Páll Csilla Gabriella [625383]

Universitatea de Medicină și Farmacie din Tîrgu Mureș
Facultatea de Farmacie
Disciplina de Chimie Fizică

STUDIUL STALAGMOMETRIC AL UNOR SUBSTANȚE
TENSIOACTIVE

Coordonator științific:
Conf.dr. Donáth – Nagy Gabriella
Absolvent:
Páll Csilla – Gabriella

Tîrgu Mureș
2018

2
CUPRINS

I. PARTEA GENERALĂ ………………………….. ………………………….. ………………… 3
1. Introducere ………………………….. ………………………….. ………………………….. . 3
2. Clasificare a tensidelor ………………………….. ………………………….. ……………. 3
3. Utilizarea substanțelor tensioactive ………………………….. ………………………. 3
4. Formarea micelelor și concentrația micelară critică ………………………….. …. 4
5. Balanța hidrofil -lipofilă (HLB) și importanța acesteia ………………………….. .. 4
6. Coeficientul de repartiție ………………………….. ………………………….. …………. 5
II. PARTEA SPECIALĂ ………………………….. ………………………….. …………………. 6
1. INTRODUCERE ………………………….. ………………………….. ……………………. 6
2. MATERIALE ȘI METODE ………………………….. ………………………….. ……….. 6
2.1. D eterminarea CMC prin metoda stalagmometrică …………………………. 6
3. REZULTATE ȘI DISCUȚII ………………………….. ………………………….. ………. 7
3.1. Determinarea CMC a PEG -ului 3000 ………………………….. …………………. 7
3.2. Determinarea CMC a Tweenului 20 ………………………….. ………………… 8
3.3. Determinarea CMC a dodecilsulfatului de sodiu ………………………….. .. 8
3.4. Determinarea CMC a amestecului de PEG 3000 și Tween 20 ………… 9
3.5. Determinarea CMC a amestecului de PEG 3000 și SDS ………………… 9
3.6. Determinarea CMC a amestecului de Tween 20 și SDS ……………….. 10
3.7. Determinarea CMC a amestecului de Tween 20, PEG 3000 și SDS . 10
3.8. Calcularea valorilor de HLB a t ensidelor ………………………….. ………… 11
4. CONCLUZII ………………………….. ………………………….. ………………………… 12

3
I. PARTEA GENERALĂ

1. Introducere
Coloizii de asociație sunt sisteme eterogene disperse liofile, în care faza
dispersată este formată din agregate alcătuite dintr -un număr mic sau mai mare
de molecule amfifile iar mediul de dispersie este un lichid polar sau apolar organic
[2].
Termenul de surfactanți provine din expresia engleză „surface active
agents” ce se referă la proprietatea lor cea mai importantă și anume reducerea
tensiunii s uperficiale a lichidelor.
Tensidele sunt compuși organici cu structură chimică amfipatică
asimetrică, prezentând două părți distincte: o parte nepolară, hidrofobă alcătuită
dintr-un lanț hidrocarbonat liniar sau ramificat sau dintr -un lanț alchilarilic și o
parte polară, hidrofilă ce poate să conțină grupările funcționale -COOH, -OH, –
S03, -NH 2, -COO-, -OS0 3, -CH 3-CH 2-OH, etc [2].
Scopul acestei lucrări este studierea efectului sinergic a age nților
tensioactivi și găsirea unor corelații între CMC, HLB și logP.
2. Clasificarea tensidelor
Agenții tensioactivi pe baza tipului de fragment hidrofil pe care îl au pot fi
împărțiți în următoarele clase: surfactanți ionici ce pot fi agenți tensioactivi
anionici sau cationici, surfactanți neionici și tenside amfote re.
3. Utilizarea substanțelor tensioactive
Tensidele sunt utilizate ca emulgatori A/U sau U/A, ca agenți de umectare,
spumanți sau antispumanți, ca agenți solubilizanți și ca detergenți datorită
efectului lor de spălare foarte bun [5]. Se folosesc pentru prepararea produselor
farmaceutice și cosmetice și se găsesc și în compoziția dezinfectanților. În
medicină sunt utilizate cel mai des în neonatologie și în tratamentul sindromului
de detresă respiratorie [6]. Dezavantajul lor este că foarte multe dintre ele
provoacă iritație [8].

4
4. Formarea micelelor și concentrația micelară critică
În soluțiile apoase surfactanții la concentrații mici se prezintă sub forma
unor electroliți comuni, însă la concentrații mai mari moleculele se organizează
în agregate for mând astfel micele de asociație [5]. În structura micelelor capetele
hidrofile se orientează spre partea exterioară a micelei ca să maximalizeze
contactul cu apa, iar părțile lipofile sunt orientate în sensul opus [9].
Concentrația la care începe formarea micelelor se numește concentrația
micelară critică (CMC) [12]. În mediu apos CMC poate fi influențată de diferite
factori dintre care fac parte structura surfactantului, prezența diferiților compuși
organici adăugați în soluție, prezența electroliților și temperatura [14]. Micelele
sunt structuri dinamice, ele se pot forma și disocia în mod repetat, astfel există o
stare de echilibru între micele și moleculele de surfactanți libere din soluție [13].
Concentrația micelară critică poate fi determinată prin mai multe metode,
cel mai des prin măsurarea tensiunii superficiale, conductanței, presiunii
osmotice sau prin metodă spectrofotometrică UV -VIS sau prin metoda de
colorare [16].
5. Balanța hidrofil -lipofilă (HLB) și importanța acesteia
Conceptul de HLB a fost introdus de William C. Griffin în anul 1949.
Aceasta este o valoare numerică ce exprimă raportul dintre grupările hidrofile si
hidrofobe dintr -o moleculă de surfactant [19]. Agenții tensioactivi cu HLB ridicat
au o solubilitate bună în apă, iar cei cu valori scăzute au solubilitate redusă în
apă, însă afinitatea lor față de faza organică este mare [20]. Griffin a creat o scală
numerică în care valorile variază între 1 și 20 și prin aceste valori de HLB sunt
categorizate tensidele pe domenii de utilizar e [6].
Balanța hidrofil -lipofilă se poate calcula după formula lui Davies (1957):
HLB = 7 + ∑a – n x 0,475,
unde a reprezintă valorile grupărilor hidrofile și n numărul grupărilor hidrofobe [5].
Într-un amestec de surfactanți HLB -ul se calculează conform următoarei
formule:
A = 100 ⋅ (x ⋅ HLB B) / (HLB A – HLB B)
B = 100 – A [21].

5
Balanța hidrofil -lipofilă are un rol important în tehnologia farmaceutică la
prepararea emulsiilor, deoarece o valoare de HLB bine aleasă poate contribui
semnificativ la stabililatea acestor forme farmaceutice [24].
6. Coeficientul de repartiție
Termenul de lipofilitate descrie gradul de solubilitate al unui compus în
lipide, în ulei sau în solvenți nepolari (octanol) și pentru caracterizarea lui se
folosește logaritmul c oeficientului de partiție 1 -octanol/apă, adică logP. O valoare
de logP mare indică o lipofilitate crescută [26]. Conform legii de repartiție a lui
Nernst după dizolvarea unei substanțe în doi solvenți nemiscibili, la contactul
acestora se va stabili un ech ilibru de distribuție între cele două soluții [27].
În stare de echilibru raportul concentrației de substanță în cei doi solvenți
este constant:
P(D)=Corganic
Capos = constant,
unde Corganic este concen trația substanței dizolvate în faza organică, nepolară, iar
Capos reprezintă concentrația substanței dizolvate în mediul polar după stabilirea
echilibrului [28].
În cercetarea farmaceutică coeficientul de repartiție are o importanță
semnificativă atât din punct de vedere farmacocinetic cât și farmacodinamic și
farmacotoxicologic, iar determinarea lui este indispensabilă pentru fiecare
principiu activ [31].

6
II. PARTEA SPECIALĂ
1. INTRODUCERE
În această lucrare am determinat concentrația micelară critică p rin metoda
stalagmometrică a dodecilsulfatului de sodiu, a Tween -ului 20 și a PEG -ului 3000,
prima dată a soluțiilor simple, apoi în amestecuri de soluții. Am calculat valorile
de HLB pentru aceste trei substanțe și pentru amestecurile lor, după care am
verificat dacă există corelație între CMC și HLB și între HLB și logP.
2. MATERIALE ȘI METODE
2.1. Determinarea CMC prin metoda stalagmometrică
2.1.1. Prepararea soluțiilor simple și a amestecurilor de soluții din PEG 3000,
Tween 20 și SDS
Am preparat câte 2 0mL soluție 2% din fiecare substanță:
2 g substanță ……. 100 mL apă distilată ………. 2% soluție
X g substanță ……. 20 mL apă distilată ……..…. 2% soluție
X=2⋅20
100=0,40 g substanță necesară pentru prepararea a 20 mL soluție 2%.
Apoi separat am preparat o serie de diluții pentru cele 3 tenside cu următoarele
concentrații: 1%, 0,5%, 0,4%, 0,3%, 0,2%, 0,1%, 0,05%, 0,025% și 0,0125%.
Volumul soluțiilor și a apei distilate necesar pentru prepararea diluțiilor l -am
calculat conform formulei c1∙ v1= c2∙v2.
Pentru ames tecurile de soluții am avut nevoie de soluțiile stoc preparate
anterior. Tensidele au fost amestecate în proporții egale în așa fel încât să obțin
20 mL soluție 1% prin amestecarea PEG -ului cu Tween 20, PEG -ului cu SDS și
Tweenului 20 cu SDS. Din soluțiile 1% am preparat seriile de diluții cu
concentrațiile menționate mai înainte. Pe urmă am preparat 20 mL soluție 0,66%
ce conținea PEG, Tween 20 și SDS din care am făcut seria de diluții cu
următoarele concentrații: 0,66%, 0,33%, 0,264%, 0,198%, 0,132%, 0,06 6%,
0,033%, 0,0165% și 0,00825%.

7
2.1.2. Aparatură și metodă de lucru
Pentru prepararea soluțiilor și pentru efectuarea măsurătorilor am avut
nevoie de balanță analitică (KERN) , pipete de 5, 10 și 20 mL, pahare Erlenmeyer,
pahare Berzelius și de cilindrii gradați. Pentru determinarea CMC am folosit un
stalagmometru.
Principiul metodei stalagmometrice constă în determinarea tensiunii
superficiale a lichidelor pe baza numărului picăturilor scurse dintr -un tub de sticlă
cu orificiul îngust. Dimensiunea picăturilor depinde de densitatea și tensiunea
superficială a lichidului. Picătura se desprinde de pe suprațata orificiului în
momentul în care forța sa gravitațională este egalizat ă de forța de tensiune
superficială.
Tensiunea superficială s -a calculat cu ajutorul formulei σ=σ0∙no
n, unde σ0
reprezintă tensiunea superficială a apei distilate la 25°C cu o valoare de 0,072
N/m, n0= 46, numărul de picături a apei distilate, iar n este numărul de picături
a soluțiilor [17].
3. REZULTATE ȘI DISCUȚII
3.1. Determinarea CMC a PEG -ului 3000

Figura 3.1. – Valoarea CMC a PEG -ului 3000
Am reprezentat grafic tensiunile superficiale calculate în funcție de
concetrațiile molare a soluțiilor și din intersecția celor două drepte am citit
valoarea CMC a PEG -ului 3000 ce a fost 0,53 mM, la temperatura camerei. 0,0550,0570,0590,0610,0630,0650,0670,0690,0710,073
0 1 2 3 4 5 6 7σ(N/m)
C(mM )

8
3.2. Determinarea CMC a Tweenului 20

Figura 3.2. – Valoarea CMC a Tweenului 20

Valoarea CMC a Tweenului 20 la temperatura camerei a fost 0,7 mM.
3.3. Determinarea CMC a dodecilsulfatului de sodiu

Figura 3.3. – Valoarea CMC a SDS

În cazul dodecilsulfatului de sodiu valoarea CMC a fost 3 mM. 0,0550,0570,0590,0610,0630,0650,0670,0690,0710,073
0 1 2 3 4 5 6 7σ(N/m)
C(mM )
0,020,0250,030,0350,040,0450,050,0550,060,0650,07
0 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07σ(N/m)
C(M)

9
3.4. Determinarea CMC a amestecului de PEG 3000 și Tween 20

Figura 3.4. – Valoarea CMC a amestecului de PEG 3000 și Tween 20
Am reprezentat grafic tensiunile superficiale a soluțillor în funcție de
concentrațille procentuale și în acest caz am obținut valorea CMC de 0,051%,
0,24mM.
3.5. Determinarea CMC a amestecului de PEG 3000 și SDS

Figura 3.5 . – Valoarea CMC a amestecului de PEG 3000 și Tween 20
În cazul celui de -al doilea amestec valoarea CMC la temperatura camerei
a fost 0,13%, 0,79 mM. 0,0250,030,0350,040,0450,050,0550,06
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1σ(N/m)
C%
0,030,0350,040,0450,050,0550,06
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1 1,1σ(N/m)
C%

10
3.6. Determinarea CMC a amestecului de Tween 20 și SDS

Figura 3.6 . – Valoarea CMC a amestecului de Tween 20 și SDS
Valoara obținută la temperatura camerei în cazul amestecului de Tween
20 și SDS a fost 0,16%, 2,11mM.
3.7. Determinarea CMC a amestecului de Tween 20, PEG 3000 și SDS

Figura 3.7 . – Valoarea CMC a amestec ului de Tween 20, PEG 3000 și SDS
În cazul ultimului amestec CMC obținut a fost 0,06%, 0,39 mM.

În urma determinării CMC a Tweenului 20, PEG -ului 3000 și
dodecilsulfatului de sodiu valoarea cea mai mare (3mM) am obținut în cazul
dodecilsulfatului de sod iu, ce este o substanță tensioactivă ionică. Rezultatele
obținute în cazul celorlalte două substanțe arăt valori mult mai mici. Amestecurile 0,020,0250,030,0350,040,0450,050,0550,06
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1σ(N/m)
C%
0,0250,030,0350,040,0450,050,055
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7σ(N/m)
c%

11
ce conțin SDS au CMC mai mică decât soluțiile ce au în conținut numai tenside
neionice. Rezultatele arată că substa nțele cu CMC mică, adică tensidele neionice
au tendință de disociere și prin urmare și caracter solubilizant mai bun decât
tensidele ionice.
3.8. Calcularea valorilor de HLB a tensidelor
Valoarea HLB a Tweenului 20 am calculat cu ajutorul formulei general e
tenzidelor neionice: HLB =20∙ (1 −S
A), unde S este numărul de saponificare a
esterului (în acest caz 45,4) și A este numărul de acid (în acest caz 276). Am
obținut valoarea 16,7.
HLB-ul dodecilsulfatului de sodiu s -a calculat confrom formulei lui Davies:
HLB = 7 + ∑a– n x 0,475. Gruparea polară este reprezentată de OSO3−Na+ cu
valoare 38,7 și cea apolară de 12 grupări metil și metilen, fiecare cu valoare de
0,475 (12 ⋅ 0,475 = 5,7). În acest caz HLB -ul este 40.
Utilizând formula generală a PEG -ului, H(OCH 2CH 2)nOH, unde n în cazul
PEG -ului 3000 este aproximativ 61, și folosind formula lui Davies am obținut HLB –
ul 30,45.
Am calculat valorile HLB și pentru amestecurile de susbtanțe, conform:
A=100 ∙(X−HLB B)
HLB A−HLB B
B = 100 – A.
Tensidele au fost amestecate în pr oporții egale, astfel am obținut următoarele
rezultate: 28,20 pentru amestecul de SDS și Tween 20, 30,45 pentru SDS și PEG
3000 și 23,57 pentru PEG 3000 și Tween 20.
În cazul amestecului ce conținea cele trei tenside în proporții egale HLB –
ul am calculat conform formulei: HLB Amestec = x ⋅ HLB A + y ⋅ HLB B + z ⋅ HLB C.
Pentru acest amestec HLB -ul este 28,7.
După valorile de HLB obținute putem afirma că cele trei substanțe
tensioactive au caractere polare și sunt considerate agenți solubilizanți.
Valoarea d e HLB cea mai mare (40) am ob ținut în cazul dodecilsulfatului
de sodiu, ceea ce înseamnă că dintre cele trei tenside el are cel mai pronunțat
caracter hidrofilic.

12
În cazul agentului tensioactiv ionic putem observa o corelație liniară între
HLB și CMC, pen tru că în acest caz se vede clar, că odată cu creșterea HLB -ului
crește și CMC, adică scade tendința de a forma micele.
Din literatura de specialitate cunoaștem valoarea de logP a
dodecilsulfatului de sodiu, ce este 1,6. Această valoare susține rezultatel e
obținute în urma determinării stalagmometrice a CMC și calculării valorii de HLB
a acestei substanțe. Din aceste informații reiese că SDS are caracter hidrofil,
deoarece substanțele cu valori mici de logP prezint tendință redusă de
lipofilicitate.

4. CONCLUZII

Pe baza rezultatelor obținute putem conclude următoarele :
1. Metoda stalagmometrică este o metodă corespunzătoare pentru
determinarea concentrației micelare critice.
2. La amestecuri le de tenside se poate observa efectul sinergic, cel mai mult
în caz ul amestecului ce conține toate cele trei substanțe.
3. Calculând valorile HLB prin mai multe moduri am obținut valori similre în
cazul Tween -ului 20.
4. Cum era de așteptat, dintre cele trei tenside valoarea cea mai mare de
HLB și CMC a fost în cazul dodecilsu lfatului de sodiu.
5. În cazul dodecilsulfatului de sodiu am observat că există o corelație liniară
între HLB și CMC.

Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
Gyógyszerészeti Kar
Fizikai Kémia Tanszék

NÉHÁNY FELÜLETAKTÍV ANYAG SZTALAGMOMETRIÁS
VIZSGÁLATA

Témav ezető tanár:
dr. Donáth – Nagy Gabriella egyetemi előadótanár

Végzős hallgató:
Páll Csilla – Gabriella

Marosvásárhely
2018

14
TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés ………………………….. ………………………….. ………………………….. …….. 15
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ ………………………….. ………………………….. …………………. 16
1. Asszoci ációs kolloidok ………………………….. ………………………….. ………….. 16
2.Szurfaktánsok ………………………….. ………………………….. ………………………. 16
3.Tenzidek osztályozása: ………………………….. ………………………….. …………. 17
4.Tenzidek felhasználása: ………………………….. ………………………….. ………… 18
5. Micellaképződés és kritikus micellaképződési koncentráció ………………… 19
6. Hidrofil -lipofil mérleg és jelentősége ………………………….. ……………………. 22
7. A megoszlási hányados ………………………….. ………………………….. ………… 24
II. KÍSÉRLETI RÉSZ ………………………….. ………………………….. …………………… 26
1. BEVEZETŐ ………………………….. ………………………….. ………………………… 26
2. ANYAG ÉS MÓDS ZER ………………………….. ………………………….. ………… 27
2.1. Felhasznált anyagok ………………………….. ………………………….. ………. 27
2.2. Felhasznált eszközök ………………………….. ………………………….. ……… 29
2.3. Alkalmazott módszer leírása ………………………….. ………………………… 30
3. EREDMÉNYEK ÉS TÁRGYALÁS ………………………….. ………………………. 33
3.1. A felületi feszültség és CMC meghatározása sztalagmometriás
módszerrel a PEG 3000, Tween 20 és Na -dodecil -szulfát esetében …….. 33
3.2. A felületi feszültség és CMC meghatározása sztalagmometriás
módszerrel a PEG 3000, Tween 20 és Na -dodecil -szulfát keverékeinek
esetében ………………………….. ………………………….. ………………………….. … 36
3.3. Tenzidek HLB értékének kiszámítása ………………………….. ………………. 42
4.KÖVETKEZTETÉSEK ………………………….. ………………………….. …………… 45
IRODALOMJEGYZÉK ………………………….. ………………………….. …………………. 46

15
Bevezetés

A legrégebbi felületaktív anyagnak a szappant tartják, amelynek története
4500 – 5000 évre nyúlik vissza. Az első szappanhoz hasonló anyagot egy
agyagtálban találták meg az ókori Babilon helyén végzett kutatások során és az
első feljegyzések is ebből az időből származnak, miszerint az előállításhoz
szükséges zsírokat hamuban főzték ki és a kapott terméket hajzselének
használták. Az 1940 -es évekig a legszélesebb körben alkalmazott detergens a
szappan volt, azonban a második világháború ideje alatt a szappangyártáshoz
szükséges legfontosabb alapanyag hiánya m iatt elengedhetetlennek bi zony ult a
szintetikus származékok kialakítása. Az elmúlt évtizedekben a különféle iparágak
rohamos fejlődésével, a felületaktív anyagokkal kapcsolatos kutatások iránti
érdeklődés is egyre nőtt és széles körben elterjedt alkalmazásuk.
Minden szurfaktánsról elm ondható, hogy kettős te rmészettel rendelkező
vegyület, azaz amfifil molekula , ugyanis szerkezetükben tartalmaznak poláris,
vízzel elegyedő és apoláris, vízzel nem elegyedő fragmen tumokat, valamint
legfontosabb közös tulajdonságuk, amiről a nevüket is kaptá k a felületi
feszültséget csökkentő hatásuk és a z asszociációs képességükből adódó
micellaképzésre való hajlam.
Felületaktív a nyagok közé tartoznak az emulgeá lószerek,
nedvesítőszerek, detergensek, habzásgátló anyagok és még sok más vegyület,
ezért a legm egfelelőbb hatás elérése érdekében nagyon fontos ezeknek az
anyagoknak a különfé le kategóriákba való besorolása . Ennek érdekében
vezették be a HLB – rendszert, amely a tenzidek hidrofil és lipofil csoportjainak
arányáról nyújt nekünk számottevő információt .
Dolgozatom célja néhány felületaktív anyag kritikus micellaképződési
koncentrációjának gyakorlati meghatározása, va lamint a HLB értékeik elméleti
kiszámítása és a közöttük előfordulható szinergikus hatás vizsgálata.

16
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ
1. Asszociációs kolloidok
A kolloid részecskék mérettartománya 1nm és 1µm között van. Egyik
legjellemzőbb tulajdonságuk, ami megkülönbözteti őket a valódi oldatoktól a nagy
fajlagos felületük és a nagymértékű fényszórási képességük, amit Tyndall –
jelenségnek nevezünk [1].
Az asszociációs kolloidok liofil heterogén diszperz rendszerek, ahol a
diszpergált fázist kisebb vagy nagyobb számú amfifil molekulákból álló
aggregátumok képezik, míg a diszperziós közeg egy poláris – vagy apoláris
szerves folyadék. Az amfipatikus moleku lák szerves vegyületek, amelyek két
részből állnak: egy hidrofób részből, ami egy egyenes vagy elágazó
szénhidrogénláncból vagy egy több szénatomszámú alkilaril láncból áll és egy
hidrofil részből, ami -COOH, -OH, -SO 3, -NH 2, -COO‾, -OSO 3, -CH 3-CH 2-OH
csop ortokat tartalmaz. A molekulák ezen aszimmetrikus szerkezete teszi
lehetővé azt, hogy ezek a vegyületek vizes közegben diszperziós kolloidokként
viselkednek [2].
2.Szurfaktánsok
Az elnevezés az angol „surface active agents” kifejezésből származik, ami
magyarul felületaktív anyagot jelent.
A szurfaktánsok olyan vegyületek, amelyek a folyadékok határfelületén
nagy adszorpciós képességgel rendelkeznek, csökkentik a folyadékok felületi
feszültségét, valamint a határfelületi feszültséget két folyadékfázis v agy egy
folyadék – szilárd fázis között .
A felületaktív anyagok, olyan amfipatikus vegyületek, amelyek egyaránt
rendelkeznek poláris, azaz vízzel elegyedő és apoláris, vízzel nem elegyedő
csoporttal és valamilyen oldószerben való oldásukkor, megfelelő ko ncentrációt
elérve a részecskék összekapcsolódása (asszociációja) által termodinamikailag
stabil , nagy molekulákat, úgynevezett micellákat hoznak létre. A
micellaképződési folyamat az intermolekuláris erők egyensúlyának
tulajdonítható, beleértve a hidrofób , sztérikus és elektrosztatikus
kölcsönhatásokat, valamint a hidrogén és van der Waals kötéseket [3].

17

2.1. Ábra – Tenzidek szerkezete és micellaképződés [4 ].
3.Tenzidek osztályozása:
A felületaktív anyagokat az alapján, hogy milyen típusú hidrofil részt
tartalmaznak, a következő csoportokra oszthatjuk: ionos szurfaktánsok, amelyek
lehetnek anionos és kationos tenzidek, illetve nem -ionos szurfaktánsok és
amfoter tenzidek.
Ionos tenzidek (kolloid elektrolitok) :
Annak függvényében, hogy a szénhidrogéngyök a molekula anion – vagy
kationrészéhez kötődik, megkülönböztetünk anionaktív és katio naktív kolloid –
elektrolitokat [5 ].
1. Az anionaktív tenzidek hidrofil része negatív töltésű. Ide tartoznak a zsírsavak
alkáli – sói, az alkil -szulfátok, az alkil -és aril s zulfonátok és alkil -foszfátok [6 ].
Jelenleg ezeket a típusú tenzideket alkalmazzák leggyakrabban az iparban a jó
habképző tulajdonságuk és erőteljes tisztító hatásuk miatt. Pl. Nátrium -dodecil –
szulfát, Nátrium palmitát.
2. A kationaktív tenzidek hidrofil rés ze pozitív töltésű, a legnépszerűbb
képviselőik a kvaterner -ammónium sók és származékaik [ 6]. Az alkil -trimetil –
ammónium sók: a cetil -trimetil -ammónium -bromid és cetil -trimetil -ammónium –
klorid ebbe a csoportba tartoznak.
Nem -ionos tenzidek :
A nem -ionos szerkezetű asszociációs kolloidoknak nincs elektromos töltésük, fő
képviselői a polietilénoxidoknak nagy szénatomszámú alkoholokkal és

18
zsírsavakkal alkotott konde nzációs termékei. A gyógyszerészetben nagy
jelentőséggel bíró képviselői a twee nek, a spanok és a szaponinok [5 ].
Az amfoter tenzideknek egyaránt van pozitív és negatív töltése, azaz anionos és
kationos része is ugyanahhoz a molekulához kapcsolódva. Ide soroljuk a
szubsztituált betainokat [ 6].
4.Tenzidek felhasználása:
Az asszociációs kolloidok legfontosabb felhasználási területei a
következők: V/O emulgeátorok, O/V emulgeátorok, nedvesítő anyagok,
mosószerek (detergen sek) és szolubilizáló anyagok [5 ].
A szurfaktánsokat kozmetikai és testápolási termékek, gyógyszerek,
textíliák, bőr és szőrme, festékek, cellulóz és műanyag termékek és kompozit
anyagok előállítására használják. Napjainkban széles körben alkalmazzák őket
orvosbiológiai, antiadhezív anyagok és fertőtlenítő szerek előállítására is. Az
orvostudományban leginkább a neonatológiában használatosak és a respirációs
distressz -szindróma kezelésében. Gyógyszerekben bizonyos felületaktív
anyagok aktív komponensként vagy segédanyagként l ehetnek jelen a tabletták
és a szuszpenziók előállításánál. A felületaktív anyagok jelentősen
megnövelhetik a gyógyszerek biológiai és gyógyszerészeti diszponibilitását,
valamint aktivitását és befolyásolhatják a hatóanyagok felszívódását [ 6].
Az anionos szurfaktánsoknak jó habképző tulajdonságuk van, de
érzékenyek a kemény vízre, ezért szükséges kálcium – és magnézium iont
komplexáló anyagok hozzáadása. Ezeknek nagyon jó a mosóhatásuk és sokkal
hatékonyabban távolítják el a szennyeződéseket a természetes szövetekből a
többi felületaktív anyagnál . Rendszerint, ezeket porlasztva szárítják és így por
3.1. Ábra – Tenzidek osztályozása [7]

19
formájú detergenskén t alkalmazzák. Hátrányuk, ho gy irritáló tulajdonságuk van
[8].
A kat ionaktív tenzidek textillágyító -, korrózió gátló -, antimikrobiális – és
fertőtlenítő sz erek előállítására alkalmazható k. Nem használják őket
tisztítószerekben, mivel nem biztosítanak megfelelő tisztítóhatást semleges pH –
n [8]. Ezek is irritáló hatásúak.
Az amfoter felületaktív anyagok kevé sbé irritálóak, és nagyré szt
testápol ási termékekben al kalmazzák őket [8 ].
A nemionos tenzidek a leginkább bőrbarát tisztítószerek, nagyon drágák.
Leginkább ezek távolítják el az olajos szennyeződéseket, az anionos
szurfaktánsokhoz képest a víz keménysége kevésbé folyásolja be őket, kicsi a
habzóképességük, j ól oldódnak hideg vízben és az alacsony kritikus
micellaképző koncentrációjuk lehetővé teszi azt, hogy kis koncentrációkban is
alkalmazhatóvá váljanak [ 8].
5. Micellaképződés és kritiku s micellaképződési koncentráció
Vizes oldatokban a felületaktív molek ulák kis koncentrációkban
közönséges elektrolitként viselkednek és a víz -levegő fázishatáron rendezetlenül
helyezkednek el, magasabb koncentrációt elérve azonban szokatlan viselkedést
mutatna k, rendezettségük fokozódni fog mindaddig, amíg a határfelületet egy
folytonos, irányít ott adszorpciós réteg fedi be [5 ]. Az eltérő viselkedés a
nagyszámú molekulák aggregátumokba való szerveződésének, úgynevezett
micelláinak tulajdonítható, amelyben a felületaktív agyagok lipofil részei az
asszociátum belsejébe tömörül nek, a levegő fázis irányába, míg a hidrofil fejek a
micella külső részén maradva maximalizálják a vízzel való érintkezést, tehát a
vizes fázis irányába fordulnak [9].

5.1. Ábra – Micellák kialakulása [9]

20
A micellaképzés folyamatának termodinamikai leírása magába foglalja
mind az elektrosztatikus, mind a hidrofób rész hozzájárulását a rendszer teljes
Gibbs -féle energiájához. Hasonlóképpen megfigyelhető a mic ellaképződés két,
egymással nem elegyedő folyadék határfelületén is. A szénhidrogének (például
a dodekán) és a víz nem elegyednek; a vízben való korlátozott oldékonyság a
hidrofób hatásnak tulajdonítható [ 10]. A víz és a hidrofób csoportok közötti
kölcsönhatás kedvezőtlen, ugyanis a nagy határfelületnek k öszönhetően
jelentősen nő a határfelületi energia [ 11]. Figyelembe véve a Gibbs -féle
energiaátvitelt a hidrofób hatás meghatározó jellemző je az entrópiával
kapcsolatos [10 ]. A felületaktív anyagok alacsony koncentrációban szabadon
diszpergált molekulákként vannak jelen az oldatban, mivel a transzlációs entrópia
kompenzálni tudja az apoláris szénhidrogén faroknak az oldószerrel szembeni
kedvezőtlen helyi kölcsönhatásait. A koncentráció növekedésével a lánconkénti
transzlációs entrópia csökken és jól meghatár ozott koncentrációnál a
tenzidmolekul ák micellákba szerveződne k.
A felületaktív anyagok poláris csoportjai és a víz között orientációs erők hatnak,
amelyek a szénhidrogénláncok között fellépő diszperziós erők ellen irányulnak,
ugyanis a tenzidemolekulákat próbálják az asszociátumokból minél inkább
kiszakítani és szolubilizálni [5 ].
Azt a koncentrációt, amelyen elkezdődik a micellák formálódása kritikus
micellaképződési koncentráción ak nevezzük, röviden CMC -nek [12 ]. A CMC a
felületaktív anyagok egyik legf ontosabb jellemzője, amely többek között a
tenzidek gyakorlati felhasz nálása szempontjából jelentős [11 ].
Vizes közegben a kritikus micellaképződési koncentráció értékét, a micella
méretét és formáját [ 13] számos tényező befolyásolhatja: a felületaktív a nyag
szerkezete, a hozzáadott elektrolit jelenléte, az oldatban előforduló szerves
vegyületek, egy második folyadékfázis jelenléte, va lamint az oldat hőmérséklete
[14].
A micellák mozgó szerkezetek, ismételten kialakulnak és disszociálnak,
tehát egy egye nsúlyi állapot van a micellák és a szabad felületaktív molekulák
között az oldatban. Az amfilil molekulák micellákat képeznek a vízben és
ugyanúgy apoláris szerves oldószerekben is. Ez utóbbi esetben az
aggregátumokat inverz micelláknak nevezzük, mivel a v izes oldatokhoz képest a

21
struktúrájuk helyzete fordított, azaz a szénhidrogén részük az oldószer felé, míg
a poláris fejek a micella belseje felé irányulnak azért, hogy csökkentsék az
apoláris oldószerre l való kontaktust [13 ].

5.1. Ábra – Inverz micella szerkezete [15]
A CMC meghatározására több féle eljárás szolgál, leggyakrabban a felületi
feszültség mérését, elektromos vezetőképesség mérését, UV spektroszkópiát
vagy fluoreszcenciás módszereket, ozmózisnyomás mérést, színezék módszert
alkalmaznak. A fe lületi feszültség meghatározására a gyakorlatban leginkább
sztalagmometriás módszert használ nak egyszerűsége miatt, de ezen kívül ismert
a bubo réknyomásos -, kapilláris emelkedés – valamit le szakításos módszer is
[16]. A szta lagmometriás eljárás lényege, hogy a folyadékot lassan
lecsepegtetjük egy kapilláris csövön keresztül és a kapott cseppszámból
kiszámoljuk a felületi feszültséget.
Egy másik fontos paraméter az aggregációs szám, ami összefüggést
mutat a felületaktív anyag monomérjeinek átlagos számáv al a micellában. A
micellák mérete és aggregációs száma a koncentráció növelé sével változik, de
egy bizonyos koncentráció tartományon belül az aggregációs szám relatív
állandó (a CMC százszoro sáig) marad [13].
Az elektromos vezetőképesség vagy más néven konduktancia leírja egy
anyag vagy oldat azon tulajdonságát, hogy milyen mértékben tudja az elektromos
áramot vezetni. Egy oldat elektromos vezetőképessége függ az oldatban lévő
ionok és töltött részecskék számát ól és mobilitásától. A CMC konduktometriás
meghatározása ezért csakis az anionos vagy kationos tenzidek esetén
alkalmazható. A micellaképződés során változni fog az oldatban levő ionok
száma és a kolloid oldat létrejöttével megváltozik az oldat vezetőképes sége [17].

22
A színezék módszer annak ellenére, hogy egy gyors eljárás nem biztosít
számunkra pontos eredményeket. A módszer alapját az képezi, hogy a
felületaktív anyagot tartalmazó oldathoz, egy olyan festéket adnak, ami a CMC -t
elérve színt vált. Csak az ok az indikátorok megfelelőek, amelyekben a színt adó
ion töltése ellentétes a micellák töltésével. A kationos tenzidek kritikus
micellaképző koncentrációjának méréséhez negatív töltésű festéket
alkalmazunk, ilyen pl. a fluoreszcein vagy e ozin, míg az ani onos tenzidekét
kationos festékkel tudjuk meghatározni, pl. rodamin 6 -tal [18].
6. Hidrofil -lipofil mérleg és jelentősége
A HLB (hydrophile -lipophile balance) fogalmát William C. Griffin vezette be
1949 -ben. Ez egy olyan számérték, amely a felületaktív an yag mol ekulájában
előforduló hidrofil é s lipofil csoportok tömegarányát fejezi ki [19]. A magas HLB
értékkel rendelkező szurfaktánsoknak jó a vízben való oldhatóságuk, azonban
azoknak, amelyeknek alacsony a HLB értékük csökkent vízben való oldhatóságot
mutatnak, ugyanakkor ezeknek a szerves fázis iránti relatív affinitásuk jóval
nagyobb [20].
Griffin megfigyelése a HLB értékek 0 és 20 közötti numerikus skáláján ak
létrejöttéhez vezetett [6 ].
6.1.Táblázat – Az asszociációs kolloidok felhasználási területei a HLB érték ek
szerint [6 ]

Griffin a HLB és a víz/olaj megoszlási hányados között a következő empirikus
összefüggést állította fel: HLB Alkalmazás
1-3 habzásgátló anyagok
4-6 V/O emulgeátorok
7-9 Nedvesítő anyagok
8-18 O/V emulgeátorok
13-15 Detergensek
16-20 Szolubilizáló anyagok
<10 lipofil tulajdonságú
>10 hidrofil tulajdonságú

23
HLB – 7 = 0,36 ln Cv
Co
Ahol a Cv és Co a felületaktív anyag egyensú lyi megoszlási koncentrációja vizes,
valami nt az olajos fázisban.
Ez a képlet összefüggést ter emt a HLB és az emulzió típusa között, miszerint, ha
a HLB=7 értékű, akkor nem képződhet víz/olaj é s olaj/víz típusú emulzió sem [5 ].
HLB kiszámítása Davies (1957) összefüggésével:
HLB = 7 + ∑a – n x 0,475
Ahol:
a – hidrofil csoportok számértéke
6.2. Táblázat – A poláris csoportok értéke
-SO4−Na+
-COO−K+
-COO−Na+
-COOH
-észter
-OH (szabad)
-OH (szorbitángyűrű)
-O- 38,7
21,1
19,1
2,1
1,9
2,1
0,5
1,3

n – a lipofil csoportok számérték e
-0,475 – a metil -, metil én- és metin – csoportokat, vagyis apoláris
csoportokat jelöli [5]
Felületaktív anyagok keverékének HLB értéke, amely x A és (1 -x) B frakcióból
áll, a két HLB szám algebrai középértkének felel meg.
HLB keverék = x⋅ HLB A + (1-x) ⋅ HLB B
A fenti képletet átrendezve százalékos formába a következő összefüggést
kapjuk:
A = 100 ⋅ (x ⋅ HLB B) / (HLB A – HLB B)
B = 100 – A
Ahol az x a felületaktív anyag keverékének előírt HLB értéke [21].
Korrelációk az empirikus HLB értékek és a szurfaktánsok fiziko -kémiai
paraméterei között ritkán fordulnak el ő. A felületaktív anyagok azon kevés
tulajdonságai közül, ami összefüggésbe hozható a HLB -vel az a kritikus
micellaképződési koncentrácó [22], ugyanis minél hidrofilabb egy tenzid, annál
nagyobb a HLB értéke és kisebb tendenciát mutat arra, hogy micellákat

24
képezzen, tehát magasabb CMC -vel rendelkezik [23]. Ross, Wachs és Lin
lineáris korrelációt talált a HLB és CMC logaritmusa között:
log CMC = a + b x HLB [22].
Az a = 16,33 és a b = 0,718 [25], ezek konstansok, állandó hőmérsékleten egy
adott homológ soroz at esetében [24].
Ezt az összefüggést azonban Becher megcáfolta, szerinte magasabb HLB
értékkel rendelkező tenzideknél ez nem érvényes [24].
A hidrofil -lipofil mérleg fontos szerepet játszik a gyógyszertechnológiában
az emulziók előállításánál, mivel egy jól megválasztott HLB érték jelentősen
hozzájárulhat ezeknek a gyógyszerformáknak a stabilitásához. V/O emulziók
előállítása esetén, ahhoz, ho gy megfelelő stabilitást biztosítsunk a rendszernek
kis HLB értékkel rendelkező emulgeálószert kell adni, míg O/V emulzió esetén
magasabb HLB értékű anyagra van szükség [24].
7. A megoszlási hányados
A lipofilitás fogalma egy vegyület oldékonyságának mér tékét írja le
lipidekben, olajban vagy nempoláris oldószerekben (pl.1 -oktanolban) és
számszerű jellemzésére az oktanol/víz megoszlási hányados logaritmu sát
használják, azaz a logP -t. Minél nagyobb a megoszlási hányados számértéke,
annál nagyobb lipofilitás jellemzi az anyagot [26].
A Nernst – féle megoszlási törvény értelmében egy anyag két , egymással nem
elegyedő oldószerben való oldása után, ha a két oldószert egymással
érintkezésbe hozzuk, akkor a két oldat köz ött megoszlási egyensúly áll be [27].
Az egyensúly állapotában az oldott agyag koncentrációjának aránya a két
oldószerben állandó [28].
P(D)=Cszerves
Cvizes=állandó
ahol a Cszerves a feloldott anyag koncentrációja a hidrofób, szerves oldószerben
és a Cvizes ugyanannak a feloldott anyagnak a ko ncentrációja a hidrofil
oldószerben, a me goszlási egyensúly beállta után [17].
A log P negatív értéke azt jelenti, hogy a vegyületnek nagyobb az affinitása
a vizes fázisho z (hidrofilebb), ha a log P = 0 , akkor a vegyület egyenlően oszlik
meg a vizes és olajos fázis között és abban az esetben, ha a log P pozitív értéket

25
mutat, akkor a ve gyület az olajos fázisban nagyobb koncentrációt jelez, vagyis
lipofil a vegyület [29].
Megkülönböztetjük a valódi megoszlási hányadost (log P) a látszólagos
megoszlási há nyadostól, vagy másnéven disztribúciós koefficienstől (log D) [30].
A log P a vegyület nemio nizált formájának a koncentráció arányát fejezi ki a két
oldatban és ennek mérésekor a vizes fázis pH -ját úgy kell beállítani, hogy a
nemionizált forma legyen túlsú lyban. A log D az ionizált és nemionizált formák
összegének az arányát fejezi ki a két fázisban, ebben az esetben a vizes oldat
pH-ja pufferoldatokkal egy pontosan meghatározott értékre be kell legyen állítva,
ugyanis a log D pH – függő [17].
A gyógyszerk utatásban a megoszlási hányadosnak kiemelt jelentősége
van úgy farmakokinetikai, mint farmakodinámiás és farmakotoxikológiai
szempontból is és a logP meghatározása nélkülözhetetlen minden egyes
gyógyszermolekula esetében [31].
A megoszlási hányadosát egy vegyületnek számos kísérleti módszerrel
meg lehet határozni. Leggyakrabban az elválasztó tölcsér segítségével történő
kirázásos m ódszert és a nagy teljesítményű folyadék kromatográfiát (HPLC)
alkalmazzák. A rázótölcséres eljárás annak ellenére, hogy megleh etősen
időigényes, mégis ezt alkalmazzák a legszéleseb b körben és ezt tartják a
legpontosabbnak [30].

7.1. Ábra – Elválasztótölcséres eljárás [32]

26
II. KÍSÉRLETI RÉSZ

1. BEVEZETŐ

Dolgozatomban három különböző tenzid (Nátrium -dodecil -szulfát, Tween –
20 és PEG 3000) néhány fiziko -kémiai tulajdonságát vizsgáltam.
Sztalagmometriás módszerrel meghatároztam a kritikus micellaképződési
koncentrációját mindhárom anyagnak, majd ezek keverékeit is tanulmányoztam.
Kiszámoltam a HLB értéküket és ezeket öss zehasonlítottam, valamit
megvizsgáltam, hogy milyen összefüggés van a CMC és HLB, illetve a HLB é s a
megoszlási hányados között.

27
2. ANYAG ÉS MÓDSZER
2.1. Felhasznált anyagok
2.1.1.Polietilénglikol 3000 (PEG 3000) – nemionos tenzid CMC mehatározása
sztalag mometriás módszerrel
2.1.Ábra – PEG általános szerkezeti képlete [33]
A mérések kiinduló anyagaként PEG 3000 -et (Sigma Aldrich,
Németország) használtam. Ebből 20 mL 2% -os koncentrációjú törzsoldatot
készítettem. Analitikai mérleg segítségével végeztem a méréseket úgy, hogy a
mérlegre egy fehér papírt helyeztem, majd lenulláztam és két tizedes
pontossággal kimértem a szükséges 0,4 g PEG 3000 -et, mivel:
2 g PEG 3000 ………. 100 mL desztillált víz ………. 2% -os oldat
X g PEG 3000 ………. 20 mL desztillált víz ………. 2 %-os oldat
X=2⋅20
100=0,40 g PEG 3000 szükséges a 20 mL 2% -os oldat elkészítéséhez.
A kimért tömeget Erlenmeyer pohárba tettem, majd pipettával 20 mL
desztillált vizet mértem ki és feloldottam a szilárd anyagot benne, így 20 mL 2% –
os törzsoldatot nyertem. Ebből hígítással a következő koncentrációjú oldatokat
állítottam elő külön Erlenmeye r poharakban: 1%, 0,5%, 0,4%, 0,3%, 0,2%, 0,1%,
0,05%, 0,025% és végül 0,0125%. A hígítást úgy végeztem el, hogy a 2 0 mL 2% –
os törzsoldatból 10 mL -et kivettem, ehhez 10 mL desztillált vizet adtam, így
kaptam az 1% -os oldatot, ennek felét szintén kiegészíte ttem 20 mL -ig desztillált
vízzel , így nyertem a 0,5% -os oldatot. A 0,4%, 0,3% és 0,2% -os oldatok
előállításához szükséges térfogatokat a következő képlet segítségével
számoltam ki:
c1∙ v1= c2∙v2
v1=c2∙v2
c1
Innen következik, hogy a 0,4% -os oldathoz 16 mL 0,5% -os oldat és 4 mL
desztillált víz, a 0,3% -oshoz 15 mL 0,4% -os oldat és 5 mL desztillált víz, valamint
a 0,2% -oshoz 13,33 mL 0,3% -os oldat és 6,67 mL desztillált víz szükséges.

28
A 0,05%, 0,025% és 0,0125% -os szolúciókat az 1% és 0,5% -os oldat okhoz
hasonlóan készítettem el.

2.1.2.Tween 20 (polioxietilén (20)-szorbitán -laurát vagy poliszorbát 20) –
nemionos tenzid CMC meghatározása sztalagmometriás módszerrel
2.2. Ábra – Tween 20 szerkezeti képlete [34]
2%-os Tween 20 (Fisher Scientific, Egyesült Államok) oldatból indultam ki,
melyből a PEG 3000 -hez hasonlóan külön Erlenmeyer poharakban 20 mL
térfogatú hígításokat végeztem a következő koncentrációk eléréséig: 1%, 0,5%,
0,4%, 0,3%, 0,2%, 0,1%, 0,05%, 0,025%, 0,0125%. A hígításhoz szükséges
Tween 20 oldat és a desztillált víz mennyiségét ugyanúgy számolta m ki, mint a
PEG 3000 esetében.

2.1.3.Nátrium -dodecil -szulfát ( NaDS, SDS vagy nátrium -lauril -szulfát) – anionos
tenzid CMC meghatározása sztalagmometriás mód szerrel

2.3. Ábra – Nátrium -dode cil-szulfát szerkezeti képlete [35]
Ugyanúgy, mint a PEG 3000 esetében, itt is 20 mL 2% törzsoldatot használtam
kiinduló oldatnak. Analitikai mérleget használva 0,40 g Nátrium -dodecil -szulfátot
(MERCK Romania SRL) mértem ki, majd ezt 20 mL desztillált vízben feloldottam
egy Erlenmeyer pohárban.
2 g Na DS ………. 100 mL desztillált víz ………. 2% -os oldat
X g Na DS ………. 20 mL desztillált víz ………. 2% -os oldat
X=2⋅20
100=0,40 g NaDS szükséges a 20 mL 2% -os oldat elkészítéséhe z.

29
A törzsoldatból kiindulva hasonlóképpen előállítottam ugyanolyan a
koncentrációjú oldatokat, mint a PEG es Tween esetében.
2.1.4. PEG 3000, Tween 20 és Nátrium -dodecil -szulfát keverék einek kritikus
micellaképződési koncentrációjának meghatározása
Elsőként a PEG 3000 és NaDS keverékét készítettem el úgy, hogy külön –
külön előállítottam 20 mL 2%-os PEG és 20 mL 2% -os Na DS oldatot. Mindkét
szolúció előállításához 0,40 g anyagot mértem ki 0,01 g pontossággal analitikai
mérlegen, ugyanis:
2 g ………. 100 mL des ztillált víz ………. 2% -os oldat
x g ………. 20 mL desztillált víz ………. 2% -os oldat.
X=2⋅20
100=0,40 g PEG 3000 , illetve 0,40 g Na DS szükséges 20 -20 mL 2% -os
oldat előállításához .
Miután kimértem az anyagokat külön -külön két Erlenmeyer pohárban feloldottam
őket 20 -20 mL desztillált vízben. Ezt követően mindkét 2% -os oldatból
kipipettáztam 10 -10 mL -t és egy Berzelius pohárban összevegyítettem, így 20
mL 1% -os elegyet nyertem, amiből az alábbi oldatokat készítettem el: 0,5%,
0,4%, 0,3%, 0,2%, 0,1%, 0,05%, 0,025%, 0,0125%. A hígításokat úgy végeztem
el, mint az egyszerű oldatok esetében.
Hasonlóképpen állítottam elő a PEG 3000 és Tween 20, valamint a Tween
20 és Na -dodecil -szulfát keve rékek esetében is a koncentráció sorozatot.
A következőkben egy olyan elegyet készítettem, ami egyforma arányban
tartalmazott PEG 3000 -et, Tween 20 -at és Nátrium -dodecil -szulfátot is egyaránt.
Ebben az esetben is előszőr a három tenzidből külön -külön elk észített 2% -os
oldatot használtam fel úgy, hogy mindegyikből 6,66 mL -t kimértem és
összetöltöttem, így végül 20 ml 0,66% -os elegyet kaptam. Hígítással
elkészítettem a következő koncentrációkból álló sorozatot: 0,66%, 0,33%,
0,264%, 0,198%, 0,132%, 0,066%, 0,033%, 0,0165% és 0,00825%.

2.2. Felhasznált eszközök
Az oldatok elkészítéséhez és a mérések elvégzéséhez szüksége m volt a
következő eszközökre: an alitikai mérleg (KERN) , 5,10 és 20 mL térfogatú
pipetták, Erlenmeyer lombikok, Berzelius poharak, mérőhenger.

30
A kritikus micellaképződési koncentráció kiszámolás ához szükséges
felületi feszült ség mérésére sztalagmométert használtam. A sztalagmométer egy
vastagfalú kapilláris csőből álló, csepegtetésre kialakított laboratóriumi eszköz,
amelyet egy tartóá llványhoz rögzítünk használatkor.

2.1.Ábra – Sztalagmométer
2.3. Alkalmazott módszer leírása
A sztalagm ometriás módszer azon alapszik, hogy a vizsgált fo lyadékot
egy kapillárison át lassan lecsepegtetjük. A csepp mérete a folyadék sűrűségétől
és a felületi feszültségtől (σ) függ. A csepp a sztalagmométer korongjáról akkor
szakad le, amikor a gravitációs erő kiegyenlítődik a felületi feszültségből fellépő
erővel. Az oldat hőmérsékletének és koncentrációjának változása jelentősen
befolyásolja a felületi feszültséget.
A mérések elkezdése előtt a sztalagmométert jól kimostam csapvízzel,
majd desztillált vízzel átöblítettem , végül pedig alkohollal is átmostam azért, hogy
mihamarabb megszáradjon, ez után egy tartóállványhoz rögzítettem . Kinyitottam
a szorító -csapot és a gumicsövön keresztül óvatosan felszívtam a vizet, illetve
rendre az oldatokat az üvegtálból, a felső jelö lésen kicsit fentebb , figyelve arra,
hogy ne kerüljön buborék a belsejébe , majd leszorítottam a csappal a
gumicsövet. A követk ezőkben óvatosan megnyitottam a csapot azért, hogy a

31
folyadékot a felső jelölés határáig vigyem. A csap elzárása után a körlapot itatós
papírral letörö ltem é s csak ezután kezdtem a mérést, ami abból állt, hogy
csepegtetni kezdtem a felszívott oldatot és közben számoltam a cseppeket
addig, amíg a felső jelöléstől (a) az alsó jelölésig (b) ért a folyadék. A szorító –
csappal a csepegés sebességét is szabályo zni tudtam.
Első lépésként kalibrálni kellett a berendezést azzal az ismert felületi
feszültségű oldószerrel, aminek a segítsé gével az oldatokat készítettem el.
Minden oldat elkészítésénél desztillált vizet használtam, ezért a kalibráláshoz
ennek a csepps zámainak a meghatározására volt szükség . A desztillált víz
cseppszámainak a meghatározása után sorban elvégeztem a méréseket a PEG
3000, Tween 20 és Na -dodecil -szulfát különböző koncentrációjú oldataira.
Minden mérést háromszor ismételtem meg és lejegyezte m a cseppszámokat.

2.2.Ábra – A sztalagmométer részei [36]
Az oldatok felületi feszültségét (<N/m>) az alábbi képlet segítségével számoltam
ki:
σ=σ0∙no
n , ahol
σ0 = 0,072 N/m, a víz felületi feszültsége 25°C – on
n0 = 46, a desztillált víz cseppszáma

32
n – az oldatok cseppszáma [ 17].
Ennek alapján az oldatok felületi feszültéségének kiszámolásához a végső
képlet, amit használtam a következő lett:
σ=0,072 ∙46
n
Szükség volt a koncentrációk mó lban kifejezett értékére, ezért az oldatok
százalékos koncentrációj át átalakítottam moláris koncentrációba:
CM=C% ∙10
M , ahol
M = 3000 g/mol a PEG 3000 molekulatömege
M = 1227,54 g/mol a Tween 20 molekulatömege
M = 288,37 g/mol a Na -dodecil -szulfát moleku latömege

33
3. EREDMÉNYEK ÉS TÁRGYALÁS

Az alkalmazott módszerek fejezetben leírtak alapján kapott mérések
eredményeit minden anyag esetében külön táblázatba foglaltam és Microsoft
Excel -ben elkészítettem a kritikus micellaképződési koncentráció
meghatározásához szükséges grafikonokat.
3.1. A felületi feszült ség és CMC meghatározása sztalagmometriás
módszerrel a PEG 3000, Tween 20 és Na -dodecil -szulfát esetében
3.1.1. CMC meghatározása a PEG 3000 esetében
3.1. Táblázat – PEG 3000 mérési és számítási eredményei
C% (m/v) C (M) C (mM) n σ (N/m)
2 0,006666667 6,666667 55 0,060218
1 0,003333333 3,333333 53 0,062491
0,5 0,001666667 1,666667 51 0,064941
0,4 0,001333333 1,333333 51 0,064941
0,3 0,001 1 51 0,064941
0,2 0,000666667 0,666667 50 0,06624
0,1 0,000333333 0,333333 49 0,067592
0,05 0,000166667 0,166667 48 0,069
0,025 0,000083333 0,083333 47 0,070468
0,0125 0,0000416667 0,04166 67 47 0,070468

Mivel a százalékos koncentráció átalakítása után kapott mólkoncentrációk
nagyon kis számértékek lettek, ez ért ezeket átalakítottam millimól ba, hogy a
grafikon átláthatóbb legyen. A felületi feszültség kiszámolása után elkészítettem
a grafikont úgy, hogy a mólkoncentráció k (mM) függvényében ábrázoltam a
felületi feszültségeket, majd meghúztam a pontokon átmenő két egyenest és a
metszéspontjukból leolvastam a PEG 3000 CMC értékét, melynek eredményéül
0,53 mM -t, azaz 0,00053 M -t kaptam szobahőmérsékleten.

34

3.1. Ábra – PEG 3000 CMC értéke

3.1.2. CMC megha tározása a Tween 20 esetében
A Tween 20 esetében kapott ered ményeket a 3.2 . táblázatban foglaltam össze.
3.2. Táblázat – Tween 20 mérési és számítási eredményei
C% C (M) n σ (N/m)
2 0,016293 74 0,044757
1 0,008146 71 0,046648
0,5 0,004073 69 0,048
0,4 0,003259 69 0,048
0,3 0,002444 68 0,048706
0,2 0,001629 67 0,049433
0,1 0,000815 66 0,050182
0,05 0,000407 60 0,0552
0,025 0,000204 56 0,059143
0,0125 0,000102 53 0,062491

A felületi feszültség függvényében ábrázoltam a mólkoncentrációkat,
ebben az eseteben nem alakítottam át millimólba. Az egyenesek
metszéspontjából leolvastam a szobahőmérsékleten kapo tt CMC értékét a
Tween 20 -nak. A kapott eredmény 0,0 007 M lett, átalakítva 0,7 mM.
0,0550,0570,0590,0610,0630,0650,0670,0690,0710,073
0 1 2 3 4 5 6 7σ(N/m)
C(mM )

35

3.2. Ábra – Tween 20 CMC értéke

3.1.3. A CMC meghatározása a Nátrium -dodecil -szulfát esetében
Az előző két anyaghoz hasonlóan itt is táblázatba írtam a mérési eredményeket
és számítások eredményeit.
3.3. Táblázat – Na-dodecil -szulfát mérési és számítási eredményei
C% C (M) n σ (N/m)
2 0,0693553 105 0,0315
1 0,0346777 102 0,0325
0,5 0,0173388 100 0,0331
0,4 0,0138711 99 0,0335
0,3 0,0104033 98 0,0338
0,2 0,0069355 91 0,0364
0,1 0,0034678 85 0,039
0,05 0,0017339 77 0,043
0,025 0,0008669 62 0,0534
0,0125 0,0004335 55 0,0602

Ugyanúgy, mint eddig, elkészítettem a grafikont, az OX tengelyen ábrázoltam a
mólkoncentrációkat és az OY tengelyen a felületi feszültségeket tüntettem fel,
majd leolvastam a kritikus micellaképző dési koncentrációt, ami 0,003 M , azaz 3
mM lett a Na -dodecil -szulfát esetében. 0,0430,0450,0470,0490,0510,0530,0550,0570,059
0 0,002 0,004 0,006 0,008 0,01 0,012 0,014 0,016σ(N/m)
C(M)

36

3.3. Ábra – NaDS CMC értéke

3.2. A felületi feszült ség és CMC meghatározása sztalagmometriás
módszerrel a PEG 3000, Tween 20 és Na -dodecil -szulfát keverékeinek
esetében
Miután külön -külön meghatároztam a három a nyag CMC -jét keverék
elegyeket készítettem és hasonlóképpen elvégeztem a méréseket, a kapott
értékeket táblázatba foglaltam, majd a százalékos koncentráció függvényében
ábrázoltam az oldatok felületi feszültségét és a grafikonról leolvastam az elegyek
CMC értékét.

3.2.1 . CMC meghatározása PEG 3000 és Tween 20 keverék esetében
Az első keverék eseté ben, amely egyforma arányban tartalmazott PEG
3000 -t és Tween 20 -at a grafikon elkészítése után, amelyen a koncentrációkat a
felületi feszültség függvényében ábrázoltam, kritikus micellaképződési
koncentráción ak 0,051% -ot kaptam eredményül. 0,020,0250,030,0350,040,0450,050,0550,060,0650,07
0 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07σ(N/m)
C(M)

37
3.4. Táblázat – PEG 3000 ás Tween 20 elegyének mérési és számítási
eredményei
C% n σ (N/m)
1 105 0,031542857
0,5 89 0,037213483
0,4 82 0,040390244
0,3 79 0,041924051
0,2 74 0,044756757
0,1 70 0,047314286
0,05 68 0,048705882
0,025 60 0,0552
0,0125 58 0,057103448

3.4. Ábra – PEG 3000 és Tween 20 elegyének CMC értéke

3.2.2. CMC meghatározása PEG 3000 és NaDS keverék esetében
A második elegy esetében is, ami PEG 3000 -et és NaDS -ot tartalmazott,
a cseppszámok alapján kiszámoltam az oldatok felületi feszültség ét, táblázat
formájában összegeztem a kapott adatokat, majd a z előzőekhez hasonlóan
grafikont készítettem az oldatok koncentrációi és a kiszámolt felületi feszültségek
alapján és az ábrából leolvastam a keverék CMC értékét, ami a PEG és NaDS
elegyének esetében 0,13 % lett. 0,0250,030,0350,040,0450,050,0550,06
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1σ(N/m)
C%

38
3.5. Táblázat – PEG 3000 és NaDS elegyének mérési és számítási eredményei

3.5. Ábra – PEG 3000 és NaDS elegyének CMC értéke

3.2.3. CMC meghatározása Tween 20 és NaDS keverék esetében
Ugyanúgy, mint az előző két keverék esetében, a harmadik elegy mérési
eredményeit is táblázatba foglaltam és ábrázoltam az oldatok százalékos
koncentrációja függvényében a kiszámolt felületi feszültségeket. A grafikon
alapján a Tween 20 és NaDS kev erékének CMC értéke 0,16 % lett.
0,030,0350,040,0450,050,0550,06
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1 1,1σ(N/m)
C%C% n σ (N/m)
1 91 0,0364
0,5 89 0,0372
0,4 88 0,0376
0,3 84 0,0394
0,2 80 0,0414
0,1 76 0,0436
0,05 63 0,0526
0,025 60 0,0552
0,0125 57 0,0581

39
3.6. Táblázat – Tween 20 és NaDS elegyének mérési és számítási eredményei
C% n σ (N/m)
1 103 0,03215534
0,5 94 0,035234043
0,4 92 0,036
0,3 90 0,0368
0,2 87 0,038068966
0,1 78 0,042461538
0,05 73 0,045369863
0,025 70 0,047314286
0,0125 58 0,057103448

3.6. Ábra –Tween 20 és NaDS elegyének CMC értéke
0,020,0250,030,0350,040,0450,050,0550,06
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1σ(N/m)
C%

40
3.2.4. CMC meghatározása Tween 20 -at, PEG 3000 -et és NaDS -ot tartalmazó
keverék esetében
3.7. Táblázat – A hármas elegy mérési és számítási eredményei
C% n σ
0,66 109 0,030385321
0,33 100 0,03312
0,264 98 0,033795918
0,198 95 0,034863158
0,132 86 0,038511628
0,066 81 0,040888889
0,033 76 0,043578947
0,0165 71 0,046647887
0,00825 66 0,050181818

A három tenzid keverékét tartalmazó oldat esetében végzett mérések
alapján kritikus micellaképződési koncentrációnak 0,06% -ot kaptam eredményül.

3.7. Ábra – A hármas elegy CMC értéke
0,0250,030,0350,040,0450,050,055
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7σ(N/m)
c%

41
Azért, hogy a sztalagmometriás mérés során meghatározott eredmények
átláthatóbbak legyenek, a keverékek esetén százalékos koncentrációban kapott
kritikus micellaképződési konce ntráció értékeit átal akítottam mM -ba a
következőképpen:
CM=C% ∙10
M
A PEG 3000 és Tween 20 esetén a molekulatömeg 2113,77 g/mol lett,
ugyanis: M = 0,5 ⋅ 3000 + 0,5 ⋅ 1227,54 = 2113,77 g/mol. A képletbe
behelyettesítve a CMC -nek kapott értéket és a molekulatö meget :
CM= 0,051 ∙10
2113 ,77 = 0,000241 M = 0,241 mM.
A PEG 300 0 és NaDS esetén a molekulatömeg 1644,185 g/mol lett, mivel
M = 0,5 ⋅ 3000 + 0,5 ⋅ 288,37 = 1644,185 g/mol. Behelyettesítve az ismert
adatokat a moláris koncentráció képletébe a következő eredményt kaptam:
CM= 0,13∙10
1644 ,185 = 0,00079 M = 0,79 mM.
A Twee n 20 és NaDS keverékének esetében: M = 0,5 ⋅ 1227,54 + 0,5 ⋅
288,37 = 757,955 g/mol. és a végeredmény pedig:
CM= 0,16∙10
757 ,955 = 0,00211 M = 2,11 mM.
A hármas keverék esetén, ahol a CMC 0,06 % volt, a molekulatömeget
kiszámolva: M = 0,333 ⋅ 3000 + 0,333 ⋅ 1227,54 + 0,333 ⋅ 288,37 = 1503,797
g/mol és a képletbe behelyettesítve az eredmény a következő lett:
CM= 0,06∙10
1503 ,797 = 0,000 39 M = 0,39 mM.
A Tween 20, a PEG 3000 és a Nátrium -dodecil -szulfát kritikus
micellaképződési koncentrációjának sztalagmomet riás vizsgálata során kapott
eredmények közül a legnagyobb értéket az ionos tenzid, azaz a NaDS esetében
kaptam (3mM). A másik két anyag esetén született eredmények jóval kisebb
értékeket mutattak. A keverékek esetében is megfigyelhető, hogy azoknak az
elegyeknek, amelyek NaDS -ot tartalmaznak nagyobb a CMC -jük a csak
nemionos tenzideket tartalmazó elegynél. Az eredmények azt mutatják, hogy az
alacsony CMC értékű anyagok, vagyis a nemionos tenzidek disszociációs
hajlama nagyobb s ez által szolubilizációs kép ességük is jobb, mint az ionos
anyagok esetében.

42
3.3. Tenzid ek HLB értékének kiszámítása
Tween 20 HLB értkék ét kétféle képpen szám oltam ki.
Először a nemionos tenzidek, polihidroxi -alkohol -zsírsavészterek HLB
értékének kiszámítására meghatározott képlett el:
HLB =20∙ (1 −S
A), ahol
S – az észter elszappanosítási száma
A – az elválasztott sav savszáma
A Tween 20 esetén az S = 45,4 és az A = 276 , ezeket a képletbe behelyettesítve:
HLB =20∙(1−45,5
273).
Eredményül a 16,7 értéket kaptam.
Ezután a HLB =E+P
5 összefüggéssel is ellenőriztem a kapot t eredményt,
ahol az E a vegyület oxietilén tartalmát jelenti százalékban kifejezv e, míg a P a
vegyület polihidroxi tartalmát jelöli, szintén százalékban kifejezve.
Itt első lépésként kiszámoltam a molekulatömegét a Tween 20 – nak:
MTween 20 = 164 (polihidroxi rész – szorbitán) + 200 (laurinsav) + 880 (20 mól
etilénoxid) – 18 (víz -észterezés) = 1226 g/mol.
A hidrofil részhez a szorbitán és a 20 mól etilénoxid rész tartozik.
Kiszámoltam, hogy a vegyület molekulatömegének hány százaléka felel meg az
etilénoxid, illetve polihidroxi résznek.
1226 g Tween 20 ………. 100%
880 g etilénoxid …….. x
164 g polhidroxi……… y
Innen következik, hogy 71,77 % polihidroxi részt és 13,37 % etilénox id részt
tartalmaz a vegyület. Összesen 85,14 % -a hidrofil a Tween 20 -nak.
Behelyettesítve a képletbe , a következő eredményt kaptam:
HLB Tween 20= 85,14
5 = 17 .
A Nátrium -dodecil -szulfát HLB értékének kiszámítására a Davies –
összefüggést használtam:
HLB = 7 + ∑a– n x 0,475
A poláris részt ebben az esetben az OSO 3-Na+ képviseli, aminek a számértéke
38,7. Az apoláris rész 12 darab szénhidrogén csoportot tartalmaz, ami metil és
metilén részek összeségéből áll, ezeknek az érték e minde n esetben 0,475. Tehát

43
a 12 szénhidrogén csoportra kiszámolva az apoláris rész értéke 12 ⋅ 0,475 = 5,7
lett.
A képletbe behelyettesítve:
HLB = 7 + 38,7 – 5,7 = 40
A Nátrium -dodecil -szulfát HLB száma 40 lett.
PEG 3000 esetében is a Davies összefüggéssel számoltam ki a HLB
értéke t. A PEG általános képletéből H(OCH 2CH 2)nOH az n körülbelül 61 lehet,
mivel a molekulatömege 2700 és 3300 g/mól között változhat.
A hidrofil részhez 61 O -, aminek az értéke egyenként 1,3 valamint 1 OH – csoport
tartozik, ennek az értéke 2,1. Az apoláris ré sz 122 darab szénhidrogén csoportbó l
áll, eze k mindegyike 0,475 értékű. A képletbe behelyettesítve eredmény ül 30,45 –
öt kaptam, mivel:
HLB= 61 ⋅ 1,3 + 2,1 – 2 ⋅ 61 ⋅ 0,475 + 7 = 30,45
Nátrium -dodecil szulfát és Tween 20 keveréknek HLB értéke:
A keverékem 1 :1 arányban tartalmazott NaDS -ot (HLB=40) és Tween 20 -at
(HLB=16,7). Ismerve az anyagok HLB értékeit külön -külön, a következő
összefüggésből ki lehetett számolni az elegy HLB számát:
A=100 ∙(X−HLB B)
HLB A−HLB B
B = 100 – A
Az értékeket behelyettesítve:
50=100 ∙(X−16,7)
40−16,7
50=100X −1670
23,3
50 ⋅ 23 = 100X – 1670
1150 = 100X – 1670
1150 – 1670 = 100X
X = 28,20 .
A keverék elegyének HLB értéke 28,20 lett .
Nátrium -dodecil -szulfát és PEG 3000 keveréknek HLB értékét is
hasonlóképpen számítottam ki , mint az előző esetben. A megadott képletbe
behelyettesítve a két anyag HLB értékét ( NaDS HLB -je 40 és PEG 3000 -é pedig
30,45) és a számításokat elvégezve az eredmény a következő lett:

44
50=100 ∙(X−30,45)
40−30,45
X = 35,22 .
A harma dik keveréknek, amely PEG 3000 -et és Tween 20 -at tartalmazott,
a HLB száma 23,57. Ebben az esetben is ugyanazt a képletet alkalmaztam, mint
az előző két elegynél, vagyis: 50=100 ∙(X−16,7)
30,45−16,7, amelyből következik, hogy X =
23,57.
A hármas keverék esetében a HLB kiszámítására a következő képletet
használtam:
HLB keverék = x ⋅ HLB A + y ⋅ HLB B + z ⋅ HLB C
A keverék egyforma arányban tartalmazza mindhárom anyagot, tehát 33% -a az
elegynek Tween 20 és szintén ugyanennyi részben tartalmaz PEG 3000 -et,
illetve Na -dodecil -szulfátot, következésképpen az x, y és z ebben az esetben 33
100,
azaz 0,33 lesz.
HLB keverék = 0,33 ⋅ 16,7 + 0,33 ⋅ 40 + 0,33 ⋅ 30,45 = 28,75

A HLB ért ékek alapján mindhárom anyag poláris tulajdonságot mutat és
szolubilizáló szereknek tekinthetők.
A legnagyobb HLB értéket (40) a Na -dode cil-szulfát esetében kaptam,
tehát a három tenzid közül neki van a legkifejezettebb hidrofil tulajdonsága.
Az ionos tenzidünk esetén kapott HLB és CMC értékek alapján
elmondható, hogy minél hidrofilabb egy felületaktív anyag, annál nagyobb a HLB
értéke és következetesen nagyobb a CMC értéke is, mert kisebb te ndenciát
mutat arra, hogy micell ákat képezzen, tehát ebben az esetben lineáris
összefüggés t tapasztaltunk a két fiziko -kémiai paraméter között.
Irodalomi adatokból tudjuk, hogy a NaDS logP -je 1,6 értéket mutat. Ez
alátámasztja azoknak az eredményeknek a m agyarázatát, amelyeket a CMC
meghatározása és HLB értékének számítása során kaptunk, vagyis azt, hogy ez
a tenzid jelentős en hidrofil jellemű , mivel a kis logP érték a csökkent lipofilitási
tulajdonságát jelöli az anyagnak.

.

45
4.KÖVETKEZTETÉSEK

A kapott eredmények alapján az alábbi következtetések vonhatók le:
1. A sztalagmometriás módszer megfelelőnek bizonyul t a kritikus
micellaképződési koncentráció meghatározására.
2. Egyes keverékek esetén jól megfigyelhető a szinergikus hatás, ezt
leginkább a hármas keverék tükrözi.
3. A HLB értéke t többféleképpen kiszámolva hasonló értékeket kapt unk a
Tween 20 esetében.
4. Amint az várható volt a három tenzid közül a Nátrium -dodecil -szulfátnak
van a legnagyobb HLB és CMC értéke.
5. A Nátrium -dodecil -szulfát esetén a HLB és CM C között lineáris
összefüggést találtunk .

46
IRODALOM JEGYZÉK

1. Rácz I – Vízkémia I , Szent István Egyetem i Kiadó , Szarvas, 2011, 57-58.
2. Ujhelyi Z – Önemulgeáló rendszerekben alkalmazott felületaktív anyagok élő
sejtekre gyakorolt hatásának gyógyszertechnológiai jellemzése , Doktori
értekezés , Debrecen, 2014, 5.
3. Rangel – Yagui CO, Pessoa JA, Tavares LC – Micellar solubilization of drugs ,
Journal of Pharmacy & Pha rmaceutical Sciences, 2005, 8 : 147-163.
4. http://www.substech.com/dokuwiki/lib/exe/detail.php?id=surfactants&cache=c
ache&media=amphiphilic_surfactant_mo lecular_structure.png
5. Tőkés B – Fizikai kémia gyógyszerészeknek, orvosoknak és biológusoknak II ,
Mentor kiadó, Marosvásárhely, 2011, 365 -366.
6. Kwasniewska D, Wieczorek D, Zielinski R – Water number of selected
surfactants , Current Trends in Commodity Scienc e, ESUS Tomasz Pryzbylak,
Plewiska, 2015, 62: 91-108.
7. http://www.inkline.gr/inkjet/newtech/tech/dispersion/
8. Kelemen O – Felületaktív anyag kölcsönhatásának vizsgálata lipid modell
membránokkal , Szakdolgozat ELTE, Budapest, 2015, 9-11.
9. https://www.scribd.co m/document/336892345/Cursu l-4-Coloizi Micelari -de-
Asociatie -I
10. Schramm LL, Stasiuk EN, Marangoni DG – Surfactants and their applications ,
Annual Reports Section „C” (Physical Chemistry), 2003, 99: 3-48.
11. Holmberg K, Jönsson B, Kronberg B et al – Surfactants and Polymers in
Aqueous Solution – Second Edition , John Wiley & Sons LTD, Southern Gate,
2002, 52.
12. Gilányi T – Kolloidkémia: nanorendszerek és határfelületek , ELTE Eötvös
kiadó, Budapest, 2005, 65 -66.
13. Páhi BA – Funkcionális és gemini tenzidek önrendeződésé nek jellemzése
tömbfázisban és szilárd/folyadék határfelületen , Doktori értekezés, Szeged,
2010, 6 -7, 10 -12.
14. Zdziennicka A, Szymczyk K, Krawczyk J et al – Critical micelle concentration
of some surfactants and thermodynamic parameters of their micellizatio n,
Fluid Phase Equilibria, 2012, 322 -323: 126 -134.

47
15. http://docplayer.hu/68736819 -Asszociacios -kolloidok.html
16. Szőri M – Kolloidkémia Gyakorlatok , Miskolc, 2017, 19 -20,47.
17. Donáth – Nagy G, Vancea Sz, Imre S – Chimie fizică practică , University
Press, Târgu Mureș, 2012, 25-26, 137.
18. Peintler G – Fizikai – kémiai laboratóriumi gyakorlatok, JatePress, Szeged,
2012, 4.
19. Kothencz R, Nagy R, Bartha L – Determination of HLB values of some nonionic
surfactants and their mixtures , Studia Universitatis Babes -Bolyai Chemia,
2017, 62: 451 -458.
20. Materna K, Tic WJ, Sokolowski A et al – C12 hydroxyester ethoxylates as
nonionic surfactants , Central European Journal of Chemistry, 2011, 9 : 300 –
307.
21. Miraglia DM, Rodríguez JL, Minardi RH et al – Critical Micelle Concentration
and HLB of the Sodium Oleate – Hexadecyltrimetylammonium Bromide Mixed
System , Journal of Surfactants and Detergents, 2011, 14: 401 -408.
22. Ross S, Chen ES, Becher P et al – Spreadin g Coefficients and Hydrophyle –
Lipophile Balance of Aqueous Solutions of Emulsifying Agents , The Journal of
Physical Chemistry, 1959, 63 : 1681 -1683.
23. Schott H – Hydrophyle – Lipophile Balance and Micelle Formation of Nonionic
Surfactants , Journal of Phar maceutical Sciences, 1969, 58 : 1131 -1133.
24. Lin IJ, Marszall L – CMC, HLB, and e ffective chain lenght of surface – active
anionic and cationic substances containing oxyethylene groups , Journal of
Colloid an d Interface Science, 1976, 57 : 85-93.
25. Niczinger NA, Hajdú M, Budai L et al – A HLB – érték jelentősége a
gyógyszertechnológiában , Acta Pharmaceutica Hungarica, 2011, 81: 151 -164.
26. Noszál B, Mazák K, Mazákné – Kraszni M – Megoszlás és membrán –
penetráció, mint az ionizáltsági állapot függvénye , Magya r Kémiai Folyóirat,
2017, 123 : 33-39.
27. Vraka C, Nics L, Wagner KH et al – LogP, a yesterday’s value ?, Nuclear
Medicine and Biology, 2017, 50: 1 -10.
28. Tőkés B – Fizikai kémia gyógyszerészeknek, orvosoknak és biológusoknak I .,
Mentor kiadó, Marosvásárhely, 2001, 85.

48
29. Bhal SK – LogP – Making Sense of the Value , Advanced Chemistry
Development, Inc.Toronto, On, Canada, 2015.
30. Völgyi G – Módszerek fejlesztése vízben rosszul oldódó vegyületek fizikai –
kémiai paramétereinek (pKa – logP) meghatározására a gyógyszerkutatá s
korai fázisában , Doktori értekezés, Sem melweis Egyetem, Budapest, 2007,
17-18.
31. Takácsné – Novák K, Völgyi G – A fizikai -kémia jellemzés helye és módszerei
a gyógyszerkutatásban , Magyar Kémiai Folyóirat, 2005, 3 : 169 -176.
32. Felföldi K – Szerves kémiai labor atóriumi alapgyakorlatok , Szeged, 2014, 14.
33. https://www.moleculardimensions.com/products/c324 -PEGs/
34. https://www.sigmaaldrich.com/catalog/product/sigma/p9416?lang=en&region
=RO
35. https://www.sigmaaldrich.com/catalog/product/sial/436143?lang=en&region=
RO
36. http://fft.szie.hu/fizika/fiz -kerteszmernok/1213/nap/meres2.pdf