Gyerek is, felnőtt is, ma is, régente is, mindenkor szomjúhozta a mesét. [306659]

,,…Bárki tapasztalhatja a televizióban, a rádióban, az iskolában, az utcán, mindenütt, hogy kapkodó, tétovázó, zavart lett nyelvü[anonimizat], gyakran idegen mintát követ a szórend és a hangsúly, némely hangunkat, különösen a hosszú hangzókat alig érzékeljük a hanyag ejtésben, higul, lazul nyelvünk okkal magasztalt tömörsége, az egyoldalú kényszerkétnyelvűsé[anonimizat], és átvesszük [anonimizat] fösleges, mert van rá szavunk. [anonimizat]ól mi is tehetünk, mi tehetünk elsősorban.,,(Péntek János: Beszé[anonimizat]őszó)

[anonimizat]ő[anonimizat], ré[anonimizat]úhozta a mesét.

A mese tehát [anonimizat]ükség.

(Nádai Pál)

A KISISKOLÁS SZEMÉLYISÉGÉNEK FEJLESZTÉSE MESÉKEN KERESZTÜL

Introducere

„.. [anonimizat], [anonimizat], că melodia limbii maghiare a [anonimizat], perturbată, – ordinea cuvintelor și intonația este nesigură; [anonimizat], [anonimizat], [anonimizat] – [anonimizat], bilingvismul unilateral forțat rezultă în traducerea servilă a [anonimizat], pentru că avem cuvinte cu aceeași sens. [anonimizat]. ”(Péntek János: [anonimizat]).

[anonimizat]. Competiția globală se organizează mai ales în jurul obținerii bunurilor. [anonimizat] a [anonimizat]. [anonimizat]. Copii devin izolați și își petrec majoritatea timpului în fața calculatorului și a televizorului. Realitatea virtuală a calculatorului și cea vizuală a televizorului domină viața copiilor. [anonimizat], [anonimizat]. Ca limba maghiară să nu fie plină de elemente străine „[anonimizat].”(Péntek János: [anonimizat]).

Ce poate oferi sprijin și siguranță unui copil în lumea de azi? Povestea.

„[anonimizat], [anonimizat].”

Astfel, [anonimizat] o necesitate sufletească într-o oarecare măsură.” (Nádai Pál).

Povestea are o [anonimizat] a avut rol de sănătate mentală în viața de zi cu zi. [anonimizat]. [anonimizat] s-a schimbat, „cei mari” îi înving pe „cei mici”. În poveștile populare binele învinge răul de fiecare dată. Poveștile de azi dovedesc contrariul prin agresiune și ură. Este o [anonimizat] – [anonimizat]. [anonimizat] o [anonimizat], în loc să îi lăsăm ore în șir să se uite la desene animate sau să îi lăsăm vrăjiți de calculator. Dacă spunem povești copiilor le dezvoltăm și îmbogățim fantezia, vocabularul, gândirea și întreaga lor personalitate.

Motivarea alegerii temei

În prima parte a lucrării mele voi încerca să prezint ce este povestea și valorile terapeutice ale poveștii. În partea a doua voi căuta răspunsul la întrebările dacă în viața copiilor din clasa pregătitoare, clasa întâi și a doua este prezentă magia poveștii, cu ce fel de povești și forma în care s-au întâlnit cu acestea. Este foarte important să citim povestea potrivită copiilor; să alegem povestea potrivită vârstei copilului, din care poate învăța și găsi exemplu moral de urmat. În clasele pregătitoare, întâi și a doua trebuie să alegem povești care corespund vârstei și nivelului intelectual al copiilor. Consider, că este foarte important, ca povestea să fie prezentată într-un stil adecvat astfel încât copilul să poată urmări importanța evenimentelor. În clasa pregătitoare, după alegerea unei povești, să urmeze prezentarea acesteia, iar la feedback copilul să spună povestea sau grupul să joace rolurile personajelor din poveste; astfel primim informații reale dacă copii au înțeles povestea. Povestea poate fi mai atrăgătoare dacă includem și câte un cântec, care să diversifice stilul de prezentare. În clasa întâi, înainte de învățarea literelor se poate recurge la citirea jucăușă și dramatizarea poveștii, iar după ce copii au învățat să citească, citirea poveștii să devină și sarcina lor. De aceea trebuie să găsim povești scurte și concise, care mai târziu pot fi citite pe roluri de către copii, astfel exersând cititul și înțelegerea textului. În clasa a doua aspectul principal nu îl constituie joaca ci înțelegerea poveștii. În urma citirii textului, poveștii, copilul trebuie să și înțeleagă cele citite, astfel încât să poată răspunde în propoziții întregi, la întrebări și cu un mic ajutor să poată spune rezumatul poveștii.

În viața copiilor au un rol important concursurile de limbă maternă. Elevii care au participat la competiții de povești, concursuri de povestire și de recitări au un vocabular mai dezvoltat, conduită respectuoasă, personalitate remarcabilă. De aceea – ca învățătoare cu experiență – am considerat important ca elevii mei să participe de foarte multe ori la concursuri de limbă maternă, dar înainte de a ajunge acolo, toți primesc șansa de a participa la concursuri la nivelul clasei și a școlii. Încerc să-i dezvolt personalitatea prin povestire, prezentare, citire, recitare.

În lucrarea mea prezint tipurile de povești potrivite diferitelor vârste și valoarea lor educatoare, importanța poeziilor și a scrierii de poezii, cum se poate interpreta diferențiat o poveste, iar cu toate acestea cum putem să ne îmbogățim vocabularul și dragostea față de limba maternă. Este important să formăm cititori buni ca în lumea noastră mecanizată copii să se poată exprima. Experiența mea a dus la concluzia, că acei copii care au participat la concursuri de limba maternă au un limbaj și vocabular bogat și personalitate dezvoltată. În concluzie doresc să revin la citatul ales și drag mie, ca limba noastră maternă să nu se umple de elemente străine „și noi suntem responsabili, noi suntem responsabili în primul rând.”(Péntek János: Trebuie să vorbim, prefață) pentru că „și copilul, și adultul, și azi, și pe vremuri avea sete pentru poveste. Astfel, putem să afirmăm că povestea este o necesitate sufletească într-o oarecare măsură.” (Nádai Pál).

Bevezetés

,,…Bárki tapasztalhatja a televízióban, a rádióban, az iskolában, az utcán, mindenütt, hogy kapkodó, tétovázó, zavart lett nyelvünk dallama, bizonytalan, gyakran idegen mintát követ a szórend és a hangsúly, némely hangunkat, különösen a hosszú hangzókat alig érzékeljük a hanyag ejtésben, higul, lazul nyelvünk okkal magasztalt tömörsége, az egyoldalú kényszerkétnyelvűségben szolgaian forditjuk azt is, ami lefordithatatlan, és átvesszük azt is, ami fösleges, mert van rá szavunk. Hogy mindez ne igy legyen, arról mi is tehetünk, mi tehetünk elsősorban.” (Péntek János: Beszélni kell, előszó)

A mai globalizáció elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen a gyerekekre veszélyes. A globális verseny főleg a javak megszerzése körül mozog.

A nevelést és a szeretetteljes együttléteket felváltotta az étellel, itallal, ruhával való ellátás szemlélete, amiben egyre több szülői feladatát kielégítve látja. A családok alig vannak együtt, hiszen meg kell keresni a megélhetésre fordítandó összeget. A gyerekek elmagányosodnak, és idejük nagy részét a számítógép és a televízió előtt töltik. A számítógép virtuális valósága és a televízió képi világa uralja a gyerekek életét. Pedagógusok és szülők közös összefogásával, feladatunkká kell váljon, hogy megpróbáljuk megszerettetni újra az igazi mesét. Hogy anyanyelvünk ne idegenesedjen el,, mi is tehetünk,mi tehetünk elsősorban.,,(Péntek János:Beszélni kell,előszó)

Mi nyújthat ebben a felfokozott világban biztonságot, kapaszkodót a gyermeknek?

A mese.,, Gyerek is, felnőtt is, ma is, régente is, mindenkor szomjúhozta a mesét.

A mese tehát bizonyos fokig, mondhatni lelki szükség,, (Nádai Pál)

A mesének egyfajta terápiás értéke van, a mindennapi életben mentálhigiénés szerepet töltött be mindig is. A kérdés már csak az, hogy a mai gyerekek találkoznak-e igazi mesékkel. Gyakorló pedagógusként azt tapasztalom,hogy a mese szerepe már megváltozott, a ,,nagyok,, győzedelmeskednek a ,,kissebbek ,,fölött. A népmesékben nem így van, mindig a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött. A mai mesék pont az ellentétét bizonyítják ennek. Agressziót , gyűlöletet tanusitanak. Szomorúan tapasztalom azt is, hogy a mai szülők nem olvasnak- legalábbis kevesen-mesélnek óvodás, elemis gyermekeiknek. Szerintem ez egy megoldható probléma , ha gyermekeinknek inkább mesét olvasunk,mesélünk, ahelyett, hogy órákon keresztül mesét nézetünk velük, vagy a számitógép varázslatába engedjük. A meseolvasás által gyermekeinknek fantáziája, szókincse, gondolkodása, egész személyisége fejlettebb, gazdagabb lesz.

A téma indoklása

Dolgozatom első felében igyekszem bemutatni magát a mesét, és a mese terápiás értékeit. A második felében pedig azokra a kérdésekre keresem a választ ,hogy az előkészitő,első és második osztályban tanuló gyermekek életében, jelen van –e a mese csodája, milyen mesékkel találkoznak, és milyen formában érintkeznek velük. Nagyon fontos, hogy a gyermeknek megfelelő mesét olvassunk, a kornak megfelelően válasszuk ki azt a mesét amelyből a gyermek tanulhat, erkölcsi példát meríthet.. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mese előadása változatos legyen, hogy a gyermek követni tudja az események fontosságát. Előkészítő osztályban a megfelelő mese kiválasztása után,a megfelelő előadásmód következzen majd visszacsatolásnál , a gyermek akár mesélje el, vagy dramatizálják csoportban a hallott mesét,így ideális képet kapunk arról, hogy a gyerekek megértették a mesét.A mese játékosságába bevonható egy-egy mondóka,ének is ami fokozza a változatosságot. Első osztályban a betütanítás előtti időszakban a játékos meseolvasás és dramatizálás alkalmazható,majd később, mikor a tanulók már megtanulnak olvasni, a meseolvasás az ő feladatukká is kell váljon. Ezért rövid , lényegretörő meséket keresünk, amit később szerepekre osztva elolvasnak, így gyakorolva az olvasást és már a szövegértelmezést is.Második osztályban a mese játékossága nem főszempont, hanem a mese megértése kap fontosabb szerepet.A gyermek a szöveg, a mese elolvasása során meg is kell értse azt amit olvasott, olyan szinten , hogy a feltett kérdésekre egész mondatokban tudjon vélaszolni, segítséggel pedig rövid tartalmat alkotni a meséről.

Fontos szerepet tölt be a gyerekek életében az, ha különböző anyanyelvi versenyekre jutnak el. Azok a tanulók, akik mesevetélkedőkön, mesemondó versenyeken, szavaló versenyeken vesznek részt fejlettebb szókinccsel, tisztelettudó magatartással, kiemelkedőbb személyiséggel rendelkeznek.Több éves pedagógiai munkám során ezért sokszor viszem tanulóimat anyanyelvi versenyekre, de mielőtt eljutnánk iskola, osztályszinten a többi tanulónak is esélyt adok a megpróbáltatásra. Akár egy mesemondással, bemutatással, felolvasással, szavalattal fejleszteni próbálom személyiségüket.

Dolgozatomban bemutatom a korosztályoknak megfelelő mesetipusok fontosságát és nevelői értékét, a versek és verselés fontosságát, hogyan lehet a mese értelmezését változatosabbá tenni, mindezek által pedig gazdagitani szókincsünket és az anyanyelv iránti szeretet. Fontos a jó olvasóvá való nevelés, mely nem engedi, hogy elgépiesedett világunkban a gyerekek ne tudják kifejezni a mondanivalójukat. Tapasztalataim szerint azok a gyerekek, akik különböző anyanyelvi versenyeken vesznek részt, választékosabban beszélnek, szókincsük gazdagabb, nyelvezetük szebbé válik, személyiségük fejlettebb. Visszatérve a választott, számomra kedves idézetre, tehát hogy anyanyelvünk ne idegenesedjen el ,,mi is tehetünk, mi tehetünk elsősorban.” (Péntek János: Beszélni kell, előszó) hiszen ,,Gyerek is, felnőtt is, ma is, régente is, mindenkor szomjúhozta a mesét. A mese tehát bizonyos fokig, mondhatni lelki szükség” (Nádai Pál)

I.FEJEZET

1.A mese

A mese a legősibb műfajok egyike. Csodás, valószerűtlen elemekkel átszőtt, általában ,,nem létező,elképzelt,, időben és térben játszódó, szerencsésen végződő, örömteli esemény.A népmeséknek három jellegzetes fajtáját különböztetjük meg: a tündérmesét, az állatmesét és a tréfás mesét, az utóbbihoz tartoznak a hazudós mesék is.

A tündérmesék mesekincsünk legjelentősebb csoportját alkotják. Ebben a mesetípusban elsősorban érvényesül a csodás elem. Minden igazinak hat, és a csodák törvényszerűen, mondhatnánk, logikusan következnek egymás után. Bennük találjuk a legtöbb lírai elemet, amelyet a mesemondók drámai erővel tolmácsolnak. Éppen ezért ez a legszórakoztatóbb mesetípus. A pihenésnek, a vágyak beteljesedésének, a felüdítésnek lélektani mozzanatait érvényesíti. A mesemondó és hallgató teljesen azonosul a hőssel és átéli vele együtt a cselekményt. Ilyen meséink a Világszép Nádszál kisasszony, a Rózsakirályfi. A tündérmesében – még ha műmese is, akár Andersen, Arany László, Benedek Elek, Illyés Gyula vagy Móra Ferenc az írója – egyaránt a csodás elem érvényesül.

Az állatmese hősei emberi tulajdonsággal felruházott állatok. Az ember csak mellékszereplő ezekben a mesékben. A legkedveltebb állatmesehősök: a medve, a róka a farkas, a kakas a nyúl. Az állatmese a műmesék csoportjában a tanítómesével azonosítható. Az embermódra cselekvő és beszélő állatok történetét versben vagy prózában mondja el az író, és ebből mindig erkölcsi vagy gyakorlati tanulság, esetleg határozott társadalombírálat, szatirikus politikai állásfoglalás vonható le. Ezt a tanulságot a mese végén többnyire külön, tételszerűen is kifejti az író. Az állatmese műfajában a legismertebb szerzők: Aiszóposz, Phaedrus, Babriosz, Heltai Gáspár, Pesti Gábor, La Fontaine, Péczeli József, Virág Benedek, Fáy András, Boros Gábor. Ki ne ismerné A holló és a róka vagy A tücsök és a hangya meséjét?

A tréfás mesék valöszerűbbek, mint a tündérmesék. Nem a csoda, hanem a groteszk elem uralkodik bennük. A mesemondó legfőbb célja az elképesztés és megnevettetés, ugyanakkor kegyetlen, kíméletlen humorral leplezi le az emberi hibákat, a társadalmi bajokat. Hősei emberek, akik furfangosságukkal, talpraesettségükkel, az ész erejével diadalmaskodnak a nehézségeken. A magyar népmesekincs érdekessége, hogy lényegesen több tréfás mesénk van, mint a többi európai népnek.

A csalimese egyéb nevei: becsapó mese, csalogató mese. Híres példáját Csali mese címen Benedek Elek gyűjteményében találjuk.

Érezhetjük bennük a tájak sajátos mondatalakítását, jellegzetes sorait, nyelvének zeneiségét. Ezek a mesék sok örömet adtak évszázadokon át, s ezek vezették el az emberiséget az irodalom szeretetéhez.

2. A mese eredete.

Hosszú évszázadok Hamupipőkéjét, a népmesét, a Grimm testvérek vezették be az irodalomba. Mese- gyűjtemények jelentek meg már előttük is, de ezek nem voltak népmesék, mert íróik csak az anyagot vették a néptől, melyet aztán átdolgoztak s ezzel kivetkőztették a mesét eredetiségéből. A Grimm testvérek nagy érdeme, hogy a mesét eredeti mivoltában; kétkötetes munkájukban (Kinder- und Haus- märchen) népmesékként gyűjtötték össze. Felismerik a nagy költészeti értéket, a művészi kincset, mely a népmesékben rejlik, megtörik a varázserőt, mely eddig a meséket homályba verte, megcáfolják a XVIII. század felfogását, mely általában a népmesék lebecsülését jelentette, hogy nem egyebek, mint locsogás, vagy amint Fontenelle kifejezte, hogy termékei a képzelettől ösztönzött tudatlanságnak.

A népmese kincses ragyogásával napfényre került, a Hamupipőkéből tündérkirályné lett. Valóban az: a gyermekek tündérországának királynője. Megjelent s az új jövevény felé fordult az irodalmi érdeklődés. Ez érdeklődés felkeltésében is a főérdem a meséket egybe Gyűjtő Grimm testvéreké.

A mesemotivumok oly sokfélék, hogy szinte áttekinthetetlenek; sokfélekép kapcsolódtak, színeződtek s ez okoztaváltozatosságukat. Egy-egy motívum mégis közös minden mesével; ilyen közös, alapmotívum például a hármas szám; három feladatot kell megoldani, három kérdésre megfelelni, három királyságon vándorolnak keresztül, három testvér van; ilyen az ellentét a jó és a rossz, a hű és áruló, a vitéz és gyáva, stb. közt.

Α mesemotívumok közt sok a szimbolikus jellegű, így a hármas szám is szent szám, valamit megszemélyesít. A mesék szimbolizmusa is olyanféle, mint a mithológiáé: a szimbólum azon erőket személyesíti, melyek az emberre hatnak.

A mese eredetileg nem is gyerekeknek szól, csak a 19. század hozta magával a nagy fordulatot.

A modern mesekutatás már hosszú ideje tudja, hogy a meséket régen felnőttek mesélték felnőtteknek. A hallgatók akkoriban épp olyan spontaneitással és odaadással éltek ebben a képi világban, mint ma a gyerekek. Ha körülnézünk, a keleti és déli országokban még felleljük azt a szokást, hogy a felnőttek körében ismert mesék és történetek az emberek közt cserélődnek.

Mesék már a mágia és a mítoszok korában is léteztek. Születésről és halálról, szerelemről és szenvedésről, bátorságról és kétkedésről, felnőtté válásról és tévelygésekről szólnak ezek a mesék, mindarról, amit a törzs, a nép és az egyes ember életében fontos megtanulni. Ezek kincsestárát a feudális középkor sok új elemmel gazdagított várak, királyok, kóbor lovagok, rabul ejtett grófkisasszonyok lépnek be a történetekbe.

Az újkor hajnalán újabb motívumokkal gyarapodott a mese, új tartalmi elemekkel, új helyszínekkel, új szereplőkkel, újszerű hangvétellel színesedett. Az üveghegyek, az elvarázsolt erdők helyére városok épültek, piacokkal, kocsmákkal, műhelyekkel, üzletekkel, takaros házacskákkal, melyekben kalmárok, kézművesek laktak, zsugori, vén férjek oldalán kikapós menyecskék, akik pajkos diákokkal, furfangos katonákkal élték világukat férjük távollétében.

Ezekben az elbeszélésekben megváltozott keretben, más szereplőkkel ugyan, mégis a mese normái szerint működő világban találjuk magunkat.

Honti János mesekutató szerint a mese elemei sokkal régebbiek, mint maga a mese.

A mese a csodák, a fantázia birodalmát képviseli, és ez a közeg sok rokonságot mutat a gyermekek világával. A kisgyermeknek is nap, mint nap sok konfliktussal kell szembenéznie. A felnőttektől folyton azt hallja: „ezt kell tennie, azt nem szabad!” A mesékben is van ilyen: „szedd ki a kemencéből a kenyeret!”, „az utolsó szobába be ne merj menni!” . A mese hősének sokféle elvárásnak kell megfelelnie, és egy kisgyermeknek szintén.

A gyermek gyakran érzi életét kuszának, és ezért különösen rá van szorulva arra, hogy megértse, hol a helye ebben a bonyolult világban, ahol neki valahogy boldogulnia kell. A magány és az elszakadás kétségbe ejti, gyakran fél. Ezeket az érzéseket sokszor nem tudja szavakban kifejezni, legfeljebb közvetett módon: fél a sötétségtől vagy valamilyen állattól. Segíteni kell neki, hogy összefüggéseket találjon és eligazodjon érzései labirintusában.

3. A mese és személyiségfejlesztés

A mesemondás és mesehallgatás közben átélhetővé válnak a személyiség legmélyebb rétegei is, és lehetőség teremtődik a legnehezebb kérdés megválaszolására is: ki vagyok én? Beleéljük magunkat a főhős szerepébe, eggyé válunk, mintha velünk tötrénnének az események.

A mese az egyetlen irodalmi műfaj, amely utat mutat a gyermeknek, hogyan fedezze fel identitását, hogyan találja meg helyét az életben. A mese azt sugallja, hogy a boldog, tartalmas életet bárki elérheti – de csak akkor, ha nem futamodik meg a veszélyek elől, mert az igazi identitáshoz csakis rajtuk keresztül vezet az út.

A mese rámutat arra , hogy ha valaki elindul ezen a félelmetes és kockázatos úton, a jóakaratú hatalmak megsegítik, és végül eléri célját. De arra is figyelmeztet, hogy a gyávákra

és kishitüekre, akik visszariadnak énjük felfedezésének kockázatától, sivár élet vár – ha ugyan

nem történik valami nagyobb bajuk.

A mai gyerekek nagy része hátrányos helyzetben van – mert az igazi mesék megismerésének lehetőségétől is meg vannak fosztva. Leginkább csak olyan egyszerűsített és megszelídített változatokkal találkozhatnak, amelyek a meséből kimaradnak.

Piaget szerint a racionális tanítás hatására az” igazi tudást” olyan mélyre temeti magában, ahol a racionalitás már nem fér hozzá, a mesék azonban tovább formálhatják és gazdagíthatják.

Mint valamennyiünkben, a gyermekben is szüntelenül ellentétes érzelmek kavarodnak. Csakhogy a felnőtt megtanulta, hogyan kell ezekhez viszonyulni, a gyermek viszont nem tud velük megbirkózni.

Nem tudja magát egyszerre jónak és engedelmesnek érezni, és ugyanakkor rossznak és dacosnak, még ha valójában az is. Az átmeneti fokozatokat nem tudja megérteni, mindent vagy teljesen fehérnek, vagy teljesen feketének lát.

Az ember vagy bátor, vagy gyáva; vagy a legboldogabb, vagy a legszerencsétlenebb; vagy a legszebb, vagy a legcsúnyább; vagy a legokosabb, vagy a legostobább; vagy szeret, vagy gyűlöl, de átmenetek nincsenek. Így ábrázolja a mese is a világot.

4.A mese, mint gyógyító erő

A régi mesemondók számára a mese mindig is megtörtént eseménynek számított, amelyet meg kellett őriznie és tovább kellett adnia. A mesei szerkezetben rejlő hasonlóságok ellenére nincs két egyforma mese: ugyanazon problémát mindegyik történet másként dolgoz fel. A mese egyik terápiás értéke abban rejlik, hogy minden történet az egyensúlyhoz (egészséghez) vezető utat mutatja meg, mégpedig azzal a felhívással, hogy nem megszenvedni kell az egyensúly megbomlását, hanem helyreállítani.

A történetekben megtalálhatók a gyógyuláshoz és a testi folyamatok egyensúlyának fenntartásához szükséges tanítások. A mesei utat végigjáró mesehősök (és a gyógyulást keresok) legfontosabb feladata épp az, hogy elpusztítsanak valamit a világból (a szervezetükből), ami nem odavaló, vagy visszaszerezzék azt, ami valaha odavaló volt. Eme küzdelem szimbolikus formája az égitestrabló (vagy noket zsákmányoló) sárkányok meséje: a hősnek vissza kell hoznia a Napot, a Holdat és a csillagokat a helyükre, és ezzel egy időben el kell pusztítania az égitesteket veszélyeztető sárkányokat. Vagyis a mese nem azt állítja, hogy azt, amit elveszítettünk, elég visszaszerezni, hanem azt, hogy maradéktalanul le kell számolni azzal, ami veszélyezteti egészségünket. Ha megkegyelmezünk az utolsó feje épségéért könyörgo sárkánynak, kiengedjük a kezünkbol életünk fonalát, s úgy járhatunk, mint a próbák teljesítése közben hibát vétő két nagyobb testvér, akiket a boszorkány kővé változtat, azaz cselekvésképtelennek nyilvánít, megfosztva őket az út bejárásának lehetőségétől. Minden mesét értelmezhetünk annak lehetőségeként is, hogy a mesehallgató a hőssel azonosulva csökkentheti azt, amiből benne is túl sok van, vagy növelheti azt, amibol kevés.

A mesék sokféle érzelem megmutatására alkalmasak, és hozzásegítik a gyermeket ahhoz, hogy ezeket az érzelmeket úja és újra átélhesse, megtapasztalhassa. A mesék segítségével átélheti saját sorsát, miközben nem róla szól a történet, nem vele történnek meg a dolgok, s így nem is kell tőle félnie, mint a valóságban. Például ott bujkálhat a gyermekben a félelem, hogy a szülők elhagyják, mert valamiért nem kell, mint a Jancsi és Juliskában. Milyen jó, hogy ez csak a mesében van így, s ott is végül minden jóra fordul. A kisgyermek számára a világ tele van érthetetlen és csodás dolgokkal, legyőzhetetlen helyzetekkel, akárcsak a mesékben. A történetekben mindig a legkisebb győz. Jó érzés általa megélnie a győzelmet, s vele azonosulva a gyermek kompenzálni tudja kisebbrendűségét.

A gyermek figyelmét az olyan történetek kötik le legjobban, amelyek szórakoztatják és felkeltik kíváncsiságát. De életét csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza képzeletét, ha fejleszti intellektusát, ha eligazítja érzelmeiben, ha megbékíti félelmeivel és vágyaival, ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is kínál problémáira. Azaz, ha egyszerre reagál személyiségének minden megnyilvánulására, mégpedig olyan módon, hogy teljes mértékben elismeri a gyermek problémájának komolyságát, és egyben erősíti a gyermek bizalmát önmagában és jövőjében.

A mesék fontos mondanivalót hordoznak a tudatos, a tudatalatti és és a tudattalan tartalmak számára, bármilyen szinten is működjenek az adott időben. Olyan egyetemes emberi problémákat vetnek fel, amelyek főként a gyermeket foglalkoztatják, így a mesék a gyermek bimbózó énjéhez szólnak, bátorítják fejlődésében, és ugyanakkor enyhítenek a tudatalatti és tudattalan feszültségeken.

A mese sikerének a titka, hogy mindig a gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását, úgy tud beszélni a súlyos belső feszültségekről, hogy a gyermek öntudatlanul is megérti.

A mesék értéke felbecsülhetetlen, hiszen olyan új területeket nyitnak meg a gyermeki képzelőerő előtt, melyeket magától nem fedezhetett volna fel, valamint a mesék formája és szerkezete mintául szolgálhat a gyermek álmodozásához, és ezek segítségével végül életét is jobb irányba terelheti.

Freud útmutatása szerint az ember csak úgy csikarhat ki valami értelmet az életéből, ha bátran szembeszáll a leküzdhetetlennek látszó akadályokkal. Változatos formában ezt a mondanivalót közvetítik a mesék is a gyermekeknek: az életben a súlyos nehézségeket nem lehet elkerülni, hanem küzdeni kell ellenük, ez a harc szorosan kapcsolódik az emberi léthez, de ha kitartóan szembeszállunk a váratlan és gyakran igazságtalan megpróbáltatásokkal, végül túljuthatunk minden akadályon. A mese nyíltan szembesíti a gyermeket az alapvető emberi létfeltételekkel, s megkülönbözetett figyelemben részesíti az élet fordulópontjait: születés, esküvi, halál stb.A mese minden szituációt leegyszerűsít, így a gyermek a kérdés lényegével szembesül.

A jó és a rossz szinte minden mesében alakot ölt valamelyik szereplőben, és megnyilvánul tetteiben, ez az erkölcsi probléma, a kettősség jelen van a való életben is. ekedik. A gonosz a történet végén mindig elnyeri a büntetését, de mégsem ez adja a mesében az erkölcsi élményt. Nem a büntetés vagy az attól való félelem riasztja el a leghathatósabban az embert a bűntől, hanem az a meggyőződés, hogy nem éri meg. A mesék is ezt közvetítik: ezért jár pórul mindig a rossz. Az erkölcsi tudatot fejleszti a hős személyes vonzereje is, azé a hősé, akinek sorsával és küzdelmeivel a gyermek azonosulni tud. Képzeletében együtt szenvedi át a hőssel a megpróbáltatásokat, és együtt is győzedelmeskedik vele, amikor a jó elnyeri jutalmát. Az azonosulást a gyermek maga kezdeményezi, és a hős külső és belső harcai vésik bele az erkölcsi törvényt.

A mesealakok nem egyszerre jók és rosszak, úgy mint az ember. A mesékben ugyanaz a szélsőségesség uralkodik, mint a gyermeki gondolkodásban. Minden ember vagy jó, vagy rossz, az egyik nővér kedves és szorgalmas, a többiek gonoszak s lusták. A valóságos emberekhez hasonló, bonyolult és életszerű figurák által a gyermek nem tudná megérteni olyan könnyen a jó és a rossz közötti különbséget, mint a szélsőséges jellemek segítségével. Az árnyalatokkal még várni kell, amíg a pozitív azonosulások talaján kialakul a viszonylag stabil személyiség, s megérti, hogy az emberek között nagy különbségek vannak, és mindenkinek választania kell, milyen akar lenni. Igazából a gyermek nem is annyira a jó és a rossz között választ, hanem az alapján választja ki a hősét, hogy ki kelt benne rokonszenvet vagy ellenszenvet. Minél egyszerűbb és értehetőbb a jó hős, annál könnyebb azonosulnia vele. Téves elgondolás, hogy a gyermek a jóság miatt akar azonosulni a hősével. A hős szerepe és helyzete vonzza. Nem az a kérdés merül fel benne, hogy „jó akarok-e lenni”, hanem az, hogy „kire szeretnék hasonlítani”, s a választ azzal adja meg, hogy teljes mértékben beleéli magát valamelyik hős szerepébe.

Az amorális mesékben nem találkozunk a jó és a rossz szembeállításával, nem úgy fejlesztik a gyermek személyiségét, hogy a jó és a rossz közötti választás elé állítják, hanem reményt keltenek benne. Reményt, hogy az életben a leggyengébbek is boldogulhatnak, mint például „Az égig érő paszuly” hőse, aki ellopja az óriás kincsét.

Vannak olyan típusú hősök, akiknek a világ működésében keletkezett egyensúlyzavart kell helyreállítani, míg más hősöknek a saját személyiségükön belül megbomlott egyensúlyt kell rendezniük. De minden mesehős keményen megdolgozik a sikerért, és eközben gyanakvó, sőt bizalmatlan is lehet, megsebesülhet vagy többször meg is halhat, a lényeg viszont az, hogy túljut minden megpróbáltatáson, le kell győznie önmagát. Igaz, gyakran a mesékben sem sikerül elsőre kiállni a próbát: a sikertelenül próbálkozó két nagyobb testvér nem mást szimbolizál, mint ugyanazon személyiségnek (a legkisebb fiú) az éretlen változatát. A téves utak korrigálhatók, a rossz jóra fordítható, de a helytelen választásokból okulni kell, harmadszorra már senkinek sem szabad hibáznia.

A nők képesek arra, hogy bármilyen nehézség árán, de újra emberivé tegyék a világot. A mesék jellegzetes eseményei az átváltozások, például a boszorkány különféle alakokat ölthet, a rozzant gebéből táltos lesz, a tükörből tó. A történetek befejezésének alaptörvénye az ember örök vágyát idézi, azaz a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszak pedig megbűnhődnek.

Visszatérő, klasszikus kifejezések a mese egész részében előfordulhatnak. Ilyen például a mesék kezdetén az „Egyszer volt, hol nem volt…”, a mese belsejében például a „Ment, mendegélt” vagy „Hol jársz itt, ahol a madár sem jár?”. A mese befejező mondatai a leggyakrabban: „Itt a vége fuss el véle”, „Még ma is élnek, ha meg nem haltak…”. Jellemző motívumai még a meséknek a meseszámok. Ilyen például a három, hét, tizennégy, huszonegy.

5. A mese funkciói

Bruno Bettelheim szerint a mese intellektuális szinten gondolkodásra, képzelőerő fejlesztésére és önismeretre ösztönöz, emocionális szinten nem csak a feszültséget oldja, hanem megtanít valakivel azonosulni is. Szociális szinten alkalmas humán értékek, erkölcsös viselkedés kódjainak megtanítására, valamint, hogy a gyermek elsajátítsa az elbeszélői nyelvet, kifejezési formát, amely ösztönzi egyéb irodalmi alkotás létrehozására is.

A mese által a gyermek megtanulhat különbséget tenni a jó és a rossz között, a katarzis élménye morális téren is fejlesztő hatású, a mese szerkezete mintául szolgálhat a gyermek álmodozásához. Fontos hangsúlyozni, hogy a mese mennyire fontos a gyermeki képzelőerő fejlesztésében. Amikor a kisgyermek mesét hallgat, nagyon intenzív belső fantáziamunkát végez. El is képzeli, amit hall, a szó mögé gazdag belső kép épül.

Nagyon fontos lenne, hogy a szülei által mondott mesét vagy a gyermek önálló meseolvasását ne szorítsák ki a televízión, videón nézett mesefilmek. Általuk a gyermek kész képet kap, nincs szükség arra, hogy fantáziájával megteremtse, belső képpé varázsolja a hallottakat, olvasottakat, ezáltal sivárabb lesz egy-egy szó belső tartalma.

A mese fejleszti a fantázián kívül a gyermek figyelmét, szóbeli kifejezőkészségét, szókincsét, emlékezetét. A mesemondás nagyon sok alapot nyújthat a gyermeknek az iskolában is. Már az olvasástanítást megelőzően, a szókincsfejlesztésben, a mondat-és szövegalkotásban felhasználják azokat az élményeket, azokat a meséket, amelyeket a családból, óvodából hoznak magukkal a gyerekek, hogy a későbiekben képesek legyenek a látott, tapasztalt minták alapján teljes történeteket megalkotni, hogy ők is tudjanak mesét írni. A mese nem azért varázsolja el csupán az embert, mert pszichológiai igazságokat fogalmaz meg, hanem, azért mert irodalmi értékei vannak, műalkotás.

A meseolvasással, mesehallgatással megalapozhatjuk a gyermek szépirodalom iránti fogékonyságát, és az olvasáshoz való pozitív viszonyát. Minden történet megélése, megértése akkor teljesedik ki igazán, ha nemcsak a hallás, látás, olvasás van jelen a mesével való találkozáskor, hanem az egyéb érzékeket is megmozdítjuk. Azaz játsszuk el a gyermekkel a mesét, beszéljük meg a történetet, vagy rajzolja le, készítsen illusztrációt a meséhez. A játék, a gyermeki fantázia igénybevétele nagyban segít abban, hogy az olvasottak igazi élménnyé váljanak.

6.Milyen mesét olvassunk a gyereknek?

Ahhoz, hogy a mesének pozitív hatásai érvényesülhessenek, meg kell válogatni a gyerekeknek szánt meséket. Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban, melyik mese a legfontosabb, teljességgel attól függ, hogy éppen hol tart lelki fejődésében, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják. Nem tudhatjuk, hogy a gyermeknek melyik életkorban melyik mese jelenti a legtöbbet, így nem is dönthetjük el, hogy a sok mese közül mikor melyiket mondjuk el neki. A szülő persze általában azt a mesét mondja vagy olvassa fel először a gyermekének, amelyik tetszik neki, vagy amelyiket ő is szeretett gyerekkorában. Ha a gyermeket nem köti le a történet akkor ez már jelzi, hogy nem ez a megfelelő mese a számára, életének ebben a szakaszában ezek a motívumok és témák még nem fontosak a számára. Ilyenkor a legjobb, ha a következő alkalommal már más mesét mesélünk neki. Ha valamelyik mese fontos lesz, a számára megtudjuk spontán reakcióiból, és újra és újra hallani szeretné. Végül eljön az idő, amikor a kedvenc meséjéből a gyerek már mindent magába szívott, vagy már más problémák foglalkoztatják, melyeket más mesék fejeznek ki jobban.

A gyermek számára is fontos, hogy legbelső gondolatait csak akkor ismerheti meg más, ha ő úgy dönt. Ha pedig a gyermeknek megmagyaráznánk, hogy miért olyan magával ragadó a történet, szétrombolnánk a mese varázsát, amely nagyrészt éppen abból fakad, hogy a gyermek nem igazán érti, miért is tetszik neki annyira. Ha a varázslat megszűnik a mese már nem képes segíteni abban a gyermeknek, hogy egyedül oldja meg azt a problémát, amelyre épp a mesében ismert rá. A felnövés során az embernek fontos, hogy úgy találja meg élete értelmét és belső biztonságát, hogy személyes problémáit megérti, és a maga erejéből meg is oldja.

Amikor mesélünk a gyermeknek, az együttlétet is jelent. Közös utazást egy különleges világba, ahol együtt élhetünk át sok csodát, izgalmat. A meséhez kapcsolódó együttes élmény olyan közelséget, intimitást jelent, ami jótékonyan befolyásolja a mesét hallgató gyermek és a mesélő felnőtt kapcsolatát. Ez az együttlét a gyermek számára mindennél fontosabb.

A gyermeklélektan a Bühler házaspár nyomán három nagy mesekorszakot különböztet meg. Ezt a kezdeti időszakot „Paprika Jancsi-korszaknak” nevezték el. A gyermekek 4 éves kor után válnak igazi meseélvezőkké, amikor már fantáziájuk és szókincsük is elég fejlett ahhoz, hogy a mesevilág csodálatos alakjait elképzeljék, és ezáltal igazi élményhez jussanak. Ekkor kezdődik a mesekorszak, mely 12-14 éves korig is eltarthat.

5-6 évesen képesek lesznek a gyermekek megkülönböztetni a fantáziát és a valóságot. Ez azt jelenti, hogy bár a gyermek teljesen beleéli magát a történetbe, azonosul a mesehőssel, de a valóságtól nem szakad el teljesen. Például tudja, hogy az állatok nem változnak emberré, mégis örül, hogy a béka visszaváltozik királyfivá.

8–9 éves korig tart a mesék iránti elköteleződés, ettől kezdve az érdeklődés középpontjába az igaz történetek kerülnek, amik megtörténtek, mégis rendkívüliek. A kettős tudat átalakul, a csodás és valóságos kettőssége helyett a lehetséges és valóságos kettőssége jelenik meg. Ezt a korszakot Robinson mesekornak is nevezik.

A kaland, az érzelmesség és az ideálkeresés igénye jelentkezik ebben a korban. A könyvek nem csak a fantázia éhségét elégítik ki, hanem segítenek a serdülés kezdetének indulati feszültségét is levezetni. A korszak végére eldől az is, ki lesz olvasó, könyvtárba járó gyermek.

II. FEJEZET

1.A mesélés, verselés helye a nevelési folyamatban

Az iskoláskor küszöbéig a gyermek elsajátítja és nyelvtanilag is helyesen beszéli anyanyelvét. Az iskolába lépő előkészitő osztályos tanuló, a készség fokán ,,tudja,, anyanyelvét. Képes olyan megnyilatkozásokra, mondatok beszédelemek összefüggő mondanivaló megszerkesztésére, amilyeneket maga sohasem hallott, de amelyek éppen olyan szabályosak, mint a már hallott megnyilatkozások. Az ikolai nyelvtanitás célja, hogy az ösztönös nyelvhasználatot tudatossá tegye a gyermek számára, érzékelhető módon felfedje a nyelv működési szabályait.

Az anyanyelv a személyiség legbensőbb sajátja: a beszéd a gondolkodásnak, az érzelmi életnek és az akarati tevékenységnek nem csak tükre és közvetitője, hanem szervezője és fejlesztője is, a személyiség fejlesztésének lényeges eszköze. Ezért a gyermek az iskolába, sőt óvodába lépésének első pillanataitól kezdve, az anyanyelvi nevelés egységes rendszerben valósul meg. Az anyanyelvtanitás az értelmi fejlődésnek, a valóság megismerésének, a gondolkodás és a beszéd kölcsönösen egymásraható fejlődésének tervszerű alakitása, megszervezése.

Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel , az iskolai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.

Az iskolai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.
Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése.

Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak.

A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról.

A mese visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre.
A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája.

A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodában,iskolában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.

2. Mese és vers a nagycsoportban

A nagycsoport életkori összetétele az 5-6 éves korosztály. A kialakult barátságok megerősödni látszanak, de emellett erős önérvényesítési törekvések is előtérbe kerülnek. Kiemelten fontos a konfliktuskezelési képességük fejlesztése. Pozitív megerősítéssel rögzült szokássá érlelődik a nézeteltérések kulturált megoldásának képessége, a másság elfogadása, tolerancia. Ebben az életkorban a tanulás játékos helyzetekben történő ismeretszerzés. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken kívül a mese-vers, énekzene, ábrázolás, külső világ megismerése (matematikai, környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. Egyre hosszabb, és bonyolultabb szerkezetű meséket, verseket, énekeket hallhatnak és tanulhatnak, gyakorolják a népi mozgásos játékokat, táncos lépéseket. Az óvoda közvetlen környezetén kívül távolabbi séták alkalmával ismerik meg a tágabb környezetüket is. Folyamatosan anyanyelvi játékokat játszanak, báboznak, dramatizálnak. Gyarapodik a szókincsük, nyelvtanilag egyre pontosabb mondatszerkesztést használnak, cél a helyes kifejezőkészség . A játéktevékenységben a szerep, és konstruáló építőjátékok mellett lényeges helyet foglal el a bonyolultabb társas és logikai játékok. Saját maguk is találnak ki szabályjátékokat.

A korosztálynak megfelelő mesefajta az állatmese. A klasszikus állatmese nem gyerekműfaj, eredeti célja a társadalombírálat tanulsággal megerősítve. Az animizmus miatt a gyerekek számára természetes, hogy az állatok emberek módjára cselekszenek, viselkednek. A történetek élőbeszédszerű, dialogikus szerkezete egyszerű, konfliktusuk könnyen érthető, gyakori szereplői az olykor méretük folytán is kiszolgáltatott helyzetű állatok, ami kínálja a gyermeki azonosulás lehetőségét. Az állatmese ábrázolásmódját a humor árnyalja, és olykor megértő elfogadássá tompítja az apróbb emberi gyengeségeket. A jellemből, helyzetből fakadó humorra a gyerekek fogékonyak. Ebből az ősi műfajból kinőve, az animizmusra támaszkodva születnek az állatszereplőkre épített gyerektörténetek.

A jól kiválasztott meseanyag segítségével az irodalom betöltheti eredetei szerepét az óvodában. A mese képes olyan „varázseszközként” működni, mely miközben örömet okoz, élményt szerez, észrevétlenül fejleszti az értelmi, érzelmi, morális, szociális kompetenciákat. Hagyjuk, hogy a jól kiválasztott mese sugallja, és ne sulykolja a tanulságot, akkor megvalósulhat a komplex művészeti nevelés.

A művészeti nevelés pedig nem csupán a szépre nevelés, hanem a személyiségformálás hatékony eszköze, mivel a gyerek a kreativitás, az esztétikai érzék fejlesztésével képes lesz megtalálni a külvilág hatásaira adható helyes válaszokat . A mese, a mesehallgatás tehát nem csak az anyanyelvi nevelés lehetséges módja, hanem a személyiség különböző szféráit mozgósító tevékenység.

A mese hatását Lengyel László így fogalmazza meg: „A gyerekek a szemünk láttára mesén nőnek föl. Jó, ha tudjuk, számon tartjuk, hogy a mese kiemel az állatvilágból, civilizál. A mese emberré tesz.”

3. Mese és vers az előkészitő osztályban

Az előkészítő osztályban a fejlesztés középpontjában a szóbeli kommunikáció megalapozása áll .A korosztály kezdeti szakaszában az anyanyelvi nevelés célja az, hogy az iskolába lépés előtt szerzett nyelvi tapasztalatokra építve megindítsa a gyermek anyanyelvi tudatosodásának folyamatát, megalapozza a funkcionális nyelvhasználatot, hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy a nem-tudatos, automatizált jártasságok, tudatos, akaratlagos, szándékos nyelvi megnyilvánulássá alakuljanak.

A tanuláslélektani elvekre alapozva a tanterv hangsúlyozza, hogy a szóbeli közlés megértése és a szóbeli kifejezőképesség fejlesztése egymástól elválaszthatatlan. E két alapkompetencia, mely nyelvészeti megközelítésben nem más, mint a beszédészlelés és a beszédprodukció, együttes alakítása döntő szerepet játszik a fonológiai tudatosság megalapozásában. Az olvasás megtanulására való felkészülés az írott szöveg komponenseinek megismerésével, a fonématudatosság fejlődésével és a szövegmechanikai ismeretek integrálásával teljesedik ki. Ehhez szervesen kapcsolódik az írás megtanulására való felkészülés, amely a formaészlelést, az írásmozgáskoordinációt, a grafomotoros tevékenységek kivitelezését és az automatizált vonalvezetést foglalja magába. A tanterv újszerű sajátossága az, hogy:

esélyt teremt a tanulók képességeiben mutatkozó különbözőségek kezelésére,

hatékonnyá teszi a tanító alapozó munkáját,

megelőzi a korai tanulási kudarcok kialakulását.

Kulcskérdés az olvasottakra való emlékezés. Ezért mindig rá kell kérdezni az olvasottak lényegére: mindig kérdezzük meg a mondatok jelentését. Azután mutassunk rá a mondatok kapcsolódására, a különféle utalások vonatkozásaira. Ezek a kérdések nagyon fontosak. Ha ez nem fejlődik ki a gyerekben, nem fog később megbirkózni a hosszabb és a nehezebb szövegekkel. Az olvasásfejlesztés a gondolkodás fejlesztése is egyben. A szövegértés tartalommondással kezdődik. A leggyengébb tanulóval is mondassunk tartalmat. Ha csak két mondatot mond az is nagyon jó. Figyeljünk oda, hogy a gyerekek mindig alkalmazzák az olvasmány szavait, szókapcsolatait, mert csak így beszélhetünk szókincsfejlesztésről. A beszédfejlesztés során kapjanak lehetőséget a saját gondolataik kimondására, akkor is, ha nem a szöveg tartalmához kapcsolódnak, de a gyerekben valamilyen asszociáció során eszébe jutott valami. Ügyeljünk arra, hogy összefüggően mondják el mindig mondanivalójukat. Minden olvasmánynak van valamilyen etikai mondanivalója. Ne erőltetett formában emeljük ki, hívjuk fel rá a tanulók figyelmét, esetleg játsszunk el velük egy-egy jelenetet. „Illik-nem nem illik?” te mit csinálnál, vagy mit csinálnál másképp ilyen helyzetben? Az olvasás megszerettetését rövid, változatos, különböző tartalmú szövegekkel és sok-sok verssel, mondókával biztosítjuk. Ebben a szakaszban is lehetőség van a beszélgető percek során a tanulók élményeinek meghallgatására, problémáik megbeszéléseire. Fő feladat továbbra is a beszédkészség és a szociális alkalmazkodási képesség fejlesztése.

A kor követelményeinek megfelelően növeljük az ismeretközlő szövegek számát a tanulók életkori befogadóképességéhez igazodva, mert ezek megalapozzák a tanulók önálló ismeretszerzését a könyvtárhasználat alapismereteivel együtt. Arra törekszünk, hogy az olvasmányok fejlesszék tanulóink személyiségét, neveljenek a másik ember tiszteletére, szociális érzékenységre, és a környezetükért érzett felelősségre.

Mesefolytatás: A mesélés során nyelvi szempontból megismerhető a tanulók beszédkészsége, felmérhető szókincsük tartalma, terjedelme, nyelvtani tájékozottsága. Ez a módszer nagy szabadságot nyújt a gyermekek fantáziájának is, mivel nincs tartalmi megkötöttség. Ez a tevékenység kiugróan magas szókészletet mozgósít, a szókészleten belül pedig arányosabban jelennek meg a cselekvést, történést jelentő szavak mellett a minőséget jelölő szavak.

Szóláncjáték: a figyelem, a gondolkodás, az emlékezet fejlesztését segíti.

A mondókák szerepe. A gyermek rövid, ötletes, dallamos versek által kerül legelőször kapcsolatba anyanyelvével, emberi és tárgyi környezetével. A gyermekmondóka az, ami az értelmi fejlődés legkezdetlegesebb szakaszában szoros érzelmi köteléket teremt csecsemő és felnőtt között. Mondókával biztatták ülésre, állásra, járásra, evésre, alvásra a gyermeket. Mondókák oktatták a legalapvetőbb viselkedési, erkölcsi szabályokat. Fejlesztették a gyermek ritmusérzékét, megtanítják játszani a szavakkal, az anyanyelvvel. A játékok pedig az emberi és tárgyi viszonyrendszerbe segítették beilleszkedni. Szinte minden játék kicsinyített modellje volt valamilyen alapvető élethelyzetnek. A mondókák, a játékok alkalmakhoz, évszakokhoz kötődnek. A népi mondókákat szótagolhatjuk, elmondhatjuk nagyon lassan úgy, hogy a két kezünk kinyújtott ujjait összetesszük, majd a vers egyes szótagjaira az egymáshoz illeszkedő azonos ujjainkat egymás után nyitjuk szét, majd zárjuk azonnal össze. Ezt a gyakorlatot lehet egyre gyorsabban is végezni.

Po-ros ú-ton ko-csi zö-rög,

A ke-re-ke gyor-san pö-rög.

Sá-ri né-ni ve-ze-ti,

A-ki lát-ja ne-ve-ti.

A gyermekdalok és versek, kiszámoló játékok, az egész köznyelvi hagyomány fontos a gyermek számára. A gyermekek a szabadidejük nagy részét tévénézéssel töltik. A játszóterek egykori játékait a futball és más labdajátékok váltják fel. A gyermekjátékok nagy része ma az óvodákban él. Az énekes körjátékokat, a páros felelgetőket és más közös játékokat folytatni kell az iskolában. A kézfogás az első személyes találkozást jelenti a gyermekek és a tanító között, amely lehetőséget nyújt arra, hogy valódi érdeklődéssel forduljanak egymás felé, és néhány szót váltsanak egymással. A tanító néni beszélget velem! Az elköszönéskor emlékeztethetjük a gyermekeket a legfontosabb teendőikre, és személyes visszajelzést adhatunk az aznapi munkájukról is.

Előkészítő osztályban sokszor alkalmaztam, a ,,Gondolkodó kalapok,, módszerét a mesék feldolgozásánál. A Gondolkodó kalapok módszerét Eduard de Bono fedezte fel amit a "Six Thinking Hats"című könyvében mutatott be.

Ez a módszer a beszélgetés,konfliktuskezelés,problémamegoldás módszere,amikor a különböző színű kalapoknak megvan a saját szerepe. A 6 kalap különböző színű így a problémamegoldás is különbözik. Ez egy interaktiv módszer ami a tanulók beszédkészségét,kreativitását fejleszti.A kalapok színei: fehér,piros,sárga,zöld,kék és fekete.A gyerekek választhatják bármelyik kalapot,mindegyiknek megvan a saját szerepe. Egy másik lehetőség a 6 csoportra való felosztás,ahol egy bizonyos színű kalap alatt több gyerek is lehet,közösen megbeszélik a lehetséges választ az adott helyzetre és a választott szóvívő továbítja.

A szerep amibe a kalap gazdája belebújik,változik a kalap színének megfelelően:

A fehér kalap a mesélő ,aki elmeséli röviden a mesét, nem szál be a többiek közötti vitába ,semleges marad.

A piros kalap kifejezi az érzéseit a szereplőkkel kapcsolatban.

A fekete kalap a kritikus,a negativ dolgokat mutatja be a történetből,rávilágít a hibákra,tévedésekre.

A sárga kalap,az alkotó, a pozitiv, építő gondolkodás jelképe

A zöld kalap ,a gondolkodó,aki új ötletekkel szolgál

A kék kalap,a szóvívő,aki irányítja a vitát,konfliktust.,majd megfogalmazza a végkifejletet

A Piroska és a farkas című klasszikus mesének a feldolgozásánál alkalmaztam.

A tanulókat 6 egyforma csapatra osztottam, a kalapok alatt több tanuló volt így közösen fogalmazták meg véleményüket,meglátásukat.

A fehér kalap röviden bemutatja a mesét.

A kék kalap jellemzi Piroskát a farkassal összehasonlítva.Rávilágit arra, hogy mi történik , ha egy gyerek nem fogad szót a szüleinek.

A piros kalap bemutatja , mennyire szerette Piroska a szüleit, nagymamáját,mindig hallgatott rájuk,kifejezi örömét a vadász cselekedetével szembe valamint a fatrkas viselkedésének negativumát is kifejezi.

A fekete kalap kritizálja Piroska viselkedését,aki szófogadó kell legyen és el kell jusson a beteg nagymamához.Haragszik a farkas ravaszságára.

A zöld kalap megoldási lehetőségeket kínál Piroskának, aki meg kellett volna kérje anyukáját, hogy segitsen virágot szedni és nem a farkas kellett volna segitsen neki.

A sárga kalap egy másik befejezést talál a mesének,ahol Piroska visszautasithatta volna , hogy elmennyen a nagymammájához,ismervén az erdőben ráleselkedú veszélyeket, vagy esetleg az erdő többi állata is segíthetett volna neki.

Ezzel a módszerrel a kisiskolások megtanulják egymás véleményét elfogadni. Meghallgatják, hogy lehet más befejezése is egy mesének. Ezzel a módszerrel a gyerekek egyénileg és csoportosan is dönthetnek, feladatokat végezhetnek, mindenki szerepet vállal. Igyekeztünk jó hangulatot teremteni a tevékenység során, hogy azoknak a gyerekeknek is sikerüljön alkalmazkodni a feladathoz, akik otthon nem anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet.Sikeres és eredményes módszernek tartom,mivel a gyerekek megtanulnak egymáshoz megfelelő módon, barátságosan viszonyulni , mernek vélemenyt alkotni és kifejezni, örülnek a sikeres közös munka eredményének.

4. Mese és vers az I.osztályban

„Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” József Attila

A mesével való találkozást az olvasásórákon a ráhangolás előzi meg. Az alsó tagozatos olvasókönyvekben sokféle mese szerepel, mindegyik másfajta előkészítést, motivációt igényel. Van, amikor a képek segítenek, van, amikor a hangzás, van, amikor a beszélgetés, bizonyos ismereteknek az előhívása, mindenképpen egy olyan légkörnek a megteremtése az előkészítésnek a funkciója, amely a gyerekeket a mesehallgatásra, olvasásra hangolja. Maguk a körülmények az iskolában egy kicsit mások, mint akár otthon, de azért látni jó példákat arra, hogy nem feltétlenül a padban ülnek a gyerekek akkor, amikor a tanító néni a mesét olvassa, hanem megtalálják a lehetőséget, hogy a gyerekek az osztály valamelyik sarkában, a mesekuckóban félrehúzódjanak.

A meseolvasó és a mesehallgató két különböző szerep, de mindkettő meghatározó abból a szempontból, hogy a gyerekek mit fognak hasznosítani ebből a szituációból. A pedagógus alaposan felkészül a meseolvasásra. Olvassa a mesét, de közben folyamatosan tartja a kapcsolatot a gyerekekkel. A metakommunikáció, a gesztusok, a közelség, a mimika döntő, meghatározó jelentőségű abban, hogy milyen hatást tud kelteni a hallgatóságban. Hogy mit csinálnak közben a gyerekek? Meseolvasás közben a könyvet általában csukva tartjuk, hogy ne vonja el figyelmüket. Van, aki azt kéri tőlük, csukják be a szemüket, hajtsák a fejüket a padra, hogy jobban átérezzék a mese hangulatát, képzeljék magukat a mese világába. Természetesen minden mese mást kíván, de mindenképpen meg kell teremtenünk azt a légkört, amelyben a gyermek teljes figyelmével, értelmével, érzelmeivel a meseolvasóra figyel. Nem szoktunk megfigyelési szempontot adni a meséhez, nem akarjuk elvonni az értelmüket egy meghatározott kérdéssel vagy szemponttal, ugyanakkor azonban nagyon is kíváncsiak vagyunk a véleményükre.

A meseolvasással, mesehallgatással alapozzuk a szépirodalom iránti fogékonyságukat, elemző képességüket, azt a technikát, ahogyan tudatosítják magukban, hogy egy mű hogyan hat rájuk, ők hogyan viszonyulnak ahhoz, amit olvastak vagy hallottak. Azt kérjük tőlük, hogy röviden fogalmazzák meg gondolataikat. Miért tetszett? Mi ragadott meg a mesében? Nagyon gyakran egy-egy szereplővel azonosulnak. Máskor egy eseményre irányul a figyelmük. Nemritkán azt a tanulságot, azt a kicsengést fogalmazzák meg, ami a mesében megfogalmazódik, mintegy tanúsítják, hogy eljutott hozzájuk a mese üzenete. Természetesen ezután meggyőződünk arról is, hogy megértették-e a mese alapvető összefüggéseit, azaz ellenőrizzük a történet elsődleges megértését. Ismeretterjesztő szövegek esetében a leglényegesebb adatok, elemek azonosítása a cél, a mesében a szereplők, az alapvető események és a fontosabb összefüggések kapnak hangsúlyt. Ezekre irányulnak a pedagógus kérdései vagy a munkafüzet feladatai, egyben ez a tanulási képesség fejlesztése szempontjából is alapvető kérdés, hiszen arra szoktatjuk a gyerekeket, hogy – nemcsak a mese hallgatásakor, hanem bármely szöveg olvasásakor – figyeljenek oda, hogy az miről is szól. Tudják kiemelni azokat a kulcsszavakat, kulcsmotívumokat, amelyek a szöveget meghatározzák. Ezt követi a mese elemzése.

Anyanyelvi nevelésről lévén szó, a mese segítségével a gyermek a nyelvnek olyan változataival is találkozik, amilyenekkel a hétköznapi életben nem. Nagyon fontos a meseelemzésben gondoskodni a szó szintű megértés ellenőrzéséről, annak biztosításáról, azaz a mesében előforduló régies kifejezések, tájnyelvi szavak jelentésmagyarázatáról.

A logikus gondolkodás fejlesztése és a meseelemzés kapcsolata: amikor a meseértelmezés közben sorra vesszük a történéseket, nagyon gyakran kérdezzünk az időpontra, a helyszínre, az események összefüggésére, azaz megtapasztaltatjuk a gyerekekkel, hogy egy epikus műfajban az események sorrendje időrendi, ok-okozati, tehát valamiféle logika érvényesül benne. Ennek tudatosítására többféleképpen is törekedhetünk: vázlatpontok, címek megfogalmazásával, a részekhez képek rendelésével, azok sorrendbe rakásával. Végezetül eljutunk a szintézishez. Itt összegezzük a meseelemzés során szerzett tapasztalatokat: szokás a vázlatpontok alapján történő mesemondás, ugyanezt képekkel is segíthetjük, gyakori a szereposztás szerinti olvastatás vagy a mese dramatizálása, tanúságot téve arról, hogy a mese tartalma, gondolatisága, nyelvezete bensővé vált, azaz megérintette értelmüket, érzelmeiket egyaránt.

Verselemzésnél alaklmazzuk a lassan és fokozatosan elvet ,  nem járható út alsó tagozaton a vers hagyományos iskolai elemzése, a tartalom elmagyarázása. Ez megtöri a varázslatot, elvész a vers szeretete, csupán passzív befogadásra korlátozódik a tanulói tevékenység. Ezzel szemben, ha a pedagógus a gyerek alkotói készségére épít, s „úgy tekinti magát, mint közvetítőt, aki segíti a művekben rejlő üzeneteket eljuttatni a befogadóhoz”, lehetővé teszi a személyes élmények felszabadulását, és ráirányíthatja tanítványai figyelmét egy-egy költemény hangulatára, üzenetére.

Természetesen a versekkel való foglalkozásnak az alsó tagozaton is része a műértelmezés, a verstani alapismeretek előkészítése, megalapozása. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy „a tanító módot adjon arra, hogy a gyerekek felidézzék, újból átéljék és másokkal is megosszák élményeiket; hogy a tanórán a kedvvel, örömmel végzett munka domináljon”. A gyerekek aktivitására, kreativitására épülő versfeldolgozás közelebb viszi a kisiskolást a vers mélyebb értéséhez. A befogadó élményeit előhívó s arra építő kreatív műértelmezésre, a vers aktív újratanulásához pozitivan visszahat.

Szintén sok kreatív játékra ad alkalmat Horgas Béla Három kavics című verse. A vers feldolgozása során többek között fejleszthető a képzelet, a fantázia, bővíthető tanítványaink szókincse.

Egy kavics,

egy lapos, szürke hasú,

sima, sárga eres

meg egy fekete-fehér

köpönyeges,

továbbá egy szögletes,

barnába játszó pocakos,

a parti homokban elheverve,

felhők táncán elmerengve,

egymáshoz csak ritkán szólott,

ha szólt is,

csak morgolódott,

fél szavakat sugdosott,

és leginkább,

egyre inkább

hallga-, hallga-, hallgatott.

Érzékelésfejlesztés, a tapasztaltak megfogalmazása, megosztása

A verssel való ismerkedés előtt az osztályt hatfős csoportokra osztottam, majd páronként kaptak a gyerekek egy-egy zsákocskába rejtett kavicsot. A páros egyik tagja megtapogathatta a tárgyat, de nem nézhette meg, másikuk megnézhette, de nem érinthette meg. Majd el kellett mondaniuk egymásnak, amit tapintással, illetve látással érzékeltek. Természetesen, aki látta a kavicsot, nem mondhatta ki a tárgy nevét.

A tapasztaltak megosztása után lehetett kivenni a zsákból a kavicsokat. Megnézték, megtapogatták, összehasonlították a három kavicsot. Megbeszélték, pontos volt-e társuk leírása.

Képzeletjáték

Beszélgettünk arról, milyen utat járhattak be a kavicsok. Ki-ki elképzelte, hol lakhatnak a kavicsok. Majd adott jelre mindenkinek azon a helyen kellett kaviccsá változnia, ahová elképzelte saját kavicsát. Eljátszották, hogyan mozog egy kavics, mi mindent tud tenni.

A vers bemutatása, közös értelmezése

– A tanítói bemutatás után, a vers újraolvasásával együtt mindenki összehasonlította a versben leírt három kavicsot a csoportja három kavicsával.

– Színes ceruzákkal jelölték, milyen színeket használt a költő a kavicsok bemutatására.

– Megfigyeltük, hogy emberhez hasonlónak képzeli őket (köpönyeges, pocakos).

– Hol láthatta a kavicsokat? (parti homokban elheverve) Hová képzelitek, hol lehet ez a parti homok?

– Megnéztük elfordítva a verset, így láthatóvá vált, hogy a különböző hosszúságú verssorok, olyanok, mint a hullámok.

– Mivel múlatták az időt a parton? Itt került sor az elmerengve kifejezés jelentésének tisztázására.

– Ha egy idegen hallgatózik a közelben, mit hallhat? (morgolódott, sugdosott) Vajon miért beszélhetnek ilyen keveset?

– Összecsengő sorvégek keresésével megfigyeltük a rímek hullámzását.

Illusztráció a vershez rajzzal, szituációs játékkal

A csoportok választhattak, hogy a vers alapján rajzot készítenek a kavicsokról (kellő idő esetén esetleg színes gyurmából is megformálhatják), vagy egy rövid szituációs játékban bemutatják a parton heverő kavicsokat. Az illusztráció után játszhatunk kavicsfestést is. Megfesthetik a kavicsokat annak megfelelően, hogy szerintük „ki lakik” a kavicsban.

A vers olvasásának gyakorlása (hangerő-, tempóváltás)

– Megfigyeltük, hogy a vers egyetlen mondat.

– Megbeszéltük, majd jelöltük, hol tarthatunk levegővételre alkalmas szüneteket.

– Csoportokban vitatták meg, milyen hangerő és milyen tempó illik a vershez. Minden csoport közösen bemutathatta az általa elképzelt módon a verset. (Hogy mennyire lett sajátjuk a vers, jelzi, hogy mindegyik csoport bemutatásában azonos volt a lassuló tempó és a csökkenő hangerő.)(http://w.w.w anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.plp?id=127)

5. Mese és vers II. osztályban

Az olvasás, az írás, valamint a szövegalkotás tanulásának bevezető és kezdő időszakában a szokásosnál is nagyobb szerepe van az egyéni különbségek figyelembevételének, a differenciált fejlesztésnek. Ennek alkalmazásával érhetjük el, hogy minden tanuló egyenlő esélyekkel indulhasson el az olvasás, a szóbeli és az írásbeli önkifejezés megfelelő szintű elsajátításának útján, és a tanulás folyamata élmény, örömteli tevékenység, illetve sikerek forrása lehessen valamennyi gyereknek. Az egyéni különbségek fejlesztésekor az alábbi alapkészségek fejlesztésére fektetjük a hangsúlyt: figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd, ritmus, mozgás, tájékozódás , képzelet , kommunikáció. A tanulók fejlettségét és fejlesztési szükségleteit figyelembe véve, differenciált tervezéssel és tanulásirányítással fokozatosan növeljük a terhelést és a teljesítményelvárásokat. A tanítási tartalmak feldolgozásának folyamatát a tanulók együttműködésére építjük, bevezetjük a kooperatív technikákat. Minél korábban ismertetjük meg a gyerekekkel az együttműködést, annál jobb, ez ugyanis idősebb korban már nehezebben pótolható. Élményszerű tanulással, probléma helyzetekből kiinduló izgalmas tevékenységekkel, kreativitást ösztönző feladatokkal fejlesztjük a kulcskompetenciák összetevőit, az alapvető rutinokat, képességeket és alapkészségeket. Mindeközben formáljuk a helyzetekre szabott lehetséges attitűdöket, közvetítjük az elemi ismereteket. Ezzel tanulási és magatartási szokásokat alakítunk ki. Megtapasztaltatjuk az ismeretszerzés korszerű forrásait, azok eszközként való felhasználásának módját, megtanítjuk és gyakoroltatjuk az elemi tanulási módszereket és technikákat. A tanulók fokozatosan gyarapodó ismereteit rendszerbe szervezzük, aktivizáljuk a már megszerzett tudást az új tanulási feladatok megoldásához. A szövegalkotás tanításának részterületei és feladatrendszere: szóbeli kommunikációs gyakorlatok végzése, általános szövegszerkesztési gyakorlatok végzése, különféle szövegtípusok műfaji sajátosságainak megtanítása, különféle szövegtípusok szerkesztésének gyakoroltatása, a kommunikációval, szöveggel és stílussal kapcsolatos elméleti ismeretek. A szövegalkotás tanításának módszerei:

– induktív módszer: szövegminta vizsgálata után általánosítunk, majd a lépésről lépésre megszerzett ismereteket összefoglaljuk, és gyakorlatokban újraépítkezve alkalmazzuk. Hasonlóságokat és különbségeket fedezünk fel, majd adott feladat elvégzése során ezeket újraépítkezve alkalmazzuk.

– heurisztikus módszer: tevékenykedtető feladat után általánosítunk. Konkrét példákból kiindulva, kérdések és feladatok megoldásán át jelenséget fedeztetünk fel, fogalmazunk meg és alkalmazunk hasonló helyzetek megoldására. A szövegtípusok tanításához ajánlott induktív munkamenet:

1) az adott szövegtípust bemutató mintaszövegek tanulmányozása, elemzése, a mintaszöveggel kapcsolatos feladatok megoldása,

2) a szövegtípusra jellemző általános sajátosságok feltárása és megfogalmazása,

3) részfeladatok a szövegtípus alkotásával kapcsolatban (pl. szógyűjtés, vázlat készítése, kulcsszavak keresése)

4) a teljes szöveg önálló megalkotása (kreatív történetalkotás)

A drámajátékok:

1) elősegítik az átélést, az olvasottak befogadását,

2) tevékenységei megkönnyítik a kapcsolatteremtést és az együttműködést,

3) fejlesztik a mozgáskultúrát,

4) természetes helyzeteket kínálnak: a szövegalkotáshoz, a kreativitás fejlesztéséhez, a beszéd és a testbeszéd (a nonverbális kifejezőeszközök használatának és megértésének) gyakorlásához, összhangjuk alakításához.

Az írott szöveg megértése, az olvasás. Ez a fejlesztési terület magában foglalja az olvasás jelrendszerének eszközszintű elsajátítását és használatát. Hangsúlyozzuk, hogy az első olvasási sikerek meghatározó erejűek az olvasóvá válás, az olvasással kapcsolatos pozitív viszonyulások kialakulásának folyamatában. Ezért a tanulók egyedi sajátosságaira tekintettel, differenciáltan kell megszervezni az olvasástanulás folyamatát. A technikai eszközök elterjedésével a kommunikáció a szóbeliség irányába tolódott el. Az írások nagy része sablonok alapján készül, a boltban kapott nyugtától kezdve a biztosítóval kötött szerződésen át egészen a különböző áruk vásárlására biztató szórólapokig. A telefon kiszorítja a levélírást, a multimédiás eszközök a könyvolvasást, amely pedig az írott szöveggel való találkozásnak mind mennyiségileg, mind minőségileg a legfontosabb színtere. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a könyvolvasás, mint szórakozási forma – s korábban éppen a szórakozás, élmény- és tudásszerzés volt a könyvolvasás legfőbb motivációja – a multimédiás eszközök, a televízió hatására szinte teljes egészében megszűnt.

Rövid, a tanulók által jól érthető szövegeket olvastatunk, amelyek témája megfelel a korosztály érdeklődésének, fenntartja a tanulók olvasási kedvét. A szókészlet jelentős hányada a tanulók aktív szókincsének részét képezi, azonban az olvasmányok lehetőséget nyújtanak a szókincs fejlesztésére is. Az olvasmányok előtt az olvasmány-előkészítő szakaszban, játékos feladatokba ágyazva közvetlenül, illetve a kisszótárban a könyv végén megtalálható azoknak a kifejezéseknek a magyarázata, amelyeknek jelentésével feltételezhetően nincsenek tisztában a tanulók. Az olvasmányok ismeretanyaga lehetőséget nyújt új ismeretek elsajátítására is. A feldolgozás során lehetőség nyílik a személyiségfejlesztésre, a helyes magatartásmódok kialakítására.

A mesék birodalma

Az eddig tanult állatmesék összefoglalása

Alkalmazott módszerek: kooperatív csoportmunka

Nevelési feladatok:

– a megértés, alkotás örömének felfedezése

– önzetlen segítségadásra buzdítás

– az együtt tanulás örömének felfedezése

– empátiás készségek fejlesztése

Felhasznált eszközök: számkártyák, szerepkártyák, villámkártyák, csoport névkártyák, ragasztók, filctollak,

A/4-es lapok, borítékok, szétdarabolt képek

Előkészületek:

– Ragasztók, filctollak, A/4-es lapok, borítékok, szétdarabolt képek előkészítése.

– Csoport névkártyák, szerepkártyák, számkártyák, villámkártyák előkészítése.

Az óra menete

Csoportalakítás

Keressétek meg azt a kártyát, amelyen a nevetek található! Fordítsátok meg, majd olvassátok el a kártya másik oldalán található csoportnevet! Társaitokat megkeresve rendeződjetek csoportokba!

RÓKÁK, ELEFÁNTOK, KAKASOK, NYUSZIK

Szerepek kihúzása

Az asztalokon találtok szerepkártyákat. Mindenki húzzon magának egyet, olvassa el, milyen szerepe lesz a csoportban, ezután ismertesse a társaival!

SZÓVIVŐ, ESZKÖZFELELŐS, IDŐFIGYELŐ, JEGYZŐ

Célkitűzés

A mai órán az eddig tanult meséket fogjuk átismételni.

Olvasás

Nyissátok ki az olvasókönyvet annál a mesénél, amelyik nektek a legjobban tetszett! Olvassatok fel belőle 2-3 mondatos, rövid részletet társaitoknak

A rendelkezésre álló idő: 5 perc.

A tanult mesék ismétlése

a) Szétdarabolt kép-puzzle

A borítékban szétdarabolt képeket találtok. Az lesz a feladatotok, hogy rakjátok össze, ragasszátok fel egy A/4-es lapra! Írjátok le a felismert mese címét! Kérem az eszközfelelősöket, vigyék az asztalaikhoz a feladat megoldásához szükséges eszközöket! A feladat megoldására 4 perc áll a rendelkezésetekre.

Igaz-hamis

Ezekben a borítékokban a mesékhez kapcsolódó igaz, hamis állításokat találtok. Mindenki húzzon magának egy állítást, olvassa fel a társainak, s döntse el, hogy igaz vagy hamis! Az egyik A/4-es lapra kerüljenek az igaz, a másik A/4-es lapra a hamis állítások!

Kérem az eszközfelelősöket, jöjjenek, s vigyék asztalaikhoz a borítékokat és az A/4-es lapokat!

A feladat megoldására 5 perc áll a rendelkezésetekre.

A kiskakas talált egy gyémánt félkrajcárt.

A török császár bedobatta a kiskakast a kútba, az égő kemencébe és a méhkasba.

A kiskakas bátor volt.

A darazsak megcsipkedték a kiskakast.

A nyuszi talált két répát.

A nyuszi az egyik répát elvitte az őzikének.

A nyuszi gondoskodó volt.

Az őzike megette a répát, amit a nyuszitól kapott.

A vadkacsa háromszor menekült el a róka elől.

A vadkacsának eltörött a szárnya, ezért nem tudott elrepülni.

A rókának sikerült megenni a vadkacsát.

A rókának vadkacsára fájt a foga.

A mackók találtak egy sajtot.

A róka addig felezgette a sajtot, amíg jóllakott.

A mackók civakodtak, veszekedtek egymással.

A macik el tudták igazságosan osztani egymás között a sajtot.

Időkitöltő feladat

Tegyétek igazzá a hamis állításokat, és írjátok le őket a lapra!

Ellenőrzés

Először megkérem a „Nyuszik” csoport szóvivőjét, számoljon be a csoport munkájáról. A felolvasás után helyezze fel a táblára az A/4-es lapokat!

(Sorban minden csoport szóvivője beszámol csoportjának a munkájáról.)

Játék – Trópusi eső

A tanulók körben állnak. A játékvezető elindít egy mozdulatot, ezt a tőle jobbra álló tanuló átveszi, majd egymás után sorban mindenki átveszi a mozdulatot. Egészen addig folyamatosan ugyanazt a mozdulatot végzi mindenki, míg egy újabb mozdulat nem ér hozzá, és akkor ez az újabb mozdulat lesz a folyamatos tevékenység.

A tanult mesék ismétlése – Villámkártya

Párokban fogtok a csoporton belül dolgozni. A borítékokban kártyákat találtok, melyeknek az egyik oldalán egy kérdést, a másik oldalán a kérdésre adandó választ olvashatjátok.

Egyenlően osszátok el egymás között a kártyákat! Olvassátok fel egymásnak a kérdést, ha tudja a társad a választ, add neki a kártyát, ha nem, akkor tedd az asztal közepére! Akkor dolgozott jól a csoport, ha kevés kártya marad az asztal közepén vagy egy sem.

Kérem az eszközfelelősöket, vigyék el a borítékokat.

6 percig dolgozhattok.

(A feladat befejeztével megkérem a szóvivőket, számoljanak be a csoportjuk teljesítményéről.)

Ki szerette volna megszerezni a holló sajtját? A róka.

Miért hízelgett a róka a hollónak? Azért, hogy megszerezze a sajtot.

Mit nevezett rútnak a róka? A holló hangját.

Mit talált a holló? Sajtot.

Kik ugrottak árkot? A nyúl, a róka és a farkas.

Kik estek bele az árokba? A róka és a farkas.

Miért nem tudott a róka és a farkas kijönni az árokból? Azért, mert mély volt.

Hogyan jutott ki a róka az árokból? Felkapaszkodott a farkas hátára, és kiugrott.

Hova indult az elefántcsalád? Sétálni.

Kikkel találkozott a kiselefánt másodszor? A majmokkal.

Kivel találkozott először a kiselefánt? A gazellával.

Miért akart a kiselefánt papagáj lenni? Azért, mert o is akart repülni.

Diák-kvartett:

A csoportban mindenki válasszon magának egy számot 1-től 4-ig! Kérdéseket fogok feltenni. Válaszoljatok a kérdésemre, győződjetek meg arról, hogy mindenki helyesen fog felelni! Az a tanuló mondja meg a helyes választ a csoporton belül, akinek kihúzom a számát.

Kérdések:

– Melyik mesére igaz a következő közmondás: „A jó barát drágább az aranynál.”?

– Mit jelent az a szó, hogy „hiú”?

– Melyik tulajdonsága segíti a rókát a mesékben? Mondj rá példát!

– Mi a tanulsága a „Csökönyös kiselefánt” című mesének?

Értékelés

Mondjátok el a csoporttársaitoknak, hogy miért volt jó velük együtt dolgozni ezen az órán!

Házi feladat

Rajzoljátok le a füzetetekbe az eddig olvasott mesék közül azt, amelyik nektek a legjobban tetszett!

A versek feldolgozása.

A versek olvasásakor az érzelmek, a hangulatok és az egyéni élmények átélése a leglényegesebb. A vers kapcsán beszélgessünk el a gyerekekkel a témához kapcsolódó élményeikről, érzéseikről! Ne vegyük el a versolvasási kedvüket azzal, hogy agyonmagyarázzuk, elemezzük a verseket. Javasoljuk, hogy a versrészletek olvasása után a gyerekek mindig olvassák el a teljes verset is. A versfeldolgozás menete:

• Előkészítés, ráhangolódás a versolvasásra;

• A vers tanítói bemutatása (akkor igazán értékes, ha a verseket a tanító nem felolvassa, hanem élvezetesen is adja elő);

• A spontán reakciók, egyéni élmények meghallgatása;

• A vers hangulatának, mondanivalójának megbeszélése;

• Néma olvasás;

• Hangos olvasás (versszakonként);

• A vers formai jellegzetességeinek megfigyelése (versszakok, rímek, ritmus);

• A költő rövid bemutatása;

• A vers bemutató felolvastatása egy jól olvasó gyerekkel;

• Verstanulás;

• Illusztráció készítése

A versekhez kapcsolódó gyakorlatok:

• Hiányos vers. A tanult verset felírjuk a táblára úgy, hogy több szót kihagyunk. Ki kell egészíteniük a verset a gyerekeknek a hiányzó szavakkal;

• Vers felismerése rímek alapján. Felsoroljuk egy tanult vers rímelő szavait. A gyerekek ráismerés után mondják el a verset.

A gyermekek nyelvi képességének fejlesztése, dramatikus játékok segítségével a nyelvi képességfejlesztés leghatásosabb eszközének tekintjük a mesét, a verset, a bábozást és a dramatikus és a drámajáték játékokat. Ezeken keresztül a gyermekek elsajátítják a helyes ejtést, a tiszta beszédhallást és a nyelvtanilag helyes beszédet.

A népi mondókák segítségével tisztítjuk a magán- és mássalhangzók helyes ejtését, kialakítjuk a gyermekek megfelelő artikulációját. A népköltészeti alkotások által a gyermekekkel sok új fogalmat ismertetünk meg. A bábjátékban, dramatikus játékban, a drámajátékban a gyermekek kibontakoztathatják szabad önkifejezésüket. A dramatikus helyzetekkel lehetőséget adunk a társalgási kedv fokozására, önálló versmondásra. A rendszeres, többször ismétlődő meseélménnyel ösztönözzük őket a dramatikus játékra, bábozásra.

A mesék megelevenítésében résztvevők vagyunk, modellt adunk egy-egy szereplő megformálásához. Kezdetben több kelléket használunk a képzeleti képek megjelenítéséhez, illetve a beleélő képesség, önkifejezés fokozása érdekében. A bábozás először előadásunkkal jelenik meg. Van a csoportnak kedvenc bábja, akinek szívesen elmondják sikereiket, örömüket, bánatukat. Ezt a bábot is a többi közé helyezzük, a gyermekek játszhatnak vele, tapogatják, megszeretik. Olyan meséket választunk, amelyek cselekménye egyszerű érthető, ritmikus ismétlődések jellemzik. Később a gyermekek meséi már többfázisú állatmesék, népmesék, dramatikus népszokások, novellisztikus – realisztikus mesék. Helyet kapnak a magyar klasszikusok és a mai magyar írók meséi is. Ebben a korban a népi mondókák, névcsúfolók, halandzsa szövegű kiolvasók alkotják a tervezett mondókázás anyagát. Szerepelnek vidám, humoros versek, klasszikusok és mai magyar költők népköltészeti ihletésű, ritmusélményt nyújtó versei.

Az állatmeséktől kezdve cselekményesebb népmeséken, novellisztikus-realisztikus meséken át, építjük be a klasszikus tündérmeséket, a tréfás meséket és műmeséket a gyermekek mesetárába. A gyermekek a meseregényeket is szívesen hallgatják, folytatásait napokon keresztül izgatottan várják.

„Mesét Másként” –

A különböző témákhoz minden esetben egy-egy magyar népmese kapcsolódik. Ennek magyarázata, egyrészt a magyar népmesekincs „népszerűsítésére” való törekvés, másrészt a mesék hordozta szimbólumok dekódolásának lehetősége.

Fontos, hogy elsőként olyan mesékkel ismerkedjenek meg a gyerekek, amelyek a saját anyanyelvükön születtek és formálódtak, hiszen az azokban lévő szimbólumok állnak legközelebb az általuk ismert világhoz. A mesék átadásánál fejből mesélünk, ami sok esetben félelmet és szorongást kelthet bennünk, mindaddig, amíg túl nem lendülünk azon a tényen, hogy olyan mesékről van szó, amelyek átadása mindig is magában hordozta a mesemondó személyiségéből adódó rugalmasságot. Törekedünk a tartalomhűségre, vagyis arra, hogy a mesében található szereplők, állandóak maradjanak és a cselekmények sorrendje ne változzon.

Bátran kipróbálhattuk a felkínált foglalkozásokat, mert a mesékhez kapcsolódó drámajátékok lépésről-lépésre lettek leírva, tartalmazva a játékhoz kapcsolódó lehetséges utasításokat, párbeszédes formákat. Minden foglalkozásnak állandó kerete van, ami magában foglalja a mese rituális köszöntését és a tőle való elbúcsúzást, illetve a mese elmondása utáni első kérdést, ami azt próbálja meg kideríteni, hogy az elhangzott mesében ki milyen szereplő (élő vagy élettelen) vagy helyszín lenne a legszívesebben a mese meghallgatását követő első percekben. A foglalkozások magukban hordozzák a drámajátékok menetének alapvető szabályait. A meséhez kapcsolódó játékok (ön- és csoportismereti gyakorlatok, kapcsolatteremtő játékok, bizalomjátékok, kreativitást fejlesztő játékok, mozgásos játékok, érzékszervi finomítás, koncentrációs gyakorlatok stb.) minden esetben egymásra épülnek, betartva a drámapedagógiában (is) fontos fokozatosság elvét. (http://docplayer.hu/794777-Palyazat-olvasni-jo-jelige-macskacico.html)

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a Mesét Másként kezdeményezés nem csak a gyermekcsoporton belül eredményezett pozitív változásokat (nyitottságot, egymás értékeinek felismerését, feszültség oldást stb.), hanem a mi nevelési attitűdjeinkben is. „…a gyermeknevelés legfontosabb s egyben legnehezebb feladata a segítségnyújtás, hogy a gyermek megtalálja az élet értelmét. Ehhez sok tapasztalatra van szüksége. A növekvő gyermek apránként, fokozatosan tanulja meg, hogyan kell önmagát jobban megértenie. Eközben kifejlődik az a képessége, hogy másokat is megértsen és így jut el végül az emberi érintkezés mindenkit kielégítő és tartalmas formáihoz.” (Bruno Bettelheim)

III.FEJEZET

Előkészítő osztályban ajánlott mondókák, versek, mesék

1.A korosztálynak megfelelő meseválasztás fontossága

A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.

Az életkori sajátosságok figyelembevétele mellett fontos a gyermek egyéni igényeinek tiszteletben tartása. A szülő az, aki a legjobban ismeri gyermekét, tudja, mi az, amit őt érdekli, milyen problémákkal, félelmekkel küzd, melyek azok a kérdések, amelyek leginkább foglalkoztatják, milyen szöveget ért meg és milyen könyv nyeri el leginkább a tetszését.”

A kisiskolás korosztály kezdeti szakaszában az anyanyelvi nevelés célja az, hogy az iskolába lépés előtt szerzett nyelvi tapasztalatokra építve megindítsa a gyermek anyanyelvi tudatosodásának folyamatát, megalapozza a funkcionális nyelvhasználatot, hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy a nem-tudatos, automatizált jártasságok, tudatos, akaratlagos, szándékos nyelvi megnyilvánulássá alakuljanak.

2.A főszerep a játéké

A foglalkozások másként zajlanak, mint a hagyományos első osztályban, a hangsúlyt a témakörök építésére fektetjük, interdiszciplinárisan szervezzük a tevékenységeket, nem tartunk külön tantárgyak szerinti foglalkozásokat, hanem egyikből a másikba váltunk.– Környezetismeretből szoktunk kiindulni, ha domináns a számtan, például az évszakokkal összekötve ruhaneműt számolunk, csoportosítjuk ezeket. Bejöhet a kézimunka, például egy számot körbeszakítunk és beragasztjuk, vagy kiszínezzük. Vagy mondókát mondunk a számokról. Minden hétnek megvan a témája, és ehhez kapcsoljuk mindenik tevékenységet. A mese vagy történet, ami indítja a napot, másfajta környezetben zajlik, a terem közepén leguggolunk, leülünk. Amikor iskolai tevékenységbe csapunk át, akkor négyesével elhelyezkedünk az asztaloknál, a csoportos foglalkozásoknál félkörbe vannak rendezve a kis padok. A hét elején kialakulnak a csapatok, egy-két hét után változtatom ezek összetételét, hogy a gyerekek jobban összeszokjanak, jobban megismerjék egymást. A tanterv gyerekbarát. 21 óránk van egy héten, egy nap vagyunk déli egy óráig, ekkor van vallás- és testnevelés óra. Ennek ellenére nem megerőltető a gyerekek számára, mert folyamatosan játékkal fűszerezzük a tevékenységeket. Általában reggel románnal kezdünk, ezt nagyon szeretik a gyerekek és látványos a fejlődésük. Kis kártyákkal játszadozva, párban, csoportosan szavakat tanulunk, zenét, párbeszédet hallgatunk románul, és próbáljuk megérteni. Mozgással kötjük össze a szavakat, amikor tanuljuk, hogy asztal alatt, asztalon, ajtó mellett, mozgunk közben, odamegyünk, amiről éppen szó van. És minden tevékenység játékkal fejeződik be.

Ajánlott témák:

1. A gyermekek közvetlen és tágabb környezete (én, család, iskola, közvetlen környezetünk, szülőföld, közlekedés, népszokások, ünnepeink, stb.)

2. Pozitív erkölcsi vonások kialakítását szolgáló szövegek (szeretet, barátság, becsületesség, igazság, bátorság, másság elfogadása, tolerancia stb.)

3. Az évszakok és a velük kapcsolatos tevékenységek

4. Növény- és állatvilág

5. Az ember (egészség, étkezés, öltözködés, foglalkozások, stb.)

6. Az ember és a természet kapcsolata

7. A gyermekek érdeklődésének megfelelő közérthető publicisztikai, egyszerű ismeretterjesztő szövegek tanulmányozása, életkoruknak megfelelő folyóiratok, gyermeklexikonok, ifjúsági kiadványok olvasása.

A kiválasztott mesék mindig kapcsolódnak a heti témakörhöz és nevelő-formáló jellegűek.

Például, ha a tanulót a helyes bemutatkozásra akarjuk tanitani, akkor bemutató mesét olvasunk neki. A ,, Medvecukor” tanitói csomagot használtam, ahol az erre a részre vonatkozó történet a ,,Medvecukor bemutatkozik,,. Iyen történet az is, hogy, ,,Medvecukor és a varázsmesék”, amelyből a tanuló elsajátithatja kedvenc mesehősét, annak negativ és pozitiv tulajdonságait, felfedezheti, hogyan tud azonosulni belső értékek alapján a mesehősökkel.

Ugyanilyen nevelő jelleggel rendelkeznek a tanító mesék, melyeknek mondanivalója valamire tanitja a gyereket. Arra kell törekednünk, hogy a tanitó mesék megfelelő módon legyenek feldolgozva, hogy a tanulók minél könnyebben megérthessék.

Egérke piros szegélyes kék kabátja

– angol népmese –

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregapó, akinek volt egy fekete kutyája. Ez a kutya olyan picike volt, hogy öregapó elnevezte őt Egérkének. Egérke nagyon szeretett az erdőbe járni. Szaglászni, vadászni.

Egyik alkalommal, amikor az erdőben jártak, valami nagyon érdekes szag csapta meg Egérke szimatoló orrocskáját. Ment, ment az orra után és egyszer csak egy bokorhoz ért. A bokor alatt talált egy lyukat, ami egy alagútnak volt a nyílása. Egérke bebújt a lyukon át az alagútba és ment előre. Egyik lábát rakta a másik után. Ám egyszer csak valami az útját állta. Egy nyúlanyó! Egérke éktelen ugatásba kezdett, de a nyuszi meg sem mozdult. Csak mozgatta érdekesen a fülét és az orrát.

– Hát Te miért nem szaladsz el előlem? -kérdezte Egérke. – Hogy kapjalak el, ha nem szaladsz el előlem?

– Miért akarsz Te engem elkapni?- kérdezett vissza Nyúlanyó.

– Hát, nem is tudom pontosan. De én úgy tudom, hogy a nyulak el szoktak futni a kutyák elől. Te nem félsz tőlem?

– Nem! Tudod, te olyan picike vagy, hogy bármilyen hangosan is ugatsz, nem ijedek meg tőled. Úgyhogy kérlek, hagyd abba ezt a csúnya lármázást és gyere inkább velem, megmutatom neked a kis nyuszikat!

Így is lett. Nyúlanyó megfogta Egérke kezét és mentek előre az alagútban. Nemsokára megérkeztek Nyúlanyó házához. És valóban. Az egyik szobában, egy kis kosárkában ott aludt öt pici nyuszi.

– Ugye milyen aranyos kis jószágok? – kérdezte Nyúlanyó. – Na, Egérke! Most már ismered a hozzánk vezető utat, gyere el hozzánk nyugodtan máskor is! – mondta barátságosan Nyúlanyó.

Másnap reggel leesett az első hó. Öregapó nagyon féltette Egérkét. S, hogy nehogy megfázzon a nagy hidegben, ráadott Egérkére egy piros szegélyes, kék kabátot. Egérkét szúrta, szorította, csiklandozta a piros szegélyes, kék kabátka, de nem volt mit tenni, viselnie kellett. Öregapó közelebb húzódott a kandallóhoz, hogy megmelegedjen, Egérke pedig fogta magát, és piros szegélyes kék kabátjában beszaladt az erdőbe. Meg sem állt egészen Nyúlanyó házáig.

Mikor Nyúlanyó meglátta, felkiáltott:

– Ó, egek! Milyen gyönyörű korcsolya ruha!

– Csakhogy ez nem korcsolya ruha! – vakkantott mérgesen Egérke. – Hanem egy piros szegélyes, kék kabát! Ami szúr és szorít. Kérlek, segíts levenni rólam! Odaadnám takarónak a kis nyusziknak.

Nyúlanyó óvatosan levette Egérkéről a kabátot és betakarta vele az alvó nyuszikat. Nagyon meghatódott Egérke kedvességén.

– Egérke! Kérlek! Gyere el hozzánk máskor is! – mondta, majd megpuszilta Egérke homlokát.

Egérke boldogan szaladt haza. Útközben ugrándozott, ugatott és csaholt.

Mikor Öregapó meglátta, megkérdezte tőle, hogy hová tűnt a piros szegélyes, kék kabátka, de Egérke csak ugatott, ugrált boldogan. Öregapó pedig a mai napig azon gondolkodik és nem érti, hogy hová tűnt Egérke piros szegélyes, kék kabátkája.(http://docplayer.hu/1078319-Mesefeldolgozas otlettara-innovacio html)

Előkészítő (EKO) osztály

Interdiszciplináris kapcsolatok: Mese-vers, külső világ tevékeny megismerése – környezeti nevelés, vizuális nevelés.

Az óra célja: A szóbeli kommunikáció fejlesztése, az irodalmi élményszerzés megadása

Az óra menete:

A tanulók előkészítik az anyanyelv órához szükséges tanszereket.

Légző gyakorlat: – Hétfő, kedd, szerda… című mondóka egy levegővétellel.

Mondjuk el tagnap tanult versikét Csetnekiről!

Közös foglalkozás:

– Melyik állatra gondolok?

i – a = cica

Szótagoljuk, hangokra bontjuk, majd alkotunk a szóval mondatot!

Ugyanígy az a – a = kacsa, u – a = kutya szavakkal.

Önálló munka:

Párosban kérdezzék meg egymástól, hogy kinek van kutyája és hogy hívják?

Mondjátok el mit tudtatok meg egymástól!

Labdaadogatással mondják a mondatokat.

Témabejelentés

A mai órán egy kutyáról szóló mesével fogunk foglalkozni

Közben kopognak, megérkezik apóka.

– Sziasztok gyerekek! Apóka vagyok éppen erre jártam és azt hallottam, hogy itt egy kutyáról szóló mesét fogtok hallgatni eljöttem, hogy és is meghallgassam, mert nekem is van egy kiskutyám, s mivel nagyon kicsike elneveztem Egérkének. De van egy nagy gondom, Egérkének eltűnt a piros szegélyes kék kabátja és nem tudom, hogy hol van. Azt remélem, hogy itt megtudhatom. Megpróbáltok nekem segíteni?

Elmondom, hogy a mai mesénkből valószínű, hogy megtudhatjuk a kabát hollétét és megkérem vendégünket, hogy üljön le közénk.

Az új anyag feldolgozása

Megfigyelési szempont: Lássuk kiderül, hogy hova lett a kék szegélyes kabát?

Bemutató olvasás

A megfigyelési szempont számonkérése

Hol is van Egérke piros szegélyes kék kabátja? – válaszolnak

Apóka örül, hogy megtudhatta, hogy hova lett a kabátka és megkérdezi, hogy maradhat-e még velünk.

A mese feldolgozása dramatizálással

Mit szeretet nagyon csinálni Egérke?

Hogyan szimatolt, szaglászott?

Vajon mit kérdezett volna öregapótól, ha ő értette volna a szavait? Játsszuk el!

Eljátsszák öregapó és Egérke beszélgetését.

Mit talált egy borok alatt Egérke? Hogyan bújt előre? (mutatjuk)

Kivel találkozott az alagútban?

Mit tett ekkor?

Hogyan ugatott? Utánozzuk!

Miért nem ijedt meg Nyúlanyó?

Mire kérte Egérkét?

Hány kis nyuszika volt a fészekben?

Játsszuk el a jelenetet a szőnyegen!

Minden gyereket bevonok ennek a résznek a dramatizálásához.

Mi történt másnap reggel? Milyen lett az idő?

Mit adott öregapó Egérkére?

Szerette Egérke a kabátot? Miért?

Hova szaladt vele?

Mit gondolt Nyúlanyó a kabátról?

Mire kérte Nyúlanyót Egérke?

Mit tett a kabáttal?

Grimaszjáték:

Hogyan örülhettek a nyuszik a meleg takarónak?

Milyen volt Egérke amikor szúrta a kabát?

Hogyan csodálkozott Nyúlanyó, amikor meglátta Egérke kabátját?

Hogyan vagyunk hálásak?

Ellentétpárok gyűjtése:

Mondok egy szót és akinek dobom a labdát, annak a szó ellentétét kell mondania!

öreg – fiatal vidám – szomorú fehér – fekete alacsony – magas sír – nevet

Utánzásos játék

Képzeljük azt, hogy az erdőben vagyunk, hallgatjuk a madárcsicsergést és úgy járunk:

ahogy öregapó, bátran

mintha félnénk

mintha vadász bácsik lennénk

mintha kismadarak lennénk

mint Egérke szimatolva, szaglászva.

Rajzoljátok le milyen ajándékot szeretnétek vinni a nyuszi családnak!

Rajzoljátok le kedvenc jeleneteteket a meséből!

Apóka megköszöni a figyelmet és elköszön egy-egy homlokra adott puszival.

Lufira rajzolják rá, hogy hogyan érezték magukat

3. A képzelet és a fantázia gazdagítása a meséken keresztül

A gyermek, mivel nem ismeri a valóságot, és az nem is áll úgy az ellenőrzése alatt, mint a felnőttnek, a képzelet világát választja érzelmei, vágyai kívánságai teljesítésének színhelyéül. Ennek legáltalánosabb megjelenési formái a játék és a mese.

A szerepjáték másik alapvető feltétele, hogy a gyermek számára a felnőtt mintává, példaképpé váljon. A játék tudatos tevékenység, amely során egy meghatározott koncepció alapján a gyermek rekonstruálja az őt körülvevő környezet egy részét. Bár a felszínen a valóságtól eltérő jellemzők dominálnak benne.

A gyermeki képzelet fejlődésében minőségi változást hoz a beszéd elsajátítása, ami lehetővé teszi, hogy a fantáziája a mesén keresztül szárnyaljon és fejlődjön. Mivel a hallott szavakat belső képekkel tudja követni, felismerhet olyasmit, amit már tudott, illetve előre sejthet bizonyos történéseket.

A gyermek kiegyensúlyozott szellemi-érzelmi fejlődéséhez mindenképpen szükséges, hogy a mesével rendszeresen szoros kapcsolatba kerüljön, mert amellett, hogy ez örömet, boldogságot jelent a számára, a mese erkölcsi tartalma beépül a személyiségébe, segít az erkölcsi rend tudatosulásának kialakításában, a szocializációban. A mai napig hallhatunk olyan véleményeket, amelyek szerint még hagyományos értelemben vett, „klasszikus” mesék is, mint amilyen pl. a Piroska és a farkas, károsíthatják a gyermekek személyiségét, világképét a bennük lévő erőszak, durva agresszió révén. Hiszen az előbb említett mesében például a farkas előbb a nagymamát, majd utána az unokáját falja fel. De nem sokkal kíméletesebb a befejezés sem, amelynek során a vadász felnyitja a farkas gyomrát, és kövekkel tölti meg, minek következtében a negatív főszerepet alakító jószág végül a folyóba vész. Mindez pedig, ha például mozifilmben ábrázolnánk a fenti eseményeket, kétségtelenül elég brutális benyomást keltene. A mese azonban bizonyos formai elemei révén hangsúlyosan elhatárolódik a valóságtól, azáltal, hogy a cselekményt nem valóságos időbe és/vagy térbe helyezi, és ezt a befogadó számára egyértelműen jelzi (pl.”egyszer volt, hol nem volt”; „az óperenciás tengeren is túl…”). Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mesehallgatás/olvasás, illetve a képi befogadás jellegéből adódóan más-más hatást tesz a befogadóra. Egészen másképp hat ugyanaz a történet verbálisan, vagy írott formában a gyermekre, amikor lehetősége van a saját belső világa számára „lefordítani”, értelmezni, „megemészteni” a hallottakat. Mindezeken túl számos kortárs pszichológus szerint az ezekben a mesékben rejlő agresszió pontosan az a minőségű és mennyiségű „erőszak”, pontosan abban a struktúrában, ami nem hogy káros lenne, hanem éppen ellenkezőleg: szükséges a gyermekek számára, mivel lehetővé teszi saját belső konfliktusaik, félelmeik feldolgozását.

4. Mesehallgatás megszervezése, bábszínházlátogatás. A bábszínház szerepe a személyiség fejlesztésében

Minden évben részt szoktunk venni különböző színtársulatok előadásain.Sokszor láttuk a megszokott klasszikus meséket bábszínházi előadásokon.Tapasztalatom szerint a gyerekek nagyon élvezik a bábelőadásokat ez által jobban meg is értik a mese mondanivalóját. Bevezettem tanóráim során, hogy egy hét után az olvasott mesék közül kiválasztottam egy mesét, amihez a tanulók bármilyen tehnikával bábokat készíthettek a mese szereplőiről, majd rövid egyeztetés után-ismerve jól már a mese tartalmát-szerepekre osztva eljátszották a mesét,elbábozták.A gyerekek számára nagyon élvezetes tevékenységnek számitott.

A jó bábjáték fejleszti a gyermek képzeletét, a figyelmét, az emlékezetét és gondolkodását. Pozitív hatással van a beszédkészségére, az érzelemvilágára, erkölcsére, önbizalmára. Mindemellett erősíti a biztonságérzetét, a szeretve vagyok érzését, a nyíltságát és bátorságát. A bábjáték leegyszerűsíti a gyermek számára a valóságot. Szereplői nem bonyolult jellemek, egyértelműen jók vagy rosszak.

A gyermek úgy tekint a bábra, és minden figurára, játékra, mintha élő lenne. A gyermek számára még nem alakult ki éles határ a valóság és a képzelet között, ezért a fantáziája segítségével megformálja a báb életét. Mivel a gyermek hozza létre, kelti életre a figurákat, olyan tulajdonságaik, igényeik, vágyaik, érzéseik vannak, úgy viselkednek, mint a gyermek maga. Így ha a gyermek agresszív szeretne lenni, mert dühös, akkor eljátszhatja, hogy a cápa megeszi a halat. Sokkal jobb, ha érzelmeit, indulatait eljátszhatja, mintha a negatív érzések belülről emésztenék.

A gyermek, ahogy kezeli és beszélteti a bábot, könnyebben kifejezi érzelmeit és indulatait, a báb tetteiért, csúnya szavaiért, rosszaságáért nem a gyermek a felelős.
A gyerekek szeretik az állatbábokat, mert ugyanolyan kiszolgáltatottnak, tehetetlennek vélik őket, mint önmagukat. Könnyebb belebújni egy állat bőrébe, könnyebb megfogadni a tanácsát, követni a példáját. Ráadásul a kis állatokkal szemben, ők nagynak, erősnek, okosnak érezhetik magukat. A gyerekek tudják, hogy a bábok élettelen tárgyak, illetve hogy az emberek keltik életre őket. Ennek ellenére maximálisan beleélik magukat a kitalált helyzetbe. Annyira, hogy az sem zavarja őket, ha a nincs paraván, és a bábjátékos teste is látszik. A báb szavai, viselkedése erősebben hatnak a gyerekekre, mint a báb mögött álló ember beszéde, cselekvése. Ugyanakkor, ha a gyermek játszik, a paraván védelmet, láthatatlanságot nyújt, ezáltal feloldja a gátlásokat. Azonosul a bábbal, tehát úgy beszél és mozog, mintha a báb által megformált szereplő lenne. Ha van a gyermek játékának nézője, az azért előnyös különösen, mert a gyermek érzi és látja, hogy figyelnek rá, meghallgatják. A jó bábjáték fejleszti a gyermek képzeletét, a figyelmét, az emlékezetét és gondolkodását. Pozitív hatással van a beszédkészségére, az érzelemvilágára, erkölcsére, önbizalmára. Mindemellett erősíti a biztonságérzetét, a szeretve vagyok érzését, a nyíltságát és bátorságát. A bábjáték leegyszerűsíti a gyermek számára a valóságot. Szereplői nem bonyolult jellemek, egyértelműen jók vagy rosszak. Tehát érdemes alkalmazni bábokat otthon, az óvodában, de akár az iskolában is.

Nagyon fontos a színház és mese szerepe a személyiségfejlődésben, viszont nem mindegy, hogy milyen korban milyen előadást lát a gyermekünk – tudhatjuk meg Kádár Annamária pszichológustól a Mesepszihológia című könyve elolvasása során. ,,Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nemcsak értelmi képességeinken múlik, a mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben” – véli Kádár Annamária, a Mesepszichológia című könyv szerzője. Természetesen a színház – amely bábok vagy színészek segítségével megtestesíti a mesét – ugyanilyen fontos szerepet tölt be a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődésében. Jó viszont bizonyos játékszabályokat betartani, a gyermek életkori adottságaihoz igazodni. Négy és fél, ötéves kor előtt nem ajánlott például varázsmeséket olvasni a gyermeknek, vagy ilyen típusú előadásokra vinni, de kedves, könnyen érthető állatmeséket például már láthat. Ebben az életkorban még kötelező, hogy a kicsi a szülő vagy nagyszülő öléből kövesse, mi történik a színpadon, csak így érzi magát biztonságban .Amennyire nem indokolt túl korán a varázsmese, ugyanannyira fontos, hogy a gyermek 5-től 9 éves korág ismerje meg ezt a műfajt, ez az ideális kor az ilyen típusú történetek befogadására. Nagyon át tud lényegülni a gyermek, át is éli, ismeri már a jó és a rossz közti különbséget. Sőt ilyenkor már jó, ha az osztállyal megy el az előadásra, mert egyedül jobban ki tud kapcsolódni, mint az állandóan fegyelmező és a gyermeke minden reakciójára kíváncsi szülő jelenlétében. Nem szabad a gyermekkel újra elmeséltetni a történetet, vagy a mese tanulságait letárgyalni vele, mert ilyenkor éppen azokat az élményeket vesszük el tőle, amelyekkel azelőtt gazdagodott.

Ezek az indokok érvényesek az óvodai előadásokra is, 5 éves kor előtt nem jó a gyermekeket szerepeltetni. Négyéves korukban már lehet viszont számukra egy jó farsangi álarcosbált rendezni (nem előadást, hanem bulit), ahol persze ajánlatos az általuk kiválasztott jelmezbe öltöztetni őket, így már belekóstolhatnak a szerepjátszásba, amit rendkívül élveznek is.

Dramatizálhatják a meséket. Bevezettem az Iskola Máképp hetén a Mesenapot. A gyerekek nagy kedvence, amikor egész nap a kapott mesével foglalkozhatnak. Felolvasom a mesét,aztán csoportokra osztom a tanulókat.Minden csoport megkapja a mese szövegét,kellékeket a meseszereplők elkészítéséhez, valamint tárgzakat,eszközöket is amelyekre szükség lehet az eljátszásnál. Nagyon sikeresnek mondható ez a nap, amikor a tanulók saját bemutatásában láthatjuk a mesét az általuk koreografált színdarabbal.

A vajaspánkó

IV.FEJEZET

Mese és vers összevont osztályokban

Számomra a legnagyobb kihívás az volt, amikor I-II osztályt összevont oktatásban kellett tanítanom. Az alacsony gyermeklétszám egyre több helységben maga után vonja a részben osztott vagy osztatlan osztályok működtetését. A több tanuló-csoportból összevont osztály pedagógusának számos nehézséggel kell megküzdenie.

Ezek a nehézségek elsősorban abból adódnak, hogy ugyanazt a tantervet kell megvalósítania, és ugyanannyi idő alatt, mint az osztott osztályokban tanító kollegáinak. A tanterv által előírt fejlesztési követelmények sikeres teljesítése megköveteli az összevont osztály tanítójától, hogy ésszerűen ossza be a tanóra egyes mozzanataira szánt időt. Mivel az osztatlan osztályokban folyó oktatási tevékenység legfőbb jellegzetessége a közvetlen és a közvetett foglalkozások váltakozása, ezért ezen foglalkozások helyes arányának megválasztása döntően befolyásolja a didaktikai tevékenység eredményességét. A közvetlen foglalkozás a tanítónak a tanulókkal való együttes munkáját jelenti, míg az önálló foglalkozások során a tanulók önállóan dolgoznak és oldják meg a didaktikai feladatok egy részét. A tanórák sikeres kivitelezése feltételezi, hogy a tanító megfelelő körülményeket biztosítson arra az időre, míg az egyik osztályban a közvetlen munka folyik. Ez azt jelenti, hogy a másik osztály tanulói a megadott feladatot közvetlen nevelői irányítás nélkül is megoldják, képesek fegyelmezetten, saját munkájukra figyelve dolgozni, ismerik a különböző megoldási módszereket és tudják alkalmazni meglévő ismereteiket. A problémafelvetés és a megoldási módszer helyes egymás mellé rendelésére csak abban az esetben lesznek képesek a tanulók, ha rendelkeznek a szövegértő, néma olvasás és az írás készségével.

Levonható a következtetés, miszerint az olvasás alapos és gyors elsajátítása az összevont osztályokban folyó sikeres didaktikai tevékenység egyik legsürgetőbb követelménye.

Az osztatlan osztály tanítójának óriási erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy az olvasni tanulás a tanulóknak játékos, sikerélményt nyújtó foglalkozást jelentsen, s ne csak megtanuljanak, de szeressenek is olvasni. Ennek érdekében az olvasás órák megtervezésekor és kivitelezésekor figyelembe kell vennie, hogy az I. osztályos tanulók még nem képesek arra, hogy önállóan elfoglalják magukat, nem rendelkeznek az önálló munkavégzéshez szükséges készségekkel, összpontosító képességük rövid idejű, gyakori ingadozást mutat. „Kísérletek bizonysága szerint 6-8 éves korban megszakítás nélküli koncentrálóképesség maximális időtartama 10-15 perc.” (Rauscher 1997, 13)

A tanító munkáját az a tényező is megnehezíti, hogy a közvetlen foglalkozások ideje tanulócsoportonként lecsökken 12-18 percre. Mindezek tudatában feltevődik a kérdés: hogyan valósítható meg az olvasás tudatos és ugyanakkor rövid idő alatt történő elsajátítása az összevontság hátrányos helyzetein belül? Az órarend összeállítása, az évi munkaterv elkészítése, a tanító által választott ábécéskönyv, az alkalmazott módszer az olvasástanításban, a tanulók önálló munkájának a megszervezése, valamint a közvetlen és az önálló foglalkozások helyes arányának megválasztása mind, mind feltételei az olvasás gyors és alapos elsajátításának.

Az évi munkatervet a tanterv illetve a választott ábécéskönyv figyelmes tanulmányozása után készíti el a tanító. „A helyesen elkészített tananyagbeosztás a siker kulcsa lehet. […] Nagyon fontos, hogy az egyik osztályban folyó ismeretszerző óratípus lehetőleg más jellegű órával párosuljon: rögzítő, ismétlő, rendszerező, ellenőrző típussal.” (Erdei–Szász–Schneider 1999)

„Az olvasástanítás eredményességének egyik tényezője a tanuló érettsége, a másik pedig az alkalmazott tanítási módszer, amely korrigálhatja a gyermek képességeinek hibáit.” (Rauscher 1997, 43)

A jelenleg érvényben lévő tanterv az I. osztály számára a következőket írja elő: „az olvasás jelrendszerének megtanítása történjen a tanító által választott olvasástanítási módszerek egyikével”, ez azt jelenti, hogy a tanító saját belátása szerint dönthet egyik vagy másik módszer alkalmazása mellett. Napjaink igen sokat vitatott problémája, hogy milyen legyen ez az irányítás. A modern pszichológia jogosan hangsúlyozza az önálló műveletvégzést, az aktív tanulás és általában az öntevékenység értékeit.” (Kelemen László 1988, 329)

A feladatok önálló és helyes megoldására csak abban az esetben lesznek képesek a tanulók, ha a közös munka alatt elsajátítják az önálló munka különböző feladattípusaival kapcsolatos tudnivalókat, munkamódszereket. A betű-tanítás utáni időszakban, amikor a tanulók már jártasak a feladatlapos munkában és az önellenőrzésben, a tanító olyan feladatlapot állíthat össze, amely egy lépéssel közelebb áll a programozott oktatáshoz azáltal, hogy a megoldásokat is tartalmazza a lap alján vagy annak behajtott szélén. Ebben a szakaszban feleslegessé válik a szimbólumok használata, hiszen a tanulók már maguk is el tudják olvasni az utasításokat. Az önálló foglalkozások helyes arányának a megválasztása is döntően befolyásolja az olvasás gyors és alapos elsajátítását.

Az összevontság keretei között eredményesebb a munka, ha a tanító a tanév első részében többegységes órákat szervez. A többegységes óra a munkavégzésnek az a típusa, amikor a tanító az órának két vagy több mozzanatában végez közvetlen munkát egy-egy osztállyal úgy, hogy a közvetlen foglalkozásokat önálló munkaszakaszok választják el egymástól. Ez abban nyilvánul meg, hogy az óra folyamán visszatérően, ismételten dolgoztatunk feladatlapon. Az önálló és közös munka ritmikus váltakozását az első osztályos tanulók olyan életkori sajátosságai teszik szükségszerűvé, mint a figyelem koncentrá-ciójának rövid idejűsége, valamint az ujjak finom izomzatának fáradékonysága.

Később, amikor már jártasságra tesznek szert ebben a munkában, erősödik a figyelmük, munkabírásuk, a tanító már kétegységes órákat is szervezhet. Ez azt jelenti, hogy minden egyes osztállyal, rendre, egy esetben dolgozik közvetlenül, míg az óra többi részében a tanulók önálló foglalkozást végeznek. Így szoktatja hozzá a tanító az I. osztályos tanulókat ahhoz, hogy két-három feladatot, esetleg feladatsort végezzenek el önállóan és folyamatosan.

A feladatlapok, mint az olvasástanítás korszerű és hatékony eszközei hozzájárulnak az önálló munkakészségek kialakításához, illetve az általános szellemi képességeknek a fejlesztéséhez. A feladatlapos munka másik előnye abban rejlik, hogy megteremti a differenciált foglalkoztatás lehetőségét. A differenciálásra azért van szükség, mert az összevont tanulócsoportok I. osztályos tanulóinak a fejlettségi szintjében jelentős eltérések mutatkoznak. Ezek egyrészt abból erednek, hogy a tanulók többsége nem részesült óvodai oktató-nevelő munkában, másrészt pedig abból, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű családokból származó tanulóknak szüleik nem biztosítják a tanuláshoz szükséges megfelelő környezetet. A lemaradt tanulók felzárkóztatása, illetve a jobb képességűek optimális terhelése feltételezi a tanóra differenciált kivitelezését, ami azt jelenti, hogy „az általános életkori sajátosságokon túl számolunk az adott tanuló tudásszintjével, képességrendszerével, tanulással szemben kialakult motivációival, munkaritmusával és stílusával, figyelembe vesszük mikro-szociális környezetének sajátosságait.” (Ferenczi–Fodor 1999*, 148)

A szimultán osztály előnyeként a tanítók főleg a szociális tanulás, az önállósodás kiemelkedő lehetőségét domborítják ki. Pl. „megtanulnak önállóan dolgozni”, „a nagyobb gyerek példaképe a kicsinek”, „segítségadás, egymás ösztönzése”, „a nagyokban kialakul a felelősségérzet”. Néhány tanító megközeliti a kérdést a tanulmányi eredményesség szempontjából is: „a kicsi akarva akaratlanul megtanul olyasmit is, ami számára még nem kötelező”, „a kisebbek észlelhetik a nagyobb osztályok követelményeit”, „a nagyobb év folyamosok sokat ismételhetnek”.

A szimultán szervezés hátrányaként könyvelik el: „elvonják egymás figyelmét”, „alacsonyak a létszámok”, „nincs versenyszellem”, „a különböző életkor”, „a tanulók tevékenysége korcsoportonként történik”, „a kisebbek rosszat is tanulhatnak a nagyobbaktól”, „kevés az évfolyamokra fordítható idő”.

LECKETERV

Tanító neve: Kocsis Ilona Melinda

Iskola: Sarmasági 1-es Számú Szakképző Líceum

Szilágylompérti Ady Endre Általános Iskola

Időpont : 2016.04.16.

Osztály: előkészítő Műveltségi terület: Nyelv és kommunikáció

Tantárgy: Magyar anyanyelvi kommunikáció

Tanulási egység: Háziállatok

Az óra tárgya: Egérke piros szegélyes kék kabátja-angol népmese

Az óra típusa: Ismeretközlő

Az óra célja: A szóbeli kommunikáció fejlesztése, az irodalmi élményszerzés megadása

Sajátos kompetenciák:

1.3. Aktív befogadóként való részvétel egyszerű kommunikációs halyzetekben

2.1. Fonológiai jelenségek alkalmazása

Osztály: III.

Műveltségi terület: Nyelv és kommunikáció

Tantárgy: Magyar nyelv és irodalom

Tanulási egység: Növény- és állatvilág

Az óra tárgya: Egérke piros szegélyes kék kabátja-angol népmese

Az óra típusa: Ismeretközlő

Az óra célja: Az irodalmi élményszerzés megadása és a szövegfeldoldozás műveletrendjének alkalmazása

Sajátos kompetenciák:

A szöveg nyelvi megformáéására való való érzékenység

2.3. A szöveg nyelvi megfomálására való értékenység szerepjátékok által

2.3. Kommunikációs helyzetekben való részvétel aktív közlőként és befogadóként

Műveletesített feladatok:

– azonosítsák az állatok neveit magánhagzóik alapján;

szótagolják, bontsák hangokra, majd pedig alkossanak

mondatokat a kért szavakkal;

játszák el a mese részleteit;

határozzák meg az adott szavak ellentétes értelmü párját;

rajzolják le milyen ajándékot vinnének a nyúlcsaládnak / kedvenc mesejelenetüket.

Műveletesített feladatok:

csoportosítsák a szavakat az adott kérdések alapján;

játszák el a mese részleteit;

határozzák meg az adott szavak ellentétes értelmü párját;

emeljék ki a szövegből a kérdő monatokat;

nevezzék meg a mese szereplőit ;

határozzák meg indokolással a szereplők jellemvonásait.

Módszerek, eljárások: beszélgetés, bemutatás, magyarázat, szemléltetés, didaktikai játék, dramatizálás.

Didaktikai eszközök : Apóka, nyuszifülek, piros szegélyes kék kabát, kalap, színes ceruza, rajzlap, számítógép

Szervezési forma: frontális tevékenység, csoportos, páros és önálló munka.

Könyvészet:

Tarka lepke kis mese, Timkóné Sebestyén Izabelle gyűjtése, TIM-DUO kiadó, Nyíregyháza, 2006

*Tanterv az anyanyelv kompetenciaalapú oktatásához MAGYAR ANYANYELI KOMMUNIKÁCIÓ az előkészítő osztálytól a II. osztályig, Bukarest, 2013.

Módszerek, eljárások: beszélgetés, bemutatás, magyarázat, szemléltetés, didaktikai játék, dramatizálás.

Didaktikai eszközök : szókártyák, Apóka, nyuszifülek, piros szegélyes kék kabát, kalap, színes ceruza, rajzlap, számítógép

Szervezési forma: frontális tevékenység, csoportos, páros és önálló munka.

Könyvészet:

Tarka lepke kis mese, Timkóné Sebestyén Izabelle gyűjtése, TIM-DUO kiadó, Nyíregyháza, 2006

*MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM tanterv az anyanyelv oktatásához III. és IV. osztály, Bukarest, 2014

AZ ÓRA MENETE

V.FEJEZET

Személyiségfejlesztés mesével, verssel különböző versenyeken való részvétellel

„A tehetség kétharmad részben szorgalom.” (Goethe)

A Pedagógiai gyakorlat igazolja a tehetség időben történő felismerésének fontosságát. Vizsgálatok bizonyítják, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek tehetségét a pedagógusok időben felismerik, a személyiségfejlődés a tanári követelmények függvényében alakul, iskolai teljesítményük eredményessége nő, azokhoz képest, akiket átlagosnak minősítenek. (Ranscburg, 1986.)

A tehetség személyiségstruktúrában történő értelmezése jelenik meg már 1918-ban Révész Gézánál. Ő a tehetségre irányuló hajlamok három összetevőjét említi: az intelligenciát, az intuíciót vagy spontaneitást és a gyermek magatartását. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hogyan választja ki a tanuló a neki megfelelő tevékenységet, milyen mohósággal kötelezi el magát a feladatban, milyen a kitartása és az érdeklődése. Ez a meghatározás a tehetséget a személyiségstruktúrában értelmezi: a képességek (intelligencia) mellett megjelennek az irányultság jellemzői (érdeklődés) valamint az akarati tulajdonságok is (kitartás, döntési képesség). Fontos összetevő lehet a tehetség kibontakozásában az intuíció is, melynek forrása a pszichikum tudattalan tartománya.

Ami először szembetünik, az a jó memória: pontos felidézés képessége a hosszú tartalmú memóriából. Ezeknél a gyermekeknél korábban jelennek meg a "Mi ez?", "Miért?" kérdések. A szavak iránti érdeklődés motiválja a korai beszédfejlődést, míg az intellektuális érdeklődés a könyvekhez való vonzódást és a számítógéppel való foglalkozást eredményezi.
A tehetséges gyermekek ebben a korban huzamosabb ideig foglalkoznak egymagukban a dolgokkal, mint a társaik (figyelem tartóssága). Ez okozza néha az óvodai környezetben viszonylagos elmagányosodásukat. Sokszor már az iskolába lépés előtt is megtanulják a számokat, betüket (pl.: autók rendszámtáblájának leolvasása), esetleg olvasni is, mindezt úgy, hogy a szülők nem tanítják erre őket.

A tanító először a fejlett beszéd és intellektuális képességekre figyel fel. Az osztálymunkában ezek a gyermekek aktívak, tevékenyek, aminek mozgatója élénk fantáziájuk. Emocionális fejlődésük lassúbb az intellektuálisnál. Oka abból a belső konfliktusból származó türelmetlenség, ami pszichomotorikus képességeinek lassúbb fejlődése és intellektuális (elsősorban gondolkodási) képességeinek gyorsabb fejlődése miatt alakul ki.

A pedagógus kreatív attitüdje a nevelési eljárások hátterét adó, a kreativitásra irányuló értékelő viszonyulás, amely meghatározza a nevelési eljárások konkrét formáit és alkalmazásuk gyakoriságát. Ez az órai nyílt viselkedés élményháttere.
A tehetségfejlesztés egyik alapvető módszere a versenyekre való felkészítés. Ezek a megmérettetések – főleg ha azok iskolán túli regionális, országos szintű versenyek – biztosítják az ide jutó, és eredményesen szereplő tanulókat, hogy valóban képesek az átlagosnál nagyobb teljesítményre. A verseny típusa, egyértelműen meghatározza a felkészülés tartalmát, módszerét. A verseny típusától függően kell a tanulót fejleszteni, hogy adott körülmények között a legjobb teljesítményt tudja kihozni magából.

Versenyekre felkészítés módszerei:

Adott versenyekre a típusfeladatok gyakorlásával ajánlott készülni. Ennek legegyszerűbb módja az előző évi versenyfeladatok megismerése, azok megoldása. Fontos a konkrét – adott versenyekre vonatkozó – elvárások megismerése.

Saját tanulóink közötti versenyhelyzet kialakítása. A versenyek okozta stressz negatívan is hathat a teljesítményre, így érdemes a versenyszituációt gyakran előidézni, hogy valamilyen szinten megszokottá váljék a diákok számára.

A szakmai tudás gyarapításán túl beszélni kell a tanulókkal a versenyekre való bejutás, részvétel személyes vonatkozásairól is. Egy országos szintű versenyen való részvétel például már önmagában is elismerés. Azt gondolom, ilyenkor nem lehet elégszer elmondani a tanulóknak, hogy a teljesítményük kiemelkedő, és hogy erre legyenek büszkék.

Versenyeken való részvétel:

Véleményem szerint egy-egy versenyszereplés „ünnep” kell, hogy legyen. A tanulóknak mindig érezniük kell a pedagógus bizalmát. Érezniük kell, hogy az esemény a tanár számára is fontos. Tapasztaltam olyat, hogy a pedagógus elvitte a tanulót versenyre, ahol nem foglalkozott vele, csak az eredményhirdetésen. A pedagógus munkája nem ér véget a felkészítő foglalkozáson. A tanár és a diák ilyenkor egy csapat kell, hogy legyen, akik együtt dolgoznak a jó eredményért. Az hogy a diák a szakmai felkészültségén túl érzelmileg is fel legyen készítve, pihenten és fizikailag rendben érkezzen a versenyre az a pedagógus felelőssége.

Mindamellett a versenyen lehetőleg jól kell érezniük magukat a gyerekeknek. A tehetségük kibontakoztatásának egyik lépcsőfoka egy ilyen verseny, és ennek feltétlenül pozitív, vidám eseménynek kell lennie.

A diákok számára ez fontos alkalom arra, hogy a pedagógussal személyesebb kapcsolatot is kialakíthassanak. Ilyenkor lehetőség van a gyerekek nézeteinek, körülményeinek megismerésére. Az utazás, a helyszínen töltött szabadidő felhasználható közvetett személyiségfejlesztésre. Versenyek után a legfontosabb, hogy egy-egy verseny lezajlása után nem érhet véget a tehetséggondozás.

Minden esetben ki kell értékelni az elért eredményeket, akár jól, akár kevésbé jól szerepeltek a versenyen. A tanulók bevonásával vizsgálni kell, hogy mik vezettek az adott eredményre. Ebből pedig érdemes kialakítani a további terveket a versenyeken való részvételek tekintetében.

A kiértékelésen és a további versenyek való részvétel tervezésén túl, egy magasabb szintű tervezést is érdemes végiggondolni.

Ezek alapján meghatározhatóak távlati célok is, hisz a tehetségfejlesztés nem szabad, hogy önmagáért, vagy csak a versenyeken elért jó eredményekért történjen. A fő szempont a tehetséges tanulók irányítása a tehetségük kibontakoztatására, tapasztalatok beépítése gondolkodásukba, illetve annak megfelelő hasznosítása későbbi életük során.

VI.FEJEZET

Statisztikai felmérés előkészítő osztályban

1.A mese műfajának felismerése és elsajátítása előkészítő osztályban.

Ismerjék fel a megadott meséket:

– A kiskakas gyémántfélkrajcárja

-Hófehérke és a hét törpe

-A medve és a róka

-A három kismalac

Az előkészítő osztály elején alkalmazott tesztek eredményei:

A 18 tanulóból, 17 felismerte a meseszereplőket,1 tanuló csak néhányat közülük.

Betűkereső teszt

A 18 tanulóból, 16 felismerte azokat a képeket, amelyek a betűvel kezdődnek,1tanuló csak néhányat közülük, 1 tanuló egyáltalán nem ismerte fel

Szótagolgató

A 18 tanulóból, 16 helyesen szótagolt, 1 tanuló részben helyesen sok hibával, 1 tanuló egyáltalán nem tudott szótagolni

Kedvenc meserészletem

Szomorúan tapasztaltam a kedvenc meserészletem, rajzolásánál, hogy a gyerekek tévében látott meserészleteket vagy internetes fantasztikumokat rajzoltak, nem a klasszikus mesékből rajzoltak részleteket, amit óvodában vagy iskolában olvastunk nekik.

Észrevételek: A szülőkkel és nagyszülőkkel folytatott beszélgetésem során, a 18 tanulóból, 11 tanulónak van saját könyvtára otthon, korosztályának megfelelő könyvekkel és újságokkal. A többi tanulónak van saját könyvtára otthon de nem korosztályának megfelelő könyvekkel. Két tanulónak egyáltalán nincsenek könyvei otthon, csak az iskolában is használt folyóirat a Kispajtás.

A pozitiv és negativ meseszereplők felismerése

A 18 tanulóból, 15 tanuló felismerte a pozitiv és negativ meseszereplőket, 2 tanuló részben ismerte fel, 1 tanuló nem ismerte fel

Ábra. A pozitiv és negativ meseszereplők felismerése

Észrevételek: Az ábra alapján , valamint a szülőkkel folytatott beszélgetések után, arra a következtetésre jutottam,hogy a tanulók többsége ismeri a klasszikus meséket.A szülők odafigyelnek a kúlturális háttér biztosítására, saját , a gyerekek korosztályának megfelelő könyvtár kialakitásával, meseolvasással, ezért ezeknek a gyerekeknek fejlettebb a szókincse, kifejezőképessége és ismeretviláguk tágabb a mesékkel kapcsolatban .

A mese műfajának felismerése és elsajátítása előkészítő osztályban

2.Megfigyelési szempontok

I.A beszédkészség, kifejezőképesség fejlettségének felmérése

a.-a tanuló tudjon egyszerű tőmondatokban vagy bővített mondatokban elmesélni egy vele megtötrént eseményt

b.-beszéljen érthetően, helyesen, tisztán

II.A helyes kiejtés felmérése

a.-ejtse helyesen a hangokat

b.-használjon új szavakat megfelelő nyelvtani helyességgel a mondatokban

III. A kreativitás és hangsúlyosság a szóbeli közlésben

a.-tudjon visszamesélni egy részletet a felolvasott meséből, figyelve a helyes hansúlyozásra, szünetekre, hitelesen átadva a részlet mondanivalóját

b.-tudjon párbeszédet alkotni, dramatizálni

IV. Mondatalkotás

a.-tudja összehasonlítani az egyszerű és bővített mondatokat

b.-alkosson mondatokat a megadott írásjelekkel

V.A gondolatközlés változatossága

a.-tudjon készségfejlesztő játékokkal játszani helyesen, pl.puzle,

b.-ismerje a helyes koordinációkat

Értékelés

10 megfigyelési szempont, mindegyik helyesen elvégzett feladat 2 pont, tehát 10×2=20p

17-20p-E-Elérte fejlettségi szint

10-16p-F-Fejlődő fejlettségi szint

10p alatt-H-Hiányos fejlettségi szint

Az értékelés eredményeinek összefoglalása

A mese műfajának felismerése és elsajátítása előkészítő osztályban

1.Táblázat. Az értékelés eredményeinek összefoglalása

3.Az értékelés eredményeinek összefoglalása

A mese műfajának felismerése és elsajátítása előkészítő osztályban

Az értékelést elemezve,megállapítható, hogy a 18 tanulóból:

6 tanuló-F-Fejlődő fejlettségi szinten van

11tanuló-E-Elért fejlettségi szinten van

1 tanuló-H-Hiányos fejlettségi szinten van

2.Ábra. A mese műfajának felismerése és elsajátítása előkészítő osztályban

A gyerekek többségének beszédkészsége, kifejezőképessége megfelel az 5-6 éves előkészítő korosztály elvárásainak:

-képesek a beszéd meghallgatására és továbbadására

-bebizonyították , hogy érthetően kifejezően tudnak beszélni

-gazdag szókincsel rendelkeznek

-helyesen ejtik a szavakat

-felismerik a kért hangokat

-helyesen alkotják a mondatokat

-a közlésben képesek rajzokat, jeleket is alkalmazni

Kissebb nehézséget okoz az ismeretlen szavak használata a mondatokban, a hangok felismerése a szó elején, közepén , végén valamint a mondatvégi írásjelek felismerése.

4.Javító intézkedések

Ahoz, hogy a tanulók helyesen ,kifejezően beszéljenek fontos nevelési , fejlesztési szakaszokon kell áthaladjanak.Nekünk, pedagógusoknak feladatunkká kell váljon a helyes tiszta beszédre való nevelés,amit a meséken keresztül érhetünk el.Figyelembevéve az észrevételeimet,néhány ötletet ,javító intézkedéseket sorolnék fel:

Gyerekeinket hagyjuk szabadon mesélni és bátorítsuk a minél több párbeszédre egymás között

Minél több játékos gyakorlatot vezessünk be a tanórákba

Dolgoztassuk a gyerekeket csoportokban

Ismertessünk meg velük minél több új kifejezést,képek, könyvek ,történetek bemutatása által

Az új kifejezésekkel,mondatokat alkossanak ,minél több mondatot,majd összefüggő szöveget

Alkalmazzunk minél több játékos nyelvtörőt,szótagláncot

Végezzünk olyan játékokat ahol keressenek a gyerekek olyan szavakat amilyenre végződőtt az előttük elhangzott szó

Alakítsunk ki osztálytermünkben könyvtárat,amit használjanak a tanulók,gyereklexikonokkal,korosztályuknak megfelelő meséskönyvekkel

Készítsünk közösen meséskönyveket,amiben a gyerekek szinezhetnek és minden oldalra egy mondatot írjanak

Előkészítő-I-II osztályban felmértem ,szóbeli teszt alkalmazásával ,

5.Mesetanulmányozás

címmel, hogy a tanulók miért is szeretnek meséket hallgatni,olvasni.Válaszlehetőségek a következők voltak:szivességből,ismeretszerzésből,szüleim kedvéért,mert kérik az iskolában. Korosztálynak megfelelően a következő válaszok születtek:

2.Táblázat..Eredmények – szóbeli felmérés „Mesetanulányozás”

Melyik a kedvenc meséd?

-A kecske és a három gidó

-A medve és a róka

-Árgyélus királyfi

-A só

A válaszok:

3.Ábra Eredmények – „Kedvenc mesém”

4.Eredmények összegzése– „Kedvenc mesém”

Tanulóinkat meg kell szoktassuk arra, hogy egy mesét figyelmesen hallgassanak végig, vagy olvassanak el így kialakítjuk a szép iránti érzéküket, ezért olvasunk nekik korosztályuknak megfelelő könyvekből.Az előkészítő és I osztály kedvenc meséi az állatmesék. Ezek a mesék, rövid, hétköznapi eseményeket mutatnak be. Tartalmuk érhetőbb , feldolgozhatóbb számukra, mint a tündérmesékben szereplő tündérek, varázslok misztikus sorsa.

6.Mit szeretnél rajzolni egy meséből?

Erre a kérdésre kerestem a választ előkészítő és I osztályban.

Válaszlehetőségek: állatokat, szereplőket, tájat.

A válaszok:

4.Ábra Eredmények– Mit szeretnél rajzolni egy meséből?

,,Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy”. (kínai közmondás) A pedagógus feladata tehát, hogy megfelelő neveléssel személyiségét fejlessze. A mesék kiváló eszközök erre a feladatra, hiszen megtanulhatják belőlük a jó és a rossz közötti különbséget, az igaz győzedelmeskedését. Különbőző módszerekkel változatosakká tehetjük a mesék feldolgozását. Tapasztalataim szerint a gyerekek nagyon szeretik ha ők találhatják ki a mese végét, aztán összehasonlitják a mese valós befejezésével. Felmérhetik kié közelitette meg a mese valódi befejezését.

VII.FEJEZET

Következtetések,javaslatok

A gyerekirodalmi alkotások erkölcsi tanulságának a megfogalmazása, a szereplők jellemének kiemelése, valamint a lírai hőssel való azonosulás hatással van a gyerekek pozitív jellemvonásainak kialakulására. Dolgozatommal szerettem volna rávilágitani arra, hogy egy nyelv az anyanyelv nem tud fentmaradni, fejlődni, ha nem beszéljük azt annak megfelelő szépségével és tisztaságával. Szükség van arra, hogy a gyermekeinkben tudatositsuk az anyanyelv iránti szeretetet, minél többet olvasnak, nekik vagy később olvasnak ők, annál gazdagabb szókincsük lesz és igy tudnak majd választékosan beszélni, kifejezni mondanivalójukat, nyelvünk tehát nem válik sivárrá, érthetetlenné. Szerintem a mese az, ami által azonosulni tudunk a főhőssel, vagy bármelyik szereplővel így jellemünket, személyiségünket viselkedéseik, tetteik által formálhatjuk, alakithatjuk. Szerettem volna tapasztalataim által rávilágitani arra, hogy ha a gyermek korcsoportjának megfelelő mesét olvassuk, tanulhat, nevelődhet, fejlődhet szókincse, fantáziája, sőt gyógyulhat is általa.

Bemutattam néhány általam használt gyakorlati példában, hogy a mesefeldolgozás másképp is történhet, mint a megszokott közegü meseolvasással. Meseprojektek, mesemühelyek segitségével ahol a gyerek nem csak hallja a mesét, bele is élheti magát adott szituációkba, úgy hogy részese lesz a cselekménynek, elkészitheti a kedvenc szereplőjét, majd a szerepébe is bújhat.Tapasztaltam, hogy a gyerekek aktivan, felszabadultan vettek részt ezeken a foglalkozásokon és élt bennük a szereplő, könnyebben el tudták mesélni mi történt, tágabb látókörük lett az által hogy részesei lehettek a cselekménynek. Sok olyan gyakorlatot is végeztem ahol puzzle formájában kellett kirakni a mese egyik részletét, ezzel azt próbáltam elérni, hogy a gyerekek ki kelljen, fejezzék magukat néhány mondatban, elmesélve azt, amit kiraktak a puzzleből. Ez a gyakorlat alkalmat adott arra, hogy halljam, ki tudja e fejezni magát a gyermek vagy sem. Segitettem egész mondatban beszélni arról, amit lát. Hasznos gyakorlatnak tartom, mert ennek segitségével kifejezőkészsége tisztább, érthetőbb lesz. Sokszor kikértem a tanulók véleményét a mese befejezéséről vagy esetleg a szereplők viselkedéséről. Igy képet kaphattam jellemükről is, hogy esetleg ők hogyan oldanának meg bizonyos helyzeteket.

Szerveztünk osztályon belüli mesemondó és szavalóversenyeket is, szinte heti szinten, alkalmazkodva a heti témacsokorhoz. Sikeresek voltak, mivel igyekeztek a tanulók megfelelni a kritériumoknak, megkeresték és megtanulták az általuk témához kapcsolódó mesét vagy verset. Igyekezetüket persze igyekeztem megfelelően jutalmazni. Voltak olyan tanulók is, akik sajnos nem szerettek részt venni ezeken a versenyeken, ami szerintem a családi közeg és a nem megfelelő háttér miatt volt. Azok a tanulók, akik rendszeresen részt vettek ezeken az osztályon belüli versenyen, képet adtak arról, hogy megyei szintü versenyeken is megállják a helyüket. Ezeket a tanulókat megfelelő felkészitéssel el is vittem különböző megyei versenyekre. Dolgozatomban foglalkoztam azzal is, hogy a tehetséges gyermek felismerhetővé válik, megfelelő felkészitéssel kell versenyképessé tenni, megtanitani az esetleges siker vagy kudarc elfogadására is.

Tapasztalataim szerint a gyerekek szeretnek versenyekre járni, mert ismerkednek, beszélgetnek, tanulnak, viselkednek es ezek mind nagyon fontos tényezők, hogy személyiségük minél fejlettebb legyen. A mesemondó versenyen sok, számára lehet eddig ismeretlen mesét hall, előadásmódot tanul, versmondó versenyen verseket hallgat, szavalni tanul, a versenyek szüneteiben ismerkedik és viselkedni is tanul. A mesevetélkedőn elsajátit több mesét is, megtanulja milyen az amikor közösen kell dolgoznia, csapatban egy közös cél érdekében, a változatos feladatlapok pedig a későbbiekben is segitik abban ha hasonló feladattal találkozik már nem idegen a számára, igy könnyebben megoldja őket.

Bizom abban hogy azokat a gyerekeket is be tudjuk vonni versenyekbe, akik esetleg gyengébb képességüek valamilyen oknál kifolyólag, olyan versenyeket kell, szervezzünk és olyan szinten, ami megfelel az ő tudásszintjüknek. Ha igy sikereket érnek el akkor számukra is öröm lesz a versenyzés.

Dolgozatom célja az volt, hogy bebizonyitsam tapasztatalataim alapján valamint a szakirodalom segitségevel, hogy anyanyelvünk ápolására és megóvására szükség van a mai elgépiesedett világban, mert nem szeretnénk, ha magyar nyelvünk idegen nyelvé válna. Ezt a tisztaságot a meséken keresztül, gyermekeink személyiségfejlődésével, a mesék által kapott szókincsgyarapitással érhetjük el. Tennünk kell azért, hogy nevelés által tiszta nyelvünk megmaradjon idegen szavak nélkül. Bemutattam a korosztályok, életkori sajátosságoknak megfelelő mesetipusokat és feldolgozásukat is. Rávilágitottam arra is, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tehetséges gyerekeket sem, azoknak megfelelő felkészitését különböző versenyekre, a sikerre és a kudarcra, ami egyaránt nevelő jelleggel bir személyiségük fejlődésében. Egy számomra kedves idézettel zárnám: ,,Gyerek is, felnőtt is, ma is, régente is, mindenkor szomjúhozta a mesét. A mese tehát bizonyos fokig, mondhatni lelki szükség.

(Nádai Pál)

IRODALOMJEGYZÉK

Mellékletek

Ötletek a mesék feldolgozásához

Fejlesztő játékok

A játék neve melletti betűk:

D: drámapedagógiai játékok

I: ismerkedős

K: kommunikációs

L: logikai

M: mozgatós, szaladgálós

P: pszichopedagógiai gyakorlatok

Ü: ügyességi

Kiabálós közmondások – K

Egy tanuló kimegy, majd a játékvezető felosztja a bent lévőket (akik egy helyen tömörülnek), és egy közmondás szavait adja az egyes csoportoknak. Amikor a kint lévő bejön, egyszerre kell mondani a rájuk bízott szót. A cél, hogy felismerje a bejövő a közmondást. Lehet változatosabbá tenni a játékot úgy, hogy különböző stílusokban mondatjuk a szavakat, vagy különböző időpontokban (gyorsan egymás után, vagy akire a játékvezető rámutat).

Rókavadászat – Ü

Rajzolt rókák képét elrejtünk a helyszínkülönböző pontjain. Aki a legtöbbet megtalálja, az győz. Nagyon jó feszültségoldó, levezető, és pihentető játék.

Nyusz-nyusz – K

Egy tanulónak bekötjük a szemét, a többiek szétszóródnak a teremben. A bekötött szemű tanuló mondja valakinek a nevét, akinek válaszolnia kell: „nyusz-nyusz”. A bekötött szeműnek 10 lépésen belül meg kell találnia az adott tanulót. Ha sikerül, helyet cserélnek, ha nem, folytatódik a játék.

Kukurikú – M

Körbeállunk, egy tanuló pedig középen bekötött szemmel áll. Valakire találomszerűen rámutat, és azt mondja: kukurikú. Annak be kell mennie a körbe, és a bekötött szemű játékos célja, hogy elkapja őt. Csak a kijelölt körben szabad mozogni.

Alliterációs bemutatkozás állatnevekkel – I

Mindenki a keresztnevére alliteráló (lehetőleg számára szimpatikus) állatnevet mond. Így mutatkozunk be. Pl. Bárány Balázs, Sün Sanyi, stb.

Keresztbe futó- fogó állatok – M

A megjelölt fogó elkezd kergetni valakit, akit fel lehet szabadítani úgy, hogy ha valaki keresztbe fut a fogó és az üldözött között. A fogónak ezután a keresztbe futót kell tovább kergetnie. Ha valakit elkap, akkor szerepcsere.

Vadász, veréb, méh – M

Kijelölünk 3 tanulót: egy vadászt, egy verebet és egy méhet. A többiek körbe állnak egymás kezét fogva. A vadász a verebet, a veréb a méhet, a méh a vadászt üldözi. A körben állók segíthetik, illetve gátolhatják a futkosókat úgy, hogy a kezüket felemelik illetve leeresztik. A leeresztett kezek alatt nem szabad átfutni, de a körön kívül illetve belül lehet mozogni. Ha valaki elkapja a célszemélyt, akkor választ maga helyett valakit a körből. Érdemes a vadász mondjuk zöld, a verebet barna, a méhet pedig sárga kendővel jelölni, hogy egyértelmű legyen: ki kit üldöz.

„Járj úgy, mint…!“ – M

Járj úgy, mint egy fáradt medve! Mintha hideg télben, jégen kelne át a vadászó róka, Mintha lopakodó macska lennél, Mintha te lennél az állatok királya stb.

Ébredő dzsungel-K

Mindenki körbe áll. Minden résztvevő válasszon egy állathangot. Játsszák el, hogy felébrednek. Először csendben, azután halk hangokat kiadva, majd egyre hangosabban, egészen az üvöltésig.

Megnémult mesemondó – K

A vezető egy mese elmondásába kezd. Egyszer csak lehetőleg egy mondat közepén megnémul, abbahagyja a mesét és rámutat az osztályközösség egyik tagjára. Most ennek kell a félbehagyott mesét folytatnia. Egy ideig mesél, majd hirtelen szintén megnémul, és egy más társát jelöli meg a folytatásra. Így folyik a játék a mese befejezéséig.

Mire emlékszel? – P

Kb. tíz különböző játék van az asztalon. Megfigyelési idő húsz másodperc. Ezután letakarjuk a játékokat, és különböző módon vallatjuk emlékezetünket, fokozatosan növelve a követelményeket. Például csökkentjük a megfigyelési időt, növeljük a tárgyak számát, pontosabb leírást kérünk színre, formára, csoportosításra, elhelyezkedésre nézve.

Holnap, ha hozzád megyek – K

A gyerekek körben ülnek. Az első mondja: „Holnap, ha hozzád megyek, magammal viszek egy macit .” A második mondja: „Holnap, ha hozzád megyek, magammal viszek egy macit és egy rókát.” A harmadik megismétli a macit és a rókát, és hozzáad valamit. A játék folytatódik, és mindenkinek a pontos sorrendben kell elsorolnia, hogy miket visz magával. Ha valaki hibázik, kiesik a játékból. Addig tart a játék, míg mindenki ki nem esett.

Csendben add tovább! – M

Az egyik gyerek beáll a körbe, a többiek hátratett kézzel, szorosan egymás mellett állva kört alakítanak. Valamilyen tárgyat, például babzsákot, csengettyűt kézről, kézre adnak. A játék egyszerűbb változatában „hangtalan” tárgyakkal játszunk. A középső játékos megpróbálja kitalálni, hogy hol van a tárgy. Addig találgat, míg meg nem találja. Az, akinek a kezében lesz a tárgy, helyet cserél vele.

Grimaszjáték – P

A gyerekek félkörben ülnek, velük szemben ül a „grimasztükör”. Mindenki sorban torzpofát vág, és a „tükör” utánozza. Egymás után végzik a gyakorlatot, s amint meglátták a grimaszukat a szemben ülőn, rögtön másik grimaszt vágnak. Később segíthetjük a munkát dühös, vidám, irigy, bámész, gúnyos, sértődött, síró, szemtelen, kárörvendő, gyáva jelzőkkel.

Zsák búza játék – D

Azonosulásra épülő játék. Karnyújtásnyi távolságra körben állnak a gyerekek. A tanító azt az utasítást adja nekik, hogy nyújtsák-feszítsék a testünket és játsszák azt, hogy tömött búzászsákok. Majd egy kisegér kirágja az oldalukat, és most folyik ki belőlük a búza. Ahogy ürül ki a zsák, úgy lazulnak el. De ezt mind nagyon lassan, mert a magok lassan peregnek kifelé. Végül a zsák ott marad üresen, a földön heverve. Fontos a lassúság, a folyamat koncentrált követése.

Feszítő-lazító gyakorlatok – D

A gyerekek azt csinálják, amit a tanító mond, pl. kemény grimasz-bamba arc, szemöldökfölrántás-elengedés, erős csücsörítés-elengedés, orrlyuktágítás – elengedés, orrlyukszűkítés-elengedés, homlokráncolás-elengedés, szájelhúzás-elengedés, tenyérfeszítés-elengedés, mozgás fakézzel-rongykézzel, falábbal-rongylábbal stb.

Koncentrációs légzésgyakorlat – D

Egy lélegzetre kell elmondani: Hétfőn én megyek tehozzád, kedden te jössz énhozzám, szerdán én megyek tehozzád, csütörtökön te jössz énhozzám, pénteken én megyek tehozzád, szombaton te jössz énhozzám, vasárnap én megyek tehozzád. Ha már jól megy, egy szemben álló pár egyszerre mondja. (A napokat egyszerre mondják, csak a közbeeső szöveg más.)

Méreg – Ü

A résztvevők körben állnak és egy kisebb játékot adnak kézről-kézre. Teszik ezt addig, amíg a zene szól. Akinek éppen a zene leállításakor van a kezében a játék, az kiesik. „Utolsó menekülési lehetőség”: mikor a zene elhallgatott, még megpróbálhatja átadni a játékot a szomszédjának, és ha átveszi, akkor ő esik ki. Az utolsó résztvevőig, a győztesig megy a játék.

Adj hozzá egy mozdulatot! – P

Körben állnak a gyerekek. A játék vezetője kezd egy egyszerű mozdulattal, például megérinti az orrát. A mellette álló játékos megismétli ezt a mozdulatot, majd hozzátesz egy másikat. Tehát ő is megérintette az orrát, majd mondjuk, megvakarja a fejét. A harmadik megismétli az első két mozdulatot, ő is hozzátesz egyet, mondjuk, egyet kacsint – és így tovább az összes játékosnál.

Így hallottam… – P

Körben ül a csoport. Az első játékot a vezető kezdi. A mellette ülő játékos fülébe súg egy összetett mondatot, vagy néhány egyszerű mondatból álló rövid szöveget. Olyan hangosan kell súgni, hogy a többiek ne hallhassák, de érthető legyen a szöveg. A vezető mellett ülő játékos a másik szomszédjának adja tovább az információt és így tovább, egészen addig, míg körbe nem ért a „hír”. Az utolsó játékos hangosan mondja a kapott információt, amit összehasonlítunk az eredetivel.

Farkasszem – D

A gyerekek farkasszemet néznek egymással szembe ülve, járás közben, vagy valamilyen gépies cselekvés közben (inggombolgatás, ruhaujj feltűrés, fésülködés, cipőfűzés stb.) Milyen viszonyban vannak? Ketten-ketten hangadás nélkül végigmennek a termen és ki kell találnunk, hogy milyen kapcsolatban, alá- és fölérendeltségi, érzelmi viszonyban állnak egymással, átbeszélve a jellemző megnyilvánulási formákat.

Önkifejezés állati „nyelveken” – P

Próbálja ki az egész osztály, hogyan tud beszélni kecskéül, kutyául, azaz mit tud kifejezni mekegve vagy ugatva. Hogyan tudja ilyen módon közölni az indulatot (düh, félelem, sértettség), lelkiállapotot (szomorúság, vidámság, dac), egyszerű jelentéseket (igen, nem, ide, oda, nagyon, kicsit, elég). Mit tudnak így még közölni, és mit nem?

Félmondatos játék – K

Körben ülnek a gyerekek és sorban haladnak, fél-fél mondatokkal. Egyikük megkezd egy mondatot, a másikuk befejezi. Ezután a mondat befejezője kezd egyet, és egy harmadik fejezi azt be és így tovább. Ebben a játékban nem fontos, hogy teljesen értelmes mondatok szülessenek, a lényeg az, hogy a mondatot befejezzék .A mesék szövegét is használhatják.

Bábjáték – D

Mindig, minden alkalommal azonnal elővehető módszer, még igazi báb sem kell hozzá, bármelyik tárgyat „átlelkesíthetjük”, s mögéje bújva – még akkor is, ha nincs paraván, csak egy kézre húzott barna papírzacskó vagy egy színes kendő jelzi, hogy nem a játékos beszél, hanem a figura – hamarabb születik meg a szó.

Körmese – K

A játék során minden résztvevő, egy-egy mondatot mond a tanult meséből, és így az első megszólalótól az utolsóig a kerek mesét kell elmondani.

Hová tartozom? – L

Négy A/4-es meseképet vág 4-5 darabra a csoport létszámától függően a tanító. A puzzle-darabokat összekeverjük. Minden gyerek kap egy darabot. Keressék meg azt a társukat, akinél lehet az ő puzzle-darabjához hozzáillő részlet. Így alkotnak majd egy csoportot. Miután megtalálták a társaikat, illesszék össze a képet egy egésszé.

„Ki vagyok én?” – L

Kártyákon mese szereplői vannak. Ezeket a kártyákat fejdíszre helyezzük, és úgy tesszük egy-egy gyermek fejére ezeket a fejdíszeket, hogy akire kerül, az ne lássa meg a képet. Ki kell találniuk, hogy kik ők. Ebben a többiek segítenek úgy, hogy egy-egy tulajdonságot mondanak arról a szereplőről a mese alapján.

A mese bábozása – D

Készíthetünk síkbábokat, de használhatunk ujj- vagy kesztyűbábot is. Végig eljátsszuk a mesét többször is. A főszereplőkön kívül tetszés szerint lehetnek: fák, bokrok, ház stb. Mindenkit bevonunk a játékba.

Hazudós mese – P

Mesélés közben néhány történést, vagy szereplőt, vagy tulajdonságot megváltoztatok. A gyermekek előre megbeszélt jellel jelezzék, ha hazudik a mesélő (pl. tapsoljanak, dobogjanak, mondják: ”nem igaz” stb.)

Utazás Meseországba – D

Mondóka szövegére, melyet közösen mondunk, Meseországba repülünk, jobbra –balra dűlve, kikerüljük a fákat, tornyokat, hegyeket stb.

Gyí, paci, paripa,

Nem messze van kakaska.

Oda érünk délre,

Libapecsenyére.

Trapp, trapp, trapp,

Lovam trappolgat.

Hegyen-völgyön, alagúton,

Nem tévedünk el az úton.

Odaérve megkeressük Meseország kulcsát. (Hideg- meleg- forró játékkal, ahol a hideg azt jelenti, hogy messze van a kulcstól, ha melegszik, közeledik a kulcshoz.) Meseországban a kiskakast keressük, de az őr (tanító) csak akkor enged be, ha jól válaszolnak egy találós kérdésre:

Szemétdombon, hetykén állok, virradatkor kiabálok! (kakas)

Miután megválaszolták a kérdést, kinyílik Meseország kapuja, bemegyünk, és kezdődhet igazi mesemondás.

Verssel való ismerkedés II.osztályban,a vers illusztrálása

A mese

A mese messziről jön,

a mese mégse fáradt

Ismeri a forrást,

a felhőket s a fákat.

A mese messze elvisz,

árnyas, titkos úton.

Barlangba világit,

háncsból hidakat fon.

A mese kopogtat,

bejön hozzád, dúdol,

De csak akkor lesz kész,

amikor elalszol.

Balázs Imre-József

Kriza János Mesemondó Verseny Zilah,2014,Székely Anikó III.Díj

Tanult mesék összefoglalása mondatok segítségével I.osztály

A sárga tyúk című mese dramatizálása bábokkal II.osztály

A sárga tyúk című mese dramatizálása álarcal II.osztály

Kedvenc saját készítésű bábfigurám

1.

CSAPATNÉV:____________________

IDŐTARTAM: 3 MIN.

PONTSZÁM 10 X 2

Szinezzétek a csillagokban lévő szavakat a mesének megfelelő színnel!

A táltos madár – piros

Pacsirtapör– zöld

A háromlábú mogyoróbokor– sárga

A három lusta- kék

2.

CSAPATNÉV:____________________

IDŐTARTAM: 3 MIN.

PONTSZÁM 15 X 2

Színezd kékre, mely mesékben volt szó róla!

A táltos madár – 1

Pacsirtapör– 2

A háromlábú mogyoróbokor– 3

A három lusta- 4

3.

CSAPATNÉV:____________________

Színezzétek, szerintetek igazak vagy hamisak a következő kijelentések! Használjátok a zöld színt!

1. A mogyoróbokor a Kárpátok oldalában volt.

2.A rigó a diófán volt.

3. a Környék Ura megengedte a madárnak,hogy reggel énekeljen.

4. Suhogni kezdett a tavaszi eső.

5. A legnagyobbik falazta volna a sírt.

6.A rigót kérték legyen bíró.

7. Csalogatták volna a madarat lére, tőrre.

8. Megérkezett mind a három vessző.

9.A fiúk később nem akarták eltemetni a munkát.

4.

CSAPATNÉV:____________________

IDŐTARTAM: 4 MIN.

Mely szavak betüi keveredtek össze?

Írjátok be őket a mesének megfelelő oszlopba!

1.l u gy a t =

2.perecset =

3.tújfa =

4.gabbvasta =

5.ósá =

6. kúty =

5.

CSAPATNÉV:____________________

Ki mondta és melyik mesében?

Fölkelünk,fölkelünk.

Szereplő: _______________________________

A mese címe ____________________________

„-no , majd télen

Szereplő: _______________________________

A mese címe ____________________________

„- milyen nagy szerencsém ez a pálca

Szereplő: _______________________________

A mese címe ____________________________

„hát akkor úgy legyen

Szereplő: _______________________________

A mese címe ____________________________

„- mi az a valami,halljuk

Szereplő: _______________________________

A mese címe ____________________________

6.enyém a környék, enyém vagy te is

Szereplő: _______________________________

A mese címe ____________________________

6.

Csapatnév:

Színezzétek egyforma színre az összetartozókat, majd írjátok be azonos színnel a táblázatba, a mondatok második része mellé, a mese címét, melyben olvashattátok!

7.

CSAPATNÉV:____________________

IDŐTARTAM: 4 MIN.

Színezzétek a kérdés után álló kört kékre, ha igen és

pirosra, ha nem a válasz!

1.volt egyszer egy szépmadár. ○

2. télen a fák csupaszon álltak. ○

3. télen a madár vidáman énekelt. ○

4. a juhászbojtár furulyát faragott.○

5. a sírt a kert végében kezdték el ásni.○

6. a verebek éktelenül csirregtek. ○

7. gyönyörködjön hangjába a kaszás és kapás is. ○

8. a testvérek nem várták a harmadik vesszőt.○

9. a kisebbik jól bánt a gyaluval.○

8

CSAPATNÉV:____________________

IDŐTARTAM: 3 MIN.

Húzzátok össze az összetartozókat, majd írjátok be a táblázatba!

Csapatnév: ………………………..

Válaszoljatok a kérdésekre!

1. Mi lett a hegyből?

2. Hol üldögélt a koldusember estig?

3.Mit csinált a nap a rétekkel?

4. Mit vakart meg a medve?

5. Milye csordult ki a medvének?

6. Hogy hívták a lovat?

7. Mit kötött a két atyafi?

8. Mi volt a hegy neve?

Helyezzétek sorrendbe a betűket a számozás szerint!

A mese címe __________________________

Csapatnév: ………………………..

Állapítsátok meg az alábbi állításokról, hogy igazak-e!

Ha a válasz igaz, akkor az ábrán a fehér úton haladjatok tovább, ha hamis, akkor a fekete utat válasszátok! Az útbaeső betűket karíkázzátok be, majd az összeolvasott szót írjátok a vonalra, és a mese címét is amelyben szó volt róla!

A két atyafi csakhamar összetalálkozott.

A medve elindult megtekinteni mi van a világban.

A hegynek tetszett, hogy dícsérték.

Az ember a diót kétfelé vette.

A két atyafi eladta az összes csicsókát.

A medve pipacsot tűzött a szarv helyébe.

A medve gyorsan szedett egy scsokor virágot.

A koldusember ott üldögélt estig a kellemes hüvösben.

Megfejtés: ______________________________________

A mese címe: ____________________________________

Csapatnév: ………………………..

Karikázzátok be a szereplők neve elé írt számokat!

Hívjátok fel az így kapott telefonszámot, az így kapott szót írjátok a vonalra, és mese címét amelyben szerepel.

2 – medve

9 – tolvaj

3 – méhecske

6 – madár

5 – fecske

1 – hegy

8 – lepke

7 – gyík

4 – pipás ember

Szó: _______________________

A mese címe: ___________________________________

Csapatnév: ………………………..

Kincsvadászat!

A bal felső sarokból kell indulni. Döntsétek el, hogy az ott található állitás IGAZ vagy HAMIS, és ennek megfelelően lépjetek tovább I, illetve a H jelü nyíl irányába a helyes döntések elvezetnek az igazi kincshez!

Cuprins