót javasoltak, hogy ne kapjon heresérvet. Fiút pendelybe,
kislányt gatyába jó törölni a hiedelem szerint, így szerencsés lesz a szere lemben,
párválasztásban .
Volt, ahol különös hatást tulajdonítottak a vastárgyaknak a születés nagy
pillanataiban: a szülő asszony ágya alá baltát dugtak, hogy baj ne kerülgesse; az
újszülöttet azzal óvták, hogy a fürdővizet kasza pengéjén öntötték a teknőb e. A
szülőágy helyzete egyébként is sokat használhatott a szülésben, ezért például a rontás
elkerülésére figyeltek arra, hogy a gyereket váró asszony ágya fölött pókháló lógjon.
(Wichmann Györgyné . 1907)
Némely helyen úgy tartották, hogy a gyermeknek külön ösen a keresztelőig, az
anyának az avatásig árthatnak a rossz lelkek, ezért egész éjszaka égették a lámpát,
nehogy elvigyék, vagy kicseréljék az újszülöttet. Veszélyt jelenthettek bizonyos –
egyébként nem ártó céllal érkező – látogatók is. Ha szoptatós ass zony jött látogatóba,
„meg kellett fejni az ágyat”, vagyis az érkező ráfejt egy kevés tejet a gyermekágyasra,
miközben azt mondta: „Az enyémet nem adom, a tied, nem kell.” Erre azért volt
szükség, nehogy elvigye a gyerekágyas tejét. Ha sok teje volt az ass zonynak, azt nem
volt szabad kiönteni, legfeljebb csak a csepegőbe (az eresz alá), ahol nem járt senki.
Tilos volt a gyermekágyas asszony ágyára leülni, mert ezzel elvehették az anya tejét,
mely „ráragadt az ágy szélére, ülőre”. A tilalom nemcsak az asszon yokra, hanem a

39

férfiakra is vonatkozott. Az újszülött békés, nyugodt alvása végett az első fürösztő
vizét a mezsgyére, csepegőbe, az udvar olyan helyére öntötték, ahol nem járt senki,
nehogy elvigye valaki az álmát. Naplemente felé kellett kiönteni, hogy j obban tudjon
aludni a gyermek. Másrészt ennek is jövőbe mutató jelentőséget tulajdonítottak: ha
virágra öntik, szép lesz a gyermek; kislányét rózsabokorra jó önteni, hogy "ne legyen
majd sok vérfolyása". Keresztelőig nem volt szabad sehová elvinni az újszü löttet, mert
„az álmát odahagyja”. Leginkább a csecsemőknél a szemveréstől , vagyis az igézéstől,
a szemmel való rontástól tartottak, mert e lterjedt gyerekbetegség volt a fejfájás, amiről
azt tartották, hogy „akiknek essze van nőve a szemöldöke, az meg tud ja igézni a
gyermeke t”, ahhoz, hogy megszaba duljanak az anyák elhívták a „kere sztanyját”, hogy
vizet vessen, parázzsal ma már gyufaszállal: „e gy csipor vízbe belétesznek (kilenc)
darab parázst, midegy ik darab belétevéssével kereszte t vetnek a csipor szélir e, közbe
ezt mondogatják :
Elindult a szép Szűz Mária, / Ölibe vette a Szent Fiát. / Elindult hosszú útra,
Hosszú úton megtalálta szép zsidó leányt./ Szép zsidó leány ölibe vette megszerette./
Megcsókolta, halálra igizte.Szép Szűz Mária elküldte , Kőszikláb ól tűzet ütött,Jordán
vizíből vízet vett, Használ -használ(Jánosnak ) es. Ennek megelőzésére esténként
szenteltvízzel csapkodták meg a gyermeket a keresztelőig, piros vagy égszín szalagot
kötöttek a csuklójára, s fonákul, kifordítva adták rá a kisinget. Ak i tudta magáról,
hogy ártó szeme van, gyorsan megköpködte a gyermeket, hogy megelőzze a bajt.
Elterjedt szokás, hogy “Az újszülött gyermeknek köttek vereset, hogy ne fogja
meg az igízís. Beteg gyermeknek jó, ha a keresztanyja veti a vizet. De más is vethe ti
nagyobb gyermekeknél és akár felnőtteknél ha fáj a fej akkor elfúják, gyerekes
asszony képes rá: Kékszemű, ződszemű, / fetekeszemű, sárigszemű, / Mindenféle
rosszszemű./Asszon, ember, leány, legény, / leánka, kölyök megigézték. / Boldogságos
Szűz Mária / vegye el, haggya tisztán s igazán, / Ahogy az édesanyja kiszülte / ez
világra. Háromszor kell elmondani, s háromszor töpik meg a végén. Az elején töp a
kezére s feni meg a gyermek homlokát. (id. Néne Lina)
Ha hasfájásban szenvedett a gyerek „kell tenni egy kicsi káposztalapit, attól
megjő a hasa. Kovászkát megtörni, kicsi sz apora hagymát s megkötni bele a burikját.
Vagy bekötni bodzával a gyermek hasát” néne Klára.

40

A korábban szigorúan megtartott szokásrend szerint a gyermekágyas asszony
nem mehetett ki a faluba, még az utcára sem, amíg át nem esett az avatás szertartásán.
A katolikus egyház liturgiájában megmaradt az avatás szertartása, de nem önállóan,
hanem a keresztelési szertartás részeként. (Magyar Néprajz )
Érdekességként megemlíteném az a hiedelme t miszerint „Ha ess az eső, s
hirtelen felsüt a nap, akkor nehezes leány van a faluban. S ha veri el a jég, akkor azt
mondják, eltemettek vaj egy dugott gyermeket.” (néne Klára.)
“Az asszony, amíg ki nem avatódott, nem léphetetett a templomba, mert
tisztá talan volt. Nem léphetett az utcára, nem mehetett vízért, nem nézhetett a kútba,
mert kukacos lesz a víz. Nem mászhatott fára, nem szakíthatott gyümölcsöt, mert a fa
elszáradt, nem járhatott a kertben, mert a jég elveri.” (id. Néne Lina)
“Amíg nincs kiava tódva az asszony, addig nem szabad a vízre menjen, nem
szabad a misére menjen. A kútra azért nem szabad menjen, mert megnyűvesedik a víz.
De én tettem egy marok sót a kútba, úgy tanítottak, hogy ne csinálódjanak meg a
nyűvek, s mindcsak mentem, mert nekem nem volt ki hozzon. Elment a férjem, nem
ügyelt reám, s ki vala hozzon, hogy mossak, ételt csináljak. “ (néne Gina)

III. Magyarfalusi szokásokról

Az igazi élettárs megtalálása már serdülőkor kezdetén igencsak foglalkoztatja
a fiatal lányokat, legényeket. A babonák mégis a lányok fortélyosságához köthetők.
Így találkoztam a babozás fogalmával, ami eddig számomra ismeretlen fogalom volt.
Babozni nem mindenki tud, csak a kiválasztottak, és ezt a „tehetséget” lány
gyermekként örökölhető. A faluban Ádám Mari tan ult babozni az édesanyjától. Ő
miután férjhez ment 18 éves korától tud babozni. Róla egyik di ákomtól hallottam
Tampu Anná tól aki így mesélt: „hezza mentek a fiatalok régen, hogy tudják, hogy a
leányok szeretik -e őket, vagy nem. Ma es mennek, hogy tudják, h ogy jönnek -e haza a
szeretők vagy sem. Ekkor elveszen 41 pujszemet, felteszi az asztalra és teszi a kezit
kerekend és mond mondókát. Még tud gyújtani kigyómarástól, pokolszökistől. Mikor
bájil kigyómarástól, akkor teszen főtt fazakba vizet, egy ezüst kanal at a fenekére és
egy ág csihát, még egy ág mogyorót, és teszi fel a fazak tetejre, és mond egy

41

mondókát. Azután keni meg a sebet avval a vízvel. Eztet láttam mikor Gabriel
testvéremet oda vittük. Mikor gyógyít pokolszökéstől, akkor veszen egy darab rong yot
kenderből, meggyújtja és menen kerekend az orcája körül az embernek. Eztet én nem
láttam, mámikám mesélte. Ő nem kér semmit, csak ha adnak valam it ő elveszi, tejet,
túrót stb. M egkerestem, hogy meséljen Néne Mari nekem is mivel nem volt
pokolszökésem így csak szerelmi jóslatban részesültem.
A házasságkötés minden hagyományos társadalomban a család és az új élet
megfogantatását jelentette. Kérdőívemben rákérdeztem az eljegyzési illetve a
lakodalmi szokásokra. Így aztán számomra kiderült, hogy a lakodalom lebonyolítása
egy hétbe telt. Így meséltek erről: „ hétfőn sütötték a kalácsot a menyasszonynál és a
vőlegénynél. Kedden főzték a laskát és a galuskát, a nyoszolyók csinálták a virágokat,
melyeket tették fel az emberek mejjikre. A menyasszonynak a szüleinek és a
testvéreinek nem tettek virágot, mert ők búsultak, hogy menen el a lány otthononnann.
De a vőlegénynek a szüleinek és testvéreinek tettek. Volt két nyoszolya, és ha volt két
keresztapa akkor négy. Hívogatók voltak a vőlegénynek a nyámjai. Kedden regg el
mentek, hivogattak valami botokval, melyeket megcsináltak hétfőn. A botok akkorák
voltak, mint a menyasszony és meg voltak csinálva virágokval. Vittek bort korsókba,
melyekből ittak az emberek. A korsóknak a nyakik meg voltak csinálva virágokval. A
muzs ikákat Bocsojból hívták és fogadta meg a vőlegény az édesapjával két héttel
hamarább. Szerdán mentek az emberek a menyasszonyhoz. Mikor mentek oda az
emberek, akkor csinálták fel a menyasszonynak a haját. Tettek föl kötöttet, öltöztették
fel, s aztán ment a vőlegény. Mikor besz aladott akkor táncoltak, mentek a misére
eskünni. Mikor jöttek ki a miséből, mentek el a menyasszonyhoz ühöltözve,
rikoltozva. Ettek a menyasszony és a vőlegény. Táncoltak estig, aztán este ettek,
táncoltak reggelig. Csütörtökön regge l mentek az emberek a menyasszonyhoz, tették
fel az észrét a szekerbe és mentek a vőlegényhez a lovakkal. Táncoltak az észre körül,
a lepedőkvel a kezikbe. Tették be a legénynek a házába az észrét, mentek ki ott kinn
táncoltak. Aztán ettek: laskát, galuská t, kenyeret. Miután ettek vettek búzát, kukoricát,
tyúkokat, récét, pénzet. Táncoltak reggelig, kettőkorig. Másnap mosogattak és
nalakomnyáztak. Aztán ültek a vőlegénynek a szüleinél, meddig csináltak házat. Ha a
menyasszony nehezes volt, akkor nem csinált ak nagy lakodalmat és nem tettek

42

kötöttet a fejére. Miután megszületett a gyermek, aztán kellett üljenek a gyertyával a
kezikbe a mise idein a babával az ölikbe, ez volt a büntetés. ”
A karácsony fontos ünnep a család, az egyház az egész falu életében. Az
ünnepi előkészületek a szenteste előtt már négy héttel korábban elkezdődnek, a böjttel.
A böjtben nem lehet táncolni, lakodalmat csinálni, a húst nem lehet megenni, a tojást,
tejet, túrót sem. A negyedik hétben kezdenek takarítani, mosni, ételeket csinálni, az
emberek hoznak feny őfát az erdőről, készítettek fel. Karácsonyra az asszonyok
készítenek: galuskát, leveset, óttatatt, kalácsokat. Karácsony éjjelén mentek a misére
12 órakor, mikor kijönnek a miséről akkor vettek tűzijátékot, régen nem volt, aztán
hazamennek, tették a nagy asztalt és ettek, ittak. Aztán van egy ember aki öltözik fel
és hozza a gyermekeknek az ajándékot. Régen hozott: diót, almát, szőlőt és még
valami ruhát vagy cipőt.
Szilveszterkor délben, egykor volt mise mesélte id. Néne Kaudia (La jos) és
„mikor kijöttek, akkor a gyerekek urálták meg a papot a kecskével, medvével. Mikor
jött este, akkor a gyerekek mentek urálni, a fiúk mentek a kecskével és a medvével és
a lányok mentek énekelni az egész emberekhez, s az emberek adtak nekik kalácsot
pénzet. Este 12 után mentek az öregemberek a barátaikhoz. Az emberek öltöztök fel,
és kormazódtak bé, vettek egy üstöt, vagy harangot a juhoktól és mentek urálni, akkor
tisztelték meg őket valami édességgel. Mikor reggel kivilágosodott, akkor vettek búzát
a gyerekek, mentek még az emberekhez és vettek be a házikba búzát és monták az
Isten adjék jót, az életikben! És a gazdák adtak diót, a gyermekeknek. Voltak öregek a
kik énekeltek és imátkoztak magyarul. Mikor eltölt a szilveszter, a kkor kettedik nap
jött a pap a Keresztvel. Az a sztalra tettek fel egy tányért sóval és egyet pujszemvel, és
tojást tettek bé a tányérba. Az otthoniak egy gyertyát fogtak a kezikve és gyújtották
meg, s tettek pénzet az asztalra, mit a pap vett el, és írta fel a nevüket, a cs aládnevüket.
A gyerekeknek tettek a sóba pénzet, és ők keresték meg és vették el. ”
Szintén az újévi szokásköréhez tarozott a szenteltvíz szokásköre. „az emberek
mentek a misére, és mikor kijöttek akkor a pap szentelte meg a vizet. Az emberek
üvegeket vagy keld árokot vittek, és vittek a vizet haza, hogy szenteljék meg ott, hol
ülnek, a szőlőhelyet, és hol vettek pujt, vagy búzát, hogy legyen szerencséjik arra, és
ahol aludtak a tyúkok vagy a ludak és a több állat, mert az a víz nagy szerencsét hozott
az életben” (néne Gina)

43

A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatban a következőket mondta néne Gina:
„nálunk a faluban a húsvét olyan, hogy van a böjt először s meg kell tartani, nem
szabad táncolni, nem szabad még száraz pénteken sem. Mikor van a böjt, nem szabad
zsírt haszn álni, s mikor van a húsvét egy héttel hamarabb kell takarítani jól, mint hogy
lemossad a mobilokat, mint hogy felvegyed a szőnyeget és kirázzad és felmosd a
földet, s aztán kell menni, szerdán és pénteken és szombaton a misékre. Ezeken a
nagynapokon nincs felkészítve az oltár, s orga nélkül énekelnek s szombaton éjjel kell
misére menni s gyertyával a pap járja meg háromszor a templomot, mert akkor éjjel
Jézus feltámadt. Szombaton kell ételeket csinálni, mint böfsalátát, galuskát, ótattat, s
még tojást kell festeni. Este szentséget kell venni, mert boldogok vagyunk, mert akkor
támadt fel Jézus. S aztán vasárnap a gyerekek reggel nyolctól mennek korindálni, s az
emberek adnak festet tojást nekik. S mikor kell menjenek az emberek a misére, akkor
visznek velik t ojást, s csaknilnak, s mondják Krisztus feltámadt. S aztán a gyerekek a
mise után mennek zöld főbe, visznek kozonakat, s a fiuk sört s visznek kazettafont,
nagy a boldogság, táncolnak, csoknilnak. A fiatal fiuk és lányok húsvét este mennek
diszkóba régen m entek táncba. Az asszonyok és az emberek is gyűlnek essze este és
esznek, isznak. A kettedik nap az emberek és asszonyok és fiatalok nagyon fáradtak és
betegek mert sokat ettek és ittak s meg kell nyugodjanak. A tojásokat úgy festették,
hogy rajzoltak rá m inden szép dolgokat és hagyma, dió lapival. ” (id. Néne Lina)
A táncok , Nálunk a faluban régebben a táncokat nem tartották, hogy most
tartják mondta néne Klára ”a táncokat csinálták vasárnap kicsi mise után, csinálta a
deák a parókia ográdájában és búcsúko r csinálták a pázsiton. A táncba mehettek
gyerekek is, de akkorjában nem csapták az édesanyjik. Lányok nem mehettek csak az
édesanyjikval. A muzikántokot hozták Bocsolyból, cigányok voltak. A lányok fel
voltak öltözve katrincába, varott ingbe és a fejükbe voltak gerdányok és lábikba
mezítláb. A hajakat hordozták úgy, hogy vaj be volt fonva, vaj gecók voltak csinálva.
A nyakikba hordoztak a leányok és az asszonyok nyakláncot, gyűngyűkből. Ők
nyáron mezítláb jártak, és télibe bocskorokba. A tánc tartott az es téi miséig, melyik
volt vaj 5 vaj 4 órakor. De amikor az emberek misébe voltak akkor nem lehetett, hogy
a muzsikántok fújják a zenét. Az öregebbek nem mehettek, de ha valaki jött, akkor
bement és táncolt, de nem lehetett, mert nem fizették meg a táncot. Cs ak azoknak
lehetett menni amelyik fizetett. Azutántól megváltozott, mert csináltak egy kultúrházat

44

a faluba és azutántól ott tartják a táncot, a nuntát és mindenfélét. A faluba egy ideje
nem csináltak táncot, mert a fiatalok el vannak menve csak mikor haza jönnek
csinálják, ritkán. ”
A legismertebb rikoltozás amit lakodalmakkor és táncoknál kiabáltak: „Ide be a híd
alatt, / Siringetik a halakat. / ha nem adnak belőle, / Nyúvadjanak meg tőle. / Mi úgy
megyünk mint a rózsák, / Ti úgy néztek mint a csorót. / el jöttünk szekerestől, / hogy
vegyünk el fészkestől.”
Számomra egy legérdekesebb része a gyűjtőmunkának a régi ételkészítésekhez
kötődik, mikor megtanultam a megnevezéseket és recepteket. Bevallom, nem hittem,
hogy a nagymamám töltelékes káposztáján ál van finomabb, de megkóstoltam a
galuskát. Na szóval meséli néni Lina „Régend az embereknek nem volt mi van most,
hogy tegyenek az ételbe, akkor a galuskába nem volt rizs és tettek kását. Vagy a
levesnek nem volt laska, és úgy szokták csinálni: tettek li sztet, tojást és sót,
meggyúrták az asztalra, és vágták darabokra és tették száradni, és azután tették be a
levesbe. Ha nem volt búzaliszt, hogy csináljanak fehér kenyeret, csináltak pitánt
kukoricalisztből. Mikor vágtak disznyót, vették ki a húgytartóját és tettek vizet veléje
és adták oda gyerekeknek, hogy játszodjanak vele. Mikor csináltak levest, nem volt
citromsó és öntöttek ciberét, tettek bele egy veder vizbe búzakorpát, meggyágat és
tették meleg mellé. Régebben nem volt édesség vagy üdítő és csinált ak bodzavirágból
üdítőt. Hoztak virágot, tették száradni, miután megszáradt, tettek be egy vederbe vizet,
tették bele a virágot és drózsdit, tették a melegre hogy tudjon megfőni és takarták le a
veder tetejét egy nylonnal jól.”

45

IV. A kutatás folyamata

IV.1. Bevezető
Eddigi pályafutásom során mindig arra törekedtem, hogy meg ismerh essem a
helyi népszokás ok, hagyományok hangulatos vil ágát, gazdag tárházát. Feladatomnak
éreztem és érzem, hogy a Moldvában tanitó pedagógusok elsajátitsák az adott falu
hagyományait. Melyeket mi magunk is tovább tudunk adni a tanítványainknak ,
bővíthetjük tudásukat. Nap mint nap találkozhatunk val amilyen hiedelemmel ,
népszokással. A gyerekek körében tapasztaltam ,hogy nagyon vallásos közösségben
élek ahol a különböző g yógymódokkal , ráolvasásokkal gyógyítanak. Felkelte
kíváncsiságom a téma, hogy ők mennyit, pontosabban mit tudnak a helyi
népszokásokról.

IV.2. A kutatási probléma bemutatása és indoklása:
Dolgozatom következő része egy kutatást tartalmaz, melynek tárg ya A moldvai
csángó gyermekek a népszokások és hiedelmek világában. Ez a kutatás többnyire
egyéni tapasztalaton alapuló kutatómunka, ami az itt töltött öt év alatt alakult ki. A
kutatási probléma változóit a helyi hagyományok ismerete és a gyermekek nyelv i
szintjének változói képezik. A kutatási probléma időszerű és kutatható . Megfelel
számomra , mivel egy moldvai csángó faluban dolgozom pedagógusként, ahol magyar
nyelvet tanitok , és felkeltette az érdeklődésemet az itteniek élet.
A problémakör gyakorlat i haszna abban nyilvánul meg, hogy rámutat a hagyomány ok
fontosságára ráébreszti a felnőtteteket valamit a gyermekeket, hogy a né phagyomány
sok érdekes dolgot mutat, amelyeket érdemes megtanulni a nagyszülőktől. A probléma
megválaszolása hozzájárul a pe dagógiai elméleti ismeretanyagának gyarapításához ,
nem csak számomra hanem a helyi gyerek számára is rávilágit a helyi kincsek
értékére.

46

IV.3. A pedagógiai kutatás célkitűzései:
Véleményem szerint azok a gyerekek, akik nap, mint nap kapcsolatba kerü lnek
illetve gyakorolják a néphagyományokkal jobb nyelvállapottal rendelkeznek. Célom
feltárni, hogy a helyi hi edelmek milyen hatással vannak a mostani generációra.
Szeretném j obban megismerni és egyben másokkal is megismertetni a moldvai
csángók hiedelemv ilágát . Feltárni, hogy miért maradtak meg illetve miért tűntek el
egyes hiedelmek, milyen szerepet töltenek be a helyi közösség életében.
Szakirodalom tanulmányozása:
Lexikonok, könyvek , folyóiratok , levéltári adatok , internet

IV.4. A kutatás hipotézise i:
Pedagógiai kutatásomhoz a következő hipotéziseket állítottam fel:
 A magyarfalusi gyermekek ismerete hiányos a helyi hi edelemvilágról .
 A gyermekek nyitottak az faluj ukkal kapcsolatos új ismeretek iránt
 A szegényebb családokban gazdagabb ismeretek ekkel, jobb nyelvtudással
rendelkeznek úgy a gyerkemekek mint a felnőttek.

47

V. Módszertan

V.1. Populáció, minta és mintavétel:
Populáció: magyarfalusi gyermekek
Minta: V. osztályos gyermekek
Mintavétel: rétegzett mintavétel

V.2. A minta kiválasztása:
Az általam v álasztott minta a magyarfalusi V. osztályos gyermekek, akik kérdőív
segítségével, valamint szóban válaszolnak az általam feltett kérdésekre

V.3. Használt stratégiák, módszerek, eljárások:
Deduktív kutatási stratégia: a már meglévő tudományos tapasztalatokból indulok ki,
az elmélettől jutok el a gyakorlatig, gyűjtött adatokig . Megfigyeléssel vizsgáltam a
gyermekek néphagyományok iránti érdeklődését valamint a kommunikációs
képességük fejl ettségét: helyes beszédtechnika , kifejezőképesség, beszé dértés.
Kérdések alkalmazásával, az ünnepekkel, szokásokkal, népi hagyományokkal
kapcsolatos ismeret ek felmérésére törekedtem. Az a datgyűjtés t követte az elemzés .
Adatfeltáró módszerként az írásbeli és szóbeli kérdőíves módszer alkalmaztam. Az
írásbeli kér dőíves módszer kitöltését személyesen indítom és felügyelem valamint
szóbeli a kérdőíves módszert én magma végzem .

Használt eszközök:

Általam készített kérdőív .

48

V.4. Az adatok bemutatása és elemzése:

1. Nemed?
Fiú Lány

2, Hány éves vagy?

Az összes gyerek V. osztályba jár , többnyire 12 éves ek, de vannak idősebb diákok is
köztük. Összesen 20 gyerek et mértem fel, akik között 11 lány , és 9 fiú volt.

3. Hol laksz? (helység)

Mindegyik gyerek Magyarfaluban él.
4. Minek vallod magad?

Román (oláh) Magyar Csángó

Számukra ez a kérdés nem volt egyértelmű. Az értetlenség jeleit mutatták.
Nem tudták megfelelően értelmezni a kérdést . Nem tartják magukat magyaroknak,
mivel véleményük szerint tiszta magyarok csak Magyarföl dön élnek. Ők mindkét

49

nyelvet használják Megfelelő magyarázat után az oláht mindenki kizárta és
csángónak vallotta magát.

5. Milyen szokásokat, hiedelmeket ismersz a lakodalommal kapcsolatosan?

A lakodalommal kapcsolatosan ismert hiedelem, hogy a vend égeket a
hivogató legények hivják meg , ők mennek korsóval, pohárval és borval. Kötnek két
zsebkenőt a botra és piros szalagokat és így hivják meg mindenki t. Mondván:
“Elküldöt t a nyírej, s nyírájsza, Ha a sz ívük húzza, holnap jöjjenek a nuntába” Mási k
ismert hiedelem, hogy : a menyasszony elé vizet öntenek, hogy termékeny legyen,
valamint mielőtt a menyasszony belép új otthonába egy seprűt tesznek elé, hogy
nézzék meg, mit tesz vele. Ha a menyas szony a seprűt felveszi és el kezd dolgozni,
akkor azt jelenti, hogy d olgos lesz, viszont ha kikerüli, vagy átlépi, a seprűt, akkor
lusta, rest lesz. Mind egyik gyereknek volt simeret mi vel a lakodalom még most is
nagyon fontos szerepet játszik a falu életében. Ha lakodalom van mindenki ott van.

6. Milyen szo kásokat, hiedelmeke t ismersz az állapotos (nehezes ) asszonyokkal
kapcsolatosan?

A nehezes asszonyok mindenki tudja, hogy kívánó sak. Ha egy nehezes asszony
megkíván valamit és nem eszik belőle akkor meg dagad a csicse.

7. Milyen szokásokat, hiedelmeket ismersz az újszülöttekkel kapcsolatosan?
Az újszülötteket cs ak a keresztelés után vihették ki a kapun. A g yerek kezére veres
cérnát kötne k, hogy megvédjék az igézéstől . Csak akkor tudják megigézni ha a veres
cérna leszakad a kezéről. Kilenc szemecske szén nel vetnek vizet.
Mindenki számára ismert, hogy ha a buba sokat sír azt jelenti, hogy felszökött a nyaka
és el kell vinni egy asszonyhoz akinek van ereje, hogy húzza le a nyakát Az asszony
lehúzza és a buba többet nem sir.

50

8. Milyen szokásokat, hiedelmek et ismersz, azzal kapcsolatosan, ha meghal valaki
?

Általános válaszként mindenki számára ismert szokás a gyertyagyújtás. A gyermeket
nem félnek a ho lttól, esténként ők is részt vesznek a virrasztáson. Szintén ismert
szokás, hogy a legnagyobbik gyerek s irató beszédet mo nd a sírnál és ezt ma már nem
teheti meg magyar nyelven mivel a pap ellenzi és leállitja az egész temetési
szerttartást

9. Kitől hallottál ezekről, a szokásokról, hiedelmekről?

A gyermekek nagyrésze a nagyszülő ktől hallott a hiedelmekrő l. Ők azok akik
napjainkban is megélik ezeket a hagyományokat. Különböző események
összejövetelek valamit a mindennapi élet részei. Többnyire a szegényebb
családokban őrzik a hagyományokat.

10, A te családodban is tartjátok ezeket, a szokásokat, hied elmeket?

Kutatásom során kiderült, hogy a családok nagy része még mindig tartja a
hagyományokat. A nagymamák illetve az idősebb szülők azok akik hűen tartják
ezeket a szokásokat . Még most is igyekeznek megtanítani a gyermekeknek főleg a
lányoknak hisze n ők azok akik majd átadhatják a gyerekeiknek.

V.5. Az eredmények elemzése

Az eredmények et több szempont szerint is megvizsgáltam :
1. a helyi hiedelemismeret iránt mennyire különböznek , vagy épp azonosak a
válaszok
2. adott kérdésekből (4. 9. 10) mennyire egységesek a válaszok at kaptam

51

3. a szóbeli illetve csoportos kikérdezés során menny ire (5. 6. 7. 8.),
befolyásolták egymást a gyerekek

1. A gyerekek válaszai részben színesek és gazdagok voltak, mindenkinek volt némi
hozzászólása . Néhány s zegényebb családból származó gyerek volt akinek
kimagaslóan gazdag volt az ismerete. Ők a nagys züleikkel együtt élnek és majdnem
minden nap talákoznak valamilyen szokással. N em volt olyan gyerek aki nem
találkozott volna a szokások valamelyikével . Ez az életük általános része fejfájás ,
betegség, csendes álom, várandóság, esküvők mindenre van valmilyen gyógymód
2. A 4. kérdés esetében egységes válaszok születtek. . Magyarázatomba bele
foglaltam, hogy gondoljanak arra, hogy egymás között milyen n yelven b eszélnek. A
válasz az volt, hogy így is úgy is. Ebbő l mindenki számára tudatos volt , hogy ők nem
oláhok de nem is magyarok, ők csángók
A 9. Kérdésben várt eredménnyel találkoztam, tapasztalataim is azt mutatják, hogy a
nagyszülők , általában a nagymama az aki hűen őrzi ezeket a hagyományokat .
A 10. Kérdésnél a tapsztalataim beigazolódtak a családok nagy részében még mindig
őrzik a hagymányokat főleg a szegény családokban még a középkorosztály is.
3. Ezen kérdések esetében a gyerekek nem lettek befolyáso lva az egymástól hallott
válaszokkal, inkább a hallott válaszok segítettek feleleveníteni a gyerekek által ismert
hiedelmeket, szokásokat.

VI. Következtetések, összegzések

VI.1. Következtetések:
Egy olyan sokszínű , gazdag népi kultúrával rendelkez ő nemzet , mint a miénk
nem feledkezhet meg a hagyományok tiszteletére, ápolására nevelni az utódókat. Nem
engedhetjük meg, hogy a gyerekek fásultan üljenek a képernyők elött, mig
nagyszüleik meséi lassan a múltba vesznek, dalaik elhalkulnak, táncaik feled ésbe
merülnek a mindent elsöprő modernizáció és tömegkultúrák igénytelenséget diktáló
áradatában. Moldvában tanító peda gógusként kötelességemnek érzem a helyi
néphagyományok ismeretét, tudnom kell azt is , hogy ezekből a szokásokból mit

52

vihettek be a min dennapi pedagógiai munkámba, illetve milyen eljárásokkal tudom
beépíteni a gyermekek életébe. E zért fontos, hogy tevékenységei t tartalmazzák : a
népszokások tar talmi üzenetét, a néphitet, a természet és az ember kapcsolatának
korhű tartalmát., a népszokáso khoz kapcsolódó népköltészeti alkotásokat.
Véleményem szerint minden egyes népszokás megismertetése a gyerekekkel egy
ünnep, és erre úgy is kell készülni.
Kutatásom , megfigyelésem alapján kijelenthetem, hogy a Magyarfaluban a
hiedelmek ismerete, gyakorl ása szoros kapcsolatban van a magyar nyelvvel. A
magyarul már csak a nagyszülőkkel beszélő gyermekek ismerete néhol hiányos a
hiedelemvilággal kapcsolatosan. A csak magyarul beszélő és értő nagyszülők
hiedelemvilága nagyon gazdag . Viszont a fiatal 11 -12 éves korosztály akinek
már lassan –lassan problémát okoz a magyar nyelv használata szegényes ismeretekkel
rendelkezik ez főleg az elgazdagodott családokban észlelhető. Tehát az első
hipotézisem beigazolódott , mivel a gyerekek valóban hiányos ismeretekkel
rendelkeznek.
Második hipotézisem is beig azolódni vélt, miszerint tapasztalataim azt
mutatták, a gyerekek nyitottak az ismeretek befogadására. Az általam rájuk bízott
kutatómunkát lelkesen és becsületesen végezték el. Társaiknak boldogan mesélték a
nagys zülőktől hallott szokásokat. Kutató munkám még jobba n felkeltette az
érdeklődésüket.
Az itt végzett öt éves munkám valamint a gyerekekkel, szülőkkel való
kapcsolattartás és nem utolsó sorban ez a kutatás bizonyította a harmadik
hipotézisemet . Miszerint a szegényebb családokban a legjobb a nyelvállapot. A
gyerekekkel valamint az egymással való kommunikáció csak magyar nyelven folyik
és a népszokások a családi élet részeként jelennek meg. A nagyszülők továbbadják
unokáiknak a helyi szokásokat. Tisztelettel és megfelelő komolysággal mondják el
tapasztalataika t, így készítik fel unokáikat az életre. Elsősorban a Jó Istenbe vetett
hitük vezérli őket és ez a legfontosabb dolog az életükben.
Vigyázni kell a hagyományokra. Gyűjtögetni , ápolgatni kell őket, ne engedjük
elveszni az igazi értékeket, öntözgetnünk kell a gyökereket. Nekünk pedagógusoknak
törekedni kell arra, hogy minden nap ünnep legyen , úgy a gyermek mint önmagunk
számára. Jó lenne ha minden moldvai csángó faluban élni lehetne a hagyományok

53

tisztel etével, igazén csak akkor tudjuk mi magunk is átadni a gyerekeknek az értékes
útravalót, ha mi magunk is e szerint élünk és szeretjük.
Feladatunk, kötelességünk mosolyt varázsolni a gyermekek arcára, megszólítani a
zárkózott, félénk gyermekeket , derűt, jó kedvet teremteni a munkánk során.
„ Varászvesszőt nem adhatok neked! De ha bajba kerülsz, gondolj haza! Hívd a
szülőfölded! Hívjad, hogy utánad mehessen!” ( Kósa Csaba )

VI.2. Összegzés:
Itt töltött éveim felkeltették érdeklődésemet a moldvai csángók
hiedelemvilág a iránt. Érdekesnek néha hihetetlennek találtam szokásaikat. Csodálom
megrendíthetetlen hitüket. Kutatásom során közelebb kerültem a moldvai
csángókhoz, a gyerekekhez akiket tanítok, és ez által a családjukkal is. Olyan idős
asszonyokkal sikerült kapcsolatban kerülnöm akik ről csak „legendákat” hallhattam.
Számomra is sok hiedelem vált ismerté a továbbiakban fontosnak tartom a kutatásom
folytatását, mivel még sok olyan helyi érték van ami nem szabad elveszni hagyni.

VII. Utószó helyett

Hogy mil yen itt Magyarfaluba –egyáltalán falun – az élet? Ha egy szóban
kellene felelnem: mesés . Miért gondolom így? Mert ez egy miniatűr világ: valahol a
bent a Kárpátoktól , a Harghita megyei megyeszékhelyől utazunk 200 km -t és egy kis
csángó faluban találjuk m agunkat. Ott ahol az emberek anyanyelvi szinten beszélik a
magyar nyelvet, ott ahol a fakerekes szekér gördül végig a falu poros utcáin . Az
emberek kendezik egymást, ahol a pap és a pedagógus a helyi értelmiség és a többi
apróság ami minden nap elvarázsol ja az embert .
Itt igazából sohasem lehet az ember egyedül. A helyiek boldogan élénk és
becsületesen dolgoznak, nem is keveset. Él nek, és azt gondolják, hogy szegények ,
mégis keményen ragaszkodnak ehhez a helyhez, ki tudja miért. Az anyagi dolgok
valóba n hiányoznak sok család életéből viszont a lelki gazdagság az ami hatalmasra
emeli őket. S zeretik, tisztelik és ragaszkodnak egymáshoz, szükség e setén védik és

54

segítik egymást. Az itteni emberek erősek , ezt bizonyítja, hogy itt és így,
szokásainkhoz híven próbálnak élni. Darabosságuk is ennek köszönhető .
Darabosságuk, és nem durvaságuk. Aki ezeket az embereket durvának találja, az nem
ismeri igazán őket. Az egyszerűségük érték, és nem fogyatékosság. Ez talán nem
szép? Az élet és halál fogalma is megváltozi k ebben a közösségben. Élet: kemény,
szép, nyomorúságos, vidám, szomorú, boldog, keserű . Halál: az élet része és nem
szomorodnak el . Ha bekövetkezik, lehajtott fejjel áll nak mindannyian egy pillanatig,
aztán a legszebb pillanatokat idézik fel közösen majd újra jönnek a mindennapok:
vizet húz nak, fát vág nak, állatokat tarta nak, gyerekeket nevelnek, óvodába és iskolába
járatják gyerekeiket, kukoricát, szőlőt kapálnak és boldogok. . Ezek a helyi csángók
így élik életüket……… . (részlet a saját naplójegyze temből)

Kutatásomban az érintett területek

Magyarfaluból 2017 – szokások, babonák, ünnepek, fontosabb események
1. Hogyan szültek régen az asszonyok?
– hol
– kik voltak ott, mit csináltak
– mit csináltak a gyermekkel
2. Miket énekeltek a csecsemőknek
3. Milyen mondókákat mondtak a kisgyermekeknek
4. Mit játszot tak régen a gyermekek
5. Hogyan gyógyították régen
– fejfájást
– hűlést
– kígyómarást
– pokolszökést
– hasfájást
-egyebek
6. M it ettek régen, hogyan készültek:
– levesek

55

– édességeket
7. M ikor és hogyan v ágtak disznót
8. M it csináltak régen a leányok, hogy megtudják ki a szeretőjük, szeretik -e őket
– babozás
9. M ilyen kórtól mentek férjhez a lányok, nősültek a legények
10 . Lakodalom
– mikor
– kik voltak meghívva
– kik hívták be
– mit ettek, itt ak
– hol laktak a fiatalok
12. Mik a fontos ünnepek a faluba
13. H ogy ünneplik a Karácsonyt?
14. H ogy ünneplik a Szilvesztert?
15. H ogy ünneplik a Húsvétot?
16. Mi a szenteltvíz, hogy használják?
17. Voltak -e bálok? Táncok? Ki szervezte, kik mentek, hol, tartották, mit
csináltak?

56

Könyvészet

1. Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene, Tankönyvkiadó, Budapest,
1898, ll. Kötet
2. Borsai Ilona: A magyar népi gyermekmondóka műfaji sajátosságai. Népi
Kultúra – Népi Társadalom, 1980, (Xl -Xll. 545 -578)
3. Dr. Ágoston György: „Neveléselmélet” Tankönyvkiadó, Budapest, 1973
4. Dr. G. Clauss, Dr. H. Hiebsch: Gyermekpszichológia, Akadémiai Kiadó
Budapest, 1978 (43 – 48)
5. Dr. Geréb György: Pszichológia, Tankönyvkiadó Budapest 1986
6. Esztergályos Jenő: Ok tatójátékok kisiskolásoknak, Nyíregyháza : Black &
White, 2001
7. Faragó József: A mai romániai magyar folklór gyűjtés vázlata, Kriterion
Könyvkiadó, Bukarest, 1980
8. Faragó József: Magyardécsei Bölcsődalok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,
1976
9. Gazda Klára: Gye rmekvilág Esztelneken, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,
1980
10. Magyar népi kultúra. Tankönyv kiadó, Kolozsvár, 2000
11. Magyar Néprajzi Lexikon V., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982
12. Pozsony Ferenc: A moldvai csángó magyarok; Gondolat –Európai Folklór
Intézet, Bp., 2 005
13. szerk. Pozsony Ferenc Csángósors. Moldvai csángók a változó időkben;;
Teleki László Alapítvány, Bp., 1999 (A magyarságkutatás könyvtára)
14. Tátrai Zsuzsánna: A gyermekkor költészete. In: Vargyas Lajos (főszerk.):
Magyar néprajz V., Bp. 5843MNGY ll.
15. Walte r R. Fuchs: Az új tanulási módszerek, Közgazdasági És Jogi Kiadó
Budapest, 1973

57

1. Hiedelmek: esküvő és lakodalom
http://www.hungarotheka.hu/hiedelmek/elet/210 -eskuvo -es-lakodalom.html
2. Hiedelmek: Születés és keresztelés
http://www.hungarotheka.hu/hiedelme k/elet/209 -szuletes -es-kereszteles.html
3. Hiedelmek: Halál és temetés
http://www.hungarotheka.hu/hiedelmek/elet/211 -halal -es-temetes.html
4. Az élet fordulói
http://sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Nyiracsad/pages/013_az
_elet_forduloi.ht m
5. Hiedelmek, babonák, népszokások
http://www.erzsebetrosta.hu/Hiedelmek -babonak -nepszokasok/hiedelmek -babonak –
nepszokasok.html
6. Csángó települések
http://www.csango.ro/index.php?page=csango -telepuelesek
7. Az életforduló ünnepei
levovo.site90.com/web/letolte s/hi/hi2_eletfordulo_unnepei.doc
8. Gyász
http://www.e -memory.hu/index.php?conect=gyasz
9. Hiedelmek, babonák, népszokások – víz
http://www.erzsebetrosta.hu/Hiedelmek -babonak -nepszokasok/viz.html

58

Mellékletek

– kérdőív
– adatközlők
– képek Magyarfaluról

59

Kérdőív

1, Hány éves vagy?

2, Nemed? Húzd alá!
Férfi Nő
3, Hol laksz? (helység)

4, Minek vallod magad? Húzd alá!
Román (oláh) Magyar Csángó Katolikus
5, Milyen szokásokat, hiedelmeket ismersz a lakodalommal kapcsolatosan?

6, Milyen szokásokat, hiedelmeket ismersz az állapotos (nehezes) asszonyokkal
kapcsolatosan?

7, Milyen szokásokat, hiedelmeket ismersz az újszülöttekkel , (bubákkal
)kapcsolatosan?

8, Milyen gyermekjátékokat, ringatókat, mondókákat, rikojtozásokat hallottá l ?

9, Kitől hallottál ezekről, a szokásokról, hiedelmekről?

10, A te családodban is tartjátok ezeket, a szokásokat, hiedelmeket?

60

Képek Magyarfaluról

Régi biblia
Kép: Puskás Annamária, 2017

Fiatal pár
Csoma Gergely ,19 80

61

Lakodalom
Kép: Ádám László 1965

Helyi ing
Kép: Puskás Annamária, 2017

1

Mennyasszonyi ing
Kép: Puskás Annmária, 2017

Szent György napján diszített kapu
Kép: Puskás Annamária , 2017

2

http://www.csango.ro/index.php?page=csango -telepuelesek

Adatgyűjtés: Bogdán Gatu Klára
Született: 1949. 09.13

3

A születés
Az anyaságra való felkészülés minden csángó nő életében már a gyermekkorban
elkezdődik, hiszen a testvérek többnyire egymásra vi gyáznak. De nemcsak a szűk
családon belül, hanem a rokonoknál, a szomszédoknál is találkozik a kisleány
bubájukat szoptató, gondozó anyákkal. Így felnőve természetessé válik számukra,
hogy amint eljön az ideje, ők is szülni fognak.
A gyermektelenség, a med dőség nagy szégyen volt a moldvai csángóknál. Ezért már a
lakodalom alkalmával arra törekednek, hogy mágikus eljárásokkal elősegítsék az új
asszony termékenységét. Ezt a célt szolgálja, hogy a nyírászát (menyasszonyt) kísérő
násznép elé vizet öntenek az út ra. A gyermekáldást és elmaradását azonban Isten
akaratának tekintik, így a mai értelemben vett családtervezésről a csángók esetében
nem beszélhetünk.
A legtöbb hiedelem a gyermekváráshoz, illetve a születéshez és a kisgyermekes anya
mindennapjaihoz, tevék enységeihez köthető. Ebben a témakörben jellemzőek a
csapadékkal, esővel, annak hiányával és a kutak, források kiszáradásával kapcsolatos
hiedelmek, melyek így az időjárásjóslók közé is besorolhatóak.
Főként tavasszal és nyáron, amikor nagy szükség van az esőre a földeken, a csapadék
hiányát emberi tényezőkre, mulasztásokra vezetik vissza. Úgy tartják a faluban, abban
az esetben, ha sokáig nem esik az eső, eltitkolt terhesség is állhat a háttérben. A
titkolózásnak két oka lehet – vagy leány még az illető, aki gyermeket vár; vagy
házasságon kívüli terhességről van szó, amit nem kíván az anya nyilvánosságra hozni.
Azonban ha fény derül a dologra, azaz hogy egy leány, cinka bubát vár, már nincsen
semmi, semmi probléma, az már nem is baj, mer kiderül. A megeset t leányt csupán
„kiröhögik, kinevetik” a falubeliek, főleg ha azt sem tudja pontosan, ki az apa.
Miután megszületik a gyermek, a buba, az anya mindennapi életét jelentősen
befolyásolják a hiedelmek és az ezekhez tartozó előírások. Ezekben is megjelenik a
vízzel való kapcsolat, pontosabban ennek tiltása. Legkiemelkedőbb ezek közül a
vízhordás tilalma. Úgy tartják a faluban, hogy szülés után nem szabad a
fiatalasszonynak a kútra menni, mert ha megteszi, elapad a víz. Azt mondják, elapad a

4

forrás, ha abbul me nen beteg asszony. Ezt az előírást egészen addig be kell tartania,
amíg meg nem keresztelik a gyermekét a templomban. A hiedelem szerint a
keresztelés rítusa által az édesanya is megtisztul. Ez egyúttal egyfajta beavatást is
jelent, beavassák az anyák közé , akkor, amikor a szülés után először elmegy a
templomba, vagyis gyermeke keresztelésekor. Az ehhez kapcsolódó tiltás szerint
ugyanis az anya sem mehet templomba addig, amíg gyermekét meg nem keresztelték,
hiszen a keresztelő mindkettejük megtisztulását je lenti. Mindebből természetesen
következik, hogy a pogány gyermeket sem szabad templomba vinni, az nem jót jelent.
Az anya társadalomba, közösségbe való visszalépését szentesítette a kiavatódás
szertartása, mely a következőképpen történt: Egy gyertyát gyút nak s a pap elővezet az
ótárhoz, s imátkozik. Megszentel. Ez a kiavatódás az utóbbi évtizedekben már a
kereszteléssel együtt történik a templomban, sőt valójában a keresztelés mellett
háttérbe szorult, külön rítusként megszűnt létezni.
Amíg be nem avatják az asszonyt az anyák közé, nem szabad kölcsönadnia, kiadnia a
házból semmit. Úgy tartják a moldvai magyaroknál, hogy ez szerencsétlenséget hoz a
kölcsönkérőre és a még megkereszteletlen gyermekre egyaránt. A kiavatatlan nő nem
lehet, adjon ki a házból sem mit, amit tart. Más odamenen tyibrikért (gyufáért), tőér,
odamenen lisztet kapni, tüzet kapni. S menen el az álma a gyermeknek. Nem szabad
kiadjon semmit.
Az áldott állapotban lévő asszony elnevezése Magyarfaluban: hordozós, nehezes.
Amíg meg nem keresztel ték a bubát, a kapun sem léphettek ki.
Mosás tilalma: a fiatalasszonyt, aki esetleg megszegi ezt az „íratlan törvényt”,
figyelmeztetik, megróják a falubeliek, főként az idősebb asszonyok. Én mostam ki, s
aztán kitettem. Úgy mondták, hogy nem lehet. Ezen f elül, a keresztelő előtti hetekben
a pelenka kiteregetésével is vigyázni kell. Napelőtt, hogy napnak, míg fel nem jő,
addig nem lehet kitenni a pelenkát. Ha ez mégis megtörténik, úgy tartják, szöknek
valamik rá a babára, azaz himlős lesz, megbetegszik a gy ermek.

5

Igézés
Az igézésbe vetett hit igen elterjedt a moldvai magyaroknál, így Magyarfaluban is. A
moldvaiak – elzárt helyzetükből adódóan – az igézésre vonatkozóan is a
legarchaikusabb hagyományokat őrzik.
Igézetnek nevezik a magyar nyelvterületen a néz éssel való rontást, illetve ennek
eredményét. A magyar népi hitvilág elsősorban a boszorkánynak tulajdonítja a
szemveréssel való rontást; ezen kívül a szemverés képességével rendelkező
embereknek, akik bizonyos külső ismertetőjegyekkel is bírnak (összenőtt szemöldök,
szúrós vagy keresztbenéző szem). Továbbá szemmel verhet bárki, aki egy fontos
eseménynél vagy eljárásnál illetéktelenül jelen van, valakit vagy valamit megcsodál,
vagy megdicsér.
Az igézet leggyakrabban a csecsemőt vagy a védtelen szülőágyas an yát éri, de a fiatal
állatokat, sőt a kenyeret vagy a vajat is meg lehet igézni. Magyarfaluban a
kisgyermeket és a menyasszonyt ért igézet a leggyakoribb.
Tulajdonképpen minden apróbb betegséget, így például a fej – vagy hasfájást, illetve
azokat, amiknek nem tudják konkrét kiváltó okát, az igézésre vezetnek vissza, abban
látják eredendőjét.
Úgy tartják, hogy a lélek – amely tűz -szerű – igézéskor elhagyja a testet. A betegséget
ez a lélekvesztés okozza. Egyes ráolvasók a lélekadó Szentlélek Úristenhez szól nak –
Szem meglátta, szű (szív) megszerette, Szentlélek Úristen önts lelket beléje! -, a vízbe
oltott tűz pedig a Szentlélek Úristen közbenjárásával élet, lélek, isteni szikra, s a beteg
a vízvetés után magához tér, megjő, meggyógyul.
Az igézet tulajdonkép pen mindenkit – gyermeket, felnőttet egyaránt érhet. Azonban a
falubeliek megkülönböztetik, vagy legalábbis külön említik az újszülöttekhez
köthetőeket; ezek a legáltalánosabb esetek is. Emellett a menyasszonyokat és időseket
ért igézetek a gyakoriak. Az a datok tanulsága szerint az idősek, „vének” jobban
hisznek az igézet erejében, s így betegségeiket arra vezetik vissza.

6

Az újszülöttekhez kapcsolódó igézések széles körben való elterjedésének,
gyakoriságának hiedelmen kívüli, gyakorlatias magyarázata az le het, hogy a bubák
könnyebben megbetegednek, illetve ha sokat sírnak, nem mindig derül ki
egyértelműen, hogy mi a baj. Általában tehát arra a babára, újszülöttre mondják, hogy
megigézték, aki nagyon sokat sír, nyűgös. Úgy mondják, hogy megigizték.
Arra vona tkozóan, hogy ki igézheti meg a gyermeket, eltérő vélemények vannak a
falubeliek között, de pontosan senki sem tudja körülhatárolni. Hogy ki igéz, azt nem
tudom. Azt nem tudja senki. Az amelik igézett, nem tudod, hogy melik igéz. Az nem
birod megmondani, h ogy kicsuda igizett meg.
A magyarázatok mindenesetre az igéző személy tekintetére, nézésére, szemére
vonatkoznak, tehát úgy is lehet mondani, ’szemmel verték a gyereket’, azonban ezt a
terminust, kifejezést a faluban nem használják. Emellett fontos kitérni arra a
momentumra is, hogy az igézés soha nem szándékosan történik; aki igéz, nem tehet
róla, sőt többnyire nem is tudja, hogy ő idézte elő a betegséget. Egyszerűen olyan a
szeme nezése, nem akarja senki, ahogyan egy idős adatközlő fogalmazott. Nekie
jólesik, hogy összegyűlt (találkozott) veled, szépen beszél egyik -másik, de ű nem
tudja, hogy igiz vagy nem igiz. Más háznál is hasonló a magyarázat: van olyan igézős
szem, de nem akar senki rosszat.
Az igéző legfontosabb jellemzője tehát, hogy szűből megszere ti, rivafeledkezik,
vágyakozó lelkiállapotát kivetíti az igézett személyre. Az igézés elhárítására,
megelőzésére illetve gyógyítására többféle gyógymódot, praktikát ismernek a
falubeliek, főként az asszonyok, hiszen ők foglalkoznak a gyermekkel, ők vannak vele
egész nap.
A legáltalánosabb ezek közül az úgynevezett vízvetés. Ha a gyermek sir vagy valami,
akkor kell vizet úgy mondják vetni. Vetik a vizet. Úgy mondandó, vesz csak egy kicsi
vizet. Az ilyenfajta gyógyító erejű vizet vetett víznek, vagy szenes ví znek nevezik.
Mint láthatjuk, a vízvetést kísérő ráolvasások Szűz Mária, Szent Ilona vagy más szent
segítségét kérik a betegség elmulasztásához. Ez, és felépítése ad néhány ráolvasásnak
imajelleget. A bájoló gyógyító imádságok keresztény elemei kétségkívül egyházi

7

eredetűek, arra az időre utalnak, amikor a papság gyógyított, és Isten nevében űzte ki a
betegséget, okozó démont/sátánt az emberből. A szenes víz vetésénél tehát jól
megfigyelhető a hiedelmek és a vallás együttélése, összekapcsolása.
A vízvetése n kívül más módszereket is ismernek a megigézett újszülött gyógyítására.
Ilyen eljárás az ecettel való dörgöcsölés, illetve a keresztvetések közben mondott
ráolvasás is. Ez utóbbira gyűjtött példát Lészpeden, Diószegi Vilmos: A beteg fejét
fogva, keresztve tések kíséretében háromszor mondják: ’Szem megnézte, szű
megszerette, vígasztaló Szentlélek vígasztald meg Pétert.’ Utána fújnak és
félreköpnek.
Míg az előző módszerek, a vetett víz alkalmazása és az ecet használata a gyógyulást
segíti elő, addig az azon k ívül megismert módok, eljárások a megelőzést szolgálják.
Ezek közül két esetben az újszülöttek, illetve a nagyobb gyermekek homlokára
rajzolnak egy jól látható pöttyöt vagy foltot – vérrel vagy korommal.
A korommal való kenés az igézés megakadályozására s zintén igen elterjedt a moldvai
csángóknál.
Ugyancsak annak elkerülésére, hogy a gyermeket valaki hosszan, merően, egy ponton
megnéze, s így megigézze, a homlokára virágszirmot is helyezhetnek. Ez az eljárás is
ugyanazt a célt szolgálja tehát, mint a koro mmal vagy vérrel való megkenés.
Ezeknek, az eljárásoknak tehát a célja az, hogy eltereljék az emberek figyelmét
magáról a gyermekről; inkább a vér – vagy koromfoltot nézzék, s így nem hat az igézet,
nem tudják a gyereket megigézni.
Vannak a fentieken kívül még más, apróbb praktikák is az igézés megelőzésére,
elhárítására. Az egyik, hogy piros szalagot, cérnát kötnek a buba kezére, ami megvédi
őt. Ezt kiegészítheti a szalagra, cérnára felfűzött medál, mely Szűz Máriát vagy Jézus
Krisztust ábrázolja. A másik, hogy valamilyen ruhadarabot, akár csak egy fél pár
zoknit is fordítva adnak rá a gyermekre. Ugyancsak az igézet ellen védi a bubát, ha
letakarva viszik emberek közé.

8

Mint az elején említettem, az igézet nemcsak az újszülötteket, kisgyermekeket érheti,
hanem a felnőtteket, időseket is, leggyakrabban a menyasszonyt.
Minthogy a menyasszonyt a templomban a falu egész népe, lakossága láthatja, s
egyszersmind meg is csodálják, mintegy ki van téve az igézés ’veszélyeinek’. Ezért,
az a menyasszony, aki hisz az igé zetben és annak rontó hatásában, ugyanúgy, mint az
anyák gyermekük homlokát, bekeni az arcát korommal.
Ha mégis megtörténik az igézés, a gyógymód ugyancsak a vettet víz használata.
Azonban eltérően a gyermekeknél való alkalmazástól, felnőttek esetében csu pán
isznak belőle, nem kenegetik meg vele az arcukat, kezüket. Általános védekezés még
a moldvai csángó felnőttek körében az igézet ellen, ha fokhagymát visznek magukkal.
Ez kapcsolatba hozható azzal a hiedelemmel, hogy a boszorkányok rosszat tesznek,
aki tehát igéz, azt több faluban boszorkánynak tartják – a boszorkányok ellen pedig
fokhagymával szoktak védekezni.
A fentiek alapján látható, hogy leginkább a kisgyermeket, állatot óvták a szemmel
veréstől. Régebbi feljegyzésekben azonban az is olvasható, hog y a gyümölcsfát,
virágot, ételt, sőt még az új fonott kerítést is meg lehetett igézni.