Imbunatatirea Controlului de Agresiune In Grupul Adolescentilor la Fundatia Sf. Tereza din Rimetea

Îmbunătățirea controlului de agresiune în grupul adolescenților la Fundația Sf.Tereza din Rimetea

+

Tartalomjegyzék

Kivonat

Bevezetés

1. ELMÉLETI MEGALAPOZÁS

1.1. Az agresszivitás meghatározása

1.2. A szociális kompetencia és készség fogalma

1.3. A szociális munkás szerepe a szociális készségek fejlesztésében

2. BEAVATKOZÁS MÓDSZERTANI VONATKOZÁSAI

2.1. A program célja

2.2. A hatékonyság felmérését célzó vizsgálat

2.3. Vizsgálati személyek

2.4. Mérőeszközök bemutatása

2.5. Vizsgálati eljárás

2.6. A fejlesztő program bemutatása

2.7. A saját program metodológiája

A foglalkozások részletes bemutatása

Bibliográfia

Mellékletek

Kivonat

Ez a tanulmány egy olyan foglalkoztatási programot mutat be, amely a 12-18 éves tinédzsereknek a szociális készségeit fejleszti, különösen hangsúlyt tesz a negatív érzelmek kezelésére. Foglalkozásaim csoportos formában zajlanak, résztvevői 9 fiatal, 12 és 18 év közti fiúk és lányok, akik ideiglenes elhelyezésben vannak az otthonban családjuk hátrányos szociális és/vagy gazdasági helyzete következtében. A kutatási és empirikus adatok egyaránt azt mutatják, hogy a családi környezetből kikerült, elhelyezésben levő fiatalok számára jelentősen akadályozott a kiegyensúlyozott személyközi kapcsolatok kialakításának készsége. A foglalkozás által a fiatalok olyan módszereket sajátítanak el, amelyek segítségével képessé válnak az érzelmeik beazonosítására, kontrollálására és asszertív kifejezésére. Munkám a „Válassz okosan” programnak erre a sajátos csoportra való átdolgozott változatára épül. A program hatékonyságát kérdőívekkel, személyes visszajelzések gyűjtésével mérem és korrelálom a személyes megfigyeléseimmel.

Kulcsszavak: agresszió, intézmény, tinédzserek, csoport, fejlesztés

Bevezetés

Manapság az agresszivitás megjelenik az egész társadalomban, a felnőtteknél, a gyermekek világában is, így a gyermekvédelmi központokba nevelkedőknél is. A központokban dolgozók számára elég nehéz kezelni a gyerekek agresszív magatartását, megnyilvánulásukat. Ebből kiindulva el lehet mondani azt, hogy a szociális munkás jelenléte a gyermekvédelmi központokba fontos, mivelhogy az egyik célja az, hogy a gyerekek jólétét biztosítsa és fenntartsa. Ugyanakkor, azért is fontos, mert ő segíthet a gyerekeknek az agresszivitást csökkenteni, moderálni, felismerni és kezelni, ezzel együtt más készségeket is tud fejleszteni, mint például a szociális készségeket, vagy épp az önismeretet.

Az agresszivitás csökkenés, fejlesztés fontos a gyermekvédelmi központokban nevelkedő gyerekek számára, mivel a nem megfelelő családi háttérből kifolyólag nagy esély van arra, hogy megjelenjen náluk. Ugyanakkor nap, mint nap találkoznak, ütköznek szembe olyan helyzetekkel, ahol megjelenik a düh, a méreg, a bosszúvágy, a frusztráció. Kezelniük kell az ilyen indulatokat, mivel veszélybe sodorhatják magukat és másokat is. Ha megtanulják kifejezni megfelelőképpen, felismerni időben az agresszivitásukat akkor az életük során nem lesz evvel problémájuk, jobban kialakul az önkontroll, aminek a legfontosabb szerepe van az agresszivitás szempontjából.

Mindezek felismerése indokolja a szakdolgozatom témájának a választását, az agresszió kezelésének fejlesztése a torockói Kis Szent Teréz gyermekvédelemi központ tinédzsercsoportjában. Általában a gyerekeknél megjelenik az agresszivitás már nagyon kicsi kortól, és ez fokozatosan növekszik. Azoknál a gyerekeknél, akik bekerülnek egy nevelőotthonba, azoknál több esély van arra, hogy nagyobb fokú agresszivitással rendelkezzenek, mint azok, akik nem, mivel sok esetben így tudják kifejezni haragjukat amiatt, hogy ők az otthonba kerültek.

A gyermekvédelmi központban dolgozok számára is sokkal könnyebb lenne a gyerekek nevelése, tanítása, ha az agresszivitás kisebb fokban jelene meg, ugyanakkor csökkennének a konfliktusok a gyerekek, illetve a nevelők körében.

A dolgozatom két részből áll: az első rész a beavatkozás elméletének a megalapozása, a második rész pedig a beavatkozás módszertani vonatkozásai.

ELMÉLETI MEGALAPOZÁS

Az agresszivitás meghatározása

Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is az, hogy agresszió, mivel minden más könyvben más-más meghatározást kapunk. Nagyon relatív az, hogy kinek mi számit agressziónak. Nyilvánvaló az, hogy agresszívnek nevezzük azt az embert, aki például nőket támadt meg és kirabolt, agresszíven cselekedett velük. Ugyancsak agresszívnek nevezhetjük azt az a rögbi játékost, aki rámenősen elveszi az ellenféltől a labdát, vagy azt a teniszjátékost, aki neki szalad a hálónak. Agresszív az a gyerek is, aki megvédi a barátját, vagy a saját tulajdonát például a játékát. Akkor is agresszívnak nyilváníthatjuk a gyereket, ha például megveri a kisöccsét. Beszelhetünk “passzívagresszióról “ akkor, amikor például az a feleség, aki elhanyagolva érzi magát, és emiatt a sarokba ül és duzzog, vagy amikor egy személy elvált, szakít a párjával és emiatt öngyilkossággal fenyegetőzik, vagy amikor a gyerek az ágyba vizel. Ezeket felfoghatjuk úgyis, mint természetes agresszió, ami minden emberi lénynél megvan, megtálalható. Ha a felsorolt példákat, mint agressziónak nevezünk, akkor elégé összezavarodhatunk, zűrzavarosa válik számunkra a fogalom. (Elliot,A, 1978)

“Ahhoz, hogy megértsük az agresszió fogalmát, el kell különböztetnünk az agresszió mindennapi fogalmának a két aspektusát: az “önérvényesítő” aspektust és a destruktív aspektust.” (Elliot,A, 1978, 56 old.) Ez alatt azt kell érteni, hogy meg kell különböztetnünk azokat a vélekedéseket, amelyek ártanak, és aközött amelyek nem ártanak az embernek. (Elliot,A,1978)

Elliot Aranson úgy határozna meg az agressziót: “Az agressziót úgy határoznám meg, mint olyan viselkedést, amelynek célja kár vagy szenvedés előidézése.”(Elliot,A,1978) Ha ezt a definíciót vesszük figyelembe, akkor a rögbi játékos, amelynek a célja az, hogy az ellenfélnek akadályozza a mozgását, nem agresszív, de ha az a célja, hogy az ellenfélnek fájdalmat okozzon akkor már az, függetlenül attól, hogy sikerült neki vagy sem fájdalmat okozni.(Elliot,A,1978)

Meg lehet különböztetni a szándékos agresszión belül az öncélú agressziót és a valamilyen cél elérésének eszközül szolgáló agressziót.(Elliot,A,1978)

„ Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy –nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valamiért kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.” ( Ranchburg,J,2006)

„Freud az agressziót az összetett „ego ösztön” egyik elemének tartja. Felfogása szerint az agresszió ösztönös mechanizmus, de mindig a külső körülmények,frusztratív helyzetek idézik fel, és mindig-ha erre mód van – kifelé, a környezet felé irányul. Az agresszió tehát- Freud szerint –ösztönös, relatív viselkedés, míg a harag érzelme a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezést. A harag ebben az értelmezésben biztonsági szelep, melyen a fölösleges energia kiáramlik, és így az organizmus megmenekül a „robbanástól”. ( Ranchburg, J ,2006, 90 old.)

Később Freud megváltoztatja az elgondolását. Az agressziót egy olyan belülről fakadó erőként írja le, amely az „én” elpusztítására tör (halálösztön) és nem a környezet ellen. Az egyén kifelé fordítja a rombolás irányát önvédelmi okokból kifolyólag, és innentől az agresszió, mint az éhség időnként jelentkezik, és frusztrációtól, külső helyzetektől függetlenül keresi „élelmét”, a pusztító objektumát, tárgyát. (Ranchburg,J,2006)

Tehát Freud fontos kérdésben változtatja meg az álláspontját, az igaz, hogy az agresszió mind a két koncepciójában ösztön szintén, de az elsőben még reaktív mechanizmus, melyet különböző külső ingerek váltanak ki , vagyis a az egyén és a külvilág kapcsolatának következménye. A másik felfogásában az összeütközés az egyénen belül folyik le.( Ranchburg,J,2006)

Az etológia az agressziót szintén reaktív ösztönként kezeli.” Konrad Lorenz állatokon végzett megfigyelések és vizsgálatok alapján az agressziót a faj megőrzését szolgáló ösztönnek tartja, melyet bizonyos ingerek vagy ingerkonstellációk öröklötten és törvényszerűen kiváltanak, más ingerek pedig – ugyancsak öröklötten és törvényszerűen- leállítanak.( Ranchburg,J,2006)

Lorenz szerint, ami az állatvilággal kapcsolatosan észlelt, az nálunk, embereknél is érvényesek.(Ranchburg,J,2006)

1.2 Az agresszió megjelenési formái, osztályozása

A viselkedés morális tartalma szerint megkülönböztethetünk antiszociális és proszociális magatartásformákat, célját tekintve pedig instrumentális és indulati viselkedést.

Buda Mariann (2012) szerint:

• Az agresszió irányulhat tárgyak, vagy mások alkotásai ellen. Ezt általában rombolásnak nevezzük. Erőszak az is, ha elveszünk a másiktól valamit, amit nem akar odaadni.

• Az erőszak irányulhat élőlények ellen is. Ennek legnyilvánvalóbb esete a másik ember teste ellen irányuló támadás. Ez lehet lökdösődés, cibálás, csipkedés, harapás, rúgás.

• Vannak az agressziónak rejtettebb formái is. Ezek nem olyan látványosak, mint a nyílt erőszak, de a céljuk ugyanaz, másoknak fájdalmat okozni.

• A szavakkal elkövetett erőszaknak sok válfaja van. Verbális agresszió a szidalmazás, csúfolódás, megszégyenítés, a csúnya szavak használata, az árulkodás.

• Előfordulhat az is, hogy az agresszív energiát a gyermek önmaga ellen fordítja. Az öndestrukciónak is sokféle formája lehetséges: körömrágás, a haj vagy a körömágy tépkedése, a test megsebzése, és az olyan kevésbé nyílt kifejeződése is, mint a testi épség veszélyeztetése, túlzott vakmerőséggel, veszélykereséssel.

„Cole, M.-Cole, S. R. (1997), valamint Murány- Kovács-Kabai (1997) szerint az erőszakos viselkedés gyakoribb azoknál a gyerekeknél, akiknél bizonyos rizikófaktorok mutatkoznak.” Ilyen rizikótényező például: értelmi vagy szociális deficitek, a családi helyzet, a szűkös anyagi körülmények és sok más. Léteznek olyan esetek is, amikor a gyerekek, akik számára a család vagy az azt helyettesítő közeg (pl. gyermekvédelmi központ) nem ad, nyújt olyan környezetet, sikerélményeket, pozitív önértékelést, emiatt gyakran alakulnak bizalmatlan, gyanakvó, nyugtalan, agresszív vagy gátlásos magatartásúvá.

Ahhoz, hogy az egyén be tudjon illeszkedni a társadalomba külső és belső konfliktusokkal kel szembenézem, itt bele értve minden egyént, de különösen a speciális szükségletű gyerekeket. Ki kell alakítaniuk szociális problémamegoldó készségeiket, mivel a folyamatos konfliktus deviáns karrier kezdete lehet. Ha nem tudják megoldani a problémát, akkor konfliktusok rögzülhetnek a személyiségben, s ezek agresszivitáshoz, felnőttekkel szembeni nyílt vagy rejtett ellenálláshoz, magányossághoz, zárkózottsághoz, passzivitáshoz vezethet. „ Popper szerint az egyéni szocializáció minősége a személyiség érettségének függvénye. Mivel a társadalmunkban a család a szocializáció fő eleme, a problémás családokból származó gyerekek fokozottabb rizikónak vannak kitéve a deviancia kialakulhatóságának szempontjából.”

Kósáné (1989) különböző vizsgálatokból kiindulva a következő rizikófaktorokat emeli ki:

alacsony intelligencia

agresszivitás

hazudozási hajlam

rizikóvállalási hajlam

elégedetlenség a társas helyzettel

negatív viszonyulás a családhoz

negatív énkép

negatív világnézeti viszonyulás

hibás viszonyulás a bűncselekményekhez

hibás viszonyulás az elkövetett bűncselekményhez, továbbá súlyos magatartási zavar, kimaradás az iskolából, tartós rossz nevelés, szülők zilált házassága, rendezetlenség, csonkaság.

Kutatások eredményei szerint azok a gyerekek, akik agresszívek azok sokkal kisebb valószínűséggel választanak proszociális reakciómódokat , ennek egyik fontos oka az, hogy legtöbbször tévesen ítélik meg az agresszív válaszok következményeit, ugyanis bíznak azok hatékonyságában (Slaby-Guerra 1988).

„Haragreakcióink többnyire tanult viselkedésformák.”Minden egyes kultúrának megvan a saját nyelvezete és jelzésrendszere, amelyek befolyásolják a viselkedést.

A gyerekek viselkedése sok tényező által befolyásolt, úgy környezeti, mség, csonkaság.

Kutatások eredményei szerint azok a gyerekek, akik agresszívek azok sokkal kisebb valószínűséggel választanak proszociális reakciómódokat , ennek egyik fontos oka az, hogy legtöbbször tévesen ítélik meg az agresszív válaszok következményeit, ugyanis bíznak azok hatékonyságában (Slaby-Guerra 1988).

„Haragreakcióink többnyire tanult viselkedésformák.”Minden egyes kultúrának megvan a saját nyelvezete és jelzésrendszere, amelyek befolyásolják a viselkedést.

A gyerekek viselkedése sok tényező által befolyásolt, úgy környezeti, mint fejlődési, amelyek magukba foglalják a családot, a baráti kört, az iskolai közösséget, a szomszédokat stb. (Fraser 1996) Egyes kutatások eredményeiből kiderült az, hogy a különböző társadalmi környezetből származó gyerekek szociális céljai sokszor eltérnek egymástól (Robine – Coie 1989; Slaby-Guerra 1988). Azok a gyerekek, akiben megvan az a hajlam, hogy agresszíven reagáljanak a problémás helyzetben és szociális hatékonyságuk csökkent mértékű, ritkábban fogalmaznak meg olyan célokat, amelyek kapcsolatépítőek és még ritkábban olyan célokat, amelyek összetettek. „Ehelyett hajlamosak azt hinni, hogy az elsődleges cél a mások fölötti kontroll- és domianciaérzet megszerzése és megtartása.” Azokat a gyerekeket, akik impulzívak vagy viselkedészavarosak sokkal nehezebb rászoktatni arra, hogy viselkedésük hosszú távú következményeit figyelembe vegyék.(Leber 2000; Feurstein, R. – Feurnstein, S. 1991)

A szociális kompetencia és készség fogalma

A szociális kompetenciára számos meghatározás van, és mindegyikben sok közös vonás figyelhető meg. A következőkben két meghatározást írok le:

Argyle (1983) szerint (idézi Konta, Zsolnai, 2002) a szociális kompetenciát különböző képességek és készségek rendszereként fogja fel, amely lehetővé teszi, hogy az egyén szociális kapcsolataiban a kívánt hatást elő tudja idézni.

Schnider (1993) szerint (idézi Konta Zsolnai, 2002) a szociális kompetencia képessé teszi az egyént a megfelelő szociális viselkedések végrehajtására, elősegítve személyközi kapcsolatainak gazdagodását oly módon, hogy mások érdekét ez ne sértse.A szociális készségekre is több meghatározás van, a következőkben megemlítenék egyet. Sütőné Koczka Ágota szerint a szociális készségek megfogalmazásaiban „a szükséges források megszerzésének a képességétől (figyelem, információ, élelem, játékok stb.) a speciális viselkedésen keresztül (asszertivitás, szemkontaktus, képesség mások pozitív ösztönzésére, csapatmunka, az agresszivitás, a kötekedő magatartás mellőzése és a nem helyénvaló magánakciók elkerülése) a gyakori együttműködésig, az énkép és a kognitív készségek fogalmáig számos megközelítés előfordult.” (Sütőné, 2005,17-18 old.)

A szociális munkás szerepe a szociális készségek fejlesztésében

Egyik legfőbb célja a szociális munkásnak, az, hogy a gyerekeket fejlessze, ehhez számos olyan tevékenységet kell, szervezzen, ami meg is valósítható.

A feladatkörében bele tartozik a fejlesztési programok kidolgozása és kivitelezése. Ahhoz, hogy ezeket meg tudja tenni, különböző készségekkel kell, rendelkezzen, mivel ezek segítik a munkájában. A következő készségekkel kell rendelkeznie: kommunikációs, tervezési, szervezési, előadói.

Ezeknek a fejlesztési programok fő célja az, hogy a gyerekek olyan készségeket tanuljanak meg, amit majd fel tudnak használni és majd képessé teszik arra, hogy az élet kihívásaival, problémáival meg tudjanak küzdeni. A problémákkal való megküzdésben nagyon fontos szerepet játszik a szociális kompetencia, amely a személyiség egyik alapköve.

Metanaalízis:

A következ ő kutatások a témámmal kapcsolatosak, röviden fog om öket bemutatni:

Gouta, K., Mizamoto M. 2000-ben elvégzett kutatásban azt vizsgálták, hogy akkor, amikor egy ember egy érzelmet kifejez, hogyan változik az arcrésze, azaz, hogyan befolyásolja a felismerést, megnevezést. Hét érzelmet kellett megnevezni, a következőket: harag, félelem, meglepetés, undor, szomorúság, boldogság. Ezeket úgy kellett megnevezzék, hogy arcrészeket mutattak nekik. Az arc különböző részeit különböző érzelmekkel kapcsolták össze, például az arc felső részét leggyakrabban a félelemmel, haraggal, dühvel, meglepődéssel,szomorúsággal mig az arcnak az alsó részét pedig boldogsággal, undorral. A semleges érzés esetében nem volt szignifikáns különbség az arcrészt illetően (Gouta, Miyamoto).

„Making Choices” eredti programot Fraser és munkatársai dolgozták ki az Amerikai Egyesült Államokban, 2000-ban. Ezzel a programmal célozták meg a tanulók agresszivitásának a csökkenését. (Frasser és mts.2010,7.o.). Eredményesnek bizonyult a kutatás úgy ay Amerikai Egyesült Államokban, mint bárhol világszerte, ahol alkalmazták. Van egy kis különbség az elöző alkalmazott programoktól, mégpedig az, hogy olyan problémamegoldó képesség kialakítását kísérli meg kialakítani, amelyek az agresszívitáshoz és más tényezőkhöz kötődnek, amelyek az alkalmazkodást nehezítik (Fraser és mts.2000,33.o).

Romániában is alkalmazták a programot, legelőször Roth Mária dolgozta át és alkalmazta 2003-ban. Azóta több oktatási intézményben alkalmazáták részlegesen, de pozitív eredménnyel, azaza sikerült az agresszivitás szintjét csökkenteni a program által at iskolákban. Ráduly beszámol az emlitett program sikeres megvalósításról – Zörgő Éva és Bulbuk Emese is (Ráduly- Zörgő, Bulbuk, 2005).

A Tudományos Kutató Intézet és az UNICEF tanulmányozta az erőszakot, mint jelenséget az iskolában 2006-ban. Feltárni probálták az okait és javaslatokat kerestek a megfékezésre és visszaszoritásra. Kiderül a kutatásból az, hogy agressziót okozhatnak:

egyéni – bio-, pszicho-, személyiségi- tényezők;

családi tényezők: szülő-gyermek kapcsolat, családtípus, szociális helyzet, a család struktúrája, iskolázottság;

iskolai tényezők: a tanárok attitűdje, iskolai légkör, a csoporthatás, iskolai feltételek, tananyag (Fraser és mts. 2010, 7.o.).

Kimutatta a kutatás azt is, hogy a felmért intézményekben jelen van gyakran az iskolai agresszió, azaz 75,3%-ban. A városi iskolák 81,6 %-ban, a vidéki iskoláknál kissé alacsonyabb ez a mutató: 70,8%.

BEAVATKOZÁS MÓDSZERTANI VONATKOZÁSAI

A program célja

A foglalkozásokat a „Válassz okosan” programnak a mintájára dolgoztam ki a saját csoportomra. Ez a program M.Fraser nevéhez és kutatócsoportjához fűződik.

A program célja az, hogy a gyerekek olyan készségeket sajátítsanak el, amelyeket különböző szociális helyzetekben fel tudjanak használni és agresszív mentes kapcsolatokat tudjanak kialakítani. Ugyanakkor az a célja, hogy a gyermekek megismerjék a nyolc alapérzelmet, ezeket tudják azonosítani és alkalmazni tudják. Tudják az indulataikat uralni, és remélhetőleg az agresszivitás szintjük csökkeni fog.

A programon tanultakat, vagyis a készségek fogják segíteni a gyerekeket, hogy szokatlan helyzetekbe pozitívan tudjanak megnyilvánulni, reagálni.

A hatékonyság felmérését célzó vizsgálat

Vizsgálati személyek

A kutatásra a torockói Kis Szent Teréz gyermekvédelmi központba került sor, 2014-es év februárjától egész április végéig.

A kísérleti csoportot 9 tinédzser alkotja, életkorúakat tekintve 12-18 év közöttiek. A kutatásban résztvevő gyerekek nemek szerinti eloszlása az 1. táblázat szemlélteti.

Tábázat. 1

Mérőeszközök bemutatása

Kutatásom céljának elérése érdekében a következő mérőeszközöket használtam:

Buss-Durkee kérdőív (1. melléklet)

A Buss-Durke által kidolgozott agresszivitást mérő skálát Münnich Iván fordította le magyarra és nyolc faktort mér. A faktorok a következők: tettlegesség, közvetett agresszivitás, ingerlékenység, negatívizmus, sértődöttség, gyanakvás, verbális agresszió, bűntudat.

Faktorok és értékelés:

1. Tettlegesség 10 p

2. Közvetett tettlegesség 9 p

3. Ingerlékenység 11 p

4. Negatívizmus 5 p

5. Sértődöttség 8 p

6. Gyanakvás 10 p

7. Verbális agresszió 13 p

8. Bűntudat 9

Agresszivitás: 1+2+3+4+7= max 48 p

Hosztilitás (ellenségeskedés):5+6= max 18 p

Bűntudat 8 = max 9 p

Carolina Child Checklist (2. melléklet)

Ezt a kérdőívet Macowan, Nash és Fraser dolgozták ki, megbízhatósággal és teszthűséggel rendelkezik.

A kérdőíveket a szülőkkel és tanárokkal szokták kitöltetni, jelen esetben a nevelők voltak elérhetőek azoknak a felnőtteknek, akiknek lehetőségük volt a mindennapokban is megfigyelni az eseteleges viselkedési változásokat.

Vizsgálati eljárás

Előfelmérésként mind a két kérdőívet alkalmaztam. A kérdőíveket a foglalkozáson résztvett gyerekek (9 személy) és a nevelők (3 személy) február 14-én töltötték ki. A nevelők minden foglalkozáson résztvevő gyermekre kitöltötték az értékelőlapokat.

Az utófelmérés során is ugyanezeket a kérdőíveket töltöttem ki a gyerekekkel, illetve a nevelőkkel, április 26-án. Ezeket az eredményeket a végső értékeléskor a verbális visszajelzésekkel és a személyes megfigyeléseimmel egészítem ki.

A fejlesztő program bemutatása

A „Válassz okosan” fejlesztő programot választottam, amely Róth Mária által koordinált munkacsoport 2003-ban adaptált és alkalmazott először Romániában.

Ez a program hét nagy fejezetből áll, amely 28 leckéből áll össze. Minden egyes fejezetnek van egy nagyobb témája, és a leckéken belül részletesebben említenek meg dolgokat. A fejezetek témái a következők:

fejezet: Az érzelmek megismerése (6 lecke)

fejezet: Leolvasás- a szociális kulcsok azonosítása (4 lecke)

fejezet: Értelmezés- Jelentést adni a szociális kulcsoknak (4 lecke)

A célok megfogalmazása és finomítása – a szociális célok kiválasztása (5 lecke)

Válaszkeresés és megfogalmazás – lehetőségek kitalálása (3 lecke)

A válaszmód szelektálása – A döntés (4 lecke)

Kivitelezés – A kiválasztott reakciómód kivitelezése ( 3 lecke)

Minden fejezet más-más készséget fejleszt, mást céloz meg, ezt lehet látni már a fejezetek címéből is.

A saját program metodológiája

A kapcsolatot a gyermekvédelmi központtal már régebbről felvettem, mint mielőtt elkezdtem volna a munkát, a beavatkozást. Már szeptember óta járok ebben az otthonban, mivel itt gyakorlatoztam. A kapcsolatot a központ házvezetőnőjével, aki nevelő is egyben vettem fel, aki beleegyezet abban, hogy az ott lévő tinédzsereknek tartsak csoportfoglalkozást. A megegyezés szóban történt.

A csoporttagokat együtt választottuk ki, én elmondtam, hogy a tagok legalább tizenkét évesek kell, hogy legyenek. Így minden olyan gyerek, aki 12-18 év között volt az bekerült a csoportba.

Minden fejezetből, kiválasztottam egy-egy témát, ami az én dolgozatom témájának, céljának megfelelt megőrizve a program vezérfonalát, de ugyanakkor alakítva a csoport igényei valamint a rendelkezésemre álló körülmények megszorításai szerint.

Az eredeti program heti másfél órányi foglalkozás formájában alkalmazták. Két részben: az első részét a programnak a 2000-2001 tanév tavaszán (április 23-tól alkalmazták) a második részét november és június között, a 2001-2002 tanévben. (Roth, M,2004) Ezzel ellentétben, nekünk két és fél hónap állt rendelkezésünkre (február 14-től április 27-ig), találkozásaink kéthetente két ülést jelentettek. Egy alkalom egy órát tartott.

A csoportmunka vázlatos terve:

A foglalkozások részletes bemutatása

A csoporttagok bemutatása

1. B. H, egy 14 éves lány, aki már 4 éve már ebben a gyermekvédelmi központban él együtt két kisebb testvérével és a többi gyerekkel. B.H szülei el vannak válva, az édesapja szenvedély beteg (alkoholfüggő), akivel nem tartja egyáltalán a kapcsolatot. Az édesanyja pedig Spanyolországban dolgozik, neki van egy élettársa, akitől már babát vár. Ő vele tartja a kapcsolatot, néha felhívja telefonon, nyáron meg szokta látogatni.

B.H azért került az otthonba, mivel édesanyja munkanélküli volt, édesapja meg nem is törődött vele, így édesanyja úgy döntött, hogy ameddig ő külföldön dolgozik, addig a gyerekek a központba nevelkednek.

2. B.ZS, egy 12 éves fiú, aki szintén már 4 éve ebben a központban él, mint a nővére B.H. Ő is ugyan abból az okból kifolyólag került ide, mint a nővére.

3. B.I, egy 13 éves roma származású lány, aki már 7 éve ennél a gyermekvédelmi központban él együtt a két öccsével és a többi gyerekekkel. Ő egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, nem keresik, amióta az otthonban van. Édesapját nem ismeri egyáltalán, édesanyját pedig ismer, de már nem emlékszik rá, mivel mióta utoljára látta eltelt már 7 év.

Azért került az otthonba, mivel szociálisan hátrányos családból származik, édesanyja nem tudta őt és a másik két kisebb testvérét nevelni.

4. B.ZS, egy 14 éves fiú, aki fél éve van ebben az otthonban. Neki még van négy kisebb testvére, két fiú és két lány, akik szintén az otthonban élnek. A szülei együtt élnek, de az apja szenvedélybeteg (alkoholfüggő) és az édesanyja munkanélküli, így nagyon elhanyagolva voltak a gyerekek, emiatt az édesanya úgy döntött, hogy ide az intézetbe beadja mind az öt gyereket.

5. D.SZ, egy 18 éves fiú, aki a legnagyobb tag a csoportból. Ő két és fél éve tartózkodik az otthonban. Neki van egy kisebb lány testvére, aki szintén az otthonban volt, de februárba mikor haza ment az édesanyjához, nem akart többet visszajönni, azóta ő már az anyjával él. A szülei el vannak válva, az édesapja alkoholfüggő, akiről semmit sem tud, édesanyja prostituált. Nagyszülei nevelték kicsi korától, de deviáns viselkedése miatt a nagyszülők úgy döntöttek, hogy ebben az otthonban jobb dolga lesz, mivel távol lesz a várostól és azoktól az emberektől, akik rossz hatással vannak rá.

6. D.L egy 15 éves fiú, aki egy éve van az otthonban. Az ő szülei el vannak válva, édesapja alkoholfüggő, akivel nem igazán egyezik. Édesanyja dolgozik, de nagyon kevés a jövedelme. D.L azért kerül az otthonban, mivel nagyon sokat hiányzott az iskolából, mindig bajba keveredett, de azért is, mert édesanyja nehezen tudta eltartani a kis fizetéséből. Édesanyja, úgy döntött, hogy jobb lesz neki ebben az otthonban, mert így nem lóg és távol is van azoktól az emberektől, akik mindig bajba keverték, mivel elég befolyásolható gyerek.

7. G.T egy 13 éves lány, aki 4 éves van már az otthonban. Az ő szülei szenvedélybetegek (alkoholfüggők). Nem törődtek vele, elhanyagolták. Mindig a faluban mászkált kicsi korától, ő szerezte be magának az ennivalót, úgy, hogy a szomszédok kertjéből lopdosott zöldségeket, gyümölcsöket. Egy falubeli férfi sajnálta meg őt, és ő vette fel a kapcsolatot az otthonnal, és így került ide G.T.

8. K.D egy 14 éves fiú, aki 5 éve ebben az otthonban él együtt a kisebbik testvérével és a többi gyerekkel együtt. Nem ismeri édesapját, de nagyon szeretné megismerni. Édesanyja pedig Skizofréniában szenved, de jó pár éve el van tűnve, nem lehet róla tudni semmit sem, így hát egyik szülővel sem tartja a kapcsolatot, de ezzel ellentétbe tartja a kapcsolatot a nagyszüleivel. Ő és a testvére a nagyszülei által kerültek be ide a gyermekvédelmi központhoz.

9. M.S egy 14 éves fiú, aki 4 éve van az otthonban. Nincs testvére, az édesanyja elmebeteg. Nem lehet tudni, hogy ki az édesapja. M.S 10 éves koráig egy néni nevelte, és ő volt az, aki ebbe a gyermekvédelmi központhoz elhozta, mivel nem tudta tovább nevelni anyagi, egészségügyi okok miatt.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

egymás megismerése

bevezetni a csoportfoglalkozásba

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

Az első találkozás arra szolgált, hogy bevezessem a gyerekeket a csoportfoglalkozásba, ismerkedjenek meg jobban, más szempontból, mint ahogy ismerik egymást, mivel más egy ilyen találkozás, mint a mindennapok.

Először is a csoportszabályok megbeszélésre került sor. Együtt összeállítottunk több szabályt, ami a csoportfoglalkozás befejezésig figyelembe kell, vegyenek, és a szerint kell, viselkedjenek. Ez nem ment a legjobban, mivel elég nehezen akartak valamit is mondani, de lassan-lassan belejöttek, és összeállt a következő szabályzat:

Kikapcsoljuk a telefont!

Nem bántjuk egymást!

Meghallgatjuk egymást, nem vágunk egymás szavába!

Nem sugdolózunk!

Nem káromkodunk!

Jelentkezünk, ha meg akarunk szólalni!

Nem rendetlenkedünk!

Nem váltogatjuk a helyünket!

Ezután egy neves játékot játszódtunk, aminek az volt a szabálya, hogy a nevünkhöz kellett egy rájuk jellemző tulajdonságot mondani, mint például: Emese vagyok, az energikus. Ez a játék nagyon könnyen ment, nagyon élvezték.

Ezután kiosztottam egy lapot, amin mondatok voltak. Kettesével ki kellett töltsék a mondatokat. A lapon a következők álltak : „Mindketten…” , „Mindkettőnknek van…” , „Mindketten szeretjük… „ , „Mindketten szeretünk…” , Egyikünk sem tud… „ , „A jövőben valószínűleg mindketten…”. Miután kitöltötték felolvasták mindannyian, majd el kellett mondják, hogy mennyire volt nehéz közös dolgot, tulajdonságot kapjanak egymásba, vagy épp ellenkezőjét.

Ezután egyesével kellett kitöltsék a következő mondatokat: „Jól érzem magam amikor…”, „Valami, amit szeretek magamba…”, „Ami a barátságban fontos számomra…”, „Amiről általában nem beszélek másoknak, mert…”, „Mihez kezdek magammal, ha rossz kedvem van… „ . Miután kitöltötték fel kellett olvassák, és el kellett mondják, hogy mennyire volt nehéz kitölteni, vagy melyik mondat okozott nekik leginkább nehézséget.

Lezáráskor mindegyik gyerek el kellett mondja, hogy hogyan érzi magát, mit tanult a foglalkozáson és, hogy mit visz magával.

Megjegyzés:

Mivel első találkozás volt, elég feszültek voltak az egészen. Nem tudták nagyon, hogy mire számítsanak. Elég zűrzavaros volt minden, mert egyszerre beszéltek az egészen, nem zavarta őket az, hogy nem hallgatják meg egymást. Úgy vettem észre, hogy hiába mondtam el nekik, hogy miről is fog szólni az egész, mert nem fogták fel, azaz nem tudták elképzelni az egészet. Ugyanakkor nagyon megtisztelve érezték magukat, hogy részt vehetnek ezen a foglalkozáson, mivel tudták, hogy csak ők kilencen jöhetnek, és volt bennük kis öröm, de büszkeség is.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

a gyerekek fel fognak tudni ismerni 8 érzelmet (boldog, szomorú, dühös, elégedett, ideges, nyugodt, ijedt, biztonságérzet érzése)

képessé válnak arra, hogy az érzelmeket felismerjék

megtanulják az érzelmek reakcióit

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A második találkozás az érzelmekről volt szó. A foglalkozás elején arról volt szó, hogy mi is az az érzelem, hogyan fejezzük ki őket, hogy reagálunk bizonyos érzelmekre. Megkértem őket, hogy mondjanak pár példát olyan érzelemre, amit ők ismernek, amit ők éreztek bizonyos esetekben. Volt, aki tudott mondani, egyből rávágta például, hogy boldog, de volt, aki nem tudott mondani példát. Ezután felsoroltam a 8 érzelmet, és megkértem, hogy ezeket fejezzék ki az arcmimikájukkal, az testmozgásukkal. Ez már könnyebben ment, mivel aki nem is igazán tudta, hogy hogyan mutassa el, az leutánozta a társát. Majd kiosztottam az A4-es lapokat, amin rajta volt egy emberi körvonal, amely alatt írt egy érzelmet. A feladat az volt, hogy a megjelent érzelmet rajzolják le az emberke arcán. (boldog, szomorú, megrémült, mérges, ijedt) El tudom mondani azt, hogy ennél a feladatnál sem ütköztek szembe a gyerekek nehézségekkel. Ugyancsak erre az emberi körvonalra x-el meg kellett jelöljék azt a testrészt, szervet ahol ők szokták érezni az adott érzelmet. A saját testükön is elmutatták.

Majd a következő mondatokat kell, folytassák szóban, hogy: „Akkor vagyok boldog…”, „Akkor vagyok szomorú…”. Mindenki tudott mondani erre példát, volt, aki két példát is elmondott.

A következőkben én soroltam fel egy pár érzelmet, és a gyerekek az ellentétes érzelmet kellett mondják. Ez már elég nehezen ment, főleg az olyan érzelmeknél, amelyek nem jelennek meg mindennap az ember életébe, mint például ijedt, rémült. Ekkor én segítettem nekik, sőt többször is elmondtam ugyanazt az érzelmet annak érdekében, hogy megjegyezzék.

Lezárásként a következő mondatokat kellett folytassák: „Nekem az tetszik benned, hogy…”, „Azt tanultam tőled, hogy… „.Ezeket a mondatok a jobb oldali mellettük lévő társuknak kellett mondják. Ez után mindenki sorba el kellett mondja, hogy hogyan érzi magát, mit tanult és mit visz magával.

Megjegyzés:

Ez a találkozás kellemesen folyt le, de amivel problémám volt az az, hogy nem hallgatták meg egymást, nem tudtak úgy elmondani valamit, hogy ne szóljanak be a társuk mondatába. Kellemetlen volt számomra is, de annak is, aki épp beszélt. Hiába vettem elő a szabályzatot, amibe benne van, hogy meghallgatjuk egymást, és nem vágunk a másik szavába, mert nem tartották be. Néha-néha sértő megjegyzéseket is tettek egymásnak, vagy épp csúfolkodtak, ami szintén egy zavaró tényező volt a munkánkba, és szintén ez is benne van a szabályzatba, hogy nem csúfolkodunk egymással.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

egymás közti bizalom kialakítása

egymás megismerése

a csoport összerázása

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozás elején újra beszéltük a csoportnak a szabályzatát, mivel az elmúlt foglalkozáson szinte egyiket sem tartották be, és én úgy éreztem, hogy újból megbeszéljük, átfogalmazzuk. Pozitívan próbáltam az egészet megközelíteni, mégpedig úgy, hogy megkérdeztem tőlük, hogy ők, mikor érzik a legjobban magukat egy ilyen közösségbe. Erre ők kezdték mondani: „Akkor érzik jól magukat, ha mások nem szólnak bele a mondatukba/ha meghallgatják őket/ha nem csúfolkodnak velük/ha nem kacagják ki őket/ha megegyeznek stb.” Ekkor mondtam nekik, hogy ezeket, amit ők mondtak, felsoroltak ezek lesznek az új szabályaink, mivel ők ezt várják el egymástól és ettől érzik jól magukat.

Ezután a „Harang” játék következet, ami egy bizalom játék. Körbe kellett álljanak, majd egyikük a kör közepében kellett álljon. Az a személy, aki a kör közepén állt az a kezét a mellénél kellett tartsa, a szemét be kellett csukja és merev testtel valamelyik oldalra kellett dőljön. A többiek, akik körben álltak, azok meg kellett fogják, és vissza kellett helyezzék a középre, s a középen álló tovább kellett dőljön. Mindenki sorra bekerült a kör közepére. Volt, aki egyből eleresztette magát, ez az jelenti, hogy megbízott a társaiba, de volt, aki alig-alig dőlt, tehát félt, nem bízott meg a társaiba. Ezt a játékot mindegyik gyerek nagyon élvezte, szívük szerint ezt játszódták volna egész foglalkozáson. Volt olyan személy, aki elég durván fogta meg a társát, és nagyon nagy lendülettel lökte a kör közepére. Ilyenkor megállítottam a játékot és megkértem, hogy ne játszódják durván, mert le is eshet az illető.

Csoport címer alkotásával folytattuk a foglalkozást. Egy címert kellett rajzoljanak együtt, ami őket jellemzi, majd címet kellett adjanak neki. Mondtam nekik, hogy közösen beszéljék meg, hogy legyen benne mindenkinek a véleménye.

Nagyon nehezen ment ez nekik. Nem tudtak megegyezni, sőt alig tudtak közösen dolgozni. Két-három fiú eldöntötte, hogy mit rajzolnak, le is rajzolták és a többiek csak nézték. Közbe-közbe én mind mondtam, hogy közösen beszéljék meg, azt, amit mindenki szeretne, és nem azt, amit egy vagy három ember szeretne. Megszületett a címer, de nem mindenki dolgozott rajta.

A tükör játékkal folytattuk, aminek a lényege az volt, hogy kettesével kellett legyenek egymással szembe, és utánozniuk kellett a társuk mozdulatát tükör formában, pont úgy, mint ahogy látjuk magunkat a tükörben. Ennél a játéknál nem volt semmilyen probléma, akadály, sőt nagyon ügyesen utánozták egymást, élvezték is.

Ezután leültünk a földre körben. A feladat az volt, hogy a mellettünk lévő jobb oldali társunk hátát masszírozzuk meg, de úgy, hogy neki kellemes legyen, élvezze. Utasításokat is lehetett adni, hogy a hát melyik részét akarják, hogy megmasszírozzák. Utána cseréltek, és a mellettük lévő bal oldali társuk hátát masszírozták. Ezt a játékot is nagyon élvezték, ellazultak picit.

Befejezésképpen mindenki elmondta, hogy hogyan érezte magát, mit visz magával és mit tanult ezen a foglalkozáson.

Megjegyzés:

Ez a találkozáson is voltak sértegetések, csúfolkodások egymás között. Amit észrevettem, az az, hogy nincsenek még összeszokva, nem igazán tudnak csoportba dolgozni, nem tudják megbeszélni a közös dolgokat, mivel mindegyik azt akarja, hogy az legyen, amit ő akar, és nagyon nehezen engednek a magukéból, elég makacsnak bizonyosultak a címeres játéknál. Azt vettem észre, hogy az aktívabb játékokat szeretik, ahol nem ülnek egy helyt, hanem kicsit mozognak, vagy épp gondolkoznak, mint például „A harangjáték”. Minden nagyon simán lefolyt, és nagyon élvezték a feladatokat a gyerekek. Pozitív visszajelzéseket kaptam csak a végén.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

egymás közti bizalom kialakítása

egymás megismerése

a csoport összerázása

önmaguk megismerése

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozást a következő játékkal kezdtük: „Félelmeim és vágyaim”. A gyerekek feladat az volt, hogy a kapott A4-es lapra legelőször rajzolják le a bal kezük formáját, amibe bele kellett írják a félelmeiket (1-2 darabot). Ezután le kellett rajzolják a jobb kezük formáját, amibe bele kellett írják a vágyaikat, álmukat. (1-2 darabot). Miután ez megvolt, én felragasztottam a hátukra azt a lapot, amely a bal kezüket ábrázolta, vagyis a félelmeiket, és a mellkasukra felragasztottam azt a lapot, amely a jobb kezüket ábrázolta, vagyis az álmukat, vágyaikat. Utána megkértem őket, hogy kezdjenek el sétálni a szobában, de közbe álljanak meg egy-egy embernél, és olvassák el, ami a társuk hátukon, illetve mellkasukon van. Miután mindenki elolvasta mindenki lapját visszaültünk körbe, és megbeszéltük közösen, azt, hogy milyen érzés volt számukra elolvasni a többiek félelmeit, vágyait, és milyen érzés volt az, amikor az ő félelmüket, vágyaikat olvasták el.

A következő játék a „Fababa”. Hármasával csoportosítottam őket. Két személy megállt egymással szembe, a harmadik meg megállt közöttük. Az a személy, aki középen volt, a kezét a mellkasához kellett tegye, és mereven kellett tartsa a testét, majd előre-hátra el kellett engedje magát. A másik két személy megfogta és lassan visszalökte, egyszóval egymás kezébe lökdösték. Ebben a játékban a bizalom volt a legfontosabb, az, hogy bízzanak meg a társaikba. Ezt nagyon élvezték, volt, aki nagyon nagy bizalommal engedte el magát, volt, akinek több idő kellett ehhez.

Ezután a szobros játékot játszódtuk. Kettesével voltak. Az egyik volt a szobrász, a másik volt maga az „anyag”, amiből készítették a szobrot. Az „anyag” nem volt szabad megszólaljon, ő a szobrászra kellett bízza magát, úgy kellett álljon, ahogy a szobrász tette. Én súgtam meg a fülükbe a szobrászoknak, hogy mit is készítsenek az „anyagokból”. Miután elkészítették a többiek ki kellett találják, hogy mit is ábrázol a szobor. Utána szerepet cseréltek, aki szobrász volt az „anyag” lett.

A következő feladat az volt, hogy rajzoljanak, de úgy, hogy a társuk kezét fogják és irányítsák. Én mondtam, hogy mit rajzoljanak: alma, körte, dió és még egy gyümölcsöt, amit ők szeretnének. Miután megrajzolták, cseréltek. Ez után sorba elmondták, hogy mi volt könnyebb, amikor ő irányított, vagy amikor őt irányították. Ebben a játékban volt egy-két személy, aki megpróbált csalni, de rájuk szóltam, és akkor nem próbálkoztak már. Rajzolás közbe nagyon koncentráltak egyesek, volt, aki végig kacagta az egész rajzolást, nagyon tetszett nekik ez a feladat.

Befejezésképpen egy rövid kis játékot játszódtunk, aminek a neve az, hogy: „Hogyan érzem magam itt és most”. Így kellett elhangzódjanak a mondatok, mint például: „A vidám Marika vagyok”. Ezután, elmondták szokás szerint azt, hogy mit tanultak, mit visznek magukkal.

Megjegyzés:

A „Félelmeim és vágyaim” játéknál, mindenkinek az első reakciója az volt, hogy nincs se félelme, se vágya. „Én nem félek semmitől sem…” hangzott el a legtöbb gyerek szájából. Ezért elmondtam, hogy igenis minden embert fél valamitől és vágyik valamire, amit el szeretne érni, és akkor mondtam, hogy én mitől félek, és mit szeretnék elérni a jövőben. A legvégén bevallották, hogy igaz az, hogy minden embernek vannak félelmei, vágyai. Amit én furcsálltam, az az volt, hogy egyik gyereknek sem volt más érzés elolvasni a másik félelmeit, vágyait. Azt mondták, hogy nem volt semmilyen érdekes érzés.

A „Fababa” játékot nagyon élvezték, mivel nagyon hasonlít a „Harangjátékhoz”. Azt vettem észre, hogy most már jobban megbíztak egymásba, jobban engedték el magukat és talán emiatt jobban is élvezték.

Ezen a foglalkozáson nagyon jó volt a hangulat, mindenkinek jó kedve volt és most jobban lehetett velük dolgozni, mint az előző foglalkozásokon.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

Önmaguk megismerése

Egymás megismerése

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

Ezen a foglalkozáson „Az élet térképe” módszert alkalmaztam. A gyerekek feladat,az volt, hogy egy A4-es lapra írják, rajzolják, vagy bárhogy ábrázolják az eddigi életüket, vagyis azt, ami számukra fontos.( Fontosabb események, fordulópontok, döntések, rossz illetve jó pillanatok,olyan esemény, ami megváltoztatta az életüket). Mikor elmondtam nekik, hogy mit is a feladatuk a legtöbben nem igazán értették, hogy mi is a feladatuk, emiatt elmondtam még egyszer. Volt olyan is, aki már neki is fogott, de volt olyan is, aki azt mondta, hogy ez nem a csoportra tartozik, mivel ez az ő magán élete. Ennek ellenére mindenkinek meglett a térképe, sőt mindegyik a maga módján, szintjén jól elkészítette. Ezután két csoportba osztottam őket, az egyik csoportban voltak négyen, a másikba pedig ötön. A következő feladatuk az volt, hogy osszák meg a személyes történetüket, illetve a térképet a csoport társaiknak. Volt, aki elég bőven beszélt a térképről, de volt, aki nem akart beszélni a személyes történetéről.

A következő feladat az volt, hogy egy közös új történetet alkossanak együtt, de úgy, hogy ebben a közös történetben legyen benne mindegyik saját történetéből is valami. Nagyon jó kis történetek születtek meg. Az egyik csoport története a megszületéstől egész a mostani, jelenlegi álláspontig mutatta meg.(mint pl. Megszületés, óvoda, iskola, az otthonba kerülés és az otthoni élete). A másik csoport különböző velük megtörtént eseteket raktak össze. (pl. X idekerülése, Z csúfolkodása, K és O közötti verekedés, J megviccelése). Miután megírták a történeteket, elő is kellett adják. Ezt maximálisan élvezték mindannyian. Nagyon beleadtak mindent, és nagyon jó kis előadások születtek. Mindenki nagyon sokat kacagott. Azt vettem észre, hogy nagyon élvezik a szerepjátékokat, nagyon bele tudják élni magukat. Az előadás közben volt egy kis durváskodás, példáulvolt olyan gyerek aki, durván meglökte a társát, vagy káromkodott. Ilyen megszólítottam őket, és eszükbe jutattam a szabályokat.

A legvégén el kellett mondják, hogy hogyan érezték magukat a foglalkozáson, milyen érzés volt az, hogy megosszanak egy-két dolgot a magánéletükből és, hogy mit visznek magukkal.

Megjegyzés:

Amikor elmondtam, hogy mi is a feladatuk, nem igazán értették, csodálkoztak, nagyokat pislogtak. Nem értették, hogy most mire is jó ez, miért is kell. Ugyanakkor látszódott rajtuk az, hogy elgondolkoztak azon, hogy mit is tudjanak rajzolni, ábrázolni vagy épp írni a lapra. Volt, aki komolyan átgondolta azt, hogy eddig mi is történt vele, és azt le is rajzolta. Volt olyan, aki nyafogót, hogy ő nem tudja, mit rajzoljon és volt, aki nem értette, de rajzolt valamit.

Annál a résznél, hogy beszéljenek a saját térképükről volt, aki nem tudott megnyílni és nem is mondott semmit, de evvel nem is volt baj, mivel nem volt kötelező, hogy megossza, csak akkor, ha úgy érzi, hogy képes rá.

A szerepjátékot nagyon, de nagyon élvezték, bele élték magukat, talán ezt élvezték a legjobban, nagyon sokat kacagtak.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

a gyereke képessé válnak az érzelmek fokozatainak felismerésére különböző helyzetekben

a düh érzelemre összpontosítva képesek lesznek felismerni az enyhe düh és a fokozott düh közötti különbséget

az ambivalens érzéssel megismerkednek

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozás a „Járj úgy, mint…” játékkal kezdtem. Ők felálltak, és én mondtam nekik, hogy hogyan járjanak. Például: Járj úgy, mint aki boldog, szomorú, felszabadult, szerelmes, félős, szégyenlős, büszke, ideges, mosolygós, dühös, felháborodott stb. Ezt a játékot élvezték az egészen, mindenki tudott úgy járni, mint aki boldog, szomorú.

A másik feladatnál a gyerekeknek kiosztottam egy mosolygós arcot és egy szomorú arcot. Én meg felolvastam hosszabb, rövidebb mondatokat, és ők el kellett döntsék, hogy szomorú, vidám vagy mindkét érzés megjelenik a mondatban. (Például: Karácsonykor kapok egy csomó játékot és édességet. /Jancsikának fáj a hasa. / Jövő héten írtok felmérőt matematikából, majd ezután elmentek kirándulni az osztállyal.) Ez a feladat az ambivalens érzés felismerésére, megtanulására szolgált. Ez a feladatnál nem volt probléma, felismertek minden mondatban az érzéseket. A legidősebb gyerek a csoportból direkt mindig az ellenkező arcot mutatta fel, a többiek ezen kacagtak, és ő élvezte, épp ezért csinálta.

A harmadik feladatnál a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy mondjanak egy érzést. Azok, aki pozitív érzést mondtak azok a szoba jobb felébe álltak és azok, akik negatív érzést mondtak, azok a szoba bal felére álltak. A lényege a játéknak az volt, hogy tudják megkülönböztetni a gyerekek a pozitív érzéseket a negatív érzésektől. Ennél a feladatnál sem volt probléma, meg tudták különböztetni.

A negyedik feladat a düh fokozatairól szólt. Egy A4-es lapra rá voltak írva a következő mondatok: „Egy kissé/picit/közepesen/eléggé/nagyon/iszonyúdühösnek érzem magam, amikor.”. A gyerekeknek kiosztottam és ők le kellett rajzoljanak egy szituációt, amikor olyan mértékű dühöt éreztek mint ami le volt írva a lapukra. Miután lerajzolták megmutatták és elmondták a szituációt a társaiknak. Majd sorba kellett tegyék a düh fokozatait, ami kicsit nehezebben ment, de segítséggel sikerült.

Az ötödik feladatnál kiosztottam egy táblázatot, amely így néz ki:

Táblázat. 3

A gyerekek párba kellett írjanak három szituációt, és azoknak le kellett írják a düh mértékét, és hogy hogyan nyilvánult meg a dühük abban a szituációban. Itt egy kicsit bajok voltak, mivel voltak páran, akik nem tudtak három szituációt írni, hanem csak egyet.

A foglalkozás szokásos módon zárult le, mindenki elmondta sorban, hogy hogyan érzi magát, mit tanult és mit visz magával.

Megjegyzés:

Én azt hittem, hogy nem fogják a gyerekek felismerni az ambivalens érzést, kellemes meglepetés volt számomra, hogy felismerték. Nagyon ügyesek voltak ezen a foglalkozáson mind, ahhoz képest, hogy nagyon fáradtak voltak, mivel 4 órát táncoltak, mivel volt fellépésük másnap. Nagyon kitartottak és elvégeztek minden feladatott kellőképpen.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

egymás közti bizalom kialakítása

a gyerekek képessé válnak a belső beszéd felismerésére, használatára és irányítása céljából (különböző helyzetekben)

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozást egy általam kitalált feladattal kezdtem. Kivágtam különböző magazinokból képeket, ábrákat és azokat felhasználtam ezen a foglalkozáson a következő képen: a képeket kiszórtam a földre, és azt mondtam a gyerekeknek, hogy válasszanak egyet, amelyik épp az ők hangulatukhoz talál. Ez után el kellett mondják, hogy miért pont azt választották.

A következő játék, az egy bizalmi volt, amit még játszódtak és nagyon élvezték, emiatt újból eljátszódtam velük. A „Harang” játékról van szó. A gyerekek körbe kellett álljanak, majd egyikük a kör közepében kellett álljon. Az a személy, aki a kör közepén állt az a kezét a mellénél kellett tartsa, a szemét be kellett csukja és merev testtel valamelyik oldalra kellett dőljön. A többiek, akik körben álltak, azok meg kellett fogják, és vissza kellett helyezzék a középre, s a középen álló tovább kellett dőljön. Mindenki sorra bekerült a kör közepére.

Ezek után megkérdeztem a gyerekektől, hogy mit gondolnak, hogy mi a belső beszéd, szokták-e használni, ismerik–e. A legtöbb gyerek ismerte, és mondta, hogy sokszor megszólal bennük ez a kis hangocska, ami néha jó, de néha nagyon idegesítő, és zavaró. Megkértem, hogy mondjanak olyan helyzetet amikor, segített nekik lenyugodni a belső beszéd. Megkérdeztem tőlük, hogy milyen hangja van és, hogy hol lakik az ez a hang. A legtöbben azt válaszolták, hogy a hangja az kedves legtöbbször, de néha mérges, ez helyzettől függ. Mindegyik gyerek azt mondta, hogy ez a beszéd egy kívülálló hang, ami oldalról jön, mintha egy más személy mondana ezt és, hogy mindig a fülükbe súgja halkan, lassan és érthetően. Arra, hogy hol lakik azt mondták, hogy a szívükben.

A következő játéknál két gyerek kapott egy konfliktus helyzetet, amit elő kellett adjanak, de emellett még volt két gyerek, aki a belső beszéd szerepét játszódták el. A belső beszédes gyerekek kaptak egy-egy maszkurát, amivel el kellett játszódják a belső szerepet, tehát egyszerre négy gyerekre volt szükség. Mindenki sorra került, mivel négy konfliktus helyzettel készültem. Konfliktus: 1. Tom pont olyan sportcipőt lát Pali lábán, mint amilyen az ő szekrényéből eltűnt. Megkérdi Palitól,honnan van a cipője. 2.Tomi és Kati együtt készítik a házi feladatot. Tomi be akarja fejezni a feladatot, de Kati szünetet szeretne tartani. 3.Anna testvére telefonálni szeretne, de már egy órát beszélt az előbb. Anna is most szeretne telefonálni, de a testvére úgyis meg fogja előzni. 4. Antal a testvérével focizik a parkban. Néhány gyerek, akik az iskolából ismerősek neki, a parkon keresztül vonul el, és egyikük valami csúnyát kiált nekik.

Befejezésképpen mindenki elmondta, hogy hogyan érzi magát, mit tanult ezen a foglalkozáson és mit visz magával.

Megjegyzés:

Konfliktusos szerepjátékot nagyon élvezték a gyerekek, bele élték magukat, ami jó volt, mert így nagyon jól elő tudták adni. Amit észrevettem, az az, hogy a legtöbb konfliktust „verekedéssel” oldották meg, nem kezdtek el verekedni, de mondták, hogy ezt úgy lehet elintézni, ha megütjük a másikat, ha verekszenek.(inkább a fiúknál jelent ez meg) Ez a cselekedet az agresszív magatartásra utal.

Ügyesen el tudták mondani, hogy mi is a belső beszéd, és példát is tudtak adni, aminek nagyon örültem.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

a gyerekek megtanulják felismerni, azonosítani és megkülönböztetni mások barátságos és ellenséges szándékait

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

Hasonlóan az előző foglalkozáshoz, ez is az általam kitalált feladattal kezdődött. Magazinokból kivágott képekből kellett válaszoljanak a gyerekek, aszerint, hogy hogyan érzik magukat, ez után meg kellett indokolják, hogy miért pont azt választották.

A következő feladat az volt, hogy én egy ábrát mutattam meg a gyerekeknek, és ők kellett azonosítsák, hogy melyek lehetnek azok a jelzések az ábrán, amelyek ellenséges, barátságos vagy kétértelmű szándékot tükröznek.(például: cselekedetek, szavak, érzelmek kifejeződése) Majd megkérdeztem tőlük, hogy mi segített nekik abban, hogy azt a szándékot válasszák, mi segítette, hogy kiderítsék, mi történik a képen. Az ábrákon volt egy-egy rövid mondat is, legelőször eltakartam és az előbb említett kérdéseket tettem fel nekik, amire válaszoltak, majd felolvastam nekik a mondatokat és a szerint kellett eldöntsék, hogy ellenséges vagy barátságos szándékot tükröznek az ábrák. (melléklet

A többi megmaradt időben a szándékos és nem szándékos viselkedésről beszélgettünk el és példákat adtak. Arról is beszélgetünk, hogy mit gondolnak arról, hogy egy nem szándékos cselekedett általában ellenséges, barátságos vagy semleges. Ez után tisztáztuk azt, hogy a véletlen az nem szándékos cselekedet, és, hogy az nem rosszindulatú.

Záró játékként, egy memória játékkal készültem. 20 darab tárgyat vittem magammal, amit kitettem a földre a gyerekek elé. Megkértem őket, hogy nézzék jól meg, hogy hány tárgy van, és hogy pontosan mi is. Ezután kiválasztottunk közösen egy gyereket, aki kiment. Utána közösen megegyeztünk, hogy 5 darab játékot a 20-ból elveszünk, majd visszahívjuk a gyereket. A feladat az volt, hogy az a gyerek, aki kint volt ki kellett találja, azt, hogy melyik az az 5 tárgy, ami hiányzik. Mindenki sorra került.

Befejezésképpen mindenki elmondta, hogy hogyan érezte magát a foglalkozáson, mit tanult és mit visz magával.

Megjegyzés:

A gyerekek felismerték a szándékokat az ábrákról, ugyanakkor tudtak mondani példát szándékos és nem szándékos cselekedetre is. Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak, hogy egy nem szándékos cselekedett általában ellenséges, barátságos vagy semleges, azt válaszolták a legtöbben, hogy semleges. Aktívak voltak, figyeltek és maximálisan odatették magukat minden feladathoz, játékhoz. Nagyon élvezték a memóriás játékot is.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

a gyerekek képesek lesznek megkülönböztetni a célt a cselekedettől, amelyet a cél eléréséhez használunk

a gyerekek képesek lesznek különbséget tenni az célok között (érzelmi, eszköz, hasznos, ártalmas célok)

megtanulják, hogy a cél nem azonos az eléréssel, megtanulják a két dolgot megkülönböztetni egymástól

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozást egy játékkal kezdtük, aminek a neve: Bogozd ki a csomót. A gyerekek körbe kellett álljanak, kivéve egy gyereket, aki a körön kívül marad. Azok, akik körbe álltak becsukták a szemüket, előre nyújtották a kezüket majd lassan haladtak befelel a kör közepébe. Mindenki meg kellett fogjon egy másik kezet. Az a gyerek, aki a körön kívül maradt, az ki kellett bogozza a keletkezet csomót, amit a kezek alkottak. Élvezték a gyerekek a nagy gabalyodást.

A következő feladat az volt, hogy mondják el, saját szavaikkal, hogy mi is a cél, mit jelent számukra és általánosan. Miután mindenki elmondta, én felolvastam egy meghatározást, a következőt: „Cél az, amikor valamit, amit kitűzünk magunk elé, és törekszünk annak megvalósítására, pl. egy tárgy megszerzésére, mert hiányzik nekünk, vagy olyan valaminek a megőrzésére, amivel már rendelkezünk. Lehetnek nagy és kis céljaink egy időben.” (Válassz okosan-könyv) Ezután adtak a gyereke példákat célokra közösen, majd tisztáztuk, azt hogy a cél nem azonos az eléréssel. Elmagyaráztam nekik, hogy vékony fal választja el a két fogalmat, emiatt sokszor nagyon nehéz különbséget tenni közöttük.

Majd három csoportba osztottam őket. Mindegyik csoport kapott egy helyzetkártyát. A feladatuk az volt, hogy írjanak három darab cél ahhoz a helyzethez, amit kaptak. Minden kiscsoportnak sikerült írni három célt.

A megmaradt időben beszélgetünk a célok fajtáiról, és mindegyikre adtunk példát. Majd kiosztottam egy kis lapocskát, amire le kellett írjanak egy rövid távú célt, amit ők szeretnének elérni. A házi feladatuk az volt, hogy azt a célt, amit leírtak a lapocskára érjék el a következő találkozásik.

Befejezésképpen mindenki elmondta, hogy hogyan érzi magát, mit tanul a foglalkozáson és mit visz magával.

Megjegyzés:

A gyerekek többsége tudta, hogy mit jelent a cél, és példát is tudott adni. A kilenc gyerekből két gyerek nem tudta, de a foglalkozás végén már megértették és példát is tudtak adni rá. Amikor mondtam nekik, hogy lesz házi feladatuk nagy szemekkel néztek rám, nem várták volna, hogy adjak házit. Kicsit nyafogtak, de inkább a fiúk, a lányok nem fűztek semmilyen megjegyzést. Miután meghallották, hogy mi is a házi akkor már megnyugodtak, hogy nem is olyan nagy dolog, és, hogy meg tudják oldani, úgyhogy minden rendben volt. Minden a legnagyobb rendbe folyt le ezen a foglakozásom, nem volt semmilyen problémám.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

a gyerekek képesek lesznek példákat mondani arra, hogy egy érzelmek hogyan befolyásolják a cselekedeteket

meg fognak tanulni stratégiákat, amelyek segítenek nekik megállni és gondolkodni, mielőtt cselekednének, amikor erős érzelmeket élnek át

megismerkednek az „Állj és gondolkozz” lépcsővel, amit fognak tudni használni akkor, amikor szintén erős érzelmekkel fognak találkozni

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozást egy nagyon laza játékkal kezdtük el. A kínai focit játszódtunk. Körbe kellett álljanak a gyerekek nagy terpeszbe, de úgy, hogy a lábuk összeérjen, hogy zárják be a kört. Előre kellett hajoljanak és a lényed az volt, hogy valamelyik társuk terpeszébe gólt dobjanak. Aki gólt kapott az ki is esett, aki utoljára maradt, az volt a nyertes. Ezt nagyon élvezték az egészen, ezt játszódták volna egész foglakozáson.

A következőkben megkérdeztem tőlük, hogy szerintük az érzelmek miképpen folyásolják be a cselekedeteiket. Elmondták, hogy legtöbbször úgy cselekszünk a társainkkal, ahogy érezzük magunkat, tehát teteinkkel fejezzük ki valamilyen érzésünket. Különbséget tudtak tenni a két fogalom között (érzés, cselekedet).

Ez után megkértem őket, hogy mondjanak példát arra, amikor egy érzés egy cselekedethez vezet. Tudtak is példát mondani. (pl. Mikor Kati jókedvű, elkezd fel-le ugrálni). Ez után meg megkértem, hogy arra mondjanak példát, amikor valaki feldühítette őket. Erre is szintén tudtak példát mondani, nem is egyet. Megbeszéltük közösen, hogy a düh, méreg az egy nagyon érős érzelem, és, hogy ilyenkor legtöbbször nem állunk meg gondolkodni, azon, hogy mi helyes és mi nem. Megkérdeztem tőlük, hogy ők mit látnak másoknál akkor, amikor mérgesek, hogy hogyan reagálnak, cselekszenek. A következő válaszokat kaptam: kiabálnak, csapkodnak, hisztiznek, káromkodnak, ütnek, vernek, fenyegetőznek stb. Ezt követően megbeszéltük közösen, hogy mi lehet ilyenkor tenni, azért, hogy elfeledkezünk arról, hogy mi tennénk. A következő ötletekkel jöttek: elvonulni és gondolkozni, zenét hallgatni, aludni, sétálni, rajzolni, festeni, leírni egy lapra amit érzünk,mozogni, olyas valamire gondolni, ami megnyugtat, számoljunk el 10-ig magunkba, használjuk a belső beszédet. Ez után bemutattam nekik az „Állj és gondolkozz” lépcsőfokot. megbeszéltük együtt és mondtam nekik, hogy ezentúl bátran alkalmazhatják.

Utoljára egy kis rövid feladattal zártuk a foglalkozást. Kiscsoportokra osztottam őket, azaz kettesével. Mindegyik kiscsoport kapott egy táblázatot, ami két részre volt osztva. A táblázat egyik felébe le volt írva egy cél, a másik felébe ők kellett írjanak három darab olyan választ, amit tennének azért, hogy elérjék a megadott célt. Elég nehezen értették meg, hogy mit is kell, írjanak, de minden kiscsoportnak sikerült megoldani a feladatot.

Mint minden foglalkozás ez is ugyanúgy végződött, mindenki el kellett mondja, hogy hogyan érzi magát, mit tanult és mit visz magával.

Megjegyzés:

Ami engem meglepett, az az, hogy az egyik gyerek azt a megjegyzést tette, hogy miért nekik tanítom azt, hogy mit kell tenni olyankor mikor dühösek, mert, hogy a nevelőknek is kéne. Ebből a mondatból elég sok mindent le tudtam következtetni, például azt, hogy a nevelők, amikor dühösek talán nem úgy viselkednek, ahogy kéne. (ezt a mondatot beírhatom a dolgozatomba, vagy inkább töröljem ki?)

Azt vettem észre, hogy már nagyon összeszoktak a gyerekek, sokkal jobban egyeznek, kommunikálnak egymással, aminek én nagyon örülök.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

probléma helyzetek által, átismételjük az eddig tanultakat

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

A foglalkozást avval kezdtem, hogy megkérdeztem a gyerekektől, hogy sikerült nekik a házi feladatot megoldani, azaz azt a célt, amit akkor kiválasztottak el tudták érni. Szépen sorba mindenki elmondta, hogy mi is volt a célja, és, hogy el tudta érni vagy sem, vagy ha nem miért. A kilenc gyerekből csak kettő nem tudta elérni, de, csak azért mert olyat írtak, amit csak hosszú távon lehet elérni.

Utána három kiscsoportba osztottam őket, majd megkértem őket, hogy mondjanak egy pár probléma helyzetet. Miután felsoroltak egy jó párat megkértem, hogy válasszanak egyet. Utána közösen megbeszéltük mindegyik helyzetnél, hogy mi tulajdonképpen a szituáció, mi is a probléma, kit érint a probléma, milyen érzelmek jelentkeznek, milyen célok lehetnek segítségükre, hát kárukra, milyen következményei lehetnek, melyik a legjobb reakciómód. Ezután külön kiscsoportokba írtak egy forgatókönyvet és eljátszódták szerepjáték formájába. A feltétel az volt, hogy szerepjáték közbe használják az eddig tanultakat, mint például a belső beszédet, párbeszédet. Nagyon jól előadták, nem voltak se durvulások se egyéb problémák.

Befejezésképpen egy lazító játékkal végeztünk. Mindenki leült a földre körbe, de úgy, hogy a mellette lévő jobb oldali társához fordult és elkezdte masszírozni a hátát. A társa irányíthatta, hogy a háta melyik részét szeretné, hogy masszírozza. Nagyon élvezték a gyerekek, kacagással zártuk a foglalkozást. A játék után a szokásos lezárás történt.

Megjegyzés:

Nagyon ügyesen együtt tudnak működni, nagyon sokat fejlődött a csoport, látszik, hogy összetartóak. Már nem vágnak olyan gyakran egymás szavukba, több türelmük van egymáshoz. Nagyon jó volt a hangulat, sokkal felszabadultak és nyíltak velem is és egymással is.

Alkalom

A csoportfoglalkozás célja:

átismételni az eddig tanultakat

mindenki kapjon valamilyen szinten visszajelzést

A csoportfoglalkozás részletes ismertetője:

Bevezetőként egy ismétlő feladattal kezdtem a csoportfoglalkozást. Egy nagyobb fehér lapra rajzoltam egy kört, amibe beleírtam, hogy „csoportfoglalkozás”. A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy mindent mondjanak el, ami eszükbe jut a foglalkozásról. Azokat a szavakat, kifejezéseket, mondatokat a kör köre odaírtuk. Mindenki tudok mondani legalább két szót, mindenki aktív volt ennél a feladatnál.

A következő játék az volt, hogy mindenki kapott egy fehér A4-es lapot, amire ráírták a nevüket. A lapokat szépen körbe kellett adni, addig ameddig visszaért a gazdájához. A feladat az volt, hogy mindenki írjon a társa lapjára, de valami jót, pozitívot. A mondatot lehetet úgy kezdeni, hogy: „Azt tetszik benned, hogy…”, „Azt tanultam tőled, hogy…”. Többször is elmondtam nekik, hogy ne írjanak sértő dolgot egymásról, mert itt az a lényeg, hogy mindenki kapjon magáról egy pozitív visszajelzést. Egy-két fiú nem igazán hallgatott rám, és volt, hogy írtak negatív dolgokat is. A legvégén mindenki elolvasta a sajátját, és egy-egy gyerek nagyon boldog lett tőle. Volt, aki nem hitte el, hogy róla ezt gondolják, kellemesen meg volt lepődve.

Utolsó 15 percben megkértem a gyerekeket, hogy töltsenek ki egy rövid kis kérdőívet, amit én készítettem. Visszajelzésként akartam, hogy lássam, mit gondolnak a gyerekek a foglalkozásról, a munkámról és milyen javaslataik vannak. Mindenki kitöltötte baj nélkül.

Befejezésként elköszöntem tőlük, megköszöntem szépen, hogy együtt működtek velem és azt, hogy részt vettek minden találkozáson. Ők is megköszönték nekem, hogy foglalkoztam velük és, hogy volt sok türelmem hozzájuk. A legvégén mindenki elmondta, hogy hogyan érzi magát és mit tanult az egész tizenkét foglalkozáson röviden.

Megjegyzés:

Nagyon jó hangulat volt az egész foglalkozás alatt, nem voltak komoly problémáim. Mindenki kapott egy fajta visszajelzést mindenkitől, és láttam rajtuk, hogy nagyon hálások azért, hogy foglalkoztam, játszódtam velük.

Ami meglepett az az, hogy a visszajelzős kérdőívnél, az a gyerek, aki eddig a legzárkozótabb volt, és aki alig nyilatkozott valamiről is, most kért még két percet azért, hogy tudjon írni többet a kérdőív végére, és tényleg jó sokat írt.

Visszajelzés kérdőív ellenzése, megfigyelések:

A kérdőívet meg lehet tekinteni a dolgozatom végén mellékletként. Csupán csak hat kérdésből áll. Nem unták a gyerekek kitölteni, mivel tömör és rövid volt.

Az első kérdés két pontból állt, egy „a”-pontból és egy „b”-pontból. Az „a” pontú kérdés következő volt: „Mennyire tartod fontosnak/hasznosnak ezt a foglalkozást?”. Itt a gyerekek be kellett karikázzák egy számot, mivel egy számskála volt 1-től 10-ig. Az 1-es jelentette, hogy egyáltalán nem tartotta fontosnak/hasznosnak a 10-es, azt, hogy nagyon fontosnak/hasznosnak tartotta. A kilenc gyerekből: nyolc bekarikázta a 10-es számot, és egyetlen egy gyerek más számot karikázott be, mégpedig az 5-t.

Az első kérdés „b” pontja a következő kérdésből állt: „Írj le egy példát, amikor a foglalkozásokon tanultakat használni tudtad a mindennapokban!” A kilenc gyerekből öt gyereke leírta azt, hogy a belső beszédet tudta használni a mindennapokba, négy gyerek leírta, hogy a célokat tudta felhasználni és három gyerek az érzelmeket írta le. Emellett többen oda írták, hogy a foglalkozáson megtanulták azt, hogy ne vágjanak egymás szavába, szeressék egymást és azt, hogy ügyesek legyenek.

A második kérdés a következő volt:”Ajánlanád-e. hogy más otthonokban is tartsanak ilyen foglalkozást?”. Három válasz lehetőség volt megadva nekik: „Igen”, „Nem” vagy „Nem tudom”. A kilenc gyerekből nyolc gyerek azt válaszolta, hogy „igen”, egy pedig azt, hogy „nem tudom”.

A harmadik kérdés a következő volt:” Mennyire vagy megelégedve a foglalkozások témájával?”. Ennél a kérdésnél is volt egy számskála 1-től 10-ig. Az 1-es jelentette, hogy „egyáltalán nem”, a 10-es jelentette, hogy „teljes mértékbe”. A kilenc gyerekből nyolc karikázta be a 10-est és egy gyerek az 5-t.

A negyedik kérdés a következő volt:”Ha lenne rá lehetőség, akkor folytathatnád-e ezeket a foglalkozásokat?” Ennél a kérdésnél is három válasz lehetőség volt megadva nekik: „Igen”, „Nem” vagy „Attól függ…”. Kilenc gyerekből nyolc azt válaszolta, hogy „Igen”, egy gyerek pedig azt, hogy „Attól függ…”.

Az ötödik kérdés a következő volt:” Mit üzensz a csoportvezetőnek?”. Volt, aki egy két szót írt nekem, volt, aki több mondatot. Egy gyerek fél oldalt írt, ami meglepett, mivel ez a gyerek eddig nem nyílt meg se előttem és se a társai között annyira. Még ő kért több időt tőlem, hogy tudja leírni mindazt, amit ő nekem, akar leírni. Kellemes meglepetés volt ez számomra.

Amit leírnák megfigyelésnek az a következő: lehet látni az elemzés során, hogy egy-egy kérdésnél valaki mindig másképp válaszolt, itt nem több gyerek válaszolt mindig másképp, hanem egy gyerek teljesen másképp töltötte ki a kérdőívet. Evvel nincs is semmi baj, de engem meglepett, mivel a foglalkozásokat élvezte, aktív volt, nem tűnt, úgy, hogy nem tetszett volna, de ahhoz képes eléggé leértékelte a foglalkozást a kérdőív alapján.

Összességbe a kérdőív alapján el tudom azt, mondani, hogy a gyerekek meg voltak elégedve a munkámmal, munkánkkal és avval, amit itt tanultak a foglalkozáson. Lehetett látni, hogy emlékeznek arra, amit tanultunk és fel is szokták használni a mindennapokba.

Önreflexió:

A beavatkozás során nagyon sok mindent tapasztalhattam. Elmondhatom azt, hogy nem csak a gyerekek tanultak tőlem, hanem én is tőlük. Meg tanultam sokkal jobban értékelni dolgokat, személyeket és azt, hogy milyen fontos az, hogy legyen az ember életébe egy olyan ember, akibe megbízhat, akire számíthat. Sajnos ők ebben nem igazán részesülnek, vagy ha igen akkor csak kevés ideig. Ebben az intézményben sok ember megfordul, de sok ideig nem marad mivel vagy önkéntes, vagy egy turista vagy más valaki, aki meglátogat valakit az otthonból. Emiatt meg tanultam értékelni azt, amim van.

Ugyanakkor nagyon sok szakmai tapasztalatot nyertem a gyerekek körében. Sok olyan dolgot sajátítottam el, amit majd fel fogok tudni használni a jövőbe, amikor újból csoportfoglalkozást fogok tartani, de nem csak.(játékok, különböző technikák, módszerek)

Én nagyon nagy örömmel tartottam foglalkozást ennek a kilenc tinédzsernek. Én is jól éreztem magam a foglalkozásokon, még akkor is, ha néha konfliktus helyzet alakult ki közözzük, vagy épp nem úgy viselkedtek, ahogy kellett volna vagy nem figyeltek rám. Úgy érzem, hogy megfelelően tudtam viselkedni minden szituációban, és tudtam kezelni minden problémát, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Sok jó visszajelzést, szeretet kaptam, amit nagyon nagy örömmel fogadtam. Örültem annak, hogy én részt vehettem a gyerekek mindennapjaikban, és nem csak a foglalkozásokon, mivel jobban meg tudtam őket ismerni és a bizalmi kapcsolatot is sokkal könnyebben tudtam kialakítani. Jó volt ott lenne, és látni, hogy hogyan telik el egy átlagos napjuk. Jó volt az, hogy néha én lehetettem az a személy, akivel szívesen elbeszélgetek, és elmondhatták, hogy épp mi bántja őket. Számomra ez a pár hónap egy élmény volt, ami sokáig bennem fog élni.

Beavatkozás eredményeinek az elemzése:

Leíró statisztika:

A kutatásban 9 gyerek adatai dolgoztam fel, ezek közül 6 fiú és 3 lány. Egy csoporttal dolgoztam.

A tinédzserek agresszivitását mértem beavatkozás előtt és beavatkozás után. Amint említettem fennebb két kérdőívet használtam, egyiket a tinédzserek töltöttek ki önállóan és a másikat mindegyik nevelő külön minden gyerekre.

Az SPSS statisztikai programot, illetve az Excel segítségével vizsgáltam a fejlesztő program hatékonyságát. Összehasonlítottam a pretesztnél és poszttest eredményeit mind a két kérdőív esetében.

Az első kérdőív esetében, amelyiket a tinédzserek töltöttek ki a következőket tudom leírni:

Korrelációt számoltam a faktorok között a pretesznél és a poszttesztnél is, és nem jöttek ki szignifikáns kapcsolatok. A dolgozatom végén meg lehet nézni a táblázatot, amely az 5-ös, illetve a 6-os számú melléklet.

A t- próbával mértem a preteszt és posztteszt átlag értékeinek a szignifikanciáját. Öt darab faktor esetében jött ki szignifikáns kapcsolat, ezek a következők: autoritás elfogadása, ellenkező magatartás, szociális kontaktus, szociális kompetencia, proszociális megnyilvánulás. Az ellenkező magatartás faktornál szignifikánsan csökkent a többi négynél, azaz az autoritás elfogadás, szociális kontaktus, szociális kompetencia, proszociális faktoroknál megnyilvánulás szignifikánsan növekedett. A következő táblázatban meg lehet figyelni:

A második kérdőív esetében, amelyeket a nevelők töltöttek ki mindegyik gyerekre külön, a következőket tudom elmondani:

Korrelációt számoltam a faktorok között a pretesznél és a poszttesztnél is, és nem jöttek ki szignifikáns kapcsolatok. A dolgozatom végén meg lehet nézni a táblázatot, amely az 7-es, illetve a 8-as számú melléklet.

A t- próbával mértem a preteszt és posztteszt átlag értékeinek a szignifikanciáját. Megfigyelhető, hogy nincs szignifikancia különbség a faktorok között. A következő faktorokat mértem: tettlegesség, közvetett tettlegesség, ingerlékenység, negatívizmus, sértődöttség, gyanakvás, verbális agresszió, hossztiltás, bűntudat. A következő táblázaton meg lehet figyelni:

Amivel magyarázni lehet, hogy nincs látható szignifikancia, az az, hogy két és fél hónap kevés arra, hogy egy csoportfoglalkozás alatt az agressziót lehessen csökkenteni. Ugyanakkor be kell vallani, hogy nehezen mérhető, emiatt nem lepődöm meg, hogy nem változott. Elég szubjektív az, hogy például egy tinédzser mennyire kell, legyen agresszív vagy épp ingerlékeny, ahhoz, hogy a nevelő észrevegye.

Következtetések:

Megfigyelés alapján el tudom azt mondani, hogy bizonyos mértékben az agresszivitás szint a gyerekeknél csökkent, itt a verbális, illetve a fizikai agresszióra gondolok. Például a foglalkozás elején a gyerekek sokkal csúnyábban, gorombán beszéltek egymással, mint a foglalkozás végén. A csúfolkodás nem jelent meg már olyan mértékben a végén, mint a legelején, nem lökdösődtek, nem pufogatták annyit, egymást. Nagyon észre tudtam venni a különbséget, én, mint csoportvezető.

Ugyanakkor megfigyelés alapján és nem csak, hanem a visszajelző kérdőívből kiindulva le tudom vonni azt a következtetést, hogy a gyerekek használják a velem tanult dolgokat. Például a visszajelzős lapon az egyik gyerek egy konkrét példát adott, a következőt: „Amikor meg akartam verni X-et, akkor a belső beszédre hallgattam”. Másik példa, amit én is láttam, az az, amikor az egyik gyereket megütött egy másik gyerek, nem ütött vissza, hanem elkezdett számolni, így elterelte a figyelmet arról, hogy visszaüsse. Egy másik példa, az egyik tinédzserrel épp egy folyóiratot néztünk, és az egyik oldalon megjelentek egy pár arcmimikás arcocskák, erre a gyerek felsorolt pár érzelmet, amit a foglalkozáson tanultunk.

A foglalkozások alatt sokkal jobban megismerték egymást a gyerekek, más szempontból, mint a mindennapokba. Közelebb engedték egymást magukhoz, és megnyíltak egymás előtt bizonyos részben, mértékben.

Javaslat:

Én személy szerint javasolnám az intézmény vezetőségének, illetve a nevelőknek is, hogy ezt a foglalkozást lehessen folytatni, mivel még lenne mit velük dolgozni, hogy még több, illetve jó eredményt elérjünk. Lehetne az is, hogy valaki más tartson valamilyen más foglalkozást. Azért javaslom, mert láttam, hogy a gyerekeknek szükségük van arra, hogy valamilyen témáról beszélgessenek, játszódjanak és tanuljanak is meg új dolgokat. Ugyanakkor javasolnám azt is, hogy a több gyereknek is az otthonból lehetne valamilyen foglalkozást tartani, mert nekik is szükségük van rá. Mindig is részt szerettek volna venni azon, amit én tartottam a tinédzsereknek. Kíváncsian kérdezték, hogy mi mit csinálunk ott, mit tanulunk, miről beszélünk és azt is, hogy ők miért nem vehetnek részt.

Bibliográfia

Albert –Lőrincz, E (1999): A csoportokkal való munka módszertani kérdései, Juventus Kiadó

Elliot A. , A társas lény, Kozgazdasagi es Jogi Konykiado-Budapest 1978

Konta I., Zsolnai A. (2002): A szociális készségek játékos fejlesztése az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Ranschburg Jenő (1987). Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest.

Roth-Szamosközi M, Fülöp E., Lázár A. , Palló E. , Székely Zs. , Telegdy L.(2004): Válassz okosan…, Készségfejlesztő program az agresszivitás csökkentésére, Scientia Kiadó, Kolozsvár

Sütőné Kocza Á. (2005): Szociális készségek fejlesztése kamaszkorban. Trefort Kiadó, Budapest

Buda Mariann (2012). Tehetünk ellene? A gyermeki agresszió. Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest.

Rudas János (1990). Delfi örökösei. Kairosz Kiadó, Budapest.

Ráduly – Zörgő Éva, Bulbuk Emese (2005). Agresszivitás kezelési lehetőségek az iskolában. Erdélyi Pszichológiai Szemle. VI/2.

Fraser, M. W., Nash, J. K., Galinsky, M. J. Darwin K. M.(2010). Reducerea violenței între copii. Programul “Putem Alege”. Presa Universitară Clujeană.

Tóth Ibolya – Kádár (2009). Szárnyalás- Játékgyűjtemény pedagógusoknak.Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány

Step-by-Step Guide for Facilitating a Children’s Support Group – Drama Workshop: “Nice Borders”. Athens, Greece 2012

Mellékletek

1. sz. MELLÉKLET

Buss – DURKEE KÉRDŐÍV

(Ford : Münch Iván)

Néha nem tudok ellenállni a kényszernek, hogy ártsak valakinek.

Igaz Nem igaz

N Semmiféle jó okot nem tudok elképzelni arra, hogy bárkit megüssek.

Igaz Nem igaz

Ha valaki elsőnek megüt, jól ellátom a baját.

Igaz Nem igaz

Ha valaki megsért engem, vagy családomat, az verekedést kíván.

Igaz Nem igaz

Ha valaki állandóan zaklatja az embert, azt jól orrba kell vágni.

Igaz Nem igaz

N Ritkán ütök vissza, még ha valaki elsőnek üt is.

Igaz Nem igaz

Ha igazán elvesztem a türelmem, meg……, vagy felpofozok valakit.

Igaz Nem igaz

Nagyjából annyiszor keveredem verekedésba, ahányszor a mellettem lévő.

Igaz Nem igaz

Ha kell, fizikai erőszakkal is megvédem a jogaimat.

Igaz Nem igaz

Ismertem embereket, akik annyira felingereltek, hogy verekedésre kérült sor.

Igaz Nem igaz

2.1 Néha pletykát terjesztek azokról az emberekről, akiket nem szeretek.

Igaz Nem igaz

2.2 N Sohasem dühödöm fel annyira, hogy földhöz vagdossak mindenfélét.

Igaz Nem igaz

2.3 Ha feldühödöm, akkor néha csapkodom az ajtókat.

Igaz Nem igaz

2.4 N Sohasem szoktam senkit kézzelfoghatóan durván megtréfálni.

Igaz Nem igaz

2.5 Ha dühös vagyok , néha duzzogok.

Igaz Nem igaz

2.6 Sokszor felhúzom az orrom, ha nem tehetem azt, amit akarok.

Igaz Nem igaz

2.7 N Tízéves korom óta sohasem kaptam dührohamot.

Igaz Nem igaz

2.8 Emlékszem, voltam már annyira dühös, hogy ami a kezem ügyébe esett, összetörtem.

Igaz Nem igaz

2.9 Néha úgy mutatom ki haragomat, hogy az asztalra csapok.

Igaz Nem igaz

3.1 Könnyen elveszítem a türelmem, de gyorsan lecsillapodom.

Igaz Nem igaz

3.2 N Mindig türelmes vagyok másokkal.

Igaz Nem igaz

3.3 Sokkal több dolog bosszant, mint amennyiről az emberek tudnak.

Igaz Nem igaz

3.4 Fejembe szökik a vér, ha valaki tréfát űz belőlem.

Igaz Nem igaz

3.5 N Ha valaki nem megfelelően bánik velem, nem izgatom magam.

Igaz Nem igaz

3.6 Gyakran úgy érzem magam , mint egy robbanásra kész puskaporos hordó.

Igaz Nem igaz

3.7 Néha úgy érzem, kihívóan viselkedem.

Igaz Nem igaz

3.8 Nem tudom megállni, hogy kicsit nyers legyek az emberekkel, akiket nem szeretek.

Igaz Nem igaz

5.6 N Nem ismerek olyan embert ,akit igazán gyülölnék.

Igaz Nem igaz

5.7 Ha kimutatnám az embereknek, hogyan érzek, olyannak tekintenének, akivel nehéz kijönni.

Igaz Nem igaz

5.8 Néha úgy érzem, keservesen kijut nekem az életből.

Igaz Nem igaz

6.1 Tudom, hogy az emberek szívesen beszélnek rólam a hátam mögött.

Igaz Nem igaz

6.2 Hajlamos vagyok résen lenni az olyan emberekkel, akik barátságosabbak velem, mint vártam.

Igaz Nem igaz

6.3 Sok olyan ember van, aki úgy látszik nagyon utál engem.

Igaz Nem igaz

6.4 Nagyon sok emberről úgy tünik, féltékeny rám.

Igaz Nem igaz

6.5 ………az érzésem, hogy mások nevetnek rajtam.

Igaz Nem igaz

6.6 Jelszavam “sohase bízz idegenekben”.

Igaz Nem igaz

6.7 Rendszerint töprengek , miféle rejtett oka lehet valakinek arra, hogy megtegyem valamit nekem.

Igaz Nem igaz

6.8 Régen úgy gondoltam, hogy a legtöbb ember igazat mond, ma azonban már másképpen tudom.

Igaz Nem igaz

6.9 N Nincsenek olyan ellenségeim , akik valóban ártani akarnak nekem.

Igaz Nem igaz

6.10 N Ritkán érzem úgy, hogy az emberek megpróbálnak megérteni vagy feldühíteni.

Igaz Nem igaz

7.1 Ha helytelenítem barátaim viselkedését, megmondom nekik.

Igaz Nem igaz

7.2 Gyakran fordul elő velem, hogy nem értek egyet az emberekkel.

Igaz Nem igaz

7.3 Önkéntelenül is mindig vitába bocsátkozom, ha az emberek nem értenek velem egyet.

Igaz Nem igaz

7.4 Megkövetelem, hogy az emberek tartsák tiszteletbe jogaimat.

Igaz Nem igaz

7.5 N Még ha nagyon dühös vagyok, akkor sem használok “erős szavakat.”

Igaz Nem igaz

7.6 Ha valaki bosszant engem, hajlamos vagyok megmondani neki, mit gondolok róla.

Igaz Nem igaz

7.7 Ha valaki rám üvölt, visszaüvöltök,

Igaz Nem igaz

7.8 Ha feldühödöm, kellemetlen dolgokat mondok.

Igaz Nem igaz

7.9 N Akkor nem tudnék rendre utasítani valakit, ha szükség lenne rá.

Igaz Nem igaz

7.10 Gyakran fenyegetőzöm olyasmivel, aminek megvalósítására nem gondolok komolyan.

Igaz Nem igaz

7.11 Vita közben sokszor felemelem a hangom.

Igaz Nem igaz

7.12 N Másokról alkotott lesújtó véleményemet rendszerint elpalástolom.

Igaz Nem igaz

7.13 N Inkább engedek egy vitás pontban, mint hogy vitatkozni kezdjenek róla.

Igaz Nem igaz

8.1 Ritkán csaltam, de mindig elviselhetetlen lelkiismeretfurdalást éreztem.

Igaz Nem igaz

8.2 Néha olyan rossz gondolataim vannak, hogy magam előtt is szégyellem.

Igaz Nem igaz

8.3 Az olyan emberek, akik kivonják magukat a munka alól, nyilván nagyon bűnösnek érzik magukat.

Igaz Nem igaz

8.4 Elszomorít, hogy nem tettem többet szüleimért.

Igaz Nem igaz

8.5 Fontos számomra, hogy bocsássák vétkeimet.

Igaz Nem igaz

8.6 Sokszor teszek olyat, ami után lelkiismeretfurdalást érzek.

Igaz Nem igaz

8.7 A hiba lelkiismeretfurdalást okoz nekem.

Igaz Nem igaz

8.8 Ha rosszul teszek valamit, a lelkiismeretem erősen büntet.

Igaz Nem igaz

8.9 Sokszor érzem úgy, hogy nem helyesen éltem.

Igaz Nem igaz

Agresszivitás teszt:

Faktorok: 1. Tettlegesség 10 pont

2. közvetett tettlegesség 9 pont

3. ingerlékenység 11 pont

4. negatívizmus 5 pont

5. sértődöttség 8 pont

6. gyanakvás 10 pont

7. verbális agresszió 13 pont

8. bűntudat 9 pont

Agresszivitás: 1+2+3+4+7= max 48 pont

Ellenségeskedés: 5+6 = max 18 pont

Bűntudat: 8 = max 9 pont

2.sz. MELLÉKLET

3.sz. MELLÉKLET

Név:

Visszajelzés

1a.Mennyire tartod fontosnak/hasznosnak ezt a foglalkozást?

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

1b. Írj le egy példát, amikor a foglalkozásokon tanultakat használni tudtad a mindennapokban!

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

2.Ajánlanád-e, hogy más otthonokban is tartsanak ilyen foglalkozásokat?

1. igen 2. nem 3. nem tudom

3.Mennyire vagy megelégedve a foglalkozások témájával?

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

4.Ha lenne rá lehetőség, akkor folytatnád-e ezeket a foglalkozásokat?

1. igen 2. nem 3. Attól függ…

5. Mit üzensz a csoportvezetőnek?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Köszönöm szépen!

4.sz. MELLÉKLET

Miután megírjuk a szerelmes levelet és a Mária padjára tesszük, mindenkinek híresztelhetjük, hogy János szerelmes Máriába. Ez zavarba hozza őket.

“ Fiúk, ti vagytok az én legjobb barátaim

“ Szívesen lenyírom nagymamám kertjében a füvet. Nagyon boldog és hálás is, ha

segítek neki. „

„Mindegyik virágot lenyírom az édesanyám kertjéből, s mindezt azért, mert

nem enged el este a barátomhoz. „

“ Ssssssssssss! Maradjatok csendbe! ”

“ Ügyesek voltatok. Remek előadást mutattatok be „ – hangzott a

közönségből.

“ Huooo! Le veletek a színpadról! Szörnyek voltatok! „ – hallatszott a

közönségből.

“ Ugorhatsz te következőnek. Én várhatok. Nem zavar ha előttem sorra

kerülsz “ – mondta a jobb oldalon álló leány a fiúnak.

“ Há-há-há. Beestetek a sárba. Mindenki rajtatok fog nevetni! „

5. sz. MELLÉKLET

6. sz. MELLÉKLET

7. sz. MELLÉKLET

8. sz. MELLÉKLET

Bibliográfia

Albert –Lőrincz, E (1999): A csoportokkal való munka módszertani kérdései, Juventus Kiadó

Elliot A. , A társas lény, Kozgazdasagi es Jogi Konykiado-Budapest 1978

Konta I., Zsolnai A. (2002): A szociális készségek játékos fejlesztése az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Ranschburg Jenő (1987). Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest.

Roth-Szamosközi M, Fülöp E., Lázár A. , Palló E. , Székely Zs. , Telegdy L.(2004): Válassz okosan…, Készségfejlesztő program az agresszivitás csökkentésére, Scientia Kiadó, Kolozsvár

Sütőné Kocza Á. (2005): Szociális készségek fejlesztése kamaszkorban. Trefort Kiadó, Budapest

Buda Mariann (2012). Tehetünk ellene? A gyermeki agresszió. Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest.

Rudas János (1990). Delfi örökösei. Kairosz Kiadó, Budapest.

Ráduly – Zörgő Éva, Bulbuk Emese (2005). Agresszivitás kezelési lehetőségek az iskolában. Erdélyi Pszichológiai Szemle. VI/2.

Fraser, M. W., Nash, J. K., Galinsky, M. J. Darwin K. M.(2010). Reducerea violenței între copii. Programul “Putem Alege”. Presa Universitară Clujeană.

Tóth Ibolya – Kádár (2009). Szárnyalás- Játékgyűjtemény pedagógusoknak.Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány

Step-by-Step Guide for Facilitating a Children’s Support Group – Drama Workshop: “Nice Borders”. Athens, Greece 2012

Mellékletek

1. sz. MELLÉKLET

Buss – DURKEE KÉRDŐÍV

(Ford : Münch Iván)

Néha nem tudok ellenállni a kényszernek, hogy ártsak valakinek.

Igaz Nem igaz

N Semmiféle jó okot nem tudok elképzelni arra, hogy bárkit megüssek.

Igaz Nem igaz

Ha valaki elsőnek megüt, jól ellátom a baját.

Igaz Nem igaz

Ha valaki megsért engem, vagy családomat, az verekedést kíván.

Igaz Nem igaz

Ha valaki állandóan zaklatja az embert, azt jól orrba kell vágni.

Igaz Nem igaz

N Ritkán ütök vissza, még ha valaki elsőnek üt is.

Igaz Nem igaz

Ha igazán elvesztem a türelmem, meg……, vagy felpofozok valakit.

Igaz Nem igaz

Nagyjából annyiszor keveredem verekedésba, ahányszor a mellettem lévő.

Igaz Nem igaz

Ha kell, fizikai erőszakkal is megvédem a jogaimat.

Igaz Nem igaz

Ismertem embereket, akik annyira felingereltek, hogy verekedésre kérült sor.

Igaz Nem igaz

2.1 Néha pletykát terjesztek azokról az emberekről, akiket nem szeretek.

Igaz Nem igaz

2.2 N Sohasem dühödöm fel annyira, hogy földhöz vagdossak mindenfélét.

Igaz Nem igaz

2.3 Ha feldühödöm, akkor néha csapkodom az ajtókat.

Igaz Nem igaz

2.4 N Sohasem szoktam senkit kézzelfoghatóan durván megtréfálni.

Igaz Nem igaz

2.5 Ha dühös vagyok , néha duzzogok.

Igaz Nem igaz

2.6 Sokszor felhúzom az orrom, ha nem tehetem azt, amit akarok.

Igaz Nem igaz

2.7 N Tízéves korom óta sohasem kaptam dührohamot.

Igaz Nem igaz

2.8 Emlékszem, voltam már annyira dühös, hogy ami a kezem ügyébe esett, összetörtem.

Igaz Nem igaz

2.9 Néha úgy mutatom ki haragomat, hogy az asztalra csapok.

Igaz Nem igaz

3.1 Könnyen elveszítem a türelmem, de gyorsan lecsillapodom.

Igaz Nem igaz

3.2 N Mindig türelmes vagyok másokkal.

Igaz Nem igaz

3.3 Sokkal több dolog bosszant, mint amennyiről az emberek tudnak.

Igaz Nem igaz

3.4 Fejembe szökik a vér, ha valaki tréfát űz belőlem.

Igaz Nem igaz

3.5 N Ha valaki nem megfelelően bánik velem, nem izgatom magam.

Igaz Nem igaz

3.6 Gyakran úgy érzem magam , mint egy robbanásra kész puskaporos hordó.

Igaz Nem igaz

3.7 Néha úgy érzem, kihívóan viselkedem.

Igaz Nem igaz

3.8 Nem tudom megállni, hogy kicsit nyers legyek az emberekkel, akiket nem szeretek.

Igaz Nem igaz

5.6 N Nem ismerek olyan embert ,akit igazán gyülölnék.

Igaz Nem igaz

5.7 Ha kimutatnám az embereknek, hogyan érzek, olyannak tekintenének, akivel nehéz kijönni.

Igaz Nem igaz

5.8 Néha úgy érzem, keservesen kijut nekem az életből.

Igaz Nem igaz

6.1 Tudom, hogy az emberek szívesen beszélnek rólam a hátam mögött.

Igaz Nem igaz

6.2 Hajlamos vagyok résen lenni az olyan emberekkel, akik barátságosabbak velem, mint vártam.

Igaz Nem igaz

6.3 Sok olyan ember van, aki úgy látszik nagyon utál engem.

Igaz Nem igaz

6.4 Nagyon sok emberről úgy tünik, féltékeny rám.

Igaz Nem igaz

6.5 ………az érzésem, hogy mások nevetnek rajtam.

Igaz Nem igaz

6.6 Jelszavam “sohase bízz idegenekben”.

Igaz Nem igaz

6.7 Rendszerint töprengek , miféle rejtett oka lehet valakinek arra, hogy megtegyem valamit nekem.

Igaz Nem igaz

6.8 Régen úgy gondoltam, hogy a legtöbb ember igazat mond, ma azonban már másképpen tudom.

Igaz Nem igaz

6.9 N Nincsenek olyan ellenségeim , akik valóban ártani akarnak nekem.

Igaz Nem igaz

6.10 N Ritkán érzem úgy, hogy az emberek megpróbálnak megérteni vagy feldühíteni.

Igaz Nem igaz

7.1 Ha helytelenítem barátaim viselkedését, megmondom nekik.

Igaz Nem igaz

7.2 Gyakran fordul elő velem, hogy nem értek egyet az emberekkel.

Igaz Nem igaz

7.3 Önkéntelenül is mindig vitába bocsátkozom, ha az emberek nem értenek velem egyet.

Igaz Nem igaz

7.4 Megkövetelem, hogy az emberek tartsák tiszteletbe jogaimat.

Igaz Nem igaz

7.5 N Még ha nagyon dühös vagyok, akkor sem használok “erős szavakat.”

Igaz Nem igaz

7.6 Ha valaki bosszant engem, hajlamos vagyok megmondani neki, mit gondolok róla.

Igaz Nem igaz

7.7 Ha valaki rám üvölt, visszaüvöltök,

Igaz Nem igaz

7.8 Ha feldühödöm, kellemetlen dolgokat mondok.

Igaz Nem igaz

7.9 N Akkor nem tudnék rendre utasítani valakit, ha szükség lenne rá.

Igaz Nem igaz

7.10 Gyakran fenyegetőzöm olyasmivel, aminek megvalósítására nem gondolok komolyan.

Igaz Nem igaz

7.11 Vita közben sokszor felemelem a hangom.

Igaz Nem igaz

7.12 N Másokról alkotott lesújtó véleményemet rendszerint elpalástolom.

Igaz Nem igaz

7.13 N Inkább engedek egy vitás pontban, mint hogy vitatkozni kezdjenek róla.

Igaz Nem igaz

8.1 Ritkán csaltam, de mindig elviselhetetlen lelkiismeretfurdalást éreztem.

Igaz Nem igaz

8.2 Néha olyan rossz gondolataim vannak, hogy magam előtt is szégyellem.

Igaz Nem igaz

8.3 Az olyan emberek, akik kivonják magukat a munka alól, nyilván nagyon bűnösnek érzik magukat.

Igaz Nem igaz

8.4 Elszomorít, hogy nem tettem többet szüleimért.

Igaz Nem igaz

8.5 Fontos számomra, hogy bocsássák vétkeimet.

Igaz Nem igaz

8.6 Sokszor teszek olyat, ami után lelkiismeretfurdalást érzek.

Igaz Nem igaz

8.7 A hiba lelkiismeretfurdalást okoz nekem.

Igaz Nem igaz

8.8 Ha rosszul teszek valamit, a lelkiismeretem erősen büntet.

Igaz Nem igaz

8.9 Sokszor érzem úgy, hogy nem helyesen éltem.

Igaz Nem igaz

Agresszivitás teszt:

Faktorok: 1. Tettlegesség 10 pont

2. közvetett tettlegesség 9 pont

3. ingerlékenység 11 pont

4. negatívizmus 5 pont

5. sértődöttség 8 pont

6. gyanakvás 10 pont

7. verbális agresszió 13 pont

8. bűntudat 9 pont

Agresszivitás: 1+2+3+4+7= max 48 pont

Ellenségeskedés: 5+6 = max 18 pont

Bűntudat: 8 = max 9 pont

2.sz. MELLÉKLET

3.sz. MELLÉKLET

Név:

Visszajelzés

1a.Mennyire tartod fontosnak/hasznosnak ezt a foglalkozást?

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

1b. Írj le egy példát, amikor a foglalkozásokon tanultakat használni tudtad a mindennapokban!

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

2.Ajánlanád-e, hogy más otthonokban is tartsanak ilyen foglalkozásokat?

1. igen 2. nem 3. nem tudom

3.Mennyire vagy megelégedve a foglalkozások témájával?

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

4.Ha lenne rá lehetőség, akkor folytatnád-e ezeket a foglalkozásokat?

1. igen 2. nem 3. Attól függ…

5. Mit üzensz a csoportvezetőnek?

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Köszönöm szépen!

4.sz. MELLÉKLET

Miután megírjuk a szerelmes levelet és a Mária padjára tesszük, mindenkinek híresztelhetjük, hogy János szerelmes Máriába. Ez zavarba hozza őket.

“ Fiúk, ti vagytok az én legjobb barátaim

“ Szívesen lenyírom nagymamám kertjében a füvet. Nagyon boldog és hálás is, ha

segítek neki. „

„Mindegyik virágot lenyírom az édesanyám kertjéből, s mindezt azért, mert

nem enged el este a barátomhoz. „

“ Ssssssssssss! Maradjatok csendbe! ”

“ Ügyesek voltatok. Remek előadást mutattatok be „ – hangzott a

közönségből.

“ Huooo! Le veletek a színpadról! Szörnyek voltatok! „ – hallatszott a

közönségből.

“ Ugorhatsz te következőnek. Én várhatok. Nem zavar ha előttem sorra

kerülsz “ – mondta a jobb oldalon álló leány a fiúnak.

“ Há-há-há. Beestetek a sárba. Mindenki rajtatok fog nevetni! „

5. sz. MELLÉKLET

6. sz. MELLÉKLET

7. sz. MELLÉKLET

8. sz. MELLÉKLET