Elektronikuskereskedelelemeuesromania [612515]

BABEȘ–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM KOLOZSVÁR
KÖZGAZDASÁG – ÉS GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYI KAR
MARKET ING SZAK
Az elektronikus kereskedelem szabályozása az
Európai Unióban és az erre vonatkozó romániai
szabályozások

Kolozsvár, 2016 Hallgat ó(k):

2 Az elektronikus kereskedelem szabályozása az Európai Unióban
1997 áprilisában tette közzé a Európai Unió Bizottsága Európai kezdeményezés az
elektro nikus kereskedelem területén című munkadokumentumát.1 Ez a dokumentum
teremtette meg az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozás előkészítésének
feltételeit. A Bizott ság vállalkozási és információs társadalomért felelős tagja, Erkki
Liikanen, egy Helsinkiben 1999 novemberében rendezett információs technológiai
konferencián jelent ette be az elektro nikus Európa – eEurope2 – kezdeményezést.
A 2000 márciusában megrendezett lisszaboni csúcson, valamint a Tanács ugyanazon
év júniusában Feirában rendezett ülésén a koncepció tovább formálódott, s célként Európa
legver senyképesebb, leg ütőképesebb gazdasági közösséggé fejlesztését tűzte ki.
A lisszaboni csúcs kulcsfontosságú teendőként jelölte meg az információs társadalom szol –
gáltatásaira – ezen belül különösen az elektronikus kereskedelemre – vonatkozó szabályozást
tartalmazó iránye lv megalkotását. A Parlament és a Tanács példás gyorsasággal teljesítette
feladatát, és 2000. jú nius 8 -án elfogadta a 2000/31/EK irányelvet az információs társadalom
szolgáltatásainak egyes jogi szempontjairól, különös tekintettel az elektronikus kereske de-
lemre.3
Az irányelv preambuluma segítséget nyújt szabályozási területének megállapításához,
valamint a konkrét rendelkezések értelmezéséhez is. Tekintettel arra, hogy az irányelvi úton
végrehajtott harmonizáció a tagállamok számára mozgásteret biztosít , valamint az irányelvek
egyes rendelkezései az Európai Bíróság által kialakított joggyakorlat szerint közvetlen ha –
tállyal bírhatnak, kiemelkedő szerepe van a preambulum értelmezést segítő rendelkezéseinek.
A közösségi jog jellemző tulajdonságai lehetővé teszik az európai polgárok és
vállalkozások számára – országhatároktól függetlenül – az elektronikus kereskedelemben
rejlő előnyök tel jes kihasználását. Az irányelv célja a magas szintű közösségi jogi integráció
megvalósítása, mely egy valódi , határok nél küli térséget hoz létre az információs társadalmi
szolgáltatások számára.4 A jogbiztonság megteremtése és a fogyasztói bizalom biztosítása
érdekében az irányelv célja az elektro nikus kereskedelem egyértelmű és általános jellegű
keretszabály ainak megterem tése, azonban nem célja a tagállamok büntetőjogi szabályainak
közelítése.5
A kifejezés szabadságának alapjogát az irányelv – noha gyakran felmerül az
információs tár sadalmi szolgáltatások vonatkozásában – nem kívánja érinteni, annak
szabályozására a tag államok mindegyike által ratifikált Európai Emberi Jogi Konvenció
hivatott.6
Az arányosság követelményével7 összhangban az irányelv csak a belső piac
működésének biztosításához szükséges szabályozást tartalmaz za, s biztosítja a közérdek –
különösen a ki sebbségek, az emberi méltóság, a fogyasztók és a közegészség – védelmét. Az
irányelv ren delkezéseinek gyakorlatba ültetése során tekintettel kell lenni a már létező

1 European Initiative in Electronic Commerce – COM (97) 157, C ommunication to the European Parliament, the
Council, the Economic and Social Committee and the Committee of the regions
2 eEurope – An Information Society for All, Communication on a Comission Initiative for the Special European
Council of Lisbon, 23 and 24 March, 2000
3 Directive 2000/31/EC of the European Parliament and of the Council of 8 June 2000 on certain legal aspects of
information society services, in part icular electronic commerce, in the Internal Market /”Directive on Electronic
Commerce ”/ – Megjelent: Official Journal L 178 17/07/2000 pp. 0001 –00016
4 Directive 2000/31/EC (3)
5 Directive 2000/31/EC ( 7)-(8)
6 Directive 2000/31/EC ( 9)
7 „A Közösség tevéken ysége nem léphet túl azon, ami a jelen Szerződés célkit űzéseinek eléréséhez szükséges.”
– Római Szerződés 5. cikk.

3 közösségi jog okra. Elősegítendő, hogy az egyéb irányelvek által létrehozott védelem szin tje
ne csökkenjen az irányelv rendelkezéseinek átültetése során, a preambulum (11) pontja nem
kimerítő jelleggel felsorolja ezen irányelveket.
Az irányelv tényleges rendelkezései t négy fejezetbe sorolták . Az első fejezet
foglalkozik az irányelv hatályával és céljával, a fogalmi definíciókkal, valamint a belső piacra
vonatkozó alap vető rendelkezésekkel. Az irányelv hatálya alól kizár ták az adózással
kapcsolatos kér dések kör ét,8 mert az integráció jelenlegi szintjén a Római Szerződés és a
másodlagos jogany ag alapján a szolgáltatásnyújtás szabadsága jelen álla potban e téren nem
biztosítható . Így az irányelv rendelkezései nem vonatkoznak
 a közjegyzők re, valamint az ezzel egyenértékű olyan foglalkozások gyakorlóira,
akik tevékenysége közv etlen és meghatározott kapcsolatban áll a közhatalom
gyakor lásával,
 ügyfél képviseletére és érdekeinek bíróság előtti védelmére ,
 pénzbeli tétre menő szerencsejátékokra, ideértve a lottót és a fogadásokat.9 Nem
tartozna k e körbe az áruk vagy szolgáltatá sok értékesítésének elősegítését szolgáló
promóciós játékok, amelyek esetében a fizetés csak és kizárólag az áru vagy szol –
gáltatás ellenértékének kiegyenlítését szolgálja.
A belső piacra vonatkozó alapvető rendelkezések körében található a
szolgáltatá snyújtás sza badságának deklarálása az információs társadalmi szolgáltatások
vonatkozásában, valamint – mint az a négy szabadság valamelyikére vonatkozó
rendelkezések esetében általánosnak mond ható – azon esetek meghatározása, amikor a
tagállam a közössé gi joggal össze egyez tethető módon korlátozhatja az információs
társadalmi szolgáltatások szabad áramlását. A kor látozás indokai között a közérdek,
közegészségügy és közbiztonság hagyományosnak mondható hármassága mellett megjelenik
a fogyasztóvédelem, ideértve a beruházók védel mét is.
Egy újabb iránye lv a 2011/83/EU, am elynek a legnagyobb hatása az elállás jogára és
az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre van (off -premises contracts).
Ha az alkalmazandó jog egy uniós tagállam joga, akkor a fogyasztó nem mondhat le ér vénye-
sen a 2011/83/EU irányelvben részletezett, a sorozatunkban tárgyát képező jogairól. Ez azt is
jelenti, hogy ha az általános szerződési feltételek netán a fogyasztó számára ked vezőtlenebb
rendelkezést tartalmaznak és a fogyasztó azt vásárláskor e l is fogadja, akkor sem lesz ez ér vé-
nyes szerződéses kikötés. Ilyenkor a kereskedő ráadásul fogyasztóvédelmi bír ságra is szá mít-
hat.
A legnagyobb változást az üzlethelyiségen kívüli (angolul off-premises ) szerződések
fogal mának új tartalma hoz za. Ide tartoznak a z alábbi szerződések:
 a kereskedő (megbízottja) és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében kötnek meg,
még akkor is, ha az ajánlatot a fogyasztó teszi meg,
 ha a kereskedő telephelyén vagy elektronikus úton kötik meg a szerződést,
közvetlenül azután, hogy a fogyasztót a kereskedő telephelyén kívüli helyen
személyre szólóan, egyénileg „szólították meg”,
 a kereskedő által szervezett olyan kiránduláson kötnek meg, amelynek elsődleges
célja a kereskedő árujának promóciója, illetve értékesítése (te rmékbemutató) .
Ezeknek a szerződések az esetében a tagállamok dönthetnek úgy , hogy az 50 euró
értékhatárt meg nem haladó szerződésekre nem alkalmazzák az új irányelvnek a
rendelkezéseit, illetve úgy, hogy lejjebb viszik az 50 eurós értékhatárt.

8 Directive 2000/31/EC Article 1. 5. ( a)
9 Directive 2000/31/EC Article 1. 5. ( d)

4 Az irányelv nek a webár uházakra vonatkozó legfontosabb hatása az elállás jogának gyakor lá-
sára. Amit már sokan tudnak, hogy az elállás jogának gyakorlására vonatkozó határidő 10
munkanapról 14 napra változik. Sokkal részletesebb szabályokat kapunk arra vonatkozóan,
hogy a kereskedőnek és a fogyasztónak is m elyek a kötelezettségei ezen a területen.
A 14 napos határidő számítása a következőképpen történik:
 szolgáltatási szerződés esetén a szerződés megkötésétől ,
 adásvételi szerződés esetén onnantól, hogy a fogyasztó ( vagy az általa megjelölt
személy) átvette az árukat ,
 több tételből vagy darabból álló áru szakaszos szállítása esetén az utolsó áru
(egység) fogyasztó általi átvételétől.
Fontos, hogy a fogyasztót terheli annak bizonyítása, hogy elküldte a kereskedőnek az
elállási jogot gyakorló nyilatkozatát.
Az irányelv részletesen szabályozza azokat a tájékoztatásokat, amelyeket a kereskedő köteles
megadni a fogyasztói szerződések megkötése előtt. Ezek a rendelkezések nemcsak a távol le-
vők között kötött szerződésekre, hanem az üzlethelyiségen kívül kötött (off -premises) szer ző-
désekre és egyéb fogyasztói szerződésekre is vonatkoznak. Érdekesség, hogy az elállási jogra
vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget egy, az irányelv mellékletében található forma nyom –
tatvány minta kitöltésével és közlésével is „le lehet tudni”. A fogyasztó természetesen bár mi-
lyen más, egyértelmű nyilatkozatba is foglalhatja a szerződéstől való elállásra vonatkozó dön –
tését.
Elállási nyilatkozat – Minta
(csak a szerződéstől való elállási szá ndék esetén töltse ki és juttassa vissza)
– Címzett: [ide a kereskedőnek saját nevét, postai címét, és – ha van – telefonszámát,
faxszámát és e -mail címét kell beillesztenie]”
– Alulírott/ak (*) kijelenti/k, hogy alulírott/ak (*) eláll/nak (*) az alábbi á ruk
adásvételétől (*)/az alábbi szolgáltatás igénybevételétől (*)
– Megrendelés időpontja (*)/átvétel időpontja (*)
– Fogyasztó neve
– Fogyasztó címe
– A fogyasztó aláírása (kizárólag írásban történő értesítés esetén)
– Dátum
A távollevők között és az üz lethelyiségen kívül kötött szerződések esetében a
fogyasztó indo kolatlan késedelem nélkül köteles visszaküldeni az árut a kereskedőnek. A
visszaküldés (nem visszaérkezés) legkésőbbi időpontja az elállási jogot gyakorló
nyilatkozattól számított 14. nap le het.
A fogyasztó viseli az áruk visszaküldésének költségét, kivéve, ha a kereskedő magára
vállalta a visszaszállítási költségét, vagy ha a kereskedő elmulasztotta tájékoztatni a
fogyasztót arról, hogy ezeket neki kell viselnie .
Az üzlethelyiségen kívül köt ött szerződések esetében, amennyiben az árut a szerződé s
megkötésekor leszállították a fogyasztó otthonába, a kereskedő saját költségén szállítja vissza
az árut , ha az nem küldhető vissza hagyományos postai úton.
A fogyasztó nem felel az áru jellegének, tu lajdonságainak és működésének
megállapítás ához szük séges kezelésből adódó értékcsökkenésért. A fogyasztó azt ez
meghaladó érték csökkenésért sem felel, ha a webshop az elállási jogról szóló tájékoztatást
elmulasztotta.
Gáz-, víz és áramszolgáltatás ese tén a fogyasztó elállási jogának gyakorlása után
köteles is az elfogyasztott szolgáltatáshoz mérten arányos szolgáltatási díjat megfizetni.
Miután a kereskedő a vevő ajánlatát (megrendelését) elfogadta, indokolatlan késedelem
nélkül kell kiszállítania az á rut a vevőnek. A kiszállítás végső határideje a szerződés

5 megkötését követő 30. nap. Fontos, hogy nincs annak akadálya, hogy az általános szerződési
feltételekben a kereskedő a 30 napnál hosszabb határidőt állapítson meg.
Érdekes új lehetőség: ha a vevő ne m kapta meg az árut időben, akkor felszólíthatja a
keres kedőt arra, hogy egy megfe lelő póthatáridőn belül teljesítsen. Ha a kereskedő a
megadott új ha táridőn belül nem szállítja ki az árut, a fogyasztó felmondhatja a szerződést.
A vevő azonnali hatálly al (azaz póthatáridő kitűzése nélkül) jogosult felmondani a
szerződést az alábbi esetekben:
 ha a webárúház megtagadta az áru kiszállítását,
 ha a kiszállítási határidő betartása a szerződés megkötéséhez kapcsolódó
valamennyi körül mény figyelembevételével a lapvető fontosságú a vevőnek,
 ha a fogyasztó a szerződés megkötése előtt tájékoztatja a webshopot annak
alapvető fontosságáról, hogy a leszállítás legkésőbb a megadott időpontig vagy a
megadott időpontban megtörténjen.
A webshop késedelem nélkül, de legkés őbb a vevői elállási nyilatkozat kézhez
vételétől szá mított 14 napon belül köteles visszatéríteni a vevőnek az általa megfizetett teljes
összeget, bele értve a kiszállítás fuvardíját is.
Fontos, hogy a webshopnak az áru árát a vásárlás során igénybe vett vevői fizetési
móddal megegyező módon kell visszafizetnie. Ez alól csak az lehet kivétel, ha a fogyasztó
ebbe ki fejezetten beleegyezik, és amennyiben a vevőnek ebből semmilyen többletköltsége
nem szár mazik.
Kereskedők számára viszont kedvező két új sz abály:
a) amennyiben a vevő például egy sajátos szállítási módot választott, a webáruház
nem köteles visszatéríteni a legolcsóbb szállítási mód és az expressz kiszállí tás
díjai közötti különbözetet;
b) a kereskedő mindaddig visszatarthatja az áru árának visszafi zetését, amíg vissza
nem kapta az árut, vagy amíg a vevő bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan,
hogy azt visszaküldte; a kettő közül a korábbi időpontot kell figyelembe venni.

Az elektronikus kereskedelemre vonatkozó romániai szabályozások

Romániába n az internet es kereskedelmet a 2002. június 17-én megjelent , a 365-ös
számú elektronikus kereskedelemre vonatkozó törvény szabályozza. A törvény kitér az
elektronikus kommunikációra, az elektronikus szerződések megkötésének és
érvényességének feltételeire , az adatok ideiglenes tárolási feltételeire, a szolgáltató
kötelességeire stb.
A 2002/365 -ös törvény fő célja, hogy meghatározza az információs társadalom
szolgál tatásainak feltételeit ű, megállapítsa, az elektronikus kereskedelem biztonságát érintő
cselekmények közül melyek minősülnek bűncselekménynek. Az új, az 2014. február 1 -én
hatályba lépett Bün tető Törvénykönyv átvette a bűncselekmények jegyzékének nagy részét.
Ezen kív ül szabályozza az elektronikus fizetési eszközök kibocsátását és használa tát, illetve a
pénzügyi mű veletek lebonyolításához szükséges azonosító adatok használatát, hogy ezen
szolgáltat ók kedvező és biztonságos környezetben működ hessenek .
A 2002/365 -ös törvény öt fő szabályozási területet érint . Ezek a következők:
1. az informá ciós társadalom szolgáltatásnyújtása ,
2. elektronikus eszközök segí tségével létrejött szerződések ,
3. a szo lgáltatást nyújtók felelőssége ,
4. felügyelet és ellenőrzés ,
5. jogviták megoldása.

6 A fentiek mellett kitér olyan területekre is, mint a kihágási és polgárjogi büntetések,
az elektro nikus fizetési eszközök kibocsátásával és használatával kapcsolatos
bűncselekmények. Ezen utóbbiak keretén belül felsorolja, hogy mely cselekmények tartoznak
a kihágások, illet ve melyek a bűncselekmények kategóriájába, és hogy azok hogyan
büntetendők, továbbá a polgárjogi felelősséget ma ga után vonó tettekről is szól .
A szolgátatóknak, a mi estünkben a webáruházaknak kötelessége az ügyfelek és a
hatóságok szá mára néhány fontos információ könnyű, ingyenes, állandó és közvetlen
elérhetőségének a biztosítása. Ezen információk a következők:
 a szolgáltató neve/megnevezése,
 lakhelye/székhelye,
 telefon/fax szám a és postai cím e,
 kereskedelmi jegyzék száma vagy más azonosító adat,
 adóbejegyzési száma,
 az illetékes hatóság azonosító adat ai abban az esetben, ha a szolgáltató
tevékenysége valamely engedélyezési eljáráshoz kötődik,
 az ajánlott szolgáltatások díja,
 szállítási költségek (ha vannak) ,
 valamint minden más olyan információ, amelyet köteles a címzettek
rendelkezésére boc sátani a hatályos jogszabály értelmében.
Az előbb felsorolt adatok akkor teljesítik a törvényben előírt követelményeket
(könnyű, állandó, ingyenes, közvetlen elérhetőség), ha megjelennek a webáruház oldalán,
amelyen a szolgáltató kínálja az elektronikus úton elér hető szolgáltatásait.
A nemzetközi jogi normákkal harmonizáló 2002/365 -ös törvény hetedik szakaszában
egyér telműen állást foglal az elektornikus eszközökkel megkötött szerződések érvényessége
és ki kény szeríthetősége mellett. Az említett cikkely jogi sz empontból egyenrangúaknak
tekinti az elektronikus úton, valamint a hagyományos eszközökkel megkötött szerződéseket.
Meg kell említenünk, hogy a román parlament által elfogadott törvény hatálya nem terjed ki
azon szer ződésekre, amelyek tárgyát nem informá ciós társadalmi szolgáltatás képezi.
A törvény értelmében információs társadalmi szolgáltatásnak minősül azon
elektronikus esz közökkel véghezvitt tevékenység, amely ellenérték fejében egyedi kérésre
történik, és nem szükséges a felek személyes jelenléte . A törvény hatálya nem terjed ki
közhatósági funkciót ellátó közjegyzői tevékenységre, nem szabályozza azokat a
szerződéseket sem, amelyek ér vényessége bizonyos formai feltételek teljesítéséhez kötött
(ingatlanra vonatkozó jogkelet keztető vagy -átruh ázó szerződések). A fentiekből arra
következtethetünk, hogy a hatályos jog szabály a konszenzuális elektronikus úton megkötött
szerződéseket ismeri el érvényesnek.
Az elekt ronikus kereskedelem során figyelembe kell venni még a 2014 -ben megjelent
34-es sürgősségi kormány rendeletet is. A rendelet a 2011/83/EU iránye lv románai
gyakorlatban való megvalósítását szabályozza.
Nagyo n sok vásárló nem tudja, hogy 14 napon belül indokl ás nélkül elállhat a szerző –
déstől (az idevonatkozó kitéleket a sürg ősségi kormányrendelet 16. cikkeje tartalmazza) . Ezt
a 14 napot csomagküldés esetén az áru átvételétől kell számítani, szol gáltatás esetén pedig a
szerződés megkötésének az időpontjá tól. Ha a felek nem egyeztek meg másképp, a
szerződés kötés időpontja az a pillanat, amikor a vásárló megkapja az eladótól a megrnedelést
vissza igazoló levelet, miszerint ő , az eladó i genis megkapta a megrendelést .

7 Felhasznált szakirodalom
1. Gellért A. – Digitális pénzügyek , KJK -Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest , 2001
2. Kovács Gy. – E-mall în spațiul electronic virtual , Editura Risoprint, Cluj -Napoca,
2007
3. Tomai N. – Noțiuni de tehnologia informației , Editura Risoprint, Cluj -Napoca, 2003
4. Turban E. și alții – Electronic Commerce 2010 . Alexandria, VA: Prentice Hall, 20 10
5. Zeff R., Arnson B. – Reklám az internet en, Geomédia, Budapest, 2000
6. 2000/31/EK irányelvet
7. 2011/83/EU iránye lv
8. 2002/365 -ös törvény
9. 34/2014 -es sürgősségi kormány rendeletet