Importanța Teatrului de Păpuși în Educarea Limbii Materne în Grădiniță

Cuprins

Cuprins………………………………………………………………………………………1

Cuprins………………………………………………………………………………………3

Introducere………………………………………………………………………………….7

Argumentarea temei alese…………………………………………………………………..7

CAPITOLUL I – Bazele teoretice………………………………………………………..9

1.1. Analiza programei preșcolare……………………………………………………………………9

1.2. Scopul și sarcinile educării limbii materne și ale dezvoltării capacității de comunicare…………………………………………………………………………………………………10

1.3. Metode de educare a limbii materne și ale comunicării în limba maternă…….10

1.4. Teatrul de păpuși în educarea limbii materne și a comunicării…………………….16

1.5. Istoria teatrului de păpuși……………………………………………………………………….22

1.6. Particularitățile specifice vârstei și jocul cu păpușile………………………………….25

1.7. Rolul păpușii în formarea personalității……………………………………………………31

1.8. Importanța teatrului de păpuși în grădinițe………………………………………………..32

1.9. Rolul teatrului de păpuși în cunoașterea preșcolarilor………………………………..34

1.10. Rolul teatrului de păpuși în educația preșcolarilor……………………………………34

1.11. Variantele teatrului de păpuși în grădiniță……………………………………………….38

1.11.1.Teatrul de păpuși al educatoarei………………………………………………..38

1.11.2. Teatrul de păpuși al copiillor……………………………………………………39

1.11.3. Jocul- teatrul colectiv………………………………………………………………42

1.12. Teatrul de păpuși în activitatea grădiniței………………………………………………..43

CAPITOLUL II – Partea de cercetare…………………………………………………………………..50

2.1. Obiectul cercetării………………………………………………………………………………….50

2.2. Obiectivele cercetării……………………………………………………………………………..50

2.3. Ipoteza cercetării……………………………………………………………………………………50

2.4. Persoanele implicate în cercetare……………………………………………………………50

2.5. Metode și tehnici aplicate……………………………………………………………………….51

2.6. Etapele cercetării…………………………………………………………………………………..52

2.7. Prezentarea și interpretarea datelor…………………………………………………………..52

2.8. Pretest. Testul inițial………………………………………………………………………………55

2.9. Programul de dezvoltare- remediere a rezultatelor în urma testului inițial…….60

2.10. Post- test…………………………………………………………………………………………….87

2.11. Analiza comparativă a rezultatelor dintre pre și post- test…………………………93

2.12. Interpretarea rezultatelor, întărirea ipotezei…………………………………………….96

CAPITOLUL III – Concluzia………………………………………………………………………………97

3.1. Concluzia……………………………………………………………………………………………..97

3.2. Bibliografie…………………………………………………………………………………………..99

3.3. Anexe…………………………………………………………………………………………………100

3.3.1. Fișe de observație…………………………………………………………………..100

3.3.2. Fișe de lucru…………………………………………………………………………..103

3.3.3. Scenete………………………………………………………………………………….104

3.3.4. Zicători………………………………………………………………………………….116

Tartalomjegyzék

Cuprins……….…………………………………………………………………………….1

Tartalomjegyzék…………………………………………………………………………….3

Bevezetés…………………………………………………………………………………….7

A választott téma indoklása………………………………………………………………..7

I. FEJEZET- Elméleti megalapozás………………………………………………………9

1.1. Az óvodai tanterv elemzése a témával kapcsolatban…………………….……..9

1.2. Az anyanyelvi nevelés és a kommunikációs képességek fejlesztésének célja, feladatai………………………………………………………………………….10

1.3. Az anyanyelvi és kommunikációs nevelés módszerei………………………..10

1.4. Bábjáték az anyanyelvi és kommunikációs nevelésben………………………16

1.5. A bábjátékok története……………………………………………………….22

1.6. Az életkori sajátosságok és a bábjáték……………………………………….25

1.7. A báb személyiségformáló hatása……………………………………………31

1.8. Az óvodai bábjáték jelentősége………………………………………………32

1.9. A bábjáték szerepe a gyermek megismerésében………………………………34

1.10. A bábjáték szerepe a nevelésben……………………………………………34

1.11. A bábjáték óvodai alkalmazásának változatai………………………………38

1.11.1. Az óvónő bábjátéka……………………………………………….38

1.11.2. A gyermekek bábjátéka……………………………………………39

1.11.3. A közös játék………………………………………………………42

1.12. Bábjáték az óvodai tevékenységeken……………………………………….43

II.FEJEZET- Kutatási egység………………………………………………………….50

2.1. A kutatás tárgya………………………………………………………………50

2.2. A kutatás célkitűzései………………………………………………………..50

2.3. A kutatás hipotézise………………………………………………………….50

2.4. A kutatásban résztvevő személyek…………………………………………..50

2.5. Alkalmazott módszerek, technikák…………………………………………..51

2.6. A kutatás szakaszai…………………………………………………………..52

2.7. Adatok bemutatása és elemzése……………………………………………..52

2.8. Preteszt. Tanév eleji tájékozódó felmérések………………………………….55

2.9. Beavatkozás ( a fejlesztő program)…………………………………………..60

2.10. Posztteszt……………………………………………………………………87

2.11. A pre- és posztteszt eredményeinek összehasonlítása……………………….93

2.12. Az eredmények értelmezése, a hipotézisre adott válasz…………………….96

III. FEJEZET – Következtetések levonása…………………………………………….97

3.1. Következtetés ………………………………………………………………..97

3.2. Irodalomjegyzék………………………………………………………………99

3.3. Mellékletek………………………………………………………………….100

3.3.1. Megfigyelési adatlap………………………………………………100

3.3.2. Feladatlap a fonémahallás felmérésére……………………………103

3.3.3. Bábozható jelenetek………………………………………………104

3.3.4. Mondókák nyelvtörők……………………………………………..116

Prezentarea lucrării

„Lumea teatrului de păpuși este o lume minunată și totodată lumea minunilor: aproape că nu există bariere, aici totul este posibil. Păpușile știu și ceea ce noi nu știm, deși noi le creăm. Dorințele, umorul și arta noastră se realizează prin ele. Este valoare și bucurie ceea ce primim de la ele și ceea ce reușim să dăm altora prin ele.”

(Vízvári László)

Lucrarea de față are ca temă „ Importanța teatrului de păpuși în educarea limbii materne în grădiniță”. Lucrarea are două părți: partea teoretică și partea practică.

Prima parte conține o dezbatere despre posibilitățile prin care se poate dezvolta capacitatea de comunicare în limba maternă și rolul teatrului de păpuși în educarea limbii materne.

Partea practică cuprinde cercetarea pedagogică având ca grup țintă grupa combinată de la Grădinița P.N. Otelec. Cercetarea a avut loc în perioada 1 octombrie 2014- 1 mai 2015.

Ipoteza: Teatrul de păpuși este o metodă eficientă pentru dezvoltarea capacității de comunicare în limba maternă, respectiv reduce emotivitatea în rândul preșcolarilor și dezvoltă creativitatea.

Pe parcursul lucrării pentru munca științifică am folosit metode didactice diverse. În primul rând observația, care constă în consemnarea conștientă, fidelă și intenționată a diferitelor manifestări de comportament, individuale și colective. Am mai folosit de asemenea interviul, conversația, evaluarea rezultatelor, teatrul. În scopul prezentării datelor am folosit fișe de observație, chestionare și diagrame.

Jocul este permanent în viața oamenilor, însă are un rol decisiv în vârsta copilăriei. Vârsta de preșcolar este singura perioadă din viață în care jocul ca atare prinde viață, evaluarea sa devine intensivă. Prin intermediul jocului pătrundem cu adevărat în viața emoțioanală a copiilor, facem cunoștință cu dorințele, voința, nevoile, slăbiciunile acestora. Ce este teatrul de păpuși? – Prin denumire este un joc al măștilor, joc cu păpușile, unul dintre jocurile corespunzătoare vârstei de preșcolar.

De ce îl aplicăm? – Teatrul de păpuși are o deosebită importanță practică. Este un mijloc de educație prin care se acționează cu ușurință în joacă, direct, și în același timp, puternic asupra vieții afective a copilului. Prin intermediul acestui joc copilul se simte liber, inhibițiile, timiditatea dispar, nu se mai simte stingher, teatrul dând frâu liber imaginației și creativității.

Limba maternă este prezentă în fiecare moment, astfel și în perioada preșcolară devine o parte organică a vieții. Poveștile zilnice, zicătorile, teatrul fac într-un mod plăcut, cunoscută copiilor literatura destinată lor, descifrează tainele limbii materne, frumusețea ei. Prin aceste activități copiii își însușesc vorbirea corectă, fluentă, nuanțată, expresivă. Un rol decisiv îl are de asemenea, limbajul, dicția educatorului. Scopul dezvoltării vorbirii corecte în rândul copiilor este ca aceștia să-și formeze noțiuni corecte, să exprime corect cunoștințele dobândite, să dea glas cu ușurință propriilor dorințe, gânduri, să înțeleagă vorbirea altora. Pentru aceasta, educatorul trebuie să corecteze permanent greșelile de exprimare și să asigure claritatea exprimării copiilor.

Vocabularul copiilor trebuie mereu îmbogățit prin jocuri didactice corespunzătoare particularităților de vârstă ale copiilor. Aceștia trebuie familiarizați cu dialogul, să fie capabili să adreseze întrebări sau să dea răspunsuri corecte, clare din punct de vedere gramatical, la rândul lor. Ca atare, pentru a-și însuși o exprimare corectă, fluentă până la pășirea în școală, am ales teatrul de păpuși ca metodă didactică.

Teatrul de păpuși este unul dintre jocurile potrivite pentru vârsta de preșcolar. Teatrul de păpuși, cu toată vraja lui, are o influență atât de complexă asupra copilului care, în această perioadă, nu poate fi repetată prin nici o altă modalitate. Acest joc exercită o influență pozitivă asupra personalității copilului precum încrederea în sine. Pentru educator este un mijloc de fixare a cunoștințelor, de formare a deprinderilor. Prin teatru copiii își însușesc vorbirea corectă, expresivă și completează textul cu experiențele lor proprii.

Rolul educatoarei este să-i învețe pe copii atât să joace teatru de păpuși cât și să confecționeze păpușile întrucât această activitate ascunde în sine multe efecte formatoare. În timp ce confecționează păpușile, copiilor li se dezvoltă mai multe simțuri precum: motric, vizual, tactil. Fac cunoștințe cu diferite materiale de confecție și nu în ultimul rând li se dezvoltă capacitatea de exprimare verbală.

Toate aceste abilități se pot dobândi cu ușurință prin teatrul de păpuși, deoarece „teatrul de păpuși nu e doar un joc oarecare. Poate deveni un izvor al bucuriei, al puterii.”

(Csertő Aranka)

Bevezetés

„ A bábjáték csodás világ és egyúttal a csodák világa: szinte nincsenek korlátok, szinte minden lehetséges. A bábok olyat is tudnak, amit mi nem, pedig mi alkottuk őket. Itt van a csoda. Vágyaink, humorunk, művészetünk valósul itt meg. Érték és öröm az , amit kapunk tőle és amit adhatunk másoknak általa.”

( Vízvári László)

A választott téma indoklása

,,Hozzon a gyermeknek mindenki amit tud: játékot, örömet, zenét”…(Kodály Zoltán) és sok-sok szeretetet, türelmet. Ezen a pályán, érzésem szerint a legszebb pályán csak úgy lehet megmaradni ha a játék, szeretet, türelem áthatja egész lényünket. A hivatásszeretet minden nehézségen átsegíti az óvónőt. Az én hivatásszeretetemre jellemző Oláh György, Nobel díjas magyar kémikus egy riportban elhangzó mondata: ,,Kérem, én soha életemben nem dolgoztam, én mindig csak játszodtam…”. Az óvónőknek kell tudni játszani a szavakkal, az arckifejezésükkel, a gyerekekkel ahányszor, amikor csak lehet.

Az óvónő kezében a játék a legfőbb eszköz az óvodáskorú gyermek személyiségfejlődésében. A bábjáték az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő játékok egyike. A bábokkal történő mese, dramatizálás, verselés, énekelgetés kiemelkedően fejleszti a gyermek beszédkészségét, de fantáziáját, gondolkodását is. Azontúl, hogy meghozza a gyermek beszédkedvét, mikor maga is kezére húzza a bábot, a tiszta kiejtésig, a tagolt, példa értékű utánzásig szerteágazó fejlesztő értékkel bír.

A pedagógiai bábjáték alkalmazásakor nekünk, nevelőknek, feltétlenül figyelembe kell vennünk a gyeremkek életkori sajátosságait, s a bábjáték műfaji jellegzetességeit, amelyek közül legfontosabb a drámaiság és a látványszerűség, a mozgófigurák szuggesztivitása.

Sok óvónő azért nem készít bábot, s azért nem játszik így a csoporttal, mert attól fél, hogy nem tudna művészi színvonalú bábukat és produkciókat létrehozni. Kevesen gondolnak arra, hogy milyen korlátlan lehetősége van annak a bábjátéknak amelynek központja maga a játék, célja pedig a gyerekek jó közérzetének a megteremtése, a bennük levő képességek kibontakoztatása s mindamellett a művészet és az irodalom megszerettetésére való nevelés.

Tudva azt, hogy a bábjáték élmény a gyermek számára, ezek az élmények elősegítik a reproduktív képzelet fejlődését, így a gyermek képessé válik a cselekmények reprodukálására és annak alapján sikeresen működteti majd alkotó fantáziáját. A pályafutásom során tapasztalom, hogy minden gyermek kedveli a bábjátékot és szívesen báboz, megpróbál a bábu segítségével a legtöbbet adni ismereteiből, valódi énjéből. Ez késztetett arra, hogy részletesen foglalkozzam a bábu és a bábjátékok szerepével az anyanyelvi kommunikációs és irodalmi nevelésben. Tapasztalatom is azt bizonyítja, hogy amit az óvónő nem tud elérni a kicsikkel, azt a bábu sokkal hamarabb eléri. Amit a bábu mond vagy tanít, sokkal hamarabb megtanulják, megszívlelik, közelebb kerülnek az óvodához, jobban megszeretik az óvodát, ha első nap bábu üdvözli őket. A bábjáték színes világa örömérzetet, vidámságot kelt a gyermekben és ez beszédre ösztönzi, és nem utolsó sorban színesebbé is teszi beszédét. A bábjáték élményeket hordoz, közvetít és átéltet. Mint a neve is mutatja, nem más, mint játék a bábuval, és vonzóereje éppen ebben a játékosságában rejlik.

Dolgozatom két részből áll: egy elméleti és egy gyakorlati részből. Az elméleti részben az anyanyelvi nevelés módszereit, a kommunikációs képességek fejlesztési lehetőségét tárgyalom, majd rátérek a bábjáték általános szerepére, az óvodai élet különböző szakaszában. A gyakorlati rész a pedagógiai kutatást tartalmazza melynek tárgya a bábuk és a bábjátékok szerepe az óvodáskorú gyermek anyanyelvi kommunikációs és irodalmi nevelésében, fejlesztésében.

FEJEZET- Elméleti megalapozás

1.1. Az óvodai tanterv elemzése a témával kapcsolatban

Óvodai tantervünkben a játék már a kezdeti időszakban is jelen volt, jelentőségét mindinkább felismerték, és azóta is mind több pedagógus foglalkozik a különböző játékfajták pedagógiájának elemzésével.

A nemrég- (2000.szept.8/4481 sz. Rendelet, 2003-ban átdolgozott)- megjelent óvodai oktatás tanterve is nagy jelentőséget tulajdonít a különböző tevékenységek játékos formában való megvalósításának, szem előtt tartva a kitűzött nevelési célok elérését.

Az anyanyelvi nevelés tanterve az óvodáskorú gyermek magyar anyanyelvi kompetenciájának fejlesztése mellett, kiemelt követelményként kezeli az anyanyelvi kultúra folyamatába való tudatos belépés képességének az alapozását. A beszédértés és a szóbeli kifejezőképesség fejlesztése mellett általános fejlesztési követelményként fogalmazza meg az irodalom iránti érzékenység alakítását, fejlesztését, az olvasóvá nevelés alapozását.

Az anyanyelvi nevelés általános fejlesztési követelményei a következők:

a szóbeli közlés megértése

a szóbeli kifejezőképesség fejlesztése

az irodalmi ízlés, az irodalom iránti fogékonyság fejlesztése

Óvodai tantervünkre jellemző a rugalmasság, mely lehetővé teszi, hogy a játékok és a tevékenységek formája ne legyen sablonszerű szervezés, mint a múltban, ugyanakkor elsőrendű helyet biztosít a szabad tevékenységnek és a gyermek kreativitásának.

Legjellemzőbb követelmények a tantervből, így fogalmaznám meg:

szabadságot ad a gyermeknek és a gyermekek kifejezőképességének

a gyermeket és az óvónőt felszabadítja a formalizmus alól

az ismeretek halmozása helyett a készséget, képességek fejlesztését, az oktató funkcióját, valamint a gyermek aktivitását helyezi előtérbe.

Ebből kiindulva az óvónőnek lehetősége adódik, hogy játékos formában minél több ismeretet adjon át a gyermeknek kiválasztva erre a célra a legmegfelelőbb módszereket, eszközöket és eljárásokat.

. Szerintem ezeknek a céloknak a megvalósításában a báboknak és a bábjátékoknak nagy szerepe van, mivel „a bábjáték tanít, nevel és szórakoztat”( Mészáros, 2002,18, ) élmény-szülte hatása pedig pozitívan hat a gondolkodásra, hiszen a bábjátéknak igen értékes ssajátossága összetett, komplex . Olyan művészi kifejezésmód, amelyben irodalom zene, tánc, mozgás, képző és színművészet ötvöződik harmonikus egységbe s ezzel is segíti az emberi személyiség kiteljesedését.

1.2. Az anyanyelvi nevelés és a kommunikációs képességek fejlesztésének célja, feladata

A nyelv nemcsak strukturákból áll, nemcsak szerkezeteket közöl velünk, hanem – meghatározott keretek között- tükröződik benne az adott társadalom által felépített kultúra is. Éppen ezért óriási felelősség gyermekeink anyanyelvi nevelése, kommunikációs képességeik kibontakoztatása. A kifejező szép magyar beszéd gyakorlására az óvodába lépés első percétől állandó lehetőség adódik. A helyes szép kiejtést tehát nemcsak az anyanyelvi foglalkozásokon kell megkívánni a gyermekektől, hanem állandóan a nap egész folyamán.

„Az óvodai anyanyelvi nevelés általános célja a három- hétéves gyermekek beszédészlelésének, beszédmegértésének fejlesztése, változatos módszerekkel, anyanyelvi játékokkal, különböző tevékenységformákkal, spontán beszédhelyzetekkel beszédaktivitásuk fokozása, nyelvi és kommunikációs képességeik kibontakoztatása az iskolaérettség követelményeinek megfelelően.

Az anyanyelvi nevelés fő feladata az, hogy képessé tenni a gyermekeket a feléjük áramló verbális és metakommunikációs információk befogadására, megértésére. Képessé tenni őket arra, hogy saját érzelmeiket, gondolataikat szóban pontosan és hatásosan ki tudják fejezni és eközben a beszédszituációhoz és a kommunikációs partnerhez is igazodni tudjanak.” (Dankó, 2013, 132.)

1.3. Az anyanyelvi és kommunikációs nevelés módszerei

A módszer az oktatás „ hogyanját” jelenti. A módszer a pedagógus vizuális és verbális ismeretközvetítő eljárásainak összesége. A korszerű anyanyelvi és kommunikációs képességfejlesztésben számtalan módszer, módszeregyüttes alkalmazható. A módszerek, módszeres eljárások megválasztásának, alkalmazásának lehetőségeit sokféle összetevő (pl. a fejlesztés tartalma, a gyermek életkora, tudatosság, spontenaitás, a hely, az idő stb.) és nem utolsó sorban az óvónő módszertani szabadsága határozza meg.

A bemutatás amellett, hogy az irodalmi alkotások közvetítésének leghatásosabb módszere az anyanyelvi nevelésnek, a gyermekek kommunikációs képességei fejlesztésének is fontos eszköze. A bemutatás az irodalmi tevékenységek esetében a legfőbb szemléltetőeszköz. Az óvónő mese, versmondásának érzékletessége, láttató ereje, akusztikai, zenei megformáltsága az élmények forrása.

Az utánzásra késztető, példaértékű, beszédfonetikai és előadás technikai eszközökkel megformált óvónői bemutatás biztosíthatja a gyermekek:

hangképzésének, megfelelő artikulációjának fejlesztését,

a hangkapcsolatok törvényszerűségeinek (hasonulás, összeolvadás, rövidülés, nyúlás stb.) érzékelését,

a szókincs fejlődését,

a magyaros nyelvtani struktúrák, mondatszerkesztés sajátosságainak elsajátítását,

a magyar nyelv intonációjának eltanulását,

a nem verbális kommunikáció kifejezőeszközeinek feltérképezését.

A modellértékű bemutatásból tanulja meg a kis óvodás, hogy hogyan lehet a beszéd zeneiségének eszközeivel és a beszéd dallamával, ritmusával megjeleníteni az egyes mesealakok külső és belső jellemvonásait, amit majd jól kamatoztat a báb- és dramatikus játékában.

A szemléletes, képszerű, magával ragadó óvónői bemutatás a biztosítéka annak, hogy a gyermek megtanulja a mese, a vers nyelvi kifejezőeszközeit: a konkrét főneveket (pl: szalonnát, hamuba sült pogácsát, farkast, boszorkányt…), a mellékneveket, különösen jelzői funkciókban (pl: furfangos medve, ravaszdi róka, lompos farkú róka, tarka szarka, gezemice lángos…), a mozgásképzeteket keltő-, hangulatfestő, hangutánzó, rokonértelmű igék különböző módú, idejű, ragozási formáit (pl: sompolyogtak, rikoltoztak, dorombol, hajkurász, jajveszékelnek, susognak, zizegték…), a tér és idő meghatározásokat (pl: köd előttem- köd utánam, napra-nap…), a népies- régies kifejezéseket ( pl: abrakolják, őrzötte, kondás, betyár, ószeres…), a különleges mód- és állapothatározókat (pl: lélekszakadva, éberen, rohanva…), az egyes mondatok prozódiai jellegzetességeit (pl: a felkiáltó, a kérdő mondatok hanglejtését …). A bemutatás hangereje mindig középerős legyen, tempója ne legyen túl gyors. Minden szót tisztán érthetően ejtsen az óvónő, ne suttogjon, ne motyogjon.

Az irodalmi művek aktivizáló hatását fokozza a bemutatás, az előadás. A mű bemutatásával kell hatni, anyanyelvi és kommunikációs nevelési célokat megvalósítani, mert nincs lehetőség utólagos elemzésre, magyarázatra. A szöveg nyújtotta ábrázolást a beszéd kifejező erejével kell kísérni. A bemutatás módszere jelentős szerepet kap a környezeti, a matematikai, a testi nevelésben és egyáltalán az óvodai élet minden területén. A különböző tevékenységek során a problémafelvetés, a feladat vázolása, a valóság egyes jelenségeinek megismertetése a gyermekkel szintén az óvónő érthető, akusztikailag tökéletesen megformált bemutatásán alapszik. Az óvónői bemutatás minden helyzetben a nyelvi és kommunikációs nevelés alapvető módszere.

A beszélgetés a közlés, a közös érintkezés, az anyanyelvi információcsere módszere. A felnőtt-gyermek, a gyermek-gyermek közötti beszélgetés célja az, hogy lehetőséget biztosítson a gyermekeknek arra, hogy szükségleteiket, élményeiket, érzelmeiket, gondolataikat kifejezhessék a kommunikációs folyamatban. A beszélgetés megköveteli a beszélgető partnerek közötti empátiát, a hiteles kommunikációt, az őszinteséget és a feltétel nélküli elfogadást. Az irányított beszélgetésben döntő az óvónő célirányos kérdésfeltevése. A jó kérdés olyan világos, hogy csak a kérdéskörbe tartozó választ remélhet a kérdező; amely a lényegre és nem kevésbé lényegesre vonatkozik; ha nem túl általános; ha nyelvileg és logikailag tiszta.

A beszélgetés módszere alkalmas a gyermekek aktivizálására, meglévő ismereteik felelevenítésére, gondolataik kifejtésére, tapasztalatok megfogalmazására. Fontos, hogy meghallgassuk a gyermeket, kérdéseire mindig válaszoljunk, ne legyünk velük türelmetlenek, ne intsük le, mert ezzel akadályozzuk a beszéd fejlődését.

A beszélgetés módszerének alkalmazása lehetőséget kínál: a szókészlet gazdagítására, új szavak megismerésére; a relációk felfedeztetésére, a kötőszók, a módosítószók, névutók alkalmazására; a rokon jelentésű szavak, a gyűjtőfogalmak elsajátítására; a passzív szókészlet aktivizálására; a mondatszerkesztés a szövegalkotás elemi szabályainak helyes minta alpján való követésére. Segítséget nyújthat ahhoz, hogy a gyermek kifejezésbeli hiányosságaira felfigyeljünk és javítsuk azokat. A szemtől szembe beszélgetés sokat segíthet a hibák javításában. A beszélgetés során a gyermeknek módja van a helyes kiejtés, az artikuláció megfigyelésére, a beszédpartnerrel való tekintetváltásra, a mimika, a kézmozdulatok, a térköz érzékelésére.

A magyarázat közvetlenül a tevékenységek tartalmához, eszközeihez, a séták alkalmával a gyermeki kérdésekhez, a látottakhoz, a környezeti valósághoz kell kapcsolódnia. A gyermek alakuló fogalmai még nem stabilak, éppen ezért szükséges néha a magyarázat módszerének alkalmazása is a gyermekekkel folytatott tevékenységeinkben. A magyarázat legyen rövid, és a gyermekek által ismert fogalmakat, szavakat tartalmazza, és ha lehet, mindenoldalú érzékelést biztosító eszköz és cselekvés is járuljon hozzá. Ez a módszer gyakran kapcsolódik az irodalom hallgatásához. Ilyenkor leghelyesebb a -gyermekek számára ismeretlen fogalmakat – a mű bemutatása előtt megismertetni. Vannak olyan ismeretlen fogalmak amelyeket a mese szövegébe szőtt szinonim kifejezésekkel könnyen világossá tehetünk. Verseket nem magyarázunk!

A magyarázat módszerét például a számfogalmak kialakításakor, vagy a környezet megismerése kapcsán, vagy éppen a napi tevékenységek egy-egy mozzanatához kapcsolódva használhatjuk. Ezzel a módszerrel élve gazdagíthatjuk óvodásaink aktív és passzív szókincsét; bővíthetjük fogalmaik körét; formálhatjuk realisztikus világképüket, elmélyíthetjük valóságismeretüket, fejleszthetjük gondolkodásukat.

A szemléltetés Comenius szerint „…leginkább arról mondjuk, hogy ismeri a dolgokat, aki érzékszerveivel fogta azokat fel, aki értelmi elmélkedéssel, az csupán vélekedik, ki pedig szóban bízik az csak hisz. Az érzékszervek az ismeretek szilárd alapjai.”(Sugárné,1985,196.)

A belső képteremtés nem megy könnyen még a három-négyéves korban. A gyermek képzeteit, ismereteit konkrétabbá, tipikusabbá tehetjük a szemléltető eszközökkel.

Az anyanyelvi nevelésben, a kommunikációs képességek fejlesztésében is nagy támasz a szemléltetés, a közvetlen és sok érzékszervet foglalkoztató, spontán játékos tapasztalatszerzés. A valóság tárgyaival való közvetlen kapcsolat és a szemléltetés segíti a beszédfejlődésben jelentős percepció fejlődését, a hangképzést, a szókincsbővítést, a formai-, mennyiségi-, téri viszonyok verbális megnevezésének képességét, a beszéd tartalmának és terjedelmének bővülését, a gondolkodási műveleteknek (konkretizálás, általánosítás, összehasonlítás stb.) verbális megfogalmazását, a valósághoz és az eszközökhöz kapcsolódó különböző beszédszituációk kialakulását.

A többoldalú érzékelést biztosító szemléltetőeszközöket az óvónő olyan helyen tartsa, hogy a gyermekek bármikor hozzáférhessenek, és azokkal manipuláljanak, beszélgessenek róluk, játszanak velük. A különböző beszédszituációk létrehozásában is jelentős a motiváció, az érdeklődés felkeltése a beszéd témája iránt. A motiváló eljárás gyakran kapcsolódhat a különböző szemléltetőeszközökhöz, a valóság tárgyaihoz. Lehetőleg olyan eszközöket válasszunk, amelyekkel a gyermekek tevékenykedni tudnak, amelyek verbális megnyilatkozásokra késztetik a három- hatéveseket.

A gyakorlás módszere nem egyenlő az ismétléssel. Mindkettőnek más-más a metodikai feladata. Sugárné Kádár Júlia fogalmazza meg, hogy „…az életkorral megszerzett praxis, illetve a tudatos gyakorlás messzemenően befolyásolják a beszéd lexikai, szintaktikai prozódiai elemeinek percepciós lehetőségeit, pontosságát, a megfelelő alkalmazási képességet, amely nem szükségszerűen tudatosan, de tudatosíthatóan az egyre megfelelőbb kommunikációs magatartás, a célszerűbb kifejezés irányába hat.”( Sugárné, 1985,147.)

Az óvodában a játékosság és fokozatosság elvét figyelembe véve, tervszerűen, folyamatosan gyakorolni kell a beszéd automatizmusait, a beszédmozgásokat; a magán- és mássalhangzók helyes ejtését; a testkép kialakulását, a kezességet; a mondat prozódiai elemeit; a szó és mondat használatot; a kommunikáció formáit; a vers és mesemondást.

Fontos, hogy a tevszerűen bemutatott népi mondókákat, verseket többször is hallja a gyermek a nap folyamán, vagy a bemutatást követő napokban. Arra is alkalmat kell teremtenie az óvónőnek, hogy a gyermek is elmondhassa vele együtt ezeket. Ezzel fejlesszük emlékezetét, fonémahallását, ritmusérzékét, bővítjük szókincsét, gazdagítjuk egész személyiségét. A ritmikus nyelvtörő és nyelvgyakorló mondókák gyakorlása segíti a kiejtésbeli hibák felismerését, alkalmat nyújt az életkori beszédhibák javítására.

A prózai alkotásokat (meséket, reális történeteket, elbeszéléseket) is többször kell hallania a három-hatéves gyermeknek ahhoz, hogy az irodalmi alkotás nyelvi gazdagságából a számára érdekeseket megjegyezze és szerepjátéka, bábozása, dramatikus játéka, a mű egyéb feldolgozása kapcsán, alkotó módon felelevenítse. (pl. mesereprodukálás, mesekiegészítés, mesebefejezés stb.)

Az irodalmi tevékenység tartalmához szorosan kapcsolódó módszer a mesemondás . Formái:

-a gyermek önálló mesemondása,

-az óvónő által megkezdett mese folytatása,

-mesebefejezés,

-gyermekmese egy-egy ismert mesehősről,

-mese adott címről,

-közös vagy egyéni mesemondás, képek, képsorozatok, képeskönyvek diafilmek applikációs figurák, asztalon szemléltetett makettfigurák alapján,

-ismert mese feldolgozása kérdések alapján,

-mese átstrukturálása.

A drámajáték és a dramatizálás módszere nélkülözhetetlenné vált az óvodáskorúak személyiségfejlesztésében, anyanyelvi és kommunikációs képességeik nevelésében. A drámajáték lehetőséget nyújt a gyermekeknek az érzelmi helyzetek kibontakoztatására; a helyzetekbe való beleélésre; a szereppel való azonosulásra; a megjelenítő készség kibontakoztatására; a kapcsolat-felvételi és kapcsolattartási készség fejlesztésére; a gyermeki kommunikációs képességek gyakorlására.

A drámajáték célja a személyiség minden komponensének az értelem, az érzékelés, az emlékezet, a figyelem, a fizikum, a jellem egyértelmű fejlesztése olyan irányban, hogy az az egyént alkalmassá tegye a társadalmi élete során tapasztalt interakciókban való eligazodásra, és annak dinamikus megélésére.

A drámajáték nevelőértéke óvodáskorban sokrétű: fokozza a gyermeki aktivitást; elmélyíti az ön és emberismeretet; fejleszti a helyzet meghatározási és döntési képességet; kibontakoztatja a reproduktív és produktív fantáziát; serkenti az önálló, rugalmas gondolkodást; kitágítja a tér és időérzéket; fejleszti a nagymozgásokat, a testképet, az egyre finomodó látás, hallás percepciót; alakítja a beszéd tisztaságát, a kifejezőkészség árnyaltságát, a mimetikus eszköztárat. A mozgás a beszéd, a mimetizálás fejleszti az általános képességeket, ugyanakkor nyitottá teszi a személyiséget, feloldja a gátlásokat, felkelti a játékbátorságot.

A bábjáték módszere jelentős a gyermekek erkölcsi, intelektuális, esztétikai érzelmeinek nevelése szempontjából. Az óvónő bábjátékkal nyújtott beszédpéldája a gyermekek utánzó hajlamait tekintve rendkívül jelentős az anyanyelvi nevelésben. A felnőtt bábjátékának igényes beszédbeli megfogalmazásából a vizuális és akusztikai érzékletek segítségével a gyermek megtanulhatja az új szavakat, az új fogalmakat, a tiszta hangképzést, a helyes artikulációt, a beszéd zeneiségét és dallamát kifejező mondatprozódiai elemeket, a tagolt beszédet, a kommunikációs helyzeteket, interperszonális kapcsolatokat.

A gyermek bábjátéka során ezentúl megtanulhatja a gondolatait, érzelmeit indulatait verbálisan kifejezni, ítéleteit megfogalmazni; hanggal, mozgással konkretizálást, párbeszédet, az általa ismert verbális kifejezéseket alkalmazni. A bábjáték fejleszti az óvodás szem-kéz koordinációját, finommotorikáját, testrészeinek ismeretét, látási, hallási mozgásos észlelését, térpercepcióját.

A bábjáték a maga sajátos varázserejével olyan komplex módon hat a gyermekre, amelyet ebben az életkorban semmiféle más eszközzel, vagy eljárással nem lehet megismételni. A gyermekek estében a bábjáték olyan szereplési forma, amelyben a pozitív hatások dominálnak: az önbizalom növekedése, a fantázia kiszélesedése, a feloldódás, a közösségi élmény, a kommunikálás. A sikertelen szereplés is ösztönöz a fokozottabb koncentrációra, az önkritikus magatartásra.

A gyermekeket a bábozásra is meg kell tanítani. Meg kell őket ismertetni a bábok fajtájával, a bábmozgatás megoldásaival, a bábkészítéssel. A gyermekek bábkészítő munkájában sok fejlesztő hatás rejlik. A bábok elkészítésekor fejlődik finommotorikájuk, a szem kéz koordinációja, a testfogalmuk, vizualitásuk, tapintásuk, tapasztalataik egyes anyagokról, verbális kifejezőkészségük.

A bábjáték az anyanyelvi nevelés és a kommunikációs képességek fejlesztése szempontjából eredményes módszer mert: feloldja, nyitottá teszi a gyermeket; a különböző szerepekben fejleszti az azonosulási készséget, érzelmektől átfűtött beszédet kíván; hozzájárul a differenciált beszédgyakorláshoz, a beszédfegyelem fejlesztéséhez. Megismertet a kapcsolatfelvétel, kapcsolatteremtés néhány módjával, fejleszti a művészi beszédbeli és gondolati kreativitást, beszédaktivitásra késztet, előnyösen befolyásolja az önértékelést, fokozza az önbizalmat.

1.4. Bábjáték az anyanyelvi kommunikációs nevelésben

Az óvodai élet minden mozzanatában feladat az anyanyelvi kommunikációs nevelés. Az anyanyelv az első nyelv amelyet a kisgyermek elsajátít. Megtanítja őt a családhoz, a legszorosabb emberi közösséghez, a tágabb emberi közösséghez tartozás érzésének átélésére és kifejezésére. Elvezeti az útkeresés során önmagához és másokhoz is. Szemléletesen fejezi ezt ki Kosztolányi Dezső egyik vallomásában:,,csak anyanyelvemen lehetek igazán én”.(Kosztolányi, 1971, 38.) Az anyanyelv áthatja az élet minden mozzanatát, az óvodai nevelés teljes folyamatában jelen van, annak szerves része. A gyakori mondókázás, a mindennapos mesélés, bábozás, éneklés, a hagyományápoló tevékenységek gyakorlása által a gyermek intenzívebben részesül az anyanyelv élményében. „Nekünk óvónőknek útitárssá kell minősülnünk a világ felfedezésében és befogadásában. Abban az esetben válhatunk a kisgyermek méltó útitársává, ha teljes lényünkkel oda is figyelünk arra amit mond, amit kérdez. Gyakorolnunk kell az aktív hallgatás művészetét az legyen a fontosabb számunkra amit a gyermek mond, ahogyan a gyermek feltár előttünk a világból, és nem csak az amit mi akarunk feltárni a világból.” (Velki, 2006, 57.)

Az anyanyelvi nevelés és oktatás egész területén jelen van. Az óvodáskor az önállósulás klasszikus kora, az egészséges én-tudat kialakulásának, az én-központúság feladásának, a kicsiségi helyzetből való kiút keresésének és a dackorszaknak a kora. Mindezek közben kell a kisgyermek szociális közösségbe beilleszkedő, alkalmazkodó-képes személyiséggé válnia, az adott társadalomra jellemző viselkedési sémákat, szokásokat is ekkor kell megtanulnia. A kisgyermek könnyen átveszi környezete viselkedési sablonjait, ha azok korának megfelelőek, vonzóak, és lehetőleg játékos formában, nem pedig direkciók formájában kapja. De ha figyelembe vesszük a komplex ingerhatás jelentőségét, a dramatikus formában való gondolkodást, a cselekvésben való átélésre adott képességet és legfőképpen az érzelmi azonosulás fontosságát a viselkedési sablonok átvételében, akkor tűnik szemünkbe a legpregnánsabban a bábjátéknak, mint nevelő eszköznek az óriási jelentősége. A kicsi bábuval sokkal könnyebb azonosulnia a gyermeknek, mint a felnőttel. A bábu, aki kisebb, mint ő, esetleg ügyetlenebb, kiszolgáltatottabb, tehetetlenebb még őnála is, de a bábszínpadon mindent megold, mindenre képessé válik óriási mértékű érzelmi azonosulást és utánzási készséget vált ki a gyermekből.

Az óvodáskorú gyermek bábélményének lényege éppen az, hogy néhány varázslatos percre a játék idejére a sejtelem úrrá lesz a nyilván való tapasztalat felett. Talán, erre gondolt Antoine de Saint- Exupéry rókája, amikor elárulta titkát a kis hercegnek:,, Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Exupéry, 1993, 75.)

Játékossággal, mozgalmassággal és látványosságánál fogva a bábjáték kiváló módszer az óvodás gyermek anyanyelvi nevelésben, mert:

a bábu beszéde jó példát jelenthet a gyermekeknek

bábozás során a gyermek megtanul a hangjával szándékosan bánni, érzelmeit a hang segítségével fejezi ki, fejlődik beszéd ritmusa

a bábozó gyermek a párbeszédek során aktív szókincsét gyarapítja

Nevelői problémákat is megoldhatunk a bábokkal: például egyéni beszélgetéseket végeztem a beszédhibás gyermekekkel, a bábu a jóra nevelte. A kötelező foglalkozások nevelői célját oldottam meg a bábu segítségével mivel itt nincs szabály, hogy a foglalkozások melyik részében alkalmazzuk a bábjátékot.

Azonban bármenyire is kedves a bábu nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bábjáték csak egyik módszere a nevelésnek, viszont a túlzott és helytelen alkalmazás unalmassá válik.

A hadarás- fokozott beszédsebesség, vagyis a beszédritmus egyik rendellenessége. Nevelői munkánk során gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel és ennek a javítására kiváló módszernek bizonyul a bábuk használata. A hadarás kiküszöbölése érdekében hosszabb távon figyeljük meg a gyermeket, hogy mi okozza ezt a gyors beszédtempót. Hogyha ingerlékenyebb a gyermek, erősebbek a tünetei is. Ismerve a gyermeket, csak akkor foglalkozzunk vele mikor látjuk, hogy nyugodt. Ekkor egy kedves bábu megkérheti a gyermeket, hogy nyugodtan, lassabban mondja el azt amit mondott.

A dadogás- súlyosabb beszédzavar, mely a ritmus felbomlásában, a beszéd görcsös szaggatásában mutatkozik meg. A dadogás nem csupán rossz szokás, sokféle bonyolult okra lehet vissza vezetni. Az elősegítő okok közül ki kell emelni a gyenge idegrendszert, amelyet a fokozott ingerlékenységből, érzelmi és hangulati labilitásból ismerünk fel. A gyenge idegrendszerű gyermek általában akkor válik dadogóvá, ha tartósan összeütközésbe kerül környezetével.

A beszédritmus zavarain kívül a hibás hangképzés zavarait is javítanunk kell. A hibás hangképzés leggyakoribb formája a selypesség vagyis a „sziszegők” hibás képzése. A sziszegő csoportjába tartozik a –sz-z-és a –z-zs-. A selypesség körébe sorolhatjuk a –c-cs- szabálytalan képzését is. A selypesség javítása csak hosszú és türelmes gyakorlással lehetséges. Ebben az esetben is használhatunk bábukat, melyek segítségével tornáztassuk a nyelvüket valamint a száj és az arc izmait.

Az –sz-z- hibás képzésnek oka általában a nyelv helytelen elhelyezkedése, de a fogak állása is befolyásolhatja. Ebben az esetben nyelvizom gyakorlatokat végezhetünk, melyet rövid játék követ, például az, hogy a „varázs dobozban” talált állatbábok hangját kell utánozzák, pl. a kígyó sziszegését. Hasonló gyakorlatokat végezhetünk a –z-zs-c-cs-k-g-p-b-f-v vagy az r – hang hibás kiejtésének a javítására is. Ezek a gyakorlatok heteken át ismétlődhetnek, természetesen mindig újabb érdekesebb játék variációkkal, hogy ne váljék unalmassá a gyerekeknek. Miután a hangok kiejtését jól begyakoroltuk azután következhetnek a mondókák a beszéd és emlékgyakorlatok elmondása, szintén minél változatosabb, érdekesebb, versenyszerű megoldásban, hogy a gyerekek érdeklődését fokozzuk.

A beszédhibák javítása után beszélhetünk csak a gyerekek beszédének a fejlesztéséről és a gyerekek anyanyelvi neveléséről.

Az irodalmi műfajok helyes kiválasztása és alkalmazásuk egymásra épülő sorrendje fontos kérdése az óvoda bábjátékos életének. A helyes tájékozódásban itt is a gyermek ismerete segít. Az életkori sajátosságnak megfelelően a fokozatosság elvét követve, az egyszerű mondókáktól induljunk el, majd verseken, dalokon és népi játékokon keresztül, az egyszerűbb jelenetek után jussunk el a hosszabb lélegzetű meséig.

Az első irodalmi műfaj, amellyel a gyermekek a bábok révén találkoznak a verses mondókák lehetnek. A bábok segítségével előadott verses mondókák célja az, hogy minél közelebbi kapcsolat alakuljon ki az óvónő és a gyermekek között, valamint az, hogy megszerettesse az irodalmi alkotásokat, mert valahol itt kezdődik el a gyermekek anyanyelv iránti szeretete is.

A művészi szép felismertetésének, az irodalmi – esztétikai gyönyörködtető képesség fejlesztésének legfőbb forrása, eszköze a vers.

A gyermekek élvezik a rímek összecsengését, a képeket felidéző szavakat, a refrének ismételgetését. Az óvónő irányításával a formai jegyekből a gyerekek tartalmi értéket is megragadnak, illetve felfedeznek. A versmondó báb feladata a vers minél szebb, érzékletesebb bemutatója. Semmi mással nem foglalkozhat, nem tréfálhat, nehogy elvonja a figyelmet a lényeget jelentő versről.

Mivel a gyermekeknek nemcsak élvezniük, felismerniük kell a vers szépségét, hanem emlékezetből is felkel tudniuk idézni azokat, nagyon jó módszer a versek ismétlése bábuval.

Kiscsoportban magyar népi mondókákat, és rövid költeményeket válasszunk, melyek a gyermekek és állatok életével kapcsolatos.

Középső csoportban folytassuk az ilyenszerű kiválasztást hosszabb terjedelmű versekkel, amelyben több a párbeszéd és a cselekvés, gazdagítsuk a versanyagot népköltészeti versekkel is.

Nagycsoportban a versanyagban továbbra is helyet kap a magyar népművészet, de kerüljenek jobban előtérbe a műköltészet gyermekeknek szóló alkotásai is. Megfigyelhetjük a gyermekeken azt, hogy ha báb kerül a kezükbe, társalognak velük, felidézik az emlékezetükben az irodalmi foglalkozásokon tanult verseket, ezeket ismétlik és egyszerre csak megjön a versmondó kedvük. Még nagyobb a hatás, ha a verseket paraván mögött ismétlik, mert ilyenkor a gyerekek a gátlásaiktól felszabadultan mondják el a verset, ha megakadnak egymást kisegítik, észreveszik a különbségeket egymás versmondásában.

Gyakran alkalmazhatunk bábokat az irodalmi foglalkozások keretén belül a mesemondásnál is. A magyar népmesekincs szinte minden darabja alkalmas arra, hogy bábjátékot formáljanak belőle, a kalandos, a gyermeki gondolatmenetet híven követő meseszövés, a történetek dramatizált bábos változatait élménnyé teszik a gyermekek számára. A jó mese „ismeri” a gyermek világának gondját, a gyermek nem csak elvont igazság, de önmaga kálváriáját, diadalát hallgatja, éli végig a megelevenedett bábuk szerepében. A bábu kiválóan alkalmas a mesehős ábrázolásra, stilizációs eszközeivel külsőleg is kifejezi a szereplők tulajdonságait. A konkrétan gondolkozó gyermek számára megjeleníti a jót, az irigyet, rosszat. Amikor a mesét bábszínpadra alkalmazzuk a következő követelményeknek kell eleget tennünk:

megvizsgáljuk a mesék szerkezetét, általában olyan meséket választunk ki, amelyek egy – két cselekmény szálra épül és nem túl bonyolult, a főhős ne forogjon sokáig veszélyben

el kell hagynunk a mesékből az epikus részleteket helyettük dialógusokat, illetve akciókat állítsunk

Az akciók lebonyolításához megfelelő bábfajtákat válasszunk. Általában leggyakrabban használt bábuk a botbábuk, pálcikabábuk, gyűszű vagy zsákbábok. Hogyha az óvónő báboz a gyermekeknek, akkor inkább a bot és pálcikabábok bizonyulnak célszerűnek, mert ezeket könnyen lehet cserélni. A kesztyű és zsákbábokat olyankor használjuk, amikor a gyermekek báboznak. Így minden szereplőt egy-egy gyermek játszhat a kezére húzott bábuval. Mellőzzük az olyan jeleneteket, főleg kesztyű bábok estében, amikor a bábokat egyik kézről a másikra kell felhúzni, mert ez megszakítja a játék menetét. A bábozás időtartama a mesék esetében is csoportonként változik.

Kiscsoportban az egy központi cselekményszálra épülő, egyszerű mesék mondását kezdeményezzük a bábbal. Ha a teremben egy „kis bábszínpad” van beállítva körülötte bábuk, képeskönyvek és meséskönyvek akkor ezek a kellékek bármikor ösztönözhetik a gyermeket a bábozásra.

Középső csoportban a mesék cselekménye valamivel bonyolultabb, mint kiscsoportban. Amikor viszontlátják a gyermekek kedvenc meséik hőseit, kedvet kapnak a párbeszédek vagy érdekesebb akciók bábbal való megjelenítésére.

Nagycsoportban már hosszabb lélegzetű mesék mutatják be egy-egy hős sorának alakulását. Először az előző évben hallott kedvenc mesék elevenedjenek meg a gyermekek előtt, azután új mesékkel gazdagíthatjuk ismereteiket. Nagycsoportban már a gyermekek által kitalált mese vagy történet is bábszínpadra kerülhet.

A bábszínpadról kapott információk csökkentik a gyermek bizonytalanságát. A báboktól viselkedési formákat tanulnak meg, óvodai szokásokkal ismerkednek meg és felfogják a bábuk játékából a feléjük áramló vidámságot és szeretetet.

Az óvodában elmondott versek és mesék már korán elindítják a gyereket az irodalmi nevelés megszerettetésére.

A ma embere egyszerűen elképzelhetetlen könyvek nélkül. Az irodalom, a szépirodalom mindennapos táplálékká kell váljék. Éppen ezért nagyon fontos, hogy nekünk, nevelőknek, már az óvodai nevelésben eszükbe jusson az „olvasóvá nevelés” rendkívül fontos programja. A mese a legjobb, legalkalmasabb bevezetője az irodalmi nevelésnek. Nagyon megszívlelendő tanácsot ad erre vonatkozólag Balázs Béla, amikor ezeket mondta: „A legegyszerűbb, legszürkébb költői kép nevetséges értelmetlenség lesz, annak a számára, aki gyerekkorában nem hozta magával a mese fantáziáit… Mikor a mesét elvesszük a gyermekektől, elvesszük tőle a lehetőséget, bárminemű költészetben öröme telhessék … mikor a gyermekmesét bántjuk, minden költészetet, sőt minden művészetnek gyökereit vágjuk.” ( Balázs, 2003,7.) A mese tehát lelki szükséglete a fejlődő gyermeknek, s így alapja az óvodás irodalmi nevelésnek is.

Ezért az óvodában minél több lehetőséget, alkalmat kell biztosítani arra, hogy mind három korcsoport a pedagógiailag jól szervezett, megvalósított foglalkozás eredményeképpen esztétikai, irodalmi élményben részesüljön. Úgy kell közvetíteni komplex ingerré tenni mind a verset, mind a mesét hogy ne hagyja a gyermekeket szenvtelen közömbös állapotban, hanem ébresszen érdeklődést, keltsen figyelmet, hívja létre azt a sajátos tudatállapotot a gyermekben, amelyben kellemesen jól érzi magát, együtt rezdül a vers vagy mese mondanivalójára, tartalmára, egy kicsit azonosul, bele éli magát a helyzetbe, a hangulatba.

Az anyanyelv és az irodalom megszerettetésében nekünk, óvónőknek is nagy szerepünk van. Legyünk képesek arra, hogy amit nem nyújt a családi otthon a gyermeknek, ahol nem mesélnek elég mesét, ahol nem szólaltatnak meg verset, dalt – azt valamiképpen az óvodai nevelés pótolja. Az óvónő személyisége az a központ, amelyen át a nevelői behatások a legoptimálisabb módon, a leghatékonyabban bevetülnek az óvodás gyermek tudatába.

1.5. A bábjátékok története

,,A bábjáték a tárgyi világot antropomorfizáló és átlelkesítő ősi emberi ösztönnek a kifejeződése. Eredete, kialakulása nincs és nem is lehet egy bizonyos néphez vagy korhoz, kultúrához kötve. Egy bizonyos tudatfok elérésekor mindenhol, minden kultúrában – színházi előképek nélkül- sőt a színjátszást a dramatikus népszokásokat megelőzően is megteremtődhet a bábjáték. Összefoglaló általánosítással azt mondhatjuk: akkor születik meg amikor az ember a környező tárgyi világgal ütközve, öntudatra ébred, s a maga aktuális helyzetét a külső hatalmaktól való függőségét a bábjátékban láthatóan is kifejezi. Ugyanúgy ahogy a kisgyermek is teszi játéktevékenységében” – így fogalmazta meg Szilágyi Dezső a bábjáték keletkezésének helyét és idejét. (Szilágyi, 1982, 25.)

A bábjáték eredetét nem lehet egyetlen néphez kötni. A bábjáték gyökereit szinte az egész világon megtaláljuk az ősi kultúrában. Kezdetben esztétikai szándékot nem tartalmaz e tevékenység. Az esztétikum akkor keletkezik, mikor a napi tevékenységnek a mimézisbeli visszatükröződése nemcsak a gyakorlati célokra alkalmas jelenségeket utánozza, hanem képmásait teljesen más elvek szerint csoportosítja: arra összpontosul, hogy a nézőben bizonyos gyakorlatokat, meggyőződéseket, érzéseket, szenvedélyeket ébresszen.

A bábjátékra utaló legrégibb adatok Keletre utalnak. Fejlett bábtechnikáról, a bábjáték nagy kedveltségéről szólnak már ókori feljegyzések, utalások is. Árnyékjátékról, zsinóron mozgatott, plasztikus bábjátékról és ezek nagyon sokféle megoldásáról tudunk. India fejlett bábművészete volt sokáig a legelterjedtebb népszórakozás. Japánban a bábtechnika jellegzetes, a mozgó színész is látszik a báb mögött, szöveg, ének, hangszeres kíséret, pazar jelmezek fokozták a látványságot.

A bábjáték Európában a Földközi tenger partján lakó népeknél bukkan fel. Sokáig szolgálja az egyház eszméit is, mígnem a misztériumjátékok elvilágiasodása miatt kikerül a templomokból. A bábjáték műsora és területe földrajzilag is bővül, a XVI-XVII században. A háborús zavarok, a feszítő társadalmi ellentétek közepette megjelenek a nemzeti bábfigurák. E népi hős barátja bosszút áll elégtételt vesz, mindig győz az elnyomókon (Ludas Matyi). Ezeket a darabokat jellemzi a szatirikus-, ironikus hangvétel, komikusan, gúny és a népgondolkodás bölcsessége.

Az olasz bábjáték hagyományai régi időre nyúlnak vissza, jellegzetessége hogy szerepei nem voltak leírva, a cselekmény vezérfonala szerint a színpadon rögtönözték. A darabok ismétlődő alapszövevényét mindig frissé tette a mindig változó előadásban egy-egy kiváló figura művészete. A színpadnak a hagyományos figuráit, játékmódját, a bábszínpad is átvette és a XVI. században az előkelőknek is kedvelt szórakozása volt.

Spanyolországban az arab kultúrával a keleti árny- és marionett játék kel életre. A bábjáték divatos és elterjedt műfaj. Angliában a XVI-XVII században utcai és vásári mulattató eszköz. A XVIII században a báb már állandó kőszínházat kap. A zsákbábot és marionettet egyaránt ismerik.

Franciaországban a világi tartalmú bábjátéknak népes és differenciált tábora volt. A népies, szatirikus és könnyed formájára az olasz commedia dell, arte is kapott, egyes figuráit át is vették. A bábjáték kedvelt udvari szórakozás is és a francia szellemi élet kiválóságait is foglalkoztatja. A mai kabarékhoz hasonló aktuális műsoraival, szatíráival, paródiáival jelentős helyet kap a társadalmi, politikai és irodalmi, életben.

A német nyelvterület bábjátékát Ausztria és Németországban a XIII századból vannak feljegyzések a bábjátékok létezéséről. Népszerűsítői a vándorkomédiások voltak. A német bábjáték szoros kapcsolatban áll az irodalommal, műfai, képzőművészeti téren jelentős szerepet játszik az a tény, hogy művészetek és intézmények karolják fel ügyét.

Csehszlovákiában sokféle nemzet hatása és a hagyományok keverednek. Régóta ismerik a marionettet és a zsákbábot. A cseh bábjáték különösen korunkban jutott magas színvonalra.

A lengyel bábjátéknak, mint a bábjáték esetében is, a múltja jelentőségét messze felülmúlja mai jelentősége és színvonala. Történelmi népi hagyományok mai modern művészi törekvésekkel idéznek fel, ötvöznek művészetükben: újszerű, modern megoldásokat a népi hagyományok sajátos ízei hatják át.

Az orosz és szovjet bábjátéknak két korszaka van. A forradalom előtti időkben egyházi és világi tartalmú bábjátékokról tudunk. Az előbbi többnyire bábtáncoló betlehemes játék, komikus elemekkel. A bábjáték népi hőse Petruska. E zsákbáb nép barátja, az elnyomókon bosszút áll. Már a XVIII században, Moszkvában állandó bábszínház van, bár ekkor még idegen bábművészek járnak erre.

Az Egyesült Államokban angliai bábosok nyújtottak példát a bábjátszáshoz. Az élő revük méretei és csillogása nagy marionett-revükben jelentkezik, gyakran giccsbe hajló hatással.

A Magyarországi bábjátszás német hatásra fejlődött ki. A magyar bábjátszás múltbéli létezése szórványosan megmaradt népi bábjátszásról „báb táncoltatás” következtethetünk.

E jelenségek betlehemezést, passió-játékot kísérnek, világias elemekkel keveredő vallási témákhoz kötöttek. Megjelenik népszokások kísérőjeként is, mint a busójárásban, és a farsangi eseményekben. A népi bábjátékok népszokások része volt mely ünnepekhez van az emberek életében jelenlevő jeles napokhoz kapcsolódott.

A mai bábjáték kialakulására sokkal nagyobb hatással volt a vásári bábjáték. Ezeknek élő művelői német és cseh vándorbábosok voltak. A nyugati bábhősöket lassan magyar figurák váltották fel, pl. Vitéz László alakja, aki bátorságával legyőzött minden akadályt, és igazi népi hőssé vált.

A magyar művészeti bábjáték kialakulása az 1900-as évekre tehető vissza. Neves művészek, írók fordulnak érdeklődéssel alkotói tervekkel a báb felé. Meg látják benne az újszerű és sajátságos kifejezési lehetőségeket, a művészeti kísérletezés sokoldalúságát.

Blattner Géza sokat tett a bábművészetért, ő a pálcás wayang technikával kísérletezik. Művészi törekvéseiben olyan neves társak támogatják, mint Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes. A gyermek publikumnak még nem színházi, de rendszeresebb iskolai szereplések során Büky Béla festőművész nyújtott maradandó élményt balladák árnyjátékos feldolgozásával. Az óvodai bábjátékokról Lakatos Emilia óvónő neve ismeretes.

Az első állandó bábszínházat 1941-ben nyitotta meg Rév István, ez volt a Nemzeti Bábszínház melynek hamarosan a háború véget vetett.

A bábjátékok közelmúltbeli és mai művelői, alkotói közösségből a nevek sorát lehetne említeni, mint Tóth Sándor, Szokolai Béla, akik a bábművészet és az alkalmazott bábjátékok alkotói továbbfejlesztői korukban.

A magyar Állami Bábszínház jelentős szerepet tölt be a magyar bábművészet történetében. Állandó gyermek műsorokat a vidéki gyermekeknek is illő szórakozást és művelődési alkalmakat nyújtanak. A magyar bábmozgalomnak nemcsak példát és serkentést ad a Bábszínház, hanem bábesztétikai, dramaturgiai, bábtechnikai, kísérleti, a bábjátszók szemléletét, ízlését szakértelmét is fejleszti.

Európa, sőt a világ bábművészetének összefogója a Bábművészek Nemzetközi Szövetsége (UNIMA) mely nemzetközi tapasztalat cserét és bemutatásokat szervez. A mai bábművészet elismert rangot vívott ki magának világszerte. Ez a megújult művészet rendkívül gyorsan olvassza magába a legújabb művészeti törekvéseket, sőt maga tör új utakat a színházművészetben. Ebben szerepet játszik a modern képzőművészeti irányzatok hatása, bábtechnikák alkalmazása és a szélsőséges drámai, képzőművészeti irányok is.

Szilágyi Dezső így jellemzi a ma bábművészetét: „A jelenkori bábművészet összességében már annyira különbözik a hagyományostól, az emberutánzó figurákkal előadott színjátéktól és mutatványosságtól, hogy olyan teljesen új, korunk szülte művészeteknek is tekinthető akár a film. ”(Az óvodai bábjáték, 1988, 128.)

Az életkori sajátosságok és a bábjáték

Az anyanyelv egy sokrétű, árnyalt rendszer, amelyet a gyermek már otthon, néhány hónapos korától tanulni kezd. Ennek fejlődési szintjét befolyásolja szüleihez, környezetéhez való viszonya. A legnagyobb hatás azonban később éri, óvodába lépése pillanatában. Ahhoz, hogy az óvónő munkája során megfelelően fejleszteni tudja a gyermek anyanyelvi készségét, fonematikus hallását, a hangképzéshez szükséges motrikus képességét, szókincsét és mondatalkotó készségét, nagyon jól kell ismernie az óvodáskor általános jellemzőit. Az oktatás hatására pontosabbá válnak és kibővülnek az egyéb tevékenységek közben szerzett ismeretek, fejlődnek az értelmi képességek, s a gyermekek előbbre haladnak anyanyelvük elsajátításában is. A sokféle és ismétlődő szervezett tevékenység közben megkezdődik egyes készségek alakulása, formálódik a gyermekek esztétikai ízlése. Fokozódik a környező valóság iránti érdeklődés, felébred a gyermekekben a valamit megtanulás vágya, a gondolkodás öröme, kialakul az iskolai tanulás megkezdéséhez szükséges pszichikus beállítódás, a feladattudat az önfegyelmezés képessége.

Az óvodai oktatás az anyanyelvi nevelés egyik leghatékonyabb eszköze. Az anyanyelv tanítása legértékesebb szellemi örökségünk átadása. A személyiség sokirányú fejlődését szolgáló hatások egységes rendszerén belül elsősorban a gyermek érzelmi erőit megismerő (érzékelő – észlelő – megfigyelő – gondolkodó) képességét fejleszti. E megismerő tevékenységben a gyermek fejlődése során egyre inkább nagyobb szerepet kap a szó, egyrészt szenzomotoros tájékozódás irányításának, másrészt pedig, mint a szenzomotoros tevékenység során szerzett tapasztalatok rögzítésének, fokozatos általánosításának és belső élménnyé alakításának legfőbb eszköze. Az anyanyelvi nevelés célja az érthető, kifejező, hatásos és meggyőző beszéd készségének kialakítása. Olyan beszédé, amely lehetővé teszi a szavak és mondatok kellemesen hangzó, fáradság nélküli megformálását, a gondolatok egyszerű, világos és árnyalt közlését.

A megfelelően fejlett kisgyermek 2,5- 3 éves korában már „szót ért”, s alkalmassá válik arra, hogy tájékozódását és gyakorlati tevékenységét szóval irányíthassuk. Ez az óvoda- érettség egyik legfőbb kritériuma.

Az oktatásnak abban van kiemelkedő szerepe, hogy a beszédfejlesztést szorosan összekapcsolja a megismerő képességek fejlesztésével. Az értelmes szemlélődés, a tudatos megfigyelés, a célra irányuló cselekvés, a képzetek és fogalmak kialakítása és gazdagítása ugyanis csak a beszéd, a szó segítségével válik hatékonnyá. A valóság megismerését tehát össze kell kapcsolnunk az anyanyelv elsajátításával és fejlesztésével. Az oktatási anyag feldolgozása folyamán az összehasonlítás, az azonosítás, a megkülönböztetés és az egyéb gondolkodási műveletek során alkalmazott megnevezésekkel az egyszerűbb összefüggéseket megállapító ítéletekkel és következtetésekkel bővítjük a gyermekek szókincsét, fogalomkörét és kifejező készségét. Így válik a nyelv a megismerés, a gondolkodás egyre magasabb rendű eszközévé.

A 3-4 éves gyermek gondolkodása azonban még cselekvő- szemléletes gondolkodás. Jellemzi a tevékenységgel való szoros kapcsolat a szemléleti és élménykötöttség, a képszerűség, a konkrétság és a gazdag érzelmi motiváltság. Ebből következik, hogy sem a gondolkodás, sem az anyanyelvi készségek fejlesztése nem választható el a gyermek szenzomotoros tevékenységektől, ezért tehát az alapvető készségek fejlesztése folyamán állandó kapcsolatot kell teremtenünk a beszéd a szemlélet és a cselekvés között. Ez a követelmény az egész óvodai oktatás pedagógiai alapelvének tekinthető.

Kisgyermekkorban tehát a nyelvi gondolkodáshoz, még erőteljes cselekvésbeli és szemléleti támaszt kell adnunk, azaz bőséges alkalmat kell biztosítanunk a sokoldalú érzékelésre, a szemlélődésre, a tárgyakkal és eszközökkel való közvetlen cselekvésre, természetesen arra törekedve, hogy a szenzomotoros tevékenységhez kapcsolódó beszéd egyre magasabb rendű operatív funkciót betöltő tényezővé váljék.

A szókincs és kifejezőképesség gazdagítása során támaszkodnunk kell a gyermek verbális emlékezetére is, a kinetikai és akusztikai emlékképek tartósságát az újonnan megismert szavak és mondatformák ismételtetésével illetve, más-más helyzetben és szövegösszefüggésekben való alkalmazásával fokozzuk. A szókincs fejlesztése azonban nem csupán a szavak és mondat modellek mechanikus bevésését kívánja, hanem a jelentés folyamatos gazdagítását is. S ez kisóvodás korban az érzékszervi cselekvésbeli tapasztalatok felhalmozása útján, a közvetlen tapasztalatszerzéssel s az elemi gondolkodási műveletek gyakorolgatásával szoros egységben történhetik. A kisgyermek ugyanis nem fogalmakat sajátít el a felnőttektől, hanem bizonytalan tartalmú szavakat. A fogalmakat a saját gondolkodásával, műveletek sorozatában igen hosszú idő alatt az elemi általánosításoktól a magasabb rendű általánosításokig haladva alakítja ki.

Az óvodában folyó értelmi nevelés feladata:

a gyermekek ismereteinek rendszerezése és gazdagítása

az értelmi képességek fejlesztése

Az értelmi nevelés az óvodás gyermek életében központi helyet foglal el, mivel ezáltal tökéletesedik mind a valóság megismerése, mind pedig a környezethez való alkalmazkodása. A megismerés első lépcsőfoka az érzékelés fejlesztése. Az egyes érzékelési fajták fejlődését az határozza meg, hogy mind újabb és újabb feladatok megoldásába kapcsolódnak be, ehhez pedig a tárgyak finomabb jegyeinek megkülönböztetésére van szükség. A gyermek megismerő tevékenysége csak céltudatos érzékszerv-működtetés mellett fejlődhet teljes értékűen. Az értelmi nevelés másik eszköze az emlékezet fejlesztése, amely kettős feladatot jelent. Egyfelől az önkénytelen emlékezetből kiindulva kell eljutnunk a szándékos emlékezet kialakulásáig, másrészt a mechanikus emlékezet helyett a gondolati emlékezés fejlesztését kell előtérbe helyeznünk.

Az óvodáskor kezdetén az emlékezet önkénytelen jellegű. Ez azt jelenti, hogy a gyermek még nem törekszik valaminek a tudatos bevésésére és a pontos felidézésére. A 3-4 éves korú óvodás minden mérlegelés nélkül válaszol a kapott kérdésekre, az 5-6 éves pedig már töpreng és bosszankodik az óvónő sürgető megjegyzése miatt. Az óvónő feladata a szándékos emlékezet fejlesztése. Ezt elérhetjük, ha sok olyan benyomásról gondoskodunk amely könnyen és erősen kötődik a gyermek emlékezetében.

Az óvodában az értelmi képességek fejlesztése közül legsokoldalúbban a képzelet fejlesztésére kerül sor: a játék, a mese, az elbeszélés, az ábrázolás, a bábozás a képzelet fejlesztésének egyaránt fontos eszköze. Az óvodás gyermek nem mindig talál magyarázatot a valóság eseményeire, ilyenkor képzeletéhez folyamodik. Képzeletével a valóságban nem levő összefüggésbe hozza a tárgyakat, ez azonban nem akadályozza meg a valóság pontosabb megismerésében. Az óvoda ezt a gyermeki képzeletet az ismeretek bővítésével és valóság megmutatásával egyre szilárdabb alapra építi és fejlettebb gondolkodással reális irányba viszi.

Az óvodáskor kezdetén a gondolkodás gyakorlati jellegű. A gyakorlati feladatok megoldása folyamán rendeződve és bonyolultabbá válva fokozatosan jönnek létre a gondolkodó tevékenység formái. Az első a szemléletes cselekvő gondolkodás. Ezt fokozatosan váltja fel a szemléletes képszerű gondolkodás. A harmadik fok a fogalmi, nyelvi gondolkodás.

A nyelvi gondolkodás különösen fontos az iskolára való előkészítés szempontjából. A gondolkodás fejlődése nagyban függ a feladatok mennyiségétől és minőségétől. A gyakorlati tevékenység átrendeződésének és bonyolultabbá válásának hatására fokozatosan jönnek létre a gondolkodó tevékenység új formái. A probléma megoldása a gondolkodási műveletek fejlettségétől függ, tehát a gondolkodás fejlesztése a gondolkodási műveletek fejlesztését jelenti.

Az analízis gondolkodási műveletének fejlesztésére, a részek pontos feltárásánál van szükség. Analízist végezhet a gyermek cselekvés útján (a babát szétszedi), szemlélet síkján, amikor a képen látott tárgyakat felsorolja és a gondolkodás síkján meglátja a tárgyak közötti összefüggéseket, a részek egymáshoz való viszonyait.

A gondolkodás és a beszéd kapcsolatát egyaránt vizsgálhatjuk a gyermek cselekvésében és a nyelvi formában. A gyermek hamarabb ki tudja fejezni magát a cselekvésben, mint a beszédben. Amikor elgondolásaihoz tárgyakat akar készíteni, s a tárgyakat különböző összefüggésbe akarja hozni, amikor problémáiról számot akar adni, nehezen érteti meg magát. Ezek a tevékenység közben feltáruló problémák arra figyelmeztetik az óvónőt, hogy segítséget nyújtson a helyes kifejezések megtalálásához, a gondolatok kifejezésére szolgáló legvilágosabb és egyben legtömörebb nyelvi forma megkereséséhez.

Ha ebben a korban nem teremtjük meg a kapcsolatot a cselekvés és a nyelvi kifejezés között, a későbbiekben ez igen nehezen megvalósítható feladat lesz. A tevékenység állandóan bővül, s egyre bonyolultabbá válik. A bonyolultabb cselekvéshez pedig bonyolultabb nyelvi kifejezések szükségesek. Az óvoda feladata kialakítani a szükséges nyelvi kifejezési készséget és képességet. Ezen az úton haladva tudjuk megelőzni azt a gyakran tapasztalt jelenséget, hogy a gyermek nem tud beszámolni cselekvéséről.

A kisgyermek nyelvi formái viszonylag fejletlenek, ugyanakkor gyakran csodáljuk az egyszerű elbeszéléseket és a meséket élvezettel hallgató és megértő óvodásokat. De a mese megértése nemcsak értelmi, hanem érzelmi aktus is, és megértésében nemcsak a nyelvi gondolkodás, hanem a képzelet is szerepet játszik. A beszéd fejlesztése a gondolkodás fejlesztésével kölcsönhatásban történik. Minél könnyebben és minél szabatosabban (pontosabban) képes a gyermek gondolatait kifejezni, annál jobban be tud illeszkedni környezetébe.

Az óvodába lépő gyermek a hangokat sokszor pontatlanul ejti ki, nagy eltérés van az aktív és a passzív szókincse között, és beszéde helyzeti beszéd, ami azt jelenti, hogy mondanivalóját csak az eseményeket ismerő érti meg. Az óvónő beszéde, ismeretnyújtó tevékenysége, a gyermek élménybeszámolója megszólaltatása a látott tárgyak és események alapján, együttesen beszédfejlesztő alkalmak is. A beszéd által erősödik a gyermek biztonságérzete, növekszik tájékozottsága, gazdagodnak ismeretei, a helyes és szép beszéd mélyíti érzelmeit, fejleszti esztétikai érzékét, előkészíti őt az irodalmi élmények befogadására. A gyermek különböző tevékenységeit együttesen kell felhasználnunk az ismeretek gazdagítására, a gondolkodás fejlesztésére és a gondolatok kifejezésének gyakorlására. Ugyanis a beszéd is csak gyakorlás útján fejleszthető, ehhez az óvónő – hibát javító, a hiányokat leküzdő munkájára van szükség. A beszéd fejlődésének az óvodában tehát két fő forrása van:

– az óvónő és a gyermekirodalom „beszéde”

Az óvónő által használt kifejezések megragadnak a gyermek tudatában az aktív szókincsének forrásává válnak. De nemcsak a kötetlen beszélgetések kifejezései, hanem foglalkozások szókészletei is gazdagítják a gyermek beszédét. Ennek elengedhetetlen feltétele az állandó cselekvés fenntartása, a motivációs bázis biztosítása. Éppen ezért kell gondolatainkat választékosan, a gyermek számára is érthető formában tolmácsolni, és ezért is kell a felhasznált irodalmi anyagot nagy gonddal kiválasztani, és szükség estén – az aktualitás érdekében – átdolgozni. A szépen elmondott népmesékkel a gyermek a magyar nyelv legvalódibb forrásából merít, költőink versei korán megismertetik a nyelv zenéjével. A beszéd, gyakorlás útján fejlődik, nekünk óvónőknek sok gyakorlási alkalomról kell gondoskodnunk.

Csoportunkban ezt a problémát úgy is megoldhatjuk, hogy sok egyéni beszélgetést folytatunk a gyermekekkel, a hallgatag gyermekeket igyekezzünk kötetlen beszélgetések során szólásra bírni, a kérdéseinkre válaszokat kapni, s a kapott válaszok által az anyanyelvi memória megerősítését szolgálni. Erre pedig egyik legalkalmasabb tevékenység a bábozás. A különböző bábok használatával olyan feltételeket sikerülhet teremteni, amelyek szinte késztetik a gyermekeket a folyamatos beszédre.

A bábszínháznak a gyermekekre tett nagy hatását az életkori sajátosságokkal lehet magyarázni. A 3-6 éves korban a gyermeket tulajdonságai, magatartási formái, a valósághoz fűződő viszonya teszi alkalmassá az esztétikai nevelésre. A 3-4 éves kisgyermek képzelete játékos, értelmileg még nem szabályozott. Tudatában nem különül el a játék és a valóság. 6 éves korára azonban eljut odáig, hogy a kettőt elválassza, megkülönböztesse. Sajátos, hogy a bábszínház a 3-6 éves korban mindvégig valóságot jelent. Még akkor is, ha az előadás után megkérdezi a gyermek: „ugye, óvónéni volt a farkas?” Előadás közben ugyanúgy fél a farkastól és aggódik a kiscsibéért mintha az valóság lenne. Az átélés során nem tud differenciálni, komolyan veszi a látottakat. „A bábu beszéde jó példát adhat a gyermekeknek, a bábszínpad nem tűri a magyartalan beszédet. A bábozó gyermekek párbeszédei az aktív szókincs felhasználásának játékos gyakorlatai. A gyermekek megtanulnak a hangjukkal szándékosan bánni, érzelmeiket a hang segítségével fejezik ki.”(Bencsik, 1988,62)

A bábu a gyermek élő barátja. Mellette, vele játszva fejlődik ki tevékenysége, és alakulnak ki kapcsolatai a környező világgal. A bábu életét a maga fantáziájával tölti ki, és külalakját a maga fejlődési fokának megfelelően formálja meg. A gyermek tudatában nincs pontos határ a valóság és a képzelet világa között. A valóság és a képzelet a gyermek számára egyenértékű. Tudatában a lehetséges és a lehetetlen összefonódik és egységet alkot. A bábuk külön varázsa, az hogy ugyanolyan tulajdonságaik és igényeik vannak, mint magának a gyermeknek. Ugyanakkor különös, hogy nemcsak a gyermekekre hatnak, nemcsak őket vonzzák, hanem a felnőtteket is.

Az óvodáskorú gyermek bábélménye gyökeresen külömbözik minden más korosztálytól. Az 1-6 esztendős gyermek számára a bábu élőlény aki saját hangján beszél, saját erejéből mozog és a jelenet, amelyet bábok játszanak el, maga a valóság. A három éves gyermek tágra nyílt szemmel, megilletődötten, de egyáltalán nem meglepve figyeli a mozgó és beszélő bábot. A gyermek számára tehát a bábu élőlény. Ugyanolyan tulajdonságai és igényei vannak mint neki. Ezért a gyermek úgy bánik vele mint valami élőlénnyel. Még a macinak is jól kell viselkednie, mosdania kell, aludnia, ennie. Eleget kell tennie mindannak a sok apró – cseprő kötelezettségnek, amit a gondos anya megkövetel gyermekétől. A gyermek hiszi hogy a bábu éppen olyan élőlény, mint az ember. A gyermek számára főleg állatbábot válasszunk, mert nagyon szeretik az állatot amelyet sokszor éppen olyan tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érez, mint önmagát. Bele is éli magát az állat szerepébe, de ugyanakkor az állat mégsem gyermek, mégsem vetélytárs. Könnyebb megfogadni a szavát, illetve követni példáját. Rendkívül fontos, hogy a bábu puha, kellemes tapintású anyagból készüljön. Mindig a kicsi, a szép, a mérsékelten leegyszerüsített, színes és puha bábok a legkedveltebbek.

1.7. A báb személyiségformáló hatása

A bábu erős hatást gyakorol a gyermekre. Tisztában vannak a bábu igazi lényével. Tudják, hogy egyszerű holt tárgy amely sem mozogni, sem beszélni nem tud, tisztában vannak azzal is, hogy emberek mozgatják őket. Mégis a legteljesebb mértékben élik át mindazokat a helyzeteket, amelyek a bábu körül kialakulnak. A lehetetlen a gyermek szeme előtt válik valóra, a kiskakas legyőzi a hatalmas török császárt. Mindez nem zavarja őket. Elnyomják tudatukban azt a tényt, hogy a bábu tárgy. A bábu szavai és mindaz, ami vele történik, erősebben hatnak a gyermekre, mint annak az embernek a beszéde és cselekvése, aki a bábuk mozgását irányítja. A kisebbek nem törődnek azzal, hogy milyen a bábu külseje. Nem zavarja őket az sem, hogy az asztalon, vagy az egyébb módon rögtönzött színpadon nemcsak a bábuk, hanem a bábjátékos is látszik. A paraván létezésének vagy hiányának semmi köze sincs ahhoz, hogy a gyermek életet, érzést tulajdonít a bábozó felnőtt kezén, mulatságosan izgő-mozgó figurának. Csupán arra van szüksége, hogy a történet hőseinek élete hasonlítson az ő életéhez. A kismacinak fürödnie kell, akárcsak neki. A kiscicának ennie kell, mint neki is. Hiszik, hogy a játék idején a bábuk élnek, az események, amelyek a paraván előtt zajlanak, valóban megtörténnek velük. A gyermek tökéletesen beleéli magát a bábjátékba. Erről tanúskodik a bábszínházi közönség viselkedése, feszült figyelme helyenként belekiabálása, párbeszéde a szereplőkkel.

Az óvodai bábok egyik jellemző sajátossága a kicsinységük. A gyermek szereti a kedves, kis figurákat, mert a bábuk a színpadról az ő segítségét, tanácsát, véleményét kérik, velük szemben ő maga erős, okos és segítőkész lehet. Amikor ő maga a mozgatójuk, azok az ő akaratát, elképzeléseit, legtitkosabb vágyait valósítják meg ellenkezés nélkül. Ezek a bábok nagy teremben, nagy színpadon való szerepeltetésre nem alkalmasak. Alakjukat elnyeli a megnövekedett színpad tere és a közönségtől való távolság. Más a helyzet az óvodában, ahol csak néhány méter az egész nézőtér. A rövidre fogott jelenetek a gyermek mindennapi életének személyes kérdéseit válaszolják meg. A hosszabb lélegzetű jó mesedarabok már a gyermek táguló látóköréhez igazodva elvont emberi értékeket, morális igazságokat mutatnak be. Ugyanaz a báb sokrétűbb beleélési lehetőséget nyújthat, a gyermek a szülőknek, testvéreknek barátoknak szóló indulatait, velük kapcsolatos konfliktusait a bábura vetíti ki. Sokkal jobban biztosított a gyermek egészséges fejlődése, ha mindezt a bábjátékban éli ki, játssza el, mindha csak belsejében forrna, és súlyként nehezedne lelkiismeretére. A bábozó gyermek beszél, de a bábot beszélteti, így bátrabban fejezheti ki érzéseit, és indulatait, mint a játékban. A kezére húzott bábfigura verekszik és nem ő, a csúnya, haragos szavakért nem ő a felelős. A jó bábjáték feljeszti a gyermek képzeletét, erősíti a megosztott figyelem tartósságát, az emlékezetet, a gondolkodási folyamatokat. Fejlesztő hatással van a beszédkészségre, erősíti a szeretetet, a nyíltságot, a bátorságot. Fejleszti az érzelemvilágot, az erkölcsi, esztétikai érzéket.

1.8. Az óvodai bábjáték jelentősége

A korszerű nevelés elsődleges célja a gyermekek személyiségének formálása. A bábjáték is az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő játékok egyike. Önmagát állíthatja bármelyik hős helyébe, és a bábon keresztül erősnek, okosnak, jóságosnak, vagy szeretetre méltónak érezheti magát, büntethet és jutalmazhat. Átélhet izgalmas kalandokat, élethelyzeteket, viselkedésformákat, következmények nélkül. Bátran kivetítheti be nem vallott vágyait, szorongásait, s a játékon kersztül eljuthat a feloldást jelentő katarzisig.

A bábjáték hatását, jelentőségét Polcz Alain így fogalmazza meg: ,,A bábjáték azért hatásos mert- képszerű- s ez megfelel a gyermek vizuális beállítottságának. Dramatikus- mint ahogyan az ősi átélési, megelevenedési forma is dramatikus. A gyermeki fejlődés aránylag későn ér el a fogalmi absztrakcióig, a dramatikus előadás viszont sajátosan megfelel a gyermeki pszichének. Mozgásra épül a cselekménye- a gyermekeknél pedig a vitális, a mozgásos komponensek nagyon erősek. Tehát a mozgásra, mégpedig a saját mozgásával rokon mozgásokra jól reagál. A mozgásos élmény mámoros örömet jelent. Művészi erejével hat- jelképes- s így a gyermek utalásos, sűrített gondolkodásának éppen a bábjáték jelképes mesei történésmódja felel meg. Csodálatos- az élettelen bábu megelevenedik, él. Ez a csoda újból és újból átélhető valóság. A varázslat nyílt színen, a gyermek előtt történik meg. S ezt a csodát még akkor is élvezi ha ő maga mozgatja a bábut. Ilyenkor a gyermek egyszemélyes alkotó- varázsló és az életre keltett figura is. Az érzelmek kivetítését, lereagálását bíztosítja- egy jó bábdarabon keresztül elfolytásokat, vágyakat, indulatokat lehet kiélni, erősnek, hatalmasnak, csodálatosnak hősnek lehet lenni, büntetni és jutalmazni lehet. S mindezt úgy, hogy a valóságban nincsenek következményei: negatív indulatok levezetődnek, feloldódás megtisztulás jön létre. Az indulat levezetése után pozitív indítékot és problémamegoldási lehetőségeket nyújthatunk a gyermekeknek a bábjátékon keresztül.” ( Polcz, 1977, 3.)

Amikor a gyermek a báb mozgatója, a hatás hatványozódik az alkotókészség fejlesztésével, a közösségi kapcsolatok kiépítésével. A stilizáltság is sajátossága a bábjátéknak. A bábszínpad mesevilága a valóságból csak a lényeges jegyeket emeli ki, és nemcsak kiemeli, de felerősíti, sűríti, stilizálja. Amikor több báb szerepel egy jelenetben, játékuk csak akkor válik egységessé, ha külsejükben, hangjukban és mozgásukban egyenlő mértékben stilizáljuk őket. Ennek megfelelően nem szerepelhet együtt a flakon- és textilbáb, nem hangozhat el egy darabban nép- és műdal, de egységet parancsol a játék tempója is.

Mint minden művészetre a bábjátékra is jellemző az érzelmi telítettség. Így az is természetes, hogy az óvodások esztétikai célokat szolgáló foglalkozásain fejti ki legintenzívebben hatását.

A bábjátéknak kiemelkedő szerepe van a gyermek megismerésében is. Tükrözi a gyermek fejlettségét, meg tudjuk ítélni mozgásfejlettségét, találékonyságát, megfigyelőképességét, beszédfejlődésének, ismeretrendszerének fokát és nívóját. A gyermek érzelmi problémáit, konfliktusait, elszenvedett sérelmeit különösen a kötetlen, rögtönzésszerű bábjáték tükrözi. Ezeknek a rögtönzött jeleneteknek a tartalmát azok az élmények adják amelyek a gyermekben is központi helyet foglalnak el. A gyermeknek az így lefolytatott rögtönzéséből olyan ismeretekhez jutunk el, amelynek birtokában meghatározhatjuk a viselkedés okát, és az alkalmazandó nevelési módszereket is.

A bábjátékot a megismerésen kívül nevelési eszközként és az oktatásban is jól felhasználhatjuk. A sérelmek feloldására azért alkalmas, mert segítségével a gyermek lereagálhatja indulatait, eljátszhatja az őt ért sérelem korrekcióját, és ezáltal megkönnyebbül. Arra is jó a bábjáték, hogy segítségével kijavíthassuk a gyermek kialakult téves nézeteit. A 3-6 éves gyerekek egy részénél komoly nevelési probléma a gátlásosság. Ez a probléma megakadályozza abban, hogy különböző tevékenységek segítségével felszámolja ügyetlenségét. Ilyen a beszédhiba is, gátlásossá teszi a gyermeket, s ez akadályozza beszédfejlődését. A bábjátékkal igen jó eredményt érhetünk el a hibák megszüntetésében, hiszen a bábbal játszó gyermek a bábu álarca mögé tud rejtőzni s gátlásosságát átháríthatja a bábura, álarcba öltözve pedig saját izgalmát levetkőzve szerepelhet, produkálhatja magát. Megfigyelhetjük, hogy a bábjátszó gyermek sok esetben nem is ejt beszédhibát a bábjáték alatt, mintha más emberként lépne fel s a szorongó önmagáról megfeledkezne. Figyeljünk arra ezeknél a gyermekeknél, hogy a gátlását a saját maga választotta szerepben küzdhesse le, s olyan szerepeket játszhasson amilyenné lenni szeretne, vagyis amilyen szerepben a legjobban önmagára talál.

1.9. A bábjáték szerepe a gyermek megismerésében

A bábjáték –mint általában a játék- tükrözi a gyermek értelmi és fizikai fejlettségét. Meg tudjuk belőle ítélni mozgásfejlettségét, találékonyságát, megfigyelőképességét, alkalmazkodóképességét, beszédfejlődésének fokát. Ha a gyermek társaival bábozik, szociabilitása is természetes formában nyilvánul meg. A rejtett agresszió, a fokozott ingerlékenység, a hatalmaskodás, a személyesség, az ellenségeskedés is felszínre kerül. Ugyanígy a gátlásosság, a félénkség az engedelmesség vagy a bohóckodás is megmutatkozik. Sőt az ingerszegény környezetet is tükrözi a bábjáték alatti magatartás.

A gyermek érzelmi problémáit, konfliktusait, elszenvedett sérelmeit különösen a kötetlen, rögtönzésszerű bábjátékok tükrözik, mert bábozás közben a gyermekben könnyen létrejön a bábuval való azonosulás. A gyermek ugyanis bábozás közben mindvégig a paraván mögött marad, és ez rejti őt, ez ad bátorságot gondolatainak, érzelmeinek szavakba öntésébe, ettől gátlástalan. Spontán bábozás alkalmával észre vehetjük azt is, hogy sokszor a dadogó gyermek bábozás közben hibátlanul beszél. A gyermekek szívesen rögtönöznek egy-egy bábjelenetet, ezért biztosítsunk lehetőséget már kiscsoportban arra, hogy spontánul bábozzanak. Az elindításhoz sokszor elég annyit mondani: játsz valamit amit te találtál ki. A gyermek ilyenkor elkezd játszani és ebben benne van öröme, bánata, óhaja vagy vágya. Ezeket ismétlésszerűen többször is megpróbálhatjuk, és így sikerülhet megismerni a gyermekek bánatát, óhaját, viselkedésének okát. (Mérei, 2006, 127.)

1.10. A bábjáték szerepe a nevelésben

A mindennapi óvodai nevelési feladatok megoldásához is nagy segítséget jelent a bábozás. A kedves rokonszenves bábfigurát azonnal megszeretik a gyermekek. Például az erkölcsi nevelésben a példa, az élmény az ami meggyőz. A jó bábdarab meggyőz, és művészi élményt nyújt: olyan élményt ami hosszú ideig él és hat a gyermekben, hisz a szóbeli utasítás a szabályszerű megfogalmazás ritkán vezet célra inkább ellenállást vált ki. Éppen ezért olyan bábdarabokat válasszunk előadásra az óvodai nap harmadik szakában, amelyek meggyőznek, művészi élményt nyújtanak. Adott esetben felismerhetjük, hogy a gyermek hasonlóképpen viselkedett mint a mesehős vagy éppen a bábdarab hősének szemével nézte a világot. A kellemes tapasztalatokat, élményeket adó bábjáték segítheti, hogy a gyermek harmonikusan beilleszkedjék a közösségbe, jól érezze ott magát és bizalommal forduljon környezetéhez. Sok apró nevelési szituáció nyomán próbáljuk a gyermekeket a helyes viselkedésre szoktatni. A bábbal kívánjunk jó étvégyat a gyermekeknek, kérjen valamit a báb amit kedvesen köszönjön meg. Különféle jeleneteket játszhatunk el melyekben a konfliktus a játékszeren való vita, vagy a játék megzavarása miatt fejlődött ki. Bemutatjuk ezek jószándékú feloldását, állítsunk példát a bábokkal, ami a legnagyobb nevelőerővel ható módszer. A gyermekek hisznek a bábunak, jó barátnak tartják, tekintélye van előttük, és nem közömbös számukra a bábu véleménye. Például a nemköszönő gyermekeket a bábu szoktassa rá a köszönésre. Hasonlóképpen, a bábu kinevetteti a maszatos macit, és megszeretteti a gyerekekkel a mosdást.

Pszichológusok által bizonyított tény, hogy a 3-4 éves gyermekek egy részénél igen komoly nevelési problémát okoz a gátlásosság. Ez általában nem elszigetelten jelentkezik, hanem sok mással van kölcsönös kapcsolatban. Például az ügyetlenség gátlásossá teszi a gyermeket, a gátlásosság pedig megakadályozza őt abban, hogy különböző tevékenységek során felszámolja ügyetlenségét. Erre egyik legkonkrétabb példa a beszédhiba.

A beszédhiba gátlásossá teszi a gyermeket, és akadályozza beszédfejlődését. A bábjáték igen fontos eszköz a beszédhibák orvoslásában, megszüntetésében, mert a bábuval játszó gyermek azon kivül, hogy mozgása is ügyesedik, a bábu álarca mögé rejtőzik, és gátlásosságát áthárítja a bábura, saját izgalmát levetkőzi, produkálja magát. Ahhoz, hogy a szorongó gyerek gátlásait feloldjuk, nem adunk neki a játék során konkrét feladatot, hanem csak azt mondjuk: „Tessék, odaadom neked ezeket a bábokat, mert már nagyon unatkozol. Játssz velük amit akarsz.” Ennek az eljárásnak helyességét szintén pszichológusok igazolják. A terápiát ilyen estekben éppen az adja, hogy:

-a gyermek a gátlását a saját maga választotta szerepben küzdi le

-lelki sérelmeit olyan történetekben játszhatja el, amelyekben ki tudja fejezni önmagát

-olyan szerepeket játszhat, amilyenné lenni szeretne.

Hasznos eszköz a bábu a különféle konfliktusok feloldásában. Igen gyakori jelenség, hogy a gyermek ingerült állapotban, rosszkedvűen érkezik az óvodába. Álmos, éhes türelmetlen, mert otthon a szülőknek sietni kellett, esetleg ők is ingerültek. Az így érkezett gyermek nehezen oldódik, nehezen kapcsolódik be a közös tevékenységekbe, gyakran az óvónő közeledését sem igényli vagy éppen vissza is utasítja. Ha ilyenkor megjelent a bábu és főként ha ez már máskor is kellemes élményt nyújtott, a gyermek egészen másképp reagált. Ilyenkor anélkül, hogy faggatnánk a gyermeket morcos hangulatának okáról, jelenjen meg hókusz-pókuszszerűen egy bohócbáb, viccesen szólítsa a gyermeket, és a hatás azonnal látható lesz. A gyermek előbb-utóbb elmosolyodik, és előfordulhat az is, hogy felel a bábu kérdéseire.

A kötelező foglalkozásokon is eredménnyel használható a báb akár mint önálló, akár mint kiegészítő módszer. Alkalmazható a bábu mint eszköz az érdeklődés felkeltésében, új ismeretek közlésében, ismétlés vagy más oktatási feladatok megoldásában, a beszéd nevelésében és a beszédhibák javításában.

Az óvodai bábjáték azonban hordozhat magában bizonyos negatív veszélyeket is. Ahogy a báb hatásfokozó jellege pozitiv, úgy adott esetben lehet negatív is. A gyermek a bábjáték szemlélőjeként mint közönség vesz részt, és ilyenkor közösségi élményben van része. A közösségi élmény pedig felfokozza a hatásokat. Nemcsak a pozitívakat hanem a negatívakat is. Ilyen például a verés. Még akkor is ,ha valakinek „ megérdemelt büntetése” formájában kerül is színre. A negativ indulatok robbanásszerűen terjednek a gyerekek körében. A sok verekedés, ”bunyó” igen tetszik a gyerekeknek. Azt is eredményezi, hogy előadás közben túlságosan felhangolódnak, utána pedig nehezen kezelhetővé válnak. Észrevehetjük azt, hogy a tetszéssel fogadott agressziót társaikkal szemben alkalmazzák. Éppen azért nagyon kell ügyelni a bábjelenet helyes megválasztására, és mértéktartó előadásmóddal el kell kerülni a negatív indulatok felszínre kerülését.

A másik ilyen veszély éppen a szorongásos, gátlásos gyermek előtt való bábozás során jelentkezik. Ez abban áll, hogy a gyermek – különösen ha az óvónő a kelleténél jobban akarja hatásossá tenni a bábozást – nem tudja felfogni azonnal, hogy mennyi a báb mozgásából és beszédéből a valóság. Ilyen esetben csak még jobban megrémül, és az eddig meglévő szorongást előidéző félelmi képzeteihez egy újabb társul. Ezért helyes, ha bábelőadásainkban is a fokozatosság elvét alkalmazzuk. Ez egyrészt abban áll, hogy kezdetben csak a gyermek által ismert és kedvelt személyt vagy állatkát jelképező bábut használjuk. Ezt már ismerik és szeretik a gyermekek, nem félnek tőle. Ugyancsak fontos az, hogy kezdetben a bábut a gyermekek előtt húzzuk a kezünkre. Nem kell attól félni, hogy a bábu ezáltal veszít „varázserejéből”. Ez nem csökkenti a gyermek örömét, hanem ennek következtében sokkal inkább kedvet kap a bábozáshoz. Az óvónő bábjátéka mellett igen nagy nevelői értéket rejt a gyermekek bábozása, a csoportos bábjáték, a bábokkal rögtönzött szerepjátékok, népmese dramatizálások, melyek felejthetetlen élményt, erős érzelmi átélést közvetítenek a gyermekben.

„Az érzelmileg és akaratilag fejlett ember csak akkor nevezhető teljes értékű személyiségnek, ha érzelmileg is megfelelő és kiegyensúlyozott szinten van. A félénkség zárkózottsághoz, a közömbösség passzivitáshoz vezet. Mindezek az érzelmi élet gátoltságából, illetve fejletlenségéből erednek. Az érzelmeknek a társadalom szempontjából is döntő jelentőségük van. Olyan ember képes a társadalmi célok megvalósítására, aki jól érzi magát a társadalomban, aki bátor, aki nem ismeri a közömbösséget. A gyermeknek a környezettel, a világgal való megismerkedését fokozott érzelmi reagálás jellmzi. A megfigyelés, a kíváncsiság, a megértés, a felfedezés további megismerő tevékenységre késztet.”(Fodor, 2008, 220)

Az óvodáskorú gyermek érzelmi nevelésének egyik legfontosabb eszköze a bábjáték. Ennek bizonyítására elsősorban a kisgyermek érzelmi sajátosságaira kell utalnunk. A hét évig terjedő életkorú gyermek érzelmi lény, a valóságot érzelmei által fogja fel és elsősorban így is reagál rá. Ezek az érzelmek még nem tartósak, de ismétlődő, erős ingerkapásra a dolgokhoz való érzelmi kapcsolata már tartósabbá vállhat. Érzelmi reakciói az őszinteség jegyeit tükrözik. A figyelemfelketésnek és fenntartásnak kitűnő eszközei a bábjáték látványos elemei. Érdeklődést keltő elemek a bábuk alakja, színei, a mozgás és a cselekvés, mely kellemes élményt nyújt, gondolatokat és érzelmeket ébreszt. Ezt az élményt a hanghatások még összetettebbé teszik. A bábjáték egyik sajátossága, hogy a szereplők egyszerű típusok, általában egyértelműen jelenítik meg a jót vagy a rosszat. Ez közel áll a gyermek érzelmi világához. A másik tulajdonsága az, hogy leegyszerűsíti a valóságot, a lényeget emeli ki, így megkönnyíti az érzelmi állásfoglalást. A különböző ingerhatások a gyermeket arra készetik hogy érzemileg azonosuljon a szereplőkkel, és részt vegyen a cselekményben. A bábjáték az érzelmek által megmozgatja a gyermek képzeletét, befolyásolja akarati tevékenységét, fejleszti gondolkodását, így rendkívül alkalmas az érzelmek kibontakoztatására és nevelésére.

1.11. A bábjáték óvodai alkalmazásának változatai

Az óvodában a báb először az óvónő kezén jelenik meg. Az ösztönző élmény hatására kap később a gyermek is kedvet a játékhoz, s csak azután jelentkezik az óvónő és a gyermek vagy gyermekek közös bábos tevékenysége. Ezek szerint beszélhetünk:

-az óvónő bábjátékáról- amiben az óvónő az élménynyújtó, a gyermek pedig a befogadó szerepében csupán pszichikus aktivitással ül a paraván előtt.

-a gyermekek bábjátékáról- amelynek alapja az egyéni cselekvő, újrateremtő tevékenység, melynek során a gyermekek bábokat készítenek és keltenek életre, meséket jeleneteket rögtönöznek a színpadon.

-a közös játékról- amelyben a gyermekek kisebb szerepekben, de az alkotás részeseként élvezik az óvónővel együtt a közös tevékenység örömét.

1.11.1. Az óvónő bábjátéka

Az óvónő és a gyermekek kapcsolatában, a bábjáték lehet az egyik jelrendszer, amelynek segítségével csoportunkhoz való kötődésünk, a szép iránti szeretetünk, életörömünk megnyílvánulhat. Gyakorlatban az óvodai élet teljes folyamatában a szervezett foglalkozásokon és a spontán játékban alkalmazhatjuk a bábot. A szervezett játék sikerének érdekében az ütemterv készítésekor gondolnunk kell arra, hogy melyik az a foglalkozás amelyben célszerűnek tartjuk a báb használatát, a foglalkozás melyik részében építjük be a bábjátékot, milyen bábfajtát tartunk a legalkalmasabbnak, milyen térben képzeljük el a játékot. Ezekben a kérdésekben nincsenek merev szabályok, az óvónő minden esetben saját belátása szerint dönthet, szabadon cselekedhet hisz a báb az érdeklődéskeltés, az ismertek begyakorlásának és az ismétlések változatossá tételének kitűnő eszköze. A bábjáték valamennyi foglalkozási ágba beépíthető. Azt, hogy melyik foglalkozáson milyen bábot használjunk, mindig a báb funkciója szabja meg. Például versismétlésnél amikor Füles a kisnyúl a gyerekek versmondását hallgatja az óvónő kezén, alkalmazzunk zsákbábot, mivel így lehet a legjobban az odafigyelést, a tetszésnyílvánítást, az elismerő simogatást kifejezni. A mondókák, versek, vagy dalok ritmusának játékos érzékeltetésére a csutka- , a fakanál vagy egyéb botbábot használjunk. Ezekben a színes szoknyák lebbenése, táncos lendülete, a mozgás szépségével, lüktetésével hat a gyermekre. A halmozó mesék, a párbeszédes versek illusztrálására síkbábot alkalmazzunk.

A bábjáték színterének többféle változatát ismerjük:

az óvónő a gyermekek között szabadon játszik- amikor közvetlen kapcsolatot akar teremteni a gyerek és a báb között, a gyerekek szeme láttára húzza fel a zsákbábot a kezére hogy a gyermek játékszernek és ne élőlénynek lássa a bábot. Takarás nélkül járva- kelve játszik az óvónő a kis- és középső csoportban, amikor a nap folyamán didaktikai vagy nevelői céllal veszi kézbe a bábot.

a kisasztal mellett ülve, takarás nélkül játszik- amikor egy mesét vagy jelenetet akar eljátszani az óvónő, színpadra van szüksége ahol a történések lejátszódnak. Erre a célra a kis- és középső csoportban az óvodai asztal is megfelel. Az asztallap a gyermekek számára a talajt jelenti, amin a bábok közlekednek. Az óvónő az asztal mögött kisszéken ülve jól látja a gyermekeket, maga előtt mozgatja a bábokat.Az, hogy ő látható nem zavarja a nézőket, akik a színpadon mozgó, cselekvő bábokra koncentrálnak. Középső csoportban fontos szerepe van a díszleteknek. Segítik a mese életre keltését, esztétikai hatásukkal fokozzák a mese hangulatát, másrészt a bábok számára gazdagabb mozgáslehetőséget teremtenek.

az óvónő a paraván vagy bábszínpad mögött állva játszik – nagycsoportban a mesejelenetek eljátszásakor már zavarólag hat az, ha az óvónő látható. A gyermekek figyelme már többirányú, és mivel érdekli őket a a játék technikai része is, figyelmük megoszlik az óvónő és a bábok játéka között, így nem képesek a mese tökéletes átélésére.

1.11.2. A gyermekek bábjátéka

„Amikor az óvónő a csoport szeme láttára bábot húz a kezére, s ujjai mozgatásával játszani kezd, a rá figyelő gyermek felfogja a játék folyamatának első részét a holt anyag animálását, életre keltését, maga is kedvet kap az utánzásra, s leveszi a játékpolcról az óvónő által készített csutka- vagy fakanál, közös néven botbábot. A bábozást a gyereknek el kell lesni valakitől, hisz a bábszínházak előadása csak látványt nyújt. A lényeget, a kézen megelevenedett bábbal való azonosulást a gyermek az óvónő szemléltető játékán át, saját gyakorlatában sajátítja el. A báb első kézbevételétől az önálló alkotást jelentő spontán mesejátszásig- a gyermek a játékfejlődés lépcsőfokait járja meg. A kézbe vett bábot kezdetben nézegeti forgatja, ismerkedik vele, csak ezután rejtőzik vele asztal vagy szék mögé, hogy a fedezékéből megszólaltassa azt…és közben társait figyeli. Játékából még hiányzik a bábbal való azonosulás, a báb segítő eszköze a gátlásai legyőzésében.”(Mészáros,1982,153.)

A paravánon kívülálló gyermekek is figyelnek a bábra annak mozgására, beszédére és egymást utánozva kísérlik meg a bábmozgatást. Ilyenkor még játékuk kezdetleges, kapkodó. Köszöngetnek állathangokat utánoznak vagy összefüggés nélküli szöveget mondanak. Valójában ismerkednek a bábjátékkal, mely tőlük szerteágazó figyelmet kíván. A gyermek ilyenkor még nem képes a többféle funkció egyidejű végzésére. Figyelme hol a báb mozgatására, hol saját hangjára, hol a mondanivalójára vagy a figyelő társaira irányul. A gyakorló jellegű játék fejlődését segíti, meggyorsítja a szervezett foglalkozásokon módszeresen alkalmazott bábjáték. A gyermek ilyenkor a vers, mondóka vagy dal ismételgetése közben, megtanulja a báb helyes tartását, és egyenletes, ütemes mozgatását is. Így jut el a funkció, a ritmus örömének felfedezéséhez, ami a játékfejlődés újabb fokát jelenti.

A bábok táncoltatásakor, sétáltatásakor a gyermek kívülről mozgatja a bábot, nem azonosul vele. Leköti a saját hangjára való figyelés, és a mondóka vagy vers szövegének a felidézése, mondása. Játékában igényli a közönséget, elsősorban az óvónő rá figyelését. Gyakran előfordul hogy többen vannak a paraván mögött, és mindenki mást mond. Ez sem zavarja őket. Saját hangjukra koncentrálnak és ez a beszédre irányuló figyelem az anyanyelvi fejlődés egyik jelentős állomása.

Nagy ugrást jelent, amikor a gyermek már túljutott a játék részcselekvéseinek begyakorlásán, a technikai tevékenység automatizálódott, s játék közben azonosul a bábbal. Ilyenkor úgy érzi, hogy nem is ő, hanem a báb szól a többiekhez, s mindenki csak arra figyel. Az, hogy a gyermek mikor jut el az azonosulásig, függ a kapott bábos élmények és a játék gyakoriságától, kezdésének idejétől is. Az azonosulni tudás a középső csoportban már elég gyakori jelenség. Segítője a kézre simuló, könnyen mozgatható harisnya vagy trikóbáb. A játékot a kitárulkozás öröme, a gátlások teljes oldása jellemzi. A gyermek a báb mögött elbújva úgy érzi, hogy szabadon elmondhat, megtehet mindent, hiszen nem ő, hanem a bábja az, aki beszél és cselekszik.

A kis- és középső csoportos gyermek egy vagy két bábbal egymagában játszik, még akkor is, ha a paravánon ketten vagy hárman báboznak egymás mellett. A közös játék általában a nagycsoportban kezdődik. Ilyenkor rendszerint az óvónőtől látott mesét utánozzák, másolják. Ez a játék új fejlődési szakaszt jelent a gyermekek bábjátékában. Kezdetben nem megy minden simán, csak zökkenőkkel. A játékot kezdeményező gyerekek először megbeszélik, hogy ki milyen szerepet játsszék. Az óvónő ebbe nem szól bele. A mesét teljes egészében adják elő, úgy ahogy az óvónőtől látták. A szövegmondásban el-elakadnak. Az egyéni fogalmazást nem tűrik, és megbeszélik a színpadtérben való mozgást is. A paraván előtt állókat is rendkívül érdekli a benti játék kialakulása. Beleszólnak a vitába, kisegítik a szövegmondókat. A jelenetet többször előlről kezdik, napokon át folyik a játék, egyetlen mesének a begyakorlása. A vitás kérdések közben elsimulnak, s megkezdődik a bábokkal azonosuló gyermekek színpadi játéka. A játékosokat összefűzi a közös cél és közös siker. A nézők csoportját is áthatja az együttes élmény varázsa.

Az utánzó játékban az irodalmi értékű mese hatása alatt a gyerekek élethelyzeteket, lelkiállapotokat élnek át, amelyek a szereplés után is mély nyomokat hagynak bennük. A hősök jellemvonásait- az igazságszeretetet, a segítőkészséget, a vidámságot és számtalan pozitív tulajdonságot- az ismétlések során egyre inkább magukénak érzik, sajátjukká teszik. A cselekvő tevékenység során kifejlődik a mások személyiségével való azonosulás készsége, s fogékonyabbá válik a másik öröme és szomorúsága iránt. Azt, hogy a gyermek mennyire kötődik az átélt figura tulajdonságaihoz, mennyire tartósak a hatások sok esetben a bábjátékot figyelő közönség reagálása dönti el.

Az óvónő játékát utánzó bábozásnak van egy negatív sajátossága: megköti a fantáziát. Ezért a játékosok egy idő múlva ráunnak és továbblépnek. Önálló mesejátékba kezdenek, improvizálnak. Ez a bábjátszásnak az óvodások által elérhető legmagasabb foka.

A gyermekek eljátszandó darabjukat több forrásból meríthetik, vagy választják vagy kitalálják. Az óvónő által mondott, nekik tetsző mese, vagy a tv-ben látott esti mese is lehet ötletadó, de gyakran maguk is kitalálnak meséket, saját élményre épülő történeteket. Ezek alpja mindig a valóság amit gyakran ismert meseelemekkel kevernek. A gyermekek örülnek ha felfedezik, hogy a bábbal azt is el lehet játszani, amit ők találnak ki. Az improvizáló vagy rögtönzött játékban tág tere nyílik a fantázia szabad kibontakozásának, az önálló, alkotó jellegű tevékenység gyakorlásának. A gyermekek megtanulják gondolataikat, érzelmeiket a bábon keresztül szavakkal, mozgással kifejezni, a sajátjukon kívül a másik bábra és a közönségre egyszerre figyelni. Fogékonnyá válnak a művészi szép iránt. A közös élmények során megismerik a saját és társaik képességét, egyéniségét, a közös célért való összefogás, együtt alkotás örömét. Ebben a játékban, a játék kialakulásában az óvónő viselkedésének is döntő szerepe van. Neki kell megteremteni a bábozás lehetőségeit, s fokról fokra követni és segíteni a gyermekek játékának fejlődését. Ez a feladat a gyermekek ismeretére és szeretetére épül. „A jó pedagógus a játék fejlődését az óvodások személyiségére és nem a produkcióra vonatkoztatja. Ezért nem szól közbe például, amikor a gyermekek spontán játékát figyelve azt látja, hogy az eleven és sokbeszédű rókát egy motyogó gyerek vette kézbe. Valóban a játék színvonalasabb lenne egy kitűnőbb szereplővel, de itt a gyermek a fontos, aki nagyon áhítozott erre a szerepre, eredmény, ha eddigi félénkségét legyőzve, maga vállalkozott az eljátszására. Ilyenkor lehet sorsdöntő az óvónő magatartása. Néha egyetlen bíztató tekintet vagy mosoly elegendő az önbizalom megerősítéséhez.”(Mészáros,1982,199.)

A játék öröme és az ezzel járó gyakorlat erdménye hamarosan megmutatkozik a fejlődésben. Gyakori eset, hogy a bábjátékban felszabadult visszahúzódó, gátlásos gyermekek kitűnő bábjátékosokká válnak. Ezért fontos az a követelmény, hogy az óvónő együtt tudjon örülni a gyermekekkel és tegye lehetővé számukra a játék önkéntességét. A gyermek alkotóképességére vonatkozó megállapítás a bábjátékra is érvényes: minél nagyobb mértékben engedik a gyermeknek, hogy spontán és független legyen, annál kreatívabb lesz.

1.11.3. A közös játék

A közös játékban a gyermek az alkotás részeseként élvezi az óvónővel való közös tevékenység örömét. A játékos feladatok megoldásában mindig a gyermek meglévő képességeiből indulunk ki. Eleinte az óvónő a kezdeményező, a tennivalókban is az övé az oroszlánrész, a gyermekek csak segítenek. Amint fokozatosan egyre több feladat elvégzését vállalják, az óvónő- a fejlődésük menetét követve- egyre személytelenebbül, a háttérből segíti a spontánná vált játékot. Természetesen ez nem zárja ki azokat a szituációkat, amikor maga is bábot vesz a kezébe, hogy bekapcsolódjék csoportja játékába. Ötleteire, jókedvére mindvégig szükség van s többek között az ő gondja a játéklehetőség megteremtése, a bábkészítés megszervezése. Gondoskodni kell arról, hogy a csoportnak legyen gyermekméretű paravánja, s az is fontos, hogy könnyű hordozható legyen.

Az óvodai kirándulások hangulatába szintén pompásan beleillik a báb. Különösen ha termények gyűjtésére is adódik alkalom. Amikor a szaladgálástól elfáradt gyermekek leülnek pihenni, ott a helyszínen elkészíthetik- az óvónő segítségével- terménybábjaikat. Paravánt sem nehéz rögtönözni: két fa vagy leszúrt bot közé kifeszített takaró megfelel a célnak. A gyermekek bíztatás nélkül vonulnak mögéje, hogy megszólaltathassák a maguk készítette terménybábjaikat. A gyermekek számára az élettelen anyag megelevenítése, élővé varázsolása csoda, ami újra és újra ámulatba ejti, és boldog, ha ennek ő is részese lehet. Termények híján a kirándulásra magukkal hozott közismert műanyag tejfeles- vagy ivópoharakat, színes papirszalvétákat, zacskókat is felhasználhatjuk bábkészítésre. Ha nem is mindenből, de sok mindenből lehet bábot készíteni. Udvari játékhoz például igen mulatságos figurákat alakíthatunk ki kisebb méretű régi lábasokból, bádogbögréből, tölcsérből, kanalakból, játék vödörből, miközben az óvónő oldja meg a bonyolult technikai feladatokat, a gyermekeké a díszítés munkája. Ők festik vagy ragasztják a szemet, a szájat, a hajat a kétfülü lábosgyerekeknek. Közben már arról is beszélgethetnek, hogy mit játsszanak majd ezekkel a színpadon.

Ez a játék- az esztétikai hatások mellett- önőlló gondolkodásra, a saját mondanivaló önőlló megfogalmazására is nevel, s megfelel annak a követelménynek amit a tanterv méltán tart olyan fontosnak a gyermeknevelésben.

1.12. Bábjáték az óvodai tevékenységeken

A zenei nevelés szervesen olvad az óvoda életébe, nem korlátozódik csak a heti egy kötelező foglalkozásra. Kitűnően alkalmazhatjuk a bábozást mint módszert a zenei fejlesztés érdekében. Az énekfoglalkozásokhoz előre tervezetten, és a szabad játékidőben spontán, a gyermekek kedve és igénye szerint bábozunk. A báb nemcsak beszél, hanem- ismerős és soha nem hallott dalokat énekel is. A báb éneklésre serkenti a gátlásos, zárkózott gyermekeket, alkalmat ad dramatizálásra, énekes beszéd kitalálására, a hangerő a hangszín különböző elváltoztatására, ahogy a bábfigura megkívánja. Eszköze és inspirálója a gyermek zenei alkotó kedvének, módszere a zenei ismeretek, tanításának, megerősítésének. A báb már a kiscsoportos énekfoglalkozásban az egyenletes lüktetés begyakorlását is szolgálhatja.

A gyermek zenei hallásának, ritmusérzékének fejlesztését segítő játékok között, vidámságot keltő hatásával tűnik ki a bábok meneteltetése. A nagycsoportos gyermekeknek teljesebb az örömük, ha a bábokat maguk készíthetik el, sőt, ha haza is vihetik. Így otthon is folytatódhat a vidám játék, rendszerint a családtagok bevonásával. A gyermek és a báb közötti kapcsolat kitűnő alkalmat teremt, a zenei érdeklődés és aktivitás kibontakoztatására.

Az óvodai foglalkozásokon szereplő állandó bábok általában akkor válnak igazán kedvessé a gyermek előtt, ha egyéni tulajdonságokkal is rendelkeznek. Tapsi a kisnyúl a zene iránti szeretetéről lehet nevezetes. A csoportban már mindenki tudja róla, s megjelenése már előre jelzi, hogy most valami vidám énekes játék következik. Az ütemtervhez igazodva a báb mindig valamilyen zenei ismeret megtanulásában vagy megerősítésében működik közre.

Az óvodai bábszínpadon a bábok különböző alkalmakkor és különböző céllal énekelhetnek: az énekfoglalkozásokon, a gyermekek spontán játéka közben, a dalfeldolgozásokban és mesejátékokban rendszerint hangszerkísérettel. Ilyenkor a báb énekszeretőként vesz részt a tevékenységen melynek célja a dal megszerettetése, a halk és hangos éneklés, a hangulatkeltés vagy a szép kiejtés. Aktív résztvevőként is használhatjuk a bábot új dal ismertetésekor, ahol a báb az éneklés kezdeményezője, de felhasználhatjuk szemléltetésre is pl. magas és mély hangok megkülönböztetésére vagy a dal ritmusának érzékeltetésére.

Rendkívül nagy a jelentősége a bábnak a zenei élményekből fakadó spontán alkotóképesség kifejlesztésében is. A gyermekek számára sokkal élvezetesebb a bábjátéknak az a módja, amikor felszólítás nélkül mehetnek be a paraván mögé, és ott szabadon választott, szívük szerinti dalaikat, bábjaik imprivizált mozgásával, táncával kísérik. Ahol a gyermekek környezetében szívesen dalolnak, ott maguk is szívesen rákapnak a spontán énekelgetésre, gyakran dallamokat rögtönözve amelyben élményeiket, érzelmi telítettségüket, humorukat, életörömüket vetítik ki.

A bábparaván igen alkalmas népdalkincsünk bemutatására, megszerettetésére. Értékes az a játék amiben a dalokat népi hagyományaink dramaturgiájába ágyazva, formai és tartalmi szépségüket kiemelve visszük a gyermekek elé. Hasonló élményeket keltenek az énekes- verses mesék. Közöttük például az ,,Egyszer egy királyfi”, az ,,Én elmentem a vásárra” kezdetűek- jól dramatizálható ritka szép értékei népzenekincsünknek. Ezeknek a népdaloknak az előadásakor mindig figyeljünk arra, hogy az énekek ritmusa és tempója mindvégig egyenletes maradjon, s a bábok mozgását is ehhez igazítsuk. Zenei élményt keltő hatásúak a bábszínpadi táncok is. Ezek nem öncélúan, hanem szervesen épüljenekk bele a gyermekek s az óvónő játékába. A bábok táncának a ritmusérzék és mozgáskultúra fejlődésében és a népi tánchagyományok iránti szeretet felkeltésében van szerepük. Ezek a táncok mindig egyszerűek. A bábok valójában a népi játékokban megőrzött mozdulatokat ismétlik( ringó járás, forgás, dobbantás, hajldozás, taps, kifordulás, ridázás) a maguk sajátosságának megfelelően, a bábszínpadon kialakítható hagyományos térformák között.

A bábszínpadi énekhez szervesen kapcsolódik a kísérőzene. Minden csoportnak megvannak a maga hangszerei, amlyek tökéletesen illenek a bábok játékához. Az ütőhangszereket a gyermekek is ügyesen használják. A bábok énekét hol dobbal, hol ütőfával, hol triangulummal kisérik. Hatásukra a játék megszínesedik, lüktetőbbé válik. A ritmus megszerettetését, a ritmusérzék fejlesztését segítik az ütőhangszerek, amelyhez az óvónőknek minden alkalmat meg kell ragadniuk az óvodai élet folyamatában.

Az ábrázolás során kialakul a gyermekekben annak felismerése, hogy az érzékelt valóságot, érzelmeiket és elképzeléseiket az ábrázolás eszközeivel is kifejezhetik, miközben gazdagodnak a gyermekek esztétikai képzetei, fejlődik képzeletük. Sikerélményeik következtében felébred az ábrázolás iránti szeretetük, önbizalmuk, erősödik a gondos feladatvégzésre irányuló akaratuk.

E feladatok megvalósításában a bábjátékot is felhasználhatjuk. Ebben a gyermek az ábrázolással kétféle módon találkozik. Először az óvónő játékában, amikor az érdekes bábok, a szép díszletek, a színpadkép látványa keltik fel az érdeklődést, és nyújtanak esztétikai élményt. Később, amikor maga készíti bábjait, festi és ragasztja díszleteit- saját alkotótevékenységén keresztül szerez jártasságot a bábszínpadi ábrázolásban. Kiscsoportban felfokozott figyelmet és örömet vált ki az óvónő kezén megjelenő báb. Arra a kérdésre, hogy miért tetszik a báb a gyermekektől különböző válaszokat kaphatunk. A sok vonzó tulajdonság felsorolásában színekről, formákról alig esik szó, a legtöbb válasz a báb mozgására, cselekvésére vonatkozik. Középső csoportban a gyerekek válasza a miért tetszik kérdésre változik, a gyermekek érdeklődése itt már a bábok külső, látható formai tulajdonságaira irányul. Nagycsoportban a gyermekek a bábokat és díszleteket egységes színpadképbe foglalva látják. Ugyanakkor apró, finom kis részleteket is észrevesznek. A nekik tetsző bábokról nemcsak azt mondják el, hogy azok mit mondtak vagy csináltak a színpadon, de a játék után emlékezetből pontosan leírják külsejüket is. A bábelőadásokat megörökítő gyermekrajzokból is kitűnik, hogy a gyermekek mennyire megfigyelik a bábokat és a díszleteket, mennyire hat rájuk azok szín- és formavilága.

A jó báb szép. A gyermek a báb puszta megjelenésére is érzelmekkel reagál. A szép báb tetszik neki, a csúnyát ellenszenvesnek találja, s megítélésük szerint a szépséggel eggyütt jár a jóság, míg a csúnyaság a rosszaság, a gonoszság fogalmával párosul.

A jó báb stilizált. A bábok legfőbb jellegzetessége a stilizáltság- a valóságtól formában és színben való eltérés. A jó báb karaktert jelez. A karaktert formák, színek nyelvén fejezzük ki. Az emberi karakterek érzékeltetésének vannak hagyományos szimbolikus jelzései. Pl. a lusta embert kövérnek, a fürgét soványnak képzeljük el. A gonosz boszorkánynak nagy orra van, a bölcsességet a szemüveg jelzi. A jó báb életkort is jelez. A jó báb megfelelő anyagból készül. A báb vonzerejét, szépségét rendkívül befolyásolja a készítéséhez használt anyag milyensége. Kiemelt figyelmet fordítsunk arra, hogy a báb technikája feleljen meg a gyerekek képességeinek. Kiscsoportban botbábokat adjunk először a gyermekek kezébe, amit gyűszű és kúpbáb kövessen. Középső csoportban az ujjak finom mozgását igénylő lépegető bábot adhatjuk oda a gyermekeknek, amit a harisnyabábok és zsákbábok kövessenek. Nagycsoportban már kedvük szerint válogathatnak a már megismert bábfajták közül. Vonzó számukra a saját készítésű síkbáb elkészítése és rövid jelenetekben való felhasználása.

A bábos feladatok vonzóereje, aktivizáló hatása abban rejlik, hogy a gyermekek érzik, látják tevékenységük eredményét. Ha felhasználtuk az általuk készített kelléket a bábszínpadon, sokkal nagyobb igyekezettel terveztek és festettek a következő alkalommal. Serkerntőleg hat a gyeremekek alkotó kedvére az a körülmény is hogy a feladatok nagyobb részét az óvónővel közösen végezték. Eggyüt készíthetjük el pl. a „Mit ásol róka” népijáték feldolgozás bábjait. Az óvónő készíti a tyúkot a gyerekek pedig a csibéket szabják, ragasztják. Bár minden gyermek önállóságra törekedett, az óvonó közelsége, érdeklődő magatartása egy-egy segítő elismerő vagy tréfás megjegyzése, olyan motiváló erő amely fokozza biztonságérzetüket, érzelmi telítettségüket. Élvezik a csoportban kialakuló „munkatársi viszonyt” baráti légkört. Gyakran elég egy bíztató szó ami a legzárkózottabb gyereket is közlékennyé teszi. Az oldott légkörben megnő az önérzete és önbizalma, egyszerre fontosnak érzi saját tevékenységét, munkájában már benne van a későbbi játék öröme.

A bábjátékos feladatokban lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek az alkotó tevékenységen át kapcsolatba kerüljön népművészetünk, hagyományaink értékeivel. Népi alkotásaink jellegzetes szín- és formavilágát a játékban mutathatjuk be és vihetjük közel a gyermekekhez. Kiscsoportban a csutkából vagy fakanálbólkészült botbábot népviseletünk szín- és formavilágát jelző ruhákba öltöztethetjük. A középső csoportban készíthetünk „rögtönzött bábokat” a legkülönbözőbb anyagokból: flakon, textil, doboz, papir, különböző termények. A nagycsoportos gyermekek is szívesen játszanak a maguk készítette bábokkal, kellékekkel.

A nevelés tudatos személyiségformáló tevékenység. Testi nevelésen értjük mindazokat a tervszerű ráhatásokat, amelyek a szervezet megóvása, gondozása, egészséges fejlődése, a testi képességek kibontakoztatása, valamint a mozgáskészség fejlesztése érdekében érik az ember szervezetét. Ezeken a tevékenységeken ritkán kap szerepet a báb. Az óvónő kezén levő báb megdicsérheti, bátoríthatja a gyerekeket. Bár a bábu nem alkalmas testgyakorlatok bemutatására, de a testnevelés iránti lelkesedés felkeltésére igen hatásos az a jelenet amelyben a tornától megerősödött Bodri kutyát még a hatalmas bulldog sem tudja kötélhúzásban legyőzni. Az egyenletes járást is gyakoroltathatjuk a báb segítségével. Ilyenkor minden gyermek követi a példát. Kiscsoportban nagy hatást tesz a gyermekekre az, hogy az óvónő kezén levő báb velük jár és cintányérral üti a ritmust. A cammogó gyerekek felélénkülnek, kihúzzák magukat, igyekeznek úgy lépni, ahogy a báb diktálja az ütemet.

A gyermekek a környezetismereti tevékenységeken az óvónő irányításával a természeti és társadalmi környezetből merítik a tapasztalatokat, a tájékozódáshoz szükséges ismereteket. Ezáltal megszeretik a környezetüket, bizalommal lesznek az emberek iránt. A környező valóságból a gyermeket a hang, a mozgás, a jelenség látványa ragadja meg. Ezekkel az eszközökkel él a bábjáték is, és segíti elő a valóság érzelmi úton való megismerését. A bábjáték elősegítheti a jelenség lényegének a kiemelését, a meglévő összefüggések megvilágítását.

A környezet megismertetésében és megszerettetésében általában is, de különösen a bábjáték alkalmazásakor dominál az esztétikai szempont. Ez a valóság lényegének esztétikai kiemelésével jár. A hóvirág megfigyelését kiscsoportban bábjátékkal oldhatjuk meg.Például a színen megjelenő két kisgyerek búsul hogy múlik a tél, nem lehet szánkózni, s a hóember is elolvadt már, csak a kalapja és az orra látható. Az egyik gyermek megpróbál egy hógolyóra való havat összeszedni s közben rátalálnak az első hóvirágra. Sietve elviszik az édesanyjuknak s az édesanya nagyon örül az ajándéknak, megköszöni, majd átnyújtja a gyermekeknek, hogy közelebbről is megfigyelhessék. Ebben a példában a báb emberi viszonylatokat mutat be, azt, hogy a természet az ember életét teszi széppé.

A báb a gyermekek számára imponáló példává válhat, képviseli a helyes magatartást, mindezekkel erősíti a társadalmi ismeretekkel kapcsolatban alakuló helyes viselkedést, amely egyfelől a felnőtekkel szembeni udvariasságban másfelől a gyermektársakhoz való pozitív viszonyban fejeződik ki. Tévesen is viselkedhet a báb, a gyermekekhez fordulhat tanácsért. Megfelelő útbaigazítás estén meggyőződhetünk arról, hogy teljesítményképes-e az az ismeret, amelyet a gyermekek a viselkedés szabályaival kapcsolatban elsajátítottak.

Mindig ügyeljünk arra, hogy a környezetismereti tevékenységeken alkalmazott bábjáték is maradjon hű a műfaj törvényeihez: legyen cselekményes, ne tartalmazzon hosszas beszélgetéseket, monológot, ne oktasson ki, ne „tanítson”, hanem meggyőző példát állítson a gyermekek elé.

Az óvodai matematika tevékenységek egyik lényeges követelménye a gyermekek önálló ismeretszerző tevékenységének biztosítása, a feladatmegoldásban való aktív, alkotó részvételre való késztetés. A bábjáték közismerten kimagasló élményszerűsége, gyermekközelsége érzelmeket kiváltó hatásai révén jó eszköze lehet a matematika tevékenységeknek is. Erőteljes ingerhatásokat közvetít a gyermekekhez, tartós figyelmet eredményez, s a szereplők konfliktushelyzetének megoldódása a gyermeket örömmel tölti el. A bábjáték segítségével olyan helyzetek elé állíthatjuk a gyermekeket melyekben érdekeltekké válnak a feladat megoldásában, mely az élményhatás mellett tartósan rögződő ismereteket eredményez, s a gyermekeket később is szívesen vállalt ismeretszerző tevékenységre készteti.

A matematika tevékenységen alkalmazott bábjáték elsősorban az ismeretek alkalmazására, gyakorlására alkalmas. Ezeken a tevékenységeken egyaránt alkalmazható a zsákbáb, síkbáb, botbáb, árnyjáték. Megválasztásukat az határozza meg, hogy a cselekményben kifejezésre jutó matematikai tartalom hogyan érvényesíthető a legszemléletesebben.

Mivel a bábjáték elsősorban a gyermekek gondolati aktivitására épít, minden bábjelenet megtervezésénél figyelembe kell venni a következő szempontokat:

a bábjelenet szereplői kerüljenek konfliktushelyzetbe. Ez felel meg a probléma szituáció megteremtése követelményének. Mint ahogyan a gyermek tevékenységének eredménye a probléma megoldása, a konfliktusnak is meg kell oldódnia a játék végére, ez erősíti meg a gyermeket ismereteinek helyességében is.

a darab az ismert szabályszerűségeknek megfelelően építkezzék: a cselekmény kis bevezetés után létrejött, problematikus helyzet megoldására vonatkozó cselekvések sora legyen amelyben a gyermekek tanácsai, javaslatai alapján, tevékenykednek a bábok. A tetőpont a helyes megoldások felismerése, ezt követi a megnyugtató megoldás, mely a gyermekeket az eredményes munka örömével tölti el.

a probléma megoldását a gyermekek a báb kérdéseire való szóbeli megnyilatkozásokkal segítsék. A segítés lehetősége nagy öröm a gyermekek számára. Örülnek ha ők az „okosabbak”, büszkék arra, hogy a „bajbakerült” bábnak tanácsokat adhatnak. Ha a báb esetenként kiemel egy-egy javaslatot „ugye, azt mondtátok, hogy…” megjegyzés formájában, differenciált, pontos, szóbeli kifejezésre is késztetheti a gyermekeket.

a bábjáték csupán a foglalkozás egyik részlete lehet – ne töltse ki a tevékenység egészét. A problémák sokoldalú megközelítésének csupán egyik, bár igen hatékony eszköze legyen, melyet a gyermekek egyéni, cselekvő feladatmegoldásaival kapcsolunk össze.

„Ha a matematikai ismeretszerzést úgy fogjuk fel, mint amely érdekes, jó játék a gyermek számára, arra kell törekednünk, hogy a frontális foglalkoztatási formában alkalmazott bábjáték is adjon lehetőséget a gyermeknek a bábbal való élményszerű együttjátszásra.”(Dr. Kovács, 1990, 78.)

II.FEJEZET- Kutatási egység

2.1. A kutatás tárgya

Dolgozatom második része egy kutatást tartalmaz melynek tárgya a bábábjátékokkal kapcsolatos kérdések feltárása és szerepük az óvodai anyanyelvi kommunikációs és irodalmi nevelésben.

2.2. A kutatás célkitűzései

Mindennapi munkám során megfigyeltem milyen hatást váltanak ki a gyermekekben a bábuk és a bábjáték. Megfigyeltem milyen érzelmeket váltottak ki a pozitív és negatív hősök, azonosulni tudtak a szereplőkkel, a báb viselkedését mintának tekintették. Észrevettem, hogy a bábjáték érdekli a gyermekeket, élményeket nyújt nekik és ha lehetőség adódik rá szívesen bekapcsolódnak a játékba, örömmel tölti el őket ha elkészíthetik egy-egy jelenet díszletét vagy bábjait.

Célként tűztem ki, hogy nyomon követem a bábuk és bábjátékok fejlesztő szerepét az anyanyelvi kommunikációs nevelésben. Célkitűzéseim között szerepel a kreativitás fejlesztése, a szorongás oldása és a közösen készített bábuk által bevezetni őket a bábjátszás csodás világába.

2.3. A kutatás hipotézise

– A bábjáték hatékony módszere az anyanyelvi nevelésnek, a kommunikációs képességek fejlesztésének, valamint fejleszti a kreativitást és oldja a szorongást.

2.4. A kutatásban résztvevő személyek

A kísérletet az óteleki óvoda vegyes csoportjában végeztem. Megfigyeléseimet, észrevételeimet 19 gyermekkel(9 fiu és 10 lány) végeztem.

2.5. Alkalmazott módszerek, technikák

Dolgozatom során a tudományos munkához szükséges módszereket használtam. Elsősorban a megfigyelést, melynek lényege a pedagógiai valóság feltárása érdekében végzett, célszerű, tervszerű, rendszeres objektív tényekekn alapuló észlelés, ami óvodai keretek között a leginkább használható módszer. A dolgozat megírása előtt részletesen tanulmányoztam a témával kapcsolatos szakirodalmat ( amit a dolgozat „könyvészet” részében részletesen lejegyzek), figyeltem a gyermekek fejlődését , lelki sajátosságaikat, nyelvi sajátosságaikat, fizikai, értelmi fejlettségüket.

Ezeket a megfigyeléseket előre megfogalmazott megfigyelési szempontok szerint végeztem, és le is jegyeztem külön- külön.(lásd mellékletek) Miután komplex felmérést végeztem a csoportom tagjai – testi és mozgásfejlettség, fő tevékenységi formák, értelmi, érzelmi, akarati – fejlettségéről, csak ezután következhetett a csoport anyanyelvi fejlettségének a vizsgálata. Ezenkívül felmérést végeztem, először a kikérdezés (exploráció) módszerét alkalmazva, azután tárgyképeket (meseképek, árnyképek) bemutatva verbális úton, szóbeli indoklással. Így ismertem meg a gyermekcsoportot, értelmi, érzelmi fejlettségi szintjüket. Az interjut is felhasználtam, ami nagyban segített a gyermekek személyiségének megismerésében, a kifejezőképességük, beszédstílusuk fejlettségének a megismerésében. Fontos, hogy az interjú során a kérdések legyenek világosak érthetőek, egyszerűek, egyértelműek. Mivel a megfigyeléseimet a pedagógiai folyamat résztvevőjeként végeztem, kutatásom tulajdonképpen résztvevő megfigyelés volt. A megfigyeléseimet 2014. szeptember és 2013. május között végeztem.

2.6. A kutatás szakaszai

-I.szakasz 2014. szeptember-től amikor a gyermekek személyiségének megfigyelése mellett, tiszta képet akartam kapni a gyermekek anyanyelvi kommunikációs fejlettségének főbb jellemzőiről.

-II. szakasz 2015. februártól májusig a gyermekek előtt készítem a bábukat és bevonom a szorongó gyerekeket is a báb készítésébe, amelyeket felhasználunk rövidebb jelenetek bemutatásakor, fejlesztve ezáltal kreativitásukat is. Hiszen ,,amit csak hall a gyermek, könnyen elfelejti. Amit lát is, már inkább megjegyzi. De amiben ő maga is tevékenyen részt vesz az bizonyosan bevésődik az emlékezetébe.”(Kodály Zoltán)

2.7. Adatok bemutatása és elemzése

Megfigyelésem első időszakában, az volt a célom, hogy minél jobban megismerjem csoportom tagjainak személyiségi vonásait majd anyanyelvi fejlettségének jellemzőit. Éppen ezért a gyermek óvodába lépése első pillanatától kezdve felelősnek éreztem magam azért, hogy az általam foglalkoztatott gyermekcsoport minden tagja személyiségének alakulása megfeleljen a társadalom követelményeinek, és igyekeztem úgy szervezni nevelői munkámat, hogy ez fogja át a gyermeki személyiség egészét, és az értelmi biztonság bíztosításán túlmenően fedezze a gyermek testi, értelmi és közösségi fejlődését. Ennek érdekében már a gyermekek beíratásakor kapcsolatba kerültem a családdal. Így mindjárt az ,,új csoportba” lépés pillanatától a szülők segítségével elvégezhettem a gyerekek alapos megfigyelésének egy részét a következő szempontok alapján:

A gyermek személyi adatai

Családi körülmények

Testi és mozgásfejlettség

Játékfejlettsége

Értelmi fejlettsége

Beszédfejlettsége

Érzelmi és akarati élete, szociális magatartás

Természetes, hogy ezeken a szempontokon a megfigyelés -(megfigyelési adatlap lásd ,,mellékletek”) – nem egyik napról a másikra történik, hanem hosszan tartó alapos munkát igényel, családlátogatásokat foglal magába, szülői értekezleteket. Ahhoz, hogy mindezeket minél alaposabban el tudjam végezni, tanulmányoznom kellett az óvodás és óvodáskor előtti gyermeklélektant, és az óvodai tanterv követelményeit.

A megfigyeléseimet a 2014-2015-ös tanév elején kezdtem , annak érdekében, hogy ismerve a tanterv célkitűzéseit, feladatait, megfelelő módszereket, eszközöket választhassak nevelői munkám eredményességének céljából. A szülőkkel folytatott beszélgetéseim és családlátogatásaim során betekintést nyertem a szülők kulturális életébe. Örömmel állapítottam meg azt a tényt, hogy minden családban található meséskönyv, kisebb-nagyobb számban, ez családonként változik, a szülők műveltségi foka szerint. Érdeklődve azután, hogy hányszor olvasnak mesét a gyermekeknek megtudtam, hogy többségüknél(90%) nagyon ritkán és olyan kijelentés is elhangzott, hogy a ,,tv pótolja a mesefilmjeivel ezt a hiányt”. Aggasztóbb viszont a helyzet a bábelőadások megtekintését illetően, ugyanis a községben nem látogat bábtársulat és a közeli városba a szülőknek nincs lehetőség bábelőadásra elvinni a gyereket. Azért, hogy ezt a hiányosságot pótoljam a szülői értekezleteken a bábozásról, bábkészítésről, a bábjáték nevelő-szórakoztató hatásáról beszélgettünk, a szülő a gyermekkel együtt bábot készített, melyet a gyerekek által előadott bábjelenet követett. Így betekintést nyertek a szülők a bábjátékok szerepébe az óvodai és családi nevelésben arra, hogy milyen nagy hatással van a gyermekek irodalmi- anyanyelvi nevelésére, a szép magyar beszéd megszerettetésére.

Bábok segítségével könnyebben beilleszkedtek a kiscsoportos gyerekek is.

Bebizonyosodott számomra, hogy az óvodai életbe való beilleszkedésben is hasznomra volt a báb, a bábjáték s csak ezután következhetett számomra az óvodai oktatói- nevelői munka legfontosabb része az anyanyelvi kommunikációs nevelés, mely a beszéddel, a kommunikációval mintegy közvetítőjeként segíti az irodalmi, zenei, vizuális a környezet megismerésére való nevelést, valamint a matematika- és testnevelést. Hiszen ,,az ember és ember közötti kapcsolatteremtés legősibb, egyuttal ismereteink szerzésének, érzelmeink kifejezésének legfontosabb formája az élőszóbeli kifejezés. Beszédünkben a tartalom mellett lényeges szerepet kap gondolataink megformálásának módja is. A helytelen beszédlégzés, a renyhe artikuláció, hibás hangképzés, rossz hangsúlyozás vagy a bonyolult fogalmazási mód a legkiválóbb mondanivaló megértését is megnehezíti. Az érthető beszéd tartalmi és formai követelményei a beszélő és hallgató szempontjából egyaránt fontosak. Amikor tehát beszélünk, arra kell törekednünk, hogy az információ zökkenőmentesen jusson el a beszélőtől a hallgatóig.” (Laczkó, 1994,)

2.8. Preteszt. Tanév eleji tájékozódó felmérések

A hipotézisem ellenőrzése érdekében felméréseket végeztem melyek segítségével a vegyes csoportos gyermekeim anyanyelvi fejlettségének főbb jellemzőiről akartam tiszta képet kapni. A megfigyelések és felmérések anyagát úgy állítottam össze, hogy a következő kérdésekre kapjak választ:

-milyen fejlett a gyerekek beszédállapota, beszédhibás van-e közöttük, vannak-e kifejezésbeli és hangzóejtési nehézségeik és melyek azok?

-ismerik-e a környezetükhöz tartozó tárgyak és megszokott jelenségek neveit?

-mennyire szívesen beszélnek arról, ami összefügg cselekvésükkel bábszituációban

-mennyire jó a hallásuk, fonémahallásuk

-beszédértésük, szövegmegértésük mennyire kiterjedt

Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak a beszélgetés módszerét/ exploráció/ alkalmaztam elsőként, de csak hozzávetőlegesen tájékozódhattam beszédállapotukról, kifejezésbeli nehézségeikről, beszédhibáikról, hangzóejtési képességükről. Más esetben felkértem a gyermekeket, hogy ismételjék utánam a különböző szavakat és így figyeltem meg és a megfigyelési füzetben feljegyeztem, hogy milyen hangokat ejtenek hibásan. Így megfigyelhettem a beszédhibákat, és hozzávetőleges képet kaptam szókincsükről is. Természetesen ezt követően különböző események, élmények elbeszélésekor vagy megbeszélésekor még könnyebb a szókincsvizsgálat, és a gyermekek értelmi fejlettségi szintjére is fény derül így.

A gyerekek beszédállapotát óvodába lépésétől kezdve megfigyeltem. Előzetesen a szülőktől tájékozódtam, majd bábot húzva kezemre kötetlen beszélgetést alkalmaztam és így figyeltem meg, hogy melyik gyerek válaszol illetve nem válaszol a báb által feltett kérdésekre. I.Diagram Preteszt eredménye- a beszédállapot felmérése

A gyermekek hallását mikrocsoportos foglalkozás során vizsgáltam. Négy-öt gyermekkel játszodtunk egyidőben. Minden gyermeknek három különböző tárgyat adtam a kezébe majd a nevén szólított gyermek a megnevezett tárgyat a kosaramba kellett helyezze. Miután minden játék a kosárba került nehezítésképp hátat fordítottam a gyermekeknek és kimondtam egy gyermek nevét és egy játék nevet. A megnevezett gyermeknek ki kellett vennie a kosárból a játékot. (játékok: labda, sapka, baba, alma, liba, pipa, bab, lap, stb.). Megfigyeltem, majd feljegyeztem, hogy melyik gyerek rosszul (félrehall, hallási figyelmetlenség, feltételezett halláskárosodás, stb) illetve jól hall.

II.Diagram

Preteszt erdménye- a hallás felmérése

A fonémahallást egyenként végeztem a gyerekekkel a következőképpen: a gyermeket az asztalhoz ültettem és mögé álltam, hogy a számat ne láthassa. Elétettem a képet és így szóltam: most képeket mutatok neked( feladatlap, lásd a mellékletben). Ez itt fonal, toboz, doboz, vonal, sál, ez meg itt szál. Most én mutatom és te mondd!- ha nem tudta megnevezni a mutatott ábrát újból én neveztem meg és ismételtettem a szót. Addig gyakoroltuk amíg sikerült minden tárgyat megnevezni. Nehezítettem a feladatot: megfelelő dicséret után megkértem a gyereket arra, hogy figyeljen mert most én mondom a tárgyak nevét neki csak meg kell mutatnia a megfelelőt. Halkan de nem suttogva mondtam a szavakat. Előbb a következő három szót mondtam: toboz, fonal, sál – majd a másik három szót: doboz, vonal, szál. Figyeltem arra, hogy a szavak felsorolása közben semmi mást ne mondjak csak a hat szót. (Forrás: Nagy József: Prefer, Akadémiai kiadó, 1986, 50. o.) Elemeztem a válaszokat lejegyezve, hogy melyik gyerek fonémahallása rossz, vagy jó.

III.Diagram

Preteszt eredménye- a fonémahallás felmérése

A beszédértést, szövegmegértést is vizsgáltam. Mesehallgatás utáni egyéni beszélgetés, kérdésekre adott válaszaik alapján. Mesemondás után, mesejelenet színezése következett és így valamelyik gyerek mellé ültem és feltettem a következő kérdéseket:

-Tetszett-e a mese, mondd? -Kik szerepeltek a mesében?

-Miért ment el a kis nyúl az oroszlánhoz? -Milyen barátok voltak?

-Mit mondott a nyúl az oroszlánnak?- Hogyan járt túl a nyúl a vadászok eszén?

Elemeztem a gyerekek válaszait és összesítettem, hogy hány gyermek nem érti a közléseket, részben érti a közléseket, vagy érti a közléseket.( Forrás: Sugárné Kádár Júlia: Beszéd és kommunikáció az óvodás és kisiskolás korban, Akadémiai kiadó 1982. 194 old.)

A mese így szólt: „A kis nyúl egyedül érezte magát. Egyszer elment az oroszlán barlangjába, és így szólt az oroszlánhoz: Barátkozzunk össze! Ha a barátom leszel és megvédel az állatoktól, cserébe én lerágom a füveket, amelyek itt nőnek a barlangodban és a füledet csiklandozzák miközben alszol. Az oroszlán nagyokat mordult és a homlokát ráncolta. Nem egészen értette, miért kell a kisnyúllal összebarátkoznia, de mivel éppen tele volt a hasa beleegyezett, a kis nyúl odaköltözött hozzá a barlangba. Egy nap aztán különös dolog történt: a kis nyúl megmentette az oroszlán életét. Az úgy történt, hogy az erdőben vadászok jártak. A kis nyúl oroszlánja alig tudott bemenekülni előlük a barlangba. A vadászok hamarosan ott voltak a barlang bejáratánál. Ekkor a kis nyúl gondolt egyet, kiszaladt a barlangból futott egy kört, majd uzsgyi vissza a barlangba.

Amikor a vadászok ezt látták, nagyot nevettek és ezt mondták: ,,Tévedtünk, hiszen ahol nyúl lakik, ott nem lakhat oroszlán is” ezzel elmentek. Az oroszlán nagyon megkönnyebbült, szívből megölelte a kis nyulat, és igazi jó barátok lettek.”

IV.Diagram

Preteszt eredménye- beszédértés, szövegmegértés felmérése

A hangképzést ( beszédtechnika) is leellenőriztem csoportomban. Egyéni beszélgetés során, megkértem a gyermeket arra, hogy ha én kimondok egy szót, azt azonnal mondja utánam ugyanúgy mozgatva a száját és ugyanolyan hangosan ahogyan én. A válaszokat feljegyeztem majd elemeztem. Így megtudtam hogy hány gyerek hangképzése hibás, vagy érthetően, hibátlanul beszél. (Forrás: Nagy József: Prefer, Akadémiai kiadó, 1986)

A következő szavakat mondattam a gyermekekkel:

p- pipa, lap, apa b- bab, láb, liba t- tál, út, autó

d- dió, híd, láda k- kék, pók, eke g- gól, ág, bagoly

f- fa, puff, gyufa v- váll, hív, teve h- hó, moha, konyha

j- jég, haj, folyó l- ló, hal, olló r- rák, orr, óra

sz- szem, busz, fészek z- zug, ház, váza c- cápa, léc, pici

s- síp, vas, ásó zs- zsák, rizs, mazsola cs- csat, ács, ecset

ty- tyúk, petty, kutya gy- gyík, ágy, agyag ő- őz, fő, szőlő

ü- ül, tű, fütyül n- nap, fon, kanna m- mák, hám, emel

V.Diagram

Preteszt eredménye- hangképzés, beszédhibák felmérése

A pretesztek értékelése:

A felmérések után a következőket tapasztaltam beszédfejlettség szempontjából:

-a gyermekek 60%-a gyakran és szívesen beszélget különböző élményeiről, tapasztalatairól válaszol a báb által feltett kérdésekre, 40% szorongó, félénk

-a csoport 40%-a gazdag szókinccsel rendelkezik, 30%-nak pedig átlagosan gazdag a szókincse

-a hallásuk nagyon jó 99% egy gyerek hallási figyelmetlenséggel rendelkezik

-fonémahallásuk 80% nagyon jó

-a beszédértés, szövegmegértés 55% érti, 28% részben, 17% nem érti a közléseket

-a csoport 50%-a valamilyen beszédhibával küzd.

2.9. Beavatkozás (a fejlesztő program)

A beavatkozás megtervezésekor először azt vizsgáltam meg, hogy melyek azok a nehézségek amelyeket ki kell küszöböljünk. Ezek figyelembe vételével, olyan anyanyelvi játékokat játszodtunk bábuk segítségével, bevonásával melyeken a gyerekek játékos formában, élményeket szerezve ismerjék meg anyanyelvüket, fejlődjön beszédészlelésük, beszédmegértésük, fonémahallásuk, beszédprodukciójuk ( hangképzésük).

A beszédállapot javítására a nap bármely pillanatában sor kerülhetett. Amikor előkerült egy báb a kezemen vagy az ujjamon s a félénk szorongó gyermekhez szóltam, figyelve a tiszta hangképzésre, a helyes artikulációra, a tagolt beszédre- előbb utóbb választ kaptam, a szorongás oldódott s a gyerek belefeledkezett a kötetlen beszélgetésbe a bábbal.

Játszottam olyan rögtönzött bábjátékot is amelyek eseményt, történetet dramatizáltak. A történet témáját a gyerekek életéből merítettem, anélkül hogy megneveztem volna a gyereket akiről szól. Az ilyen történeteket két bábuval játszottam.

Pl: amikor köszönésről, bemutatkozásról tanultunk, és arról, hogy hogyan kell kérni, ha valamire szükségünk van, hogyan kell megköszönni, a következő bábdarabot rögtönöztem:

Brumi és Petike

Brumi:- Megjöttem, játszani szeretnék veled, Petike!

Petike:- Talán köszönnél előbb, Brumi!

Brumi:- Jó reggelt, Petike!

Petike:- Jó reggelt, Brumi!

Brumi:- No, de most már adj valami játékot!

Petike:- Nem értem.

Brumi:- Adj, játékot!

Petike:- Még mindig nem értem!

Brumi:- Kérlek Petike, vedd elő a játékaidat és játszál velem!

Petike:- Szívesen Brumi, most már játszhatunk.

………………………………………………………………

A jelenet befejezése után megkérdeztem a gyerekeket. – Ti hogyan köszöntök, ha bementek valahová? (válasz) – Hogy kéritek, ha valamit szeretnétek? (válasz)…

Ehhez hasonló játékokat gyakran játszottam, mindig a helyzetnek megfelelően. Csupán találékonyság és néhány bábu volt szükséges hozzá, és az eredmény sokkal jobb volt, mintha ugyanezt a beszélgetést bábu nélkül végeztem volna. Természetes, hogy a gyerekek leutánozták az ilyen kis jeleneteket, helyes viselkedési formákat lestek el, ismételték a helyes, példamutató beszédet, ezáltal is fejlődött anyanyelvi kifejezőképességük, beszédállapotuk.

A hallásfejlesztő anyanyelvi játékok által, célom – hogy érdekes, figyelemkeltő zörejeket, hangokat felismerjenek, megnevezzenek, a hallást és a beszédhallást sokoldalúan fejlesszem – könnyedén értem el.

1.Játék: A gyerekek sorban egymás mellett álltak, én a hátuknál.

-Ha hallod a csengő hangját, emeld fel a kezed!

-Ha a fütyülőmadár hangját hallod, lépj előre. (Ha röviden fújtam kicsit kellett előrelépni, ha hosszan nagyot kellett előrelépni.

2.Játék: -Hol ketyeg az óra?(auditív lokalizáció) egyik kedvenc hallásfejlesztő játékunk. Egy gyerek a csoportszoba ajtaján kívül megáll, s a többiekkel addig elrejtünk egy hangosan ketyegő órát. Ha a behívott gyerek megtalálta ,,hol ketyeg az óra” mást küldünk ki helyette.

3.Játék: -Mi pottyant le? (auditív diferenciálás)- című játékot a következőképpen játszottuk. Először a gyermekek szeme láttára leejtettem olyan tárgyakat amelyek jól megkülönböztethető zajt adnak.( könyv, csengő, babzsák, csörgő, labda fakocka). Aztán a gyermekek háttal ültek és ki kellett találniuk mit ejtettem le. Előbb egyenként, majd nehezítésként két vagy három tárgyat ejtettem le egymás után amelyeknek a sorrendjét is ki kellett találják.

A fonémahallást fejlesztő játékokat is, a nap bármely pillanatába beépíthetjük. Vekerdi Iréne szerint a sziszegő, susogó hangokkal és rokonaikkal (sz, z, c, s, zs, cs) érdemes kezdeni a gyakorlást, mivel ezeket a legkönnyebb ,,kihallani” a szavakból, s így eljutni a legnehezebb zárhangokig.(p,t, k, b, d, g).

Bemelegítésként hangoztatást végeztünk közösen majd egyénileg is, fejdíszek, fakanálbábok, ujjbábok segítségével. Például:

-zümmögjünk mint a méhecskék: zzz

-sistereg a fazékban a forró víz: ssss

-sziszegjünk mint a kígyó: sz sz sz

-csipogjunk mint a kis csibék:csip csip csip

-motorbicikli verseny: zs zs sz

visszahívjuk a cicát: ccccc

Szó elején lévő hangokat is megneveztünk. Én mondtam néhány szót ugyanazzal a kezdőhanggal (só, susog, sál, sajt, sima; kerek, kút, kincs, kettő stb.)- a gyerekeknek pedig meg kellett nevezniük. Aztán más-más hanggal kezdődő szavakat mondtam melyeknek a kezdőhangját kellett megnevezniük.

Miután meg tudták nevezni a szavak elején levő hangokat olyan játékot játszodtunk melyekben a hangokat a szavakban kellett felismerjék. Például:

A terem két sarkába kisasztalt helyeztünk. Egyikre egy kígyót(egy hosszú ruhaöv) helyeztünk a másikra egy méhecske pálcikabábot. Megbeszéltük hogyan ,,beszél” a kígyó szszsz, és hogyan a méhecske zzzzz. Ha sz hangot tartalmazó szót mondtam a gyerekek a kígyó házát kellett körbeállják, ha z hangot tartalmazó szót mondtam a méhecskéhez szaladtak.

A vityilló- című népmese bemutatása különleges élménnyel lepte meg a gyermekeket. A bábjáték bemutatása előtt természetesen többször elmondtam a mesét amit örömmel dramatizáltak a gyermekek, a kedves viccesnevű állatfigurák bőrébe bújva, saját szókincsüket használva, élvezetes játékká vált napokon keresztül. Következő nap reggeli tevékenységnek a mese szereplőit készítettem elő színezni valónak. Kézimunka tevékenység következett s a szépen kiszínezett rajzokból pálcikabábok készültek a gyermekek nagy örömére. Először én mutattam be a már jól ismert mesejelenetet, majd rögtön a gyerekek is kedvet kaptak a bábozáshoz. Az asztalra polisztirénlap volt helyezve amelybe a pálcikabábokat könnyedén bele lehetett szúrni. A mesélő szerepét én vállaltam, hisz a gyerekek inkább az állatok szerepét mondogatták, nagyon odafigyelve ki mikor következik, megjegyezve nevüket: fényeske legyecske, ugri-bugri bolha, dunnyog- szúnyog, serényke-egérke, breke-béka, alamuszi-nyuszi, csalóka-róka, ordas-farkas, medve.

Mesélő: Állt a mezőn egy kis vityilló. Odaszáll a fényeske-legyecske, s bekopogtat. (legyecske odarepül és kopogtat)

Fényeske legyecske: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

Mesélő: Senki nem felelt. Berepült a fényeske legyecske, s betelepszik. (bemegy és leül). Odaszökik az ugri-bugri bolha.(odaugrik a bolha és kopogtat)

Ugri-bugri bolha: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l.: Én a fényeske legyecske. Hát te ki vagy?

U.b: Én az ugri-bugri bolha!

F.l: Gyere lakjál velem!

Mesélő: Beszökik az ugri-bugri bolha, s most már ketten laknak. Odarepül a dúnyog-szúnyog és bekopogtat.

D.sz: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l, U.b: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha. Hát te ki vagy?

D.sz: Én a dúnyog-szúnyog!

F.l, U b: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most már hárman laknak. Odasurran a serényke-egérke és bekopogtat.

S. e: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; : Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog Hát te ki vagy?

S.e: Én a serényke-egérke!

F.l; U.b; D.sz: Gyere, lakjál velünk!

Mesélő: Most már négyen laknak. Odaugrik a breke-béka és bekopogtat.

B.b: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke. Hát te ki vagy?

B.b: Én a breke-béka!

F.l; U.b; D.sz; S.e: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most már öten laknak. Odajön az alamuszi-nyuszi és bekopogtat.

A.ny: : Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka. Hát te ki vagy?

A.ny: Én, az alamuszi-nyuszi.

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most máre hatan laknak. Odaszalad a csalóka-róka, és bekopogtat.

Cs.r: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka; meg az alamuszi-nyuszi. Hát te ki vagy?

Cs.r: Én a csalóka-róka!

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most már heten laknak. Odasompolyog a vityillóhoz az ordas-farkas a bokros sűrűségből, és bekopogtat.

O.f: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka; meg az alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka.

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r: Hát te ki vagy?

O.f: Én, az ordas-farkas, a bokros sűrűségből!

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r: Gyere, lakjál velünk!

Mesélő: Bement a farkas a vityillóba és ott éltek, jól éltek immár nyolcan. Odacammog a vityillóhoz a medve, és bekopogtat.

Medve: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r; O.f: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka; meg az alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka; meg az ordas-farkas a bokros sűrűségből. Hát te ki vagy?

Medve: Én, a medve! Mind megeszlek! Ráfekszem a vityillóra, s összetörlek! (veri a vityillót)

Mesélő: Megrémültek az állatok, s kirohantak a vityillóból, a medve pedig rácsapott a vityillóra, és összetörte. (az állatok szétszaladnak, a medve pedig összetöri, leborítja a vityillót.)

…………….

Ezt a nagyon kedves mesét örömmel játszották a gyerekek. Egymásnak oszztották a szerepeket, maguk választották azt a pálcikabábot akinek a bőrébe szerettek volna bújni. Megtörtént az is, amikor egy kislány választotta a medve szerepét, és nem akarta széttörni a mese végén a vityillót, hanem kihívta a többi kisállatot a vityillóból és vidáman énekeltek, táncoltak a medvével a „Brum, brum Brunó”- kezdetű gyermekjáték dallamára.

A mesejelenet többszöri eljátszása is fejlesztette a gyerekek hallását fonémahallását, hiszen minden esetben az állatkák hangját is leutánozták, odafigyelve hogy a kiadott hang minél hasonlóbb legyen az ismert állatka által kibocsátott hangokkal. Pl:-én a fényeske legyecske zi-zi-zi-zi repülök, én az ugri-bugri bolha p-p-p- pattogok, én a dúnyog-szúnyog zzzzzz szúrok, én a serényke-egérke cin-cin-cin cincogok, én a breke-béka brek-brek brekegek, én az alamuszi-nyuszi musz-musz reszketek, én a csalóka róka sssssssss suttogok, én az ordas farkas ou-ou ordítok, én a medve mor-mor morgolódom.

A beszédértést, szövegértést mindennapos rövid mesemondással gyakoroltuk. A csoportomra jellemző, hogy nagyon szeretik hallgatni a meséket. Ez abból adódik, hogy a napi tevékenységek kiértékelésekor a csoportnak meséket olvasok fel a ,,Minden napra egy mese” című meséskönyvből melyben T. Aszódi Éva válogatott meséi találhatók és hónapokra osztva nagyon szép meséket tartalmaz. Szeretném megjegyezni, hogy ez a fajta jutalmazás csak öt legfeljebb tíz percig tart, rövid frappáns mesék találhatók ebben a könyvben, de annál nagyobb a nevelő hatása, mivel mindig új ismereteket sajátítanak el és állandóan bővül a szókincsük.

Tavaszi témakörben beszélgettünk a virágokról, bogarakról s arról, hogy mennyi szépséget rejt magában a megújuló természet. Megismerkedtünk a tulipánokkal, liliommal, az ezernyi színben pompázó csillogó szárnyú pillangókkal és következett a napi jutalommese a „Három szép pillangó” története. Másnap újból elmondtam a történetet, ami annyira tetszett a gyerekeknek, hogy megkértek készítsük el a szereplőket pálcikabáboknak. Mindenki kiválasztotta a neki tetsző szereplőt, persze minden kislány valamelyik pillangót akarta elkészíteni, a fiúk pedig a haragos felhőt vagy a napocskát, a virágokat pedig én készítettem. A mesélő is én voltam néhány alkalommal, de a gyerekek is megtanulták a mesélő szerepét és be is mutattuk ezt a mesejelenetet az óvoda többi csoportjának. Tapsvihar követte a gyerekek bemutatóját, s felbátorodva a bíztatástól bábokat cseréltek és „A vityilló” már ismert mesejelenetet is előadták.

„Három szép pillangó”…(a leírás a mellékletben található)

Ez a bemutató fejlesztő hatású volt a gyerekek szövegértésében, gazdagodott szókincsük, fejlődött kifejezőkészségük, erősítette a jó fellépést, a magabiztosságot, fejlesztette a kreativitásukat, a kezdeményező készségüket.

A hangképzés és a beszédhibák javítására a bábjáték és a bábu, mozgalmasságánál fogva kiváló módszernek bizonyult. „A bábu beszéde jó példát adhat a gyermeknek, és ezt természetesen leutánozzák. A bábozó gyermek, a párbeszédek során, aktív szókincsét játékosan gyakorolja. (mozgást jelentő igéket, jelzőket, kérdő, felszólító, óhajtó mondatokat gyakorol) A bábozás során a gyermek megtanul a hangjával szándékosan bánni, érzelmeit a hang segítségével fejezi ki (hangerő, beszédritmus, beszédlégzés) stb.”

(Dankó, 2012, 201.)

Kétféle módszerrel próbáltam a gyermekek beszédritmusának zavarát ( hadarást, dadogást) és bizonyos hangok helytelen kiejtését ( pöszeség) javítani. Először az én kezemre húzott bábu játszott a gyermekek előtt és a gyermekekkel beszélgetett, máskor pedig odaadtam a gyemeknek a bábut aki a kezére húzott bábuval játszott és közben a bábu helyett beszélt.

A pöszeségnek az óvodában többféle formája van. Csoportomban a legnagyobb létszámban a hibásan képzett hangok közül az ,,r” hang helytelen ejtése a leggyakoribb. Gyakran párosul az ,,l” helytelen ejtésével, és mivel az ,,r” képzése csak a helyes ,,l” képzés után tanítható meg, figyelnem kellett arra ,hogy az ,,l” hangot helyesen ejtsék. Dúdoltatással gyakoroltattam az ,,l” helyes ejtését: lálálá, lalala, lololo, lölölö…

Egy majom zsákbáb segítségével és egy sziluett malomrajz segítségével a következő versikét mondogattuk ami nagyon kedves volt a gyerekek számára:

Malom- majom mondóka

Lá-lá-lá, dalol a majom, Lá-lá-lá-lá, áll a malom,

lá-lá-lá, dúdol a majom, áll-áll-áll-áll a majom,

lá-lá énekel a malom, le-fel, le-fel, leng a malom,

lá-lá dúdol Lali majom. le-fel leng a Lali majom.

(Baka,Fülöp, Pákai- 1995, 21.)

Az ,,l” hang helyes ejtésének gyakorlására a következő mondókákat mondogattuk:

Kajlán lép a liba lába Kilenc kajla liba lába

elballag a libabálba. kalimpál a libabálba.

Illeg- billeg száll a tolla,

lebben balra, libben jobbra.

(Mentovics, 2012, 10.)

Felmérésemből kiderült, hogy öt gyermek ejti helytelenül az ,,r” hangot, vagyis raccsol. A raccsolás oka lehet a környezet, a nyelvi ügyetlenség és nem ritkán a lenőtt, illetve túl rövid nyelvfék. Ennek a hibának a javítására elsősorban arcfelfújó gyakorlatokat végeztünk, ,,trombitáltunk”, majd különböző pergő mozgásokat követő hangokat adtunk ki, úgy hogy a lazán összezárt ajkak között levegőt préseltünk ki, és ez a levegő a nyelvet és az ajkakat rezgésbe hozta. Például: egyik reggel Mackó Miki játék motorbiciklivel érkezett és így szólt a gyerekekhez: – Jujj, de hideg van, brr! aztán begyújtotta a játék motorbiciklijét és brümmögve körbebiciklizett a teremben és elköszönt. Ezután mi is motorost játszottunk a kisszékünkön, és megfogtuk a képzeletbeli botkormányt, berúgtuk a motort, majd a motor túráztatásához megfelelően berregtünk, hol erőseben, hol lassabban. De ugyaígy utánoztuk a mackó brummogását, vagy a dob pergését is.

Következő alkalommal Mackó Miki magával hozta hátizsákját is melyben olyan kellékeket hozott amelyek szükségesek voltak különböző a beszédszerveket ügyesítő izomgyakorlatok végzéséhez. Olyan tárgyak kerültek a zsákba először amelynek a nevében az ,,r” hang a magánhangzók közé ágyazottan szerepelt. Ezeket a tárgyakat gyorsan, egymásután, adták kézről-kézre a gyerekek kimondva a tárgy nevét anélkül, hogy az ,,r” hangot nyomatékkal ejtettük volna. Mackó Miki hátizsákja különböző érdekességeket rejtett, például: kréta, morzsa, persely, körte, karika, seprű, három( számjegy), drótbaba stb. Miután Mackó Miki hátizsákját kiürítettük, úgy kellett visszahelyeznünk a tárgyakat a zsákba ha válaszoltunk Mackó Miki kérdéseire. Aki megtalálta a kért tárgyat, kimondta a megfejtést, azt a gyereket Mackó Miki ropogós mogyoróval jutalmazta.

-keresd meg azt a tárgyat amelyben a mézecskére gyűjtöm a pénzt.(persely)

-mi az amivel a barlangomban takarítok (seprű)

– sárga gyümölcs, édes és nagyon szeretem (körte)

– a hangya barátom is elbírja (morzsa)

– fehér és ti írtok vele a táblára (kréta)

– hány mogyoró van a tenyeremben (három) stb.

Amikor a drótbaba kerül sorra Mackó Miki elmondta, hogy a drótbabával szokott társalogni is aki első találkozásukkor így mutatkozott be:

Drótból vagyok, drótbaba, Dróton mozgok, dróton járok,

drótból fonták a hajam. dróton ide-oda látok.

Drótból van a lábam, bokám, Dróttal forog a fejem,

drótból van minden porcikám. dróttal mozgatom fejem.

Drótból vagyok dróton rángok

drótból vagyok társaságod.

Drótból vagyok, dróton rángok,

dróton vagyok a barátod.

(Baka, Fülöp, Pákai, 1995,23.)

Az a gyerek aki Mackó Mikinek segített elismételni a verset, újabb ropogós mogyorót kapott amit úgy köszönt meg: köszönöm a ropogós mogyorót, morr, morr.

Fakanál bábuink segítségével is próbáltam az ,,r” hang ejtésének javítását kieszközölni. Mondókákat ismételgettünk amelyek szórakoztató, vicces jellegüknél fogva kedvencei lettek csoportomnak. Például:

Répa retek, peszternák, Tekerem, tekerem az orsót

most jönnek a katonák! töröm, töröm, töröm a borsót!

A Mentovics és a Tölgyvári mondókás-verses könyvek gyönyörű képekkel vannak ilusztrálva amely ösztönözte a gyerekeket a versike, mondókamondásra. Ezeket leginkább a reggeli napszakban készítettem elő és ahogy érkeztek a gyerekek lapozgattuk a könyveket és kérték hogy a képekhez tartozó mondókákat olvassam fel. Egy-két felolvasás után már mondták velem együtt, s nagyon vigyáztam a helyes kiejtésre, a mondókák pergő ritmusának betartására.

,,sz-z” hibásan képzett hangok esetén az ok, rendszerint a nyelv helytelen elhelyezkedése. Ezt úgy próbáltam javítani, hogy nyelvizomgyakorlatokat végeztem, és arra próbáltam ösztökélni a gyermekeket, hogy utánozzanak: a kipukkadt kerékpár hangját, a felfújt léggömbből kiengedett levegő hangját visszaadni. Aztán papirból készült lepkéket fújtunk, máskor állatbábuk hangját utánoztuk. Például egy keskeny övből készült kígyót húztam az asztalon, és sziszegve utánoztuk a kígyót. A papirból készült legyet, szúnyogot a gyermekek is mozgathatták és közben nagyszerűen utánozták a hangját.

Egy műanyag játék hal egy kicsi halászbot, és egy pálcikabáb segítségével egy rövid jelenetet adtam elő a gyerekeknek a kisasztalon.

A halász a Begán halászott és így bosszankodott: -szél fújja a botomat, már megint nem fogtam semmit! De egyszercsak megmozdult a zsinór, és a halász húzta, húzta, de nem tudta kiszedni mert a hal húzta vissza a halászt. A keszeg egészen a szigetig úszott vele, szegény halász csak ott kászálódhatott ki a vízből. A keszeg elszabadult a horogról és büszkén mutatta uszonyaival a többi keszegnek azt, hogy :- ilyen hosszú halászt fogtam.

A gyerekek élvezettel fogták kézbe a horgászbotot, és játszották a jelenetet ismételgetve, hogy… szél fújja botomat… és ilyen hosszú halászt fogtam…mondatokat, és szerepeket felcserélve mondogatták, hogy : most én leszek a keszeg, én leszek a halász.

,,c-cs” hibásan képzett hangok esetén a hibák javításakor szintén nyelvizomgyakorlatokat és légző gyakorlatokat végeztünk. Ezután a t és s hangokat mondtuk gyorsan egymás után, játékosan, és így született meg a cs hang. A következő játék mostmár az volt, hogy egy bábu szavakat mondott és a gyermekeknek azt kellett utána mondani. Erre a célra olyan szavakat adtam a bábu szájába amelyekben a t és s hangok egymást követik például: barátság rontson, bontson, rántsa, bántsa. A hang gyakorlásához olyan szavakat mondattam a bábummal, amelyekben a t és sz hang követi egymást, például: ötször, hatszor, kétszer, tetszett, metszett, stb. Nagyon kedves ebben az esetben is a hangutánzó játék. Ismét állatok hangját utánoztuk, úgy hogy megjelent a bábu és megszólalt. Ezt követően utánoztuk a hangját a cicának, tücsöknek, madárnak, csengőnek, vízcseppnek.

A ,,Csip-csip csóka „ mondókát a következőképpen játszottuk el. A gyermekek a széken ültek, egy kosár körül. Ebben a kosárban volt a csóka bábu. Kivettem a bábut és bemutattam a gyermekeknek. Ezután mondani kezdtem a mondókát úgy, hogy közben csőrével a csóka minden gyermek fejét megcsipkedte a gyermekek pedig elhessentő mozdulatot tettek a bábu felé. A mondóka végén a csóka elrepült vissza a fészkébe s a legszebben ülő, legfigyelmesebb gyermektől kezdte újra a mondóka mondását.

Csip-csip csóka vakvarjucska

jó volt-e a kisfiucska(kisleányka)

ha jó volt a kisfiucska ne csípd meg őt

vakvarjucska.

A varjú néhány mondókázás után kirepült a fészekből, és keringett a gyermekek feje körül s közben a következő mondókát mondtam:

Itt kering a kismadár, fejed körül körbe száll

erre búvik arra búvik, itt a fészke itt aluszik.- végül megpihent valamelyik gyermek fején, vagy ha hosszú haja volt a hajába bújt mert az lett az új fészke.

A következő nyelvtörők szórakoztatóak voltak s versenyszerűen mondogattuk őket, hogy ki tudja minél gyorsabban, tévedés nélkül megismételni. Ezeket a nyelvtörőket Julcsa fakanálbáb hozta nekik és akinek sikerült a nyelvtörőt hibátlanul visszamondania az tüzijáték tapsban részesült.

Csokoládés csemege, kicsi Csabi kedvence! ( a többi mondóka a mellékletben található)

A k-g hibás ejtése javításához nagyon jól bevált módszer a vízzel való gargalizálás megtanítása, mert ezzel a nyelvgyakorlattal megtanulták hogyan lehet felemelni a nyelvhátat a szájpadláshoz. Így már meg is tanulta a két hangot kiejteni. Ezután más játékokat szerveztem. Például egy kedvenc bábu, -Jancsi bohóc- egy borítékban képeket hozott. A gyermekek meg kellett nevezzék a képen látható dolgokat: kép-gép, rák-rág, körök-görög, majd nekik kellett olyan szavakat felsorolni ami k vagy g hanggal kezdődött mint például kakas, garázs, kéz, géz, kád, gáz, kilenc, gumicukor, kígyó, guggol…

A p-b hibákat úgy próbáltam javítani, hogy légzési és ajakizom gyakorlatokat végeztettem. Papircsíkokat vágtam ki, a gyermekek csak az ajkukkal szorították, mikor Füles (zsákbáb az én kezemen) ki akarta húzni. Máskor az asztalra helyezett papirszeleteket kellett lefújni, gyertyát kellett bizonyos távolságról elfújni. Ilyenkor arra vigyáztam, hogy az ajkak között felgyülemlett levegő pattantsa szét az ajkakat. Ha velük együtt csináltam rendszerint sikerült is, leutánoztak, és elértem a célt.

Ugyanígy javítható az f-v hibás ejtése is. Ezt követi a fütyülni tanulás, azután a kutyaugatás utánzása és mások.

Ezek a játékok gyakran napokon át ismétlődtek, annyi különbséggel, hogy újabb játékokat próbáltam kitalálni a monotónia elkerülése céljából. Az eredmény a tanév végére mérhető, kiemelkedően pozitív volt.

A Nők napja alkalmából szervezett előadáson becsempésztük ezeket a mondókákat is amit saját fakanálbábjaikkal mutattak be a gyerekek, így a szülők is betekintést nyerhettek, hogy mennyit fejlődött gyermekük hangképzése, beszédhibája mennyit alakult, fejlődött.

A beszédhibák javítása után beszélhetünk a gyermek beszédének fejlesztéséről, és ezen túlmenően a gyermekek anyanyelvi kommunikációs neveléséről. A spontán gyermeki bábjáték fejleszti a gyermek beszédkészségét, de munkám során nem elégedtem meg ennyivel. Olyan tartalmakat, népi és irodalmi alkotásokat kerestem amelyekbe a gyermek a legeredményesebben bekapcsolható, és anyanyelve a bábjáték segítségével rendszeresen fejleszthető. Az irodalmi műfajok helyes kiválasztása és alkalmazásuk egymásra épülő sorrendje fontos kérdése az óvoda bábjátékos életének. A helyes tájékozódásban itt is a gyermek ismerete segít. Az életkori sajátosságnak megfelelően a fokozatosság elvét követve, az egyszerű mondókáktól indultam el, majd verseken, dalokon és népi játékokon keresztül az egyszerűbb jelenetek után jutottam el a hosszabb lélegzetű meséig.

Így az első műfaj, amellyel a csoportom a bábu révén találkozott, a verses mondóka volt. Célom az volt, hogy a bábuval előadott mondókák, nyelvtörők segítségével bennsőséges kapcsolat alkuljon ki köztem és a gyermekek között, valamint az, hogy megszerettessem az irodalmi alkotásokat a gyermekekkel, mert valahol itt kezdődik el a gyermekek anyanyelv iránti szeretete. Mondókákhoz a legegyszerűbb gyűszűbábot vagy ujjbábot használtam, úgy hogy az egyik kezemmel átöleltem az ölemben ülő gyermeket a másik kezemmel a bábut mozgattam, és mondtam a mondókát. Ezek az apró népi alkotások rendkívüli örömet szereztek a gyermekeknek. Máskor az egész csoportnak mondókát vagy nyelvtörőt tanítottam valamilyen céllal. (már említett beszédhibák javítása, szokás kialakítás, új ismeret közlés)

Tanultunk mondókát úgy, hogy magam mondtam és mutattam, de úgy is, hogy egyszerre több bábuval is játszom, ahogy a szöveg megkövetelte. Voltak olyan mondókák, tréfás nyelvtörő versikék, amelyek szórakoztató jellegük mellett a helyes artikuláció, hanglejtés hangsúly elsajátítását is elősegítik, tehát egyszerre több célt is szolgáltak. Ezeket először lassabban mondtuk el és a nehezen ejthető hangokat erősebben hangoztattuk. Nyelvi humora miatt alig várták a gyermekek hogy kézbe kaphassák a bábot és a nekik tetsző nyelvtörő versikét ismételgethessék. Ezekbe a játékokba a gyerekeket is fokozatosan bevontam, úgy hogy egy adott pillanatban a bábu játszótárssá vált, és vele együtt mondta, csinálta a gyermek is a mondókát.

Tapsoltatók: Süti, süti kalácsot, apónak, anyónak, meg a Jancsikának!

( mindig olyan nevet mondott a bábu, amelyik gyereknek szólt a mondóka.)

Tapsi, baba tapsi, mit fog anya hozni!

Sárga ruhát piros cipőt abban fogsz majd járni!

(a mondóka végén a bábu kivett zsebéből néhány képet amelyre rá volt rajzolva az a ruházati cikk, amit a mondókában elmondott, majd kérte a gyereket, hogy most próbálja vele együtt mondani.)

Táncoltatók: Ezeket a mondókákat egyszerre több gyermekkel is lehet mondatni, úgy, hogy mindenkinek kerül egy-egy botbábu a kezébe és rendszerint velem, illetve az én bábummal együtt ők is mondták a mondókát, végezték a mozgásokat.

Cini, cini muzsika, táncol a kis Zsuzsika

Jobbra dűl meg balra dűl, tücsök koma hegedül. vagy-

……………………………………………………………..

Hopp Juliska, hopp Mariska hej gyere vélem egy pár táncra.

Így kell járni, úgy kell járni Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Tenyércirógatók: A gyermek szintén az ölemben ült. Az egyik kezemben egy nyúlbáb aki megfogta a gyermek kezét és tenyerébe kis köröket rajzolt, miközben mondta a mondókát.

Kerekecske, dombocska, Itt szalad a nyulacska.

Ideszalad, odaszalad, az ingedbe beleakad, itt a nyoma itt, itt, itt.

Mindegyik bábu azt a mozgást, cirógatást, csiklandozást, mászkálást utánozza a gyermek kezén, hátán amit a mondóka tartalmaz.

Itt keringél a kismadár, fejed körül körbe is száll,

erre búvik arra búvik, itt a fészke itt aluszik. – A kismadár a gyermek fejét körberöpködi, és a haja lesz a fészek, ahol végül megpihen.

Újjkiszámolókat szintén sikeresen lehet bábuval mondani és mondatni. Kesztyűbábbal (melynek minden ujja végén mosolygó arc volt varrva) mutogatták sorra az ujjaikat, így:

Hüvelykujjam almafa

Mutatóujjam megrázta

Középső ujjam felszedte

Gyűrűsujjam hazavitte

Ez az iciri- piciri mind megette

Megfájdult a hasa tőle!

Orrösszedörzsölők esetén a puha bábu, mondókamondás közben odadörgölte orrát a gyermek orrához, majd a gyermek az övéhez, és ő is mondta a mondókát:

Pisze, pisze, én is pisze

Te is pisze, a két pisze összeveszett, így ni!

Észrevételem az volt, hogy a gyermekek különösen a hangutánzással tarkított versikéket kedvelik. A bábuval történő mondóka, nyelvtörő mondásnál mindig az a lényeg, hogy azt a megvalósítási formát válasszuk amely az adott helyzetnek és célnak a legjobban megfelel.

A második félévi első szülői értekezleten a bábozásról is beszélgettünk, ennek fejlesztő hatásáról a gyermekek anyanyelvi nevelésében, és megkértem a szülőket arra, hogy készítsenek el otthon egy fakanálbábut a gyermeküknek, amit elhoznak az óvodába. A bábuk el is készültek és nemsokára mondókákat, népi gyermekjátékokat, rövid történetet adtunk elő a szülőknek ezeknek a bábuknak a segítségével. Megfigyeltem, hogy azok a gyermekek akik nem szívesen vettek részt mondókázásban, vers ismétlésben, mert zavarta őket a beszédhibájuk, a saját bábjaikkal paraván mögé bújva teljesen felszabadultak. Mondták kitörő örömmel a mondókát, énekeltek, verset ismételtek, sőt egymást túlharsogták s ha szükséges volt kisegítették egymást.

A mondókákat úgy gyakoroltuk, hogy kisszékükön körbeülve kopogtuk a mondóka ritmusát az otthonról hozott fakanálbábukkal. Kedvenc mondókánk a következő ami naponta elhangzik:

Elmentem én a szőlőbe szőlőt szedegetni

utánam jött a kishúgom szemet csipegetni.

Beszaladtam a nádasba sípot csinálgatni,

az én sípom csak azt mondja díd dáb daruláb,

ketten vettünk egy bundát!

A népi játékok közül a „Gyertek haza ludaim” és „Hol jártál báránykám”-at is előadtuk a szülőknek:

Gyertek haza ludaim!

Szereplők: gazdasszony, farkas, több egyforma kis liba. Az állatoknak papír fejet készítünk, jól kifejezzük a karaktereket. Ezeket ugyanúgy kell ráilleszteni a fakanál fejére, mint a baba sapkáit. A libák kis méretű fakanálból készültek.

Gazdasszony (jobbról): -Gyertek haza ludaim.

Libák(balról): -Nem megyünk.

Gazdasszony: -Miért?

Libák: -Félünk.

Gazdasszony: -Mitől?

Libák: -Farkastól.

Gazdasszony: -Hol a farkas?

…előtűnik a farkas a középen…

Libák: (visítozva) -Híd alatt.

Gazdasszony: -Mit csinál?

Libák: -Mosdik.

Gazdasszony: -Mibe törölközik?

Libák: -Kis cica farkába! (odaugranak a gazdasszonyhoz és körbe táncolják többször is, elismétlik az utolsó mondatot.)

Befejezésként a farkas megkergeti a libákat!

Hol voltál, báránykám? (a leírás a mellékletben található)

A mondókákon nyelvtörő versikéken és rímes szövegeken túl a vers az ami szintén tárt karokra talál az óvodában, hisz a művészi szép felismertetésének, az irodalmi- esztétikai gyönyörködtetőképesség fejlesztésének legfőbb forrása, eszköze a vers. A gyermekek élvezik a rímek összecsengését, a képeket felidéző szavakat, a refrének ismételgetését. Irányításom alatt a formai jegyekből a gyermekek tartalmi értéket is megragadtak, illetve felfedeztek. A versmondó báb feladata a vers minél szebb érzékletesebb bemutatója. Semmi mással nem foglalkozhat, nem tréfálhat, nehogy elvonja a figyelmet a lényeget jelentő versről. Hogy helyes-e verset bemutatni az óvodában- erre Dr. Mészáros Vinczéné szavaival felelek: ,, A báb fő eleme a mozgás, cselekvés- enélkül meghal. Akkor él ha valamit el is játszhat. Ezért alkalmasabbak a párbeszédes, a történetet elbeszélő versek a bábszínpadi előadásra”. (Dr. Mészáros, 1982) Éppen ezért, cselekmény nélküli lírai hangulatú művek előadásához, megtanításához nemigen használok bábut. Ezek a költői alkotások a szavak muzsikájával, a rímek összecsegésével, pattogó ritmusukkal önmagukban is csodálatosak, nem szükséges a bábu jelenléte.

Verstanítás esetén a verseket én mondtam el a gyermekeknek. A bábut mint eszközt használtam fel a vershallgatáshoz szükséges hangulat megteremtéséhez. Mivel a gyermekeknek nemcsak élvezniük, felismerniük kell a vers szépségét, hanem emlékezetből is fel kell tudniuk idézni azokat, nagyon jó módszernek tartom a versek ismétlését bábuval.

Észrevételem az, hogy a gyermekek sokáig megőrzik emlékezetükben a verset, szeretettel hallgatják, de ha bábut kapnak a kezükbe, versmondó kedvük nagyobb, mert a paraván mögött gátlásaiktól megszabadulva ismétlik újra a verset. Ügyelnek a helyes szövegejtésre, helyes ritmusra, főként ha előzőleg jó példát láttak. Így a versmondás nemcsak a foglalkozások didaktikus légkörében kap helyet, hanem a bábu segítségével beépül a gyermekek spontán játékaiba is.

A fakanálbábuk mellé pálcikabábukat készítettünk, amelyek elkészítésébe bevontam a gyerekeket is. Zelk Zoltán- Tavaszi dal- című versét is nagy élvezettel adták elő a gyermekeim. Négy szereplőre volt szükség: Tavasztündérre –ami a gyermekek által hozott fakanálbáb- őzikére, nyuszira, kismadárra. A fakanálbáb úgy változott Tavasztündérré, hogy egy virágkoronát tettünk a fejére. A kis állatok papirból készültek, amit a gyerekek kiszíneztek, körbevágták, majd pálcikát ragasztottunk fogónak. A verset kötelező foglalkozáson megtanultuk, és ismétlésként a gyerekeknek előadtam a következőképp:

Tavaszi dal

Tavasztündér: -Itt a tavasz itt van itt, mesélek hát valamit. Én a Tavasztündér vagyok!

( megjelenik az őzike- pálcikabáb)

-Egy, kettő, három, négy, kis őzike, hová mégy?

Őzike:- Elég hogyha tudom én tavasz elé futok én! (elszalad)

(A Tavasztündér táncol a színen s arra szalad a nyuszi.)

Tavasztündér:- Egy, kettő, három, négy te kis nyuszi hová mégy?

Nyuszi: -Se erdőbe se rétre a szép tavasz elébe! (elszalad)

(A Tavasztündér tovább táncol s arra repül egy kismadár, a tündérre néz aki őt is megszólítja)

Tavasztündér:- Egy, kettő, három, négy, te kis madár vígan légy

Olyan szép dalt daloljál, szebb legyen a tavasznál.

A kismadár a vers elhangzása után vidám csicsergéssel körberepüli a Tavasztündért, majd kirepül a színről. A madárcsicsergés utánzását cserépből készült „fütyülőmadár” használatával oldottam meg.

Pósa Lajos – Iluska és a cicuska című versét is előadtuk, melyben a szavak muzsikája, a rímek összecsengése, pattogó ritmusa nagyon alkalmas előadásra. Két fakanálbábbal adtuk elő, a gyerekek saját bábuja és egy cica fakanálbábbal.

Iluska és a cicuska! ( a mellékletben)

A török és a tehenek- című Móricz Zsigmond gyermekvers inkább a fiúk körében aratott sikert.

Szereplők: mesélő, pásztorgyerek, törökbasa, tehenek.

Mesélő: Volt egy török Mehemed, sose látott tehenet.

Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet.

Törökbasa: -Én vagyok a Mehemed (meghajol) !

Tehenek: Mi vagyunk a tehenek

Mesélő: Csudálkozik Mehemed?!

Törökbasa: Ilyenek a tehenek? (közeledik a tehenekhez)

Mesélő: Számlálgatja Mehemed, hányfélék a tehenek.

Meg is számol Mehemed három féle tehenet.

Fehéret, feketét, tarkát…

Pásztorfiu: -Meg ne fogd a tehén farkát!

Mesélő: Nem tudta ezt Mehemed, felrúgták a tehenek.

…………………………………………………………

A mese, a versek mondókák mellett, egy másik olyan műfaj amely a társadalmi életben és a természetben jelentkező esztétikumot koncentráltan tükrözi. A bábjáték hatása talán a mesék esetén érvényesül a legjobban, mert mesehallgatás során a gyermekek azonosulnak a szereplőkkel, beleélik magukat a különböző helyzetekbe. A bábjáték öröm-és élményforrás a gyermek számára, de nemcsak szemlélni szeretik a bábjátékot, hanem maguk is szívesen vállalkoznak a mesék bábukkal való megjelenítésére. Azonban, hogy a mesedarab előadása sikeres legyen nagyon sokféle szempontot kellett szem előtt tartanom.

Először is alaposan meg kellett vizsgálnom a mesék szerkezetét. Olyan meséket választottam előadásra amelyek egy- két cselekményszálra épülnek, nem túl bonyolultak. Az olyan mesékbe, amelyekben epikus részletek monológok vannak megpróbáltam dialógust beépíteni. Különös gonddal válogattam össze a bábukat, vagy készítettük a bábukat és a díszletet vigyázva arra, hogy a bábu feje, arca, jelmeze, mozgásakifejező legyen mert a ,,bábu stilizációs eszközeivel kifejezi a szereplő tulajdonságait” (Óvodai bábjáték, 1979)- tehát megjeleníti a gyermek számára a jót, irigyet és a rosszat.

A bábufajta kiválasztása szintén nagyon fontos. Attól fügően, hogy magam játszottam, vagy a gyerekek adták elő a mesét, valamint azt is figyelembe véve, hogy hány szereplője van a mesének, botbábut, pálcikabábut vagy zsákbábot használtam. Ha én báboztam akkor inkább a botbábuk vagy pálcikabábuk bizonyultak célszerűnek, mert ezeket könnyen lehet cserélni. A kesztyű és zsákbábukat olyankor használtuk amikor a gyermekek báboztak. Így minden szereplőt egy-egy gyermek játszott a kezére húzott bábuval.

A mesék bábjátékos előadásának időtartama, valamint a mesék témája is változik korcsoportonként. Kiscsoportban – egyszerű, egyenes vonalú, egy központi cselekményszálra épülő mesék mondását kezdeményeztem bábuval. A csoportszobában van egy, a gyermekek által jól ismert mesesarok. Itt vannak a meséskönyvek, leporellók elhelyezve, és a bábuk egy része is ,,itt él”. Bábozáskor itt van a paraván, vagy asztalkát helyezek el attól függően, hogy mit szeretnék előadni, milyen bábuval. A gyermekek csupán ha azt látták, hogy a paraván körül forgolódom vagy bábuval járok, érdeklődni kezdtek, olykor el is helyezkedtek a paraván előtt, mert tudták hogy mese következik. A mesét eljátszom ilyenkor a gyermekeknek, és ebben segít a bábu. Előfordult olyan is, hogy nem bábjátékként mutattam be a mesét, hanem magam meséltem el élő beszéddel. Ilyenkor nem használtam bábut mert a bábu nem mesélő, használata akkor alkalmas, ha cselekszik valamit nem csak mesél. Főként a kötelező mesefoglalkozásokon kerülöm a bábu használatát a mesélésben, ilyenkor a mese ismétlését oldottam meg bábjátékkal.

Közőpsőcsoportban az ismert meséket a bábuk segítségével elevenítettük fel. Megjelentek a kedvenc mesehősök, bemutatkoztak a gyermekek előtt és ezután bevontam a gyermekeket a párbeszédek vagy érdekesebb jelenetek megjelenítésébe. A mesék cselekménye középső csoportban már egy kicsivel bonyolultabb lehet. A gyermekek már nemcsak a szereplőket ismerik meg, hanem képesek megérteni a mesék társadalmi tartalmát is, ha a bábszínpadon látják, és bizonyos kapcsolatokat is világosabban látnak már. A mesék első bemutatását továbbra is mesemondással oldottam meg, rögzíteni vagy újra feleleveníteni a mesét kitűnően sikerült bábuval. Más estben szereplők bemutatása (jellemzése) történt a bábu segítségével, vagy a mesét dramatizáltuk. Így a gyermekek újrajátszották a mesét a paraván mögött. ( kép: A kesztyű, A rászedett medve című meséből).

Eleinte úgy játszottuk, hogy én is vállaltam szerepet, hogy ezzel segítsem a gyerekek játékát. Később egyre önállóbbak lettek és újra meg újra ismételtek egy-egy mesét. Szinte az egész csoport kipróbálta a játékot és ennek során még jobban sikerült közelebb hozni a gyerekeket egymáshoz, és oldani a szorongást.

Ezek közül a rövid mesék közül egy párat átdolgoztam, hogy előadhatóak legyenek a bábszínpadon. (Ezek az átdolgozott mesék a mellékletekben találhatók.) Arra törekedtem, hogy ezek a darabok rövidek legyenek, hogy a gyermekek könnyen megtanulják, ne legyen terhes a játék senki számára sem, azonban a mű ne veszítse el eszmei mondanivalóját. Érezzék a gyermekek, hogy bábjáték során velük valami rendkívüli, ünnepi dolog történik. Egyik kedves mesét, A róka, a kismadár és az agár- címűt ugyancsak a Nők napja alkalmából szervezett előadáson mutattuk be.

A róka, a kismadár és az agár

Szereplők: róka, kismadár, agár.

A színen egy fa állt, amit egy faágból nagyszerűen jelképeztünk. Egy fészket készítettünk pamut és szalma hulladékból és a fa ágához rögzítettük. Itt ült a kismadár és sírdogált. Megjelent az agár, felnézett és kérdezte:

Agár: Miért sírsz kismadár?

Madár: Hogyne sírnék! Tegnap öt fiacskám volt, ma már csak négy van a fészekben!

Agár: Hova lett az ötödik?

Madár: Megette a róka!

Agár: Talán kiesett a fészekből?

Madár: Nem esett ki, én dobtam ki , mert a róka azt mondta ha nem adok, egy madárfiókát akkor kivágja a fát és megeszi mindet.

Agár: No, ne búsulj! Ha még eljön, pórul jár! Ne add oda a fiad! Ne félj, majd én elbánok vele! ( Az agár egy bokor mögé húzódik. Megjelenik a róka közeledik a fához.)

Róka: Add ide a másik fiadat is! Különben jajj neked! Kivágom a fát! (imitálja a farkával a favágást)

Madár: Nem adom én, róka koma!

Róka: Akkor mindjárt meghaltok! (kezdi fűrészelni a farkával a fát, a kismadár sír)

Adod, vagy nem adod! Mindjárt dől a fa!

Madár: Várj te róka, mert még mindig gondolkodom! (ekkor kiugrik az agár, neki a rókának, tépi és vakkant nagyokat. A róka jajveszékel, a madár hálásan csipog. Az agár eltűnik, szájában a rókával, a kismadár utána int a szárnyával és csicsergi.)

Madár: Köszönöm, agár, köszönöm, hogy megmentetted a fiókáimat.

…………………………………………………………………………

A bábjáték hatása az anyanyelvi kommunikációs nevelésre talán a mesék esetén érvényesült a legjobban, mert mesehallgatás során a gyermekek beleélték magukat a különböző helyzetekbe. A mese bábjátékként való bemutatása feloldotta nyitottá tette a gyermeket, a különböző szerepekben fejlesztette az azonosulási készséget, érzelmektől átfűtött beszédet kívánt, hozzájárult a differenciált beszédgyakorláshoz, a beszédfegyelem fejlesztéséhez. Megismertette a gyermekeket a kapcsolatfelvétel, kapcsolatteremtés néhány módjával, fejlesztette a művészi beszédbeli és gondolati kreativitást, beszédaktivitásra késztetett előnyösen befolyásolta az önértékelést, fokozta az önbizalmat, s mind emellett öröm és élményforrásá vált a gyermekek számára.

…………………………………………………………………….

A különböző bábjátékok eljátszásához többféle tipusú bábura volt szükségünk. Megpróbáltunk különösebb anyagi befektetés nélkül bábukat készíteni. Előbb csak én készítettem bábut őket annyira vontam be, hogy az anyagot a kezembe adják, kifessék, díszítsék, vagy felragasszák az arcelemeket. A gyermekeket ez is lázba hozta és szívesen vállalták a feladatokat.

Rögtönzött bábfigurákat készítettünk különböző termésekből, virágokból, falevelekből. Különös élménnyel töltött el bennünket ,,Őszanyóka” bábu elkészítése. Az őszi évszak jellegzetességeiről tanultunk előzőleg. Következő nap őszi sétán voltunk. Faleveleket, terméseket, őszi kincseket gyűjtöttünk. Másnap reggel a szabad foglalkozáson elkészítettük Őszanyóka bábut. Minden gyereket annyira lekötött a közös munka, észre sem vették, hogy mennyire közel kerültek egymáshoz, a gátlásos gyerekeket is vonzotta a közös munka élménye.

Az elkészült bábut a környezetismeret foglalkozáson kívül, az irodalom kezdeményezésen, ének foglalkozáson is jól tudtam hasznosítani. Például őszi versek ismétlésénél, ének foglalkozáson pedig a Kontyos kendős Őszanyó- című ének megtanításánál. Pap Márta Őszapóka köpönyege című versét miután megtanultuk, közösen a gyermekekkel átírtam Őszanyókára.

Őszanyóka köpönyege hej de tarka- barka,

úgy látszik hogy sárga, piros falevélből varrta.

Tarka- barka köpenyének sok a zsebe ránca

hull a dió, hull az alma, ha köpenyét rázza.

Szereti is Őszanyókát a sok apró gyermek,

gyümölcsöt ad a lehullott falevelek helyett.

Ezeket a rögtönzott bábfigurákat csak egy alkalommal használtuk, általában a környezetismereti foglalkozásokon. A gyerekekkel különféle zöldséget és gyümölcsöt (dinnye, tök, uborka, sárgarépa, krumpli, karalábé, alma, körte, foghagyma stb) gyűjtöttünk. Hurkapálcáról, fogpiszkálóról én gondoskodtam. Mielőtt a bábuk készítéséhez fogtam volna, olyan verseket mondókákat olvastam fel, amelyeket elő lehet adni bábokkal. A gyerekek kiválasztották maguknak azokat a szereplőket, amelyeket szívesen elkészítenek a gyűjtött terményekből. Ahhoz hogy jól lehessen mozgatni a figurákat, valamennyi bábut hosszabb pálcára szúrtuk fel, úgy hogy alul kb. 5 cm –es rész szabadon maradjon.

Számtalan eredeti elképzeléssel, különleges formai megoldással leptek meg a gyermekek, legtöbbször az ügyetlenebbek is ,,megtáltosodtak”.

Készítettünk félbevágott vagy apró burgonyából sünit, úgy hogy a hátát teleszurkáltuk fogpiszkálóval, és szemének gyufaszál véget tettünk. Több apró krumpliból és pálcikából készült a mackó. Jancsi bohóc is krumpliból készült, ha fejére bohócsapkát húztunk, színes papirból pedig piros arcot ragasztottunk a krumplira, nagy zöld szemet, és kukoricaszemből orrot szúrtunk. Petrezselyemből csacsit készítettünk, gogos paprikából katicabogarat, murokból kisautót. A gyermekek örömüket lelték a terményekből való bábuk készítésében, párbeszédeket rögtönöztek velük, később érdeklődve figyelték őket, s mulattak a megráncosodott, kicsirázott figurákon. Hátrányuk azonban az, hogy nem tarósak, csak egy-két alkalommal használhattuk őket.

Pálca és botbábukat készítettünk a legtöbbet. Kartonlapra megrajzoltam a kívánt figurát, a gyermekek kifestették, körbevágták, majd 20-30 cm hosszú pálcára ragasztottuk. Előfordult az is, hogy csoportosan dolgoztunk. Ismerve a gyemekek kézügyességét 3-4 gyerekből álló csoportokra osztottam őket. Az egyik asztalnál rajzolták, a másiknál vágták a harmadiknál kifestették a figurákat, vagy ha ragasztással oldottuk meg, akkor ezt a munkát is fel lehetett osztani. Ezt követte a pálcikára rögzítés ami a munka befejezését jelentette. A gyermekek öröme, sikerélménye a bábuk elkészítése és felhasználása után újabb bábu készítésére ösztönözte őket.

A kézrehúzható textilbábu vagy zsákbábuk komplexebb technikát igényeltek. Elkészítésükhöz kesztyűt, zoknit, kötöttanyagból készült hulladékanyagot használtunk. Zokniból úgy készítettük a bábut, hogy a zokni fejét vattával kitömtük, ezután gombot varrtam a szem helyére, a szájat orrot más színű textildarabból vágtuk ki majd felrahasztottuk. Ezután tetszés szerint hajat, sapkát, kendőt tettünk a fejére. A zokni szára jelentette a bábu testét.

A kesztyűs bábukat színes kesztyűből készítettük el. A kesztyűre különböző cserélhető színes kartonfejeket tűztünk vagy pingponglabda-fejeket húztunk reá. Hasonló technikával készítettük a gyűszű bábukat is. Ezeknek a bábuknak a készítésénél felhasználtam,, Horváthné Csapucha Klára, Szabóné Nemes Magdolna, Witmann-né Dúzs Margit : A kreativitás játékos fejlesztése az óvodában – című könyvet. Így készítettük el a kakas, kotló, cica, maci egér, állatfigurákat, valamint különböző emberfigurákat is.

Különösen kedves bábu csoporomban a fakanál bábu. Már említettem hogy csoportomban minden gyerek otthon a szülő segítségével elkészítette saját fakanálbábját amit különös figyelmességgel vesznek kézbe a gyerekek. De készítettünk közösen is az óvodában, csak fakanál szükséges hozzá a többi az szinte magától ment.A baba arcát a kanálrész adja. Megrajzoltuk sírósnak, kacagósnak, komolynak, duzzogónak…öregnek vagy fiatalnak. A haját pamutszálakból ragasztották, a kezét vékony pálcikából ragasztószalaggal rögzítették. Attól függően, hogy fiu vagy lány bábu készült színes textilhulladékból, vagy zsebkendőből ruhát, szoknyát, nadrágot varrtam a gyerekek pedig öltöztették és indulhatott a játék.

Azonban, hogy a gyermek kedvet kapjon a bábozásra, nem elég csak bábot készíteni. Feladatomnak tartottam azt is, hogy megfelelő körülményt bíztosítsak a bábozásra, ezért a csoportban állandó jelleggel fel van állítva egy paraván. Itt szoktam bábozni, s már a óvodás gyerekeim is be-bekérezkednek a paraván mögé.

Akár a gyerekek bábozásáról akár az én játékomról legyen szó, bizonyos kellékekre, díszletre is szükség van. Bokrok, fák, házak, tó, égbolt, napocska…szükséges a megfelelő hangulat megteremtéséhez. Ezeket is együtt készítettük el, vigyázva arra, hogy minél esztétikusabb, természetesebb legyen.

Véleményem szerint a bábkészítés a gyermekek foglalkoztatása szempontjából igen hasznos tevékenység mert a bábkészítés közben fejlődik a gyerekek kézügyessége, esztétikai érzékük, alkotó képességük és beszédük; a bábu elkészültével a gyerekek siker élményhez jutnak; megneveznek különböző anyagokat és munkafolyamatokat sajátítanak el. Mindezek után néhány szóban foglalnám össze, hogy:

MIÉRT JÓ BÁBOZNI?

mert fejleszti a kifejezőkészséget!

mert erősíti a jó fellépést és a magabiztosságot!

mert oldja a feszültséget!

mert konfliktuskezelésre kiváló!

mert segít felszabadulttá válni!

mert gátlásoldó hatású!

mert fejleszti a kreativitást!

mert fejleszti a kezdeményező készséget!

mert élvezetes JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK és ez a legfontosabb!

2.10. Posztteszt

A beavatkozás után következett a posztteszt, amit hasonló játékokkal mértem fel mint a pretesztben. Jól látható a táblázatokból és diagrammokból is, hogy a posztteszt eredményei jóval magasabbak, jobbak mint a preteszt eredményei.

A beszédállapot fejlődését bábszituációban mértem fel. Óvodába érkezéskor Zsiráf bábu fogadta az érkező gyerekeket és beszélgetett velük. Megkérdezte, hogyan érzi most magát, álmodott-e valami szépet, mit reggelizett, ki indította óvodába, mivel lenne kedve most játszani stb. Minden gyerek megnyílt, szívesen válaszolt Zsiráf bábunak, hisz már ismerik és nagyon szeretik.

I.Diagram

Posztteszt eredménye- a beszédállapot felmérése

A hallás fejlődését a következő játékkal mértem:

Ki hívta Mackó komát?- A gyermekek félkörben ültek a kisszéken, előttük bizonyos távolságra háttal ült a játékmackót tartó gyermek. Rámutattam egy gyermekre aki azt mondta: „Mackó koma”. Erre a mackót tartó gyermek elindult a hang irányába, sorra vette a gyermekeket, és megállt az előtt, akiről úgy gondolta hogy szólította. Kezét ráhelyezte az illető gyermek térdére és morgott. Ha eltalálta, hogy ki szólította, szerepcsere történt. Így a gyermekek hallás után sorra kitalálták, hogy ki hívta a „Mackó komát”.

II.Diagram

Posztteszt eredménye – a hallás felmérése

A fonémahallást egy anyanyelv fejlesztő játékkal mértem fel. Mit hozott a kishajó, illetve mit visz a kishajó? című játékkal. -Megérkezik egy játékkishajó fedélzetén egy tárggyal, pl.egy alma- a gyerekeknek hasonló hanggal kezdődő dolgokat kell még felsorolniuk, hogy még mit hozhatott a kishajó. Ha már nem jut több azonos hanggal kezdődő dolog a gyermekek eszébe, a kishajó elsuhan egy másik tárggyal térve vissza. Ezt öt-hét hang felismeréséig játszuk, majd a hajóskapitány (vagyis én) kijelenti, hogy messzi útra indul Alaszkába és vinne rakományként „a” hanggal kezdődő dolgokat amelyeket kisasztalról, képpkártyák közül kell kiválogatni. Ha minden „a” hanggal kezdődő képkártyát kiválasztottak a gyerekek a kishajó elszállítja azokat, s a következő útja Rómába vezet, ahová „r” hanggal kezdődő tárgyakat kell szállítson. Ezt a változatot is öt-hét hang felismeréséig játszuk, vagyis annyi képkártyát készítek elő, hogy minden hanghoz két-három kártyát tudjanak kiválasztani a gyerekek.

III.Diagram

Posztteszt eredménye- fonémahallás felmérése

A beszédértés fejlődését bábjelenet előadásával mértem fel. Ismeretlen volt a gyermekek számára a „Vajaspánkó” című mese. Pálcikabábokkal mutattam be mert ez volt számomra a legkézenfekvőbb, hisz a gyors szerepcserére a botbábuk bizonyultak a legalkalmasabbnak.

A vajaspánkó

Szereplők: apóka, anyóka, vajaspánkó, nyuszi, farkas, medve, róka, mesélő

Mesélő: Valahol a faluvégen állt egy kis ház az útszélen.

Ebben a kis házikóban élt apóka és anyóka.

Az apóka kora reggel, az erdőbe fáért ment el.

Most ért haza el is fáradt és így szólt az anyókának.

Apó: Reggel óta sok fát vágtam, belefájdult már a hátam.

Hasogattam kicsit nagyot, jajj de nagyon fáradt vagyok!

Anyó: Pihenj! Egy nap nem a világ, gyújts rá apjuk, itt a pipád!

Apó: Tüzelőfánk van elég, éhes vagyok van ebéd?

Anyó: Még nem főztem, ruhát mostam!

Apó: A főzéshez láss hát mostan. Aranypánkót süssél vajban!

Anyó: Sütnék, sütnék csakhogy baj van!

Látod, apó mindhiába, kiürült a lisztesláda!

Apó: Talán az alján van még…

Anyó: Az ám! Egy pánkónak talán elég!

Apó: Kapard össze a kistálba, egy szem liszt se menjen kárba!

Anyó: Friss tejfellel bedagasztom!

Apó: Jó ebéd lesz, nem panaszlom!

Anyó: Lobogó tűz kéne apó, hol az a jó tűzrevaló?

Apó: Hozom máris hamarjába, piros táncot jár a lángja!

Anyó: Te meg tészta puffadj, dagadj, nehogy ilyen kicsi maradj!

Kelj meg, hízz meg, nőjj meg nagyra, kisütlek majd forró vajba!

Nézd apóka, harangszóra, kisült a fánk ropogósra!

Apó: Az illatát nyelem máris, megehetné a király is,

szebbet kívánni sem lehet…

Anyó: Vigyázz apjuk mert még meleg! Tedd ki gyorsan az ablakba,

majd a friss szél megfújtatja.

Míg a ruhát teregetem a padlásra gyere velem!

Vajaspánkó: Haha, haha meghallottam, milyen sorsom lenne,

öregapó olyan éhes, szívesen megenne.

Bizony apót meg nem várom, széttekintek a világon.

Rajta, rajta ott az út érjen utól aki tud.

De nini ott a füvön, tapsifüles nyuszi jön.

Nyuszi: A két szemem elámul, forog a fánk magától.

Jó ebéd lesz mak-mak-mak, vajaspánkó bekaplak!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Öreganyó sütött vajba, fogj meg kisnyúl ha tudsz, rajta!

Nyuszi: Hosszú fülem hegyezem, de akkor se értem

a kis fánk úgy elszaladt, hogy utol se értem.

Nyúl létemre nagy szégyen, elfutott az ebédem!

Vajaspánkó: A nyúl eszén túljártam, ott búsul a határban.

Jobban futok mint a nyúl, de nini ott mi lapul?

Farkas komát látom ott!

Farkas: Öreg farkas vagyok én, ilyet még nem értem!

Ropogós fánk fut elém, itt az én ebédem.

Kerek, piros ropogós, kicsit édes kicsit sós,

éhes szájam nagyra tátom, peregj forogj bele fánkom!

Ha megeszlek rontom-bontom, nem korog majd üres gyomrom!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Öreganyó sütött vajba, fogj meg farkas ha tudsz, rajta!

Farkas: Öreg farkas vagyok én, de ezt meg nem értem

a kis fánk úgy elszaladt, hogy utol se értem.

Gyomrom korog, nagy szégyen, elfutott az ebédem!

Vajaspánkó: Otthagytam az ordas farkast, otthagytam a nyuszikát.

Világjáró fánk a nevem, ámul-bámul aki lát.

De nini, ott jön a mérges medve.

Medve: Brumma, brumma mit látok? Világjáró friss fánkot!

Nem hiába van eszem, ha idejön megeszem.

Heje-huja lakodalom, brumm-brumma de jól lakom!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Öreganyó sütött vajba, fogj meg medve ha tudsz, rajta!

Medve: Úgy elámultam bámultam, leestem a földre…

Ilyen szégyent még nem értem, pedig tisztes kort megértem,

dörmöghetek mérgesen, ittmaradtam éhesen!

Vajaspánkó: Világjáró fánk a nevem, csodálkozik aki lát,

Otthagytam az ordas farkast, tapsifüles nyuszikát!

Most is éhes még a medve, versenyt futni nem volt kedve.

Én meg vígan dalolok, de megnézem ki van ott!

Rojtos, bojtos a farka, róka áll az utamba!

Róka: Mondd ki vagy te világjáró, szépségedre nincs is tán szó?!

Arcod piros mint a rózsa, perdülsz-fordulsz csudamódra!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Róka: Milyen szép az éneked, kellemes a hangod,

gyere kicsit közelebb, tudod nagyot hallok!

Vajaspánkó: Milyen kedves vagy te róka…

Róka: Nincs szebb mint a vidám nóta,

gyönyörű az éneked, kellemes a hangod

gyere hát még közelebb, tudod nagyot hallok.

Gyere ülj a fejemre, olyan szóp a hangod,

hogyha szépen dalolsz nekem, kapsz hercegi rangot!

Vajaspánkó: Kedves róka úgy legyen, dalolok a fejeden.

Vajaspánkó vagyok én a világot járom,

mindenkitől elfutok te vagy a barátom!

Róka: Óh, be kedves ez a dal! De kár hogy nem látlak!

Ugorj át az orromra, mert megöl a bánat.

Vajaspánkó: A barátság sokat ér, átugrom a kedvedért.

Róka: Haha-haha ugorj csak, vajaspánkó bekaplak!

Mesélő: Erre aztán szájat tátott, s bekapta a hiú fánkot.

Apóka meg mindhiába kereste a mázas tálba.

Idehajolt odahajolt, hanem a fánk seholse volt.

Fordult balra, fordult jobbra, most is korog éhes gyomra!

A mese bemutatása után kérdéseket tettem fel a gyerekeknek. Bebizonyosodott számomra, hogy ismeretlen mese bábjátékként való bemutatása milyen pozitív hatásokat vált ki a gyerekekből. Minden szereplőt fel tudtak sorolni, a cselekmény fonalát helyes sorrendbe visszaadták, tudták jellemezni a szereplőket, a mese tanulságát is sikerült megfogalmazniuk.

IV.Diagram

Posztteszt eredménye- beszédértés, szövegmegértés felmérése

A hangképzés- fejlődését egy előadás során mértem fel. Előadást szerveztünk a gyerekekkel és a csoportunkban bemutattuk az óvoda többi gyermekeinek a már jól ismert mondókáinkat, népi gyermekjátékokat, párbeszédes verseket, rövid mesejeleneteinket.

(Pl: mindenki saját fakanálbábjával bemutatott egy mondókát; népi gyermekjátékok közül a „Gyertek haza ludaim”-at, versek közül a „Tavaszi dalt” és „ A török és a tehenek”-et, mesejeleneteink közül a „Róka, a kismadár és az agár”, és „A vityilló” címűt.)

V. Diagram

Posztteszt eredménye- a hangképzés fejlődése

2.11. A pre- és posztteszt eredményeinek összehasonlítása

I.Diagram

A beszédállapot fejlődése- eredmények összehasonlítása pre- és posztteszt után

II.Diagram

A hallás fejlődése- eredmények összehasonlítása pre- és posztteszt után

III.Diagram

Fonémahallás fejlődése- eredmények összehasonlítása pre- és posztteszt után

IV.Diagram

Beszédértés fejlődése- eredmények összehasonlítása pre és posztteszt után

V.Diagram

A hangképzés fejlődése- eredmények összehasonlítása pre- és posztteszt után

Jól látható a diagrammokon, hogy a poszttesztek eredményei jóval magasabbak, jobbak, mint a preteszt eredményei.

2.12. Az eredmények értelmezése, a hipotézisre adott válasz

Amint a diagrammokból kitűnik a hipotézisem beigazolódott. A bábu és bábjáték módszerének segítségével, gyakorlásával elértem a gyermekek anyanyelvi kommunikációs nevelésének 90%-os megvalósítását. Minden gyermek válaszol a bábu által feltett kérdésekre, fejlődött hallásuk, fonémahallásuk, beszédértésük, hangképzésük. Ezt indokolja az, hogy a gyerekek 80%-a képes játék közben, vagy a nap bármely szakában odaillő szövegeket (mondókákat, nyelvtörőket, kiszámolókat), rigmusokat mondani, 90%-a kéri a mondókák versek ismétlését bábuk használatával. Kérik a mesemondást, figyelmesen hallgatják a mesét, amit maguk is szívesen mesélnek vissza, majd a mesék ismertebb párbeszédeit bábukkal képesek segítség nélkül visszaadni. A kedvelt mesehősök tulajdonságait beviszik játékukba, képesek felidézni a mesehősök érdekesebb szólásait.

A bábozás, dramatizálás, bábkészítés kedvenc szórakozásaik közé tartozik. Szeretik a meséskönyveket, ismerik a csoport könyvespolcát, megtalálják a mesékhez megfelelő bábut és ezzel visszajátszák, leutánozzák, újra átélik a tanultakat, hallottakat, a szorongás feloldódott és szívesen játszanak együtt a nap bármely percében.

III.FEJEZET- Következtetések levonása

3.1. Következtetés

Az óvoda sjátos nevelői tényezői közül a bábjáték az egyik, amelyet a legsokoldalubban felhasználhatunk a gyermek személyiségének megismerésére és formálására. Megpróbáltam bizonyítani, hogy a bábjáték hatékony módszere az anyanyelvi nevelésnek, a kommunikációs képességek fejlesztésének, a szorongás oldásának, a kreativitás fejlesztésének.

Rendkívüli pedagógiai pszihológiai jelentősége talán elsősorban az, hogy érdekes a gyermek számára. A bábjáték a maga sajátos vonzerejével olyan komplex módon hat a gyermekre amely ebben az életkorban semmiféle más eszközzel vagy eljárással nem lehet megismételni. Hatással van a gyermek érzelmi életére, segítségével érzelmei megközelíthetőek, a gyermek megnyílik és formálhatóvá válik.

A bábjáték tükrözi a gyermek fejlettségét. Megtudjuk belőle ítélni a beszédfejlettséget, a mozgásfejlettséget, megfigyelőképességet, találékonyságot, alkalmazkodóképességet, ismeretrendszerének fokát és nívóját. Hiszen a gyermek esetében a bábjáték olyan szereplési forma amelyben a pozitív hatások dominálnak mint a kommunikálás, a közösségi élmény, a feloldódás, az önbizalom növekedése, a fantázia kiszélesedése.

Észrevételem, hogy fontos a nevelésben a gyermekek gyakori szerepeltetése. Hozzá kell szoktatni a gyermekeket, hogy alkalom adtán bárhol, számára bármilyen félelmetes személy előtt értelmesen szépen fejtse ki gondolatait, tanuljon meg felszabadultan játszani, beszélni, találja fel hamar magát, ne legyen gátlásos félszeg. Mozgásgyakorlat közben önmagukat de egymást is ellenőrzik. Fejlődik mozgáskúlturájuk, előadőkészségük, fantáziájuk, ügyességük. Az előadás szervezése kialakítja bennük a felelősségtudatot, a közösségi szellemet. Javaslom minden óvónőnek a bábu a bábjáték használatát az oktató nevelői munkájuk során. A kedves rokonszenves bábfigura használata eredményes a szorongó gyermekeknél, vagy azoknál a gyermekeknél akik családi szeretet hiányában élnek. Az erkölcsi nevelésben a szóbeli utasítás, magyarázat nem sokat ér. Az óvodai erkölcsi nevelésben a példa, az élmény, az ami meggyőz. A jó bábdarab meggyőz és művészi élményt nyújt, olyan élményt ami hosszú ideig él és hat a gyermekben. Ha megszerettetjük a bábut, ha hiszünk lehetőségeiben, akkor hatásos eszköz, a gyermekek nevelésében, szórakoztatásában. Jó lenne, ha minden gyermek felfedezné a bábozás, a színjátszás örömét, mert ez a fajta játék nem akármilyen játék: egész életre szóló örömforrás, erőforrás lehet.

Végezetül- óvónői pályámon Móra Ferenc egy mondása kísér: „mosolyt varázsolni a gyermekszemekbe”. Rá kell vezetni őket a játék szépségére, játszanak ők is a bábukkal, s akkor kifejezőkészségük, beszédstílusuk mindenképpen fejlődik. Erre is törekedni kell.

3.2. Irodalomjegyzék

Az óvodai bábjáték- egységes jegyzet, Tankönyvkiadó, 1988

Bencsik Endre- Pedagógiai pszichológia, Tankönyvkiadó, 1988

Mérei Ferenc ,V. Binét Ágnes- Gyermeklélektan, Medicina kiadó, 2006

Dr. Kovács György- A játék elmélete és pedagógiája, Tankönyvkiadó, 1990

Dr. Kovács György- Óvodapedagógia, Tankönyvkiadó, 1989

Kovács György, Bakosi Éva- Játék az óvodában, Szerzői kiadó, 1995

Fodor László- Általános és iskolai pedagógia, Stúdium kiadó, 2005

Fodor László- Személyiségpedagógia, Ábel kiadó, 2008

Maszler Irén- Játékpedagógia, Comenius BT, 1996

Bálintné Pál Éva, Beke Éva, Mészáros Jánosné, Sápi Beáta, Virág Gizella Képességfejlesztés- képességmérés az óvodában, Didakt kiadó, 2008

Laczkó Mária- Beszéd és viselkedés az óvodában Dr. Gósy Mária könyvének ismertetése – Óvodai nevelés XLVII Évfolyam, 1994

Mészáros Vinczéné- Óvodai bábjátékok, Tankönyvkiadó, 1982

Nagy Erzsébet, Péter Anna- Óvónők kézikönyve, Ed. did.,1981

Az óvodai foglalkozások módszertana, Nemzeti tankönyvkiadó, 1994

Dankó Ervinné- Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában,

Okker kiadó, 2013

Kósáné Ormai Vera- A mi óvodánk, Budapest kiadó, 2000

Hét aranyalma- Módszertani gyűjtemény óvodapedagógusoknak

Bozsik Rozália- Itt a színpad, Novum kiadó, 2010

Horváthné Csapucha Klára, Szabóné Nemes Magdolna, Wittmann-né Dúzs Margit – A kreativitás játékos fejlesztése az óvodában, Flaccus kiadó, 2010

20. Mentovics Éva- Gólya, gólya, gilice, TKK kiadó, 2012

21. Baka Judit, Fülöp Mária, Pákai Éva – A nyelv csak élve tündököl, Tinivár

kiadó, 1995

22. Icinke- picinke – Népmesék óvodásoknak ,Móra Ferenc kiadó, 2001

23. T. Aszódi Éva- Minden napra egy mese, Móra könyvkiadó, 2000

24. Zilahi Józsefné- Óvodai nevelés játékkal mesével, Eötvös József kiadó,1996

25. Ábelbábel- Mondókák, versek, játékok óvodásoknak, Társ kiadó, 2007

3.3. Mellékletek

3.3.1. Megfigyelési adatlap

I.Személyi adatok:

Név:………………Születési hely, idő………….

Lakcím…………….

Apja neve………….Életkora……………..Foglalkozása……….

Anyja neve…………Életkora……………..Foglalkozása………..

Testvérek száma, neme, életkora…………………………………

Születési adatok(időre született, koraszülött)

Eddigi betegségei(szülőktől kapott információk)

II.Családi körülmények:

Családi helyzet: teljes család, elvált szülők, árva, állami gondozott

Családi nevelés: megfelelő, túl szigorú, kényeztető, elhanyagolt, következetes, veszélyeztetett helyzetű

A család a gyermek fejlődését: elősegíti, nem segíti, gátolja

A család és az óvoda kapcsolata: jó, kielégítő, rossz

III.Testi és mozgásfejlettség- egészségügyi szokások és önkiszolgálás

Testfejlettség: jól fejlett, közepesen, gyengén

Testi gondozottsága: tiszta-rendes, közepesen gondozott, gondozatlan

Egészségi állapota: ritkán beteg, gyakran beteg, szervi elváltozások

Mozgása: lassú, átlagos tempójú, gyors, túlmozgékony, határozott, félénk, bizonytalan

Egészségügyi szokások, önkiszolgálás: önálló, segítséggel étkezik, öltözködik , tisztálkodik

Kóros jelenségek: bevizelés, hunyorítás, ujjszopás…stb.

IV.Fő tevékenységformák fejlettsége:

Játékban: funkcionális játék, szerepjáték, szabály-játék, építő-szerelő játék

Jellemző játékmódja: elmélyült, kiegyensúlyozott, gátolt, szorongó, felületes, kapkodó, agresszív

Játékszabályhoz alkalmazkodik: törekszik betartásukra de sikertelenül, nem alkalmazkodik, találékony, kezdeményező, bíztatni kell, irányítással nem játszik, egyedül játszik

Játékban vannak állandó társai, játszótársai változnak, játékaira vigyáz, rongálja

Ábrázolásban: szívesen és gyakran rajzol, nem szívesen rajzol,

tud-e bánni az eszközökkel, nem tud bánni velük, jobbkezes, balkezes

munkája firka, felismerhető valami amit megnevez,

Munkajellegű folyamatokban: feladatokat önként vállal, bíztatásra vállal, nem vállal

a feladatokat gyorsan megérti, nehezen érti meg

önállóan dolgozik, többnyire segítséget igényel, ritkán igényel segítséget

munkatempója gyors, átlagos, lassú

a feladatot pontosan elvégzi, néha pontosan, néha hiányosan, nem végzi el

V.Értelmi fejlettsége

Figyelme: játékban tartós, változó, szétszórt

gyakorlati tevékenységeken: tartós, változó, szétszórt

Megfigyelőképessége: többnyire pontos, változó, pontatlan, lényeget megragadó, segítséget észrevevő, lényegtelen, nem észrevevő

Emlékezete: megbízható, megbízhatatlan

a felidézés: gyors, átlagos, lassú

Gondolkodása: tapasztalatai, ismeretei gazdagok, átlagosak, hiányosak

a dolgok, jelenségek közötti összefüggéseket felismeri, segítséggel, nehezen ismeri fel

a kérdésekre nehezen válaszol, aránylag helyesen, nem válaszol

gyakran kérdez, nem kérdez

Tanulékonysága: az ismereteket könnyen és gyorsan sajátítja el, közepes tempóban, lassan sajátítja el

gyakorlati(manuális) készségei gyorsan, közepes tempóban, lassan alkulnak ki

Érdeklődése: érdeklődő, érdeklődése változó, közömbös

leginkább aktiv…………….foglalkozáson

leggyakoribb tevékenysége……………….

legkedveltebb tevékenysége………………

legsikeresebb a ……………………………

VI.Beszédfejlettsége:

Alakilag: jól érthető, nehezen érthető, beszédhibás

Tartalmilag: szókincse gazdag, átlagos, szegény

Beszédtempója: gyors, átlagos, lassú

Beszédindítéka: gyakran kezd beszélgetést, szívesen beszélget, ritkán kezdeményez, nem szívesen beszélget

VII.Érzelmi, akarati élet és szociális magatartás

Érzelmi élete: vidám, szomorú, kiegyensúlyozott, változó hangulatú, érzékeny, dacos, agressív, félénk, gátolt

Akarata: kitartó, változó, gyenge

önfegyelme: megfelelő, fegyelmezetlen, társait zavarja

Társaival: nyílt, közvetlen, tartózkodó, félénk, ellenségeskedő

Az óvónővel: nyílt, közvetlen, tartózkodó, félénk, ellenséges

Viszonya az óvodához: szívesen jár óvodába, közömbös, nem szívesen jár

………………………………………………………………………………………

3.3.2. Feladatlap a fonémahallás felmérésére

vonal-fonal

………………………………………………………………………………….

doboz-toboz

………………………………………………………………………………….

sál-száll

…………………………………………………………………………………

3.3.3. Bábozható jelenetek – amelyek kedvencei voltak csoportomnak

1.A három szép pillangó- Jékely Zoltán meséje alapján

Szereplők: mesélő, sárga pillangó, piros pillangó, fehér pillangó, sárga tulipán, piros tulipán, fehér liliom, felhő, napocska

Mesélő: Volt egyszer három szép pillangó. Egy piros egy fehér és egy sárga, csillogott is a napfényben mindeniknek a szárnya. Virágról virágra röpködve táncoltak, s még a napocska is vidáman sütott le rájuk.

De egyszercsak beborult a kerek ég alja, s a három szép pillangót a zápor áztatta.

Felhő: csirr, csurr csepegő

esik, esik az eső.

Pillangók:(együtt) Repüljünk a piros tulipánhoz, hátha bebocsát szírmai közé!

Kis piros tulipán, virágok közt első,

nyisd ki házikódat nagyon ver az eső!

Piros tulipán: A sárgának a pirosnak ajtómat kinyitom, a fehérnek adjon szállást a fehér liliom!

Pillangók: Ha nem fogadod be a mi jó testvérünk, maradj te csak magad, szállást mi sem kérünk! Gyertek repüljünk a sárga tulipánhoz.

Kis sárga tulipán nyisd ki kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

Sárga tulipán: A sárgának, pirosnak szívesen kinyitom a fehéret be nem bocsátom!

Pillangók: Mi nem hagyjuk el testvérünket, inkább együtt keresünk tovább szállást!

Mesélő: Hull a záporeső szakad egyre jobban, hátha több szívesség lesz a liliomban! Megállnak az ajtajánál, kopogtatnak szépen, illedelmes nyájas szóval megkérik eképpen.

Kis lili, liliom itt a három vándor! Nyisd ki házikódat, nagyon ver a zápor!

Fehér liliom: A sárgának a pirosnak bizony ki nem nyitom, gyere fehér te olyan vagy mint én a liliom!

Fehér pillangó: Jó testvér jó testvért soha el nem hagyhat, inkább velük ázom, maradj te csak magad! Gyertek énekeljünk, hátha a napocska megszán bennünket!

Süss fel nap fényesnap, kertek alatt kispillangók megfáznak!

Mesélő: Felhők mögül a nap megsajnálta őket, elűzte a záporontó fekete felhőket!. Kisütött sugára fűszálra virágra három szép pillangó megázott szárnyára. Játszadoztak újra, röpködve táncoltak, vadgalambok hozzá vígan túrbékoltak! Gingalló, gingalló, három szép pillangó!

2.Hol voltál, báránykám?

Szereplők: kisfiu fakanálbáb, bárányka

Kisfiu: Hol voltál, báránykám?

Bárányka: Az erdőben, pajtáskám!

Kisfiu: Mit ettél báránykám?

Bárányka: Zöld füvecskét, pajtáskám!

Kisfiu: Mit ittál, báránykám?

Bárányka: Hideg vizet, pajtáskám!

Kisfiu: Miért sírtál báránykám?

Bárányka: Mert megvertek pajtáskám!

Kisfiu: Ki vert meg báránykám?

Bárányka: Juhászbácsi, pajtáskám!

Kisfiu: Hogy sírtál, báránykám?

Bárányka: Me-e, be-e, pajtáskám!

…………………………………….

3. Iluska és a cicuska!

Iluska: Hol jártál cicuskám?

Cica: A kamrában, Iluskám!

Iluska: Mit ettél cicuskám?

Cica: Kolbászt biz én Iluskám!

Iluska: Mit ittál cicuskám?

Cica: Édes tejet Iluskám!

Iluska:Miért sírtál cicuskám?

Cica: Mert megvertek Iluskám!

Iluska: Ki vert meg cicuskám?

Cica: A gazdasszony Iluskám!

Iluska: Mivel vert cicuskám?

Cica: Seprűnyéllel Iluskám!

Iluska: Nagyon fájt cicuskám?

Cica: Nagyon bizony Iluskám!

Iluska: Hogy sírtál cicuskám?

Cica: Miau, miau Iluskám!

Iluska: Kell még kolbász cicuskám?

Cica: Edd meg magad Iluskám.

…………………………………..

4.A kesztyű- Móra Ferenc

Ezt a mesét asztali bábjátékként játszodtuk. Minden gyerek elkészítette a kesztyűt kartonból körbevágva, s a lakókat újjbábnak. A mesélő szerepét én vállaltam. Öt asztalkánál ültek a gyerekek (az első asztalnál a tücsök munkáját, s hangját utánozták; a másodiknál a cinkéét…stb)

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas.Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a tücsök a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
az egérke a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:
a tücsök cipőt talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
az egérke bútort gyalult
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.
De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak a z ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:
a nagyujjban bableves,
a mutatóujjban mákos csík,
a középső ujjban töltött káposzta,
a gyűrűsujjában sonkacsülök
s a kisujjában tejbegríz.
Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!
a tücsök hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
az egérke trombitált,
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.
Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:
a tücsök és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
az egérke újságot olvasott
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.
Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:
a tücsök a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
az egérke a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

6.A vityilló- orosz népmese alapján

Mesélő: Állt a mezőn egy kis vityilló. Odaszáll a fényeske-legyecske, s bekopogtat. (legyecske odarepül és kopogtat)

Fényeske legyecske: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

Mesélő: Senki nem felelt. Berepült a fényeske legyecske, s betelepszik. (bemegy és leül). Odaszökik az ugri-bugri bolha.(odaugrik a bolha és kopogtat)

Ugri-bugri bolha: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l.: Én a fényeske legyecske. Hát te ki vagy?

U.b: Én az ugri-bugri bolha!

F.l: Gyere lakjál velem!

Mesélő: Beszökik az ugri-bugri bolha, s most már ketten laknak. Odarepül a dúnyog-szúnyog és bekopogtat.

D.sz: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l, U.b: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha. Hát te ki vagy?

D.sz: Én a dúnyog-szúnyog!

F.l, U b: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most már hárman laknak. Odasurran a serényke-egérke és bekopogtat.

S. e: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; : Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog Hát te ki vagy?

S.e: Én a serényke-egérke!

F.l; U.b; D.sz: Gyere, lakjál velünk!

Mesélő: Most már négyen laknak. Odaugrik a breke-béka és bekopogtat.

B.b: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke. Hát te ki vagy?

B.b: Én a breke-béka!

F.l; U.b; D.sz; S.e: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most már öten laknak. Odajön az alamuszi-nyuszi és bekopogtat.

A.ny: : Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka. Hát te ki vagy?

A.ny: Én, az alamuszi-nyuszi.

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most máre hatan laknak. Odaszalad a csalóka-róka, és bekopogtat.

Cs.r: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka; meg az alamuszi-nyuszi. Hát te ki vagy?

Cs.r: Én a csalóka-róka!

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny: Gyere lakjál velünk!

Mesélő: Most már heten laknak. Odasompolyog a vityillóhoz az ordas-farkas a bokros sűrűségből, és bekopogtat.

O.f: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka; meg az alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka.

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r: Hát te ki vagy?

O.f: Én, az ordas-farkas, a bokros sűrűségből!

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r: Gyere, lakjál velünk!

Mesélő: Bement a farkas a vityillóba és ott éltek, jól éltek immár nyolcan. Odacammog a vityillóhoz a medve, és bekopogtat.

Medve: Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?

F.l; U.b; D.sz; S.e; B.b; A.ny; Cs.r; O.f: Én a fényeske legyecske; meg az ugri-bugri bolha; meg a dúnyog szúnyog; meg a serényke-egérke; meg a breke-béka; meg az alamuszi-nyuszi, meg a csalóka-róka; meg az ordas-farkas a bokros sűrűségből. Hát te ki vagy?

Medve: Én, a medve! Mind megeszlek! Ráfekszem a vityillóra, s összetörlek! (veri a vityillót)

Mesélő: Megrémültek az állatok, s kirohantak a vityillóból, a medve pedig rácsapott a vityillóra, és összetörte. (az állatok szétszaladnak, a medve pedig összetöri, leborítja a vityillót.)

………………………………………………………………………………………………

7.A róka, a kismadár és az agár

Szereplők: róka, kismadár, agár.

A színen egy fa állt, amit egy faágból nagyszerűen jelképeztünk. Egy fészket készítettünk pamut és szalma hulladékból és a fa ágához rögzítettük. Itt ült a kismadár és sírdogált. Megjelent az agár, felnézett és kérdezte:

Agár: Miért sírsz kismadár?

Madár: Hogyne sírnék! Tegnap öt fiacskám volt, ma már csak négy van a fészekben!

Agár: Hova lett az ötödik?

Madár: Megette a róka!

Agár: Talán kiesett a fészekből?

Madár: Nem esett ki, én dobtam ki , mert a róka azt mondta ha nem adok, egy madárfiókát akkor kivágja a fát és megeszi mindet.

Agár: No, ne búsulj! Ha még eljön, pórul jár! Ne add oda a fiad! Ne félj, majd én elbánok vele! ( Az agár egy bokor mögé húzódik. Megjelenik a róka közeledik a fához.)

Róka: Add ide a másik fiadat is! Különben jajj neked! Kivágom a fát! (imitálja a farkával a favágást)

Madár: Nem adom én, róka koma!

Róka: Akkor mindjárt meghaltok! (kezdi fűrészelni a farkával a fát, a kismadár sír)

Adod, vagy nem adod! Mindjárt dől a fa!

Madár: Várj te róka, mert még mindig gondolkodom! (ekkor kiugrik az agár, neki a rókának, tépi és vakkant nagyokat. A róka jajveszékel, a madár hálásan csipog. Az agár eltűnik, szájában a rókával, a kismadár utána int a szárnyával és csicsergi.)

Madár: Köszönöm, agár, köszönöm, hogy megmentetted a fiókáimat.

……………………………………………………………………………………………….

8.A vajaspánkó

Szereplők: apóka, anyóka, vajaspánkó, nyuszi, farkas, medve, róka, mesélő

Mesélő: Valahol a faluvégen állt egy kis ház az útszélen.

Ebben a kis házikóban élt apóka és anyóka.

Az apóka kora reggel, az erdőbe fáért ment el.

Most ért haza el is fáradt és így szólt az anyókának.

Apó: Reggel óta sok fát vágtam, belefájdult már a hátam.

Hasogattam kicsit nagyot, jajj de nagyon fáradt vagyok!

Anyó: Pihenj! Egy nap nem a világ, gyújts rá apjuk, itt a pipád!

Apó: Tüzelőfánk van elég, éhes vagyok van ebéd?

Anyó: Még nem főztem, ruhát mostam!

Apó: A főzéshez láss hát mostan. Aranypánkót süssél vajban!

Anyó: Sütnék, sütnék csakhogy baj van!

Látod, apó mindhiába, kiürült a lisztesláda!

Apó: Talán az alján van még…

Anyó: Az ám! Egy pánkónak talán elég!

Apó: Kapard össze a kistálba, egy szem liszt se menjen kárba!

Anyó: Friss tejfellel bedagasztom!

Apó: Jó ebéd lesz, nem panaszlom!

Anyó: Lobogó tűz kéne apó, hol az a jó tűzrevaló?

Apó: Hozom máris hamarjába, piros táncot jár a lángja!

Anyó: Te meg tészta puffadj, dagadj, nehogy ilyen kicsi maradj!

Kelj meg, hízz meg, nőjj meg nagyra, kisütlek majd forró vajba!

Nézd apóka, harangszóra, kisült a fánk ropogósra!

Apó: Az illatát nyelem máris, megehetné a király is,

szebbet kívánni sem lehet…

Anyó: Vigyázz apjuk mert még meleg! Tedd ki gyorsan az ablakba,

majd a friss szél megfújtatja.

Míg a ruhát teregetem a padlásra gyere velem!

Vajaspánkó: Haha, haha meghallottam, milyen sorsom lenne,

öregapó olyan éhes, szívesen megenne.

Bizony apót meg nem várom, széttekintek a világon.

Rajta, rajta ott az út érjen utól aki tud.

De nini ott a füvön, tapsifüles nyuszi jön.

Nyuszi: A két szemem elámul, forog a fánk magától.

Jó ebéd lesz mak-mak-mak, vajaspánkó bekaplak!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Öreganyó sütött vajba, fogj meg kisnyúl ha tudsz, rajta!

Nyuszi: Hosszú fülem hegyezem, de akkor se értem

a kis fánk úgy elszaladt, hogy utol se értem.

Nyúl létemre nagy szégyen, elfutott az ebédem!

Vajaspánkó: A nyúl eszén túljártam, ott búsul a határban.

Jobban futok mint a nyúl, de nini ott mi lapul?

Farkas komát látom ott!

Farkas: Öreg farkas vagyok én, ilyet még nem értem!

Ropogós fánk fut elém, itt az én ebédem.

Kerek, piros ropogós, kicsit édes kicsit sós,

éhes szájam nagyra tátom, peregj forogj bele fánkom!

Ha megeszlek rontom-bontom, nem korog majd üres gyomrom!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Öreganyó sütött vajba, fogj meg farkas ha tudsz, rajta!

Farkas: Öreg farkas vagyok én, de ezt meg nem értem

a kis fánk úgy elszaladt, hogy utol se értem.

Gyomrom korog, nagy szégyen, elfutott az ebédem!

Vajaspánkó: Otthagytam az ordas farkast, otthagytam a nyuszikát.

Világjáró fánk a nevem, ámul-bámul aki lát.

De nini, ott jön a mérges medve.

Medve: Brumma, brumma mit látok? Világjáró friss fánkot!

Nem hiába van eszem, ha idejön megeszem.

Heje-huja lakodalom, brumm-brumma de jól lakom!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Öreganyó sütött vajba, fogj meg medve ha tudsz, rajta!

Medve: Úgy elámultam bámultam, leestem a földre…

Ilyen szégyent még nem értem, pedig tisztes kort megértem,

dörmöghetek mérgesen, ittmaradtam éhesen!

Vajaspánkó: Világjáró fánk a nevem, csodálkozik aki lát,

Otthagytam az ordas farkast, tapsifüles nyuszikát!

Most is éhes még a medve, versenyt futni nem volt kedve.

Én meg vígan dalolok, de megnézem ki van ott!

Rojtos, bojtos a farka, róka áll az utamba!

Róka: Mondd ki vagy te világjáró, szépségedre nincs is tán szó?!

Arcod piros mint a rózsa, perdülsz-fordulsz csudamódra!

Vajaspánkó: Vajaspánkó a nevem a világot járom!

Körbe futom pergő-forgó kerek karikámon.

Róka: Milyen szép az éneked, kellemes a hangod,

gyere kicsit közelebb, tudod nagyot hallok!

Vajaspánkó: Milyen kedves vagy te róka…

Róka: Nincs szebb mint a vidám nóta,

gyönyörű az éneked, kellemes a hangod

gyere hát még közelebb, tudod nagyot hallok.

Gyere ülj a fejemre, olyan szóp a hangod,

hogyha szépen dalolsz nekem, kapsz hercegi rangot!

Vajaspánkó: Kedves róka úgy legyen, dalolok a fejeden.

Vajaspánkó vagyok én a világot járom,

mindenkitől elfutok te vagy a barátom!

Róka: Óh, be kedves ez a dal! De kár hogy nem látlak!

Ugorj át az orromra, mert megöl a bánat.

Vajaspánkó: A barátság sokat ér, átugrom a kedvedért.

Róka: Haha-haha ugorj csak, vajaspánkó bekaplak!

Mesélő: Erre aztán szájat tátott, s bekapta a hiú fánkot.

Apóka meg mindhiába kereste a mázas tálba.

Idehajolt odahajolt, hanem a fánk seholse volt.

Fordult balra, fordult jobbra, most is korog éhes gyomra.

9.A furfangos retek

Szereplők: nagyapó, nagyanyó, Marika, Bodri kutya, Cirmos cica, Cini egér, retek, mesélő

Mesélő: Kiskertjében öregapó elvetett egy retket, meg is nőtt az óriásra mint egy ház olyan lett.(énekelve-) Retek retek csodaretek hogy lettél ilyen nagy kicsi magot vetett apó, te meg óriás vagy.

Egy szép reggel öregapó kisétált a kertbe, megragadta a nagy retket s húzta, húzta egyre!

Húzta jobbra, húzta balra, rángatta retket, de a retek meg se moccan gyökere nem enged.

Nagyapó: Nagyanyóka, gyere segíts, húzzuk ki a retket!

Nagyanyó: No majd én segítek! Gyere vissza apjuk, mertazt a retket bizony ott nem hagyjuk!

Mesélő: Nagyapó megfogta a retket, nagyanyó megfogta nagyapó derekát és húzták jobbra, húzták balra rángatták a retket, de a retek meg se moccant gyökere nem enged.

Nagyanyó: Gyere Marika, kisunokám segíteni egy cseppet, húzzuk ki ezt az óriási retket!

Marika: Jövök jövök nagyanyókám, segítek egy cseppet!

Mesélő: Jött Marika kis unoka segíteni egy cseppet, hárman húzták egyre húzták a hatalmas retket.Húzták jobbra, húzták…

Marika: Gyere Bodri kutyám segíts egy cseppet, húzzuk ki ezt a hatalmas retket!

Bodri kutya: Jövök jövök Marikám segíteni egy cseppet!

Mesélő: Jött a kutya, Bodri kutya segíteni egy cseppet, négyen húzták egyre húzták a hatalmas retket! Húzták jobbra, húzták balra…

Bodri kutya: Gyere, Cirmos cica, segíteni egy cseppet, húzzuk ki ezt a hatalmas retket!

Cirmos cica: Jövök, jövök Bodri kutya segítek egy cseppet!

Mesélő: Jött a cica Cirmos cica segíteni egy cseppet, öten húzták egyre húzták a hatalmas retket. ! Húzták jobbra, húzták balra…

Cirmos cica: Gyere Cini egér segíteni egy cseppet, húzzuk ki ezt a hatalmas retket.

Cini egér: Jövök, jövök Cirmos cica segítek egy cseppet!

Mesélő: Jött az egér Cini egér segíteni egy cseppet, hatan húzták egyre húzták a hatalmas retket! Húzták jobbra, húzták balra, rángatták a retket, ki is húzták ám de ettől mind a földre estek!

………………………………………………………………………………………………..

3.3.4. Mondókák, nyelvtörők – melyeket szívesen mondogattunk fakanálbábjaink segítségével a beszédhibák javítása céljából

Vak- vak- vak, vak- vak- vak,

vak tyúké a kendermag.

…………………………

Itt van a tél, hull a hó

hinti, hinti Télapó.

…………………………………………..

Répa retek mogyoró, korán reggel A púlykának rút a lába

ritkán rikkant a rigó! rút, rút, rút!

……………………………………………..

Biri, biri bárány alig áll a lábán

kiviszik a zöld mezőre édes fűre legelőre!

……………………………………………..

Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet,

sósat, jó ropogósat.

Aki vesz annak lesz,

aki nem vesz éhes lesz.!

………………………………………………………..

Három görbe legényke róka, rege, róka

tojást lopott ebédre, róka, rege, róka,

lett belőle rántotta, róka, rege ,róka,

a kutya lerántotta, róka, rege, róka.

………………………………………………………………………

(Baka, Fülöp, Pákai, 1995, 29-31

Toldiné 2011, 10-11 .).

…………………………………………

Tarka rétet rajzolt Réka Három rigó egy körtefán…

hófehér papirra. körtét csipeget valahány

Piros, sárga, zöld krétával Átrebbennek másik fára,

be is satirozta. szebb a szomszéd körtefája.

………………………………………..

Sárgarépa, sárgaborsó, tarkabab, Sárgarépát ropogtattam,

Kis barátom ugribugri, fürge vagy. erős lett az apró fogam.

(Mentovics, 2012, 22-24.)

………………………………………

Szil szál szalmaszál össze-vissza eszkabál.

……………………………………………….

Szita szita lombita szomszédasszony van szita.

………………………………………………

Antanténusz szórakaténusz Búzavirág koszorú

szóraka-tiki-taka ma senki sem szomorú

ala-bala bambuszka! találd el a nevemet elfoglalom helyedet!

…………………………………………………..

Szellő, szellő kósza szellő, Kósza szellő lenge szárnyán

fújdogál már itt a nyár. szitakötő messze száll.

( Toldiné, 2011, 27

Baka,Fülöp, Pákai, 1995, 31)

………………………………………

Jakab kapuján hatvanhat tarka vak vadgalamb ül.

……………………..

Nevess, nevess te kis leány a sok játék tereád vár!

……………………..

Vak-vak-vak, vak-vak-vak, vak tyúké a kendermag.

……………………

Ez nem is jégkása csak a jégkása mása.

…………………….

Kerek a karika, gurul a guriga

tedd ide, tedd oda , dí, dá, dú.

………………………….

Volt egy kerek karikám elgurult a réten,

aki egyszer megtalálja , adja vissza kérem.

(Baka, Fülöp, Pákai, 1995, 28-30 .

Mentovics, 2012, 41 .)

……………………………..

Hipp-hopp, hepe-hupa, pipi tolla, pihe, puha.

………………….

Láng lobog, szív dobog, kocsi robog, patkó kopog.

……………………….

Eső esik, kopog a jég, dörög az ég villámlik,

Bodri kutyus a házába , behúzódik mert fázik.

………………………….

Házat építenek alapra , betűket írnak a lapra.

……………………………….

Füzek alatt van egy patak, abban vannak fürge halak.

Vízi várban víg nóta szól, levél hullik fűzfaágról.

………………..

Téli felhő halovány, kevély varjú ül a fán.

Sovány az ő vacsorája, kárálva a tavaszt várja.

…………………….

Vén fenyőfa ferde ágán füstifecske csivitel.

Vígan felfal egy kis lárvát a többit meg viszi el.

………………

Gyorsan fut a kicsi csacsi, csikorog a kicsi kocsi!

…………………………

Kicsi csacsi nyakán, csilingelő kicsi csengő csillog!

…………………………..

Csatakos a kicsi csibe, csinos kicsi papucsa.

……………………………

Csengős csikó csengettyűje: kicsi csikó csengettyű!

………………….

(Mentovics, 2012,73 .)

DECLARAȚIE DE AUTENTICITATE

A

LUCRĂRII METODICO-ȘTIINȚIFICE PENTRU ACORDAREA

GRADULUI DIDACTIC I

Titlul lucrării – Importanța teatrului de păpuși în educarea limbii materne în grădiniță

Autorul lucrării – Erdei Erzsebet

Lucrarea este elaborată în vederea obținerii gradului didactic I organizat de către D.P.P.P.D. din cadrul Universității din Oradea, sesiunea August 2013.

Prin prezenta, subsemnatul declar pe proprie răspundere că această lucrare a fost elaborată de către mine, fără nici un ajutor neautorizat și că nici o parte a lucrării nu conține aplicații sau studii de caz publicate de alți autori.

Declar, de asemenea, că în lucrare nu există idei, tabele, grafice, hărți, sau alte surse folosite fără respectarea legii române și a convențiilor internaționale privind drepturile de autor.

Data Semnătura

20.August. 2013. Erdei Erzsebet