Metodele Dezvoltarii Vocabularului Elevilor

METODELE DEZVOLTĂRII VOCABULARULUI ELEVILOR

ÎN CLASELE PRIMARE

Rezumat

În această lume depersonalizată, în continuă alergare după valori iluzorice, păstrarea, apărarea și dezvoltarea limbii materne este o cerință elementară, ce îi revine în primul rând educatorilor de orice nivel. Ei trebuie să ajute dezvoltarea vorbirii, îmbogățirea vocabularului, a lexicului, formarea și dezvoltarea capacității de comunicare verbală.

Prezenta lucrare are ca temă cercetarea modalităților de dezvoltare a vocabularului și a lexicului elevilor în clasele primare. Doresc să aflu că după aplicarea unor metode de lucru variate în cadrul unui program de dezvoltare, care dintre grupurile-țintă va obține rezultate mai bune: grupul de experiment sau cel de control. Doresc să aflu în același timp că în ce măsură influențează bilingvismul dezvoltarea lexicului și că anturajul sărac sau lipsit de imbolduri și provocări lingvistice înseamnă oare un dezavantaj în procesul de dezvolare a vocabularului.

Dezvoltarea și îmbogățirea lexicului este importantă deoarece în lipsa acestuia nu se va forma și dezvolta la copii capacitatea de înțelegere a textelor. Fără aceasta nu vor fi în stare să facă față provocărilor generate de însușirea scrisului. Se știe că lexicul, înțelegerea vorbirii și a textelor este o cale pentru acumulare de noi cunoștințe și implicit pentru însușirea unui text literar.

În cadrul programului de dezvoltare copiii au rezolvat diverse tipuri de exerciții care au vizat dezvoltarea lexicului. În perioada dezvoltării am utilizat în permanență metoda explicării și metoda conversației, în cadrul cărora copiii au fost activați, au devenit parteneri de discuție, și-au împărtășit opiniile legate de subiectul dezbătut. În primele două luni au participat la jocuri didactice, au făcut cunoștințe cu zicătoare și poezii pentru copii. În luna a treia și a patra au participat la activități mai complexe, la jocuri dramatice și au ascultat mai multe povești.

Rezultatele obținute în urma cercetărilor efectuate, au demonstrat faptul că elevii grupului experiment, au obținut rezultate mult mai bune în rezolvarea testelor deoarece au învățat și au reținut multe cuvinte și lexicul lor s-a dezvoltat în mod considerabil. Mulți „au depozitat” cuvintele noi în lexicul personal și chiar le-au activat în conversațiile lor curente, iar ceilalți au aceste cuvinte în lexicul pasiv, care pot fi oricând activate dacă cere împrejurarea.

Am semnalat mai sus, că celălat aspect cercetat a fost efectul bilingvismului asupra lexicului. În grupul experiment a fost și un copil de etnie romă, a cărui mamă este româncă, vorbește greoi în limba maghiară, tatăl vorbește în limba maghiară, bunicii însă conversează cu el în limba romani. Încă de la prima discuție am observat că elevul se exprimă greu, caută cuvintele și nu a înțeles unele indicații. Cu ocazia primului test a avut un randament de 50%, iar la cel final 70%. Sunt convinsă că munca suplimentară ajută remedierea restanței, dar rezultatele dorite se obțin mult mai greu deoarece copilul este obligat să comunice în mai multe limbi în paralel. Copilul în cauză însă are o memorie foarte bună și are motivație corectă în vederea însușirii limbii maghiare.

Cu ocazia cercetărilor am reușit să constat dacă împrejurarea plină de motivații prezintă un avantaj în procesul de dezvoltare a vocabularului. Am constatat că mediul plin de diferite motivații ajută foarte mult procesul de însușire ale noilor cuvinte, într-un mediu în care toți vorbesc frumos și corect și elevul se va forma ca atare. Copiii care trăiesc în asemenea mediu au obținut rezultate de 80-100% la testele finale. Bineînțeles că și situația inversă și-a dovedit efectul malefic deoarece acești elevi au obținut rezultate mai slabe la teste, nu au atins mai mult de 60%. Au fost între ei și copii ale căror rezultate au stagnat, nu s-au dezvoltat deloc.

În concluzie pot să afirm că lexicul elevilor în clasele primare poate fi dezvoltat și îmbogățit foarte mult prin utilizarea unor exerciții variate și interesante.

Cuprins

INTRODUCERE

I. LOCUL ȘI ROLUL DEZVOLTĂRII LEXICULUI ÎN PREDAREA LIMBII MATERNE

1. Importanța dezvoltării lexicului în învățământul primar

2. Caracteristicile vorbirii, respectiv a lexicului elevilor în ciclul primar

3. Metodele de cercetare a lexicului

4. Metodele și procedeele dezvoltării lexicului

II. DEZVOLTAREA LEXICULUI ÎN CLASA PREGĂTITOARE

1. Evaluarea lexicului elevilor

2. Structura programului de dezvoltare

3. Evaluarea rezultatelor dezvoltării

III. SUMAR

BIBLIOGRAFIE

BEVEZETÉS

A nyelv az emberiség lényeges kincse, a társadalom létezésének feltétele, az emberek közötti kommunikáció, kapcsolattartás, gondolatcsere eszköze. Az anyanyelv az első nyelv, melyet a gyermek elsajátít. Az elsajátítás minősége nagymértékben befolyásolja, hogy a későbbiekben a gyermek mennyire lesz képes eleget tenni a kommunikatív kompetenciát alkotó összetevők követelményeinek.

Jelenkori rohanó, elszemélytelenedett világunkban egyre lényegesebb pedagógusi feladat az anyanyelv ápolása, a gyermek beszédének fejlesztése, szókincsének gyarapítása, verbális kommunikációjának építése, továbbfejlesztése.

Mindezek ismeretében jelen dolgozat központi témája az elemi iskolai szókincsfejlesztés lehetőségeinek kutatása. A dolgozatban a szókincsfejlesztés körülményeit, útjait vizsgálom különböző környezetben. A dolgozatban arra keresem a választ, hogy a változatos módszerekkel és eljárásokkal végzett tudatos szókincsfejlesztés során, a fejlesztési program megvalósítása után, erőteljesebb változás következik-e a kísérleti csoport szókincsében, mint a kontrollcsoport szókincsében. Egy másik jelentős kérdés, hogy a többnyelvűség problémája milyen mértékben befolyásolja a szókincs fejlődését, illetve jelent-e előnyöket vagy hátrányokat az ingergazdag/ingerszegény környezet.

Azért tartom fontosnak a szókincs gyarapítását, mivel megfelelő szintű szókincskészlet nélkül nem lesz megfelelő a gyermekek szövegértése sem. A szövegértés képessége nélkül pedig a tanulók nem gyakorolhatják tökéletesen mindazokat a tevékenységeket, amelyekhez az írástudás szükséges. A gyermekek szókincse, beszéd- és szövegértése egyrészt az önálló ismeretszerzés eszköze, másrészt pedig utat jelent a szépirodalmi alkotások befogadásához.

A tudatos szókincsfejlesztés, a szókincs aktivizálása azért válik problémássá, mivel bár napjainkban ingerekben gazdag világban élünk, megállapíthatjuk, hogy nagyon keveset beszélgetünk, kevés idő jut gondolataink pontos, átgondolt megfogalmazására, kimondására. Az aktív szókincs, melyet gyermek és felnőtt nap mint nap használ egyre inkább megfakul, mennyisége és minősége nem tesz eleget az igényes beszéd jellemzőinek. Az iskolai anyanyelvi nevelés során a tanítónak mindezekkel a tényekkel számolnia kell,és lehetőséget kell biztosítson arra, hogy a gyermek minél többet beszéljen, kommunikáljon. Nem szabad visszaszorítanunk a gyermeki közlésvágy kibontakozását. Lényeges feladat, hogy olyan beszélő környezetet, beszédhelyzetet teremtsünk, ahol a kérdések, a beszélgetés természetes formái és módjai válnak lehetővé. A szókincsfejlesztés többféle módszerrel történhet: szómagyarázat, beszélgetés, oktató játékok, bábjátékok, drámajátékok segítségével illetve különféle irodalmi alkotások feldolgozása során is lehetőség nyílik a gyermekek szókincsének gazdagítására. A szókincsfejlesztés minden évfolyamon megjelenik előkészítő osztálytól negyedik osztályig, azonban az előkészítő osztályban különös figyelmet kell szentelnünk a gyermekek beszédkészségének fejlesztésére, szókincsük gazdagítására, mivel ez az alapja a sikeres iskolai beilleszkedésnek és a továbbiakban mindez erősen befolyásolja őket az iskolai tanulmányi előmenetelben.

A hatéves gyermekek szívesen vesznek részt a különféle játékokban, szívesen mondogatnak különféle mondókákat, verseket és nagy előszeretettel hallgatnak meséket. Mindezek ismeretében a tanító lényeges feladata, hogy úgy szervezze meg anyanyelvi tevékenységeit, hogy az a lehető legjobban elősegítse a gyermekek kommunikációs képességének fejlődését.

A gyermekek szókincsének vizsgálata és felmérése azért lényeges, mert a kapott eredmények ismeretében dolgozható ki egy olyan stratégia, melynek segítségével gazdagítható, fejleszthető, bővíthető és aktivizálható a meglévő szókincs. A hatéves gyermekek szókincsének vizsgálata nagyrészt szóbeli módszerekkel történhet, ám bizonyos esetekben kiegészíthető mindez rajzos feladatlapos megoldással is, mely igen népszerű lehet ezen korosztály számára.

Az előkészítő osztályos gyermekek szókincsének vizsgálata során 3 tesztet alkalmazok: a Meixner-féle szókincspróbát, nyitott szóasszociációs módszert illetve egy saját összeállítású feladatlapot.

A szakdolgozat három lényeges fejezetből áll.

Az első fejezet a szókincsfejlesztés fogalmát illetve az anyanyelvi nevelésben betöltött helyét tárgyalja, ismerteti a szókincsfejlesztés elméleti vonatkozásait. A fejezet több alfejezetből épül fel. Az első alfejezet a szókincsfejlesztés fontosságát ismerteti. A második alfejezet keretén belül összegyűjtöttem a kisiskoláskorú gyermekek beszédének és szókincsének jellemzőit. A harmadik alfejezet tartalmazza a szókincsvizsgálati módszerek és tesztek összegzését, míg a negyedik alfejezetben a szókincsbővítés módszereit és eljárásait foglalom össze.

A második fejezet tartalmazza magát a kutatást, melyre az Érkörtvélyesi „Dr. Balasi József” Általános Iskola előkészítő osztályaiban kerül sor. A kutatás az előkészítő osztályos tanulók szókincsének felmérését, elemzését és fejlesztését célozza. A második fejezet szintén több alfejezetből áll. Az első alfejezet tartalmazza a szókincsvizsgálat körülményeit, a második pedig a fejlesztő program tervezetét. A harmadik alfejezet nyomon követi a fejlesztés megvalósítását a kísérleti csoportban. A negyedik alfejezet ismerteti a kísérleti csoportban a fejlesztés utáni eredmények felmérésének körülményeit, a kontrollcsoportban végzett mérés eredményeit, az elért eredmények elemzését, összehasonlítását és értékelését.

A harmadik fejezet összegzi a kutatás lépéseit, következtetéseit, és nyomon követi a fejlesztés során a tanulókban végbemenő változásokat.

I. A SZÓKINCSFEJLESZTÉS HELYE ÉS SZEREPE AZ ANYANYELVI NEVELÉSBEN

1. A szókincsfejlesztés fontossága az elemi iskolában

Az elemi iskolai képzés alapvető feladata a hatékony anyanyelvi nevelés, mert csak a megfelelő minőségű és szintű nyelvi fejlettség teszi lehetővé az oktatás és nevelés egyéb feladatainak megoldását.

Hargitai Katalin véleménye szerint ahhoz, hogy a gyerekek sikeresen elsajátítsák anyanyelvük írásbeliségét, megfelelő szintű nyelvi fejlettség szükséges. A nyelvi fejlettség összetevői: az átlagos és folyamatosan bővülő szókincsállomány, a mondatalkotás alkalmazása, a tiszta artikuláció, történetmesélés, az összefüggések felismerése. A szókincs vagy mentális lexikon az idegrendszerben reprezentált szavak halmazát jelenti. Minden szóhoz különböző lényeges információ kapcsolódik. „Tároljuk” a szó hangalakját, jelentését, nyelvtani tulajdonságát. Az elemi iskolai anyanyelvi nevelés egyik lényeges feladata a szótanulási képesség megerősítése, a szókincsbővítés. A tanulóknak ugyanis megfelelő nagyságú szókincsre van szükségük ahhoz, hogy eredményes legyen az olvasástanulás. A szókincs a szövegalkotások és szövegbefogadások fontos eleme. A mentális lexikon tartalma folyamatosan változik, szorosan kapcsolódik ahhoz a környezethez, melyben az adott egyén él. Mennyisége és minősége függ a környezet által aktívan használt szavak milyenségétől, kommunikációs szintjétől, az ingerek gazdagságától, az egyén érdeklődési körétől, az intellektuális és egyéb adottságaitól.

Györfi Ibolya és Király László módszertani munkájukban arról vallanak, hogy az iskolai beszédfejlesztés hozzá kell járuljon a tanulók személyiségének fejlesztéséhez is, mégpedig oly módon, hogy kommunikációs biztonságot kínáljon az iskolai tevékenységek során és iskolán kívül is.t egyén él. Mennyisége és minősége függ a környezet által aktívan használt szavak milyenségétől, kommunikációs szintjétől, az ingerek gazdagságától, az egyén érdeklődési körétől, az intellektuális és egyéb adottságaitól.

Györfi Ibolya és Király László módszertani munkájukban arról vallanak, hogy az iskolai beszédfejlesztés hozzá kell járuljon a tanulók személyiségének fejlesztéséhez is, mégpedig oly módon, hogy kommunikációs biztonságot kínáljon az iskolai tevékenységek során és iskolán kívül is. A beszédfejlesztés feladatait két fő területre osztják, melyek szoros egységet alkotnak: megkülönböztetik a beszédművelést, mely a helyes ejtés feladatköreit foglalja magába és a beszédfejlesztész, mely a beszéd kommunikációs oldalának fejlesztését jelenti. Ennek területei: a szókincs fejlesztése, a helyes mondatszerkesztés megtanítása éa a szövegalkotás szabályainak, a szövegrendező elvek elsajátítása.

Mivel a szókincs a beszéd nyelvi anyaga, ezért a szókincsfejlesztés a beszédfejlesztés egyik fő területe. Minél több szót ismer a gyermek jelentéssel együtt, annál pontosabban fogja megérteni mások közlését, s annál pontosabban tudja majd kifejezni gondolatait.

Vizsgálatok bizonyítják, hogy az iskolába lépő gyermek által ismert szavak száma elérheti a 2000-t, sőt a 3000-t. Azonban nem mindegy, hogy valaki csak ismeri, értie a szavakat vagy használja is őket. Megkülönböztetünk tehát aktív és passzív szókincset. Az aktív szókincs azon szavak összességét tartalmazza, amelyeket a gyermek ért és használ a beszédében vagy írásában. A passzív szókincs tartalmazza azokat a szavakat, amelyeket a gyermek csak ismer, de nem használ. A passzív szókincs mások beszédét hallgatva vagy olvasás közben jön működésbe. A passzív szókincsből átkerülhetnek szavak az aktív szókincsbe és fordítva.

A szókincsfejlesztés az előkészítő és I-IV. osztályban azt jelenti, hogy módszeresen bővítjük a tanulók szókincsét, növeljük a megismert szavak számát úgy, hogy közben: sajátítsák el a szavak jelentését, a szavak alakját, helyesírását, illetve beszédükben és írásukban használják is a megismert szavakat.

A szókincsfejlesztés határait a tananyag tartalma határozza meg. A szókincs fejlesztését három irányba kell megtervezni, megszervezni és megvalósítani: a szókincs gyarapítása, aktivizálása és helyesbítése.

A szókincs gyarapítása

Az elemi iskolában a gyermekek változatos tantárgyakat tanulnak. Az elsajátítandó tananyag során a tanulók sok új fogalmat, szót, kifejezést ismernek meg. Ezek közül azok kerülnek be maradandóan a gyermekek szókincsébe, amelyek szorosan kapcsolódnak a fogalomhoz, amit jelölnek. A kisiskoláskor kezdetén a gyermekek gondolkodása konkrét. Mindezek tükrében a tanítási tananyag felépítése lehetővé teszi a valóság szemléltetését, a konkrét helyzetek bemutatását, megfigyelését, elemzését és általánosítását, s ezzel egyidejűleg segíti a fogalmak jelentéstartalmának kialakítását. Ezen tények ismeretében a pedagógus feladata, hogy a szókincs gazdagításában is érvényesítse a fokozatosság elvét. Az új szavak elsajátítása során mindig a tényanyagból indulunk ki: bővítjük a gyermekek környezetében levő tárgyak névanyagát, a tulajdonságfogalmakat, a cselekvés-történés szavakat illetve a viszonyfogalmakat. A fogalomalakítás során az összes érzékszervet igénybe vehetjük: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás. Elvont tartalmú szavak esetén a szemléltetés és cselekedtetés változatos eljárásait alkalmazzuk. A természetismereti vagy a gyakorlati jellegű olvasmányok feldolgozása során akár egész fogalomcsoportok kialakítása is lehetővé válik. Például egy növény fogalmának kialakítása során szó esik a növény előfordulásáról, termesztéséről, felhasználásáról is. Ilyen jellegű fogalomalakítás esetén feltétlenül szükséges a jelentéstartalom képek megjelenítése. A szépirodalmi alkotások tanítása során a gyermekek hasonlatokban, költői képekben bővelkedő szövegekkel ismerkedhetnek. Előfordul, hogy az egyes szavak nem minden gyermek számára fedik ugyanazt a jelentést. Az irodalmi művekben sok szó jelenhet meg köznyelvi használattól eltérő jelentéssel. Ilyen esetben a szó szövegbeli jelentéséből indulunk ki, de lényeges, hogy tisztázzuk a szavak alapjelentését is.

A szókincs aktivizálása

Az újonnan elsajátított szavak rögzítésének feltétele a megismert szavak mondatba foglalása. A mondatalkotás során lehetővé válik a jelentéstartalom még pontosabb megértése, tisztázása. Az olvasmányok feldolgozása során lehetőséget kínálunk a gyermekeknek arra, hogy újrahasználják a szavakat s hogy ily módon a szavak bekerüljenek az aktív szókincsbe.

A szókincs helyesbítése

A szókincs helyesbítése során javíthatjuk ki azokat a hibákat, melyek a szó és a fogalom nem megfelelő társítása során jelentkezhetnek.

Kernya Róza szókincsfejlesztéssel kapcsolatos munkájában kiemeli a szókincs mennyiségi és minőségi fejlesztésének fontosságát. A szókincs mennyiségi növelése a nyelvi elemkészlet gyarapítását jelenti és emellett magába foglalja a szavak és kifejezések jelentésének tisztázását, kiteljesítését valamint a szókincs aktivizálását. A szó- és kifejezésértelmezés szorosan kapcsolódik az olvasásórai szövegfeldolgozáshoz. Az olvasás közben végzett szóértelmezésnek szerepe van egyrészt a szókincs bővítésében, másrészt segít elhárítani a szövegmegértés akadályait.

A szerzők véleményét, tanulmányait összegezve megállapíthatjuk, hogy a szókincsfejlesztés a beszédfejlesztés központi feladata, az olvasástanulás és a szövegértés fejlesztésének elengedhetetlen feltétele, a helyes nyelvhasználat, beszédprodukció összetevője. Minél több szót ismer és használ a kisiskolás annál bátrabban és tudatosabban fogja használni anyanyelvét, árnyaltabb és színesebb lesz kifejezőképessége és fejlettebb lesz a kommunikációs képessége is.

2. A kisiskoláskorú gyermekek beszédének illetve szókincsének jellemzői

Kádár Annamária munkájában kiemeli, hogy a kisiskoláskor szakasza a 6-12 éves életkort foglalja magába. Az angol szaknyelv middle childhood-nak nevezi ezt a fejlődési szakaszt, mely magyarul középső gyermekkort jelent. A szerző úgy értékeli ezt az életkori periódust, mint amelyiknek: „az első fele még az óvodáskorra emlékeztet, a második fele viszont már a serdülés hajnala.“ Míg óvodáskorban a jellemző tevékenység a játék, iskoláskorban a tanulás veszi át a főszerepet. A tanulás az, ami formálja a gyermek tudatát, erkölcsiségét, viselkedését. A kisiskolás egyre inkább a tárgyi világ felé fordul, amely körülveszi és felfedezi, hogy ez a tárgyi világ saját törvényekkel rendelkezik. Rájön arra, hogy igazodnia, alkalmazkodnia kell ezekhez a törvényekhez. Ebben a korszakban a gyermeket érdekli a külső világ, érdeklik a dolgok közötti összefüggések. Az iskolába járással megváltozik a gyermek értékrendje, átalakul napirendje. Az új környezetben a gyermek megtanul felelősséget vállalni tetteiért, viselkedéséért, egyre önállóbbá válik.

Az iskoláskorban kibontakozó kognitív képességek lényeges szerepet töltenek be a nyelvi képességek folyamatos és gyors fejlődésében. Rauscher Erzsébet és Kecskés Edit úgy összegzi, hogy „a nyelv elsajátítása pszichikus folyamat, fejlődés eredménye, amelyhez a feltételek már születéskor adottak. Ennek a fejlődésnek különböző szakaszai vannak, amelynek során nem csak a nyelvet sajátítja el a gyermek, hanem a kommunikatív viselkedést is, amely nyelvi és nyelven kívüli tényezőket egyaránt tartalmaz.”

Király László és Györfi Ibolya véleménye, hogy az iskolába érkező gyermekek különböző szinten beszélik anyanyelvüket. Ennek oka, hogy a gyermekeket különböző nyelvi hatások érték: például óvodai anyanyelvi nevelés, amely során a gyermekek rendszeres fejlesztő hatású nyelvi tevékenységekben vettek részt. Azonban a gyermekek egyéni adottságaik következtében különbözőképpen fogják fel ezeket az ingereket. A nyelvi különbségek másik oka, hogy vannak gyermekek, akik nem jártak óvodába vagy nem anyanyelvű óvodai képzésben részesültek. Egy másik tény amit szem előtt kell tartanunk a gyermekek beszédkülönbsége terén az, hogy a gyermekek különböző környezetből érkeznek. Antal Sándor arra mutat rá, hogy „a hátrányos helyzetű gyermekek beszédmegértési és beszédészlelési szintje alacsonyabb, mint a nem hátrányos helyzetűeké. Ennek pedig egyik legfőbb oka az ingerszegény környezet, amelyben élnek.”

5-6 éves korban a gyermek már képes arra, hogy minden hangot helyesen képezzen, tisztán ejtsen. Ehhez szükséges: a beszédszervek megfelelő működése, a beszédhangok pontos észlelése és a jó beszédpélda követése. A hatéves gyermekek többsége már elsajátította az élő beszéd számos elemét, gondolatait, érzéseit megfelelő nyelvi formákkal tudja közölni.

Antal Sándor munkájában arról olvashatunk, hogy „mind a lélektan, mind a nyelvészet egyetért abban, hogy a személyiség kognitív tartalmában a beszéd és a gondolkodás elválaszthatatlanul összetartozik.” A hatéves kor lényeges szakasz a gondolkodás és beszéd kölcsönhatásában. Felerősödik a manipulatív cselekvésekkel együtt a nyelvi síkon végzett cselekvés. Ebben a korban a korábbi beszédformák (az egocentrikus illetve a belső beszéd) kiegészül a kommunikatív beszéd szerepkörével. Az egocentrikus beszéd lassan néma, belső beszéddé alakul, míg a kommunikatív beszéd egyre nagyobb teret nyer.

Rubinstein (in Adamikné Jászó Anna) a kommunikatív beszéd két formáját különbözteti meg: a szituatív és a kontextusos beszédet. A gyerekekre iskolába lépéskor a szituatív beszéd túlsúlya jellemző, főleg ha a saját élményeikről mesélnek vagy képolvasáskor. Amikor viszont hallás után reprodukálnak szöveget, akkor a kontextusos beszédformát alkalmazzák. A kontextusos beszéd tudatos, összefüggő beszédnek tekinthető, míg a szituatív beszéd a spontán beszéd.

2.1 A beszéd nyelvtani jellemzői

A szókincs és a szóhasználat

Az iskolába kerülő gyermekek szókincsének terjedelmére vonatkozóan nem tudunk pontos adatokat használni, általában becslésekre hagyatkozunk. Pontos adatokat nem tudunk még akkor sem, ha rengeteg vizsgálatot végeztek ezen a téren. Jeremy M. Anglin és Cole&Cole véleménye szerint hatéves korukra a gyermekek szókincse 8000- 14000 szó közé tehető és úgy értékeli, hogy a hatéves gyerek már kompetens nyelvhasználónak tekinthető. Kernya Róza módszertani munkájában említést tesz a különféle szókincsvizsgálatok eredményeiről. Összegezve elmondhatjuk, hogy eltérően Anglin megállapításától, a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a kisiskolás gyerekek ( 6-11 év) szókincse 2000-2600 szó között mozog. Más adatokkal találkozunk Rauscher Erzsébet és Kecskés Edit módszertani kiadványában is. A szerzőpáros arra a megállapításra jutott, hogy óvodáskor végére a gyermek 2500-5000 vagy még ennél is több szót ismer. Sugárné Dr. Kádár Júlia (1984, in Kuncz Eszter) úgy véli, hogy egy átlagos gyermek hatévesen 2500 szót használ. Beszédében eleinte háromszor annyi főnév van, mint ige.

A kutatások eredményei változó értékeket mutatnak, de bátran állíthatjuk, hogy az iskolai élet során számottevően bővül a gyermekek szókincse, ezáltal egyre több témakörben válnak képessé az önálló vélemény kinyilvánítására illetve javul a különféle témákhoz kapcsolódó szövegek megértése. A szókincs gazdagodása, az összetett mondatok megértésének és alkotásának javuló készsége lehetővé teszi az egyre bonyolultabb eseményekről való hatékony gondolkodást és beszámolást.

A nyelvi szerkezetalkotás

Kernya Róza arra mutat rá, hogy az iskolába kerülő gyerekek már elsajátították a nyelvi struktúrák alkotásához szükséges grammatikai ismereteket, még ha vannak is nyelvhelyességi szabályokat sértő toldalékolási és egyeztetési problémáik. Ezek a „hibák” a nyelvi tudás bizonytalanságain kívül a gondolkodás átalakulását jelzik. A gyermekek egyaránt használják az egyszerűbb és bonyolultabb nyelvi szerkezeteket. Az egyszerű mondatokon belül az igei állítmány használata az uralkodó. A jelzős szerkezetek kisebb számban fordulnak elő, minőségjelzős szerkezetekben gyakran ugyanazt a melléknevet használják fel többször is a gyerekek. A mondatalkotásban az egyszerű és összetett mondatok aránya gyerekenként változik. Gyakran használják az „és” kötőszót a mondataik összekapcsolására. Ebből az derül ki, hogy összetett mondataikban a mellérendelés van túlsúlyban. Rauscher Erzsébet és Kecskés Edit kiemeli, hogy az óvodáskor végére a gyermek beszéde, kifejezésmódja egyre árnyaltabbá, változatosabbá, igényesebbé válik.

A beszédmegértés

A kutatók azt feltételezik, hogy nagy eltérések lehetnek a gyerekek beszédmegértése között. Gósy Mária (1992, in Adamikné Jászó Anna) a következő általános törvényszerűséget rögzítette a beszédmegértéssel kapcsolatos kutatásai során: „ a) Verbális ingerek megléte nélkül a beszédmegértés folyamata nem indulhat meg; b) A beszédmegértés és a beszédprodukció kölcsönhatásban fejlődik, bármelyik zavara hatással van a másik folyamatra; c) A beszéd megértése – a fejlődés korai szakaszaiban – nagymértékben, később kisebb mértékben, de felülmúlja a beszédprodukciót; d) A beszédmegértést hosszú időn keresztül extra- és paralingvisztikai tényezők segítik, ezek funkcióját fokozatosan nyelvi formák veszik át.”

Gósy Mária ugyanakkor fontosnak tartja a szókincs és szóhasználat fejlesztését, mert az hatással van a beszédprodukció és a beszédmegértés fejlődésére egyaránt.

3. Szókincsvizsgálati módszerek, tesztek

A gyermekek szókincsének vizsgálata, felmérése azért fontos, mert csak ily módon kaphatunk egy reális képet arról, hogy milyen szinten áll a gyermek anyanyelve elsajátítása területén. Fontos, hogy a tanító néni az iskolába lépéskor minél előbb tájékozódjon tanulói beszédkészségszintjéről. Felmérés estén a szókincs gazdagságán kívül információkat gyűjthet az esetleges beszédhibákról, a hangejtés minőségéről, a mondat- és szövegalkotó készségről is.

A gyermek szókincsének felmérésére többféle módszer áll rendelkezésünkre

1. Györfi Ibolya és Király László arra mutat rá, hogy a felmérést minél természetesebb élethelyzetben kell elvégezni. A szerzőpáros a szókincs gazdagságának felmérésére a beszélgetés módszerét ajánlja. A felmérés a következő kérdések segítségével történhet: Mire gondolsz, ha azt mondom: eszköz, gyümölcs, növény vagy állat? A gyűjtőnevek mögé felsorolt egyednevek száma, a szavak képtartalmának helyessége jól tájékoztat a szókincs gazdagságáról. A lejegyzés történhet képtárgyakkal, feladatlapokkal vagy magnetofonnal. Ebben az esetben a beszélgetés módszerét kiegészíti a folyamatos megfigyelés.

2. Kuncz Eszter gyűjteményében fellelhető az aktív szókincs vizsgálatának egy másik eljárása: a kötött vagy szabad asszociációs módszer. Gósy Mária kötött asszociációs módszerrel dolgozik. GMP-tesztje egy olyan szótalálási próba, melyben megadott kezdőszótaggal kell a gyermek minél több szót felsoroljon, keressen. Cser János a szabad asszociációs módszer legismertebb alkalmazója. Kutatását 1939-ben ismertette. Vizsgálatában arra kérte a gyermekeket, hogy 15 percen keresztül írják le az összes eszükbe jutó szót, kivéve a névelőket és a tulajdonneveket. Az eredményeket három szempont szerint értelmezte: a) Ha elég nagyszámú a vizsgálati anyag, akkor adatokat kaphatunk egy-egy korosztály aktív szókincséről. Cser János vizsgálatában 4483 gyermek vett részt. b) A felsorolt szavak természete elárulja a vizsgált tanuló érdeklődési körét illetve információkat szerezhetünk a gyermek gondolkodásmódjáról. c) A harmadik szempont szerint cser János úgy gondolta, hogy a leírt szavak száma összefüggésbe hozható a gyermek képzeletének, értelmességének milyenségével.

` 3. A Gardner expresszív egyszavas képes szókincsteszt: Bombolya Mónika megfogalmazása alapján a teszt 79 fekete-fehér egyesével exponált képből áll. A feladat a képekhez tartozó fogalmak felismerése és megnevezése. A képsor csak főneveket tartalmaz. A képek fokozatosan nehezednek. A fogalmak között előfordulnak ritkábban és gyakoribban használt szavak valamint konkrét és elvont fogalmak egyaránt. „A 10-10 fogalmat tartalmazó kategória életkori övezet is egyben, amely olyan fogalmakat tartalmaz, amelyek az adott életkorban az aktív szókincs elemei. Az értékelés eredménye a helyes válaszok összességén alapuló kategóriába sorolás.” A tesztet 1990-ben fejlesztették ki Amerikában, Magyarországon 1998-ban jelent meg és Csányi Yvonne nevéhez kötődik. 2007-ben még folyamatban volt a kipróbálása, finomítása.

` 4. A szókincsvizsgálatok egy újabb típusa a receptív vagy passzív szókincs felmérések. Ezek a tesztek az adott szó aktív használata helyett csak a szó felismerését kérik. Ilyen szókincsvizsgáló eszköz a Peabody Picture Vocabulary Test.

5. A Meixner-féle szókincspróba: Kuncz Eszter arra világít rá, hogy Meixner Ildikó szókincsvizsgálati módszere elsődlegesen a szókincset, szótanulási folyamatot állítja a tanulmányozás középpontjába. A módszer követi a szótanulás, szókincsgyarapítás természetes életközeli módját: a tárgyra (itt tárgyképre) mutatva mondjuk az ahhoz tartozó verbális-akusztikus szimbólumot vagyis azt a szót, ami az adott tárgyat jelenti. Az ismétlések során sajátítja el a gyermek az adott szót. A próba lényeges jellemzői: aktív – nemcsak felismerni, hanem meg is kell nevezni a képet; szótanuláspróba – a passzív szókincsben meglévő szavakat elő kell hívni, a nem ismert szavakat az aktív szóhasználat számára meg kell tanulni. A szókincspróba során lehetőség nyílik a gyermek nyelvi rugalmasságának, tanulékonyságának nyomon követésére. A mérőeszköz segítségével 4 – 18 éves gyermekek aktív szókincse, szótanulása vizsgálható.

A vizsgálati módszer bemutatása: A vizsgálóeszközhöz négy nehézségi fokozatú képanyag tartozik, négy tágabb korcsoport vizsgálatához kidolgozva. A képsorozatok szóanyaga adott korcsoportok szókincsére alapozva készült: 4-5 évesek, 6-8 évesek, 9-10 évesek, 11-14 (18) évesek számára kifejlesztett teszt.

A képsorozatokat olyan kevésbé használatos tárgyak képei alkotják, amelyek az adott életkori szintig egy átlagos körülmények között nevelkedő gyermek életében, környezetében nagy valószínűséggel előfordultak. Ezek a szavak a gyermek passzív szókincsében szerepelnek és az előhívás gyorsasága, pontossága vagy sikertelensége, kudarca fontos elemei a vizsgálatnak. Előfordul, hogy a képek között olyan tárgyak is vannak, amelyeket a gyermek ismer, de a jó nyelvi készséggel rendelkező gyermek 1-2 vagy háromszori ismétlés után megtanulja a tárgy elnevezését. A szókincspróba felvételéhez a képsorozaton kívül szükség van egy stopperórára illetve a megfelelő űrlapra, ahol lejegyezhetjük a gyermek teljesítményét. Minden képsorozat 30 képet tartalmaz.

A vizsgálat menete: Kuncz Eszter a következőképpen foglalta össze a vizsgálat lépéseit: A vizsgálatvezető (v.v) és a vizsgált személy (v.sz) egymással szemben ülnek egy asztalnál. A gyermek elé a v.v 30 db színes képet helyez el 3-szor 10-es sorban, balról-jobbra történő irányt követve az űrlapon meghatározott sorrendben. Utasítás: „Képeket fogok neked mutatni és elmondom hogyan nevezzük őket. Figyelj, mert aztán te fogod nekem elmondani.” Egy kép megnevezésére kb. másfél másodpercnyi időt használunk. Ha egymás után több gyermekkel végezzük a tesztet, akkor elég egyszer kirakni a képeket. Az utasítás ebben az esetben a következő lesz: „Nézd, mennyi szép képem van, elmondom, hogy nevezzük őket.” A képek megnevezése után ezt mondjuk: „Most te következel, kezdheted” és elindítjuk a stopperórát. A hibásan mondott szavakat azonnal javítjuk. Ha 10 másodpercen belül a gyermek nem tud megnevezni egy képet, akkor azt a vizsgálatvezető nevezi meg. Összesen háromszor mondatjuk el a képsorozatot. Minden elmondást illetve a sorozatok idejét a v.v pontosan lejegyez. Ha a v.sz rosszul nevez meg egy képet, akkor a v.v pontosan feljegyzi a mondott szót az űrlap megfelelő sorába, rubrikájába. Ha a gyermek nem mond semmit akkor egy „-„ jellel jelezzük az űrlapon. Amint a v.sz végighaladt a 30 képen, a v.v megállítja a stopperórát és feljegyzi az időt másodpercben kifejezve az űrlap megfelelő részére. A vizsgálat 10-12 percet vesz igénybe.

Az eredmények értékelése. Az eredményeket mennyiségi és minőségi szempontok alapján értékeljük.

A mennyiségi értékelés során összeadjuk a sorozatok időértékeit és hibaszámait, így megkapjuk az összesített mennyiségi mutatókat, majd külön-külön is értékeljük (megfigyeljük és összehasonlítjuk) az idő- és hibaeredményeket. Az átlagos időt 60-90 másodperces sorozatonkénti értékben adhatjuk meg.

Jobb eredménynek minősül ha a gyermek sorozatonkénti ideje javuló tendenciát mutat (pl. 120, 108, 76), mintha stagnáló 85-90 mp-es idővel mondja el mind a háromszor a képeket. A hibaszámot illetően is hasonló elv mentén értékelünk. Magas a hibaszám, ha eléri a képek számának 30-40%-át (10-12 hiba a 30 képből). Másképp ítéljük meg azt a gyermeket, aki 15 kezdő hibáról 3 hibára javít, mint azt aki mindhárom esetben 8 képet téveszt és nem tud az aktív szókincsébe új szavakat illeszteni.

Optimális esetben csökken a hibák száma és a felhasznált idő, mivel az ismétlések során tanulási folyamat zajlik: az adott szó a passzív szókincsből aktivizálódik. Súlyos esetekben nincs semmi javulás, a teljesítmény stagnál, még a háromszori ismétlés sem elegendő a szó megtanulásához vagy aktivizálásához. Még súlyosabb problémát jelez az általános teljesítményromlás, amikor mind az idő, mind a hibaszám növekszik.

Minőségi elemzéskor jellegzetes típusokba soroljuk a hibázásokat: főfogalmon belüli tévesztés képsorozaton belül, mely esetben a gyermek olyan rokon fogalommal nevezi meg a képet, amely a képsorozatban szerepel; főfogalmon belüli tévesztés képsorozaton kívül, amikor a helyettesítő szót a gyermek a saját szókincséből veszi; hangzási hasonlóság szerinti tévesztés, amit negatívnak értékelünk akár képsorozaton belüli, akár azon kívüli szóval történik; főfogalommal történő meghatározás, mely differenciálatlan, leegyszerűsített nyelvhasználatra utaló hibafajta (például: sonka-hús); használattal való definiálás, mely kisgyermekes beszédhasználatra utaló hibatípus, a fogalom felidézése nem sikerül csupán a hozzá kötődő cselekvés ugrik be (például: krizantém-a temetőbe visszük, balta-amivel a fát kell vágni); szótorzítás, kontamináció, ami egyértelműen a nyelvi fejlődés zavarára, fejlődési diszfáziára utaló hiba. Megjelenési formája amikor két önálló értelmes szóból, szórészletből hangzási vagy vizuális hasonlóság alapján jön létre az új szó (például: petróleumlámpa-metróleumlámpa, szalmakazal-szalmakalász. Egy másik hibatípus a reverzió, mely a hangok vagy szótagok egy szón belüli felcserélését jelenti (például: satu-suta, kucsma-csukma. A hibatípusok közül beszélhetünk még pragmatikai hibákról, melyek azok a tévesztések, amikor a gyermek a megnevezendő tárgy lényeges tulajdonságát igyekszik megragadni (például: üvegmosó-WC tisztító. Előfordul az is, hogy a gyermek nem mond semmit. Ezt kétféleképpen értelmezhetjük: egyrészt a gyermek háromszori ismétlés után sem képes a kívánt szót előhívni a passzív szókincséből, mely arra utal, hogy fogalomkészlete, szókincse szegényes, másrészt ez a hibatípus megjelenhet súlyos beszédgátlással küzdő, szorongó gyermekeknél is. Gyakori hibatípus a felejtés is. Ebben az esetben a gyermek elhibáz vagy nem tud megnevezni egy olyan szót, amelyet az előző elmondásnál már tudott. Bizonytalan szótudásra vagy szótalálási nehézségre utal.

A vizsgálat során képet kaphatunk a beszédhangok helyes vagy helytelen ejtéséről, esetleges hangcserékről, hangkihagyásokról, torzításokról. Emellett fontos információt nyerhetünk a gyermek feladathelyzetben megnyilvánuló pszichés jellemzőiről: motiváltság, koncentráció, feladattudat, feladattartás, pszichomotoros tempó, terhelhetőség.

6. Paribakht és Wesche (1993, in Kovács Szilvia) szókincs tudásmérő skálája segítségével megállapítható, hogy mennyire tud valaki egy szót. A skála egy szó tudásának folyamatos fejlődési fokait mutatja be: Nem emlékszem, hogy láttam, hallottam már ezt a szót korábban./ Láttam, hallottam már ezt a szót, de nem tudom mit jelent./Láttam, hallottam már ezt a szót és azt gondolom, hogy a jelentése… /Ismerem a szót, jelentése… /Mondatban tudom a szót használni. Például…

Összegzésként megállapítható, hogy a pedagógus változatos szókincsvizsgálati módszerek közül választhatja ki tanítványai számára a legmegfelelőbbet. A felsoroltakon kívül akár saját szókincsmérő tesztet is összeállíthat, melynek során viszont fontos a gyermekek életkori sajátosságainak szem előtt tartása.

4. A szókincsbővítés módszerei, eljárásai

Györfi Ibolya és Király László kiemeli, hogy az élőbeszéd, a szóbeli kifejezés a tanulók számára az iskolai követelményekhez való alkalmazkodás legfontosabb eszköze. Kuncz Eszter úgy véli, hogy a sikeres iskolakezdés feltétele, hogy a gyermek tiszta artikulációval, megfelelő szókinccsel és grammatikai fejlettséggel rendelkezzen.

Kolozsváry Judit arra hívja fel a figyelmet, hogy a legtöbb szülő jól tudja, milyen gyors a gyermekek beszédfejlődése az első életévek alatt, de csak kevesen tudják miként fejlődik a beszéd az iskolai évek alatt. Ez a fejlődés alapvető fontosságú a gyermek iskolai és szociális fejlődése szempontjából.

Kernya Róza arra mutat rá, hogy az iskolai fejlesztés célja kettős: egyrészt a nyelvhasználati különbségek csökkentésére vonatkozik, másrészt a beszélt nyelvhasználat eszközeinek gyarapítására és nem utolsó sorban a kommunikációs szerepek tudatosítását is szem előtt kell tartanunk. Ezek a feladatkörök a következők: a beszéd akusztikai összetevőinek fejlesztése, beszédfejlesztés a lexémák és a mondat szintjén, mely magába foglalja a szókincs gyarapítását, a szójelentés kommunikációban betöltött szerepének fölfedezését, a nyelvi szerkezetekben való változatos alkalmazását illetve beszédfejlesztés a szöveg szintjén.

A fejlesztés tehát rendkívül összetett folyamat. Lényeges feladatunk egyrészt, hogy a fejlesztéskor alkalmazott eljárásaink, módszereink átgondoltak, szervezettek legyenek, másrészt pedig nagyon fontos, hogy tudatosan alkalmazzuk őket.

Mérei Ferencné kiemeli, hogy 6-7 éves korban a szókincs gyarapításának elengedhetetlen feltétele az állandó cselekvés fenntartása, a motivációs bázis biztosítása.

A szókincsfejlesztés megvalósításának kulcsa a pedagógus kezében van. A szakirodalmak, módszertanok rengeteg módszert és eljárást kínálnak, melyek segítségével izgalmassá, érdekessé és változatossá tehető a szókincsbővítés folyamata.

Módszerek, eljárások:

Szómagyarázat:

Györfi Ibolya és Király László véleménye alapján a szómagyarázat, a szó jelentésének kifejtése az egyik legfontosabb eljárása a szókincsfejlesztésnek. A szómagyarázatok lehetnek a vizuális szómagyarázatok illetve a verbális szómagyarázatok.

A vizuális szómagyarázatok csoportjába sorolható a természet megfigyelése vagy kísérlet elvégzése közben végzett szómagyarázat, szemléltetéssel egybekötött magyarázat (konkrét tárgyak, képek, rajzok felhasználása). Az olvasmányok feldolgozása során fontos a képekkel való szemléltetés. Különböző tárgyak, növények, állatok rajza/rajzolása kedvelt tevékenység a gyermekek körében. Ilyen rajzok megfigyelése során illetve rajzolás közben könnyen és tartósan rögzítik a gyermekek a szómagyarázatot illetve a tanulmányozott fogalmat. A vizuális szómagyarázat lehet még arcjátékkal, mozdulatokkal érzékeltetett szómagyarázat. Például: érzéseket, lelkiállapotokat, munkafolyamatokat, folyamatos tevékenységeket kifejező szavak magyarázása során alkalmazzuk.

Verbális szómagyarázatra akkor kerül sor a szóbeli magyarázatra, amikor nincs lehetőség képes, rajzos, cselekedtetéses szemléltetésre, amikor vizuális úton nem érzékelhető a szavak jelentése. Előfordul, hogy akkor is verbális szómagyarázatot alkalmazunk, amikor egy-egy fogalom jelentéstartalmának gazdagítása a célunk. A verbális szómagyarázat történhet meghatározással: használati meghatározás, leíró meghatározás, főfogalommal való meghatározás.

A verbális szómagyarázatok eljárásai: a) A szó helyettesítése másik szóval. Fontos, hogy a helyettesítő szót jól ismerjék a tanulók. Ez lehet rokon értelmű, ellentétes értelmű vagy az adott szónál általánosabb jelentésű szó. Rauscher Erzsébet arra hívja fel a figyelmet, hogy a szómagyarázat után az új szót ismételtessük többször is, majd alkossunk vele mondatot. Erre azért van szükség, hogy a szót ne csak értse (passzív szókincs), hanem használja is (aktív szókincs) a gyermek. A szókincs aktivizálása sok-sok beszéltetéssel, változatos beszédhelyzetek teremtésével valósul meg. b) Szógyűjtés, mely a szókincs mennyiségi és minőségi fejlesztésének hatékony eljárása. Fontos követelmény, hogy a szavakat ne összefüggéseikből kiszakítva, elszigetelten, hanem szókapcsolatokban és mondatokban gyűjtessük. Az olvasás és a nyelvtan összekapcsolásának lehetőségét a szókincsfejlesztésre is fel tudjuk használni. Például: igék gyűjtése (hangutánzó igék, történést kifejező igék), melléknevek gyűjtése, mely során pontos és választékos beszédre neveljük gyermekeinket. A szógyűjtés során fontos, hogy változatos szövegeket használjunk. Először a szövegek segíthetnek a szógyűjtésben, majd később emlékezetből is lehet szógyűjtést végezni.

A szógyűjtés történhet: tárgyi szempont szerint (otthonnal, iskolával, évszakokkal, növényekkel kapcsolatos szavak gyűjtése, csoportosítása); alaki szempont szerint (a nyelvtani fogalmak és helyesírási ismeretek kialakításakor és megszilárdításakor); stilisztikai szempont szerint illetve gyűjthetők rokon értelmű és ellentétes értelmű szavak. A szógyűjtés során változatos technikai megoldásokat alkalmazhatunk: szóhelyettesítés szemléletes kifejezések alkalmazásával szövegösszefüggésben, mondatok kiegészítése a megfelelő szóval feleletválasztás alapján, cselekvések alkalmával szóbeli gyűjtés, tárgyfogalmak leolvasása képről, tárgy- és tulajdonságfogalmak összekapcsolása kép vagy megfigyelés alapján. A szógyűjtésben alkalmazott munkaformákat tekintve ajánlatos a csoportos tevékenységek szervezése. Ilyen szervezési forma segítségével mennyiségileg és minőségileg is többet lehet dolgozni. A szegényebb szókinccsel rendelkező vagy nehezebben haladó tanulók is nagyobb hatékonysággal bővítik szókincsüket. A szógyűjtési gyakorlat munkalap, gyakorlólap segítségével is megoldható.

Beszélgetés:

A beszélgetés, mint módszer az anyanyelvi nevelés egyik nélkülözhetetlen eljárása. A beszélgetés az élő nyelv használatát, a szóbeli közlést jelenti. Rauscher Erzsébet véleménye szerint a beszélgetés egyike a legnagyobb figyelemösszpontosítást, önálló gondolkodást, erőfeszítést igénylő tevékenységeknek. A beszélgetés célja a gyermek meglévő ismereteinek rendezése, a tárgyképzetek megfelelő szavakkal történő összekapcsolása, a környezetből vett új képzetek kialakítása. A szerző kiemeli, hogy a célirányosan vezetett beszélgetéssel fejlesztjük emlékezőtehetségüket, irányítjuk képzeletüket, gyarapítjuk szókincsüket, javítjuk beszédüket, korrigáljuk kiejtési hibáikat. A beszélgetés sikerének feltétele a pedagógus kérdéskultúrája, kérdéstechnikája. Egyik fontos követelmény, hogy tartalmi szempontból a kérdések legyenek gondolkodtatók, alkalmazkodjanak a gyermekhez és a témához. A kérdések között legyenek főkérdések és kisegítő kérdések, amelyek segítik a gondolatok kifejtését. Másik fontos követelmény, hogy formai szempontból a kérdés legyen rövid, egyszerű, magyaros, világos és határozott.

A siker másik kulcsa a jó témaválasztás. Lehetséges témák: otthon, növények, állatok, gyümölcsök, zöldségek, közlekedési eszközök, különféle használati eszközök (konyhai eszközök, szerszámok, sportszerek), évszakok, ünnepek, időjárás stb. A lényeg az, hogy a témaválasztás alkalmazkodjon a gyermek érdeklődési és ismeretköréhez, hiszen csak arról tud beszélni, amiről van élménye, mondanivalója. A beszélgetés történhet képek, képeslapok segítségével is. Előre elkészíthetünk különféle kártyákat egy bizonyos téma keretén belül. Ezeket a kártyákat (kb. 8-10 db) kirakjuk úgy, hogy mindegyik jól látható legyen. Ekkor fejben kiválasztunk egy képkártyát és mesélünk róla. A lényeg az, hogy a jellemzésbe minél több szó kerüljön be, hiszen célunk a szókincsbővítés. A képek alapján történő beszélgetésnek számtalan variációját lehet alkalmazni: a fent említett tevékenységet végezheti a gyermek is.

Didaktikai játékok/Oktató játékok:

Rauscher Erzsébet arra mutat rá, hogy az oktató játék tudatos oktatói, képesség- és készségfejlesztő szándékkal szervezett játékos tevékenység. A gyermek sohasem azért játszik, hogy valamit tanuljon, hanem mert a játék számára az öröm forrása. Az ismerettartalom nem tudatosan hat, hanem észrevétlenül épül be a gyermek tudásába. Az oktatói játékok nevelői értékét az adja, hogy a játék keretén belül gyakorolják az együttműködést, alkalmazkodást és kölcsönös kommunikációt. Ebben a társas kapcsolatban fejlődik beszédkészségük, gyarapodik aktív szókincsük is.

Jungbert Magda, Kerekes Ella és Szilágyi Anna játékgyűjteményükben kiemelik azt a tényt, hogy a játék nagyon fontos szerepet tölt be a gyermek mindennapi életében. Jelentősen befolyásolja szellemi és fizikai fejlődését, hozzájárul egyéniségének alakulásához. Az oktató játékok jelentősége abban áll, hogy szorosan összefügg az ismeretelsajátítással, az értelmi képességek (figyelem, gondolkodás, emlékezet, képzelet) fejlesztésével.

A didaktikai játékok olyan célok megvalósítását szolgálják, mint a beszédtechnika kialakítása, helyes hangképzés és megfelelő hangsúlyozás; szókincsgyarapítás, a fogalmak tisztázása, a fogalmak körének állandó bővítése, összesítő fogalmak rögzítése; a kifejezőképesség alakítása, fejlesztése, szógyűjtés, mondatszerkesztés; az érzékszervek fejlesztése.

A didaktikai játék jellemzőit Rauscher Erzsébet összegzi egy szemléletes táblázatban:

Didaktikai szempontból az oktató játéknak több típusát különböztetjük meg: gyakorló, készségfejlesztő; ismétlő-rendszerező; új ismereteket, összefüggéseket felfedeztető.

Szervezési formájuk szerint az oktató játékok igen változatosak. Beszélhetünk: mozgásos játékokról, gyakorló, fejlesztő játékokról, alkotó játékokról, szerepjátékokról, szabályjátékokról, csoportjátékokról stb.

Kernya Róza véleménye szerint a szerepjáték alkalmas a spontán beszéd fejlesztésére. Segít leküzdeni a félelmet, megmozgatja a fantáziát. Kommunikációs viselkedésminták gyakorlását teszi lehetővé, ezáltal a tanulók kommunikációs bátorságra és biztonságra tehetnek szert. A gyerekek nyelvi mintákat kapnak és gyakorolhatnak. A szerepjátékok segítségével fejleszthető beszédük tisztasága, helyessége, szókincse.

Rauscher Erzsébet kiemeli, hogy az anyanyelvi nevelés, fejlesztés célját, feladatainak megoldását szolgálják az irodalmi témájú didaktikai játékok. Ismert mesék, versek felidézését, alkotó alkalmazását vagy önálló alkotását segíthetjük elő a szerepjátékok és alkotó játékok segítségével. Ezen játékok játszása közben erőteljesen fejlődik a gyermekek kommunikációs készsége.

Bozsik Rozália és Ábrahám Anna kiemeli a fejlesztő játékok lényegét, egy olyan hatásos eszköz, melyen keresztül a gyermek komplex módon sajátítja el a hasznos ismereteket. Önismeretük bővül, személyiségük formálódik. Játék közben sok új fogalmat, kifejezést ismernek meg, s ezáltal szókincsük és szövegértésük is gyarapszik. A fejlesztő játékokban való aktív részvétel segíti a gyermekeket abban is, hogy felismerjék a környezetükben végbemenő változásokat. Lehetőségük van arra, hogy észrevételeiket, gondolataikat megfogalmazzák és összefüggően kifejezhessék. A fejlesztő játékok önállóan illetve más tevékenységekhez is kapcsolhatóak. Például: társíthatjuk őket versekhez, mesékhez, mondókákhoz, énekekhez.

Rauscher Erzsébet felhívja a figyelmet, hogy közvetlen beszédfejlesztő szerepe van az ún. anyanyelvi-didaktikai játékoknak. Ezek játékos mozgásra, cselekvésre, a gyermekek érzelmi meghatározottságára építve szolgálják egy vagy több beszédösszetevő (artikuláció, szókincs, mondatalkotás) illetve az összefüggő beszéd és párbeszéd fejlesztését. Az anyanyelvi játékok minden osztályban alkalmazhatók. Tanítási témák illetve a tanulók ismeretei szerint választhatjuk ki a legmegfelelőbbeket a különféle játékgyűjteményekből. Alkalmazásuk kedvelt és szórakoztató tevékenységgé alakítja a szókincsbővítést és aktivizálást.

Bozsik Rozália és Ábrahám Anna úgy véli, hogy az anyanyelvi játékok esetében a legfontosabb az ismeretszerzés illetve a meghatározott készségek elsajátítása. Az anyanyelvi játékokban a tartalom minden esetben a beszéd, a cél pedig az a kitűzött feladat, amelyet a tartalmon belül kívánunk megvalósítani.

A szókincsbővítő játékok elsődleges célja a szókincs gyarapítása, de emellett számtalan más fejlesztési területet is pozitívan befolyásol. Tancz Tünde véleménye szerint a szókincsbővítés szorosan kapcsolódik a kognitív műveletekhez (analízis, szintézis, kategorizálás, egyeztetés, megkülönböztetés, analógiás gondolkodás). Jól tudjuk, hogy a nyelvileg pontosabban, helyesebben, gazdagabb szókinccsel beszélő gyermek gondolkodása is fejlettebb, árnyaltabb.

A bábjátékok

Erdei Hajnalka Tünde véleménye szerint a bábjátékok komplex személyiségfejlesztő hatásúak. A bábozás jótékony hatása a szókincsben is lemérhető. A gyermekek által használt szókészlet ilyenkor a legnagyobb. Bábozás közben a gyermekek nyelvi teljesítménye színesebbé válik, hiszen kerülik a sablonokat. Barcs Éva úgy véli, hogy a bábjátéknak fontos szerepe van beszédkészség fejlesztésében, a szókincs gyarapításában, a fantázia gazdagításában, az esztétikai és erkölcsi nevelésben.

Drámajátékok

Rauscher Erzsébet és Kecskés Edit úgy véli, hogy a drámapedagógia „meghatározása, körülhatárolása nehéz, hiszen olyan tudatos, sajátos pedagógiai eljárást, ráhatást jelent, amelynek jól meghatározott oktató-nevelő célja van, szerephelyzetet, amelyben a cselekvés – cselekedtetés és a beszéd (kommunikáció) valamely formájának együttes hatása érvényesül.”

A drámajáték a drámapedagógia eszköze. Sárosi Melinda véleménye szerint „a drámajáték elnevezés egy gyűjtőfogalom: különböző készségeket fejlesztő gyakorlatokat és szerepvállalást igénylő rögtönzéseket egyaránt magába foglal.” Rauscher Erzsébet és Kecskés Edit kiemeli, hogy a drámajáték szerepe, hogy segít tájékozódni, gátlásokat old, megszünteti a beszédfélelmet és megtanítja a gyermekeket együttműködni, kapcsolatokat teremteni, megkönnyíti a szocializációt. Minden játék többféle célt, feladatot szolgál, de a játéktípusokban van egy bizonyos fejlesztési terület, ami dominál. A drámajátékok között vannak konkrét szókincsgyarapító, beszédkészségfejlesztő játékok, azonban a többi típusú drámajáték is nagymértékben fejleszti a gyerekek általános kifejezőkészségét, improvizációs készségét. A szókincsbővítő, beszédészlelést és beszédmegértést segítő, verbalizációs készségnövelő drámajátékok alkalmazása kettős célt szolgál: egyrészt játék révén felkelti a gyermekek érdeklődését, kíváncsiságát, másrészt lehetőséget ad a szókincs fejlesztésére.

Barabási Tünde a drámapedagógiai módszer előnyének tartja, hogy a drámajátékok keretén belül fejlődik a gyermekek vita készsége, probléma iránti érzékenysége és ezáltal nagymértékben fejlődik a gyermekek beszédkészsége és szókincse is.

Irodalmi alkotások feldolgozása

Mondókák, kiolvasók, gyermekversek

Rauscher Erzsébet véleménye szerint a gyermekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodó jó vers és mondóka irodalmi értékével, művészi formájával fejleszti a gyermekek értelmét, nyelvét, hallását, ízlését. A versek képekkel szemléltetik az elvont tulajdonságokat, fogalmakat, új képzeteket alakítanak ki, fejlesztik az emlékezetet, figyelmet, képzeletet.

A gyermekek érdeklődését hamar felkeltik a ritmusos, dallamos versek, szívesen mondogatják az összecsengő, rímes sorokat. A gyermekversek választékos szóhasználata minta a gyermekek számára. A verstanulás, versmondogatás erős szókincsaktivizáló hatással rendelkezik.

Vinczéné Bíró Etelka mesterlogopédus véleménye szerint: „a versek a nyelvi játékokkal, a ritmussal, a mozgással kapcsolt színes foglalkozásokkal nemcsak izgalmassá, hanem a kiejtés utánzásán, elsajátításán túl különösen eredményessé teheti a szókincs fejlesztését, a szavak hangulatának, szépségének felismerését.”

Lényeges, hogy jól válasszuk ki a megfelelő alkotásokat a gyermekköltészet gyöngyszemei közül.

A mese szerepe

Rauscher Erzsébet arra mutat rá, hogy a mese az anyanyelv zenéje és észjárása. Felbecsülhetetlen szerepe van a beszédnevelésben, a gyermeki személyiség fejlesztésében. A mese olyan játék, amely az életről szól. A gyermek azonosul a mese világával, a beleélés folyamán szinte észrevétlenül alakul személyisége, beszéde, érzelmi-értelmi élete. A mesékben előfordulhatnak olyan kifejezések, amelyeket a gyermek nem ért. A szómagyarázatok különösen hasznosak, ha a konkrét gondolkodást célozzák meg. A szerző úgy értékeli, hogy: „a mese szép, magyaros nyelvezete, ritmusa, állandó szókapcsolatai, a szavak játékos összecsengése, hangutánzásai, hangulatfestő szavai, gyakori jellegzetes népi kifejezései, mozgást kifejező igéi észrevétlenül lopják magukat a gyermek szókincsébe.” A gyermekek sokszor hosszú idő elteltével is használják a mesékből megismert jelzőket, hasonlatokat, felkiáltásokat, megszólításokat, felsorolásokat, kérdéseket.

Oláh Andrea logopédus véleménye szerint minél több mesét hall egy gyermek, annál bővebb és választékosabb lesz a szókincse, árnyaltabb a kifejezőképessége és fejlődik fantáziája. Egy mese hallgatásakor meg kell teremtenünk a megfelelő légkört. A szókincs gyarapításához csend kell. A mese szép szavai, kifejezései igazi lélekgazdagítók, szókincsgyarapítók.

Szigetfalvi Mariann úgy gondolja, hogy a gyerek szókincsét folyamatosan fejleszteni, bővíteni kell. Egy-egy meseolvasás/mesetanulás során le kell ellenőriznünk, hogy érti-e a gyermek a mese minden szavát. A mesékben előfordulhatnak olyan szavak, melyek magyarázatra szorulnak. Ilyenek például a régies szavak. Lényeges a szókincsbővítés szempontjából a mesekönyvek illusztrációinak megfigyeltetése illetve beszéltetés a meseképről.

Dankó Ervinné úgy értékeli, hogy a mese hatása maradandó a szókincs gyarapításában, a kifejezőkészség fejlődésében. A gyermek a népmesékkel való találkozáskor számtalan kifejezőeszközt sajátíthat el: ragozott szóalakokat: lélekszakadva, változatos igéket: eliszkol, torzsalkodik, erkölcsi fogalmakat: igazságosság, becsületesség, mellékneveket, különösen jelzői funkcióban: ravaszdi róka, égő kemence, kurta farkú, időhatározókat: alighogy, telt múlt az idő, hangutánzó, hangulatfestő szavakat: nyikorgott, kuksol, szimatol, népies-régies kifejezéseket: megneszelte, strázsa, kemence, kincseskamra.

A mesék fejlesztő hatása függ a helyes meseválasztástól. Lényeges, hogy a mese feleljen meg a gyermek életkori, egyéni sajátosságainak, szellemi-érzelmi fejlettségének, képzelőereje színvonalának, tapasztalatainak, ismereteinek.

Összegzésként megállapítható, hogy az irodalmi szövegek a szókészlet gyarapításával, kifejezések, szólások, nyelvi fordulatok megismertetésével gazdagítják a gyerek nyelvi kifejezőképességét.

Környezetismereti, matematikai, zenei tevékenységek

A természetismereti tevékenységek során a gyermekeknek lehetőségük nyílik a környezetük feltárására, ok-okozati összefüggések keresésére, tanulmányi séták lebonyolítására. A szerzett információkat, ismereteket, megfigyelési eredményeket megosztják egymással. Mindezek során fejlődik kifejezőképességük, az új szavak gazdagítják a szókincset.

A matematikai tevékenységek során a beszéd és a gondolkodás szoros összefüggésben fejlődik. A matematikai feladat pontos megértése, a megoldás menetének pontos megfogalmazása megfelelő nyelvi kifejezést kíván.

A zenei nevelés során a gyermekek szókincsét bővítik a zenei neveléshez tartozó fogalmak, melyeket a gyermekek éneklés közben sajátítanak el. Például: magas-mély, halk-hangos, gyors-lassú stb.

A szókincs fejlesztésének lehetőségei változatos eljárások és módszerek. Fontos, hogy szem előtt tartsuk azt a tényt is, hogy a gyermek beszéd- és szókincsfejlődését erősen befolyásolja a tanító beszédpéldája, választékos szókincse. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy hogyan beszélünk, milyen szavakat használunk, mert a gyermekek nagyon figyelmesek. A pedagógus beszédritmusa, beszéddallama, helyes hangsúlya, hangszínei, árnyalt és színes szókincse a beszédnevelés nélkülözhetetlen eszközei.

II. A SZÓKINCS FEJLESZTÉSE AZ ELŐKÉSZÍTŐ OSZTÁLYBAN

Jelen kutatásra az Érkörtvélyesi Dr. Balasi József Általános Iskola B illetve C előkészítő osztályában kerül sor. A B osztály a kísérleti csoport, a C osztály pedig a kontrollcsoport.

A kutatás célja egy 40 tanulóból álló csoport szókincsének vizsgálata illetve a 20 tanulóból álló kísérleti csoport szókincsének fejlesztése változatos módszerek és eljárások felhasználásával. A kísérleti csoport és a kontrollcsoport 20-20 tanulója közül mindkét esetben 10 fiú és 10 lány.

Az előző részben bemutatott elméletek, módszertani ismeretek és gyakorlattípusok alapján, az eddig ismert kutatási eredményekre támaszkodva alkottam meg egy szókincsfejlesztést célzó kísérleti fejlesztő programot, amely 4 hónapos időtartamot ölel fel.

A kutatás három lényeges szakaszból áll: a gyermekek szókincsének felmérése, a szókincsfejlesztést célzó program megvalósítása illetve a fejlesztés utáni eredmények felmérése, értékelése.

A gyermekek szókincsének felmérése három feladatlap segítségével történik: a Meixner-féle szókincspróbával, a nyitott szóasszociáció módszerével illetve egy saját összeállítású teszt/feladatlap segítségével. A tesztek segítségével értékelhető lesz a gyermekek egyéni teljesítménye illetve a csoportok átlagteljesítménye is.

A szókincsvizsgáló tesztek különböző oldalról közelítik meg a gyermekek szókincsének felmérését.

A Meixner-féle szókincspróba során reális képet kaphatunk a gyermekek szókincsének milyenségéről illetve szótanulási képességeiről.

A nyitott szóasszociációs módszer esetében a kísérleti személynek egy meghatározott jelentéskategórián belül (például: állat, növény, gyümölcs) kell annyi szót mondania ahány eszébe jut.

A feladatlapos teszt két részből áll: az első feladat során a gyermekeknek le kell rajzolniuk bizonyos szavakat, míg a második feladat esetében megadott képek közül kell kiválasztani a szó által megjelölt tárgyat, élőlényt.

1. A gyermekek szókincsének felmérése

A szókincsvizsgálat legelső lépéseként kiválasztottam a kísérleti csoport illetve a kontrollcsoport tagjait. Mindkét csoportba 20-20 tanuló került. A szókincsfelmérő tesztet először a kísérleti csoportban utána pedig a kontrollcsoportban végeztem. A feladatlapos tesztelés során a 20-20 fős csoportokat 4-4 alcsoportba osztottam, így egyszerre 5 tanuló végezte a feladatot. A feladatvégzés során elolvastam az utasítást, a gyermekek pedig ennek megfelelően oldották meg a gyakorlatokat. Az észrevételem az volt, hogy a gyermekek szívesen vettek részt a munkában, nagyon készségesek voltak. A feladatalap két részből állt: az első feladatnál a gyermekeknek megadott szavakat kellett lerajzolniuk, a másodiknál pedig a megadott rajzokból kellett kiválasztaniuk a szó által megjelölt tárgyat. A szókincsvizsgáló tesztlap feladatai a következőek voltak:

I. Rajzold le a következő szavakat: 1. galóca, 2. kalitka, 3. fecskendő, 4. üst, 5. fotel

II. Válaszd ki a képek közül a szó által megjelölt tárgyat!

A feladatlapok kiértékelése során összegeztem a gyermekek jó válaszait és teljesítményüket százalékban fejeztem ki. A feladatlapos tesztelés során a következő eredményeket kaptam a két csoporton belül.

A kísérleti csoport eredményei:

1. TÁBLÁZAT: A feladatlapos tesztelés eredményei a kísérleti csoportban

A gyermekek egyéni teljesítményeinek összegzése során kiszámítható a kísérleti csoport feladatlapos tesztelés kapcsán nyújtott teljesítménye, amely jelen esetben 46,5%.

A kontrollcsoport eredményei:

2. TÁBLÁZAT: A feladatlapos tesztelés eredményei a kontrollcsoportban

A kontrollcsoport átlagteljesítménye a gyermekek eredményei alapján 36,5%.

A teszt feladataiban megjelenő szavak a következőek voltak: galóca, kalitka, fecskendő, üst, fotel, gyűszű, prés, kancsó, zsineg. Ezek közül voltak olyanok, melyek nagyrészt minden gyermek aktív szókincsében jelen voltak, de akadtak olyanok is, melyeknek az értelmével csupán 1-2 gyermek volt tisztában. A következő táblázat megmutatja, hogy a különféle szavakat illetve azok jelentését hány tanuló ismerte:

3. TÁBLÁZAT: Azon tanulók száma, akik ismerték az adott szavak jelentését

Mint ahogy a táblázat is mutatja, a galóca szót csupán egy tanuló ismerte, míg a fotel szó jelentését 30 tanuló.

A tesztelés második része a szóbeli felmérés volt, melynek során a nyitott szóasszociációs módszert alkalmaztam. A módszer lényege, hogy adott jelentéskategórián belül a gyermekek annyi szót soroljanak, amennyi eszükbe jut. A kiválasztott jelentéskategóriák a következőek voltak: gyümölcs, állat, virág, tárgy (szerszám, közlekedési eszköz). Ezen kategóriákon belül kellett a gyermekek felidézzék azokat a szavakat, melyek az aktív szókincsükben vannak. A gyermekekkel egyenként beszélgettem csendes, nyugodt környezetben, szemtől-szemben ülve. A kapott eredményeket a következő táblázatokban foglaltam össze:

A kísérleti csoport eredményei tanulónként:

4. TÁBLÁZAT: A kísérleti csoport által elért eredmények a szóasszociációs módszer keretén belül

A táblázatból könnyedén kiolvasható, hogy a gyümölcs kategórián belül a legtöbb felsorolt gyümölcsnév száma 13, az állatok közül egy gyermek 24 állatot tudott felsorolni, a virágok közül a legtöbb felsorolt szó 6, a szerszámnevek közül 9-et sikerült felidézni, míg a közlekedési eszközök kategóriájában legtöbb 7 szót sikerült azonosítani. A gyümölcs kategórián belül a legnépszerűbbek az alma és a körte voltak, melyet 19-en illetve 16-an említettek. A legritkábban felidézett gyümölcsnevek: a grapefruit, a klementin, a mandarin, a köszméte, a birsalma, a málna és a dinnye, melyeket csupán 1-1 gyermek nevezett meg. Az állat kategórián belül a legnépszerűbb állatok a róka, a farkas és a medve. Ezeket az állatokat 12-13-an sorolták. A legritkábban felsorolt állatnevek között olyan különlegesebb állatnevek is megjelentek, mint a tengeri sikló és a petymeg. Virágok közül legnépszerűbb a hóvirág és az ibolya, 14-14 említéssel, legritkább az orgona, a szegfű, a pitypang és a gyöngyvirág. A szerszámok között a leggyakrabban említett tárgy a kalapács, a legritkább a cserépvágó. A közlekedési eszközök között az élen áll az autó, 19 említéssel, legritkább a repülő és a helikopter.

A kontrollcsoport eredményei tanulónként:

5. TÁBLÁZAT: A kontrollcsoport által elért eredmények a szóasszociációs módszer keretén belül

A kontrollcsoporton belül a gyümölcs kategórián belül a legtöbb felsorolt gyümölcsnév száma 10, az állatok közül egy gyermek 18 állatot tudott felsorolni, a virágok közül a legtöbb felsorolt szó 7, a szerszámnevek közül 5-öt sikerült felidézni, míg a közlekedési eszközök kategóriájában legtöbb 5 szót sikerült azonosítani. A gyümölcs kategórián belül ebben a csoportban is az alma és a körte volt a legnépszerűbb. Itt a legritkábban sorolt gyümölcsnevek között a grapefruiton kívül megjelent a kivi, az áfonya, a dinnye, a birsalma és a dió. A legnépszerűbb állatok a kutya, a róka és a medve 10-10 említéssel, míg a legritkábban megjelent állatok közül érdekesebbek: a sas, sólyom, a szöcske. Ami igazán meglepő, hogy ebben a csoportban az őzet és a mókust is csupán 1-1 tanuló említette. A virágok közül 19-en említették az ibolyát és 12-en a tulipánt. 1-1 tanuló felidézte a csengővirág, aranyeső és gólyahír virágokat. A szerszámok közül ebben a csoportban is a kalapács vezeti a sort és csak egy tanuló említette meg a fúrópisztolyt. A közlekedési eszközök közül szintén vezető helyen áll az autó, de itt a mikrobusz és a helikopter a legritkább megjelölt közlekedési eszköz.

A szókincsvizsgálat második lépését a Meixner-féle szókincspróbát csupán a kísérleti csoportban végeztem, mivel a fejlesztés szempontjából lényeges, hogy minél pontosabb és reálisabb képet kapjak a gyermekek szókincsének milyenségéről illetve szótanulási folyamatukról. A vizsgálat nyugodt környezetben, minden gyermekkel külön-külön történt, ismerős környezetben, az osztályteremben. Az asztalon elhelyeztem a 30 db képet, 3-szor 10-es sorban az űrlapon meghatározott sorrendben (1. melléklet) A tesztelés során a gyermekek háromszor mondták el a képsorozatot. Valamennyi elmondást illetve a sorozatok idejét gondosan lejegyeztem, majd elvégeztem a tesztek értékelését mennyiségi és minőségi szempontok szerint egyaránt. Az eredmények lejegyzése a következő űrlap kitöltésével történt.

Szókincs-szótanulás próba

6-8 évesek

Név:_______________Születési idő:______________Vizsgálat ideje:________________

A gyermekek teljesítményét a következő táblázatban foglaltam össze:

6. TÁBLÁZAT: A Meixner-féle szókincspróba eredményei

A különféle hibatípusok jellegéből következtethetünk a gyermekek nyelvi készségének sajátosságaira. A főfogalmon belüli tévesztés képsorozaton belül azt jelenti, hogy a gyermek olyan rokon fogalommal nevezi meg a képet, amely a képsorozatban egyébként szerepel. Ez gyakori hibatípus a diszlexiás, diszlexia-veszélyeztetett gyermekeknél. A főfogalmon belüli tévesztés képsorozaton kívül elnevezésű hibafajta esetén a helyettesítő szót a gyermek a saját szókincséből veszi. Mindenkinél előfordulhat, a diszlexia szempontjából nincs különösebb jelentősége. A hangzási hasonlóság szerinti tévesztést egyaránt negatívnak értékeljük akár képsorozaton belüli, akár képsorozaton kívüli szóval történik. Az ilyen típusú tévesztés hibás hallási differenciálásra vagy a szóalakra való pontatlan visszaemlékezés miatt jönnek létre. A főfogalommal történő meghatározás is több gyermeknél előfordult. Ez a hibafajta leegyszerűsített nyelvhasználatra utal. Ugyancsak többször előfordult, hogy a gyermekek nem mondtak semmit. Ebből arra következtethetünk, hogy a gyermek fogalomkészlete, szókincse szegényes és háromszori ismétlés során sem képes előhívni a kívánt szót a passzív szókincséből. Azonban ez a hibatípus megjelenhet súlyos beszédgátlással küzdő, szorongó gyermekeknél is. Az eredmények értékelése során nagy hangsúlyt kell fordítanunk a felejtés hibatípus értelmezésére is. Ebben az esetben a gyermek elhibáz vagy nem tud megnevezni egy olyan szót, amelyet az előző elmondásnál már tudott. Bizonytalan szótudást, illetve szótalálási nehézséget jelez. A négy vagy annál több felejtés a diszlexia, diszlexia veszélyeztetettség irányába mutat.

Elemezve és értékelve a kezdeti szókincsfelmérő tesztek eredményeit megalkottam a fejlesztő program tervezetét, amely változatos módszereket és eljárásokat tartalmaz. A fejlesztés során nagy hangsúlyt fogok fektetni a nyitott szóasszociációs módszer keretén belül említett jelentéskategóriák bővítésére illetve olyan szavakat próbálok majd beépíteni a gyermekek szókincsébe, melyek a választékos és árnyalt kifejezést segítik elő.

2. A fejlesztő program felépítése

7. TÁBLÁZAT: A fejlesztő program felépítése

A fenti táblázat megmutatja a négy hónapos, azaz a tizenhat hetes fejlesztési program felépítését, szerkezeti egységeit illetve a program keretén belül alkalmazott módszereket és eljárásokat. Az alkalmazott eljárások figyelembe veszik a tanulók fejlettségéhez való igazodás és fokozatosság elvét. Ennek értelmében a szómagyarázat és a beszélgetés módszere mind a négy hónapon keresztül megjelenik a tevékenységek között, mivel mindkettő a szókincs fejlesztésének legalapvetőbb módszerei közé sorolható. Az első és a második fejlesztési hónapban a gyermekek szókincsfejlesztését oktató játékok segítségével végzem. Az oktató játékok tematikáját pedig különféle mondókák és gyermekversek fogják adni. A harmadik és negyedik fejlesztési hónapban komplexebb eljárások következnek. Ezen periódusban különféle mesékkel ismerkedhetnek meg a gyermekek illetve különféle drámajátékokban vehetnek részt. A drámafoglalkozások elsődleges célja a gyermekek beszédkészségének fejlesztése és a szókincsük tudatos gazdagítása lesz. A fejlesztő program tervezetét úgy próbáltam megalkotni, hogy a különféle tevékenységek legyenek változatosak, motiválóak illetve játékosak. Reményeim szerint a fejlesztő program eljárásai megfelelő teret biztosítanak arra, hogy mindenki aktívan bekapcsolódjon a programba, mivel a játékokon keresztül a gyengébb és lassúbb gyerekek is lehetőséget kapnak önmaguk kifejezésére.

A kísérleti csoportban a tudatos szókincsfejlesztés különféle témakörök keretén belül fog történni. A kiválasztott témakörök a következőek: otthon, lakás és család, öltözködés, gyümölcsök, zöldségek, munkaeszközök, közlekedési eszközök, állatok illetve növények. Ezeket a témaköröket két-két hétig fogjuk tárgyalni.

Az OTTHON, LAKÁS ÉS CSALÁD témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

A fejlesztés kiindulópontját az otthon és család témakör képezte, mivel ez a téma egészen közel áll a gyermekekhez. Hangulatkeltésként egy találós kérdéssel próbáltam bevezetni a gyermekeket a témába: Barlangban él a medve,/fészkében a cinege,/ lyukba bújik az egér,/ ebben pedig ember él. A találós kérdés megfejtése a ház. A találós kérdés tökéletesen szemléltette azt, hogy az élőlényeknek szükségük van egy olyan helyre, amit az otthonuknak, lakásuknak tekinthetnek. A következőkben ötletbörzét tartottunk és a gyermekek felsorolták, hogy milyen házakat ismernek. A válaszok között a következők szerepeltek: emeletes ház, tömbház, kutyaház, faház, téglaház, csigaház. A háztípusok megbeszélése után közösen rajzoltunk egy fehér lapra egy nagy házat. A rajzolás közben megbeszéltük a ház legfontosabb elemeit, a szobák elnevezéseit illetve az udvaron található helységek neveit is felsoroltuk. A ház rajza lényeges kelléke volt a következő oktató játéknak, melynek címe Hazafelé. A játék során a gyermekeket két csoportra osztottam. A gyerekek az osztály hátsó részén helyezkedtek el, a ház rajzát pedig felragasztottuk a táblára. A ház és a gyerekek közé egy textilcsíkot helyeztünk a földre. Ez jelképezte a hazafelé vezető kanyargós utat. Az úton kellett eljutniuk a gyerekeknek a házhoz. A csapatok csak akkor léphettek egyet előre, ha meg tudták magyarázni a kért szavakat: lámpa, váza, abrosz, pitvar, komód, sifon, hokedli, sámli, retesz, kandalló, mozsár, kanna, gyalu, kasita, bölcső, kredenc. A gyerekek nagyon élvezték a játékot. Az ismeretlen szavakat megmagyaráztam és képeket mutattam be róluk. A következő játék az Élőkép játék volt. A játék lényege a lakás különféle helyiségeinek, berendezési tárgyainak megnevezése illetve háztartási eszközök és gépek neveinek összegyűjtése volt. A játékot a következőképpen kezdtem: „Én vagyok az ajtó!” A kimondott mondatot mozdulattal kísértem. A játék során minden résztvevő elmondta és elmutogatta saját ötletét. A gyermekek közel 60 darab lakással kapcsolatos tárgyat, fogalmat soroltak. A következő játék a Mi volt a kezedben? címet viseli. Egy asztalra előkészítettem néhány érdekes konyhai eszközt: habverő, burgonyatörő, diótörő, derelyemetsző, dugóhúzó, nyújtófa, fokhagymatörő, kukta, fedő. A gyerekek meg kellett nevezzék a tárgyakat. A felsoroltak közül most ismerkedtek meg a kuktával, a diótörővel és derelyemetszővel. A játékok után mondókázás következett. Mindkét mondóka tartalmazott olyan szavakat, melyek memorizálására felhívtam a gyermekek figyelmét. Az elmondott mondókák: Szita, szita, sűrű szita kezdetű és az Egyszer volt egy kemence című mondókák voltak. A gyakorlat során lehetőség nyílt a kemence, korom, szita és a cipó szavak megmagyarázására. A következő napokban áttértünk a különféle háztartási munkák megbeszélésére, melyet szintén játékos formában oldottunk meg. A gyermekek eljátszották, elmutogatták a cselekvéseket.

A témakör utolsó tevékenységnapján a családdal foglalkoztunk. A gyermekek felhoztak az iskolába családi fényképeket. Mindenki bemutatta, hogy kit ábrázol a kép. Megbeszéltük a családtagok elnevezéseit illetve beszélgettünk a különféle rokonsági kapcsolatokról. A tevékenység végén készítettünk egy nagyméretű plakátot, melynek célja, hogy érzékeltesse a család fontosságát.

Az ÖLTÖZKÖDÉS témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

A témakörön belül a fejlesztést kártyajátékkal kezdtem. A játék abból állt, hogy a gyermekeknek azonosítaniuk kellett a kártyán levő ruhadarabokat. Az volt az észrevételem, hogy a gyermekek ismeretei nagyon hiányosak a ruhák neveit illetően. Ezért a játékot továbbfejlesztettem és a gyermekek mondatot alkottak az általuk húzott kártyán levő ruha nevével. A következő játék címe: Ez kinek a ruhája? A játék célja a ruhákkal kapcsolatos ismeretek elmélyítése, rendszerezése és ellenőrzése valamint az öltözködés sorrendjének rögzítése. A játék kellékei különféle ruhák: nadrág, pulóver, ing, ruha, szoknya, blúz, sapka, sál, kendő, szvetter, rövidnadrág, póló, hálóing, pizsama, kabát, dzseki, zakó, öltöny, zokni, pelerin, boleró, papucs, cipő, csizma, nyakkendő, mellény, harisnya, kucsma, rékli, kezeslábas. A játék során minden gyermek húzott egy ruhadarabot, megnevezte, megmondta miből készült és hogy ki viselheti. A játék folytatásaként egy újabb oktató játékot végeztünk. A játék a Ruhaválogató. A különféle ruhákat egy kupacba tettük. A gyerekek bekötött szemmel próbálták meg szétválogatni a ruhákat, aszerint hogy melyik családtaghoz tartoznak. Amikor már elég jól ment a ruhák neveinek azonosítása, eljátszottuk a Csalafinta ruhák című játékot. A gyerekek körbeálltak és jól megfigyelték egymást. Ezután kifordultak a körből és valamit megváltoztattak a ruházatukon. Ki- vagy esetleg begomboltak egy gombot, betűrték vagy kihúzták a nadrágjukból az inget vagy a pulóvert, egyik zoknijukat bokáig letűrték stb. Tapsra visszafordultak és megpróbálták visszaállítani egymás ruháját úgy, ahogy előzőleg volt. A következő napokban különféle verseket tanultunk a ruhákról valamint találós kérdések megfejtése segítette az új szavak megtanulását és beépítését az aktív szókincsbe. A gyermekek olyan verseket tanultak és hallottak, mint: Kányádi Sándor: Fülig-kucsma, Kovács Barbara: Forró nyár, Bartos Erika: Tél. (2. melléklet) A fejlesztés utolsó tevékenysége illusztráció készítése volt. A gyermekek le kellett rajzolják a kért ruhadarabokat. A feladat során rögzítettük az új ismereteket.

A GYÜMÖLCSÖK témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

A gyümölcsökről alapjában véve sokat tudnak a gyermekek, de vannak olyan gyümölcsnevek, melyek még nem épültek be a gyermekek aktív szókincsébe. A fejlesztés keretén belül a következő gyümölcsnevek kerültek megemlítésre: alma, körte, szőlő, szilva, barack, málna, ribizli, köszméte (egres), eper, meggy, cseresznye, görögdinnye, dió, sárgadinnye, áfonya, szeder, szamóca, kökény, citrom, banán, narancs, kivi, mandarin, klementin, grapefruit, ananász, kókuszdió, datolya, füge, avokádó, naspolya.

A fejlesztés első mozzanatában Bródy János A mi kertünk című gyermekdalának szövegét olvastam fel. (3. melléklet) A szöveg alapján ráhangolásként Kakukktojás játékot játszottunk, mely során a gyermekeknek meg kellett nevezniük a versben megjelenő gyümölcsneveket (dió, szilva, alma, málna) és fel kellett ismerniük az egyetlen zöldségnevet (retek), melyről a szövegben olvastunk. A feladatot a gyermekek sikeresen teljesítették. A következő feladat során a gyermekek gyümölcsökről szóló találós kérdéseket fejtettek meg, majd egy közös mondókázás következett: „Lipem-lopom a szőlőt,/Elaludt az öreg csősz.”; Beérett már a kökény,/Szedjük tele a kötényt./A héja már fekete,/Mókus is gyűjt télire. A fent említett feladatok nagyrészt a gyermekek előzetes tudását elevenítették fel, de a kökény gyümölcsnév említése mondókázás közben előrevetítette az új ismerettartalmat is. Ezt azért tartottam fontosnak, mert szerettem volna érzékeltetni a gyermekekkel, hogy még vannak olyan gyümölcsnevek, amelyekről még nem hallottak. Az előkészítő gyakorlatok után oktató játékokban vettek részt a gyermekek. Az első játék címe: Mit vásárolt édesanyám? A játék célja a gyümölcsök felismerése, a felhasználásukról szerzett ismeretek rögzítése, egyszerű mondatok szerkesztése a gyümölcs tárgyköréből vett főnevekkel. A játék oktatói feladata a gyümölcsök ismertető jegyeinek elmélyítése. A játékban kellékként gyümölcsöket ábrázoló kifestőlapokat alkalmaztunk. A játék menete a következő: a gyermekek egyenként járultak az asztalon kirakott „árukhoz” és az általuk kiválasztott gyümölcsöt vásárolták meg. Minden megvásárolt gyümölcsről röviden elbeszélgettünk. Olyan lényeges kérdéseket érintettünk, mint a Milyen ízű? Milyen színű? Láttad-e már élőben? Kóstoltad-e már? Hol terem? Mit készíthetünk belőle? A játék során azt tapasztaltam, hogy a gyermekek először az ismert gyümölcsöket vásárolták, majd mikor ezek elfogytak egy picit megtorpantak. A következőkben elkezdtük közösen megnevezni és megfigyelni az „ismeretlen” gyümölcsöket. Ezekről rövid leírást olvastam fel nekik. A játék során mindenki kiszínezhette az általa vásárolt gyümölcsöt és befejezésként újból megneveztük a gyümölcsképeket. A játék során rájöttem, hogy a gyermekek nagy része nem hallott a következő gyümölcsökről: áfonya, köszméte (egres), szeder, szamóca, datolya, mandarin, naspolya, füge, kökény, avokádó, klementin. A második oktató játék címe: Folytasd a sort! A játék célja a szókincs fejlesztése. A játék lényege, hogy a játékvezető elindít egy sort, ezt kell folytatni. Jelen esetben gyümölcsnevekkel játszottuk a játékot. Sikeres feladat volt, mivel a gyermekek több olyan gyümölcsnevet is soroltak, melyet az előző foglalkozások alkalmával ismertek meg. A harmadik oktató játék címe: Üvegpörgető. A játék menete a következő: a gyerekek nagy körben állnak, a kör közepén a játékvezető megpörget egy hosszúnyakú üveget. Aki felé az üveg nyaka áll, az egy újonnan tanult gyümölcsnevet kellett mondjon. Ha helyesen válaszolt, ő pörgette az üveget, ha nem tudott mondani, újból a játékvezető pörgetett. Ugyanazt a nevet nem volt szabad kétszer mondani. A játék kitűnően fejleszti a memóriát, a beszédkedvet és a szókincset.

A ZÖLDSÉGEK témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

A fejlesztés a Nagyi kosara című oktató játékkal kezdődött. A játék során a gyermekek lehetőséget kaptak arra, hogy felelevenítsék a témával kapcsolatos előzetes ismereteiket. A gyermekek zöldségneveket gyűjtöttek Nagyi képzeletbeli kosarába. A játék során a gyermekek felsorolták azokat a zöldségeket, melyekkel a mindennapjaik során már találkoztak. A következő játék során a gyermekek új zöldségnevekkel ismerkedtek meg. A játék címe Vásároljunk. A játék során kiválasztunk egy eladót és egy vevőt. Az asztalra zöldségképeket helyezünk. A képek a következő zöldségeket ábrázolták: sárgarépa, petrezselyem, zeller, karfiol, karalábé, paszternák, káposzta, saláta, retek, paradicsom, paprika, cékla, sütőtök, tök, cukkini, padlizsán, uborka, borsó, bab (paszuly), sóska, spenót, vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, spárga, krumpli, csicsóka, gomba, brokkoli, kelbimbó, csemege kukorica, zöldpaszuly, articsóka, rebarbara. A vevő úgy kellett kérje az árut, hogy ne mondja ki a nevét, csak egy tulajdonságát említhette meg és azt, hogy mit lehet belőle készíteni. Az eladó ki kellett találja, hogy mit szeretne vásárolni a vevő. A játék befejezéseként mindenki kiszínezhette a vásárolt zöldségképet. A fejlesztés során oldottunk még találós kérdéseket, felelevenítettük és tanultunk zöldségekről szóló mondókákat illetve zöldségekről szóló versekkel is megismerkedtek a gyermekek, melyek elősegítették az új ismeretek elmélyítését, a szókincs fejlesztését. A zöldségnevek rögzítésére Szólánc játékot alkalmaztam. A játék során a gyerekek körben ülnek. Az egyik gyerek mondott egy zöldségnevet, a következő ezt elismételte és ő is hozzátett egy zöldségnevet. Mindig mindenki ismétli az előtte hangzókat.

A MUNKAESZKÖZÖK témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

A munkaeszközök témakörön belül beszélgettünk foglalkozásokról és mesterségekről (pék, kéményseprő, mérnök, kőműves, szabó, cipész (suszter), asztalos, szakács, kertész, vízvezeték szerelő, autószerelő) illetve különféle szerszámokról (kalapács, harapófogó, satu, véső, csavarkulcs, csavarhúzó, láncfűrész, sarokcsiszoló, szúrófűrész, stb.). Az első napon találós kérdéseket oldottak meg a gyerekek illetve részt vettek két játékban. Az első játék címe: Mivel dolgoznak? A játék célja a munkaeszközökről, a munkaeszközök rendeltetéséről, a különböző szakmákról szerzett ismeretek ismétlése és rendszerezése illetve a cselekvést jelentő szavak helyes alkalmazása. A játék oktatói feladata a különböző mesterségek és munkaeszközök azonosítása. A játék kellékei: minden gyermek számára egy-egy munkaeszközt ábrázoló lapocska, a tanítónő számára pedig különböző mesterségeket szemléltető képek. A játék során a gyermekek félkörben ültek. Szemben velük a táblán elhelyezett képek. A gyermekek kezükben tartották a munkaeszközt ábrázoló lapocskát. A felszólított gyermek felállt, megnevezte a nála levő szerszámot, és azt, hogy mire használják, majd elhelyezte az illető mesterséget ábrázoló nagy kép mellé. Az elhelyezés után szituációs játékok keretén belül mindnyájan utánozták a munkaeszközzel végzett mozdulatokat. A második játék címe: Ki küldte a levelet? A játék célja a különböző munkaeszközök, foglalkozások tárgykörébe tartozó szókincs aktivizálása, oktatói feladata a különböző mesterségek felismerése a munkaeszközökről vagy termékekről. A játék úgy kezdődött, hogy a gyermekek közül postást választottunk. Táskájába tettük az előre elkészített és borítékba helyezett ábrás kartonokat. A gyermekek félkörben ültek székeiken. A postás kopogott az ajtón és bejelentette, hogy levelet hozott. A gyermekek megkérdezték, hogy kinek, a postás pedig kiválasztott egy gyermeket és átnyújtotta neki a borítékot. A címzett megnézte, mi van a borítékban és elmondta, hogy kitől jött a levél. Például: „A cipésztől, mert ő dolgozik kaptafával.” A játék során a következő mesterségek hangzottak el: szabó, cipész, asztalos, kőműves, pék, szakács, kertész. A következő napokban drámajátékok közül játszottunk még szoborjátékot, mely során a gyermekek bemutattak bizonyos mesterségeket. A fejlesztés során a gyermekek három mesével ismerkedtek meg. A Grimm testvérek alkotásai közül A suszter manói és Az okos kis szabó című mesét dolgoztuk fel, míg Móra Ferenctől A király kenyere című mesével ismerkedhettek meg a gyermekek. (4. melléklet) A mesék feldolgozása segített rögzíteni a különféle mesterségek neveit illetve a meseszövegben megjelentek olyan szavak is, melyekkel a gyermekek a fejlesztés keretén belül ismerkedtek meg: satu, kukta, kötőtű, kaptafa. A fejlesztés zárása egy közös beszélgetés volt, melynek során megbeszéltük kinek mivel foglalkoznak a szülei és hogy ők mivel szeretnének foglalkozni nagykorukban.

A KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

A közlekedési eszközök témakörön belül a fejlesztést egy anyanyelvi játékkal vezettem be. A játék címe: Mivel utazunk?, célja pedig a szállítási eszközökkel kapcsolatos ismeretek ellenőrzése és rendszerezése. A játék kellékei: különböző közlekedési eszközöket ábrázoló lapocskák (borítékban), a táblán pedig utat, vasutat, folyami vagy tengeri utat és légiutat ábrázoló nagyobb képek. A játék során a gyermekek félkörben ültek székeiken, szemben a táblával. A játék során zöld jelzésre „útnak indul” a boríték, kézről-kézre jár, piros jelzésre megáll. Az a gyermek, akinél a boríték megállt, felnyitotta, kivette a benne levő képet és megnevezte az illető közlekedési eszközt, majd mondatot alkottunk az illető szóval. A játék úgy folytatódott, hogy elhelyeztük a járművet a megfelelő helyre, attól függően, hogy szárazföldi, vízi vagy légi közlekedési eszközről volt-e szó. A következő drámajáték során a gyermekek egymással szemben foglaltak helyet a terem két oldalán. Minden gyerek választott magának egy közlekedési eszközt, aminek a hangját és a mozgását is jól tudja utánozni. A továbbiakban közlekedési eszközök nevét soroltam. Az a gyerek, aki az elhangzott közlekedési eszközt választotta, elindult a terem másik végébe utánozva az illető járművet. A következő drámajáték során egy újonnan tanult szó rögzítését próbáltam megoldani. A Vitorlás hajó című játék során egy olyan „mintha” szituációt teremtettünk, melynek során mindenki beleképzelhette magát egy kis vitorlás életébe. A gyermekek a következő utasításnak megfelelően viselkedtek: „A vízen vagy és lágyan ringatózol. A víz langyos, puha és kellemes. Jönnek a lágy és kékes hullámok, amik meglöknek téged és ringatnak. A vitorláid felfogják a szelet, majd továbbröpítenek, te viszont nagyon erős és szilárd vagy. Amikor a napocska kisüt, felmelegíti a fát, amiből téged építettek.” Mit gondolsz, mi vagy te? Milyen voltál, mint kishajó? A víz merre ringatott téged? A gyermekek nyíltan beszéltek élményeikről, érzéseikről. Más fejlesztő játékot is játszottunk, melynek során különféle szituációs tevékenységet végeztünk. Például a következő mondókával egybekötött játék is ilyen volt: Húzzuk a szekeret, (húzás utánzása)/ forgatjuk a kereket. (karkörzés)/ Vezetjük az autót, (csuklómozdulat)/ becsapjuk az ajtót. (laza tenyérmozgatás) A közlekedési eszközökről szóló téma megfelelő teret biztosított arra, hogy beszélgessünk a mentésre használt járművekről illetve arról, hogy mi a teendő, amikor valamilyen vészhelyzet alakul ki. A tevékenységek közül szintén nagy sikert arattak a mesefeldolgozások. Olyan mesékkel ismerkedtünk meg, mint: Hervay Gizella Autó-mese című műve, A méhek a vonaton című népmese illetve a Csodabicikli című mese. (5. melléklet) A fejlesztő periódus rögzítéseként a Föld, víz, levegő című játékot játszottuk. A gyermekek körben álltak és labdát dobtak egymásnak egy instrukció kíséretében, például: föld. A gyermeknek mondania kellett egy szárazföldi járművet. A víz illetve a levegő utasítás esetében annak megfelelő közlekedési eszközt kellett sorolni.

Az ÁLLATOK témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

Az állatok témakörben végzett fejlesztést egy ötletbörzével kezdtük, melynek során osztályszinten összegyűjtöttük a lehető legtöbb állatnevet, amelyet a gyermekek ismernek, majd közös megbeszélést tartottuk a vadállatokról és háziállatokról. Megemlítettük, hogy vannak olyan állatok, melyek a mi országunkban élnek és vannak olyanok, melyek távoli vidékek jellegzetes fajtái. A beszélgetés során kitértünk a vízi és szárazföldi állatokra, valamint megemlítettük a madarakat és a rovarokat is. Ez a gyakorlat lehetőséget kínált a gyermekek előzetes ismereteinek feltérképezésére illetve számos állatokkal kapcsolatos könyvet is megnézegettünk. A következő napokban különféle játékokat játszottunk, melyeknek közös célja az állatokról szerzett ismeretek rögzítése, felismerésük találós kérdések alapján, jellegzetes tulajdonságaik leírása valamint életkörülményeik tisztázása és a szálláshelyeikről szerzett ismeretek rendszerezése. Az első játék során mindegyik gyermek egy állatnevet választott magának. A játék azzal a mondattal indul, hogy:”Elvesztettem a sapkámat, megtalálta a kutya.” Az a gyermek, aki a kutya nevet választotta, ráfeleli:”Nem a kutya, hanem az elefánt.” Erre az ”elefánt”: „Nem az elefánt, hanem a róka” és így tovább, amíg mindegyik gyermek szerepelt. A játék amellett, hogy nagyon szórakoztató, segítette a szókincsfejlesztést, de kitűnően fejlesztette a memóriát és a megfigyelőképességet is. A második játék címe Találd ki! A gyermekek asztalaiknál ültek és mindegyikük kezében egy állatot ábrázoló lapocska volt. A táblán két képet helyeztem el: egy házat és egy erdőt. Mindezek után találós kérdéseket olvastam fel. Az a gyermek, akinél a kitalált állat képe volt, felállt, felmutatta, majd a tábla előtt elmondta az illető állat jellegzetes vonásait és elhelyezte az életkörülményeit, tartózkodási helyét jelképező képhez. A harmadik játék képolvasó volt. Régi képes újságokból állatképeket vágtunk ki, melyekről aztán szabadon beszélgettünk. Mindenki húzott egyet a képekből és mesélt róla: A kertünkben…/ Az erdőben…/ A tóban… . A játékot tovább folytattuk ugyanezekkel a képekkel. Elhelyeztük őket az asztalon. Jellemzőket soroltam az állatokról. Aki felismerte az állatot, gyorsan felvette a képét a többi közül. Az lett a nyertes, aki a legtöbb kártyát összegyűjtötte. A következő napokban olyan drámajátékokat játszottunk, melyek segítették a gyermekek empatikus képességének fejlesztését, az újonnan szerzett információk elmélyítését. Az egyik ilyen játék a Különös sziget címet viseli. Ez egy szerepjáték, szőnyeggel és kártyákkal. A csukott szemmel várakozó gyermekek kezébe egy-egy állatképet helyeztem, majd arra kértem őket, hogy változzanak át olyan állattá, amilyen a képen látható. Meg kellett jeleníteniük az állatok karakteres tulajdonságait: mozgását, életmódját stb. A következő játék során a gyerekek kedvük szerint választottak állatszerepet. Bemutatkoztak és eljátszották jellegzetes tulajdonságaikat. Úgy kellett viselkedniük, ahogy azok szoktak télen, nyáron, ősszel és tavasszal. Mikor elhangzott a varázsszó, pl. ősz, akkor úgy és azt tették, amit ősszel általában tenni szokott az illető állat. Az állatokról szóló mesék közül a feldolgoztuk Grimm testvérek Az erdei házikó, Zelk Zoltán: A három nyúl, Arany László A farkastanya című meséjét illetve Az ökörszem és a medve magyar népmesét. (6. melléklet) A fejlesztési programot a Vidám állatmesék című játékkal zártuk. A játék során mindenki választott magának egy állatnevet. Elkezdtem mesélni egy kitalált mesét az állatokról. Aki meghallotta az általa kiválasztott állatot, jelezte és ő folytatta a kitalált mesét saját szereplőjével, de belefűzte más állat nevét is. A hozzámondott állat gazdája ismét jelentkezett és most már ő mesélhetett tovább. Addig játszottuk, amíg minden állat szerepelt a történetben.

A NÖVÉNYEK témakörben végzett fejlesztés megvalósítása:

Az utolsó témakör, melynek keretén belül fejlesztő gyakorlatokat végeztünk a növények témakör volt. A kezdeti szókincsfelmérés során azt tapasztaltam, hogy a gyermekek aktív szókincse nagyon kevés virágnevet tartalmazott, ezért tartottam fontosnak, hogy ezen a területen is bővítsem a gyermekek ismeretét. A tevékenységek kezdetén eljátszottuk a Beültettem kiskertemet… című népszerű népi gyermekjátékot, mely azért is lényeges, mert négy virágnevet tartalmaz: rózsa, szegfű, liliom és rezeda. A fejlesztés során ellátogattunk egy kislány nagymamájának a virágoskertjébe, ahol lehetőségünk nyílt arra, hogy élőben megnézzünk számos virágfajtát. A virágok világában való barangolást tovább folytattuk az osztályban is, ahol képes könyveket nézegettünk és kötetlen beszélgetést kezdeményeztünk a témával kapcsolatban. A játékok sorát a Virág puzzle elnevezésű játékkal kezdtük, mely során a gyermekek kiszíneztek, majd puzzle darabokba szétvágtak virágos képeket. A továbbiakban felcserélték őket egymás között és megpróbálták összerakni. A játékot mondatalkotással, szótagolással és hangszámlálással is egybekötöttük. A következő játék során eljátszottuk a klasszikus Szólánc elnevezésű játékot, mely arról szólt, hogy egy gyerek mondott egy virágnevet, amihez a következő gyerek mindig hozzátett egy másik virágnevet. A következő játékot akkor játszottuk, amikor a gyermekek már megismerkedtek újabb virágnevekkel is. A játék címe Én vagyok a kertész. Minden gyerek választott magának egy virágnevet, majd leültek a székekre körben. A kör közepén megállt a kertész és így szólt:”Én vagyok a kertész, nekem kell a tulipán!” Helyet cserélt gyorsan a tulipán nevű gyermekkel, és most már ő mondta tovább:”Én vagyok a tulipán, nekem kell a szegfű!” Ezután helyet cserélt a szegfűvel. Addig játszottuk, amíg minden gyermekre sor került. A legutolsó virág a kertészt szólította, aki gyorsan felugrott a helyéről és azt mondta: ”Én vagyok a kertész, nekem kell az egész!” Erre az összes gyerek felugrott és igyekezett elfoglalni egy másik széket. A játékok sorát a Virágok beszélgetése című játékkal zártuk. A játék során az osztályteremben megelevenedett a kert, a virágok beszéltek és mozogtak. A gyerekek bemutatkoztak, elültették magukat a kertben, megválasztották, hogy ki mellé, a kert melyik részében szeretne elhelyezkedni. Virágpárokat választottak, mégpedig úgy, hogy közben elmesélik azt is, hogy miért épp arra a virágpárra esett a választásuk. A növények fejlesztési programból sem hiányoztak a mesefeldolgozások. A gyermekek a következő mesékkel ismerkedtek meg: A virágok anyja mesével, Benedek Elek: A rózsa című meséjével illetve A tulipánná változott királyfi című népmesével. (7. melléklet)

3. A fejlesztés utáni eredmények felmérése, értékelése

A fejlesztés utáni eredmények felmérése utóteszt segítségével történt. Az utóteszt felépítése követte az előteszt mintáját, azonban a benne szereplő szavakat azok közül válogattam, melyekkel a gyermekek a fejlesztési program keretén belül ismerkedtek meg. A teszt első részében a gyermekek le kellett rajzolják a kijelölt szavakat. Ezek a szavak a fejlesztésben érintett témakörökhöz tartoztak: kucsma, véső, vitorlás, csicsóka, komód. Az utóteszt második részében a megadott szavak jelentését kellett kiválasztaniuk különféle ábrák közül. Olyan szavak képeit kellett felismerni, mint a: satu, sámli, egres, dália és petymeg. A feladatok a következőek voltak:

I. Rajzold le a következő szavakat: 1. kucsma, 2. véső, 3. vitorlás, 4. csicsóka, 5. komód

II. Válaszd ki a képek közül a szó által megjelölt tárgyat!

A feladatlapok kiértékelése során összegeztem a gyermekek jó válaszait és teljesítményüket jelen esetben is százalékban fejeztem ki. Az utóteszt kiértékelése során a következő eredményeket kaptam a két csoporton belül:

A kísérleti csoport eredményei:

8. TÁBLÁZAT: A feladatlapos tesztelés eredményei a kísérleti csoportban

A gyermekek egyéni teljesítményeinek összegzése során kiszámítható, hogy a kísérleti csoport utótesztben nyújtott teljesítménye 74%.

A kontrollcsoport eredményei:

9. TÁBLÁZAT: Az utóteszt eredményei a kontrollcsoportban

A fejlesztés utáni eredmények lehetőséget adnak arra, hogy reális képet kapjunk a gyermekek szókincsének fejlődéséről. Az eredmények vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a kísérleti csoport teljesítményében jelentős javulás következett be mind önmagához képest, mind pedig a kontrollcsoporthoz képest. A kísérleti csoport fejlesztés előtti teljesítménye átlagosan 46,5% volt, fejlesztés után pedig 74%. A kezdeti és az elért eredmények közti különbség 27,5%. Ennek értelmében kijelenthető, hogy jelen fejlesztési program igen sikeres volt, mivel növekedett a gyermekek teljesítményszintje. A kísérleti csoport teszteredményeit a következő diagramban összesítettem:

1. Diagram: A kísérleti csoport előtesztben és utótesztben nyújtott teljesítménye

Az eredmények értékelése során beszélnünk kell a kísérleti és a kontrollcsoport teljesítménye közti különbségről is. Már az előtesztben mutatkozott egy 10%-nyi különbség a két csoport teljesítménye között, mégis egyértelműen bebizonyítható, hogy a fejlesztés utáni eredmények a kísérleti csoportban szemlátomást jobbak. A következő diagram szemlélteti a fejlesztés utáni teljesítményszint alakulását a kísérleti és a kontrollcsoportban:

2. Diagram: Az utóteszt átlageredménye a kísérleti és kontrollcsoportban

Mint ahogy az eredmények is mutatják a kísérleti csoportban a teljesítmény sokkal jobb lett, mint a kontrollcsoportban. A két csoport átlagteljesítménye közti különbség mintegy 49,5%. Ebből az eredményből arra a következtetésre jutottam, hogy a fejlesztés nagyon jó hatással volt a gyermekek szókincsének fejlődésére.

III. ÖSSZEGZÉS

A fejlesztő program keretén belül a gyermekek változatos feladattípusokkal találkoztak, amelyek a szókincs fejlesztését célozták. A program során figyelembe vettem a gyermekek életkori sajátosságait, megpróbáltam az egyszerű feladatoktól a bonyolultak felé haladni. A négy hónapos fejlesztésről az a tapasztalatom, hogy a gyermekek szívesen vettek részt ezekben a gyakorlatokban, nagyon érdeklődőek és készségesek voltak, minden nap várták a különféle feladatokat és játékokat. Tevékenységük során maximálisan próbáltak teljesíteni, aktívan kapcsolódtak be a gyakorlatokba, kreatív válaszokat adtak. Olyan tanulók, akik eddig a háttérbe húzódtak, most bátran vállalták véleményüket és kivették részüket mind a közös, mind az egyéni munkából. A változatos módszereknek köszönhetően mindenki talált a maga számára megfelelőt, így senki sem maradt sikerélmény nélkül. Bízom benne, hogy a gyermekek ismeretkészlete is bővült olyan információkkal, amelyek a későbbiekben hasznukra válnak.

A következőkben néhány gondolat erejéig összesítem, hogy mire is jutottunk a négy hónap alatt. A fejlesztési program során állandó jelleggel alkalmaztuk a szómagyarázat illetve a beszélgetés módszerét, melyek a szókincsfejlesztés alapvető eljárásai közé sorolhatóak. A gyerekek mindig aktívan részt vettek a beszélgetésekben, szívesen megosztották a témával kapcsolatos észrevételeiket, véleményeiket. Az első két hónapban a gyermekek oktató játékokban vettek részt illetve különféle mondókákkal és gyermekversekkel ismerkedtek meg. A harmadik és negyedik hónapban komplexebb tevékenységek segítették a szókincs fejlesztését. A gyermekek drámajátékokban vettek részt és számos mesével ismerkedtek meg.

Bár a négyhónapos fejlesztési program a gyermekek szókincsének fejlesztésére irányult, rengeteg más képesség fejlesztésére és tökéletesítésére is szolgált. Ezek közül a leglényegesebbek: a) A figyelem, mely képesség nélkül a gyakorlatok megértése és elvégzése lehetetlen lett volna. Mivel a képesség magas fokon igénybe volt véve, ezért elkerülhetetlen volt a változása, amely mindenképpen pozitív irányba történt. A program során alkalmazott feladatok fejlesztették a figyelem tartósságát és a koncentráció képességét, mivel a nehezebb, komplexebb feladatok csakis a huzamosabb ideig megtartott figyelemnek köszönhetően lettek teljesítve. b) Az emlékezet, mely képesség segítségével raktározódnak el az új szavak illetve a különféle ismeretek. Ugyancsak ennek segítségével jeleníthetők meg a későbbiekben a tanult ismeretek. Minden olyan gyakorlat, amely a háttértudás aktiválását feltételezi serkentően hat az emlékezeti képességre, mivel a memóriából előhívott információk átértékelődnek, bővülnek, majd ismét az emlékezetbe vésődnek.

A fenti képességek fejlődése mellett a fejlesztési program pozitív hatással volt a gyermekek beszédkészségének fejlődésére is. A mesék, versek, mondókák olvasása illetve a szövegekről folytatott beszélgetések során új szavakkal bővült a gyermekek szókincse, megismertek új szószerkezeteket, szójelentéseket, amelyeket később bele tudnak építeni beszédükbe.

Minden mese, vers, amely kapcsolatba került a gyermekekkel magával ragadó, a belső képzeleti képeket indukáló, feszültségeket levezető olvasási élménynek tekinthetőek, melynek során a magatartásminták, az életstratégiák, az életcélok, az értékrend, az attitűdök, a konfliktusmegoldó eljárások öntudatlan másolása következett be. Ily módon valóra vált a viselkedési repertoár bővítése is. A fejlesztési program keretén belül folytatott tematikus beszélgetések és közös játékok nagyban hozzájárultak a társas kapcsolatok fejlődéséhez.

Az eredmények értékelése során levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kísérleti csoport mindenik tagja számára sikeres volt a fejlesztési program, hiszen teljesítményükben kisebb-nagyobb javulás következett be. Ezeket a változásokat az alábbi diagramok szemléltetik:

10. TÁBLÁZAT: Az egyéni fejlődést szemléltető diagramok táblázata

A kutatás során arra kerestem a választ, hogy a változatos módszerekkel és eljárásokkal végzett tudatos szókincsfejlesztés során erőteljesebb változás fog-e bekövetkezni a kísérleti csoport szókincsében, mint a kontrollcsoport szókincsében. A kutatás során kapott eredményeim alátámasztják ezt az elképzelésemet, mivel a kísérleti csoport tagjai jobban szerepeltek az utóteszt megoldásában, bebizonyították azt, hogy szókincsük pozitív irányba fejlődött és sikerült elsajátítaniuk számos új szót. A kísérleti csoport tagjai közül sokan aktív szókincsükbe raktározták az új szavakat, egyre gyakrabban használják őket a mindennapi beszélgetések során, míg a csoport egy másik része, ha nem is használja ezeket a szavakat rendszeresen, de passzív szókincséből bármikor előhívhatja, ha a beszédhelyzet úgy kívánja.

Egy másik lényeges kérdés, melyre a kutatás során fókuszáltam a többnyelvűség problémája volt. Pontosabban azt szerettem volna tudni, hogy milyen mértékben befolyásolja a többnyelvűség problémája a szókincs fejlődését. A kísérleti csoporton belül volt egy roma tanuló, akinek az édesanyja román anyanyelvű és nehézkesen beszél magyarul, édesapja magyar nyelven beszél, viszont nagyszülei roma nyelven kommunikálnak vele. Már a legelső beszélgetésünk során feltűnt, hogy a gyermek nehézkesen fejezi ki magát, nagyon sokat gondolkodik, keresi a szavakat illetve többször előfordult, hogy nem értett meg bizonyos utasításokat, melyeket adtam neki. A gyermek előtesztben nyújtott teljesítménye 50% volt, míg az utótesztben 70%-ra teljesített. Az a tapasztalatom, hogy többletmunkával korrigálható a szókincsben előforduló hiányosság, viszont lényegesen nehezebb eredményeket elérni, mivel párhuzamosan ő több nyelven kell kommunikáljon. Jelen tanuló esetében előnyt jelent, hogy a gyermeknek nagyon jó a memóriája és megfelelő motivációval rendelkezik a nyelv elsajátítása kapcsán.

A kutatás során azt is sikerült megvizsgálnom, hogy előnyöket vagy hátrányokat jelent-e az ingergazdag illetve ingerszegény környezet, melyben a gyermekek élnek. A gyermekekkel folytatott közös munka során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az ingergazdag környezet segíti a szótanulási folyamatot. A megfelelő mintát adó beszélő környezetben a gyermek töretlenül tud fejlődni. Abban a környezetben, ahol a szülők odafigyelnek arra, hogy választékosan és kifejezően beszéljenek, ott a gyermek is hasonlóan fogja kifejezni magát. Minden olyan gyermek, mely ingergazdag környezetben nevelkedik az utóteszt során 80-100%-ot teljesített. Ennek az ellenkezője is bebizonyosodott. Az ingerszegény környezet visszahúzza a gyermek szókincsének fejlődését. Szinte kivétel nélkül ezek a gyermekek lassabb fejlődést mutattak és kevesebb a %-ban kifejezett fejlődés mértéke. Ők az utótesztben maximum a 60%-ot érték el. De volt köztük olyan is, akinek a teljesítménye stagnált és semmit sem fejlődött.

A szakdolgozatomban megjelenő kutatás bebizonyítja, hogy a gyermekek szókincse változatos gyakorlatok segítségével nagyon jól fejleszthető az elemi osztályokban. A pedagógus leleményességén múlik, hogy milyen feladatokon keresztül, egyéni vagy csoportmunka során bővíti tanítványai szókincsét. Elfogadott tény, hogy minél eredményesebb és sokrétűbb a tanulók nyelvi képzése, annál jobban elősegíti a cselekvő, az intellektuális, érzelmi megalapozottságú személyiség kialakítását. Ha a tanuló szókincse nem megfelelően gazdag, akkor a mindennapi életben nyelvileg elboldogulhat, ám ha igényes szóhasználattal készült irodalmi alkotást kíván befogadni, akkor akadályokba ütközhet és megakadhat a befogadás folyamata. A beszűkült szókincs legnagyobb veszélye tehát, hogy nemzeti kultúránk egyik legfontosabb hordozója, a magyar irodalom nagy része elérhetetlenné válik a tanuló számára.

Mindezek értelmében kijelenthető, hogy a tudatos szókincsfejlesztés lényeges feladata minden pedagógusnak, hiszen rajtunk áll, hogy a gyermek milyen gazdag nyelvi eszköztárral indul útnak.

„ Az anyanyelvi nevelés kiemelt feladatának a szókincsgyarapítást [tartom] az általános iskolában.”

-Bácsi János-

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA – KÁLMÁNNÉ BORS IRÉN – KERNYA RÓZA – H. TÓTH ISTVÁN, Az anyanyelvi nevelés módszerei – Általános iskola 1 – 4. osztály, Trezor Kiadó, Budapest, 2006.

2. ANTAL SÁNDOR, A beszédtevékenység fejlesztése. Tanulmányi útmutató. 5. félév, 2008, Egyetemi jegyzet. http://extensii.ubbcluj.ro/odorheiusec

3. BARABÁSI TÜNDE, Drámapedagógia, Tanulmányi útmutató, II. félév, 2009, http://extensii.ubbcluj.ro/odorheiusec

4. BARCS ÉVA, A bábjáték hatása az óvodáskorú gyermek személyiségének alakulásában, KÖZOKTATÁS, 2002.szeptember, XIII. évfolyam 9.szám

5. BOMBOLYA MÓNIKA, A tanköteles hallássérült gyermekek aktív szókincsének vizsgálata, Gyógypedagógiai Szemle, 2008, XXXVI. évfolyam. 1. szám

6. BOZSIK ROZÁLIA – ÁBRAHÁM ANNA, Itt a játék, Novum Kiadó, 2010.

7. M. COLE – S. R. COLE, Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest 2006.

8. CORNELIU CRĂCIUN, Metodica predării limbii române la clasele I-IV cu limbile de predare ale minorităților naționale, Editura Emia, Deva, 2010.

9. DEMETER LÁZÁR KATALIN, Játszótárs, Geobook Hungary kiadó, Szentendre, 2008.

10. DUMITRU LOGEL – ELENA POPESCU – ELENA STROESCU LOGEL, Sinteze de metodică a predării limbii și literaturii române în învățământul primar, Editura Carminis, Pitești

11. EŐRY KATALIN – MIKUS JUDIT – TÓTH MÁRIA, Fogd a kezét! Add tovább!, Budapest, 2012. , Kiadja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

12. ERDEI HAJNALKA TÜNDE, Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése nyelvi játékokkal az óvodánkban, 2011, http://szolnokiovodak.hu

13. FARAGÓ JÓZSEF – FÁBIÁN IMRE, Bihari gyermekmondókák, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982

14. GYÖRFI IBOLYA – KIRÁLY LÁSZLÓ, A magyar nyelv tanításának módszertana az I – IV. osztályban, Tankönyvkiadó, Bukarest, 1999.

15. HARGITAI KATALIN, Nyelvi képességeket fejlesztő gyakorlatok 1 – 4. osztályban, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010.

16. HATHÁZI JOLÁN, Játékos ötlettár, Hoppá! Kiadó, 2007.

17. IMRE ZSUZSÁNNA – PÉTER KINGA, 1700 találós kérdés – Ágazik, bogazik, mégsem levelezik. Mi az?, Társ Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006

18. JUNGBERT MAGDA – KEREKES ELLA – SZILÁGYI ANNA, Mit játsszunk az óvodában?, EDP Kiadó, Bukarest 1976

19. KOLOZSVÁRY JUDIT, Ilyenek vagyunk – pszichológiai szöveggyűjtemény, OKKER Kiadó

20. KOVÁCS SZILVIA, Szókincs és kommunikatív kompetencia, http://epa.oszk.hu/ , In: Acta Beregsasiensis. 2010/1

21. KUNCZ ESZTER, A Meixner – féle szókincs-, szótanulás – vizsgálat bemutatása, alkalmazásának lehetőségei, Szakszolgálati füzetek, Budapest 2007.

22. LABÁTH FERENCNÉ, Az anyanyelvi nevelés alapjai, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Budapest, 2009.

23. LUKÁCS JÓZSEFNÉ – FERENCZ ÉVA, Megjött a tél, hujja-hó, nagy pelyhekben hull a hó – Óvodai játékos fejlesztések kézikönyve és fejlesztő játékok gyűjteménye, Flaccus kiadó, Budapest, 2010

24. LUKÁCS JÓZSEFNÉ – FERENCZ ÉVA, Itt a tavasz, fut a tél, kis méhecske döngicsél – Óvodai játékos fejlesztések kézikönyve és fejlesztő játékok gyűjteménye, Flaccus kiadó, Budapest, 2010

25. MÉREI FERENC – V.BINÉT ÁGNES, Gyermeklélektan, Medicina Könyvkiadó RT., Budapest, 2006

26. MENTOVICS ÉVA, Gólya, gólya, gilice, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008.

MOLNÁR-KOVÁCS EMESE – FERENCZ EDIT, Medvecukor – Mesék, versek 5-7 éveseknek, NovumKiadó, 2013.

27. OLÁH ANDREA, Szókincsgyarapítás óvodás korban, www.lurkovilag.hu

28. RAUSCHER ERZSÉBET – KECSKÉS EDIT, Anyanyelvünk az óvodában, Prolog Kiadó, Nagyvárad 2003.

29. SZABÓ – THALMEINER NOÉMI, Gyakorlatközelben. Az iskola-előkészítés fortélyai, Ábel Kiadó, Kolozsvár 2010.

30. SZIGETFALVI MARIANN, Szókincs, http://egylepesegyutt.blogspot.ro

31. TANCZ TÜNDE, Népmesék az óvodai anyanyelvi – kommunikációs nevelésben, www.anyanyelv-pedagógia.hu

32. TANCZ TÜNDE, Nyelvi és kommunikációs készségek játékos fejlesztése az alapozó szakaszban, http://www.anyanyelv-pedagogia.hu

33. TIMKÓNÉ SEBESTYÉN IZABELLA, Kerekecske-gombocska – Népszerű mondókák, versek, találós kérdések, TIM-duo BT. Kiadó, Nyíregyháza, 2006

34. TIMKÓNÉ SEBESTYÉN IZABELLA, Hadd nézzek kis tenyeredbe! – Népszerű mondókák, versek, találós kérdések, TIM-duo BT. Kiadó, Nyíregyháza, 1998.

35. TORÓ JOLÁN – TÁNCZOS IBOLYA, A beszédfejlesztés tanítói kézikönyve, Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 2005.

36. TÖRÖK KAJTÁR ENIKŐ, Nekünk bejött, Hoppá Kiadó, Szatmárnémeti 2008.

37. VAJDA ZSUZSANNA, A gyermek pszichológiai fejlődése, Helikon kiadó, 1999.

1. MELLÉKLET

Meixner-féle szókincsvizsgáló képek

Bartos Erika: Tél

Hófehér a város,
lehullott a hó,
jégcsap csüng az ágon,
befagyott a tó.

Sapka nőtt a házon,
sapkát hord a kút,
hósapkás az autó,
jégtükör az út.

Jégvirág a fákon,
csillogó a táj,
nagykabátba bújok,
nyakamban a sál.

Szaladok a dombra,
csiklandoz a szél,
fürgén fut a szánkó,
gyönyörű a tél!

3. MELLÉKLET A mi kertünk…

Bródy János

A mi kertünkben olyan dió van,
minden dióban rádió van.
Ha a diófát bekapcsolom,
az egész kertben szól a dalom,
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan a szilva,
minden szem meg van puszilva.
Éjjel, amikor kúsznak az árnyak,
egymásra hajolnak az ágak.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan az alma,
mit minden gyerek szívesen falna.
Ha minden este almát eszem,
a fogam nem fog fájni sosem.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan a málna,
bármelyik kert díszére válna.
Nagyobb, mint a görögdinnye,
s magas fán nő, akár a körte.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan retek va,n
amiben tömény szeretet van.
Ha én ebből sokat eszek,
akkor mindenkit szeretek.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

4. MELLÉKLET

Móra Ferenc: A király kenyere

Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, Nevenincsen innen volt, az egyszeri királynak csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába.

– Hej, mákos teringette, mézes borongatta! – ütött az asztalra az egyszeri király -, micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Béle foszlós legyen, haja, mint a selyem!

Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamarást, rubintos főkamarás az aranyos főajtónállót, aranyos főajtónálló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.

– Van már kisszék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.

– Hej, kécskei kecske, csókai csóka – fohászkodta el magát az egyszeri király. – Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ad hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt!

Főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, főkamarás a főajtónállót, főajtónálló a főkincstárost, főkincstáros elment, mint a sólyommadár, visszajött, mint az ólommadár.

– A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele.

– Hej, túrótlan rétes, álmatlan béles! – keseredett el az egyszeri király. – Száz palotámban ezer terem, s nincs egy betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba! Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle se író, se savó! Kis balta nagy foka: mi ennek az oka?

Egyszeri királynak könnye záporozott, vászonkötős kukta hamar rostát hozott, könnyeit a király abba ejtegette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.

– Bánja a kánya! – legyintett a király. – Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok.

Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán a király elé tették.

– Uram király, az adó úgy elolvadt, mint a hó!

– Hiszi a piszi! – legyintett a király. S mint a sebes eső, könnye záporozott, vászonkötős kukta lyukas vödröt hozott, könnyeit a király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette.

Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek addig súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak.

– Verejtékből pergett az adó rakásra: hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára.

– Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! – legyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar a kis kukta lyukas hordót hozott, könnyeit a király abba ejtegette, már egész országát árvíz fenyegette.

Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha befértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet.

– Van itt ész, hamar kész, uram király, ide nézz! Látod-e ezt a marék lisztet?

– Palacsinta, bukta: látom ám, kukta!

– No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó!

A kis kukta akkor szétnyitotta a markát, s belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba.

– Tedd, ami tiszted: add tovább a lisztet!

Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, főszakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi se maradt.

– Hallod-e, kukta, ebből se lesz bukta! – csóválta meg a fejét a király, mikor a főudvarmester belerázogatta a tenyerét az övébe. – Mindnyájuknak lisztes lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsi.

A kis kukta azt a kis lisztet is letörülgette a vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:

– Uram, királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy szemig elkopik.

Hej, talpra is ugrott az egyszeri király, s úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának.

– Fiamnak mondom: te viseld gondom!

No, a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon apjának. Őfelsége többet sose panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meghagyta nektek.

Grimm testvérek: A suszter manói

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs az a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.

Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.

– Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. Pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.

”A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta –, ráérek a dolgomtól.”

De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter , a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.

Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.

Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:

– Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?

Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.

Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.

A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! – eltűntek.

Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:

– Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.

Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.

Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.

– Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk? Többet bizony nem is suszterkodunk! – énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.

Nem is jöttek vissza soha többet.

A suszternek pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.

5. MELLÉKLET Hervay Gizella: Autó mese

Volt egyszer egy autóváros, ez olyan volt, hogy minden autóból volt benne, autóból volt a ház, autóból volt a villamos meg a trolibusz, autóból voltak az üzletek, és autók úsztak a tavon csónak helyett.
Ebben az autóvárosban lakott autósapuka, autósanyuka és Kobak. Autósapukának kék autója volt, autósanyukának zöld és Kobaknak piros.
Az autó, amiben laktak, kilencemeletes volt, és autóból volt a lift, s a leveleket autón hozta a postás. Autón hozták reggel a tejet, autóval mentek kenyeret vásárolni, és sétálni is autón mentek.
Otthon is minden autóból volt, az ágy és az asztal, autóból voltak a székek, autóból volt a szekrény és a könyvespolc.
Kobak reggel, mikor felébredt, kiugrott az autóból, felöltözködött, odaült az autóra az autó mellé, és megette a reggelit. Aztán beleült az autóba, és elment az óvodába.
Az óvoda egy nagy autóban volt, bent a fal körül kisautókon ültek a gyerekek. Az óvónéni egy nagyautón ült, úgy mondott mesét.
Mese után a gyerekek autóba ültek, és elmentek sétálni. Elöl ment az óvónéni, utána a gyerekek.
Mentek a kisautók, mentek, mendegéltek, egyszer csak egy nagy parkba értek. Abban a parkban autók voltak a padok, és csónak helyett autók úsztak a tavon. A mi gyerekeink fogták magukat, és kiszálltak az autóból, és beszálltak az autóba, és evezni kezdtek. Addig eveztek, míg megéheztek, akkor kiszálltak az autóból, és beszálltak az autóba, és hazamentek.
Otthon bementek az autóba, felültek az autóra az autó mellé, megették az ebédet az autóról, lefeküdtek az autóba, és elaludtak.
Azt álmodták, hogy olyan városban laknak, ahol nincs minden autóból, a házak házak, a csónakok csónakok, és csak az autók autók.

A méhek a vonaton

Egyszer volt, hol nem volt egy közös gazdaság. Abban a gazdaságban volt többek között egy olyan ember is, akinek voltak idegen falubeli rokonai, s azok eljöttek látogatóba hozzá. Azok, hogy ne jöjjenek üres kézzel, hát hoztak neki két nyolcliteres uborkásüvegben mézet. Nagyon jól fogyott akkor az a méz, csak térültek-fordultak, vették elő a jó puha kenyeret, s vágták, mártották és ették.
Közben, amint ott eddegéltek, arról beszélgettek, hogy micsoda érdekes dolog a méhészet, hogy milyen kevés gond van a méhekkel, s a gazdaságnak micsoda nagy hasznot hajtanak.
Alig várta a mi emberünk, hogy legyen a közös gazdaságban gyűlés, és ő indítványozza, hogy a gazdaság vegyen méheket, és gazdálkodjanak azzal is.
Hát meg is lett a gyűlés, s az ember elő is hozta az indítványát, s olyan jól találta elmondani, hogy a vezetők meg is fogadták a szavát. Megkérdezték nyomban, még ott a gyűlésen, hogy van-e olyan ember a tagok közül, aki a méhekkel tudjon bíbelődni.
Akkor felállott egy ember s azt mondta, hogy ő gyerekkorától fogva a méhekkel gazdálkodott, ért is jól hozzájuk. Ha szükséges, be is tudja szerezni őket. Tudja, hogy honnan kell venni a méheket, csak adjanak neki pénzt, ő elmegy, meg is veszi, haza is hozza, s gondjukat is viseli, ameddig él.
Nagy volt az öröm a közös gazdaságban. Kiszámolták, hogy mennyi pénz kell, s az embernek oda is adták, s az ember elment, hogy megvásárolja a méheket.
Messze kellett menjen, vonattal ment, s szerencsésen meg is vásárolt annyi kaptár méhet, amennyit be tudott pakolni egy vasúti kocsiba. Kifizette, kihordatta a kaptárokat az állomásra, berakatta őket a vonatba, s akkor behúzatta az egész kocsit tiszta pirosba, s magának is csináltatott egy egész rend ruhát, még a sapkáját is tiszta pirosból.
Akkor megismertette magát a méhekkel, s kezdett velük beszélgetni, ki-kinyitotta az ajtót, a méhek jöttek-mentek, jól érezték magukat.
Mikor eljöttek úgy feleútig, hát egyszer csak a vonatot egy negyedik vágányra félrevitték, s a mozdony elment, otthagyta a vonatot. Ezt látta a méhész. Bement az állomásfőnökségre, s megkérdezte a főnöktől:
– Miért ment el a mozdony?
– Mert – azt mondja a főnök – olyan parancsot kapott.
– Hát meddig lesz itt a vonat ezen az állomáson?
– Hát én azt honnan tudjam?
– Velem ne tessék olyan félvállról beszélni, mert én egy vagon méhet viszek, s ha tudom, hogy itt lesz ma egész nap a vonat, akkor kieresztem a méheimet, hogy levegőzzenek s egyenek.
– Itt lesz az még három nap múlva is!
Erre a beszédre kiment a méhész, s ügyesen kinyitotta a kaptárajtókat.
– Na, gyerekek, kifele, kifele, levegőzni! Keressetek élelmet magatoknak! S este naphaladat előtt egy darab idővel jöjjetek ide vissza!
A méhek zim-zum, zim-zum, zim-zum, szépen kifolytak a kaptárakból mind, s elmentek ki a mezőkre. Alig mentek el a méhek, egyszer csak kapja a főnök a parancsot, hogy küldje a vonatot. Látja a méhész a vonat tetejéről, hogy jön a mozdony, összeakasztják a kocsikkal, s várják, hogy a főnök adjon jelt az indulásra. Odaszalad a méhész, s felpanaszolja:
– Hát ez meg mi?! Hiszen nem ezt mondta az előbb!
– Parancsot kaptam, hogy indítsam a vonatot.
– De hisz azt nem lehet, az én méheim még kint vannak a mezőn!
– Mi közöm van nekem a maga méheihez – feleli amaz -, én állomásfőnök vagyok, nem méhész!
– De hát nem lehet itt hagyni a méheket, az egy egész vagyon – mondja a méhész!
– Nekem ahhoz semmi közöm!
– Hát, ha már el kell küldje a vonatot, legalább a méhek kocsiját hagyja itt ezen az állomáson, s holnap egy másik vonathoz odacsatolják.
– Nem lehet, kérem – mondja a főnök. Azzal jelt adott az indulásra, s elment a vonat, vitte a méhek kocsiját is. Ment vele a méhész is piros ruhában.

Csodabicikli

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodabicikli. Ennek a biciklinek, ha azt mondták, hogy „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok”, azonnal ott termett. Csodálatos bicikli volt. Csak az volt a baj, hogy a gazdája a háromfejű sárkány volt, aki pedig nagyon mogorva, nagyon irigy sárkány hírében állt.

Ekkoriban az emberek nem tudtak még e-mailt küldeni vagy telefonálni, hanem mindent, ami velük történt levélben írtak meg a barátaiknak, rokonaiknak, szüleiknek, gyermekeiknek. A felnőttek levélben meséltek az életükről. A gyerekek levélben kértek ajándékot a Mikulástól. A fiatalok levélben vallottak szerelmet egymásnak. Ezért aztán nagyon sok dolga volt a szegény postásnak. Egész nap csak lótott-futott, mégsem végzett időben. Mindig nagyon kimerült és fáradt volt mire este nyugovóra tért.

Egyszer hírét vette a postás, hogy a háromfejű sárkánynak van egy olyan csodálatos biciklije, aminek csak azt kell mondani, hogy „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok” és az azonnal odarepít.

         – Ó, bárcsak lenne egy ilyen csodabiciklim! – sóhajtozott a postás – Nem kellene egész nap dolgoznom. Gyorsan végeznék a munkámmal és minden levél időben célba  érne! Még pihenni is maradna időm délutánonként!

Addig-addig vágyakozott, addig-addig sóvárgott és sóhajtozott, míg végül elhatározta, hogy elmegy a háromfejű sárkányhoz és kölcsönkéri tőle a csodabiciklit. Örökbe nem is merte volna kérni, hisz olyan irigy és mogorva a háromfejű sárkány, hogy úgy nem adná. De hátha kölcsön odaadja!

A háromfejű sárkány a nagy hegy tetején egy barlangban lakott. A postás nagyon elfáradt, ahogy ment, ment felfelé a saját rozoga biciklijén. Félúton le is kellett szállnia és tolta a biciklit, olyan meredek volt a kaptató. Szédült a kimerültségtől mire felért a háromfejű sárkány barlangjához. A sárkány épp kinézett az ablakon.

– Nini, a postás! – kiáltott.

Nagyon megörült.

–   Biztosan levelet hozott nekem! – gondolta örömmel.

A szíve gyorsabban vert és boldogan szaladt ki a barlang elé.

– Jó napot, postás bácsi! – köszöntötte. – Ugye, levelet hoztál nekem! Már olyan rég várom azt, hogy nekem is levelem érkezzék!

A postás okos ember volt. Azonnal tudta, mit kell tennie. A kabát zsebébe kotort és elővett egy levelet. Egy levelet, ami már régóta ott volt és arra várt, hogy átadhassa valakinek, akit nagyon boldoggá tehet vele. Mert a postásnál mindig voltak kézbesítetlen levelek. Olyanok, amin sem a címzett, sem a feladó neve nem szerepelt. Ez a kabátzsebben lapuló levélke is ilyen kézbesítetlen maradt. Egy nagy piros szívet rajzolt rá a küldő és a közepére azt írta csupa nyomtatott nagy betűvel, hogy SZERETLEK!

De az sohasem derült ki, hogy ki szeret és kit szeret, mert sem feladó, sem címzett nem volt a levélen. Így került az a jó postás bácsi zsebébe.

– Majd csak kiderül egyszer, hogy kinek kell ezt a levelet átadnom!– gondolta akkoriban amikor betette a kabátzsebébe.

Most pedig elérkezettnek látta a pillanatot, hogy örömet szerezzen vele a háromfejű sárkánynak.

– Igen – mondta – ezt hoztam neked! – azzal átadta a levélkét.

A sárkány mohón kapott a levél után. A kezébe vette és olvasta, olvasta, olvasta…

– Szeret engem! – kiáltotta boldogan. – Mégiscsak szeret! – ugrándozott, ahogy a boldog sárkányok  ugrándozni szoktak.

Mikor aztán jól kiugrálta magát rápillantott a postásra és ekkor vette csak észre, hogy mennyire elfáradt a kézbesítéssel.

– De te aztán jól elfáradtál mire elhoztad nekem ezt a drága, szép levelet! – mondta. –   Bizony, alig állok a lábamon. Épp ezért arra kérnélek – mondta kedvesen a postás bácsi -, hogy add kölcsön a csodabiciklidet, hogy másoknak is el tudjam vinni a levelüket.

– Vidd csak! – mondta engedékenyen a háromfejű sárkány. – Aztán máskor is hozz nekem ilyen jó híreket! – tette hozzá reménykedőn.

– Úgy lesz! – felelte a postás. Azzal megköszönte a csodabiciklit, gyorsan felpattant rá és már mondta is a varázsszót:

–  Hipp, hopp, legyek a hegy lábánál!

Máris ott termett.

Ettől a naptól kezdve jó dolga volt a postásnak. Csak felsorolta a címeket a reggeli postabontás után és a csodabicikli pillanatok alatt odaröpítette a címzettekhez. Délutánonként pedig horgászni járt a közeli tóhoz. Így aztán pihenten indult mindennap munkába.

S ha néha-néha olyan levelet kapott, amin nem szerepelt sem feladó, sem címzett, no és a tartalma is jó volt, meglátogatta a háromfejű sárkányt és nekiadta a levelet.

– Mégiscsak van, aki gondol rám! – mondta ilyenkor az öreg háromfejű boldogan.

És így is volt, hiszen valóban hálásan gondolt rá a csodabiciklin járó postás.

6. MELLÉKLET Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közelében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: -Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak!

– Úgy, úgy bizony, mint az urak! –

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni!

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak –

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek!

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szembe vele farkas haladt:

– Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek –

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve:

a medve így szólongatta:

-Hova szaladsz, farkas koma? –

– Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepiben jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk,

kisegérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak medvét esznek! –

Egyébre se volt már kedve,

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közben a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk –

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe.

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve –

-No hiszen, csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre! –

kiáltott rája a medve. –

Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttam még ilyen csodát! –

Szedte lábát a vadász is,

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet –

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben –

7. MELLÉKLET A virágok anyja

Hol volt, hol nem volt, oly igen régen, mint a mesében…. élt egy öreganyó, öreg, magányos. Ha szólhatott, csak a virághoz…Mert senkije sem volt szegénynek, fia, lányai mint rajméhek elszéledtek, magára hagyták. 

Élt, éldegélt hát egymagában, feketében járt bánatában. S mert nem volt kivel szót cserélni, egy virágot kezdett becézni. Maga vetette magját, alig várta kelése napját. S mikor kibújt gyönge hajtása, megszólította, legyen a társa. Így szólott hozzá :

– Kisvirágom, árvaságomban légy a társam !

A kisvirág hajlott a szóra, szólásra nyílt feslő bimbója. S ez virágnyelven azt jelenti, egy kisvirág is tud szeretni. Értette anyó ezt a nyelvet, s így válaszolt:

– Én is szeretlek.

Minden hajnalban megöntözte, ki ne száradjon puha földje. Óvta hidegtől, széltől, portól- aki szeret, mindenre gondol. Így telt az élet napról napra. Nyárból az őszbe, majd tavaszba. Egyszercsak anyó észrevette, megcsappant a kis virág kedve. Nem hajtott újabb bimbós ágat. Gondolta anyó, talán fáradt. Csak téblábolt ott körülötte, majd aggó szóval megkérdezte:

– Mi bajod van, kincsem, kis virágom? Tán nem volt elég nap a nyáron? Vagy megszomjaztál a tó vizére? Netán harmatban fürdenél-e? Vagy ha pajtásod volna más is?…Elkelne hozzád egy kisvirág is.  A virág bókolt. Anyó látta, hogy kívánságát eltalálta. Sürgött, forgott, munkába kezdett és bevetette az egész kertet: a kerítéshez mályvarózsát, had lássák messziről  dús virágát. Nefelejcset az út szélére, szegfűt az ágyás közepébe. Bazsalalikomot illatáért, árvácskát árva sóhajáért. Volt is gondja, reggel, este a kertet óvta, leste. Jött károgva a tolvaj kánya, tán hogy a kertet megcsodálja?

– Kár volt bevetned kerted, kár, kár, eztán korán kell kelned! Kár! Kár!

Jött a veréb is csiripelve:

– Csak egy magot csípek fel begyembe!

Jött a vakond, és mondta: 

– Itten, itt ástam el múlt héten a kincsem! 

Elég volt velük szembeszállni, de egy sem tudott kárt csinálni. Seprűt fogott, elűzte őket, a károgó, csirpelő népet. A vakondot is nyakon csípte,- keresse másutt, hol van a kincse! 

Eljött a május. Anyó kertjét a virágok birtokba vették. Csupa illat volt háza tája, aki arra járt, megcsodálta. Nem volt már sem magányos, sem árva, sok sok virág volt anyó társa.    

8. MELLÉKLET Munka közben…

9. MELLÉKLET

FELADATLAPOK, MUNKALAPOK

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA – KÁLMÁNNÉ BORS IRÉN – KERNYA RÓZA – H. TÓTH ISTVÁN, Az anyanyelvi nevelés módszerei – Általános iskola 1 – 4. osztály, Trezor Kiadó, Budapest, 2006.

2. ANTAL SÁNDOR, A beszédtevékenység fejlesztése. Tanulmányi útmutató. 5. félév, 2008, Egyetemi jegyzet. http://extensii.ubbcluj.ro/odorheiusec

3. BARABÁSI TÜNDE, Drámapedagógia, Tanulmányi útmutató, II. félév, 2009, http://extensii.ubbcluj.ro/odorheiusec

4. BARCS ÉVA, A bábjáték hatása az óvodáskorú gyermek személyiségének alakulásában, KÖZOKTATÁS, 2002.szeptember, XIII. évfolyam 9.szám

5. BOMBOLYA MÓNIKA, A tanköteles hallássérült gyermekek aktív szókincsének vizsgálata, Gyógypedagógiai Szemle, 2008, XXXVI. évfolyam. 1. szám

6. BOZSIK ROZÁLIA – ÁBRAHÁM ANNA, Itt a játék, Novum Kiadó, 2010.

7. M. COLE – S. R. COLE, Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest 2006.

8. CORNELIU CRĂCIUN, Metodica predării limbii române la clasele I-IV cu limbile de predare ale minorităților naționale, Editura Emia, Deva, 2010.

9. DEMETER LÁZÁR KATALIN, Játszótárs, Geobook Hungary kiadó, Szentendre, 2008.

10. DUMITRU LOGEL – ELENA POPESCU – ELENA STROESCU LOGEL, Sinteze de metodică a predării limbii și literaturii române în învățământul primar, Editura Carminis, Pitești

11. EŐRY KATALIN – MIKUS JUDIT – TÓTH MÁRIA, Fogd a kezét! Add tovább!, Budapest, 2012. , Kiadja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

12. ERDEI HAJNALKA TÜNDE, Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése nyelvi játékokkal az óvodánkban, 2011, http://szolnokiovodak.hu

13. FARAGÓ JÓZSEF – FÁBIÁN IMRE, Bihari gyermekmondókák, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982

14. GYÖRFI IBOLYA – KIRÁLY LÁSZLÓ, A magyar nyelv tanításának módszertana az I – IV. osztályban, Tankönyvkiadó, Bukarest, 1999.

15. HARGITAI KATALIN, Nyelvi képességeket fejlesztő gyakorlatok 1 – 4. osztályban, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010.

16. HATHÁZI JOLÁN, Játékos ötlettár, Hoppá! Kiadó, 2007.

17. IMRE ZSUZSÁNNA – PÉTER KINGA, 1700 találós kérdés – Ágazik, bogazik, mégsem levelezik. Mi az?, Társ Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006

18. JUNGBERT MAGDA – KEREKES ELLA – SZILÁGYI ANNA, Mit játsszunk az óvodában?, EDP Kiadó, Bukarest 1976

19. KOLOZSVÁRY JUDIT, Ilyenek vagyunk – pszichológiai szöveggyűjtemény, OKKER Kiadó

20. KOVÁCS SZILVIA, Szókincs és kommunikatív kompetencia, http://epa.oszk.hu/ , In: Acta Beregsasiensis. 2010/1

21. KUNCZ ESZTER, A Meixner – féle szókincs-, szótanulás – vizsgálat bemutatása, alkalmazásának lehetőségei, Szakszolgálati füzetek, Budapest 2007.

22. LABÁTH FERENCNÉ, Az anyanyelvi nevelés alapjai, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Budapest, 2009.

23. LUKÁCS JÓZSEFNÉ – FERENCZ ÉVA, Megjött a tél, hujja-hó, nagy pelyhekben hull a hó – Óvodai játékos fejlesztések kézikönyve és fejlesztő játékok gyűjteménye, Flaccus kiadó, Budapest, 2010

24. LUKÁCS JÓZSEFNÉ – FERENCZ ÉVA, Itt a tavasz, fut a tél, kis méhecske döngicsél – Óvodai játékos fejlesztések kézikönyve és fejlesztő játékok gyűjteménye, Flaccus kiadó, Budapest, 2010

25. MÉREI FERENC – V.BINÉT ÁGNES, Gyermeklélektan, Medicina Könyvkiadó RT., Budapest, 2006

26. MENTOVICS ÉVA, Gólya, gólya, gilice, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008.

MOLNÁR-KOVÁCS EMESE – FERENCZ EDIT, Medvecukor – Mesék, versek 5-7 éveseknek, NovumKiadó, 2013.

27. OLÁH ANDREA, Szókincsgyarapítás óvodás korban, www.lurkovilag.hu

28. RAUSCHER ERZSÉBET – KECSKÉS EDIT, Anyanyelvünk az óvodában, Prolog Kiadó, Nagyvárad 2003.

29. SZABÓ – THALMEINER NOÉMI, Gyakorlatközelben. Az iskola-előkészítés fortélyai, Ábel Kiadó, Kolozsvár 2010.

30. SZIGETFALVI MARIANN, Szókincs, http://egylepesegyutt.blogspot.ro

31. TANCZ TÜNDE, Népmesék az óvodai anyanyelvi – kommunikációs nevelésben, www.anyanyelv-pedagógia.hu

32. TANCZ TÜNDE, Nyelvi és kommunikációs készségek játékos fejlesztése az alapozó szakaszban, http://www.anyanyelv-pedagogia.hu

33. TIMKÓNÉ SEBESTYÉN IZABELLA, Kerekecske-gombocska – Népszerű mondókák, versek, találós kérdések, TIM-duo BT. Kiadó, Nyíregyháza, 2006

34. TIMKÓNÉ SEBESTYÉN IZABELLA, Hadd nézzek kis tenyeredbe! – Népszerű mondókák, versek, találós kérdések, TIM-duo BT. Kiadó, Nyíregyháza, 1998.

35. TORÓ JOLÁN – TÁNCZOS IBOLYA, A beszédfejlesztés tanítói kézikönyve, Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 2005.

36. TÖRÖK KAJTÁR ENIKŐ, Nekünk bejött, Hoppá Kiadó, Szatmárnémeti 2008.

37. VAJDA ZSUZSANNA, A gyermek pszichológiai fejlődése, Helikon kiadó, 1999.

. MELLÉKLET

Meixner-féle szókincsvizsgáló képek

Bartos Erika: Tél

Hófehér a város,
lehullott a hó,
jégcsap csüng az ágon,
befagyott a tó.

Sapka nőtt a házon,
sapkát hord a kút,
hósapkás az autó,
jégtükör az út.

Jégvirág a fákon,
csillogó a táj,
nagykabátba bújok,
nyakamban a sál.

Szaladok a dombra,
csiklandoz a szél,
fürgén fut a szánkó,
gyönyörű a tél!

3. MELLÉKLET A mi kertünk…

Bródy János

A mi kertünkben olyan dió van,
minden dióban rádió van.
Ha a diófát bekapcsolom,
az egész kertben szól a dalom,
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan a szilva,
minden szem meg van puszilva.
Éjjel, amikor kúsznak az árnyak,
egymásra hajolnak az ágak.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan az alma,
mit minden gyerek szívesen falna.
Ha minden este almát eszem,
a fogam nem fog fájni sosem.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan a málna,
bármelyik kert díszére válna.
Nagyobb, mint a görögdinnye,
s magas fán nő, akár a körte.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

A mi kertünkben olyan retek va,n
amiben tömény szeretet van.
Ha én ebből sokat eszek,
akkor mindenkit szeretek.
– Répa, retek, mogyoró
erre dalol a dió!

4. MELLÉKLET

Móra Ferenc: A király kenyere

Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, Nevenincsen innen volt, az egyszeri királynak csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába.

– Hej, mákos teringette, mézes borongatta! – ütött az asztalra az egyszeri király -, micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Béle foszlós legyen, haja, mint a selyem!

Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamarást, rubintos főkamarás az aranyos főajtónállót, aranyos főajtónálló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.

– Van már kisszék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.

– Hej, kécskei kecske, csókai csóka – fohászkodta el magát az egyszeri király. – Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ad hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt!

Főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, főkamarás a főajtónállót, főajtónálló a főkincstárost, főkincstáros elment, mint a sólyommadár, visszajött, mint az ólommadár.

– A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele.

– Hej, túrótlan rétes, álmatlan béles! – keseredett el az egyszeri király. – Száz palotámban ezer terem, s nincs egy betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba! Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle se író, se savó! Kis balta nagy foka: mi ennek az oka?

Egyszeri királynak könnye záporozott, vászonkötős kukta hamar rostát hozott, könnyeit a király abba ejtegette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.

– Bánja a kánya! – legyintett a király. – Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok.

Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán a király elé tették.

– Uram király, az adó úgy elolvadt, mint a hó!

– Hiszi a piszi! – legyintett a király. S mint a sebes eső, könnye záporozott, vászonkötős kukta lyukas vödröt hozott, könnyeit a király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette.

Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek addig súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak.

– Verejtékből pergett az adó rakásra: hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára.

– Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! – legyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar a kis kukta lyukas hordót hozott, könnyeit a király abba ejtegette, már egész országát árvíz fenyegette.

Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha befértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet.

– Van itt ész, hamar kész, uram király, ide nézz! Látod-e ezt a marék lisztet?

– Palacsinta, bukta: látom ám, kukta!

– No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó!

A kis kukta akkor szétnyitotta a markát, s belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba.

– Tedd, ami tiszted: add tovább a lisztet!

Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, főszakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi se maradt.

– Hallod-e, kukta, ebből se lesz bukta! – csóválta meg a fejét a király, mikor a főudvarmester belerázogatta a tenyerét az övébe. – Mindnyájuknak lisztes lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsi.

A kis kukta azt a kis lisztet is letörülgette a vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:

– Uram, királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy szemig elkopik.

Hej, talpra is ugrott az egyszeri király, s úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának.

– Fiamnak mondom: te viseld gondom!

No, a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon apjának. Őfelsége többet sose panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meghagyta nektek.

Grimm testvérek: A suszter manói

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs az a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.

Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.

– Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. Pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.

”A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta –, ráérek a dolgomtól.”

De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter , a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.

Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.

Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:

– Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?

Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.

Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.

A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! – eltűntek.

Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:

– Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.

Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.

Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.

– Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk? Többet bizony nem is suszterkodunk! – énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.

Nem is jöttek vissza soha többet.

A suszternek pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.

5. MELLÉKLET Hervay Gizella: Autó mese

Volt egyszer egy autóváros, ez olyan volt, hogy minden autóból volt benne, autóból volt a ház, autóból volt a villamos meg a trolibusz, autóból voltak az üzletek, és autók úsztak a tavon csónak helyett.
Ebben az autóvárosban lakott autósapuka, autósanyuka és Kobak. Autósapukának kék autója volt, autósanyukának zöld és Kobaknak piros.
Az autó, amiben laktak, kilencemeletes volt, és autóból volt a lift, s a leveleket autón hozta a postás. Autón hozták reggel a tejet, autóval mentek kenyeret vásárolni, és sétálni is autón mentek.
Otthon is minden autóból volt, az ágy és az asztal, autóból voltak a székek, autóból volt a szekrény és a könyvespolc.
Kobak reggel, mikor felébredt, kiugrott az autóból, felöltözködött, odaült az autóra az autó mellé, és megette a reggelit. Aztán beleült az autóba, és elment az óvodába.
Az óvoda egy nagy autóban volt, bent a fal körül kisautókon ültek a gyerekek. Az óvónéni egy nagyautón ült, úgy mondott mesét.
Mese után a gyerekek autóba ültek, és elmentek sétálni. Elöl ment az óvónéni, utána a gyerekek.
Mentek a kisautók, mentek, mendegéltek, egyszer csak egy nagy parkba értek. Abban a parkban autók voltak a padok, és csónak helyett autók úsztak a tavon. A mi gyerekeink fogták magukat, és kiszálltak az autóból, és beszálltak az autóba, és evezni kezdtek. Addig eveztek, míg megéheztek, akkor kiszálltak az autóból, és beszálltak az autóba, és hazamentek.
Otthon bementek az autóba, felültek az autóra az autó mellé, megették az ebédet az autóról, lefeküdtek az autóba, és elaludtak.
Azt álmodták, hogy olyan városban laknak, ahol nincs minden autóból, a házak házak, a csónakok csónakok, és csak az autók autók.

A méhek a vonaton

Egyszer volt, hol nem volt egy közös gazdaság. Abban a gazdaságban volt többek között egy olyan ember is, akinek voltak idegen falubeli rokonai, s azok eljöttek látogatóba hozzá. Azok, hogy ne jöjjenek üres kézzel, hát hoztak neki két nyolcliteres uborkásüvegben mézet. Nagyon jól fogyott akkor az a méz, csak térültek-fordultak, vették elő a jó puha kenyeret, s vágták, mártották és ették.
Közben, amint ott eddegéltek, arról beszélgettek, hogy micsoda érdekes dolog a méhészet, hogy milyen kevés gond van a méhekkel, s a gazdaságnak micsoda nagy hasznot hajtanak.
Alig várta a mi emberünk, hogy legyen a közös gazdaságban gyűlés, és ő indítványozza, hogy a gazdaság vegyen méheket, és gazdálkodjanak azzal is.
Hát meg is lett a gyűlés, s az ember elő is hozta az indítványát, s olyan jól találta elmondani, hogy a vezetők meg is fogadták a szavát. Megkérdezték nyomban, még ott a gyűlésen, hogy van-e olyan ember a tagok közül, aki a méhekkel tudjon bíbelődni.
Akkor felállott egy ember s azt mondta, hogy ő gyerekkorától fogva a méhekkel gazdálkodott, ért is jól hozzájuk. Ha szükséges, be is tudja szerezni őket. Tudja, hogy honnan kell venni a méheket, csak adjanak neki pénzt, ő elmegy, meg is veszi, haza is hozza, s gondjukat is viseli, ameddig él.
Nagy volt az öröm a közös gazdaságban. Kiszámolták, hogy mennyi pénz kell, s az embernek oda is adták, s az ember elment, hogy megvásárolja a méheket.
Messze kellett menjen, vonattal ment, s szerencsésen meg is vásárolt annyi kaptár méhet, amennyit be tudott pakolni egy vasúti kocsiba. Kifizette, kihordatta a kaptárokat az állomásra, berakatta őket a vonatba, s akkor behúzatta az egész kocsit tiszta pirosba, s magának is csináltatott egy egész rend ruhát, még a sapkáját is tiszta pirosból.
Akkor megismertette magát a méhekkel, s kezdett velük beszélgetni, ki-kinyitotta az ajtót, a méhek jöttek-mentek, jól érezték magukat.
Mikor eljöttek úgy feleútig, hát egyszer csak a vonatot egy negyedik vágányra félrevitték, s a mozdony elment, otthagyta a vonatot. Ezt látta a méhész. Bement az állomásfőnökségre, s megkérdezte a főnöktől:
– Miért ment el a mozdony?
– Mert – azt mondja a főnök – olyan parancsot kapott.
– Hát meddig lesz itt a vonat ezen az állomáson?
– Hát én azt honnan tudjam?
– Velem ne tessék olyan félvállról beszélni, mert én egy vagon méhet viszek, s ha tudom, hogy itt lesz ma egész nap a vonat, akkor kieresztem a méheimet, hogy levegőzzenek s egyenek.
– Itt lesz az még három nap múlva is!
Erre a beszédre kiment a méhész, s ügyesen kinyitotta a kaptárajtókat.
– Na, gyerekek, kifele, kifele, levegőzni! Keressetek élelmet magatoknak! S este naphaladat előtt egy darab idővel jöjjetek ide vissza!
A méhek zim-zum, zim-zum, zim-zum, szépen kifolytak a kaptárakból mind, s elmentek ki a mezőkre. Alig mentek el a méhek, egyszer csak kapja a főnök a parancsot, hogy küldje a vonatot. Látja a méhész a vonat tetejéről, hogy jön a mozdony, összeakasztják a kocsikkal, s várják, hogy a főnök adjon jelt az indulásra. Odaszalad a méhész, s felpanaszolja:
– Hát ez meg mi?! Hiszen nem ezt mondta az előbb!
– Parancsot kaptam, hogy indítsam a vonatot.
– De hisz azt nem lehet, az én méheim még kint vannak a mezőn!
– Mi közöm van nekem a maga méheihez – feleli amaz -, én állomásfőnök vagyok, nem méhész!
– De hát nem lehet itt hagyni a méheket, az egy egész vagyon – mondja a méhész!
– Nekem ahhoz semmi közöm!
– Hát, ha már el kell küldje a vonatot, legalább a méhek kocsiját hagyja itt ezen az állomáson, s holnap egy másik vonathoz odacsatolják.
– Nem lehet, kérem – mondja a főnök. Azzal jelt adott az indulásra, s elment a vonat, vitte a méhek kocsiját is. Ment vele a méhész is piros ruhában.

Csodabicikli

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodabicikli. Ennek a biciklinek, ha azt mondták, hogy „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok”, azonnal ott termett. Csodálatos bicikli volt. Csak az volt a baj, hogy a gazdája a háromfejű sárkány volt, aki pedig nagyon mogorva, nagyon irigy sárkány hírében állt.

Ekkoriban az emberek nem tudtak még e-mailt küldeni vagy telefonálni, hanem mindent, ami velük történt levélben írtak meg a barátaiknak, rokonaiknak, szüleiknek, gyermekeiknek. A felnőttek levélben meséltek az életükről. A gyerekek levélben kértek ajándékot a Mikulástól. A fiatalok levélben vallottak szerelmet egymásnak. Ezért aztán nagyon sok dolga volt a szegény postásnak. Egész nap csak lótott-futott, mégsem végzett időben. Mindig nagyon kimerült és fáradt volt mire este nyugovóra tért.

Egyszer hírét vette a postás, hogy a háromfejű sárkánynak van egy olyan csodálatos biciklije, aminek csak azt kell mondani, hogy „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok” és az azonnal odarepít.

         – Ó, bárcsak lenne egy ilyen csodabiciklim! – sóhajtozott a postás – Nem kellene egész nap dolgoznom. Gyorsan végeznék a munkámmal és minden levél időben célba  érne! Még pihenni is maradna időm délutánonként!

Addig-addig vágyakozott, addig-addig sóvárgott és sóhajtozott, míg végül elhatározta, hogy elmegy a háromfejű sárkányhoz és kölcsönkéri tőle a csodabiciklit. Örökbe nem is merte volna kérni, hisz olyan irigy és mogorva a háromfejű sárkány, hogy úgy nem adná. De hátha kölcsön odaadja!

A háromfejű sárkány a nagy hegy tetején egy barlangban lakott. A postás nagyon elfáradt, ahogy ment, ment felfelé a saját rozoga biciklijén. Félúton le is kellett szállnia és tolta a biciklit, olyan meredek volt a kaptató. Szédült a kimerültségtől mire felért a háromfejű sárkány barlangjához. A sárkány épp kinézett az ablakon.

– Nini, a postás! – kiáltott.

Nagyon megörült.

–   Biztosan levelet hozott nekem! – gondolta örömmel.

A szíve gyorsabban vert és boldogan szaladt ki a barlang elé.

– Jó napot, postás bácsi! – köszöntötte. – Ugye, levelet hoztál nekem! Már olyan rég várom azt, hogy nekem is levelem érkezzék!

A postás okos ember volt. Azonnal tudta, mit kell tennie. A kabát zsebébe kotort és elővett egy levelet. Egy levelet, ami már régóta ott volt és arra várt, hogy átadhassa valakinek, akit nagyon boldoggá tehet vele. Mert a postásnál mindig voltak kézbesítetlen levelek. Olyanok, amin sem a címzett, sem a feladó neve nem szerepelt. Ez a kabátzsebben lapuló levélke is ilyen kézbesítetlen maradt. Egy nagy piros szívet rajzolt rá a küldő és a közepére azt írta csupa nyomtatott nagy betűvel, hogy SZERETLEK!

De az sohasem derült ki, hogy ki szeret és kit szeret, mert sem feladó, sem címzett nem volt a levélen. Így került az a jó postás bácsi zsebébe.

– Majd csak kiderül egyszer, hogy kinek kell ezt a levelet átadnom!– gondolta akkoriban amikor betette a kabátzsebébe.

Most pedig elérkezettnek látta a pillanatot, hogy örömet szerezzen vele a háromfejű sárkánynak.

– Igen – mondta – ezt hoztam neked! – azzal átadta a levélkét.

A sárkány mohón kapott a levél után. A kezébe vette és olvasta, olvasta, olvasta…

– Szeret engem! – kiáltotta boldogan. – Mégiscsak szeret! – ugrándozott, ahogy a boldog sárkányok  ugrándozni szoktak.

Mikor aztán jól kiugrálta magát rápillantott a postásra és ekkor vette csak észre, hogy mennyire elfáradt a kézbesítéssel.

– De te aztán jól elfáradtál mire elhoztad nekem ezt a drága, szép levelet! – mondta. –   Bizony, alig állok a lábamon. Épp ezért arra kérnélek – mondta kedvesen a postás bácsi -, hogy add kölcsön a csodabiciklidet, hogy másoknak is el tudjam vinni a levelüket.

– Vidd csak! – mondta engedékenyen a háromfejű sárkány. – Aztán máskor is hozz nekem ilyen jó híreket! – tette hozzá reménykedőn.

– Úgy lesz! – felelte a postás. Azzal megköszönte a csodabiciklit, gyorsan felpattant rá és már mondta is a varázsszót:

–  Hipp, hopp, legyek a hegy lábánál!

Máris ott termett.

Ettől a naptól kezdve jó dolga volt a postásnak. Csak felsorolta a címeket a reggeli postabontás után és a csodabicikli pillanatok alatt odaröpítette a címzettekhez. Délutánonként pedig horgászni járt a közeli tóhoz. Így aztán pihenten indult mindennap munkába.

S ha néha-néha olyan levelet kapott, amin nem szerepelt sem feladó, sem címzett, no és a tartalma is jó volt, meglátogatta a háromfejű sárkányt és nekiadta a levelet.

– Mégiscsak van, aki gondol rám! – mondta ilyenkor az öreg háromfejű boldogan.

És így is volt, hiszen valóban hálásan gondolt rá a csodabiciklin járó postás.

6. MELLÉKLET Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közelében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: -Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak!

– Úgy, úgy bizony, mint az urak! –

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni!

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak –

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek!

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szembe vele farkas haladt:

– Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek –

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve:

a medve így szólongatta:

-Hova szaladsz, farkas koma? –

– Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepiben jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk,

kisegérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak medvét esznek! –

Egyébre se volt már kedve,

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közben a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk –

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe.

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve –

-No hiszen, csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre! –

kiáltott rája a medve. –

Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttam még ilyen csodát! –

Szedte lábát a vadász is,

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet –

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben –

7. MELLÉKLET A virágok anyja

Hol volt, hol nem volt, oly igen régen, mint a mesében…. élt egy öreganyó, öreg, magányos. Ha szólhatott, csak a virághoz…Mert senkije sem volt szegénynek, fia, lányai mint rajméhek elszéledtek, magára hagyták. 

Élt, éldegélt hát egymagában, feketében járt bánatában. S mert nem volt kivel szót cserélni, egy virágot kezdett becézni. Maga vetette magját, alig várta kelése napját. S mikor kibújt gyönge hajtása, megszólította, legyen a társa. Így szólott hozzá :

– Kisvirágom, árvaságomban légy a társam !

A kisvirág hajlott a szóra, szólásra nyílt feslő bimbója. S ez virágnyelven azt jelenti, egy kisvirág is tud szeretni. Értette anyó ezt a nyelvet, s így válaszolt:

– Én is szeretlek.

Minden hajnalban megöntözte, ki ne száradjon puha földje. Óvta hidegtől, széltől, portól- aki szeret, mindenre gondol. Így telt az élet napról napra. Nyárból az őszbe, majd tavaszba. Egyszercsak anyó észrevette, megcsappant a kis virág kedve. Nem hajtott újabb bimbós ágat. Gondolta anyó, talán fáradt. Csak téblábolt ott körülötte, majd aggó szóval megkérdezte:

– Mi bajod van, kincsem, kis virágom? Tán nem volt elég nap a nyáron? Vagy megszomjaztál a tó vizére? Netán harmatban fürdenél-e? Vagy ha pajtásod volna más is?…Elkelne hozzád egy kisvirág is.  A virág bókolt. Anyó látta, hogy kívánságát eltalálta. Sürgött, forgott, munkába kezdett és bevetette az egész kertet: a kerítéshez mályvarózsát, had lássák messziről  dús virágát. Nefelejcset az út szélére, szegfűt az ágyás közepébe. Bazsalalikomot illatáért, árvácskát árva sóhajáért. Volt is gondja, reggel, este a kertet óvta, leste. Jött károgva a tolvaj kánya, tán hogy a kertet megcsodálja?

– Kár volt bevetned kerted, kár, kár, eztán korán kell kelned! Kár! Kár!

Jött a veréb is csiripelve:

– Csak egy magot csípek fel begyembe!

Jött a vakond, és mondta: 

– Itten, itt ástam el múlt héten a kincsem! 

Elég volt velük szembeszállni, de egy sem tudott kárt csinálni. Seprűt fogott, elűzte őket, a károgó, csirpelő népet. A vakondot is nyakon csípte,- keresse másutt, hol van a kincse! 

Eljött a május. Anyó kertjét a virágok birtokba vették. Csupa illat volt háza tája, aki arra járt, megcsodálta. Nem volt már sem magányos, sem árva, sok sok virág volt anyó társa.    

8. MELLÉKLET Munka közben…

9. MELLÉKLET

FELADATLAPOK, MUNKALAPOK