Debreceni Református Hittudományi Egyetem [629872]

Debreceni Református Hittudományi Egyetem
TEOLÓGIAI DOKTORI ÉRTEKEZÉS
a rendszeres teológia tárgyköréb Ęl

Református fels Ęoktatás Erdélyben
Universitas-sors a reformációtól a Kolozsvári
Tudományegyetemig

Készítette: Pálfi József lelkipásztor
Témavezet Ę: dr. Gaál Botond egyetemi tanár
Társtémavezet Ę: dr. Fazakas Sándor egyetemi tanár

Debrecen – Nagyvárad
2008

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék …………………………………………………………………………………………. ……II

Lectori salutem! ……………………………………………………………………………….. …………….. IV

I. Fejezet: Az Universitas-kérdés a reformáció korában…………………. ………………………..1

1. Az egyetem kérdése Európában ……………………………………………………………….. .1
1. 1. Európai metamorfózis 1054 után ………………………………………………………..1
1. 2. Universitasok születése és elterjedése …………………………… ……………………4
1. 3. Az egyetemek differenciálódása …………………………………………………………7
1. 4. Új, átalakító hatások az universitasok életében ……………………………. ………8
1. 5. Új forma és tartalom a reformáció nyomán ………………………………………..10

2. Kérdés-e az egyetem Erdélyben? ……………………………………………………. ……….14
2. 1. Történeti háttér ……………………………………………………………………………….14
2. 2. Oktatás és m ĦvelĘdés a reformációig ………………………………………………..17
2. 3 Oktatás és útkeresés a 16. században .. ………………………………………………..19
II. Fejezet: A tudományos gondolat szabadság igénye és az els Ę protestáns
felsĘoktatási intézményalapítás kísérlete Erdélyben ………………………… …….23

III. Fejezet: A Collegium Academicum és a Schola Illustris mint az erdélyi
református fels Ęoktatás els Ę konkrét megvalósításai …. …………….. …………30
1. A Gyulafehérvári Collegium Academicum ………………………………………………..30
1. 1. Bethlen Gábor, a tudományt m ĦvelĘ, szervez Ę és támogató fejedelem …..30
1. 2. A peregrinatio academica fellendülése ……………………………………………….32
1. 3. 1622, az erdélyi református fels Ęoktatás mérföldköve ………………………….33
1. 3. 1. A sziléziai újlatin poéta: Mart inus Opitzius de Boberfeld ………….33
1. 3. 2. A herborni vendégtanárok …………………………………………………….35
1. 4. A Rákócziak iskolapolitikája …………………………………………………………….42
1. 5. Isaac Basire, II. Rákóczi György professzora ……………………………………..43

2. Tudományos és hitvallásos didaxis a Collegium Academicumban ……. ………….46
2. 1. Háttérintézmények kulcsszerepe a Collégiumban ………………………… ……..46
2. 2. Intézmény- és tudományharmonizáció .. ……………. ……………………….. ……..48
2. 3. A céltudatos egyetemszervez Ę: Johann Heinrich Alsted ……………………….50
2. 4. A tanár és diplomata, Johann Heinrich Bisterfeld ……………………………….. 54
2. 5. A triász harmadik személye: Ludovic Philipp Piscator …………………………58
2. 6. Új fejezet a Collegium Academicum életében ……………………………… …….60

3. A váradi Schola Illustris ………………………………………………………………………. …62
3. 1. Az iskola fels Ęszint Ħ jellegére utaló adatok …….. …………………………………67

4. A puritanizmus és presbiterianizmus öröksége a váradi f Ęiskolában …………….74
4. 1. Tudománym ĦvelĘk a puritanizmus fellegvárában ……………………………….77
4. 2. Bibliopolisz lelkipásztorai ………………………………………………………………..86
4. 3. A puritan nyomdász ………………………………………………….……86

IV. Fejezet: A tudományegyetem gondolata Apáczainál ………………………………88

V. Fejezet: A 18–19. századi Erdély református fels Ęoktatásának tudományos
m ĦvelĘdését alakító tényez Ęk ………………………………………………95

1. Habsburg-világ Erdélyben …………………………………………………….95
2. Supremum Consistorium ………………………………………………………………………..99
3. Kollégium-helyzetjelentés, avagy a tudománym Ħvelés bölcs Ęhelyei ……….101
4. A tudományos élet diplomatái az újkori peregrinációban ……………….. ….104

VI. Fejezet: Bod Péter, a fels Ęoktatás kultúrpolitikájának képvisel Ęje …………………….107

VII. Fejezet: A felvilágosodott racionali zmustól a Kolozsvári Tudományegyetem
létrejöttéig …………………………………………………………………….. …………. …111

1. A kollégiumok szellemisége a felvilágosodás századában ………………..…111
2. A diszciplinák differenciálódása felé vezet Ę úton …………………….…….114
2.1. A filozófia ……………………………………………………….……..114
2.1.1. A fizika ……………………………………………………….………115
2.1.2. A matematika …………………..……………………………….……116
2.2. Ars medica …………………………………………………….……….117
2.3. A jogi mĦvelĘdés útkeresése …………………………………………………………120
3. Reformok és modernizáció a felvilágosodás hatására……………….……….126
3. 1. Egy tudomány csak akkor egy népé, ha ez saját nyelvén van annak
birtokában … ……………………………………………………………………………..132
3. 2. Egy lépésre a félévezredes céltól ………………………………………………….135

VIII. Fejezet: Isteni mandátum egy kálvinista m ĦvelĘdési program
megvalósítására …………………. ………………………………………………………………… ……….138

1. Biblikus és hitvallásos jelleg …………………………………………………………140
2. Individuális és kollektivista jelleg ………………………………………………….143
3. A szervezeti jelleg ………………………………………………………………………..146
4. A konzisztoriális egyházkormányzat szerep e ………………… …………. …….147

Irodalomjegyzék …………………………………………………………………………………………….151

Lectori salutem!

Mátyás király halála után a magyar pol itikai és szellemi élet rohamosan
hanyatlásnak indult. Ez tönkretette és évtizedekre visszave tette a tudományok
mĦvelését is. Az eresztékeiben me gbomlott korabeli Magyarországon ez a
„pusztaság” Mohács után még nyilvánvalóbb lett. Ám a bibliai Nód földjér Ęl való
visszatérítésen és a Reményik Sándor-i „eltemetett istenarc” kibányászásán
munkálkodók sz Ħk rétege, reformációs eszmélésük kezdetét Ęl intézményes keretben
vagy anélkül, elkötelezett hi vatás- és küldetéstudattal vé gezte szent feladatát.
A m ĦvelĘdést szervez Ę és iskolateremt Ę reformátorok Erdélyben,
Magyarországon csakúgy, mint Európában bárhol, céljuk, programjuk
megfogalmazásakor mindig biblikusan gondo lkoztak. A történelem kihívására
adandó konkrét válaszukat üdvtörténeti összefüggésben látták és adták meg. A
történelem hajnalán a teremtés koronája Teremt ĘjétĘl kapott egyszeri és egyedi
ajándékát, az Imago Dei -t eltékozolta, s Ęt elveszítette. Az örökös kísérlet, mellyel az
ember megpróbálta helyreállítani az istenkép Ħséget, mind a mai napig nem fejez Ędött
be. A rehabilitálásért folytatott mindenkor i, Istennel járók heroikus küzdelmének
egyik legrégibb és legjelent Ęsebb intézménye az iskola. A szabad akaratában
meggyengült, az igazságot szem el Ęl tévesztett és az istenkép Ħséget eljátszott ember
felemelkedésében az iskolának minden id Ęben kulcsszerep jutott. Ezt a ma is
kardinális jelent ĘségĦ gondolatot Theodor de Bèze fogalmazta meg és mondta el
1559. június 5-én, a genfi Akadémia tanévnyitó rektori székfoglalójában.
Kálvin intézményes formát (is) ölt Ę célja és terve az Akadémia nulladik
kilométerkövévé vált tanainak, eszméinek. A tanító egyházként (is) számontartott
református egyház számára pedig követend Ę és megvalósítandó modell-célként
mutatkozott. A Genfben megvalósult ká lvini gondolatban a ki nyitott Szentíráson
alapuló teológia és pedagógia természetes szümbiózisa jelent meg választható új
alternatívaként az isteni világrenden munkálkodók el Ętt. A biblikus megalapozottság,
a hitvallásos elkötelezettség, a teljes kör Ħ ismeretanyagot követel Ę, magas szint Ħ
tudományos igényesség konkrét impulzu st adott a kálv inista szellem Ħ és szemlélet Ħ
iskola oktatáspolitikának.
A genfi Akadémia megnyitásától számítva alig telt el pár esztend Ę, és a kálvini
tanok szellemében m ĦködĘ tudós lelkipásztorok „Isten asztalára” helyezték a nép
hitbeli meger Ęsödését és m ĦvelĘdését szolgáló Heidelbergi Kátét . A Szentírás
koncentrátumát is adó hitvallásos munka 103. kérdésének válas za expressis verbis
megfogalmazta, hogy „az igeh irdetés és az iskolák mindenkor fenntartassanak”. A
gondolat Kálvin genfi oktatáspolitikájának szellemében fogant és fogalmaz. A
személyes testamentumból közösségi hitvallássá min Ęsült és avanzsálódott
Bullinger-féle II. Helvét Hitvallás hasonló szellemben rögzítette az el Ębbi tételt. A
Hitvallás 25. pontjának els Ę mondata szintén a templom és iskola, hit és tudomány
egymást kiegészít Ę gondolatiságára hivatkozik, mikor azt olvassuk, hogy „az
ifjúságot a legnagyobb gonddal és idej ekorán helyesen tanítsák…”.
A magyar református reformáció reform átorai körében a kálvini gondolat
recepciója rövid id Ęn belül teret nyert, és a legels Ęk között tették meg a szükséges és
kezd Ę lépéseket. Az 1567-es debreceni Alkotmányozó Zsinat iskolaügyet és
építkezést tárgyaló, oktatá spolitikára vonatkozó javaslatai nyomán hamarosan
hallatták a hangjukat a kifogást keres Ęk, az aggodalmaskodók, a képtelenség
gravitációjától földhöz ragadt ak. Ám a hadakozó és építkez Ę reformátor, Méliusz
Juhász Péter ellentmondást nem t ĦrĘ és megoldhatatlant nem ismer Ę módon kiáltotta
bele a magyar valóságba ma is üzenetérték Ħ kijelentését: „Csináljatok a
templomokból iskolákat!”

Kálvin új embertípust és új világrende t szolgáló tanai ekkorra már helyet és
tekintélyes szerepet követeltek magu knak Erdélyben. Sokatmondó az a tény, hogy az
Erdélyi Országgy Ħlés még Kálvin halálának évében, 1564-ben fides colosvariensis
címen a recepta religiók sorába emelte a „r eformátus” egyházat, a helvét vallástételt
tartó eleinket. Néhány esztend Ęvel kés Ębb, 1570-ben a református és antitrinitárius
határon mozgó erdélyi fejedelem, János Zs igmond a kor európai rangú filozófusának,
a kálvini szellem Ħ Petrus Ramusnak kínált kate drát itthon alapítandó egyetemén.
Dolgozatunkban egy ma is megoldásra váró, id ĘszerĦségéb Ęl mit sem vesztett
gondolat heroikus megvalósításának közel négy évszázados történetét követhetjük
nyomon.
Mi ez a gondolat? – Az erdélyi református m ĦvelĘdés legfels Ębb szint Ħ
oktatási programjának szervezett, intézményes keretek között történ Ę megvalósulása.
Egy gondolat, mely hol nyilvánosan, hol búvópatak-szer Ħen kereste a kitörés
lehet Ęségét, és sietett az évsz ázadok sodrásában egyszerre társadalmi és egyházi
imperatívuszként konkrét formában is testet ölteni. Az erdélyi református
universitas-gondolat testet öl téséért folytatott küzdele m kísérletei, részleges
megvalósulásai, kulcsszerepl Ęi tárulnak fel a következ Ękben el Ęttünk. Munkánk
lényegi részét képezik azok a tantárgy- , tudomány- és neveléstörténeti tények,
melyek felmutatásával az összefüggéseke t szeretnénk megvilágítani. A legfels Ębb
szint Ħ egyházi oktatás történetének és a református m ĦvelĘdéspolitika alakulásának,
sajátos fejl Ędésének vonalvezeté sét olvashatjuk szintézis formájában.
Mi teszi heroikussá eleink küzdelmét ? – A többször is elbukott kísérletek
szimbolikusan az erdélyi történelmi sorsot hordozzák magukban a gondolatok
megszületésével, a tervek esetleges megvalósulásával és tragikus id Ęiségükkel. Látni
fogjuk ezeket a dolgozat csomópontjain : János Zsigmondnál, a váradi Scholánál, a
gyulafehérvári Collegium Academicumnál, Nagyenyednél, röviden a kollégiumok
18. századi tragédiáinál, tudós lelkipásztor -tanárok személyes drámájánál, korszakos
és európai rangú professzorok, püspökök és fejedelmek asztalfiókjának mélyére
süllyedt egyetem-tervek esetében.
Mennyiben nevezhet Ę ez tragikusnak? – Erdély az évszázadok során egy
örökös hadiállapot színhelye volt. A m ĦvelĘdési, kulturális, oktatási és
adminisztrációs központok mindig az els Ęk között váltak a támadások célpontjaivá.
Annyiban tragikus, hogy elve szített háborúk következménye , és annyiban nem, hogy
egy heroikus, örökkévaló erdélyi gondolat so rsa ez. Az erdélyi múlt nagy alakjai így
álmodtak és terveztek. A történelem pedig így min Ęsítette a konkrét terveket
legtöbbször csak álomnak vagy nehezen megvalósíthatónak. Ezek a tervek rövid
éveket élhettek meg, mivel mindig beleszólt az erdélyi sors: az anyagi háttér hiánya,
a török el Ęretörése, Bécs sajátos politikája. A terv heroikus jellege azonban mindig
tovább élt. Ezt a történelem min Ęsítette, gazdagította és eljuttatta Erdély
reformátusságát 1872-ben az önálló egyetemre. A négy karral beindított, és kés Ębb
Ferenc József Tudományegyetemre átkeresz telt universitas egy átmeneti európai
egyensúly keretében jött létre, ahol az Osztrák–Magyar Monarchi a bár ha rövid ideig
is, de f Ęszerepet játszott.
„ÉrtĘl az óceánig”, Ady Endre gondolatát parafrazálva, a református
universitas-gondolat mint óceánba befutó nagy folyó járult hozzá az erdélyi önálló
magyar egyetem létrejöttéhez és öndefi niciójához maga több évszázadon át
felgy Ħjtött szellemi kincseivel és vált egyetemalkotó, s Ęt meghatározó tényez Ęvé.
A református „hátter Ħ” egyetem gondolata ma is él, és a terv megvalósításra
vár. A történetnek tehát nincs vége, csak folytatása. A kérdés megoldásra, válaszra
várva nyitva marad: mit jelent ez ma, a 21. század elején?

1I. Fejezet

Az Universitas-kérdés a reformáció korában

1. Az egyetem kérdése Európában

Dolgozatunk kezd Ę fejezetének megírásánál minden bizonnyal egyszer Ħbb lenne a
helyzet, ha a címben a reformáció százada sz erepelne, hiszen akkor csak a 16. század
egyetemtörténetére kellene rá látást nyújtani. De azzal lesz Ħkítettük volna a kereteket, és a
hiányos kontextus nem adna a gondolatkörnek széleskör Ħ hátteret.
A címben szerepl Ę reformáció kora megnevezést nem könny Ħ behatárolni,
illetve id Ępont-cölöpöket leverni, s kijelenteni, hogy ez a periódus ett Ęl eddig tart,
mivel a reformáció egy hosszú folyamat eredménye, még ha 1517. október 31-t Ęl
számítjuk is a kezdetét.

1.1. Európai metamorfózis 1054 után

Az 1054-es nagy szkizma után a nyugati egyház elindult a maga sajátos fejl Ędési
útján, melyen az újítási, reformációs szá ndék és kényszer állandó útitársává lett.
Európa az ezredforduló millenarista hangul atából kilábalva határozott, dinamikus
fejlĘdésnek indult. A fejl Ędés minden téren megmutatkozott. Erre is utal Tonk Sándor,
amikor könyvében azt írja, hogy rövid id Ęn belül „megindult Európa nyugati országaiban az
a vitathatatlan fellendülés, melyet a polgári történettudomány okkal vagy ok nélkül »XII.
századi reneszánsz« néven emleget”.1 Az új technikai felfedezések, megvalósítások, a
termelés megnövekedése, az árucsereforgalom egyre szélesebb kör Ħ kiterjedése, a
pénzforgalom élénkülése, új energiahor dozók megjelenése a mindennapi életben, a
mezĘgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a kézm Ħvesség, egyszóval minden az élni és haladni
akaró élet min Ęségi és mennyiségi fejl Ędését szolgálta.
A 11. és 12. századi ébredés idején az ókori filozófiáknak és kultúráknak
meghatározó szerep jutott. Alister E. McGrath mutatott rá, hogy a nyugati gondolkodók
ebben az id Ęben kezdtek hozzáférni Arisztotelész er edeti szövegeihez és írásainak arab
kommentárjaihoz, másfel Ęl pedig nagyon sok olyan tudományos szöveget fordítottak latinra,
amelyek a görög, arab hagyományban gyökereztek.2 Részben ez, részben pedig
Arisztotelész filozófiája termékenyít Ę erĘként hatott az új évezred kezdetén, mind a
teológiai, mind a természettudományos m ĦvelĘdésre, és biztató impulzusokat adott a
gondolkodásnak, eszmélésnek. Spanyolországi arab és zsidó gondolkodók: Avicenna (980–
1037), Averroes (1126 –1198), Maimonides (†1204)3 meghatározó személyiségei voltak
ezeknek az áramlatoknak. Az Ę mĦveiken keresztül jutottak el a gondolatok a nyugat-európai
egyházi központokba. Természetes és e gyenes következménye lett ennek az, hogy a
székesegyházi, a káptalani, kolostori, olykor pedig a városi plébániai iskolák élete is
megpezsdült az új szellemi mozgás következtében.
A korai skolasztikát, amely ekkor még inkább a neoplatoni zmus hatása alatt állt,
egyre er Ęteljesebben az új arisztotelészi sze llemiség kezdte felváltani. Ez hosszú
évszázadokra kihatott a szellemi élet minden te rületére. A skolasztikának ebben a második
periódusában „az egyházi szellemi élet a virágkorát élte”.4 Ekkor még a szellemi élet minden

1 Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban . Kriterion. Bukarest, 1979. 7.
2 V. ö. Alister E. McGrath: Tudomány és vallás . Typotex. Budapest, 2003. 17
3 V. ö. Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve . Szent István Társul at. Budapest, 200. 229.
4 Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve. Osiris Kiadó. Budapest, 2001. 234.

2tudományos megnyilvánulása az egyház kezében fu tott össze, így az általuk létrehozott
egyetemek melegágyává váltak mind a teológiai fejl Ędésnek, mind a tudományos
mĦvelĘdésbek, új felfedezéseknek.
Az egyetemek élete, fejl Ędése azonban nem volt zavartalan az els Ę fél évezredben.
A társadalmi közeg, az egyháztörténeti há ttér folyamatos alakulása rendszeresen
meghatározta fejl Ędésüket. A kezdeti ébredést és álta lános fellendülést Ronald Finnucance
szerint a 14. századtól a „nyugtalanság kora”5 váltotta fel. Európában minden téren egy
olyan krízishelyzet, i lletve „válsághangulat”6 teremt Ędött, amely mindenre rányomta a
bélyegét. Ez volt az az egyszerre sötét és ragyogó kor Egon Friedell szerint, amikor az
emberek „mindenben hittek. Hittek minden láto másban, minden legendában, minden hírben,
minden költeményben, hittek igazban és hami sban, bölcsben és bolondban, szentekben és
boszorkányokban, Istenben és ördögben”.7
Az említett krízishelyzet kialakulásában meghatározó szerepet játszott az is, hogy
az addig stabil lábakon álló pápai intézmény a császári trónnal együtt meginogni látszott. A
társadalom közhangulata is megromlott. Az e gyház elvilágiasodása addig soha nem látott
méreteket kezdett ölteni. Az országok népe sségét nagy méretekben megritkító pestis és
egyéb járványok, üldözések, véres körmenetek, különböz Ę érdekeltség Ħ háborúk, majd pedig
a halál pallosát megvillantó tatár és oszm án–török invázió fenyege tése olyan állapotokat
teremtett a XV. századra, hogy „Európa gondolkodását a halál közelségének élménye
határozta meg”.8 A középkor hanyatló kultúrájána k a haláltéma, a „macabre”9 gondolata
egyik állandóan jelen lév Ę motívuma lett. Az egykori néme t-római császárság helyén
fokozatosan jöttek létre a ki rályságok, kisebb-nagyobb államok, nemzetek és velük együtt a
helyi érdekeltség Ħ egyházak, melyeknek lokális érdeke i, céljai nem mindig estek egybe
Rómáéval. Új konfliktusok forrásaivá váltak ezek is.
A szellem és a lélek, mint igazságtalanul mellékvágányra állított valóság, kereste a
kitörési pontokat és az új utakat mind egyházi és világi vonatkozásban, mind a társadalom és
az egyén életében. Kezdetben sem a patar, bogum il, kathar, valdens, albigens próbálkozások,
késĘbb pedig az egyházon belüli vagy részben kívüli szakadár, s zektoid, szkizmatikus vagy
elĘreformációs kísérletek, törekvések sem hoztá k meg az óhajtott változá st. Pedig az ember
minden szinten éhezte a megoldást jelent Ę újat. Ezért is születtek a különböz Ę szellemiség Ħ,
lelkiség Ħ jelenségek, mozgalmak a németalföldi G eert Groote-féle Devotio moderna-tól, a
misztikus közösségeken, társaságokon át egésze n a népi vallásosság sajátos formáiig, vagy
éppen a Girolamo Savonarola és a mások által is képviselt pr ófétikus-apokaliptikus
megnyilvánulások. Egy új teológiai látásmódra volt szükség10, melyet csak valamivel
késĘbb Zwingli, Luther, Kálvin szellemi vonul ata hozott be az egyh áz és a társadalom
életébe.
A társadalmak azonban más téren is változá st sürgettek. Az európai gazdasági
recesszió után a politikai és gazdasági (á tállás a pénzgazdálkodásra) hatalmi tényez Ęk
átalakuló rendszerében az új államok kialak ulásával együtt egy új univerzális jelleg Ħ, igény Ħ
és kihatású szellemi mozgalom kezdte Euró pát más és más pontokon feszíteni, felrázni és
kiútkeresésében irányítani . Már hosszú ideje szület Ęben volt, a 14. században pedig már
markánsan jelentkezett az olasz földr Ęl induló reneszánsz, valamint a Németországban
humanizmussá szelídül Ę szellemi áramlat. Mindkett Ę, mely ugyan gondolati és tartalmi
szempontból egy t ĘrĘl fakadt, új szemlélethez vezette „vissza” a gondolkodni, fejl Ędni,
haladni akaró embert. A reneszánsz, a humanizmu s új tartalmat, szemléletet, világlátást,
isten- és emberértelmezést adott. Ez pedig dinamikus, új impulzusokhoz vezetett a korabeli

5 Philip McNair: A megújulás magvai. in. A kereszténység története. Lilliput Könyvkiadó. Budapest, 1996. 341.
6 Karl Heussi: i. m. 245.
7 Egon Friedell: Az újkori kultúra története. Holnap Kiadó. Budapest, 1989. 104.
8 Philip McNair: i. m. 353.
9 Johan Huizinga: A középkor alkonya . Európa Könyvkiadó. Budapest, 1996. 110.
10 V. ö. Karl Heussi: i.m. 246.

3élet fejl Ędést, haladást, reformációt éhez Ę útkeresésében. Az antik m Ħveltséghez visszanyúló
humanista törekvések egyre komolyabb rést ütöttek a szellemi világ burkain.
A 15. század már nemcsak, hogy hosszú és lassú átmenetet képezett a középkor és
az újkor között, de hihetetlen iramban gyorsíto tta fel a változást az oktatás, a tudomány, a
politika, a gazdaság, a m Ħvészetek terén és egyebütt, ugyanakkor nagyon sok szálat
elszakított, mely a közé pkori hagyományokhoz kötötte.11
A kor talán legnagyobb hatású találmánya, a könyvnyomtatás összekötötte és
mozgósította a társadalmakat, illetve megkönnyíte tte és felgyorsította a kommunikációt. A
15. század közepén találta fel Gutenberg társaival a nyomdát,12 melyet a humanizmus rögtön
saját szolgálatába állított. Ha erre a találm ányra hamarabb került vol na sor, Husz Jánosnak
talán nem kellett volna akkor meghalnia. Az információáramlás13 és -csere rohamosan
gyorsulni és növekedni kezdett. Mind világi, mind teológiai téren a tudósok már nemcsak
olvasták, értelmezték az ókori szövegeket, hane m újra kiadták és saját kommentárjaikkal
látták el Ęket, ugyanakkor egyre több eredeti, új utakon járó, új gondolatokkal,
felfedezésekkel teli kiadvány is napvilágot látott . Mintha egy nagy, láthat atlan kéz irányított
volna úgy, hogy mindez az átala kulást, a megújulást, a 16. század elején jelentkez Ę
reformációt szolgálja majdan. A középkor hol radikális, hol passzív, hol hiperaktív
folyamatait váltotta fel a 16. század elején elérkez Ę pillanat, mely tisztán és egyértelm Ħen
fogalmazta meg és mondta ki a változást.
A 16. század elejét Ęl a reformáció vette át a kezdeményezés szerepét egész
Európában. Nem csoda, hiszen amíg a reneszánsz és a humanizmus még csak kritikát tudott
megfogalmazni, addig emez egyaránt kínált alte rnatívát mind a szellemnek, mind a léleknek.
Az új tartalom mellett pedig egyre inkább kör vonalazódott az új forma is. A létrejött új
egyházak, majd oktatási intézmények hama r átírták a történelmet, és sebes
kézmozdulatokkal rajzolták át az országok térképét is.
Róma tétovázott, de csak rövid ideig. A tridenti zsinat döntéseit követ Ęen, illetve
Loyola fellépésével egy teljesen új szellemi-l elki mozgalom indította el a római egyház
restaurációs politikáját. Külön érdekessége ennek, hogy a reformáció által megfogalmazott
régi-új hitigazságokat sajátos m ódon építette bele egyháza tanításába, rendszerébe. A tridenti
zsinat befejezésével konkrétan és szervezetten ve tte kezdetét az ellenreformáció. Az új római
katolikus egyházpolitika a rend, a fegyelem és a teológiai hitigazságok tisztázása mellett az
oktatáspolitikát is megcélozta. Közben háborúk sorozata, inkvi zíciós kivégzések,
boszorkány- és eretneküldözések egész sora kezd Ędött meg.
Nemcsak Rómát vagy a reformáció egyházait, de az egész Európát is megmozgatta
az a szellemi áramlat, mely humanista alap okon állva, az ökumenikus egységtörekvések
szolgálatára kötelezte el magát. A harmadik er Ę evangéliumának14 nevezett mozgalom
képvisel Ęi jelen voltak mindenütt, az egyetemek kate dráitól a szószékekig , a közhivataloktól
a fejedelmi udvarokig, a központoktól a perifé riákig, a teológiátó l a tudományokig, a nyílt
testületekt Ęl a titkos társaságokig. A vallási fr ontvonal mindkét oldalán többen pacifista
érdekeket szolgáltak, a szelídsé get, hitelvi egységet, toleranciát hirdették, és a szakadást
akarták meggátolni. Paul Johnson gondolatai nyomán, az el Ębbiek folytatásaként
elmondhatjuk, hogy sokszor az árral szemben úszva vették fel a küzdelmet akár az egyik
vagy a másik féllel, akár az egyiket vagy a má sikat támogatva, vagy éppenséggel azok
képviseletében. Erasmustól Melanchtonig, Casandert Ęl John Dee-ig és Giordano Brunóig, a
kevésbé ismert teológusoktól számos világi tudósig sokan álltak ennek a szellemi
vonulatnak, a korai felvilágosodás el Ęjátékának is tekinthet Ę jelenségnek szolgálatába. Egy
teljes és tökéletes tudásrendszeren dolgozta k, amely kiterjedt mindenre, átfogott minden

11 V. ö. Norman Davies: Európa történ ete. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 418–421.
12 V. ö. Jean Delumeau: Reneszánsz . Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 164–165.
13 V. ö. Gaál Botond: Az ész igazsága és a világ valósága. Hatvani István Teológiai Kutatóközpont, DRHE, Debrecen,
2003. 100–108.
14 V. ö. Paul Johnson: i.m. 424.

4szellemi és spirituális értéket, de a tengely ét a keresztyénség jelentette. Megvilágosodott,
Istent Ęl ihletett irányítás mellett a tudományt, a m ĦvelĘdést szolgálták és terjesztették. Nem
vontak éles határt a hit és a tudományok, a természettudomány és a teológia közé, s Ęt, a
teológia m Ħvelését összehangolták a jó zan ésszel és gondolkodással. Céljukat a híres kölni
katolikus humanista, Georg Cassander markánsan és egyértelm Ħen fogalmazta meg: „a
lényeges dolgokban egység, a lényegtelen dolgokban szabadság és mindenekfölött a
felebaráti szeretet és a könyörületesség”.15
Nagyobb lépésekben ilyen társadalmi, egyház- és szellemtörténeti háttérben jöttek
létre, m Ħködtek, vagy éppen sz Ħntek meg Európa-szerte az eg yetemek a tárgyalt korszakban.

1. 2. Universitasok születése és elterjedése

E rövid kitér Ę után visszatérünk az európai egye temek születésének korszakához.
Ma már szinte minden iskola- vagy egyete mtörténettel foglalkozó egyetért abban,
hogy az egyetemek létrej öttének legkorábbi id Ęszaka a 13–14. század volt. Itt azonban
mégsem érdektelen megjegyezn i Kovács Sámuel 1823-ban egybegy Ħjtött felsorolását,
melyben több mint 117 „universitasokat, A cademiakat 's más nagy Oskolákat” említ meg.16
Szerinte a kezdet már a 791-es esztend Ębe nyúlik vissza. Ennél sokkal korábbi id Ęre
tekintenek vissza azon iskolák és tudomá nyközpontok kezdetei, am elyek meghatározó
módon befolyásolták a társadalmak, népek életének alakulását. Ez derül ki Hermán M. János
tanulmányából is, melyben két 17. századi tudós akadémiai székfoglalójának
összehasonlításá t követhetjük nyomon.17 Ezek szerint is Európá ban a korábbi századokban
tudományos m Ħhelyek már több helyen is m Ħködtek. Több olyan isko la is volt, ahol a
quadrivium és a trivium pontosan különhatárolt és artikulált módon m Ħködött. Az els Ę
közismert két nagy egyetem a bolognai és a párizsi, egy-egy studium generale -ból fejl Ędött
ki, de a harmadik nagy iskolaköz pont, melynek kezdetei a megel ĘzĘ kett Ęnél is korábbi
idĘre nyúltak vissza, Salernóba n volt. A „középkori studium generale-k sorában egészen
különálló helyet foglalt el a salernói iskola a maga orvosi stúdiumával” – hangsúlyozza
Fináczy Ern Ę.18 A tudományt m ĦvelĘ mĦhelyek úgy szervez Ędtek, hogy Európa különböz Ę
vidékeir Ęl jött hallgatók gy Ħltek össze egy-egy jeles tudós mester köré. Kezdetben natiok ba,
nemzetiségi csoportokba szervez Ędtek. A hallgatóknak a tanítók sok minden egyebet
tanítottak a teológia és a filozófia mellett, f Ęként olyan hasznos, a mindennapi életben
nélkülözhetetlen gyakorlati tudományokat is, mint a jog vagy orvostudomány.
Európában leghamarabb Itáliában alakult st udium generale. Mai ismereteink szerint
Bolognában jött létre az els Ę egyetem, amely 1088-tól már kit Ħnt magas szint Ħ jogi
oktatásával.19Az európai jogi m ĦvelĘdés alapjait Ęk vetették meg azáltal, hogy kidolgozták a
klasszikus római jogra alapoz ott világi jogrendszert. Enne k ellenére mégis a párizsi
stúdiumközpont kapott hamarabb pápai jóváhagyá st. A párizsi egyetemet 1231-ben ismerte
el hivatalosan IX. Gerg ely pápa, míg a bolognai m Ħködési szabályzata csak 1253-ban nyert
szentszéki jóváhagyást.20 Az egyetemalapítási tendencia na gy iramban folyta tódott és haladt
elĘre a 13. századtól. A nyugat-európai egyetemek rövid id Ęn belül már Közép- és Kelet-

15 Paul Johnson: i. m. 423.
16 Kovács Sámuel: Az él Ę szóval való tanításnak a magától tanulás felett való becsér Ęl Az Oskoláknak hasznos és
becses voltakról: A nevezetesebb Os kolákról és azok felállításának idejér Ęl. in. Tudományos Gy Ħjtemény , X.
kötet. Pest, 1823. 31–41.
17 Hermán M. János: Adalékok Apáczai kolozsvári székfoglaló beszédének vizsgá latához. in. Emlékkönyv T Ękés István 90.
születésnapjára. Kolozsvár, 2006. 573–585. A tanulmányban a szerz Ę Apáczai Csere János 1656. november 26-án
megtartott kolozsvári székfoglaló beszédét és Voetius Gisbert 1636-ban elmondott akadém ianyitó igehirdetését veti
össze.
18 Fináczy Ern Ę: A középkori nevelés története . Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest,1926. 284.
19 Mészáros István–Németh A ndrás–Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Be vezetés a pedagógia és az iskoláztatás
történetébe. Osiris Tankönyvek. Os iris Kiadó. Budapest, 2003. 46–47.
20 Adriányi Gábor: i. m. 227.

5Európából is vonzották a tanulni vágyókat. Nyil ván tanulni csak az jöhetett, akinek megvolt
az anyagi háttere és volt bátorsága vállalni a viszontagságokat, ille tve azok, akik mögött
valamilyen fejedelmi érdek állt. A fejedelmek, királyok vagy különböz Ę kistérségek urai
hamar rájöttek arra, hogy a közigazgatásba, a diplomáciába, az országos ügyek intézéséhez
tanult, képzett emberekre van szükség.
Itáliában Bologna adott impulzust sok egye tem megszületéséhez. Egymás után jött
létre egyetem vagy f Ęiskola Modenában, Vicenzában, Arez zóban, majd a versenyt rövid
idĘre a bolognaival is felvev Ę Páduában, 1222-ben.21 Itáliában alakult meg az els Ę, fejedelmi
alapítású egyetem is, t udjuk meg Tonk Sándor el Ębb hivatkozott m ĦvébĘl. II. Frigyes
hatalmi érdekeit tartotta szem el Ętt els Ęsorban, amikor 1224-ben, Nápolyban
egyetemalapítási szándékát közölte alattvalóival. Ugyancsak ebb Ęl a korból datálódnak a
salamanca-i, lisszaboni, oxfordi, cambridge-i22 egyetemek is. Az egyetemek szerepe
fokozatosan n Ętt az élet minden területén. Gondolkodó, fejl Ędést szolgáló hasznos emberek
sokaságát termelték ki. Meghatározó erej Ħ gyakorlat volt, hogy az egyetemek végzettjei
közül a jeleseket kés Ębb visszahívták, így a fiatal tudós ok új nézeteiket egykori iskolájukban
fejthették ki. Az újabbnál újabb szellemi áram latok túlnyomórészt a katedrák mögül kaptak
szárnyra. Képvisel Ęik közül csak néhányat említünk meg: Bonaventurát és William Occamot
Párizsban, Aquinói Tamást Párizsban és Nápol yban, Duns Scottust Párizsban és Oxfordban.
Az egyetemalapítási hullám a 14., majd 15. században tovább gy ĦrĦzött: Egyre
több studium generale nyitotta meg kapuit a tanulni vágyók el Ętt. Itáliában, a reneszánsz
bölcs Ęjében a 14. század második felére má r szinte minden nagyobb városban m Ħködött
egyetem: „Rómában 1303-tól, Perugiában 1308-tól, Sienában 1321-t Ęl, Veronában 1339-t Ęl,
Pisában 1343-tól, Firenzében 1348-tól, Ferrarában 1391-t Ęl”.23 A 16. század els Ę felében
már olyan országok is létrehoztak egyetemeket, amelyek korábban alig vagy egyáltalán nem
rendelkeztek studium generalek-kal.24 Az el Ębb hivatkozott Delumeau-t ól tudjuk azt is, hogy
a 14. század végén már 45 tudományközpont fogadta Európában a hallgatókat. A 15.
században még 33 új keletkezett. Ezekhez a 15. század elején még 15 csatlakozott.
Világosan nyomon követhet Ę az is, hogy az egyetemalapítási áramlat fokozatosan haladt
Nyugat-Európa fel Ęl Közép- és Kelet-Európa irányába. Így jött létre egyetem el Ęször 1348-
ban Prágában, ahová IV. Károly még ebben az esztend Ęben kiadott aranybullája szerint
„bölcs férfiak sokaságát” kívánta meghívni.25

21 Tonk Sándor: i. m. 20.
22 Adriányi Gábor: i. .m. 227.
23 Tonk Sándor: i.m. 21.
24 V. ö. Jean Delumeau: i.m. 79–80.
25 Középkori egyetemes történeti szöveggy Ħjtemény. Európa és Kö zel-Kelet IV–XV. sz . Szk.: Jónás Ilona, Osiris Kiadó,
Budapest, 1999. 496–497. Indoklásában ez állt: „enne k azért kell megtörténnie, nehogy királyságunk h Ħséges lakosainak,
akik szüntelenül éheznek a tudományok gyümölcseire, ideg en országokban alamizsnáért kelljen könyörögniük, hanem
hogy királyságunkban találjanak a vendéglátásra felkészített aszt alt, és hogy azok, akik kit Ħnnek velük született értelmi
képességeik szellemes mivoltával, m Ħveltek legyenek a tudományok ismerete révén, és nemcsak hogy ne kényszerüljen ek,
hanem fölöslegesnek is tarthassák, hogy a tudományok megszerzése érdekében bejárják az egész világot, idege n
nemzetekhez zarándokoljanak vagy, hogy óhaj uk kielégítést nyerjen, ismeretlen országokban kolduljanak, hanem, hogy
éppen dics Ęségüknek tartsák, hogy másokat hívhatnak meg idegenb Ęl a kellemes illatra és az ilyen jótéteményben való
részesülésre. Ezér t, hogy a léleknek ilyen üdvös és dicséretesen megfoga nt gondolata méltó tetteket szüljön, azt akarjuk,
hogy ennek a királyságnak fennköltségét az újdonság örvendetes kezdeményezései növel jék, és el Ęzetes érett megfontolás
után elhatároztuk, hogy kies székváros unkban, Prágában, létrehozunk, elrendelünk és újonnan megalapítunk, egy generale
stúdiumot, hiszen ez a város mind a föld termésének gazdag vol tával, mind a hely kellemessé génél fogva teljes mértékben
hasznosan alkalmas ilyen nagy fe ladatra. Ezen az egyetemen le sznek valamennyi kar doktorai, magisterei és diákjai és
jelent Ęs birtokokat ígérünk nekik, azoknak pedig, akiket erre méltónak találunk közülük, ki rályi ajándékokat adunk. Azt
akarjuk, hogy bármelyik kar doktorai, ma gisterei és diákjai, mind együtt és mindegyik külön bárhonnan is jöjjenek,
felségünk különös védelme és oltalma alatt legyenek mind érkezésükkor, mind itteni tartózkodásuk alkalmával, és
hasonlóképpen, amikor elmennek; készek vagyunk mindegyiknek biztos kezességet adni, hogy mindnek és
mindegyiküknek, aki ide akarna jönni, b ĘkezĦen megadjuk mindazokat a privilégiumoka t, kiváltságokat és szabadságokat,
amelyeket akár a párizsi, akár a bolognai egyetemen a doktorok és diákok királyi ha talomból használni és élvezni szoktak,
és hogy gondoskodunk arról, hogy ezeket a szabadságokat mindenki és külön minden egyes sértetlenül meg Ęrizze.
Mindezeknek tudomására és teljesebb biztonsága érdekében írattuk meg ezt az oklevelet és er Ęsítettük meg felségünk
pecsétjével készült aranybullával…”

6A lábjegyzetben ismertetet t alapítólevél egyértelm Ħen tükrözi a korabeli
mentalitást. Prága után Krakkó (1364), majd Bécs (1365) is megnyitotta az egyetem kapuit.
Ez a folyamat Magyarországra is átterjedt. El Ęször Pécs kapott V. Orbán pápától,
1367-ben oklevelet egyetemalapításhoz, ma jd 1395-ben a budai egyetem s a harmadik
kísérlet Pozsonyhoz f ĦzĘdik, amely 1467-ben nyitotta meg kapuit Academia Istropolitana
néven.26
A 14. és 15. században az egyetemek elterjedésének lehetünk szemtanúi. Az
egyetemek elterjedésének több oka is volt. Európában ekkor széles körben terjedt el az
egyetemalapítási szándék. Ennek a tendenc iának minden bizonnyal nemcsak demográfiai
okai, hanem politikai, gazdasági és más egyéb okai is lehettek.27
Tonk Sándor írja, hogy az „egyetemalapít ók sorában az uralkodók mellett itt már
kisebb tartományok és városok is so rban hozták létre egyetemeiket”.28 Az itt létrejöv Ę
universitasok születésének korszaka a 14. század utolsó esztendeire, illetve a következ Ę
századra tehet Ęk. A heidelbergi (1386), kölni (1389), erfurti (1392), lipcsei (1409),
würtzburgi (1402), rostocki (1419), freiburgi (1419), bázeli (1459), ingolstadti (1492),
tübingeni (1502), frankfurti (1506), pozsonyi (1465) e gyetemek közül sok egykori
humanista központ a reformáció fellángolásával meghatározó szerephez jut, és legtöbbjük
meg is marad a reformáció szolgálatában.
Az egyetemek létrejöttével kapcsola tban elmondhatjuk, hogy az általában
kétféleképpen történt. Egyfel Ęl valamilyen korábbi egyházi, székesegyházi, káptalani,
kolostori vagy városi plébániai iskolából n Ęttek ki természetes módon, megannyi szerencsés
tényez Ę egybeesésének következtében, másfel Ęl pedig valamilyen világi szándék hozott létre
egy új egyetemet. Az is el Ęfordult, hogy bels Ę konfliktusok eredményeként egy része a
diákoknak s a tanároknak elhagyta a korábbi alma matert, és más helyen vetették meg egy új
studium-központ alapjait.
Kezdetben az egyetem, az universitas kife jezés nem azt jelentette, mint a kés Ębbi
vagy akár a mai korban. Az els Ę struktúrák a céhek mintájára29 szervez Ędtek és hoztak létre
olyan szellemi érdekközösségeke t, melyek az egyetemek els Ę formáit jelentették. Két
megnevezés vált közismertté: az „universitas magi strorum et scholarium, vagyis a tanárok és
diákok egyesülete”, valamint az „universita s litterarum”,30 mely kivétel nélkül az összes
tudomány egyetemességére vonatkozott.
Az universitas fogalma elég kés Ęn találta meg a helyét a köztudatban. Nagyon
sokáig a legfels Ębb szint Ħ oktatást is – a már korábban említett – studium generálénak
nevezték. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a középkori egyetem egyszerre jelenítette
meg az oktatás minden formáját, az elemi osztály bet ĦvetĘ szintjét Ęl mai értelemben a
középiskolán át a legfels Ębb szintekig. Kezdetben két stúdiu mforma alakult ki. A „studium
particulare-ba ugyanazon provi ncia tanulóit küldték el, a studium generale-ba pedig az
összes provinciából jöttek a tanulók”.31 Bán Imre szerint a studium generale „a szabad
tudományos kutatás céljaira létr ejött társulás volt a tanárok és diákok között… az egyházi
ideológia szellemében és a feudális rend érde kében, de gyakorta az egyházi és világi
hatalmak ellenében küzdötte ki jogait, am elyek egyébként hamaro san körvonalazódtak: a
korporatív autonómia, a saját maguk választott a elöljáróság, igazság ügyi illetékesség, a
fakultásokra oszlás kötelezettsége, a tudomán yos grádusok adományozása (promotio), a
doktoravatás joga, saját hivata li szervezet, alkalmazott s zemélyek tartása, tradíciók
kialakítása”.32

26 Hat évszázad magyar egyetemei és f Ęiskolái. Szk.: Szögi László, in. Magyar Fels Ęoktatás . Budapest, 1994. 11–14.
27 V. ö. Tonk Sándor: i. m. 34.
28 Tonk Sándor: i. m. 34.
29 Tonk Sándor: i. m. 8.
30 Mészáros István, Németh Andr ás, Pukánszky Béla: i.m. 46.
31 Török József: Egyetemes egyháztörténelem I–II. Szent István Társulat, Budapest, 1999. 117.
32 V. ö. Bán Imre: A magyarországi fels Ęoktatás a XVI–XVII. században. i. m. 276.

7
1. 3. Az egyetemek differenciálódása

Még a 13. században elkezd Ędött a differenciálódás, és az els Ę egyetemeken
létrejött a négy fakultás: a bölcsészet vagy filozófi a, a teológia, az orvosi és a jogi kar. Az
elsĘ az alapfakultást jelentette, mely ekkor még a hét szabad m Ħvészetként (septem artes
liberales) volt ismeretes. A facultas artiumon, akik végigjárták a triviumot és a
quadriviumot, azok „sikeres vizsgák után megkapták a baccalaureatus fokozatot”.33 Csak
ezek elvégzése után lehetett feljebb lépni a teológiai, jogi vagy orvosi fakultásokra. A
záróvizsgákat követ Ęen szerezhették meg a doktori foko zatot. A tanítás formái hosszú id Ęn
keresztül a kurzusok és dissz ertáciok maradtak. Az els Ę studium generale-k, illetve
egyetemek kezdeteit, szervezeti felépítésé t, oktatott tananyagát, az oktatás-nevelés
módszereinek kérdése it, illetve a háttér intézményként kiépül Ę ókollégiumokkal kapcsolatos
tudnivalókat Fináczy Ern Ę már korábban idézett m Ħvében34 részletesen ismerteti.
Hamar körvonalazódott két olyan egyete mi modell vagy típus, amely hosszú
évszázadokra meghatározta az egyetemek felépítését, szervezeti struktúráját, t anulmányi
rendszerét, m Ħködési és alapszabályzatát. Az egyik a párizsi modell volt, ahol az egyetem
rektorát a tanárok választották, de az e gyházi hatóság (az egyetem kancellárja) er Ęsítette
meg tisztségében. Ilyenek voltak a francia, az angol, német és cseh egyetemek. A másik
modellt bolognaiként tartja számon a neveléstörténet, ahol az egyetemi polgárok választották
maguk közül a rektort egy-két évre. Rektor csak egyházi rendhez tartozó (klérikus) lehetett.
A hallgatók csak olyan rektort választottak, aki tisztes erkölcs Ħ, megbízható, higgadt és
igazságos, legalább huszonöt esztend Ęs, n Ętlen férfiú volt. Tanítási jogot is Ę
adományozhatott. Els Ęsorban az itáliai és a spanyol egyetemek követték ezt a mintát, de
ilyen volt a rend a krakkói egyetemen is.35
Egyetemet elvileg bárki alapítha tott, akinek megvoltak a kedvez Ę körülményei,
adottságai és feltételei. A városok, a helyi e gyházak, a fejedelmi udvarok próbáltak is élni a
lehet Ęségekkel, de a kezdeményezés, már a m Ħködés jóváhagyása miatt is inkább a pápa
kezében maradt. Alapító- és kiváltságleveleke t, privilégiumokat adhatott az egyház vagy a
fejedelmi udvar is, ám el Ębb-utóbb nélkülözhetetlen volt a pápai bulla, a meger Ęsítés,
mellyel jóváhagyta az adott egyetem létéhez szükséges m Ħködési szabályzatot. Az
egyetemek pontosan körülhatá rolt privilégiumokkal rendelk eztek, melyeket az alapító
chartában fogalmaztak meg, ugyanakkor sok eset ben ezekkel a kiválts ágokkal „együttjárt a
városi és állami hatóságoktól való függetlenség, az oktatás és a tudományok m Ħvelése bels Ę
rendjének meghatározása, a diplomák és tudomá nyos fokozatok (baccalaur eatus, licentiatus,
magister, doctor) adományozása, és ami a le gfontosabb, az oktatás s zabadsága (licentia
docendi)”.36
Mind az egyházi, mind a világi hatalom egyre inkább igényelte azokat a tanult
embereket, akik a kancelláriákban, mai szóha sználattal élve, a kormányzati hivatalokban, a
diplomáciai ügyvitelben, a gazdasági ügyi ntézésben fejtették ki munkájukat.
Róma és a helyi fejedelmi udvarok mellett a városi polgárság is megérezte az
egyetem jelenlétének szükségességét, fontosságá t. A városok egyetemalapító és -fenntartó
szándéka mögött is jól meghatáro zható szándék állt. Az egyre b ĘvülĘ, növekv Ę
universitasok nemcsak a fejl Ędést indukáló és szolgáló értelm iséget „termelték ki”, hanem a
városi polgárság gazdasági érdekeit is szolgálták. A mindenna pok életéhez szervesen
hozzátartozott a háttérintézményi feladat is. A diákok számára lakásokat kellett biztosítani.

33 Mészáros István–Német h András–Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 46.
34 V. ö. Fináczy Ern Ę: i. m. 257.
35 Mészáros István– Németh András,–Pukánszky Béla: Neveléstörténet. i.m. 47.
36 Orosz István: Európai m ĦvelĘdés a skolasztika jegyében. in. Európa története . Csokonai Kiadó. Debrecen, 1993. 130.

8Az étkeztetéshez szükséges nyersanyag megter melése, feldolgozása, forgalmazása pedig a
városi ember számára jelentett komoly megélh etési forrást. Az egyetem és a város között
azonban nem volt mindig harmonikus viszony, s ok esetben még véres csatákba torkolló
utcai verekedések, háborúságok is terhelték a kapcsolatukat. A geostratégiai szempontból jó
helyen található, az arte riális csomópontokban fekv Ę – egyetemkezdeményez Ę – városok
meghatározóak voltak nemcsak egyházi, de politikai, gazdasági és kereskedelmi
szempontból is. A korabeli „piaci központokban” er Ęsebb volt a gazdasági-pénzügyi háttér
és ideálisabb társadalmi, szociális struktúrák, körülmények teremt Ędtek, s ez kedvezett a
szellemi életnek is.
Igaz az, hogy a szellemi élet ekkor még teljesen egybeforrt az egyházi, teológiai
tudományokkal, mivel a skolasztika hosszú évszázadokra meghatározta, „el Ęirányozta” a
tudományok fejl Ędésének útját és játékszabályait. A fejl Ędés azonban egy pillanatra sem állt
meg. Úgy kell elképzelnünk ezt a fejl Ędést, mint egy lentr Ęl felfelé haladó és folyamatosan
erĘsödĘ spirált, amely néhány évtized alatt ki követelte magának a társadalom teljes kör Ħ
életén belül az Ęt megillet Ę helyet és így „… bizonyos autonómiát meg Ęrizve n Ętt fel az
egyetem, a studium a két középkori egyetemes hatalom, az imperium és sacerdotium
mellé”.37
Az egyetemek bels Ę élete, fejl Ędése jól mutatja, hogy hányszor alakult ki éles
konfliktus a pápai és a fejedelmi udvar, a város és a helyi egyház, vagy akár Róma és a helyi
egyház, a fejedelmi udvar és a kisebb tartományok, régiók udvarai között. Mindennek
ellenére és mellett az egyetemek a szellemi élet fellegváraivá váltak. Itt vívták csatájukat, itt
vágtak csapást és innen indultak jöv Ęt hódító útjukra a korszakformáló és -alkotó
egyéniségek, az új szellemi irányzatok. De az olasz renesz ánsz, a német humanizmus, az
elĘreformáció, majd pedig a reformáció melegágya is az egyetem volt.
Az újító törekvések vezéregyéniségei mind-mind valamelyik korabeli kiváló egyetem
végzettjei voltak, akik a legtöbb esetben vi sszatértek vagy oda, vagy valamely másik
egyetem katedrájára. Geert Groote, a Devotio Moderna mozgalmának elindítója Kölnben
tanított.38 A millenarizmussal szimpatizáló John Wycliff Oxfordban,39 Jan Hus40 pedig azon
a prágai egyetemen tanított, me lynek megalapítását még 1346-ban határozta el IV.
Luxemburgi Károly német–római csás zár (1347–1378), a csehek tudománykedvel Ę királya,
aki Párizsban tanult41 egykor. De a német misztika legkiemelked Ębb egyénisége, Eckhart
mester is Párizsban tanított. Szinte mi nden korát meghaladó és társadalma fölé növ Ę, új
szellemi többletet kínáló tudós valamely egyetem jeles tanára volt (esetenként el Ębb diákja),
aki a tudományokat vagy új útra terelte, vagy új szempontok szerint fogalmazta meg.

1. 4. Új, átalakító hatások az universitasok életében

A reneszánsz és humanizmus el Ęretörésével azonban egy más tendencia is kezdett
kialakulni. „Az egyetemek jelent Ęségét a tudományok m Ħvelésében a humanizmus és a
reneszánsz annyiban csökkentette, hogy a re neszánsz-korban új szellemi központok
alakultak ki”.42 Az új szabadelv Ħ akadémiákon, mint amilyen volt a firenzei platonikus
Medici-akadémia,43 a kor jelent Ęs humanista tudorai inkább f üggetlen tudósokként végezték
munkájukat. A firenzei akadémia mellett na gyon sok olyan társaság, közösség, csoportosulás
jött létre, mint a Pomponio Leto által alapított római akadémia, vagy a Pantino által

37 V. ö. Tonk Sándor: i.m. 10.
38 Philip McNair: i. m. 359.
39 Péter Miklós: A keresztyén egyház története . Kolozsvár, 1998. 62.
40 Karl Heussi: i. m. 259.
41 Tonk Sándor: i. m. 23.
42 Szántó Konrád O. F. M.: A katolikus egyház története. I–III. kötet. Ecclesia, Budapest, 1983. 549.
43 V. ö. Révész Imre: A kereszténység története. Cluj–Kolozsvár, 1925. 127.

9létrehozott nápolyi akadémia, de említhetünk mást is, „a különböz Ę fantázianeveket visel Ę
egyesületeket, mint például a Vignaioli, a Podri vagy a Salegnot i Rómában, az Elevati
Ferrarában, az Accesi Regio Emiliában, a Siti bondi Bolognában vagy az Umidi és az
Accademia della Crusca Firenzében, … mely 1591-ben az Accademia szótár
megjelentetésére szánta el magát”.44
Voltak tudósok, akik saját korukban meghatáro zó szerepet játszottak, mint például
Girolamo Savonarola, Lorenz o di Valla, a Vulgata els Ę bibliakritikusa, akiben a
Hyeronimus-féle bibliafordítás tanulmányozásakor el Ęször „derengett fel a modern
szentírástudomány”.45 De említhetjük Johann Reuchlint, az els Ę keresztyén–héber szótár
szerkeszt Ęjét is, vagy Rotterdami Erasmust, jó barátjával, a tragikus sorsú Thomas
Morusszal együtt.
A tudomány gyakorlásának és tanításának, valamint akár a fentiek által végzett
kutatásnak ez a formája nem volt különösebben csoda, hiszen Róma mindent elkövetett,
hogy a humanizmus szellemiségét s képvisel Ęit az egyetem falain kívül re szorítsa. Ezeket a
tudósokat és velük együtt másokat is hiába próbáltak kirekeszteni , a szellem szabad
szárnyalása ellen úgysem t udtak akadályt gördíteni. ėk, akár kapun belül, akár kívül voltak,
akkor is az egyetemek fölé n Ęttek. Ezért nem lehettek sokáig zárva az egyetemek kapui a
humanizmus el Ętt, így kulcsszerepet játszhattak az új szellemiség diadalra jutásában.
Delumeau szerint azért is indulhatott el hódító útjára a humanizmus, mert már el Ękészítették
számára a terepet.
Az új hatása alatt történ Ę átalakulásban egyre nagyobb ha ngsúly esett a reneszánsz
kollégiumokra. A már kialakult egyetemi struktúra hangsúlybe li eltolódást kapott éppen
emiatt. Ezek a kollégiumok az el ĘzĘ korszak hasonló típusú oktatási intézményeib Ęl nĘttek
ki: ugyanazt a képzést biztosították egyre növekv Ę számú tanulóik számára, mint korábban a
facultas artiumok. Ám éppen a tanulók említe tt áradata következtében a kollégiumok
kénytelenek voltak új rendtartás t bevezetni, tanáraiknak pedig rá kellett ébre dniük, hogy az
oktatás mellett nevelési föladatokat is el kell látniuk.46 A 16. század elejére, „a humanizmus
komoly er Ę lett, mert egyetlen olyan mozgalom volt, amely minden nyugati országban
elterjedt és mert bizonyos fokig megoldást is ajánlott a felmerül Ę bajokra: a nevelést”,47
állapítja meg J. Colyn.
Az akadémiák, de még inkább a kollégium ok fokozatosan halványították el egy
idĘre a korábbi id Ęk egyetemeinek fényét. A nagy egyetemi központok uralkodó helyzete
megsz Ħnni látszott az egyetemek elszaporodását követ Ęen. A négy nagy fakultás helyett a
reneszánsz és a humanizmus inkább az alapfa kultásra helyezte a hangsúlyt és az új id Ęk
kollégiumai, „Anglia kivételével gyakorlatilag átvették a facultas artiumok s zerepét és
kétségtelen, hogy a legdinamikusabb karoktól me gfosztott egyetemek a reneszánsz korban
hanyatlásnak indultak. A kollégiumok felé vették útjukat azok a fiatalok, akik nem kívántak
eleve valamilyen foglalkozási ágra szakosodni . Ennek következtében a klasszikus Európa
idĘszakában – egyébként eléggé ellentmondá sos módon – az egyetemek teljesen háttérbe
szorultak, s csak a romantika korában nyerték vissza tekintél yüket, erejüket. Természetesen
akadt néhány kivétel, így például az 1575-ben alapított leydeni egyetem, mely a XVII. és
XVIII. században is meg Ęrizte fényét”.48
A reneszánsz és vele együtt a humanizmus a szellem és a tudományok terén szinte
mindent megújított. Igyekezett felébreszt eni a humán, klasszikus tudományok iránti
érdekl Ędést, az emberbe mint humánumba és indi vidumba vetett hitet és reménységet. A
klasszikus tudományok és munkák generálták az embert a szabad gondolkodás irányába. A
megismert régi-új logikus természettudományos ismeretek arra indíto tták a tudományos élet

44 Jean Delumeau. i. m. 321.
45 Paul Johnson. i. m. 355.
46 V. ö. Jean Delu meau. i. m. 544.
47 Jos Colyn: Egyetemes egyháztörténet . Irányt Ħ Kiadó, Gödöll Ę, 2001. 123.
48 Jean Delumeau. i. m. 319.

10képvisel Ęit, hogy minél nyitottabbak legyenek, minél többet akarjanak megismerni az
embert körülvev Ę világból akár tapasztalati úton is, és a megismert új az ember hasznát,
fejlĘdését szolgálja. A klasszikus m Ħveltség, az ókori nyelv ek és kultúra, els Ęsorban a görög
Platon és Arisztotelész újra köztudatba emel ése dinamikus impulzust adott a reáliáknak, a
metafizikai kutatásoknak, a természettudományos ismeretek fejl Ędésének, mely a 16., de
fĘként a 17. században már egyre több egyetem diákságát hozta t Ħzbe. Úgy gondoljuk az
elĘbbiek ismeretében, hogy a humanizmus alapvet Ęen a görög kultúra beimplantálása a
nyugati latin nyelv Ħ mĦvelĘdés világába.49 A reformáció egyetemalapító egyházai formai
szempontból sok mindent meg Ęriztek a középkori universitasokból, de tart almi szempontból
már a humanizmus új útján, és mindenekel Ętt kezükben a nyitott Szentírással kezdték meg
kiépíteni egyetemhálózatukat.
Ekkor már Nyugat-Európában, de különösen a német nyelvterületen sok egyetem
mĦködött. Szinte minden kisebb tartomány vagy régió rendelkezett már saját egyetemmel.
Az egyetemalapítások a reformáció korában tovább folytatódtak: Marburgban 1527-ben,
Königsbergben 1544-ben, Jénában 1558-ban; ú jjászervezett egyetemek pedig Wittenbergben
1520-ban (teljesen 1536-ban), Greifswaldba n 1534-ben, Rostockban 1534-ben, Tübingenben
1535-ben, Lipcsében 1539-ben.

1. 5. Új forma és tartalom a reformáció nyomán

A reformáció feltartóztathatatlanul haladt a maga útján. Rövid id Ęn belül
körvonalazta oktatáspolitikáját. Ebbe n élen jártak Sturm, Trotzendorf, Melanchton, akik a
legalsóbb szintt Ęl a legfels Ęig kidolgozták a protestáns iskola alapjait tartalmi és formai
szempontból egyaránt. Akik utánuk következt ek, azok már csak hellyel-közzel, kisebb
részletkérdésekben változtattak. Az említett gondolkodók mindhárman humanista
módszereket követtek, s ez új tartalommal töltötte fel a megreformált iskolákat. Nyilvánvaló,
hogy a reformáció két nagy lángelméje, Luther és Kálvin is egyaránt elkötelezett munkásai
voltak az oktatási élet re formációjának. A teljes kör Ħ reformátori munka mellett mindketten
egyetemi tanárként is tevékenykedtek.
A következ Ękben a fent említett reformátorok iskolázás terén megfogalmazott újító
elveit, törekvéseit f oglaljuk össze röviden.
Philipp Melanchton (1497–1560), akit Praeceptor Germaniae-nak neveztek,
korszakalkotó újítást végzett a humanista isko lai múltból is táplálkozó reformációban.
Melanchton munkásságát kezdett Ęl fogva az iskola, az oktatás, a nevelés határozta meg.
Ezzel a témával foglalkozott már az 1518-ban el mondott tanári székfoglaló beszédében is.
„Az ifjúság oktatásának ja vításáról” címet visel Ę wittembergi székfoglalóban hirdette meg
egyértelm Ħen az egyetemi tanulmányok humanista szellem Ħ reformját.50 Megvalósítandó
céljának vezérgondolata „a protes táns öntudat összeegyeztetése és szerves összekapcsolása
volt az egyetemes humanizmussal”.51 Munkájának stílusa, koncepci ója, formai és tartalmi
hozzáállása egyfel Ęl a humanista tudomány igényességéb Ęl és ismereteib Ęl, másfel Ęl pedig
személyes és mély biblikus hitéb Ęl táplálkozott. Koncepcióját – a fent említett kett Ęsséget –
úgy sikerült egybeszerkesztenie, hogy cél ja, a „pietas és erudició harmóniája”52 mindvégig
nem szenvedett csorbát. Kidolgozta a háromtag ozatos humanista városi iskola tervezetét,
melynek a latin képezte az alapjá t, majd azt követte a grammatika, a retorika és a dialektika.
Ezzel a „városi iskolákat megnyerte saját felfogásának, s így ismét közel hozta az okat az

49 Kristeller, Paul Oskar: Szellemi áramlatok a reneszánszban. in. Gyorsuló id Ę. Magvet Ę. Budapest, 1979. 26.
50 V.ö. Hörcsik Richárd: Philip Melanchton (1497–1560). Emlé kezés születésének 500. évfordulója alkalmából. in.
Theológiai Szemle , 1998, 2. szám. 98.
51 V. ö. Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelés története . Budapest, 1919. 218.
52 Mészáros István– Németh András–Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 71.

11egyházhoz”.53 Melanchton korszakos jelent Ęsége egyként „tanterv i intézkedéseiben”,
másként abban mutatkozott meg, hogy el Ęször rendezte „egységesen és részletesen az egész
ország közoktatását a maga összes fokozataiban és viszonylataiban”.54 Átszervezte a
wittembergi egyetem bölcsészeti és teológia i fakultásait úgy, hogy tanszéket hozott létre a
görög, latin és héber nyelveknek, mellettük pe dig a retorikának, poe tikának, valamint a
matematikának. Meghonosította a disputációkat és a deklamációkat.55 A wittembergi normát
nagyon sok egyetem (Tübingen, Frankfurt, Lipcse, Heidelberg) követend Ę példaként fogadta
el és szervezte át annak mintáj ára korábbi okta tási rendszerét.
Találóan nevezte Bucsay Mihály egyik tanulmányában „az általános m ĦvelĘdés és
iskolaügy terén” Melanchtont a reformáció vezéralakjának.56
Johannes von, Sturm (1507–1589) talán még érzéken yebb volt az evangéliumi
hagyományt illetĘen, mint Melanchton. Sturm „iskolájának célja a vallásos érzület, illetve a
jámborság (pietas) kibontakoztatása és elmélyítése”57 volt. Kálvinizmusa és humanizmusa
sajátosan keveredett egymással. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a gimnáziumi tagozatra,
mint az akadémiára. Hatása széles körben elte rjedt. Szerinte a tanulásnak igazán akkor van
értelme, „ha az ember erkölcsi magatartása összhangban van tudományosságával…”, ezért
az iskolaszervezésnél két tagozatot kell létrehoz ni, melyek közül „egyikben az ékesszólást, a
másikban pedig a gondolkodást kellett megtanítani”.58 Sturm gimnázium-modellje lett
egyfel Ęl a protestáns akadémiák alapja, másfel Ęl pedig „középiskolai rendszere nemcsak a
kálvinizmus iskolakoncepciójának vált szer ves részévé, hanem a jezsuiták »Ratio
Studiorumának« tantervi a nyagát is befolyásolta”.59 ElĘbb a kilenc, majd a tíz osztályos
gimnáziumi osztály m Ħködését szervezte meg úgy, hogy el Ęször bontotta osztályokra a
növendékeket. Bevezette az osztályokra való tagolódást és különválasztotta a humán
tudományokat; koncepciója azonban mégis egyol dalú maradt, mert „a reáliákat az
anyanyelvvel együtt ki zárta az iskolából!”60
Gál Lajos kijelentésének azonban ellentm ondanak az újabb iskol atörténeti kutatások,
mert mind a matematika, mind a földrajz je len volt a sturmi rend szert átvett iskolák
tananyagában.61 Így történt ez Debrecen esetében is, folytathatjuk a gondolatmenetet, ahol
már 1577-ben megjelent a Debreceni Aritmetika , az 1544-es Gemma Frisius-féle
matematika tankönyv helyi adaptációjaként. Ez utóbbit az egyre széles ebb körben elterjedt
sturmi rendszer korábban már használta. A stur mi iskola, amellett, hogy a matematikára is
nagy hangsúlyt fektetett, a földrajzot, a cs illagászatot már a kezdetekben beépítette
rendszerébe, s Ęt, ebben az iskolatípusban az alapképzés legfels Ębb szintjén a földrajz állt,
hangsúlyozza Gaál Botond James Bouwen-re hivatkozva.62
Amíg Sturm Strassburgban vége zte el iskolaref ormját, addig Valentin Trotzendorf
(1490–1556) Goldbergben szervezte meg a rene szánsz-humanista alapokon álló iskola
szerkezeti átalakítását. Trotzendorf „inkább te ológus, mint filológus vagy pedagógus… neki
inkább a Szentírás helyes érte lmezése a célja, mint a klasszikus szellem utánképzése… és
inkább a tanítás küls Ę szervezésében t Ħnt ki, ellentétben Sturmmal”.63
A növendékek az egykori római köztársaság mintájára szervezett önkormányzat
keretei között éltek.64 A tisztségvisel Ęk nevei consul, senator, censor, quaestor, aeconomus,

53 Gál Lajos: Protestáns iskolák és tanítók Magyarországon a XVI. században. Tiszaföldvár, 1940. 19.
54 Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelés története . i. m. 220.
55 Gál Lajos: i. m. 20.
56 Bucsay Mihály: Az A ugsburgi interim. in. Református Egyház . Budapest, 1960. 31.
57 Mészáros István–Német h András–Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 71.
58 Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelés története . i. m. 226.
59 Bajkó Mátyás: Luther és a protestáns iskolakultúra. in. Pedagógiai Szemle . 1983, 12. sz. 1105–1185.
60 Gál Lajos: i. m. 21.
61 Gaál Botond: A természettudományok oktatása és m Ħvelése a Debreceni Kollégiumban. Debrecen, 1988. 6.
62 V. ö. Gál Botond: i. m. 80.
63 Gál Lajos: i. m. 21.
64 Mészáros István–Német h András–Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 71.

12ephorus, dictator perpetuus, mind a római köztá rsaság rendfokozatait, mintáit példázzák. A
Goldbergben megvalósított bentlakásos móds zerrel a reformátori iskolakultúra alapját
vetette meg. Az ifjúságot bevont a, beépítette az iskola bels Ę önkormányzati struktúrájába
úgy, hogy konkrét tanítói, nevel Ęi feladatokkal bízta meg Ęket, s ez tulajdonképpen a
protestáns önkormányzati elvvel volt tökéletes összhangban.65 Trotzendorf, Sturmmal
szemben csak hatosztályos gimnáziumot m Ħködtetett, de a taní tás anyaga mindkett Ęnél
egyformán a trivium volt, mely a grammaticát, retorikát és dialektikát foglalta magába.66
Az el Ębb említettek mellett Jean Calvinnak (1509–1564) is volt egyértelm Ħ
oktatáspolitikai koncepciója. Kálvin munkássága kezdetét Ęl már bekapcsolódott Genf iskolai
életébe, de igazán csak a második genfi tart ózkodása idején alakította ki saját oktatási
rendszerét. Kálvin 1542 Ęszén úgy kezdett munkához Genfben, hogy el Ębb közelr Ęl
megismerte a Sturm által szervezett strassb ourgi gimnázium modelljét és céljait: a
bölcsességet és az ékes en szóló kegyességet.67 Közben, visszatérte el Ętt, 1541-ben megírta a
Genfi Gyülekezeti Rendtartást . Ez azért lényeges számunkra, mert itt már a Krisztustól
rendelt négy tisztség között, so rrendben másodikként említi a doktorok rendjét, melynek
pontos célját, feladatát a kés Ębbiekben fejtette ki.68 Ugyanezzel a tisztségfelsorolással
találkozunk az 1559-es Institutio Egyházzal foglalkozó 4. könyvében is. Ám itt azt is
hozzáteszi, hogy a pásztorok hivatala a doktorok hatáskörére is kiterjed.69 Ez a kijelentése
mintha el Ęrejelezné azt, hogy a doktorok tiszte a kés Ębbiekben beolvad a pásztorok
hivatalába. Kálvin fels Ęoktatásra vonatkozó programjának ta rtalmi gyökérzete ide, a tisztség
értelmezéséhez nyúlik vissza. Pedagógiai programja, oktatáspolit ikája is alapvet Ęen biblikus
indíttatású, mint általában egész életm Ħve. Az iskolát teljes mé rtékben összekötötte az
egyházzal és a városi tanáccsal, mintegy lánc ot alkotva közöttük. Kálvin, programként is
felfogható egykori kijelent ése, mely szerint „az iskola az egyház veteményeskertje” talán
minden egyházi oktatás- és neveléstudománnyal foglalkozó el Ętt ma már közismert. Genfi
fĘiskolájában „egy nagyobb szabású intézetre gondo lt, mely Genf összes gyermekét magába
foglalja növendékül, s melynek koronája a jogi és orvosi tudományszakok mellett egy
teológiai akadémia lenne… A normális iskol a felé helyezte a kollégiumot, e fölé az
akadémiát. A kollégiumot vagy gimnáziumot schola privatának, az akadémiát schola
publicának nevezte”.70 Ez mai értelemben a teológiai akadémiának felelne meg.
Kálvin elképzelésének értelmében az újjászervezett genfi iskola el Ębb egy
hétosztályos kollégium volt, amely kés Ębb tízosztályossá fejl Ędött és erre épült a kés Ębb az
akadémiai tagozat, ahol azonban már nemcsa k teológiát, hanem jogi, bölcsészeti, kés Ębb
orvosi szakképzést is kaptak a tanulók.71 A jogi és orvosi fakultás beindítására azonban csak
halála után kerülhetett sor, amikor Béza vette át az akadémia vezetését. Bajkó Mátyás szerint
Kálvin iskolatervezetében a kollégium meghala dta a középkori egyházi kollégiumot mind
tartalmi, mind strukturális szempontból, s így a kett Ę nála egybeolvadt, vagyis „nem két
intézmény, hanem egy funkciójú taninté zet: iskolakollégium” lett. Kollégium-
értelmezésében is új utakon járt, amikor az Ordonance-ban a kollégiumlétesítés montos
célját is megfogalmazta.72

65 Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelés története . i. m. 224.
66 Stromp László: Apáczai Csere János mint pedagógus. in. Atheneum , kiadja az M. T. A., B udapest, 1897. 1–4. szám. 84.
67 Dékány Endre: A pedagógus Kálvin. in. Az evangéliumi kálvinizmus füzetei. Kiadja: RZSIS, Budapest, 1987. 37 −47.
68 Péter Miklós: Kálvin. Genfi Gyülekezeti Rendtartás . Napoca Star, Kolozsvár, 1998. 18 . A 43. paragrafusban azt írja,
hogy „a doktorok tulajdonkép peni feladata a hív Ęknek az egészséges tudományban va ló oktatása, avégett, hogy az
Evangéliumot se tudatlanság, se téves vélemények meg ne rontsák. A dolgok jelenlegi állása mellett azonban ezen a
címen a magvetés jöv Ęjének segítségét és eszközeit értjük, és annak elérését, hogy a pá sztorok és lelkészek hamissága
tönkre ne tegye az egyházat.”
69 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere. I–IV. könyv. Ford.: Czeglédi Sándor és Rábold Gusztáv. Pápa, 1910. 341.
70 V. ö. Gál Lajos: i. m. 23.
71 V. ö. Bajkó Mátyás: Kálvin és a református iskolakultúra. in. Pedagógiai Szemle , 1983, 12. sz. 1106.
72 Péter Miklós: Kálvin. Genfi Gyülekezeti Rendtartás . i. m. 18. „… kollégiumot kell létesíteni, amely mind a lelkészi
szolgálatra, mind a polgári kormányzásra felkészíti Ęket.”

13Kálvin genfi iskolaszervezete, -rendszere, fegyelmezés alapú pedagógiája és a
Melanchton által is kiemelt szerep Ħ, erĘteljesen hangsúlyozott hiva tástudat lett az iskolák
alapításában a követend Ę példa a reformáció országai ban. Minden kollégiumnak és
akadémiának, amelyek a reformáció talaján jö ttek létre, mintául szolgált a genfi f Ęiskola.73
Egyetemet nem tudott létrehozni, csak egy nagyon er Ęs, pontosan megszervezett és
jól felépített f Ęiskolát. A jogi és az or vosi fakultásokat Genf anyagi helyzete már nem tette
lehet Ęvé. A f Ęiskola törvényeit is Ę maga szerkesztette meg. Az oktatásra, azon belül is a
felsĘbb szint Ħre vonatkozó reformjaira, melyeket Dékány Endre korábban hivatkozott
mĦvében már összefoglalt, e helyt nem tér ünk ki. Tény, hogy genfi Akadémiája nemcsak
„megkoronázta munkáját, hanem olyan mozg almat indított útnak, amelyet többé nem
lehetett megállítani”.74 A sorban létrejöv Ę akadémiák vagy Kálvin szellemében
átszervez Ędött egyetemek stratégiailag kulcsszerepet töltöttek be a kálvinizmus európai
terjedésében és szervezésében.75
Martin Luther (1483–1546) humanista gondolkodása jellemz Ę volt korának
iskolaszervez Ę útkeresésében. Kezdett Ęl fogva nagy hangsúlyt fekt etett a közoktatás teljes
hálózatának kiépítésére, a né piskolai rendszernek az egés z német nyelvterületen való
elterjesztésére. Oktatá si programjából kit Ħnik egyfel Ęl az antikvitás ismeretének
követelménye, másfel Ęl a „wittenbergi norma”, vagyis az az egyetemi rendszer, mely az
„európai fels Ęoktatás történetében el Ęször biztosít szervezeti keretet a tanárképzés
számára”.76
Hörcsik Richárd megállapítása szerint kontinentális szinten korszakalkotóvá, a
reformáció egyházai számára pedig követend Ę mintává vált az az iskolai és oktatási
program, amelyet Luther Melanchtonnal együtt dolgozott ki Wittembergben.77
Luther a közoktatás szervezésében odáig ment, hogy nemcsak a fiúk, hanem a
leányok számára is meg akarta szervezni az iskolai oktatást, nevelést. Átlátta, hogy az
iskoláztatás általánosan me goldandó probléma, amelybe minden társadalmi réteget
egyformán be kell vonni, ille tve mindenki számára elérhet Ęvé kell tenni. A nevelés és
oktatás nála szisztematikusan épült egymásra, melynek legalsó közösségpillére a család volt,
majd az egyházzal karöltve az iskola. Oktatá spolitikáját elemezve mondja Fináczy, hogy
számára „az iskola nemcsak ecclesiasticum, hanem politicum is”.78 Pontosan ezért az iskola
vezetésében és fenntartásában mi ndegyik félnek egyforma felel Ęsséggel és azonos
teherviseléssel kellett eljárnia. Népe itánt érzett szeretete és f elelĘsség tudata arra sarkallta,
hogy kezükbe adja anyanyelven a teljes Bi bliát. Így a mindenki számára közérthet Ęvé vált
Szentírás a teljes kör Ħ anyanyelv Ħ oktatásnak is határozott impulzusokat adott.
A reformáció követ Ęi, az alapítások mellett az egyete mek sokaságát szervezték át a
reformáció terjedésével. Lassan az átállás okozta h ezitálásból kimozdultak az egyetemek, s
megkezd Ędött a protestáns iskolák tudományos él etének fokozatos fellendülése. A már
említett német és svájci egyetemek mellett hamarosan Németalföldön is sze mtanúi lehetünk
a nyitásnak és fellendülésnek. El Ębb Leyden 1575-ben, majd Fran eker 1585-ben, Groningen
1614-ben, Utrecht 1636-ban, Harderwijk 1648- ban nyit teret a tudomány számára.79 A kor
egyetemalapítási hangulatát jó l érzékelteti Leyden város egye temének alapítása: a spanyolok
ellen vívott h Ęsiességükért cserébe a holland népt Ęl nem anyagi javakat, hanem egyetemet
kértek.80

73 Dékány Endre: A pedagógus Kálvin. in. Az evangéliumi kálvinizmus füzetei. i. m. 47.
74 Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája. Ká lvin Kiadó, Budapest, 2003. Ford. Galsi Árpád. 99.
75 Alister E. McGrath: Kálvin. Osir is Kiadó. Budapest, 1996. Fordította : Nagy Mónika Zsuzsanna. 215.
76 V. ö. Bajkó Mátyás: Luther és a protestáns iskolakultúra . i. m. 1185.
77 Hörcsik Richárd: i. m. 98.
78 Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelés története. i. m. 214.
79 V. ö. Henk van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdé lyi protestantizmus a XVIII. században , 1690–1795.
Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Te ológiai Intézet. Kolozsvár, 1979. 38–50.
80 V. ö. Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája . Kézirat. Nagyvárad, 1997. 8.

14A reformáció egyházai alig kezdték el eg yetemhálózatuk kiépítését, Róma egyfel Ęl
megújult lendülettel próbálta menteni a menthet Ęt, másfel Ęl pedig újat kívá nt létrehozni. A
római katolikus egyház is hamar ráébredt az Ęsi igazságra, hogy akié az iskola, azé lesz a
jövend Ę is. Az ellenreformációt el Ękészít Ę, megszervez Ę és irányító, Loyolai Ignác vezette
jezsuita rend, valamint a három szakaszban megtartott tridenti zsinat rövid id Ęn belül új
alapokra helyezte az átalakított tanrendre és formára épül Ę iskolapolitikáját. Sorra nyitották
meg a fels Ęoktatásban részt venni kívánók számára az új egyetemeket, kollégiumokat és
egyéb intézményeket. Nemcsak hogy sikeresen vették fel a küzdelmet az új szellem Ħ és
nagy lendület Ħ protestáns kollégiumokkal, akadémiá kkal, de sok esetben kívánatosabb, s Ęt
jobb alternatívát kínáltak Eu rópa-szerte. A tridenti zsinat tehát abban hozott lényeges
változást, hogy új alapokra hely ezte a római katolikus papképzést és általában az oktatást és
mĦvelĘdést. A nagy lendülettel terjeszked Ę protestáns egyetemszervezési tendencia arra
késztette a katolikus világot, hogy az oktatás t nagyon komolyan vegyék, szemiáriumokat,
kollégiumokat, egyetemeket szervezzenek. Ennek következtében jött létre Itália
legmodernebb szellem Ħ egyeteme, három esztend Ęvel a jezsuita rend megalakulását
követ Ęen, 1542-ben Páduában. 1550-ben pedig Ingol stadtban alakult me g az ellenreformáció
hadm Ħveleti központja, majd Rómában a Német Kollégium.81
A katolikus egyház jellegénél fogva se m követte a lutheri anyanyelv-szempontú
gondolatot, hanem iskolakultúrájában is mind fo rmai, mind tartalmi szempontból egyetemes
rendszert dolgozott ki. Már utaltunk a rra, hogy amit lehetett, a reformáció jeles
oktatásszervez ĘitĘl is átvett és beépített saját iskola rendszerébe, amely hosszas
próbálkozások és többéves kísérletezések után csak 1599-re nyerte el végleges formáját
Ratio atque Institutio St udiorum Societatis Jesu néven. Ezt terjesztették ki mindenütt,
melynek egyetemessége nagyban megkönnyítette és gördülékenyebbé tette bárhol
Európában az oktatás megszervezését . A reformáció egyházainak, de f Ęként a református
egyház egyetemépít Ę munkájának haladását, minden ellenreformációs törekvés ellenére sem
lehetett már megállítani. Bár egész Európát hosszú id Ęn keresztül komoly és véres
vallásháborúk rázták meg, a fels Ęoktatás fejl Ędésének mégsem lehetett gátat szabni. Hiába
szóltak a fegyverek, a szellem m Ħhelyeit csak ideig-óráig lehe tett elcsendesíteni vagy
máshová szám Ħzni.

2. Kérdés-e az egyetem Erdélyben?

2. 1. Történeti háttér

A reformációt megel ĘzĘ középkori Erdély sokszín Ħ világa meglehet Ęsen bonyolult,
sok esetben ellentmondásos történelmet tár ma is a kutató elé. Már az államalapító Árpád-
házi királyok korától kez dve „Erdély külön, országszer Ħ tartomány volt”.82 Sajátosan
ötvöz Ędött benne a keleti bizánci és a nyugati római egyházi kultúra. Ebben a szinte
születését Ęl, kialakulásától kezdve „önálló jogéletet él Ę”83 országrészben minden id Ęben
keménykez Ħ vezet Ęre volt szükség, akinek volt elég ereje és bátorsága ahhoz, hogy közös
érdeket szolgáló rendbe terelje, szervezze a különböz Ę natiókat és társadalmi rétegeket. Az
István király által kialakított egyházi és vilá gi intézményrendszert, a létrehozott egyház- és
vármegyéket84 leghamarabb László király tudta me gszilárdítani, aki ezzel egy jobban

81 V. ö. Paul Johnson: i. m. 392–402.
82 Kós Károly: Erdély. Kultúrtörténeti vázlat . Erdélyi Szépmíves Céh. Kolozsvár, 1926. 18.
83 V. ö. Némethy Imre: Fejezet Erdély jogtörténetéhez! in. A történeti Erdély . Szk.: Asztalos Miklós. Kiadja az Erdélyi
Férfiak Egyesülete. Budapest, 1936. 493.
84 Erdély és a Részek Térképe és helységnévtára . Szk. Hernet János. Szeged, 1987. 207.

15körvonalazott fejl Ędési útra terelte Erdélyt. A me gyerendszer után a székely székek85
szervez Ędtek meg legkorábban. A honfoglalás után i konszolidációs folyamat nehezebben
ment és több id Ęt vett igénybe, mint a történelmi Magyarországon.
A magyar királyok által a 13. századt ól betelepített szászok szabad
földm Ħvesekként, polgárokként költöztek Erdélybe több hullámban. ėk azonban nemcsak
egy földm ĦvelĘ, kisebb hader Ęt képvisel Ę népcsoportként érkeztek, hanem lelki-szellemi
világunkba hozták magukkal a nyugat- európai városi-polgári kultú ra és civilizáció korabeli
formáit is.
A 13–14. században fokozatosan jelenik meg egy újabb népcsoport, amelyet a
románok Ęseiként tart számon a történelem. A jeles román irodalmár, történész, Ioan Slavici
is a 13. század elejére teszi a román etni kum erdélyi bevándorlásának kezdeteit.86
A betelepedett nemzetiségek megtartották korábbi szervezeti formájukat, és í gy
különálló társadalmi egységeket alkottak.87 A 13. század végére e gy jól körülhatárolt és
felépített hatalommal rendelkez Ę vajdai intézményrendszer irá nyította az országot. Szükség
is volt erre, hiszen a közállapotok olyan mértékben demoralizálódtak, hogy azt már csak
kemény, er ĘskezĦ vezet Ęk tudtak ismét rendben tartani. Új helyzet állt el Ę, amikor Kán
László erdélyi vajda, aki néhány évre magánál tartotta a szent koronát, proklamálta
Erdélynek Magyarországtól való függetlenségét.88
Az Árpád-házi királyok után az Anjouk, illetve a vegyes házból származó magyar
királyok új politikát honos ítottak meg Magyarországon, amely hatását Erdélyben is éreztette.
Erdélyt, bár ha szerényebb mértékben is, de bekapcsolták az európai vérkeringésbe. A
nyugati társadalmi, gazdasági, pénzügyi, politik ai és nem utolsósorban egyházi-szellemi
mozgások hullámai kisebb késésekkel érkezt ek a Kárpát-medencébe. A fokozatosan
felbomló középkori Magyarországon és vele együ tt, a sokszor szeparatisztikus törekvéseit
egyértelm Ħen képvisel Ę Erdélyben is szemtanúi lehetünk a szellemi-lelki leépülést jelent Ę
egyházi élet szekularizációjának, de a váro sfejlesztés civilizációs, társadalomátalakító
megnyilvánulásainak is.
ElĘbb Nagy Lajos, majd Luxemburgi Zs igmond következett a trónon. Mindketten
erĘskezĦ, offenzív, expanziós nemzetközi politikát fo lytattak. Erdély felé kevésbé fordultak.
Ebben az id Ęben a bels Ę konfliktusok megszaporodása mellett a Balkán irányából egy új
problémaforrás is jelentkeze tt. Bizánc 1453-as, török általi meghódítása, teljesen új
történelmi és geopolitikai helyzetet teremtett. A török jelenség kezelésére Hunyadi Jánosra
volt szüksége Magyarországnak és Erdélynek, aki azt mondta: „vagy megszabadítjuk
Európát a kegyetlen török uralomtól, vagy elesünk Krisztusért és mártírkoronát nyerünk”.89
ėt fia, Mátyás követte, a keménykez Ħ, mĦvelt reneszánsz uralkodó, „aki ügyeit nagy
elĘvigyázattal, bölcsességgel in tézte háborúban és békeid Ęben egyaránt”.90
Magyarországnak hatalmas fejl Ędést jelentett több mint három évtizedes (1458–1490)
uralkodása, mely id Ę alatt hatalmát meger Ęsítette, kincstartói hivatalt hozott létre, s közben,
nem direkt módon ugyan, de Er délynek is egyfajta fejl Ędést hozott, még ha szerényebb
mértékben is. Err Ęl vallanak Erdélyben a várak, sírkövek, püspöki paloták, oltárok,
kastélyok, templomok, falfestmények, sz ószékek, faragványok, kódexek, nyomtatványok,
címerlevelek, mívesmunkák sokasága.91

85 A magyar krónikák el Ęször az 1116. évi, Orsova melletti és az 1146. évi Lajta-menti cs atában említik a székelyeket. A
14–15. században elt Ħnt nemzetségi szervezet helyét területi egység, a hét székely szék egye teme (Universitas Siculorum
Septem Sedicum Sicularium) foglalta el, melynek élén az ispán állt.
86 Nyárády R. Károly: Erdély népességének etnikai és vallási tagolódása a magyar államalapítástól a duali zmus koráig. in.
Erdélyi Múzeum . 1−2. füzet. Kolozsvár, 1997. 139.
87 Asztalos Miklós: Erdély története. in. A történeti Erdély . Szk.: Asztalos Miklós. Ki adja az Erdélyi Férfiak
Egyesülete, Budapest, 1936. 188 −189.
88 Kós Károly: i. m. 31.
89 Kosáry Domokos: Magyarország története . Kiadja az Országos Közoktat ási Tanács. Budapest, 1943. 56.
90 Középkori egyetemes történeti szöveggy Ħjtemény: i. m. 572.
91 V. ö. Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. 1460–1541 . Teleki Pál Tudományos Inté zet. Kolozsvár, 1943. 354–365.

16A fentebb említettek mellett a 15. században más jelent Ęs események is alakították
Erdély történetét. A parasztság , a jobbágyság gazdaságilag mi nd kiszolgáltatottabb helyzetbe
került, szabadságjogaik fokozatosan csor bultak és a rájuk há ruló, megnövekedett
teherviselés következtében az elégedetlenség meghozta a nyílt konfliktusokat, a lázadást. A
lelkileg kiéhezett, szellemileg alig képzett, fizikailag, anyagilag ki szolgáltatottá vált,
elerĘtlenedett tömegek komoly támogatóra lelte k a huszita tanokban és az Erdélyben
szerényebb módon jelentkez Ę reneszánszban, majd humanizmusban, illetve az
elĘreformációs meg-nyilvánulásokban.
A közben meger ĘsödĘ fĘúri rendek hamar ráeszméltek, hogy a néptömegek, nem
akartak sorsukba beletör Ędni és egyre hangosabb, szervezettebb formában igyekeztek
sorsukat kezükbe venni. A megtorlás sem s okáig késlekedett. A társadalom teljesen
szétszakadt és a különböz Ę társadalmi osztályok elváltak egymástól. Ezek a körülmények
Erdélyre nézve történelmi jelent ĘségĦ következményhez vezettek. Az 1437. szeptember 16-
án, Kápolnán megfogalmazott „véd- és dacszövetség”,92 az Unio trium nationum egy olyan
egységformát hozott létre, mely a kés Ębbi erdélyi alkotmány93 egyik támpillérévé vált. A
szövetség megalakítása szükségszer Ħ is volt, mivel Erdély etni kai tagolódása ekkorra már
pontosan körvonalazódott. Ez a szövets ég azonban nemcsak a jobbágyság ellen
szervez Ędött, hanem legalább annyira, a mind jobban fenyeget Ę török veszedelem ellen is
biztosított. Ekkor talán még senki sem látta el Ęre, hogy mekkora segítséget jelent ez
Erdélynek a kés Ębbi önállósulási folyamatban. Hunyadi János, Szapolyai, majd a kés Ębbi
független Erdély er Ęs hadserege ezen a szövetségen alapulva szervez Ędött.
A 16. század aztán sorsdönt Ę fordulatot hozott a magyar nép történetében is, nem
különben Erdélyben. Mohácsnál 1526-ban a magya r állam sírját megásták. A korábbi
nagyhatalomnak számító királyság összeomlott. Buda eleste után az ország három részre
szakadt. A magyar nemzeti politika ügyvitele Erdélybe tev Ędött át. Az új politikai
helyzetben Martinuzzi Fráter György barát nemcsak megszervezte, de jogilag is kiépítette az
új fejedelemséget, mely a nemzeti eszme továbbéltet Ęjévé vált. Huszár Fe renc szerint Erdély
alkotmányának alapjait cs írájában már az 1542. márc ius 29-i tordai Országgy Ħlésen
lerakták.94 A 16. század utolsó ha rmadára a középkori határ Ęrgrófságnak megfelel Ę erdélyi
országrész, mely hosszú ideig keresve az egye nsúlyt, a lét és nemlét határán imbolygott,
levetette a vajdaság formáját. Erdély lett a ma gyar nemzeti élet mentsvára és tartalékhelye.95
Kezdetben ingadozva, de látva az erdélyie k stabilizációs törekvéseit, fokozatosan
kapcsolódtak be az ország életébe Partium mellett a tiszántúli és fels Ę-magyarországi
vidékek képvisel Ęi is. Így az 1556-os kolozsvári Országgy Ħlésben az erdélyi nemzetek és
rendek kib Ęvültek ezek képvisel Ęivel. Ett Ęl kezdve használatos a Partium elnevezés is.
Ebben a pluralista társadal omban volt már akkor elég er Ę, hogy sokszín Ħsége ellenére –
vagy amellett – egy stabil országot konszolidáljon a Kárpát-medencében.
A 16. század nemzeti, politikai, vallási ki útkeresésében a protestantizmus adta a
leghatásosabb segítséget a társadalmi egysé g, a stabilizálódás, a gondo lat- és lelkiismereti
szabadság megteremtésében. Er dély lassan megérett erre, hi szen a középkor egyházi és
politikai anarchiája után sokan éhezték a szellem és a lélek új utakon való magáratalálásának
igényét.
Erdélyben a reformáció, csakúgy, mint Nyugat-Európában, nem a 16. században
fogant meg, hanem már jóval korábban. Ám a már említett okok miatt csak a 16. század
közepén jött el a vajúdást követ Ę „világrajövetel”. Ekkorra már a vallási, politikai, gazdasági
összeomlások sorozatában felépültek azok a támpillérek, amelyek megtartották az új
szellemiség-lelkiség lassan épül Ę falazatát. El Ębb a huszita tanok, majd a reneszánsz és a

92 V. ö. Szilágyi Sándor: Erdélyország története . I. kötet. Kiadja Heckenast Gusztáv. Pest, 1864. 127.
93 Az Approbata Constitutio – jóváhagyott, meger Ęsített törvények, a Diéta 1540–1 553 közti válogatott rendelkezései
94 Huszár Ferenc: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejl Ędése, 1542–1690. Budapest, 1924
95 Nagy Géza: Kálvin hatása Erdélyre. in. Theológiai Szemle . 1936. 1–6. sz. 142.

17humanizmus vékony csatornákon beszivár gó szellemisége készítette el Ę a terepet sok ember
lelkében a rövidesen érkez Ę reformáció számára. A huszita tanok az alsó papság körében is
komoly támogatottságra talá ltak. Hozzájárult ehhez a f Ępapság elvilágiasodása, mohó
anyagiassága, éhes hatalomvágya. Ezek nagy visszatetszést keltettek a nép sorsával egyez Ę
sorsú papság körében, akik az evangélium szellemében meglehet Ęsen puritán életmódot
folytattak. F Ęként a ferenceseket és a magyar alapítá sú pálosokat (Mátyás király kedvenc
rendjét) kell itt érdemben kiemelnünk. A megkeseredett néptömegekben az egész országban
a ferencesek tartották a lelket. Sz Ħcs Jen Ę96 megállapítása szerint a ferencesekre er Ęsen
„ambivalens” viselkedés volt jellemz Ę, hiszen a társadalmi-vallási megújulások születésénél
mindenkor ott bábáskodtak, ez pedig rendszeres „bels Ę hadakozást” okozott a renden belül,
így pró és kontra ott álltak mindkét oldalon. Sz Ħcs Jen Ę úgy érvel, hogy miként az 1514-es
parasztháború elĘkészítésében, úgy a leverésében is me ghatározó szerepet játszottak. S Ęt
nemcsak a reformáció elleni küzdelem zászlóviv Ęi voltak, hanem részt vettek annak
elindításában, majd markáns ké pviseletében (Ozorai, Szkáro si, Horváth, Sztárai Mihály,
Kopácsi stb.). Az els Ę magyar nyelv Ħ bibliafordításokat is Ęk készítették (igaz, csak
részleteket). A 14. században is voltak már olyan kolostorok, ahol a Biblia részleteit
magyarul olvasták.97 SĘt a „magyar nyelv Ħ” kódex-irodalom születésénél is jelentékeny
mértékben… bábáskodtak”.98 Erdélyben, illetve a tiszántúli és partiumi részekben
futót Ħzként terjedt a reformáció.
A már említett okok között kell számontarta nunk a szászok sajáto s helyzetét, akik
hamar „kialakult polgári osztályt”99 hoztak létre Erdélyben. Markánsan hozzájárultak a
három nemzet uniójának létrehozásához, amely 1437-t Ęl kezdve el Ękészítette Erdélynek, a
különben is laza szálú köt Ędése miatt Magyarországtól va ló elválását, a XVI. század
második felében pedig az egyéni és hitb eli szabadság jegyében az önálló nemzeti
fejedelemség megalakulását. Erdély ett Ęl kezdve nagyon okos politikát választott. Elismerte
a török szupremációt, s közben rendezhette bels Ę ügyeit. A reformáció el Ęrehaladásának
útjából az Országgy Ħlés is komoly akadályt hárított el nagyon sokszor, mivel a nemzetek és
a rendek f Ęurai közül sokan járatosak voltak a vallási kérdésekben is. Másfel Ęl mérföldkövet
jelentett és nagy segítséget nyúj tott a szekularizációs törvény,100 mely a katolikus egyház
pozícióinak meggyengülésével annak javait átvette.

2. 2. Oktatás és m ĦvelĘdés a reformációig

Visszatérve az alapgondolathoz, helytálló Tonk Sándornak az a megállapítása,
hogy a középkori Erdélyben nyoma sem volt f Ęiskolának, fels Ęoktatási intézménynek, vagy
egyetemnek.101 Ezt a megállapítást nyilván nem vonatkoztathatjuk általában az oktatásra,
nevelésre, de f Ęképpen nem a m ĦvelĘdés egyéb területeire. Mivel a középkori és re-
formációkorabeli Magyarország m ĦvelĘdés- és egyetemtörténetével már nagyon sokan
foglalkoztak, dolgozatunkban most csak röviden, érint Ęlegesen említjük meg az erdélyi
összefüggéseket.
Az oktatás és a m ĦvelĘdés egy t ĘrĘl fakadt Erdélyben is csakúgy, mint a nyugat-
európai világban. Igaz, hogy a latin kultúrájú, és m Ħveltség Ħ Európa e legkeletibb zónájában
idĘben egy kicsit kés Ębb jelentkezett az iskolaigény, és az adott esetben magasabb fejlettségi
fokot sem tudott elér ni. Mégis a szisztematikusan kiépül Ę egyházi intézményrendszer
Erdélyben is létrehozott két bástyát, Várad és Gyulafehér vár központokkal. Ezek mellett a

96 SzĦcs Jen Ę: Ferenczes ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátt erében. in. ItK, 1974, 4. szám. 410.
97 Timár Károly: A szegedi premontrei apácák magyar nyelv Ħ emlékei. in. Szegedi Egyetemi Füzetek , 1934, I. évf. 195.
98 SzĦcs Jen Ę: i. m. 410.
99 Gagyi Sándor: Erdély vallásszabadsága . Budapest, 1912. 32–37.
100 V. ö. P. Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejede lem élete és jellemrajza . Székelykeresztúr, 1870. 271.
101 V. ö. Tonk Sándor: i. m. 37 . Megj. Szekularizáció alatt i tt az egyházi javak világi tulajdonba kerülését
értjük.

18hittérít Ę munkát szigorú komolysággal és szívós elszántsággal végz Ę szerzetesrendek is
igyekeztek kialakítani a maguk intézményeit. Ebben a korban az egyház és az iskola
természetszer Ħleg kapcsolódott egymáshoz. A szerzete srendek munkája nyomán jöttek létre
Erdélyben is a káptalani, szerzetesi, plébán iai iskolák kezdeti formái. Igaz, ekkor még a
klérikus személyzet utánpótlásának képzés ére fektettek hangsúlyt, mivel ez volt az
elsĘdleges cél. A küls Ę ösztönzés és a bels Ę – személyes és közösségi – igény
növekedésének következtében viszont nem minde nki elégedett meg azzal a tudásszinttel,
amit a hazai körülmények biztosítottak. Evr Ęl évre többen kezdték felvállalni a nyugati
tanulmányútra való indulás viszontagságait , és a korabeli nagyobb oktatási központokban
kívánták felvértezni magukat tudománnyal. A 12. és 13. században már több mint 200–300
egyetemet végzettel102 lehet számolni Magyarországon, melynek feltételezhet Ęen komoly
hányadát jelentették az erdélyiek. Tonk Sándor egy kés Ębbi tanulmányában tovább lép és azt
írja, hogy a „12. század utolsó harmadától a 16. század végéig közel négyezer erdélyi diák
külföldi tanulmányaira vonatkozóan rendelkezünk adatokkal”.103 A külföldi egyetemet járt
ifjak, akik nem minden esetben tértek vissza a megszerezhet Ę legnagyobb fokozattal, de
hazajövetelük után eleinte az egyházi és/vagy á llami kancelláriák, hivatalok szószékeinél,
katedráinál, kés Ębb a városi vagy mez Ęvárosi kézm Ħves és keresked Ę polgári réteg
folyamatosan kiépül Ę és fejl ĘdĘ intézményvilágában helyezk edtek el. A peregrinatio
academica104 gyakorlatában való részvételt, a hol fellendül Ę és tömeges kirajzást, hol
különböz Ę okok miatt meger Ętlened Ę és számarányaiban lecsökken Ę mozgást, Tonk a már
többször is hivatkozott könyvében nagy precizitással dolgozta fel. Világlátásuk, hazahozott
tudományuk, megváltozott szemléletük messzemen Ękig meghatározta a hazai viszonyokat,
kihatott az oktatás színv onalának növekedésére, min Ęségi fejl Ędésére. Az iskolaügy ebben a
korban nyilvánvalóan teljes mértékben105 az egyház feladata volt, az állam majd csak a
laicizálódás megjelenésével vette ki egyre nagyobb mértékben részét bel Ęle. Az egyház és
iskola, illetve az ok tatásban egyre nagyobb szerepet játszó értelmiségi réteg is csak lassan
nyerte el önálló arculatát. A differenciálódásnak, mely el Ębb a kléruson belülr Ęl indított el
folyamatot és egyeseket a teológia, másokat pedig a világi intellektuáli s pálya felé
terelgetett, nehéz meghúzni a pontos fejl Ędési határvonalát.106
Nemcsak az általános haladás és fejl Ędés számára jelente tt mérföldkövet a nyugati
egyetemek m Ħhelyeiben magas szintre fejlesztett írásbeliség , hanem az iskolákban kialakuló
tudományos életnek is impulzust adott. Az írásbeliség terjedéséb en az egyetemek dönt Ę
szerepet játszottak. Ebben Párizstól Kelet-Európáig,107 az összeköt Ę kapocs szerepét betölt Ę
peregrinusok mutatták az utat.
Az írásbeliség kialakulásának els Ę mĦhelyeit itthon a káptalani központokban
találjuk meg. Itt m Ħködtek az mai értelemben vett közjegyz Ęi feladatokat elvégz Ę úgynevezett
hiteleshelyek is.108 Az iskolázás legkorábbi nyomai is ide vezetnek vissza.
A korabeli Erdélyben m ĦködĘ három iskolatípus – székesegyházi vagy káptalani,
szerzetesi és városi plébániai – közül az els Ę mindvégig meg Ęrizte vezet Ę szerepét és a
„káptalanok keretében m ĦködĘ hiteles helyeken folyó világi okleveles gyakorlat hatása alatt a
papnevelés mellett a világi írástudók képzéséb Ęl is részt vállaltak”.109
A középkori Erdélyben a m ĦvelĘdés fokozatos fejl Ędésen ment át. Ez azonban a
felsĘoktatás kérdésében nem hozott jelent Ęs változást. A klérus és a társadalom diffe-
renciálódása, a politikai helyze t sajátos állapota hatással volt ugyan az iskolai életre, de csak

102 Hajnal István: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából . Budavári Tudományos Társaság. Budapest, 1921. 84.
103 Tonk Sándor: Az iskolaügy Erdély ben a reformáció korában. in. Egyházak a változó világban . Esztergom, 1991. 423.
104 Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban . i. m. 37.

105 V. ö. Asztalos Miklós : Erdély története . i. m. 243.
106 V. ö. Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség. Kriterion Kiadó. Bukarest, 1976. 17.
107 Hajnal István: i. m. 98.
108 V. ö. Miklósy Zoltán: Hiteleshely és iskola a középkorban. Lvt. K. 18–19. évf. Budapest, 1940–41. 180.
109 Tonk Sándor: Az iskolaügy Erdélybe n a reformáció korában . i. m. 424.

19alsó és középszinten. El Ębb Párizsból, Bolognából, Pádová ból, majd a közép-európai
egyetemekr Ęl, Bécsb Ęl (1365), Prágából (1348), Kr akkóból (1364), illetve Pécsr Ęl (1367) és
Budáról (1395)110 az „importált” tudománymennyiség és min Ęség bekapcsolta Erdélyt az
európai vérkeringésbe. A történeti részbe n láthattuk, hogy az Anjouk-tól kezdve a magyar
királyok érdekeltek voltak az európai nagypolitikában, s ez megmutatkozott m ĦvelĘdés- és
oktatáspolitikájukban is. Az erdélyi szárm azású Mátyás király e téren folytatta el Ędjei
kontinentális nagypolitikáját, bár egyetemet Ę is csak Pozsonyban (1467) hozott létre
Academia Istropolitana néven, és nem Erdélybe n. Ám másik egyetemtervezete is elkerülte
Erdélyt, bár földrajzi szempontból megközelíthet Ębb helyre került volna. De a Budára
tervezett Academia Corviniana111 tiszavirág-élet Ħ maradt, csakúgy, mint a Celtis Konrád által
alapított Sodalitas Litteraria Danubiana112 humanista tudós társaság is.
Ebben a korban Erdély kevésbé, de a „kapu” szerepet betölt Ę Várad annál is inkább
nagyon fontos szerepet játszott humanista f Ępapjaival az élen. Váradon er Ęs humanista
központ alakult ki, melynek iskolájában V itéz János püspök unokaöccse, Janus Pannonius
kanonok mellett mások is tanítottak. A Corvinák eredete is ide nyúlik vissza, a Vitéz János
által alapított híres humanista könyvtárig, vagy a korabeli cs illagászok nélkülözhetetlen
segédeszközének tekintett, Pauerbach bécsi csillagász által készített „ Váradi tabellák” is a
messze földön híres váradi csil lagvizsgálóból kerültek ki.113 SĘt Vitéz Jánost minden
bizonnyal az egyetemalapítás is komolyan foglalkoztathatta.
Horváth Jen Ę jegyzi meg Vitéz Jánossal kapcsolatban, hogy váradi terveib Ęl, a
könyvtárra és oktatásra vonatkozó elképzeléseib Ęl, illetve kezdetleges megvalósításaiból n Ętt
ki a kés Ębbi budai könyvtár és f Ęiskola, illetve a pozsonyi akadémia.114
A váradi könyvtár mellett még nagyon s ok humanista magánkönyvtárat is számon
tart a történelem,115 melyek ékes bizonyságai a korabeli könyvgy Ħjtésnek, illetve könyv-, és
tudományszeretetnek.
Az erdélyi legfels Ębb szint Ħ stúdiumok nyomait tehát egyfel Ęl a két nagy116 káptalani
iskolában, Nagyváradon és Gyulafehérváron kell keresnünk, ahol a 13–14. században már
nemcsak a klérus számára kép eztek ifjakat, hanem különböz Ę feladatokra már világiakat is
neveltek,117 másfel Ęl pedig a plébániai iskolákban, illetve az els Ę iskolareform118
következtében létrejöv Ę városi-plébániai isko lákban. Tonk Sándor határozo ttan állapítja meg,
hogy a két nagy erdélyi káptalan i központ iskoláiban a humanista szemlé let és tananyag
kezdett Ęl fogva jelen volt, ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a váradi és gyulafehérvári
iskolák szintje a reformáció el Ętt már elérte a külföldi egyetemek artista fakultásainak
színvonalát.119 Eközben a humanista szellemiséggel átitatott háromszintes iskola az „új
feltörekv Ę városi rétegek igényeinek megfelel Ęen már egy újszer Ħ városi polgári kultúra
kialakításának” 120 vált meghatározó tényez Ęjévé. Ezek az er Ęs középszint Ħ iskolák f Ęként „az
ipar és kereskedelem gócpontjaiban”,121 Brassó, Szeben, Kolozsvár, Nagyvárad,
Gyulafehérvár és más kisebb vá rosokban jöttek létre. Az el Ębb említettek ugyanakkor
meghatározó szerepet játszottak a reformáció el Ękészítésében, befogadásában és
elterjesztésében a 16. század elején, közepén. A reformáció fokozatos térnyerése az iskolák
életében is megmutatkozott. A peregrináció ból hazatért klérikusok szerepe még jobban

110 Hat évszázad magyar egyetemei és f Ęiskolái . i. m. 11–14.
111 V. ö. Kiss Áron–Kolumbán Béla: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve, különös tekintettel a magyar oktatás és nevelés
történetére . Budapest, 1908. 51–52.
112 Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelés története . 93.
113 Erdély magyar egyeteme: i. m. 28.
114 Horváth Jen Ę: Váradi freskó. Nagyvárad története. Budapest, évszám nélkül. 16
115 V. ö. Balogh Jolán: Az er délyi renaissanc e. i. m. 130 −137.
116 V. ö. Békefi Remig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 114–145.
117 V. ö. Jakó Zsigmond: i. m. 28–29.
118 Mészáros István: Magyar iskola: 996–1996 . Eötvös József Könyvkiadó. Budapest, 1997. 19.
119 Tonk Sándor: Az iskolaügy Erdélybe n a reformáció korában. i. m. 424.
120 A magyar nevelés története I. Szk. Horváth Márton. Budapest, 1988. 33–43.
121 Jakó Zsigmond: i. m. 37.

20felértékel Ędött és az id Ęközben reformációt befogadó városi magisztrátusok már rájuk bízták
az iskolai életet.

2. 3. Oktatás és útkeresés a 16. században

E bármely szempontból homályos, átmeneti id Ęszak tárgyalásánál több tényez Ęt kell
figyelembe vennünk. ElĘször is azt, hogy id Ęben a reformáció lutheri szárnyáé volt a
kezdeményezés, másodszor azt, hogy ki melyik egyetemr Ęl és milyen szellemiséggel tért haza,
harmadszor , hogy melyik jeles reformátor vagy iskola fo rmai, tartalmi, szervezeti szabályzatát
hozta Erdélybe, negyedszer , milyen mértékben tudta egyedül vagy társai segítségével
alkalmazni mindezt a hazai iskolákban. Ez az iskolareform-m Ħvelet a kor egyház- és
nemzetpolitikai viszonyai miatt sem lehetett zökken Ęmentes és egyértelm Ħ. A 16. század
közepén minden bizonnyal lényeges formai átal akulás nem történhetett, csak tartalmi.
Számottev Ę változásra csak a század második felét Ęl lehet gondolni, két ok miatt is: egyfel Ęl
1542 után Erdély lassan az öná lló állammá való átalakul ás útjára lépett, másfel Ęl 1556-ban
történt meg az egyházi javak szekularizációj a, amely új kaput nyitott az iskolafejl Ędés el Ętt.
Az új politikai szerepkörben és a fele kezetközi polémiák harcában a tudomány
székhelye, az iskolaszervezés és -alapítás mindenkinek lényeges és megvalósítandó programja
volt. A kor iskolaérzék enységét és jelent Ęségét kiválóan jelzi a debr eceni jeles reformátor és
iskolaszervez Ę, Méliusz Juhász Péter elhíresült mondása: „csináljatok iskolákat a
templomokból”.122 A 16. században meginduló protestáns felekezeti oktatás igyekezett
minden lehet Ęséget megragadni a nem egyértelm Ħ történelmi helyzet teremtette körülmények
között. A reformáció tanügyi programjának megvalós ításában szilárd alapot és nagy segítséget
jelentett az az iskolahálózat, amely már a reformáció el Ętt létrejött Erdélyben.123 Ezzel együtt
nem csoda, hogy a teljesen új történelmi kihívá s mindennapjaiban olykor az esetlegesség és
kezdetlegesség jellemezte munkájukat.
A 16. században a tudomány Erdélyben is demokratizálódott. Egyre szélesebb
körben kezdett elérhet Ęvé válni. Az új politikai, vallás i, ideológiai közegben az egyidej Ħ
védekezés és támadás, bontás és építés, a hitv allás-fogalmazás és intézményi struktúraépítés
közegében, valamint az ellenreform ációs hadakozásban alig jutott id Ę egy jól átgondolt,
pontosan szervezett, koordonált fels Ęoktatási hálózat kiépítésére. Közben a világi közösség
igénye n Ętt, a tudományéhség foko zódott, a könyvkiadás me gsokszorozódott és a m Ħveltség
eddig nem látott legmagasabb fokára hágott .124
A század közepére ismét feler Ęsödött a külföldi egyetemjárási tendencia, mely rövid
idĘn belül megmutatta eredményeit. A 16. századi peregrináció academica számszer Ħ
alakulását Szabó Miklós pontos adatokkal mutatta ki.125 Feljegyzések szerint csupán
Melanchtont126 több mint ezer magyar diák hallgatta Wittembergben, a protestáns
humanizmus fellegvárában. A hazatér Ę peregrinusok a fokozatosan letisztuló ismereteiket a
társadalom, a tudomány, a fejl Ędés szolgálatába állították . Már ekkor is, majd kés Ębb is
folyamatosan ezek a hazatér Ę „diákok els Ękézb Ęl közvetítették a magyarság számára az
európai m Ħveltség legújabb eredményeit”.127 Hozták Luther szellemiségét, elveit és az
anyanyelv Ħ oktatás, illetve népi skolák felé történ Ę nyitás sajátos gondolatát. Majd egyre
szélesebb körben terjedtek el Ębb Melanchton, majd Sturm elvei, módszerei, formai és tartalmi
szempontból, sok helyen magukba olvasztva Tr otzendorf goldbergi iskolájának rendjét. A
mesterek tudományossága, biblicitása el Ętt hamar kinyíltak a kapuk. Aztán jött a következ Ę

122 Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája . Kézirat. Nagyvárad, 1997. 8.
123 V. ö. Tonk Sándor: Az iskolaügy Erdélyben a reformáció korában. i. m. 424.
124 V. ö. Péter Katalin: Papok és nemesek . Budapest, 1995. 81–89.
125 V. ö. Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföld i egyetemjárása a XVI–XVIII. században. in. MĦvelĘdéstörténeti
Tanulmányok . Bukarest, 1980. 152–168.
126 Tarnócz Márton: Erdély m ĦvelĘdése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában . Budapest, 1978. 63–64.
127 Erdély magyar egyeteme: i. m. 15.

21nagy áramlat, és Kálvin tudományos mentalitásával együtt a Genfi Akadémia koncepciój a
épült be a hazai reformátorok gondolatv ilágába. Kálvin programadó gondolata:
„collégiumokat kell emelni, hogy taníthassuk és el Ękészíthessük a gyermekeket lelkészeknek
és világi vezet Ęknek”, egyre szélesebb kör ben vált elfogadottá.
Érdekes adatot ismerünk a század második felét követ Ęen az erdélyi iskolák felekezeti
megoszlását illet Ęen. Eszerint Erdélyben alig három katolikus iskola maradt (Várad, Kolozsvár,
Gyulafehérvár), lutheránus és reform átus együtt 15 (Beszterce, Brassó, Erd Ęd, Gyulafehérvár,
Kolozsvár, Máramarossziget, Marosvásárhel y, Nagybánya, Sárospatak, Szászváros, Szeben,
Tasnád, Tót-Lipcse, Túr, Várad) és kilenc unitárius (Dés, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Hídvég,
Kolozsvár, Radnót, Szeben, Torda, Torockó).128
Az iskolák oktató-nevel Ę funkciójuk révén többszörös feladatnak kellett eleget
tegyenek. Olyan, a Szentírást életprogramjuknak tekint Ę embereket neveltek, akik olyan
szempontokat tartották fontosnak átadandó örökségként, mint: „(1) magas szint Ħ erkölcsi
követelményt a munkában, (2) hitvallásos elkötelezettségb Ęl származó tudományos
nyitottságot, (3) a nagy egészért, az egyháznak a népért, nemzetért végzett felel Ęs
szolgálatát”.129 Fontos volt ez, hiszen míg a nyugati egyetemek inkább az els Ę kettĘt kezelték
prioritásként, addig Erdélyben nemzeti és közélet i céloknak is a szolgálatá ba kellett á llítani az
oktatást.
A fels Ęoktatás gondolata Erdélyben a 16. sz ázad utolsó évtizedeire kezdett
öntudatosabban megfogalmazódni, konkretizál ódni. A reformátusok, szász lutheránusok,
antitrinitáriusok er Ęteljes iskolaszervezésbe kezdtek. Megt ették a legfontosabb lépéseket a
késĘbb kollégiummá alakult f Ęiskolai oktatás megszervezésére. A római katolikusok külön
úton és elképzelések mentén haladtak. A reformáció tanainak elterjedése, az új egyházak
létrejötte a hazai iskolarendszerben új folyam atokat indított el. Részben megosztotta, részben
pedig megindította a min Ęségi és mennyiségi átala kulás folyamatát, melynek
eredményeképpen a 16. század végére a hazai református iskolarendszer teljesen
megszilárdult, s Ęt már egy pontosan körülhatárolt hármas tagolódást is mutatott.130 A 16.
század végét Ęl egyre több városban találunk már kollégiumkezdeményezést . A meglehet Ęsen
kevés fennmaradt dokumentum ismeretében nehéz megállapítani, hogy ebben az id Ęben
lehetne-e valamelyiket mi ndhárom tagozattal rendelkez Ę, teljes kollégiumnak , esetleg nem
teljes kollégiumnak nevezni. Teljes kollégiumnak nevezzük, Mé száros István megfogalmazása
nyomán, azokat, amelyek mindhárom tagozattal rendelkeztek, és a teológiai képzést a
bölcseleti el Ęzte meg. Nem teljes kollégiumnak pedig azt , amikor a gimnáziumi tagozat után
rögtön a teológiai képzés következett. A harmadik típus az egyszer Ħbb szervezet Ħ, nem teljes
kollégium volt, melyben a középs Ę szintb Ęl kimaradt a poétika- és retorika-osztály, az elemi
ismeretek után pedig a latin grammatika következett.131 E szerint a kollégium a hazai
református tanügyi terminológiában csak a 17. század második felében nyert megfogalmazást
igazán. A kollégium itthon háromtagozatos intézmé nyt jelentett, ahol megtalálható volt mind
az elemi ismereteket adó szint, mind a kis- és nagygimnáziumi tagozatot magába foglaló
középs Ę szint, valamint a bölcseleti alapozással ellátott teológiát tanító fel sĘ szint. Ezeknek a

128 Erdély magyar egyeteme: i. m. 34.
129 V. ö. Gaál Botond: A református teológia jöv Ęképe a sajátos debreceni múlt és jelen néz Ępontjából. in. Identitás és
ökumenicitás a református teológiában. Heidelberg University, Internationales Wissenschaftsforum, March 19 −22., 1999.
Kézirat, 3.

130 Hörcsik Richárd: A magyarországi református iskolaügy és tanügyi igazgatás történeti áttekintése. in. Theológiai Szemle
1997. 101 −102. Itt Szilvásújfalvi Anderkó Imrét idézi, aki az 1597-es Intelmei ben azt írta, hogy: „Amíg tanulunk és
iskolai fegyelem alatt vagyunk, vagy a kisebb, úgynevezett tr iviális és illusztris iskolában vagy pedig a nagyobbakban,
amelyek az akadém iák, forgolódunk”.
131 Mészáros István: Magyar iskolatipusok: 996–1996. in. A magyar nevelést örténet forrásai. Országos Pedagógiai Könyvtár
és Múzeum. Budapest, 1995. 11.

22szervesen egymásra épül Ę kollégiumoknak a célja els Ęrenden az volt, hogy református
papokat képezzenek.132
Mészáros Istvánnak a 17. század második felére vonatkozó megállapítása csak
részben állja meg a helyét, mivel Alstedék Gyulafehérváron, az 1630-ban – Brandenburgi
Katalinnak – benyújtott Iskolatervezet ükben már a teljes kollégiumi mintát javasolták úgy,
ahogy az a korábbiakban Melanchton szellemiségét Ęl indíttatva, illetve a sturmi, trotzendorfi
minta alapján Nyugat-Európában már több helyen megvalósult. A hazai iskol ák is ezt, illetve a
kálvini genfi mintát tartották els Ęsorban szem el Ętt.
Az ma már ismert, hogy a 16. század köz epén Erdélyben a reformáció gyors
térnyerésével iskolák sokasá ga állt a tudomány szolgálatába, sajátos és különböz Ę szerkezeti,
formai megjelenésben is. Érdemes megemlítenünk röviden néhányat közülük.
Borovszki Samu, a Friedrich Teutsch szász lutheránus iskolák történetér Ęl írt
könyvének recenziójában133 három jeles korai iskolaalapítás ra hívja fel a figyelmet. Az els Ę
Honterus, aki 1543-ban134 Brassóban veszi kezébe a kezdeményezést. A másik legjelent Ęsebb
Szeben, melynek alapító levele 1555-b Ęl datálódik, mikor is a vá rosi tanács Franciscus
Stancarótól érdekl Ędik, hogy ki lenne az a tudós em ber, akit az alapítandó f Ęgimnáziumba
meghívhatnának teológiát, tudományokat, m Ħvészeteket és nyelveket tanítani. A harmadik, a
földrajzi szempontból kicsit tá volabbi szász-régió, Beszterce, ahol 1551-ben az ekkor már
lutheránus hiten lév Ę Dávid Ferenc tanított a városi -plébániai humanista iskolában.
A református iskolakezdeményezések id Ęben néhány esztend Ęvel kés Ębben
jelentkeztek. Az 1556–57. esztend Ę a reformáció helvét irányának kezdett kedvezni, az
eredmény csak kés Ębb mutatkozott meg, 1564 után, miután a kálvini tanok alapján szervez ĘdĘ
egyház is a bevett valllások közé tartozott. Az 1556-57-es esztend Ęk országgy Ħlési
határozataiban fogalmazódott meg és lépett érvénybe a már említett egyházi javak vilá gi
tulajdonba való átadását jelent Ę szekularizáció, mely az iskolák kérdését is rendezni kívánta.
Nyilván csak részben rendez Ędhetett, de az ország három stratégiai fontosságú helyén letették
az iskola alapjait, s így Kolozsváron, Marosv ásárhelyen, majd Nagyváradon az átalakított
kolostorok helyén megkezd Ędhetett a reformáció szellemében történ Ę oktatás. Az egyházi
javak szekularizációja köve tkeztében a gyulafehérvári135 káptalani iskola átment a
reformátusok kezébe, mely 1567-t Ęl unitárius, 1579-t Ęl jezsuita, majd 1599-t Ęl ismét
református. De említhetnénk még Nagybányát is,136 ahol Kopácsi István már 1547-t Ęl
reformált szellemben tanít; Máramarosszigetet,137 ahol 1540-t Ęl már biztos adatok vannak a
protestáns iskolára vonatkozóan, vagy Szatmárt,138 ahol 1535 után már protestáns-humanista
iskola m Ħködött.
Az unitáriusok 1568-tól139 kezdve számítják a kolozsvári iskola létrejöttét, azután,
hogy Dávid Ferenc vette át a nnak igazgatását. Bár a XVI. s zázadban egyáltalán nem volt
kötelez Ę az oktatás, mégis alig volt olyan nagyobb te lepülés, ahol ne le tt volna valamilyen
alsó- és/vagy középiskola. A legfels Ębb szint Ħ oktatás a teljes ko llégiumot túlszárnyaló,
egyetemi vagy akadémiai szinten ekkor még mindig váratott magára és csak elképzelés, illetve
terv szintjén maradt.

132 V. ö. Mészáros István: Magyar iskolatipusok: 996–1996. i. m. 10.
133 Borovszki Samu: Az erdélyi szászok iskolái a XVI–XV III. században. A Die siebenbür gisch–sächsischen Schulandungen
mit Einleitung, Anmerkungen und Register . Herausgegeben von dr. Friedrich Teutsch. Erster Band 1543–1778. Berlin,
1888 alapján. in. Századok , kiadja a Magyar Történelmi Társul at, XII. évf. Budapest, 1888. 550–570.
134 Honterus 1543-ban alapította meg a „Studium Coronens”-ét . A brassói gimnázium részére kidolgozott iskolatörvény
(Constitutio Scolae Coronensis) mintául szolgált minden szász gimnáziumnak
135 P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története. Nagyenyed, 1867. 8–9.
136 Thurzó Ferenc: A nagybányai evangélikus-református (schola rivulina) f Ęiskola története, 1545–1955.
Nagybánya, 1905. 3–4.
137 Balogh Béla: A máramarosszigeti re formátus líceum diáksága 1682–1851. in. Editiones Archivi Distri ctus Reformatorum
Transtibiscani VIII. Debrecen, 2000. 8.
138 Bura László: Szatmári diákok 1610–1892. in. Fontes rerum scholasticorum. Szeged, 1994. 4.
139 Gál Kelemen: A Kolozsvári unitárius kollégium története (1568–1900) I–II. kötet. Kolozsvár, 1935. 60.

23II. Fejezet

A tudományos gondolatszabadság igénye és az els Ę protestáns
felsĘoktatási intézményalapít ás kísérlete Erdélyben

János Zsigmond és Izabella királyné 1556-ban történt erdélyi hazajövetele teljes
fordulatot jelentett az új ál lam életében. A fejedelemnek sikerült a korábbi állapotokat
megfelel Ę tekintéllyel mederbe terelni. A Martinuzzi és Izabella ki rályné által letett alapokon,
a reformáció János Zsigmond korában hirtelen iz mosodni kezdett és fokozatosan kiteljesedett.
Tordán 1550. június 22-én, az összegy Ħlt rendek a kormányzó hozzájárulásával szabad
vallásgyakorlatot biztosít ottak a lutheránusoknak.140 Bár Petrovics Péter, a helvét irány f Ę
támasza ekkor már nem élt, a kálvinizmus térhódítása el Ętt mégsem lehetett Erdély kapuját
bezárni. Így az 1564 júniusában tartott tordai országgy Ħlésen a rendek törvé nybe foglalták azt,
hogy: a lutheránusok és kálvinisták te ljes vallásszabadsá got élvezzenek.141 Az 1568. június 6–
13. között tartott tordai országgy Ħlés pedig a teljes kör Ħ vallásszabadságot142 hirdette meg
elĘször Európában. Mindezt már csak az követh ette, ami a 16. századi kontinensen példa
nélküli volt: az 1571. január 1–14. között Ma rosvásárhelyen kimondott országgy Ħlési
határozat143 melynek értelmében a negyedik vallást is bevették az elfogadottak közé, s így az
antitrinitárius is recepta religio lett. Külön érdekessége János Zsigmond útjának az is, hogy
gyermekként 1545-ben olyan országgy Ħlésen is részt vett, ahol el Ęször foglalkoztak a
vallásszabadság gondolatával.144 A gyenge kez Ħnek tartott János Zsigmondnak Erdély sokat
köszönhetett. Szilágyi Sá ndor ezt három gondolatban145 így foglalta össze: „kivívta Erdélynek
a független államéletet fejedelemválasztási jogg al, a szabad vallásgyakorlatot a négy bevett
vallásnak s végre megszüntette a székelyek in tézményeiben azt, mi az országkormányzásban s
a közigazgatás körül oly sok és terhes akadályt görditett folyton folyólag a királyok, vajdák,
fejedelmek elé, kiváltságaiknak azon pontjait, melyek eddigelé annyi támadásnak voltak
okai.” Az el Ębbieket Jakab Elek146 a fejedelem javára még két többletérvvel b Ęvítette.
Az 1556-os esztend Ę jelent Ęs változást hozott az ország életében. A kálvinista
szellemiség Ħ Petrovics Péter helytartói m Ħködésének idején mondta ki az országgy Ħlés
Szászsebesen, március 2-án az els Ę törvénycikkben az „erdélyi püspökök, prépostok,
káptalanok, conventek és más e gyházi javak secularizátióját”.147 Ez a döntés immár
visszafordíthatatlan volt. Az ekkor még buzgó római katolikus János Zsigmond és Izabella
kénytelen volt elfogadni a ki kényszerített döntést, s csak halogatni lehetett az érvénybe
léptetését. Ez meghatározó ér vénnyel bírt az iskolák jöv Ęjét illet Ęen is. E tekintetben az 1556.
november 25-e és december 11-e között tartott országgy Ħlés már konkrét továbblépést
fogalmazhatott meg. A királyné, bár igyekezett a szekularizáció jogát maximálisan saját

140 V. ö. Gagyi Sándor: i. m. 38–39.
141 V. ö. Szilágyi Sándor: Monumenta Comitali a Regni Transylvaniae. Erdélyi Országgy Ħlési Emlékek. in. Monumenta
Hungariae Historica. Magyar Történeti Emlékek . Budapest, 1876, II. kötet. 231–232.
142 V. ö. Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 343.
143 V. ö. Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 374.
144 V. ö. P. Szentmárt oni Kálmán: i. m. 287.
145 Szilágyi Sándor: Erdélyország története . I. kötet. i. m. 367.
146 Jakab Elek: János Zsigmond választott magyar kirá ly s erdélyi fejedelem él ete és uralkodása. in. Keresztény Magvet Ę.
Kolozsvár, 1863. 154 −287. „1.) ama törekvés, hogy az ész szabad vizsgálódási joga a vallás és eg yház ügyeiben, 2.) a
biblia és evangeliomi tudomány teki ntélye a hagyományok és concilium ok végzései felett, 3.) az els Ę keresztény
századok egyszerü egyházigazgatási formája állitódjanak vissza; 4.) az egyháznak – közönséges keresztény jelleme
mellett – a ritualék és cultus ügyében népegyéniségenkénti külön nemzeti bélyege legy en: minek csaknem mindenütt
nyomában járt az irodalmak me gújhodása, a közmiveltség nagy kiterjedése, az erkölcsök megjavulása. 5.) Az egyháznak
az államhoz való viszonya, vala mint a dogmai kérdések is az addigi nál ésszerübb meghatározást nyertek.”
147 Jakab Elek: A magyar–lengyel unitárius érintkezések a 16 −17. században. in. Századok. 1892. 298 −316.

24jogkörben megtartani, mégis törvénybe foglalva hozzájárult a kolozsvári és marosvásárhelyi
kolostorok átalakításához, ahol iskolákat hozhattak létre.148 A következ Ę, parciális
országgy Ħlés 1557. február 6–15. között nem hozott érdemleges változást a korábbival
szemben, hanem a m Ħveltségi állapotok hihetetlenül mélyre süllyedt körülményeit
hangsúlyozva, meger Ęsítette a korábbi elhatározást.149 A megkezdett folyamatokat azonban
senki és semmi sem tudta immár feltartóztatn i. Bár a jezsuita Albert Novicampianus
elkészítette híres Apológiáját János Zsigmond számára, de a Petrovics által támogatott
kálvinisták ellen ekkor már nyíltan megfogalm azott törvényt lehetetlen volt meghozni, s Ęt, az
iskolákkal kapcsolatos korábbi törvényeket is nemcsak meger Ęsítették, hanem egy
harmadiknak, a nagyváradinak is létjogosultságot szavaztak.
Az iskolára vonatkozó törvén yek részben még Izabella idejében születtek. János
Zsigmond tudományszeretete, iskola- és m ĦvelĘdéspolitikája csak a kés Ębbiek során
mutatkozott meg, 1570-t Ęl miután a fejedelmi székb Ęl egyedül irányíthatta az országos
ügyeket. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján súlyos politikai konfliktusok terhelték
Erdélyt belülr Ęl. A király a ránehezed Ę terhek alatt érezte, hogy komoly szellemi-lelki
támogatóra van szüksége. Udvarába hívatta a cs alád régi barátját, Gi orgio Blandratát, aki
Lengyelországból 1563-ban érkezett Erdélybe,150 ahol az egyházi ügyekkel ott is, itt is
szenvedélyesen foglalkozó lai kus orvos-doktor a helvét irá ny fautorának mutatta magát.
Blandrata korábban megfogalmazott teológiai g ondolkodását és objektív antitrinitarizmusát,
melyet Erdélybe is magával hozott, igen pont osan ki lehet olvasni nyíltan megfogalmazott
hitvallásából.151 A közben eltelt néhány esztend Ę alatt János Zsigmond folyamatos és
fokozatos lelki változáson ment keresztül. ėt is érzékenyen érintették a vallási átalakulások. A
fejedelem szellemi-lelki alakulásának tárgyalá sánál nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a kor
rendkívüli képesség Ħ teológusának, Dávid Ferencnek152 helvét irányhoz való átállása 1559-
ben megtörtént. János Zsigmond korábbi gyámja, rokona, h Ħséges támogatója, Petrovics Péter
is hasonló elveket vallott, amelyek ekkor még valószín Ħleg elevenen élhettek benne. Minden
bizonnyal 1558-ra már Ę is, ha nem is nyíltan, de szakított a katolicizmussal, hiszen „fejedelmi
udvarának meghatározói túlnyomó részben a kálvinisták”153 közül kerültek ki. De ez nem
csoda, hiszen ez a nemzedék, amely ekkorra má r visszatért a peregrin ációból, jobbára az
irénikus középutat képvisel Ę Melanchton-tanítvány volt. De Kálvin tanai is Európa-szerte
nagy léptekben terjedtek. Hogy Blandrata megérkezése el Ętt János Zsigmond milyen
mértékben volt lutheránus és mennyiben kálvinis ta, azt nehéz utólag megállapítani, ám az
biztos, hogy szellemi tanácsosa befolyásán ak engedve, 1563 áprilisában a lutheránus
Brassóban már protestáns módra vette az úrvacsorát.154 Bár az 1561-es medgyesi
eredménytelen hitvita a reformátusok számára kedvez Ętlen döntést hozott – és csak a szászok
örülhettek annak, hogy német egyetemekre155 küldette ki véleménynyilvánítás végett az
úrvacsora kérdésének eldöntését –, ennek e llenére mégsem tekinthetjük még egyértelm Ħen
lutheránusnak ekkor. Országos politikájában tudjuk, hogy a szászokra is nagy szüksége volt,
hiszen a tanácsban a németek meghatározó sz ámban voltak jelen. De tudjuk azt is, hogy az
1559. augusztus 18-i váradi értekezleten Dávid Fe renc – aki ekkor a helvét vallástételt tev Ęk

148 V. ö. Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae. i. m. 60.
149 V. ö. Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 75–79.
150 Nagy Kálózy Balázs: Károlyi Péter. in. A II. Helvét Hitvallás Magy arországon és Méliusz életm Ħve. Studia et Acta
Ecclesiastica. II. kötet . A Magyar Református Egyház Zsinati Irodá jának Sajtóosztálya. Budapest, 1967. 479.
151 V. ö. A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században. in. Nagy Lajos −Simén Domokos: A váradi disputáció.
Kolozsvár, 1870. 75. Blandrata hitvallása a következ Ę volt: „Vallom, hogy hiszek az egy Istenben; fiában az egy úr Jézus
Krisztusban és egy szent lélekben, kik közül bármelyik lé nyege szerint Isten. Istenekn ek sokaságát ta gadom, mert
hozzánk viszonyítva egyedül az egy isten a megoszthatatlan lényeg. V allom, hogy három a megkülönböztetett személy;
vallom Krisztusnak örök istenségét és származását. Vallom, hogy a sz entlélek igaz és örökkévaló Isten.”
152 V. ö. P. Szentmártoni Kálmán: i. m. 298–300.
153 Gagyi Sándor: i. m. 57.
154 V. ö. P. Szentmárt oni Kálmán: i. m. 301.
155 V. ö. Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae. i. m. 138.

25pártján állott – és Méliusz J uhász Péter „ékesszólása és er Ęs logikája”156 a fejedelmet is
megingatta. A katolikus Karácsonyi János tört énész a fejedelem helvét irányhoz való
csatlakozását csak 1565-re teszi, melyben Békés Gá spárnak tulajdonít szerepet.157 A kül- és
belpolitika mellett a vallási kérdések, hitviták perg Ętüzében való hadakozása miatt is szüksége
volt egy bizalmas tanácsosra, akinek talán akar atán kívül, de közben a befolyása alá került.
Blandrata nemcsak szimpatizált a kálvini úrvacsor atannal, de egy ideig kálvinista esperesként
is mĦködött Lengyelországban. Talán ezért is feltételezhet Ę, hogy Blandrata megérkezte után
és Dávid Ferenc hatásának köszönhet Ęen, 1563-ban már János Zsigmond is egyértelm Ħen
kálvinista.158
A hatvanas évek végén ismét egy nehéz átmeneti id Ęszak következett a fejedelem
életében, melyben a hangsúly áttev Ędött az antitrinitarizmusra való áttérésre. Ebben ismét
Blandratának és a közben antitrinitáriussá áttér Ę Dávid Ferencnek volt dönt Ę szerepe. Gagyi
Sándor céltudatos, megfontoltan el Ęrehaladó, az akadályokat foko zatosan elhárító, ravasz
politikát lát Blandrata machinác iói mögött, akinek az átmenetekben kulcsszerepe lehetett, aki
módszeresen kövezgette az utat az antitrinitá rius szellemiség számára. Elég csak
emlékeztetnünk arra, hogy súlyuk ellenére a lutheránusokat ne m engedte fölénybe kerülni
1564-ben a kálvinistákkal szemben.159
A hetvenes évekre nemcsak a hangsúly tev Ędött át az antitrinitarizmusra Erdélyben,
állapítja meg Jakó Zsigmond, hanem az, az eu rópai radikális Szentháromság-tagadás
központjává is vált.160 János Zsigmond környezetének légköre kit ĦnĘ alternatívát jelentett a
heterodox szellemiségek képvisel Ęinek és így az észak-olasz, dél-német, lengyel antitrinitárius
értelmiség képvisel Ęi általában ott nyüzsögtek az Ę udvarában.
A hitviták perg Ętüzében és a vallásszabadság ügyének fokozatos megérlel Ędése
közepette fogalmazódott meg János Zsigmondban a gondolat, hogy Erdélyben is otthont kell
teremteni a tudományok számára. A tudós értelmiség kim Ħveléséhez, az egyházi és világi
szakemberképzéshez pedig tudós professzorokra vo lt szükség, akik ki tudták képezni azt az
értelmiségi réteget, akik a hazai legfels Ębb szint Ħ oktatást is végezhetik . A kor hangulatában
amúgy is központi szerepet játszott a teljes kör Ħ oktatás felvállalása és kiépítése. Jól
érzékelteti ezt az 1562. évi debreceni hitvallás egyik ilyen vonatkozású gondolata, amely már
nem is az egyháziak, hanem kimondottan a vilá gi hatalom kötelessé gévé tette, hogy az
„akadémiákat és iskolákat, melyek az ige ve teményes kertjei, az ország közjövedelméb Ęl
gondozzák”.161
János Zsigmond iskolaalapítá si koncepcióját illet Ęen igen kevés adat áll rendel-
kezésünkre. Hiányos adatok birtokában csak néhány utalásra, hivatkozásra tudunk
emlékeztetni. János Zsigmond döntésében minde n bizonnyal közrejátszhatott az a szubjektív
tény is, mely szerint Albert azért tagadta meg t Ęle a leánya kezét,162 mert az ország m Ħveltségi
foka elmaradt az európai normáktól. Í gy aztán már az 1565. augusztus 22–29-i országgy Ħlési
határozatok között olvashat juk, hogy Gyulafehérváron iskolát akart építtetni, s a
fenntartásához szükséges jövedelmet is bizt osítani. A tervbe vett iskolába pedig „tudós
személyeket, kik görögöt , deákot taníthassanak…”163 akart meghívni. Ennek érdekében
konkrét lépéseket is tett. Zsindely Endre közli azt a Bázelben ma is megtalálható, 1567. június
26-i tordai keltezés Ħ levelet,164 melyben diplomatáját, Blandr atát azzal bízta meg, hogy az
egyetem híres olasz származású tanárát, Celsio Secundo Curiót hívja meg Erdélybe.

156 Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae. i. m. 135.
157 Karácsonyi János: A váradi káptalan megrontása . Budapest, 1922. 9.
158 V. ö. Hóman Bálint–Szegf Ħ Gyula: Magyar történet. III. kötet. Budapest, 1935. 265.
159 V. ö. Gagyi Sándor: i. m. 57–71.
160 Jakó Zsigmond: A Hoffhalterek vára di és gyulafehérvári nyomdája . in. MĦvelĘdéstörténeti tanulmányok. Kriterion.
Bukarest, 1979. 57 −63.
161 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései . Budapest, 1883. 175.
162 Szilágyi Sándor: Erdélyország története, I. kötet . i. m. 367.
163 Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 290.
164 V. ö. Zsindely Endre: Közlemények. in. Sárospataki Füzetek, 1891/5. 839.

26Valószín Ħ, hogy Curione mellett még másokat is meg akart hívni Itáliából és német
területr Ęl.165 Nem véletlen az sem, hogy az olasz Blandr ata miért éppen az olasz származású
Curióhoz ment, az Itáliához közeli Bázelbe, mely a 15. század közepét Ęl – de különösen
Konstantinápoly 1453. évi eleste után itt megteleped Ę görög tudósok munkálkodását követ Ęen
– a reneszánsz humanizmus er Ęs svájci, nemzeti szellemi központjává vált.166
Méliusz az 1568-as gyulafehérvári hitvitában Blandrata és Dávid Ferenc teológiai
forrásai között tartja számon Celsio Secund o Curiót, amikor Bla ndrata, gondolatainak
alátámasztására és meger Ęsítésére egyik él Ę bázeli barátjára hivatkozik.167 Curióról azt is
tudjuk, hogy a rámista gondolatokkal szimpatizá lt, és a „heretikusnak mondott humanista
irányzatok” egyik jeles képvisel Ęje volt.168 Gazdag levelezést is folytatott, állandó és
rendszeres kap-csolatban állt a kelet-eu rópai, de különösen a lengyel reformáció
kiválóságaival, s általában hum anista indíttatású képvisel Ęivel, emellett pedig könyveinek
sokaságát ajánlotta Le ngyelország királyának.169 Lengyelország és Erdély kapcsolataiban
ebben az id Ęben Blandrata mindvégig meghatározó szer epet játszott. Azt is megjegyezzük,
hogy közel fél évszázad múlva, a majdani gyulafeh érvári tanár, Johann Heinrich Alsted is
említette munkáiban forrásként Curiót, mint olyat, aki m Ħveiben hozzá hasonlóan a zsidók
megtérítésével is foglalkozott.170 A levélen kívül több információt nem sikerült találni, de
talán Curio és Johannes à Lasco egykori leve lezését megvizsgálva tö bbet tudhatnánk meg
Bázel és Curio, illetve Curio és a ke let-európai reformáció egyházi és m ĦvelĘdéspolitikájáról.
Azt azonban tudjuk Szamosközi István történ ész leírásából, hogy János Zsigmond terve
sokkal nagyobb volt, mert szándékában állt „ünnepélyes kiváltságokkal ellátott akadémiát
alapítani a Fehérvárral szomszédos Szászsebes városában”.171 Nyilván miel Ętt a levelet
elküldte, a szükséges lépéseket megtette. Szászs ebes újjáépítésében úgy kívánt részt vállalni,
hogy a költségek negyedét magára vállalta.172 Varga Lívia m Ħvészettörténészt Ęl tudjuk,173
hogy Szászsebesnek eddig is meghatározó szerep jutott a történelemben, mivel már az els Ę
betelepül Ęk bevonták a f Ę kereskedelmi artériába, kedvez Ę földrajzi fekvése miatt. A 14.
század elejét Ęl már esperesi székhely volt. Szap olyai János király itt halt meg, s fiának 1540-
ben a három nemzet képvisel Ęi is itt tettek h Ħségesküt.
János Zsigmond reneszánsz humanista ne veltetése, a vallás ok iránti fokozott,
fogékony érdekl Ędése, tudományigénye és az ors zágáért érzett politikai felel Ęssége azonban
tovább sarkallta az „egyetemépítés” ügyébe n. Szenczi Molnár Albert 1630-ban, L Ęcsén
megjelentetett könyvének – Discursus de summo bono – elĘszavából tudjuk meg, hogy „1570.
esztend Ę táyban… amaz híres Philosophust Petrus Ramust hívatta Párizsból Fejérvárra”.174 A
fejedelem ezzel a szándékával többek között arról gy Ęzi meg az utókort, hogy akár más
tanácsát követve, akár személyes meglátásának következmé nyeként Ramusban olyan embert
kívánt megnyerni céljának, aki a „humanizmus és reneszánsz középkort lezáró és újkort ind ító
nagy szellemi mozgalmának”175 egyik legsajátosabb képvisel Ęje. János Zsigmond
meghívólevelének hollétér Ęl nem tudunk semmit, csakúgy, mint Ramus válaszlevelér Ęl sem.

165 V. ö. Szamosközi István: Történeti maradványok. 1566 −1603. I. kötet. in. Magyar Történeti Emlékek. Az MTA
Könyvkiadó Hivatala. Budapest, 1876. 112.
166 V. ö. Jos Colyn: i. m. 146.
167 V. ö. Nagy Barna: Méliusz Péter m Ħvei. in. A II. Helvét Hitvallás M agyarországon és Méliusz életm Ħve. Studia et Acta
Ecclesiastica. II. kötet . A Magyar Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1967. 252. A
szakirodalom számára elfogadott mind a Cu rio, mind a Curione változat. Mi az el Ębbit fogjuk használni.
168 Czegle Imre: Rámista volt-e Szenczi M. Albert. in. Szenczi Molnár Albe rt és a magyar kés Ęreneszánsz . Szeged, 1978. 45.
169 V. ö. Nagy Barna: Méliusz Péter m Ħvei. i. m. 298.
170 V. ö. Viskolcz Noémi: Válság és publicisztika – Egy heterodox csoport olvasmányai a harmincéves háború idején. Kézirat
– Doktori értekezés. Szeged, 2000. 56.
171 Szamosközy István: Monumenta Hungaricae Historica Sacrae XXI. i. m. 112.
172 Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 327.
173 V. ö. Varga Lívia: A szás zsebesi evangélikus templom kö zépkori építéstörténete. in. MĦvészettörténeti Füzetek 16.
Budapest, 1984. 8.
174 Szenczi Molnár Albert: Di scursus de summo bono. in. RMPE, 4. kötet , Akadémiai Kiadó. Budapest, 1975.
175 Czegle Imre: Rámista volt-e Szenczi Molnár Albert . i. m. 43.

27Viszont 1569-ben meg-jelentetett Arithmaticae Libri Duo, Geometriae Septem et Viginti címĦ
könyvéb Ęl egy példányt a fejedelemnek dediká lt 1570-ben, mely ma is megtalálható
Székelyudvarhelyen. A Ramusszal kapcsolato s összefüggések lényeges kérdése az is, hogy az
említett könyv szintén a ramizmussal rokonszenvez Ę humanista központhoz, Bázelhez
kötĘdik; csakúgy, mint az a levél, amelyet a bázeli professz ornak, Theodor Zwingernek
küldött, amelyben arról ír, hogy Ęt János Zsigmond évi 500 tall éros fizetéssel és egyéb
fejedelmi jótéteményekkel kívánta honorálni, de Ę a szabadságát, függetlenségét nem kívánta
feladni.176 Elgondolkodtató az is, hogy alig pár évve l korábban egy, a reformáció úgynevezett
bal szárnyához, egy 16. századi rajongó radikális irányzathoz,177 Szervét, Sozzini, Gentile
szellemi m Ħhelyéhez tartozó tudóst akart meghívni létesítend Ę egyetemének alapembereként,
továbbá az is, hogy az 1570. január 1–10. között Medgyesen tartott Országgy Ħlésen, ahol
János Zsigmond titokban már antitrinitárius le hetett –, miért hozatott hátrányos döntést Dávid
Ferencékre nézve. Ebben az „új eretneks éget” eltiltották és a vallás hirdet Ęit elítélték.178 Lehet,
hogy János Zsigmondot nemcsak a vallása miatt ér t házassági elutasítás izgatta szerfelett,
hanem a szóban forgó professzor is, és lehe t, hogy Ramus ezért is írt más kifogást az el Ębb
említett meghívólevelére. Talán mégis igaza lehet Szenczinek, aki szerint „az Blandrata
orvosnak doha eliszonyította az bölcseket az odamenetelt Ęl”,179 tudjuk ugyanis, hogy „Petrus
Ramus reformátusnak vallotta magát, 1561-ben fo rmálisan szakított a katolicizmussal, s a
reformációhoz csatlakozott”,180 de csak 1570-ben élt el Ęször úrvacsorával Heidelberg
városában.181 De tudjuk azt is, hogy a párizsi vérfürd Ęben mártírhalált halt helvét irányzat
korabeli emblematikus képvisel Ęje sok mindenben nem értett egyet egyháza képvisel Ęivel.
Követ Ęi igyekeztek minél tovább eltitkolni azt, hogy Ramus meglehet Ęsen jó kapcsolatokat
tartott fenn néhány radikális, heterodox, ant itrinitárius humanistával. Ramus ismerte az
Itáliában megtelepedett keleti bizánci tudósok at, ismerte munkáikat és a platonizmus iránti
elkötelezettségüket. Ez azt ered ményezte, hogy a tények kiforgatása révén hamis legendák
alakulhattak ki, melyeket valószín Ħleg maga Szenczi is átvett és idézett m Ħvének Elöljáró
beszédében.182 Keser Ħ Bálint el Ębb idézett tanulmányában mutato tt rá arra is, hogy Ramus
1570 el Ętt még nem alakította ki teljes kör Ħ egyházi-vallási reformprogramját, amely csak
késĘbb, 1576-ban posztumusz m Ħvében vált nyilvánvalóvá. Ebben a m Ħvében már
részletesebben kitért a korábbi zsinatokon és más alkalmakkor felvetett, f Ęként a demokratikus
egyházkormányzatra vonatkozó kérdéseire is . De az is tény, hogy felekezetével nem akart
szakítani, és ha János Zsigmond és körét Ęl iszonyodott volna, akkor a fejedelemnek könyvet
sem dedikál. Nehéz az összefüggéseket tárgyaló kérdésekre egyértelm Ħ választ adni. Amíg
Jakab Elek csak 1568-ra teszi a fejedelemnek az antitrinitarizmushoz va ló közeledését, addig
Kanyaró Ferenc 1567-t Ęl már egyértelm Ħen hozzájuk csatlakoztatja János Zsigmondot.183
Valójában csak halálának évében vallotta meg antitrinitarizmusát nyíltan a Dávid Ferencéknek
kedvez Ę 1571 januári országgy Ħlésen hozott határozatban.184 De ugyanúgy nem vezetne célra
az a feltételezés sem, hogy vajon mi lett volna , ha a fejedelem nem hal meg hirtelen és
fiatalon, s ha mondjuk akár Ce lsio Secundo Curio vagy mások, akár maga Ramus elfogadta
volna a meghívást és Erdélyben folytatták vo lna tudományos munkásságukat. És ha az utolsó
választott király a 16. századba n úgy adta volna át az els Ę erdélyi fejedelemnek az országot,

176 V. ö. Ch. Tzaunt Waddington: Ramus, sa vie, ses écrits et ses opinions. Párizs, 1855. 216–217.
177 Nagy Barna: Méliusz Péter m Ħvei. i. m. 298.
178 Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 368.
179 Szenczi Molnár Albert: Di scursus de Summo bono. in. Régi Magyar Prózai Emlékek, 4. kötet . Budapest, 1975. 89.
180 Tóth Béla: Ramus hatása Debrecenben. in. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának közleményei, 112.
Debrecen, 1979. 88.
181 V. ö. Czegle Imre: Ramus életm ĦvérĘl, jelent Ęségér Ęl és magyar hatásáról. in. Theológiai Szemle , XV. 1–2. sz. 1972. 333.
182 Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és az európai “kés Ęhumanista ellenzék”. in. Acta Historicae Litterarum Hungaricum. Tomus
IX. Szeged, 1969. 37–42.
183 V. ö. P. Szentmárt oni Kálmán: i. m. 320.
184 Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae . i. m. 374.

28hogy a kor egyik legkiválóbb te kintélyét tudhatta volna országában. Ez az igényes
mĦvelĘdéspolitikai koncepció azonb an nem valósulhatott meg. Így azok az eszmék, amelyeket
Petrus Ramus képviselt, csak kés Ębb találhatták meg az utat Erdélybe a nyugat-európai
egyetemekr Ęl szellemi-lelki gazdagságukat, tudományukat hazahozó peregrinusok által.
Ramus meghívása még néhány további kérdést is felvet. 1.) Vajon mit kezdett volna
Erdély Ramusszal, aki nemcsak me ghaladta korát, de túl is n Ętt azon azáltal, hogy miközben
szembefordult a skolasztikus arisztotelianizm ussal, egy teljesen új tudományos munkamódszer
nyomvonalát mélyítette bele Európa szellemi életébe? 2.) Vajon mit kezdett volna Ramus
azzal a még kialakulásban lev Ę, meg nem er Ęsödött új államalakulattal, melynek egyházi és
világi struktúrája merev, zárt, és az államala kulatnak még csak a vajúdásával volt lekötve? 3.)
Hogyan alakult volna az erdélyi fels Ęoktatás és egyáltalán az egész tudományos élet egy olyan
országban, ahol nem volt olyan múltja a tudománym Ħvelésnek és az egyetemi oktatásnak,
mint Párizsban, ahol tanított? 4.) Vajon mily en protestáns humanista körökkel, személyekkel
lehetett kapcsolata János Zsigmondnak és sze llemi körének, s vajon kinek a közbenjárására
szerezhetett tudomást Ramusról a fejedelem és kinek a tanácsára hívhatta meg Erdélybe?
Talán annak a Dudith Andrásnak, aki Lengyelo rszágból hívta meg a filozófust korábban a
lengyel király tanácsára,185 akirĘl tudjuk, hogy „Boroszlóbó l értesíti Bézát, hogy Ę is az egy
Istent vallja”.186 Bod Péter ezt ugyan kétsé gbe vonta, mivel szerinte a tudományos életnek e
jeles képvisel Ęjét, m ĦvelĘjét és közvetít Ęjét, ha szentháromság-ta gadó lett volna, akkor
biztosan nem a boroszlói nagytemplomba temetik el.187 5.) Vajon mit jelentett volna erdélyi
vonatkozásban a ramizmus? Hogyan szolgálta vol na általában a társadalom javát az az
elmélet, mely azt vallotta, hogy a tudományt úgy kell életre kelten i, hogy az az életet
szolgálja, s legyen meg a tudom ánynak a gyakorlati haszna,188 mert az csak akkor ér valamit.
6.) Vajon miért éppen a már említett természettudományos vonatkozású könyvet küldte
dedikálva János Zsigmondnak, amely a mate matika és fizika elméleti kérdéseivel
foglalkozott? 7.) Milyen hatása lett volna a vallásos életre a nnak a Ramusnak, akinek célja a
teológia megtisztítása volt a gyakorlati célú és tartalmú vallás os élet érdekében?189 8.) Vajon
mi újat hozott volna Ramus Erdély hitvitázó, a vallásszabadságot csak proklamáló világába,
holott az emberek a fejedelemmel együtt a fe lekezeti örvényeknek és hullámzásnak voltak
kitéve? Mikor a kemény dogmatikai disputá k, elhatározások, a hitv allásalkotó diéták
korszakában Ramus tanítása az elvont hitt ételek helyett inkább a gyakorlati vonatkozású,
etikai jelentés Ħ kérdések felé terelte a vallásos életet? Mennyiben változott volna akkor
Erdély, ha a tudományok ilyetén való megért ése és gyakorlatba ültetése nemcsak jóval
Apáczai után kezd Ędött volna el és épü lt volna be a társadalom életébe, magáévá téve a ramusi
program lényegét: a gyakorlatot, a hogyant, a ke resztyén etika alapkérdéseit? Vajon miként
befolyásolta volna meg az egyházi életet a protestáns ortodoxia és puritanizmus összefüggéseit
illetĘen? Vajon etikája milyen hatá ssal lett volna a dogmatikus korban? Vajon mennyire tette
volna „használhatóvá” tanítását? A kérdéseket t ovább lehetne sorolni, de választ biztosan nem
kapunk rájuk. Itt be is fejezzük ezeket a történetietlennek t ĦnĘ kérdéseket. Az viszont tény
marad, hogy nem fogadta el a meghívást és nem jött el Erdélybe.
A megfelel Ę szakember megtalálása, meghívása és az ajánlat elfogadása amúgy is
komoly gondot jelentett volna ebben az átmeneti korban. Jó l érzékelteti ezt egyfel Ęl a szebeni
városi tanács f Ęiskolaállítási próbálkozása 1549-ben, illetve a Petrovics Péteré, aki
Temesváron szeretett volna f Ęgimnáziumot alapítani.190 De az alkalmas és a meghívást
elfogadó tanár személye igen komoly kérdés volt nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon

185 Czegle Imre: Ramus életm ĦvérĘl, jelent Ęségér Ęl és magyar hatásáról. i. m. 335.
186 P. Szentmártoni Kálmán: i. m. 333.
187 V. ö. Bod Péter: Magyar Athenas . Magvet Ę. Budapest, 1982. 306.
188 Czegle Imre: Ramus életm ĦvérĘl, jelent Ęségér Ęl és magyar hatásáról . i. m. 331.
189 V. ö. Tóth Béla: Ramus hatása Debrecenben. i. m. 88.
190 Borovszki Samu: i. m. 553–554.

29is. Mindezekr Ęl az a kolozsvári Franciscus St ancarus ad tájékoztatást, akit Ęl a szebeniek
szakmai tanácsot kértek.
János Zsigmond hiába ismerte fel azt az alapigazságot, hogy a tudás az hatalom és
azt, hogy egy országot igazán csak a tudomány tehet nagyhatalommá. ė még csak kísérletet
tehetett az új fejedelemségben arra, hogy egyetemet létesítsen. A fejedelem mellett
Blandratáék és Dávid Ferencék oktatáspolitikai elképzelése kés Ębb egy id Ęre megvalósult, ha
nehezen is. Az 1630-at megel ĘzĘ idĘszakban nem volt még egy olyan magas szint Ħ képzést
nyújtó protestáns kollégium, ahol annyi jeles külföldi humanista m Ħveltség Ħ tanár m Ħködött
volna, mint az antitrinitári usok kolozsvári kollégiuma.191 Éppen ezért, mondja az el Ębb
hivatkozott helyen Keser Ħ, ez az iskola a kálvinisták kollégiumánál is sokkal jelent Ęsebb volt.
Talán ezt a gondolatot is közelebbr Ęl kellene megvizsgálni. Az indíttatás sem volt idegen
János Zsigmondtól, hiszen lengy elországi neveltetése, a kr akkói humanista és itáliai
reneszánsz hatás,192 valamint édesanyja, aki a Jagellók és Sforzák leszármazottja volt, már
gyermekkori exiliumában a kultúra, a m ĦvelĘdés, a tudományok iránti szeretetre és
nyitottságra nevelte. Talán olthatatlan tudásv ágya, nyugtalan humanista útkeresése határozta
meg abban is, hogy ha tehette, rendszeresen részt vett a hitvitákban, akár érdekl Ędéssel
hallgatva, akár maga is be leszólva, valamely álláspont ot felvállalva, vagy azzal
szembehelyezkedve. Ez a mentalitás nem állt messze az erdélyi fejedelmi udvart ól. Jól
érzékelteti ezt Geleji Katona István a Váltság titka cím Ħ háromkötetes könyvének
bevezet Ęjében, melyben a gyulafehérvári udvart a következ Ęképpen jellemzi: „nem akar-hol,
hanem az Erdélyi Fejedelem udvarában, s ne m-akárkik, hanem a hitben mélyen meg-
gyükerezett tudós Fejedelmek, írás-olvasott és a controversiákban magok gyakorlott Grofok,
Zászlós urak, Nemzetes f Ę-rendek, s mégpedig nem tsak a mi Keresztyén vallásunkon, hanem
más különböz Ę vallásokon-is lév Ęk elĘtt; vagy pedig a Gyula-Fejér-vári Metropolitana
Ekklesiában, a melyben sok értelmes Deák emberek vagynak és a kik a tsets-év Ę korból ki-
kelvén, a kemény eledelt-is be vehetik”.193
A vallásszabadság kimondása és a fejedele m egyetemkísérletei egy olyan világban
történtek, ahol a kor kedvez Ętlen volt az oktatásügy számára, ahol Balassa Menyhárt az
aranygy ĦrĦjét is többre értékelte „a világ minden tudományánál”.194
János Zsigmondot csak Báthori István t udta meghaladni, aki a konkrét terveken
túllépve, néhány esztend Ęre (1581–1603) megvalósította Erdély földjén az elsĘ egyetemet . Ez
ugyan nem tartozik konkrétan témánk tárgykörébe , mivel egyik protestáns felekezethez sem
kötĘdött, hanem ahhoz a megújult római katolikus áramlathoz, melynek kiépítését és
mĦködtetését a jezsuita rend válla lta magára. Báthori Istvánna k, az egykori páduai egyetem
hallgatójának alapító szándéka vi lágos volt. Tudta, hogy az erdélyi m ĦvelĘdést csak akkor
tudja az európaihoz felzárkóztatni, ha a „legmagasabb fokú tudományos képzést és min Ęsítést
nyújtó oktatási intézményt, azaz tudományegyetemet (universitast), avagy tudósokat tömörít Ę
társaságot, azaz akadémiát” hoz létre.195 Az úgynevezett Báthori-egyetem történetét Veress
Endre pontosan dokumentált tanulmányában196 már megírta. A 22 évig m Ħködött oktatási
intézmény alapítólevelét 1581. május 12-én bocsáto tta ki, amely két fakultással rendelkezett,
és a legmagasabb tudományos fokozat megadásá ra is jogosultságot kapott. Jakó Zsigmond
következtetése szerint Bát hori István a jezsuiták se gítségével néhány esztend Ę alatt a kor
legmagasabb színvonalán álló iskoláját hoz ta létre Kolozsváron, amelynek egyetemmé
fejlesztéséhez Ę maga teremtette meg a lehet Ęséget.197

191 V. ö. Keser Ħ Bálint: A magyar protestáns-polgári humanizmus néhány problémája. in. Acta Historiae Litterarum
Hungaricum. Tomus VI . Szeged, 1969. 16.
192 P. Szentmártoni Kálmán: i. m. 341.
193 Geleji Katona István: Váltság titka. Gyulafehérvár, 1636. Bev. a Jóakaró olvasókhoz. Oldalszám nélkül
194 Comedia Balassa Menyhárt árultatásáról. in. Szép magyar komédia . Dacia. Kolozsvár, 1973. 115.
195 Benk Ę Samu: A kolozsvári egyetemalapítás és az Erdélyi Múzeum-Egyesület. in. Erdélyi Múzeum. 1997. 358.
196 Veress Endre: A kolozsvári Báthory-egye tem története lerombolásáig, 1603-ig. in. Erdélyi Múzeum. 1906
197 Jakó Zsigmond: Négy évszázad a m ĦvelĘdés szolgálatában. in. Társadalom, egyház, m ĦvelĘdés. Budapest, 1997. 271.

30III. Fejezet

A Collegium Academicum és a Sc hola Illustris mint az erdélyi
református fels Ęoktatás els Ę konkrét megvalósításai

Amint láttuk, az universitas mint a tudományos gondolat elsĘ, a reformáció szellemi
talaján megfogalmazódott erdélyi kísérlete, János Zsigmond fejedelem kés Ęhumanista
világába vezet vissza. Ám az els Ę konkrét formát öltött megvalósítás, amely mintegy 22
esztendeig m Ħködhetett, Báthori István fejedelem nevét írta be az országos célt szolgáló
egyetemalapítók történetének sorába.
A 17. század „bibliaolvasó fejedelmei”,198 Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Apafi
Mihály kellettek ahhoz, hogy maradandó lépés szülessen és valóságosan m ĦködĘ
intézmények jöjjenek létre Erdély és Partium, valamint a Tiszántúl és Fels Ę-Magyarország
világában.
Külön érdekessége az egyetemkérdésnek – nem számítva ide az erdélyi szász
evangélikus és antitrinitárius, illetve római katolikus kísérlet eket és megvalósításokat –, hogy
a két jelent Ęs református schola, az egykori gyulafehér vári és váradi káptalani központokban
mĦködĘ iskolák örökségé ben jött létre. Gyulafehérvár a fejedelmi székesf Ęváros, valamint az
Erdély kapujának számító Várad meghatározó szerepet kapott az erdélyi fels Ęoktatás els Ę
konkretizálódásában. Hosszabb vagy rövidebb ideig, de megvalósították a történelemt Ęl
kapott feladatot. Mellettük volt, amelyik egy id Ę után megsz Ħnt vagy áthelyez Ędött más
városba, s megjelenésükkel megtermékenyítették a helyi iskolát. Volt, amelyik búvópatakként
mĦködött, hol megsz Ħnt, hol újjáéledt hosszabb-rövid idei g. De közben teljesen újak és mások
keletkeztek.
Bennünket a dolgozatnak ebben a fej ezetében most csak az els Ę két református
felsĘoktatási intézmény kísérlete érdekel. Több száz esztend Ę távlatából visszatekintve, nem
könny Ħ egyértelm Ħ választ adni arra, különösen olya n átmeneti korszakban, mely magában
hordozta Erdély aranykorát, de annak nehézségeit is, h ogy milyen mértékben lehetne
egyetemnek nevezni egyiket vagy másikat. Nyilván az universitast meghatározó
paramétereket az adott kor jelentéstartalma, összefüggései között vizsgáljuk és nem a mai
értelemben vett egyete m követelményei szerint.

1. A Gyulafehérvári Collegium Academicum

1. 1. Bethlen Gábor, a tudományt m ĦvelĘ, szervez Ę és támogató fejedelem

Nem a gyulafehérvári schola történetének pontosan adatolt kronológiáját kívánjuk
megírni, mivel azt a történészek már megtették,199 hanem mindvégig azt követjük nyomon,
ami az iskola fels Ęoktatási intézményjellegére vonatkozik. Éppen ezért az id Ęrend nem lesz
követend Ę és meghatározó szempont számunkra.
Ha gondolatindító kérdésünkre már most szer etnénk választ adni, akkor rögtön egy
történelmi idĘhatár-kérdést kell tisztáznunk. A Bethlen Gábort megel ĘzĘ idĘszakban a
gyulafehérvári iskoláról nem m ondhatjuk, hogy elérte volna az egyetem színvonalát, annak
ellenére, hogy már az Ę korában is több évtizedes múltra te kintett vissza a fejedelmi város
iskolázásának múltja. M Ħködésének történelmileg jól dokumen tálható adatai mellett elegend Ę

198 Erdély magyar egyeteme : i. m. 54.
199 P. Szathmáry Károly. i. m.; Váró Ferencz: Bethlen Gábor kollégiuma . Nagyenyed, 1903; Erdély magyar egyeteme. i. m.
Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I–II . Budapest–Szeged, 1965.

31arra a régi szabályzatra utalnunk, melyet Ilosvai Benedeknek, az egykori akadémita
wittenbergi egyetem liberalium artium magistere címet elnyert tanára fogalmazott meg.200
Erdély életében Báthori István után legfelje bb Bocskainak lehetett volna kompetenciája és
eltökélt szándéka, hogy a szellemi élet fejl Ędésének kereteket teremtsen, miként
testamentuma is ékes en bizonyítja mindezt.201 A történelem azonban nem adott számára
lehet Ęséget, hogy konkrét lépéseket is tegyen. Így hát Bethlen Gáborra várt a feladat.
Bethlen, uralkodásától kezdve végig következetesen haladt. Bécs és a Porta között
sajátos mérlegpolitikai egyensúlyt képviselt. Ezzel annak idején már Báthori István is
próbálkozott. Országépít Ę politikájában kiemelt fontosságú szerep jutott az oktatásnak. Az
alsó és középszint Ħ iskoláztatás létrehozását, szervezését és m Ħködtetését az ekkorra már
államegyház számba men Ę reformátusság vette kézbe. Bethlen feladata a továbblépés, a
felsĘbb szint Ħ iskola megteremtése maradt. Ismerve életét, ez nem állt távol
gondolatvilágától, terveit Ęl, céljaitól.
Bethlen Gábor szellemi alkatát te kintve kijelenthetjük, hogy ugyanolyan
enciklopédikus elme volt, mint kora tudományos életének nagyon sok képvisel Ęje;
gondolkodásmódját, lelki életét te kintve pedig bizonyos szempont ból akár a korai rámizmus
és puritanizmus sajátos képvisel Ęje is lehetne. A fejedelem sokakat megszégyenít Ę módon
forgatta és ismerte a Bibliát, melyet a felj egyzések szerint több mint huszonhat alkalommal
elolvasott.202 Puritánus lelkiségére utalva, kell hangsúlyoznunk, hogy ak i ilyen mértékben
„használta” a Szentírást, annak gondolkodásmódj át, életszemléletét és életprogramját is
egyértelm Ħen annak kellett meghatároznia. Fejedele mként nyilván egyeté rtett az államegyház
szerepét is betölt Ę református ortodoxia hagyományos világával, melyne k episzkopalista
egyházkormányzati struktúráját természetszer Ħleg támogatta is, de az új tendenciáktól vagy
egyéb bevett, alternatív, illet ve egyháza által el nem fogadott szellemi irányzatoktól sem
zárkózott el. Elgondolkodtató érdekességként meg kell említenünk azt a ritkán hallott
értékelést, miszerint Bethlen Gábor már egészen fiatalon érdekl Ędött volna a korabeli
hermetikus203 tudományok, irányzatok iránt. Korá nak egyik legtanultabb és legm Ħveltebb
embereként, elkísérte el Ędjét, az egyetemteremt Ę Báthori Istvánt II. Rudolf császár prágai
udvarába.204 Itt m Ħködött ekkor a korszak kiemelked Ę nagyságú tudósa, cs illagásza, Johann
Kepler is. A császár nemcsak helyet és lehet Ęséget biztosított Kepler számára, hanem Ę maga
is komoly érdekl Ędést tanúsított udvari tudósa tudománya iránt, tudjuk meg Orient Gyula
elĘbb hivatkozott tanulmányából. Az alkimiához és más hermetikus tudományokhoz való
viszonyát egyértelm Ħen jelzi a fejedelem egykori kamarásának, Csáki Istvánnak a Reichtiges
Handbuch Bethlen Gábors Handelleit cím Ħ füzet Avertissement elĘszava, melyben a
fejedelmet a „hermetikai m Ħvészet adeptusának” és a „bölcsek köve” birtokosának nevezte.205
A fejedelem egész életén át m Ħvelte magát, olvasott, érdekl Ędött a tudományok iránt, s Ęt
könyvei még a háborúba is elkísérték.206
A hitvalló és hitvéd Ę, illetve a tudományokban jártas, m Ħvelt fejedelem
oktatáspolitikája két straté giai elképzelésre épült.207 Az elsĘ egy kétirányú, Erdélyb Ęl Nyugat-
Európába, valamint külföldr Ęl a fejedelemség irányába történ Ę szellemi áramlás beindítása és
mĦködtetése. A második egy olyan helyi intézményrendszer megteremtése és hosszú távú

200 Asztalos Miklós: Személyi vonatkozású adatok a wittembergi egyetem erdé lyi hallgatóiról 1554–1750. in. Erdélyi
Múzeum , 1931. 240–250.
201 V. ö. Fábián Gyula: A fejedelem h Ħségében. Bocskai István és hajdúi a nemzeti függetlenségért és vallásszabadságért .
Kiadja a Nagyszalontai Bocskai István Alapítvány és a Református Egyházközség. Nagyszalonta, 2000. 48–60.
202 P. Szathmáry Károly. i. m. 46.
203 Itt olyan titkos tanokra utalunk, melyek a korabeli id Ęben nem tartoztak a hivatalosan elfogadott és nyilvánosan m Ħvelt
tudományok közé.
204 Orient Gyula: I. Erdélyi alchimisták. II. Bethlen Gábor fejedelem alchimiá ja. in. Erdélyi Irodalmi Szemle , IV. évf. 3-4. sz.
Kolozsvár, 1927. 348.
205 V. ö. Orient Gyula: i. m. 351.
206 Jakab Béla: Opitz Márton a gyulafehérvári Bethlen-iskolánál . Pécs, 1909. 47.
207 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. Budapest–Szeged, 1965. 171–276.

32stabilizálása, mely az azt fenntartó, illetv e kiszolgáló háttérhál ózat segítségével
mĦködĘképessé válik. Koncepciójában olyan tudo mányegyetem tervei rajzolódtak ki, mely
megfelelt a korabeli európai színvonalnak: törv ényekkel, szabályzattal, több fakultással,
könyvtárral, nyomdával, kollégiumi bentlakással . A második elképzel és tárgyalására a
késĘbbiek rendjén kerül sor.

1. 2. A peregrinatio academica fellendülése

Az els Ę stratégiai szempont tehát a kett Ęs irányú szellemi áramlást célozta.
ElsĘsorban a hazai diákok minél nagyobb számban külföldi tanulmányútra küldését tartotta
fontosnak. Figyelemre méltó és növekv Ę tendenciát mutató adat okat közöl e tekintetben
Szabó Miklós.208 Szerinte ebben a korban, de még inkább az azt követ Ękben fokozatosan n Ętt
a külföldjárók száma. Bethlen Gábor már 16 15. augusztus 14-én, két évvel fejedelemmé
választása után arról írt Alvinczi Péternek, hogy célja évente legalább huszonkét fiatalt
küldeni az „odafelvaló Akadémiákra”.209 Beszédes adatokat közölnek a különböz Ę
egyetemeken: Wittenbergben,210 Heidelbergben,211 Bazelben,212 Franekerben,213
Gröningenben,214 Frankfurtban,215 Marburgban,216 Angliában217 megfordult magyar diákok
névsorai is.
A fejedelem nemcsak tervezgetett, hanem s zemélyesen is vállalta a peregrinusok
támogatását. Err Ęl tanúskodik egyik levele, melyet é ppen alumnusainak írt Heidelbergbe.218 A
peregrinációt nemcsak Bethlen Gábor támoga tta, hanem utódja, I. Rákóczi György is,
feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt. A fejedelmek mellett külön kellene ré szletezni a
püspökök, udvari papok, vagy a kollégium professz orainak meghatározó szerepét az arra
méltó diákok kiválasztásában, adott esetben útjuk megszer vezésében, peregrinációjuk
támogatásában és hazatérésüket követ Ęen számukra az optimális munkahely kijelölésében. Ez
külön fejezetet érdemelne. Azt azonban minde nképpen meg kell említeni, hogy a peregrináció
ügye olyan fontos kérdés volt Erdélyben, hogy az egyetemjárás jogát külön országgy Ħlési
határozatban rögzítették.219 A peregrináció intézménye mind ekkor, mind a kés Ębbiek rendjén
nélkülözhetetlen szerepet és feladatot töltött be a hazai oktatásügy alakulásában. Külföldjáró
peregrinusaink a hazai és nyugat-európai pr otestáns intézmények és azok képvisel Ęi között
„köldökzsinór” szerepet töltöttek be.220 SĘt, a jelent Ęs európai irányzatokat is Ęk közvetítették
a tudománym Ħvelés hazai fellegvárai, a kollégium ok felé, olvashatjuk Hörcsik Richárd
tanulmányában.
Bethlen Gábor diplomatái és peregrinusai révén széles kör Ħ európai kapcsolatokat
igyekezett kiépíteni. Kereste a kapcsola tokat a szellemi élet és tudományos m Ħhelyek
képvisel Ęivel. Tudjuk, hogy David Pareussal, a heidel bergi egyetem jeles tanárával jó baráti
viszonyt ápolt és rendszeres levelezésben állt vele.221 Pareus, a leydeni Fr anciscus Iunius, a
skót John Durie mellett egyike volt azoknak, ak ik a protestáns fele kezeteken belüli, f Ęként

208 V. ö. Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása a XVI–XVIII. században . i. m. 154.
209 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a kassai pap. in. Magyar Protestáns Egy háztörténeti Monográfiák . 4.
210 Asztalos Miklós: A wittenbergi egyetem magyaro rszági hallgatóinak névsora 1601–1812 . Budapest, 1931
211 Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1959–1621 közöt t tanult magyarországi diákokr ól és pártfogóikról. in. Az
Országos Széchenyi Könyvtár Évkönyve , 1980. Budapest, 1982
212 Zsindely István: A bázeli egyetem anyakönyvéb Ęl. in. Sárospataki Füzetek, 1860 , IV. évf. 154–165.
213 Hellebrandt Árpád: A franeckerai egyetemen tanult magyarok. in. Történelmi Tár 1886. Budapest. 559–608.; 792–800.
214 Miklós Ödön: A groningai egyeteme n tanult magyarok névsora. in. Dunántúli Protestáns Lap , 1917. 202.
215 Zoványi Jen Ę: A magyarországi ifjak az Odera melletti frankfurti egyetemen. in. Protestáns Szemle , 1889. 178–202.
216 Zoványi Jen Ę: A marburgi egyetem magyarországi hallgatói. in. Irodalomtörténet, 1955. 344.
217 Trócsányi Berta: Magyar református teológusok Angliában . Debrecen, 1944; Pongrácz József: Magyar diákok Angliában .
Pápa, 1914
218 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform. kollegium története. Ma rosvásárhely, 1896. 31–32.
219 Tonk Sándor–Szabó Miklós: Erdélyiek egyetemjár ása a középkor és a kora újkor folyamán. in. Régi és új peregrináció
Magyarországon, II. kötet . Budapest–Szeged, 1993. 499.
220 Hörcsik Richárd: A magyar protestáns oktatás helye és szerepe az ezeréve s magyar m ĦvelĘdésben. in. Confessio 1997. 91.
221 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I . i. m. 201.

33lutheránus-kálvinista felekezetközi megbékélésen, s Ęt egyesülésen dolgoztak.222 Bethlennek
Pareusékkal való kapcsolata más szempontból is lényeges. Heidelberg a korabeli szellemi
tudományos élet, a kés Ęreneszánsz m ĦvelĘdés virágzó központja volt. Pfalz vezet Ę szerepre
törekedett mind Németországba n, mind az európai politikában.223 Ez azonban csak addig
tartott, míg a Tilly által vezetett seregek 1622- ben megszállták a várost, ahol „a kor és a
felekezet legjelesebb férfiai l obogtatták a szellemi világosság sz ikráját (Pareus, Scultetus,
Tossau)”.224 Erdélyre nézve a heidelbergi peregrinációt sikertörténetnek lehet tekinteni, mi vel
vallási, m ĦvelĘdési, politikai hatása hosszú évszázadokra meghatározta több szempontból
egyházunk életét.225 De hiába volt a fejedelem és a profe sszor között ideális kapcsolat, sehol
sem akadtunk annak a nyomára, hogy Bethle n esetleg meghívta volna Pareust
Gyulafehérvárra. Ellenben sikerült más okat megnyerni korszak alkotó terveinek
megvalósításához.

1. 3. 1622, az erdélyi református fels Ęoktatás mérföldköve

Bethlen Gábor „Academia errigálási szándéka”226 hamar nyilvánvalóvá vált. Az
akadémia megszervezésekor Bethlen Gábor ho sszú távú intézménynek kívánta lerakni az
alapjait. El Ętte továbbra is egy, a kor felfogása szerinti tudományegyetem képe lebegett.
Tudta, hogy ehhez alapító okmányra, privil égiumokra és törvényekre van szükség.227
Szisztematikusan építkezett. Tervei amúgy is egybeestek a re ndek gondolataival, akik az
országgy Ħlésben felszólították, hogy a megsz Ħnt, úgynevezett Báthori-egyetem helyére
állítsanak valamilyen fels Ęoktatási intézményt. El Ębb meghozatta az országgy Ħlésben a
határozatokat, amelyet orszá gos törvényben mondtak ki 162 2. május 1-jén, Kolozsváron,228
majd pedig gondoskodott az iskola anyagi alapjairól, s közvetlenül halála el Ętt, négy
alapítólevélbe foglalva adta ki határozatait, melyek az iskola jöv Ęjét gazdasági-pénzügyi
szempontból is szavatolták.229 Ezt az akadémiát azonban nem Kolozsváron, hanem a
református többség Ħ Gyulafehérváron állította fel.
Mindezekhez azonban a hazai körülmények között nem állt rendelkezésre megfelel Ę
képzettség Ħ fĘprofesszor, aki az egyetem irányítását elvégezhette volna. Külföldr Ęl kellett a
kor szellemi életének m Ħvelt tudósait behívni. Olyanokra vo lt Erdélynek szüksége, akik a
korszer Ħ tudománym Ħvelés színvonalát hozták be,230 s új utakat nyithattak a fels Ęoktatási
képzés számára. Az els Ę ebben a sorban Martinus Opitzius volt, aki a kolozsvári határozat
kimondását követ Ę hónap végén megérkezett Erdélybe.
1. 3. 1. A sziléziai újlatin poéta: Martinus Opitzius de Boberfeld

Az els Ę jelent Ęs tudományos színvonalat képvisel Ę tudós Gyulafehérváron Martinus
Opitzius de Boberfeld (1597, Bunzlau −1639, Danzing) volt.
Opitz gyulafehérvári m Ħködését, illetve ott végzett „egyetemi” munkájának hatását
adatok hiányában lehetetlen egyértelm Ħen felvázolni. Nehezíti a hely zetet a rendelkezésre álló

222 Karl Heussi. i. m. 367.
223 Heltai János: A heidelbergi egyetemjárás 1595–1621. in. Régi és új peregrináció Magyarországon, II. kötet . Budapest–
Szeged, 1993. 545.
224 Közlemények a heidelbergi egyetem és könyvtára történetéb Ęl. Közli: Szeremlei József. in. Sárospataki Füz. 1862/5. 452.
225 Heltai János: A heidelbergi egyetemjárás 1595–1621 . i. m. 544.
226 Szilágyi Sándor: Erdélyi országgy Ħlési emlékek VIII. kötet . Budapest. i. m. 96. A határozat a következ Ęket mondta ki:
Communibus votis et suffragiis végezték az statutusok hogy Kolozsvárott a ré gi pápisták puszta klastrom helyén
éppíttessék egy Académia, melyben ė felsége bizonyos f Ęprofesszorokat constituálván, azoknak bizonyos és örökké
megállandó proventusokról is kegyelmesen disponáljon.
227 Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848. Kriterion, Bukarest, 1979. 10–11.
228 V. ö. Szilágyi Sándor: Erdélyi országgy Ħlési emlékek VIII. kötet . i. m. 97.
229 V. ö. Váró Ferencz. i. m. 72.
230 SzĘnyi György Endre: Molnár Albert és a „titkos tudományok”. in. Szenczi Molnár Albe rt és a magyar kés Ęreneszánsz .
Szeged, 1978. 55.

34kevés adat, f Ęként az, hogy az itt töltött id Ęszak meglehet Ęsen rövid volt. Ennek ellenére
Opitz a kés Ębb érkezett professzorok mellett mégis tevé keny részt vállalt az erdélyi egyetem
építés kezdeti szakaszában.231 Ez önmagában nem meglep Ę, mivel Opitzot, a korabeli
mĦvelĘdési élet kiemelked Ę, európai hír Ħ személyiségét a német költészet atyjaként tartja
számon az irodalomtörténet.232
A Collegium Academicumban végzett tudományos munkássága nemcsak
költészetb Ęl állt, hanem a német és újlatin poetica,233 a klasszika-filológiai el Ęadások234
mellett archeológiai, történelmi és filozófiai235 tárgyakat, értekezéseket is tartott.
Meglehet Ęsen rövid id Ęszakot töltött Erdélyben; s ez nem lehetett elegend Ę arra, hogy egy
olyan távlati tudományos koncep ciót és világos oktatási st ratégiát dolgozzon ki, mely
hagyományteremt Ęvé válhatott volna. Tudományos munk ásságával kapcsolatban viszont
elmondható, hogy személyes felkészültségét illet Ęen a frankfurti és heidelbergi egyetem
kitĦnĘen képzett humanista tudósa volt.236 Ez pedig arra enge d következtetni, hogy Opitz
Erdélyben is a heidelbergi iskola a k eckermanni szellemiségét képviselte.237 Levelezéséb Ęl
igen beszédesen követhet Ę nyomon személyes hangulata, vélemé nye, meglátásai. Elég csak a
párizsi Hugo Grotiusnak,238 az erdélyi Borsi Mihálynak vagy a fejedelem udvari
történetírójának, Bojthi Veres Gáspárnak239 írt levelére gondolni . Nem különben Szenczi
Molnár Albertre, akit messzemen Ękig tisztelt és szer etett. Opitznak, az idegennek fájt, hogy
nemzete nem értékeli Szenczit és nem becsüli meg kell Ęképpen.240 Akár az említettek, akár
levelez Ępartnerei, mind a kés Ęhumanista m ĦvelĘdés, illetve a protes táns ortodoxia, már
Ramust is részben elfogadó képvisel Ęi voltak. Feltételezhet Ę, hogy Opitz is ezek szellemében
oktathatta „hunjait”.241
P. Szathmáry Károly, akire a Collegium tö rténetével kapcsolatb an talán a legtöbbet
hivatkoznak, több évre tesz i Opitz erdélyi tartózkodását.242 Azóta már egyértelm Ħen
bizonyított tény, hogy valamikor 1622 júniusáb an érkezhetett meg, a fejedelemasszony,
Károlyi Zsuzsánna halála és temetése között, mely július 1-jén volt.243 A kor szokásának
megfelel Ęen méltató, búcsúztató verseket írt Ę is az elhunyt tiszteletére. Opitz els Ę erdélyi
mĦve egy Epitaphium volt, mely egy 1624-ben kiadott gyászbeszéd- és versgy Ħjtemény
második részét – a Liber Secundust – követ Ę Epitaphia és a halott érdemeit dicsér Ę versek
között található.244
Ez id Ę tájt Bethlen nemcsak egy professzor t hívott meg, hanem többet is. Bethlen
követének, a kassai Magdeburger Joachim nak németországi utazását és tárgyalásait követ Ęen
a brieg-i herceg el Ębb öt, majd kés Ębb még egy tanári állás betöltésére alkalmas tudóst is
javasolt az Erdélyben alapítandó „Gymnasium elegantoris literaturae, deinceps quoque
Academia” -ra.245 A javasolt tanárok − Exner Boldizsár, Kirchne r Gáspár, Kopius Jakob,
Origanus János, Opitz Márton, Pauli Frigyes − közül csak Opitz, s valamivel kés Ębb Copius

231 Komor Ilona: Martin Opitz gyulafehérvári tanársága. in. Filológiai Közlöny , 1955. 555.
232 Jakab Béla : Opitz Márton a gyulafehérvári Bethlen-iskolánál . Pécs, 1909. 3.
233 V. ö. Váró Ferenc: i. m. 39.
234 V. ö. Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848. i. m. 6.
235 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 248.
236 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 248.
237 V. ö. Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudomány eszméje Johann Heinrich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638 . Kézirat
– Doktori disszertáció, 2004. 8. A kéziratot Viskolcz Noémit Ęl kaptam, amit ez úton is köszönök.
238 P. Szathmáry Károly: i. m. 9.
239 V. ö. Jakab Béla: i. m. 63.
240 V. ö. Bán Imre: Apáczai Csere János. Budapest, 1958. 62.
241 Váró Ferencz: i. m. 39.
242 P. Szathmáry Károly: i. m. 72.
243 Jakab Béla: i. m. 19–20.
244 V. ö. Exequiarum coeremonialium serenissimae princips ac dominae duae. Susanne Caroli, sacri Romani imperii
Transylvaniaeque principis, partium Regni Hungariae dominae, … libelli duo, in quibus orat iones et carmina corum, qui
funebrem pompom lucubra tionibus suis ornarunt, continen tur. Albae-Iuliae [!] MDCXXIV [typ. principis] Valaszutius et
Mezlenius. – R. M. Ny. 1307.
245 Jakab Béla: i. m. 13.

35és Pauli jött el Erdélybe. De Ęk ketten alig egy pár hónapot töltöttek itt, és valószín Ħleg azt is
csak a gimnáziumi fokozaton, amint az Opitznak egyik, Copiushoz írt leveléb Ęl kiderül.246
Nem lehet tudni pontosan, hogy mi lehetett az oka Opitz mindössze „csak” egyéves
tartózkodásának. Utalásaiból, írásaiból mindössze következte tni lehet. Tény, hogy a latin
poétának, aki nem tudott magyarul, kedvesebb vo lt a román beszélt nyelv latinos hangzása.247
Opitzot ez a régi rómaiakra emlékeztette, éppe n ezért szívesebben foglalkozott ilyen irányú
archeológiai és más nyelvészeti kut atással, mint jövetele eredeti céljával. Jakab szerint az is
közismert tény, hogy fél év alatt mintegy nyolcszor változtatta lakását, s a fizetésével sem volt
igazán megelégedve. Ez pedig fokozhatta bizonytalanságát, zavarhatta közérzetét. A nehézkes
akklimatizáció talán dönt Ę tényez Ę lehetett gyors eltávozásában. Az azonban ma is kérdéses,
hogy akkor Bethlen Gábor újbóli meghívását követ Ęen mégis miért foglalkozott olyan
intenzíven azzal, hogy a köz ben eltelt három esztend Ę után ismét visszajöjjön.248 De nem tért
vissza többet. Közben tudományos munkásságáér t 1626-ban komoly elismerésben részesült,
és Ferdinánd császártól nemesi rangot kapott.249
Az itt töltött id Ę tudományos-szakmai értékét, hozadékát konkrét adatokban nem
tudjuk lemérni. Azt mégis biztosra ve hetjük, hogy gondolatai beépültek hallgatói
szellemiségébe és alakították fejl Ędésüket, gondolkodás- és látá smódjukat, orientáltságukat.
Az sem elhanyagolandó, hogy jelenlétével a gyul afehérvári iskolát jobban beemelte az
Európában ismert m ĦvelĘdési intézmények körforgásába.

1. 3. 2. A herborni vendégtanárok

A fejedelem életének utolsó napjaiban érkeztek meg a herborni professzorok,
akiknek jötte fel Ęl örömmel számolt be Alvinczinek egyik levelében.250 Bethlen jól ismerte a
hazai és a nyugati szokásokat, azt, hogy az egyetemi tanárok egy-egy helyen meglehet Ęsen
rövid ideig tartózkodtak. Pontos an tudta, hogy hosszú távú, szí nvonalas egyetemet csak stabil
emberekkel lehet létrehozni és m Ħködtetni. Talán ezért is igye kezett – nagyon jó merkantilis
érzékkel – a professzorokat anyagilag is érdeke ltekké tenni, és így igen komoly fizetést
ajánlott fel számukra.251 Ezáltal is remélte, hogy megállíth ató a tanárok fluktuációjának
csökkenése. Nem sikertelenül. Az Alstedéknek megajánlott fizetés az Ęket kés Ębb követ Ę
külföldi tanároknak is kijárt. Az egykori Apáczai-tanítvány, Beth len Miklós és vele együtt
minden bizonnyal még sokan méltatlankodtak is emiatt, mivel a korabeli vélemény szerint
voltak, akik nem érdemelték meg (például Basire) ezt a hatalmas összeget.252
Bethlen Gábor haláláig soha sem m ondott le arról, hogy Erdélyben a kor
színvonalán álló, a nyugat-európai szintnek mindenben megfelel Ę tudományegyetemet hozzon
létre. Az „erdélyi Heidelberga”253 megteremtése mindinkább Gyulafehérvárra
koncentrálódott. Opitz elme netele után is tovább m Ħködtette külügyi diplomáciáját tudós
professzorok megnyerése érdeké ben. Minden kínálkozó lehet Ęséget megragadott. A fejedelem
második feleségével, Brandenburgi Katalinnal együtt egy német professzor, Johannes Crell
érkezett udvarába. De Ę rövid id Ęn belül, még 1629-ben254 el is távozott, nem vállalva az
erdélyi egyetemépítési és fejlesztési programban való részvételt. Miközb en másokat is hívott
külföldr Ęl, a hazai szakembereket sem mell Ęzte, de nagy szomorúsággal töltötte el, hogy
Szenczi Molnár Albert nem fogadta el rögtön a meghívását. Szenczit valószín Ħleg felesége, a

246 V. ö. Váró Ferencz: i. m. 39.
247 V. ö. Jakab Béla: i. m. 23 −42.
248 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 254.
249 V. ö. P. Szathmáry Károly: i. m. 72.
250 V. ö. Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem ki adatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 460.
251 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 269.
252 V. ö. Bethlen Miklós: Bethlen Miklós élete leírása magától. in. Kemény János és Bethlen Miklós m Ħvei. Budapest, 1980.
399–982.
253 Váró Ferencz: i. m. 3.
254 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a kassai pap. in. Magyar Protestáns Egy háztörténeti Monográfiák . 21.

36marburgi özvegy, Ferrinari Kuni gunda „vitte el” és tartotta külföldön, írja Süll Kinga.255 ėt
nem Gyulafehérvárra, hanem korábbi tervének megfelel Ęen a Kolozsváron létesítend Ę
akadémiára256 szerette volna megnyerni.
Bethlen Gábor próbálkozása a külföldi taner Ęk meghívását illet Ęen kezdte beváltani
a hozzá f Ħzött reményeket. Így az 1629–1630-as esztend Ęk fordulójára megérkeztek azok a
nyugati professzorok, akik a kor elismert tudós ai voltak. Gyulafehérvárra való jövetelükt Ęl és
minĘségi munkásságuk következményeként remélte a fejedelem „ezután többülni az
ifjakat”,257 miként írta 1615-ben Kassára Alviczinak.
A herborni „híres triásznak”258 Bethlen Gábor udvari történésze, diplomatája, Bojthi
Veres Gáspár juttatta el a fejedelem meghívólevelét.259 A fejedelem figyelmét az egyetem
jeles tudósaira minden bizonnyal Szenczi Molnár Albert hívta fel, aki oktatáspolitikai
kérdésekben sokszor értékes tanáccsal, információval látta el Bethlen Gábort,260 s aki már
régóta jó kapcsolatokat ápolt Alstedék tudós baráti körével.261 ėk is ugyanazokban a Rajna-
vidéki központokban tanultak,262 majd tanítottak és azonos s zellemiség kapcsolhatta össze
Ęket.
Johann Heinrich Alsted mindössze néhány esztend Ęt tölthetett Gyulafehérváron,
mivel 1638. november 8-án meghalt.263 Ez a néhány esztend Ę azonban elegend Ę volt számára,
hogy maradandót alkosson Erdélyben. Els Ę megnyilvánulása új hazájában egy Epithafium264
Bethlen Gábor halálára. A meghívó fél hirt elen halála, minden bizonnyal nem lehetett
számára biztató kezdet. De a sajnálatos esem ény nem futamította meg az elszánt tudóst. Az
Erdélybe való jövetel korábban már Alstednek is szándékában állt, mivel tanártársaival együtt
abban reménykedett, hogy itt, az er Ęs protestáns fejedelemségben majd az id Ęk nagy
változásának lehetnek tanúi, résztvev Ęi.265
Alsted, korának közismert, de vitatott egyé nisége volt, s bár számos filozófiai,
pedagógiai, teológiai témájú munkája jelent meg, mégsem tartották ered eti gondolkodónak.266
Már életében, de halála után még inkább feler Ęsödött azoknak a hangja, akik plágiummal
vádolták a jeles tudóst, ez pedig egyenesen vezetett eszmetörténeti dekanonizációjához.267
Alsted a kor enciklopedikus irányzatának jeles képvisel Ęjeként Gyulafehérváron is
hĦ maradt önmagához. Itt is széles spektrumú munkálkodást fejtett ki. Tanított vallást,
grammatikát, szimbolikát, latint, görögöt, hébert, arámot,268 írt tankönyveket, katekizmusokat,
antitrinitáriusok elleni269 hitvéd Ę iratokat . Az érkezését követ Ę esztend Ę februárjának 28.
napján már át is adta az özvegy fejedelemasszonynak a 19 pontból álló Tervezetet , és a
részletesen kidolgozott Törvénykatalógust,270 mellyel a Collegium Academicumot kívánta
magasabb szintre emelni és m Ħködtetni. Néhány évvel kés Ębb, 1636-ban a nyomdászok
számára is készített egy m Ħködési szabályzatot Leges Typographorum271 címmel.
A kés Ęhumanista korszak ideológiai útkeresésében Ę még klasszikus tudósként
gyĦjtött, rendszerezett, összevont , szinkretizált a tudomány kérdéseiben. Jól jellemzi Bán

255 V. ö. Süll Kinga: Szenczi Molnár Albert és a zsoltárok . Komárom, 2005
256 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 25–26.
257 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a kassai pap . i. m. 4.
258 Nagy Géza: Geleji Katona István személyisége levelei alapján. i n. Erdélyi Múzeum XLV. kötet, 1940. 126.
259 Kvacsala János: Az angol–magyar érintkezések történetéhez (1620–1670). in. Századok , IX. füzet. 1892. 713
260 Herepei János : Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 265.
261 R. T. W. Evans: Alsted és Erdély. in. Korunk XXXII. évf., 12. sz., 1973. 1909.
262 Turóczi-Torstler József: Szenczi Molnár Albert Heidelbergben. in. Filológiai Közlöny, I. évf., 1. sz. 1955
263 P. Szathmáry Károly: i. m. 66.
264 Exequiarum coeremonialium … i. m. – R. M. Ny. 1614
265 V. ö. Keser Ħ Bálint: Rajongók Erdélyben . i. m. 255.
266 V. ö. Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 165.
267 V. ö. Szentpéteri Márton: Az egyete mes tudomány eszméje Johann Heinrich Alst ed erdélyi írásaiban 1629–1638. i. m. 13.
268 Nagy Géza : Geleji Katona István sze mélyisége levelei alapján . i. m. 128.
269 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 48.
270 Koncz József: i. m. 544–555.
271 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 519–520.

37Imre, mikor azt írja róla, hogy Alsted bár még ar isztoteliánus, de már Ramust is elfogadta.272
A humanista, reneszánsz hagyom ány, illetve a kálvin ista ortodox trad íció jellemvonásai
markánsan alakították gondolkodását, írásait. Célja egy mindent átfogó és mindenre kiterjed Ę
hatalmas tudományrendszer megalkot ása volt, melyet egy filozófiai, Cursus philosophici
Enciclopedia273 és egy teológiai, Prodromus religio nis Triumphantis274 címĦ enciklopédiában
kívánt megírni. El is készítette mindkett Ęt. Két korszak ütköz Ępontján a carteziánus és
pánszofikus tudományosság paradigmái között kereste a megoldást jelent Ę alternatívát.275
Egyikt Ęl sem zárkózott el, hanem sajátos szin tézist alkotva ötvözte, használta Ęket. Erre
determinálta talán szellemi útkeresésének három korábbi id Ęszaka is, melyek mind egy-egy
tudományos centrumhoz köt Ędtek: a herborni ramizmus , a heidelbergi arisztotelianizmus
Keckermann által képviselt iránya és Pareus irenizmusa, valamint a marburgi folyamatos
reformáció hermetikus változata, lullista, kabbalista, s Ęt okkult tudományokat sem mell ĘzĘ,
szinkretikus, sokszín Ħ világa.276
Az enciklopedikus tudományosság vallá sos motivációját is meg kell látnunk. A
skolasztikus tradíciót képvisel Ę tudós a filozófiát, mint minden tudomány összefoglaló
diszciplináját a biblia i kijelentésnek rendelte alá. Móds zere ugyan skolasztikus volt, de
logikájában már Ramushoz is ragaszkodott. A tudomány és Szentírás kapcsolatában az
autoritás mégis a Bibliáé maradt.277 Fontosnak tartotta a széles kör Ħ ismeretek megszerzését
azért, hogy ennek segítségével a Szentírást jobban meg lehessen érteni. Úgy gondolta, hogy a
Biblia világos értéséhez, pontos és egyértelm Ħ magyarázásához tudni kell mindent. Ezért
szükség van egy olyan enciklopedikus tudomány megalkotására, mely megfelel Ę segítséget
nyújthat és ezt mindenkinek meg kell tanítani. Ebben pedig a pedagógiának kulcsszerepe van.
Ennek megtanításával az volt a célja, hogy egy béké s, vallási és filozófi ai vitáktól mentes
világot hozzon létre, amelyben mindenki Istent dicséri, teszi a maga dolgát, s közben azon
munkálkodik, hogy a b Ħnbeesés révén megsérült imago Dei -t helyreállítsa.278
Alsted szellemi és lelki világára rányomta a bélyeget mind a Rajna-vidéki protestáns
egyetem és kultúrvilág körüli válság és megsz Ħnéssel fenyeget Ę veszélyérzet, mind az egész
európai protestantizmus várának mindenütt recseg Ę-ropogó, a harmincéves háborúba lassan
belebukó körülményei. Kereste a kiutat mutató, mobilizáló és aktivitásra késztet Ę, pozitív
jövĘképet. Ebben hatalmas lelk i fogódzót nyújtott számára a chiliazmus gondolata. Szetpéteri
az el Ębb hivatkozott helyen írja, hogy Alsted meggy ĘzĘdéses millenaristaként reménykedett a
jövend Ęben és azon munkálkodott, hogy az ezeréves krisztusi földi birodalom kezdete el Ętt
egy minél eszményibb társadalmi berendezkedés t és tökéletesebb szellemi állapotot tudjon
megteremteni pánszofikus pedagógiai programjának segítségével.
Alsted millenarizmusa jól illett a kor ha ngulatához, amelyben a protestáns életet
kezdte ellehetetleníteteni a növekv Ę katolikus térhódítás, de ezzel együtt „mérsékelt és
következetes chiliazmusa hivatalosan elfogadha tatlan volt minden h Ħséges reformátor
számára, hiszen atyáik is tiltották az utolsó ítéletet megel ĘzĘ 1000 éves birodalom
eljövetelének hirdetését.”279 Alsted meggy ĘzĘdéses chiliaszta tanát a Diatribe de Mille Annis
Apocalypticis280 címĦ mĦvében fogalmazta meg. A Szentírásból merített érveket tudományos

272 Bán Imre: Apáczai Csere János. i. m. 48.
273 Viskolcz Noémi: Jövendölések és várodalmak 17. szá zadi protestáns irodalmunkban. in. A harmincéves háború prófétái
és chiliasztái. Tanulmányok I. Fiatal Filológusok Füzetei Korai Újkor 4. Szeged, 2003. 86.
274 Alsted, Johann Heinrich: Prodromvs religionis trivmphantis, in qvo methodice repetuntur et breviter examinantur libri sex
de vera religione, qvorum peimus a Johanne Crellio, qvinque reliqvi a Johanne Volkelio sunt conscripti. Praemissus
triumpho verae religionis, in qvo sex isti libri plenius examinantu r a Johanne Henrico Alstedio. Albae Juliae MDCXXXV
[recte] (1614) typis cesissimi principis Transylvaniae – R. M. Ny. 1877
275 V. ö. Szentpéteri Márton: Újabb könyvek Johann Heinrich Alstedr Ęl. in ItK. 2001. 480.
276 V. ö. Szentpéteri Márton: Az egyete mes tudomány eszméje Johann Heinrich Alst ed erdélyi írásaiban 1629 1638. i.m. 8.
277 V. ö. R. T. W. Evans. i. m. 1911.
278 V. ö. Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudomány eszméje Johann Heinrich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638 . i.m. 4.
279 Keser Ħ Bálint: Rajongók Erdélyben . i. m. 250.
280 Diatribe de Mille omnis Apocalypticis, nin illis Chiliastorum et Phontostorum, sed B. B. Da nielis et Jakorois – per Johann
Heinrich Alstedium – Francofurti Septimbus Conradi Eifendi. Anni MDCXXVII.

38módszerekkel igyekezett alátámasztani.281 A matematika segítségével eljutott odáig, hogy az
1000. esztend Ę kezd Ępontját is meghatározta: 1694.282
Gyulafehérvári küldetése idején számár a a tanítás volt a legfontosabb. Célja, hogy
minél többen, minél többet elsa játítsanak az egyetemes tudományból, s ezáltal a felkészülés
minél hatékonyabb legyen a közelg Ę idĘpontra.
Halálát követ Ęen minden bizonnyal komoly Ħr keletkezett utána Gyulafehérváron,
hiszen a közismert szaktekintély Ę volt hármójuk közül. Vesztesé g volt mindenki számára.
Geleji Katona István püspök egyik levelében ar ról írt a fejedelemnek, hogy mennyire fájlalja
Alsted halálát és utalt arra is, hogy milyen nehéz helyzet be került ezáltal a Collegium.283
Alsted halálát követ Ęen a vezet Ę professzori állás körül némi bonyodalom támadhatott, mivel
a vitás felek, Bisterfeld és Piscator között a püspöknek kellett békét teremtenie.284 Hogy mi
vezette halálos ágyán Alstedet arra az elszánt lépésre, hogy kéziratban maradt írásait
megsemmisíttesse, azt már legfeljebb csak találgathatjuk. De az tény, hogy elhatározását
visszavonhatatlanul er Ęsítette meg, átokkal sújt va az azt megmásítókat.285
Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655). Alsteddel szemben a Bisterfeld-életm Ħ
feldolgozása valamivel el Ęrehaladottabb állapotban van. A néhány esztendeje megjelent
tudományos dokumentumkiadvány286 Bisterfeld biográfiájá ra, illetve munkásságára
vonatkozó eddigi leggazdagabb adattár. A következ Ękben csak néhány olyan vonatkozásra
térünk ki, melyek Bisterfeld gyulafehérvári életével és munkásságával kapcsolatosak,
valamint arra, hogy az el Ębbiek milyen szerepet játszottak a kollégiumi tudományos élet
kialakulásában, megszilárdulásában.
Bisterfeld fiatal korában kevésbé volt ol yan ismert, mint apósa, Alsted. Bizonyos,
hogy Gyulafehérvárra is Alsted ajánlotta287 az ifjú herborni filozófiatanárt. Az 1629. esztend Ę
végén együtt érkeztek a fejedelmi városba, ahol Alsteddel és Piscator ral együtt nyújtották be
iskolafejleszt Ę programjukat Brandenburgi Katalinnak. Minde n bizonnyal nem kívánt itt
maradni élete végéig, de Erdély szellemi, po litikai, egyházi és tudományos központjától sorsa
immár elválaszthatatlan lett. Idejövetele els Ędleges célja a tanítás volt Alsted oldalán. Ez
maradt volna tovább is, ha kül önleges kvalitásai nem mutatkoz tak volna meg más téren is.
Bisterfeld életének második fele nem els Ęsorban a katedra mellett telt, hanem
sokszor más egyéb töltötte ki az idejét, oly mértékben, hogy a tanításra igen kevés ideje
maradt. Geleji Katona István püspök e gyik levelében éppen ezért panaszkodott a
fejedelemnek, mert a Collegiumban sok volt a probléma, Bisterfeld pedig nagyon el volt
foglalva más teend Ękkel, emiatt talán nem ártott vol na más tanárokat is meghívni a
scholába.288
Bisterfeld tevékenységi köre valóban szerteágazó, sokrét Ħ, egyszerre több szálon
futó volt, s talán ezért sem lehetett olyan te rmékeny író, mint Alst ed. Élete a tudomány
oktatása és m Ħvelése mellett megoszlott az egyházi, po litikai és közéleti feladatok között. A

281 Viskolcz Noémi: Jövendölések és várodalmak 17. szá zadi protestáns irodalmunkban . i. m. 85.
282 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 48.
283 Geleji Katona István levelei Rákóczihoz. Közli Beke Antal. in. Adattár. It.K. , IV. évf. ,1894. 337.
284 V. ö. Ötvös Ágoston: Geleji Katona István élete és levelei. in. Új Magyar Múzeum IX. évf., V–VI. füzet. 1859. 212.
285 Geleji Katona István levelei Rákóczihoz . i. m. 338.: „Egy fogyatkozás t tapasztaltuk boldog emlékezet Ħ atyánkfiának
utolsó szavaiban és cselekedetiben meg, hogy a manuscriptumit sub anathem ate hagy á, hogy megégessük, de mi
mondánk: távol legyen az mi t Ęlünk, s mi onnan eljövén, el Ęlvétette és egynéhány részre metszette egy itt való nagy
testes munkáját, és tisztessé ggel legyen írva, az árnyék székben vettette; én mid Ęn megértettem volna, bús ultam rajta és
Ferencz uramra bíztam, hogy egy mendicanssa l kivétesse, a mint hogy ki is vé tette, de fel kellett fogadnom az
asszonynak, egyébként ki nem hagyta volna venni, hogy mi hozzá sem nyúlunk, hanem Bisterfeldius uram haza
jövén, adják Ę kgime kezéhez, s Ę kgime lássa, ki mire való benne, csak ne vesszenek annyi éjjeli gyertyá zási és
nyughatatlansági olyan gy alá-zatoson el. Mit Ęl viseltetett légyen szegény, sokr a gondolom. Csak immár ezután el ne
rekkentenék ismét, talán valami részt még kitisztihatnánk benne. Eszében fo gta volt szegény venni a zajból, hogy
kivötték, de immár igen elnehezedett volt és azt mondta, hogy megveri a gy ermeket a ki kivötte.”
286 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655) bibliogr áfiája. A Bisterfeld könyvtár. in. A Kárpát-medence
kora újkori könyvtárai VI. Budapest–Szeged. O. Sz. K. Scriptum R.t. 2003.
287 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete. in. Századok , VI–VII. füzet. 1891, 456.
288 V. ö. Ötvös Ágoston: i. m. 221.

39korszak, amelyben tevékenykedett, minden vonat kozásban a válság és a bizonytalanság
jegyeit hordozta magán, mint általában minden átmeneti idĘszak. Bár Erdélyben ezt az
idĘszakot „aranykornak” nevezi az utókor, mégs em lehet elválasztani a korabeli európai
vallásos és politikai háborús viszo nyoktól, a puritanizmus hozta új fejl Ędéssel járó, a régi
struktúrákat szétvet Ę új megmozdulásoktól, az új tudományos eszmékt Ęl,
természettudományos felfedezésekt Ęl, az új világkép okozta szellemi útra terel ĘdéstĘl. És
mindezzel csupán nagy vonalaiban vázoltuk a befolyásoló tényez Ęket, melyek fokozatos
hatással voltak a viszonylag er Ęs protestáns fejedelemségre is.
Bisterfeld munkájának legnagyobb része I. Rá kóczi György korára es ett. A bölcs és
következetes fejedelem, csakúgy, mint a nagy horderej Ħ és tudású Geleji Katona István
püspök, a protestáns ortodoxia heidelbergiánus képvisel Ęi voltak. A fejedelem udvari papja, a
mély hit Ħ s szintén komoly tudású Medgyesi Pál pedig a presbiterianizmus elkötelezett
képvisel Ęje és terjeszt Ęje. Bisterfeld nagyszer Ħ diplomáciai érzékkel bí rt. Megértéssel fordult
minden irányba, s Ęt az Ę értelmezésében ez a válságos ha ngulat „természetes” is volt egy
adott pontig. Egy 1650-ben kelt levelében arról írt Rákóczi Zsigmondnak, hogy a nagy és
teljes megújulást teológiai és politikai káosznak kell megel Ęznie.289
Miközben a meggy ĘzĘdéses ortodox fejedelem episz kopalista rendszerét elfogadta
és összprotestáns terveit támogatta , felkarolta a puritanizmus célkit Ħzéseit is, és támogatta azt
elgondolásaiban.290 Bisterfeld jelen volt az elhíresült szatmárnémeti zsinaton is, ahol 1646-
ban kézjegyével látta el a határozatokat.291 A puritanizmus támogatásában soha nem lépett fel
nyíltan,292 csak az Ę sajátos módján. Bisterfeld korában, mely különben teljesen egybeesett
Medgyesi Pál m Ħködésével,293 az angol köztársaságot megteremt Ę szellemiség már jelen volt
Erdélyben. Sokan féltek is ennek következményeit Ęl, amiként kétségbeesve írta Csulai
püspök egyik levelében Medgyesi Pálnak: ha ennyi re terjed a puritanizmus, akkor rövidesen
több, mint 180 szekta lesz Erdélyben”,294 és a hatalmi berendezkedésre is ki tudja, milyen
hatással lesz. Herepei nem véletlenül jegyezt e meg, hogy Gyulafehérváron a puritanizmus
Medgyesi Pál és Bisterfeld munkásságával kezd Ędött el.295
Bisterfeldnek I. Rákóczi Györggyel mi ndvégig harmonikus kapcsolata volt,
különösen ennek egyik fiával, Zsigmond herceggel, akivel igen bens Ęséges és hosszas
levelezést296 folytatott annak haláláig. Befolyása II. Rákóczi György idejében is megmaradt,
ám az ifjú fejedelem már nyomába sem ért a bölcs el Ędnek. Jól érzékelteti kapcsolatukat
Bisterfeldnek az a kijelentése, melyet Comeniusnak mondott, mikor az arra akarta rávenni,
hogy fogadja el Drábik jóslatai t és annak függvényében cselek edjék. Bisterfeld ugyanis,
Lorántffy Zsuzsannához hasonlóan, elutasította Drábikot és a fejedelmet most még megóvva,
azt mondta: „a fejedelem a kezemben van, ha ma mondanám neki: itt az id Ę, holnap már
indulna”.297 Bár Ę is chiliaszta nézeteket vallott, mint el Ędje Alsted, de Bisterfeld azzal együtt
egy tisztánlátó reálpolitikus is volt,298 aki nem egykönnyen ragadtatta rajongásra magát.
Drábikot álprófétának tartotta , ellentétben Comeniusszal, ak i teljes mértékben hitt neki.299
Bisterfeld nemcsak itthon volt elismert te kintély, hanem külföldön is. Diplomáciai
tevékenységének kit ĦnĘ fokmér Ęje kiterjedt levelezése,300 diplomáciai tárgyalásai, melyeket
éveken át folytatott Európa kiemelked Ę politikusaival, tudósaival, jeles személyiségeivel

289 V. ö. Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 548.
290 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I . i. m. 375.
291 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 27.
292 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I . i. m. 394.
293 Bartók István: Bisterfeld gyulafehérvári ars concionandija. in. It.K. , 5-6. szám. Budapest. 1997. 551.
294 V. ö. Márki Sándor: Cromwell és Erdély. in. Erdélyi Múzeum , XVIII. kötet. Kolozsvár. 1901. 21.
295 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 365.
296 V. ö. Szilágyi Sándor: Herczeg Rákóc zi Zsigmond levelezése. I–IX. in. Történelmi Tár , 1887, 1889, 1890, 1891
297 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 558.
298 Kvacsala János: Az angol–magyar ér intkezések tört énetéhez (1620–1670) . i. m. 797.
299 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 50.
300 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m.

40(Samuel Hartlib, John Durie, Hugo Grotius, Andr eas Rivetus, Axel Oxenstierna, XIII. Lajos
király, Gisbert Voetius). Sokatmondó a francia ki rály róla írt jellemzése is, aki követének,
Croissy márkinak címzett egyik, 1646 nyarán kelt levelében úgy ajánlotta Bisterfeldet, mint a
„legértelmesebb és legelkötel ezettebb” tárgyalópartnert.301 Korának kulcsszerepl Ęje lehetett,
jelzi ezt az is, hogy a diplomáciai életben más nevet, Henricus Merboltit használt.302 Nagy
elĘnye és haszna származott abból, hogy nap mint nap a diplomáciai életbe n is forgolódhatott.
Kapcsolatai révén így Európa tudományos életének pulzusán tarthatta a kezét . Napirenden
volt a legújabb és legaktuálisabb publikáció kkal, tudományos nóvumokkal, új szellemi
áramlatokkal és azok képvisel Ęivel. Könyvtára303 nemcsak Ęt magát, hanem a Collegiumot és
annak diákságát is jelent Ęs mértékben gazdagították. Ez is széleskör Ħ, kiépített hálózatának,
kiterjedt kapcsolatrends zerének volt köszönhet Ę. Halála után könyvei, kéziratai részben
családjára, részben a Collegiumra szálltak, miként err Ęl végrendelete is szól.304 Bár többször
is készült elutazni,305 Leydenbe kétszer is meghívták a filozó fia és a teológia tanítására, végül
mégsem ment el. Gyulafehérváron halt meg és ott is temették el a Székesegyházban, ahol
egyik verse I. Rákóczi György síremlékén ma is olvasható.306
Nyilván a politikai és diplomáciai élet me llett, amennyire tehette , jövetelének eredeti
célját, a tanítást sem mell Ęzte. A nála írt disputációk vagy a Gyulafehérváron írt, szerkesztett,
nyomdába el Ękészített, saját vagy más m Ħvei viszonylag pontos képét adják tudományos
munkásságának. Jelenlétével, tudományos súlyával emelte a Collegium szintjét és beemelte
azt az európai körforgásba. Bár sokat volt távol, a lényeges dolgokra mégis odafigyelt. Egy
Hartlibhez intézett leveléb Ęl kiderül, hogy mennyire pártfogo lta, támogatta a peregrinációt.307
Apáczait éppen Ę ajánlotta alumniára Geleji Katona Istvánnak.308 A megürül Ę tanári állásról
sem feledkezett meg. ė hívta fel a fejedelem figyelmét Coméniusra,309 Crispinusra.
Ahogy a Collegiumot nem hanyagolta el, úgy az egyház életében is jelen volt és
maradt mindvégig. Az 1638-as dézsi komplanáción nem volt ott, mivel ebben az esztend Ęben
sokat utazott Európában,310 de a korábbiakban láthattuk, hogy az 1646-os nemzeti zsinaton a
Collegium képviseletében jelen volt. Legalább ennyire fontos lehetett az 1641 júniusában
zajlott nyilvános vitán való részvétele, ahol az antitrinitáriusokkal szemben védte egyháza
érdekeit a legtudományosabb felkészültséggel.311 Joggal képviselhette mind az egyházat,
mind a Collegiumot, hiszen az 1636-ban me gírt és 1639-ben megjelent Johan Crell De uno
Deo… Mysterium Pietatis312 címĦ, unitáriusok ellen írt, szakszer Ħen dokumentált tudományos
munkája méltó jogalapot adott számára e tekint etben. Az utókor mégis, Alstedhez hasonlóan
mintha Ęt is elfelejtette volna. Ami szóbeszédbe n fennmaradt, az egy hiedelem, miszerint
Szenczi Molnár Alberthez hasonlóan Ęt is az ördöggel való cim borálással vádolták fizikai
kísérletei miatt.313 A filozófia, metafizika, és egyéb tudom ányok iránti elméleti és gyakorlati,
demonstratív érdekl Ędésére, valamint a Collegiumban kife jtett munkásságára és hatására majd
a következ Ę fejezetben térünk ki.
Philipp Ludowic Piscator (?). A harmadik herborni professzor 1629 novemberében
érkezett Gyulafehérvárra. Alste dhez és Bisterfeldhez hasonlóan Ę is egy Epitaphium314

301 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 475.
302 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I . i. m. 454.
303 V. ö. Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 77–129.
304 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I . 454.
305 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 531.
306 Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház . Budapest, 1958. 169.
307 Kvacsala János: Az angol–magyar érintkezések tö rténetéhez (1620–1670) . i. m. 718.
308 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 7.
309 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 470.
310 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 25.
311 V. ö. Szilágyi Sándor: Erdélyország története. II. kötet . i. m. 226.
312 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 25.
313 V. ö. Szilágyi Sándor: Erdélyország története. II. kötet . i. m. 232.
314 Epicedia dicta inceomparabili heroi Gabr ieli, principi S. Romani imperii et Transylvaniae, partivm Hvngaria domino,
Siculorum comiti, Oppuliae ac Ratiboriae duci etc., euergetae et musagetae optimo maximo , denato Albae Ivliae anno

41írásával kezdte erdélyi m Ħködését. A Bethlen Gábor halálára írt sírverset mind formai, mind
tartalmi szempontból megfelel Ębbnek tartották tanártársaiénál, és így az övé került fel a
síremlékre.315
A Piscatorra vonatkozó kevés biográ fiai adat, valamint az életm Ħvét rendszerez Ę,
bemutató vagy feldolgozó szakirodalom szegényes volta megnehezíti a vele való foglalkozást.
Ez azonban nem teszi kétségessé azt, hogy a Gyulafehérváron eltöltött 17-18 esztend Ę alatt ne
gyakorolt volna komoly hatást az ottani tudományos életre. Alst ed és Bisterfeld esetében
tudjuk, hogy rendszeres kapcsolatban állottak a fejedelemmel, s Ęt az utóbbi rendkívüli
tanácsosként a diplomáciai élet nagy szaktekint élyének számított. Ellenben Piscatorról semmi
erre utaló forrás nem maradt fenn, eddigi ismereteink szerint. Al sted és Bisterfeld halálukig
szolgálták a Collegiumot, s Ęt magát Erdélyt. De Piscator I. Rákóczi György halálának évében,
1648-ban316 visszament Németországba. Egy ideig teológiát tanított Gyulafehérváron,317
mégpedig a Melanchton-féle exegézis alapján.318 Ezzel szemben Bán Imre azt mondja, hogy
Piscator itt nyelveket adott el Ę.319 Talán mégis P. Szathmáry Károly rövid Piscator-
biográfiájában közelíti meg legjobban a valóságot, mikor a hittan és az oratio tanítójaként
mutatja be az egykori professzort.320 Nagy Géza a poetika és retorika tanítóját ismerte fel a
Collegium egykori tanárában.321 ElsĘ olvasatra úgy t Ħnik, hogy a vélemények részben
ellentmondanak egymásnak. De ismerve a 18 esztend Ę viszontagságos körülményeit, a
korabeli tudományok viszonylagos differenciáltság át, Alsted korai halá lát, Bisterfeldnek
sokszor a Collegiumtól távoli, sok irányú elfoglaltságát, elképzelhet Ę, hogy mindig azt
tanította, amire éppen a legnagyobb szükség vo lt. Ismeretes viszont, hogy az általa írt,
kiadott, átdolgozott vagy ajánlással elláto tt munkák túlnyomó része inkább rudimenta,
retorikai tankönyv,322 a poetika alapszabályait összefoglaló, rendszerez Ę verstani
szabálygy Ħjtemény,323 szónoklattankönyv,324 Alsted latin nyelvtanának átdolgozott kiadása,325
vagy Comenius Januae linguae latinae Vestibulumá hoz írt Candido lectori ajánlása.326
Piscator minden bizonnyal sokszor maradt egyedül f Ęprofesszorként és egyedül
kellett megbirkóznia a tanítás-nevelés adta ki hívásokkal. Ez pedig mind szakmailag, mind
emberileg nehéz id Ęszakot jelentett számára. Geleji Katona István levelében többször is
panaszkodott Piscatorra, akivel nem lehetett könny Ħ együtt dolgozni, mert szeszélyes,
igényes, önérzetes, sért Ędékeny ember volt, pedig Ę püspökként úgy re ndelkezett, hogy
mindenben tegyenek eleget a professz orok igényeinek, elvárásainak, s Ęt a fizetség
tekintetében még min Ęségbeli megkülönböztetést is alka lmazzanak. Alsted halála után a

Christi MDCXXIX a.d. 15. Nouembris, ibidemque humato anno MDCXXX. a.d. 25. Ianuarij. A professoribus illustris
scholae Bethlenianae, quae est Albae Iv liae. Albae Ivliae 1630 – R. M. Ny. 1468
315 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 270.
316 V. ö. Nagy Géza: Geleji Katona István sze mélyisége levelei alapján . i. m. 128.
317 V. ö. Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete. i. m. 456.
318 P. Szathmáry Károly: i. m. 39.
319 V. ö. Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 51.
320 P. Szathmáry Károly: i. m. 73.
321 V. ö. Nagy Géza: Geleji Katona István sze mélyisége levelei alapján . i. m. 128.
322 (Piscator, Ludovicus Philippus): Rvdime nta rhetoricae in usum illustris schol ae Albensis succin te tradita. Alba
Juliae MDCXXXV [typ. principis] – R. M. Ny. 1614
323 Piscator, Ludovicus Philippus: Artis poetica e praecepta methodice concinnata et pe rspicuis exemplis illustrata in usum…
scholae Albensis per m(agistrum) Phili ppum Ludovicum Piscatorem. Adjecimus in fine I. Indicem triplicem… II.
Tabulas decem… Albae Juli ae MDCXLIII [typ. principis] – R. M. Ny. 1927
324 (Piscator, Ludovicus Philippus): Rvdimenta oratoriae in usum illustris scholae Albensi s. Praefixae svnt tabulae methodum
hujus libelli indicantes. Al bae-Juliae MDCXXXIX [typ. prin cipis] – R. M. Ny. 1766
325 (Alsted, Johann Heinrich:) Rudime nta lingvae Latinae in usum scholae Al bensis hoc modo elaborata, ut puer
unius anni spatio ex illis legere, declinare, comparare, conjugare, initia den ique Syntaxis et radices sylvulae
vocabulorum harmonicae addiscere possit. Editio quint a. Albae-Juliae 1647 [typ. principis] per Martinum
Major Coronensem – R. M. Ny. 2168
326 Comenius, Joannes Amos: J. A. Come nii Januae linguae Latinae ve stibulum, primum in usum … paedagogei Albensis
Hungarice redditum, deinde orthodoxarum in Hungari a scholarum usui accomodatu m. Varadini MDCXXXXIII apud
Abrahamum Kertesz Szenci(ensem) – R. M. Ny. 2038

42fĘprofesszori tisztség miatt Bister feld és Piscator között felmerül Ę vitás ügyet neki kellett
elsimítania, megbékéltetve a „hely felett való concerteálásukat”.327 Pápai Páriz Imre
gyulafehérvári kinevezésekor, 1642 és 1645 között Piscator töltötte be a f Ęprofesszori
tisztséget.328 Világnézeti, teológiai beállítottságát illet Ęen is igen kevés információ áll
rendelkezésre. Amit biztosan már most ki lehet jelenteni, az, hogy ha Ę Alstedékkel együtt
jött, akkor Ę is ugyanazt a herborni szellemisége t kellett hogy képviselje. Apja, Johann
Piscator, Alstednek tanára , mestere volt Herbornban.329 Alsted a Diatribe cím Ħ mĦvének
megírásakor – melyb Ęl a millenarista tanítás, eszmerendszer tudományos kidolgozását is
kiolvashatjuk – egyik f Ę forrásának Johann Piscator ha sonló elméletét tekintette.330 Ramista
szellemben írt poétikai szabadgy Ħjteménye Bartók István szerint a magyarországi iskolák
számára készült legátfogóbb 17. századi poétikai rendszer volt.331 Gyökerei a herborni
tradícióhoz vezetnek vissza. Herbornban a folytatódó reformáció rendkívül pragmatikus
formájával, pedagógiai-módszertani értelemb en pedig gyors és rendkívül gyakorlatias
ramizmussal, illetve annak philippo-ramista verziójával találkozhatott,332 márpedig ennek
egyik jeles képvisel Ęje éppen az Ę apja, Johann Pisc ator volt. Az id Ęs Piscator nyelvészként,
teológusként Luther után el Ęször fordította le a teljes Szentírást német nyelvre, melyet
Szenczi Molnár Albert is használt a Káro lyi-féle Biblia 1612-i második kiadásánál.333

1. 4. A Rákócziak iskolapolitikája

Rákóczi György el Ędjéhez hasonlóan biblikus i ndíttatású fejedelem lévén, Ę is
mintegy harminckétszer olvasta el a Bibliát.334 A Szentírás neki is életprogramjává vált.
Herepei szerint az Ę csendes, kiegyensúlyozott erdélyi, partiumi és észak-magyarországi
birtokainak világa kedvezett a szellemi életnek. A tudomány szentélyei tekintetében már más
ajtókat is nyitogatott. Semmiképpen sem Gyulaf ehérvár kárára, de némi súlypont-eltolódást
tapasztalhatunk m ĦvelĘdéspolitikájában. Rákóczi már nem egy központi tudományegyetem
megalapításán és fenntartásán fáradozo tt, hanem inkább egy országos szint Ħ kiegyenlít Ędésre
törekedett. A nyugati professzorok megérkezése ut án stabilizálódni látszott a fehérvári iskola,
így I. Rákóczi György másfelé is tekinthete tt már. 1638 decemberében Bisterfeldnek levelet
írt, hogy Alsted meghalt és sürg Ęsen keresni kell más professzort a helyére. El Ędje terveivel
összhangban közben nem mondott le a kolozsvári iskola fejlesztésér Ęl sem. Ide próbálta
hazahívni Czanaki Jánossal együtt azt a Bánfihunyadi Jánost, aki ebben az id Ęben Angliában
elismert kémia- és fizikaprofesszor335 hírében állt. Bánfihunyadi megnyerése és hazahozatala
az angliai tudományos élettel va ló kapcsolat fellendülését szolgálta volna, mivel a Grasham
College tanáraként336 meglehet Ęsen sok korabeli tudóssal állott összeköttetésben. A
kolozsvári iskola magasabb szintre való emel ésének gondolatát még Bethlen Gábor özvegye,
Brandenburgi Katalin is támogatta, aki 1630-ban Er délyi István tordai és Cserényi Farkas
belsĘ-szolnoki f Ęispánt kiküldte „Német országra, hogy a Kolozsvári Oskola számára, tudós
professorokat hívjanak meg…”.337 A kor másik európai hír Ħ szaktekintélyét, Johannes Amos
Comeniust többször is meghívta. Végül egy nyolcnapos tárgyalást követ Ęen Comenius már az
elképzeléseit is papírra vetette, és Illustris Patachinae Scholae Idea címmel elfoglalta a

327 V. ö. Ötvös Ágoston: i. m. 212.
328 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . 195.
329 R. T. W. Evans: i. m. 1911.
330 V. ö. Kvacsala János: A XVII. századi chiliazmus történetéhez . i. m. 430.
331 Piscator, Ludovicus Philippus: Artis poetic ae praecepta methodice conc innata et perspicuis exem plis illustrata in usum…
scholae Albensis per m(agistrum) Philippum Ludovicum Piscat orem. Adjecimus in fine I. Indicem triplicem… II.
Tabulas decem… Albae Juli ae MDCXLIII [typ. principis] – R. M. Ny. 1927
332 Szentpéteri Márton: Az egyetemes t udomány eszméje Johann Hein rich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638. i.m. 7.
333 Turóczi–Trostler József: Szenczi Molnár Albert Heidelbergben. in. Filológiai Közlöny I. évf. Budapest, 1955. 160.
334 P. Szathmáry Károly: i. m. 46.
335 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 290.
336 Orient Gyula: i. m. 341.
337 Kemény József: Kolozsvári Ph Ęnix. in. Tudományos Gy Ħjtemény , VII. kötet, 1829. 91–92.

43sárospataki katedrát. 1654. november 24-én megtar totta székfoglaló beszédét, s négy évig ott
tevékenykedett ott.338
Rákóczi Váradra hívta Marcus Antonius Venetust,339 ahová szintén collegium
academicum ot tervezett. I. Rákóczi György és felesége, Loránt ffy Zsuzsanna kora, minden
kétséget kizáróan valóban ke dvezett a tudományos élet fejl Ędésének. Az iskolahálózat
kiszélesítéséért és fejlesztéséért mindke tten sokat fáradoztak. Kettejük gondolkodását
egyértelm Ħen jellemzi az egykori udvari prédikátor , Medgyesi Pál egyik vitairatnak szánt
mĦve:340 Lorántffy Zsuzsannának és Rákóczi Györgynek írott aj ánló soraiban.
II. Rákóczi György több szempontból már más politikát folytatott, mint el Ędei,
akikt Ęl így m ĦvelĘdéspolitikájában is elté rt, pontosabban alulmaradt. Bár a korábban beindult
iskolák továbbra is fennmaradtak, de lényeges számbeli gyarapodás és min Ęségi fejl Ędés
nélkül. S Ęt a kor toronymagasan kiemelked Ę magyar tudósában, pedagógusában, Apáczai
Csere Jánosban sem ismerte fel a korszakos értéket. Rövid id Ę alatt Apáczait az alsóbb szint Ħ
kolozsvári iskolába mozdította el, helyébe pedi g kinevezte Isaac Basiret, a konstantinápolyi
galaták református lelkipásztorát.341 Valószín Ħ, hogy Bisterfeld javaslatára, a lassan
tarthatatlanná váló gyulafehérvári iskolába Ę nevezhette ki Johannes Crispinust,342 aki
azonban csak els Ę rektor lehetett.
Egy kevésbé közismert Iskolatörvény343 is köt Ędik II. Rákóczi György nevéhez,
amely néhány apróságon kívül nem hozott lé nyeges változást a korábbiakhoz képest.
Érdekessége az, hogy keltezési dátuma mindössze három nappal haladja meg Apáczai
kolozsvári székfoglalóját. Ismerve a fehérvári iskolából való elmozdítás körülményeit, ki kell
emelnünk az els Ę két paragrafus lényeges gondolatait „… ezen gyulafehérvári iskolai
egyetemek iránt való különös kegyelmünket és gondoskodásunkat…” (I. par.), valamint
„elhatározzuk azon felül kijelentjük, hogy ez a jeles iskola egész Erdé lynek eddig alapított
vagy ezután alapítandó iskolái közt els Ę vagyis f Ęiskola legyen (amint valóban az is)”.
Rákóczi szándéka világos volt: az emelked Ę kolozsvári iskolát háttér be akarta szorítani a
gyulafehérvárival szemben.
Külön érdekessége ennek a korszaknak mégis az, hogy a retrográd politika
következtében a külföldi peregrináció gyakor isága nemhogy csökkent volna, de éppen 1651–
1660 között érte el az addig pé lda nélküli 400-as számot.344 Hozzá kell tenni ehhez, hogy
nyilván ekkorra kezdett beérni az a m ĦvelĘdéspolitikai szándék és terv, melyet a korábbi
fejedelmek kezdtek el évekkel korábban.

1. 5. Isaac Basire, II. Rákóczi György professzora
A Collegium Academicum els Ę periódusának utolsó külföldi vendégtanára a
Normandiából származó, majd az angliai tanulmányai után a cambridge-i egyetem
hittudoraként jelent Ęs karriert befutó Isaac Basire volt.345
Angliában viszonylag rövid tudományos tevékenység után elnyerte az uralkodóház
bizalmát és támogatását, úgyhogy élete, munkássága teljesen összeolvadt az
államegyházzal.346 EttĘl kezdve ez határozta meg egyh ázi, politikai, de tudományos
mĦködését is.

338 Bakos József: Comenius sárospataki évei (1650–1654). in. A sárospataki Református Kollégium . Tanulmányok
alapításának 450. évfordulójára. Ref. Zs inati Sajtóosztály. Budapest, 1981. 60.
339 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I. i. m. 119.
340 V. ö. Medgyesi Pál: Sz. Atyák Öröme… . Albae-Iuliae. Typis Celt. Prin cipis. An. 1640. Ajánló-Levél
341 Endr Ędi Frigyes: Basire Izsák Erdélyben. in. Studies in English Philologhy vol. II. Budapest, 1937. 71.
342 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 534–535.
343 II. Rákóczi György ismeretlen iskolatörvénye. Közli Török Pál. in. Erdélyi Irodal mi Szemle IV. évf. 1927. 119.
344 Tonk Sándor–Szabó Miklós: Erdélyiek egyetemjár ása a középkor és a kora újkor folyamán. in. Régi és új peregrináció
Magyarországon, II. kötet . Budapest–Szeged, 1993. 494.
345 Szilágyi Sándor: Erdély irodalo mtörténete. 4. fejezet. in. Budapesti Szemle , 1858. 194.
346 V. ö. Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 437.

44Azok a politikai változások, melyek kedveztek a független megnyilvánulásoknak, a
királyi családra nézve drámai körülményeket te remtettek, így Basire él ete is sorsfordulóhoz
érkezett: menekülnie kellett az országból. Néhány esztend Ęnyi megpróbáltatását követ Ęen
fogadta el a Barcsai Ákos erdé lyi követ által Konstantinápol yban közvetített meghívást, ahol
Basire a galatai reformáltak lelkipásztoraként tevékenykedett.347 Az életére vonatkozó
lényeges adatokat több jelent Ęs írásm Ħben megtaláljuk.348
Angliában játszott egyházpoli tikai szerepe, politikai és szellemi irányba való
öntudatos elkötelezettsége, a drámai vé gkifejlet, majd a menekülés és a szám Ħzetés évei
meghatározóak voltak a néhány éves erdélyi tudományos, egyházi, egyházpolitikai és
politikai tevékenységét illet Ęen. Kevésbé akart ugyan belefolyni a politikába, de a bisterfeldi
hagyomány és a fejedelemközeli körülmények elkerü lhetetlenül determinálták erre a feladatra
is. Szakmai, tudományos és politikai, egyhá zpolitikai sz Ħklátókör Ħségét jelzi az is, hogy
képtelen volt olyan tanácsokkal ellátni a vesztébe rohanó – és Erdélyt is magával rántó – II.
Rákóczi Györgyöt, melyek esetleg más utat szabhattak volna Erdély történelmének.
Személyében már kevésbé volt jelen a bisterfe ldi lokális és kontinen tális politikát kezel Ę
kompetencia. Talán mert nem ismerte a korá bbi erdélyi körülményeke t és összefüggéseket,
nem foghatta fel, hogy II. Rákóczi György korában az erdélyi fejedelemség és a
protestantizmus történetében hatalmas fordul ópont állt be, melyben az ifjú fejedelem nem
atyja bölcs, józan politikáját követte, hanem minden tekintetben „princeps absolutusként” 349
viselkedett. Ez a sz Ħklátókör Ħség nyilatkozott meg az Apáczaival folytatott polémiájában is.
Ilyen értelemben a fejedelem és Basire ha sonlóan gondolkozott, mivel mindketten egyformán
tartottak az independensek radikális mozgalmától.350 Félelmüket alátámasztotta az is, hogy
nem láttak tisztán a puritánus, a presbiteriánus és independ ens kérdésekben. Számukra ezek
mind egyformák voltak. Apáczai hasztalan próbálta helyére tenni a dolgokat.351 Dolgozatunk
szempontjából lényeges ez a kérdés, mert egyértelm Ħen mutatja, hogy Basire semmilyen
vonatkozásban nem értett egyet a puritánus es zmékkel. Így az egyetemi oktatásban sem
támaszkodhatott ezekre az elvekre. Sz Ħk félesztend Ę sem telt el az 1654 augusztus 24-i,
gyulafehérvári kinevezése után és már a következ Ę év február 16-án elhunyt nagynev Ħ elĘdje,
Bisterfeld. Még aznap Ę tartott felette beszédet a gyulaf ehérvári református templomban.352
Személyes könyvtárának fennmaradt lajstr oma is arról beszél, hogy alig volt
fellelhet Ę puritánus munka bibliotékájában.353
Basire tudományos munkásságá t nagyon nehéz tárgyilagosan meghatározni, mivel a
fent leírtak mellett a következ Ę munkák is sok mindent elárulnak. Az egyik a Bethlen Miklós-
féle Önéletírás , mely szakmai szempontból inká bb elmarasztalólag ír Basirer Ęl, a másik pedig
az a két Tervezet vagy javaslatcsomag,354 melynek megírására maga a fejedelem kérte fel
munkájának kezdetén a frissen kinevezett pr ofesszort; végül pedig az a félig elkészült
Schema , melyet a f Ęiskola tanulmányi rendjének r ögzítésére szerkesztett meg.355
Az els Ę tehát Bethlen Miklós Önéletírása , melyben a kés Ębbi erdélyi f Ęember azt
írja Basireról: „theologus mediocris, et in aliis etiam… tinctus magis, cuam solide eruditus,
zsidót, görögöt is igen gyengén tudott, noha tanítani akarta”…356 Ez a szakmai jellemzés
sokat elmond Basireról. De idéznünk kell az el Ębbi m ĦbĘl a következ Ę konklúziót is: „Én és
az énnálamnál sokkal üd Ęsebb és tudósabb deákok semmit t Ęle nem tanultak és ha az alumnia

347 Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete . i. m. 195.
348 V. ö. Endr Ędi Frigyes: Basire Izsák Erdélyben . i. m.; Kropf Lajos: Basi re Izsák életrajzához; in. Történelmi Tár 1889;
Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete. i. m.; P. Szathmáry Károly. i. m.
349 Endr Ędi Frigyes: i. m. 72.
350 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 151
351 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 442.
352 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 29.
353 V. ö. Nagy Gyula: Adalékok Basirius Izsák XVII. századi gyulafehérvári taná r könyvtárához. in. M. K sz. 1883. 264–266.
354 Endr Ędi Frigyes: i. m. 75.
355 V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulafehérvári fejedelmi nyomda törté netéhez. in. M. Ksz. 1991. 48.
356 Bethlen Miklós: i. m. 547–548.

45a deákokat és engem az atyám ott nem tartot t volna, bizony mind odahagytuk és Kolozsvárra
Apáczaihoz mentünk volna, aminthogy a deákoknak a java azt is cselekedte…” Ha
figyelembe vesszük, hogy Bethlen Miklós ezeket a sorokat nem szubjektív, elfogult, diákos
hévségében írta, hanem kés Ębb, jóval letisztultabb, ér ettebb korban, és ha elolvassuk levelét,
melyben Taracközyvel ismertette Basire azon megbízását, hogy hátramaradt könyveivel
foglalkozzék,357 akkor sokkal meggy ĘzĘbbnek és objektívebbnek t Ħnhet az egykori
professzoráról alkotott vé leménye. De idézzük tovább az Önéletírást , hogy még közelebb
kerüljünk a pontos képhez: „maga írt otthon magá nak és azután… sokat diktált, elkezdte a
szón, azt rövid ideig anatomizálta; huiusque onomatologia, eamus ad pragmatologiam”.358
Tanítási módszere már rég idejétmúlt volt. F Ęként ott, ahol, ha más által nem is, de Apáczai
révén már közismert lehetett a comeniusi új módszertan, mely az anyanyelven történ Ę,
sokkal pragmatikusabb és könnyedebb oktatási módszert hangsúlyozta.359 Másfel Ęl
óskolasztikus rendszerével még Alstedékon is tú ltett, akik bár még az újskolasztika képvisel Ęi
voltak, de Ramustól és egyéb más szinkretikus irányzat módszereit Ęl sem zárkóztak el.
Bethlen Önéletírás ában semmi sem utal arra, hogy akár a puritanizmus eszméi vagy
a rámizmus felé egy kicsit is nyitott lett volna. Szakmai középszer Ħsége önmagáért beszél,
mivel még a gyengébb kvalitású ha llgatók is észrevették a megfelel Ę felkészültségi szint
hiányát és a korszer Ħ irodalommal, szellemi és tudományos áramlatokkal szembeni
lépéshátrányát. Ez nyilván nem azt jelent i, hogy ezzel együtt ne lett volna becsületes,
lelkiismeretes, ám korlátai közül képtelen volt kilépni.
Ebben a néhány esztend Ęben a Collegium Academicumnak, vagy ahogy Ę nevezte,
az Universitasnak, egyik, fejedelmet köszönt Ę kiadványában,360 vagy II. Károly angol
királynak írott levelében,361 Ę volt a szellemi élet irányát meghatározó professzor.
Hivatalosan. Mivel Apáczait s az általa képviselteket egyre többen követték Kolozsvárra.
A második fontos dokumentum, mely Basire szellemi min Ęségét jelzi, az a
fejedelem által kért két Tervezet . Egyik az egyház szervezeti életét akarta megjavítani, a
másik pedig Collegium Academicumnak akadémiai szintre való felfejlesztését kívánta
megvalósíttatni.362 Az els Ęt, mely tizenöt pontból állt, az Erdélyi F Ęzsinathoz címezte.363 Ez
ma is ismert, de a másik, mely huszonöt pontból állt, ismeretlen. A tizenöt pontos,
egyházszervezeti reformok fejlesztésével f oglalkozó Tervezet valóban megfogalmazott
néhány olyan lényeges kérdést, amelyek az uni formitás, a rend, re ndszer kulcsszavaira
épültek. Elvárásokat fogalmazott meg tová bbá az anyakönyvvezetés, a keresztelés,
házasságkötés, temetés és exkommunikáció kérdésköreiben is, és uniformitást, rendet követelt
az egész anyaszentegyházban. Továbbá kérte a magyar nyelv Ħ zsoltáréneklés felkarolását,
terjesztését, az iskolai tankönyvekb en is az uniformitást, a ká tétanítás rendszerességét, a
lelkipásztorok anyagi helyzeté nek és társadalmi szerepének megbecsülését hangsúlyozta,
valamint rögzítette az úrvacsor a kiszolgáltatásának módját.364 Sok mindenre kitért
tervezetében, és bár Zoványi szerint Basiret korában közönyösen fogadták és visszhangtalan
maradt,365 számunkra mégis tartogat néhány fontos üzenetet. Megemlíthetjük, hogy
munkássága egységesít Ę, centralizáló, cenzúrált java slatai nem a tudományok, új

357 Nagy Gyula: Adalékok Basirius Izsák XVII. századi gyulafehérvári tanár könyvtárához . i. m. 264.
358 Bethlen Miklós: i. m. 548.
359 Endr Ędi Frigyes: i. m. 74.
360 Congratulatio Publica Victoriae Cedro Dignae – R. M. K. II. 825
361 V. ö. Kropf Lajos: i. m. 493.
362 Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete . i. m. 197.
363 Considerationes quaedam ecclesiasticae ab I [saco]B [asirio] S. Sancte Theologiae doctore et publico professore (pro tunc
praeside) ablatae S.S. Synodo generali Tr ansylvanicae, Marosvásárhelini congregat ae, meense Iunio. Anno Christi 1656 –
közli Kropf Lajos által Zoványi Jen Ę: Az erdélyi reformátusok 1656-i marosvásárhelyi közzsinata történetéhez cím Ħ
tanulmányában – in. Erdélyi Múzeum 1910 . III. 15.
364 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . Budapest, 1911. 210-212.
365 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a m agyar református egyházban i. m. 215.

46szellemiségek felé való nyitást szorgalmazták, ne m a pluralista nézeteket, presbiteri elveket
karolták fel, hanem a központosító hatalom egyértelm Ħ fenntartását az epis zkopalizmus által.
EbbĘl következtethetünk, hogy a kollé giumi szellemi élet az Ę fennhatósága idején
nem mutatott befogadóképességet semmilyen új irányzat iránt. Egybecseng ezzel Bán Imre
véleménye is, aki szerint az Apácza i-vita idején energiáját els Ęsorban a puritán, presbiteri
eszmék lejáratásár366 használta. Ékes bizonyítéka mindennek a Triumvirátus367 címĦ püspöki
rendszert támogató írása is.
Herepei Basireról egyértelm Ħen kijelenti, hogy személyével, egyházi, politikai és
tudományos munkásságával nem szolgált Erdély hasznára,368 s talán amilyen fejedelem volt
II. Rákóczi György, olyan volt Basi re mint professzor. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem,
amit a javára kell írnunk. El Ęször is azt, hogy amikor mindenki elmenekült a városból, miként
azt 1658. augusztus 12-én kelt levelében írja,369 Ę még harmincöt diákkal ott maradt menteni a
Collegium könyvtárát, levéltárát. Nyilván Basire mellett még sokan mások is lehettek, akik a
gyorsan feljöv Ę „büntet Ę expedíció” láttán nem ültek karb a tett kézzel, hanem mentették, amit
még lehetett.370 Ki kell emelnünk továbbá a már említett tanredet, melyben a kollégium új
szervezetének terveit adta el Ę.371 Az egy évre elkészített ta nterv nem vonatkozott mindenre,
csak a teológiai osztályra. Ez a m Ħ – teljes nevén Schema Primum Generale. Sive forma
studiorum Albensium : Pro hoc Domini M.DC.LVII. Albae Iuliae372 – II. Rákóczi György
ismeretlen iskolatörvényének lehetett a része. Bár Basirenak ez a m Ħve sem hordoz sok
újdonságot, mégis fontos, hiszen a legkorábbi tanterv és értesít Ę.373 Basire távozásával
lezárult a Collegium Academicum els Ę nagy jelent ĘségĦ periódusa. A török −tatár dúlások
nehezen gyógyuló, mély sebeket ejtettek a fejede lmi városban és az iskolában egyaránt. Az
élet azonban mégsem állt meg.

2. Tudományos és hitvallásos di daxis a Collegium Academicumban

2. 1. Háttérintézmények kulcsszerepe a Collégiumban

A nyugati kollégiumok mintájára szervezett gyulafehérvári Collegium Academicum
alig harminc esztendeig m Ħködhetett a megalapított helyen. Az 1658-as török −tatár betörés
okozta pusztulást követ Ęen, az iskola rövid helyke resés után, Apafi döntése alapján,374
1662 októberét Ęl Enyedre került. Az els Ę korszak szellemi és tárgyi örökségét Vásárhelyi
Péter vezetésével költöztették át Enyedre. Talán nem véle tlen, hiszen a collegium m Ħködését
biztosító stratégiai jelent ĘségĦ gazdasági bázisterületek központja éppen itt volt. Bethlen
Gábor az enyedi uradalmát egészében az iskolának adta.375 Apafi Mihálynak Vízaknai
Péterhez és Szántó Mártonhoz címzett leveléb Ęl kitĦnik, hogy az adott pillanatban Enyed volt
a legkézenfekv Ębb helyszín a folytonosságra.376 Az el Ębb említett levélb Ęl az is kiderül, hogy
Kolozsvár sem volt olyan állapotban, hogy esetle g oda telepíthették volna. Pedig Apáczai

366 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 439.
367 Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete . i. m. 197.
368 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. i. m. 563.
369 Szilágyi Sándor: Vértanúk a magyar történelemb Ęl. Pest, 1867. 136–137.
370 Jakó Zsigmond: A Bethlen-kollégium könyvt árának kezdetei és els Ę korszaka (1622–1658). i. m. 95–96.
371 V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulafehérvári fejedelmi nyomda történetéhez . i. m. 49.
372 Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly: Régi Magyar Kö nyvtár c. munkájának I–II. kötetéhez . Budapest, 1967 –
II.2571/119
373 V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulafehérvári fejedelmi nyomda történetéhez . i. m. 49.
374 Györfi Dénes: Tudománym Ħvelés a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. in. KĘrösi Csoma Sándor és tudományos
mĦhelyeink . Sepsiszentgyörgy, 1999. 20.
375 P. Szathmáry Károly: i. m. 35.
376 Györfi Dénes: Tudománym Ħvelés a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. i. m. 66.

47rövid m Ħködése komoly fellendülést jelentett, és minden reménység megvolt arra nézve,
hogy rövid id Ęn belül itt is egy, a gyulafehérvári kollégiumhoz hasonló f Ęiskola jöjjön létre.
Az említett majdnem harminc esztend Ę 1630 és 1658 közé tehet Ę. A kollégiumnak
ettĘl az els Ę korszakától számíthatjuk az erdélyi református fels Ęoktatás kezdetét.
Meghatározó jelent ĘségĦ volt ez az id Ęszak nem csupán az újfajta kezdet miatt, hanem azért
is, mivel ekkor alakult ki str uktúrájában, formájában, tartalmi összefüggéseiben, a korabeli
genfi mintát követve az a Collegium Academicum , mely hosszú évszázadokon keresztül
meghatározó intézménye lett a hazai oktatásügynek. Bethlen Gábor egy hitvallásos
elkötelezettség Ħ tudományegyetemet kívánt alapítani, amelyhez hív Ę, tudományt kedvel Ę és
mĦvelĘ emberekre volt szükség. Alstedék megérkezé sük után felmérték a helyzetet és az
állapotokat, s rögtön konkrét formában keretet adtak az általuk megfogalmazott tartalomnak .
A fejedelem halála nem akadályozta meg Ęket munkájuk folytatásában. Helyzetük nem vált
reménytelenné, mivel rendelkezésükre állt a Bethlen Gábor által írt Utasítás ,377 mely
egyértelm Ħ alapot szolgáltatott munkájuk, terveik, céljaik megfogalmazásához és
elkezdéséhez. Az Utasítás nemcsak fegyelmezési kérdésekkel, erkölcsi, etikai problémákkal
foglalkozott, hanem általába n nagyon sok, az iskola bels Ę életét érint Ę üggyel is. A fejedelem
korszakos jelent ĘségĦ mĦvében egyfel Ęl a kés Ębb kialakuló demokrácia gondolatának kezd Ę
kontúrjait követhetjük nyomon, másfel Ęl pedig óvott a dogmatizmustól, a vakbuzgóságtól és
minden mondatával az egye tértést, a megértést igyekezett hangsúlyozni, er Ęsíteni. Ezáltal
pedig a humanista nevelés alapja it is megvetette a kollégiumban.378 Szólt a diáktestülethez, a
tantestülethez, érintett pedagógiai tartal mú kérdéseket, ugyanakkor egy akadémia
megalapításának tervei is körvonalazódtak benne , még ha nem is abban a formában, ahogy azt
Alstedék kés Ębb megfogalmazták.
Az 1630. február 10-én Brandenburgi Katalinnak benyújtott Tervezetb Ęl és Iskolai
Törvényekb Ęl (Articuli concernentes illustrem Transylvaniae scholam és Leges ill ustris
scholae Transylvaniae) egyértelm Ħen kitetszett elképzelésük. Olyan f Ęiskolát terveztek,
melynek egy ötosztályos el Ękészít Ę, középfokú iskola is szerves részét képezte. Az iskola
struktúrájának leírása mellett sok konkrét információt fogalmaztak meg a bels Ę élettel
kapcsolatban: jog- és feladatköröket, kötelessé geket, a tanmenetre vonatkozó információkat,
az osztályok csoportosításának általános szab ályait, a bentlakásra vonatkozó szabályokat,
körvonalazták az akadémiai nyomda szerepét, feladatát. Ezek él etbeléptetéséhez, m Ħködésük
rendben történ Ę biztosításához nélk ülözhetetlen volt a Tervezet ben meghatározni azokat a
támpontokat, melyek megadták az el Ębbieknek a keretet és a feltételeket. A Tervezet 17.
pontja értelmében nyugati mintára fogalmazták meg a fĘiskolai autonómia feltételeit.
Úgyszintén leszögezték az alapítólevél kibocsátását és ennek, illetve az err Ęl szóló
törvényeknek a fejedelem általi meger Ęsítését, valamint az iskola privilégiumait. Alstedék a
jóváhagyott Tervezet és Iskolai törvények szellemében oktató-nevel Ę munkájukkal
megkezdték a Bethlen Gábor álta l megfogalmazott erdélyi fels Ęoktatási intézményfejlesztés
programját. Az intézmény teljes kör Ħ mĦködéséhez elengedhetetlen volt még a nyomda és a
könyvtár, illetve a bentlakás és étkezde együ ttese. Ezek nélkül hiábavaló lett volna a
munkájuk. A fejedelem s zemélyes könyvtárából kinöv Ę iskolai bibliotéka nélkülözhetetlen
szerepet töltött be a mindennapi oktatásban. Jakó Zsigmond szer int eddig a fejedelemnek volt
gondja a könyvek beszerzésére, ett Ęl kezdve a könyvbeszerzés és -utánpótlás biztosítása már a
professzoroknak is érdeke lett. Az els Ę korszak könyvtárának milyenségér Ęl, szerepér Ęl, a
könyvbeszerzésr Ęl, az állományról és a részbeni pusztulásról több kiváló tanulmány379
szolgáltat forrásokat. A könyvtár kiemelt figyelmet kapott minden id Ęben. Nemcsak Bethlen

377 Váró Ferencz: i. m. 104–108.
378 Vita Zsigmond: MĦvelĘdés és népszolgálat . Kriterion. Bukarest, 1983. 12 −13.
379 Jakó Zsigmond: A Bethlen-kollégium köny vtárának kezdetei és els Ę korszaka (1622–1658). Különlenyomat a Korunk
1973-as évkönyvéb Ęl, Kolozsvár, 1973; Nagy Géza: A Bethlen-kollégium tudományos gy Ħjteményének története ,
Kolozsvár, 1947; Vita Zsig mond: Bethlen Gábor könyvtára. in. M. K. Sz. LXXXI . 1965; Szalárdi János: Siralmas
krónika ; Nagy Gyula: Adalékok Basiri us Izsák XVII. századi gyulafehérvári tanár könyvtárához. in. M. K. Sz. 1883

48Gábor vagy az Ęt követ Ę Rákócziak áldoztak a tudományt, a m ĦvelĘdést szolgáló könyvekre,
hanem mellettük és velük együt t püspökök, tanárok, világi f Ęemberek is. Mindenki tudta,
hogy jelent Ęs szerepet tölt be ez az intézmény az iskola tudományos életében, illetve általában
a központilag (is) irányított oktatás- és kultúrpolitikában. Sokatmondó az a számszer Ħ adat,
melyet Jakó Zsigmond közöl.380 A tudós professzor mintegy 4-5000 kötetre teszi az els Ę
korszak könyvállományát, mely így is messze fölébe emelkedett a korabeli hazai könyvtári
átlagnak. A bibliotéka mellett a nyomda is fontos tudományos és oktatásformáló szerepet
játszott. Nemcsak egyszer Ħen egyházi vagy országos politikai érdekeltség Ħ könyvek vagy
más, közérdekl Ędésre számot tartó kiadványok nyomtatása miatt volt nélkülözhetetlen, hanem
az iskolai tan- és segédanyag kiadása és soks zorosítása miatt is. Tankönyv nélkül az iskola
nem m Ħködhetett volna megfelel Ęképpen. Csupán a témánk szempontjából említett
korszakban, jelenlegi ismere teink szerint, a fejedelmi nyomdát 30 tankönyv hagyta el 41
kiadásban,381 ami ebben a korban igen nagy teljesítmény volt. A nyomda kollégiumban
betöltött szerepér Ęl, hasznáról korábbi kutatások már sok meggy ĘzĘ adatot hoztak
napvilágra.382 Most mindössze V. Ecsedy Judit a korabeli nyomdászat ról elkészített,
Gyulafehérvárra vonatkozó körkép adatait említjük meg.383 E szerint a fejedelmi f Ęváros a 17.
század els Ę felében az itt kinyomtatott 144 m Ħvével hazai szinten a harmadik,
termelékenységük és kiadványaik száma szerint 1601 −1655 között pedig a második helyen
állt. Az intézmény másik fontos támpillére a Tervezet 8. pontja szerint a kollégium-bentlakás ,
ami a tanárok és feltételezhet Ęen a diákok egy részének bentlakását, illetve az ezzel
együtt járó étkezdét is jelentette. A közös együttélésnek megvolt a maga jótékony nevel Ę
hatása, következménye. Így a szisztematikusan kiépített korabeli erdélyi tudományközpont
rövid id Ęn belül már több támpillér Ħvé vált, és ezáltal egy jobb, igényesebb és min Ęségibb
szellemi munkát lehetett kifejteni.

2. 2. Intézmény- és tudományharmonizáció

Az iskola felépítésében, oktatási rendszerében a Trotzendorf goldbergi modelljével
és Melanchton tartalmi elgondolásaival ötvözöt t sturmi rendszert és módszert követte. A
korabeli nyugati protestáns teljes kollégiumi384 mintát vették alapul, és a háromszintes iskola
típusát valósították meg. Ebben az iskolatípusba n helyet kapott az alapfokú vagy elemi képzés
csakúgy, mint a középfokú vagy gimnáziumi, valamint a fels Ęfokú vagy akadémiai képzés.
Gyulafehérváron nemcsak egy, hanem négy rekto r-professzori állásban gondolkoztak, derül ki
a Tervezet bĘl. Ebben az id Ęben azonban senki sem töltötte be a negyedik helyet, s Ęt a
meghívottak halála után a többi állás betö ltése is komoly gondot jelentett. Eredeti
koncepciójuk szerint nemcsak filozófiai és teológiai, hanem orvosi és jogi professzori
állásban is gondolkoztak, amely mai értelemb en négy tanszéknek felelt volna meg. De a
gyulafehérvári iskolaprogramban ez csak terv maradt. A bölcseleti és teológiai azonban az
elsĘ korszak végéig m ĦködĘképes maradt, még ha nem is volt mindig teljes a tanári kar. A
Collegium Academicumban az öt gimnáziumi os ztály után következett az akadémiai szint,
ahol filozófiát és teológiát hallgathattak. Ennek elvégzéséhez három esztend Ę állt
rendelkezésre. Az akadémiai tagozatra nyilván csak az iratkozhatott be, aki befejezte a
megel ĘzĘ öt gimnáziumi évet.385 Viskolcz Noémi Howard Ho tsont idézi, aki érdekes
összefüggésre mutatott rá. Szer inte a gyulafehérvári ötéves középiskola és a herborni

380 Jakó Zsigmond: A Bethlen-kollégium könyvt árának kezdetei és els Ę korszaka (1622–1658). i.m. 97.
381 V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulafehérvári fejedelmi nyomda történetéhez . i. m. 48.
382 V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda els Ę korszaka . Az Országos Széchenyi Könyvtár Évkönyve, 1974-75;
V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári nyomda második korszaka (1637–1658). Az Országos Széchenyi Könyvtár Évkönyve,
1978-80; V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon, a kézi sajtó korában , 1473–1800 . i. m.
383 V. Ecsedy Judit: A 17. század els Ę felének nyomdai körképe és részmérlege. in. Fejezetek 17. századi nyomdászatunkból.
Országos Széchenyi Könyvtár − Osiris Kiadó. Budapest, 2001. 40 −42.
384 Mészáros István: Ma gyar iskolatípusok 996–1990. in. A magyar neveléstörténet forrásai VI. Budapest, 1995. 11.
385 Viskolcz Noémi: Johann H. Bisterfeld és a gyul afehérvári tankönyvkiadás a XVII. században. in. M. Ksz. 2002. 257.

49pedagógiumban el Ęadott nyelvi tantárgyak között felt ĦnĘen sok hasonlóságot lehet utólag is
kimutatni: egyfel Ęl a retorikai-filológiai ké pzés dominanciáját, másfel Ęl nyelvtanulásra,
ékesszólásra és a keresztyén katekizm us tanulmányozására helyezett hangsúlyt.
Alstedékhez f ĦzĘdik a disputálás,386 a korabeli szemináriumok és vizsgák
rendszerének bevezetése is. Az Ęket megel ĘzĘ idĘszakból mindössze egy disputációról van
tudomásunk, még 1628-ból, mely Maksai ėse Péter nevéhez f ĦzĘdik.387 Alstedék
megérkezéséig sem Maksai ėse Péter el Ętt, sem utána nem maradt fenn más vitatkozás.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett vol na. A disputációk 1630-tól állandósultak. Alsted
írta le 1630. március 28-án kelt disputáció-el Ęszavában,388 hogy legalább heti két vitát és egy
latin szónoklatot tart anak, úgy, miként azt korábban megígérték. Ez egybevág a Tervezet 18.
pontjában leírtakkal, melynek értelmében s zemeszterenként legalább tíz vitatkozásnak
közköltségen való kinyomtatását szerették volna megvalósítani.389 A szemináriumnak ez a
régi formája az Ę gyakorlatuk nyomán állandósult. Ma mindössze nyolc vitatkozásról
tudunk390 a tárgyalt korszakból, melyek fe nnmaradtak nyomtatott formában.
Erdélybe való megérkezésük els Ę pillanatától kezdve öntudatos elkötelezettséggel
láttak munkához. Nagy tekintél ynek örvendtek és széleskör Ħ elismerés vette körül Ęket
minden téren. Ennek elle nére több olyan tényez Ę is befolyásolta munkájukat, melyeket nem
hagyhatunk figyelmen kívül: a) a ko llégium a mindenkori fejedelem érdekl Ędésének
középpontjában állt; b) a mindenkori erdélyi püspök több szempontból is felügyelte a bels Ę
életet; c) a különleges igénnyel megválasztott udvari papok szellemisége, befolyása sokszor
meghatározó érvény Ħ volt. Az el Ębb megnevezett kulcsfontosságú személyek nem
képviseltek minden esetben te ljesen egyforma nézetet. Érkezésükkor Alstedék korszer Ħség
tekintetében az általános európai szintet képvis elték, és ehhez próbálták felemelni Erdély els Ę
református f Ęiskoláját. Erdély így is csak rövid idei g tarthatott lépést az európai tudományos
élettel. Már Alstedék korában szellemi irányváltás történt, s teljesen új szellemi áramlatok
kezdték meghatározni mind a tudományos, mind az egyházi életet.
Az erdélyi peregrinusok a 17. század harmincas éveit megel ĘzĘen els Ęsorban a
Rajna-menti német egyetemi és kulturális központokat keresték fel tanulmányaik
folytatására.391 A harmincas, de f Ęként a negyvenes évekt Ęl inkább a szabadabb légkör Ħ
holland és angol egyetemi és tudományos központok felé kezdtek fordulni az erdélyi fiatalok.
Nyitottságukkal, fokozottabb tudományigényükkel, új felfedezéseikkel mágnesként vonzották
a tanulni akarókat. A megismert új tanok változást idéztek el Ę az egyházi és világi szférában
egyaránt. Ramus tanainak hatása a tudományos, s Ęt az egyházi életben is egyre er Ęteljesebben
jelentkezett. Erdélyben még mindig az ar isztotelészi gondolkodás, Melanchton által
átdolgozott, protestant izmushoz akklimatizált változata állt a hivatalo s ortodox gondolkodás
mögött. Ramista recepcióról a sz ó valódi értelmében ekkor mé g nem beszélhetünk. A két út
mellett Európában volt egy harmadik is, me ly egy-egy személy révén Erdélyben is
jelentkezett. A humanista tudósok ökumenikus hitelveit valló nemzet közi hálózat tevékenyen
terjesztette a már korábban említett „harmadik er Ę” evangéliumát.392 Ez a „harmadik er Ę”
sajátos elképzelésekkel, világképpel, reménységgel és tudomá nyos módszerrel jelentkezett.
Olyan áramlat volt, melynek képvisel Ęi hittek egy mindent felölel Ę egyetemes és folyamatos
reformációban, olykor chiliasztikus alaphanggal. Nem volt ez egys éges tanrendszer, hanem az
orto- és heterodox, valamint hermetikus ta nok által befolyásolt keverék. Az alapvet Ęen hív Ę
keresztyén tudósok „keresésük” folyamán a biblia i kijelentés mellett más, egyéb módszereket

386 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete. i. m. 457.
387 Maksai ėse Péter: Disputatio de iustifica tione hominis peccatoris coram Deo. [Albae Iuliae] 1628 – R. M. Ny. 1408
388 Alsted, Johann Heinrich: Disputatio theol ogica de Deo, quam illo ipso duce in i llustri schola Bethleniana, quae aest [!]
Albae Iuliae, ventilandam proponit Iohannes Henricvs Alstediv s a. d. 20 et 22 Aprilis, respondente Balthasare Vzoni,
nobili Transilvano, collegii seniore. Albae Ivliae 1630 [typ. principis], Effmurdt. – R. M. Ny. 1461
389 Koncz József: i. m. 545.
390 V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulafehérvári fejedelmi nyomda történetéhez . i. m. 46.
391 R. T. W. Evans: i. m. 1909.
392 Paul Johnson: i.m. 424 −428.

50és tanokat is beépítettek munkáikba: a hermeti kus tanokat, a kereszty én kabbalát, okkult és
rózsakeresztes tanokat. Céljuk az elveszettnek vélt világharmónia, v ilágbéke megtalálása,
melyhez nélkülözhetetlenül fontos volt e gy univerzális tudomány, nyelv és vallás.393 Bár
Európában sem volt magas számarányú képvisel Ęje ennek a harmadik irányzatnak, mégsem
volt elkerülhet Ę, hogy az erdélyi peregrinusok is ne találkozzanak m ĦvelĘikkel.
Erdélyben ekkor és az ezt követ Ę idĘszakban a református ortodoxia vívta harcát a
puritanizmussal, presbiterianizmussal. Gyulafehérváron ez másként nyilvánul t meg, mint
Váradon vagy Sárospatakon. A tudományos és va llásos életnek a Collegium Academicumban
a három herborni tanár szellemisége és tudom ányos tevékenysége által sajátos végkifejlete
lett.
Meggy ĘzĘdésünk szerint nem volt véletlen az, hogy éppen Ęk jöttek el Erdélybe.
Mindhárman egy iskola képvisel Ęi voltak. Mindhárman teológusok voltak, de külön-külön
mindegyik egy másik diszciplinát is tanított. Bethlen Gábor meghívását elfogadva, Alsted úgy
állította össze a tanári kart, hogy az megfeleljen a f Ęiskolai igénynek. A hármójuk által
elkészített Tervezet et és Törvények et, a keleti és nyugati intézményharmonizáció
megfogalmazott dokumentumának is tekinthetjük. A fent említett m Ħvekb Ęl kitetszik, hogy
Alstedék is Sturm szellemében a triviális tö rzsanyagra, a humaniórákra fektettek nagy
hangsúlyt. A humaniór ákat a 17. század els Ę részében Európa-szerte a grammatika, logika,
retorika hármassága határozta meg, a természe ttudományos ismeretek ekkor még alig jutottak
szerephez.394 A katedrák elosztása, illetve a taná rok megválasztása is ennek megfelel Ęen
történhetett: így Alsted grammatikát , Bisterfeld logikát és Piscator retorikát tanított.

2. 3. A céltudatos egyetemszervez Ę: Johann Heinrich Alsted

Egyre inkább meggy ĘzĘdésünkké válik, hogy Bethlen Gábor figyelmének el Ęterébe
nem valamilyen véletlen folytán került Johann Heinrich Alsted, a herborni professzor. Már
korábban is utaltunk rá, hogy a fejedelem általáno s hazai és kontinentális politikájában fontos
szerepet játszottak a m ĦvelĘdési és vallási kérdések is. Bár hith Ħ támogatója volt egyházának,
mégsem volt elfogult sem a zsi dókhoz hajló szombatosok, sem a rekatolizációs törekvéseket
folytató katolikusok irányában (Erdélybe viss zaengedte a jezsuitákat) . Különösen hangsúlyos
szerepet juttatott a pareusi irénikus irányzatnak, mely a felekezetközi megbékélés egy
preökumenikus áramlatának volt a kísérlete. Uta ltunk már arra, hogy a rendkívüli módon
mĦvelt fejedelem egyéb hermetikus tanok és szinkretikus áramlatok iránt is érdekl Ędött.
Tudjuk azt is, hogy a kor egyik legak tívabb közép-európai egyetemszervez Ę (prágai egyetem),
mĦvelt tudósával, Johan Jeseniu sszal is szoros kapcsolatot tartott fenn, aki viszont közeli
barátságban állt Keplerrel és Tycho Bracheval.395 Az egykori wittenbergi rektor,
természettudós egy ízben még pénzt is vitt Be thlen Gábornak tervei tá mogatására. Tény, hogy
a fejedelem rendszeres kapcsola tot tartott fenn Rudolf császár prágai udvarával, amely hosszú
idĘn keresztül „a harmadik er Ę” egyik legfontosabb fe llegvára, központja volt.396 Nem kizárt
tehát, hogy ezzel a sajátos szellemiséggel, illetve annak képvisel Ęivel is szorosabb kapcsolatot
ápolt.
Az asztrológia m Ħvelése, a jövendölések, a különböz Ę próféciák ebben a korban
különleges jelent Ęséggel bírtak. A prófétikus irodal om és publikációk, a rajongók által m Ħvelt
irányzat sem Magyarországot, sem Erdélyt nem kerülte el, s Ęt bizonyos ideig a
közgondolkodást és -hangulatot is meghatározó tényez Ę volt.397 Érdekességként említhetjük

393 Szentpéteri Márton: A grammatika oktatásának kombinatorikus módszere Johann Hei nrich Alsted gyulafehérvári
rudimentáiban. in. It. K. 1998. 445.
394 Bartók István: A XVII. századi logikai és re torikai irodalmunk kritikatörténeti tanulságai. in. It. K. 1991, XCV. évf. 1.
395 V. ö. M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig . Akadémiai kiadó, Budapest, 1961. 165–166.
396 Paul Johnson: i. m. 425.
397 V. ö. Keser Ħ Bálint : Rajongók Erdélyben. i. m. 247–256.

51meg Alvinczi Péter egyik levelét, melyet Vi skolcz Noémi ismertet. E szerint a fejedelem
hĦséges bizalmasa, „a kassai pap” levelet ír t Bethlen Gábornak, és arról számolt be, hogy
Boroszlónál egy különleges halat fogtak, melynek az oldalán bet Ħk voltak kiolvashatók.398
Ez a mentalitás Alstedt Ęl sem volt idegen. A jövendölésekkel, próféciákkal
kapcsolatos teológiai álláspontját, tudomá nyosan megfogalmazott millenarizmusát, a
Diatribe de mille annis apocalypticis címĦ mĦve megjelenése el Ętt, a Theologica
propheticában399 fejtette ki. Nem jelentéktelen az a tény sem, hogy Alsted millenarista
elméletének forrása az a Johann Piscator,400 aki a heidelberg-herborni tradíció
melanchtoniánus szellemiségét ápolta a helyi teológia els Ę tanszékén. Ez talán azért sem
lényegtelen, mert Aby Warburg401 szerint Melanchton megért Ębben viszonyult az asztrológia,
a próféciák, a jövendölés problémakör éhez, mint Luther vagy Kálvin, s Ęt adott esetben
támogatta is azokat. Mindez nem volt idegen a humanista tudós, teológus szellemi
nyitottságától sem. A melanchtoni szellemiséget követ Ę egyetemek, f Ęiskolák ilyen téren is
tovább vittek valamit.
Alsted korának elismert enciklopédistája ként érkezett a gyulafehérvári kollégiumba.
Ismert tudós, filozófus, aki ekkorra már jelent Ęs eredményeket tudott felmutatni a „világi
ismeretek gy Ħjtésében, fellajstromozásában egy évti zednyi filozófiatanításon át, egész
enciklopédiája kidolgozásáig”.402 Alsted számára a hírnevet Enciklopédiája teremtette meg,
melyet 1630-ra már másodszor is kiado tt, s ezt Bethlen Gábornak ajánlotta.403 Jó lenne tudni,
hogy Bethlen Gábor vajon ismerte-e a Diat ribét? Ez egyéb fejleményeket is más
megvilágításba helyezne. Alsted nyilván teol ógusként sem volt jelentéktelen epizódszerepl Ę,
ha Johann Piscator 1625. július 26-án bekövetke zett halála után, 1626 januárjától a herborni
egyetemen a teológia els Ę professzora lett.404
Alsted már kiforrott tudósként, teológus ként érkezett Erdélybe. Ekkorra már
elkészült alapvet Ę nagy pedagógiai és tudományos terv eivel, a filozófiai és teológiai
Enciklopédiájával . Koncepciója azonban nem lezárt álláspon tot képviselt, amelyen ne lehetett
volna kisebb módosításokat eszközölni. Ezt Ę élete végéig többször meg is tette.
Célja Erdélyben is a korábbi maradt: az e gyetemes reformterv véghezvitele, melyben
fĘ segítsége az állandóan tökélete sített enciklopédia maradt, amelynek segítségével a világ
harmóniája rekonstruálható, helyreállítható lenne. Ennek terjesztésében játszott
nélkülözhetetlen szerepet az egyetem. Ezt az egész életre kiterjed Ę és tudományos
munkásságát meghatározó programját Erdélybe n is szerette volna továbbvinni, majd a
gyakorlatba átültetni, s annak konkrét eredményeit is, ha lehet, megélni.405 Ez a törekvése
viszont kudarcba fulladt. Talán éppen ezért vol t olyan eltökélt szándéka végrendeletének
meghagyásakor, hogy minden kéziratát és más m Ħveit is semmisítsenek meg és dobják az
árnyékszékbe.406
Alsted fentebb említett, Szentpéteri Márton által megfogalmazott egyetemes
reformterveihez, pánszofikus álmának megva lósításához támaszra lelt a „harmadik er Ę”
folytatódó vagy további, második reformációjában . Ez a fogalom nemcsak az egyházi
szóhasználatban volt közismerté, hanem a herme tikus, heterodox és rózsakeresztes irányzatok
kortárs terminológiájában is.407

398 Viskolcz Noémi: Jövendölések és várodalmak 17. századi protestáns irodalmunkban. in. A harmincéves hábor ú prófétái és
chiliasztái. Tanulmányok I. Fiatal Filológusok Fü zetei Korai Újkor 4. Szeged, 2003. 76.
399 Howard Hotson: A Diatribe de mille annis apocalypticis forrásai. in. A harmincéves háború prófétái és chiliasztái .
Tanulmányok I. Fiatal Filológusok Füzet ei Korai Újkor 4. Szeged, 2003. 45.
400 Howard Hotson: i. m. 45.
401 V. ö. Aby Warburg: Pogány-antik jóslás Luther korából . Budapest, 1986. 10–14.
402 V. ö. R. T. W. Evans. i. m. 1909.
403 Viskolcz Noémi: Válság és publicisztika – Egy heterodox cs oport olvasmányai a harmincéves háború idején .
Kézirat – Doktori értekezés. Szeged 2000. 53.
404 Howard Hotson. i. m. 48.
405 Szentpéteri Márton : Az egyetemes tudomány eszméje Johann He inrich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638 . i. m. 1.
406 V. ö. Geleji Katona István levelei Rákóczihoz . i. m. 337.
407 V. ö. Szentpéteri Márton: Újabb könyvek Johann Heinrich Alstedr Ęl. in. It. K. 2001. 3–4. 480.

52Nagyon sokirányú hatás érte már szellemi út keresésében is, de e tekintetben talán
mégis a heidelbergi keckermanni tanítás vált életprogramjának megha tározó gondolatává,
amely a b Ħneset következtében megsérült Imago Dei-t kí vánta helyreállítani az egész emberi
társadalomban.408 Ennek érdekeit szolgálta volna az univerzális tudomány és rendszer. A
teremtményt, miel Ętt az ezeréves birodalom elkezd Ędne, minél szélesebb kör Ħ tudománnyal
kell ellátni, mert az aranykorhoz hozzá tartozik a tökéletes tudás és teljes ismeretanyag. Terve
elérésében meghatározó szerep jutott chiliaszta meggy ĘzĘdésének, amely sürg ette tervének
idĘ elĘtti megvalósításában. Millenarista meggy ĘzĘdése mellett élete végéig kitartott. Jól
érzékelteti ezt utol só nagy teológiai m Ħvének, a Gyulafehérváron 1635-ben kiadott
Prodromus religionis triumphantis 28. fejezete, ahol nemcsak szellemi el Ędjét nevezi meg
Johann Piscatorban, hanem magát a témát is tudo mányos precizitással és nagy részletességgel
tárgyalja.409 Bár ezt a m Ħvét vitairatnak szánta, az antitri nitárius Johann Crell és Johann
Volkell könyvének racionalis ta tételei ellen, mégis a könyv alaphangja alapvet Ęen irénikus,
több esetben is azt keresve, ami összeköt , ami azonos és nem azt, ami szétválaszt.
Meggy ĘzĘdése szerint ugyanis az egyház sötét korszaka lassan befejez Ędik, és a világ immár
az eljövend Ę megvilágosodás küszöbén áll.410 Alsted észrevette az antitrinitárius, de
különösen a szombatosok rajongó publikációinak chiliaszta vonásait, me lyek a folyamatos
reformáció gondolatának mechanizmusát m Ħködésbe léptetve, a visszatérítés reménységét
villantották fel el Ętte. Alsted különben abban bízott, hogy végül sikerül mindenkit – még a
zsidókat is – megtéríteni ebben a folyamatos reformációban. Chiliazmusa, irénikus
meggy ĘzĘdése bizonyos szinten felekezet felettivé emelte, de nem olyan mértékben, hogy
feladta volna hitvallásos meggy ĘzĘdését. Az el Ębbiek csak közös kapcsolópontot jelentettek
a többi felekezet, vallás irányába, de teológiájában nem vált perdönt Ę kulcskérdéssé.
Teológiai meggy ĘzĘdését, hitvallásos elkötelezettség ét jól mutatják azok a teológiai
mĦvek, amelyeket gyulafehérvári m Ħködése idején adott ki. A legjelent Ęsebbek között kell
megemlíteni azt a katekizmust, melyet nemcsak tankönyvként használtak a kollégium ban,
hanem a gyülekezetekben is nagy népszer Ħségnek örvendett.411 Ez az 1634-ben kiadott
Chatecismus412 a 17. század egyik legelterjedtebb, sok kiadást megért, 77 kérdés-felelet
formájában kiadott munkája. A heidelbergi isko la szellemi örökségének lerövidített változata
– azaz a Heidelbergi Káté – Gyulafehérváron tis ztán biblikus és integráló hatása miatt
nemcsak az egyházon belüli szembenálló ir ányzatok között jelentett kapcsolópontot,413 hanem
a románságot célzó misszió irányába is.414 Ez a munkája is konszenzusban állt korábban
említett meggy ĘzĘdésével: irénizmusával és missziós térítési szándékával. A ma is ismert
vizsgatételek dátumai pedig arról tanús kodnak, hogy a kollégiumban élete végéig els Ęsorban
Ę tanította a teológiát is. A teológiatan ítás mellett Alsted a legnagyobb hangsúlyt az
egyetemes tudomány megtanítására fektette. Mint f Ęprofesszor, a teljes szellemi élet
irányítójaként m Ħködött, és az Ę oktatási, pedagógiai koncepciój át juttatta érvényre. A nyelv
teljes rendszerével foglalkozó diszciplinán ak, a grammatikának volt a tanára. Erdélyi
munkásságát ismerve, bátran kijelenthetjük, hogy új missziós helyér e érkezve, pontosan
megfogalmazott, önálló nyelvi progr amot hozott. Legtöbb kiadott m Ħvét is ebben a
tárgykörben írta. Felmérve a kollégiumi körülményeke t, szintet és igényeket, sorban írta meg

408 V. ö. Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudomány eszméje Johann Heinrich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638 . i. m. 11.
409 Viskolcz Noémi: Válság és publicisztika . i. m. 52.
410 Viskolcz Noémi: Jövendölések és várodalmak 17. szá zadi protestáns irodalmunkban . i. m. 87–88.
411 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulaf ehérvári tankönyvkiadás a XVII. században . i. m. 254.
412 Alsted, Johann Heinrich: Catechismus religionis Christiana e compendiose propositus, et sacrarum literarum testimonijs
confirmatus. Albae-Iuliae MDCXXXIV [typ. principis]. – R. M. Ny. 1578
413 Nagy Barna: A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiadásai Magyarországon a XVI. és XVII. században. in.
Studia et Acta Ecclesiastica . Kiadja a MREZSI Sajtóos ztálya. Budapest, 1965. 85.
414 Catechismul Calvinesc (Pres záka 1642, Dobre) R. M. Ny. 1958

53és adta ki m Ħveit. El Ębb latin nyelvtanát415 jelentette meg, melyhez külön egy értelmez Ę
szójegyzéket is csatolt,416 de írt görög nyelvtant, melyne k tanításához konkrét didaktikai
utasításokat is adott417 és külön gyulafehérvári használatra ké szítette el héber és káldeus
nyelvtanát, ezeket is szójegyzékkel látva el.418 Ezek a munkák csak a helyi keretek között
voltak újak. Korábbi m Ħvei alapján készültek, a helyi szintnek megfelel Ęen, vagy részben
azokat írta át. Ezek a nyel vkönyvek önmagukban is értékese k, de igazi érdekességüket a
módszer, illetve a mögöttük álló források sokasága és sokszín Ħsége adja meg. Alsted
enciklopédikus elképzeléseit a reneszánsz pá nszofista hagyomány tá plálta, ugyanakkor sok
szinkretikus, hermetikus, heterodox elméletet, okkult, mágikus, rózsakeresztes tant ismert,
melyek Erdélyben már kevésbé játszo ttak meghatározó szerepet gondolkodásában.419 Ezzel
azonban Szentpéteri Márton nem ért egyet, mivel szerinte e zek a „spirituális szellemi
kapcsolatok” még Erdélyben is tovább éltek m Ħveiben,420 nem deklaráltan hangoztatva ugyan,
de elég kimutathatóan lehet nyomon követn i rudimentáiban. Ezek az írások szerves
kapcsolatot mutatnak a keresztyén kabbalával, a rózsakeresztes ideológiákkal, de még inkább
a középkor nagy misztikusának, Raimon Lullusnak kombinat orikus alapelveivel, melyeket
sajátos módszerként univerzáli s kulcsnak tartott. Ezáltal is gondolta megvalósíthatónak
pánszofikus törekvéseit.421 A kombinatorikus módszert érvényesítette a grammatika
oktatásában is. Ebben az általa kialakított szinkretikus rendszerben nemcsak a korábban
említettek kaptak szerepet, hanem jelent Ęs mértékben a rámista módszerek is, melyeket az
1645-ben írt nyelvtanába épített be szervesen.422
Elfogadva Szentpéteri állítás át, hogy Alsted rudimentáiba n és általában univerzális
tudományában a már említett heterodox gondolatok itt, Erdélyben továbbra is meghatározó
szerepet játszottak, chiliaszta meggy ĘzĘdésével együtt számunkra eg y lényeges kérdés marad
nyitva: miért nem reagált erre a hazai protes táns ortodoxia eg yetlenegy képvisel Ęje sem ?
Azt tudjuk, hogy I. Rákóczi György nem támo gatta Alsted pánszofikus törekvéseit, s
a Colophon de Reformatione philologiae cím Ħ munkájához a támogatást is inkább
morvaországi patrónusától kérte.423 Azt sem lehet mondani, hogy Alsted a keresztény
hitalapokon álló, szinkretikus, részben keresz tyén, részben hermetikus, illetve ezoterikus
tudományát olyan fokon m Ħvelte volna, hogy azt más ne láthatta , érthette volna meg. Mert ha
más nem, akkor maga a püspök, Geleji Kat ona István, aki amúgy sem volt egyoldalú
teológus, hanem bármely tudományban járatos volt, a teológia és a filozófia mellett a
természettudományokban, a matematikában, fizikában, csillagászatban stb.424

415 Alsted, Johann Heinrich: Rvdimenta lingva e Latinae in vsum scholae Albensis hoc modo elaborata, ut puer unius anni
spatio ex illis legere, declinare, comparare, conjugare, initia denique Syntaxis et radices sylvulae vocabulorum
harmonicae addiscere possit. Albae-Ivliae ( 1634) [typ. principis]. – R. M. Ny. 1580
416 Alsted, Johann Heinrich: Lativm in nvce, id est rvdimenta lexici Latini, methodo naturali sic digesta, ut gigantibus, sive
primipilis hujus linguae in prima acie stantibus, reliqui milite s suo quisque ordine succedant,adeoque ex una voce aliae
multae, juxta introductionem in primo limine positam de duci memoriaque comprehe ndi queant. Albae Juliae
MDCXXXV [typ. principis]. – R. M. Ny. 1608
417 Alsted, Johann Heinrich: Rvdimenta lingvae Graecae in vsum scholae Albensis hoc modo el aborata, ut puer grammaticam
Latinam doctus, hinc, anno vertente, lege re, declinare, comparare, conjugare, initia denique synt axis et sylvulam
vocabulorum harmonicam addiscere possit. Albae-Jvlia e 1634 typis princ., Lignice nsis – R. M. Ny. 1579
418 Alsted, Johann Heinrich: Rvdimenta lingv ae Hebraicae et Chaldaic ae in vsum scholae Albensis hoc modo elaborata, ut
puer Latinis literis imbutus hinc anno vertente legere, declinare, comparar e, conjugare syntaxin denique puerorum et
sylvulam vocabulorum harmonicam dis cere possit, Albae-Juliae MDCXXXV [t yp. principis]. – R. M. Ny. 1609
419 V. ö. R. T. W. Evans. i. m. 1910 −1912.
420 V. ö. Szentpéteri Márton: A grammatika oktatásának kombi natorikus módszere Johann Heinrich Alsted gyulafehérvári
rudimentáiban. in. It. K. 1998, 3–4. szám. 439.
421 Szentpéteri Márton: A grammatika oktatásának kombinatorikus mód szere Johann Heinrich Alsted gyulafehérvári
rudimentáiban . i. m. 440.
422 V. ö. Alsted, Johann Heinrich: Gramma tica Latina in vsum scholae Albensis hoc modo elaborata, ut puer Rudimenta
doctus, unius anni spatio praecepta et regulas, quibus in margine appositu m est signum citationis, quod vocant, cum
fructu recitare possit. Albae-Juliae MDC XXXV [typ. principis]. – R. M. Ny. 1607
423 Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudomány eszméje Johann He inrich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638 . i. m. 157.
424 V. ö. Gál Lajos: Geleji Katona István igehirdetése. in. Theológiai Szemle , XV. évf. 1939. 197.

54Alsted tudós professzori ténykedése, szervez Ę munkája mély nyomot hagyott a
gyulafehérvári kollégium életében, az alstedi gondolat recepciójáról azonban már nem igazán
lehet ezt elmondani. Az ortodox, hitvallásos meggy ĘzĘdésĦ, tekintélyelv Ħ egyház amúgy is
elzárkózott minden heterodox, mágiára, asztrol ógiára utaló megnyilvánulástól. I. Rákóczi
György és erdélyi világa már egy kissé más volt, mint a Bethlen Gáboré. De Alsted
chiliazmusa sem talált megfelel Ę talajra a református egyházban. Erdély a maga zárt,
sokszín Ħ, de józanul toleráns világában amúgy sem t Ħrte meg az olyan megnyilvánulásokat,
melyek a rajongók425 számára teret nyitottak volna. I. Rákóczi György er Ęsen
konfesszionalizált világa a dézsi komplanációban a szombatosok számára is kijelölte a végs Ę
alternatívát. Bár Alsted ekkor még élt, ma azonban még nem ismerünk semmilyen
dokumentumot, amib Ęl kitĦnne, hogy milyen álláspontot ké pviselhetett e kérdésben. Az
országgy Ħlési határozatot aláírók és a gy Ħlésen jelenlev Ęk névsorában sem Ęt, sem Piscatort
nem találjuk (Bisterfeld ekkor külföldön ta rtózkodott), sem pedig más gyulafehérvári
tanárt.426 Így sajnos véleményüket sem ismerjük. Az azonban nem kétséges, hogy a bizonyos
szempontból közös platformon együtt gondol kodókkal történtek, komoly lelki törést
okozhattak számára. Alsted nyolc kemény erdé lyi esztendeje, szisztematikus munkával
eltöltött id Ęszak volt, melyben korszer Ħ a tudománym Ħvelés , az intézményszervezés és
stabilizáció meghatározó lépéseit követhetjük nyomon. Könnyen meglehet, hogy egy belülr Ęl
sokat vívódó, kettĘs szellemi-lelki életet élt . A kollégium, az egyházi társadalom és a világ
felé hagyományos tudós, hitvalló biblikus arcát, énjét mutatta, belül pe dig eklektikus, minden
irányba nyitott, szinkretikus , szupertudomány képzetében él Ę irénikus, felekezetek felett álló
preökumenikus lélek állhatott. Alsted ta lán nyitni akart az új, szabad leveg ĘjĦ szellemiség
irányába, de már sem eszköze, sem képessége ne m volt hozzá, mivel a történelem is elhaladt
fölötte, s Ę az enciklopédikus tudomá ny egyik utolsó képvisel Ęjeként bezárkózott saját kora
tudományos szellemi irányzatának várába.
Alsted szellemisége nem t Ħnt el nyomtalanul Erdélyb Ęl, mivel Bisterfeld
mĦködésében részben tovább élt.

2. 4. A tanár és diplomata, Johann Heinrich Bisterfeld

Bisterfeld, bár ugyanannak az iskolának a ne veltje, mint Alsted, s rövid ideig tanára
is volt, Ę már új vizeken járt.
Kezdett Ęl fogva ugyanúgy részt ve tt minden iskolaszervez Ę munkában, mint apósa,
és mint egykori tanárának, Johann Piscatornak a fi a, Philipp Piscator. Az Alsted halála utáni
helyzetre már utaltunk korábban a f Ęprofesszori cím körül kial akult konfliktus kapcsán,
melyet Gelejinek sikerült diplomatikusan elintéznie. Nagy valószín Ħséggel az 1638-at követ Ę
esztend Ękben Piscator volt az iskola vezet Ęje, majd 1642-t Ęl Bisterfeld. Jól alátámasztja ezt
az is, hogy 1638-ig Alsted, 1638 és 1642 között Piscator, 1642 és 1655 között Bisterfeld volt
a tankönyvkiadás felel Ęse és feltételezhet Ęen az oktatás menetének iránytója.427
Hármójuk közül talán Bisterfeldnek volt a legnagyobb hatása az iskolai élet
alakítására. Nemcsak azért, mert id Ęben is mintegy negyedszázadot töltött a Collegium
Academicumban – s ezzel túls zárnyalta társait –, hanem azért is, mert talán neki volt a
legszemléletesebb és leggyakorlatib b diszciplinája. Állandó kapcsolatot tartott a korabeli
korszer Ħ tudományos élet képvisel Ęivel és irányzataival, az ifjúság körében pedig nagy
érdekl Ędés övezte el Ęadásait a természettudományokban való jártassága miatt. Els Ę kézb Ęl, de
óvatos tálalásban kaphatták a nóvu mokat. Számára adatott legtöbb id Ę és lehet Ęség a huszonöt
esztend Ę során, hogy a megtervezett iskolaprogramot minél maradéktalanabbul megvalósítsa.

425 V. ö. Keser Ħ Bálint: Rajongók Erdélyben . i. m. 155.
426 Szilágyi Sándor: Erdélyi országgy Ħlési emlékek , X. kötet. i. m. 180–181.
427 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulaf ehérvári tankönyvkiadás a XVII. században . i. m. 250.

55A korábban említett hármas felosztás alapján tehát Ę a logikát , illetve a teológiát
tanította. Bisterfeld hatalmas munkabírásár ól maga Comenius is megemlékezett – akivel
szoros baráti viszonyban volt, és akivel a tudom ány kérdéseiben szinte mindenben egyetértett
– kivéve a Drábik-ügyet . Comenius megjegyezte róla, hogy nagyon keveset aludt,428 mert
idejét szüntelenül munkával töltötte. Geleji egyik levele szerint sa jnos sokszor kellett
nélkülöznie Bisterfeldet az is kolai életben, ennek ellenére mégis sokat írt, olvasott és
meghatározó szerepet játszott a könyvkiadás ban, a tudományos környezet kialakításában, a
peregrinusok és az iskolai oktatásban résztvev Ęk kiválasztásában. Hiteles és elismert
szaktekintély volt nemcsak Erdé ly-szerte, hanem külföldön is.
Bisterfeld tehát els Ęsorban a logika tanára volt, melyet a gimnáziumi és az akadémiai
szinteken is tanított. A gondolkodás ésszer Ħségeit, törvényszer Ħségeit, illetve az
összefüggéseket keres Ę tudomány, széles skálát nyitott számára ismereteinek személyes
tudásanyagának kifejtésé ben. A logika mint ars universalis az egyik legfontosabb tantárgy
volt, amely minden szellemi tevékenység módszertani alapját jelentette.429 Az 1635-ben
megjelent Logika tankönyvében430 három f Ę részben és tizenöt fejezetben foglalta össze a
logikai gondolkodás szabályait, hogy hallgatói könnyen tanulha ssák meg, illetve egyértelm Ħ
és átfogó rálátásuk legyen arra a diszciplinár a, melyet minden tudomány bírájának nevezett.431
Logikai m Ħve csak rövid változata volt nagy compendiumának, de els Ę két részével, az
inventio és dispositio vázlatával ez is vilá gosan kifejezésre juttatta Bisterfeld rámista
gondolkodását, melyet nem rejtett véka alá annak ellenére sem, hogy az erdélyi püspök a
Tolnay-ügy összefüggései kapcsán nemtetszését fejezte ki.432 Ezt a könyvét kisebb
változtatásokkal a kés Ębbiekben még háromszor kiadták. Tankönyve meghatározó volt a
gondolkodás formáinak kialakításában. Logica Compendiuma csak halála után jelent meg
1657-ben Leydenben, Henricus Verbiest aj ánlásával és Adrian Heerebord el Ęszavával.433
A logika mellett Bisterfeld tanított meta fizikát, matematikát, természettudományokat
is, így el Ęadásaiban rendszeresen kitérhetett a reáliák szerepének hangsúlyozására, a
tapasztalati tudományok alkalmazására, s Ęt gyakorlati ismertetésére.434
Bázeli, genfi, leydeni peregrinációi meghatározó állomásai lehettek szelle mi
alakulásának, de talán a legjelent Ęsebb mégis az oxfordi tanulmányútja volt, ahol konkrét
kapcsolatba került a baconi tanokkal.435 Különösen a baconi filozófia, metafizika egész életre
szólóan elkötelezték a természettudományok iránt. Bacon teljesen új vi lágra nyitott ablakot,
amely nemcsak Bisterfeld számára, de az európai gondolkodás el Ętt is új megközelítést
jelentett. Bacon érdekl Ędését teljes mértékben a megismerés határozta meg. Azt vallotta, hogy
a természetet meg kell ismerni, ehhez az embe rnek tapasztalatokat kell szereznie, és a
bizonyításhoz szükség van az ezt ig azoló gyakorlati kísérletekre is.436 Bisterfeld elsajátította
Bacon filozófiáját, annak új, természettudományos megközelítéseit és módszereit. Ez annyira
újszer Ħ volt a korabeli európai tudományos életbe n, hogy gyulafehérvári kísérletei miatt még
a kés Ębbi korok emlékezetében is úgy maradt meg, mint az ördöngös.437 Bisterfeld 1652-ben
adta ki filozófiai tankönyvét,438 melyben a metafizika alapjait foglalta össze, és a tudomány

428 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 458.
429 Bartók István: A XVII. századi logikai és retorikai irodalmunk kritikat örténeti tanulságai . i. m. 2.
430 Bisterfeld, Johann Heinrich: El ementa logica in vsura scholae Albensis ita collecta, ut tyro trimestri sp atio fundamenta
logices cum fructu jacere queat. Albae-Juliae MDCXXXV [typ. principis]. – R. M. N y. 1612
431 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 570.
432 Bartók István: A XVII. századi logikai és retorikai irodalmunk kritikat örténeti tanulságai . i. m. 3.
433 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 39.
434 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I . i. m. 298.
435 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 23.
436 Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete . Budapest, 1995. 240–244.
437 P. Szathmáry Károly. i. m. 40.
438 Bisterfeld, Johann Heinrich: Philosophiae primae seminarivm ita traditum, ut omnium disciplinarum fontes aperiat,
earumq(ue) clavem porrigat a Johanne -Henrico Bisterfeldio, in… schola Al bensi theologiae et philosophiae
professore. Albae Juliae MDCLII Martinus Major Coronensis, Transylvaniae princi pis ac scholae typographus – R. M.
Ny. 2415

56fontosságát a pedagógiai tapasztala tok alapján még akkor is fenntar totta, ha többen bírálták
is azt. Metafizikája, mint a filozófiának egyi k ága, a tapasztalat határán túli, nem érzékelhet Ę
végsĘ valóság értelmezésével úgyszintén nagy rá mista hatást mutatott, mint ahogy Alsted
metafizikája is, amellyel közeli rokonságban állott. It t különösen a lullista módszer hatására
kell gondolni.439
Érdekes a tudományok felosztása, melyben a metafizikának is pontosan körülírt
feladatot és helyet határoz meg. Bisterfeld a tudományokat egy fához hasonlította, melynek
gyökerét a természeti és az isteni axiómák al kották, a törzsét a metafizika, logika és
grammatika, az ágait pedig, vagyi s a koronáját a filozófia, te ológia, jog és orvostudomány.440
1654-ben Piscator, aki a retorika tanára volt, már több mi nt hét esztendeje nincs
Gyulafehérváron. Bisterfeld ebben az id Ęszakban bizonnyal szükségét érezhette annak is,
hogy a retorikai oktatás ne maradjon el. Ezért egy saját tankönyvet, ké zikönyvet szerkesztett,
amelyet egy teológiai vizsgatételeket és más írásokat közl Ę kiadványának záró fejezetében
adott ki, szintén Heerebord, leydeni filozófiatanár ajánlásával.441
A prédikációelmélettel foglalkozó Ars concionandi sajátos szinkretizmus jegyében
született. Amesius utilitarista hatása mellett a rámista metódust is ötvözte a keckermani
szisztémával, illetve a kla sszikus retorikai hagyományokkal.442
Logikával, retorikával foglalkozó m ĦveirĘl tudunk, de grammatikai tárgyú m ĦvekrĘl
nem, holott míg a retorikát minden tudomány ékesít Ęjének tartotta, addig a grammatikát a
tudományok kulcsának.443 Ismerve életét, ma nem lehet kétséges számunkra a szent
nyelvekben való jártassága sem. Svájci peregrinációs útja során, 1623-ban Johann
Buxtorfiusnál héber tanulmányokat folytatott.444 Grammatikában való jártasságát jelzi az is,
hogy Alsted Prodromusához 1641-ben az egykori mester halála után Ę készített Indexet és Ę is
adta azt ki.445 SĘt, Piscatorral együtt 1643- ban elhatározták, s kés Ębb pedig kiadták magyar
értelmezéssel az Európa-szerte ismert Marcus Friedrich Wendelin latin
kifejezésgy Ħjteményét. Ez csak 1646- ban látott napvilágot az Ę ajánlásával.446 Alsted latin
értelmez Ę szójegyzékét pedig 1648-ban adta ki.447 De talán mégis az a legfontosabb, hogy
megjelentette Comenius Vestibulumát , melyhez 1641-ben írt el Ęszót.448 Comenius Januája
fontos lehetett a kollégi umi használatban, mivel egykori tan ítványát, Veresegyházi Szentyel
Jánost 1643-ban elküldte hozzá, hogy tanulja meg a módszereit. Majd 1647-ben Csaholczi
János és Bihari Ferenc ta nárok – különben szintén Bister feld-tanítványok – Comenius
Januájához kollégiumi használatra latin–magyar szótárt adtak ki.449 Az el Ębb megnevezettek

439 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 566.
440 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 569.
441 Bisterfeld, Johann Heinrich: [1-2] Scripturae Sacrae divina eminentia et efficientia, publicaenon credentium
disquisitioni Spiritu Sancto duce, denuo in duabus disputationibus a Joh(anne ) Henrico Bisterfeld io, theologiae ac
philosophiae in… schola Albensi professore proposita. [3] A ccedit ejusdem authoris ars concionandi. Lugduni
Batavorum MDCLIV apud Ludovicum a Vuyren – R. M. Ny. 2527
442 V. ö. Bartók István: Bisterfeld gyulafehérvári ars concionandija. in. It. K. Budapest, 1997. 552.
443 V. ö. Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 570.
444 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 23.
445 Alsted, Johann Heinrich: Prodromjvs religi onis trivmphantis, in qvo methodice repet untur et breviter examinantur libri sex
de vera religione, qvorum primus a Johanne Crellio, qvinque reliqvi a Johanne Volkelio sunt conscripti. Praemissus
triumpho verae religionis, in qvo sex is ti libri plenius examinan tur a Johanne Henrico Alst edio. Alba Juliae MDCXXXV
[recte] (1641) typis celsissimi princi pis Transylvaniae. – R. M. Ny. 1877
446 (Wendelin, Marcus Friedrich): Medvlla priscae puraeq(ue) latinitatis, qua omnes linguae La tinae idiotismi e purioribus et
classicis omnibus scriptoribus, quorum in scholis admittitur au toritas, plene planeq(ue) secundu(m) seriem verborum et
particularum omnium repraesentantur, ita ut copiosior quam ante hac phrasio logia exhibeatur, discentium studiis
usibusq(ue) accomodatissima. Denuo impressa Albae Juliae MDCXLVI typis principis – R. M. Ny. 2141
447 (Alsted, Johann Heinrich): Lativm in nvce, id est rudimenta lexici Latini, methodo naturali sic digesta, ut gigantibus, sive
primipilis hujus linguae in prima acie stantibus, reliqui milite s suo quisque ordine succedan t, adeoque ex una voce aliae
multae, juxta introductionem in primo lim ine positam deduci memoriaque comprehe ndi queant… Editio secunda auctior.
Albae-Juliae MDCXLVIII typis principis per Ma rtinvm Maior Coronensem – R. M. Ny. 2208
448 Comenius, Joannes Amos: Januae lingu ae Latinae vestibulum… in usum… Paedagogei Albensis Hungarice redditum…
Albae Juliae 1641 typ. principis – R. M. Ny. 1882
449 Index vocabulorum. (Alba Juliae MDCX LVII [typ. principis] per Martinum Ma jor Coronensem.) – R. M. Ny. 2170

57is jól érzékeltetik, hogy Bisterfeld körül komoly szellemi -tudományos m Ħhely alakult ki, akik
külföldjárt peregrinusként tért ek vissza és tanítottak a f Ęprofesszor mellett. Az akadémián
szintén csak olyanok taníthattak, akik Bister feld javaslatára már megjárták külföldet, s
hazatérve Erdélybe,450 a püspök nevezte ki Ęket.
Bisterfeld mindezek mellett a teológia tanítása által is komolyan formálta a
gyulafehérvári iskola diákja it. Teológusként a Bibliát e gy világosan, következetesen
összeállított rendszernek tekintette, melyben az ember mindent megtalál, ami fontos, ami
felette áll a filozófiának , de mégis elkülönül t Ęle, éppen ezért szerinte attól függetlenül is lehet
teológiával foglalkozni.451 Értelmezésében a Biblia nem mon dott ellent a filozófiának, s ez
fordítva is igaz volt.
Alstedhez hasonlóan gondolkodott, aki szer int egyiknek a másik megértését kell
szolgálnia.452 Alsted hatását mutatta nagy teológiai m Ħve is, a De uno Deo , melyet I. Rákóczi
György fejedelemnek és két fiának ajánlott még 1637-ben, s az antitrinitáriusok nagy
képvisel Ęje, Johann Crell453 ellen írta. Ez a m Ħ az 1638-as dézsi komplanáció el Ętt készült el,
valószín Ħleg a fejedelem kérésére. Bisterfeld mindvé gig racionális, logikus érveket hozott fel
Crell megállapításaival szemben, melyek Szen tháromság-tanát igazolták és magyarázták,
valamint Jézus istenségével foglalkozta k. Bisterfeld objektív tudósként teologizált, melyben
nem volt szubjektivitás, elvakul tság. Nem mellékes az sem, hogy Ęk, Bisterfeld és Crell,
irodalomtörténeti szempontból amúgy is jó kapc solatban álltak egymással, ezt megírni más
indulattal nem lehetett volna.454
Az alstedi chiliazmus Bisterfeldnél már el méletibb, racionálisabb változattá finomult,
aki sokkal mértéktartóbban viszonyult a millenarizm us kérdéséhez, mint kortársai közül sokan
mások, például Comenius, aki Drábik hatására jött el Sárospatakra tanítani, mivel annyira hitt
az Ę rajongó próféciáinak.
Bisterfeld a teológia oktatására is nagy hatást gyakorolt. Ezt mutatják azok a
vitairatok, melyeket az Ę vezetése alatt disputáltak a hallga tók. Érdekes az is, s erre éppen az
egyik ilyen disszertáció mutat rá, hogy nemcsak erdélyi magya rok tanultak a kollégiumban,
hanem más nemzetiség Ħek is. Ezt támasztja alá egy 1641-b Ęl származó teológiai vizsgatétel,
melyben a respondens egy cseh származású fiatalember.455
Különben teológiai kérdésekkel más öss zefüggésben is foglalkozott. Az 1633.
február 7-én tartott zsinaton megfogalmazott, John Durie-nak írt válaszlevél mögött, neki
tulajdonítják az egység támogató álláspont teológiai kifejtését.456
Összefoglalásképpen ismét Kvacsalát ke ll idéznünk, aki szerint Bisterfeld
filozófiájának két gyökere van, mely egységes irányba mutat; egyfel Ęl megtartotta az
arisztotelianus-ramista-lullista keretet, módszereket, másfel Ęl igyekezett azt campanellai,
baconi és comeniusi új tartalommal megtölteni.457 Bisterfeld tudományos m Ħködése tehát
meghatározó volt a Collegium életében. Az iskola érdekében nemcsak Gyulafehérváron
tevékenykedett, hanem diplomáciai útjai során is. Állandó levelezésben állt a
tudományszervez Ę, iskolateremt Ę Samuel Hartlibbal,458 akivel nemcsak kontinentális politikai
ügyekben értekezett, hanem tudományos kérdés ekben is. Hartlib különben szintén a már
említett harmadik er Ę evangéliumának képvisel Ęi közé tartozott.459

450 Viskolcz Noémi: Johann Henrik Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 262
451 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 566.
452 Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudom ány eszméje Johann Heinrich Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638. i. m. 14.
453 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 36
454 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 564–568.
455 Bisterfeld, Johann Heinrich: Disputatio theologica de divina Scripturae Sacrae eminentia, quam Spiritu Sancto duce sub
praesidio… Johannis Henrici Bisterfeldii, theologiae ac ph ilosophiae in… schola Albensi professoris publice defendere
conabitur Samuel Decanus Bohemujs. Albae-Juli ae MDCXLI [typ. principis] – R. M. Ny. 1879
456 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 459.
457 Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete . i. m. 575.
458 V. ö. Makkai László: Puritani zmus és termés zettudomány. in. Századok , 1964. 98. évf., 5-6. szám. 1075.
459 Paul Johnson: i. m. 433.

58Nem mellékes hatalmas kéziratgy Ħjteménye, levelezése és bibliotékája, melynek
megismerése és áttekintése egy magasan képzett, sok irányban érdekl ĘdĘ tudós szellemi
portréját rajzolják meg. A 247 tételb Ęl álló katalógus460 azt is elárulja, hogy egykori
tulajdonosa több nyelven beszélt, írt, olvasott és jártas volt a korabeli f ilozófiai áramlatokban.
Ismerte a bevett és elfogadott tanokat csa kúgy, mint a heterodox, he rmetikus és tiltott
mĦveket. Találhatunk benne a teológiától a má giáig, a matematikától az asztrológiáig
mindenféle írásm Ħvet.
Könyveit minden bizonnyal nemcsak külföldi útjai során szerezte be, hanem mások
is megtisztelték egy-egy kiadvánnyal. Sokatm ondó az is, hogy egyes könyve it arra tartották
méltónak, hogy külföldön jelentessék meg. Az pedi g, hogy nemcsak életében, de halála után
is folytatódott ez, még inkább emeli Bisterfe ld szakmai nagyságát nemcsak hazai, de nyugat-
európai viszonylatban is.461
Végül Bisterfeld hatásának még egy as pektusát kell megemlítenünk. Míg Alstedr Ęl
és Piscatorról kevésbé tudjuk, hogy milyen ál láspontot képviselt a puritanizmus ügyében,
Bisterfeldr Ęl tudjuk, hogy Medgyesi Pállal igen jó bará ti kapcsolatot tartott fenn, olyannyira,
hogy Bisterfeldnek Gelejit Ęl való elidegenedését a püspök szomorúan jelezte a fejedelemnek
egyik levelében.462 Ugyanakkor csöndes, de határozott tám ogatója volt Tolnay Dali Jánosnak
is;463 ezt a támogatást nyilvánosan ugyan nem vállalta, de a hátté rben határozottan a
puritánus mozgalmak, illetve a presbiteriális szervezkedés mellé állt.

2. 5. A triász harmadik személye: Ludovic Philipp Piscator

Sajnos megközelít Ęleg sem lehet Philipp Piscator hatását ilyen mélységben
elemezni, pedig 1630-tól kezd ĘdĘen 17 esztend Ę nem múlhatott el nyomtalanul. Piscator a
hármójuk által kidolgozott oktatási programban a humaniórák harmadik pillérének, a
retorikának volt a tanára. Míg Alsted és Bisterfeld esetében tudjuk, hogy a teológiát is
tanították, Piscatorról nem maradt fenn semm ilyen konkrét adat, mely arra utalna, hogy
szerepe lett volna a teológiai tárgyak oktatásában. Ugyanakkor az is nehezen képzelhet Ę el,
hogy egyetlen disputálásnak sem lett volna vezet Ęje vagy felügyel Ęje a 17 esztend Ę alatt.
Teológiai meggy ĘzĘdésér Ęl csak annyit jelenthetünk ki , hogy minden bizonnyal azonos
állásponton lehetett herborni társai val. A chiliazmus kérdését illet Ęen mindenképpen Ę is
hasonlóan gondolkodott.464
Talán azért sem lehetett eltér Ę a teológiai meggy ĘzĘdése, mivel professzortársait is
ugyanaz a tradíció és sze llemiség nevelte, amely Ęt is. Apja, Johann Piscator, a neves tudós
Alstedék rámista meggy ĘzĘdésĦ tanára volt Herbornban, aki nemcsak nyelveket tanított,
hanem teológiát és Luther után Ę fordította le el Ęször a teljes Bibliát német nyelvre. A hozzá
írt Concordanciát Szenczi is ismerte és használta az 1612-i átdolgozott Károli-fé le Biblia-
kiadásnál.465
Sokkal hatékonyabb munkát fejtett ki azonb an saját katedráján. A 17. századi
retorika tanítása valamivel egyértelm Ħbb és könnyebb helyzetben volt, mint a grammatika és
a logika. Még a reformáció után is kevesebb újít ás történt. Piscator korában is szinte még
mindig az Arisztotelész–Cicero–Quintilianus „s zentháromságtanán” alapuló, klasszicizáló
humanista szónoklattan466 volt az egyeduralkodó. Bartók István gondolatait folytatva, ki kell
emelnünk azt, hogy a protestáns, f Ęként az evangélikus és református iskolák mind
megalkották a maguk, Melanchton alapgondolat aihoz, illetve Sturm átdolgozásaihoz köt ĘdĘ

460 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 129–171.
461 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655) bibliográfiája . i. m. 39.
462 Ötvös Ágoston: Geleji Katona Istv án élete és levelei. i. m. 199–233.
463 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 419.
464 V. ö. R. T. W. Evans: i. m. 1912.
465 V. ö. Turóczi–Trostler József: Szenczi Molnár Albert Heidelbergben. in. Fil. Közlöny I. évf. Budapest, 1955. 160.
466 V. ö. Bartók István: A XVII. századi logikai és retorikai irodalmunk kritikat örténeti tanulságai . i. m. 7 −10.

59retorikáikat. De ezek a 17. század elejére lassan há ttérbe szorultak az új és gyorsan elterjedt,
Vossius Commentariorum rhetoricorum sive aretoianum institutionis libri sex (Leiden 1606)
címĦ retorikájának következtében. Piscator ké t nagy retorikai kiadvá ny alapján tanított
Gyulafehérváron. Az els Ę az 1635-ben megjelent Rudimenta rhetoricae .467 Ebbben az els Ę két
fejezet a retorika alapszabálya it tárgyalja. Ezeket a Szentírás, az egyházatyák és a klasszikus
írók idézeteivel támasztotta alá és illusztrálta. Érdekessége a m Ħnek – Bán Imre megállapítása
szerint468 –, hogy nem eredeti alkotásokról van szó, hanem a gyulafehérvári
követelményeknek megfelel Ęen Péczeli Király Imre Isagoges rhetoricae libri duo címĦ mĦvét
dolgozta át. Lehetséges, hogy közrejátszott eb ben a korabeli gyulafehérvári, nem igazán
magas színvonal is. Péczeli is a heid elbergi iskola Pa reus-neveltetés Ħ tanítványa volt.
Piscator másik retorikai témájú m Ħvének, a Rudimenta oratoriae -nak,469 az 1639-ben
kiadott szónoklattankönyvnek is Péczeli a forrása.470 Erre azonban nem találunk utalást Bartók
Istvánnál, aki a 17. századi magyar retorikai ir odalom kritikatörténeti tanulságait foglalta
össze. Ramus retorikájából nem tartott me g mindent, hanem röviden összefoglalta a
legfontosabb tudnivalókat, s diákjainak hangs úlyozta, hogy mit tart meg és mit miért hagy
ki.471 Ezek a retorikák közkedvelt és elterjedt m Ħvek voltak Erdélyben, talán azért is, mert
Piscator nemcsak a gyulafehérvári Collegi um Academicumnak, hanem egész Erdélynek
szánta a Rudimenta oratoriae-t, és nemcsak a papi hivatalra, hanem jogászokra, világi
hivatalokba készül Ę diákokra is gondolt, mert a genus j udicialét elég részletesen tagolta
benne.472
Alsted végrendeletéb Ęl tudjuk, hogy annak idején Pisc atorra bízta a feladatot, hogy
Prodromusához készítsen Indexet ,473 de azt valamilyen okból nem végezte el. Ez viszont
feltételezi, hogy Piscatornak is legalább olyan járatosnak kelle tt lennie a szent nyelvekben,
mint Bisterfeldnek. Arról visz ont van tudomásunk, hogy 1639–1641 között Ę rendezte sajtó
alá a tankönyvek nagy részét, közöttük Alsted katekizmusát legalább öt kiadásban.474
Bisterfelddel együtt rendezték sajtó alá Wendelin Medulae -ját is. A latin nyelvtanban való
jártasságát húzza alá az is, hogy Alsted Rudimenta linguae latinae -ját Ę dolgozta át és adta ki
halála után.475
Piscator 1647-t Ęl nem tanított Gyulafehérváron, de a retorika és poétika oktatását
tovább folytatták azok a tanárok, akik jelen voltak a Collegium Academicumban476 és akiket
már korábban is bevontak egy-egy könyv szerke sztésébe, átdolgozásába, vagy valamilyen
szempontú b Ęvítésébe.
Isaac Basirénak 1654. évi Gyulafehérvárra va ló megérkezéséig hármójuk közül csak
Bisterfeld maradt a kollégium falai között. Kö zben hazaérkezett Apáczai Csere János is, de Ę
„csak” magisterként m Ħködhetett a kollégium gimnáziumi tagozatán.477 Az Ę személyes
hatásáról, munkásságáról, enciklopédikus igényér Ęl egy következ Ę fejezetben lesz szó.
Basiréval lezárult egy nevezetes korszak a Bethlen Gábor alapította Collegium

467 (Piscator, Ludovicus Philippus): Rvdimenta rhetoricae in usum illustris scholae Albensis succin cte tradita. Alba Juliae
MDCXXXV [typ. principis] – R. M. Ny. 1614
468 V. ö. Bán Imre: Irodalomtörténeti kézik önyvek Magyarországon a XVI–XVII. században . Budapest, 1971. 46.
469 (Piscator, Ludovicus Philippus): Rvdiment a oratoriae in usum illustris scholae Al bensis. Praefixae svnt tabulae methodum
hujus libelli indicantes. Alba Juliae MDC XXXIX [typ. principis] – R. M. Ny. 1766
470 Bán Imre: Irodalomtörténeti kézikönyvek M agyarországon a XVI–XVII. században . i. m. 46.
471 Bartók István: A XVII. századi logikai és retorika i irodalmunk kritikatörténeti tanulságai. i. m. 11–12.
472 Tarnai Andor: A váradi Orator extemporanus. in. Klaniczay-emlékkönyv: Tanulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére .
Szk. Jankovics József. Budapest, 1994. 365.
473 Ötvös Ágoston: Geleji Katona Istv án élete és levelei. i. m. 199–233.
474 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulaf ehérvári tankönyvkiadás a XVII. században . i. m. 250.
475 (Alsted, Johann Heinrich): Rudimenta lingvae Latinae in usum scholae Albensis hoc modo elaborata, ut puer unius anni
spatio ex illis legere, declinare, comparare, conjugare, initia denique Syntaxis et radices sylvulae vocabulorum
harmonicae addiscere possit. Edit io quinta. Albae-Juliae 1647 [typ. principis] – R. M. Ny. 2168
476 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulaf ehérvári tankönyvkiadás a XVII. században . i. m. 267.
477 V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulafehérvári fejedelmi nyomda történetéhez . i. m. 46.

60Academicumban. Az utolsó rector primarius478 tevékenységének hatását már a korábbiakban
említettük.
Összességében err Ęl az els Ę korszakról el lehet mondani, hogy az egyetemalapító
fejedelem célja alapjában véve megvalósult. Létrejött egy m ĦködĘképes f Ęiskola, egy
református szellemiség Ħ teljes kollégium, mely a tanulásra éhes diákság számára a
legfontosabb tudományos, m ĦvelĘdési, oktatási központ lett. A közel harminc esztend Ę alatt a
kollégium soha sem nyitott teret semmilyen széls Ęségnek, rajongó szellemiségnek vagy egyéb
szinkretikus tanoknak, még ha tanárainak módszerei között ne m egyszer hasonlókra
lelhettünk. Még a ramusi recepció számára is sajátos módot választottak, annak egy igen
mérsékelt, de következetesen képviselt változatának a meghonosodását segítették el Ę.479 Így a
ramista hatás két útja közül: Párizs–Cambridge–Franeker–Sáro spatak és Párizs–Heidelberg–
Herborn–Gyulafehérvár, ez utóbbi valósulhatott meg.480
A tudományos színvonalat els Ęsorban természetesen a tanárok jelentették .
MĦködésükkel nemcsak csíráit hozták létre a fels Ęoktatásnak, hanem egész sor olyan
törvényt, szabályzatot, szervezett tankönyvkiadást, disputálást, hosszú távú oktatási
programot, tantervet, hallgatói önkormá nyzatot hoztak létre, melyek belülr Ęl szilárdították
meg az iskolát és tették stabillá az intézményt. A tanítás mellett lelki támaszt is nyújtottak
hosszú éveken keresztül,481 emelték a közhangulatot a protestá ns Európa keleti végvárában.
Ez kellett is, mert míg a katolikusokat egységbe terelte a tridenti zsinat, addig a protestáns
felekezetek között folyamatosan csak mélyült a szakadék.482

2. 6. Új fejezet a Collegium Academicum életében

A Collegium Academicum stabil alapvetését igazolja az is, hogy az 1658-as
török −tatár pusztítást követ Ęen a kollégium hamar magára talált. Apafi Mihály 1662-ben
telepítette át a kol légiumot Enyedre.483 Egy szomorú vallási ellentét fellángolása
következtében azonban, rövid id Ęn belül hirtelen két f Ęiskolája is lett Erdélynek, mivel II.
Rákóczi György feleségének, Báthory Zsófiának és a környezetében lév Ę jezsuitáknak
köszönhet Ęen, a pataki scholának menekülnie kellett. Több megoldási kísérlet után, 1671-ben
Apafi fejedelem fogadta be Ęket a részben helyreállított gyulafehérvári scholába.484
Alig két esztend Ę telt el, mikor 1673-ban a radnóti zsinaton sor került a magyar
karteziánizmus történetének egyik legélesebb ideológiai összecsapására, az els Ę igazán nagy
tudományos vitára a két iskola képvisel Ęi között, melybe mind a fejedelmi udvar, mind az
egyházi hierarchia legfels Ębb szint Ħ képviselete beavatkozott.
Az erdélyi karteziánizmus képvisel Ęi mind Coccejus teológiáját követték. A 17.
század második felét Ęl Európát hatalmas szellemi földrengés rázkódtatta meg, melynek
utórezgései mindig újabb kapukat nyitottak meg. Ez a szellemi földrengés az egész
társadalomra kihatott. A politikai, gazdasági, tudományos és m ĦvelĘdési szférák mellett az
egyházi szegmens csak az egyik szelet volt. A skolasztikus bölcs elet és gondolkodásmód,
illetve a széthulló korabeli világkép bomlásával fokozatosan jelent meg egy új, egységet
teremt Ę rendszer, a kartezianizmus, mely a „spekulatív világtól való elfordulás és a való világ
iránti érdekl Ędés szellemi erjedésének485 mindent meghatározó jelenségeként mozgatta a
fejlĘdés törvényszer Ħségének szálait, összefüggéseit. Ezt a carteziánus bölcseletet használta

478 Nagy Gyula: Adalékok Basirius Izsák XVII. századi gyulafehérvári tanár könyvtárához. in. M. Ksz . 1883. 258–266.
479 V. ö. Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és az európai kés Ęhumanista ellenzék . i. m. 39.
480 V. ö. Bartók István: Bisterfeld gyulafehérvári ars concionandija . i. m. 553–554.
481 V. ö. R. T. W. Evans: i. m. 1913.
482 V. ö. Carlos Gilly: „Észak oroszlánja”, a „Sas” és a „Végítélet Kris ztusa” – Politikai, vallásos és chiliaszta publicisztika a
harmincéves háború röpirataiban, illusztrált röplapjain és népi énekeiben. i n. MĦvelĘdési törekvések a korai újkorban.
Tanulmányok Keser Ħ Bálint tiszteletére. Szeged, 1997. 103.
483 P. Szathmáry Károly: i. m. 76.
484 P. Szathmáry Károly: i. m. 88.
485 V. ö. Tordai Zádor: A magyar karteziánizmus történetének vázlata. in. Magyar Filozófiai Szemle . Budapest, 1962. 55 −57.

61fel Coccejus szövetség-teológiájának rendszerezésekor, melyben Descartes gondolatai két
markáns pontban érvényesülhettek: el Ęször dialektikus fejl Ędéstörténeti vonatkozásait
hangsúlyozva, a mozgással kapcsolatos tétele jutott kifejezésre; másodszor az emberre
vonatkozó tanítása, mely szerint a teremtmény a teremtés pillanatától kezdve alapvet Ęen jó és
ez a tulajdonsága, illetve természetes jogérzéke, a jó és szép utáni vágya a bĦneset után is
megmaradt, igaz, hogy csak csírájában.486 A coccejánizmus a református ortodoxiával
szemben, illetve annak kritikájaként, olykor ko rrekciójaként az igazi „kálvini reformációt
akarta visszahelyezni jogos, méltó helyér e, s mint igazi ortodoxia, annak meg ĘrzĘje,
érvényesít Ęje, továbbfejleszt Ęje akart lenni”. Ennek érdekében szövetkezett a legkorszer Ħbb
filozófiai irányzatával és „az eg yházpolitikai törekvéseket szem el Ętt tartó pietisztikus
kegyességi és teológi ai irányzattal.”487 A carteziánus tudományosság, illetve coccejánus
teológia, nemzedékeket meghatáro zó elkötelezett, magas szint Ħ, tudós m ĦvelĘi, oktatói
Enyeden Dézsi Márton és Csernátoni János voltak.
A már említett radnóti zsinaton egy táborban voltak a coccejánizmus és
kartéziánizmus enyedi tanárai, Dézsi és Cserná toni, és a másik táborban az újításokat fel nem
vállaló rámista Pósaházi János és Buzinkai Mihá ly, illetve az episzkopalista hazai ortodoxia
nagytudású, m Ħvelt püspöke, Tófeus Dobos Mihály.488 Ez utóbbival kapcsolatban nem
érdektelen megjegyezni, hogy Tófeus éppe n Coccejusnál doktorált Leidenben, 1649-ben.
Hiába hozta meg 1680-ban, késleltetve a feje delem a döntését, mely elmarasztalta a
coccejánizmust és kartéziánizmust, Enyed – mely a gyulafehérvári Collegium Academicum
utódjaként a kálvinista oktatásügy központja volt 1662 után is – továbbra is a haladó
szellemiség-lelkiség, illetve tudományosság fellegvára maradt.489 SĘt, az elkövetkez Ękben
olyan tekintélyes tudósok kerültek ki a kollégiumból, mint a bet ĦmĦvész-nyomdász
Misztótfalusi Kis Miklós490 és az orvos, teológus, filozófus if j. Köleséri Sámuel, vagy a tudós
orvos-doktor, Pápai Páriz Ferenc.491
A tudományos élet és munka a Collegium Academicumban a törést követ Ęen rövid
idĘre vesztett lendületéb Ęl, de 1662-t Ęl újra folytatta a tudomány m Ħvelését az erdélyi
magyarság érdekében. Az Apáczai által megálmodott és megtervezett akadémiának
létrehozására sajnos nem került sor. Pedig a szabad szellem Ħ tudományegyetem
létrehozásának gondolata, terve állandóan ott vibrált Erdély leveg Ęjében. Akik egyetértettek
Apáczaival abban, hogy az akadémia kulcsszerepet tölthet be egy ország életében, azok
mindent elkövettek volna annak létrehozása érdekében. Az akadémiaállítás igénye,
szükségszer Ħsége fogalmazódott meg abban a levélben is, melyet az egykori váradi puritánus
szellem Ħ lelkipásztor, kés Ębb erdélyi püspök, Kovásznai Péter írt Apafi Mihálynak 1672.
február 13-án. Azt írta a fejedelemnek, hogy „igen szükségesnek látnám uram, ha azon er Ęvel,
mellyel immáron három Collégiumot tartunk egy académiát errigálnánk”.492 Kovásznai
szemei el Ętt Apáczai tervezetének megvalósítható, kivitelezend Ę gondolata lebegett. És nem
véletlenül, hiszen a Bethlen Gábor-i tudomá nyegyetem- koncepció is ebben a tervezetben
teljesedett volna ki igazán és érte volna el a csúcspontját. Apáczai megértette és meg is akarta
valósítani a fejedelem nagy elképzelését , de a tudományegyetem, az akadémiával
megvalósuló korszer Ħ mĦvelĘdésprogram, mellyel kivonhatta vol na az erdélyi magyarságot a
külföldi egyetemek gyámsága alól,493 ekkor is még csak terv maradt.

486 V. ö. Czegle Imre: A „szövetség-teológia” jelent Ęsége a XVII. század gondolkodásában. in. Theológiai Szemle, 1976. 11.
487 Czegle Imre: A „szövetség-teológia” jelent Ęsége a XVII. század gondolkodásában . i. m. 11.
488 V. ö. Tordai Zádor: A magyar karteziánizmus történetének vázlata . i. m. 61.
489 Erdélyi Féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége . Bevezet Ę tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Jakó
Zsigmond. Bukarest, 1974. 11.
490 Erdélyi Féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége . i. m. 44.
491 Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak . Bevezet Ę tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Nagy Géza.
Bukarest, 1977. 35.
492 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 635.
493 Erdély magyar egyeteme . i. m. 73.

623. A váradi Schola Illustris

A fejezet bevezet Ęjében a gyulafehérvári Colleg ium Academicum mellett a váradi
schola illustrist írtuk le olyannak, mint ahol Er délyben, illetve az akkor már hozzá
csatlakozott Partiumban rövid ideig bár, de a legjelent Ęsebb református fels Ęoktatási
intézménynek a legkorábban megvalósult nyomait találhatjuk. Universitasról viszont még a
szó korabeli értelme szerint sem beszélhetünk, sem Erdély fejedelmi központjában, sem pedig
Váradon. Még akkor sem, ha az 1650. február 19-én lezajlott te ológiai disputa a
bevezet Ęjében Universitati Varadiensi -nek nevezi a váradi scholát.494 A vizsgázó Becskeházi
István, a vizsgáztató Tófeus Dobos Mihály rektor volt.
Nem feladatunk most a váradi iskola teljes történetének ismertetése, csupán az elért
és megvalósított legmagasabb szint Ħ tudománym Ħvelés id Ęszakát mutatjuk be sajátos
szempontok alapján.
A 17. századi váradi fels Ęoktatás-történet kutatóina k, más oktatási központokkal
szemben, jelent Ęs lépéshátránnyal kell ma is megküz deniük, mivel az 1660-as török–tatár
büntet Ęhadjárat az Erdély kulcsának számító városb an olyan fokú pusztítás t végzett, hogy alig
maradt fenn kutatható írásos, könyvtári, levéltári dokumentum. A pusztításnak már az
elĘszele is sokatmondó lehetett, mive l a török közeledtére a jól meger Ęsített várból és
környékér Ęl még a „halottak is költöztek”.495 A könyvtár is minden bizonnyal a barbár
pusztítás áldozata lett és a t Ħz martalékául esett. A viszonylag kevés fennmaradt és még
kutatható anyag pedig telje sen szétszóródott a különböz Ę magángy Ħjteményekben,
könyvtárakban. Mindezek ellenére voltak a váradi scholának bátor kutatói, történetének
adatgy ĦjtĘi, akiknek munkái nyomán, ha tiszta és egyértelm Ħ képet nem is kapunk, de
mindenképpen körvonalazni lehet mindazt, amit ma fels Ęoktatás címen az egykori schola
illustrisról tudunk.
A több, elszórtan fellelhet Ę kisebb-nagyobb tanulmány va gy adatközlés mellett,
mindenekel Ętt talán az egykori krónikást, Szalárdi Jánost496 kell kiemelnünk, aki viszonylag
kevés – az oktatásra vonatkozó – dokumentumot közöl, de annál pontosa bb helyrajzát adja az
iskolának. Megemlít néhányat az iskola egykor i tanárai közül, többek között az egyik
legkiemelked Ębb egyéniséget, Szilágyi Benjámin Istvánt , akit még a holland református
ortodoxia európai rangú szaktekintél ye, Voetius Gisbert is „igen m Ħvelt”497 rektornak
nevezett. Jelent Ęs, de nem mindenütt pontos a Lampe–Debreceni egyháztörténeti munka,
amely 21 tanár nevét jegyezte fel.498 A 17. századot követ Ę hosszú hallgatás után, Csernák
Béla királyhágómelléki f Ęjegyz Ę a 20. század els Ę felében írta meg a vára di egyház és iskola
történetét.499 Felbecsülhetetlen érték Ħ munkáját Herepei János kutatásai több helyen is
bĘvítették, pontosították, különös te kintettel a Rákócziak korára.500 Jelent Ęs összegz Ę munkát
végzett Major Huba lelkipásztor, akinek doktori disszer tációja éppen a vá radi iskolázás
történetével foglalkozik a kezdetekt Ęl 1660-ig.501 Végül, de nem utolsósorban meg kell
említenünk egy olyan munkát is, amelynek hosszas keresés után sem sikerült nyomára

494 Toufaeus Mihály: Disputatio theologica de perseverantia sanctorum, quam… sub praesidio… Michaelis Tovfaeiss. theol.
doctoris ac in… schola Varadiensi rectoris publico examini subjicit St ephanvs Betskehazi senior ad diem 19. Februarii,
hora 9. Varadini MDCL apud Abrahamum K(ertész) – R. M. Ny. 2355
495 Bitay Árpád: Gyulafehérvár Erdély m ĦvelĘdéstörténetében. in. Erdélyi Tudományos Füzetek . 3. sz. Kolozsvár, 1926. 15.
496 Szalárdi János Sira lmas magyar krónikája . in. Magyar Helikon , Budapest, 1980
497 Halmy Gyula: A sárospataki f Ęiskola tanárainak életrajza. in. Sárospataki Füzetek 1866. 252 −272.
498 Debreceni Ember Pál: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsylvania . Utrecht, 1728
499 Csernák Béla: A református egyház Nagyváradon . Nagyvárad, 1992
500 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . Budapest −Szeged, 1966. 5–136.
501 Major Huba Zsolt: A váradi református f Ęiskola története (1558–1660) . Kézirat. Nagyvárad, 1977

63bukkanni. Püspöki János munkájá ról van szó, melynek a címe502 már önmagában is sokat
mond témánk szempontjából.
Várad, a magyar király és az erdé lyi fejedelem közti birtokterület503 nemcsak
geopolitikai és hadászati szempontból volt straté giai fontosságú város, hanem kulturális és
gazdasági érdekeltségei miatt is. Különösen jelent Ęs és stabil hátteret adott a fokozatosan
fejlĘdĘ város iskolájána k a törökök budai megszállását követ Ęen a keresked Ęknek és iparos
céheknek nagyszámú idevonulása és megtelepedés e, valamint az, hogy Várad a „nemzetközi”
fĘútvonal, bármely irányból megközelíthet Ę és az átjárást biztos ító csomópontja volt.
A reformáció századának iskolái és eklézsiái a legtöbb helyen természetes
szümbiózisban éltek. Váradon sem volt ez másként. Eg yüttélésük és egymásrautaltságuk
mindkett Ęjük fejl Ędésének, gyarapodásának, s Ęt stabilitásának volt biztosítéka és garanciája.
A váradi eklézsia kezdett Ęl fogva komoly gondot fordított arra, hogy az iskolában „magasan
képzett”, akadémita lelkipásztor-jelöltek töltsék be a rektori tisztet. Ne m sajnálták az anyagi
áldozatot attól a peregrinustól, akit méltónak tartottak arra, hogy külföldi tanulmányútra
menjen. Így történt ez Enyedi Sámuel esetéb en is, aki a „belgiomi académiákban a váradi
ecclésiától egynéhány esztend Ęk alatt szép költséggel taníttatott…”504
A tanítás feladatát mostohább id Ęszakokban az ekklézsia lelk ipásztorai is végezték.
Az iskolai tanítók és az ekkléz siák lelkipásztorai közötti vi szony Váradon és környékén sem
volt mindig felh Ętlen, zavartalan. Részben a harmonikus viszony stabilizálásár a, részben az
oktatás-nevelés tartalmi és formai meneté nek biztosítása érdekében már az 1567. február
24−26. között tartott Debreceni zsinati505 végzések és határozatok is szabályozni kívánták a
lelkipásztorok, illetve rektorok, iskolamesterek közötti függ Ęségi viszonyt. A szabályozás,
miként az az említett Debreceni zsinat XL. cikkelyéb Ęl ki is t Ħnik, kétoldalú volt. Egyfel Ęl az
iskolák rektorait, tanító it, iskolamestereit rende lték az eklézsiák fennhatósága alá, illetve a
lelkipásztorok hatáskörébe, másfel Ęl a lelkipásztorokat kötelezték a méltányos
viselkedésre.506
A 16. század második felében, a reformác ió egyházainak kialakulásakor a
hitvallások, illetve az interkonf esszionális szellemi háborúk id Ęszakában az eklézsiának és az
iskolának kölcsönös támogatása, egymás segíté se létszükséglet volt. Egymást kiegészítve
képviselhették hitük alapigazságait a különböz Ę fórumokon, zsinatokon, disputákon, lokális
vagy országos jelent ĘségĦ összejöveteleken. A 17. század elejéig tartó id Ęszakot f Ęként az
antitrinitarizmus, illetve a hol meger ĘsödĘ, hol háttérbe szoruló, de oktatáspolitikailag
állandóan offenzívára kész jezsuitákkal folytato tt viták, polémiák, disput ák töltötték ki. Ezen
alkalmakkor az eklézsia képvisel Ęi mellett, mindig jelen volt az iskola minden akadémita
tanára. A külföldet, els Ęsorban a kriptokálvinista, melanchtoniánus Wittenberget járt
akadémiták mindig a friss nyugati teológiai ismeretek és tudományos áramlatok új
ismereteivel tértek haza, melyeket, ha kellett, szellemi harcaikban b Ęséggel tudtak
kamatoztatni.
A váradi iskola életén lényeges válto zást csak a 17. század hozott. Az els Ę harminc
esztend Ę fehér foltjai eltakarják a kor történéseinek, személyeinek túlynomó részét. Amelyek

502 Püspöki János. Az Keresztyén ség Véd-oszlopának Meg-Dülése , az az Az Nagy Váradi na gy Várának Törökök által való
kipusztitása és Elfoglalása. Egy siralmas elmelkedesben kese rves szivvel által tekintettni, és megfontoltattni kivánta
Püspöki János Varadról elbujdasott Ta nito. Nyomtattatot Debreczenben 1661-ik Eszt., 9 lap. R. M.K. I., 973
503 Hadtörténelmi Apró ságok. Nagyvárad Capitulációja 1660-ban. in. Hadtörténelmi Közlemények , Budapest, 1892. 391.
504 Szalárdi János Sira lmas magyar krónikája . in. Magyar Helikon . Budapest, 1980. 491.
505 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Budapest, 1881. 459 −613.
506 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok vé gzései. i. m. 582. XL. cikkely .: „Az egyházak
lelkipásztorainak, kik az egyházakat kormányozzák, tisztességes függé ssel rendeltessenek alájok az iskolai igazgatók ,
szolgák és énekvezérek, hogy a rend és egyetértés, mely a szeretet kötel e és az egyházfegyelem hatálya épen maradjanak.
Ellenben a tanitóknak is adják me g a lelkipásztorok a kett Ęs tisztességet , tudniillik a becsületet és kiszabott mindennapi
eledelt, ha ezzel hivatalból és szerz Ędés szerint tartoznak… Mert megcsaln i a munkást a maga bérében átkozott b Ħn. Ne is
árulják el a lelkészek tanítóikat, sem pedig a vendégségek ben, semmi hivatásukon kívüli nem tartozott szolgálatokra
zsarnokilag ne kényszerítsék”.

64azonban fennmaradtak és ismeretesek, elég meggy ĘzĘ képet festenek a kor nem jelentéktelen
iskolájának életér Ęl.
Az iskola szisztematikus, tervszer Ħ fejlesztésér Ęl a 17. század els Ę harmadában még
nem lehet beszélni. Ekkor m Ħködnek Váradon azok a személyek, rektorok, lelkipásztorok:
Alvinczi Péter, Szilvásújfalvi Anderkó Imre, Keser Ħi Dajka János, Debreczeni Szimonidesz
Gáspár, akik szellemi téren el Ękészítik a kés Ębbiek számára az alapokat. Talán Keser Ħi Dajka
Jánost kivéve, az említetteket a puritanizmus el Ęfutárainak507 is lehetne tekinteni. Amit
biztosan tudunk ebb Ęl az id ĘbĘl az az, hogy a váradi iskola ekkor már rendelkezett egy
komoly, középszint Ħ – ma azt mondanánk – gimnáziummal is.
Különösen jó fokmér Ęje a váradi iskola tudományos szintjének ebben a korszakban
három összefügg Ę esemény. A tudományokban járatos és az azt támogató Bethlen Gábor
fejedelem testvére, Bethlen István minden bizonnyal nem véletlenül küldte fiát, Pétert ebbe az
iskolába tanulni.508 Erdélyi nagyhatalmú úrként feltételezhet Ęen jó rálátása lehetett a korabeli
iskolák m Ħveltségi szintjének megállapítására. Má sodszor azt sem hagyhatjuk figyelmen
kívül, hogy Bethlen Gábor éppen a váradi scholából választotta ki személyes alumnusait,
Bojthi Veress Gáspárt és Szilvási K. Mártont, és küldte továbbképzésre Ęket Heidelbergbe,
David Pareaushoz,509 aki kés Ębb egyik levelében nagyon elismer Ęen nyilatkozott a váradi
alumnusokról. Végül azt kell megemlítenünk, amit Herepei a kolozsvári sáfárpolgár közlése
alapján ír le, hogy a fejedelem 1617-ben váradi diákok közül választott collaborátorokat a
gyulafehérvári iskolához.510
Ezek az adatok félreérthetetlenül arról beszélnek, hogy ebben az id Ęszakban a váradi
oktató-nevel Ę testület tagjai (rekt orok, collaborátorok, lelkipásztorok, iskolamesterek)
országszerte a min Ęségi képzésben már nagy elisme rtségnek örvendtek; a diákság
nagyszámban kereste fel az iskolát, elvégzése után pedig megfelel Ę képzettség hírében állt. A
30-as évek el Ętti id Ęben járt ide az akkor hí res nagyváradi iskolába To lnai Dali János is,511 a
presbiterianizmus legradikálisabb hazai képvisel Ęje.
Minden bizonnyal érdekes összefüggése k derülnének ki, ha közelebbr Ęl vizsgálnánk
meg az alábbiakat: a fejedelem hosszú id Ęn keresztül megbecsült tanácsosa, Alvinczi Péter
Váradon tanult, majd egy ideig itt re ktoroskodott és lelkipásztorkodott; Keser Ħi Dajka János –
1615-t Ęl a fejedelem udvari papja –, a kés Ębbi püspök is itt végzett lelkipásztori munkát
néhány esztendeig, és második váradi útja so rán találkozott vele Szenczi Molnár Albert,512
akivel Bethlen Gábor rendszeresen tanácskozott egyházi, politikai, m ĦvelĘdési kérdésekben.
Szenczi Molnár Albert alapvet Ęen az egész fejedelmi családdal jó kapcsolatokat tartott. A
hazai oktatási élet alakulása iránt is állandó érdekl Ędést mutató Szenczi a fejedelem
testvérének, Bethlen Istvánnak ajánlotta azt a Syllecta scholastikát , amely az 1621-es kiadású
latin−görög −magyar szótár függelékeként jelent me g. Céljaik, érdekeik azonosak voltak.
MĦvelĘdéspolitikájuk, oktatásra, tudományos élet re vonatkozó elképzel éseik révén már a
lehet Ę legszínvonalasabb emberek jutottak el Váradra is. Ekkortájt nemcsak az egykori
wittenbergi akadémiták irányíto tták az egyházi életet, a m ĦvelĘdést és oktatást, hanem már
fokozatosan bekapcsolódtak a he idelbergi, marburgi, herborni , frankfurti, brémai és más
egyetemek peregrinusai is.
Bár az ismert források szerin t a 17. századi váradi scholának Szilvásújfalvi Anderkó
Imre nem volt a rektora, de mint korábbi de breceni tanárnak és a váradi eklézsia
lelkipásztorának minden kétséget kizáróan sz oros kapcsolata kellett hogy legyen az iskolával.
Életének, tudományos munkásságának ismereté ben ki lehet jelenteni, hogy sorsformáló

507 Tóth István: A váradi puritánok költészete. in. Confessio , Budapest, 1994. 47 −54.
508 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 28.
509 Pápai Páriz Ferenc: Romlott fal felépítése. in. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár . Budapest, 1906. 174.
510 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez III . i. m. 558.
511 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . Budapest, 1911. 22.
512 Dézsi Lajos: Szenczi Molnár Albert naplój a, levelezése és irományai . Budapest, 1898. 66.

65hatását Váradon is kifejthette. Miel Ętt Váradra érkezett volna, már több olyan m Ħvet513 írt
vagy rendezett sajtó alá, melyekb Ęl világosan kit Ħnik, hogy mekkora gondot fordított a tanuló
ifjúság oktatására, nevelésére.
A lábjegyzetben említett alapm Ħve, az Admonitiones kimondottan pedagógiai tárgyú
írás. Ebben a „pedagógiai- tankönyvben… az ifjú skólamester-j elölteket vezeti be jövend Ę
teend Ęik rejtelmeibe”.514 Kiderül az is, hogy a lelkipásztorké pzés mellett mennyire fontosnak
tartották itthon a pedagógusképzést, mert nem volt mindegy, hogy kik, mit és milyen
felkészültségi szinten taníta nak az egykori váradi püspökség eléggé kiterjed tnek mondható
iskoláiban, partikulahálózatában. Várad különben ekkorra már anyaiskolává fejl Ędött, és
széles partikulahálózatot épített ki. Elég csak a jelent Ęsebbekre, Belényesre, Biharpüspökire,
Biharra, Diószegre, Szalontára, Székelyhídra, Telegdre gondolni.515 A többi anyaiskola
mellett, ahol szervezett f Ęiskolai képzést nyújto ttak, Váradon is igyekeztek „a t Ęlük telhet Ę
legmagasabb szint Ħ tudásanyagot közvetíteni”.516 Szilvásújfalvi tudományok iránti
nyitottságáról, új reformációs törekvéseir Ęl, sokoldalú érdekl Ędésér Ęl (tankönyvek,
énekeskönyv, naptár és prognosztikon-ké szítés) átfogó képet ad a már el Ębb említett Keser Ħ-
tanulmány, melyben a külföldi akadémiákat, még Angliát is megjárt pe regrinusok, orto- és
heterodox kapcsolataikat, talál kozásaikat, véleményüket, kritik ájukat írja meg. Szilvásújfalvi
peregrinációs Albumának elemzésekor mutatott rá Keser Ħ, hogy az „emlékkönyv keretéül
szolgáló Reusner-féle nyomtatványban … ott talá lta Ramus arcképét, s nem lehetett véletlen,
hogy a sok tucat portré közül egyedül ehhez f Ħzött rövid, de sokatmondó megjegyzést: » Ęt
többen ócsárolják, mint ahányan megértik«”.517
Szilvásújfalvi ez utóbbiakhoz tartozott, akik megértették Ramust. S Ęt annak
szellemiségét, munkásságát, dialektikáját, m ódszertanát, pedagógiáját is felvállalta. A
korabeli Magyarországon, Erdélyben talán els Ęként ismerkedett meg az egyházkormányzati
kérdésekben is újszer Ħen gondolkodó Ramusszal, aki igaz, elég kés Ęn nyilvánította ki e téren
vallott meggy ĘzĘdését, melyet 30 esztend Ę múlva Váradon Szilvásújfalvi Anderkó Imre már
teljes mértékben felvállalt.518 Elveit, meggy ĘzĘdését, hitét öntudatosan vallotta meg, vállalva
élete utolsó id Ęszakának szomorú történéseit, megalá zó körülményeit is. Hodászi Lukács
megrögzötten ortodox meggy ĘzĘdésĦ püspök fenyegetettségének közelségében is
Szilvásújfalvi esztend Ękön keresztül végezte a váradi ek lézsiában a lelkipásztori teend Ęket.
Szellemi hatása bizonyára az iskolákra is ki terjedt, bár ennek konkrét nyomait nehéz lenne
kimutatni, de a váradi eklézsia és schola fejl Ędésében, kés Ębbi ugrásszer Ħ növekedésében,
elismertségében valószín Ħleg meghatározó id Ęszak volt az övé.
Szilvásújfalvi után kétségtelenül más ok is komoly munkát végeztek Váradon,
hatékonyan alakították az iskolában a tudományo s élet színvonalát. Egyéb adatok hiányában
fĘként annak a Kismarjai Veszelin Pálnak a tudományos munkásságára kell gondolnunk, aki
hebraistaként Coccejus elismerését is kivívta, s Ęt külföldön, Franekerben kinyomtatott
tankönyvéhez Ę írt el Ęszót.519 Minden bizonnyal az els Ę hazai héber nyelvtan520 készít Ęjeként

513 a. Református énekeskönyv: Újfalv i Imre: Index psalmorum, hymnorum et canticorum tam Latinorum quam
Ungaricorum. Debrecen 1596–1599 Rheda − R. M. Ny. 804.
b. Latin −magyar szójegyzék: Szikszai Fabricius Balázs: Nomenc latura seu dictionarivm La tino-Ungaricum clarissimi
viri domnini Basilii Fabricii Zikzovii. Editio prioribus limatior et auctior cum indice duplici opera Emerici A. Uyfalvii.
Debrecini MDIIIC Rheda − R. M. Ny. 802.
c. Iskolai tantervi utasítás: [Újfalvi Imre:] Admon itiones de ratione discendi atqve docendi in ultima seu tertia classe .
[Debrecini 1596–1599 Rheda] – R. M. Ny. 803.
514 Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és a magyar kés Ęreneszánsz. in. Acta Historicae L itterarum Hungaricum . Tomus VIII.
Szeged, 1968. 3.
515 Major Huba Zsolt: i. m. 87.
516 Gaál Botond: A protestáns iskolarendszer hatása Szat már szellemi arculatának kialakulására . Kézirat. Csenger, 1996. 2.
517 Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és a magyar kés Ęreneszánsz . i. m. 33–34.
518 Keser Ħ Bálint: Újvalvi Imre és a magyar kés Ęreneszáns z. i. m. 42.
519 Major Huba Zsolt: i. m. 221.
520 Névtelen „jajj szó”. Kismarjai Veszelin Pál prédikációja egy 17. szá zadvégi kolligátumban. Közli Csorba Dávid. in.
Magyar Könyvszemle 2000. 200 −202.

66is meghatározó helyet foglalt el a hazai magyar református szellemi életben. Tankönyvét
Erdélyben még a kés Ębbi id Ękben is használták. Kismarjai után valószín Ħleg Debreceni
Szimonides Gáspár volt a váradi rektor, aki el Ędjéhez h Ħen szintén európai elismertségnek
örvendett. A nagy felkészültség Ħ tudós lelkipásztor itthon és külföldön posztumusz kiadott
munkáját, rövid kivonato s bibliai kézikönyvét, a Compendiumot …521 Bethlen Gábornak
ajánlotta.522 Arról nincs tudomásunk, hogy a kor nagy szellemi fegyvertényének is számító
naptár és prognosztikon készítésével foglalkoz ott-e Kismarjai vagy sem, de azt tudjuk, hogy
Szilvásújfalvi Anderkó Imréhez523 hasonlóan Debreczeni Szimonidesz Gáspár524 igen. Jól
képzett m ĦvelĘi voltak ennek a sajátos „tudományágnak”. Ahhoz, hogy valaki naptárt vagy
prognosztikont készítsen, nemcsak az asztronómiában és asztroló giában kellett járatosnak
lennie, hanem enciklopédikus gondolkodóként a bibliatudományokban, matematikában,
metafizikában, természettudományokban is.
A korábbiakban láthattuk, hogy Bethlen Gá bor a gyulafehérvári iskolát emelte
fĘiskolai szintre, bár tervei egy universita s megvalósításaira utal nak. Minden bizonnyal ott
lebegett el Ętte Báthori István példája, aki korábban a kolozsvári jezsuitákk al együtt szervezett
egyetemet. Az Ę korában a kolozsvári is csak terv maradt, de hogy a váradi iskolával
kapcsolatban lehettek-e hasonló el képzelései, arról nincs tudomásunk.
Hazai peregrinusaink hollandiai korszaka már a harmincas éveket megel ĘzĘen
fokozatosan megkezd Ędött. Egy-egy kimagasló teljes ítményt nyújtó tudós akadémitát
leszámítva, ebben az id Ęszakban Váradon konkrét, tervszer Ħ fejlesztésr Ęl nem tudunk.
Peregrinusaink Hollandiában és Angliában lehettek tanúi és résztvev Ęi a kor legmagasabb
szint Ħ tudománym Ħvelésének. Ezt a tudományigényt hozták magukkal és m Ħvelték tovább
hazatérésük után. Az iskola, a tudománym Ħvelés tartalmi és formai szerkezete, nagyon sokak
kérdése maradt. Peregrinusaink kö zül többen, de az egyházi vezet Ęk és még inkább a
fejedelem pontosan érzékelte a németalföldi és erdélyi társadalom között mutatkozó hatalmas
fáziskülönbséget .525 De sajnos még többen voltak azok, akik Erdélyben nem látták az
iskolaalapításnak és -fejle sztésnek, a tudomány korszer Ħ mĦvelésének szükségszer Ħségét, s Ęt
a tanuló diákság számbeli gyarapodásában inkább a munkaer Ępiac elvesztésének rémképét
látták felsejleni. A társadalom tanulatla n rétege inkább elut asította a tudomány m Ħvelését,
mintsem hogy potenciális támogatást nyújtson – hosszú távon – önmaga és a társadalom
felemelkedéséhez. Talán a társadalom tudatla n rétegének közállapotát fogalmazta meg,
személyes életszemléletévé kristályosítva ominózus jelmondatát Debreczeni Szimonidesz
Gáspár, mondván, hogy „az tudománnak nincsen e gyéb ellensége; hanem csak a tudatlan
ember”, melyet az 1633-as esztend Ęre „calculált” kalendáriumban olvashatunk.526
Ha aránylag kevesen volta k is a tudomány képvisel Ęi, mégis komoly támogatást
kaptak a fejedelmekt Ęl. ElĘbb Bethlen Gábor, majd hozzá has onlóan I. Rákóczi György is
elsĘ helyre tette a m ĦvelĘdés, az oktatás ügyét. Rákóczi el ĘdjétĘl eltér Ęen nem egy központi
tudományegyetem megvalósításában gondolkozo tt, hanem az ország több iskoláját is
magasabb szintre kívánta emelni. Jól mutatja gondolkodását a központilag szervezett és

521 Simonides (Caspar). Compendivm Bibl icvm Metro-memoriale In Qvo Vniversa Veteris & Novi Testamenti loca
insigniora, ita comprehendentur , ut qua facilitate res memoratur, eadem etiam ubi extet, resciatur. Const rvctvm per
Casparem Simonidem Debrecin um – R. M. K. III., 1425
522 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 32.
523 [1] O ES UY kalendarivm Christus Urunk születese utan 1599 esztendöre Uyfalui Imre, debre ceni schola [!] mester altal
irattatot es azon delre szamlaltatot. – [2] – [Judicium az 1599. esztendöre.] De brecenben – [1598 Rheda] – R. M. Ny.
831
524 [1] Kalendarium Christus Urunk születése után 1636. esztend Ęre…] – [2] (Prognosticon astrologicum, az az az
planetaknak es egyeb fö csillagoknak forgasibol valo jövendö lés Christus urunk születese után 1636. esztendöre, mely
bissextilisnek mondatik. Irattatot Debreczeni Gaspar álta l.) (Debreczenben) [1635 Fodorik] – R. M. Ny. 1604
525 Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és a magyar kés Ęreneszánsz . i. m. 22–23.
526 [1] UY ÉS O kalendarium, Christus urunk születése után 1633. esztendöre calculaltatott. Debr eceni S. Gaspar által. – [2]
(Prognosticon astrologicum, az az az pl anetaknak es egyeb fö csillagoknak forgasibol valo jövendölés Christus urunk
születese után 1633. esztendöre. Az me lyben az esztendönek négy részeine k állapoattya több egyéb történe(n)d Ę
dolgokkal eggyüt világossan meg irattattak Debreceni S. Gaspar altal.) – R. M. Ny . 1545

67irányított tankönyvprogram is, melyet a gyulafehér vári mintaiskolából igyekezett eljuttatni a
többi iskolába.527 Tekinthetjük ezt részben gondos kodó megnyilvánulásnak, de a
centralizációs politika már ellen Ęrzötten uniformizáló akaratának is. Nem lényegtelen
visszatérni az 1605-ös Károlyi Közzsinatra, ahol az egyházi közvéle ményt már komolyan
foglalkoztatta egy f Ęiskola felállításának gondolata528 a Partiumban. De ez ekkor még csak
terv maradt.
Herepei mutat rá egyértelm Ħen, hogy a váradi f Ęiskola a harmincas évek elejét Ęl
általában két, majd 1636 ut án sok esetben egyszerre há rom akadémikus mesterrel m Ħködött,
amely így egyfel Ęl a sárospataki és gyulafehérvári kollégiumhoz hasonlított, másfel Ęl pedig
arról árulkodik, hogy ebben az id Ęszakban már nem lehetett egyszer Ħ triviális partikula, sem
középszintnek megfelel Ę gimnázium, mint azel Ętt, hanem illustris collegium , vagyis
fĘiskola.529 Herepei következtetéseinek me gállapításakor több egykorú le írásra és levelezésre,
Szalárdi Jánosra, Medgyesi Pálra, I. Rákóczi G yörgyre hivatkozik. A legtisztább képet mégis
a fejedelem 1636. február 4-én kelt rendeletéb Ęl kapjuk, mely szerint a három akadémikus
mesterb Ęl a városnak egyet kellett fe nntartania, a fejedelem és fe lesége pedig két rektornak
biztosított fizetést.530 Erre az id Ęszakra esik Váradon az egyetlen külföldi professzor, Marcus
Antonius Venetus vendégtanárkodása is, akir Ęl a kolozsvári sáfárpolgár lejegyzésén kívül csak
azt tudjuk, hogy 1634-ben érkezett Erdélybe, s a feltételezhet Ęen kálvinista felfogású
akadémiai tanár, professzor mindössze két-három esztend Ęt maradt.531
A 17. század 30-as, 40-es éveit Ęl kezdve a váradi f Ęiskola élete szabályosan felfelé
ívelĘ, fokozatosan meger ĘsödĘ és hitbeli öntudatában letiszt uló oktatási intézmény képét
mutatja. Az 1643-as esztend Ę mindenképpen mérföldk Ęnek számít az iskola életében. Ekkor
kezdte váradi munkásságát, Utrechtb Ęl hazatérve Szilágyi Benjámin István . Sokat elárul
személyér Ęl, munkásságának korszakos jelent Ęségér Ęl az, hogy Apáczai, aki alapvet Ęen a
„másik” szellemi tábornak volt a vezéregyénisége, a Gyulafehérvári beköszönt Ę beszédében a
váradi scholát az Ę nevével fémjelzi.532 Valószín Ħ, hogy az Apáczai által is használt
Beniamineum megnevezés közismert, használt kife jezésként élhetett a korabeli hazai
köztudatban.
Szilágyi Benjámin István korában a váradi iskola már a puritanizmus pályájára állt.
Bár Ę a protestáns ortodoxia elkötelezettje volt, az iskola életében ez nemhogy visszalépést
jelentett volna, sokkal inkább pozit ív impulzust adott magas szint Ħ tudományigényével az
oktatásnak.

3. 1. Az iskola fels Ęszint Ħ jellegére utaló adatok

A fĘiskola történetét, a közel harminc esztend Ęt 1660-ig a következ Ękben nem
lépésr Ęl lépésre, adatolt kronol ogikus rendben, nem is ta nárainak életrajzában,
munkásságukban kívánjuk bemutatni, hanem né hány sajátos szempo ntok alapján fogunk
rámutatni azokra a tényekre, amelyek az iskola fels Ęszint Ħ jellegér Ęl beszélnek vagy arra
utalnak.
1. Erdély kapujában, távol a fejedelm i udvartól, viszonylag szerencsésebb
önállóságban és függetlenebb élethelyzetben az eklézsia és az iskola egymás közötti
támogatása a reciprocitás elve alapján valósult meg. Ez a harmonikus, egymásra utalt jó
kapcsolat lett fejl Ędésük biztosítéka. Az iskola tanára i közül többeket Váradon marasztaltak

527 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulaf ehérvári tankönyvkiadás a XVII. században . i. m.
528 Tóth Sámuel: Adalékok a tiszántúli ev. reform átus egyházkerület történetéhez . Második füzet. Kiadta Tóth Sámuel.
Debrecen, 1894. 15.
529 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 20–22.
530 Csernák Béla: A református egyház Nagyváradon . Nagyvárad, 1992. 169 −170.
531 V. ö. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 118–128.
532 Apáczai Csere János: A bölcsessé g tanulásáról. Utrecht, 1655. in. Apáczai Csere János: Magyar Logikácska . Téka.
Kriterion, Bukarest, 1975

68valamelyik lelkipásztori állásban. Így lett több rektorból lelkipásztor. Különösen érvényes ez
a század utolsó harminc esztendejére. A lelkipásztorokká lett egykori rektorokról
elképzelhetetlen lenne, hogy az isko lával teljesen megszakították vol na a kapcsolatot és tanári
szolgálatuk után ne tör Ędtek volna továbbra is az illustre schola gondjaival.
2. Nagy körültekintéssel és felel Ęsséggel biztosították a magasan képzett min Ęségi
oktató-nevel Ę utánpótlást. Tudták az Ęsi bölcsességet, hogy az iskola egykori diákjai
válhatnak legérdekeltebbekké és legelkötel ezettebbekké az alma materükben folyó munka
iránt. ėk alulról és belülr Ęl ismerték az iskolát, a külföldi peregrináció pedig megtanította
Ęket más szempontok szerint látn i az oktatási intézményt, jobban észrevenni mind a
hiányosságokat, mind a megtartandó, megbecsülend Ę értékeket, ugyanakkor távlatokat is
adott gondolataiknak, látásmódjuknak. Jól szervezett diplomáciájuknak köszönhet Ęen, az
iskola legjobb diákjait hozták vissza . Ebben jelent Ęs szerepet játszottak a váradi
lelkipásztorok is, többek között Diószegi Pa pp Dávid, Putnoki János, Medgyesi Pál, Szántai
Molnár Mihály, Kecskeméti Miklós, Debreczen i Sz. István, Técsi Joó István, Hercegsz ĘllĘsi
János, Váradi Sz. István, Nagyari Benedek, Kovásznai Péter, Nagybányai Ferencz stb. Az
egykori diákok, akik kés Ębb a peregrinációt megjárták, váradi tanáraik kezei között
formálódtak, az általuk képviselt szellemiséget ápolták, s Ęt fejlesztették tovább. Ilyen,
Váradon tanult diák volt: Tófeus Dobos Mihály , Harsányi Nagy Jakab, Komáromi Szvertán
István, Szatmári Baka Péter, Enyedi Sámuel, id. Köleséri Sámuel, Püspöki János, Martonfalvi
Tóth György. Számukra tehát személyes kérdés maradt az iskola min Ęségi fejlesztése, az
elérhet Ę legmagasabb szint Ħ tudomány m Ħvelése, a haladás, fejl Ędés biztosítása. Árulkodó
ilyen értelemben az, hogy az iskola történetének általunk ismert utolsó, 27 rektora vagy
akadémikus mestere jórészt a váradi iskola neveltje volt .533
3. A tanárok és a hazatért akadémiták között továbbra is szoros kapcsolat maradt.
Így folyamatosan , pontosan m Ħködhetett a tudományáramlás . Mindig tudták, hogy külföldön
hová és melyik tudós professzorhoz érdemes menni. Rokon szellemi irányultságuknak, pontos
ismereteiknek köszönhet Ęen a legjobb külföldi akadémiákra küldték ki diákjaikat . A legtöbb
peregrinus Franekert, Utrechtet, Leident kereste fel, mások Frankfurtot, Gröningent,
Harderwijket. A holland akadémiák mellett egyre többen jutottak el Ang liába, vagy kerültek
kapcsolatba az angol „szakirodalomma l”. Talán ezért is nevezi Petr Ęczi Éva a magyar
puritánokat az angol purita nizmus neveltjeinek.534 A váradi diákoknak itthon olyan min Ęségi
képzésben volt részük, hogy bármely külföldi akadémián megállták a helyüket. Ez pedig
sokat elárul a hazai kollégiumok tudományos sz ínvonaláról. A rektoroknak, lelkipásztoroknak
a tudományok iránti igényessége, szel lemi nyitottsága, biblikus meggy ĘzĘdése biztosítéka
volt az oktatás és nevelés szin tjének. A legtöbb peregrinus a legjelesebb németalföldi
professzornál disputált. Debreceni Sz. Gáspár Polyandernél , Gidófalvi Sz. Balázs Amesiusnál ,
Enyedi Sámuel, Szatmári Baka Péter és Szilágyi Benjámin István Voetiusnál , Tarpai Sz.
András, id. Köleséri Sámuel, Tófeus Dobos Mihály, Martonfalvi Tóth György Coccejusnál ,
Püspöki János Horniusnál , Köleséri Sámuel Heerebordnál (is).
4. A fentiek értelmében tehát a külföldi akadémiákon folytatódó továbbképzéshez
itthon megfelel Ę alapot és el Ęképzést kaptak, mellyel bárhol me gállták a helyük et, illetve hogy
külföldön a legjobb professzoroknál vizsgáztak, de ezeknél talán még többet is elárul, hogy a
külföldi tanulmányútról hárman a legmagasabb szakmai min Ęsítéssel, doktorátussal tértek
haza. Els Ę az ortodox meggy ĘzĘdésĦ Tófeus Dobos Mihály volt, aki 1649-ben Leidenben a
legszabadelv Ħbb akadémián védte meg teológiai doktori disszertációját.535 A második Enyedi
Sámuel volt, aki 1653-ban az utrechti egyetemen vé dte meg a sárgaságról írt orvos-doktori

533 Major Huba Zsolt: i. m. 180.
534 PetrĘczi Éva: Poétikatöredékek angol és magy ar puritán „életvezetési könyvekben”. in. Confessio . Budapest, 1997. 51 −57.
535 Tovfaeus (Michael). Disputatio Theo logica Inauguralis de actu ali Dei providentia… In Fl orentissima Academia Lugduno-
Batava, pro gradu Doctoratus in SS. Theologia, Publico examini subsicit Michael, T ovfaeus, Pannonio-Magyarus. Ad
diem 20. Julii, loco horisque solitis. Lugduni Batavorum, Ex Officina Bonaventvrae & Abrahami E lsevir, Academ.
Typograph. CXLIX – R. M. K. III. 1727

69értekezést,536 a harmadik pedig Mártonfalvi Tóth György , aki szintén teológiai doktorátust
szerzett Franekerben, 1659-ben.537 Vagyis a három leginkább keresett egyetemen, Leydenben,
Franekerben, Utrechtben szerez ték meg doktori fokozataikat.
5. Az el Ębb felsoroltak mellett külön kell me gemlíteni azt, hogy a váradi iskola
tanárai, diákjai nemcsak összetartottak és visszatértek,538 hanem végzettjei, tanárai közül
többen kulcspozícióba kerültek és akár ebben az id Ęszakban, akár kés Ębb fontos szerepet
töltöttek be az egyházi életbe n vagy más területen. Közöttük tartjuk számon Fejérvári
(Albensis) Mihályt, Komáromi Szvertán Istvánt, Tarpai Sz. Andrást egykori rektorokat,
késĘbbi espereseket , Keser Ħi Dajka János, Tófeus Dobos Mihály, Kovásznai Péter erdélyi
püspök , Apafi Mihály pedig fejedelem lett. Miután 1646-ban a szatmárnémeti zsinat
felmentette lelkipásztori szolgálatából Harsányi Nagy Jakab egykori rektort az, el Ębb török
követ lett, majd kés Ębb Berlinben Frigyes Vilmos brandenburgi Ęrgróf titkos tanácsosa.539
Egyháztörténelmünkben páratlanul álló esetnek540 nevezi Zoványi azt a tudományos
vitát, melyet Szatmári Baka Péter folytatott le Maresiusszal , a nagytudású és nagy tekintély Ħ,
Hollandiában m ĦködĘ, lengyel származású professzorra l a puritanizmus, illetve a
presbiterianizmus kérdéskörében.
6. A váradi f Ęiskolában az oktatás-nevelés egésze a korszer Ħ tudománym Ħvelés
szintjén, el Ębb a puritánus, majd a presbiteriá nus eszmék jegyében történt. Az
independentizmusnak vagy más széls Ęségnek azonban nem adtak helyet maguk között.
Tanárai között nem találunk olyat, aki nyíltan vagy köztudottan a chiliazmus elkötelezett
képvisel Ęje lett volna, annak ellenére sem, hogy a Püspöki János fordította, Hornius-féle Szent
Genealógia debreceni kézirata chiliaszta id Ębeosztást használt.541
A Herepei cikkeih ez írt bevezet Ęjében Keser Ħ Bálint mondja, hogy a váradi
kollégium a „puritanizmus jegyében” fejl Ędött és az 1660-at megel ĘzĘ idĘszakban már
határozottan „kin Ętt a fejedelmi támogatás keretei közül”, az újításokkal, illetve modern
gondolkodásával pedig a „mozgalmon belül is a radikális áramlat gócpontja” lett.542 A váradi
iskola puritanizmusával, presbiterianizmusá val kapcsolatos összefüggésekre azonban egy
önálló fejezetben kívánunk visszatérni.
7. A váradi peregrinusok között nemcsak a puritanizmus és a presbiterianizmus
képvisel Ęit találjuk meg, hanem a coccejánizmusét és a kartezianizmusét is. A scholae
tudományos nyitottságáról vall az is, hogy békése n megfért egymás mellett több olyan tanár
is, aki más és más szellemi irányzat képvisel Ęjeként tanított. A jól m ĦködĘ rendszer
harmonikus stabilitását mutatja az is , hogy a más szellemi utakon járók nyugodt
természetességgel adták egymásnak a stafétát, vagy éppen m Ħködtek egymás mellett.
Hazatértük után rektorrá vagy le lkipásztorrá lett peregrinusai nk közül többen is folyamatosan
ápolták kapcsolataikat egykori tanáraikkal: így például Tarpai Szilágyi András543 és id.
Köleséri Sámuel . A kartezianizmus hazai képvisel Ęi Apáczai baráti köréhez tartoztak.

536 Enyedi (Samuel). Disputatio Medica Inauguralis, De Ictero. Quam Favente Summo Numine , Ex Authoritate Magnifici D.
Rectoris D. Antonii Matthaei, Juris Antecessoris Primarii, in Illustri Academia Ultrajectina. Amplissimi Senatus
Academici Consensu, & Celeberrimae Facultatis Medicae Decreto, Pro summo gra du & Privilegiis in Medicina
consequendis, Publicè sine praesice defendet Samuel Enyedi U ngarus. Ad diem I. Iulij, horis locoque silitis. Trajecti ad
Rhenum. Typis Gisberti a Zyll, & Theodori ab Ackersdijc k. – R. M. K. III/1., 1851– R. M. K. III. 1851
537 Martonfalvi T. (Georgius). Disputatio Theologica Inauguralis De Foedere Dei, Quam Sacros anctae Trinitatis Auxilio Ex
Auth. Magnifici Dn. Rectoris Viri Celeberrimi & Experien tissimi, D. Philippi Mathaei , Med. Doct. ejusdemque
Facultatis ut & Botanices in Illustri Frisiorum Acad emia Professoris Ordinarii, Nec non Amplissimi Senatus
Academici Consensu, Venerandaeque, Theologicae Facultatis Decreto. Pr o lauria Doctorali Summisque SS.
Theologiae honoribus confequendis Publice defendere conabitur Georgius T. Martonfalvi, Transylv ano Un g. Ad diem
23. Junii, hora locoque solitis, Franequerae, Ex Officina Johannis Wellens, Illustr. Fr isiae Ordin. & eorundem Acad.
Typogr. Ordinarii. 1659 – R. M. K. III. 2056
538 Tarnai Andor: A váradi Orator extemporaneus . i. m. 371.
539 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 52–63.
540 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . i. m. 232–246.
541 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m. 182.
542 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. i. m. 3–4.
543 Zoványi Jen Ę: A coccejánizmus története . i. m. 115.

70Általában mind érzékenyek voltak az új eszmeiség iránt. Ilyen értelemben jó példa S zatmári
Baka Péter, akinek puritán, illetve kartéziánus szellem Ħ iratára a már említett Maresius
válaszolt. Ezzel egy hosszú tudományos polém ia vette kezdetét, melynek több írásos
dokumentuma maradt fenn.544 Apáczai mellett Enyedi Sámuel nevét is meg kell említenünk
azok között, akik Erdélyben következetesen kezdték hirdetni a Descartes-i bölcseletet.545 ėk
különben azonos id Ęben tanítottak itthon, csak az el Ębbi Kolozsváron, az utóbbi pedig
Váradon. Id. Köleséri Sámuel irénikusabb középút on járt, és ötvözni prób álta az ortodoxiát, a
puritanizmust és a kartezianizmust, mivel Vá rad már részben hatása alatt állt az új
filozófiának, és azt a teológia szolgálatába is állította.546
8. A f Ęiskolai jellegnek alapvet Ęen két feltétele volt: az alapítólevél és a
disputarendszer bevezetése. A váradi f Ęiskola alapítólevelére, de még utalások nyomára sem
sikerült bukkanni. A váradi iskola minimális fe jedelmi támogatás mellett a helyi igényeknek,
valamint egyházi és társadalmi összefogásnak eredményeképpen lett azzá, amivé. Az eddigi
kutatások alapján feltételezhetjük, hogy ez talán nem is létezett. A disputarendszer viszont
igen. Ezek ismeretében lehet „csak” Váradon f Ęiskoláról beszélni 1660 el Ętt. Ezek
ismeretében sem a korábban már említett (497- es lábjegyzet) Becskeházi István által
megfogalmazott Universitati Varadiensi , sem az Enyedi Sámuel te stvére disputációjának
ajánlásában olvasható Varadiensium Atheneo547 megnevezést nem tarthatjuk elfogadhatónak.
Sokkal reálisabbnak, a valósághoz közelállóbnak t Ħnik a Pápai Borsáti Ferenc által
megfogalmazott megnevezés, illustri Varadieni Gymnasio.548
9. A váradi f Ęiskola szellemi és tudományos alakulásában, illetve infrastrukturális
fejlĘdésében az eklézsia mellett még három intézménynek volt igen meghatározó szerepe: a
curratorok székének , a fĘiskola bibliotékájának , valamint a tipográfiának .
a. A curratorok széke549 testületének összetételér Ęl, szerepér Ęl és feladatáról pontos
és részletes leírást kapunk Szalárditól Siralmas krónikájá ban. Tény, hogy a sokrét Ħ
feladatkörrel felruházott testület számára az isko la a prioritások között szerepelt. Meghatározó
szerepe volt az ostromot megel ĘzĘ években a nagy méret Ħ ingatlan- és
intézményfejlesztésben is. A f Ęiskola Várad számára közügy volt. Mutatja ezt az is, hogy
nemcsak egyházi, hanem markáns társadalmi háttérrel valósulhat ott meg. A morbus
hungaricus550 sajátos helyi „terméke” a curratorok széke testület, melyet Szalárdi
„democratico-aristocratorum regimen”-nek nevezett, amely „az egész nép egyez Ę értelméb Ęl
vala, a lakosoknak elei és értelmesebbi közül”.
b. A scholae illustris könyvtáráról semmilyen kézzelfogható adat nem áll
rendezlekzésünkre. Kétségtelen, hogy a váradi f Ęiskola legalább olyan könyvtárral
rendelkezett, mint a többi korabeli protestáns fels Ęoktatási intézmény. Az iskola a 17. század
közepén már közel száz esztend Ęs múltra tekintett vissza. Ebb Ęl pedig több minden
következik: elképzelhetetlen, hogy a korábbi humanista központ szellemi kincseinek legalább
töredéke nem lett volna birtokukban; az itt m ĦködĘ rektorok és lelkipásztorok csak
gazdagíthatták a könyvtárat; az itt m ĦködĘ nyomdák könyvek, kiadványok interkon-

544 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a református egyházban . i. m. 232 −246.
545 Tordai Zádor: A magyar karteziánizmus történetének vázlata . i. m. 60.
546 Szabó Géza: A magyar református orthodoxia. A XVII. század theológiai irodalma . Budapest, 1943. 128.
547 Enyedi (Casparus). Disputationum Juridicarvm XCV. & XCVI. Desumptae Ex Titulis XXXIX. XL. XLI. XLII. XLIII.
XLIV. … Sub Praesidio D. Johannis Jac obi Wissenbach, J. U. D. ejusdemque Facultatis in Celeberrima Frisiorum
Academia Professoris Primar ii, Fautoris & Praeceptoris sui aetatem ve nerandi, Publice ventilandam proponit Caspar
Enyedi, Transylvano-Ungarus, Franekerae, Ex Officina Joha nnis Wellens, Illustrium Frisi ae Ordinum et eorundem Acad.
Typog. Ordinarii. Anno M DC LIX. – R. M. K. III., 2055
548 Borsati (Franciscus, Papensis). Metamo rphosis Illustrissimi quondam Herois feli cis memoriae Sigismundi Rakoci; Id est:
Ejus eruditae vitae, heroicaeque virtutis cum simili morte seu vitae term ino Poetica descriptio, Latino et Ungarico
idiomate composita; A Francisco Borsati Papensi. In Illustri Varadiensi Gym nasio Sacrae Poeseos p.t. Collaboratore.
Varadini, Apus Abrahamum Kert esz Szencinum. Anno M.DC.LVI. − R. M. K. I., 914
549 Szalárdi János Sira lmas magyar krónikája . in. Magyar Helikon , Budapest, 1980. 420 −423.
550 Tóth István: A váradi puritánok költészete. in. Confessio , Budapest, 1994. 47 −54. Így nevezte Maresius groningeni
professzor a magyar puritánizmust, f Ęként a váradiak miatt.

71fesszionális polémiák sokaságával járulha ttak hozzá a helyi könyvállomány gyarapításához;
az interkollégiumi kapcsolatok révén is szám os kiadott munka kerülhetett a könyvtárba, de
nyugodt szívvel feltétel ezhetjük a tudománym ĦvelĘdést pártoló világiak, f Ęurak, vagy éppen a
fejedelmi udvar támogatásait is. A felsoro ltakkal minden bizonnyal nem merítettük ki a
feltételezések sorát. Tény, hogy a scholából ne m hiányozhatott egy gazdagon ellátott és
korszer Ħen felszerelt bibliotéka sem. Jelzésérték Ħ és továbbgondolásra késztet Ę adatként kell
odafigyelnünk arra, hogy J ohannes Cloppenburg professzor könyvtárában számottev Ę magyar
nyelv Ħ korabeli teológiai szakirodalom volt.551 E helyen hívja fel Er edics Péter figyelmünket
arra is, hogy a peregrinusok b Ęséggel vásároltak a holland egyetemeken kiadott
nyomtatványokból, és azokból szép számban juttattak haza is. Ez az adat akár azt is lehet Ęvé
teszi számunkra, hogy általános tendenciának te kintsük a hazai és nyugati egyetemek közötti
rendszeres könyváramlást. Ha ez í gy van, akkor ez még inkább meger Ęsít bennünket abban a
tudatban, hogy a váradi iskol a könyvtára semmivel sem mara dhatott alatta a többi f Ęiskolai
bibliotékának.
A prózainak t ĦnĘ kérdésre, hogy miért nincs e nnek ma kézzelfogható nyoma, a
választ ugyancsak az el Ębb idézett id. Köleséri adja meg a Váradnak pogány kézben való
alkalmatosságával íratott reggeli könyörgés címet visel Ę fájdalmas hangvétel Ħ
imádságával.552
c. A harmadik, felmérhetetlenül nagy jelent ĘségĦ intézmény a Szenczi Kertész
Ábrahám által irányított nyomda volt. A nyomda a közel húsz esztend Ę alatt különleges
szerepet töltött be az iskola, a tudományos m ĦvelĘdés, az oktatási él et mindennapjainak
szervezésében, m Ħködtetésében.
A nyomdát Bethlen István hozatta Lüneburgból, amely 1640-t Ęl már teljes
kapacitással m ĦködĘtt, fĘ célként megjelölve a Károli-b iblia mintegy hetven esztend Ę utáni
revideált újrakiadását,553 valamint az egyházi közérdek Ħ mĦvek és latin nyelv Ħ iskolai
tankönyvek kiadását. Szenczi tudatosan támogatta az iskolai életet. Sok esetben személyes
meglátásait, véleményét vagy egy általa fontosnak tartott m Ħ valamelyikéhez való
odacsatolását is beiktatta kiadványaiba. Az Orator Extemporaneus címĦ mĦhöz írt
Ajánlásából kit Ħnik, hogy mennyire hasznosnak, fontosna k tartotta a tudományokat. Ebben
arra biztatta II. Rákóczi Györgyöt, hogy továbbra is támogassa az eklézsia és az iskolák
ügyét.554 Az itt olvasható kifejezés a tudomány ok hasznosságáról kifejezetten rámista
gondolkodásra utal. Nem az öncélú tudománym Ħvelést vallotta, hanem azt, amelyiknek csak
akkor van értelme, ha haszna is van.
Széles kör Ħ aktivitásának egyik jelent Ęs összefüggésére utal Viskolcz Noémi
megállapítása. E szerint Várad és Gyulafehérvá r között pontosan megtervezett, megszervezett
és jól összehangolt tankönyv-kiadási politika nyomainak összefüggéseit lehet felfedezni.555
Ennek Bisterfeld és Szenczi Kertész volt a két kulcsszerepl Ęje. A váradi eklézsia tulajdonában
lévĘ nyomda megfelelt a korábban már említett céloknak, pusztán a kapacitása miatt is.556
Tényszer Ħ és beszédes adat az is, hogy míg a gy ulafehérvári fejedelmi nyomda 35 év
alatt 154557 nyomtatványt adott ki, Szenczi Kertész váradi nyomdája 20 esztend Ę alatt 139558
kiadvánnyal szolgálta az egyházi és tudomá nyos életet. Szenczi nemcsak mennyiségileg

551 Johannes Cloppenburg professzor magyar könyvei. Közli Eredics Péter. in. Magyar Könyvszemle 2001. 112 −117.
552 Részlet az imádságból: „… Oda vagyon a' Magyar Biroda lomban a' mi második Jeruzsálemünk, pogány kézre jutott
legnemesebb Végházunk, ninc sen már több Váradunk.” in. PetrĘczi Éva: A váradi biblia helye a magyar puritanizmus
irodalmában. in. Egyháztörténeti Szemle 2002, Budapest. 40 −44.
553 V. Ecsedy Judit: Szenczi Ábrahám és ismeretlen nyomtatványai . in. Magyar Könyvszemle 1989. 105. évf. 21–22.
554 V. Ecsedy Judit: „A híres Szenczi Ábrahám nevezetes váradi typográfiája” . in. Országos Széchenyi Könyvtár Évkönyve
1991/1993, Budapest, 1997. 294.
555 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulaf ehérvári tankönyvkiadás a XVII. században . i. m. 363.
556 V. Ecsedy Judit: Egy erdélyi könyvnyomtatóm Ħhely, 1667. in. Emlékkönyv a Teleki-Téka alapításának 200. évfordulójára
1802–2002. Marosvásárhely, 2002. 381.
557 V. Ecsedy Judit: „A híres Szenczi Ábrahám neve zetes váradi typográfiája”. i. m. 291.
558 V. Ecsedy Judit: „A híres Szenczi Ábrahám neve zetes váradi typográfiája”. i. m. 390.

72végzett hatékonyabb munkát, de min Ęségi szempontból is a m ĦvelĘdési élet élenjárója volt.
Elegend Ę talán csak azt megemlíteni, hogy 1653-ban559 Magyarországon, illetve Erdélyben
elĘször az Ę nyomdájában látott napvilágot Petrus Ramus dialektikája. János Zsigmond
nyolcvan esztend Ęvel korábbi meghívására Ramus csak ekkor „érkezett meg” Erdélybe. Igaz,
már csak könyvalakban. De Ramus mellett Amesiust, Komáromi Csipkés Györgyöt,
Medgyesi Pált, megannyi kül- és belföldi, különböz Ę tematikájú m Ħvet adott ki folyamatosan.
Szenczi Kertész Ábrahám a váradi nyomda m Ħködésének 20 esztendeje alatt
nemcsak maximális kapacitással dolgozott, de az általa nyomtatott és kiadott m Ħvek is nagyon
széles skálájú tematikát mutatn ak. A nyomda mennyiségi és min Ęségi feljavítását
megel ĘzĘen, az 50-es évek el Ętt is b Ęséggel találunk a vallásos irodalom mellett iskolai
szükségletre és társadalmi igényre kiadot t könyveket: naptárakat, prognosztikonokat, politikai
vitairatokat, méhészkönyvet, lakodalmi köszönt Ęket s egyéb munkákat. A tudományos
szakirodalom mindvégig nagy számban jelent meg Szenczi Kertész nyomdájában:
tankönyvek, oktatási segédeszközök, nyelvta ni kézikönyvek, retorikák, dialektikák.
Tarnai Andor megállapítása szerint a vá radi iskola köré csoportosuló református
értelmiség a könyvkiadást illet Ęen világosan különbséget tett három stílusréteg között.560
Pontosan tudták, hogy a megjelenés el Ętt álló munkáknak ki a célközönsége. Voltak a széles
közönségnek írók, prédikálók, akik a tudományt ennek a rétegnek a szintjéhez mérték,
„szállították alá”, hogy minél nagyobb körben érthet Ę és elérhet Ę legyen. Ennél igényesebb
volt az udvari stílus és e fölött állt a harmadik, a latin nyelv Ħ tudományos szint. Mindhárom
stílus kiadványai megtalálhatóak voltak a Szencz i Kertész által kiadott nyomtatványok között.
A váradi nyomdában megjelent konkrét munká kra, melyek az iskola tanáraihoz köthet Ęk, a
következ Ę fejezetben térünk ki.
10. Az iskola bels Ę életére vonatkozóan meglehet Ęsen kevés az információnk.
Nagyon fontos adatokat találunk az oktatás menetére nézve az 1642-ben, Váradon kiadott
latin és magyar nyelv Ħ egyházi rendtartásból.561 Ez a rendtartás részletes beszámolót kínál sok
mindenr Ęl, így például a rektorok és a lelkipásztorok visz onyáról, magaviseletér Ęl, szolgálati
idejér Ęl, felkészültségér Ęl, kötelességeikr Ęl. Sajnos, a diákság bels Ę életére nézve itt is
meglehet Ęsen kevés az adat. Csak feltételezhetjük, hogy a gyulafehérvárihoz hasonlóan itt is
önkormányzati rendszer Ħ intézmény m Ħködött, ahol az iskolaszéki fórumokon, gy Ħléseken a
diákság képvisel Ęi is részt vettek. I tt is volt a diákoknak coetusa, seniorral az élen, volt
segít Ętársa, a contrascriba , vagy vigil és explorátor , aki a rakordálás ügyét el Ękészítette és
koordinálta. Amit az említett rendtartás alap ján biztosan tudunk az ifjúság életér Ęl, az a 168.
oldalon olvasható a viseletr Ęl, ruházatról, megjelenésr Ęl: „A diákok olyan öltözetet viseljenek,
amilyent a rend kíván. Nem szabad viselni katona ruhát, hasogatott süveget, vörös vagy sárga
csizmát csak feketét. Tilos a fej török módra való lenyírása is, vala mint a fegyverviselés,
amikor nincs háború”. Sajnos a diákságra vonatkozóan még Szalárditól sem kapunk több
adatot, mindössze annyit, hogy a tanárokkal együtt létezett szám ukra bentlakás, internátus.562
Ezt meger Ęsíteni látszik annak a gúnyversnek az utolsó versszaka, melyet az iskola egyik
hallgatója írhatott.563 A záró versszak utolsó sorából arra következtethetünk, hogy a közös

559 Ramée, Pierre de La: Petr i Rami… Dialecticae li bri duo. – Varadini MDCLII apud Abraham Szencinum. R. M. Ny. 2507
560 Tarnai Andor: A váradi Orator extemporaneus . i. m. 374.
561 [1] Canones ecclesiastici, in quinque classes distributi; quibus ecclesiae Helvet icum confessionem amplexae in
comitatibus Mosoniensi, Posoniensi Comaromiensi, Nitriensi, Bariensi, Hontensi et Nogradiensi et finitimis praesidiis a
superioribus reguntur. Editi communi suffragio ministrorum Dei in synodo Comj athina congregatorum. Recusi et
Ungarica translatione donati sumptibus et cura ecclesiarum ejusdem Helveticae confessionis in comitatibus Pest, Solt,
Pilis, Nagy et Kis Heves, Tholna, Székes-F ejér-vár, etc. – [2] (Az edgyhazi jó rend-tartásoknak irot törvenyi, mellyek öt
reszekben foglaltattak. Magyar nyelven penig, az edgyügyü praedikátorokért és azokért-is, kik e nyomorult földön a
külsö, vagy polgári rendben patronusi az ecclesiáknak: hogy értsék ök-is jó rend-tartásunkat és törvényinket, ki-
botsáttatott Pest, Solt, Pilis, Nagy és Kis Heves, Tholna etc. várm egyékbeli praedikátoroknak költségével.) Varadini
MDCXXXXII apud Abrahamu m Kertesz Szencziensem. – R. M. Ny. 1975
562 Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. i. m. 371.
563 Major Huba: A váradi f Ęiskola . i. m. 275. „Írám ezt Váradon, az scholában talpon, / Mikor vacsorához készülnénk
számoson, / Igazán forgatám elmémet nagy bátran, / Míg az étkeket látnám fenn lenni asztalon.”

73étkezdében vacsorára várva, sorban állás közbe n írhatta vitriolos tintába mártott iratát. A
közös étkezde, konviktus is feltételezi a bent lakás meglétét, csakúgy, mint Gyulafehérváron
vagy Sárospatakon.
Az oktatás módjára vonatkozó nagyon f ontos adatot találu nk az említett 1642-es
rendtartásban, mely az iskolában tanító „mestere knek” a feladatát, köte lességét tárja elénk. E
szerint: „a mestereknek nemcsak a deáki bölcse sségeknek nemes mesterségeit, hanem az Isten
félelmére végz Ę dolgokat is tanítaniuk kell; miném Ħ a Tízparancsolat, a hit ágazati,
catechismus, a Szent írásnak somma szerint való tudománya a szentséges énekek és zsoltárok
és ünnepnapokon csak a hit dolgaira tanítsák Ę tanitványaikat és a szentséges erkölcsökre”
Tudjuk korábbi ismeretekb Ęl, hogy a „deáki klasszisok” tulajdonképpen a középszint Ħ oktatás
klasszisai voltak. Váradon öt klasszis után (grammatika, syntaktika, poetika, retorika,
dialektika) lehetett a legfels Ębb szintre jelentkezni.
Arra nézve pedig, hogy mit tanítottak az iskola padjaiban, fontos információka
kapunk egyfel Ęl abból, hogy ki melyik külföldi tanárnál tanult, és kit Ęl hozta haza
tankönyveit, jegyzeteit. Másfel Ęl abból, hogy a Váradon kinyomtatott m Ħvek sokaságánál fel
van tüntetve a következ Ę megejgyzés: „In usum scholae va radini…” Harmadszor a tanárok
átjárása a f Ęiskolák között természetes volt, ez pedig arra enged következtetni, hogy a tanított
tananyag sok mindenben hasonló lehetett.
A megel ĘzĘkben tárgyalt évtizedek során a váradi f Ęiskola is részesült ugyan
támogatásban, de mégsem volt olyan favorizált helyzetben, mint akár a fejedelem közelében
lévĘ gyulafehérvári Collegium Academicum, va gy akár a Lorántffy Zsuzsanna önzetlen
nagylelk Ħségét, szüntelen gondoskodását élvez Ę Sárospatak. Jól szervezetten, mondhatni,
hogy a maga útját járva adminisztrálta , koordinálta és tervezte meg fejl Ędésének irányát. Ez
talán nem volt véletlen, hiszen a váradi isko la szívta magába leghamarabb a nyugati haladó
nézeteket.564 Azt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy az oktatásnak, a hazai tudománym Ħvelésnek
a legmagasabb szintjét, mindvégig, a váradi vár török általi elfoglalásáig képviselni tudta.
Bárha csak részben készülhetett is el Vára don az iskolának az eklézsiával és nyomdával
együtt az utolsó nagy fegyvertén ye, mégis a szellemi-lelki m ĦvelĘdés alapdokumentumá nak
tekinthetjük az úgynevezett Váradi Bibliát .565 A végleges forma, Szenczi Kertész Ábrahám,
illetve a váradi iskola és eklézsia legszentebb célja, a Biblia Kolozsváron készült el, Várad
egykor mélyen hív Ę mĦvelĘdési életének és tudományos elkötelezettségének ékes
bizonyítékaként. Méltó pecsétje volt ez mindannak, ami Váradon történt a 17. században.
Szenczi munkásságát utódai is nagyra értékelték. Néhány évtizeddel kés Ębb az erdélyi
FĘkonzisztórium Misztótfalusinak, az egyébként méltó utódnak nem a gyulafehérvárit, hanem
a váradi nyomdát emlegette követend Ę példaként.566 És nem véletlenül!
Az a több mint harminc esztend Ę, mely alatt az oktatás-nevelés a legmagasabb –
fĘiskolai – szintre emelkedett, nem sz Ħnt meg, nem múlt el nyomtalanul. Az örökséget
Martonfalvi és tanártásai, a collaborátorok, ille tve a nagyszámú diáksereg vitte át Debrecenbe.
A város befogadta, felkarolta, többszörösen kamatoztatta, és ez a „kapunyitás” már a
következ Ę években meghozta a gyümölcsét: bár Vára dot elpusztították, mégis Biharország
sok településének iskolájában fejthet ték ki tevékenységüket a váradi f Ęiskola végzettjei.

564 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II . i. m.
565 Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egés z Szent Írás. Magyar nyelvre fordittatott Caroli
Gáspár által. Mostan pedig ujobban ez öreg formában némelly nehezb, és homályos sab forditasú Sz. Irásbeli Locusoknak
értelmes magyarázatival, az Istennek a' Magyar nemzetben lév Ę Anyaszentegyházának hathatós épülésére kibocsáttatott.
Váradon, kezdettetett nyom tatása a' veszedelem el Ętt: és elvégeztetett Colosvaratt, Szenczi K. Ábrahám által. M.DC.
LXI.
566 Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség…

744. A puritanizmus és presbiterianizmus öröksége a váradi f Ęiskolában

A puritanizmus és presbiterianizmus hazai kutatásának hosszú id Ęn át nem szentelt
elegend Ę figyelmet a teológiatörténet. Bár nálunk nem rendelkezett olyan széleskör Ħ
társadalmi háttérrel, mint „szül Ęföldjén”, Angliában, mégis komoly történelemformáló,
eseményalakító „eszmeként”, irányzatként hatott. Hol szelídebb, békésebb, hol pedig
radikális, türelmetlen, szinte már mozgalommá alakuló formában élt a reformáció népének
lelkében.
Rögtön le kell szögeznünk, hogy a puritanizmu s nem ellenségként akart fellépni,
úgy, ahogy azt a már lassan megmereved Ę, ortodox meggy ĘzĘdésĦ egyház gondolta, hanem
jobbító, újító, reformációs szándékkal. Az ort odoxia mégis ellenséges magatartást tanúsított
az irányzat minden megnyilvánulásával szem ben, mivel ezekben saját hitének, dogmájának,
tanításának, egyházi struktúrájának lerom bolóját látta. A puritanizmus az igaz hit és a
keresztyén pietas életszer Ħ, hosszas és gyakorlati megélése által a teljes magyar református
egyházi életet akarta belülr Ęl megreformálni, úgy, hogy a be nem fejezett kálvini reformációt
tovább folytassa a semper reformandi jegyében. Gyakorlatias gondolkodásával és
életstílusával új célokat és szempontokat fogalm azott meg és kínált fel jobb alternatívaként.
Az új erkölcsi attit Ħd és az a hangsúly, melyet a lelki élet megújítására és átalakítására
fektetett, teljesen meghatározta a magyar református egyház bels Ę életének alakulását.
Angliában a puritanizmus már a 16. század utolsó negyedét Ęl, a kontinens nyugati
országaiban pedig a 17. század elejét Ęl megújult er Ęvel, tartalommal és formával vette fel a
reformáció elejtett fonalát, hogy tovább folytass a a megkezdett tanbeli reformokat és kiépítse
azt az új struktúrát, egyházkormá nyzati rendszert, amely megfel elt volna a reformátorok által
– különösen a francia–svájci kálvini gondolat összefüggései értelmében elgondolt tanításnak,
célkit Ħzéseknek. Szül Ęföldjén, ahol nagy és öntudatos támogatottsággal, háttérrel
rendelkezett, a reformáció továbbvitelét kívánta érvényesíteni a folyamatos reform áció
jegyében, és teljessé akarta tenni mindazt, ami „meglátásai” szerint félbe maradt. Reformációt
akart a reformáción belül, azáltal, hogy az egyh ázat nemcsak ceremóniáiban tisztítja meg,
hanem az élet egész területén.567 Nem táplált sem szeparatisztikus, sem heretikus
gondolatokat vagy szándékot, hanem a reformátor ok mentalitásának jegyében megtisztító
szándékkal harcolt Isten akarat ának megvalósításán. Nem akart mást, mint egy megújult,
tiszta keresztyénséget és közve tlen összeköttetést Jézus Kris ztus által a mindenható, teremt Ę
és gondvisel Ę Istennel.568
A puritanizmus teológiája mint irá nyzat, igen összetett és sokszín Ħ.569 A puritán
gondolkodásnak a középpontjában az Istennek szentelt teljes és kegyes élet állt , amely igaz hit
által egyedül Istenben talált nyugalmat (gondolni lehet az ágostoni mondásra), s f Ę feladata a
keresztyén életnek imádságokkal, igehallgatással, szent énekekkel, elmé lkedéssel való ápolása
és irányítása Isten kinyilatkoztatott akarata szerint.570
A kegyes életvitel, életgyakorlat teljesen kálvini gondolat. Kálvin Institutiojának már
az olvasóhoz írt el Ęszavában megfogalmazza ezt.571 FĘ mĦve megírásának célját is abban
határozta meg, hogy egyértelm Ħ, világos, tiszta tudományt biztosítson és kínáljon az
anyaszentegyház híveinek. Mindezt a kegy esség helyes megélésének, gyakorlásának
életvezetésére.
A puritanizmus kegyessége ne m szubjektív, magáért él Ę és magának való
életgyakorlatra biztatott, hanem a társadalomban él Ę embertárs testvérként való felismerésére,
a közösség minden irányban történ Ę gyarapodásáért végzett tiszta, becsületes, szüntelenül

567 Hazagh Mihály: Amesius és a magyar puritanizmus. in. Angol Filológiai Tanulmányok IV. Budapest, 1942. 95.
568 ErdĘs Károly: Az angol puritanizmus . Debrecen, 1912. 91.
569 Czegle Imre: A puritanizmus szociáletika i tanításának teológia i megalapozása. in. Református Egyház 1980 , 33.
570 Hazagh Mihály: Amesius és a magyar puritanizmus . i. m. 99.
571 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere I–II. Genf, 1559. Kiadta: a Magyar Református Egyház. Pápa, 1909. 1–3.

75imádkozó és munkás életre buzdított. A ká lvini teológia kegye sségi életgyakorlatát Perkins
dolgozta ki és Amesius fejlesztette tovább mindenki számára érthet Ę és megvalósítható
módon.572
Czegle Imre mutatott rá, hogy ez a puritán pietas nem volt azonos a történelmi
pietizmussal, még ha adott esetekben több helyen is volt hasonlóság vagy átfedés is közöttük.
Megállapítását három pontban foglalta össze,573 mely a világot megváltoztatni akaró,
semmilyen társadalmi ügyt Ęl el nem zárkózó, bátor, harcos puritánokat a legtöbbször
visszahúzódó, kontemplatív, inkább befelé fo rduló és magának való pietistáktól
megkülönböztette.
A puritanizmus szándéka az eg ész nép szolgálata volt. A reformáció kiteljesítésének,
továbbvitelének szándékában a nép fe lemelése, öntudatában, hitében, jöv Ęlátó reménységében
való meger Ęsítése fogalmazódott meg. Cselekvési tervének, programjának középpontjában a
Biblia állt. Célja az volt, hogy az isteni kijelentést ne pusztán tanok formájában ismerje a nép,
hanem a Szentírás élhet Ę, gyakorlati módon legyen jelen az élet minden területén. Ennek a
mindennapokban kellett megnyilvánulnia, de nemcsak az egyházi életben, hanem bármely
más vonatkozásban is. Nem volt különbség a puritánok templomi és templomon kívüli
életmódról vallott felfogása között. Szerintük nem lehet az életet szakrális és profán részre
osztani. A mindennapo kban is tiszta, hív Ę kegyes életet kellett élni, amelyben az ember nem
lehet haszontalan és tékozló, hanem egyszer Ħ, gyakorlatias és hasznos. Még a vasárnapi
ünneplésnek is megvolt a maga pontos, világos , rendszerbe szedett, szigorú programja.574
A puritán gondolkodók, tanárok írásai, fordítás ai, a lelkipásztorok prédikációi,
igehirdetései h Ħ bizonyságai annak a reformátori, de még inkább kálvini gondolatnak, hogy az
Isten által meghatározott világrendnek az él et minden területén érvényesülnie kell.575
Maga a puritanizmus is a folyamatos re formáció értelmében állandó átalakuláson,
fejlĘdésen ment át. A puritanizmus történetér Ęl szóló gazdag nyugati szakirodalom sokkal
többet tud felmutatni, mint a magyar. A közelmúltban két576 tanulmány jelent meg Csorba
Dávid tollából, melyek a gazdag és sokszín Ħ nyugati szakirodalom, illetve a téma kutatásának
új irányairól, törekvéseir Ęl, elért eredményeir Ęl számolnak be. S talán ha egykor el Ędeink nem
tartották lealacsonyítónak a külföldi szakiroda lom fordítását akkor az ma sem lehet ez
elhanyagolható szempont, legalábbis a kutatás számára. Pusztán már azért sem, me rt
manapság sok félreértéssel, illetve félrema gyarázással találkozunk ezen a téren. A hazai

572 Bodonhelyi József: Az angol puritanizmus lelk i élete és magyar hatásai . Debrecen, 1942. 40.
573 A puritanizmus szociáletikai tanításának teológiai megalapozás a. i. m. 33. old.: „a) A puritanizmus – mint mondottuk –
töretlen az egyházhoz való köt Ędés elméletben és gyakorlatban is. b) A puritanizmusból hiányzik a b Ħnnel való harcnak
az elevensége és állandósága vagy éppen tartóssága, me ly a pietizmus egyik ismé rve. c) A puritanizmus
teológiájában – mint látni fogjuk – több a tettre való utalás, vagy éppenséggel a kegyesség gyakorlásához köt Ędik, míg a
pietizmusra az elmélyülés, a magába szállás va gy éppen a világtól va ló elfordulás a jellemz Ę.” in. Czegle Imre: A
puritanizmus szociáletikai tan ításának teológiai megalapozása . i. m. 33.
574 V. ö. A puritanizmus taní tásának függvényében a hív Ę keresztyén ember a vasárnapot a következ Ęképpen tartotta meg:
„mid Ęn a tanító az Isten székiben felmégyen, tedd félen a magad elmélkedését és véle, és az egész gyülekezettel együtt
könyörögj szívvel, szájjal, lélekkel. An nak utánna becsülettel és félelemmel hallgassad az Isten igéjét, és megta rtsad.
Végezetre adj hálákat Istennek a prédikáczi ó után való könyörgésben és a zsoltár én eklésben, és addig az Isten házából ki
ne menj, míglen az Is ten szolgája az áldá st az Istennek székib Ęl reád nem mondja, hogy vala miképpen áldás nélkül ne
menj ki az Úrnak házából. Az Isten házából a magad házához menvén, ne fuss mi ndjárt istállódba, kertedbe,
szomszédodba, konyhádba, ne fakadj ki morgol ódásra, pénz számlálásra stb. Szólítsd el Ę cselédedet és azoknak beszéld
elĘ azokat, amiket a Lélek szólott az Isten házában. Azokat el Ębeszélvén, s elvégezvén, olvass Bibliát, énekelj
zsoltárokat. Az ebédnek ideje eljövén, küldj ételt, s italt a szegényeknek és er Ęsítsd meg magadat is étellel, s itallal, de
igen-igen mértékletesen: mert ha igen megtölt ĘzĘdöl, alkalmatlan lészesz azután az isteni szolgálatra. Az élet f elĘl ne
játszódásra, magad mulatságára kelj fel, mint a háládatlan iz raeliták, hanem az isteni szent szolgálatra: tudni illik Biblia
olvasásra, zsoltár éneklésre, mellyet kell cselekedned addig, míglen más odszor ismét az Úrnak színe el Ętt a templomban
meg kell jelenned.” In. Balogh Judit: Ama kegyelemnek mennyei harmatja . A 17. századi magyar puritanizmus
irodalmából . Budapest–Kolozsvár 1995. 135.
575 Luffy Katalin: Puritán elvárások 1660–68 közötti alkalmi beszédekben. in. Erdélyi Tudományos Füzete. 239. Kiadja az
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2003. 53.
576 1. Csorba Dávid: A 17. századi protestáns kegyesség megítélése az újab b nemzetközi szakirodalomban. in. Protestáns
Szemle 2001. 16–25. 2. Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története. in. Puritánia 2004.15–20.

76tudományos – els Ęsorban teológia-, irodalom- és nyomdatörténeti – kutatás néhány
alapmunkában és több rövidebb résztanulmányban s ok összefüggést tárt fel és mutatott be, de
még mindig sok a fehér folt ennek a teológiai ir ányzatnak a magyarországi, illetve az erdélyi
recepcióját illet Ęen.
Azt már most le kell szögeznünk, hogy sem a puritanizmus, sem a presbiteriánus
egyházkormányzati rendszer hazai földön nem úgy valósult meg, mint szül Ęföldjén,
Angliában, vagy Nyugat-Európában. Az ottani ér telemben itthon nem teljesedhetett ki. Az
elért eredményt összességében mégis örvende tesnek kell tartanunk egy olyan vallási-
ideológiai szempontból z Ħrzavaros században, mint a 17. E gyrészt az ortodoxia ekkorra már
önmaga védelmére pontosan artikul álva kidolgozta a maga megkérd Ęjelezhetetlennek vélt
teológiáját, másrészt pedig kiépítette és megszilárdította a katolicizmustól alig különböz Ę
hierarchiáját. Nem csoda, ha a puritanizmus, a maga új teológiai tanításaival, gyakorlati hit- és
életszemléletével, de mokratikus berendezés Ħ, hierarchiát elvet Ę egyházkormányzati
elképzeléseivel, ha olykor heterodoxnak t Ħnt is, komoly konfliktusok forrásává vált, és bels Ę
zavarokat okozott. Nyugaton fokozatosan letisztuló és következ etes irányzatként hajtotta
végre megújult reformációs törekvéseit, ez viszont a hazai körülmények között nem volt
lehetséges. A hazai puritanizmus tárgya lásakor figyelembe kell vennünk, hogy itthon más
volt az egyház helyzete és szerepe, mint nyugat on. Erdélyben az egyházi életet nem lehetett
különválasztani a politikai összefüggésekt Ęl. A két nagyhatalom közöt ti szorításban Erdély
függetlenségi politikája elké pzelhetetlen lett volna er ĘskezĦ, centralizált hatalom nélkül.
Erdély hatalmi érdeke a feudális, központosít ott hatalom megszilárd ítása volt. Ebben a
helyzetben a református egyház szükségszer Ħen, törvényszer Ħen „idomult” az adott
körülményekhez és fokozatosan alakult át ál lamegyházzá. Ez pedig sajátos mentalitásra,
berendezkedésre és cselekvésr e késztette. A központosított, er Ęs fejedelmi háttérrel
megtámogatott, és szilárd hierarchiával felépített egyházi rendszer hatékony er Ęt képviselt az
egyre nyilvánvalóbban megmutatkoz ó ellenreformációval szemben.
A puritanizmussal érkezett eszmék, tö rekvések a központos ított berendezkedés Ħ
politikai hatalom és feudális társadalmi str uktúra, illetve hitéle tében megcsontosodott,
hierarchiájában meger Ęsödött református egyház öröknek hitt status quo -ját alapjaiban rázták
meg. A nyugati társadalom céljai, egyházi, polgári, társadalmi de mokratikus törekvései hazai
körülmények között mégsem találtak igazán támogató er Ęre, éppen az el Ębb említett okok
miatt. Mégsem lehetett leállítani teljes mért ékben az eszmék beáramlását. Mozgalmi szinten
még a londoni liga577 hatására sem nem tudott kibontakozni.
A puritanizmus képvisel Ęi a hitélet teljes átalakít ását célzó, egyházmegújító
munkájukkal történelemformáló szerepet játs zottak a hazai élet alakulásában. Munkájuk
hatásának eredménye jóval kés Ębb mutatkozott meg. A kés Ębbi id Ęszakra vonatkozóan
sokatmondó Nagy Géza megállapítása, miszerint „az erdélyi társadalom széles rétegeiben a
puritanizmus tette személyessé, öntuda tossá a reformáció hitbeli élményét”.578 A puritánok
szemlélete, szellemisége-lelkisége évszáza dokon keresztül folyamatosan megtermékenyít Ę
hatást gyakorolt a hitéletre. Biblicitásukat, az életszentség követelményét, az egyház közélet
iránti elkötelezettség ét bármikor magukénak vallották.579 Az általuk m Ħvelt, bármely
társadalmi kategóriának szóló irodalomból ma is a hitbeli elkötelezettség, az anyanyelvi
patriotizmus, az írói tudatosság, az önkont roll és az igényesség olvasható ki.580
Ebben a folyamatban a kulcsszerepet pere grinusaink, akadémitái nk játszották, akik
folyamatosan találkoztak az új eszmeáramlatokkal és azok képvisel Ęivel, így Erdély és a
nyugati világ között állandó kapcsolatot jelente ttek. Mi most ebben az átfogó történeti
helyzetben keressük a váradi puritanizmus helyét, jelent Ęségét.

577 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . Budapest, 1911. 22.
578 Nagy Géza: A belmisszió nyomai az erdélyi református egyház régi történet ében. in. Kálvin és a kálvinizmus , 1936. 374.
579 Gaál Botond: Identitás és ökumenicitás . i. m. 3.
580 PetrĘczi Éva: Magyar puritán szerz Ęk mint m Ħvészek, a puritanizmus és a m Ħvészetek viszonya a magyar
szakirodalomban. in. A Ráday Gy Ħjtemény Évkönyve VIII. Budapest, 1997. 28.

774. 1. Tudománym ĦvelĘk a puritanizmus fellegvárában

A váradi iskola puritán szellemi ségének kialakulásában jelent Ęs szerep jutott
azoknak a peregrinusoknak, akik a 20-as, 30-as évek során a németalföldi, illetve angliai
egyetemi központok felé kezdte k orientálódni. A korábbi m ĦvelĘdési tudományos
központokat (Heidelberg, Herborn, Marburg, Frankfurt) fokozatosan váltották fel a leydeni,
franekeri, utrechti és más központok.
A puritán eszmék váradi jelentkezéséne k pontos dátumát, illetve azt a konkrét
személyt, akihez mindez köthet Ę volna, nem tudjuk egyértelm Ħen meghatározni.
Legvalószín Ħbbnek az 1610-es évek fordulóján Vára don lelkipásztorké nt, esperesként
mĦködĘ Szilvásújfalvi Anderkó Imre tĦnik. Valójában mégsem lehet Ęt teljes mértékben a
puritanizmus képvisel Ęjének tekinteni, mivel a „z Ħrzavar elméj Ħ Imre pap”581 mozgalma
inkább „csak” a püspöki hivatal megszüntetésére irányult, és az egyházi hierarchia egyes
képvisel Ęinek hatalmaskodása, visszaélései e llen fogalmazódott meg. Mozgalmának
táptalaját, koncepcióját sokkal inkább Ramus tanaiban kell keresnünk és megtalálnunk, illetve
a Szent Bertalan-éji mártírhalála el Ętt nem sokkal nyilvánosságra hozott egyházkormányzati
kérdésekben kinyilvánított véleményében. Kétségtelen, hogy Szilvásújfalvi mozgalmának
körülményei és hangulata olyan légk ört teremtettek Váradon, melyb Ęl az iskola tanulói sem
maradhattak ki. Tóth István a puritanizmus el Ęfutárai között tartja számon Szilvásújfalvi
mellett Alvinczi Pétert is.582
A 30-as éveket megel ĘzĘen Amesius Franekerben tanított, ahol alig pár esztend Ę
múlva már a rektor magnificus státusból határozta meg az oktatás szellemiségét.583
Amesiusnál nagyon sok magyar peregrinus tanu lt. Mai ismereteink s zerint több mint 112
disputációt írtak irányítása mellett azok a magyarok, akikr Ęl aligha lehetne elmondani, hogy
véletlenül és nem tudatosan választva csoportosultak köréje.584 Amesius utolsó magyar
tanítványa az a Gidófalvi Szabó Balázs volt 1633-ban, aki egy ideig Váradon is
rektoroskodott.585 Az 1633-ban, Franekerben írt disputációja586 közérthet Ę egyszer Ħséggel
már címében is a puritanizmus gondolatait hordozza. Gidófalvit megel ĘzĘen nem tudunk
másról, aki Amesiusnál disputált és kés Ębb váradi rektorként m Ħködött volna. Az el Ębbi adat
ellentmond Major Huba azon megállapí tásának, miszerint az iskola els Ę puritán szellemiség Ħ
rektora Kecskeméti Miklós lett volna.587 ė csak két év múlva, 1638-ban követte Gidófalvit
Váradon. Gidófalvi után Kecskemé ti Miklósnál és Pankotai Ferencnél is kimutatható a
puritánus szellemiséggel való azonosulás. Mind ketten a németalföldi iskolák peregrinusai
voltak. Kecskeméti Váradra jövetelének évében, 1638-ban, de hazatérése el Ętt írta alá a
londoni liga szerkesztette Formula singuritatis címĦ okiratot.588 Váradon írta meg és
pártfogóinak költségén adta ki azt a puritán kézikönyvecskét, mely a puritánok életszemléletét
és az Istennel való bens Ęséges kapcsolatából ered Ęen megváltozott életérzését és hasznos
tevékenységre serkent Ę hatását mutatta meg.589 Hasonló szellemben kezdi meg munkáját két
évvel kés Ębb Pankotai Ferenc is, aki Kecskemétihez hasonlóan egy másik kézikönyvvel
gazdagította a puritán olvasók növekv Ę táborát Váradon és a környé ken. A váradi eklézsia
lelkipásztorainak hasonló szellemiség Ħ gondolkodását jelzi, hogy Pankotainak a Vedelius,

581 Keser Ħ Bálint: Újvalvi Imre és a magyar kés Ęreneszánsz. i. m.
582 Tóth István: A váradi puritánok költészete . i. m. 47 −54.
583 Hazagh Mihály: Amesius és a magyar puritanizmus . i. m. 98.
584 Barcza József: A puritanizmus kutatásának újabb eredményei. in. Theológiai Szemle , 1976. 333–334.
585 Kádár Katalin: Amesius magyar tanítványainak névsora. in. Theológiai Szemle, 1976. 335.
586 A mindig imádandó Szentháromsá g Istennek való odaszentelésér Ęl – R. M. K. III./1 – 1493
587 Major Huba Zsolt: i. m. 120.
588 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . i. m. 25–26.
589 Major Huba Zsolt: i. m. 227–228. A könyv címe: „Angyalok éneke, azaz Az igaz meg nem szepl Ęsített vallásnak öröme a
keresztyén ember szívében”

78franekeri professzor Szent Hillárius címĦ, magyarra fordított m Ħvéhez Ęk írtak el Ęszót.590 A
Nagyváradon Gidófalvival egy id Ęben rektoroskodó Fejérvári Mihá lyról alig rendelkezünk
konkrét adatokkal. Tudjuk, hogy Groningenben Tolnai Dali János köréhez tartozott, de nem
ment vele Angliába, és a Formula … aláírói között sem találjuk nevét.
A 30-as évek második felében m Ħködött Váradon Medgyesi Pál is, de nem maradt
fenn olyan adat, amely az iskolával való kapc solatára különösebben utal na. Elképzelhetetlen,
hogy az iskolával ne lett volna valamilyen kapcsolata. Amit bi ztosan tudunk, az, hogy
Keresztúri Bíró Pál Lactens Christianus cím Ħ mĦvét egy ponton nagyon szigorú kritikával
illette, valamint azt, hogy a szombatos misszió körül sokat foglalatoskodott.591 Ekkortájt
fordította le és adta ki Medgye si a hazai puritán szakirodalom két széles körben elterjedt és
közkedvelt munkáját, el Ębb 1632-ben Augustinus Vallomás ait,592 majd 1636-ban Lewis Bayly
Praxis pietatis át.593 Ez a népm ĦvelĘ, társadalmi morált emel Ę, evangelizációs tartalmú és
szándékú munka az olvasni tudó és akaró közönség számára készült, s jelent Ęs szerepet
játszott a hazai puritán szellemiség kialakulásában és elterjedésében. A Praxis pietatis már a
címében megfogalmazta az üzenetet: mintát adni a magyarok számára is, mellyel meg kívánta
mutatni a puritán hív Ę ember napi, rendszeres kegyessé g-gyakorlatát. Ezt a Bayly-m Ħvet már
a saját korában is a puritán program és eszme alapm Ħvének tartotta. Megfogalmazza ezt az
Ajánlásban is, ahol Lorántffy Zsuzsannának így érvelt: „mivel a keresz tyén, idvezülni kívánó
embernek az egy Biblián kívül könyv soha ennél hasznosb, kezében nem volt”.594 Augustinus
Vallomásait sem véletlenül fordította le. Ágoston a puritán teológusoknak, íróknak igen
közkedvelt személyisége volt, akire nagyon sokszor hivatkoztak. A 4. századi teológus
nemcsak teológiai gondolkodásmódjukra volt na gy hatással, hanem magatartásukat is
meghatározta, mivel Ęt tartották a kegyesség Ęspéldájának.595
Medgyesi Pálhoz hasonlóan, Keresz túri Bíró Pál sem tanított a scholae illustris ban.
Közel tíz esztendeig teljesített szolgálatot Nagyváradon, a fejedelem udvari papja és helyi
tanácsadójaként. A református pietizmus el Ęfutárának tekintett pedagógarcha mindvégig
kulcsszerepet töltött be a váradi egyházi-politikai-m ĦvelĘdési életben, olyannyira, hogy a
tanári állások elf oglalásánál is dönt Ę befolyással bírt.596 A szintetikus teológiai álláspontot
képvisel Ę Keresztúriban a váradi puritánusok egyik formálóját kell látnunk.597
Marcus Venetus Antonius akadémikus-professzor munkásságának hatása ismeretlen
elĘttünk, így természetesen azt sem lehet meghatározni, hogy milyen lehetett a
puritanizmushoz, presbiterianizmushoz f ĦzĘdĘ viszonya.
Szilágyi Benjámin István nal új fejezet kezd Ędött a schola életében. Az Ę korában a
latin nyelv tanítása még mindig el ĘkelĘ helyet foglalt el a megt anítandó tantárgyak sorában.
Bár Comeniust nem ismerte, de jártasságát a korszer Ħ didaktikai irányz atok és kiadványok

590 Pankotai Ferencz. S. Hilarius. Avagy, Minden féle Szomor uságoknak nemei ellen, Sz. igaz és álhatatos örömre vezérl Ę
Elmelkedes. Mely els Ęben Vedelius Miklos Doctor által Franciai nyelven kiadattato tt; annak utánna egy Gallus Pareus
nevü tudos embertöl deákul fordittatott ; Most pedig ujonnan, a sok különb külömb féle kedvetlen alkol matlanságok miatt
Szomoruságokban forgo együgyü hiveknek kedvekért, Magyar nyelven ki botsá ttatott; Pankotai Ferencz Szalontai
Praedikátor által. Varadon, Nyomtatta S zenci Abraham. 1650. – R. M. K. I., 839
591 Az Erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárott. Közli: Beke Antal. in. Történelmi Tár 1895 . 409–432.
592 Medgyesi Pál [transl.]: [1] Szent Agos ton vallasa, melyben… me gh bizonyittatik, hogy ö papi sta nem volt… mivelünk
protestansokkal penig az hitnek minden derekas agaiban egyet ertet. Irattatot elsöben angl iai nyelven, mostan nagyub
haszonnak okaért, egynehany istenes elmelkedesekkel es buzgo imadsagokkal együt t magyar nyelvre fordittatot
Medgyesi Pal altal. − [2] (Scala coeli, avagy egynehany, bizonyos idökre alkalm asztatot istenes elmelkedések es buzgó
imadságok, mellyek az kegyes eletnek angliai nyelven irattatot Praxissa bol szedegettettek Medgyesi Pal által.)
Debreczenben 1632 Fodorik. − R. M. Ny. 1525
593 Medgyesi Pál (transl.): Praxis pietatis, az az: kegyesse g-gyakorlas, melyben be-fogla ltatik, mint kellyen az hivö
keresztyén embernek az Isten és a maga igaz ismeretiben nevekedni, életét naponké nt Istennek félelmére intezni tsendes
lelki-ismerettel költeni és futásának el-töltese utan boldogul vegezni. Fordittatot angliai nyelvböl az magyar
keresztyéneknek ez szomorusagos utolso idökben kivaltkeppen-valo vigasztalá sokra és hasznokra Medgyesi Pal, Ur Iesus
Christus egy-igyü szolgája ál tal. Debreczenben 1636 (Fodorik Menyhart) – R. M. Ny. 1639
594 Bodonhelyi József: i. m. 59–60.
595 Czegle Imre: A puritanizmus szociáletika i tanításának teológia i megalapozása. in. Református Egyház 1980 . 33–34.
596 Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594 ?–1655). Sárospatak, 2001. 67.
597 Dienes Dénes: i. m. 144–146.

79világában az is mutatja, hogy Janua linguarum címĦ könyvét váradi rektorsága idején
fordította le.598 Miként az a címb Ęl is kiderül, iskolai használatra szánta, tankönyvnek.599
Sokatmondó ez az adat a váradi iskola tudományos szintjét illet Ęen. Korábban már említettük,
hogy Alstedék Gyulafehérvá ron a 40-es évek els Ę éveiben már bevezették Comeniust az
oktatásba. A Szilágyi által Váradon fordított és be vezetett Janua egyértelm Ħen meggy Ęz
bennünket arról, hogy Comenius befogadása ekkorra már megtörtént a hazai f Ęiskolákon.
Szilágyi tudományok iránti elkötel ezettségét mind Váradon, mind Sárospatakon bizonyította.
Tanárként, egyháztörténészként sokrét Ħ munkát végzett mindenü tt. A korabeli viszonyokat
jól érzékelteti az a tény, hogy a Voetius-tanítvány, Szilá gyi Benjámin István inkább az
ortodoxia híve volt, de tudósként nyitott volt az új szellemiség-lelkiség befogadására is.
Bodonhelyi József utal egyik írás ára, mely szerint a „hitélmény mélységéve l párosult kálvini-
református erkölcsi jelleg Ħ pietast” Ę is elfogadta, és fontosnak tartotta.600 Bár Tolnay Dali
János radikális mozgalmát elutasította, az egyházkormányzati újításokat nem fogadt a el, de a
puritánus kegyesség t Ęle sem volt idegen.601
Szilágyi Benjámin István korában már f Ęiskolai szinten m Ħködhetett az iskola. A
Janua alapján kiderül, hogy mit tanítottak a gr ammatikai, syntaktikai, poetikai, retorikai
tagozaton, de még többet árul el az a módszertani tanulmány, melyet a bevezet Ęben
fogalmazott meg, pontosan leírva oktatási elképzeléseit. Ebb Ęl tudjuk meg, hogy milyen
fontos szerepet tulajdonított az anyanyelv használatának, a természettudományos ismeret ek
közlésének, az énektanításnak, a rektorok mellett tevékenyked Ę preceptoroknak, mivel a
rektor(ok) a fels Ębb tagozaton tanítottak, els Ęsorban teológiát, és filozófiát.602 Márton János
sárospataki tanár közlése alapján tudj uk, hogy az adott korban milyen tankönyveket
használtak.603 Ezek nagyon sokat elárulnak arró l, milyen volt a színvonal. Másfel Ęl ez azért is
fontos, mert elárulja, hogy a váradi f Ęiskola struktúrája, okt atási színvonala nagyon
hasonlított a sárospatakihoz. Itt is az öt kla sszis elvégzése után lehetett beiratkozni a fels Ębb
tagozatra. Nem jelentéktelen adat az sem, hogy a latin és magyar nye lvtanulás segítésére
összeállított enciklopédiához maga Voetius írt üdvözl Ęverset.
Szilágyi Benjámin István után kezdte meg munkáját Váradon Harsányi Nagy Jakab ,
Técsi Jó István , Herceg-Sz ĘllĘsi János . Harsányiról tudjuk, hogy a leydeni egyetemen tanult,
majd Angliában és Skóciában is járt.604 Técsi és Herceg-Sz ĘllĘsi elĘbb Leydenben, majd
Franekerben tanult. Mindhárman meggy ĘzĘdéses puritánusok voltak. Ekkor tehát egyid Ęben
három akadémita iskolamester mĦködött a scholában, és Harsányit váltva, hamarosan
bekapcsolódott Tölcseki S. János is, aki korábban Debrecenbe n rektoroskodott. Általuk a

598 Major Huba Zsolt: i. m. 122.
599 Comenius, Joannes Amos – Szilágyi Benjám in István (transl.): Joh. Amos Comen ii Janua linguae Latinae reserata aurea,
sive seminarium linguae Latinae et scientiarum omnium… s ub titulis centum, periodis mille comprehensa et in usum
scholae Varadiensis juxta Belgarum ed itionem postremam, accuratam et auctam in Hungaricam linguam translata per
Stephanum Beniamin Silagyi, ejusde m scholae rectorem… Varadini 1643 ap ud Abrahamum Szenci(ensem). – R. M.
Ny. 2039
600 Bodonhelyi József: i. m. 27–28.
601 Szilágyi B. István: Acta synodi nationalis. in . Sárospataki Füzetek I. 1857-1858 . 172.: „…Kivétel nélkül mindenr Ęl nem
szólunk sem ezzel az angol egyháznak valódi kegye sséggel s az igaz tudomány tisztaságával ékesked Ę férfiait, kiknek
iratóit tiszteljük és csókoljuk, min Ęk Vitoquev, Perkins, Twiss, sérteni nem akar juk. Isten és a lelk iismeret bizonyságunk,
hogy mi az Ę hit, remény és szeretetbéli egys égüket hordjuk és buzgón tiszteljük.”
602 Major Huba Zsolt: i. m. 126–129.
603 Márton János: A sárospataki f Ęiskola története . Sárospatak, 1931 – 184.: „Régóta me g lettek állapítva a tanítandó
szerz Ęk is, nehogy azok különfélesége által az ifjak elméje szer te vonattassék és megzavartassék. Így példának okáért
használták grammatikai ismeretek oktatására Molnár egykori kolozsvári r ektor Elemente grammaticae-ját, továbbá
Melanchton nagyobb grammatikáját, görög ny elvre pedig Károlyi Péternek, szintén hajdani kolozsvári rektor, maj d
váradi lelkész görög nyelvtanát, mely amennyire a ké t nyelv különbsége megengedi, Molnár Gergely Módszerében
van írva; a retorikai ismeretekre Mela nchton Erotematája után Péczeli Király Imre komáromi rektor bevezetését a
retorikába és Keckermann nagyobb reto rikáját: a logikára: Melanchton bevezet Ę dialektikáját, mely általában a magyar
iskolákban be van véve; a természetisme retre (in physicis) Magirus János physio lógiáját, vagy Keckermann Sistema
phisikumát; tovább Alsted és Keckermann metaphysikáját, végre theológi ában Melanchton Locija után, a Heidelbergi
Kátét, Ursinus, Trelacsius, Keckermann sistema theologicumát, valam int Vollebius és Vedelinus Compendiumát”.
604 Trócsányi Berta: i. m. 126–127.

80puritanizmus eszméje már teljes mértékben megnyilvánulhatott. A továbbiakban Técsi
lelkipásztorként is vezet Ę szerepet játszott Váradon. Többen a külföldön tanuló diákok közül
neki ajánlották disputációikat.605
Az 1646-os szatmárnémeti zsinat , látva a puritánizmus elte rjedését, az iskolák életét
érintĘ kérdésekben is kénytelen volt konkrét határozatot hozni.606 Ezek minden bizonnyal
érvényesültek Váradon is. A következ Ę rektor nevéhez f ĦzĘdik az egyik legszebb puritánus
kiadvány: Komáromi Szvertán István , Amesius Christianoi Catecheseos Sciographia cím Ħ
mĦvét fordította le és adta ki magyar nyelven, az Úri imádság magyarázataként.607 Amint azt
maga is kijelenti, m Ħvének alapjául a „kegyes Olvasónak” írt el Ęszavában „ama nevezetes
Amesius-t” használta. M Ħvében a puritanizmus egyik legfontosabb problémakörét
boncolgatta: az imádkozás tematikáját . Az euchetikai munkát els Ęsorban nem a
nagyközönségnek szánta, hanem lelkipásztortárs ainak, illetve azoknak, akik a gyülekezetben
megfordultak, hogy segítségükre legyen az imádkozás helyes tanításában. A keresztyén élet
gyakorlásában a könyörgésnek kiemelten fontos szerepet tulajdonítottak. Az imádkozás
minden puritán tanításnak lényeges kérdés e volt. Tudták, hogy a kegyes életvitel
gyakorlásához meg kell tanítani az embereket imádkozni. Nem mindegy, hogy mit és f Ęleg
hogyan könyörögnek .608 Ezen a ponton már a keresztyén etik a egyik alapkérdését feszegették.
A puritán rektorok sorát ismét egy ortodox beállítottságú, de annál nagyobb
tudományos képzettséggel rendelkez Ę tanár törte meg, a kés Ębbi erdélyi püspök, Tófeus
Dobos Mihály . Az aranykorszaknak is tekinthet Ę 50-es évek elején m Ħködött Váradon, 1650–
52 között. M Ħködésének err Ęl az id Ęszakáról kevés adattal rendelkezünk. Amit biztosra
vehetünk, hogy Utrechtb Ęl Voetius Gisbert, Leidenb Ęl pedig – ahol teol ógiai doktorátust is
szerzett609 – Vinnius Arnold professzorok szellemi ör ökségével tért haza. Tófeus ortodoxiája
ebben az id Ęszakban nem zavarta meg az iskola szel lemi útjának haladását. Bán Imrét Ęl
tudjuk,610 hogy Tófeus elismert tudósként Németalföldön Apáczai Csere János utrechti baráti
köréhez tartozott. Bár Coccejus t sokat hallgatta, mégis a ke mény ortodox Maresius tanait
fogadta el. Nem értett egyet sem Coccejuss zal, sem Descartes tanításával. Közeli jó
barátságban volt Comeniusszal, aki dedikált példányú könyvet küldött neki és Lambertus

605 1.) Becskeházi V. (Stephanus). Disputa tio Theologica Vigesimasexta, Et quidem duodecima agens De Potentia
Scripturae, quoad docendam veritatem. Qvam, Divina Annuente Gratia Svb Praesidio Reverendi, Clarissimi,
Doctissimique Viri, D. Johannis Cocceji, S. S. Theol. Doct. ej usdemque Facultatis in Illustri Acad. Lugd. Bat. Professoris
celeberrimi, Publicè discutiendam proponit Stephanvs V. Betske hazi, Ungarus. Ad diem..*) Aprilis, loco horisque silitis.
Lvgd. Batavor. Ex Officinâ Elseviriorvm, Acad. Typogr aph. cIs Is C LIII. 4r. CC1-6 = 6 sztlan lev. − RMK III/1. 1841;
2.) Becskeházi V. (Stephanus). Disputatio Theologica, De Voto. Qvam Favent e Deo Opt. Max. Sub Praesidio D. Gisberti
Voetii, S. S. Theol. Doct. Ejusdemque Facultatis in Inclyta Acad. Ultraject. Profess. ac ibidem in Ecclesia Pastoris
vigilantissimi; Publicè defendere conabitur Stephanvs V. Betske hazi, Ungarus. Kal. Iulii, horâ locoque solitis. Vltraiecti,
Ex Officinâ Johannis à Waesberge, Anno. cIs. Is. c. LIV. 4r. A −D1 = 13 sztlan lev. − RMK III/1. 3.) 1903; Pályi
(Georgius). Loci de Testamento Veteri Disputat. Duae De Sacrificiis et Sacr amentis. Quas Divina favente gratia,
Praeside Reverendo ac Clarissimo Viro, D. Johanne Cloppen-Burgio , S. S. Theologiae D. ejusdemque facultatis in illustri
Frisiorum Acad. quae est Franekerae Prof essore Primario; Nec non, ibidem, V. D. M. Vigilantiss. Publico examini
subjicit. Georgius Pályi Ungarus. Loco horisque solitis. Fr anekerae, Excudebat Idzardus Alberti Typographus in Acad.
Franekerana Anno 1651. r4. q −r = 2 ív = 8 sztlan lev. − Elül: czíml. I sztlan lev. − RMK III/1. 1769
606 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . i. m. 171.
607 Komáromi Szvertán István: Mikor imádkoztok, ezt mondgyáto k, az az az Uri imádsagnak a Szent Lukátsnak és Szent
Máthének le-irások szerént va lo nyomozása és tudos embereknek elmélkedésekkel meg-ék esitetett s rövid praedicatios
formákra intéztetett magyarázattya. Ugyanez Uri im adsagnak hat kérésinek szám ok és rendek szerént valo,
azokkal egygyezö és azokrol ez irásotskában valo tani tásnak folyásábol szedegettetett édességes buzgo könyörgési
rövid elmélkedésekkel egyetemben Komaromi István álta l…Varadon MDCLI Szenczi Kertes z Abraham. R. M. Ny. 2404
608 Hazagh Mihály: i. m. 101.
609 Tovfaeus (Michael). Disputatio Theologi ca Inauguralis de actuali dei providentia. Qvam, Auxilio providentis Dei Opt.
Max. Ex Avthoritate Amplissimi ac Clari ssimi Viri D. Arnoldi Vinni i, J. V. D. ejusdemque Facultatis Professoris
ordinarii, & p. t. Rectoris Magnifici, consensu amplissimi Senatvs Academi ci; ac Venerandae Facultatis Theologicae
decreto. In Florentissima Academia Lugduno-Batava, pro gradu Doctoratus in SS. Theologia, Publico examini subjicit
Michael Tovfaeus, Pannonio-Magyarus. Ad diem 20. Ju lii, loco horisque solitis. Lugduni Batavorum, Ex Officina
Bonaventvrae & Abrahami Else vir. Academ. Typograph. CXLIX. – R. M. K. III/1., 1727
610 Bán Imre: Apáczai Csere János. i. m. 106–107.

81Velthuysennel, aki viszont haladó szellem Ħ volt. Tófeus szellemisége mégsem terelte új
pályára a f Ęiskolát.
A Scholae illustre az 50-es években a hazai puritánus eszme és a presbiteriánus
célok megvalósításának központja, fellegvára lett. Igen neves tanári kar vette kézbe a
fĘiskolai tudományos élet irán yítását, szervezését. Id Ęrendben el Ęször Tarpai Szilágyi Andrást
kell megemlítenünk, aki 1652-t Ęl rektoroskodott Váradon. Tófeussal ellentétben Ę nemcsak
hallgatója volt Coccejusnak, de szellemi követ Ęje is, valamint nála disputált.611 ėt követ Ęen
Szatmári Baka Péter rĘl kell beszélnünk, aki el Ębb Voetiusnál értekezett Utrechtben,612 majd a
puritán szellem Ħ Horniusznál Harderwij kben a hunok birodalmáról,613 majd pedig Schotaneus
franekeri professzor köszönt Ę soraival jelentette meg 46 la pnyi, carteziánus szellemben írt
mĦvét.614 Ez utóbbival írta be nevét a hazai, ille tve a nemzetközi teológiai szakirodalom
történetébe, mivel ez a m Ħve váltotta ki az ortodoxia kiváló képvisel Ęjének, Maresiusnak az
ellenszenvét. A Szatmári–Maresius nemzetközivé terebélyesedett vita törté netét írta meg nagy
részletességgel Zoványi Jen Ę.615 Szatmári meggy ĘzĘdéses puritanizmusa jól követhet Ę módon
domborodik ki a Vásárhelyi Péter nagyenyedi tanár felett mondott prédikációjából is.
Szatmári puritanizmus-értelmezésére Luffy Katalin mutatott rá egyik tanulmányában.616
A már említett jeles tanári kar harmadik tagja, Enyedi Sámuel orvos-doktor volt,
aki disputált Utrechtben Voetiusnál,617 a kartezianus Regiusnál618 é s F r a n e k e r b e n
Cloppenburgnál.619 Mindhárman 1653-tól tanítottak a f Ęiskolán, de csak Enyedi maradt itt a
schola 1660-as bezárásáig.620

611 Tarpai (Sylvanus, Andreas). Disputatio Theologica De Difficil ibus aliquot S. Scripturae Novi Testamenti locis, Partis
prioris sectiones duae. Quam Favente De o Opt. Max. Sub Praefidio Reverendi Cl arissimi Doctissimi s Viri D. Johannis
Cocceji, SS. Theol. Doctoris ej usdemque Facultatis in Illu stri Acad. Lugd. Bat. Pr ofessoris celeberrimi, Publice
discutiendam proponit Andreas Sylvanus Ta rpai, Ungarus. Ad diem 26. lunii loco , horisque silitis. L ugd. Batavor. Ex
Officina Bonaventurre & Abrahami Elsevir. Acad. Typograph. C LII. 4r.
612 Baka (Petrus, Szathmári). Disputationum Theologicarum De Signis. Se xtae Qvae est De Probati onibus Spirituum Pars
Altera Continens examen Spiritus Posoniensis in Hungaria, qui A ƕ.1641. apparuisse dicitur. Qvam Favente Deo Opt.
Max. Svb Praesidio D. Gisberti Voetii S. S. Theol. Doct. ejusdemque Fa cultatis in Inclyta Acad. Ultraject. Profess. ac in
Ecclesia ibidem Pastoris vigilantissimi. Publicè defendere conabitur Pe trus Bacca, Szattmari-Hungarus. Ad diem 1. Julij,
hora locoque solitis. Trajecti ad Rhenum, Ex Officina Ioha nnis à Noortdyck, In Acad. Typog. Anno 1648. – R. M. K.
III/1., 1711
613 Baka (Petrus, Szathmári). Disputa tio Politica De Imperi o Hunnorum. Quam Suprem o Favente Numine, Praeside
Georgio Hornio Historiarum & Politices in a lma Ducatus Gelriae & Comitatus Zutphaniae (quae est Hardervici)
Academia Professore ordinario, Public è discutiendam proponit Petrus Bacca Szat tmari Ungarus. Ad diem… Mart. Horis
locoque constitutis. Hard ervici, Ex Officina Nicolai à Wieringen, A cademiae Typographi. 1649. – R. M. K. III/1., 1725
614 Baka (Petrus, Szathmári). Defensio Simplicitatis Ecclesiae, Adversus non nullas Qu aestiones Practicas, Et Impugnatio
Sententiae eam labefact antis; Per Petrum Bacca Szathmari… Franekerae , Excudebat Idzardus Alberti, Typographus in
Academia Franekerana, Anno 1649. 4r. – R. M. K. III/1., 1724
615 Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magy ar református egyházban . Budapest, 1911. 232–247.
616 Luffy Katalin: i. m. 35. Szatmári puritanizmus-értelmezése három irá nyba terjedt ki: „1. Alapvetés – Krisztuson kívül
nincs más feje az anyaszentegyháznak; 2. etikai és morális elvárá sok – itt magyarázza meg a puritánus szó eredetét,
amelyet a latin purusra visszavezetve a tiszta élet Ħ megfelel Ęjeként tekint; 3. az egyház i szervezetre, rendtartásra
vonatkozó, az újítás vágyát leginkább kiváltó okok”.
617 Enyedi (Samuel). Exercitatio Ad Thomae part. I. qu. 12. art. I. De Visione Dei per Essentiam Pars Prior Qvam Favente
Deo Opt. Max. Sub Praesidio D. Gisberti Voetii S. S. Theol. Doct. Ejusdemque F acultatis in Inclyta Acad. Ultraj.
Proffess. ordin. ac. ibid. in Eccles. Pastoris vigilantissimi Publicè ven tilandam proponit Samuel Enjedinus Hungaro-
Transylvanus Ad diem 12. Iulii. hora nona matutina. Ultrajecti, Ex officina Joha nnis à Waesberge Anno MDCLI. 4. r. –
R. M. K. III/1., 1784
618 Enyedi (Samuel). Medicatio duorum aegrorum, aneurismate et gangraena laborantium. Qvam, Deo Opt. Max. Auxiliante;
Sub Praesidio Viri Clarissimi D. Henrici Regii, Reip. Ultraject. Polia tri, & Medicinae Professori s Ordinarii, ac Philosophi
eximii, Publicae disquisitioni exhibet Samuel Enyedinus, Un garus Transylvanus. Ad diem 18. Iunij hora 9. matutina.
Trajecti ad Rhenum, Typis Gisber ti à Zijll, & Theodori ab Ackers dijck. – R. M. K. III/1., 1783
619 Enyedi (Samuel). Disputatio Me dica Inauguralis, De Ictero. Quam Favente Summo Numine, Ex Authoritate Magnifici
D. Rectoris D. Antonii Matthaei, Juris Antecessoris Prim arii, in Illustri Academia Ultrajectina. Amplissimi Senatus
Academici Consensu, & Celeberrimae Facultatis Medicae Decreto, Pro summ o gradu & Privilegiis in Medicina
consequendis, Publicè sine praesice defendet Samuel Enyedi Ungarus. Ad diem I. Iulij, horis locoque silitis. Trajecti ad
Rhenum. Typis Gisberti a Zyll, & Theodori ab Ackersdijck. – R. M. K. III/1., 1851
620 Koncz József: Pápai Páriz Ferencz naplója, 1649–1691. in. ItK. 1892. 388–398.

82Szatmári Baka f Ęiskolai tevékenységér Ęl egyel Ęre kevés adat áll rendelkezésünkre.
Kétségtelen, hogy nagy tudású lehetett, mivel „szé p tudományára és nagy hírére nézve tétetett
professzorrá” a váradi kollégiumban.621 Hogy miért maradt a nemzetközi hír Ħ tudós mégis
olyan kevés ideig Váradon, azt Bod közléséb Ęl tudjuk, aki szerint „ezt a hivatalt sokáig nem
viselhette a bornak rendkívüli szeretete, s e ngedetlen magaviselete miatt, hanem egynéhány
ízbéli megintése után, abból elbocsáttatott”.
A váradi scholára nézve hármójuk közül Tarpai és Enyedi munkálkodását
tekinthetjük a legjelent Ęsebbnek. Gondozásukban olyan korsza kos kiadványok jelentek meg,
amelyek, ha rövid id Ęre is, de a váradi f Ęiskolát hirtelen a hazaiak fölé emelték. P. Ramus
Dialektikáját622 itthon el Ęször 1653-ban adták ki. A m Ħvet, mely öt Amesius-i munka
társaságában jelent meg, Szenczi Kertész nyomdá jában, Tarpai Szilágyi András rendezte sajtó
alá és adta ki iskolai hasz nálatra, tankönyv gyanánt. Err Ęl beszél a tankönyv felosztása is, ahol
elĘbb Ramus logikai kézikönyvét találjuk, majd Amesius Technometriája következik és ad
eligazítást a tudományok kérdésébe n. A második Amesius-i munka a Demonstratio …, az
arsokról és a logikai alapfogalmakról, a harmadik, a Theses logicae pedig logikai tételeket
tárgyal. Az utolsó két munka két teológiai értekezés . Ami itt megjelent, korszakos jelent ĘségĦ
munka volt. Nemcsak tudományos orientációjukat és szellemi nyitottságukat, haladás iránti
elkötelezettségüket bizonyította, hanem nagy bá torságról is bizony ságot tett. Nemsokkal
azelĘtt Tolnay Dali János Sárospatakon még ko moly ellenállásba ütközött, amikor
Keckermann logikája helyett Bisterfeld ramista szellem Ħ logikáját akarta bevezetni. A
gyulafehérvári körülményeket ismerjük, ahol Bister feld, ha expressis verbis nem is, de rejtve
beemelte Ramus m Ħveit az oktatandó tankönyvek sorába. ė és a körülötte kialakult
tudományos m Ħhely tanárai közül többen rámista szellemben tanítottak. Már korábban
megkezdték el Ękészíteni a terepet Ramus váradi ki adásához. Szenczi 1649-ben adta ki
Bisterfeld ramista hatású l ogikai tankönyvét, illetve Piscat or két retorikai tankönyvét,
melyeket szintén iskolai használatra szántak.623 Tarpaiéknak az oktatás átszervezésére, a
tudományos igény fokozására irányuló tendenciá juk tovább folytatódott. Enyedivel együtt
készítették el Ę és adták nyomdába, sajátkez Ħ engedélyezéssel az Orator Extemporaneust ,624 a
híres újskolasztikus spanyol jezsuita Cyprian Soarius reto rikai alapmunkáját, a célnak
megfelel Ęen protestáns módon át dolgozva, iskolai és társadalmi használatra .625 Lényeges
gondolatot állapított meg Tarnai Andor el Ębb idézett tanulmányában, mondván, hogy az
Orator Extemporaneus szinte kimondottan a v ilágiak számára készült – diplomatáknak,
funkcionáriusoknak, nemeseknek stb. – és nem olyanoknak, akik az egyházi szférában
kívánnak majd elhelyezkedni. Ez pedig Tarnai s zerint azért is lényeges, mert rámutat a váradi
fĘiskola abbéli szerepére, amellyel részt vállalt a 17. század közepén megkezd Ędött egyházi
elfoglaltságú értelmiség kezde ti, lassú tagozódási folyamatának (jogi, politikai, orvosi,
történetírói) szervezésében . Tarpai és Enyedi munkásságának bizonysága az az 1656-ban
megjelent két külföldi szerz Ę munkája is, melyekhez Ęk írtak ajánlást vagy készítették el Ę

621 Bod Péter: Magyar Athenas . Nagyszeben, 1766. 251.
622 Ramée, Pierre de La: Petri Rami… Dialecticae libri duo. – [2] (Ames, William: Guilielmi Amesii… Technometria) – [3]
(Ames, William:) Guilielmi Amesii… Demonstratio logicae verae) – [4] (Ames, W illiam:) Guilielmi Amesii… Theses
logicae) – [5] (Ames, William) Guilielmi Amesii… Dispvtat io theologica adversus metaphysicam) – [6] (Ames,
William:) Guilielmi Amesii… Dispvtatio theologica de perf ectione S.S. Scripturae… conscripta olim ac defensa a
Guilielmo Barleo). Varadini MDCLII apud Abrahamum Szencinum. – R. M. Ny. 2507
623 1.) (Bisterfeld, Johann Heinrich): Elementa logica in usum scholae Albensis ita collecta, ut tyro trimestri spatio
fundamenta logices cum fructu jacere queat. Editio tertia auctior. Magnovaradiae MDCXLI X (Kertész) – R. M. Ny.
2297; 2.) (Piscator, Ludovicus Philippus): Rudimenta oratoriae in usum illustris scholae Albensis. Praefixae sunt tabulae
methoodum hujus libelli indi cantes. Accessit item… Cy clognomonica oratoria… Vara dini 1649 apud Abrahamum
Szenci. – R. M. Ny. 2301 3.) (Piscator, Ludovicus Philippus): Rudimenta rhetor icae in usum illustris scholae Albensis
succinte tradita. Editio tertia. Varadini MDCXLIX typi s Abrahami K(ertész) Szenci(ensis) – R. M. Ny. 2302
624 Becker (Georgius, Elbigensis). Orator Extemporaneus; Se u Artis Oratoriae Breviarium bipartitum: Cujus Pars prior
praecepta continet generalia, posterior praxim in specie ostendit. Accessit nunc in finem Justi Lipsii Epistolica Institutio.
Varadini, Apud Abrahamum Szenciensem cIs Isc LVI. 12r. 468 lap. Elül: czíml., de dicatio, praefatio 5, végül: Elenchus
17 számozatlan lev. Ajánlja Szenczi Ábrahám nyomdász Rákóczi Ferencz választo tt erdélyi fejedelemnek. R. M. K. 866.
625 Tarnai Andor: A váradi Orat or extemporaneus. i. m. 367–370.

83iskolai használatra. Az egyik Alexande r Ross, keresztény tanításokat feldolgozó,
evangelizációs munkája,626 a másik Cornelius Schoen, herborni professzor teológiai oktatásra
szánt tankönyve.627 De Pápai Borsáti Ferenc, Rákóczi Zsigmond halálára írt
Metamorphósisá hoz is Ęk írtak el Ęszót.
A váradi f Ęiskola az erdélyi tudományos élet nem hivatalosan deklarált központja
volt ekkor. Nem véletlenül említi a legjobbak között Apáczai is beköszönt Ę beszédében
Váradot úgy, mint azt a helyet, ahol a re formok terén a legtöbbet valósították meg.628 Az sem
véletlen, hogy Apáczainak, gyulafehérvári távozását követ Ęen, a kolozsvári beköszönt Ę
beszéde éppen itt jelent meg Váradon, talán éppen annak az Enyedine k a közbenjárására,
akivel már Utrechtben igen jó barátságban voltak.629
Tarpai sem maradt sokáig a kollégiumba n. A kontinuitást Enye di jelentette a
következ Ę három rektor el Ętt és idején is. Enyedi tudományos tankönyvkiadói munkáját
tovább folytatta, és 16 58-ban kiadta Comenius Praecepta Morum címĦ mĦvét, in usum
scholae Varadini .630
Enyedir Ęl tudjuk, hogy több mint négyéves holla ndiai tartózkodása során nemcsak
Utrechtben, ahol doktori fokozatot szerzett, de a leydeni és franeckerai akadémiákon is
megfordult. Vele kapcsolatban ez azért ér dekes, mert az utrechti akadémián 1621-t Ęl
hullaboncolásra berendezett theatrum anathomicum és 1639-t Ęl hortus botanicus mĦködött,631
melyek mély nyomokat hagytak a fiatal er délyi tudósban. Enyedi hazahozta Váradra a
medicina, a természeti és kísé rleti tudományok iránti érdekl Ędését. Arról tanúskodik egy
korábbi gúnyvers néhány versszaka is, hogy itthon tovább folytatta és gyakorolta a boncolást,
mint „zavaros fix”.632 Az idézett versrészlet nem Németalföldhöz, hanem Angliához köti az
orvostudományok doktorát. Tudományos munkássá gát Várad után folytatta. Váradi
korszakára a puritanizmus iránti elkötelezetts ég volt az irányadó. Enyeden a puritanizmus
mellett már kartéziánus meggy ĘzĘdésének is teret engedett. A Regius fundamenta philosophia
címĦ mĦvére alapozott, és kézirat formájában fennmaradt természetbölcseleti f ĘmĦvét, a
Physica seu philosophia naturalis -t633 is itt írta meg. Er dély legrangosabb fels Ęoktatási
intézményében, Enyeden Ę honosította meg a Descartes-i filo zófiát, azáltal, hogy a természeti
és kísérleti tudományok m Ħvelésében, illetve elterjesztésében úttör Ę szerepet vállalt.634 Olyan
orvosi m Ħ ez Spielmann állítása szerint, mely Erdélyben el Ęször hivatkozik állatkísérletekre
és a matematikai bizonyítások módszerére.
Id. Köleséri Sámuel 1657-ben érkezett Váradra, és ké t éven át tanított teológiát,
nyelveket az „… akkoron ott virágzó scholában”.635 PetrĘczi Éva Kölesérit a Biblia nyomdába
való el Ękészítését illet Ęen egyfel Ęl kulcsembernek, másfel Ęl pedig olyannak nevezi, aki
Tolnai Dali Jánossal ellentétben nem vívo tt háborút, nem akarta az egyházkormányzati

626 (Rosaeus Alexander). Virgilii Euangelizantis Christiados Libe lli aliquot in gratiam Classis Poeticae Varadiensis editi.
Arma virumqve Maro cecinit, nos acta Deúmque; Cedant arma Viri , dum loquor acta Dei. Varadini, Apud Abrahamum
K. Szenciensem. M.DC.LVI. – R. M. K. 873
627 Schonaeus (Cornelius). Terentius Christianus, Seu Comoedia e Sacrae, Terentiano Stylo à Cornelio Schonaeo Goudano
conscriptae: & nunc denum magna ejusdem diligentia & labor e emendataem atq recognitae. Varadini, Apud Abrahamum
Kertesz Szencinum, M.DC.LVI. – R. M. K. II., 874
628 Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások . i. m.
629 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 110.
630 Comenius (Joannes-Amos). Praecepta Morum, Institutioni pue rorum accomodata, facilioris memoriae causa, stylo juxta
textum solutum sonante, carminibus compre hensa proponuntur. Ut autem intelligen tius disci possi nt, textus etiam e
regione exhibetur, prout a Clar. ac. Do ct. viro, Joanne-Amos Comenio collectus est; in usum Varadien Scholae, Opera
Samuelis Enyedi, M. D. Seneca; Mores primum disce, mox Sapien tiam: quae sine moribus non bene discitur. Vulgatum;
Qui proficit in literis, Anno Salutis M.DC.LVIII. – R. M. K. II., 919
631 Henk van de Graaf: i. m. 49.
632 Major Huba. i. m. 273. Részlet a gúnyversb Ęl: „Sámuel Enyedi miközöttünk ex lex / In doctus medicus, optimus carnifex
/ Lám Ę is olyan lett, mint a zavaros fix, / Az vérontók között minállunk egyik grex. / Angliából hozott orvos
Doctorságot, / Magyar nemzet közé mer Ę Hóhérságot / Mondják, oda fel is sok embert felbonc olt / Mi nállunk is immár
ahhoz hozzá fogott.”
633 Spielmann József: A közjó szolgálatában . Kriterion. Bukarest, 1977. 120.
634 Spielmann József: i. m. 127–130.
635 Id. Köleséri Sámuel: Az idvesség sarka . Sárospatak, 1666, 11. lap.

84struktúrákat megváltoztatni, hanem a Szentírás t igyekezett életközelivé és a hétköznapok
részévé avatni.636 A Váradi Biblia nyomdai el Ękészítésében is meghatározó szerepet játszott.
ė maga err Ęl kés Ębb így vallott a már említett Idvesség sarkában : „Örömmel említem a
Magyar Biblia körül való for golódásomat is mellyben az er edete szerint való nyelveknek
segítsége által egynéhány száz Sz. írásbeli helyeket restituáltam, az utol szori Editioban,
melyr Ęl jó lelki ismerettel bizonyságot tehet, a Magyar és Erdélyországi Reformata Eklézsiák
hasznára született szerény typographus Szenczi Ábrahám Uram Váradról”. Az „utolszori
Editioban” való kijelentése pedig arra utal , hogy a korábbi munkálatokban mások is részt
vettek. De kilétükr Ęl nincs tudomásunk. A Szentírás tanulmányozásához való köt Ędése sem
véletlen, hiszen Németalföldön közeli ka pcsolatba kerül a co ccejanizmussal, s Ęt a kartezianus
szellemiség Ħ Adrian Heerebordnál disputált,637 majd Coccejusnál is, kétszer. Személyes
naplójából tudjuk, hogy az el Ębb említettek mellett hallgatta még Galiust, Heydenust,
Hoornbecket.638
Köleséri érkezése után egy év múlva találjuk Váradon 1659-ben, az iskola egykori
végzettjét, Püspöki Sz. Jánost , aki rövid megszakítás után visszatért és itt m Ħködött az iskola
bezárásáig és a város elfoglalásáig. Ha el Ękerülne, nem lenne érdektelen a korábban már
hivatkozott munkája, mely Várad utolsó, ostrom el Ętti napjainak történetét írta le. Elveszett
mĦvébĘl feltehet Ęen a váradi f Ęiskola bels Ę életével kapcsolatban is sok, eddig ismeretlen
adatot tudhatnánk meg. Püspöki Horniusnál disputált, de munkájának alapját Amesius
Maedullája adta.639 Politika, történelem, jog, államtudományok iránti érdekl Ędése minden
bizonnyal sajátos színfoltja lehetett az iskola szellemiségének. A kétnyelv Ħ, latin–magyar
egyháztörténeti munkáját tankönyvként használták a f Ęiskolán.640 A jól olvasható
egyháztörténeti munkában sehol sem találunk utalást esetleges chiliazmusára. A m Ħvet
bevezet Ę, Kegyes Olvasó nak írt ajánlást mégis az apokalipt ikus terminológia sajátos „jövel
Uram-Jézus hamar” sürget Ę kéréssel fejezi be.
IdĘrendben az iskola utolsó jelent Ęs szellem Ħ tanára, Martonfalvi Tóth György volt,
aki 1659-ben érkezett Váradra. Martonfalvi el évülhetetlen érdemeket szerzett a magyar
református oktatás fejlesztésében. Váradon al ig volt ideje arra, hogy hatalmas szellemi
forrásából minél többet átadjon. Egy évig sem m Ħködhetett itt és a f Ęiskola szellemi örökségét
Debrecenbe kellett átmentenie. Keveset élt ugyan, de sokat dolgozott, és Ę állította Debrecent
új pályára. Saját bevallása szer int, melyre egyik közkedvelt m Ħvének ajánlásában utalt, nem
volt t Ęle semmiben sem idegen az a szellem, amely Debrecenben fogadta.641 Ugyanaz a
puritán lelkület, tudományok iránt nyitott szelle mi kapuján lépett be Debrecenben is. Méltó
helyre került, mivel Várad, Sárospatak és Pápa iskoláinak megsz Ħnte után, Debrecen helyzete

636 PetrĘczi Éva: A Váradi Biblia helye a ma gyar puritanizmus irodalmában. in. Egyháztörténeti Szemle 2002. 40−44.
637 Köleséri (Samuel). Disputatio Logica, De Legibus Scientific is: Qvam, Auxilio Summi Legislat oris adjutus, Svb Praesidio
Clarissimi, Doctissimique Viri, D. Adriani Heereboord, L. A. M. & in incl yta Lugd. Bat. Acad. Philosophiae Profess.
primarii, longè celeberrimi, Publicè ventilandam proponit Samuel Köleseri de Warad, Hungaru s. Ad diem 24. Februarii,
loco horisque solitis pomerid. Lvgdvni Batavorvm, Apud Joha nnem Elsevirium, Academ. Typograph. – R. M. K. 1936
638 Id. Köleséri Sámuel naplója. Közölte Szilágyi Sándor. in. Történelmi Tár 1890. 48–49.
639 Püspöki Sylv. (Johannes). Disputatio Historico Politica, De Origine, Incrementis & variis Rerum Publicarum tionibus.
Quam Favente Unico & Supremo Rerum Monarcha Deo. Opt. Ma x. Suo Praefidio Clarissimi Viri D. Georgii Hornii, In
Alma Academ. Lugduno Batava Historiarum Professoris Ordinarri. Publico Examin i disquirendam subjicit Joannes Sylv.
Puspokius, Ungarus. Ad diem 20 Martii, horis locoque si litis. Lvgdvni Batavorvm, Ex Officina Petri Leffen, Anno
1655. – R. M. K. III.,1939
640 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. i . m. 180. A m Ħ címe: „Scala
Triumphalis… Avagy Gy Ęzedelem Lajtorjája. Melyben az igaz valláson lév Ęknek igazán keresz tényi vallások a
Christustól, és az Ę Apostolaitól, a jelen való id Ęre leszáll, viszont az is az Istenhez mint szerz Ę okához minden közben
vettetett megsz Ħnis nélkül következend Ę rend szerint fel megyen – Anno MDCLVIII…. Váradon, 1658. Maji 20.
P.I.”
641 Martonfalvi György, Sz. I. M. D. és a' Debreczeni Collegium Professora Taneto és Czafolo Theologiaja: Mellyet Amesius
és Vendelinus szerint irt azoknak kedveké rt, a' kik azi gaz Theologiat, és Vall ást, hamar kévánnyák meg-tanúlni: és
mellyet, ezen jó végért, a' Debreczeni Collegium, a' maga költségén nyomtatt atott-ki. Debreczenben, Nyomtatta Rosnyai
Janos, M.DC.LXXIX. 12r. 628 lap. − Elül: cziml. ajánló levél, üdv. versek stb. 12, végül: mutató tábla 16 szt lan lev. − R.
M. K. I. 1231.

85teljesen felértékel Ędött.642 Nagy tudása, irénikus alkata, in tegráló személye kulcspozícióra
predestinálta a cívisvárosban. Há rom területre, az oktatás tárgyi és személyi feltételének
megteremtésére, illetve a színvonal-emelésre ö sszpontosított, iskolai reformtevékenységén túl
kulcsszerepet játszott az „50-es évek második felét Ęl a tetszhalál állapotába jutott külföldi
egyetemjárás”, a peregrináció fellendítésének ügyében.643 Baráth Béla az el Ębb hivatkozott
helyen pontos képét adja annak a harcnak, amit a peregrináció érdekében végzett
Debrecenben. Martonfalvi a peregrináció in tézményét, célját és hasznát korábban
Nagyváradon már megtapasztalta. Pontos rálátása volt ennek m Ħködésére, szerepére. Tudta,
hogy az eklézsia és a városi magisztrátus vagy curátorok széke nélkül ez lehetetlen. Nem
csoda hát, ha a váradi örökség követend Ę példa-célként állt el Ętte új szolgálati helyén is.
Martonfalvi több el Ędjéhez hasonlóan Utrechtben Voetiusnál disputált.644 Doktori
értekezését Franeckerában írta meg 1659 júliusában az „Isten szövetségér Ęl, mint a
Szentháromság segít ĘjérĘl” címmel.645
Oktatási reformját Váradon alig kezdhette el, ebb Ęl az egy esztend ĘbĘl pedig nem
lehet érdembeni következtetéseket levonni, csak a debreceni korszakából, ahol egymás után
adta ki írásait, tanköny veit. De a dolgozat témájához csak a váradi id Ęszak tartozik, ezért
munkásságával itt nem foglalkozunk.
Az iskolai használatra szánt és jóval a váradi korszaka után, 1658-ban Leidenben
kiadott Ramus-i Dialektika646 címfeliratában olvasható mondatot akár Mártonfalvi
vezérgondolatának is tekinthetjük. Latinul így ha ngzik: „Amicus Plato, Amicus Aristoteles,
Amicus et Ramus, Sed magis amica veritas”, va gyis: „barát Platón, bará t Arisztotelész, és
barát Ramus is, de az igazi barát az igazság”. Ez az elv egész életében végigkí sérte.
Mártonfalvi már túl volt a korábbi puritaniz mus körüli fellángolásokon és egy letisztult
teológiai irányzatot képviselt. A puritanizmus, presbiterianizmus és az ortodoxia nála már egy
egymást kiegészít Ę békességben, harmóniában találtak egymásra. Mindkett Ęt vallotta és
védte.647 Ami viszont már elfogadhat atlan volt számára, az a coccejanizmus, illetve a
kartezianizmus. A coccejanizmust nemcsak elítélte, hanem egyenesen táma dta, és a „hamis
vallások” közé sorolta. E kijelentés dacára volt Coccejusnak olyan tanítása is, a mit elfogadott,
például a hetedik nappal kapcsolatos tanítás, azaz, hogy nem szükséges a hetedik napot a
munkától való tartózkodással, va gyis teljes tétlenségben tölteni.648 Végezetre egykori
tanártársának, Lisznyai Kovács Pálnak a vers ére hivatkozunk, amelyben Martonfalvit a nagy
tudású „Szent-Írás doctorát” mint a lélek-orvo sát méltatta, miután Amesiust lefordította és
közkinccsé tette.649

642 Baráth Béla Levente: Martonfalvi György (1635–1681). Munkásságának jelent Ęsége a debreceni Re formátus Kollégium
és a magyar peregrináció tö rténetében. Debrecen, 2000. in. A D. Dr. Harsányi András Alapítvány kiadványai II . 22.
643 Baráth Béla Levente: i. m. 25–28.
644 Martonfalvi (Georgius). Disputatio Theologica De Presbyterio. Quam Divinâ a spirante Clementiâ Sub Praesidio D.
Georgii Martonfalvi Sacro S. Theologi cae Doctoris, ejusdemque facultatis in III. Schola Debrecina Professoris
fidellisimi. Publicè examinandam proponit Michael S. Tholnai Pannonio Ungarus. Ad diem 3. Junii, horá locoque
consvetis. I. Tim. 4-14. Ne negligite donum quod datum es t tibi per prophetiam cum impositione manuum presbyteri.
Debrecini Apud Georgium R. Karancsi Anno 1662. 4r. A −C = 3 ív = 12 számozatlan levél. − RMK II. 983
645 Martonfalvi T. (Georgius). Disputatio Theologica Inauguralis De Foedere Dei, Quam Sacrisanctae Tr initatis Auxilio Ex
Auth. Magnifici Dn. Rectoris Viri Celeberrimi & Experientissimi, D. Philippi Ma tthaei. Med. Doct. ejusdemque
Facultatis ut & Botanices in Iluustri Frisiorum Academia Professoris Ordinarii. Pro la uria Doctorali Summisque SS.
Theologiae honoribus confequendis Publice defendere c onabitur Georgius T. Martonfalvi , Transylvano Ung. Ad diem
23. Junii, hora locoque solitis, Franequerae, Ex Officina Johannis Wellens, Typogr. Ordinarii 1659 – R. M. K. III., 2056
646 Ungarico idiomate & Usu ita resoluti & illustrat, ut tyro qui Magnum illum Artium Magistrum Petrum Ramum in
Dialectica imitandum sibi proposuit, brevi circa longam alte rius dialecticus fieri quear. Studio Georgii T. Martonfalvi
Transylvani. Amicus Plato, am icus Aristoteles, amicus & Ramus, sed magis am ica veritas. Ultraj ecti. Apud Wilhelmi
Wier, Anno C LVIII. 504 lap – R. M. K. III., 2021
647 Szabó Géza: i. m. 89–92.
648 Major Huba Zsolt: i. m. 176.
649 Lisznyai Kovács Pál: Ez jeles könyvnek érdemes authorának tiszteletes Martonfalvi György uramnak nagyobb tisztségére
írám ezeket… in. RMKT. 17. század. 11. kötet. 22. A versb Ęl egy vesszakot idézünk e helyen: „… Az Orvos Doctorok
csak testet gyógyítanak, / A Theológusok Lelket orvosolnak, / Tanítt yák értelmét Isten mondásá nak, / Mellyel orvosságot
Lelkeknek csinálnak”…

86Sajnos ma már csak költ Ęi kérdés lehet, hogy vajon miké ppen alakult volna az iskola
élete, ha Martonfalviék tovább tudják foly tatni a munkát? Tevékenységük minden kétséget
kizáróan nagy reménységet jelentett a korabeli fels Ęoktatásban. Az utolsó harminc esztend Ę
valóban kiemelte, s addig el nem ér t szintre helyezte a váradi fels Ęoktatást. A nemzet
leggyönyör Ħségesebb lakóhelyének650 elpusztításával a nagy remény Ħ váradi
tudományközpont is befe jezte korszakos jelent ĘségĦ mĦködését.

4. 2. Bibliopolisz lelkipásztorai

PetrĘczi Éva Váradot a legmélyebb biblicit ású városok közé sorolta, amely ugyan
soha nem viselte a címbeli me gnevezést, pedig a bibliás jelz Ę, Bibliopolisz651 joggal
megillette volna azok után, ami itt történt a 17. században. Korábban már rámutattunk, hogy a
váradi eklézsia és schola milyen termékeny szümbiózisban és m ĦködĘképes harmóniában élt
egymással. Az eklézsia szisztematikus építkezését, céltudatos fenntartói gondoskodását
követhetjük nyomon az iskola életében mindvégig.
Várad kifejezetten megfelel Ę szellemi közeget jelentett az új eszmei áramlatok
képvisel Ęi, mĦvelĘi számára már a 16 −17. század fordulójától kezdve . Nyilván az erre való
hajlam gyökereit a még korábbi id Ęszakban kell keresnünk, mivel a 16. század második
felétĘl Várad megannyi tudományos hitvitának, polémiának és fórumnak adott helyet.
A témánk szempontjából fontos 17. század 20-as, 30-as éveinek váradi peregrinusai,
a tudománym ĦvelĘdésben részt vev Ę lelkipásztorai másokhoz hasonlóan természetesen a
németalföldi akadémiák felé orientálódtak, és hamar találkoztak azokkal a teológusokkal, akik
az új irányzat képvisel Ęi voltak. Tudjuk, hogy William Amesius 1622-t Ęl már a németalföldi
Franeckerában m Ħködött, és el Ęadásaiban új egyházetikai felf ogása mellett már azt hirdette
tanítványainak, hogy ne a hitvitá k szervezésére és folytatására koncentráljanak, hanem az
emberek lelki életének és erkölcsi maga tartásának formálásával foglalkozzanak.652
Az els Ę váradi lelkipásztor, akir Ęl konkrétan tudjuk, hogy közel hat esztend Ęt töltött
Németalföldön, az Debreczeni Szimonidesz Gáspár. Az Ęt követ Ę váradi lelkipásztorok,
Diószegi Pap Dávid, Medgyesi Pál, Kecskeméti Miklós, Debreczeni Sz. István, Borsai Sepsi
János, Técsi Joó István, Hercegsz ĘllĘsi János, Váradi Szikra István, Nagyari Benedek,
Kovásznai Péter, Nagybányai Ferencz, Ko lozsvári Igaz Kálmán, mind hosszabb vagy
rövidebb ideig tanultak a hol landiai akadémiában. A különböz Ę tanulmányokban,
lexikonokban fellelhet Ę váradi eklézsia lelkipásztorai g azdag szellemi hagyatékára e helyen
nem térünk ki tételesen. Az említett lelkip ásztorok általunk is ismert munkássága
egyértelm Ħen tesz bizonyságot arról, hogy az új szellemi irányzat lelkes követ Ęi, hívei vagy
mĦvelĘi voltak a váradi eklézsiában, amely általuk egy határozott, öntudatos és szilárd alapot,
hátteret jelentett az iskola számára.
A már többször hivatkozott Gúnyirat… a váradi f Ęiskola rektorairól és az
egyházmegye lelkipásztorairó l is arról tanúskodik, hogy Várad környékén is szép számban
mĦködtek olyanok, akik a puritánus vagy presbiteriánus eszme követ Ęi voltak.

4. 3. A puritán nyomdász

A korábbiakban már betekintést nyerhettünk az eklézsia typográfusa ,653 Szenczi
Kertész Ábrahám által m Ħködtetett nyomda életébe. A nyomda els Ędleges célja a Biblia
revideált formában való újrakiadása volt.654 Ez a gondolat mint cantus firmus húzódott végig

650 Komáromi Csipkés György: Szomorú esetek tüköre… Sárospatak, 1661. Pribék Sára assz ony férje Váradi Rácz János felett
mondott temetési beszédének Elöljáró beszédében nevezte így Komáromi Csipkés György Váradot
651 PetrĘczi Éva: A Váradi Biblia helye a m agyar puritanizmus irodalmában . i. m. 40 −44.
652 Kéki Béla: i. m. 47.
653 Naményi János: A nagyváradi nyomdászat története II. in. Magyar Könyvszemle , Budapest, 1901. 294 −296.
654 V. Ecsedy Judit: „A híres Szenczi Ábrahám neve zetes váradi typográfiája”. i. m. 289 −301.

87a nyomda több mint húszéves m Ħködésén. Az Ęsgondolat még az 1629. j únius 17-i váradi
„bibliás zsinatra” vezet vissza, amikor egyértelm Ħ határozatban fogalmazódott meg az, hogy a
lelkipásztorok inkább adják el személyes ja vaikat, de személyes Bibliát mindenképpen
szerezzenek be.655 A hivatkozott írás szerz Ęje mutat rá tanulmányában, hogy a kor szellemi
hangulatának amúgy is napirenden lév Ę kérdése volt a Szentírás, mivel a Károli-féle fordítás
fogyatékosságait, hiányosságait Pá zmány Péter korábban már két m Ħvében is tollhegyre t Ħzte.
Szenczi fokozatosan állított a az eklézsia nyomdá ját a puritanizmus szolgálatába. A
17. század 40-es, 50-es éveinek pontosan nem me ghatározható fordulója jelenti a határkövet,
az az id Ęszak, amikor a fejedelmi trónon is váltá s történik, illetve az 1650-ben, Bártfán
megjelent Dialogus politico-ecclesiasticus címĦ, nagy vihar kavart munka.656 EttĘl kezdve
Szenczi a váradi eklézsia és iskola puritánus vezet Ęinek koncepcióját követve, nagy számban
adja ki a puritanizmus és presbiteri anizmus szellemében írt vagy fordított m Ħveket. Ezzel
teljesen elkötelezte magát és a nyomdát enne k a korabeli demokratikus mozgalomnak, mutat
rá Kéki Béla.
A Biblia-kiadás motivációja ösztönözte arra is, hogy új bet Ħtípusokat szerezzen be
még 1649 −52 között Hollandiából az Elzevierekt Ęl, akiknél Ę maga is tanult. Az Ę
engedélyükkel hozhatta Erdélybe Non solus emblémájukat és használta váradi
nyomdászjegyként.657 Ez min Ęségi váltást is jelentett, mellyel az Isten írott igéje el Ętt hajtott
fejet a hív Ę tudós ember. Az általa használt El zevier-féle nyomdászjegy nemcsak új
könyvformátum- és könyvdíszítési séma átvételét és bevezetését jelentette, hanem egyben a
toleráns szellem Ħ Hollandiát is jelképezte, illetve az ezzel együtt járó puritán szellemis éget és
magas szint Ħ tudományos igényességet és gyakorlatot.658
Külön ki kellene emelnünk a Biblia széljegyzeteit, melyeknek összegy Ħjtése és
önálló kiadása talán azt bizonyíthatná, hogy az adott korban itthon ez volt a legnagyobb és
legátfogóbb Biblia-kommentár, amel y több száz oldalnyi terjedelm Ħ volna.
Ehhez a munkához arra a tudományos m Ħhelyre volt szükség, amely Váradon
mĦködött ekkor a schola illustrisban . A közös célnak, gondolkodásnak és munkának
bármikor követend Ę iskolapéldája a Váradi Biblia körül való forgolódása az eklézsiának, az
iskolának és a nyomdának. Közös h itüknek, azonos világlátásuknak köszönhet Ęen, többéves
elĘkészítést követ Ęen kezd Ędhetett meg a nagy munka. Lelkipásztor, tanár, nyomdász, diák
pontosan tudta, hogy a Kálvin által is megfog almazott isteni világrend megvalósításának
nélkülözhetetlen alapdokumentumán dolgoznak. A könny Ħ, segít Ę magyarázatokkal,
széljegyzetekkel ellátott „beszél Ę Istent” akarták közel hozni népünk mindennapjaihoz. Ennek
terjedését Ęl, olvasásától remélték a hitbeli változást, szellemi felemelkedést, az egyházi és
társadalmi átalakuláshoz vezet Ę utat.
A váradi f Ęiskola fenntartói, m Ħködtet Ęi, tanárai hamar felfogták a 17. század
legjelent Ęsebb szellemi-lelki mozgalmának, a puritanizmus hatalmas jelent Ęségét. Beépítették
oktatási rendszerükbe, szerves m ĦvelĘivé és a lehet Ę legmagasabb szinten elkötelezett
terjeszt Ęivé váltak. Megérezték egyház- és társadalom átalakító szerepét és hatását. Kifejtett
munkásságuk, tudománym Ħvelésük arról gy Ęzi meg ma is az utókort, hogy pontosan
megértették azt, hogy a „keresztyénség a pu ritanizmusban adott ut oljára összefoglaló
világmagyarázatot és társadalmi programot”.659

655 V. ö. PetrĘczi Éva: A Váradi Biblia helye a magyar puritanizmus irodalmában . i. m. 40 −44.
656 Kéki Béla: i. m. 47.
657 Naményi János: i. m. 294 −296.
658 V. Ecsedy Judit: Szenczi Ábrahám és ismeretlen nyomtatványai. i. m. 145.
659 Makkai László: Puritanizmus és természettudomány. in. Századok, 1964. 98. évf., 5–6. szám. 1076.

88IV. Fejezet

A tudományegyetem gondolata Apáczainál

Apáczai Csere János660 (1625–1660) alig élt 35 esztend Ęt, mégis tudomány- és
nemzetszeretetével páratlan szellemi sebessé ggel hagyta maga mögö tt a hazai társadalom
korlátait. Néhány esztend Ęs hollandiai peregrinációs körútjáról az „országfelháborítás”661
biblikus értelmezése szerint az újítás, a jobbítás, a haladás „újfajta munkájának”662
reformációs szándékával tért vissza szül Ęföldjére.
Jobban megismerve életét és munkásságát, többször átolvasva hátrahagyott m Ħveit
nehéz eldönteni, hogy teológusnak, pedagógus nak, filozófusnak vagy az enciklopedikus
tudományok tudós m ĦvelĘjének tekintse-e az utókor. Mindent egybevetve, els Ęsorban talán
mégis puritán szellemiség Ħ, presbiteriánus elkötelezettség Ħ teológusnak kell tekintenünk, a
szabadelv Ħ reformátori teológia kiemelked Ęen tudós m ĦvelĘjének, akit a korabeli lehet Ęségek
és keretek is ebbe az irá nyba predestináltak. A biblikus, reformátori szellemiség minden
mĦvét és írását olyan mértékben hatja át , hogy kétség sem férhet magas szint Ħ teológiai és
filozófiai képzettségéhez, tudományos m Ħveltségéhez. Azon külföldet járt kevés teológus
közé tartozik, akik valamely nyugat-eur ópai egyetemen szerezték meg a korabeli
legmagasabb tudományos fokozatot. Apáczai az 1648-ban megnyílt harderwijki egyetem els Ę
teológiai doktora lett 16 51-ben. Itt írta és védt e meg disszertációját,663 mely az els Ę embernek,
Ádámnak a b Ħnbeesését tárgyalta. Doktori disszert ációja már magán viselte a puritanizmus
és karteziánizmus hatásának jegyeit, mivel a m Ħ fĘ forrásai Amesius és Descartes voltak.664
Arató Ferenc az Apostasia faximile kiadásához írt kísér Ę tanulmányának konklúziójában
kijelenti egyfel Ęl azt, hogy Apáczainak a „európai haladás vezéreszméi” melletti
szimpátiájához, vonzódásához semmi kétség sem fér. Másfel Ęl Apáczaiban a Kálvinnál
liberálisabb augustinusi és dordrechti elvek mentén haladó, nem a teológia ellen lázadó
filozófust és nem is az ortodox kálvinizmu s alázatos szolgáját látja, hanem már a
szekularizáció útján járó deista, kartéziánus gondolkodót.665
Az elméleti tudósból azonban csakhamar gyakorlati lett, aki a néhány hollandiai
esztend Ę alatt precíz diagnosztaként állapította meg az erdélyi élet hiányosságainak, bajainak
fĘ forrását és konkrét formában fogalm azta meg a maga gyógyító javaslatait.

660 Bán Imre: Apáczai Csere János. in. Irodalomtörténeti Könyvtár , Budapest, 1958; Apáczai Csere János: Magyar
Enciklopédia . Bukarest, 1977. Sajtó alá rendezte, a bevezet Ę tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket írta Szigeti József;
Stromp László: Apáczai Csere János mint pedagógus . Atheneum 1897. évf. VI. kötet, 1–4. szám; Szilágyi Sándor:
Apáczai és kortársai. in. Magyar Akadémiai Értesít Ę, Budapest, 1860; Szily Kálmán: Apáczai Enciklopédiája
matematikai -fizikai szempontból. in. Természettudományi Közlöny , Budapest, 1889; Ormándy Mihály: Apáczai életrajza
és botanikai munkássága . in. Kolozsvári Római Katolikus F Ęgimnázium Értesít Ęje. 1879; Apáczai Csere János: Magyar
Logikácska. in. Téka . Kriterion. Bukarest, 1973. Az el Ęszót írta, a szövegeket válogatta és jegyzetekkel ellátta Szigeti
József; Fábián Ern Ę: Apáczai Csere János . Dacia Kiadó, Kolozsvár −Napoca, 1975.
661 Apostolok Cselekedetei 2, 37 – Szent Biblia. fordította Károli Gásp ár. Magyar Bibliatársulat. Budapest, 1993
662 Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia. Buka rest, 1977. 75. Sajtó alá rendezte, a bevezet Ę tanulmányt és a
magyarázó jegyzeteket írta Szigeti József.
663 Bán Imre: Apáczai Csere János. in . Irodalomtörténeti Könyvtár . Budapest, 1958. 134–135.: Disputatio Theologica
/Inauguralis/ De Primi Hominis /Apostasia/ Quam /Sub Auxilio Omnipotentis Dei/ Ex authoritate Clarissimi Doctissimi
et Celeberrimi Viri / D. Gisberti ab Isendorn/ Academiae Harder vicenae, quae est Ducatu s Gelriae/ et Comitatus
Zutphaniae, p.t. Rectoris /Magnifici, ibidemque Philiosophiae/ Professoris Prim arii, nec non Medi/cinae
Licentiati;/Amplissimique Senatus Academici consensu, /ac Venerenda e Facultatis Theologicae decreto, /Pro Doctorali
in Theologia gradu consequendo/ ventilandam proponit /Joha nnes Tsere Apatzai Transylv./ Ad diem 22. Aprilis /Az
egyetem pecsétje: Signum Academiae Ducat. Gelr. Et Com. Zutphaniae / Hardervici, /Typis Egberti Arnoldi a
Nunspeet/. 1651
664 Apáczai Tsere János: Apostasia . Harderwici 1651. Kísér Ę tanulmányt írta: dr. Arató Ferenc. Országos Pedagógiai
Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1976. 3 −15.
665 Apáczai Tsere János: Apostasia . i. m. 3 −15.

89Hollandiában alaposan megfigyelhette , hogy Európa haladó részében más a
közgondolkodás, a közszellem, a vallásos élet, a társadalom berendezked ése, a munkaerkölcs,
a tudomány, az oktatás-nevelés kérdése, a gazd asági élet fejlettsége , mint Erdélyben. Ami
mélyen belevéste magát lelkébe, mégis az volt, hogy itt korszer Ħ tudományt tanítanak és
annak hasznát is veszik, így az nemcsak érdekes volt a tanuló számára, de érdeke kívánta,
hogy megtanulja mindazt, mert az hasznos volt mind személyes életére, mind közösségi
munkálkodását tekintve.
Apáczai gondolatvilágában e korszer Ħ tudománym Ħvelés és a vallásos élet
párhuzamosan fejl Ędött és haladt egymás mellett. Az e gyház és a hitélet sem állt a tudomány
útjába. Az iskolák pedig olya n tudományt oktattak és úgy ad ták át az ismereteket, hogy
általuk egyenesen az életre nevelték a diákokat. Megfogalm azódott benne, hogy az egyén és a
társadalom jólétének kérdés e az iskolában a tudomány m Ħvelését Ęl, korszer Ħségét Ęl függ. A
hitélet pedig a személyes vagy családi kegye sség gyakorlásával kiegyensúlyozott szellemi-
lelki harmóniát, bels Ę szilárd hátteret teremt mind az e gyházi, mind a társadalmi életben.
A külföldön látottak, tapasztaltak egy di agnózis megfogalmazására késztették még
Hollandiában: nagy baj van Erdélyben. Ezt kés Ębb konkrétan le is írta. Nemcsak a puszta
diagnózist állapította meg, hanem a pünkösdi megt érteket idézve, a keresztyén etika egyik
alapkérdése fogalmazódott meg benne: „M it cselekedjünk atyámfiai, férfiak?”666 A kérdésre a
válasz nem késett sokáig, hiszen a megoldás kulcsára még hazatérése el Ętt rátalált.
Személyes fel-, illetve megvilágosodásának kit ĦnĘ fokmér Ęje az, hogy még
hollandiai tartózkodása idején hozzáfogott a Magyar Enciklopaedia anyagának
összegy Ħjtéséhez, megírásához. Már itt megf ogalmazódott benne, hogy az erdélyi
közszellemen, közm ĦvelĘdésen, oktatáspolitikán, ezek következményeként pedig a társadalmi
közállapotokon változtatni kell. A semper reformandi elvét újra mozgásba kell lendíteni . Az
egyház reformációját és a társadalom modernizációját tovább kell folytatni . Ez pedig az
iskolával, az iskolában kezd Ędik. Ehhez új tudományos alapokra helyezett
mĦvelĘdéspolitikára van szükség. E tekintetben pedig Erdély sajnos nem tartott lépést
Európával. Ezért Apáczai úgy gondolta, hogy sürg Ęsen modernizálni kell a betokosodott, egy
helyben topogó gondolkodásmódot, valamint az iskolarendszert módszereiben és
tananyagában egyaránt. Er délynek a legalsóbb szintt Ęl a legfels Ębbig egy, a teljes egészet
átfogó új oktatási rendszerre van szüksége. A korszer Ħ tudományok el Ętt ki kell nyitni sok
ajtót-ablakot, de akkora huzatot nem szabad csinálni, hogy az értékek is kirepüljenek és
megsz Ħnjenek. Kellenek az újszer Ħ ismeretek, az új mentalitás, az új logika, meg kell tanítani
a diákokat, hogy képesek legyenek önállóan go ndolkodni, új összefüggéseket meglátni. Úgy
gondolta, hogy Erdélyben a közgondolkodás, az iskol a, a társadalmi viszonyok terén csak
akkor lesz változás, mind egyéni , mind közösségi szinten, ha si kerül egy új szellemi-lelki
ébredési mozgalmat generálni. Fel kell ébreszte ni népét, ha az nem akar lemaradva kullogni
és a fejl ĘdĘ nemzetek szolgájává válni. Hazatérv e azonban arra kellett rádöbbennie, hogy
világok választják el azok tól, akik körülvették.667
Apáczai számára a Hollandiában eltöltött id Ęszak egyfajta apokalipszist jelentett. A
fátyol fellebbent, és a függöny mögé betekintés t nyerhetett. Az életet így nem egyoldalúan,
részrehajlóan, szubjektíven szemlélhette, hanem a tisztább, az objektívebb látás és a teljesség
igényével. Meggy ĘzĘdhetett arról, hogy a haladó életnek korszer Ħ szükségletei, igényei
vannak. A fejl Ędés pedig megköveteli minden téren a lé péstartást. A ritmust a gyakorlati
igény diktálta. Oktatás – m ĦvelĘdés – tudomány – fejl Ędés. Mindez anyanyelven és
közérthet Ęen. Egyén – család – egyház – társadalom / nemzet. Egyik függ a másiktól, egyik
hat a másikra. És fordítva. Olyan fogalmak ezek, amelyek teljes mértékben meghatározták,
irányították és alakították az életet . Teret kell adni az európai korszer Ħ szeleknek, szellemnek,

666 Apostolok Cselekedetei 2, 37 – Szent Biblia. fordította Károli Gásp ár. Magyar Bibliatársulat. Budapest, 1993
667 Fináczy Ern Ę: Apáczai Csere János emlékezete. in. Emlékkönyv dr. Klebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai
mĦködésének emlékére . Születésének ötvenedik évfo rdulóján. Budapest, 1925. 387.

90hogy az új és jobb termés magvát fújja be Erdély szellemi-lelki talajába, s az megfoganva, az
új élet gyümölcseit teremje.
Távol állt a magának való t udós típusától. Mindvégig a te ljes, az egész életet látta
maga el Ętt. Terveivel már itt a köz javának szolgá latára készült. Csulai püspök egy szavára
hazaindult családjával együtt, de hogy ne üres kézzel induljon, lázas iramban kezdte el
megírni azt, amivel a változást tartotta elkezdhet Ęnek. Ez volt a Magyar Enciklopaedia .668
EttĘl a pillanattól kezdve csak egy kérdés maradt számára: miként lehetne
konvertálni a puritánus-coccejánus hit, a ramista-dekartiánus új filozófia és enciklopedikus
tudományok képviseletében a megs zerzett tapasztalatokat, a begy Ħjtött új ismereteket
Erdélyországban?
Eszmeiségének két támpillére, a hit és az anyanyelven m Ħvelt enciklopedikus
tudományok iránti igénye meghatározó, összetett, egymástól elválaszthatatlan,
egybekapcsolódó gondolatrendszere maradt. Ezeket vitte magával otthonról, és ezek fejl Ędtek
magasabb, letisztultabb szintre, új szempont ok, gondolatok, ismeretek alapján Hollandiában,
illetve ezekkel tért haza, hogy terv eit megvalósítsa szeretett szül Ęföldjén. Életének err Ęl az
utolsó tíz esztendejér Ęl írta Szász János, hogy „egyetlen nagy ív Ħ iskolateremt Ę alapvetés”
volt, melyet tántoríthatatlanul ké pviselt még az „iszonyat korában” is.669
Apáczai tehát kész tervekkel, az „országépít Ę reformátorok jöv Ęlátásának
reménységével és bátorságával”670 jött haza Hollandiából. Kimondhatatlan
nemzetszeretetéb Ęl fakadó felel Ęsségérzetének vegytiszta, de fájdalmas megnyilvánulását már
a magával hozott Enciklopaedia ElĘszavában is olvashatjuk: „minden gondolatomat az a vágy
foglalta le, h ogy segítsek szül Ęhazámon”.671
Apáczai szellemiségét, gondolkodásmódjának újszer Ħségét, új szempontok szerint
felhalmozott ismereteit egyfel Ęl, és itthon megvalósíta ndó programjának hogyanját és
mikéntjét – formai és tartalmi szempontból – másfel Ęl, a leghitelesebben saját m ĦveibĘl – De
studio sapientiae; De summa scholarum necessitate ; Philosophia naturalis; Magyar
Logikácska; Tanács, melyet Joachymus Fortius ád Apáczai János által – ismerhetjük meg.
Apáczai rövid id Ę alatt a 17. századi Erdély egyik legnagyobb horderej Ħ magyar
reformátorává n Ętte ki magát. Szomorúan kell megállapítanunk azonban, hogy újító
munkájára az erdélyi társadalom és közszellem, az egyház és a m ĦvelĘdés még teljes
mértékben felkészületlen volt. Éppen ezért munkájának jelent Ęségét fel sem tudták becsülni.
Korának társadalma annyira nem értette me g, hogy még a fejedelem, az inkvizítorává lett672
II. Rákóczi György is azt írta Lorántffy Zs uzsannának róla, hogy „nem illik ilyen embernek
javán munkálkodni”.673 Legszívesebben reformátor-pedagógusnak neveznénk azt, aki nem
egy „zsíros”, gazdag parókiában látta az elérend Ę életcélt, hanem élete végéig a katedrán
szolgálta nemzetét, egyházát. Ahogy Bán Im re írja róla, pedagógusként a magyar m ĦvelĘdés
reformját674 tartotta szem el Ętt. A Bethlen Gábor-kori teljes kör Ħ fejlĘdés mintha megtorpant
volna és az erdélyi m ĦvelĘdés sok szempontból elszakadni lá tszott a nyugati tá rsadalomtól.
Nem azért, mintha utóda, I. Rákóczi György nem tett volna meg mindent, mégis a lendület
sokkal visszafogottabb lett. Ez pedig sok esetbe n megrekedést eredményezett. Ezt az európai
formátumú Bethlen Gábor és a sz Ħkebb látókör Ħ I. Rákóczi György kor a közötti különbséget
jól érzékeltette Nagy Géza egyháztörténészünk is.675 Apáczai életprogramja a nagy fejedelem

668 Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia. i. m. 73–74.
669 Szász János: FelhĘjáték Franekerben. Eg y utazás eszmerajza . Kriterion. Bukarest, 1980. 104.
670 Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája. i. m. 3.
671 Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia . i. m. 77–78.
672 Stromp László: Apáczai Csere János mint pedagógus . i. m. 644.
673 Apáczai Tsere János: Apostasia . i. m. 3 −15.
674 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 395.
675 Pápai Páriz Ferenc: Békességet magam nak, másoknak. Bukarest, 1977. Bevezet Ę tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel
közzéteszi Nagy Géza, Bukarest, 1977. 8-9.: „Az 1658. évi erdélyi tatárjárás ki nem heverhet Ę népirtása, dúlása,
fosztogatása közel fél évszázad gazdasági-társadalmi-kulturális fejl Ędését törte derékba. Bethlen Gábor, aki joggal írhatta
végrendeletében, hogy uralkodá sa tizenhat éve al att ellenség nem tette lábát Erdély földjére, a központi hatalom

91gondolataihoz, céljához való ragaszkodás maradt: felzárkózni a haladó népek m ĦvelĘdéséhez,
társadalmi berendezkedéséhez, ga zdasági, politikai szintjéhez . Világosan látta, hogy ebben a
leghatékonyabb fegyvert a tudás jelenti, és ezt népének is meg kell értenie, magáévá kell
tennie. M ĦvelĘdési reformjának a tudás adta a tartalmat és az iskola a formát . Azt hirdette,
hogy a tudást kell behozni az országba, az iskolát pedig meg kell reformálni. Apáczai nem új
dolgok, ismeretek kitalálását tekintette saját fela datának, sokkal inkább a mások által feltalált
igazságok alkalmazását.676 De a forma és a keret, melyet az iskola jelentett, sürg Ęs
reformokra, modernizációra szorult. M ĦvelĘdéspolitikai célkit Ħzéseinek megvalósításához a
legmegfelel Ębb keretet a tanári állás, a peda gógusi munka, a katedra nyújtotta.
Teológiájában, pedagógiájában, f ilozófiájában, tudományos meggy ĘzĘdésében
Apáczai tehát az erdélyi élet megrefor málását szolgálta. Személyes, hív Ę biblicitásából
fakadó, a közösségéért érzett, elkötelezett felel Ęsségtudat határozta meg egész munkásságát.
A gondolatszabadság erdélyi apostolaként677 egyszerre volt a puritán és coccejánus
teológiakontinuitás úttör Ę szószólója és az új ramista gondolkodás, logika, illetve kárteziánus-
természettudományos filozófia és ismeretelmél et, valamint a baconi empirikus tudományok
hirdet Ęje. Ezzel együtt Apáczai eszmeiségében a hi t és a tudományok nem jártak külön úton,
mivel a kor eszméi amúgy is csak vallásos ke retek között nyilvánulhattak meg. Apáczai már
indulásakor ezt vitte magával Erdélyb Ęl külföldre, és a hollandiai id Ęszak is ezt er Ęsítette meg
benne, de immár új szempontok szer int. A hollandiai szellemi mili Ę kezdett Ęl fogva
megragadta és messzemen Ękig hatott gondolkodására, szel lemiségének, látásmódjának
alakulására. Az itt tapasztaltak pedig csak to vább érlelhették benne az egykori bisterfeldi
gondolatot, mely szerint jó teológus nem le het valaki enciklopedikus tudás nélkül.678 A
reformáció egykori, mindent átalakító erejével hatott rá az, hogy Holland iában sem a vallásos,
sem a tudományos világnézetet nem kötötték gúzsb a, hanem a filozófiában a kartéziánus, a
teológiában pedig a coccejánus, a szabad vizsgálódás jogát deklarálták és m Ħvelhették. S Ęt
ott, még a hazai nyomasztó ortodoxiát és a szkolasztikát is egy modernebb, kultúráltabb
szellemi áramlat képviselte, Voetius Gisbert iskolája által.
A coccejánizmus ésszer Ħ teológiai tanítása világosan megfogalmazta, hogy a hit
dolgai összeegyeztethet Ęek a ráció kérdéseivel. A Szen tírás kutatása, magyarázása el Ętt tágra
nyitották a kapukat. A korábbi, már enciklopedis ták által is képviselt gon dolatot, mely szerint
a Bibliát nem lehet magyarázni az enciklopedi kus tudományok és a tudományos felfedezések
ismerete nélkül, nagyobb lendülettel tovább fejlesztették. Még egyértelm Ħbben fogalmazták
meg, hogy csak a korábban említettek fi gyelembevételével és azok széleskör Ħ ismeretében,
teljes szellemi-lelki szabadság mellett tud az igemagyarázó a mindennapi életre hasznos,
aktuális és korszer Ħ üzenetet átadni hallgatóinak.
Személyes meggy ĘzĘdése volt, hogy a teológiának csakúgy, mint a filozófiának,
illetve általában a tudományoknak szabadnak kell lennie. A fejl Ędést, a haladást semmilyen

kiépítésével, bölcs adópolitikáj ával, az ipar és kereskedelem fölkarolásával, a gyulafehérvári Bethlen Kollégi um
alapításával, hazai és külföldi iskolákba n, egyetemeken nagyszámú értelmiségi ki képzésével, protestáns predikátorok
megnemesítésével egy, a széthúzó feudális er Ęket ellensúlyozó polgári fejl Ędés alapjait vetette meg. A szabadvárosok
iparos- és keresked Ępolgársága és a mez Ęvárosok parasztpolgársága fellendített e az árutermelést, a kereskedelmet,
pénzforgalmat, a dóbevételt, a növekv Ę számú értelmiség – els Ęsorban természetesen a nemesség soraiból kikerült tanult
elemek s a több ezer predikátor, tanár, tanító, tisztvisel Ę – pedig az ideológiai-kulturális fejl Ędés kereteit tágította.
Bethlen halála után átmenetileg megi ngott ez az egész építmény, de I. Rákóczi György helyreállíto tta az egyensúlyt, s
biztosította Bethlen örökségén ek ha nem is olyan ütem Ħ fejlĘdését, de konszolidálását és megóvását. Ám állam- és
társadalomszemléletéb Ęl hiányzott a polgárság szerepének felismerése s politikájából ezeknek a fe udális visszahúzó
erĘkkel szembeni támogatása. Miközben az iskolaügyre Ę is nagy gondot fordított, s továbbra is nagyszámú ifjút küld ki
Nyugat egyetemeire, egyházában, a református egyházban szervezetileg me gerĘsödnek a katolicizmustól örökölt feudális
vonások: a fejedelmi hatalomra és teki ntélyre támaszkodó episzkopalizm us és esperesi hatáskör, tanbelileg a reformáció
haladó törekvéseit lefékez Ę protestáns ortodoxia, az iskolai oktatásban pedig a középkori nyomokon járó protestáns
skolasztika.”
676 Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia . i. m. 12.
677 Váró Ferenc: i. m. 4.
678 Stromp László: Apáczai Csere János mint pedagógus. i. m. 269.

92retrográd ideológia nem foghatja vissza. Az új ismeretek függvényében ez a kett Ęsség sajátos
egységben konszolidálódott, és alakította Apáczai szellemiségét, egyéniségét,
világszemléletét. Így képviselhette azt az új reformátori áramlatot , melyet életprogramként
hirdetett Hollandiától Kolozsvárig.679
Apáczai távol állt a magának való tudós típusától. Korszakalkotó m Ħvei sem öncélú
teológia, filozófia, pedagógia vagy egyéb témá jú írások, hanem részben a hazai megrekedt
életviszonyok fokmér Ęi, részben pedig a választható és járható út alternatívájának
megmutatása.
Eszmeisége, a hit és az enciklopédi kus tudományok iránti igénye mindvégig
meghatározó, összetett, egymástól elválaszth atatlan, egybekapcsolódó rendszer maradt. Mind
emez, mind pedig oktatás- és m ĦvelĘdéspolitikai reformjai pontosan kiolvashatók
korszakalkotó m ĦveibĘl. Fennmaradt munkái beszédese k, és precíz vonalvezetéssel mutatják
szellemi fejl Ędésének kikristályosodó ívét. Ezek sajá t kora és társadalma fölé emelték
Apáczait, és reformátor-pedagógus nagysággá tették.
Az Apáczaival foglalkozó szak irodalom mára már nagyra n Ętt. Egyfel Ęl ezért,
másfel Ęl pedig dolgozatunk alapgondolata miatt is, itt most Apáczai oktatás- és
mĦvelĘdéspolitikájának záró akkord jára a röviddel halála el Ętt, 1658 novemberében Barcsai
Ákos fejedelemnek beterjesztett munkájára, Akadémia-tervezetére térünk ki.680
Az Akadémia Apáczai terminológiájában az universitast jelentette. Szemei e lĘtt a
legmagasabb szinten m ĦködĘ leideni minta lebegett. Az egyetemterv gondolata már korábban
is foglalkoztatta. Miután Gyulafehérvárról el üldözték, a kolozsvári ko llégium fejlesztéséhez
kezdett. Az 1656-ban itt megtartott székfoglaló beszédében, a De summa scholorum
necessitate -ban már hangsúlyosan foglalkozik az e gyetem kérdésével. Meg is fogalmazza,
hogy a magas szint Ħ és min Ęségi tudomány jelenti a garanc iát az ország haladása, fejl Ędése
összefüggésében. Ezért úgy gondolta, hogy Erdélynek is szüksége van az anyanyelv Ħ és
enciklopédikus tudományok m Ħvelésére szolgáló fels Ęoktatási intézményre.681 Akadémia
állításával foglalkozó Tervezetét 1658-ban készíttette és egy a fejedelemhez címzett levéllel
vezette fel. Benne Barcsay Ákos fejedelem figyelmét már az els Ę oldalon sietett felhívni arra,
hogy miért fontos Erdélyben minél hamarabb akadémiát állítani. Apáczai indoklása szerint az
ország fejl Ędésének biztosítéka els Ęsorban a tudomány hazai és magas szint Ħ mĦvelése.
Enélkül Erdély nem tarthat lépést az európa i haladással. Másodsorban az akadémia vagy
tudományegyetem a „subditusok felkészítéséne k helye”. Erdélynek szüksége van mind az
egyházi, mind a világi értelmiségre. Ehhez pe dig tudományközpontra va n szükség. Nem elég
a peregrináció esetleges m Ħködtetése. Itthon kell folytatni az értelmiség kim Ħvelésének, az
utánpótlás biztosításának feladatát. Tudományegyetem-tervezetét a viszonylagos politikai
nyugalom pillanatában írta meg, egy olyan id Ęszakban, mikor Barcsai szabad utat hagyott a
puritánus eszmék terjesztésére.682

679 Érdemes lenne egyfel Ęl áttekinteni azt a fejl Ędési utat, amely Apáczait elvezette eddig a látásmódig és meggy ĘzĘdésig,
másfel Ęl pedig aprólékosan kielemezni azt, hogy miként próbálta meggy Ęzni a lemaradó hazai világot a változás
idĘszerĦségér Ęl a m ĦvelĘdés, a tudományos élet, az okta tás felzárkóztatása terén.
680 Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások . i. m. 175 −194. A Tervezet teljes címe : „A magyar nemzetben
immár elvégtére egy akadémia felállításának módja és formája, melyben m egmutattatik mind amely könnyen mindjárást
is meg lehetne, mind azt pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek el Ętte is ellent.”
681 Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások . i. m. 130 −172. „… honnan van anny i nagyon rosszul intézett
közügy? Onnan, hogy nincs nekünk, magyaroknak egyetlen eg y akadémiánk sem, s így ninc s hely, ahol tanítsuk és
egyben sürget Ęleg hangoztassuk az erkölcstant, mely megfékezi a b Ħnöket: az ökonómiát, mely igazgatja a családok
életét; az orvostudományt, mely meg Ęrzi az egészséget; a matematikát, mely városokat, utcákat, templomoka t, palotákat
és tornyokat emel; végül a filozófi át, mely gyökere minden tudománynak és mesterségnek. Nem is említem az
ékesszólást és a történettudományt, sem a logikát, metafizikát, földrajzot, asztro nómiát, optikát, zenét és kozmográfiát,
melyeket összesítve filozófia néven foglalunk össze. Ennek alapos ismeretéhez senki el nem juthat, ha a felsorolt
tudományágakban el Ębb becsületesen nem képezte magát”.
682 Bán Imre: Apáczai Csere János . i. m. 489 −493.

93Apáczai, akit Szenczei a halál tanítványának683 nevezett, gyorsan élt és alkotott. Sok
szempontból jóval korának társadalma felett állott. Minden bizonnyal Ę már érzékelte Erdély
aranykorának végét. Az Ę idejében a nagy fejedelmek kora is véget ért. Ez kihatással volt az
egész társadalomra, a szellemi-lelki, politikai-g azdasági, erkölcsi-etika i életre egyaránt. El Ęre
látta, hogy ebb Ęl a mélységb Ęl nem lesz könny Ħ talpra állítani a nemzetet. Biblikus hitéb Ęl
fakadó reménysége azonban munkára, tervekre késztette, és hosszú távú megvalósítandó
céljai voltak. Ki kell m Ħvelni Erdélyben egy olyan értelmis égi réteget, amely képes lesz
irányítani az országot és újra a haladó nemzetek mellé felsorakoztatni. Meggy ĘzĘdéssel
vallotta, hogy a talpraállás egyedüli útja a tudományos m ĦvelĘdés. Tiszta biblikus hiten
alapuló tudományszeretet, korszer Ħ mĦvelĘdéspolitikát és magas szint Ħ iskolai kereteket kell
teremteni.
Az Akadémia, melynek szerepét, feladatá t a legapróbb részletekig leírta, Apáczai
gondolatában olyan szellemi fellegvárként fogalmazódott meg, mely az erdélyi élet
megújulásának középpontja lett volna. Hitte és tudta, hogy az erdélyi ember élete akkor
változik meg, a fejedelemség csak akkor lesz képes felzárkózni a haladó európai m ĦvelĘdési
kultúrkörhöz, ha mindenkor a korszer Ħ tudomány útját választja. Egyetemtervezete magas
szint Ħ tudományos igénynek kívánt eleget tenni . A konkrét mintát a holland akadémiák
jelentettek. Hozzájuk hasonló, a kor színvonalán álló fels Ęoktatási intézményt akart létrehozni
Erdélyben is. A négy, filozófiára épül Ę orvosi, jogi és teológiai karral rendelkez Ę intézményt
megfelel Ęen képzett tanszemél yzettel, széles kör Ħ intézményrendszerrel és biztos anyagi
feltételekkel képzelte el. Nem elégedett meg az addig megvalósított kollégiumi színvonallal.
Tudta, hogy Erdélynek többre van szüksége. Egyszerre min Ęségi és mennyiségi fejl Ędést kell
elérni. Az említett Tervezet ben a kollégium és tudományegyet em közötti különbséget három
pontban jelölte meg. (a) Stabil, kiszámítható és állandó jövedelemforrásra van szükség az
egyetem jó m Ħködéséhez. A korabeli gyulafehérvári Collegium Academicum egyfajta
auditálását végezte el röviden, és megállap ította, hogy az ott rendelke zésre álló anyagi
háttérrel, egy jobb gazdasági menedzsmenttel s okkal hatékonyabb munkát lehetne végezni, és
minĘségibb eredményt lehetne elérni. Ennek következtében sokkal több professzor (egy
helyett tizenegy) és diák vehetne részt a tudománym Ħvelésben. (b) Jobb „dispositioval”,
elrendezéssel, adminisztrációval, lelkiismer etesebb ügyintézéssel, kiegyensúlyozottabb
fizetésekkel eredményesebb és igazságosabb bérezési rendszert lehetne bevezetni, me ly
jobban motiválná a fiatal hazai tanárjelölteket. Több hazai magyar folytathatná itthon is a
tudományos életben való részvételt. Ennek font osságára egykori tanára , Voetius hívta fel a
figyelmét. (c) Akadémia-tervezetének harmadik támpillére a tanítók és tanulók közöss égének,
az akadémiai szabadságnak a biztosítása. Beth len Gábor-i gondolatot fejlesztett tovább. Amíg
emez „csak” a lelkipásztoroknak kívánt reményt adni, addig Apáczai mindazon
értelmiségnek, akik a magas szint Ħ mĦvelĘdés tanítói és tanulói voltak az erdélyi
társadalomban. Egyfel Ęl motiválni akarta a tanulni akarókat, másfel Ęl biztosítani afel Ęl,
hogyha az Akadémia falai közül eltávoznak, nem kell szükségszer Ħen visszasüllyedni Erdély
mindennapi szürkeségébe, kiszolgáltatva mindenféle földi hatalmasságnak. A
tudománym ĦvelĘk nemesi rendjét kívánta létrehozni. Kidolgozta a teljes oktatási rendszert,
megrajzolta az egyetem vezet Ęi struktúráját, megtervezte a háttérintézményi hálózatot:
könyvtár, nyomda, botanikus kert, internátus, ét kezde, amelyik akár profitot is hozhat az
intézménynek.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindvégig az anyanyelv Ħ oktatás szószólója maradt, az
akadémia nyelvét mégis a latinban határozt a meg. Nem véletlenül, hiszen Európában a
tudomány nyelve továbbra is a latin maradt. Ezzel a gondolattal Erdély Európához való
kötĘdését próbálta szorosabbra vonni. Apáczai te rvei, újításai sajnos visszhang nélkül
maradtak. Pontosan megfogalmazott céljai, m ódszertani elképzelései, az alapfokon elkezdett
anyanyelvi nevelésre vonatkozó újításai, a tananyag korszer Ħsítésére tett kísérletei, s Ęt a teljes

683 Szenczei László: A halál tanítványa . Bukarest, 1978. 278.

94iskolarendszer megreformálásának próbája, tudományegyetem-tervezete nem jutott el a
sorsfordító er Ękhöz, személyekhez, akiknek módjukban állt volna segíteni. Így gondolatai
hazai földön nem teremtek gyümölcsöt.
Apáczai lépéshátrányban volt a 17. század derekának nagy nyugat-európai
gondolkodóival szemben. A kor modern, haladó eszméinek, áramlatainak, bölcseleti
fölfogásának csak interpretátora, gyakorlatba ültet Ęje lehetett, mert, míg Bacon vagy
Descartes „a gazdasági és politikai szempontból megérett talajon polgári eszméket, a
tapasztalat és értelem szabad ságát és megbízhatóságát hirde tték, addig nálunk közönséget
kellett formálni, új nemzedéket kellett neve lni ezen eszmék befogadására, egyszóval a
szellemi term Ętalajt, az iskolát kellett el Ękészíteni a beplántálandó csírák számára”.684
Apáczai szellemiségét a hazai körülmények és vi szonyok ellenére sem lehetett elrejteni a jöv Ę
elĘl. Szellemiségét az új enyedi kollégium ka rolta fel vitte tovább és terjesztette.
A 17. század az Akadémia-állításnak csak az igényével, az Universitas-alapítá snak
vágyával, többszörösen megfogalm azott óhajával zárult le. A század derekán Barcsai Ákos
fejedelem nem tudott megoldást nyújtani a nagy református-pedagógusnak. Kés Ębb Apafi
Mihály sem teljesíthette Kovásznai Péter püspö k kérését, aki Apáczai nyomdokain járt, és a
tudományegyetem állításának fontosságáról akarta meggy Ęzni a fejedelmet.
Talán Bod Péter egykori polihisztorunk s zavait kellene összegzésképpen idéznünk,
aki a legprecízebben ragadta meg a Bethlen Gá bori egyetem-gondolat és terv folytatójának,
Apáczai Csere János jelent Ęségét: „Ha ez az ember tovább élhetett volna, úgy lehet ítélni,
hogy a tudományok is jobb lábra álltak volna; mi vel neki a tanításban nagy földön mása nem
volt”.685

684 Geréb György: Comenius magyarors zági munkásságának alapmotívumai. in. Pedagógiai Szemle 1958. 160–161.
685 Bod Péter: Önéletírás. in. Magyar Athenas . i. m. 260.

95
V. Fejezet

A 18–19. sz ázadi Erdély református fels Ęoktatásának
tudományos m ĦvelĘdését alakító tényez Ęk

Dolgozatunk új fejezet címe is azt sugallja , hogy a következ Ę oldalakon két
mérföldk Ę között fogjuk vezetni témánk vezérfona lát: az erdélyi református legfels Ębb szint Ħ
oktatás, a tudománym Ħvelés sorsának alakulását.
Az els Ę mérföldk Ę nem köthet Ę pontos dátumhoz. A második annál inkább. Ez utóbbi
pontos dátuma: 1872. Erdély több évszázados próbál kozás után ekkor ado tt igazán választ az
európai m ĦvelĘdési lendületre,686 azáltal, hogy létrejött Kolozsvár központtal az els Ę erdélyi,
államilag fenntartott tudományegyetem.
A következ Ękben el Ęször mintegy háttér-hálót kifesz ítve, röviden felvázoljuk azt,
hogy milyen viszontagságos történelmi körülmé nyek között kellett a 18. és 19. század utolsó
harmadáig folynia a református kollégiumokban a fels Ębb szint Ħ tudományos m ĦvelĘdésnek.
Majd ezt követ Ęen rátérünk azokra a sorsalakító tényez Ękre és körülményekre, testületekre és
intézményekre, tudományos és teológiai látá s- és gondolkodásmódot formáló korszellemre,
illetve azokra a kulcsszemélyekre, akik alakítói voltak az itthoni elitnek, az erdélyi egyházi és
világi értelmiségi rétegnek. Tény, hogy nagyon hossz ú és küzdelmes utat kellett megtenni az
újabb, s Ęt néhány évtizeddel több, mint 150 esztend Ę során, amely a Nehémiási-életformát
juttatja eszünkbe, azt, amikor képletesen mondva egy kézzel hadakozni, másikkal pedig
építkezni kellett.

1. Habsburg-világ Erdélyben

A 17. század második felének drámai végkifejletét Ęl számítva, az erdélyi
reformátusságnak mintegy 80 −100 esztend Ęre volt szüksége ahhoz, hogy újra megfogalmazza
konkrét formában is tudományint ézet-igényét, illetve azt, hogy „tudós társaságok alakításának
fontosságára és a tudományok fellendítésére gondoljon”.687 Ekkor már teljesen új szelek fújtak
Erdélyben, és a tudományos m ĦvelĘdési igény megfogalmazásához olyan kim Ħvelt elméj Ħ,
enciklopédikus ismeretekkel bíró tudós taná rokra, lelkipásztorokra volt szükség, mint
Vásárhelyi T Ęke István vagy Bod Péter, fogalmazta meg Vita Zsigmond.
A 17. század utolsó évtizedeiben nem volt módja az erdélyi reformátusságnak arra,
hogy európai mércével is mérhet Ę tudományközpontot, universita st hozzon létre, de a 18.
század évtizedei sem teremtettek ehhez megfelel Ę állapotokat.
Erdély népeinek el Ębb a törökök általi nagyméret Ħ pusztításnak a traumáját kellett
feldolgoznia, majd a Buda felszabadítása (1686) utáni új történ elmi helyzethez kellett
felzárkóznia. Erdély egy ideig a sz Ħnni nem akaró török −Habsburg csatározások színterévé
vált, ahonnan a török fokozatosan kezdett kisz orulni. A 17. század utolsó évtizedére pedig
már nyilvánvalóvá vált, hogy az önálló Erdély gondol atát itthon és külföl dön is le kell venni a
napirendr Ęl. Egy új nagyhatalom, a Habsburg jelentkezett, és rendezkedett be hosszú távra
Erdélyországba, mely nemcsak politikai, de va llási szempontból is új helyzetet és jelent Ęs
változásokat hozott.
Az új történelmi-politikai helyzet Erdély mindennapi életét egészen átalakította. A 17.
és 18. század fordulójára az egykori fejedelemség közel 150 esztend Ę után elveszítette
önállóságát, szabadságát. Eddig a független magyar államiság ĘrzĘje, átment Ęje volt. Ett Ęl

686 Erdély egyeteme : i. m. 23.
687 Vita Zsigmond: MĦvelĘdés és népszolgálat . i. m. 66.

96kezdve a Habsburg-birodalmon belül egy alár endelt szerepet játszó Nagyfejedelemséggé
alakult át (1765). Az új hatalmi berendezkedés, az iskolázás, a tudománym Ħvelés hazai
alakulását a század folyamán és a továbbiakban is teljes mértékben meghatározta és a legtöbb
esetben negatívan befolyásolta.
A 17–18. század fordulóján Erdély önállóságát, függetlenségét már semmilyen
hatalom vagy tekintély nem tudta biztosítani, még az intelligens diplomáciát folytató és az
ország legkiválóbb szellemének tartott688 Bethlen Miklós sem, aki a Diploma
Leopoldinum mal elérte mindazt, amit az adott körülménye k között egyáltalán el lehetett érni.
Bethlen Miklós ezzel a Diplom ával gondolta biztosítani Erdé ly önkormányzatát és korábbi
vallásszabadságát.689 A Diplomához az alapmunkát az általa korábban már összeállított
reformtervezet szolgáltatta. Az 1690–91-es, I. Lipót által kiadott dokumentum de jure
szavatolta Erdély fejedelemségkor i alkotmányát, önrendelkezését, de facto azonban
megtalálta a módot arra, hogy hol, miként alak ítsa és formálja saját céljainak megfelel Ęen a
sokszín Ħ és tagolt erdélyi társadalmat. Ez volt a határk Ę. Ha a 18. században él Ę reformátusok
szemével tekintenénk vissza, akkor azt mondhatnánk, hogy ez volt a vég kezdete . Bár a bécsi
udvar kezdetben ugyan garantálta a törvények és rendeletek álta l Erdély jogi helyzetét,
autonómiáját, az uralkodó mégis folyamatosan terjesztette ki felügyeleti jogát nemcsak a
politikai, gazdasági és kulturális szférára, hanem az egyházi életre is. Ez a tendencia
jelentkezett az 1714–15-ös Országgy Ħlés 30. és 31. Törvénycikkelyeiben is,690 amelyek a
reformáció egyházait közjogi szempontból új, biz onytalan és kilátástal an helyzetbe hozták.
A század elejének jelent Ęs eseményei közé tartozott az is, hogy 1715-t Ęl újra volt
Erdélynek római katolikus püs pöke. Ekkorra már egyértelm Ħen kezdtek kiépülni a Habsburg-
kormányzat azon intézményei,691 amelyek közel 150 esztend Ęn át kisebb-nagyobb
módosulásokkal m Ħködtek, és meghatározói lettek a hazai egyházi életnek.
A 18. század els Ę évtizedeiben Erdélyt katonailag is megszállták. A II. Rákóczi
Ferenc-féle szabadságharc csak rövid intermezzót jelentett az elkezd Ędött folyamatokban. A
szabadságharc csak rövid ideig tudta magasra le ndítve fenntartani a reménység zászlaját. Bécs
céljai, érdekei azonosak voltak a római katolikus egyház és a világi f Ęúri rend érdekeivel.
Azok egyfel Ęl Erdély visszaszerzését, a birodalomb a való beolvasztá sát célozták, másfel Ęl a
reformáció egyházainak teljes felszámolást tart ották fontosnak. A létrejött érdekszövetség
munkájának köszönhet Ęen, kezdetét vehette Erdélyben az ún. „vértelen ellenreformáció”.692
Erdély mindennapi életének szomorú sorsformáló tényez Ęje lett az új hatalmi célok
szolgálatába állított ellenreformáció , amely késve ugyan, de bécsi támogatással megérkezett.
Ez elkerülhetetlen volt, mive l a bécsi udvar egyházpolitikáját , az „egy birodalom egy vallás”
eszméjét ez szolgálta a legcélszer Ħbben. Erdély, a tolerancia, a vallásszabadság földje sem
kerülhette el azt, ami Európát korábban vérbe borította: a vallásháborút. Ebben dönt Ę szerep
jutott a jezsuitáknak, egészen rendük beszüntetésének id Ępontjáig, 1773. július 21-ig, mikor is
a pápa a Dominus ad Redemptor Noster kezdet Ħ brevével feloszlatta a jezsuita rendet.693
Erdély életében egyre inkább az abszolutista politika érvényesült mind III. Károly,
mind Mária Terézia idejében. Az I. és II. Carolina Resolutio , az egymás után létrehozott
országos és helyi bizo ttságok és tanácsok fokozat osan nehezítették és ke serítették az erdélyi
református egyház intézményeinek és tagjainak életét. Bécs közel száz esztend Ę alatt mindent
megpróbált, amit hatalom egyáltalán megtehetett. Az abszolutista diktatúra hol kemény, hol
puhább formájával kellett szembenéznie Er dély népeinek, különösképpen a magyaroknak,

688 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1973. 61.
689 Hopp Lajos: Mikes világa . Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1977. 12. Az alapmunka címe: Moribunda Transsylvania ad
pedes augusti imperatori s Leopoldi proiecta. 1688.
690 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története. in. A magyar történettudomány kézikönyve , III. kötet. 4. füzet.
Budapest, 1925. 47.
691 Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és -kor mányzat Erdélyben, 1690–1740. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 193.
692 Esze Tamás: A Heidelbergi Káté története Magyarországon a XVIII. században . i. m. 171.
693 Fináczy Ern Ę: Az újkori nevelés története . i. m. 325.

97illetve a református eklézsiának. Az alkotmá nyos és vallásos sérelmek sokasága rendre
váltották egymást. A feljele ntések, vagyonjogi és kölünböz Ę perbe fogások, alapítványok
eltulajdonítása, fogságra vitele k, a hatalom könyörtelensége, a f Ęurak meghurcolása,
megvásárlása, majd el Ęléptetése pedig Bécs rafinált politikáj áról vallanak az utókor számára.
A 18. századot az utolsó harmadig mondhatni egys éges politikai helyzet jellemezte, melyben
az erdélyi társadalom szívós túlélésre rendezkedett be.
Mária Terézia uralkodásának idején újszer Ħ államvezetési stílusával és módszereivel
együtt a református egyház életében alig tö rtént változás a korábbi akhoz viszonyítva. S Ęt, a
megkoronázását követ Ę esztend Ęben, 1742. december 24-én olya n „karácsonyi ajándékot”694
készíttetett a református egyház számára új vallási rendeletével. Ebben egyértelm Ħvé tette
egyházpolitikai szándékát. Ebben világosan értésére adta mindenkinek, hogy semmit sem
kíván változtatni a III. Károly által 1731- ben kiadott vallásügyi rendeleteken. Jelent Ęs
változást hozott azonban az, hogy az Erdélyi Országgy Ħlés lemondott a fejedelemválasztás
jogáról, és elfogadta a Pragmatica Sanctiót . Ezzel még jobban sz Ħkítették az országos
dolgokba való beleszólás kereteit és lehet Ęségeit.
Az 1744-ben tartott Országgy Ħlés Erdély vallási térképét átrajzolta, azáltal, hogy a
görög katolikus egyházat is a bevett felekezetek, az úgynevezett recepta religiók sorába
emelte, és hivatalosan elismerte.
Mária Terézia utolsó évtizedeiben mé g érvényesült Bécs korábbi egyház-, m ĦvelĘdés-
és oktatáspolitikája, de a helyzet korántsem volt már olyan, mint az el ĘzĘ évtizedekben, mivel
a császárn Ę több törvénye, rendelete, javaslata mögött már a fia sugalmazta szándék húzódott
meg.695 A helyzet csak II. József uralkodása id ején változott, viszonylag normalizálódva,
mivel Ę már nem követte el Ędeinek valláspolitikáját. Tipikusan felvilágosult, abszolutista
uralkodó volt, és a birodalmat is így irány ította. Csetri Elek megállapítása szerint
tevékenységének három mozg atórugója volt, és érdeke it ezen szempontoknak megfelel Ęen
érvényesítette: a birodalom és a korszellem kívánta érdekek, illetve a nem-katolikusok
sérelmeinek részleges orvoslása.696 Mindezeket az ún. Edictum Tolerantiae -ban fektette le
1781-ben, amely h Ħ tükre gondolkodásmódjának. A Türe lmi Rendelet valójában csak az
1790–91-es Országgy Ħlés alkalmával emelkedett törvényer Ęre. A „kalapos király” módszere
az volt, hogy rendeletekkel kormányozta az országot. Tíz esztend Ę alatt 6202 rendeletet adott
ki.697 Bizonyos kérdésekben, mint például a vallásszabadság biztosításában, már
elhatárolódott a Bécsi udvar korábbi politikájától . II. Józsefig a református felekezet léte nem
jogi alapokon állt , hanem kizárólag a királyn Ę kegyeinek volt kiszolgáltatva . Az 1790–91-es
Országgy Ħlés 26. Törvénycikkelye lett a protes táns egyházak közjogi helyzetének
alapdokumentuma,698 mely újra – bár ha a katolikusokkal nem is azonos mérték Ħ, de végre
törvény által biztosított – jogokat adott számukra.
II. Józsefet senki sem tudta le beszélni szándékáról, elveir Ęl, de terveinek
kivitelezésér Ęl sem, még VI. Pius pápa sem, aki pedig többször is instanciázott a bécsi
udvarban. Korszakos jelent ĘségĦ volt ez az Országgy Ħlés, mivel részben a „jozefinista évtized
epilógusának” is nevezett 1790 −91-es kolozsvári diétán megfogalmazott törvények a
megel ĘzĘ évtized vallási kérdéseit rendezte, részben pedig „a 18. századot betölt Ę nagy
konfesszionalista harcainak” is véget vetett.699 A király e tekintetben másként gondolkozott,
mint az anyja. A pápa és az egyház szer epének, helyzetének összefüggéseit illet Ęen

694 A Magyar Református Egyház története. Révész Imre el Ęszavával. Írták: Bíró Sándor, Bucsay Mihály, Tóth Endre, Varga
Zoltán. in. Az Egyháztörténeti Tanszék Kiadványai , I. Kiadja a sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiája.
Sárospatak, 1995.
695 Csetri Elek: Tolerancia és erdélyi felvilágosítók . in. A magyar m ĦvelĘdés és keresztyénség I–III. kötet. Nemzetközi
Filológiai Társaság Scriptum Rt. Budapest–Szeged, 1998. 378.
696 Csetri Elek: Tolerancia és erdélyi felvilágosítók . i. m. 378.
697 Péter Miklós: A keresztyén egyház története . i. m. 189.
698 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története. i. m. 47.
699 Juhász István: A Türelmi Rendelet és az erdélyi fejedelemség. in. Theológiai Szemle , 1982. 43.

98álláspontjuk fokozatosan eltávolodott egymástól.700 Ebben nagy szerepet játszott a német
felvilágosodás 18. századi jeles képvisel Ęje, Samuel Puffendorf , aki II. József politikájára
nagy hatással volt. Puffendorf a vallást teljes egészében az egyéni szabadságjogok körébe
utalta.701 A peregrinusoknak köszönhet Ęen Puffendorfot Erdélyben ekkor már széles körben
ismerték. Hatása II. József politikájára Erdélynek reményt jelentett.
II. József öccse és utódja, II. Lipót egyértelm Ħ folytatója volt el Ędje politikájának.
Az erdélyi társadalmat ebben az id Ęben egyre inkább az alkotmá nyos rend helyreállításának
problematikája foglalkoztatta.
A 18–19. század fordulójára az erdélyi református egyház és iskola ismét új
helyzetben találta magát. A vallásszabadság sze lleme nem sokáig tartott, mivel I. Ferenc a
korai polgárosodás hajnalán ismét a ka tolikus restaurációt részesítette el Ęnyben, és
megpróbálta korlátozni a protestánsok egyházi szabadságát. Ez természetesen az iskol ázásra
is kiterjedt. A protestánsokkal szembeni felfogást jól érzékelte ti a római katolikus egyház,
illetve a császár meggy ĘzĘdése, miszerint a forradalmak anyja a reformáció.702 Nem véletlen,
hogy épp a napóleoni háborúk idej én kapott lábra ez a vélemény, amikor köztudomású volt,
hogy a reformáció egyházainak szellemi ereje a ko llégiumokban, illetve az iskolákban rejlik.
A 19. század els Ę évtizedeiben Bécs nem változtat ott valláspolitik áján Erdélyben
sem. Az ellenreformációs törekvé sek a század negyvenes éveiig hol er Ęsebb, hol gyengébb
intenzitással, de éreztették hatásukat. Az új id Ęk szeleit azonban már nem lehetett
feltartóztatni. Tény, hogy az 1810 −1830 közötti id Ęszak látható eseményekben sokkal
szegényebb volt,703 mint az azt megel ĘzĘ vagy az ezután következ Ę korszak. Bécs ebben a
reformkort megel ĘzĘ, átmeneti periódusban kerü lte Erdélyben az Országgy Ħlés
összehívásának még csak a gondolatát is . Két hosszabb periódus is eltelt 1795 −1809, illetve
1811 −1834 között, amikor egyáltalán nem ült össze a diéta.704 Ez nem volt véletlen. A császár
és a köréje csoportosuló reakciós er Ęk tartottak az új, haladó eszmékt Ęl, melyek széles
társadalmi, egyházi és m ĦvelĘdési skálán mozogva, egyre több és nagyobb kapukat tártak ki a
népek és nemzetek el Ętt. Az anyanyelv Ħség programja, az alkotmányosság kérdése, a
vallásszabadság gondolata, az újkori felvilágo sodás eszméi a reformkorra már teljesen
átitatták az erdélyi életet. E bben a szellemi folyamatban különösen fontos és hatékony szerep
jutott a tudós igehirdet Ęk prédikációinak. Benk Ę Samu705 mutatott rá, hogy a korszak
prédikációs irodalmának mindkét nagy csoportjába n, a közönséges és a halotti beszédekben is
a felvilágosodás, a racionalizmus újszer Ħ, friss eszméivel átitatott gondolatok szüremlettek át.
ElĘbb Wolf, Kant, Fichte kriticizmusa és gyakorlati filozófiája, majd a liberális esz mék
alakították az erdélyi közszelle met. Nem csoda hát, hogy a különböz Ę jogok követelésének
hangja fokozatosan feler Ęsödött. A nemzeti érzelm Ħ és szabadelv Ħ, fĘként református f Ęúri
réteg a kollégiumok és önálló szervez ĘdésĦ társaságok tudománym ĦvelĘ societasai val
fáklyaviv Ę szerepet vállaltak az át alakulási folyamatok fel gyorsításában. Az egyházi
vezetésben és irányításban 1827-t Ęl új tendencia érvényesült.706 Az egyházat irányító
FĘkonzisztóriumban korszakos jelent ĘségĦ reformot hajtottak végre a nemesek, melynek
értelmében megn Ętt a világiak szerepe az egyházi vezetésben.
Az erdélyi korszellem igyekezett felzárkózni ebben az id Ęben is az európaihoz, és
próbált lépést tartani azzal. Az egykori református kollégiumok diákjaiból feln Ętt fĘúri rendek
képvisel Ęi, a Wesselényiek, a Bánffyak álltak – hala dó eszméket képviselve – az ország sorsát
megfelel Ę útra terel Ę kormány mögött. Egyre hangsúlyosa bban jutott kifejezésre a magyar

700 Zoványi Jen Ę: A felvilágosodás története . in. Szabad iskola . Genius könyvkiadó. Budapest. 80.
701 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 65.
702 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története . i. m. 59.
703 Erdély története. II. kötet. i. m. 1137.
704 Zoványi Jen Ę: A felvilágosodás története. i. m. 231.
705 Benk Ę Samu: Az erdélyi kálvinista prédikációk szerepe a felvilágosodás és a l iberalizmus eszméinek terjesztésében. in.
Theológiai Szemle, 1993 . 2. sz. 86–92.
706 Erdély története: II. kötet. i. m. 1140.

99nyelv hivatalossá tételének igénye, a nyilván osság kérdése, a jobbágyság intézményének
felszámolása.
Az 1848 −49-es forradalom nemcsak hogy nem érte készületlenül az erdélyi
református egyházat, hanem az messzemen Ękig kivette részét mind az el Ękészítésben, mind a
szerepvállalásban.
A forradalom leverése után a klasszikus erdélyi történet foly tatása következett.
Virágzó élet után pusztulás, romlás, majd ismét építkezés. Erdély és azon belül az
anyaszentegyház egésze ismét elölr Ęl kellett kezdjen mindent. Közben megtorló intézkedések,
rendeletek sokaságával kellett sz ámolni alkotmányos, egyházi és oktatási téren egyaránt. A
Bach-korszak bécsi válaszreakciói rögtön a forradalom után irgalmatlan vehemenciával
villantották fel a korábbi Habs burg-politika ismert vonásait. El Ębb a Haynau-féle
önkényuralmi rendszerrel, majd a Thun-féle oktatás- és m ĦvelĘdéspolitika retorzióival kellett
számolni. A Pátens erdélyi keresztülvitelére azonban Bécsnek már nem maradt sem ideje, sem
ereje.
1867-t Ęl, I. Ferenc József megkoronázását követ Ęen elérkezett a kiegyezés kora.707
Ekkorra már rendez Ędtek az erdélyi hatalmi viszonyok is, és kialakult az a nemzeti liberális
fĘúri réteg, amelynek tagjai hozzáláttak Erdély talpraállításához is. A legjelent Ęsebb szerepet
és feladatot az Erdély Széchenyijének708 nevezett Mikó Imre gróf, miniszter és történetíró
kapta a történelem urától. Id ĘszerĦvé vált a hosszú évszázadok óta dédelgetett gondolat
megvalósítása is: Erdély uniója Magyarországga l. A kiegyezés utáni korszakban a történelmi
helyzet több szempontból is kedvez Ę volt, de ez mégsem je lentett mindenben megfelel Ę
megoldást.
A 19. század utolsó harmadáig sajnos nem beszélhetünk olyan református
felsĘoktatási tudományközpontró l, amely az azt követ Ę korszak tudományegyetemének felelt
volna meg. A határkövet a vi szontagságos történelmi id Ęszak lezárásaként az 1872-es esztend Ę
jelentette. Ekkor alakult meg, hossz ú évszázadok küzdelmei után az els Ę állami
támogatottságú erdélyi fele kezetközi tudományegyetem.

2. Supremum Consistorium

A 17–18. század fordulójától kezdve az erdé lyi református egyházat korábban nem
tapasztalt veszteségek érték. Ez Bé cs általános, egyház-, oktatás- és m ĦvelĘdéspolitikájának
volt az eredménye. A korábban absz olút hatalmi helyzetben lév Ę reformátusok ett Ęl kezdve
önvédelemre, csendes, de szívós túlélésre rendezkedtek be. A korábbi fejedelmi, központi
támogatások hiánya egyre jobban éreztették hatásukat. Talán éppen ennek „köszönhet Ęen”
alakulhatott ki egy öntudatos és elkötelezetett mecenatúra a tehet Ęsebb f Ęúri, polgári
körökb Ęl, amely biztosította a nélk ülözhetetlen anyagi hátteret a folytonossághoz, az életben
maradáshoz.
A Habsburg-kormányzatnak kezdett Ęl fogva az volt a le ghatékonyabb kulturális
intézkedése, hogy szabadkezet adott a római katolikus restaurációnak.709 A református
egyháznak és iskoláknak ebben a 18. századi, embert és hitet próbáló küzdelmes id Ęszakában
egy jól szervezett, er Ęs testületi-képviseleti formára volt szüksége. Ez volt a 17. századi
örökségb Ęl táplálkozó Supremum Consistorium (FĘkonzisztórium). Ezt a megnevezést 1709-
ben a Nagyszebeni Zsinaton használták el Ęször.710 A Diploma Leopoldinum gyakorlatba
ültetésére és m Ħködtetésére a Habsburgok nagyszeb eni központtal létrehozták a Guberniumot
(Kormányzói Hivatal), amely a bécsi udvar kinyújto tt kezeként intézte az aktuális ügyeket és
aulikus kétarcúsággal képviselte Erdély érdekeit. A Gubernium központja kezdetben

707 Zoványi Jen Ę: A magyarországi protest ánsok története 1895-ig . I-II. kötet. Attraktor Kiadó, Máriabeseny Ę−Gödöll Ę.
231.
708 Erdély története III. kötet. 1830-tól napjainkig . Szerk. Szász Zoltán. Akadémia i Kiadó. Budapest, 1986. 1448.
709 Kós Károly: Erdély . i. m. 72.
710 Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-refo rmátusok egyházi jogtana . Pest, 1863. 23.

100Nagyszebenben volt, majd fokozatosan áttev Ędött Kolozsvárra. A politikai „hatalom” szerepét
betölt Ę Guberniummal témánkat illet Ęen csak utalásszer Ħen foglalkoztunk, mivel a nevezett
testületnek minimális tangenciája volt az erdélyi református fels Ębbszint Ħ tudományos
mĦvelĘdés világával. Amikor kapcsolata volt, akkor az a legtöbb esetben a F Ękonzisztórium
közvetítésével történt.
Az egyházak és iskolák képviseletét az egykori fejedelmi tanácsból kinöv Ę
FĘkonzisztórium látta el, amely közel kétszáz esztend Ęn át következetesen hadakozott minden
olyan intézkedés ellen, amely egyháza érdeke it sértette, illetve a tanulás szabadságát
veszélyeztette.711 A F Ękonzisztórium szerepe volt a b eállt helyzetben a rendszer
mĦködĘképességének biztosítása. A 17. század utolsó harmadában kialakult az a többször is
átszervezett testülete az anyaszen tegyháznak és az iskoláknak, amely els Ęsorban a világi
arisztokrácia tagjaiból és egyházi képvisel ĘkbĘl álló egyházkormányzati szerve lett. A
FĘkonzisztórium nem a kálvini hagyományok, a zs inatpresbiteri elvek szerint szervez Ędött,
hanem egy feudális jelleg Ħ, erĘsen világi te ndenciát tükröz Ę, konzisztoriális rendszerré
alakult. A világi dominancia mindvégig megm utatkozott a testület összetételét illet Ęen. Ez azt
vonta maga után, hogy a világiak szerepe felértékel Ędött, az egyházi oldal pedig volt, hogy
alig számottev Ęen eljelentéktelenedett. Ezzel együtt ĘrzĘ-védĘ, patrónusi, felügyeleti feladatát
igyekezett erejéhez, elkötelezet tségéhez, hitéhez és lehet Ęségeihez mérten elvégezni. A
kialakulás során, illetve már az els Ę korszakban (1668 −1713) is többször átszervezték.
Hatalma valójában csak a 18. század második felét Ęl kezdett megszilárdulni és kiterjedni az
iskolák és kollégiumok élet ére. Erejét a korábbi id Ęben az általános vallási ügyek kötötték le,
melyeket Bécs er Ęs ellenreformációs politikája határozott meg.712 Bécs „divida et impera”
politikájával szemben szükség volt egy olyan testületre, mely az adott történelmi viszonyok
között hatékony képviseletet biztosított az anyaszentegyháznak, benne az oktatási
intézményeknek. Kialakulásának történetét, els Ę korszakának m Ħködését, illetve az egyház és
az iskolák, kollégiumok életében betöltött ku lcsszerepét Sipos Gábor mutatta be nemrég
megjelent munkájában, adatolt részletességgel.713
A 19. század els Ę felében ugyancsak többször átalakították, átszervezték a
FĘkonzisztóriumot.714 Az átalakítások, a választások, a képvise leti alapon történ Ę szervezés, a
paritásos elv m Ħködése vagy figyelembe nem vételével együtt is a F Ękonzisztórium
mindvégig három elemb Ęl tev Ędött össze: a lelkészib Ęl, a f Ętiszvisel ĘibĘl, illetve a
patrónusiból.715 Az erdélyi református arisztokrácia tagjai mind a F Ękozisztóriumban, mind
pedig a kollégiumok kuratóriumaiban kife jtett tevékenységükkel, támogatásaikkal
nélkülözhetetlen szerepet vállaltak és töltötte k be az oktatás folytonosságának biztosításáért
vívott küzdelemben. Elég, ha e téren csak a meglév Ę és közismert nagy kollégiumok életét
bemutató iskolatörténeti monográfiákr a emlékeztetünk. Az iskolatörténetekb Ęl kiderül az is,
hogy a F Ękonzisztórium nemcsak országos jelent ĘségĦ és átfogó kérdésekkel foglalkozott,
hanem az egyes kollégiumok vagy partikulák, kisebb iskolák belsĘ életének kérdéseit,
gondjait is felvállalta. Az is kolamonográfiák jól tükrözik, hogy a F Ękonzisztórium sokszor a
legapróbb részletkérdésekben is mekkora felel Ęsséggel foglalt állást. Mindig az aktuális és
legfontosabb kérdésekkel foglal kozott: a peregrináció, a szup likáció, legáció ügyeivel, a
tanárok kiválasztásával, kinevezésével, vi sszahívásával vagy elmozdításával, anyagi
vonatkozású ügyekkel (fizetések, m Ħködési költségek, építkezések). Ugyanúgy kivette részét
a bels Ę szervezeti és m Ħködési szabályzatok életben tart ásában, a didaktikai korszer Ħsítésben,
tankönyvkiadás és -használat ellen Ęrzésében, tantervkészítésben stb. El Ęfordult, hogy
helyzete, betöltött feladatköre nem mindig volt egyértelm Ħ. Sokszor került nehéz helyzetbe, s

711 Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848 . i. m. 45.
712 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. Kolozsvár, 1905. 120.
713 Sipos Gábor: Az Erdélyi Református F Ękonzisztórium 1668–1713 (1736). in. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár.
Erdélyi Tudományos Füzetek 230 . Kolozsvár, 2000
714 Zoványi Jen Ę: A magyarországi protes tánsok története 1895-ig . II. kötet. 229 −244.
715 V. ö. Bartók György: A református egyházak pr esbyteriális szervezete . Kolozsvár, 1904. 117 −124.

101talán éppen ezért sem lehetett mi ndig a helyzet magaslatán a bels Ę egyházi élet ügyintézését
illetĘen. Bár kifelé mindig védte egyháza érdekeit, de befelé már sokszor vitatható módon
viselkedett, s Ęt nemegyszer érthetetlenül vagy önkényesen.716
A FĘkonzisztóriumon keresztül, az ország jöv Ęjéért felel Ęsséget érz Ę református
arisztokrácia azért pontosan tudta, hogy az egyház, az ország jövend Ęjét biztosító iskolaügyet
úgy kell képviselnie és védelmeznie, hogy érte a legnagyobb áldozat is természetes legyen.
Ezt a feladatot végezte is 1872-ig, az Erdélyi Református Egyházkerületi Közgy Ħlés
létrejöttéig.

3. Kollégium-helyzetjelentés, avagy a tudománym Ħvelés bölcs Ęhelyei

Bécs célja nyilvánvaló volt: államilag se gíteni a katolikus egyházat abban, hogy
elvégezhesse a református „m ĦvelĘdési intézményrendszer bizonyos értelm Ħ cseréjét”,717
vagyis rövid távon csökkentse, hosszú távon pedig megszüntesse azt. A teljes megszüntetést
az iskolák „szellemi leszegényítéséve l”, a tudományos „alultápláltság” el Ęidézésével
képzelték el.
A korábban ismertetett új helyzet miatt tehát a 18. századi erdélyi fels Ęoktatás jobb
esetben is „csak” f Ęiskolai szinten maradhatott. Az erdé lyi fejedelmek okosan szervezett
országos iskolapolitikájának következtében, a 18. században már az egykori fejedelemség
egész területén találunk olyan kollégium okat, melyek az adott régió oktatási, m ĦvelĘdési
feladatait látták el. Igaz, ezek a kollégiumok nem azonos tudományos szintet képviseltek.
Nagyenyed vezet Ę szerepét meg Ęrizte mind Kolozsvárral, mind Marosvásárhellyel szemben,
még ha azok bizonyos id Ęszakokban meg is közelítetté k a Collegium Academicumot.
Nemcsak az el Ębb említett két nagy múltú kollégium, de országszerte a többi is úgy tekintett
Enyedre, a gyulafehérvári j ogutódra, mint anyaiskolára,718 amely a mintát jelentette.
Kolozsvár és Marosvásárhely valójában csak a reformkorban emelkedett igazán akadémiai
tagozattal rendelkez Ę fĘiskolai rangra.719 A marosvásárhelyi kollégium fejl Ędését egy
egyébként sajnálatos körülmény is segítette: a korábban elüldözött sárospataki 1718-ban
tovább menekült befogadójával, a gyulafehérvári val együtt, a korabeli szóhasználat szerint
Székelyvásárhelyre.720 Kolozsváron még Apáczai idejében elkezd Ędött a kollégium
felsĘoktatási intézménnyé való átalakítása, de rövid élete és a szerencsétlen történel mi
körülmények miatt csak a 18. sz ázad végére válhatott akadémiai tagozattal rendelkez Ę
oktatási m Ħhellyé.721 Erdély m ĦvelĘdési és oktatásügyi életéb en Kolozsvár ekkor már
pontosan körvonalazható vezet Ęi szerepre törekedett. Itt ugyanis nemcsak református
kollégium m Ħködött, hanem er Ęs katolikus és unitárius iskolaközpont is. Nem is csoda, hogy
1872-ben éppen itt jött létre az évszáza dok óta dédelgetett, országos érdek Ħ és jelent ĘségĦ
elsĘ magyar tudományegyetem.
Az el Ębbiek mellett joggal emelhetjük ki a f Ęiskolai rangra ugyan nem emelkedett,
de er Ęs középszint Ħ képzést megvalósító iskolákat. Ilyen volt els Ęsorban a székelyudvarhelyi
református kollégium. Az enyedi zsinat határozata alapján az iskolát 1671-ben emelték
gimnáziumi rangra, az iskola alapszabályait pedig Canones scholae udvarhelyianae címen
szentesítették.722 Az iskola 1768-ban három tanszék Ħre bĘvült ugyan, de f Ęiskolai rangra
mégsem emelkedett.

716 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története . i. m. 54.
717 Monok István: Egy Bod Péter breviárium elé. 6–7.
718 Molnár Aladár: A közoktatás története Ma gyarországon a XVIII. században . i. m. 593.
719 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi protes táns kollégiumok 1777 és 1848 között . Kiadási hely és dátum nincs
feltüntetve. 27.
720 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. refo rm. kollegium története. i. m. 177.
721 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi protes táns kollégiumok 1777 és 1848 között. i. m. 32.
722 Kiss Ferenc: A székelyudvarhelyi ev. ref. collegium történelme . Székely-udvarhelytt, 1873. 11.

102Az el Ębb említett négy kollégiumnak volt ebben az id Ęben a legtöbb diákja
Erdélyben. Juhász István pontos számoka t közöl a négy kollégium diákjait illet Ęen. Azt írja, a
Gubernium adataira hivatkozva, hogy 1765-be n az említett négy kollégiumban mintegy 2622
diák tanult.723 A kollégiumok bels Ę világát és életét illet Ęen pedig Csetri Elek írja le apró
részletességgel K Ęrösi Csoma Sándorról írt tanulmánykötetében.724
Jelent Ęs szerepet töltött be kezdetekt Ęl fogva az erdélyi iskolázás történetében a
szászvárosi református kollégium is.725 Az iskola már az erdélyi reformáció hajnalán
megkezdte m Ħködését. A fokozatosan fejl ĘdĘ schola a 18–19. század fordulóján kapott
nagyobb lendületet, de akadémiai tagozattal rendelkez Ę kollégiummá mégsem válhatott. Így
az évszázadok viharában ez a kollégium is megmaradt egy er Ęs középfokú, partikuláris iskola
szintjén. A Dósa Dénes által írt rövid is kolamonográfiából megtudjuk, hogy az iskolának már
1669-t Ęl volt Anyakönyve, melyb Ęl az ott tanító rektorok neveit is megismerhetjük.
BelsĘ-Erdély mellett, jelent Ęs középszint Ħ iskolakollégiumokat találunk még Erdély
északi és nyugati felében, illetve a Partium északi felében, Zilahon, Máramarosszigeten,
Nagybányán, Szatmáron. Váradon, a vár eles te után, már nem indult újra a f Ęiskolai képzés,
viszont kialakult és meger Ęsödött szinte minden nagyobb környékbeli településen egy-egy
partikula.
Zilahon is elkezd Ędött az oktatás már a reformáció századában, de középszint Ħ
iskolává csak a kés Ębbiekben alakult át. A zilahi Reformata Schola pontos törvényekkel és
alapszabályzattal is rendel kezett, s már 1646-tól az iskola Albumát is vezették.726 A 18.
században a fejl Ędési ív megtört, és az oktatási intézményt visszafejlesztették egyszer Ħ
partikulává.
Az egykori fejedelemség és zaki régiójában már a reformáció negyvenes éveit Ęl
mĦködött a máramarosszigeti iskola. Az iskola 1670-t Ęl rendelkezett saját törvényekkel,
1682-t Ęl pedig anyakönyvvel.727 A 18–19. század fordulóján a végvárak analógiájaként
említhet Ę „végiskola” dinamikus fejl Ędésnek indult. Ekkorra már „teológiai
szemináriumként” tartották számon. A 19. század közepét Ęl már nemcsak teológiai, hanem
filozófiai és jogi katedrája is volt az is kolának. Azonban a fokozatos és látványos fejl Ędés
mellett sem vált f Ęiskolai szint Ħvé.
Máramarossziget közelében m Ħködött a nagybányai schola rivulina , amely már a
reformációt követ Ęen, 1547-t Ęl komolyan virágzó iskolakultú rát hordozott egészen 1755-ig,
mígnem a jezsuiták ténykedésé nek következtében az iskolát a Helytartótanács be nem
záratta.728
A Partium észak-nyugati csücskében jött létre a szatmári református kollégium:
1610-t Ęl középfokú, hatosztályos iskolával, amely aztán a 18. századra kollégiummá
erĘsödött.729 EbbĘl az évb Ęl tartjuk számon az iskola anyakönyvét is. A schola szatmarinában
1610 után 34-en voltak az ok, akik már a „fels Ębb vagy akadémiai tudományokat”
hallgatták.730 A kollégiumtól 1754-ben megvonták a nyilv ánosság jogát és visszafejlesztették
alacsonyabb szintre, ennek következtében a korá bbi tudományos szintet már soha többé nem
érte el.
Az el Ębb említett kollégiumok életében a 18. század közepéig nem volt törés. Vagy
fokozatosan fejl Ędtek, vagy stagnáltak egy bizonyos szinten. Törésr Ęl vagy visszafejlesztésr Ęl
csak a 18. században lehet beszélni, de akkor sem minden esetben, miként láthattuk. A 18.
század hozott ugyan sötét felh Ęket az erdélyi református iskolázás mindennapjainak egére, de

723 V. ö. Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga. Önéletírás (1770–1799). Bevezet Ę tanulmánnyal és jegyzetekkel
közzéteszi Juhász István. Kriterion, Bukarest, 1974. 12.
724 V. ö. Csetri Elek: KĘrösi Csoma Sándor indulása . Kriterion. Bukarest, 1979.
725 Dósa Dénes: A szászvárosi ev. ref. K ún-kollégium története. Szászváros, 1897.
726 A Zilahi Református Kollégium Évkönyve 1991–1994. Közzétette Papp Zoltán. Zilah, 1994.
727 Szilágyi István: A máramarossz igeti református tanoda történet e. Máramarossziget, 1872, 963…
728 Thurzó Ferenc: A nagybányai evangélikus-református f Ęiskola története, 1545–1755 . i. m. 3–12.
729 Bura László: A szatmári református kollégium és diákjai (1610–1852). i. m. 5–7.
730 Bartók Gábor: A szatmári és németii ref. egyházak és iskolák történetei. in. Sárospataki Füzetek , 1840. IV. 305.

103a partikulák, a kollégiumok, a m ĦvelĘdés és tudományos élet m Ħhelyei erejükön és
lehet Ęségeiken felülemelkedve folytatták a korábbi korszakban megkezdett munkát.
A felsorolt kollégiumok szerepe és fela data megfogalmazhatatlanul nagy volt a
tudományos élet m Ħvelésében. Olyan oszlopai voltak ezek a három nagy kollégiumnak,
melyekre az évszázadok során folyamatosan lehete tt építeni. Ezek mellett pedig az országos
lefedettségben elterjedt, széles kör Ħ elemi szint Ħ partikulákról sem feledkezhetünk meg. Az
egymásra épül Ę iskolahálózat az ért tudott a kedvez Ętlen történelmi politikai viszonyok
közepette is tovább m Ħködni, mert a korábbi századok alapvetése jó volt.
Az erdélyi oktatás és tudománym Ħvelés központja a 18. században is a nagyenyedi
Bethlen-kollégium maradt. A mögéje leginkább felzárkózó két kollégium pedig a kolozsvári,
illetve a marosvásárhelyi volt. Ez nem jelentette azt, hogy a többi kollégiumnak is ne lett
volna egy-egy, korabeli hazai és európai szint Ħ vagy a fölé emelked Ę tudós professzora. S Ęt,
egy-egy tanár sok esetben a kollégium tudományos szintjét és szellemiségét is jelentette. Az
igényes és magas szint Ħ tudományosság m ĦvelĘi bármely id Ęben és körülmények között
megtalálták akár az intézmé nyi keretet, akár a módot arra nézve, hogy szellemi
koncentrációjukat megfelel Ę közegben osszák meg tanítványai kkal átadva neki k a tudásukat,
és felemeljék Ęket a maguk szintjére.
A 18. századi erdélyi református fels Ębb fokú iskolázás a már említett
kollégiumokba koncentrálódott, ah ol továbbra is megmaradt a há romszintes képzési rendszer,
melyet az akadémiai tagozat zárt be. Azonba n a Bethlen Gábor-i elgondolásnak, egy olyan
tudományegyetemnek, amely a „szabad tudományok gyakorlásának”731 a megvalósítója lett
volna, egyik kollégium sem tudott megfelelni. Ebben a században a mozgási teret Bécs
beszĦkítette, és mindent elkövetett, hogy kénys zerpályára terelje a tudományos szint
növelését, a differenciált fejl Ędést a kollégiumokban. Maradt az er edeti cél: a lelkipásztor-,
tanár- és tanítóképzés. Miként azt a kollégiumi tanárok élet rajzi adatai, az iskolatörténeti
monográfiák vagy egyéb levéltári dokume ntumok mutatják, mind az itthon végzett
domidoktuszok, mind a külföldön járt akadémitá k közül egyre többen vállaltak feladatot
különböz Ę társadalmi területe ken, hivatalokban. ėk voltak a tudománym Ħvelésnek és
terjesztésnek a legf Ębb szerepl Ęi. Ekkor már nemcsak a lelkipásztori vagy tanítói munkakör
volt az igazán vonzó az ifjak számára – bár még mindig ez számíto tt a legbiztosabb,
legkifizet ĘdĘbb megélhetési formának –, hanem egyre több f Ęúri, nemesi és polgári
származású fiatal választott magának világi érte lmiségi pályát, s helyezkedett el valamilyen
hivatalban vagy próbált meg érvényesüln i nem egyházi munkakörben. Ebben az
összefüggésben nem mellékesek azok a szempontok sem, hogy a f Ęúri, nemesi társadalom
egy komoly hányada rekatolizál t. Ezért a helyüket mind a m ĦvelĘdésben, mind az értelmiségi
szférában a feltörekv Ę polgári réteg f oglalta el. Másfel Ęl egyre több olyan lehet Ęség
kínálkozott az elhelyezkedésre, mely vonzóvá tette a laicizálódá si folyamatot. Nem csoda, ha
a világi és egyházi értelmiség differenciálódása ebben a szá zadban már egyre nyilvánvalóbbá
vált. E mögött a tendencia mögött mindenekel Ętt a kollégiumok szellemiségét meghatározó
tanárok szerepét kell meglátni, akik a haza i szükségleteket, igényeket, Erdély egész
társadalmi életét szem el Ętt tartották.732 Érdekes adatokat talál unk erre a laicizálódási
folyamatra Jakó Zsigmond és Juhász István köny vében, ahol többek között az is kiderül, hogy
a 18. század közepén a Bethlen-kollégium diák sága már több mint 60%-ban világi pályán
kívánt elhelyezkedni.733 Ez nem véletlen, hiszen a 18. sz ázad kollégiumi tanárai már egyre
nyíltabban vallották, hogy a kollégium közhaszonra nevel Ę, tanító, el Ękészít Ę iskola kell hogy
legyen és Ęk is ebben a szellemben végezték munkájukat.734 Igazolja ezt a tendenciát az is,
hogy már az 1769-es Methodus Studiorum határozatai is arról re ndelkeztek, hogy a kollégium

731 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi prot estáns kollégiumok 1777 és 1848 között . i. m. 21.
732 V. ö. Jakó Zsigmond: Az egyházi és világi értelmiség szétválása a feudális Erdélyben. in. Korunk . 1967. 2. sz. 28.
733 Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848 . i. m. 73.
734 Sziládi Zoltán: Bethlen kollégiuma és a tudományok. in. A nagyenyedi ev. Ref. Beth len kollégium 1903–1904. tanévi
Értesít Ęje. 13.

104felsĘbb szintjére beiratkozók nyilatkozzanak a te kintetben, hogy egyházi vagy világi pályára
kívánnak-e menni.735

4. A tudományos élet diplomatái az újkori peregrinációban

A 18. századi Erdélyben tehát, a 19. század utolsó harmadáig a m ĦvelĘdés,
különösképpen pedig az oktatás egyértelm Ħen egyházi jelleg Ħ volt.736 Bécs ezen a téren is
igyekezett minél mélyebben beavatkozni Er dély életébe: pere grináció-leállítások,
iskolaátszervezések, lefokozások, oktatási refo rmok, tanszerkezeti módosító javaslatok stb.
által. Sorozatos intézkedéseivel sikerült is ré szben befolyásolni a közf elfogást, a társadalmi
berendezkedést, a politikai-gaz dasági, illetve a vallási-m ĦvelĘdési-kulturális életet. Kisebb
fáziseltolódással ugyan, de ennek ellenére Erdélyben mégis érvé nyesültek az európai szellemi
áramlatok, hatott itt is a korszellem. A 16–17. s zázadban még sikerült lépést tartani, de attól
kezdve mind nagyobb lett a szakadék az er délyi kollégiumok és az európai tudományos
központok között. Nem csoda, hiszen a ko rábban ismertetett viszonyok közepette, a
tudományáramlás a 18. században már nem volt olyan zökken Ęmentes, mint az azt megel ĘzĘ
idĘszakban. A válság jelei mutatkoztak még a jól bejáratott és m ĦködĘ peregrináció
academica intézményében is, amelynek pedig sorsdönt Ę szerepe volt a tudomány egészséges
áramlásának biztosításában, vala mint a nemzeti kultúra és m ĦvelĘdés fejl Ędési ütemének
meghatározásában. Koruk igényének és parancsának tettek eleget tudományos és gyakorlati
értékek közvetítésével, az értelmiségi elit folytonosságának fenntartásáva l. Határozottan
kijelenthetjük, hogy a teljes erdélyi él et formálói a peregrinusok voltak.
Bécs pontosan tudta, hogy a hosszú távú iskolázás kérdésében els Ęséget élvez a
külföldi egyetemeken történ Ę továbbképzés. A hazai kollégiumok igyekeztek jól felkészíteni
hallgatóikat, de az egyetemi szint Ħ tanulmányok befejezéséhez és a megfelel Ę min Ęsítéshez
vagy fokozatszerzéshez már nem voltak el égségesek. Ezért a tanulást a legfels Ębb szinten
csak valamely nyugati egyetemen le hetett befejezni, és azt követ Ęen térhettek haza
akadémitá kként, szemben azokkal a domidoktusz okkal, akik „csak” a hazai el Ękészít Ę szintig
jutottak. A külföldjárt peregrinusok voltak a fĘ import Ęrei a korszer Ħ és változásokat el ĘidézĘ
szellemi irányzatoknak, és hazatérve el Ębb a katedráról, majd azt követ Ęen direkt
kontaktusban juttatták el gondolataikat Erdély kollégiumaiba, iskolavilágába, társadalmába.
Tudta ezt Bécs is, s mindent elkövetet t a peregrináció visszaszorítását illet Ęen. Különösen a
18. század közepét Ęl erĘsödött fel ez a tendencia. Mária Te rézia a külföldi tanulmányútra való
kiutazás ügyét el Ębb országos rendeletekkel, majd fe jedelmi engedélyhez kötve az útlevél
megtagadásával próbálta meg betiltani. Az Országgy Ħlés 1752-ben eltörölte a korábbi
peregrinációs törvényeket. S zabályozta a protestáns peregr inusok kiutazását és bizonyos
idĘközönként csak speciális engedéllyel jele ntkezhettek valamely nyugati akadémián. A
kollégiumok által megadható engedélyt is háro m akadémiai vizsgához kötötték 1766-tól. Bécs
tartott – tegyük hozzá: joggal – a szabad tan- és eszmeáramlástól, melyet a külföldjártak
biztosítottak Erdély és Nyugat-Európa között, és ezáltal a reformáció legkeletibb pontján él Ęk
is benne maradhattak a korszer Ħ szellemi körforgásban. A „kár os tanok, az idegen eszmék”737
nyilván ekkor már nemcsak vallásos jelleg Ħek voltak, hanem komolyan befolyásolták az
egész társadalmi életet és berendezkedést. Mária Terézia erdélyi egyetemalapítási
szándékának is ez volt az egyik mozgatórugója. Egykori rendelkezéséb Ęl is pontosan ez t Ħnik
ki.738 Minden próbálkozása ellenére , a peregrinációt egyszer sem sikerült huzamosabb ideig

735 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. Kolozsvár, 1905
736 Benk Ę Samu: Sorsformáló értelem . Kriterion Kiadó. Bukarest, 1971. 90.
737 Klein Gáspár: Az állami protestáns egyetem eszm éje a Habsburgok alatt a 18. és 19. században. Klny. Theológiai Szemle .
1 –2. szám. Debrecen, 1930. 5.
738 Erdélyi protestáns egye tem a 18. században. in. Erdélyi Protestáns Közlöny . 1872, II. évf. Kolozsvár, 1872, 24. szám.
349.: „Én felette üdvösnek tartom Erdélyben, valamint az ágostai hitval lásuak theológiája, ugy más tudományoknak
tanitása végett egyetemek felállitásáról komolyan gondoskodni . Ez által elejét lehetne venni azon uj és fonák

105beszüntetnie. A bécsi diplomáciára állandó bels Ę tiltakozás és küls Ę nyomás nehezedett e
tekintetben is. Habár azokat többször is hatá lyon kívül helyezték, vagy felülbírálták, az
erdélyiek szüntelenül hivat kozhattak az ez irányú jogaik at biztosító okmányokra, a
diplomákra, approbatákra, compillatákra. Levelek, kérelmek, jóváhagyások sokasága mutatja,
hogy a F Ękonzisztórium, melynek s zerepére a korábbiakban már utaltunk, milyen fontos
szerepet töltött be a peregrinációs fo lyamat biztosításának ügyintézésében.739 A nemesek, a
fĘurak mellett els Ęsorban a F Ękonzisztórium védelmezte, támoga tta, irányította az elitképzés
folytonosságát jelent Ę peregrinációt.
A század közepét Ęl egyre határozottabban körvonal azódott ez a munka. A külföldi
tanulmányútra való távozás engedélyét, az útlevé l elnyerését szolgáló fe ltételrendszert is a
FĘkonzisztórium dolgozta ki, amely igaz, hogy a Mária Terézia akadályokat gördít Ę
törvényei, rendeletei következtében meglehet Ęsen hosszú és bonyolult procedúrává vált.740
Nagyon fontos volt a peregrináció intézményének a fenntartása. Ennek folytonos és jó
mĦködését Ęl függött a korszer Ħ szellemi irányzatok és szakirodalom hazahozatala, a
személyes kapcsolatrendszerek fenntartása , mely biztosíthatta az utánpótlást is.
Ismerve a 18–19. századi körülményeket, református szempontból lehet egyfajta
megtorpanásról beszélni, de teljes erdély i viszonylatban a külföldjárás átalakulását,
átrendez Ędését több tényez Ę is sajátságosan befolyásolta. A politikai és vallásos élet
alakulása, a demográfiai számarányok növekedése, a jelentkez Ę nemzetiségi kérdések, új
iskolák, gimnáziumok, jogakadémi ák, tudós társaságok és közm ĦvelĘdési intézmények
jelentkezése immár más helyzetet teremtett a peregrináció academica intézményében is.741
Lehet egyfajta számbeli megtorpanásról be szélni. Azonban ha a konkrét számbeli adatokat
sorakoztatjuk fel, akkor azt lehet megállap ítani, hogy az semmivel sem ért el alacsonyabb
szintet, mint Bethlen Gábor idejében.742 Ez a tendencia kisebb módosításokkal az újkori
peregrinációban is folytatódott, 1848-ig.743 Nyilván a 17. századhoz viszonyítva ezen a téren
is egyfajta hanyatlás, fázi seltolódás volt tapasztalható.
Szabó Miklós és Szögi László korábban hivatkozott munkájukban elég pontos képét
adják az erdélyi diákok különböz Ę európai egyetemeken és akadémiákon való
megfordulásának 1701 és 1849 között. Az itt tárgyalt 150 esztend Ęs korszakban is csak
álomként jelentkez Ę erdélyi tudományegyetemet az a közel ötezer akadémita helyettesítette,
akik a különböz Ę európai tudományközpontokban kamatoztatták ismereteiket és gazdagították
szellemi tárházukat. A táblázatba744 szedett 69 ismert és még be nem azonosított
tudományegyetem, illetve akadémia egyértelm Ħ bizonysága annak, hogy az erdélyi diákok hol
végezték tanulmányaikat. A 18. század elejét Ęl a 19. század harmincas éveiig elég pontosan
megrajzolható ívben ábrázolódik ki a fontossá gi sorrend. Sokáig közkedveltségnek örvendtek
a régi holland és svájci egyetemi központok, majd a hangsúly fokozatosan átkerült a
tudományos szabadság fáklyaviv Ęiként megnyilvánuló, új német egyetemekre, akadémiákra.
Köztük is els Ęsorban Göttinga, Halle, Jéna, Odera-menti Frankfurt vették át a célállomások
vezet Ę szerepét. Az pedig, hogy miért Göttinga gyakorolta a legnagyo bb hatást a magyar
szellemi életre, az egy új, önálló dolg ozat kereteit is meghaladná. Az els Ę hely mindenképpen
Göttingát illeti. Azt a tudományos centrumot, ahol a szellem szabadon al kothatott, élhetett,

hitágazatoknak s a katholikus vallás, s Ęt a kormány elleni gy Ħlölséget is tápláló igen gonosz elveknek, miket a tanuló
ifjak beszivnak, s mid Ęn a hazába viszszatérnek, magukka l oda bevisznek. S mivel a ta nárok fizetésüket az udvartól
fogják kapni, s igy attól függnének, az uj, veszélyes hitágazatok elte rjedésének gátot lehetne vetni.”
739 Dáné Veronka: Az erdélyi református F Ękonzisztórium levéltárának mutatója 1700–1750 . Kolozsvár, 1997. 15–18.
740 V. ö. Henk van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdé lyi protestantizmus a XVIII. században . i. m. 24.
741 Szabó Miklós–Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi di ákok európai egyetemeken 1701–1849 . Mentor Kiadó,
Marosvásárhely, 1998. 10–11.
742 Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföldi eg yetemjárása a XVI–XVIII. században. in. MĦvelĘdéstörténeti Tanulmányok.
Bukarest, 1980. 162.
743 Tonk Sándor–Szabó Miklós: Erdélyiek egyetemjár ása a középkor és a kora újkor folyamán. in. Régi és új peregrináció
Magyarországon. II. kötet. Budapest–Szeged, 1993. 491.
744 V. ö. Szabó Miklós–Szögi László: Erdélyi peregrinusok . i. m. 23–25.

106ahol a politika egyáltalán nem szólt bele a tudományos élet útjának irányába. Európán belül
Erdélyre is nagy hatást gyakorolt. Az erdélyi m ĦvelĘdés-, egyház- és tudománytörténészek
jelesei szinte kivétel nélkül mutattak rá Göttinga jelent Ęségére, a hazai m ĦvelĘdés
fejlĘdésében játszott különleges szerep ére. Az újhumanista szellemben m Ħvelt göttingai
humán és természettudományos m ĦvelĘdés számára már nem a teológiai m Ħveltség jelentette
elsĘsorban az alapvet Ę célkit Ħzést, hanem a jog-, politik a- és társadalomtudományok.745 A 19.
században már a monarchia f Ębb egyetemeit is többen kezdték felkeresni.
TĘkéczki László a magyarság nemzeti örökségének746 tekinti a peregrinációt, az
abban résztvev Ęket és a mögöttük meghúzódó er Ęfeszítést, áldozatot és anyagi befektetést.
Azonban hozzá kell tennünk ehhez azt is, hogy a peregrináció academica nem volt egyirányú
a tárgyalt 150 esztend Ę során, csakúgy, mint korábban sem. A jól felkészített, itthon szigorú
vizsgát tett akadémiták mögött er Ęs erdélyi kollégiumok szelle misége, tudós tanárok, papok
serege, öntudatos egyházi szervezet és népükért, egyházukért áldozatra kész f Ęurak sokasága
állt. Nem pusztán kalandvágy volt a pere grináció, hanem egy nagyon komoly felel Ęsség és
küldetéstudatra épül Ę feladat.
A peregrinusokat mint a tudományos élet diplomatáit , bizonyos id Ę után
„visszahívták”, pontosabban visszavárták. Számított rájuk az erdélyi világ. Az általuk
behozott tudományok, ismeretek, szellemi irányzat ok alakították a hazai kor- és közszellemet,
közgondolkodást és tudományos m ĦvelĘdést. A tudomány szabadságának a tanszabadság
fellegváraiból a legtermészetesebb egyértelm ĦségbĘl közvetítették Erdély kollégiumai,
iskolái, szószékei felé a modern m Ħveltséget. A kritikai-filológiai szellemben megismert
államtudományokat, a politikai, jogi m Ħveltséget, az újplatonista kísérleti módszereken
alapuló matematikát, természettudományokat , a klasszika-filoló giai tudományokat,
neohumanista m Ħveltségét.747 Nyilván az újkori felvilágosodás racionalista szellemét is
magukkal hozták, amely az itthoni kor ábbi konfesszionalista teol ógiai szemléletet háttérbe
szorította, és ezzel az elvilágiasodásnak nyitott nem végzetes, de jelent Ęs teret a hazai egyházi
életben.
Az Erdélybe visszatér Ę peregrinusok els Ęsorban a hazai iskolákba, gimnáziumokba,
fĘiskolákba, kollégiumokba közvetítették az európai korszer Ħ mĦveltséget, szellemiséget.
Ezért is lehettek az elmúlt századok során a református kollégiumok a tudománynak, a
szellemnek a fényforrásai. Ezt még a legnehezebb id Ękben sem felejtette el az erdélyi ember.
Ma is megszívlelend Ę és üzenetérték Ħ az a végrendelet-részlet, melyben Cserei Mihály 1756-
ban ekképpen írt gyermekének: „… jó fiai m, ti is tanuljatok, me rt a tudománynak minden
ember hasznát veszi mind Erdélyben, mind má s országokban. Ha pe dig nem tanultok, a
paraszt ember gyermekénél is alábbvalók lesztek…”748

745 Csetri Elek: KĘrösi Csoma Sándor indulása . Kriterion. Bukarest, 1979. 155.
746 TĘkéczki László: A magyarság nemzeti öröksége. in. Confessio 1999 . 3. sz. 11.
747 V. ö. Fükk Ę Dezs Ę: Göttinga és a magyar szellemi elit. in. Theológiai Szemle, 1998 . 1. sz. 23.
748 Cserei Mihály végrendelete . Közli Aigner Lajos. in. Történelmi Tár, 1881. 15.

107VI. Fejezet

Bod Péter, a fels Ęoktatás kultúrpolitikájának képvisel Ęje

A 18. század els Ę felének református t udósai, enciklopédikus m Ħveltség Ħ
polihisztorai közül egy valakire külön is ki kell térnünk: Bod Péterre (1712–1769). ė az
erdélyi tudományos élet egyik legsajátságosabb, legkiemelked Ębb és legszélesebb látókör Ħ
személyisége. Az egyházi és els Ęsorban a humán m Ħveltség széles skáláján alkotó egyéniség,
a hazai fels Ęoktatási kultúrpolitika képvisel Ęje. Ennek ellenére Bod Péter nem tanított
egyetlen fels Ęoktatási intézményben sem . Pedagógusként mindössze három esztendeig
tevékenykedhetett, 1729–1732 között. Ekkor hívt ák meg az alig tizenhét éves Bodot a
nagybányai Schola Rivulinába.749 Alapvet Ęen egész életében a kor abeli erdélyi tudományos
és oktatási központoktól tá vol, Olthévizen és Magyarigenben élt és dolgozott.
Daniel Gerdes, a gröningeni egyetem teol ógus doktorprofesszora találóan nevezte
Bod Pétert paposkodó tudósnak.750 Biblicitása, tudományos elkötelezettsége, igényessége
egész munkásságát meghatározta, s ezt igyekezett a magyar kultúra és tudományos
mĦvelĘdés egészére kiterjeszteni. Tudományok iránti csillapíthatatlan éhsége már ifjúkorában
is megmutatkozott. El Ęször, amikor Enyedre készült, vagy majd kés Ębb, amikor nem fogadta
el a szászvárosi iskola meghívását, mert Ę tovább akart tanulni. Hamarosan el is nyerte a
leydeni akadémia ösztöndíját. Tudományszomj a nemcsak az enyedi korszakban mutatkozott
meg, hanem Hollandiában is, ahol még i nkább kielégíthette en ciklopedikus érdekl Ędését.
Leydenben a rendelkezésére álló három esztend Ę alatt biblika-teológiát, nyelveket,
egyháztörténetet, rendszeres teol ógiát, jogot, bölcsészetet, tört énelmet, szónoklattant, fizikát
hallgatott, de részt vett a kísérleti (laboratóriumi) el Ęadásokon is, ahol holttesteket boncoltak
vagy vegytani, fizikai kísérleteket végeztek.751 Ezt igazolják a leydeni akadémia tanárainak
ajánló- és elismer Ę levelei is, amelyekkel hazaengedték a fiatal akadémitát. Szintén az
Önéletírás ban olvashatjuk Albert Schultens min Ęsítését, aki talán a leghitelesebb képet adja
Bodról: „A kiváló ifjú Bod Péter úr, miután bevégezte nálunk tanulmányait, vissza akarván
térni hazájába, megérdemli, hogy nálunk vég zett lelkiismeretes és kitartó munkájának
tanúsítványával bocsáttassék el, és a legjobb ér demjeggyel ajánltassék. Ké tségtelenül mind az
akadémiának, mind a teológiai kollégiumnak egyik legméltóbb tagja volt, és mivel
kötelességeinek mindenben eleget tett, soha se m mulasztotta el ismeretei kincsét növelni és
gyarapítani. Távoztakor avval a legszebb reménnye l kísérem, hogy tanulmányával és életével
mások el Ętt világítani fog, és a tudós világ és az egyház dicsét növelni fogja”. Megszerzett
tudományát azzal a céllal hozta haza, hogy itthon ha sznára legyen vele egyházának, népének.
Bod Péter a 18. század derekán egy olyan átmeneti id Ęszakban látta el a magyar
református tudományosság képvisele tét, melyre a teljes átrendez Ędés, átalakulás volt a
jellemz Ę. Ez a korszak már a racionalizmus és a fe lvilágosodás jegyében alakította az életet.
Ez a szellemiség nyomta rá bélyegét mind a teológiára, mind humán vagy
természettudományokra. Ezek befolyásolták a politikai és társ adalmi gondolkodást, s Ęt az
egész társadalmi élet alakulását is.
Az, hogy Bécsnek nem sikerült véghezvinni célját sem vallási, sem nemzeti
szempontból, az a „Bod Péter-típusú csöndes, elhúzódó és még sok tekintetben korlátozott, de
máris nagy alkotóerej Ħ s egyetemes, egységes néz Ępontok felé törekv Ę magyar hazafiak”752 –
nak volt köszönhet Ę, akik biztosították a következ Ę, jobb reménység Ħ korszak felé az

749 Gudor Kund Botond: Istoricul Bod Péter (1712–1769). Editura Mega. Cluj-Napoca, 2008. 491. Gudor Kund Botond
hiánypótló munkája komoly tudományos értékkel bír, mivel Mikó Imre, Sámuel Aladár és Révész Imre munkái után új,
korszer Ħ történetírási szempontok és módszerek seg ítségével dolgozta fel B od Péter történelmi életm Ħvét.
750 Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok. I–II. kötet. Kolozsvár, 1855. 25.
751 Bod Péter: Önéletírás. in. Magyar Athenas. Magvet Ę. Budapest, 1982. 23–25.
752 Révész Imre: Bod Péter mint tanító. Kolozsvár, 1916. 23.

108átmenetet. Bod Péter pontosan átlátta, hogy a ma ga korában mire van szüksége egyházának,
népének.753 Leydenb Ęl történt hazajövetele után az isteni gondviselés nem valamelyik jeles
kollégium katedrájára, hanem Bethlen Kata olthévízi udvarába vezette, ahol a grófn Ę iránta „a
legkegyesebb lélekkel viseltetett”, és az itt eltöltött esztend Ęk sem „minden haszon nélkül” és
tudományos m Ħködés nélkül valók voltak.754 Tudományos törekvései kezdett Ęl fogva spontán
érdekl ĘdésbĘl fakadtak, és minden m Ħvének megalkotásához hasznos cél társult.
Enciklopedikus igényesség Ħ munkálkodásában a grófn Ę udvara komoly segítséget jelentett a
megfelel Ę körülmények biztosításával; ösztönzést je lentett számára Bethlen Kata személyes
támogatása, tudományos munkálkodásra való biztatása és gazdag könyvtárának állandó
használatra bocsátása. A grófn Ę udvari papjaként indult, majd kés Ębb a magyarigeni parókián
pappá és íróvá, tudóssá és hazafivá, könyvész-adatgy ĦjtĘvé és -feldolgozóvá, valamint a
protestantizmus egyik legjellegzet esebb erdélyi reprezentánsává vált.755
Árva Bethlen Kata biblikus, tiszta kegyessége rá is nagy hatással volt. Az egészséges
pietizmus árnyékában ez a biblicitás t Ęle sem állt távol. A haladó szellem Ħ coccejanus
teológia kizárólagosan a S zentírásra támaszkodó és annak alapjain álló hitvallását
fogalmazta meg A Szent Bibliának históriájá -ról írt Ajánlásá ban is.756 ElsĘ munkájától az
utolsóig a biblikus ember általános és t udományszemlélete nyilvánult meg, lett légyen az
biblikateológiai szakkö nyv, egyház-, jog-, történelem-, irodalom- vagy m ĦvelĘdéstörténeti
könyv. Különös jelent Ęséggel bírt az is, hogy m Ħveinek nagy részét anyanyelvén, magyarul
írta. Ez amúgy is merész vállalkozás volt az Ę korában, mivel a társalgás, a politika, a
tudomány nyelve nem a magyar, hanem a latin volt, másfel Ęl pedig a magyar
könyvnyomtatás és -kiadás anyagilag se m igazán érte meg a fáradságot.757 De a gyenge
mecenatúra ellenére az elkötelezett, öntudatos ol vasótábor annál elkötelezettebb volt és a
legmesszebbmen Ękig vállalta az áldozatot, a támogatást.
Bod Péter élete és munkássága alapvet Ęen két falusi parókiához köt Ędött: az
olthévizihez és magyarigenihez. Ennek ellenére hatalmas szellemi er Ęt képviselt a m Ħvelt,
tudományos világban. A tudománynak egyszerre volt m ĦvelĘje és tisztán látó szervez Ęje.
Életéb Ęl, munkáiból az anyanyelv Ħ mĦvelĘdés elterjesztéséért folytatott széles kör Ħ
küzdelmeib Ęl olyan erkölcsi és intellektuális er Ę hatott szerte Erdélybe, mely elismert
tudóssá, a legfels Ęb szint Ħ akadémia kultúrpolitikájának autentikus egyéniségévé avatta. Bod
nemcsak az anyanyelvünk fejlesztéséért küzdött, hanem a humán- és reáltudományok
szervezett, differenciált m Ħvelését is a legszükségesebbek kö zött valónak tartotta. Azon kevés
tudománym ĦvelĘk sorába tartozott, akikne k nem adatott meg a lehet Ęség, hogy valamely
iskolakollégium katedrájáról terj essze tudományát, hirdesse hív Ę meggy ĘzĘdését. Bár 1755-
ben Ęt is jelölték az enyedi kollégium teológia katedrájára, de azt másnak kellett b etöltenie.758
Nem a szakmai kompetenciát, az elért tudományos eredményt ve tték alapul a választásnál,
hanem a támogatói hátteret. Ennek ellenére mégi s töretlen hittel és hatalmas munkabírással
végezte feladatát, azaz az erdélyi közm ĦvelĘdés felemeléséért vívott harcát. Erdély
mĦvelĘdés iránti igénytelen, megrekedt réte gét könyörtelenül ostorozta, és a közm ĦvelĘdés
felvállalására sarkallta akkor is, amikor a „csúnya állat, a tudomány nélküli nemes”
gondolatokkal csipkedte kortársait.759 SĘt, miként Diáriumá ból kiderül, a külföldre utazó

753 Pruzsinszky Pál: Bod Péte r és kiválóbb egyházi munkái . in. A Kálvin Szövetség kiadványai. 12. sz. Budapest, 1913. 74.
754 Bod Péter: Önéletírás . i. m. 60.
755 Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok. i. m. 84.
756 Bod Péter: A Szent Bibliának históriája . Kolozsvár, 1748. Ajánlás oldalszám né lkül. „A Biblia a Mindenható Istennek
Levele mi hozzánk az Idvességnek Örököseihez, melyben a' maga akaratját adja értésünkre. Nem veszti el hát az idejét,
a'ki a' Bibliának olvasásával tölti óráit… ” de aki „… az Isten beszéde vizsgálása nélkül töltötte-el Életét, az elevenen
eltemette magát, 's az Halált maga kereste magának, el-hagyv án a' Léleknek ezt az Orvosságát: holott az embernek az a'
Világon f Ę dolga, hogy tudhassa Mennyei Atyjának Akaratját az Írások által.”
757 Sámuel Aladár: FelsĘcsernátoni Bod Péter élete és m Ħvei. Budapest, 1899. 32.
758 Bod Péter: Önéletírás . i. m. 46.
759 Gudor Kund Botond: Istoricul Bod Péter (1712–1769). i. m. 511.

109peregrinusokat ezután is ugyanol yan lendülettel támogatta. Pontosan tudta, hogy a folyamatos
tudományáramlás kulcsai a jöv Ęben is Ęk maradnak.
Az enciklopédikus m Ħveltség Ħ lelkipásztor Erdélyne k egyik-másik „félrees Ę
zugában”760 egész életén keresz tül úgy dolgozott, gy Ħjtött, rendszerezett, hogy szándékában
és céljában korának társadalma fölé t udott emelkedni. Az oktatási és tudományos
központoktól, nagyobb könyvtáraktól vagy levéltáraktól való meglehet Ęs távolisága
feltehet Ęleg nagyon sokszor meggátolták a b Ęvebb és pontosabb adatok, ismeretek
megszerzésében. ė ennek ellenére is széles kör Ħ levelezést folytatott. Levelei h Ħ képet
festenek kiterjedt ismeretségi körér Ęl, a tudományos világhoz köt ĘdĘ kapcsolat-
rendszerér Ęl.761
A magyarigeni templom árnyékában fogalmazta meg egy Magyar Tudós
Társaság létrehozásának a gondolatát is, amelyr Ęl 1756. szeptember 20-án a református
mĦvelĘdés csendes szürke eminenciás ának, gróf Ráday Gedeonnak írt.762 A
tudománym Ħvelés akár egyéni, akár szervezettebb formában történ Ę mĦvelése nyilván a
korábbi századokban sem volt idegen az erdélyi szellemt Ęl. Nem is lehetett, mivel az idegen
kultúrák, hatalmak sokszor fojtogató Kárpát-m edencei ölelésében a minél igényesebb és
magasabb szinten m Ħvelt és megszerzett tudás biztosítot ta csak a megmaradást a nemzet
számára. „A nemzeti élet szervezetében” pedi g „a tudományosság” volt „az az intellektuális
gerinc”, amely biztosítéka volt a ne mzeti létfolytonosság biztosításának.763 Bod Péter
elgondolása a korábbi századokhoz képest már határozott fejl Ędést, s Ęt továbblépést jelentett
Apáczai Akadémia-tervezetével szemben. Az Akadémia fogalma Apáczainál egy pontosan
megfogalmazott és megtervezet t universitast, mai értelemb en vett tudományegyetemet
jelentett. Bod Péter pedig egy olyan társas ág létrehozását tervezte, amely több, különböz Ę
orientációjú, tudományt m ĦvelĘ emberb Ęl állt volna. A tudósokat szervezett formában
kívánta összefogni, ezzel mintegy intézményes keretet adva elképzelésének. A mai magyar
tudományos akadémia Ęsgondolatát vetette itt papírra. A két enci klopédikus polihisztor abban
volt közös, hogy az anyanyelven m Ħvelend Ę tudományban mindketten konkrét korigényt és
korszükségletet látta k. A széles kör Ħ tudományok és magyar szaknyelv megteremtésében,
meghonosításában voltak érdekelte k. A társadalom, a nép boldogulását, felemelkedését
kívánták a nyugat-európai szintre emelni. Apáczai és Bod is tudomány- és
mĦvelĘdésharmonizációra törekedtek. Mindketten személyes fe ladatnak tekintették azt, hogy
a magas szint Ħ tudománym Ħvelés – egyházban és társadalmi életben betöltött – szerepére
irányítsák a figyelmet. Akár Apáczairól is elmondhatnánk azt, amit Gudor Kund Botond
állapít meg hivatkozott munkájá ban az utilitarista szemlélet Ħ Boddal kapcsolatban.764 Bod
Péter nem maradt annyira magára gondolataival, terveivel, mint Apáczai. A 17. század
második felét Ęl egyre több szellemi harcostárs állt be a sorba. Csak hogy a legismertebbek
közül említsünk néhányat: Vásárhelyi T Ęke István, Bessenyei György, Aranka György, ifj.
Köleséri Sámuel, Kibédi Mátyus Istv án, Nyulas Ferenc, Benke József, Benk Ę Ferenc,
Döbrentei Gábor stb.

760 Révész Imre: Bod Péter mint tanító . i. m. 30.
761 Bod Péter levelei. Közli: Kelemen Lajos . in. Erdélyi Múzeum . Új folyam II, 1907. XXIV. kötet. Kolozsvár; Bod Péter
négy levele Ráday Gedeonhoz könyvgy Ħjtési ügyben 1754–56-ból. Közli Kiss Áron . in. Magyar Könyvszemle , 1882;
Sinai Miklós levele Bodhoz. 1767. július 29. in. Magyar Protestáns Figyelmez Ę, 1872; Sinai Miklós levele Bod Péterhez.
in. Magyar Protestáns Figyelmez Ę, 1873; Bod levele Ráday Gedeonhoz. in. Budapesti Közlöny , 1870, 86. szám
762 V. ö. Bod Péter levelei Ráday Gedeonhoz könyvgy Ħjtési ügyekben. Közli Kiss Áron. in. MKsz. 1882. évf. 257–263.
763 V. ö. Tavaszi Sándor: Magyar tudományos törekvések Erdélyben. in. Erdélyi Múzeum, 35. évf. 215–230. Tavaszi Sándor
itt idézett gondolatait egyik nagyív Ħ tanulmányából vettük, melyben pontos és adatol t sorrendbe szedve, b Ęségesen
hivatkozott szakirodalommal a szellemi-lelki és eszmei hátterét i s megadva gy Ħjtötte egybe az erdélyi és magyar
tudományos törekvéseket, er Ęfeszítéseket.
764 Gudor Kund Botond: Istoricul Bod Péter (1712–1769) . i. m. 500. Tevkenysége által a protestáns humanizmus
eszményesített világába, egy új lelkiséget, a közm ĦvelĘdés általi megújulás lehet Ęségét hirdette, amelyet könyvvel, hittel
és történetismerettel látott elérhet Ęnek.

110Tudományosságát és elismertségét jelzi az a tény is, hogy három esztend Ęn keresztül
gróf Teleki József az Ę vezetésével mélyült el tanulmányaiban a magyarigeni parókián765 és
nem valamely kollégiumban.
Bod Péter kapcsán célunk mindössze az, hogy röviden ráirányítsuk a figyelmet egy
protestáns szempontból negatív el ĘjelĦ kor pozitív példájára , egy olyan biblikus tudós
személyiségre, akit a 18. század felemásan értékelhet Ę világa sem tudott letéríteni a kiszabott
útról. Ismerte az európai szellemi tendenciáka t, napirenden volt a tudományos törekvésekkel
és mozgásokkal. Ezért is „kiáltott” egy hazai Magyar Tudományos Társaság létrehozásáért,
mert látta, hogy „más Nemzetek”766 már elöljárnak e kérdés tekintetében. Ha nem is adatott
meg számára az, hogy polihisztori m Ħveltségét valamely oktatási m Ħhelyben kamatoztassa,
hát megteremtette a tudományos központot a maga közvetlen környezetében. A korábban
elmondottak mellett bizonyítja ezt az a hata lmas könyvtár is, melyet személyesen gy Ħjtött
össze.767
Ha arra a kérdésre kellene válaszolnunk, hogy mi lehetett Bod Pé ter életcélja, akkor
legegyértelm Ħbben és legkifejez Ębben Mikó Imre szavaira kell ene hivatkoznunk, aki azt írta
róla, hogy alapvet Ęen egy gyakorlati élet elv hajtotta: világolni és világítani,768 egyházi és más
jelleg Ħ tudományos munkásságával hasznára lenni népének, egyházának.

765 Bod Péter: Önéletírás . i. m. 44.
766 Bod Péter: Az Isten vitézked Ę Anyaszentegyházának Históriája. Basileában, 1760. 8–9.
767 Bod Péter könyvtárának jegyzéke. Közli Báró Radvánszky Béla . in. Magyar Könyvszemle, 1884.
768 Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok . i. m. 4.

111VII. Fejezet

A felvilágosodott racionalizmustól a Kolozsvári
Tudományegyetem létrejöttéig

1. A kollégiumok szellemisége a felvilágosodás századában

A 18. századi erdélyi m ĦvelĘdés hivatalos irányzata , mind az egyházi életben, mind
a hitre és tudományokra nevel Ę iskolai képzésben még mindig az ortodoxia volt. Azt azonban
határozottan kijelenthetjük, hogy a korábbi id Ęszakok szellemi mozgalmai, irányzatai: a
presbiteriánizmus, puritanizmus, coccejanizmus, carteziánizmus ekkorra már sze rvesen
beépültek az erdélyi m ĦvelĘdési életbe, és folyamatosan reformáló er Ęként hatottak.
A 17. század utolsó harmadában az erdélyi ortodoxia püspöki segédlettel még meg
tudta védeni álláspontját az 1673-as radnóti zs inatot követ Ęen, az ún. coccejánus perben, de
hét esztend Ęvel kés Ębb, a fejedelmi tanács által meghozott ítélet az új irányzat
szellemiségében tanítókat csak megintette. A tanárokat a katedrák mögül nem mozdították el.
Ezzel a döntésükkel méginkább teret ny itottak a coccejanizmus nyomában egyre
markánsabban megnyilatkozó raci onalista gondolkodásnak. Az er edmény hamarosan meg is
látszott. A századforduló erdélyi f Ęiskolája büszkélkedhetett a korszak legkiemelked Ębb és
legnagyobb hatású polihisztor tudósával, Pápai Páriz Ferenccel (1649–1716), aki mélyhit Ħ
biblicitásával és felvilágosu lt racionalista gondol kodásával, az enciklop édikus tudományok
egész tárházát tanítva hintette el az új filozófiai áramlat mindent átható eszméit. Nem
egyszer Ħen tantárgyakat, hanem komplex, átfogó és részletes tudományelméletet tanított
Erdély központi kollégiumában: Nagyenyeden. Apáczai után talán Ę tette a legnagyobb
szolgálatot a hazai tudományos és kimondottan természettudományos gondolkodás
alakításában, illetve az újkori természetelv Ħ felvilágosodás eszmevilágának
megalapozásával.769 Pápai Páriz Ferenc munkálkodásának utolsó évei, illetve az azt követ Ę
idĘszak már a felvilágosodás jegyében alaku lt. Bár ezt annak tudatában, hogy Erdélyben
egyetlen szellemi irányzatot sem tudunk konkrét id Ęponthoz kötni. A fejezetünkben többször
is említett felvilágosodás korát is csak egy nagyon tapintatosan kezelt id Ęmeghatározással
lehett 1711–1830 közé besorolni.770
A hivatalos ortodoxiával szemben el Ębb a coccejánizmus, majd a carteziánizmus,
ezekre pedig a szervesen ráépül Ę és egybefonódó racionalizmus el Ęretörésével az erdélyi
kollégiumokban is a gondolkodó ember került az el Ętérbe, aki hitt ugyan, de már elkezdett
kételkedni is a „gondolkodom, tehát vagyok” tézis értelmében. A descartes-i filozófia
gerincfogalma, a kételkedés Erdélyben is alapjává vált a gondolkodásnak, csakúgy, mint a
nyugat-európai tudományos központokban.
A hazai kollégiumi oktatásban ebben az id Ęben is prioritásként kezelték a teológiát.
Minden más, filozófia, illet ve egyéb természet-, vagy humán tudomány csak ezután
következett. Ez érthet Ę, különösen akkor, ha ismerjük a ha zai oktatás korabeli szempontjait,
céljait. Erdélyben els Ęsorban a lelkipásztor, valamint a tanító, tanár képzését tartották a
legfontosabb megvalósítandó szempontnak. Ezzel együtt a teológia sem zárkózhatott szellemi
elefántcsonttoronyba, és nem térhetet t ki a felvilágosodással együtt érkez Ę racionalizmus el Ęl.
Az erdélyi teológiai m ĦvelĘdésben a carteziánizmus játszott hosszú id Ęn keresztül
meghatározó szerepet azáltal, hogy tágas rést nyitott a mélyre hatoló dogmatikai
kötöttségekt Ęl mentes szabad vizsgálódás számára. Egyfel Ęl meggátolta a kollégiumokban

769 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi prot estáns kollégiumok 1777 és 1848 között . i. m. 22–25.
770 Nagy-Tóth Ferenc–Fodorpata ki László: Élettudományi kutatások Erdélyben. in. Erdélyi Tudományos Füzetek. 237.
Kolozsvár, 2002. 16.

112folyó tanítás számára, hogy egy szegényes, lemaradt, folytono sság nélküli, zár t hitrendszer
maradjon, másfel Ęl pedig széles kaput tárt és ut at nyitott a racionalista gondolkodás el Ętt.771 A
racionalizmusnak az volt a célja , hogy az értelem és az ész seg ítségével minden téren mindent
megvizsgáljon. A carteziánizmus általába n, míg a coccejánizmus a teológiai m ĦvelĘdésben
készítette leghatékonyabban és legalaposabban az erdélyi felvilágosodás számára az utat.772
Barcza József szerint a századforduló legn agyobb hatású felvilágosult racionalista
gondolkodójának, Christian Wolffnak a filozófi ájában, tudományrendszerében a tudományok
és a teológia, a hit és a ráció még kényelm esen megfértek egymás mellett és inkább
kiegészítették, feltételezték, mint kizárták vagy taszították egymást. Megállapítása szerint
Wolff hármas dogmája – Isten, szabadság, halhatatlanság – építette fel az örök igazságokra
épülĘ észvallás rendszerét, melyb Ęl a kijelentést nem szor ította ki teljesen, s Ęt úgy
tartotta, „hogy az ész is ki jelentés, a kijelentés is ésszer Ħ”.773 A wolffiánus gondolkodás
erdélyi recepciójának el Ękészít Ęje Köleséri Sámuel teológus és orvosdoktor-professzor
mostohafia, gróf Lázár János hosszú ideig lako tt és tanult Christian Wolffnál Marburgban. Az
igaz, hogy a 18. század 20–30-as éveiben az erdélyi református fels Ębb szint Ħ oktatásban még
nem beszélhetünk a tudományok Wolff szellemében történ Ę konkrét, tervszer Ħen végzett
mĦvelésér Ęl. SĘt Benk Ę Samu szerint ekkor még a t udománytalanság igen kiterjedt
tenyészetével kellett megbirkózni a az erdélyi felvilágosodásnak.774 De természetesen azt sem
nem mondhatjuk, hogy ez jellemezte volna az egész országot. Az 1740-es évekb Ęl több olyan
jegyzet, kézirat, fordítás maradt fenn, amelyb Ęl egyértelm Ħen kit Ħnik, hogy volt olyan
kollégiumi tanár, aki már ekkor is ny íltan vállalta wolffiánus gondolkodását.775
A wolffiánus racionalista gondolkodás, a konfesszionális ortodoxiával szemben
egyre jobban teret nyert a hazai kollégiumok viszonylag zárt sz ĦrĘjĦ világában. Wolff ésszer Ħ
erkölcstana, tudományelmélete és racionális filozófiája olyan er Ęsen hatott már a század
közepén, hogy az ortodoxia alig bírta vele szemben megvédeni vele szemben az álláspontját.
Terjedését csak lassítani tudta, de megakadá lyozni már nem lehetett. Ennek a jelenségnek a
Heidelbergi Káté körül kialakult vitás kérdések is h Ħ tükröz Ęi. Ebben az id Ęben a hitvallások
körüli harcokban már egyértelm Ħen megmutatkozott a hagyo mányos konfesszionalizmus
gyengülése és a racionalista gondolkodás moralizáló, pr akticista szellemének gy Ęzelme,
amelyben a hitvallásokat még megvédték ugyan Béccsel szemben, azonban ezt már csak egy
jóindulatú 16. századi örökség relikviájaként tartották számon.776
Ekkor jelentkezett Erdélyben, különösen Ko lozsváron a heterodox irányzatként
számontartott remonstrantizmus is, amelyet perek sokaságával és reverzálisok bevételével
igyekezett az ortodox egyházi vezetés visszaszorítani és l ezárni – mutat rá Esze Tamás el Ębb
hivatkozott tanulmányában. Igaz ez csak részben sikerült, mert bár többe n adtak reverzálist,
de tanaikat mégis hirdették a szószékr Ęl, elveiket fenntartották a kollégiumok katedráin, s Ęt,
ha tehették, akkor leírták, és préd ikációs kiadványokban publikálták is.

771 A magyar református egyház története. Írták: Bíró Sándor , Bucsay Mihály, Tóth Endre, Varga Zoltán. Révész Imre
elĘszavával. in. Egyháztörténeti Tanszék Kiadványai 1. Sárospatak, 1995. Az 1949. évi els Ę kiadás változatlan
utánnyomása. 156.
772 Koncz Sándor: Hit és vallás. in. Tanulmányok a rendszeres teol ógia segédtudományai köréb Ęl. Debrecen. 26.
773 Barcza József: A puritanizmus kutatásának újabb eredményei. in. Theológiai Szemle . 1976. 11–12. sz. 257–258.
774 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 63. Benk Ę Samu megállapításához a következ Ęket szeretnénk hozzáf Ħzni: a
tudománytalanságot itt nem úgy ér telmezzük, mintha a hit és a tudomány kizárnák egymást. Tudjuk, hogy a hit ellentéte a
hitetlenség. A hit, a bizalom, a h Ħség meggy ĘzĘ erĘ, hiteles volta valaminek, s Ęt felel Ęsség, bizonyíték, amely els Ęsorban
Istenre irányul. A hitetlenség az Újszövetségben csakis vallásos értelemben használható és a hit ellentéte. A tudomány
ellentéte a tudománytala nság. A hivatkozott benk Ęi gondolatot mi nem a tudomány és hit egymás elleni kijátszásaként
értelmezzük.
775 Koncz Sándor: Hit és vallás. i. m. 26.
776 Esze Tamás: A Heidelbergi Káté története Magyarországon a XVIII. században . i. m. 177–178.

113 A tudományos ismeretterjesztésn ek mint megnyilatkozási lehet Ęségnek,
legkézenfekv Ębb és sokáig egyetlen formája a prédikációs kötetek kiadása volt.777 Benk Ę
Samu szerint a 18. századi prédikációs irod alomról azért is nyilatkozott a teológiai
szakirodalom lekicsinyl Ęen, mert a korábbi szellemiség Ħ igehirdetést felcserélte a
tudománynépszer Ħsítéssel. Ezért is írja Feja Géza, hogy a korabeli préd ikációk között van
olyan, amely „bátran beillenék filozófiai, filol ógiai, lélektani, fiziognómiai, asztronómiai
értekezésnek is”.778 Ebben az újfajta, korszer Ħ teológiai tudománym Ħvelésben a vezet Ę
szerepet a század derekán a külföldr Ęl hazatért akadémiták – Nádudvari Sámuel, Makfalvi
József, Huszti András, Verestói György – játs zották. Verestói György halotti prédikációit
Túróczi-Troestler József elemezte alapos részletességgel. Elemzéseiben a hazai
felvilágosodott teológiai raciona lizmus természettudományos m Ħveltség Ħ püspökének
munkásságát tudományos enciklopédiának nevezte.779 Ez a racionalista szellem Ħ természeti
teológia, amelyet az el Ębb említettek is képviseltek, annak eredményeként jött létre, hogy a
18. századi erdélyi kollégiumokban az oktatás a coccejánus teológia, a carteziánus filozófia és
a wolffiánus tudományelmélet alapján szervez Ędött.
Amíg a filozófiában, illetve az abból lépcs Ęzetesen kibontakozó reáliákban,
természet- és élettudományokban egy egyre mark ánsabb elkülönülésnek lehetünk tanúi, addig
a teológiában a korszellem alakító tendenciáinak engedelmesked Ę, sajátos belsĘ
differenciálódásra , vagy méginkább hangsúlyeltolódásra kerül sor. Ennek a differenciált
teológiai oktatásnak kezdetben még csak Enyed tudott eleget tenni,780 bár a század utolsó
harmada felé már máshol is kezdtek megjel enni teológiai tanszékek (Máramarossziget,
Székelyudvarhely). A kor szellemisége a teológ iát mint tudományt is tovább alakította: a
racionalizmus dönt Ę hatással volt a teológiai gondolkodásr a. A racionalizmus különben azért
született, hogy „a felvilágosod ás gondolatait képviselje a teol ógiában”, mely újításokat
„Wolff és Kant rendszere” közvetített a filozófián keresztül a teológiába.781 Miként azt a
korábbiakban már említettük, a teológiai raci onalizmus áthelyezte a súlypontokat. Mell Ęzte
azokat az értékeket, melyeket a korábbi századok teológiai irányzatai (ortodoxia,
presbiterianizmus, puritanizmus) hirdettek. Ekko r már sem a kijelentés, sem a hitvallások,
sem a megváltás vagy személyes kegyesség ne m volt a vallásos élet központi kérdése.
Mindent az ésszer Ħség, észelv Ħség irányított.
Minden teológiai kérdésben a racionális elvek alapján álló és gondolkodó ember állt
a középpontban, aki már tudományosan vizsgálta magát a Szentírást is , és magyarázataiban
racionális elvek alapján közel ítette meg. A teológia kezdett „csak” egy lenni a tudományok
közül, a vallástudomány számára pedig már az volt a fontos, hogy mit tud az ember az
Istenr Ęl, és miként bizonyíthat be racionálisan, tudományosan minden bibliai történést,
csodát. Ebben a folyamatban egyre nagyobb s zerep jutott a bibliakr itikának, illetve a
vallástörténetnek. Természetes folyamat volt ez , hiszen a kor szelle miségének hatására a
teológusok az ésszer Ħség és tudományosság szempontjai alap ján „modernizálták” a teológiai
gondolkozást. Egyértelm Ħ következménye volt ennek, hogy a klasszikus ortodoxia háttérbe
szorult. A teológiának ezt a vá lságát, a racionalizmus elhatalm asodását jól érzékeltette gróf
Teleki Sámuel (1739–1822) 1797-ben a F Ękonzisztóriumhoz írt levele,782 melyben arról
panaszkodott, hogy a lelkipásztorok már csak újszer Ħ gondolatok és racionális elvek alapján
magyarázták a Szentírást, amelyek az emberek számára sokszor érthetetlenek voltak. És ezt
az a Teleki Sámuel írta, aki maga is tudományp ártoló volt. Tagja volt a göttingai és varsói
Tudós Társaságnak, ugyanakkor a marosvásárhelyi Téka megteremt Ęje is Ę volt.

777 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai. i. m. 71–72.
778 Feja Géza: Régi magyarság. Budapest, 1943. 90–100.
779 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai. i. m. 72–79.
780 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi protes táns kollégiumok 1777 és 1848 között. i. m. 78.
781 Koncz Sándor: Hit és vallás . i. m. 30.
782 Esze Tamás: A Heidelbergi Káté története Magyarországon a XVIII. században . i. m. 194–208.

114E korszak gondolkodását fogalmazta meg pontos an Kazinczy Ferenc, aki azt írta
egyik levelében, hogy: „szükséges, hogy hitünk értelmes legyen, de az is, hogy értelmünk
vallásos legyen”.783
A 18. század végére a felvilágosodott teol ógiai racionalizmus hatására a dogmák, a
hitvallások tehát háttérbe szorultak és hel yüket a kollégiumok katedráin egyre inkább az
etika, az erkölcstan, a moralizáló teológia és filozófia vette át. A reformkor eszmeiségének
megfelel Ęen pedig a történeti kérdés maradt a meghatározó. Nem véletlen, hogy ebben az
idĘszakban kezd Ędött meg el Ęször Erdélyben a történelem ta nítása is Marosvásárhelyen.784

2. A diszciplinák differenciálódása felé vezet Ę úton

A tudományágak differenciálódása Nyuga ton már a század elején megindult.
Erdélyben a tudományok elkülönülése, spec ializációja helyett ekkor még egy er Ęteljes
enciklopédizmust találunk.785 Erdélyben a teológia mellett sokáig a filozófia tanítása játszotta
a meghatározó szerepet, majd kés Ębb a jog. A teológiai m ĦvelĘdés alakulására már tettünk
említést. A következ Ękben a természettudományokra, reál iákra, orvostudományra és jog
oktatására térünk ki. Itthon a természettudományok, a reáliák szervezett formában csak a
század végefelé kezdtek kilépni a filozófia keretei közül. Ehhez azonban szükség volt a
nyugat-európai tudományos élet im pulzusára, csakúgy, mint a hazai politikai élet átalakulása
nyomán jelentkez Ę újszer Ħ viszonyulásra, az okt atás egészének kérdéséhez, illetve a 18.
századot teljesen meghatározó korszelle m korábbiakat lebontó és újat épít Ę mozgására. A
felvilágosodás korszellemét alakító mo zgások, irányzatok a korábban összegy Ħjtött,
felhalmozott eredmények tudománykoncentr átumát a maga céljainak megfelel Ęen alakította.
2.1. A filozófia. A korábbi klasszikus filozó fia helyét egyre inkább a philosophia
naturalis vette át, és alakította a korszellem követelményeinek megfelel Ęen. A neohumanista,
újplatonista eszmeiség a filozó fiai gondolkodást természetszer Ħen a racionalista m ĦvelĘdés
irányába taszította. Ebben pedig a természet tudományok, valamint a kísérleti alapon is
bizonyítható, konkrét adatokkal alátámasztható reáliák jutottak szerephez. A „fény
századának” évtizedlépcs Ęin haladva lépésr Ęl lépésre nyíltak meg a kapuk a józan ész, az
értelem emancipációja, a felszab adulni akaró kritikai gondolkodás el Ętt.786 Az új értelmiségi
közgondolkodáson munkálkodók, a szabadon vizsgál ódni, kutatni, megism erni akaró ráció
elĘtt szántották a hazai szellemi ugart. A 18. századi nyugati filozófiai gondolkodás
alapjainak megújulása nyomán a termés zettudományok, a reáliák egyre nagyobb jelent Ęségre
tettek szert Erdélyben is a kollégiumi oktatásban. Itt els Ęsorban a három nagy kollégiumban
történ Ę tudománym Ħvelésre gondolunk, ahol lassan alig volt tanár, aki ne foglalkozott volna a
természettudományok valamely vállfajával. E gyre több (tan)könyv vagy jegyzetanyag jelent
meg, melyek els Ęsorban a fizikával, matematikával , csillagászattal, joggal, az
orvostudományok fejl Ędését szolgáló biológiai és kémiai ismeretekkel, építészettel,
földrajzzal, kartográfiával foglalkoztak. Az életrajzi adatok mu tatják, hogy akik a
reáltudományok valamelyik specifikus ágával foglalkoztak, azok általában a többi
tudományágban is járatosak voltak. A felv ilágosodott racionalizmus erdélyi képvisel Ęi
elsĘsorban lelkipásztorok voltak. ėk viszont sem a kollégiumokban, sem a templomok
szószékein nem zárkóztak be a teológiai gondolkodás rezervátumaiba,787 hanem a kor
szellemének megfelel Ęen, a növekv Ę természettudományos érdekl Ędés jegyében tanultak és
tanítottak, illetve m Ħvelték az egyre szélesebb körben terjed Ę és differenciálódó
tudományokat.

783 Koncz Sándor: A filozófia és teológia oktatása 1703–1849 között. in. A Sárospataki Református Kollégium .
Budapest, 1981. 116.
784 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi prot estáns kollégiumok 1777 és 1848 között . i. m. 28.
785 Tavaszi Sándor: Magyar tudományos törekvések Erdélyben . i. m. 223.
786 Szeg Ę Katalin: Sapere aude! in. A felvilágosodás gondolkodói. Remekírók Könyvtára. Polis. Kolozsvár, 1996. 5–8.
787 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 72.

1152.1.1. Az európaihoz viszonyított lemaradás ellenére is az erdélyi kollégiumok
igyekeztek korszer Ħ tudást, ismereteket nyúj tani. Leghamarabb talán a fizika vetette le a
spekulatív tudományok küls Ę burkát és lépett ki a filozófia gyámsága alól. De az út hosszú
volt addig, míg a Kopernikusz-, Kepler-, Galilei , Newton-féle fizika áttörte a spekulatív
tudományok határait, és a fizikai kutatás köz éppontjába végre a természeti kísérleteken
alapuló és matematikai következtetéseket is felhasználó módszeres kutatás került.788 Az
újszer Ħ filozófiai gondolkodás kialakulásához Ne wton korszaknyitó munkájára volt szüksége
az európai m ĦvelĘdésnek. Ez volt az 1687-ben Londonban megjelent Philosophiae naturalis
principia mathematica . A matematika, fizika határain járó tudományos munka az univerzum
megismerésére ösztönzött, kutatta a természet i törvényeket, amelyek hatással vannak az
emberre és az élet alakulás ára. A szellemtudományok m ĦvelĘi általában egyetértenek abban,
hogy Newton filozófiája, matematikája jelenti az abszolút kiindulópontot és adja meg a
kezdeti impulzust a felvilágosodás , a racionalizmus létrejöttében.789
Igaz, hogy Erdélyben a fizika mint filozófi ától különválasztott, önálló diszciplina,
csak 1769-ben jelent meg el Ęször a Methodus ban.790
A 17. század végén Csernátoni Pállal, Dézsi Mártonnal, majd Pápai Páriz Ferenccel
az erdélyi Nagyenyed számított ugyan a kart ezianizmus centrumának, de az els Ę fizika
tankönyv mégis egy marosvásárhelyi tanár kezéb Ęl került ki, melyet Kolozsváron adtak ki.791
Az, hogy ebben a században teret hódíthatta k a reáliák, az Pápai Páriz Ferenc mellett
Szathmári Paksi Mihály elĘdjének, a sokoldalúan fejle tt tudós professzornak, Kaposi Juhász
Sámuel nek (1660?–1713) is köszönhet Ę, aki korábban Gyulaf ehérváron tanított.792 A
Leidenbe „sine disputatione” teológiai doktori címet nyert tudós a Misztótfalusi Kis Miklós
által kiadott Bibliának volt több ek között az egyik revizora. Rimaszombati Kaposi Mihály t
(1633–??) is meg kellene említenünk, hisz kéziratban maradt m Ħvei között találunk fizikát,
matematikát, földrajzot, filozófiát, asztronómiát.793 Marosvásárhelyen tanított wolffiánus
szellemben természetfilozófiát és egyéb reáltudományokat a kés Ębb remonstrantizmussal
vádolt ifj. Nádudvari Sámuel (??–1754) is. Bizonyítják ezt kéziratban maradt el Ęadásanyagai:
trigonometria, építészet, aritmetika stb. A kés Ębb apostatává lett Nádudvari 1740-ben a
marosvásárhelyi kollégium tanáraként m Ħködött, majd 1745-t Ęl enyedi els Ę pap. Ebben az
idĘszakban kezdett eltávolodni a kálvini predestináció-tantól, végül nemcsak
megkérd Ęjelezte, hanem meg is tagadta azt. Utódja, Baczoni Incze István is wolffiánus
filozófiát tanított, aki kolozsvári tanártársával, Verestói György késĘbbi püspökkel együtt
határozottan elutasította az európai, jele sen pedig P. Bayle kritikai racionalizmusát.794 Benk Ę
szerint ez jellemz Ę volt az erdélyi gondolkodókra általában, akik nem nyitottak teret olyan
eszmeiségnek, amely ateista vagy keresztyénellenes felfogást hirdetett vo lna. Mivel a
racionalizmus a papi értelmiség körében te rjedt leginkább, ezért elzárkóztak minden olyan
radikális gondolattól, amely a keresztyén perspe ktívákat új távlatokkal helyettesíte tte volna.
Ez a fajta gondolat t Ħnik ki Bod Péter Judás levelének Ajánló soraiból is. A tudós polihisztor
arról akarta támogatóját és a mindenkori olvasót meggy Ęzni, hogy a hit és a tudomány csak
együtt ér igazán valamit és a tudomány buzgóság nélkül olyan, mint a pokol tágas útja, amely
az embert „Atheizmusra, istentagadásra ragadt atja” és „a hit buzgalom nélkül és értelem
nélkül csak babona, superstitio”.795
A század talán legkiemelked Ębb marosvásárhelyi wolffiánus filozófusa Fogarasi
Pap József (1744–1784) volt, aki eur ópai léptékkel mérhet Ęen élete végéig híve maradt

788 M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. i. m.158.
789 Chaunu, Pierre: A klasszikus Európa. Osiris Kiadó. Budapest, 2001. 361–374.
790 Gábos Zoltán: A fizikai oktatás és kutatás. in. Emlékkönyv. 1000 éves a magyar iskola . Kiadta a Bolyai Egyetem
Barátainak Egyesülete. Budapest, 1996. 57.
791 Szathmári Paksi Mihály: Physica contracta juxta principia Neotericorum . Kolozsvár, 1719.
792 M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig . i. m. 290.
793 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. re form. kollegium története . i. m. 142.
794 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 66–80.
795 Bod Péter: Júdás Lebbeus leve lének magyarázata . Szeben, 1749. 3.

116a filozófiából kin Ętt természettudományos m ĦvelĘdésnek. A filozófia mellett els Ęsorban a
matematikát és a fizikát részesítette el Ęnyben. Sorban nyerte el a különböz Ę európai
tudományegyetemek, akadémiák és tudós társas ágok – hesseni, leydeni, berlini, harlemi –
által meghirdetett pályam Ħvek díjait. Az er Ę fogalmáról írt értekezése pedig már inkább
Leibniz és az idealizmus szellemében fogant.796 II. József, a kalapos király is nagyra értékelte
tudományos munkásságát. Ezt azzal fej ezte ki, hogy az európai rangú és hír Ħ tudóst meghívta
a budai egyetemre, de Fogarasi miel Ętt még elfoglalhatta volna állását, meghalt. A század 70-
es éveit Ęl csendesen kezdett háttérbe sz orulni a carteziánus filozófi a, és helyét egyre inkább a
newtoninak adta át.797 Ez a newtoni elmélet mutatkozott már Pataky Sámuel kolozsvári
professzor munkásságában is.
2.1.2. A fizika önálló útra té résével szinte azonos id Ęben jelentkezett a matematika
is. A matematika egyre markánsabban külön ült el a filozófiától, melyben jelent Ęs szerepet
töltött be a neohumanizmus újplatonizmusa. Kö leséri Sámuelnek a matematikáról vallott
nézetei már 1723-ban el Ęrejelezték az erdélyi tudománym ĦvelĘk korai matematikarecepcióját,
amelyben a jeles tudós professzor nagy csodálatta l beszélt a „mathézis” hasznáról, szerepér Ęl,
fontosságáról.798 Ebben a tudományágban különösen a kolo zsvári kollégium járt elöl. Már
1724-ben megjelent Telegdi Pap Sámuel matematikája, majd 1731-ben az els Ę jogtanárnak,
Huszti András nak a könyve. B Ę negyven esztend Ę múlva, 1775-ben Verestói György új
aritmetikája, 1773-ban pedig a Pataky Sámuelé, amely Christian Wolff monumentális
négykötetes m ĦvébĘl kivonatolt több fejezetet és bocsáto tta azt hazai használatra. Enyeden,
1774-ben Kovács József G. Krüger európai hír Ħ könyvének – A természetfilozófia elemei –
fordításával még nagyobb lendül etet adott az erdélyi matematika és általában a
természettudományok m Ħvelésének. Az említett szerz Ęk kiadási m Ħveinek pontos
fellehet Ęségével a közelmúltban T. Tóth Sándor foglalkozott.799 Pataky Sámuel különben
nemcsak a matematikának, hanem az orvostudománynak is kiemelked Ę képvisel Ęje volt; a
fizikában pedig, miként azt a korábbiakban már jeleztük, a newtoni fizika meghonosításán
dolgozott.800 A kiadott m Ħvek, könyvek mellett számtalan matema tikai ismeretet tartalmazó
kéziratot is összegy Ħjtött és idézett m Ħvében, melyek elég pontos képet mutatnak az erdélyi
matematikaoktatás fejl Ędéstörténetér Ęl. Számtalan kézirat tanúskodik az aritmetika,
grammatika, trigonometria, statisztika, alge bra, matematikai módszertanok, kompendiumok,
építészet stb. tanításának min Ęségi szintjér Ęl és jelenlétér Ęl az erdélyi kollégiumokban, de
döntĘ módon Kolozsváron.801
Kovács Józsefnek a tudománym Ħvelésben, különösen pedig a matematikában
játszott szerepe nélkül nem zárhatjuk az el Ębb megemlítettek felsorolását. Az Ę tanítványa

796 M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században . i. m. 113.
797 M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században . i. m. 260.
798 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 82.: „Szinte egyetlen pillantással áttekinted majd, hogy mi a Ma tézis és
mily széles a köre. Meggy ĘzĘdsz majd arról, hogy a Matézis használata a legsokrét Ħbb a többi más tudományokban és
mĦvészetekben, ha azt akár csak azok ízelít Ęjéül tekinted… Látni fogod, hogy ni ncs a fizika fejtegetésének olyan
része, amelybe a Matézis ne játszana bele: helyesen állítja Tschir nhaus a Medicina Mentis ben (Az ész orvoslása): senki
más nem jutott eddigelé nagy eredmények re a Fizikában, csupán azok, akik dere kas jártasságról tettek a Matézisben
bizonyságot. Tapasztalni fogod, miszerint a Mat ézis tudománya annyira nélkülözhetetlen, hogy – Melanchton tanúsága
szerint – a Matézis valamelyes ismerete nélkül senki sem ké pes felfogni, miben áll a bizonyítás ereje; senki nem lehet
nélküle a Módszer mestere. Hogy korántsem indokolatlanul hívjuk Locke ot bizonyságul: Még a tudós férfiak is, akik
elmeélük tekintetében szemmel láthat óan túltesznek másokon, akkor tudják meg, hogy mi a fogyatékosságuk, mid Ęn a
Matézis, és f Ęként az Algebra nem közönséges munkájában szorgoskodtak. És Platón a Timeon ban helyesen nevezte a
tudáshoz vezet Ę útnak a Matézist, azért mivel az egyéb tudományágakat könnyen áttanulmányozhatja az, aki annak el Ętte
matematikát tanult. Csak a matematikusokat lehet ugyanis egyedül Tschirnhaus ismételt kísérlete segítségével
megtanítani és rávezetni arra, hogy mekkora a felfogó és a képzel Ę képesség közötti különbség, amelyre példa a
Matézisen kívül más tudományban szerfelett ritka… Kívánatos lenne tehát, ha Erdély nem zetsége ezt eszébe venné s a
tiszta Matézis gyakorlása által fogna el méje pallérozásához s nem pedig hanyagul tudomást se m venne a mintegy azért
rejtve maradt és fölösleges dolgokról, mivel nincs róluk tudomásunk; restségb Ęl nem tenné jóvá az el Ędök hibáit; önnön
javait nem ismerné fel…”
799 T. Tóth Sándor: Az erdélyi matematika történetéb Ęl. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2004. 42–47.
800 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi protes táns kollégiumok 1777 és 1848 között. i. m. 34.
801 T. Tóth Sándor: Az erdélyi matematika történetéb Ęl. i. m. 59–139.

117volt mind Sipos Pál, aki kés Ębb Sárospatakon reformálta me g a matematikaoktatást, mind
Bolyai Farkas, akinek marosvásárhelyi munká ssága, illetve Gauss-kapcsolata közismert.
Ugyanakkor Bolyai volt az adott id Ęszakban az, aki az európai tudományosságot sikeresen
összekapcsolta az erdélyi kol légiumi oktatással, tudománym Ħveléssel.802 Benk Ę Samu
mutatott rá az el Ębb idézett helyen arra is, hogy a századforduló erdélyi gondolkodói
egyformán járatosak volta k a fizika, a latin nyelv Ħ mĦvelĘdés és a matematikai
tudományokban. Ez pedig arról is tanúskodik, hogy a Bethlen-kollégium, illetve az erdélyi
kollégiumok általában az absztraháló képessé g, a fegyelmezett és rendszeres gondolkozás
legjobb iskolái voltak.
Annak ellenére, hogy a matematika tanítása jelent Ęs mértékben volt jelen a 18.
századi kollégiumi oktatásban, a két Bolyai kivé telével 1872-ig a matematikai irodalom mégis
igen szegényes képet mutat.803 Erdélyi viszonylatban T. Tó th Sándor állapította meg a
hivatkozott helyen, hogy összmagyar viszonyla tban, a 19. század második felében nem Pest,
hanem Kolozsvár volt a matematikatudomány m Ħvelésének legfontosabb központja.
A reáliák terjedését az enyedi iskola carteziánusaival, Pápai Páriz Ferencékkel
kezdtük, és most velük is zár juk, mivel a Bethlen-kollégium nemcsak a jó papoknak és
tanítóknak volt az iskolája, ha nem a természettudományos m ĦvelĘdésnek is.804 A korszak
legjelesebb tanárai között tartjuk szám on a tudományok széles skáláján mozgó, a tanügyi
életet szervez Ę és fejleszt Ę Ajtai Abód Mihályt , akinek szisztematikus, racionalista
gondolkodását, a tudományokat pontosan elkülönít Ę igényét, mindent a maga helyére állító
készségét jól érzéke lteti egykori kijelentése: „mindenekel Ętt rendet hozzatok bé nekem a
dolgokba”.805 Zoványi szerint voltak is gondjai nyílt an vallott wolffiánus gondolkodása miatt.
A fizikaoktatásban, -kutatásban mint önálló diszciplinává válásban úttör Ę, meghatározó
szerepet vállaló Vásárhelyi T Ęke Istvánnak szinte egy egész fejeze tet kellene szentelnünk,
akinek munkásságát a debreceni Hatvani Istvánéhoz lehetne mérni. Erdélyben el Ęször
Vásárhelyi T Ęke István tanított szervezett form ában experimentális fizikát.
Az erdélyi kollégiumok szellemi min Ęségér Ęl árulkodik nagyon sok tudományos
munka, disszertáció, jegyzet, prédikáció. Ez ek mind arról vallanak, hogy a kollégiumok
tanárai napirenden voltak a legújabb külfö ldi kutatásokkal, ismeretekkel. Nagyszer Ħ
iskolapéldája ennek Verestói Sámuel tudo mányos értekezése az elektromosságról, a
villámlásról, a mennydörgésr Ęl, amelyet Pataky Sámuelnél írt. Verestói nevezett munkájában
nemcsak a korábbi és a korabeli ismereteket gy Ħjtötte össze, hanem nagy precizitással és
korszer Ħ dokumentációs ismeretekkel idézte többek között Wolffot, Eulert, Mussenbroekot,
Lomonoszovot és Franklint is.806
Ha a filozófiából sokszor a keretek, feltételek és lehet Ęségek hiánya miatt kiutat
keres Ę reáliák, természettudományok térhódítását követjük nyomon, elmondhatjuk, hogy a
hazai református kollégiumok katedráin álló professzorok felvilágosodott, racionalista
gondolkodásukkal és a természettudományok iránti érdekl Ędésükkel, bátor korszakos
cselekedetükkel csendes, de határozott forradalmárai voltak az erdélyi m ĦvelĘdési életnek. A
felvilágosodás századán ak erdélyi tudománym ĦvelĘi az enciklopédizmusból fokozatosan
vezették át a „demokratikus societasok” és m ĦvelĘdést általában felvállaló társadalmat, a
differenciltabb, specifikusabb és gyakorlatib b szabadgondolkodás és „kutatás” világába.
Ennek pedig azok a kollégiumok voltak a szellemi v ezérhajói, melyek kitárták a kapukat az új
idĘk szelei el Ętt. Tehették is, mivel a kollégiumok tanárai közül nagyon sokan személyesen is
európai szint Ħ, enciklopédista tudással, m Ħveltséggel rendelkeztek.

802 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 88–90.
803 T. Tóth Sándor: Az erdélyi matematika történetéb Ęl. i. m. 312.
804 Sziládi Zoltán: Bethlen kollégiuma és a tudományok . i. m. 22.
805 P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története . i. m. 208.
806 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 76.

1182.2. A harmadik jelent Ęs diszciplina, amely a 18. században a legels Ęk között
igyekezett Erdélyben önálló utat kitaposni magának a legfels Ębb szint Ħ tudományos
mĦvelĘdés Ęrhelyein, az az Ars Medica volt.
Bár a 18. századot, különösen a második felét az orvosok korának is nevezik, mégis
az orvostudomány kollégiumi m Ħvelése a korábbiakban említett két reáltudományághoz
képest valamivel elmaradottabb képet mutat. Kevesebb képvisel Ęje volt a református
kollégiumokban, mint a természetfilozófiából deriválódott matematikának vagy fizikának.
Akik viszont elkötelezett m ĦvelĘi voltak, azok a maximumot megtették a hazai
orvostudomány m Ħvelése érdekében. Képezték ma gukat képességeik függvényében a
legmagasabb tudományos szintig, írtak ered eti munkákat, fordítottak ismert európai
szaktekintélyekt Ęl. Sok munkát sikerült nyomtatásban megjelentetni, de még több maradt
kéziratban a kollégiumok természetfi lozófiai kurzusaiban, jegyzeteiben.
A hazai, f Ęként anyanyelv Ħ munkák írása, megjelentetése nagyon keskeny úton
járhatott. Részben addig, amíg az anyanyelv Ħség nem vált nemzeti programmá, mivel az
oktatásban, tudományos m ĦvelĘdésben mindent deák nyelven lehetett közölni. Ezt azonban
csak egy sz Ħk réteg értette meg és vehe tte annak hasznát. Másfel Ęl ott volt a társadalmi
szükség és igény az egyszer Ħ nép részér Ęl, melynek kulturális szintjét, m Ħveltségi fokát a
legjobb indulattal is csak nagyon tág intervallumban lehet behatárolni.
A szélesebb látókör Ħ, a népért, társadalomért nagyobb felel Ęsséget érz Ę,
enciklopédikus igény Ħ és tudományú polihisztorok, tanárok, lelkipásztorok pontos látlelettel
rendelkeztek a hazai társadalom m ĦvelĘdési szintjét illet Ęen. Ez tükröz Ędik a korabeli orvosi,
egészségügyi, tudományos-ismeretterjeszt Ęi anyagokból is. Ismerve a célközönséget, az
ismert munkákban részben a kor szellemével összhangban lév Ę utilitarista-filantróp szándék
érvényesült, részben pedig a nép, a társadalom egészségügyi nevelése, Ęsi babonákból,
hiedelmekb Ęl való kivezetése, felvilágosítása fogalmazódott meg célként.807 Mindazok, akik
felelĘsséget éreztek népükért, egyházuk cseléd jeiért, igyekeztek minden munkájukkal
hasznossá lenni koruk társadalmának. Ebben két f Ę szempont érvényesült: el Ęször is ha
tehették, akkor anyanyelven írtak, másods zor pedig nagyobb teret biztosítottak az
anyanyelven megjelen Ę ismeretterjeszt Ę, népm ĦvelĘ írásoknak a tudományos szakmunkák
mellett. Apáczai ezt az utilitarista elvet már a Magyar Enciklopédia ElĘszavában társadalmi,
nemzeti prioritásként fogalmazta meg. A gondolatot kés Ębbi követ Ęi is felvállalták és tovább
visszhangozták. Bod Péter is hasonlóan gondolkozott, s Ęt, ezt illet Ęen a legkeményebben
fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „…a’ Ha zának ártani nem szabad, azonképpen annak
nem használni, mikor lehetne, nagy vétek…”.
Az ars medica m Ħvelésére, a tudományos munkára sajnos kevés volt a jelentkez Ę.
Legtöbben a társadalom körében fejtettek ki gyakor ló orvosi praxist. Ak ik vállalták, azok sem
voltak minden esetben megbecsülve, értékelve, megfizetve. Felfalusi Mihály, aki ugyan nem
tartozott a legkeresettebb és a legelismerte bb medikusok közé, ekként panaszkodott egyik
levelében: „a medicina sok kárt cauzál, jo bb lett volna, ha egérfogót tanultam volna
csinálni”.808 Ezzel együtt az orvostudomány m ĦvelĘi, képvisel Ęi viszonylag csekély számuk
ellenére is jelen voltak az erdé lyi élet mindennapjaiban, és ki vették részüket a tudományos és
társadalmi felel Ęsségvállalásból egyaránt.
Kezdetben a kolostori, papi medi kusok, majd világi orvosok, kés Ębb a fejedelmi és
nemesi udvarok orvosai, még kés Ębb pedig a városi és orszá gos orvosok mellett mindvégig
megtaláljuk azokat a református f Ęiskolai, kollégiumi tanároka t vagy országos elismertség Ħ
professzorokat, akik orvosként is m Ħködtek, illetve egyéb humán- és természettudományok
mellett orvostudományokat is tanítottak, m Ħveltek.

807 V. ö. Friedrich Ildikó: Egészségügyi felvilágosítás a 18. századi Magyar országon. in. Libri Historicae Medicae.
Budapest, 2002. 11.
808 Koncz Sándor: A marosvásárhelyi ev. ref. coll. története . i. m. 55.

119Az orvostudományról mint differenciálódó tudományágr ól a 18. század erdélyi
felsĘbb szint Ħ oktatásában nem beszélhetünk, csak azo król a tanárokról, orvosokról, akik
nagyobb hangsúlyt fektettek a különböz Ę diszciplinák mellett az élettani tudományok
mĦvelésére is. Olyan oszlopt anárok, egyéniségek voltak Ęk, akik más ágaival is foglalkoztak a
természettudományoknak, illetve prom otorjai voltak az általános fejl Ędésnek, haladásnak is.
Az orvostudományok m Ħvelését illet Ęen a korabeli helyzetr Ęl nagyon precíz és átfogó képet
ad több szakmunka is.809 A legjelent Ęsebbek felsorolását talán Váradon kellene kezdenünk,
majd folytathatnánk a sort Nagyenyeddel, G yulafehérvár-Sárospatakkal, Kolozsvárral,
Marosvásárhellyel, végül az 1718 után kib Ęvült a gyulafehérvár-sárospatakival.
Dolgozatunk témáját illet Ęen azok a személyek, illetve szakmunkák, próbálkozások
bírnak jelent Ęséggel, amelyek valamely formában hozzájárultak az orvostudományok önálló
diszciplinaként való kialakulásához, illetve am elyek azt a tendenciát jelzik, hogy ki mit tett
azért a hazai fels Ębb szint Ħ oktatásban, hogy minél tudomá nyosabb szinten lehessen m Ħvelni
az ars medicát. A kollégiumok mellett többen voltak azonban, akik különböz Ę helyeken és
összefüggések között alakították Erdély egészségügyi világnézet ét, az új, korszer Ħ,
racionalista tudományos-empirikus be tegségelmélet és gyógyítás útján járva.810
Nagy a kísértés, hogy visszat érjünk az egykori Collegium Academicum tanáraihoz,
többek között Czanaki Mátéhoz, vagy a vára di Schola Enyedi Sámueléhez, aki kés Ębb
Nagyenyeden folytatta munkásságát, vagy Ęt megel ĘzĘleg ahhoz a Nadányi Jánoshoz, aki már
1669-ben orvostörténeti munkát fordított és jelentetett meg Kolozsváron Kerti dolgok
leírása… címmel. Enyedi Sámuelle l szinte pá rhuzamos id Ęben Tolnai F. István orvosdoktor
tanárként rakja le alapjait a medicinatudom ánynak a kolozsvári kollégiumban. A század
végéhez közeledve, a hazai cart eziánus gondolkodás korszakos jelent ĘségĦ professzora, Pápai
Páriz Ferenc kezdi meg 1680-tól negyven esztend Ęn keresztül enciklopédikus munkásságát. A
már hivatkozott Friedr ich Ildikó „határk Ęnek” nevezi a magyar nyelven írt, els Ę átfogó orvosi
munkát: Pápai Pax corporis át. Bátran kijelenthetjük azt is, hogy Pápai Páriznak nemcsak ezt
az írását lehet határk Ęnek, hanem egész tudományos munkássá gát is annak lehet tekinteni.
Apáczai után Ę a legkiemelked Ębb hazai cartéziánus gondolkodó, aki az erdélyi
természettudományos m ĦvelĘdés kontinuitását átvezeti a felvilágosodás korszakába. Az
idĘközben elüldözött sárospataki f Ęiskola az egykori gyulafehé rvári tudományközpontban
talált otthonra, ahol 1689–1713 között a természettudományok, matematika kit ĦnĘ mĦvelĘje,
Rimaszombati Kaposi Sámuel hátrahagyott kéziratai között Philosophiae Naturalis ában
találunk egy teljes anatómiáját.811 Marosvásárhely sem maradt el a századfordulón. Bár rövid
ideig, de itt m Ħködött a „daliás, szép doktor”812 1696–1698 között. Fogarasi Kölesérihez
hasonlóan inkább gyakorló medikusként tevékenykedett. Kettejük kapcsolatáról, illetve az
erdélyi orvostudomány fejl Ędésében betöltött szerepér Ęl az el Ębb hivatkozott Pataki Jen Ę
számol be részletesen. Bár Udvarhely me ssze nem emelkedett a három nagy kollégium
tudományos szintjére, mégis volt olya n tanára már a 18. század els Ę felében, aki bonctani
elĘadásokat tartott, és anatómiai ismeretekre tanította hallgatóit.813
A korszak kiemelked Ę polihisztora, ifj. Köleséri Sámuel teológiai és orvosi
tudományos fokozattal rendelkez Ę tudósnak életét ismerve, tudjuk, hogy nemcsak orvosi,
hanem jogi, matematikai, bányászati, életta ni munkák sokasága maradt fenn utána. ė azonban
nagy tudománya és széles kör Ħ külföldi tudományos központokkal tartott kapcsolatai mellett
sem tanított katedrák mögött, hanem or szágos tisztiorvosként tevékenykedett.814

809 Spielmann Mihály: A közjó szolgálatában . i. m. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza .
Bécs, 1778. Pataki Jen Ę: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéb Ęl. Magyar Tudományos In tézet. Piliscsaba, 2004
810 Friedrich Ildikó: Egészségügyi felvilágosítás a 18. századi Magyarországon . i. m. 13.
811 Koncz Sándor: A marosvásárhelyi ev. ref. coll. története . i. m. 141–144.
812 Pataki Jen Ę: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéb Ęl. i. m. 116–119.
813 Vita Zsigmond: MĦvelĘdés és népszolgálat . i. m. 67.
814 Spielmann Mihály: A közjó szolgálatában . i. m. 155.

120A felvilágosodás századának közepén korszakos jelent ĘségĦ munkát végzett
Kolozsváron Pataki Sámuel 1758–1794 között. A kolozsvári református kollégiumban hosszú
idĘre Ę határozta meg az orvostudományok m Ħvelésének formáját, tartalmát és irányát.
Ha a 18. század els Ę harmadát bezáróan ifj. Köleséri Sámuel gyakorlati
munkásságát, hátrahagyott tudományos szakirod almát említettük meg, akkor a század utolsó
harmadának és végének legjelent Ęsebb orvostudorát, Kibédi Mátyus Istvánt kell kiemelnünk.
Mind a döghalál kutatója, Köleséri, a Scholae Salernitana cím Ħ egészésgügyi
szabályzatgy Ħjtemény összeállítója, mind az anyanyelv Ħségért síkra szálló Kibédi Mátyus
István a hatkötetes Diatetica szerz Ęje korszakos jelent ĘségĦ munkát végzett. Közös
mindkett Ęjükben az, hogy egyik sem tanított kollé giumban, de a tudományok, különösen
pedig a medicina magas szint Ħ mĦvelése, kutatása kiemelt szerephez jutott életükben.
Köleséri, a regényes élet Ħ,815 nagy tudományú teológus és or vosdoktor nemcsak Erdélyben,
de szerte külföldön is elismert volt. Tagja volt a bécsi, a péte rvári, a londoni akadémiáknak.
Az Apáczai szellemi hagyaték öntudatos folytatójaként, az enciklopédista Mátyus Ist ván,
Spielmann kifejezésével élve, még halála után is a közjó szolgálója maradt. Több mint
háromezer kötetes összegy Ħjtött szakkönyvtárát egykori tudományra nevel Ę alma materére, a
marosvásárhelyi kollégiumra testálta.
A 18. század végéig a kollégiumokban folyó élettani tudományok nem jártak tehát
különúton, hanem azt a többi term észet-, vagy klasszikus hu mán tudományokkal szintetikus
formában együtt m Ħvelték. Autentikus példája ennek az a Heged Ħs Sámuel, aki a nagyenyedi
kollégiumban a 19. század elején történelem, államtudományi kurzusain belül
népegészségügyi kérdésekkel, járványos bete gségekkel és egyéb él ettani tudományokkal is
foglalkozott. Nincsenek ismereteink a rról sem, hogy az orvos- és élettudományokat
szervezett, rendszeres kurzusok, el Ęadások formájában m Ħvelték volna. Azt tudjuk, hogy
Kolozsváron a század végén készített Methodus ban is csak javaslatké nt fogalmazódott meg.
Bár mindegyik nagy kollégiumnak volt már ekkor chirurgusa, saját orvosa, ez azonban még
egyáltalán nem jelenti azt, hogy lett volna differenciált orvostudomány-m Ħvelés.
2.3. A jogi mĦvelĘdés útkeresése. A jogtudomány csakúgy, mint a
természettudományok, sokáig sem tudott kin Ęni a filozófia gyámkodásából, s csak egy
meglehet Ęsen hosszú folyamat következtében vált önálló tudománnyá a hazai oktatási
rendszerben. Pedig peregrinusaink már a korábbi századok során is rendszeresen találkoztak a
nyugati akadémiákon a differenciált, öná lló diszciplinaként megjelenül Ę, magas szint Ħ jogi
képzéssel. Jól érzékelteti ezt a holland egyetemek Alba Studiosarum Academiarum ába
beiratkozott erdélyi hallgatók lajstroma is, mely pontos betekintés t nyújt azokról, akik
valamely egyetemi vagy akadém iai képzésben vettek részt.816 Ezeken a németalföldi
egyetemeken ebben az id Ęszakban már jól körülhatárolt, önálló jogi oktatás folyt több helyen,
melyeken az erdélyi hallgatók is részt vettek.
Az oktatás és m ĦvelĘdés történetében a jogtudomány pontosan úgy, miként a
teológia, vagy egyéb humán- és reáltudo mányok, a filozófiának mint egykori
anyatudomány nak az átrendez Ędése során, nem kerülhette el a differenciálódást, az önálló
tudományszakká válást. A jogtudomány tehát egyfel Ęl önálló diszciplinává vált, s elkülönült a
nagy közös szellemi fészekb Ęl, másfel Ęl pedig belülr Ęl is szétágazott, az által, hogy szétvált a
Corpus Iuris Canonicae anyagától.
A 17. század második felét Ęl megszámlálhatatlanul megsokasodtak azok a m Ħvek,
amelyek az ember természetes jogainak te matikájával foglalkoztak. A peregrinusok
folyamatosan hozták a jogi kérd ésekkel kapcsolatos új, korszer Ħ ismereteket és szakirodalmat.
Persze, ezek kezdetben els Ęsorban a vallásos irodalom kere tén belül fogalmazódtak meg,
majd kés Ębb már önálló m Ħvek teljes terjedelmében is. A hazai befogadókészség fokozatos
egyértelm Ħséggel nyilatkozott meg ezek el Ętt. Kezdetben a jogi el Ęadások, a széles kör Ħ

815 Pataki Jen Ę: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéb Ęl. i. m. 108–116.
816 Henk van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdé lyi protestantizmus a XVIII. században . i. m. 55–90.

121mĦveltséget nyújtó bölcsészeti ku rzusok keretében jelentkeztek a nyugati akadémiák oktatási
rendszerében is. Ezt követték a hazai református kollégiumok, f Ęiskolák is, ahol Csizmadia
Andor megállapítása szerint „bölcsészeti tudományokkal kapcsolatos természetjogi
elĘadásokból fejl Ędtek ki el Ębb a jogi tanszékek, kés Ębb a jogakadémiák.”817
A 17–18. század fordulóját megel ĘzĘ és követ Ę évtizedekben mindegyik f Ęiskolai
rangú kollégiumban volt jogi oktatás, még ha nem is önálló diszciplinaként. Eklatáns példája
ennek az a Fogarasi Mátyás, akinek marosvásár helyi vizsgatételei köz ött ott szerepelnek a
jogi ismereteket vizsgáló tantétel ek, kérdés és válasz formájában.818 De megemlíthetjük
Nadányi Jánost, a nagyenyedi kollégium re ktorát, aki már peregrinus korában, 1660-ban
Leydenben a teológia mellett jogi tudomá nyokkal is foglalkoto tt. Itt adta ki De jure pacis
címĦ munkáját, melyet Apáczainak ajánlott.819 Mellettük említhetnénk meg akár Pósaházi
Jánost, a jogi és polit ikatudományokkal foglalkozó teológust és filozófust. Erdélyben a 18.
század els Ę harmadának végéig nem mondhatjuk, hogy volt önálló diszciplinaként oktatott
jog, s Ęt még utána sem volt ez általános, Kolozsvárt kivéve. Hosszú ideig a jog is megmaradt
az oktatásban, a philosophiae naturalis, illetve teológia keretein belül.
A 18. század els Ę harmadában a hazai református oktatásügy egyik legnagyobb
hatású, jogi m Ħveltségben képzett professzor át becsülhette volna meg Huszti András ban
Kolozsváron, ha az eretnekség gyanúja mi att nem zárta volna ki kilenc esztend Ę után a
katedra mögül. Huszti András er délyi társadalmában korát megel Ęzve emelt szót a hazai jogi
oktatás és m ĦvelĘdés elmaradt viszonyai ellen. Huszti nemcsak a jogi, hanem általában az
elmaradt, ekkor még meglehet Ęsen differenciálatlan, egysíkú „theoreticus philosophus és
theológus” oktatási rendszert is bírálta, azt, hogy a teológia határoz meg mindent, és bármely
esetben az került el Ętérbe.820 Ezt kifejezetten méltánytalan és elhibázott, rosszul értelmezett,
tudománytalan oktatáspolitikának tartotta. Meggy ĘzĘdése volt, hogy a jogi tudományok
oktatásának az elhanyagolása beláth atatlan károkat okoz majd a jövend Ęben az egyháznak, de
még inkább a nemzet egészének.
Az 1742-ben, Szebenben kiadott Iuris prudentiá jában, a század jogi irodalma egyik
legjelent Ęsebb alkotásának bevezet Ęjében – az Oratio Panegyricá ban – egyfel Ęl pontos
kórképet festett arról, hogy a magy ar ifjúság sajnos még köszön Ęviszonyban is alig volt a
nyugati szint Ħ tudományos élettel, másfel Ęl pedig arról, hogy mennyi re elhanyagolja magát a
jogi oktatást.821
A felvilágosult gondolkodású, éles esz Ħ tudós korának gyermeke volt, aki a külföldi
egyetemekr Ęl a teológia naturális ké pviseletében megnyilatkozó jogtudósként tért haza.
Racionalista gondolkodásmódja áthatotta a kolozsv ári református kollégium egész oktatási-
nevelési rendszerét és a remonstrantizmus ir ányába terelte. Az ortodox gondolkodású egyházi
elöljáróság hamar vádat is emelt ellene. ė volt az els Ę jogtudósunk, aki konkrétan
foglalkozott a magyar jognak a természetjog és a keresz tyén hit összefüggéseivel.822
Szinte prófétikus meglátással figyelmeztetett arra, hogy az élet olyan kérdések elé
állítja hamarosan az iskolából kikerül Ęket, amelyek korszer Ħ, alapos jogi tudást és ismereteket
követelnek meg t Ęlük. Amennyiben nem lesznek elé ggé képzettek, járatosak, akkor

817 Csizmadia Andor: A magyar jogi fels Ęoktatás fejl Ędése. in. FelsĘoktatási Szemle , 1969. 10. sz. 578.
818 Koncz Sándor: A marosvásárhelyi ev. ref. coll. története . i. m. 89.
819 Spielmann Mihály: A közjó szolgálatában . i. m. 119.
820 Török István: Huszti András, a protestánsok els Ę jogtanára. (1733–1742). in. Az Erdélyi Múzeum-Eg yesület bölcselet-,
nyelv- és történelemtudom ányi kiadványai, III. kötet. Kolozsvár, 1886. 268.
821 Kolosváry Bálint: Huszti András erdélyi jogtanár és „Jurisprudentia Hungarico-Transilvanica” stb. cím Ħ munkája
(1734–1742). Kolozsvár, 1914… 7–9.: Magyar-erdél yországi jogtudomány, melyben a szerz Ę, Huszti András, a
kolozsvári nemes ref. kollégium j ogi és politikai tanszékének professzora – az erdélyi és magyarországi ne mes és a
haza törvényeinek tudására vágyó ifjuság használatára könnyen áttekinthet Ę módszer szerint LC czímben feldolgozta
a néhai, kiváló magyar és erdélyországi jogtudósnak, Verb Ęczi Istvánnak a Hármaskönyvben és ennek el Ęszavában
lefektetett tanításait; még pedig az egyes elvek k Ęrevéshet Ę tisztaságban való felelevenítése , a valódi és eredeti források
figyelembevétele, továbbá he lyes és természetes rendszerbe öntés, valamint világos ma gyarázatok mellett. Szeben, 1742
822 Kolosváry Bálint: Huszti András erdélyi jogtanár . i. m. 7–9.

122könnyedén elvesznek, miként a tudatlan ember a labi rintusban, és képtelenek lesznek feleletet
adni a társadalomban felmerül Ę új korszak aktuális kérdéseire.
Idézett munkájában világosan fogalmazt a meg a jogi tudományok oktatásának
nélkülözhetetlen szerepét, mely egyfel Ęl azon munkálkodott, hogy az or szág jólétét biztosítsa
másfel Ęl pedig, ha nem m Ħvelik a jogtudományt kell Ę komolysággal, és ha elveszik azt
bármely nép oktatási rendszeréb Ęl, akkor azzal a szétzüllés okozta haldoklás állapotába
kerülhet minden.823 Huszti tehát nemcsak a hazai jogi oktatás és általában jogi m ĦvelĘdés
fejletlenségére mutatott rá, hanem konkrét javaslataival és tudományos munkásságával
igyekezett is azon változtatni. Husztit sajnos nem értette meg saját kora. Korsz erĦ
gondolkodásához az egyházi képviselet sem n Ętt még fel. Emiatt az Erdélyben, el Ęször 1733-
ban felállított jogi tanszék mindö ssze kilenc esztendeig, 1742-ig m Ħködhetett Kolozsváron.
Török István A kolozsvári református kollégium történeté rĘl, a tanárok életrajzának
bemutatása során, következetesen mutatta ki mi ndvégig azt is, hogy kik és mikor tanítottak a
jogi katedrán.
Huszti kora a legvehemensebb ellenreformáció id Ęszakára esett a 18. század els Ę
felében. A megel ĘzĘ század vallásszabadságának egyértelm Ħ világában elkényelmesedett
református egyház és iskolák képvisel Ęi ekkorra már jogilag is teljesen új helyzetben találták
magukat.
Kolozsváron Huszti után nem sz Ħnt meg a jog oktatása. Hamarosan 1758-tól ismét
lett önálló jogtanára a kollégiumnak Csomós Mihály személyében, aki el Ędjéhez hasonlóan
igyekezett jogi munkásságával hozzájár ulni a hazai jogtudományok magas szint Ħ
mĦveléséhez.
Az ellenreformáció korának els Ę generációját ekkorra egy másik váltotta fel, amely
beleszületett az adot t korszakba, abban n Ętt fel, s tanult meg gondolkozni, értelmezni
sajátságos módon a történéseket, az eseménye ket. Huszti ennek a második generációnak volt
a gyermeke, csakúgy, mint Bod Péter is, aki a mindennapi élet elméleti és gyakorlati
jogviszonyait akarta szabályozni munkáival. Korszakos jelent ĘségĦ, jogi tárgyú írásai még a
következ Ę században is irányadóak maradtak. Egyik, a Judiciaria fori ecclesiastici …, amely
az általános egyházi törvénye ket tárgyalta, a másik a Synopsis juris connubialis … amely
házasságot és az azt érint Ę kérdéskört dolgozta fel teljes részleteiben824. Mindkét munkáját
Benk Ę László fordította le magyarra és adta ki Kolozsváron. El Ęször 1833-ban adta ki a
Megújított egyházi törvénykeztet Ęt, majd 1846-ban a Házassági törvényrajzo t újításokkal,
aktuális országos törvényekkel, zsin ati határozatokkal és rendeletekkel b Ęvítve.825
Mindkett Ęre nélkülözhetetlenül szüksége volt az anyaszentegyháznak. Mindezt egy olyan
korszakban írta, mikor a református egyház a király kegyét Ęl függött, és nélkülözhetetlen volt
egy pontosan megfogalmazott, artikulált általános törvénykönyv , amely legalább belülr Ęl
szabályozhatta egyértelm Ħen az anyaszentegyház dolgait, f Ęleg azután, hogy a korábbi id Ęben
már egy teljes kör Ħ autonómiához szokott. A megfelel Ę megalapozottságú és
dokumentáltságú törvénykönyvek ugyanakkor nagy se gítséget jelentettek abban is, hogy az
egyház kifele Bécs irányába egyértelm Ħ álláspontot alakíthasson ki. A házasság kérdésében írt
munkájának okát minden bizonnyal a III. Káro ly által hozatott – vegyes házasság ügyét
„rendez Ę” – törvény szolgáltatta, amely sok erdély i család tragédiáját vonta maga után. Ezt
közelr Ęl is megtapasztalhatta patrónusa – Árva Beth len Kata – életét ismerve. Jól érzékelteti
az Ę személyes gondolkodását és a kor hangulatát is a könyv elején talá lható mottók egyike,
melyet Erasmustól kölcsönzött: „Mindig arra tö rekedtem, hogyha lehet, használjak 's ha nem
lehet – valakinek sérelmet ne tsináljak”.

823 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. II. kötet. i. m. 269–270.
824 Bod Péter: Judiciaria fori ecclesiastici. Cibinii 1757. Bod Péter: Synopsis juris connubialis . Cibinii, 1763
825 Bod Péter: Megújított egyházi Törvénykeztet Ę. Kolozsvártt, 1833. Bod Péter: Házassági törvényrajz . Kolozsvártt, 1833

123A református egyház tagjainak, intézm ényeinek, iskoláinak naponta kellett
szembesülni azzal a ténnyel, hogy nincs joguk, lehet Ęségük a szabad vallásgyakorlatra, az
autonóm iskolázás m Ħvelésére, mivel nem voltak egyenjogú felek a római katolikus
vallásúakkal. Éppen ezért, a jogi oktatás és m ĦvelĘdés egyre nagyobb imperatívuszként
kezdett önálló teret, differenciált szerepet követelni magának az erdélyi kollégiumokban.
A korábbiakban már említett ük, hogy tulajdonképpen ebbe n a korszakban születtek
meg azok a törvények, rendeletek, melyek vagy korlátozták, vagy megfos ztották jogaiktól a
protestáns felekezet Ħeket. S Ęt, mivel csak a királynak volt joga kegyelmet gyakorolni,
Erdélyben a teljes jogbizonytal anság lett úrrá. A kusza jogvis zonyok, végeláthatatlan perek, a
felgy Ħlt sérelmek közepette fokozatosan érlel Ędött meg mindenkiben a cselekvés
gondolata.826 A század hatvanas-hetvenes éveiben, a tanszervezeti reformok során, a jogi
katedrán a jogtanárok már hazai polgári és természetjogot is tanítottak Kolozsváron.827 Az itt
mĦködtetett tanterv szolgáltatott alapot a többi kollégiumnak is . A század végére, 1790-ben
Marosvásárhelyen és 1792-ben Enyeden is találunk már a korábbi helybeli jogi kurzusokból
kinĘtt jogi tanszék et.828
A 18. századot megel ĘzĘen, amíg a református egyház volt államegyházi
szerepkörben, addig nem voltak jogi vonatkoz ású problémái. Talán ezért sem fordítottak
elegend Ę hangsúlyt a jogi okt atásra, a jogtudomány m Ħvelésére. Ez természetesen nem azt
jelenti, hogy már a 17. században is ne lettek volna olyanok, akik felismerték a jogi
tudományok bevezetésének jelent Ęségét, de ez irányú konkrét lépés nem történt, nem
történhetett. A század legjelent Ęsebb oktatás- és tudományszervez Ę iskolapolitikusa, Apáczai
nemcsak gyulafehérvári beköszönt Ę beszédében utalt már a jogi oktatás jelent Ęségére, hanem
akadémiatervezetében is kiemelt helyet bi ztosított volna az önálló jogi katedrának.829 A
helyzet csak a következ Ę században kezdett változni, a 18. század végéig ugyanis Erdélyben
nem volt kifejezett jogászképzés.830
A század során a kollégiumok több irányú impulzus t kaptak az önálló jogi oktatás
megkezdésére. Mindenekel Ętt megvolt az egyház irányából érkez Ę motiváció. A református
egyház, amíg fejedelmi segédlettel terjeszthette tanait és tarthatta fenn iskoláit, addig soha
nem szembesült olyan helyzettel, amely jogilag gátolta vagy hátrányosan megkülönböztette
volna, egyéni vagy intézményrendszeri vona tkozásban. Az egykori vallásszabadságból,
egyenjogúságból ekkorra már csak szép em lék maradt, melyet reménykedve óhajtottak
vissza. Nem véletlen tehát, hogy a jogi oktatás és m ĦvelĘdés iránti fogékonys ág, érzékenység
éppen a protestáns kollégiumokban fogalmazó dott meg a leghamarabb. Mezey Barna szerint
a hátrányosan megkülönböztetett vallási helyzet olyan motivációt jelentett a hazai jogi
felsĘoktatás szervezésének felvállalásában, mely kedvez Ę, vezet Ę helyzetbe hozta a
református kollégiumokat. Ett Ęl kezdve a hazai jogi oktatá s új alapokon kezdett szervez Ędni.
Jogi oktatás volt már a római katolikus egyetemeken, f Ęgimnáziumokban, de képzési
rendszerükben „rabulista, joggya korlatban való jártasságra ne veltek”, míg a református
kollégiumok, f Ęként peregrinusaiknak köszönhet Ęen a nyugat-európai ak adémiák mintájára
korszer Ħ elméleti jogi, illetve a gyakorlatban könnyen felhasználható m Ħveltséget
tanítottak.831

826 Kosáry Domokos: MĦvelĘdés a XVIII. századi Magyarországon . i. m. 158.
827 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. II. kötet. i. m. 159.
828 Horváth Ödön: Protestáns felekeze tek által fenntartott jogakadémiák . in. A fels Ęoktatásügy Magyarországon . Budapest,
1896. 776–777.
829 Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások . i. m.
830 Nagy Sándor: A jogi oktatás és szervezete a debreceni református kollégiumban, 1742–1914. in. A jogászképzés a magyar
felsĘoktatás rendszerében. Jogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékéne k Kiadványai. 14. szám. Budapest,
1982. 155.
831 Mezey Barna: A jogakadémiák 1874. évi reformja. in. A jogászképzés a magyar fels Ęoktatás rendszerébe n. Jogtörténeti
értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének Ki adványai. 14. szám. Budapest, 1982. 103–104.

124A vallási szempont mellett megjelent a másik motiváció is, amely következetesen
késztette a kollégiumi oktatást a jogi ismerete k tanításának felkarolására: a századra jellemz Ę,
felgyorsult tudománydifferenciálódás . A természettudományok differenciálódásáról, illetve
térhódításáról már a megel ĘzĘ fejezetben szóltunk. A jogt udomány is sietett kilépni a
filozófia keretei közül, s megkezdte önálló útját, bels Ę differenciálódását, létrehozva a juss-ok
sokaságát. A korábbiakban már utaltunk az 1769- es Methodus átszerve zett, egységesített
tervezetére, illetve az 1791-es reformokra. Mellettük azonban szükséges megemlítenünk az
1777-es Ratio Educationist, amely külön f oglalkozott a jogi okt atással, pontosan
meghatározva helyét az oktatási rendszerben. Ig az, ezt azonban csak a katolikus iskolákban
vezették be. Az eddig meglév Ę jogakadémiákon ett Ęl kezdve jogbölcseleti tanszakokat
kezdtek szervezni, két-két esztend Ęs idĘtartammal, az el Ębbi lévén az el Ękészít Ę szak.832 Az
1806-ban átírt II. Ratio Educationis a katolikus iskolákban a jogi tanfolyamot már három évre
bĘvítette. Bár hatásukat nem kerülhették ki, a református kollégiumok nem vették át a ratiók
szervezeti programját, tanmenetét, hane m továbbra is egyedi koncepciójukat m Ħködtették.
Makfalvi Dósa Gergely például már a 18. század utolsó év tizedében sokszín Ħ, differenciált
jogtudományt tanított Marosvásárhelyen, haso nlóképpen Kolozsváron Csomós Mihály, Bíró
Ferenc vagy Nagyenyeden Kovács József.
Nagyon er Ęs hatással volt a hazai jogtudomány fejl Ędésére a politika, de talán még
inkább a társadalmi átrendez Ędések és a laicizáló tendencia, hiszen a 18. században nemcsak
a teológiai világkép alakult át és a te rmészettudományok fejl Ędtek korábban elképzelhetetlen
módon, hanem általában a közfelfogás is gyors léptekkel fejl Ędött: a korábbi szempontokat
egy laicizált szemlélet váltotta fel.833 A felvilágosodás koráb an egyre inkább az el Ętérbe
került az állam szerepe. Az egyház és az állam kapcsolatában hely- , pontosabban szerepcsere
történt. Az állam szerepének meger Ęsödésével a jog emancipálódott, az állam hatásköre pedig
fokozatosan kiterjedt mindenre, s a korábbi id Ękkel ellentétben az egyház ekkorra pusztán
„csak” egy intézménye lett a többi között.834 Az állam akart összefogni és irányítani mindent.
Egyre több értelmiségi keresett és talált munkalehet Ęséget az állami adminisztrációban. A 18.
század második felét Ęl, Mária Terézia korától kezdve jelent Ęsen megn Ętt az állami
apparátus,835 de amennyire csak lehetett, ebben az id Ęben a protestánsokat minden hivatalból
mellĘzték. Ennek gyökerét a Carolina Resolutióba n kell keresnünk, melynek alapján a
protestánsokat gyakorlatilag kizár ták bármely hivatali munkakörb Ęl. A f Ęúri családok sarjai
rekatolizáltak, mivel az ér vényesülésnek ez volt az egyik legbiztosabb lehet Ęsége.
Természetszer Ħleg ezt követ Ęen a református egyház és az iskolák mozgósították a
középbirtokos, illetve pr otestáns polgári rétegek fiait, akik örömmel jelentkeztek a jogi
pályára (is), mivel a gyors el Ęrejutásra, az érvényesülésre ez kiváló lehet Ęséget kínált.836 A
református egyháznak érdeke lett, hogy saját f Ęiskoláin és kollégiumaiban szervezze meg és
képezzen olyan jogtudományokban jártas érte lmiséget, akikre rábízhatta ügyének
képviseletét, intézését, és akik biztosíthatták a fennmaradást jelent Ę patronátusi
intézményrendszer továbbm Ħködését.837
Az egyház pontosan látta, mekkora szüksége van a református szellem Ħ, mĦvelt
értelmiségre, de az sem volt mellékes, hogy az úgynevezett jogászértelmiség, a kormány-
és törvényhatóság i hivatalnokréteg838 jelent Ęs hányada a református vagy a római katolikus

832 Magyari Zoltán: Jogakadémiák . in. A magyar tudománypolitika alapvetése . Budapest, 1927. 218.
833 Kosáry Domokos: A XVIII. századi m ĦvelĘdés Magyarországon . i. m. 593.
834 Zoványi Jen Ę: A felvilágosodás története. i. m. 73.
835 Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848 . i. m. 75.
836 Szabó György: Jogi oktatás Pápán. A pápai református jogakadémia története (1832–1885). in. A jogászképzés a magyar
felsĘoktatás rendszerében. J ogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének ki adványai, 14. szám. Budapest,
1982. 121.
837 Szabó György: Jogi oktatás Pápán . i. m. 121.
838 Erdély története . II. kötet. i. m. 1066.

125iskolákból került-e ki. Minden igazság- és jogs zolgáltatási, hivatalnoki, igazgatási pályán
nagy szükség volt „a gyakorlati szak ember-utánpótlás biztosítására”.839
A jogi oktatás megszervezésében és fejl Ędésében a 18. század közepére-végére a
társadalom megnövekedett igénye mellett és a jogászér telmiség laikus foglalkoztatásán kívül
alapvet Ęen egyházi okokat kell keresnünk.840 A század történetpolitikai körülményeinek,
egyházi viszonyainak ismeretébe n látva az intoleráns bécsi udvar politikáj át, a kollégiumok
autonómiájukat féltve mindent elkövettek az önvédelem érdekében. Az elnyomás ellenére
rendkívüli szerep jutott a kollégiumi oktatásnak-nevelésnek, a mély hitb Ęl és
elkötelezettségb Ęl táplálkozó tudományszolgálatnak és -m Ħvelésnek. Ez a „protestáns egyház
államjogi elismeréséért és önállóságának biztosításáért folytatott évszáz ados küzdelem érlelte
meg azt az elhatározást, hogy szükség van protes táns szellemben képzett jogászokra, akik
ismerik egyházuk jogait és készek azt bárhonnan jöv Ę támadással szemben megvédeni”.841
A kollégiumokban tehát a 18. század végi események lendületet adtak a jogi
oktatásnak, m ĦvelĘdésnek. A századfordulót követ Ęen, a nemzeti öntudatra ébredés korában
ez a tendencia pedig tovább fokozódott. A nemzeti öntudatosodás idején az
anyanyelv Ħségnek és a magyar nyelvpolit ika szerepének felértékel Ędésében a jogi oktatásnak
még nagyobb lett a szerepe. A nemzet csak úgy tudt a érvényesíteni jogait, ha a politikai és a
társadalmi életben sok és megfelel Ęen képzett elméleti és gyakor lati jogásszal rendelkezett. A
reformkor nemzeti szellemisége tehát újabb impulzust jelentett, amely a korábbi motivációt a
kor szellemiségét Ęl áthatva felújította és új lendületet adott a fejl Ędésnek. A század els Ę
felében új jogi tanszék leghamarabb Szék elyudvarhelyen jött lé tre. Az erdélyi
FĘkonzisztórium 1830-ban nevezte ki Szilveszter Dénest a frissen létrehozott negyedik
tanszékre, hogy a jogot tanítsa.842 Munkáját azonban csak 1832-ben kezdhette el, mikor
befejezte utolsó két tanulmányi esztendejét el Ębb a bécsi majd a pécs i jogi fakultásokon. Alig
telt el néhány esztend Ę és 1836-ban gróf Buttler János alapítványt hozott létre
Máramarosszigeten. „A nemzet el Ęrehaladását tudományos intézete k gyarapítása által kívánta
elĘremozdítani”, fogalmaztta alapítólevelébe n. Ennek eredményeképpen megindulhatott
Máramarosszigeten is a jogászképzés.843
Jogi jelleg Ħ tantárgyakat természetesen már a tanszékek létrehozatala el Ętt is
oktattak mindegyik kollégiumban. Máramarosszigeten például már 1786-ban megjelent
Szilágyi János könyve, az els Ę magyar nyelv Ħ jogbölcseleti munka;844 Hari Péter 1802-ben
napvilágot látott Oskolai Systémájá nak 24. paragr. pedig arról rendelkezett, hogy „a fels Ębb
oskolában tanuljanak univerzális históriát, statisztikával e gyütt, valamint jus naturae”-t.845
Az egyház, de f Ęként a kollégiumok polihisztor ta nárai felismerték a jogtudományok
fontosságát az egyház- és a nemzetpolitikai érdek szempontjából. Egyre kiemeltebb helyre
került a református kollégiumokban a jog ta nítása. Kolozsváron, Marosvásárhelyen és
Enyeden ekkorra már szerves része volt az oktatási struktúrának. A jogtanítás
folytonossgágára nagyon ügyeltek. Fontos volt, hogy minél több jogi végzettséggel
rendelkez Ę fiatalt képezzenek, akik a legkisebb közhivataltól a legfels Ębb
kormányhivatalokig kulcsfontosságú munkakör öket láthattak el, s tölthettek be jelent Ęs
tisztségeket. A kollégiumokból hozott öntudatos ke resztyén és nemzeti szellemet így bármely
hivatalban vagy tisztség betöltésében megfelel Ęen képviselhették.
A 19. század els Ę felében, a reformkor természet es velejárójaként a legnagyobb
hangsúly az anyanyelv Ħ képzésre tev Ędött. A kollégiumok ebben a nemzeti szellem
védĘbástyáinak szerepét töltöt ték be, és következetesen Ęrködtek azon, hogy ez a szellemi t Ħz

839 Csizmadia Andor: A magyar jogi fels Ęoktatás fejl Ędése. in. FelsĘoktatási Szemle . 1969, 10. sz. 578.
840 Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848. i. m. 74.
841 Nagy Sándor: A jogi oktatás és szervezete a debreceni református kollégiumban, 1742–1914. i. m. 155.
842 A Székelyudvarhelyi evang. reform. in. Kollégium Értesít Ęje az 1894/95. iskolai tanévr Ęl. Szk. Gönczi Lajos. 47.
843 Barcsa János: Adatok a máramarosszigeti református gymnasium történetéhez. in. Debreceni Protestáns Lap . 1905. 536.
844 Kovássy Zoltán: A máramarossziget i református jogakadémia emléke . in. Református Egyház. XXX. évf, 5. szám. 107.
845 Hari Péter: A’ szigethi H. Vallás-tételt tartók f Ę oskolájának tanítás-béli systemája . Kolozsvárott, 1802 – oldalszám nélkül

126semmiképpen se hunyjon ki.846 Nagy szerep hárult ebben a harcban a m Ħvelt jogászokra, akik
pontosan ismerték az egyházi, a hazai, az európai jogot, a múltbel i és aktuális törvényeket,
kormányhatározatokat és rendeleteket, de nemc sak elméleti szinten, hanem a joggyakorlatban
is tudták Ęket használni. Tudatában voltak, hogy ne m mindegy, kinek a kezébe teszik le az
egyház és a nemzet jövend Ę sorsát, életét. Az ország ir ányítása a jogilag jól képzett
emberekt Ęl függött. A tárgyalt id Ęszak egyik legkiemelked Ębb iskola- és nemzetpolitikusa,
Szász Károly is els Ęsorban jogászképzettség Ħ volt, akit hatékony munkájának
eredményeképpen el is mo zdítottak a jogi tanszékr Ęl és áthelyeztek a matematika–fizika
katedrára,847 bár számára ennek tanítása sem esett nehezére. Az el ĘzĘ felel Ęs kormány tagjai
közé tartozott enyedi professz or a kollégium kulcs szerepl Ęje volt az erdélyi oktatáspolitika
reformpárti gondolatának is.
A jeles nagyenyedi tudós, tanár, jogász , politikus az erdély i reformkor nyitányát
jelent Ę 1834-es országgy Ħlésen hangsúlyozta a választások és a tisztségek betöltésének
törvényes kialakításával kapcsolatban azt, hogy a felekezeti hovatartozás els Ędleges
szempontja után a nemzeti kom petenciának kell következnie.848 Szász Károllyal
párhuzamosan a marosvásárhelyi kollégiumban Makfalvi Dósa Elek töltötte be a iuris
professzori tisztet. Szerepe nemcsak az iskolai életben, de parlamenti képvisel Ęként a
nemzetpolitikában is jelent Ęs volt, az 1861-ben létr ejött jogakadémia beindításában pedig
oroszlánrészt vállalt.849
A magyar vagy latin nyelv Ħ oktatás körül kialakult, hosszú évekig elhúzódó vitában
nemcsak Enyed, Marosvásárhely vagy Kolozsvár vett részt, hanem Máramarossziget is, ahol
Pataki János, az els Ę jogtanár már beköszönt Ę beszédében nyíltan felvállalta a reformkor
szellemiségét, konkrétan pedig már 1837-ben az anyanyelv Ħ oktatást, amikor ehhez még
nagyon nagy bátorság kellett.850 Reformpedagógiai elvei mellett beköszönt Ę
programbeszédében kihangsúlyozta más lénye gbe vágó gondolatát, üzenetét is. Kiemelte,
hogy hallgatóinak nagyon jól képzett elméleti és gyakorló jogászokká kell válniuk.
Nemzetpolitikai téren tanulmányaikat mindig hely esen és csak a jó ügy érdekében szabad
használniuk, a különböz Ę társadalmi rétegek között pedig megfelel Ę kapcsolópontot kell
teremteniük, s közben a toleranciát és vallásszabadságot is mindig szem el Ętt kell tartaniuk.851
A jogi oktatás fejl ĘdĘ ívét a reformkor végén a forra dalom törte meg, mivel ekkor az
élet szinte megsz Ħnt a kollégiumokban. A szabadságharc utáni bécsi oktatá spolitika pedig,
nagyon sok esetben megvonva a nyilvánossági j ogot az iskoláktól, nem adott megfelel Ę
lehet Ęséget a jogi tanszékek újrai ndításához. Bécs számára a j ogászképzés veszélyesnek t Ħnt,
mivel a reformpolitika legkiválóbb képvisel Ęi mind szakavatott jogtud ósok voltak. A képzett
magyar protestáns jogászok, politikusok ne m a Habsburg-ház érdekeit szolgálták.

3. Reformok és modernizáció a felvilágosodás hatására

A 18. század utolsó harmadában Bécs felvilágosult abszolutista politikája
érvényesült Erdélyben is. Ez a politikai áramlat a korabeli m ĦvelĘdést sem hagyta
érintetlenül. S Ęt, változások, átalakulások egész soro zatát indította el. A század közepét Ęl a
századforduló felé haladva a tanügyi reform ok, építkezések, fejlesztések, modernizációs
törekvések egyre számottev Ębb és látványosabb tartalmat és formát öltöttek. A Bécs sz ĦrĘjén
áterĘltetett és egyéb csatornákon becs empészett nyugat-európai – els Ęsorban francia és német

846 Péter Miklós: A keresztyén egyház története. i. m. 197.
847 Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúrák a felvil ágosodás idején és a reformkorban. Akad. Kiadó, Budapest, 1976. 133.
848 Csiszár Ádám: A nemzetek együttélésének kérdései Erdély országgy Ħlésein (1670–1848). in. Erdély-történeti Könyvek 5.
Debrecen, 2005
849 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform. kollegium története. i. m. 378.
850 Gergely György: A máramarosszigeti református jogakadémia múltja . Máramarossziget, 1915. 4.
851 Kovássy Zoltán: A máramarosszigeti refo rmátus jogakadémia emléke . i. m. 108.

127– felvilágosodás eszméi Erdélyben, a tolerancia és vallásszabadság földjén sajátos módon
alakult. A felvilágosodás az egyházi és vilá gi értelmiségnek a Habsburg-elnyomás ellen az
egyik magabiztos önkifejezési fo rmája, illetve a reformkor el Ękészítésében, az anyanyelv Ħ
mĦvelĘdés és polgárosodás folyamatának útjelz Ęje lett.
Ahogy már a korábbiak során is utalt unk rá, a felvilágosodás századában a
racionalista gondolkodás minden jelent Ęs oktatási intézményben teret hódított, s az utolsó
évtizedekre megszilárdította hídf Ęállásait mind a központi kollégiumokban, mind a
középiskolák és partikulák hálózatában. Az 1760–70-es évekt Ęl felgyorsultak az események.
Mivel a 18. századot az utolsó harmadig mondhatni egységes politikai helyzet jellemezte, az
egész erdélyi társadalom az is kolákkal együtt addi g pusztán túlélésre rendezkedett be.
Mária Terézia utolsó évti zedeiben ugyan még érvényesü lt Bécs korábbi egyház-,
mĦvelĘdés- és oktatáspolitikája, de a helyzet korántsem volt már olyan, mint az el ĘzĘ
évtizedekben, mivel a császárn Ę több törvénye, re ndelete, javaslata mögött már a fia
sugalmazta szándék húzódott meg.852 II. József tipikusan felvil ágosult abszolutista uralkodó
volt, és ennek szellemében irányította a bi rodalmat is. A nagybirodalmi összefüggésekben
gondolkozó és tervez Ę fiatal trónörökös „társuralkodóké nt” zseniális politikai érzékkel
építette személyes hatalma mellett az országot. M Ħveltsége és intelligenciája még a
„másodheged Ħsi” szerepkörben is elegend Ę mozgásteret biztosított számára, amellyel jöv Ęt
építĘ országos terveit véghezvih ette. Felvilágosult, racionali sta neveltetése és gondolkodása
korszer Ħen láttatta vele a tennivalók at. Pontosan tudta, hogy a rendiség megtartása mellett
teret kell engedni a korszellem hozta polgári társadalom jelentkezésének is. A birodalom
elmaradottságán, nyomorán csak egy szisztema tikusan megtervezett és megvalósítható, az
élet egészét átfogó program mal lehetett változtatni. A nyomor, az elmaradottság
felszámolásához gazdasági növekedést ke llett elérni, és egy olajozottan m ĦködĘ kereskedelmi
hálózatot kiépíteni. Ehhez azonban jól szervezett intézményekre, hivatalokra, orsz ágos
lefedettség Ħ hálózatokra és infrastruktúrára volt szükség. Ennek kiépítéséhez jól képzett
szakemberekre kellett támaszkodnia. A képzett szakembergárda el Ęteremtéséhez az oktatás,
az iskolák, a tudományos m ĦvelĘdés világába kellett els Ęrenden reformokat kezdeményezni.
Ez aztán láncreakció-szer Ħen végezte a maga feladatát a teljes társadalomban.853
II. József gondolkodásmódját a már említett 1781-ben kiadott Türelmi Rendelet854
tükrözi a legjobban. Bizonyos kérd ésekben (pl. a vallásszabadság részleges biztosításában)
részben már eltávolodott a bécsi udvar korábbi politikájától. A Türelmi Rendeletnek volt
ugyan pozitív hozadéka, de még mindig nem állította vissza egyértelm Ħen azokat a jogokat,
kiváltságokat, amelyek a jóval korábbi id Ęszakban érvényben voltak. Ez ért is tartja Mályusz
Elemér vaskos munkájában a Türelmi Rendeletet hátralépésnek.855 Szerinte az erdélyi
Approbata Constitutio szelleméhez, az abban adott alkotmányos jogokhoz képest ez
mindenképpen visszalépést jelentett.
Az elnyomás a Türelmi Rendelet ellenére is tovább fokozódott, különösen, ha a bécsi
udvar németesít Ę törekvéseit, új adminisztrációs elképz eléseit vesszük figyelembe. Az iskolai
képzést illet Ęen a katolikusok körében is megmutat kozott a király egyházzal szembeni
magatartása. Különösen, mikor a kolozsvári királyi akadémiát, a piaristák által m Ħködtetett
„universitast” 1784. augusztus 18-án lefokozta líceumi szintre. A reformátusoknak az 1790–
91-es országgy Ħlés XXVI. törvénycikkelye856 adta vissza részben tanügyi autonómiájukat,
korábbi jogaikat, kiváltságaik at és biztosította egyházi és oktatási önrendelkezésüket.

852 Zoványi Jen Ę: A felvilágosodás története. i. m. 80.
853 V. ö. Szász Tibor András: K Ęrösi Csoma Sándor útegyenget Ęi. in. KĘrösi Csoma Sándor és tudományos m Ħhelyeink 1999.
KĘrösi Csoma Sándor M ĦvelĘdési Egyesület. Sepsiszentgyörgy, 1999. 86–99.
854 Csetri Elek: Tolerancia és erdélyi felvilágosítók . in. A magyar m ĦvelĘdés és keresztyénség I–III. kötet. Nemzetközi
Filológiai Társaság Scriptum Rt. Budapest–Szeged, 1998. 378.
855 Mályusz Elemér: A Türelmi Rendelet . Kiadja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. Budapest, 1939.
856 Mészáros István–Német h András–Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 262.

128A vallásszabadság szelleme nem sokáig tart ott, mivel I. Ferenc a korai polgárosodás
hajnalán ismét a katolikus restaurációt részesítette el Ęnyben, és megpróbálta korlátozni a
protestánsok egyházi szabadsá gát. Ez természetesen az iskolázásra is kiterjedt. A
protestánsokkal szembeni felfogá st jól érzékelteti a római kato likus egyház, illetve a császár
meggy ĘzĘdése, miszerint a forradalmak anyja a reformáció.857 Nem véletlen, hogy épp a
napóleoni háborúk idején kapott lábra az a vélemény, hogy a reformáció egyházainak
szellemi ereje a kollégiumokba n, illetve az iskolákban rejlik.
Ebben a háromnegyed századnyi id Ęben a történelmi és politikai helyzet alakulása
nagy hatással volt a m ĦvelĘdési élet teljes egészére. A 18. század jelent Ęs figyelmet szentelt
az oktatás, a nevelés kérdésén ek. Ez a felvilágosodás m ĦvelĘdéspolitikájában nyilvánult meg,
amely Erdélybe hivatalosan Bécsen keresztül érkezett, nem hivatalosan pedig azon az
értelmiségi hálózaton keresztül, amely a pere grinációs tanulmányutak során biztosította a
kapcsolatot és folytonosságot a nyugat-eur ópai szellemi áramlatokkal, eszmékkel,
tudományos-kulturális eseményekkel.
A felvilágosodás filozófiája és raci onalizmusa a 18. század végén az erdélyi
kollégiumi életben teljesen meghonosodott. A kollégiumok is komoly és gyors átalakuláson
mentek keresztül. A felvilágosult oktatási program értelmében elkezd Ędött a teljes tanügyet,
oktatást, nevelést érint Ę reformtörekvések, fejle sztések, építkezések korszaka. A kollégiumi
infrastrukturális fejlesztések, építkezések, modernizációs törekvése k a 18. század közepén
elsĘsorban Nagyenyeden kezd Ędtek el. Igaz, az adott korban egyedül csak a Bethlen-féle
gyulafehérvári kollégiumutód rendelkezett azzal a financiális és gazdasági, alapítványi
háttérrel, amely a szükséges t Ękét biztosította a fejl Ędéshez. Másfel Ęl szükség volt egy olyan
kollégiumvezet Ęre, mint Ajtai Abód Mihály , aki tudta, hogy milyen imperatívuszú korszakos
feladatoknak kell eleget tennie. Vita Zsigmond Benk Ę Ferencet idézi, aki szerint Ajtai
idejében kezd Ędött el mind a gazdasági, mind a szellemi fellendülés id Ęszaka, közel fél
évszázad után.858 Az enyedihez hasonló, vagy azt megközelít Ę építkezésre, fejlesztésre a
másik két nagyobb, illetve az országban m ĦködĘ kisebb kollégiumok körében csak a század
végéhez közeledve, vagy a századfordulót követ Ęen kerülhetett sor. A jobb gazdálkodás
nemcsak infrastrukturális fejl Ędést, hanem a tanárok és diákok mennyiség- és min Ęségbeli
növekedését is természetszer Ħleg magával hozta.
Az oktatás formáját, módját és tartalmát egyfel Ęl azok a tervezetek határozták meg,
amelyeket a bécsi udvar készíttetett el és akart ráer Ęltetni a kollégiumokra, másfel Ęl pedig
olyan reformtervezetek láttak napvilágot, amelyeket bels Ę igény vagy kényszer sürgetett,
hívott életre.
A felvilágosodáskori oktatás és tanügy alakulását befolyásolta az is, hogy a század
folyamán kezdett felgyorsulni a tudományok differenciálódása. Évr Ęl évre több és újabb
tantárgy jelent meg, új tankönyvekkel az oktatási palettán. Ez pedig új és másfajta
szempontok érvényesülését követelte meg a tanügyi élet irányítóitól, fenntartóitól, az oktatás
végz ĘitĘl.
A 18. század els Ę felében az oktatási módszer vi szonylag helyben topogott. Nem
létezett egységes tanrend, tantervek. Mindegy ik kollégium a maga helyi hagyományait
követte, amelyben persze lehetett jó is. Annyiban újított mindegyik, amennyiben egy-egy
külföldjárt tanár hazaérkeztével az ott tapasztaltakat és a me gszerzett ismereteket itthon is
megpróbálta valamilyen szinten bevezet ni, érvényesíteni. Sajnos meglehet Ęsen kevés tanügyi
adattal rendelkezünk a század els Ę feléb Ęl, s ezért is nehéz pontos abb összképet alkotni az
oktatás korabeli mozgásait illet Ęen. Figyelemreméltó, írja Török István, hogy Soós Ferenc
püspök már 1718-ban sajátos elképzelésével a h azai tanügy egységesítését sürgette. Ez
azonban nem talált visszhangra.859

857 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története. i. m. 59.
858 Vita Zsigmond: MĦvelĘdés és népszolgálat . i. m. 51.
859 V. ö. Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. 118–120.

129A század második felét Ęl tudjuk jobban követni a tények alakulását. Juhász István
mutatott rá,860 hogy a század közepét Ęl a tanmenetben megn Ętt a célszer Ħség. Ezt is a
felvilágosodás hozta magával. Nagyenyeden 1748- ban ki is dolgozták kísérleti jelleggel az
elsĘ egységes kollégiumi tantervet. A Methodus Studiorum címet visel Ę tantervet, országos
szinten máshol még nem lehetett bevezet ni. A tanítás módszertanával, az els Ę egységes
tantervvel, órarenddel kezdet leges differenciálódást mutat ó, az erdélyi kollégiumi oktatás
alapjául szolgáló dokumentumra azonba n még néhány évet várni kellett.
Az iskolai élet képvisel Ęi évr Ęl évre, növekv Ę, szaporodó, s Ęt új és új kihívásokkal
szembesültek. Egyre népesebb lett a reformlépéseket sürget Ęk, illetve a teljes oktatási
rendszer korszer Ħsítését és harmonizációját szorgalmaz ók tábora. Ez a gondolat érvényesült
1769-ben Erdélyben, a marosvásárhelyi Tanügyi Bizottság (Litteraria Comissio)
elképzelésében. A bizottság, céljait pontosan megfogalmazva juttatta a
FĘkonzisztóriumhoz.861 Az elkészített és részbe n az 1748-as Methodusra épül Ę új Methodus
Docendi ugyan nem volt az eu rópai szinthez mérhet Ę, de mégis korszer Ħbb volt a nála nyolc
esztend Ęvel kés Ębbi Ratio Educationis nál. A Methodus jelent Ęs dokumentuma volt a hazai
kollégiumi iskolatörténetnek, mivel el Ęször itt találunk példát arra, hogy a fenntartó és
mĦködtet Ę testület a különböz Ę iskolák tanterveit, rendtartásá t egységes elvek és módszerek
alapján megpróbálta harmonizálni, egységesíteni.862 Az er Ęs ellenreformációs hangulatban a
református egyház amúgy is kényszerhelyzetben volt. Sürg Ęsen el kellett kezdenie a
reformokat, a korszer Ħ felzárkózást és Béccsel szemben egységes célok mentén kellett
rendeznie saját oktatáspo litikáját. Nem volt könny Ħ, hiszen a kollégiumok nem egységes
rendszer szerint m Ħködtek, hanem a szokásjog , illetve a helyi hagyományok dominanciája
határozta meg m Ħködésüket.863 A reformtervezet még 1767-ben való elkészítését a
FĘkonzisztórium kezdeményezte, akkor, amik or azt kérte az egyes kollégiumoktól, hogy
küldjék meg újító elképzeléseiket, reformjavaslataikat, melyek a teljes oktatá si-nevelési
rendszer korszer Ħsítését, egységesítését tartották szem el Ętt. A F Ękonzisztórium elgondolása
szerint az egységes, korszer Ħ tanterv elkészítésének oka, egyik f Ę szempontja az volt, hogy ne
kerüljenek hátrányba azok, akik egyik kollégium ból a másikba kívántak átmenni. Ma ezt úgy
mondhatnánk, hogy az átjárhatóság érdekében akarták összehangolni az oktatási rendszert.864
Itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy az átjárhatós ág nemcsak a diákok számára volt lényeges,
hanem a tanárokat illet Ęen is. Az iskolatörténeti monográfiák h Ħ bizonyságai annak, hogy a
tanárok milyen gyakorisággal és rendszerben jártak át néhány éves tanári szolgálat után egyik
kollégiumból a másikba. Újító elképzeléseiket 1769 májusára fel is terjesztette mindhárom
kollégium. Velük együtt több önálló szakmunka, magánvélemény is megérkezett, melyek a
kollégiumok tanárainak: Borozsnyai M. Zs igmond, Kovács József, Ajtai Abód Mihály,
Bodoki József, Pataki Sámuel és más ok kiváló szakmai képzettségét, min Ęségét is mutatta. Ez
a munka amúgy is nélkülözhetetlenné vált, mivel 1748-tól egyedül csak Nagyenyednek volt
saját tanterve, amely alapján az oktatás m Ħködött.
A Methodus Docendi az el Ębb említett lényeges reformok mellett már jobban
odafigyelt a reáliák, a természettudományok ha ngsúlyozására is. A klasszikus, humán
mĦvelĘdés mellett a reáliák bár nagyobb teret, több lehet Ęséget kaptak, de még mindig nem

860 Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga . Önéletírás (1770–1799). i. m.14.
861 P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története. i.m. 182.: „A méltóságos supr. re form. Consistorium atyaiképen és
kegyesen figyelmezvén az erdélyi ref. scholákra, gymnasiumokra és collegium okra, és azokban mind a tanitóknak, mind
a tanulóknak állapotjokat, tanitásoknak és tanulá soknak módját voltaképe n megtekintvén; tetszett Ę excellentiájoknak
és Ę nagyságoknak bizonyos és id e alább subscribált személyekb Ęl álló „litteraria Comissiot” ültetni, a végre: hogy a
Collegiumokból a tanitásnak és tanulás nak módjáról a supr. Consistoriumba béadott Projectumokból mindazokat,
valamelyek a tudományoknak jobb és könnyebb úton való elébbv ihetésére szolgálnak, kiszedegetné és egyszersmind egy
olyan közönséges docendi et discendi normát concinnalna, mely minden sc holákba introducáltatv án, azon egy norma
szerint a tudományok és azokból folyó erkölcsök és isteni félelem, mindenütt egyaránt nagyobb-nagyobb gyarapodást
vehessenek.”
862 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi protes táns kollégiumok 1777 és 1848 között. i. m. 26.
863 Fináczy Ern Ę: Az újkori nevelés története . i. m. 359.
864 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. 144.

130olyan mértékben, mint amennyire szükséges lett volna.865 Talán ez érthet Ę is, hiszen az
erdélyi kollégiumok irányítói soha sem nyitottak rögtön szélesre tá rt kapukat a beáramló
nóvumok el Ętt, hanem hosszas mérlegelés, megvizsgálás, olykor feleslegesnek t ĦnĘ hezitálás
után tették meg a válto ztatáshoz szükséges dönt Ę lépéseket. Juhász István szerint a
kollégiumok tudománym ĦvelĘ societasa a legnehezebb vagy a legsötétebb id Ęszakokban is
mindig a hagyomány és haladás, korszer Ħség ésszer Ħ feszültségében járták a fejl Ędés útját.
Lényeges pontja a Methodusnak a reáliák mellett a tanítás nyelvének kérdése is.
Ebben nem történt változás, az oktatás nyelve továbbra is a latin maradt. A latin nyelv
egyetemes jellegét senki nem kérd Ęjelezte meg ebben a korban, sem Európában, sem
Erdélyben. Ellenben a korabel i nyugat-európai egyetemeken ekkorra már az anyanyelv Ħ
mĦvelĘdés nyert létjogosultságot és vált termés zetessé. Erdélyben fontos volt a latin, két
okból is. Egyfel Ęl ez volt a hivatali élet, az adminisztráció nyelve, másfel Ęl a tudományos
pályára készül Ęk, vagy nemzetközi érintkezésben tevékenyked Ęk nyelve is ez maradt.866
Csetri Elek helytálló megállapításával egye tértve szabad azt is hangsúlyoznunk, hogy a
latinhoz való ragaszkodás egyfajta korai tiltakozást, ellenkezést is jelentett a z egyre
vehemensebben megnyilatkozó németesítéssel szemben.
A marosvásárhelyi Tanügyi Bizottság munkája után mintegy nyolc esztend Ęvel,
1777-ben jelent meg – Kornis Gyula szavaival – a magyar m ĦvelĘdés els Ę jelent Ęségteljes
kódexe.867 Ez volt a már említett Ratio Educationis , melynek segítségével Bécs az egész
birodalomban meg akarta valósítani saját abszolutista felvilágosodott, általános mĦvelĘdés-
és oktatáspolitikáját. Bár kés Ębb készült el valamivel, mint a Methodus Docendi, mégis a
Ratio Educationis erdélyi viszonylatban in kább visszalépést jelentett, mint el Ęrelépést a
marosvásárhelyi Tanügyi Bizottság által megfogalmazotthoz képest.
A katolicizmus hatása és domin anciája ebben is érzékelhet Ę és tagadhatatlan volt, de
már nem els Ędleges szempontként, mint koráb ban. A reformtervezet alapvet Ęen az állam
céljait és érdekeit tartotta szem el Ętt. Nem véletlen, hiszen az egyház és állam viszonya
ekkorra már megváltozott, a korábbihoz képest felcserél Ędött. A bekövetkezett szekularizáció
következtében az állam felszabadult az egyház domi nanciája alól. A tervezet tehát állami
megrendelés és elgondolás alapján kész ült. A kor szellemiségének megfelel Ęen, a
felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikája sz erint a nevelés feladata az, hogy az állam
számára hasznosabb, m Ħveltebb, h Ħségesebb polgárokká tegye az embereket. Ezért kellett
korszer Ħsíteni az oktatást, illetve kiemelni az egyház kötelékéb Ęl és áthelyezni állami
hatáskörbe. A Ratio Educationisnak két f Ę szempontja volt: egyfel Ęl a tanügy teljes kör Ħ
központosítása, másfel Ęl az egységesítés.868 A társadalom min Ęségi feljavítását célzó
oktatáspolitika legf Ębb eszközei a korszer Ħ pedagógiai elvek, álta lános tanügyi reformok
voltak, melyeket a legalsóbb szintt Ęl a legfels Ębbig alkalmazni is kívánt.
Az erdélyi református kollégiumok a Ratio Educationist mindenestül
visszautasították, mivel a centralizációnak és az általa ajánlott egységes tanterv
bevezetésének nem volt semmiféle jogi alapja és autonómiájukat is felrúgta volna .869
Az Edictum Tolerantiae évében, 1781-be n jelent meg a teljes oktatásügyet átfogó
szabályzat, a Norma Regia , amelynek révén Mária Terézia és II. József végképp megoldani
gondolta az erdélyi iskolaügy reformját.870 Nyilván, ismerve a Normát, nem feltételezhetjük
teljes megnyugvással a Habsburg-uralkodók jó indulatát a reformátusok iskolaügyének
megoldását illet Ęen. S Ęt, a reformtervezet legkártékonyabbn ak bizonyuló döntése az volt,
hogy minden iskolai szint szám ára a német nyelvet kötelez Ęvé tegye.871 Bécs központosítást

865 Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga . Önéletírás (1770–1799). i. m.14.
866 Csetri Elek: KĘrösi Csoma Sándor indulása . Kriterion, Könyvkiadó. i. m. 68.
867 Mészáros István–Németh András– Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 257.
868 V. ö. Zoványi Jen Ę: A felvilágosodás története. i. m. 73.
869 V. ö. Fazekas István: Vallás és neveléspolitika Erdélyben. Pallas Akadémia. Csíkszereda, 2003. 102–109.
870 Erdély története. II. kötet . i. m. 1088.
871 Erdély magyar egyeteme. i. m. 107. Teljes nevén: Norma Regia pro sc holis Magni Principatus Transylvaniae

131szolgáló, németesít Ę politikájának a F Ękonzisztórium is engedett, s Ęt „buzgóságában” 1784-
tĘl elrendelte a német nyelv kötelez Ęvé tételét a hazai okta tásban, a legalsóbb szintt Ęl a
legfels Ębbig. A Norma valódi célja tehát a németesítés volt.
A századforduló el Ętti két évtized egyik f Ę jellegzetessége az volt, hogy bár még
katolikus többség Ħ és vezetés Ħ bizottság irányításával, de már a jozefinista politika
szellemében szervez Ędött az oktatás. A hivatalo s oktatáspolitikában ekko rtól kezd megjelenni
a felekezetköziség gondolata is.872 Ez a gondolat különben nem volt idegen Erdélyben.
Bethlen Gábor Collegiumának kezdett Ęl fogva jellemz Ęje volt. A terveze t kapcsán több
esztend Ęs vita kezd Ędött, míg végül ezt sem sikerült az eredeti formájában bevezetni. A
tárgyalások, egyezkedések következtében az iskolák nem kerültek a Gubernium, illetve az
állam hatáskörébe, hanem azok egyházi autonómiája, kiváltságai, jogai megmaradtak. A
nevelés ügyintézése továbbra is a F Ękonzisztórium kezében összpontosult. Sem a többségi
katolikus vezetésnek, de még az állami fölényne k sem sikerült a protestánsok iskolahálózatát
megszüntetnie, illetve állami juri sdictió alá vonnia. Ebben a nem könny Ħ küzdelemben
különösen jelent Ęs szerepet játszott az erdélyi református ar isztokrácia több jeles
személyisége. A tárgyalásokat mindvégig a kol ozsvári kollégium gondnoka, gróf Bethlen Pál
irányította, illetve a korábba n létrehozott Comissio Literari a tagjai, akik a kollégiumok
képvisel Ęi közül kerültek ki. A Norma Regia reformátusokra vonatkozó rendelkezéseit II.
József 1790. január 30-án vonta vi ssza, amely végre egy új id Ęszak kezdetét jelentette.873
A századforduló felé haladva, f Ęként Nagyenyeden, de másutt is nagyszabású
fejlesztések tapasztalhatók: új é pületrészeket építettek, új professzori állásokat és tanszékeket
hoztak létre (német nyelv, jog).874 A századfordulóra Nagyenyeden hét professzor tanított a
különböz Ę katedrákon, a korábbi né gyhez képest. Hasonló jelleg Ħ, de nem akkora méret Ħ
fejlesztések történtek Nagyenyed mellett Kolozsváron, Marosvásárhelyen, részben
Udvarhelyen, Máramarosszigeten. Az új tervezetek a haladás, a fejl Ędés irányába terelték az
iskolai életet. A F Ękonzisztórium 1791-ben arra kérte a ta nügyi bizottságot, hogy mérje fel a
kollégiumi alapítványok helyzetét, hogy annak figye lembevételével lehessen elkészíteni az új
oktatási-nevelési rendszer telj es átszervezését szolgáló tanr endszert, az új methodust. A
századvégi új szellem itthon is megkövetelte a jobbítást, össz hangban az Európa-szerte
gyorsuló, fejl ĘdĘ oktatáspolitikával. Ez a korszer Ħsítés és harmonizáció ismét új lendületet
adott a tudománym Ħvelésnek a kollégiumokban.875
1796-ban a F Ękonzisztórium egy általános rendelettel átvizsgáltatta a törvényeket, és
megreformálásra szólította fel az egyes kollégiumokat és iskolákat.876 Figyelembe véve a
helyi sajátosságokat, az újonnan elkészített törvényeket aztán egységesen kiterjesztették a
többi kollégiumra. Ezek a törvények az 1840-es évekig maradtak érvényben.
A század 70-es, 80-as éveiben a reáliákat még komolyan felkarolták, de a század
végére és még inkább a 19. száz ad elejére szerepük kissé há ttérbe szorult, s a hangsúly
fokozatosan áttev Ędött a klasszikus humán tudomány okra, történelemre, politikára,
irodalomra, nyelvekre és filozófiára.877 Talán ezért is lehet azt mondani, hogy a
századfordulóra véget ért egy korszak és ismét új szellem alakította a kollégiumi
tudománym Ħvelést.
A református fels Ęoktatás átalakítására, megszüntetésér e tett kísérletei Bécsnek sorra
meghiúsultak. Nem sikerült az egyetemalapítás , amellyel elĘbb Mária Terézia kísérletezett
1761-ben és az azt követ Ę években is,878 sem pedig II. Józsefnek a felekezetközi egyeteme,
amellyel a 1783. november 17-i resolutiója fogl alkozott. Felekezetközisége nem biblikus

872 Erdély története. II. kötet. i. m. 1107.
873 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. i. m. 326.
874 Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma . i. m. 26.
875 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. i. m. 283.
876 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. re form. kollegium története . i. m. 651.
877 Bajkó Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés történetéb Ęl. i. m. 103.
878 Klein Gáspár: Az állami protestáns eg yetem eszméje a Habsburgok alatt a 18. és 19. században . i. m.16.

132nyitottságból, hanem ultramontánista meggy ĘzĘdéséb Ęl fakadt. Bécs nem egyetemet akart
mindenáron a protestánsoknak, hanem ezáltal remé lték a birodalom számára oly veszélyesnek
tĦnĘ peregrinációt helyettesíteni, végül pedig beszüntetni. De az egységesít Ę, központosító
reformokat sem tudták úgy bevezetni a refo rmátus kollégiumokba, ahogy szerették volna.
Elmondható, hogy a 18. századi erdélyi református fels Ęoktatást Bécs nem tudta úgy
átalakítani, hogy az megnyugtató lett volna a maga számára.
Az elsĘ Ratio Educationi st követte egy második , amely már a korai reformkor
idĘszakára, 1806-ra esett. A második Ratio E ducationist már könnyebb volt visszautasítani,
mivel ekkorra már nemcsak a korábbi törvényekre, rendeletekre lehetett hivatkozni, hanem az
idĘben közeli 1790–91-es országgy Ħlés említett törvénycikkére, amely újra biztosította a
református kollégiumok autonómiáját.879 Az 1806-ban, Budán napvilágot látott tanügyi
reformtervezet egyfel Ęl már nem bírt olyan kötelez Ę érvénnyel, mint az els Ę, másfel Ęl pedig a
német nyelvet sem tette kötelez Ęvé, hanem csak ajánlotta mindenkinek.880
A református iskolák képvisel Ęi, hivatkozva a védelmüket biztosító, m Ħködésüket
garantáló törvényekre, éltek a jogi garanciák nyújtotta lehet Ęséggel és visszautasítottak
minden, számukra hátrányos lépést jelent Ę tervezetet. Ez természet esen nem azt jelenti, hogy
bármi, amit Bécs akart, az rossz lett volna. De a bizalmatlanság és az autonómia
elvesztésének lehet Ęsége oktatási téren veszélyeztette a közeledést. Ezért gondolták úgy,
hogy minden szint Ħ oktatási forma számára majd Ęk maguk készítik el azt az optimális
tanügyi tervezetet, amely egyházi szempontból megfelel Ę elvek alapján kormányozza az
oktatást, ugyanakkor figyelembe veszi a hely i sajátosságokat, hagyományokat és szokásokat
is. Ez a módszertani kérdésekkel foglalkozó tanterv881 1819-ben készült el, amely a korábbi
idĘszakhoz képest egyfajta viss zalépést mutatott. Annak ellenére, hogy jeles tanárok között –
Tompa János, Heged Ħs Sámuel, II. Kovács József, Köteles Sámuel – készítették, a
kompromisszumokkal teli, au likus gondolkodásmódot tükröz Ę új tanterv nem sokáig volt
igazán életképes.882

3. 1. „… Egy tudomány csak akkor egy népé, ha ez saját nyelvén van annak
birtokában…”

Ebben a korban egyre n Ętt, sokasodott azoknak a tanároknak, értelmiségieknek, s Ęt
diákoknak a száma, akik az alcímben idézett hegeli gondolatot öntudatosan, bátran és
következetesen felvállalták.883
Ez a korszak a nemzeti öntudatra ébredés, a nemzet magára találásának id Ęszaka
volt. Erdély szellemi élete pezsge tt a századforduló évtizedeiben. Ett Ęl kezdve nyertek teret
Kant, Hegel, Fichte, Schleiermacher eszméi, akik újszer Ħ módon alakították a kor szellemi
arculatát és a gondolkodást az erdélyi kollégiumokban is.884 A nagy m Ħveltség Ħ tanárok
mellett a 19. század els Ę felében egyre többen kapcsolódtak be a szellemi élet szervezésébe.
Különböz Ę formájú és tartalmú kísérletekkel, pr óbálkozásokkal teremtettek kulturális vagy
tudományos jelleg Ħ intézményeket, közlési, megnyilvánulási fórumokat a múlt emlékeinek
közgy Ħjteményekben való megörökítésére.885
A századfordulón a kiteljesedett raci onalista gondolkodásmód az oktatásban is
fokozatosan ment át a reformkorba. Ebbe n hihetetlenül nagy sz erepe volt azoknak a

879 Bajkó Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés történetéb Ęl. in. Acta Marxistica et Pedagogica Debrecina.
Tom. VIII/1., 1962. 111.
880 Mészáros István–Német h András–Pukánszky Béla: Neveléstörténet . i. m. 267–268.
881 P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története . i. m. 221.
882 Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi prot estáns kollégiumok 1777 és 1848 között . i. m. 53.
883 V. ö. Benk Ę Sámuel: Haladás és megmaradás . Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest , 1979. 173. Az alcímbeli idézetet
Hegel az általunk már többször említett Wolffal kapcsolatban írta, aki a 17–18. század fordulójának Németországában, a
felvilágosodás hajnalán m Ħködött.
884 V. ö. P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története . i. m. 232.
885 V. ö. Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai . i. m. 86.

133tanároknak – Benke Mihály, Benk Ę Ferenc, Herepei Ádám –, akik egyfel Ęl úttör Ęi voltak a
magyar nyelv Ħ oktatásnak, másfel Ęl tanaikon keresztül bevitt ék az angol felvilágosodás
eszméit, hangsúlyozva a társadalom fejl Ędését, melynek alapja egy olyan rendszer, amely
biztosítja a lelkiismeret szabadságát.886 Bár az anyanyelv Ħ nemzeti m ĦvelĘdés elkötelezettjei
voltak, mégis a klasszikus er délyi tolerancia és nyitottsá g több évszázados hagyománya
jellemezte gondolkodásukat, cselekedeteiket. Érdekes példája ennek az, amikor Benk Ę Ferenc
az 1780-as évek végén nagyszebeni lelkipásztorként nem magyaru l, hanem románul esketett
össze egy magyar férfit egy román n Ęvel.887
A kollégiumokban nemcsak több lett a taná rok száma, hanem az új tanszékeken,
katedrákon sokoldalúan képze tt polihisztorok tudományos igényességgel megteremtették
azokat az intézményeket, szellemi-lelki tudományos m Ħhelyeket, amelyek fokozatosan
nevelték ki azt a generációt, amely a nemze ti felemelkedés, a polgárosodás, az anyanyelvi
megújulás, a nemzeti függetlenség, a nemzeti tudományos m ĦvelĘdés és kultúra
képvisel Ęjévé vált és készítette fel a nemzetet a szabadságharcra. Természetese n, Erdély
társadalmát belülr Ęl az el Ębb említettek mellett ekkorra már olyan korszer Ħ kérdések is
feszítették, mint a feudalizmus válsága, a kialakulóban lév Ę új gazdasági er Ęviszonyok,
szociális kérdések a hagyományos társadalmi s zerkezet átalakulása és a nemzetiségek egyre
hangosabb jelentkezése.
Nagyenyeden el Ębb Kant, majd Schleiermacher tanai hatottak és alakították a
gondolkodást, a tudománym Ħvelést és általában a m ĦvelĘdést. Kant már a racionalista
gondolkodást is bírálta, hangsúlyozva, hogy a ti szta ész önmagában nem elég, mert az az
érzékfeletti megismerésére és megértésére nem képes. A hangsúlyt az érzelemre, a szívre, a
tettekre, a kötelességre fektette.888 A klasszikát a romantikával elegyít Ę Kant889 elsĘ hazai
következetes m ĦvelĘje, terjeszt Ęje Köteles Sámuel volt Nagyenyeden. A f ilozófiatörténettel,
etikával, politikával, st atisztikával foglalkozó sztoicista filozófus-pedagógus etikájában az
elvek szerint él Ę és képességeihez mérten „hasznosan cselekv Ę ember állt”.890 Tanításának
legfĘbb célja pedig az volt, hogy a teremtmény ember legyen és mindent az erkölcs és
humánum magasságából szemléljen. Schleiermacher Kantnál is tovább ment, aki a vallást a
mĦveltséggel akarta kibékíteni, hangsúlyozva , hogy a keresztyén hit csak a természetes
ismerettel együtt ér valamit. Szerinte a vallást nem könyvekb Ęl kell megismerni, mert az Isten
mĦködése az emberben, tehát a szívben gyökerezik és tisztán érzelmi állapot.891 Az igaz
azonban, hogy ekkorra az erdélyi ko llégiumok már nem a teológia m Ħvelését tartották a
legfontosabbnak, hanem a jogot, a politikát, az államtudományokat, illetve mindazokat a
tárgyakat, amelyek az el Ębb említettek rokon tárgyainak sorába tartoztak. Bár a hangsúly a
klasszikus tudományokra tev Ędött át, a kollégiumok tudománym ĦvelĘinek értékrendjében
azonban megmaradt egy öntudatosan m Ħvelt, harmonikus egység, a humán és
természettudományok oktatását, m Ħvelését illet Ęen.892
A napóleoni háborúk után Bécs már hiáb a próbálta meg a polgári és nemzeti
törekvéseket háttérbe szorítani, az elkezd Ędött folyamatot nem tudta feltartóztatni. Az
oktatásügy is a nemzeti reformok útjára lépett. Az id Ęk szavának engedve a kollégiumok úgy
alakították az oktatás szellemé t, hogy már az iskolapadban megt ették a szükséges lépéseket,
hogy a nemzeti közszellem felrázásához hatékonyabban hozzá tudjanak járulni.893 Bár a
szabadságharc viszonylag még odébb volt, de a gondolat szellemi-lelki kimunkálására ebben
a korszakban került sor. A református kollé giumok ebben a folyamatban vezérszerepet

886 Vita Zsigmond: MĦvelĘdés és népszolgálat . Kriterion. Bukarest, 1983. 12 −13.
887 Hubbes Éva: Benk Ę Ferenc egyetemjárása . Tanulmány és Benk Ę Ferenc peregrinációs al buma. Rudabánya, 2004. 6.
888 Balogh Ferencz: Dogmatörténeti magyarázatok a XVIII. és XIX. században . Debrecen, 1906. 7.
889 Szeg Ę Katalin: Sapere aude! in. A felvilágosodás gondolkodói. Remekírók Könyvtára. Polis. Kolozsvár, 1996.
890 Kemény Zsigmond naplója. Bevezet Ę tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benk Ę Samu. Irodalmi Könyvkiadó.
Bukarest, 1966. 4.
891 Balogh Ferencz: Dogmatörténeti magyarázatok a XVIII. és XIX. században . i. m. 8. old.
892 Vita Zsigmond: MĦvelĘdés és népszolgálat . i. m. 111.
893 Bajkó Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés történetéb Ęl. i. m. 104.

134játszottak: a tanulás, nevelés állandó otthont jelentett a ne mzeti öntudat élesztésében és
elmélyítésében.894 Trócsányi Zsolt mutatott rá az enyedi kollégium 1848 el Ętti történetével
foglalkozó hiánypótló munkájában arra, hogy 1827-t Ęl az erdélyi ellenzéki mozgalom innen
indult útjára. E helyen szervez Ędött az a szellemi ellenállás, amely kés Ębb az
országgy Ħlésben is markánsan képviselte a nemzeti szabadság gondolatát, mondhatni
országos kisugárzással és hatékonysággal. A nagyenyedi kollégium éppen ezért „szellemi
bölcs Ęnek” vagy „kultúrgócnak” is tekinthet Ę, mivel Erdély és az ors zág nagyjainak sokasága
a padjaiból n Ętt ki.895
Az 1819-es tervezet után mintegy tíz esztend Ęvel kés Ębb az igazán reformszellem Ħ
Szász Károly irányítása mellett megjelent egy új, korszer Ħbb és a kor igényeit markánsabban
megjelenít Ę tanterv, melyben a nemzet felé bresztésének gondolata központi, s Ęt uralkodó
helyet foglalt el.896 A felvilágosodás polihisztor típusú gondolkodójának897 elkészített
tantervében a kor egyik legfontosabb dilemmáj a fogalmazódott meg ebben a tantervben: az,
hogy magyaros vagy latinos (deákos) kultú rát képviseljenek-e oktatási-nevelési
rendszerükben a református ko llégiumok. Mindkét álláspont érthet Ę és elfogadható volt. A
reformkor szellemiségének megfelel Ęen, teljesen természetes folyamatként zajlott az egész
vita. A Christian Wolff, Voltaire, Montesquieu , majd Leibniz, Kant, Schleiermacher könyvein
felnĘtt protestáns értelmiség a református kollégiumok reformpárti nemzeti tudatát valló
tanárok, diákok zöme az anyanyelv Ħ oktatás mellett tört pálcát. Az anyanyelv Ħ oktatás és
általában az anyanyelv térhódítása egyre mark ánsabb volt az egész társadalom életében, s
ekkorra már Benk Ę Samut idézve politikai jelszóvá, illetve programmá n Ętte ki magát. De a
latin nyelv Ħ oktatás pártfogóit sem le het kárhoztatni, mivel Ęk a bécsi udvar németesít Ę
politikájának ellenhatásaként ta rtották fontosnak a deákos m ĦvelĘdés továbbvitelét. A latinnal
ugyanakkor bármelyik európai egyetemre beiratko zhattak, és az ottani tudományos életbe is
beilleszkedhettek. A latin nyelv dominanciája, monopóliuma Cset ri Elek szerint ekkorra már
kezdett megsz ĦnĘben lenni, és a pálya fokozatos an kezdett megnyílni a magyar m ĦvelĘdés
élharcosai el Ętt.
Amíg a Gubernium még ekkor is Bé cs érdekeit képvi selte, addig a F Ękonzisztórium
igyekezett a református kollégiumok érdekeit érvényes íteni. 1833-ban a F Ękonzisztórium
elĘbb elfogadta az el Ęterjesztett, latinos szellem Ħ, aulikus szellem Ħ – talán diplomáciai
kényszer alatt született – Norma Discendi t. Ebben ugyan részben me gjelent a Szász Károly
képviselte reformgondolat is, de néhány esztend Ę múlva, 1839-ben azonban ismét helyt adtak
a módosító tervezetnek, amely a reformpá rtiak elképzelésének visszaszorítását
szorgalmazta.898
A 19. század közepére gyors politikai és es zmei változáson mentek át a kollégiumok:
a felvilágosodott racionalizmus átadta helyét a felgyorsuló polgári folyamatoknak, a nyugati
ébredést és magára találást képvisel Ę reformoknak. Abban a szüntelen harcban, melyben a
FĘkonzisztórium, illetve az iskolák gondnokai és tanárai részt vállaltak, nemcsak
védekezésr Ęl, hanem a körülményekhez és lehet Ęségekhez mérten reformokról,
korszer Ħsítésr Ęl, építkezésr Ęl és egyfajta fejl ĘdésrĘl is beszélhetünk.
Ez már a 18. század utolsó évti zedeiben, a Methodus megjelenését Ęl kezdve
megmutatkozott: a rend, rendszeresség, a korszer Ħsödés pontos, világos igénye érvényesült a
kollégiumi oktatásban. A refo rmok, tantervi újítások nemcsak a század végét Ęl jelentkeztek,
hanem szórványosan az egész száza dot végigkísérték a reformkísé rletek, új elvek, tantárgyak,
könyvek, jegyzetek, módszerek, csakhogy nem egység es program szerint. Ezek ekkor még
elszigetelt jelenségek voltak, eg ymástól függetlenül jelentkeztek.899 Az egységesülés

894 Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma . i. m. 67.
895 Trócsányi Zsolt: A nagyenyedi kollégium történetéhez (1831–1841). in. Irodalomtörténeti Füzetek , 9. sz., Budapest, 1957
896 P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története . i. m. 232.
897 Kemény Zsigmond naplója . i. m. 4.
898 Bajkó Mátyás: A magyarországi és erdélyi pr otestáns kollégiumok 1777–1848 között . i. m. 77.
899 Fináczy Ern Ę: Az újkori nevelés története. i. m. 313.

135gondolata csak a felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikájával együtt jelent meg, de Bécs
kezében más érdeket szolgált, mint a református kollégiumok rendszerében.
A korszaknak rendkívül jelent Ęs tanáregyéniségei voltak bármelyik kollégiumban
mind a humán, mind a természettudományok katedráin. Jellemz Ę, hogy a tudományok ugyan
differenciálódtak, de a tanárok képzettség e legtöbbször mindenik tudományra kiterjedt.
Nagyenyeden I. és II. Kovács József, Bodolai János, Herepei Ádám, Köteles Sámuel, Szász
Károly, Péterffi Albert, Ze yk Miklós, Mentovics Ferenc; Marosvásárhelyen Makfalvi Dósa
Gergely, Antal János, Péterffi Károly, Bolyai Farkas; Kolozsváron pedig Pataky Sámuel,
Méhes György, Salamon József, ifj. Szilágyi Ferenc tanított. Nyilván a közismert
iskolatörténeti monográfiák alapján csak néhány ukat emeltük ki, de a sort mindenik esetben
bĘvíteni lehetne és kellene. Joggal szólhatnán k több udvarhelyi tanárról, vagy a kis zilahi
kollégiumról, ahol az akadémi kus, nyelvkutató Gyarmathy Sámuel900 határozta meg az
oktatás és tudománym Ħvelés szintjét, min Ęségét.
Egyáltalán nem mellékes az, hog y e korszak tanárainak m Ħveltségét, szellemi
orientációját, tudományos igényességét már nem elsĘsorban az egykori németalföldi
egyetemek határozták meg. A külföldjárás új szellemi központok felé orientálódott. Az
európai és hazai politikai történések következtében a peregrináció iránya f Ęként német, svájci,
holland, angol egyetemek felé irányult: Göttinga , Jéna, Halle, Wittenberg, Odera-Frankfurt,
Lipcse, Leyden, Utrecht, Basel, Marburg stb.901 Kisebb mértékben nyilván más egyetemeket
is megemlíthetnénk, de els Ęsorban a megnevezettek szellemisége volt az, amely a
szabadságharc kitöréséig az er délyi reformkor képvisel Ęinek gondolkodását, tapasztalatát,
tudását és jöv Ęlátását meghatározta.902 A felsoroltak közül, miként azt már a korábbiakban is
említettük, Göttinga szerepe volt különösen kiemelked Ę. Csupán 1767–1808 között több mint
285 protestáns hallgatója volt.903 A sok száz peregrinus kö zött olyanok hozták haza onnan
Európa korszer Ħ szellemiségét és tudományát, mint Méhes Sámuel, Gyarmathy Sámuel,
Bolyai Farkas, Dósa Elek, Benk Ę Ferenc stb.904
Nagyon kevés nyoma van annak, hogy a tárgyalt id Ęszakban ki és milyen kísérletet
tett volna egy erdélyi, református jelleg Ħ tudományegyetem létrehozására. Az 1769-es
Methodus javaslatai között olvashatunk egy né gy karból álló, Erdé ly egészére kiterjed Ę közös
fĘiskolai tervezet rĘl, mely sajnos továbbra is csak az elképzelés maradt.905 A 19. századi
modern pedagógia és neveléstudomány iránt fogékony Salamon József rĘl tudjuk, hogy egy
pályadolgozatban részletesen foglalkozott és elkészített egy központi egyetemi tervezet et,
amely alapvet Ęen református jelleg Ħ tudományegyetem lett volna.906 Az 1832-ben,
Kolozsváron benyújtott pályázat azonban nem terjed t ki egy universitas tartalmi és formai
kereteire, hanem egy központi f Ęiskolai tervezetet jelentett mindössze.

3. 2. Egy lépésre a félévezredes céltól

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Erdélyben elcsendesedett az
oktatás a kollégiumokban. A szabadsá gharc elvesztése pedig ütemszer Ħen hozta magával a
megszorító intézkedéseket az oktatási életben is . A szabadságharcot követ Ę Bach-korszak
legjelent Ęsebb tanügyi tervezete a Thun-féle Organisations Entwurf volt. Az 1850-t Ęl életbe
léptetett tervezet révén Bécs ismét véglegesen rendezni akarta a reformátusok oktatásügyét.907
Az elnyomatás, a megfélemlítés, az újranémetesítés korszakában megszület ett tanterv

900 A Zilahi Református Kollégium Évkönyve 1991–1994. Közzétette Papp Zoltán kollégium igaz gató, Zilah, 1994
901 Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföldi egyet emjárása a XVI–XVIII. században . i. m. 163.
902 Kocziány László: Adatok a felvilágosodás és reformkor eszméinek terjedéséhez Erdélyben. i. m.169–170.
903 Magyar m ĦvelĘdéstörténet . Szk. Kósa László. Budapest, 2002. 335.
904 Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai. i. m. 132.
905 Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. I. kötet. i. m. 306.
906 V. ö. Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története. II. kötet. i. m. 257.
907 Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története . i. m. 61.

136fájdalmasan érintette az erdélyi kollégi umokat, annál is inkább, mivel az 1848-as
országgy Ħlés 19. törvénycikkelye már megfogalmazta a fels Ęoktatásügy els Ę magyar
alapelvét: a tanítás és tanulás szabadságát.908 Az elmúlt százötven esztend Ę hitet és embert
próbáló korszakainak szelleme ismét a kollégiumok falai között kísértett.
Az Entwurf retrográd tartalmával és céljával már nem a reformkor haladó
szellemiségét, tudományos igényességét, illetve a nemzeti szellemben való nevelést szolgálta.
Ez a bécsi politika legsötét ebb, leginkább antidemokrati kus nemzet- és protestáns-
ellenességének korszakát idézte fel, mivel újra felvetette a kollégiumok klasszikus
problémáit, az autonómiakérdést, a jogokat és kiváltságokat. Sok szempontból a visszaesés
jelei mutatkoztak. A megtorpanás jelei látszottak a kollégiumok életében, s Ęt a teljes
iskolarendszerben. Az a reform kori gondolat, hogy az egyházi és a világi iskolákat szét kell
választani,909 ekkorra már teljes mértékben átkö ltözött a köztudatba. Részben ennek
következménye az is, hogy a teológiaoktatást is kezdték különválasztani. Az 1848–49-es
forradalom és szabadságharcig szinte mindegyik kollégiumban vo lt lelkipásztorképzés, illetve
bölcseleti oktatással egybekötött teológiam Ħvelés. A forradalom és szabadságharc után a
kisebb és nagyobb kollégiumok teológiai tanszék ét az enyedi kollégiumhoz csatolták.
Kolozsvári székhellyel pedig 1854-t Ęl egyesített Theologicum Seminarium kezdett m Ħködni
az enyedi és kolozsvári „f Ętanodák együttes erejével”.910
A kiegyezést megel ĘzĘ közel két évtizednyi id Ęszakban az erdélyi magyarság
számára nem adatott lehet Ęség arra nézve, hogy a tudományegyetem-kérdést napirendre
tĦzze. Nemcsak a reformátusok tudományegye tem-gondolata, de a többi felekezet
tudományos intézményre vonatkozó elképzelése is csorbát szenvedett. A forradalom kitörését
követ Ę hangulatban, az unió gondolatának megfogalm azódása után, a legszükségesebb és a
legrövidebb id Ęn belül mindez a megoldandó kérdések közé tartozott erdélyi szinten
általában. Nemcsak a reformátusok számára volt fontos ez a kérdés, hanem mindenkinek. Bár
a felekezeti iskolák, kollégiumok tanárképvisel Ęi jelentkeztek egy-egy újszer Ħ és
kivetelezésre megfelel Ęnek kínálkozó elképzeléssel, mégis alapvet Ęen mind egy felekezetek
feletti, egyetemes és egy or szágos szükségletet kielégít Ę igénynek kívántak eleget tenni.
Dolgozatunk központi gondolatmenetéhez ka pcsolódva, számunkra nem mellékes,
hogy az említett korszakban a két f Ę elképzelés911 közül egyik éppen annak a Szász
Károlynak a tollából került ki , aki a nagyenyedi katedrán el Ębb a jog-, majd
természettudományokra oktatta a fiatalokat. Szás z Károly az erdélyi reformkor azon kevés
enciklopédikus gondolkodású kulcspedagógusai közé tart ozott, aki prófétikus látással tartotta
szem el Ętt a nevelés jövend Ęre nézve nélkülözhetetlen fontosságú szerepét, jelent Ęségét.
Pontosan tudta, mennyire nem mindegy az, hogy kike t, miket és miként nevel, illetve oktat a
társadalom számára. A magas szint Ħ tudományosságra való oktatás az öntudatos, hív Ę
elkötelezettség Ħ nevelés számára kulcsfontosságú vo lt, mivel Szász gondolataiban a nevelés
milyensége és min Ęsége határozta meg a társadalom fejl Ędését.912
A forradalom és szabadságharc után egyre nagyobb természetességgel és
egyértelm Ħséggel Kolozsvár törekedett Erdély f Ęvárosává válni. Itt volt a politikai élet
fĘhadiszállása, csakúgy, mint a tudományos és közm ĦvelĘdési intézmények centruma.
Nyilván nem tehetjük meg, hogy Nagyszeben t, Marosvásárhelyt, Nagyenyedet ne
hangsúlyozzuk méltóképpen, ám Kolozsvár szis ztematikus és mindent átfogni akaró

908 V. ö. P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története . i. m. 324.
909 Bajkó Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés történetéb Ęl. i. m. 118.
910 V. ö. P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története . i. m. 346.
911 Gaál György: Egyetem a Farkas utcában . Erdélyi Magyar M Ħszaki Tud. Társaság. Kolo zsvár, 2002. 33. Az els Ę javaslatot
Szabó József orvosprofesszor, a Kolozsvári Orvosi-Sebészet i Tanintézet tanára fogalm azta meg: Tudományos egyetem
(universitas) Kolozsvártt címmel. A másodikat pedig az említett Szász Károly, me lyet 1848. augusztus 16-án az
unióbizottság el is fogadott.
912 Kemény Zsigmond naplója . i. m. 12–13. Szász Károly számára a nevelés „j elent iskolai munkát, kö zéleti tevékenységet,
tudományos búvárkodást, egyszóval mindent, ami diákot és feln Ęttet cselekv Ę hazafiságra buzdít”.

137törekvése megállíthatatlan volt. Az e gyházak, az evangélikus okat – és itt els Ęsorban a szász
lutheránus egyház tudományközpontját – leszám ítva, a római katolikusok és unitáriusok is
Kolozsváron m Ħködtették legjelent Ęsebb iskoláikat, tudományos m ĦvelĘdési központjaikat.
Itt jött létre 1859-ben az Erdélyi Múzeum Egye sület, a legrégebbi erdélyi tudományos
egyesület. Az erdélyi református egyh áz is egyre nyomatékosabb céltudatossággal
koncentrálta szellemi potenciáját Kolozsvárra.
Erdélyben a kiegyezésig sok vajúdáson kellett a hazai fels Ębb szint Ħ tudományos
élet útkeresésének átmennie, és csak 1867 után teremt Ędött meg az a helyzet, melyben létre
lehetett hozni azt az erdélyi tudományegyetemet, amelyben az óhajtott felekez etközi és
egyetemes nemzeti szempontok érvényesülhettek. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy
Bécs politikai nyomása eresztékeiben me ggyengüljön, és a kiegyezésen munkálkodó, a
fejlĘdés és haladás er Ęinek képvisel Ęi konkrét és cselekv Ęképes helyzetbe kerüljenek.
A tudományegyetem létrehozására tett kezdeti lépések Berde Áronhoz, a Királyi
Jogakadémia tanárához f ĦzĘdnek. Az 1867 október 24-én, Eötvös József miniszternek
megküldött javaslat kivizsgálása mintegy háro m esztendeig tartott, és 1870. május 11-én
megszületett az a törvényjavaslat, amelyet a parlamentnek be is nyújtott. Gaál György
elsĘként ismertette ezt a tervezet et és a javaslatcsomaghoz köt ĘdĘ indoklást.913
Két esztend Ęre volt szüksége az erdélyi értelmis égnek, illetve a tudományért harcoló
és áldozatot vállaló f Ęúri rétegnek ahhoz, hogy 1872. november 11-én végre megindulhasson
Kolozsváron 258 diákkal, négy karon a legfels Ębb szint Ħ tudományos m ĦvelĘdés.
A több évszázados álom megvalósulásának létrejöttével fogl alkozó szakirodalom
egyre gazdagodó sorához mindössze azzal szeretnénk hozzájárulni, hogy kiemelt
fontossággal hangsúlyozzuk a nagy múltú református kollégiumok intézmény-,
egyetemalkotó szerepét. Els Ęsorban azokat a tanárokat, akik már az els Ę években helyet
kaptak a Ferencz József Tudományegyetem tanári karában, másodszor a kollégiumok
padjaiból érkez Ę, megfelel Ę alapképzettség Ħ és nagyszámú hallgatói utánpótlást, harmadszor
azt az intézményi hátteret, amelyet az erdélyi református kollégiumok halmoztak fel és
biztosítottak az évszázadok során összegy Ħjtött szellemi és tárgyi értékükkel. A kollégiumok
mindenben ráhangolódtak a tudományegyetem által beindított folyamatokra, de az erdélyi
iskolázásra, tudománym Ħvelésre amúgy is jellemz Ę volt az az igény, hogy mindenkor
összeegyeztessék azt, ami erdélyi és magya r az európai és örök emberi értékekkel.914

913 V. ö. Gaál György: Egyetem a Farkas utcában. i. m. 39–40.
914 Erdély magyar egyeteme . i. m. 138.

138VIII. Fejezet

Isteni mandátum egy kálvinista m ĦvelĘdési program
megvalósítására

A vallásszabadságot Európában els Ęként törvénybe foglaló és deklaráló Erdélynek több
száz esztend Ęt kellett várnia az 1872-ben, Kolozsváron létrejött, els Ę felekezetközi, önálló
magyar tudományegyetemre. Ezzel a ténnyel kilépünk dolgozatunk tulajdonképpeni
tárgyköréb Ęl. Az állami támogatással megalapított és fenntartott, országos célt szol gáló
egyetem immár túlhaladta a korábbi felekezeti jelleget, szándékot és kereteket. E tekintetben
is korszakos jelent ĘségĦ elĘrelépésnek számított.
Dolgozatunkban, az erdélyi református univ ersitas-gondolat több év százados sorsának
folyamatos, elkötelezett és öntudatos küzdelmér Ęl nyújtottunk átfogó szintézist . Ismerve a
református m ĦvelĘdés, azon belül is a magas szint Ħ oktatási képzésformákra tett kísérleteket,
terveket és részleges megvalósításokat, itt az összefoglaló gondolatok re ndjén kijelenthetjük,
hogy az évszázadok során nem volt számottev Ę idĘszak, amikor eleink ne keresték volna az
„egyetem-errigálás” modus vivendijét.
Erdélyben, a tárgyalt id Ęszak tudományos m ĦvelĘdéséért felel Ęsséget érz Ę és vállaló
emberek, a „napirendr Ęl” le nem vett terv örökös fo lyamatában mindvégig egy több
támpilléren álló református hátter Ħ, szellemiség Ħ tudományegyetem létrehozásáért küzdöttek.
Itt azonban ilyen, a korabeli eu rópai paraméterekkel mérhet Ę universitasról ne m beszélhetünk.
Ám az elképzelt, megtervezett, vagy részben megvalósított, fels Ębb szint Ħ tudományosságot
is felvállaló kollégiumok történ ete, illetve a bennük folyó felel Ęsségteljes és igényes munka
arról tanúskodik, hogy az erdélyi iskolák tudománym ĦvelĘi mindent megtettek a korszer Ħ és
magas szint Ħ oktatás érdekében.
Az erdélyi református univer sitas-gondolat a tört énelem során csak mint megvalósításra
váró terv vagy szándék jelentkezhetett. Az egyetem-terv mellett tudunk több olyan f Ęiskolai
kezdeményezésr Ęl és szándékról, amelyek szintén nem valósultak meg. Az ismertebbek közül
idĘrendi sorrendben megemlítjük azokat, amelyekr Ęl tudomásunk van. (1) János Zsigmond
1564–1570 közötti egyetemalapítási szándékát; (2 ) Az 1605-ös nagykárolyi zsinaton felvetik
egy f Ęiskola állításának ügyét; (3) Apáczai Csere János 1658-ban Barcsai Ákos fejedelemnek
benyújtott akadémia tervezetét; (4) Kovásznai Péter püspök 1672 február 13-án Teleki Mihály
tanácsosnak akadémia ügyben tett el Ęterjesztését. (5) A marosvásárhelyi Comissio Litteraria
által elkészített, 1769-es Methodus Docendijé t, amely egy négy karral létrehozandó f Ęiskola
tervét fogalmazta meg. (6) A m odern erdélyi pedagógia úttör Ęjének Salamon József
kolozsvári tanár 1832-es pályamunkáját, melyben egy református központi egyetem képét
„rajzolta meg”. A felsoroltak között nem említ ettük meg Mária Terézia egyetemalapítási
tervét 1761-b Ęl, amellyel az erdélyi fels Ęoktatást kívánta „megoldani” végérvényesen. Ez az
elgondolás azonban idegen-jellegénél fogva mégs em sorolható az említettek közé, mivel
teljesen más szándék, gondolat és terv fogalmazódott meg alapvet Ę céljában.
Sajátos értelemben és tartalommal az életre nem kelt tervek között mégis megvalósult a
gondolat, az akarat. Igaz, hogy tart almi és formai szempontból az abszolút céltól és mércét Ęl
eltérve. Erdélyben a tárgyalt id Ęszakban beszélhetünk f Ęiskolai szint Ħ kollégiumokról,
amelyek humán er Ęforrás és tárgyi állományuk tekint etében, illetve háttérintézmény
hálózatukkal sok esetben megköze lítették az egyetemi szintet. Az erdélyi református fels Ębb
szint Ħ mĦvelĘdésben konkrétan a kollégiumok voltak évszázadokon át azok az
oszlopintézmények, amelyek szünt elenül biztosították a tudom ányos élet utánpótlását az
ország számára. Ezek kö zött tartjuk számon: (1) Be thlen Gábor 1622-ben alapított Collegium
Academicum át; (2) a puritanizmus fellegvárában m Ħködött és 1660-ban tragikus véget ért
váradi Scholae illustre -t; (3) a nagyenyedi alma mater t, mint gyulafehérvá ri jogutódot; (4) a

139Gyulafehérvárt, Sárospatakot magába magába ölel Ę marosvásárhelyi kollégium ot; (5) az
Apáczai által lendületet kapott kolozsvári kollégium ot; (6) a nagybányai schola rivulina t,
amelyet 1755-ben lefokoztak. A felsoroltak köz ül ugyan egyik sem volt klasszikus európai
értelemben vett és szervezett egye temi központ, de a katedráinál id ĘrĘl idĘre olyan
kiemelked Ę egyéniségek, tudós professz orok álltak, akik saját ko ruk és társadalmuk fölé
magasodva emelték fel egyházuk, népük „kicsi nyeit”. Nyilván ezt a felsorolást mind Bels Ę-
erdélyi (Székelyudvarhely, Szás zváros), mind partiumi (Szatmárnémeti, Máramarossziget)
viszonylatban tovább kellene folyta tnunk, mivel mindegyik gimnáziumi vagy f Ęiskolai rangú
kollégiumban volt egy-egy tudós tanár, aki megh atározott ideig ugyan, de irányítása mellett
felsĘbb szintre emelte az oktatást.
Az el Ębbi felsorolást illet Ęen, a dolgozat során különböz Ę jelentéstartalmú
megnevezésekkel – Collegium Academicum, Akadémia, Scholae illustre, Gimnasii,
Universitati, Atheneo – találkoztunk, amelyek árnyalati különbségjegyeket viseltek magukon.
Közös volt bennük az, hogy mindegyik igyekezett a dottságaihoz mérten eleget tenni és
lehet Ęségeihez képest hozzájárulni a teljes kör Ħ és magas szint Ħ erdélyi református oktatási
program megvalósításához. A gondolat, a kezdeményezések vagy megvalósítások
református jellegét azért kell egyfel Ęl hangsúlyoznunk, mert a kálvinista eszmeiséget
képvisel Ę kollégiumok a maguk több évszázados , igényes, következetes, tudományos
fejlĘdésre nyitott oktatási-ne velési rendszerével egy nagyon gazdag örökséget
hagyományoztak az utókorra. Országépít Ę reformátorainknak volt olyan jöv Ębelátó
reménysége és bátorsága, amellyel szabad te ret nyitottak a folyamatos hazai iskolázás el Ętt.
SĘt egyetem-gondolatukban, még ha az terv szin tjén is maradt, rendelkeztek olyan
szabadságfokokkal és nyito ttsággal, amely lehet Ęvé tette számukra „e gy mindig felfelé ível Ę,
folytonos fejl Ędési folyamatban az önmaga újjátere mtését, mégpedig egy mindig magasabb
szellemi és erkölcsi szinten”.915
Nem a református egyház és tudományos m ĦvelĘdés képvisel ĘitĘl függött, hogy az
évszázadok során az egyetemért folytatott hero ikus küzdelem sorsa úgy alakult, amint azt
láthattuk. A tudományos m ĦvelĘdés képvisel Ęi, a gazdag örökséget mindenek ellenére
folyamatosan gy Ħjtötték és következetesen továbbadták. A protestáns kollégiumok és
iskolarendszer reformációs örökségét , szellemi-lelki sajátosságait , amellyel egy új típusú
ember és társadalom létrehozásán munkálkodtak, Gaál Botond több jelent Ęs tanulmányában is
összefoglalta.916 A magyarság arcára sajátos vonásokat rajzoló örökséget és szellemi-lelki
értékeket felsoroló megállapítások közül a következ Ękben néhányat megemlítünk: (1)
„érvényesítették az evangéliumi keresztyénség gondolatvilágát mind a társ adalmi és egyéni
életben, mind a tudományban, mind pedig a nevel Ę munkában”; (2) követend Ę vezéreszmének
tekintették azt a reformátori gondolatot, hogy minden embernek Isten dics Ęségét és az ember
javát kell keresnie és szolgálnia; (3) „az t a reformátori gondolat ot képviselték, hogy a hit
tudás és ismeret nélkül nem teljesedhet ki az emberért végzend Ę széleskör Ħ szolgálatban”; (4)
a protestáns szellemiség „nagy jótéteménye volt a tudományközvetítés szorgalmazása és a
tudomány m Ħvelés felkarolása”; (5) „a reformáció felszabadította az egyházat az alól az
egyoldalú szemlélet alól, hogy az egyház tanítói tevékenysége kizárólag a hi téletet, az
üdvösséget szolgálja”; (6) a munká t istentisztele ttel egyenérték Ħ szolgálatnak tekintették; (7)
„a reformáció a maga új teológiai felismeré seit és tudományosan átgondolt rendszerét nem
akadémikus intézményi elzártságban kívánta m Ħvelni, hanem egyenesen a nép felé fordult”;
(8) a magyar m ĦvelĘdéstörténet felé irányítja figyelm ünket az a tény, amely arról tesz
bizonyságot, hogy „a magyar iroda lom legjelesebb nagyjainak ig en tekintélyes hányadát a
protestánsok, f Ęként a reformátusok adták.” Érdemes az említett tanulmánybeli
megállapítások mellé helyezni László Dezs Ę négy pontban összefoglalt meglátásait,

915 Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája . i.m. 2.
916 Gaál Botond: A protestáns iskolarendszer hatása Szat már szellemi arculatának kialakulására . Kézirat, Csenger, 1996.
5-6. Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája . im. 4-5.

140konklúzióit, amelyek a református kollégiumok szellemiségér Ęl vallanak.917 Ugyanitt többek
között arról gy Ęz meg, hogy „a református kollégiumok nemcsak a magyar református
egyházon, hanem az egyetemes magyar szellemi életen belül is állandó”, meghatározó
szerepet játszottak.
A református jelleget másfel Ęl azért is kell kiemelnünk, mive l a felekezeti és nemzeti
szempontból sokszín Ħ Erdélyben, a kálvinista iskolakultúra képvisel Ęi és oktatási programja
mellett megtaláljuk a római katolikus, az unitárius és a szász evangélikus tervek et,
kezdeményezéseket, részleges megvalósításokat is. Dolgozatunk elĘszavának utolsó soraiban
azt mondtuk, hogy az egyetem-gondolat ma is él, ma is örökös napirendi kérdése az erdélyi
magyar egyházi és civil társadalomnak csakúgy, mint a politikumnak. A kérdés tehát ma, a
21. század elején is megoldásra, a terv megvalós ításra vár. Az egyetemért folytatott heroikus
küzdelem története napjainkig mindössze egy fejezettel, egy epizóddal „lépett el Ęrébb”.
Az egyetem-kérdés rendezéséhez soha nem vo lt elégséges a „csak” a vallásos/felekezeti
akarat és háttér, vagy a társadalmi szándék és igény. Mindenkor sz ükség volt a politikai
akaratra is. Erdély „aranykora” után a politik ai szándék és akarat csak nagyon rövid id Ęre
nyilvánult meg támoga tólag. Ez a többnyelv Ħ és pluralista berendezkedés Ħ országrész az
évszázadok során volt már különálló ország, vajdaság, a nemzeti eszmét továbbment Ę
országrész, önálló, független fejedelemsé g, Bécsnek alárendelt nagyfejedelemség,
Magyarország szerves része, s ma immár közel száz esztendeje egy Romániához csatolt
idegen test. Az erdélyi magyarság jelenlegi élethelyzetét ma egy szóban lehet jellemezni,
összefoglalni: kisebbségben . Ez a kifejezés egy poszt- és nacionálkommunista, identitását
keres Ę utódállamban különösebb magyarázat nélkül is választ ad sok mindenre.
A múlt rendszer retrográd örökségét magával cipel Ę ország még el sem jutott önmaga
újkori öndefiniálásához, megtisztulásához, amikor beköszöntött az európai uniós taggá válás
korszaka. Azt, hogy a „közös hazában” változik-e valamit Erdély jogállása, illetve, hogy ez
milyen hatással lesz az élet alakulására, munkánk szempontjából, a Bolognai-folyamatot
leszámítva, azt ma még s ĦrĦ homály fedi. Tény, az hogy az önálló magyar tudományegyetem,
illetve a teljes kör Ħ anyanyelv Ħ fels Ęoktatás kérdése Erdé ly viszonylatában ma még
megoldatlan, rendezetlen kérdés. Pedig a nemzetközi jogi dekrétumok pozitív támogatást
nyújtanak az egyetemalapításhoz, s Ęt a teljes kör Ħ felsĘoktatás kialakításához. Ugyanakkor
Románia Alkotmánya is úgymond garantálja a kise bbségek tanuláshoz való jogát. Politikai
akarat mégsincs a Tanügyi Törvény konstruktív kijavítására és annak alkalmazására, életbe
léptetésére. A korábbi nagy múlttal és hagyományokkal rendelkez Ę egyetemek rehabilitációja
(Babes–Bolyai Tudományegyetem, marosvásár helyi Orvostudományi Egyetem) sem oldódott
meg, így a „magyar vonal” 918 magyar nyelv Ħ karok hiányában, kénytelen megelégedni
szakokkal, évfolyamokkal, csoport okkal. Az 1989-es változást követ Ęen létrejött egyházi
hátter Ħ alapítványi egyetemek (Sulyok István Református F Ęiskola, Partiumi Keresztény
Egyetem, Sapientia Erdélyi Magyar Tudománye gyetem) pedig részmegoldásos akkreditációs
közjáték kulisszái között keresik a me goldást, a törvényesen elismert m Ħködés normális
lehet Ęségét.919 Közben az erdélyi magyarság fels Ęoktatásban érintett és érdekelt rétege ismét
egy teljesen új helyzet kihívása inak kell megfeleljen. Ez pedig a Románia lassan teljes kör Ħ
európai uniós taggá válásával jelentkez Ę összes problémakört felö leli. Az európai trend
kulcsfontosságú kérdése a Bolognai-folyamatb a való bekapcsolódás, a felzárkózás, a
harmonizáció teljesen átírja a fels Ęoktatási élet modern történelmét. Az egységes európai

917 Vö. László Dezs Ę: Református kollégiumai nk szellemi öröksége . Minerva Kiadó, Kolozsvár. Klny. A Református Szemle,
1943. évi 23–25. számából
918 Murvai László: Körkép a romániai magyar oktatásról 1990–2007. Kiadja: Editura didacti că și pedagogic ă. Bukarest,
2007. 190–280.
919 A Nagyváradon m ĦködĘ Partiumi Keresztény Egyetem id Ęközben akkreditációt nyert, de a különböz Ę szakok
elismertetése még hosszú folyam at eredménye lehet. Ezt a munkát olyan tuda ttal kell végezni, hogy közben bármilyen
fordulatra lehet számítani romániai viszonylatban. Ro ssz emlékként él bennünk az, amikor az erdélyi történelmi
felekezetek által 1921-ben alapított egye temet a román állam egy mozdulattal beszüntette. Ez utóbbi gondolat Tolnay
István tanügyi tanácsos szíves közlése alapján.

141felsĘoktatási térség kialakításán munkálkodó folyamatban a magyar református fels Ęoktatás,
ezen belül a teológiai képzés is teljesen új oktatáspolitikai elvekkel, sz empontokkal,
elképzelésekkel, varázsszava kkal, fogalmakkal találkozik. Olyan kérdések elé állítanak
bennünket, amelyeket meg kell válaszolnunk, s Ęt sorshatározó módon és tényez Ęként
beleszólva, a számunkra leginkább járható utat kell megtalálni.920 Ezek a kérdések többek
között, amelyekre egyházi fels Ęoktatásunknak is választ kell adniuk, egyszerre lehetnek
nagyszer Ħ lehet Ęségek, vagy éppen a korábbi tartalmi és formai célok megsz Ħnéséhez vezet Ę
veszélyek.
Az átmeneti korszakra jellemz Ę sajátosságokat magán hordozó folyamatról jelenlegi
stádiumában elhamarkodott lenne konklúziószer Ħ véleményt mondani, vagy megállapításokat
tenni. A folyamat vége még távolabb van. Igaz, egyfel Ęl a román politika felemás
viszonyulása, az egyetem és általában a magyar kisebbségi oktatás, másfel Ęl pedig a
Bolognai-folyamat eddig megismert trendje, rend szere és struktúrája folyamatosan kétségeket
ébresztenek bennünk, annak pedig már egyértelm Ħ jelei mutatkoznak, hogy az erdélyi oktatás
gyakorlatában és eredményeiben is kevésbé igazodik a dolgozatunkban feldolgozott korabeli
eszményekhez, igazságokhoz. Azokhoz, amelye ket a biblikus alapokon szervezett,
tudományos igény Ħ, a civil társadalmat formáló és épít Ę, népet, közösséget szolgáló és
nemzetet megtartó enciklopédikus egyetem- eszme évszázadokon keresztül képviselt. Látjuk,
hogy bizonyos mértékben rendelkezünk a mindenkori egyetem alappilléreivel – diákokkal,
tanárokkal, háttérintézményekkel –, de ezzel együtt mégsem látjuk pontosan a bemeneteli
tényez Ęket és kimeneteli eredményeket.921 Azt látjuk, hogy a mai posztmodern társadalmat
kiszolgáló, gyors és használható ismereteket kínáló fels Ęoktatási rendszerben szinte
kizárólagosan csak az abszolút gazdasági és piaci elvek dominálnak. Ezek az elvek pedig nem
tartanak igényt Isten Kárpát-medencei magyar népe, a társadalom javát keres Ę és azon
munkálkodó, hit és tudás egészséges „házasságában” él Ę, munkálkodó anyanyelv Ħ
tudományegyetemre. Az elit- és tömegképzésre berendezked Ę európai egyetemek sorában
átalakulnak a fiatalok egyetemválasztási ig ényének mutatói, a ko rábbi szellemi-lelki
orientációs pontok is máshová kerülnek, és az egykori peregrinusokra jellemz Ę gondolkodás:
a hazajönni, a megszerzett tudományt a szül Ęföld szolgálatába állítani , azt a nemzet hasznára
és építésére fordítani, illetve a hazai tudományegyetem kiépít ésére törekedni, immár nem fog
tartozni a prioritások közé. Ezért is érezzük jelenlegi helyzetünkben azt, hogy felel Ęsségünk
hatványozottabban megn Ę, és immár nem elég pusztán az – akármilyen, csak legyen – önálló
magyar fels Ęoktatás megteremtésén munkálkodni, hanem a keresztyén etika egyik
alapkérdésének is tekinthet Ę hogyan -t kell korszer Ħen és gazdag reformátori örökségünk elvei
szerint felvetni, képviselni.
Természetesen az átmeneti állapot, az új helyzet nem jelent kizárólag rossz at. A
történelem eseményeinek alakulását Krisztus-fel Ęl tekint Ę ember még a dekadens efézusi
szünkretista világban is meglátta az ígéretes munkára megnyílt új-kapu lehet Ęség
alternatíváját. (1 Kor. 16,9)
Dolgozatunk bevezet Ęjének utolsó soraiban megfogalmazott gondolatra, a megvalósítás
mikéntjére, hogyanjára és a bel Ęle fakadó kérdésre nem adtunk választ. Itt sem tesszük ezt.
Ellenben fontosnak tartjuk megfogalmazni és hangsúlyozni azt, hogy tudós, hitvalló erdélyi
eleink mit és miért tartották minden id Ęben és élethelyzetben szent küldetésüknek, illetve miért
tekintették Istent Ęl kapott mandátumnak a magas szint Ħ református m ĦvelĘdés ügyét ?
Alapkérdésünk továbbiakat vet fe l: (1) Mi teszi indokolttá minden id Ęben, hogy olyan
eszmeiség Ħ felsĘoktatásról beszéljünk, amely öndefiníciój ában a református jelleget nemcsak
díszít Ę jelz Ęnek tekinti, hanem teljes tartalmi és formai valójában jöv Ęt hordozó
alternatívának gondolja ? (2) Miért szolgálná jobban Erdély jöv Ęjét, akár a magyarság

920 Fazakas Sándor: Európai fels Ęoktatás és hittudományi képzés. in. Református Tiszántúl, 2008/3–4. 16–21.
921 Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája. i. m. 1–10.

142megmentését egy olyan egyetem, amely a kálvini eszmeiség jegyében szervez Ędik? (3) Mit Ęl
lehet jobb, másabb egy református szellemiség Ħ-lelkiség Ħ egyetem vagy f Ęiskola? (4) Mit Ęl
reformátusok a tervek, a gondolat ok, a szándék, az akarat? (5) Mi ad kálvinista jelleget
mindenkor az erdélyi reform átus universitas-gondolatnak?
A felvetett kérdések megválaszolásakor szeretnénk elkerülni azt, hogy felekezeti
szĦklátókör Ħséggel legyünk vádolhatóak. Elle nben biblikus, hitbeli meggy ĘzĘdésünkb Ęl
fakadó, jöv Ębe mutató és a vállalható alternat íva helyessége mellett, a következ Ękben konkrét
történelmi összefüggésekbe ágy azott válaszokat fogalmazunk meg.
Az egyetem, illetve a fels Ębb szint Ħ oktatás vállalására kapott mandátum kálvinista
jellegét elĘször is biblicitásában és hitvallásosságában, másodszor individuális és kollektivista
jellegében, harmadszor az iskolák felépítési rendjében érvényesül Ę szervezeti jellegben látjuk,
és negyedszer a mindenkori konzisztoriális egyh ázat tekintjük a történtek egyik
kulcsszerepl Ęjének.

1. A biblikus és hitvallásos jelleg

A 16. század els Ę felének kontinentális összefüggés Ħ és hatósugarú totális krízisei
között, a magyar nemzet egy abszolút kilátástal an völgy-helyzetbe került. A szellemi-lelki és
morális eresztékeiben megbomlott ország a legy Ęzöttség, szétszórtság, bels Ę megosztottság és
magára maradottság deprimáló állapotába zuhant. A teljes kör Ħ reménytelenség és
bizonytalanság z Ħrzavaros nyomorúságában a Pál apostoli „kicsoda szabadíthat meg?”
(Róma. 7,24) kérdését sóhajtotta a Kárpát-medence magyarsága. Állapotuk okaira, miértjeire
választ vártak, kerest ek. Olyan Péter-hit Ħ emberekre volt ekkor szüksé g, akik apostoli látással
és gondolkodással „az örök élet beszédéhez” (Já nos 6,68) való menekülés-megtérésben adták
meg a választ. ėk voltak azok a „Magyar Papok”, akik „az Úr szavára ismertek” (Baja
Mihály), akik a szenvedések traumájából önmag ától kilábalni képtelen népet az evangélium
és Krisztus-közelség közösségébe vezették. Rajt uk keresztül a feltámadott Krisztus ült le
választottai körébe, Aki Szentlelke által „m egnyilatkoztatta elméjöket, hogy értsék az
írásokat”.922
A kinyitott Szentírás korszakos változások megindulásához adott kezd Ę impulzusokat.
A történelem Ura, akit nem ismerte k, most egyszerre magyarul, közérthet Ęen szólalt meg a
nép között. A hallásból nyert, fe lébresztett hit (Róma 10,17) orsz ágos hódítóútra indult. Az
egyre szélesed Ę körben terjed Ę evangélium hatására pedig az elesett, szenved Ę nép kezdett
magához térni. Isten-ismeretét, Teremt Ęjéhez f ĦzĘdĘ kapcsolatát, illetve személyes és
kollektív állapotát új, biblikus szempontok szerint kezdte átgondolni, átértékelni.
Az ország népe kritikus ponthoz érkezett amikor megértette szenvedése okát. A
történelmi eseményeket, történéseket immár a Szentírás tükrében, Isten igéje alapján kezdte
értelmezni. Ez volt tulajdonképpen nemcsak az erdélyi, de az egés z magyar reformáció
központi kérdése is.923 A Krisztus-fel Ęl értelmezett történelem-szemléletben értették meg,
hogy mindaz, ami a nemzettel történt, nem egyéb, mint Isten büntetése, Akit Ęl elpártoltak,
Akinek útjáról letértek. A b Ħntudatra ébredt nép alaphangja az önvád, a b Ħnbánat lett. A

922 Lukács 24,41. Érdekes a vers két kifejezése: megnyilatkoztatni , azaz az eredeti szöveg értelmében Jézus megnyit, áttör
valamit, áthatol valamin, ami zárt. Mindezt azért teszi, hogy az el mét bezáró, “elmezavart” okozó homályból kiszabadítsa
azt a képességünket, amellyel megérthetjük, felfoghatjuk és megláthatjuk a történések összefüggéseit. A másik kifejezés
érteni az Írásokat, azaz együtt lenni, együvé tenni, ö sszetenni a felfogásokat, a gondolat okat, eszméket. Jézus, amikor
meg akarja értetni az Írásokat velünk, akkor tulajdonképpen összhangba akarja hozni a mi gondolkodásunkat a sajátjával.
Azért töri át a ködfalat, mely az értelemre borult, hogy segítsen ön magára hangolni bennünket.
923 Juhász István: Hitvallás és türelem . Dolgozatok a református teológiai tudományok köréb Ęl. Új sorozat 2. Kolozsvár,
1996, 22.

143Magyar Papok jeremiási hangvétel Ħ és tartalmú, kemény, prófétikus igehirdetései b Ħnbánatra
és önvizsgálatra szólítottak fel. Az ország né pének a jó, járható, helyes útra kellett
visszatérnie. Meg kellett tanulni uk, hogy az emberi történelem csak akkor fedi egymást az
üdvtörténettel, ha a nép megtér és rááll ar ra az „örök ösvényre” (Jer. 6,16), amely a ki utat
jelenti számukra. Ezt az utat önszántából, szabad akaratból kell választani uk, és azon
engedelmeskedniük annak, Aki velük és nem nélkülük alakítja az életet.
A vigaszt keres Ę nemzet számára a szenved Ę Krisztussal való azonosulás biztos
fogódzót jelentett. A megváltó, szabadító Isten irgalma és kegyelme Krisztus fel Ęl
megérkezett, és Benne rátalá ltak a reménység forrására. A nemzeti misszió zászlóviv Ę-
reformátorai biblikus g ondolkodásukkal, Krisztus-fel Ęl jöv Ę látásukkal, szilárd hitükkel és
halált megvet Ę924 bátorsággal álltak a nép között. Az összeomlások utáni évtizedekben
meggy ĘzĘdéssel és er ĘsödĘ hanger Ęvel hirdették, hogy Isten velük van. Elhitték, hogy a
történelem és népek megváltója a magyar nemzet sorsa fel Ęl is rendelkezett.
A kinyitott és kézbe vett Bibliára támaszkodó és épül Ę, nemzetébreszt Ę munka
folyamatosan mélyítette a felnöv Ę generációk tudatában a kálvini tanok életment Ę gondolatait.
A feltartóztathatatlanul beindul t peregrináció, illetve az intermissziós szíj-szerepet betölt Ę
reformátorok állandó összeköttetést biztosítot tak a hazai és európai reformáció képvisel Ęi
között.
A magyar reformáció külön érdekessége, hogy hazai reformátoraink kevés kivétellel
ugyan, de nem voltak direkt, személyes kapcsola tban Kálvinnal. Erdé lyben a kálvinizmus
eszméi mégis sajátosan, a helyi jellegzetessé gekkel természetes szümbiózusban hatottak.
Kálvin direkt személyes, vagy indirekt hatásá nak vitatott vagy vitatható kérdését igyekszik
helyére tenni Hörcsik Richárd eg yik korábbi tanulmányában. A té ma felülvizsgálása során és
alaposan doktumentált konklúziójában rámuta tott arra, hogy Kálvin 16. századi Kárpát-
medencei recepciójában sokkal több a direkt hatás, mint azt a korábbi munkák, tanulmányok,
de fĘként Ravasz Imre gondolatai s ugallták vagy megállapították.925 Talán nem is véletlen,
hogy az augusta variata utáni nyitott, racionalista gondolkodású Melanchton, vagy a genfi
Béza, vagy Bullinger Henrik, vagy a strasbourgi Bucer mind a kálvini Institutio , keresztyén
vallás predestinációs élet- és gondolatrendszerét közvetítették a peregrinusok felé. A
predestináció tana amúgy a maga kétél Ħségével mérhetetlenül nagy rizikót jelentett a fatalista
hajlamot Ázsiából magával hozó magyarság számára. Itt bizonyos mértékig igazat adhatunk
Varga Lászlónak, aki szerint az Ęs-fatalizmus, amely mélyen gyökerezik népünk lelkébe és az
hamar önmagára talált a kálvini predestinációs tanban.926 Ám a nemzeti misszió és
evangelizáció ügye a Szentírást alaposan ismer Ę, józan gondolkodású, kontinentális
összefüggésekben látó és gondolkodó, ille tve a helyi követelményeknek megfelel Ęen cselekv Ę
emberek kezébe került. Megértették, hogy a történelem Ura még b Ħnei ellenére sem vetette el
a magyar nemzetet, hanem kegyelméb Ęl kiválasztotta a megtér Ęket, és a reformációban új
életre támasztva rehabilitálta Ęket.
Erdély számára a 16. század második felét Ęl az új történelmi-politikai konstelláció
életreszóló kihívást jelentett. A nemzeti és nyelvi szempontból is pluralista berendezkedés Ħ,
országos méret Ħ és jelent ĘségĦ fejedelemséget nem zökkentette ki új szerepköréb Ęl a
begy ĦrĦzĘ interkonfesszionális polémiák hullámzása sem. Stabil politikai háttérrel nyitott
teret a konfesszionalista „betör éseknek” és útkereséseknek. Az eredmény ismeretes: dogma-
szabad igehirdetés, azaz vallásszabadság, Torda, 1568. A magyar államiság eszméjét

924 Belényesi Gergely le vele Kálvinhoz. in. S. Szabó József: A Helvét irányú re formáció elterjedése Magyarországon és
Erdélyben. Függelék. in. D. D. Dr. Loesche György: Kálvin ha tása és a kálvinizmus Európa keleti országaiban. Fordította
S. Szabó József. Debrecen, 1912. 177–180. A kevésbé ismert magyar reformátor pe regrinációs útjáról való hazatérése
elĘtt szenvedélyes hangú levélben kérte Kálvint, hogy Ę is imádkozzon Istenhez szegény, elesett magyar népéért. Ebben a
levélben fogalmaz meg ilyen gondol atokat, hogy: „… a legközelebbi nundinaen visszaindulok hazámba, hogy az
elnyomott egyháznak szolgálhassak. Hogy ez az én életemet vagy halálomat kívánja-e, azzal nem gondolok, csak Isten
dicsĘségére legyen szolgálatom”.
925 Hörcsik Richárd: Kálvin és a 16. század i Magyarország. Theológiai Szemle, 1990. 341–347.
926 Varga László: ÉlĘ hitkérdések. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet kiadása, Marosvásárhely, 2008, 85.

144öntudatosan felvállaló fejedelemség már a kezdet kritikus pillanataitól poli tika, hit és
tudomány kérdésében egy haladó társadalom képét mutatta. Természetesen a haladás nem
jelentett minden esetben fejl Ędést is.
Az 1556–57-i országgy Ħlések több ízben is foglalkoz tak az egyházi javak állami
tulajdonba vételével. E mögött az id Ęközben már meger Ęsödött és vezet Ę pozícióhoz jutott
protestáns új-arisztokrácia, f Ęúri réteg nyomásgyakorlását kell látnunk, ak ik „Isten
dicsĘségére és az ország közös hasznára”927 iskolákká szándékozták átalakítani el Ębb a
marosvásárhelyi, kolozsvári, majd a váradi zárdákat.
Bár Erdély a három protestáns lutheránus-k álvinista-unitárius felekezetek szellemi
lépcs Ęfokait végigjárta, mégis stabil folytonossá got sorrendben a második, azaz a helvét
vallástételt követ Ęk által képviselt kálv inista tanok jelentette k. A lutheri tanok els Ę perct Ęl
kezdve az erdélyi szászok világába gy ĦrĦztek. Az antitrin itárius gondolatok Ęsmagyar
monoteista istenszemléletükkel és szimpátiáju kkal együtt sem tudtak hosszú távon teret
nyerni, pedig teljes fejedelmi támogatás mellett fejtették ki missziójukat. A nyugati
antitrinitarizmus a sajátságosan keleti, ázsiai magyar monoteista szeml élet kézenfekv Ę
támogatása mellett sem tudott meggy ĘzĘ lenni, mivel az kezdetben csak tagadásra
rendezkedett be , ám arra nem lehetett jöv Ęt építeni.928
Sorsdönt Ę fontosságú, hogy az agóniájából feltáma dt magyarság gondolatvilágába a
kiválasztottság tudata ekkorra már mélyen beivódott. A predestinációs hit és meggy ĘzĘdés,
azaz hogy Isten kiválasztó kegyelmének vagyunk részesei, személyesen és közösségként
konkrét tettekben megnyilv ánuló cselekvési er Ęt adott a nemzetnek. Hitték, hogy Istent Ęl
mandátum uk, meghatalmazásuk van arra, hogy részt válla ljanak az Isten szerinti emberi élet
alakításában. Meggy ĘzĘdésükké vált, hogy a Teremt Ę és Gondvisel Ę Isten
eleveelrendeléséb Ęl felel Ęs tettekre, cselekedetekre lettek elhívva. Az Istent Ęl kapott
felhatalmazás tudata báto r, elkötelezett hivatástuda tot munkált lelkükben. Ebben a
gondolatban vélték megtalálni korábbi szabadságuk al apeszméjét is. A nép élete új értelmet és
célt kapott. A kálvinistaként gondolkodó és megnyilatkozó, megnyilvánuló emberek nagyon
is jellemz Ę módon pontosan tudták minden id Ęben, hogy miben és miért hisznek.929
Jövend Ęjüket már teljesen a Kris ztusban nyert kegyelem fel Ęl értelmezték. A kapott
mandátum konkrét tettekre, fela datokra sarkallta a felébredt nemzetet, és a megtért pünkösdi
hitvallók „mit cselekedjem…” kérdésére kerest ék a tettekben megnyilvánuló válaszokat. Nem
ültek és várakoztak tétlenül, ha nem kinyitott Bibliáva l a kezükben, a kiválasz tottság tudatával,
istenes hittel mentek elébe a jöv Ęnek. Megértették, hogy nem kulloghatnak az események
után, hanem Krisztus küldetéséb en járva, népük történelmének sorsfordítóivá kell váljanak.
Predestinációs hitük nemcsak örökös, állandó döntés elé állította a reformátorokat, hanem
felelĘssé is tette Ęket minden irányba. Az újraértelm ezett és helyére került hármas
viszonyrendszerben 930– Isten-ember-világ – mindent meghatározóvá tett az, hogy a
teremtmény szemt Ęl szembe került Teremt Ęjével, és Szentlelkén keresztül új, közvetlen
kapcsolat és közösség jött létre.
Isten a reformációban az el Ębb hivatkozott hármas viszonyrendszerbe kapcsolta tehát az
embert Igéje és Szentlelke által. Megszólította, elhívta és elküldte. A küldetést Isten kegyelmi
választása alapján felvállaló ember tudta, hogy konkrét id Ęben, helyre, feladatra szól a
megbízatása. Az ember, Isten akaratát szolgálva, az ė eszközeként és munkatársaként
munkálkodhat. Erre azonban teljes mértékben fel kell készülni. Ebben nem volt elegend Ę az
elkötelezettség, a felel Ęsségtudat, hanem szükség volt az iskolára, ahol az evangéliumi
piètasra nevelés mellett, a széles kör Ħ tudományok, ismeretek elsajátítására is szükség volt.

927 Nagy Géza: Akik k Ęsziklára építettek. Kolozsvár, 1937. 99.
928 Varga László: ÉlĘ hitkérdések . i. m. 81–82.
929 Alister E. McGrath: Kálvin. Osir is Kiadó. Budapest, 1996. Fordította : Nagy Mónika Zsuzsanna. 142.
930 Kuyper, Ábrahám: Kálvinizmus és modernitás . Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2001. 16–17.

145Az egyszerre Isten-eszközi és munkatársi viszony, illetve az elvégzend Ę konkrét feladat
teljes igény Ħ és min Ęségi munkát követelt meg. Ez a bib likus megalapozotts ágú és hitvalló
nem passzív, hanem szüntelenül munkálkodó, legmagasabb szint Ħ életaktivitás931 vált
sarkalló, mozgatórugójává a mindig magasabb és magasabb szint Ħ iskolagondolatoknak és –
terveknek. Láthattuk, hogy az universitas- tervek az évszázadok során egymásba f ĦzĘdĘ
láncolata rendszerint elbukott, de az isteni mandátum t udatával bírók és munkálkodók
képesek voltak mindig újjáéleszteni azt és új, az adott körü lmények között mégis
megvalósítható képzési formák megszületésére ösztönözni. A megújulás és talpra állás
képessége jellemezte a magas szint Ħ mĦvelĘdésre kódoltság programját, mert mindig
pontosan tudták, hogy Krisztusban mi a helyes és a jó, illetve, hogy mikor, hol és mit kell
cselekedniük konkrétan.
Minden történelmi és politikai körülmény ellenére a szándék, az akarat, a tervek
mindvégig megmaradtak. Az Apáczai által legt eljesebben megrajzolt intézményes keret és
forma azonban mégsem jöhetett létr e. Ennek ellenére a magas m Ħveltség Ħ emberek és
társadalom nevelésének örökös célját Erdély egy pillanatra sem vesztette szem elĘl, hanem a
Reményik Sándor-i „ahogy lehet” kere tei között végezte századokon át.
A 16. századi Erdélyben nem kellett mindent az alapoktól kezdeni. A korábbiakban már
rámutattunk, hogy a reformáció el Ętt is létezett Erdélyben olya n iskolarendszer, amely már
kiépült alapokat és hátteret nyújtott az új oktatási programhoz. Az átalakulás és átrendez Ędés
korában a városi humanista iskolák tárt kapukka l fogadták a reformáció tanait. Az egymásra
találás és az átmenet viszonyl ag hamar megtörtént. Mindkét eszmeiség az örök értékekhez
való visszatérés nyomvonalán haladt. A humanis ták az ókori görög és latin klasszikusokhoz
tértek vissza. A reformáció „hitújítói” a S zentírás tiszta forrásából hallották meg az
Örökkévaló Isten szavát. Addig keresték a tört énelem Urát, amíg Isten rájuk talált. Hitük
tartalmát az új id Ęk új kihívásainak megfelel Ęen fogalmazták meg confessorikus módon,
mellyel az egyház teológiai egzisztenciájának is korszer Ħ tartalmat adtak.932Közös volt
bennük, hogy mindegyik a személyes emberre, az e gyénre irányította a figyelmet. Ennek
értelmében az egyén felszabadult korábbi kötöttségeib Ęl, a szabad gondolkodásra,
véleménynyilvánításra, az önállóságra, s zabad vizsgálódásra és kutatásra.933 A különbség
abban állt, hogy amíg a hu manizmus, önmagában mindent Ęl függetlenül szemlélte és tartotta
fontosnak az egyént, addig a reformáció az Isten állandó jelenlétének tudatában él Ę, a
közösségben és a közösségért munkálkodók összefüggésében értelmezte.

2. Individuális és kollektivista jelleg

Évszázadok során az erdélyi magyar református oktatás és m ĦvelĘdés programja, illetve
az universitas gondolata, folyamatos terve mögött mindenkor egy-egy pontosan
megnevezhet Ę motorikus egyént találunk. Az ilyen emberek köré csoportosultak, sorakoztak
fel azok, akik fontosnak tartották az iskolázás egyház- és nemzetment Ę ügyét. Ez nem
véletlen, mivel a kálvinizmus predestinációs tanítása feler Ęsítette a hazai reformáció
képvisel Ęiben és híveiben a kiválasztottság tudatát, a személyes elhívás és külde tésre
vonatkozó hitét, meggy ĘzĘdést és tanítást. Nagy hangsúly került az egyénre, aki Istent Ęl
kapott mandátumát személyes többletével ott képviselte abban a közösségben, ahová szólt a
megbízatása. E szerint minden embernek egyéni rendeltetése volt, va n és lesz, amelyet
személyes formában Krisztusban talál meg. Ezér t is történhetett meg az, hogy „a kálvinizmust
egyének jutatták érvényre”.934 A Krisztusban újjászületett egyén személyesen döntött és
vállalta a küldetést, a megbízatást. Ez megnövelte és meger Ęsítette öntudatukban a magyar

931 Sebestyén Jen Ę: Református dogmatika . Irányt Ħ Kiadó, Gödöll Ę, 1994. 115.
932 Fazakas Sándor: „Új egyház felé?”. A második világháború után i református egyházi megújulás ekkléziológiai
konzekvenciái. in. Dissertationes Theologiae, Debrecen, 2000. 10.
933 Barcza József: A magyar református kollégiumok szellemisége. in. Thelológiai Sze mle, 1996. 346-348.
934 Kuyper, Ábrahám: Kálvinizmus és modernitás . im. 35.

146reformátorokat is. A kristálytiszta hitvalló öntudat képessé tette Ęket a bátor kiállásra,
szembenállásra, s ha kellett, a harcos önvédelemre.
MibĘl táplálkozott ez a személyes kivá lasztottság-tudat? Abból a meggy ĘzĘdésbĘl,
hogy a Teremt Ę Istennek terve van az egész világgal. Isten világterve mindenre kiterjed az
univerzumban. A világterv a világr endre tekint, amelyet a Kriszt usban kiválasztott, elhívott,
elküldött, és a megbízottakon ke resztül végez a világ kezdetét Ęl fogva a világ végezetéig
(Heidelbergi Káté 54. k.). Isten világtervében helye, konkrét feladata van mindenkinek. Ez a
világterv Krisztus uralmának a hely reállítására néz. Ebben a Teremt Ę mellett, az ember mint
eszköz és munkatárs vesz részt, és személ yre szóló részfeladatát a legnagyobb odaadással
végzi.
Krisztus uralma a helyreállt világrendet jele nti. Ezen a világrende n az újjászületettek
mandátumával, h Ħséggel eleget tev Ę, Istent Ęl nevelt (theodidactos)935 új típusú és Krisztus-
képĦ emberként kell munkálkodni. Ebben, Béza sz erint, az iskolának kimondhatatlanul nagy
szerepe van. Az iskola segít a tanulás cél jának maradéktalan megvalósításában, azaz az Imago
Dei helyreállításában.936 A Hernbornból hozott céloknak megfelel Ęen, Alstedék ebben a
szellemben tanítottak és neveltek. Reformátoraink is átvették ezt az új gyulafehérvári nevelés
és oktatáspolitikai programot. Abban bíztak , hogy Erdélyben sikerül egy új társadalmat
felépíteni, újszer Ħ, enciklopédikus tananyagukkal és nevelé si eszközeikkel. Ezt a társadalmat
Krisztus eljövetelére akarták el Ękészíteni. Úgy gondolták, hogy az elesett és b Ħnössé vált
embert, aki szabad akaratában teljesen meggyen gült, értelmében fogyaté kossá lett, látásában
meghomályosodott, azt nem szabad magára ha gyni, hanem a kegyességre való nevelés és a
mindig magasabb szint Ħ tanítás eszközével kell felemelni.
A magyar reformációban az Isten-közvetlen ka pcsolatba és személyes közösségbe került
egyén magára talált. Az egyén- s Ęt személyközpontú937 magyarság természetes
egyértelm Ħséggel és nyitottsággal fogadta be Kálvin és a többi kálvinista szellemiség Ħ
reformátor tanait, és alakította ki a ma ga sajátos magyar református teológiáját.938 A
magyarság individuális jellemvonása939, gondolkodása és munkastílusa mindig igényesebb és
magasabb szint Ħ oktatás-tervében, elké pzelésében vagy akár a megvalósított kollégiumi
életben is pontosan nyomon követhet Ę. Universitast álmodó, vagy egyetemi szinten m ĦködĘ
reformátoraink nem pejoratív, önz Ę, önközpontú érdekeket képviseltek, hanem az egyén és
többleténél fogva a személy , a közösség érdekében fejtettek ki tevékenységet. Az erdélyi
egyetem-gondolat képvisel ĘirĘl, a kollégiumok toronymagasan kiemelked Ę tudomány-
szolgáiról joggal mondhatjuk el, hogy életük és munkájuk egyszerre egyéni és közösségi
jellege minden körülmények között megmutatkozott. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a
magyarság és a kálvinizmus e tekintetben (is) egymásra talált. Nem csoda, hogy ilyen téren is
a kálvinizmus hatott leger Ęteljesebben. A közösséghez küldött, országos felel Ęsséget érz Ę és
vállaló egyének nem tudtak csak magukkal foglalkozni, mivel a mandátumos hit és az istenes
meggy ĘzĘdés nem adott semmiféle önz Ęségre, önközpontúságra lehet Ęséget. S Ęt, sokkal
inkább indíttatást, ösztönzést adott a nép, a közö sség, a társadalom felé fordulásra. Országos
trónon (János Zsigmond, Bethlen Gábor), külföld i diplomáciában (Szenczi Molnár Albert),
hazai szám Ħzetésben, a meg nem értettség drámájával (Apáczai Csere János), kollégiumtól
távol (Bod Péter), katedrák mellett (Pápai Pá riz Ferenc, Salamon József, Szász Károly),
egyházi hierarchia csúcsán (G eleji Katona István, Tófeus Dobos Mihály, Kovásznai Péter)
vagy a F Ękonzisztórium testületében, vagy a korai presbiteri, demokratikus szervezettség Ħ

935 Békési Andor: „Mint nyilak a h Ęs kezében” in. A pedagógus Kálvin . Az evangéliumi kálvinizmus füzetei. Kiadja a
Református Zsinati Iroda Sajt óosztálya, Budapest, 1987. 137.
936 Pruzsinszky Pál: Kálvin János . Életrajz a reformátor születésének négyszázadik évfordulója alkalmából. Refor mátus
Egyházi Könyvtár. Budapest, 1909. 359-379.
937 Végh László: A válságba zuhanó világ és a magyarság. in. Búvópatak . 2008. 11. szám. 17–18.
938 Hörcsik Richárd: Kálvin és a 16. század i Magyarország. Theológiai Szemle, 1990. 19.
939 Molnos Angéla: Magyarító könyvecske. Debrecen, 2005. 134. Az individuá lis szó jelentései a következ Ęk: egyedi, egyéni,
különös, sajátos, szem élyes, személyi.

147lelkipásztorok eklézsiájában (a váradi schola tudós papjai és taná rai), minden az Isten
dicsĘségére és az országos érdekek szem el Ętt tartásával a közösségre tekintett. Ezeket az
embereket és velük együtt még sokakat a feladat tett naggyá , amelyre megbízatást kaptak, s
amit igyekeztek elvégezni. Tudásuka t, képességeiket, tehetségüket, s Ęt életüket is Erdély és a
magyarság felemelésének sz olgálatába állították.
A tudományos m ĦvelĘdés képvisel Ęi között mindig voltak olyanok (fejedelmek, f Ęúri
réteg képvisel Ęi, püspökök, tudós tanárok, lelkipásztor ok), akik kor és társadalom fölé
növekedve, gazdag többlet Ħ személyiségüket a közösség érdeke inek szolgálatá ba állították.
Talán nem is tehették volna másként, mert csontjaikba rekesztett t Ħzként égette beléjük a
szolgálatkészséget a szabadságra újjászül Ę Szentlélek Isten. Err Ęl a szolgálatra felkészít Ę
nevelésr Ęl beszélt Kocsi Cserg Ę Bálint is korabeli iskoladefiniciójában , melyben annak
mĦködését, célját is megfogalmazta. E szerint: „a schólák az egyháznak és a politikának
mĦhelyei, amelyekben a haza szolgálatjára terme tt hasznos fiaknak el kellene készíttetni;
veteményes kertek, melyekb en a nagy reménység Ħ, nemes elméknek, az öregeknek mind
helyekben, mind tisztekben jövend Ębeli successióra kellenék neveltetni”. 940
A kollégiumok „szabad leveg ĘjĦ” szellemisége imádságos lelkületre és mindenkor
munkálkodó szolgálatra nevelt egyént , közösséget egyaránt. A Teremt Ęvel, a Szentlélek által,
új, közvetlen kapcsolatba került ember, személ yes kiválasztottsága tu datában függetlenítette
magát minden földi hatalomtól. A Lélek s zabadsága (2Kor. 3,17) pedig a gondolkodó és
kitörni akaró szellem és értelem el Ętt megnyitotta a szárnyalás, ismeretszerzés, alkotás és az
újat teremteni akarás út-lehet Ęségeit. A tudományos m ĦvelĘdés kibontakozása el Ętt magasodó
korábbi „tabu-falak” lebontását megkezdték. Természetesen nem kontroll nélkül cselekdtek.
Biblikus meggy ĘzĘdésük, hitvallásos elkötelezettségük jó zan, öntudatos kontrollt, fegyelmet
teremtett bennük.
Az alaptétel mindenkor ugyanaz maradt: Isten dics Ęségére és az ország hasznára tenni
mindent. A konkrét helyre, azaz a „kertbe”, „m Ħvelésre és Ęrzésre” 941 vonatkozó isteni
rendelés meghatározta a személyre szóló pontos fe ladatot. A Lélek által felszabadított embert,
aki felel Ęsséget érzett embertársaiért, illetve sz Ħk és tágabban értelmezett környezetéért, már
senki és semmi nem köthette gúzsba. Ismerni, tudni akart mindent. A megszerzett ismerettel,
tudománnyal pedig szolgálni akart. Az évs zázadok során a kollégiumok neveltjeit, a Lélek
által felülr Ęl újjászült ember szilár d hite, szüntelenül fejl ĘdĘ magas szint Ħ képzettsége és a
népért érzett öntudatos felel Ęssége tette rendkívül bátorrá. Megszerzett ismereteikkel, rendelt
helyükön hasznára kívántak lenni a Kocsi Cserg Ę Bálint által is leírt hazának . Ezt fogalmazta
meg a magyar tudományos nyelv megteremt Ęje, Apáczai Csere János is nagy m Ħvének már a
bĘvített címében, de még inká bb az olvasóhoz írt El Ęszavában. 942 Ez a tudat és szellem
alakította évszázadokon keresztül a „hasznot ” hozó tudományok, természettudományok vagy
reáliák és egyéb humán tudományok erdélyi úttör Ęit és nagymestereit.
Legyen szabad, nem a teljesség igényével megemlítenünk most Apáczait követ Ęen
másokat is, akik hozzá hasonlóan harcoltak az enciklopédikus tudományok erdélyi
behozataláért, hazai m Ħvelésükért Isten dics Ęségére és az ország hasznára. Meg kell
említenünk az enciklopédikus m Ħveltség Ħ Pápai Páriz Ferenc orvos-polihisztort, az Angol
Tudományos Akadémia tagjává vált tibetológus K Ęrösi Csoma Sándort, Vásárhelyi T Ęke
Istvánt, az erdélyi experimentális fizika megteremt Ęjét, Benk Ę Ferenc geográfus-
természettudóst, ifj. Kölesséri Sámuelt, az els Ę országos tiszti f Ęorvost, a Royal Society tagját,
vagy az európai rangú matematikusokat, a ma rosvásárhelyi Bolyaiakat vagy Kazinczy
Ferencet. Természetesen a sort tovább lehetn e és kellene folytatnunk másokkal vagy a humán

940 Nagy Géza: Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történerté bĘl. im. 107.
941 1Mózes 2,8 és 15. A kert kifejezést pontosan fordítva és értelmezve azt kapjuk, hogy Isten keret helyezett az Édenbe,
személyes életteret, élet lehet Ęséget, amelyben és amelyért személyes felel Ęséggel tartozunk. Ezt a személyes életteret,
amelyet körbe fog több más, azokkal összhangba mĦvelni és Ęrizni kell. Ez sz Ħntelen munkálkodást, aktivitást, éberséget
és bátorságot kér a feladatát, szolgálatra rendeltségét felismer ĘtĘl.
942 Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia . Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 73–95.

148tudományok széles skáláján differenciálódott tudományok m ĦvelĘivel, akik nemcsak hazai
keretek között m Ħködtek, hanem az európai körforgásba is bekapcsoták Erdély
reformátusságát, magyarságát. Tették ezt küldetésükb Ęl fakadó hitük erejével, magas szint Ħ
tudományos ismereteikkel melyek által lépésr Ęl-lépésre nyitottak teret a haladás, a fejl Ędés
elĘtt Erdély népének.

3. Szervezeti jelleg az iskolák felépítési rendjében

Az erdélyi iskolák, kollégiumok felépítési rendjében egy pontosan nyomon követhet Ę
szervezeti jelleget láttunk megvalósulni. A kollégiumok heterogén társadalmát bemutató
anyakönyvek arról tanúskodnak, hogy az intézményekben jelen volt minden társadalmi
osztályhoz tartoz ó réteg képvisel Ęje. A kollégiumi demokratikus societások bels Ę tagoltsága,
felépítése olyan volt, hogy abban mindenki számára volt hely. A kálvinista szül Ęk gyermekei
mellett minden id Ęben megtalálhatóak voltak más felekezet Ħ diákok is. Ezt a korai és korabeli
sajátos preokumenikus hozzáállást olvashatjuk ki több kollégiumi diáknévsorból. Sajátos
vonása volt ez a Bethlen Gábor Collégiumának csakúgy, mint a máramarosszigeti vagy a
nagybányai Scholae Rivulinának. Az alapít ók, a fenntartók, a rendszer oktató-nevel Ę
mĦködtet Ę testületei mindenkor ügyeltek, hogy a kollégiumokban bárki kaphasson
lehet Ęséget.
A demokratikus felépítettség Ħ és berendezkedés Ħ kollégiumokban nemcsak a magyar
nemzethez tartozóknak vagy a kálvini tanokat követ Ęk számára adtak lehet Ęséget. A
kollégiumok a politikai, nyelv i és vallási pluralizmus or szágában más etnikumhoz és
felekezethez tartozók számára is nyitottak maradtak. Ez a nyitottság, a másik el- és
befogadása, a szabad lehet Ęség megadása már a vallásszabadság gondolatában is megvolt. A
tagoltságában és plurális rendezettségében is fegyelmezett és jól szervezett kollégiumok élete
egyszerre zárt és nyitott volt. Zárt volt a tekintetben, hogy bármely tanoknak, eszmeiségnek,
szellemiségnek és lelkiségnek nem nyito ttak rögtön tárt kapukat, hanem megsz Ħrték és úgy
engedték azokat Erdély világába. Láthattuk ezt a Tolnai-féle presbiteri ánus independentista
elvek esetében, amelynek erdélyi behozatala nem volt id ĘszerĦ a korabeli feudális viszonyok
között. De ugyanúgy meggy ĘzĘdhettünk a 18. századi remonstrantizmust illet Ęen is, amikor
püspökök és tanárok határozott egyértelm Ħséggel álltak ki a kálvini biblikus tanok tisztasága,
illetve a hitvallá sok szükségessége és tanítása mellett. Nyitott volt a tekint etben, hogy biblikus
és hitvallásos meggy ĘzĘdésükb Ęl fakadóan a nóvumok el Ętt megnyilatkoztak, és úgy fogadták
be azokat, hogy a haladást s Ęt a fejl Ędést ezáltal is biztosítsák Er dély számára. Láthattuk ezt
az egymás után következ Ę évszázadok során a ramus-i, pu ritán, karteziánus, coccejánus,
wolfiánus, newtoniánus, kanti, schleiermacheri gondolkodás képvisel Ęinél, akik hozták,
tanították és Ęk maguk is m Ħvelték a korszer Ħ tudományosság f Ębb eszmeáramlatait, de
nyitottak maradtak Erdélybe a korszellemmel fokozatosan érkez Ę nagyszámú és
differenciálódó tudományok el Ętt is. Apáczaitól kezdve már nagy hangsúlyt kapott az
anyanyelv Ħ oktatás és közm ĦvelĘdés kardinális szempontja is. Magyarul, közérthet Ęen tanulni
mindent, a ramusi megreformált logika alapjá n. Ebben hitvallásos biblicitásuk mindenkor
józanságot kölcsönzött nekik, csa kúgy, mint a természettudományos m ĦvelĘdésben. A
Szentírás tanítása: „mindent megpróbáljatok, s ami jó, azt megtartsátok” (1Thesszalonika
5,21) volt a mérvadó szempont. Ez a biblicitásból fakadó nyitottság jelentkezett az országért
és népért érzett felel Ęsségtudatban, az anyanyelv Ħ mĦvelĘdésért, a természettudományos
nyitottságban, a szociális érzékenységben, a gazdasági növekedésért érzett felel Ęsségben és a
nemzet szabadságjogaiért vívott küzdelemb en. A kollégiumok egyszerre zártsága és
nyitottsága minden id Ęben biztos kereteket és egészséges környezetet teremtett egyénnek és
közösségnek. Óvott, védett a széls Ęségekt Ęl, a nyílt támadásoktól, és tápatalajt jelentett a
haladás, fejl Ędés motorikus egyéneinek.

149A demokratikus kollégiumi közösségek többlete volt az az er Ęs közösségi indíttatás,
melyben az egyén önállóan fejl Ędhetett egyéniséggé, személyiséggé. A f Ęúri réteg sarja és a
szegény parasztember gyermeke között az iskolák oltalmában egyenl Ęség volt. Hitték, hogy
minden ember Isten jelenlétében él, bármely közösségben is, de önálló egyénként. Isten el Ętt
nincs személyválogatás, mert számára mindenki egyenl Ę. Ez abból adódik, hogy az ember
egykor elbukott, b Ħnössé vált és megváltásra szorul. Ez adja az egyenl Ęség alapelvét, amely a
kollégiumok bels Ę társadalmában pontosan megmutatkoz ott. A 18 század közepi erdélyi
református gondolkodók között, precedens nélküli az a fejtegetés, amely során Bod Péter, a
kései enciklopédizmus tudós lelkipászt ora azt hangsúlyozta, hogy férfi és n Ę között, a
Szentírás tanítása szerint ni ncs csak testi különbség, mert Krisztusban mindnyájan egyek
vagyunk. A Magyar Leksikon943 Ajánlásában megírt el Ętanulmányban világosan
megfogalmazta, hogy Isten nem személyváloga tó, kegyelme és igéretei mindenkire
egyformán kiterjednek és Is ten mind a férfit, mind a n Ęt a maga képére és hasonlatosságára
teremtette. Ez adja Isten el Ętti egyenl Ęségünk alapját.
A másik sajátos vonása a magyarságnak ez az egyenl Ęség elvén felépül Ę, bels Ę
tagozódású szervezeti és intézmé nyes jelleg volt, amelyre a re formációban újra rátalált. A
magyar ember, bármelyik társadalmi réteghez is tartozott, sohasem tudta elfogadni az
alárendeltségi viszonyt. Bá r kissé másképpen magyarázt a és értelmezte az egyenl Ęség elvét,
mint a Szentírás, mégis elfogadta azt, és lelkéb Ęl fakadóan magáénak vallotta.944

4. A konzisztoriális egyházkormányzat szerepe

Az egyetemgondolat és -tervek megszületésének, illetve a kollégiumokban megvalósul t
felsĘ szint Ħ hazai m ĦvelĘdés tárgyalásakor nem feledkezhetünk meg a mindenkori
konzisztoriális református egyház folyam atos és állandó szerepvállalásáról.
A reformátorok tanain kiépített református eklézsiák széles körben való elterjedése
hosszú távon meghatározta és ki jelölte az egyház szervezeti fejl Ędését és épülését. A 16–17.
századokban meger Ęsödött eklézsiák néhány évtized múlva laza traktusokba szervez Ędtek, de
önállóságukat sokáig meg Ęrizték. Ami összekötötte az eklézsiákat, az a biblikus és hitvallásos
azonosságtudat. A tanító egyházként jelentkez Ę kálvinizmus képvisel Ęi Erdélyben felvállalták
küldetésüknek ezt az oldalát. A reformáció el terjedésében szerepet játszott az is, hogy a
templomok mellett létrehozták rövid id Ęn belül az iskolákat. Évszázadok tanulsága, hogy az
erdélyi református magyarok a templomban is ta nultak és tanítottak. A templom küszöbe alól
(Ezékiel 47,1) forrásként felfakadó ige mint tan és tanítás olyan folyammá vált, mely a z
iskolák padjaiba is „bepatakzott”. Az pedig, hogy a templomban is tanultak és az iskolákban
is imádkoztak, egy alulról való építkezés sorá t indította el, és hozta létre a természetes
szelekciót, amelynek következtében a legj obbak haladhattak, emelkedhettek. Ebben egy
sajátos gyülekezeti szempont is érvényesült. Tanultak és tanítottak. Ennek nyomán n Ętt az
igény az egyre magasabb fokú iskolaközpontok létrehozására, ahová az alsóbb szint Ħ iskolák
arra való diákjait küld ték. A „kitanultakat”, kim Ħvelteket pedig haza- va gy visszavárták a
gyülekezetek. Több volt ez, mint pusztán haladás. Olyan folyamatot indított el, amely egy
szisztematikusan és dinamikusan felfelé haladó spirál fejl ĘdĘ irányát mutatta.
Erdélyben a 17. század utolsó ha rmadára szervezetileg is meger Ęsödött a református
egyház. Az új történelmi politikai helyzetb en képes volt önmagát úgy szervezni, hogy az
elkövetkez Ę százötven esztend Ę még kegyetlenebb id Ęszakában is képes maradt megbirkózni
a kihívásokkal. Az erdélyi kálvinista egyház életében kezdett Ęl meghatározó szerepet játszott
a nem klerikális jelleg Ħ református arisztokrácia. ėk a gyülekezetek és a templomok mellett
kialakult iskolák létrehozásából, fenntartásából is teljesen kivették a részüket. A 17. század

943 Bod Péter: Szent Írás’ értelmére vezérl Ę Magyar Leksikon… Kolozsvár, 1746, Ajánlá s, oldalszám nélkül.
944 V. ö. Ungvári Sándor: A magyar reformáció a 16. század i ottomán hódoltságban. Fordítot ta Dózsa László. Kiadta: a
Károli Gáspár Református Egyetem. Budape st, 1994. 1–3., 349–353. Varga László: Él Ę hitkérdések. im. 75–89.

150második harmadáig, ha nem is beszélhetünk deklaráltan az egyházi – ebbe beleértend Ę az
iskolai – élet szervezés ében, irányításában, m Ħködtetésében, fenntartásában érvényesül Ę
paritásos elvr Ęl, egyházkormányzati szervezetr Ęl, mégis elmondhatjuk, hogy a f Ęúri rendek
képvisel Ęi mindig ott álltak a harcvonal els Ę sorában. A Geleji-kánonok 99. pontja pedig már
azt is megfogalmazta, hogy „az egyházi életbe n a lelkipásztorok és a világiak egyenl Ęen
jogosult tényez Ęk”.945
A rekatolizációval egy id Ęben jelentkezett és 1713-ra megalakult az a F Ękonzisztórium,
amely a református egyházban meghatározó te stületté vált. A szervezett érdekvédelemmel,
mĦködtetési és fenntartási ügyekkel foglalkozó testületben a református f Ęrendek
meghatározó, domináns szerepet játszottak. Az új konzisztoriális e gyházkormányzati szerv
1872-ig jelent Ęs szerepet vállalt az iskolák, a ko llégiumok életében. Holdudvarából n Ętt ki az
a mecénási réteg is, amely velük együtt hozott áldozatot a gondolat fenntartásában és tett
kísérletet a tervek megvalósításában.
Az universitas-gondolat mindenkori képvisel Ęit, a kollégiumok magas szint Ħ
tudományos m ĦvelĘdését biztosító, végz Ę tudós professzorait ne m lehetett eltéríteni
következetesen vállalt céljuktól, terveikt Ęl. Meggy ĘzĘdésük személyes, mély biblikus
hitükb Ęl, a teljes közösségért érzett felel Ęsségtudatukból táplálkozott. Pontosan tudták, hogy a
teljes kör Ħ tudomány m Ħvelése nélkül elvész a nép, a nemzet. Voltak, akik megértették Ęket
és velük együtt harcoltak, követtek el minden t egyénként és/vagy testületként, illetve
öntudatosan és következetes áldozatké szséggel vállalták fel a nemzetment Ę iskolázás ügyét,
és voltak olyanok is, akik nem értették meg az id Ęk szavát és az azon keresztül
megnyilatkozókat.
Legyen szabad Makkai Sándor tudós püspök gondolataival berekesztenünk
dolgozatunkat, aki a templom el Ęszobájának is nevezhet Ę erdélyi iskolák jelent Ęségér Ęl eként
nyilatkozott: „az erdélyi Ęsi iskolák dics Ęsége abban állott, hogy nem hagyták porba hullani a
tálentumokat, hogy azokat magából a népb Ęl keresték ki, emelték föl és csiszolták ragyogó
gyémántokká…”946

945 Bartók György: A református egyházak pr esbyteriális szervezete . Kolozsvárt, 1904. 107.
946 Makkai Sándor: Harc a szobor ellen . Erdélyi Szépmíves Céh. Kolozsvár, 1933. 119.

151Irodalomjegyzék

Könyvek, kötetek

„A hazának… nem használni, mikor lehetne, nagy vétek”. Bod Péter írásaiból, írásairól. Püski Kiadó, Budapest, 2002
A Debreceni Református Kollégium tö rténete. Szerkesztette Barcza József . Kiadja a MREZSIS, Budapest, 1988
A karteziánizmus négyszáz éve. Szerkesztette Csejtei Dezs Ę, Dékány András, Laczkó Sándor. Szeged, 1996
A kereszténység története. Lilli put Könyvkiadó, Budapest, 1996.
A magyar nevelés története I. Szerke sztette Horváth Márton. Budapest, 1988
A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században.
A zilahi református kollégium Évkönyve 1991–1994. Kö zzétette Papp Zoltán kollégiumigazgató, Zilah, 1994
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kéziköny ve. Szent István Társulat, Budapest, 2001
Ágoston István: A magyarországi puritanizmus gyökerei. Kálvin Kiadó, Budapest, 1997
Alister E. McGrath: Kálvin. Osiris Kiadó. B udapest, 1996. Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna
Alister E. McGrath: John Calvin and Late Medieval Thought: A Study in Late Medieval Influences upon Calvin’s Theological Though t. ARG
1986/77
Alister E. McGrath: Tudomány és vallás. Typotex. Budapest, 2003
Altrichter Ferenc: Észérvek az európai filozó fiai hagyományban. Atlantisz, Budapest, 1993
Antal Géza: Kálvin, mint pedagógus és iskolaigazgató. Magy ar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai, Budapest, 1909
Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai. Szerkesztette Horváth Cyrill, Pest, 1867
Apáczai Csere János pedagógiai munkái. Szerkesztette Heged Ħs István. Budapest, 1899
Apáczai Csere János: Apostasia Hardevici 1651. Ors zágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1976
Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia. Bukarest, 1977. Sajtó al á rendezte, a bev. tanulmányt és magyarázó jegyzeteket írta S zigeti József
Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások. Bukarest, 1975. Az el Ęszót írta Szigeti József
Apáczai Csere János: Magyar logikácska. Bukarest, 1975
Asztalos Miklós: A történeti Erdély. Budapest, 1936
B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Kriterion, Bukarest, 1970
B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak. Ahogy a régiek látták. Kriterion, Bukarest, 1973
Bajkó Mátyás: A magyarországi és az erdélyi protestáns kollé giumok 1777 és 1848 között. Kiadási he ly és dátum nincs feltüntetve
Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúrák a felvilágosodás id ején és a reformkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976
Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682–185 1. Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibisconi VIII.,
Debrecen, 2000
Balogh Ferencz: A magyar protestáns egyháztörténelem részletei a reformáció kor ától jelenig. Debrecen, 1872
Balogh Ferencz: Dogmatörténeti magyarázatok a XVIII. és XIX. században. Debrecen, 1906
Balogh Jolán: Az erdélyi renaissan ce, I. kötet, 1460–1541. Kolozsvár, 1943
Balogh Judit: Ama kegyelemnek mennyei harmatja. A 17. századi magyar puritanizmus irodalmá ból. Budapest–Kolozsvár 1995.
Bán Imre: Apáczai Csere János. Iroda lomtörténeti Könyvtár, Budapest, 1958
Bán Imre: Irodalomtörténeti kézikönyvek Magyar országon a XVI–XVII. s zázadban. Budapest, 1971
Baráth Béla Levente: Martonfalvi Györ gy peregrinus diákjairól. Debrecen, 2002
Bartók György: A református egyházak pr esbyteriális szervezete. Kolozsvár, 1904
Beke Antal: Az erdélyi káptalan levé ltára Gyulafehérváron. Budapest, 1895
Békefi Remig: A káptalani iskolák tört énete Magyarországon 1940-ig. Budapest, 1910
Békési Andor: „Mint nyilak a h Ęs kezében” in. A pedagógus Kálvin. Az evangéliumi kálvinizmus füzetei. Kiadja a Református Zsinati
Sajtóosztály, Budapest, 1987
Benda Kálmán: A kálvini tanok hatása a magyar rendi ellenállás ideológiájára. Helikon, 1971
Benda Kálmán: Magyarország történe ti kronológiája. I. kötet. Budapest, 1986
Benk Ę Samu: Haladás és megmaradás. S zépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1979.
Benk Ę Samu: A helyzettudat változásai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977
Benk Ę Samu: Sorsformáló értelem. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1971
Bethlen Miklós: Bethlen Miklós élete leírása magátó l. Budapest, 1982. Kemény Já nos és Bethlen Miklós m Ħvei. Budapest, 1980
Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejl Ędése. Kolozsvár, 1917
Bod Péter: Az Isten vitézked Ę Anyaszentegyházának Hist óriája. Basileában. 1760.
Bod Péter: Házassági törvényraj z vagy a' házassági törvényekr Ęl való tanítás, melyben a' mátkaság, megmásolás és elválás körülti házas sági
különbféle esetek felhozatnak, megvizs gáltatnak és a' tudósok véleményeikb Ęl, közönséges zsinatok fo lytóikból és végzéseikb Ęl
meghatároztatnak. F. Csernátoni Bod P. M. igeni Ref. Pap 's a' K. Fejérvári Egyházi Vidék Jegyz Ęje által. Kolozsvártt, 1833
Bod Péter: Judiciaria fori ecclesiastici pr axis seu de modo procendendi in judiciis ecclesiasticis liber singularis quem propri is et valentium.
Uzibus concionnavit Petrus Bod de F. Tser náton u. D. minister Magyar-Igeniensi. A nno MDCCLVII. Cibinii, Exudebat Sámuel Sárdi
Bod Péter: Magyar Athenas. Magvet Ę, Budapest, 1982
Bod Péter: Megújított egyházi Törvénykeztet Ę vagy törvénykezés módját tanító könyv, melyet néhai Bod Péter nyomán megb Ęvítve
anyanyelven írt s közhasznú tzélból kiadott kisbaconi Benk Ę László, benedeki evangelico református pap, a k.-fejérvári egyházi vidék
nótáriusa. Kolozsvártt, 1833
Bod Péter: Synopsis juris connubialis seu tr actatus de jure connubiorum in quo varii cazus matrimoniales circa sponsolia, repud ia as divortia
incidentes referentur, examinantur, ex aloctorum sententiis, patriae legibus synodorum provincialium actis ac decissionibus det ermiantur.
Studio et labore… Petri Bod, de Fels Ęcsernáton u. D. ministri in eccles ia magyar-igeniensi, ac venerab. Dioceseos Alba-Carolinensis notarii.
Cibinii, in Typ: Publica impess. Sámuel Sárdi. 1763
Bod Péter: Szent Írás’ értelmére vezérl Ę Magyar Leksikon… Kolozsvár, 1746
Bod Péter: Szent Júdás Lebbeus Apostol le velének rövid tanításokban foglalt Magyarázatja. Melyet Az egyszer igaz Hittel me g-
ajándékoztatott Híveknek a' hitben való meger Ęsítetésekre, a' Hitért meg-kívántató tusak odásra való serkentésekre és a sok nyomorúságok
között való vigasztalásokra. Az Istennel pedig nem gondoló, b Ħnben él Ę bĦnösöknek retentésekre, meg-tér íttetésekre 's Istenhez való
vezéreltetésekre el-mondott 's mostan közönsége ssé tett Bod Péter. Eddig a Hévízi Reformata Ecclésiában 's M. Udvarban már pedi g a' M.
Igeni sz. gyülekezetben a Krisztus szolgája. Szebenben. Nyomtt: Sárdi Sámuel által . 1749. Eszt.
Bodonhelyi József: Az angol puritanizmus le lki élete és magyar hatásai. Debrecen, 1942
Bulla Béla: Erdély, Magyar Szemle Társas ág Kis Könyvtára. 199. szám, Budapest, 1943
Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883
Bura László: A szatmári református kollégium és diákjai ( 1610–1852). In. Erdélyi Tudományos Füzetek 217, E.M.E. – Kolozsvár, 19 94
Bura László: Szatmári diákok 1610–1892, In . Fontes Rerum Scholasticorum. Szeged, 1994
Ch. Tzaunt Waddington: Ramus, sa vie, se s écrits et ses opinions. Párizs, 1855

152Chaunu, Pierre: A klasszikus Eur ópa. Budapest, Osiris, 2001. 361–374.
Christians and Higher Education in Eastern Europe. The procedings of the 1993 Debrecen Regional Conference of the International
Association for the Promotion of Christian Higher E ducation. Dordt College Press Sioux Center, Iowa, 1996
Considerationes quaedam ecclesiasticae ab I [s aco]B [asirio] S. Sancte Theologiae doctore et publico professore (pro tunc praes ide) ablatae
S.S. Synodo generali Transylvanicae, Marosv ásárhelini congregatae, meense Iunio. A nno Christi 1656 – közli Kropf Lajos által
Csató Tamás, Gunst Péter, Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I. – Tankönyvkiadó, Budapest, 1981
Csernák Béla: A református eg yház Nagyváradon. Nagyvárad, 1992
Csetri Elek: K Ęrösi Csoma Sándor indulása. Kriterion, Könyvkiadó. Bukarest, 1979
Csiszár Ádám: A nemzetek együttélé sének kérdései Erdély országgy Ħlésein (1670–1848). in. Erdély-történeti Könyvek 5. Debrecen, 2005
Dáné Veronka: Az Erdélyi Református F Ękonzisztórium levéltárának mutatója 1700–1750. in. Erdélyi Református Levé ltári Kiadványok, 2.
Kolozsvár, 2002
Debreceni Ember Pál: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsylvania. Utrecht, 1728
Dékány Endre: A pedagógus Kálvin. in. Az evangéliu mi kálvinizmus füzetei. Kiadja: RZSIS, Budapest, 1987
Demény Lajos: Parasztfelkelés Erdé lyben 1437–1438. Gondol at, Budapest, 1987
Dézsi Lajos: Szenczi Molnár Albert naplój a, levelezése és irományai. Budapest, 1898
Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594 ?–1655). Sárospatak, 2001
Dósa Dénes: A szászvárosi ev. ref. K ún-kollégium története. Szászváros, 1897.
Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-re formátusok egyházi jogtana. Pest, 1863
Egon Friedell: Az újkori kultúra története I. Budapest, 1998
Egyetemes történet. Hajnal István: Az új kor története, III. kötet. Budapest, 1936
Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. in. A Bolyai Tudományegyetem kiadványai 1., Kolozsvár, 1957
Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy va llása autonómiájának története. Budapest, 1935
Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958
Erdély és a Részek Térképe és helységnévt ára. Szerkesztette Hernet János, Szeged, 1987
Erdély és népei. Szerkesztette Mályusz Elemér, Budapest, 1914
Erdély magyar egyeteme. Az erdélyi egyetemi gondolat és a Magyar Királyi Ferencz József Tudománye gyetem története. Szerkesztett e
Bisztray Gyula, Szabó T. Attil a, Tamás Lajos, Kolozsvár, 1941
Erdély története II. kötet. in . Erdély története I–III. F Ęszerk. Köpeczi Béla. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986
Erdélyi Féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége. Bukarest, 1974. Bev. tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Jakó Zsigmond
ErdĘs Károly: Az angol puritanizmus. Debrecen, 1912
Fábián Gyula: A fejedelem h Ħségében. Bocskai István és hajdúi a nemzeti függetle nségért és vallásszabadságért. Kiadja a Nagyszalontai
Bocskai István Alapítvány és a Nagyszalontai Reform átus Egyházközség. Nagyszalonta, 2000 – 48–60. old.
Fazakas Sándor: „Új egyház felé?”. A második világháború utáni re formátus egyházi megújulás e kkléziológiai konzekvenciái. in.
Dissertationes Theologiae, Debrecen, 2000
Fazakas Sándor: „Új egyház felé?”. A második világháború utáni re formátus egyházi megújulás e kkléziológiai konzekvenciái. in.
Dissertationes Theologiae, Debrecen, 2000
Fazekas István: Vallás és neveléspolitika Erdélyben. Pallas Akadémia. Csíkszere da, 2003
Fináczy Ern Ę: A középkori nevelés története. Budapest, 1914
Fináczy Ern Ę: A magyarországi közoktatás története Mári a Terézia korában. I. kötet. Budapest, 1899
Fináczy Ern Ę: A renaissance-kori nevelé s története. Budapest, 1919
Fináczy Ern Ę: Az újkori nevelés története. Budapest, 1986
Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga. Önéletírás (1770–1799). Bevezet Ę tanulmánnyal és jegyzetekke l közzéteszi Juhász István.
Kriterion, Bukarest, 1974
FĘkonzisztóriumi Levéltár 1767/66, Kolozsvár
Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összekö ttetései a Római Szentszékkel. Budapest, 1902, I–II. kötet
Friedrich Ildikó: Egészségügyi felvilágosítás a 18. századi Magyarországon. in . Libri Historicae Medicae. Budapest, 2002. 11.
G. Henk van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. századba n, 1690–1795. Egyetemi Fokú Egysé ges
Protestáns Teológiai Intézet, 1979
Gaál Botond: A természettudományok oktatása és m Ħvelése a Debreceni Kollégiumban. Debrecen, 1988
Gaál Botond: Az ész igazsága és a világ valósága. Ha tvani István Teológiai Kutatóközpont, DRHE, Debrecen, 2003
Gaál György: Egyetem a Farkas utcában. Kolozsvár, 2001
Gábos Zoltán: A fizikai oktatás és kutatás. in. Emlé kkönyv. 1000 éves a magyar iskola (az erdélyi magyar fels Ęoktatás évtizedei). Kiadta a
Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete. Budapest, 1996
Gagyi Sándor: Erdély vallásszabadsága. Budapest, 1912
Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története (1568–1900), I–II. kötet. Kolozsvár, 1935
Gál Lajos: Protestáns iskolák és tanítók Ma gyarországon a XVI. században. Tiszaföldvár, 1940
Geleji Katona István: Váltság titka. Várad, 1646, RMK
Gerézdi Robán: A magyar világi líra kezdetei. Budapest, 1962
Gergely György: A felekezeti verseny az oktatásügy terén. Debrecen, 1908
Gergely György: A Hódmez Ęvásárhelyen m Ħködött máramarosszigeti reformát us jogakadémia Emlékkönyve, 1925
Gergely György: A máramarosszigeti református jogakadémia múltja. Máramarosszi get, 1915
Gróf Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok, I–II. kötet. Kolozsvár, 1855
Gudor Kund Botond: Istoricul Bod Péter (1712–1769). Editura Mega, Cluj-Napoca, 2008
Hajnal István: Írástörténet az írásbelis ég felújulása korából. Budapest, 1921
Hari Péter: A’ szigethi H. Vallás-tételt tartók f Ę oskolájának tanítás-béli systemája. Kolozsvárott, 1802
Hat évszázad magyar egyetemei és f Ęiskolái. Szerkesztette Szögi László. in. Magyar Fels Ęoktatás 1994, M.K.M., Budapest
Heltai János: A heidelbergi egyetemjárás 1595–1621. in. Régi és új peregrináció Magyarországon, II. kötet, Budapest–Szeged, 199 3
Heltai János: Adattár a heidelbergi egyeteme n 1959–1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról. in. Az O. Sz. K . Évkönyve,
1980. Budapest, 1982
Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink tö rténetéhez I-III kötet. Budapest–Szeged, 1965-1971, szk. Keser Ħ Bálint
Hermán M. János: Adalékok Apáczai kolozsvári székf oglaló beszédének vizsgálatához. in. Emlékkönyv T Ękés István 90. születésnapjára.
Kolozsvár, 2006
Hóman Bálint–Szegf Ħ Gyula: Magyar történet, I–V. kötet. Budapest, 1935
Hopp Lajos: Mikes világa. Kriterion Könyvki adó. Bukarest, 1977. 12. Az alapmunka címe : Moribunda Transsylvania ad pedes augusti
imperatoris Leopoldi proiecta. 1688
Horváth Jen Ę: Váradi freskó. Nagyvárad történ ete. Budapest, évszám nélkül
Horváth Ödön: Jogakadémiák és jogi vizsgálatok. Budapest, 1903
Horváth Ödön: Protestáns felekezetek á ltal fenntartott jogakadémiák. in. A fels Ęoktatásügy Magyarországon, 1896, Budapest
Hörcsik Richárd: a Sárospataki református kollégium diákjai, 1617–1777. Sárospatak, 1998

153Hubbes Éva: Benk Ę Ferenc egyetemjárása. Tanulmány és Benk Ę Ferenc peregrinációs albuma. Rudabánya, 2004.
Id. Köleséri Sámuel: Az idvesség sarka. Sárospatak, 1666.
Imre Mihály: Szenczi Molnár Albert „Idea Christianorum”-a. in. Irodalom és ideológia a 16-17. s zázadban, Akadémiai kiadó, Budap est, 1987
Jakab Béla: Opitz Márton a gyulafehér vári Bethlen-iskolánál. Pécs, 1909
Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Budapest, 1879
Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976
Jakó Zsigmond: Társadalom, egyház, m ĦvelĘdés. Budapest, 1997
Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848. Kriterion, Bukarest, 1979
Jean Delumeau: Reneszánsz. Osiris Kiadó, Budapest, 1997
Johan Huizinga: A középkor alkonya. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996
Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet. Irányt Ħ Kiadó, Gödöll Ę, 2001
Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár, 1940
Juhász István: Egyetemes egyháztörténet, I–III. kötet. Kolozsvár, 1979. Kurzus
Juhász István: Hitvallás és türelem. Dol gozatok a református teológiai tudományok köréb Ęl. Új sorozat 2. Kolozsvár, 1996
Kálvin és a kálvinizmus. Tanulmányok az Ins titutio négyszázadik évfordulójára. Debrecen, 1936
Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere. I–IV. könyv. Fordította: Czeglédi Sándor és Rábold Gusztáv. Pápa, 1910
Karácsonyi János: A váradi káptalan megrontása. Budapest, 1922
Karácsonyi János–Kollányi F.–Lukcsics J.: Egyháztörténelmi emlé kek a magyarországi hitújítás korából V. kötet, Budapest, 1912
Karl Heussi: Az egyháztörté net kézikönyve. Budapest, 2001
Kéki Béla: Szenczi Kertész Ábrahám a magyar puritánus mozgalom szolgálat ában. in. Ötszáz esztend Ę. Budapest, 1974
Kemény Zsigmond naplója. Bevezet Ę tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benk Ę Samu. Irodalmi Köny vkiadó. Bukarest, 1966
Kénosi T Ęzsér János: De Typographiis et typographis unitariorum in Transy lvania. Bibliotheca scriptorum Transylvano-Unitariorum, Adattár
32., Szeged, Scriptum Kft. 1991
Keresztesi József: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéb Ęl a XVIII-dik század végén. Egy korú eredeti napló. Pest, 1868
Keser Ħ Bálint: Rajongók Erdélyben. in. Emlékköny v Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1996
Király István: Apáczai Csere János m ĦvelĘdéstörténeti jelent Ęsége. Marosvásárhely, 1910
Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar re formátus zsinatok végzései. Budapest, 1881
Kiss Áron–Kolumbán Béla: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve, tekintettel a magyar oktatás és nevelés történetére. Budapes t, 1908
Kiss Ferenc: A székelyudvarhelyi ev. ref. co llegium történelme. Székely-udvarhelytt, 1873
Kohn Sámuel: A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk. Budapest, 1889
Kolosváry Bálint: Huszti András erdélyi jogtanár és „Jurisprudentia Hungarico-Trans ilvanica” stb. munkája (1734–1742). Kolozsvá r, 1914
Koncz József: A marosvásárhelyi evang. refo rm. kollégium története. Marosvásárhely, 1896
Kós Károly: Erdély. Kultúrtörténeti vázlat . Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1926
Kosáry Domokos: Magyarország története. Országos Közoktatási Tanács, Budapest, 1943
Kosáry Domokos: M ĦvelĘdés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980
Középkori egyetemes történeti szöveggy Ħjtemény. Európa és Közel-Kelet, IV–XV. Század. Szerkesztette Jónás Ilona, Budapest, 1999
Kraus, G.: Erdély krónikája 1608–1665. Szerkesztette Vogel Sándor, Budapest, 1994
Kristeller, Paul Oskar: Szellemi áram latok a reneszánszban. in. Gyorsuló id Ę. Magvet Ę. Budapest, 1979.
Kuyper, Ábrahám: Kálvinizmus és mode rnitás. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2001
Kuyper, Ábrahám: Kálvinizmus és modernitás. Koinónia, Kolozsvár, 2001
L. W. E. Rauwenhoff: A protestantizmus története. I. k., Kolozsvár, 1907
László Dezs Ę: Az erdélyi református egyház története. Torda, 1929
Lederer Emma: Egyetemes m ĦvelĘdéstörténet. Káldor Kiadó, Budapest, 1935
Locscha György: Kálvin hatása és a kálvinizmus Európa keleti ors zágaiban. Debrecen, 1912
M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika tö rténete 1711-ig. Akadémiai kiadó, Budapest, 1961
M. Zempléni Jolán: A magyarországi fizika történet e a XVIII. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964
Magánygy Ħjtemények a királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelems égben 1533–1721. Könyvtártörténeti Füzetek IV., Szeged, 1985
Magyar m ĦvelĘdéstörténet. Szerkesztette Kósa László. Budapest, 2002
Magyar Törvénytár. 1540–1848. évi erdélyi törvények. in. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000–1895. Millenniumi kiadá s.
Budapest, 1900
Magyarország története 1526–1686, Szerkesztette Pach Zsigmond Pál, I–II. kötet, Budapest, 1985
Major Huba Zsolt: A váradi református f Ęiskola története (1558–1660). Kézirat, Nagyvárad, 1977
Makkai László: Erdély története. Rena issance Könyvkiadóválla lat, Budapest, 1944
Makkai László–Mócsy András: Er dély története. Budapest, 1988
Makkai Sándor: Harc a szobor ellen. Erdé lyi Szépmíves Céh. Kolozsvár, 1933
Mályusz Elemér: A Türelmi Rendelet. Kiadja a Magy ar Protestáns Irodalmi Társaság. Budapest, 1939.
Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971
Márton János: A sárospataki f Ęiskola története. Sárospatak, 1931
Medgyesi Pál: Sz. Atyák Öröme… Albae-Iuliae. Ty pis Celt. Principis. An. 1640. Ajánló-Levél
Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógi a és az iskoláztatás történetébe. Budapest , 1994
Mészáros István: Magyar iskola: 996–1996. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1997
Mészáros István: Magyar iskolatípusok 996–1990. in. A magyar neveléstörténet forrásai VI. Budapest, 1995
Misztótfalusi Kiss Miklós: Mentsége… Kolozsváratt, 1698
Molnár Aladár: A közoktatás története Magy arországon a XVIII. században. Budapest, 1881
Molnos Angéla: Magyarító könyvecske. Debrecen, 2005.
Monok István: Szenczi Ke rtész Ábrahám keresked Ęi könyvészete halálakor. in. Emlékkönyv a Tele ki-Téka alapításának 200. évfordulójára
1802–2002. Marosvásárhely, 2002
Murvai László: Körkép a romániai magyar oktatásról 1990–2007. Kiadja: Edit ura didactic ă și pedagogic ă. Bukarest, 2007.
MĦvelĘdési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keser Ħ Bálint tiszteletére. Szerkesztette Balázs Mihály, Font Zsuzsánna, Keser Ħ
Gizella, Ötvös Péter, Szeged, 1997
Nagy Géza: A belmisszió nyomai az erdélyi református eg yház régi történetében. in. Ká lvin és a kálvinizmus, 1936
Nagy Géza: A Bethlen-kollégium tudományos gy Ħjteményének története. Kolozsvár, 1947
Nagy Géza: Akik k Ęsziklára építettek. Kolozsvár, 1937
Nagy Géza: Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéb Ęl. in. A Ráday-gy Ħjtemény Egyházt. Tanul mányai. Budapest, 1985
Nagy Géza: Geleji Katona István személyisége levelei alapján. In. Erdélyi Múzeum XLV. kötet, 1940, 1-4. füzet
Norman Davies: Európa története. Budapest, 2001
Orosz István: Európai m ĦvelĘdés a skolasztika jegyében. in. Európa történ ete. Szerkesztette Guns t Péter, Debrecen, 1993
P. Szathmáry Károly: A Bethlen-f Ętanoda története. Nagyenyed, 1867

154Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamn ak, másoknak. Bukarest, 1977. Bevezet Ę tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Nagy
Géza, Bukarest, 1977
Pataki Jen Ę: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéb Ęl. Magyar Tudományos Intézet. Piliscsaba, 2004
Patay Lajos: Kálvin János valláspedagógiája. Theológiai Tanulmányok. 45. szám, Debrecen, 1935
Paul Johnson: A kereszténység története. Budapest, 2001
Pedagógiai lexikon I–III. f Ęszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván , Kerabon Könyvkiadó, Budapest, 1997
Pedagógiai lexikon I–IV. f Ęszerk. Nagy Sándor, Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1976–1979
Péter Katalin: Papok és nemesek. Budapest, 1995
Péter Miklós: A keresztyén egyház története. Kolozsvár, 1998
Péter Miklós: Kálvin. Genfi Gyülekezeti Rendtartás. Napoca Star, Kolozsvár, 1998.
Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Budapest, 1904
Pongrácz József: Magyar di ákok Angliában. Pápa, 1914
Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élete és jellemr ajza. Székelykeresztúr, 1870
Pruzsinszky Pál: Bod Péter és kiválóbb egyházi munkái. In . A Kálvin Szövetség kiadvá nyai, 12. sz., Budapest, 1913
Pruzsinszky Pál: Kálvin János. Életrajz a reformátor születésének négyszázadik évfordulója alkalmából. Református Egyházi Könyv tár.
Budapest, 1909
R. Várkonyi Ágnes: Török világ és magyar külpolitika. Budapest, 1975
Rácz Lajos: Commenius Sárospata kon. Budapest, 1931, M. T. A.
Ralph Barton Perry: Puritanism and democracy. New York, 1944
Régi Magyarországi Nyomtatványok 1473–1600, I. kötet. M.T.A.–O .SZ.K., Budapest, 1971
Régi Magyarországi Nyomtatványok 1601–1635, II. kötet. M.T.A.–O.SZ.K., Budapest, 1983
Révész Imre: Adalékok a magyar protestáns iskolák autonómiájának történetéhez. Debrecen–Nyíregyháza, 1870
Révész Imre: A keresztyénség története. Cluj-Kolozsvár, 1925
Révész Imre: A magyarországi protestantizmus története. in. A magyar történettudomány kézikönyve , III. kötet. 4. füzet. Budapes t, 1925
Révész Imre: Bod Péter mint tanító. Kolozsvár, 1916
Révész Imre: Kálvin élete és a kálvinizmus. Pest, 1864
Révész Imre: Társadalmi és politikai eszm ék a magyar puritanizmusban. Budapest, 1848
S. Szabó József: A Helvét irányú reformáció elterjedése Magyaror szágon és Erdélyben. Függelék. in. D. D. Dr. Loesche György: Ká lvin
hatása és a kálvinizmus Európa keleti ország aiban. Fordította S. Szabó József. Debrecen, 1912
Sámuel Aladár: Fels Ęcsernátoni Bod Péter élete és m Ħvei. Budapest, 1899
Sebestyén Jen Ę: Református dogmatika. Irányt Ħ Kiadó, Gödöll Ę, 1994
Sebestyén Jen Ę: Református dogmatika. Irányt Ħ kiadó, Gödöll Ę, 1994
Sipos Gábor: Az Erdélyi Református F Ękonzisztórium 1668–1713 (1736). Erdélyi Múzeum-Egy esület, Kolozsvár. Erdélyi Tudományos
Füzetek 230. Kolozsvár, 2000
Spielmann Mihály: A közjó szolgá latában. Kriterion, Bukarest, 1977
Stauffer, R.: Calvin, in. Prestwich, M. (szerk.) International Calvini sm 1541–1715. Oxford, 1985.
Störig, Hans Joachim: A filozófi a világtörténete. Budapest, 1995
Szabó Géza: A magyar református orthodoxia. A XVII. század theológiai irodalma. Budapest, 1943
Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár I. (1531–1711. megjelent magyar nyomtatványok) – II. (1473–1711. megjelent nem magyar nyelv Ħ
hazai nyomtatványok), Budapest, 1879–1885
Szabó Károly–Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár, III. kötet, 1-4 füzetek (magy ar szerz ĘtĘl külföldön 1480–1711. megjelent nem
magyar nyelv Ħ nyomtatványok) 1-2. Budapest, 1896–1898 és Régi Magyar Könyvtár III. kötet… Pótlások, kiegészítések, javítások. Mutató –
függelék. Összeállították: Dörnyei Sándor és Szálka Imre, 1-5. Budapest, 1990–1996
Szabó Miklós–Szögi László: Erdé lyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyeteme ken 1701–1849. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 19 98.
Szalárdi János: Siralmas magyar krónika. in . Magyar emlékírók 16–18. század. Budapest, 1982
Szamosközi István: Történeti maradványok. 1566 −1603. I. kötet. in. Magyar Történeti Emlékek. MTA, Budapest, 1876
Szamosközy István: Monumenta Hungaricae Historica Sacrae XXI.
Szántó Konrád O. F. M.: A katolikus eg yház története I–III. Ecclesia. Budapest, 1983
Szász János: Felh Ęjáték Franekerben. Egy utazás es zmerajza. Kriterion. Bukarest, 1980
Szathmári Paksi Mihály: Physi ca contracta juxta principia Neotericorum. Kolozsvár, 1719
Szeg Ę Katalin: Sapere aude! in. A felvilágosodás gondolkodói. Remekírók Könyvtára. Polis. Kolozsvár, 1996.
Szenczei László: A halál tanítványa. Bukarest, 1978
Szenczi Molnár Albert: Discursus de Summo bono. in. Ré gi Magyar Prózai Emlékek, 4. kötet, Budapest, 1975
Szent Biblia. Fordította Károli Gáspár . Magyar Bibliatársulat, Budapest, 1993
Szentpéteri Márton: Az egyetemes tudomány eszméje J. H. Alsted erdélyi írásaiban 1629–1638, Kézirat – Doktori disszertáció, 200 4
Szepsi Csombor Márton: Europica Varietas. Budapest, 1979
Szilágyi Sándor: A magyar nemzet tört énete, I–X. kötet. Budapest, 1895–1898
Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem ki adatlan politikai levelei. Budapest, 1879
Szilágyi Sándor: Erdélyi országgy Ħlési emlékek I–X. kötet. Budapest
Szilágyi Sándor: Erdélyország története, I–II. kötet.
Szilágyi Sándor: I. Rákóczi György és a Diplomáczia. Budapest, 1878
Szilágyi Sándor: Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae. Erdélyi Országgy Ħlési Emlékek, Budapest, 1876
Szilágyi Sándor: Vértanúk a magyar történelemb Ęl. Pest, 1867
Szögi László: Régi magyar egyetemek emlékezete
Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I– II. kötetéhez. Budapest, 1967
T. Tóth Sándor: Az erdélyi matematika történetéb Ęl. Kriterion, Kolozsvár, 2004
Tarnócz Márton: Erdély m ĦvelĘdése Bethlen Gábor és a két Rákó czi György korában. Budapest, 1978
Thury Etele: Iskolatörténeti Adattár I–II. Pápa, 1906–08
Thurzó Ferenc: A nagybányai evangé likus-református (schola rivulina) f Ęiskola története, 1545–1755. Nagybánya, 1905
Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Kriterion, Bukarest, 1979
Tonk Sándor–Szabó Miklós: Erdélyiek egyetemjárása a középkor és a ko ra újkor folyamán. in. Régi és új peregrináció Magyarország on, II.
kötet, Budapest–Szeged, 1993
Tóth Sámuel: Adalékok a tis zántúli ev. református egyházkerület történetéhez. Második füzet. Kiadta Tóth Sámuel. Debrecen, 1894
Tóth-Szabó Pál: Nagyvárad az er délyi fejedelmek s a török uralom korában. Nagyvárad, 1904
Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium története I–III. Kolozsvár 1905
Török István: A kolozsvári ev. ref. collegi um története. I-III. kötet. Kolozsvár 1905
Török József: Egyetemes egyháztörténelem I– II. Szent István Társulat, Budapest, 1999
Trócsányi Zsolt: A nagyenyedi kollégium történetéhez (1831–1841). in. Irodalomtörténeti Füzetek. Budapest, 1957
Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdé lyben, 1690–1740. Akadémia i Kiadó. Budapest, 1988

155Turnowsky Alexander–Vita Sigismund: Bibliotheca Bethlen din Aiud. Bucure ști, 1957
Ungvári Sándor: A magyar reformáció a 16. századi ottomán hódoltságba n. Eredetileg angolul jelent meg: The Hungarian Protestant
Reformation in the Sixteenth Century Unde r the Ottoman Impact, Lewinston/Lampeter/Q ueenstone: The Edwin Mellen Press, 1989. For dította
Dózsa László. Kiadta: a Károli Gáspár Református Egyetem. Budapest, 1994
Unitárius írók a XVI. századtól, I. kötet. A nagyváradi dis putáció. Kiadják Nagy Lajos és Fimén Domokos, Kolozsvár, 1870
V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarorszá gon, a kézi sajtó korában, 1473–1800. Budapest, 1999
V. Ecsedy Judit: Egy erdélyi könyvnyomtatóm Ħhely, 1667. in. Emlékkönyv a Teleki-Téka alapításának 200. évfordulójára 1802–2002.
Marosvásárhely, 2002
Varga László: Él Ę hitkérdések. Kiadta a Kolozsvári Protes táns Teológiai Intézet. Marosvásárhely, 2008
Varga Lívia: A szászsebesi evangélikus templom középkori építéstörténete. in. M ĦvelĘdéstörténeti Füzetek 16., Budapest, 1984
Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma. Els Ę füzet, Nagyenyed, 1903
Vásárhelyi Judit: Eszmei áramlatok és politika Szenczi Molnár Albert életm Ħvében. in. Humanizmus és Reformáció, Budapest, 1985
Veress Endre: Báthory István király. Budapest, 1937
Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605–1655) bibliográf iája. A Bisterfeld könyvtár. Budapest–Szeged. O. Sz. K., Scrip tum R.t.
2003, A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai VI.
Viskolcz Noémi: Válság és publicisztika – Egy heterodox csoport olvasmányai a harmi ncéves háború idején. Kézirat – Doktori érte kezés,
Szeged 2000
Vita Zsigmond: Bod Péter. Erdélyi Helikon, X. évf., 1907
Vita Zsigmond: M ĦvelĘdés és népszolgálat. Kriterion. Bukarest, 1983. 12 −13.
Vita Zsigmond: Tudománnyal és cselekedettel. Bukarest, 1968
Warga Lajos: A keresztyén egyház tö rténelme, I–III. kötet. Sárospatak, 1906
Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Bécs, 1778
Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája. Kálvin Kiadó, Budapest, 2003. Fordította Galsi Árpád
Zoványi Jen Ę: A coccejánizmus története. Budapest, 1890
Zoványi Jen Ę: A felvilágosodás története. in. Szabad is kola, 6. Genius Könyvkiadó, Budapest, 1922
Zoványi Jen Ę: A marburgi egyetem magyarországi hallgatói. Irod. Tört. 1955
Zoványi Jen Ę: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Budapest, 1911

Tanulmányok

A harmincéves háború prófétái és chiliasztái. Fiat al Filológusok Füzetei – Korai újkor 4. Szeged, 2003
A Székelyudvarhelyi evang. reform. Kollégium Értesít Ęje az 1894/95. iskolai tanévr Ęl. Szerkesztette Gönczi Lajos
Angyal Dávid: Erdély politikai érintkezése Angliával. in. Századok 1900
Asztalos Miklós: A wittenbergi egyetem magyaro rszági hallgatóinak névs ora 1601–1812. Budapest, 1931
Asztalos Miklós: Személyi vonatkozású adatok a wittenberg i egyetem erdélyi hallgatóiról 1554–1750. Erdélyi Múzeum, 1931
Bajkó Mátyás: A debreceni fels Ęoktatás a felvilágosodás korában. in. Acta Univ. De breceniensis de Ludovico Kossuth N. Tom. II. 1954
Bajkó Mátyás: A debreceni fels Ęoktatás a reformkorban. in. Acta Universitatis Debr eceniensis de Ludovico Kossuth N. Tom. II. 1955
Bajkó Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés történetéb Ęl. in. Acta Marxistica et Pedagogi ca Debrecina. Tom. VIII/1., 1962
Bajkó Mátyás: Kálvin és a református iskola kultúra. In. Pedagógiai Szemle, 1986, 11. szám
Bajkó Mátyás: Luther és a protestáns iskol akultúra. In. Pedagógiai Szemle, 1983, 12. sz.
Bakos József: Comenius sárospataki évei (1650–1654). in. A sárosp ataki Református Kollégium. Ta nulmányok a Kollégium alapításán ak
450. évfordulójára. Református Zs inati Sajtóosztály, Budapest, 1981
Bán Imre: A XVII. századi magyar puritanizmus irodalom- és m ĦvelĘdéstörténeti jelent Ęsége. In. Theológiai Szemle, 1962
Bán Imre: Comenius és a magyar szellemi élet. In. Pedagógiai Sz emle, 1958, 10. szám
Barcza József: A magyar református kollégiumok szellemisége. in. Thelológiai Sze mle, 1996
Barcza József: A puritanizmus kutatásának újabb er edményei. In. Theológiai Szemle, 1976, 11-12. sz.
Barcsa János: Adatok a máramarosszigeti református gymnasium történetéhez. in. Debreceni Protestáns Lap. 1905 augusztus.
Bartók Gábor: A szatmári és németii ref. egyházak és iskolák történetei. in . Sárospataki Füzetek, 1840
Bartók István: A XVII. századi logikai és retorikai irodalm unk kritikatörténeti tanulságai. In. It. K. 1991, 1. szám
Bartók István: Bisterfeld gyulafehérvári ar s concionandija. In. It.K. 1997, 5-6. szám
Belényesi Gergely levele Kálvin Jánoshoz. in. Protestáns Szemle 4. szám. A levelet fordította S. Szabó József
Benk Ę Samu: Az erdélyi kálvinista prédikációk szerepe a felvilágosodás és a liberalizmus es zméinek terjesztésében. in. Theol. Szemle , 1993
Berg Pál: Angol hatások. O. Sz . K. kiadványai, Budapest, 1946
Bitay Árpád: Gyulafehérvár Erdély m ĦvelĘdéstörténetében. in. Erdélyi Tudományos Füzetek, Kolozsvár, 1926, 3. szám
Bod Péter könyvtárának jegyzéke. Köz li Báró Radvánszky Béla. in. M.Ksz, 1884
Bod Péter levelei. Közli: Kelemen Lajos. in. Erdélyi Múzeum, Új folyam II, 1907. XXIV . kötet, Kolozsvár; Bod Péter négy levele Ráday
Gedeonhoz könyvgy Ħjtési ügyben 1754-56-ból. Közli Kiss Áron. In. Magyar Köny vszemle, 1882; Sinai Miklós levele Bodhoz. 1767. július
29. Magyar Protestáns Figyelmez Ę, 1872; Sinai Miklós leve le Bod Péterhez. Magyar Protestáns Figyelmez Ę, 1873; Bod levele Ráday
Gedeonhoz. Budapesti Közlöny, 1870, 86. szám
Borovszki Samu: Az erdélyi szászok iskolái a XVI–XV III. században. in. Századok XXII. évf., Budapest, 1888
Bucsay Mihály: Az Augsburgi interim. in. Református Egyház. Budapest, 1960
Bunyitay Vince: A hitújítás történetéb Ęl. in. Századok XXI., 1887
Bunyitay Vince: A váradi káptalan legyilkolta tásának hagyománya. in. Századok XII. évf. 1878,
Carlos Gilly: „Észak oroszlánja”, a „Sas” és a „Végítélet Kr isztusa” – Politikai, vallásos és chiliaszta publicisztika a harmin céves háború
röpirataiban, illusztrált röplapja in és népi énekeiben. in. M ĦvelĘdési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keser Ħ Bálint tiszteletére.
Szeged, 1997
Czegle Imre: A „szövetség-teológia” jelent Ęsége a XVII. század gondolkodásában. in . Theológiai Szemle 1976. 1–2. szám
Czegle Imre: A puritanizmus szociáletik ai tanításának teológiai megalapozása. in. Református Egyház 1980, 1. szám
Czegle Imre: Ramus életm ĦvérĘl, jelent Ęségér Ęl és magyar hatásáról. in. Theo lógiai Szemle, 1972, 1–2. szám
Cserei Mihály végrendelete. Közli Ai gner Lajos. in. Történelmi Tár, 1881.
Csetri Elek: Tolerancia és erdélyi felvilágosítók. in. A magyar m ĦvelĘdés és keresztyénség I–III. kötet. Nemzetközi Filológiai Társaság
Scriptum Rt. Budapest–Szeged, 1998
Csizmadia Andor: A magyar jogi fels Ęoktatás fejl Ędése. in. Fels Ęoktatási Szemle, 1969, 10. sz.
Csizmadia Andor: Az abszolutizmus magyarországi jogtörténe tírói. in. A magyar politikai és jogi gondolkodás történetéb Ęl, XVIII–XIX.
század. in. Jogtörténeti Értekezések. Az ELTE Magyar Jogtörténeti Tanszékének kiadványai, 12. szám, 1982
Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista préd ikáció-kutatás története. in. Puritánia 2004
Csorba Dávid: A 17. századi protestáns kegyesség megítélése az újabb nemzetközi szakirodalomban. in. Protestáns Szemle 2001
Endr Ędi Frigyes: Basire Izsák Erdélyben. in. St udies in English Philologhy vol. II., Budapest, 1937

156Erdélyi protestáns egyetem a 18. században. in. Erdélyi Protestáns Közlöny, 1872, II. évf. Kolozsvár, október 24. szám
Esze Tamás: A Heidelbergi Káté története Magyarországon a XVIII. században. in. Studia et Acta Ecclesiastica I. Budapest, 1965
Fazakas Sándor: Európai fels Ęoktatás és hittudományi képzés. in. Református Tiszántúl, 2008/3-4
Fazakas Sándor: Lectori Salutem! in. Studia Theologica Debrecinensis, 2008/1
Fináczy Ern Ę: Apáczai Csere János emlékezete. in. Emlékkönyv Kl ebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai m Ħködésének emlékére.
Születésének ötvenedik év fordulóján. Budapest, 1925
Fükk Ę Dezs Ę: Göttinga és a magyar szellemi elit. in. Theológiai Szemle, 1998. 1. sz.
Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája. Református örökségünkkel a tudás évszázada felé. Tanulmány .
Kézirat, Nagyvárad, 1997
Gaál Botond: A protestáns iskolarendszer hatása Szatmár s zellemi arculatának kialakulás ára. Kézirat, Csenger, 1996
Gaál Botond: Identitás és ökumenicitás a refo rmátus teológiában. Kézirat, Heidelberg University, Internationales Wissenschaftsf orum,
March 19-22, 1999
Gál Lajos: Geleji Katona István igehirdetése. in. Theológiai Szemle 1939, XV. évf. 1. szám
Geleji Katona István levelei Rákóczihoz. Közli Be ke Antal. in. Adattár. It. K. 1894, IV. évf.
Geréb György: Comenius magyarországi munkásságának alapmotívumai. in. Pedagógiai Szemle 1958, 1. szám
Gróf Kemény József: Kolozsvári Ph Ęnix. in. Tudományos Gy Ħjtemény. 1829., VII. Kötet
Gyalokay Jen Ę: Nagyvárad ostroma 1660-ban. in. Hadtörténelm i Közlemények 1911 évf., XII. kötet, Budapest
Hazagh Mihály: Amesius és a magy ar puritanizmus. in. Angol Filol ógiai Tanulmányok IV. Budapest, 1942
Hellebrandt Árpád: A franeckerai egyetemen tanu lt magyarok. in. Történelmi Tár 1886. Budapest
Hellebrandt Árpád: Adalékok a külföldi iskolázás történ etéhez a XVII. században. in. Sárospataki Füzetek, 1883
Herepei János: Miképpen kerülte el a gyul afehérvári bibliotékának egy része az 1658. évi tatár pusztítást? in. M.Ksz., 1961, 2. szám
Howard Hotson: A Diatribe de mille anni s apocalypticis forrásai. in. A harmincéves háború prófétái és chiliasztái. Tanulmányok I. Fiatal
Filológusok Füzetei Korai Újkor 4. Szeged, 2003
Hörcsik Richárd: A magyar protestáns oktatás helye és szerepe az ezeréves ma gyar m ĦvelĘdésben. in. Confessio 1997
Hörcsik Richárd: A magyarországi református iskolaügy és tanügy i igazgatás történeti áttekintése. in. Theológiai Szemle 1997
Hörcsik Richárd: Kálvin és a 16. századi Magyarország. Theológiai Szemle, 1990
Hörcsik Richárd: Philip Melancht on (1497–1560). Emlékezés születésének 500. évfor dulója alkalmából. in. Theológiai Szemle, 1998 , 2.
Id. Köleséri Sámuel naplója. Közölte Szilágyi Sándor. in. Történelmi Tár, 1890
Jakab Elek: János Zsigmond választott magyar király s erdé lyi fejedelem élete és uralkodása. in. Keresztény Magvet Ę II. kötet, 1863
Jakab Elek: Magyar–lengyel unitárius érintkezések a XVI–XVII. században. in. Századok 1892, XXVI. évf., Budapest
Jakó Zsigmond: A Bethlen-kollégium könyvtárának kezdetei és els Ę korszaka (1622–1658). Klny. a Korunk 1973-as évkönyvéb Ęl
Jakó Zsigmond: A Hoffhalterek váradi és gyulafehérvári nyomdája. in. M ĦvelĘdéstörténeti tanulmányok. Kriterion, Bukarest, 1979
Jakó Zsigmond: Az egyházi és világi értelmiség szétvá lása a feudális Erdélyben. in. Korunk, 1967. 2. szám
Jakó Zsigmond: Az enyedi régi könyvtár kéziratos ritkaságai ról. in. Nyelv és irodalomtudományi Közlemények VIII. 1964
Kádár Katalin: Amesius magyar tanítványainak névsora. in. Theológiai Szemle XIX. évf. 1976, 11-12. sz.
Kardos Tibor: Deák-m Ħveltség és magyar renaissance. in. Századok, 1939
Kecskés Anna: Az egyetemek és a jogakadé miák statisztika-tanárai Magyarországon 1777 –1945. in. Történeti Statisztikai Füzetek,
Budapest, 1980
Keser Ħ Bálint: A magyar protestáns-polgári huma nizmus néhány problémája. in. Acta Hist . Lit. Hungaricum. Tomus VI., Szeged, 1969
Keser Ħ Bálint: A magyar protestáns-polgári kés Ęhumanizmus néhány problémája. in. Acta Hi st. Lit. Hungaricum. Tomus VI. Szeged, 1969
Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és az európai „kés Ęhumanista ellenzék”. in. Acta Historicae Litterarum Hungaricum. Tomus IX. Szeged, 1969
Keser Ħ Bálint: Újvalvi Imre és a magyar kés Ęreneszánsz. in. Acta Historicae Litteraru m Hungaricum. Tomus VIII. Szeged, 1968
Klein Gáspár: Az állami protestáns egyetem eszméje a Habsburgok alatt a 18. és 19. században. Klny. Theológiai Szemle, VI. évf. 1-2. szám,
Debrecen, 1930
Kocziány László: Adatok a felvilágosodás és reformkor eszméinek terjedéséhez Erdél yben. in. M ĦvelĘdéstörténeti Tanulmányok. Kriterion
Kiadó, Bukarest, 1980
Koltay-Kastner Jen Ę: Tótfalusi Kis Miklós coccejánizmusa. in. It.K. 1954. LVIII. kötet
Komor Ilona: Martin Opitz gyulafehérvári tanársága. in. Filológiai Közlöny, 1955
Koncz József: A fehérvári iskola tö rténetéhez. in. Történelmi Tár 1884
Koncz József: Adattár. Szalárdi János kiadatlan levelei és a reá vonatkozó apró adatok. in. It.K. 1890, Budapest
Koncz József: Hadtörténelmi apróságok. in. Ha dtörténelmi közlemények V., 1892, Budapest
Koncz József: Pápai Páriz Ferencz naplója, 1649–1691. in. It.K. 1892
Koncz Sándor: A filozófia és teológia oktatása 1703–1849 között. in. A Sárospataki Református Kollégium. Budapest, 1981
Kovács Sámuel: Az él Ę szóval való tanításnak a magától tanulás felett való becsér Ęl. Az Oskoláknak hasznos és becses voltakról: A
nevezetesebb Oskolákról és azok felállításának idejér Ęl. in. Tudományos Gy Ħjtemény, IX. kötet, 1823, Pest
Kovássy Zoltán: A máramarosszigeti református joga kadémia emléke. in. Reform átus Egyház, 5. szám
Kropf Lajos: Basire Izsák életrajzához. in. Történelmi Tár, 1889
Kvacsala János: A XVII. század i chiliazmus történetéhez. in. Protestá ns Szemle, 1890. II. évf., I–IV. füzet
Kvacsala János: Az angol–magyar érintkezések tört énetéhez (1620–1670). in. Száz adok, 1892, IX. füzet
Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete. in. Századok, 1891, VI–VII. füzet
Ladányi Andor: A fels Ęoktatás-történeti kutatások. in. Magyar Tudomány, 1967
László Dezs Ę: Református kollégiumai nk szellemi öröksége . Minerva Kiadó, Kolozsvár. Klny. A Református Szemle 1943
Magyari Zoltán: Jogakadémiák. in. A magy ar tudománypolitika alapvetése. Budapest, 1927
Makkai László: A középkori magyar hitvilá g problematikájához. in. Etnographia, 1985
Makkai László: Puritanizmus és természe ttudomány. in. Századok, 1964, 5-6. szám
Márki Sándor: Az egyetem történetének vázlata. in. A fels Ęoktatásügy Magyarországon, 1896, Budapest
Márki Sándor: Cromwell és Erdély. in. Erdélyi Múzeum, 1901, XVIII. kötet, Kolozsvár
Mezey Barna: A jogakadémiák 1874. évi re formja. in. A jogászképzés a magyar fels Ęoktatás rendszerében. Jogtörténeti értekezések. Az
ELTE Jogtörténeti Tanszékének kiadványai, 14. szám
Mihályi Károly: A nagyenyedi evangélikus-refo rmátus collegium könyvtára. in. M.Ksz. 1884
Miklós Ödön: A groningai egyetemen tanult magyar ok névsora. in. Dunántúli Protestáns Lap, 1917
Miklósy Zoltán: Hiteleshely és iskola a középkor ban. in. Lvt.K. 18–19. évf. 1940–41, Budapest
Móhlik Zoltán: Lorántffy Zsuzsanna fogara si román iskolája. in. Tanulmányok a magy ar nevelésügy XVII–XX. századi történetéb Ęl,
Budapest, 1980. Szerkesztette Mészáros István
Nagy Barna: A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és ki adásai Magyarországon a XVI. és XVII. században. in. Studia et Acta Ecclesia.
Budapest, 1965
Nagy Barna: A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiad ásai Magyarországon a XVI. és XVII. században. in. Studia et Acta
Ecclesiastica. Kiadja a MREZSI Sajtóosztálya. Budapest,
Nagy Barna: Méliusz Juhász Péter m Ħvei. in. Studia et Acta Eccles iastica, II. kötet. Budapest, 1967

157Nagy Géza: Kálvin hatása Erdélyre. in. Theológiai Szemle, 1936, 1–6. sz.
Nagy Gyula: Adalékok Basirius Izsák XVII. száz adi gyulafehérvári tanár könyvtárához. in. M.Ksz. 1883
Nagy Kálózy Balázs: Károlyi Péter. in. Studia et Acta Ecclesiastica, II. kötet. Budapest, 1967
Nagy Sándor: A jogi oktatás és szervezete a debreceni reform átus kollégiumban, 1742–1914. in. A jogászképzés a magyar fels Ęoktatás
rendszerében. Jogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtör téneti Tanszékének kiadványai. 1982, 14. szám
Nagy-Tóth Ferenc–Fodorpataki László: Élettudományi kutatások Erdélyben. in. Erdél yi Tudományos Füzetek. 237. Kolozsvár, 2002
Naményi János: A nagyváradi nyomdászat története. in. Magyar Könyvszemle, 1901
Orient Gyula: I. Erdélyi alchimisták. II. Bethlen Gábor fejedelem alch imiája. in. Erdélyi Irodalmi S zemle 1927, IV. évf. 3-4. s z., Kolozsvár
Ötvös Ágoston: Geleji Katona István élete és le velei. in. Új Magyar Múzeum, 1859, V-VI. füzet
Pápai Páriz Ferenc: Romlott fal felépítése. in. Magya r Protestáns Egyháztörténe ti Adattár. Budapest, 1906
PetrĘczi Éva: A Váradi Biblia helye a magyar puritani zmus irodalmában. in. Egyháztörténeti Szemle 2002
PetrĘczi Éva: Magyar puritán szerz Ęk mint m Ħvészek, a puritanizmus és a m Ħvészetek viszonya a magyar sz akirodalomban. in. A Ráday
GyĦjtemény Évkönyve VIII. Budapest, 1997
PetrĘczi Éva: Poétikatöredékek angol és magyar puritán „életvezetési könyvekben”. in. Confessio. Budapest, 1997
Podhrádczky József: Nagy-Várad meghódítása 1660. in. Magyar Akadémiai Értesít Ę, 1855, VI. sz., Budapest
R. T. W. Evans: Alsted és Erdély. in. Korunk 12. sz., 1973
Rugonfalvi Kiss István: Az egyházi rend közj ogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor ar malisa. in. Theológiai Szemle, 1936, XII. évf., 1–6.
Stromp László: Apáczai Csere János mint peda gógus. in. Atheneum 1897, VI. kötet, 1-4. szám
Szabó András: Magyarok Wittenbergben, 1555–15 92. in. Régi és új peregrináció Magyar országon, II. kötet, Budapest–Szeged, 1993
Szabó György: Jogi oktatás Pápán. A pá pai református jogakadémia története ( 1832–1885). in. A jogászképzés a magyar fels Ęoktatás
rendszerében. Jogtörténeti értekezések. Az ELTE J ogtörténeti Tanszékének kiadványai, 14. szám
Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföldi egye temjárása a XVI–XVIII. században. in. M ĦvelĘdéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1980
Szász Tibor András: K Ęrösi Csoma Sándor útegyenget Ęi. in. K Ęrösi Csoma Sándor és tudományos m Ħhelyeink 1999. KĘrösi Csoma Sándor
MĦvelĘdési Egyesület. Sepsiszentgyörgy, 1999.
Szentpéteri Márton: A grammatika oktatásának kombinatórikus módszer e Johann Heinrich Alsted gyulaf ehérvári rudimentáiban. in. I t. K.
1998, 3-4. szám
Szentpéteri Márton: Újabb könyvek Johann Heinrich Alstedr Ęl. in. It. K., 2001, 3-4 szám
Szeremlei József: Közlemények a heidelbergi egyetem történetéb Ęl. in. Sárospataki Füzetek, 1862
Sziládi Zoltán: Bethlen kollégiuma és a tudományok. in. A na gyenyedi Ev. Ref. Bethlen Ko llégium 1903-1904 tanévi Értesít Ęje
Szilágyi István: A máramarosszigeti református tanoda tört énetének rövid vázlata. in. Sárospataki füzetek 1857–1858
Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a kassai pap. in . Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monográfiák
Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete, 4. fejezet. in. Budapesti Szemle, 1858, IV. kötet
Szilágyi Sándor: Herczeg Rákóczi Zsigmond levelezése. I–IX. in. Történelmi Tár, 1887, 1889, 1890, 1891
SzĘnyi György Endre: Molnár Albert és a „titkos tudo mányok”. in. Szenczi Molnár Albert és a magyar kés Ęreneszánsz. Szeged, 1978
SzĦcs Jen Ę: Ferenczes ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterében, in. It.K. 1974, 4. szám
Tarnai Andor: A váradi Orator extemporan eus. in. Klaniczay-emlékkönyv: Tanulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére. Szerkesz tette
Jankovics József. Budapest, 1994
Tavaszi Sándor: Magyar tudományos törekvések Erdélyben. in. Erdélyi Múzeum, 35. évf.
Tavaszy Sándor: Geleji Katona Is tván személyisége. in. Reform átus Szemle, 1926. január 1.
Timár Károly: A szegedi premontrei apácák magyar nyelv Ħ emlékei. in. Szegedi Egyetemi Füzet, 1934, I. évf.
Tonk Sándor: Az iskolaügy Erdélyben a reformáció koráb an. in. Egyházak a változó világban. Esztergom, 1991
Tordai Zádor: A magyar karteziánizmus történetének vázlata. in. Ma gyar Filozófiai Szemle 1962. VI. évf. 1. szám
Tóth Béla: Ramus hatása Debrecenben. in. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Közleményei, 112. Debrecen, 197 9
TĘkéczki László: A magyarság nemzeti öröks ége. in. Confessio 1999. 3. szám
Török István: Huszti András, a protestánsok els Ę jogtanára. (1733–1742). in. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcselet-, nyelv- és
történelemtudományi kiadványai, III. kötet. Kolozsvár, 1886
Trócsányi Berta: Magyar református teológusok Angliában a XVI. és XVII. században. in. Angol Fil. Tanulmányok V–VI. Budapest, 1 944
Turóczi-Trostler József: Szenczi Molnár Albert Heid elbergben. in. Filológiai Közlöny 1955, 1. szám
V. Ecsedy Judit: „A híres Szenczi Ábrahám nevezetes váradi typográfiája”. in. O. Sz. K. Évkönyve 1991/1993
V. Ecsedy Judit: A gyulafehér vári fejedelmi nyomda els Ę korszaka. in. O. Sz. K. Évkönyve 1974–75
V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári nyomda második korszak a (1637–1658) és utóélete. in. O. Sz. K. Évkönyve 1978–80
V. Ecsedy Judit: Szenczi Ábrahám és ismeretle n nyomtatványai. in. Magyar Könyvszemle 1989
V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyul afehérvári fejedelmi nyomda történ etéhez. in. M.Ksz. 1991, 1-2. szám
Vásárhelyi János: Vásárhelyi János püspök közgy Ħlési megnyitó beszéde. in. Református Sz emle, 1957, 2. szám Viskolcz Noémi: Johann
Heinrich Bisterfeld és a gyulafehérvári tankönyvkiadás a XVII. században. in. M.Ksz. 2002
Végh László: A válságba zuhanó világ és a magyarság. in. Búvópatak. 2008, 11. szám
Veress Endre: A kolozsvári Báthory-egyetem története le rombolásáig, 1603-ig. in. Erdélyi Múzeum XXIII. évf. 1., 1906
Viskolcz Noémi: Jövendölések és várodalmak 17. századi protes táns irodalmunkban. in. A harmincéves háború prófétái és chiliaszt ái.
Tanulmányok I. Fiatal Filológusok Fü zetei Korai Újkor 4., Szeged, 2003
Vita Zsigmond: Bethlen Gábor könyvtára. in. M.Ksz. 1965
Zoványi Jen Ę Az erdélyi reformátusok 1656-i marosvásárhelyi közzsinata történetéhez c ímĦ tanulmányában in. Erdélyi Múzeum 1910
Zoványi Jen Ę: A magyarországi ifjak az Odera melletti fra nkfurti egyetemen. in. Protestáns Szemle, 1889
Zoványi Jen Ę: Adatok a heidelbergi egyetem magyarországi hallg atóinak névsorához. in. Protestáns Szemle, 1904
Zoványi Jen Ę: Mi történt a nagyváradi káptalannal 1566-ban? in. Századok, 1935
Zsindely István: A bázeli egyetem anyakönyvéb Ęl. in. Sárospataki Füzetek, 1860

153Tanulmányok

A harmincéves háború prófétái és chiliasztái. Fiat al Filológusok Füzetei – Korai újkor 4. Szeged, 2003
A Székelyudvarhelyi evang. reform. Kollégium Értesít Ęje az 1894/95. iskolai tanévr Ęl. Szerkesztette Gönczi Lajos
Angyal Dávid: Erdély politikai érintk ezése Angliával. in. Századok 1900
Asztalos Miklós: A wittenbergi eg yetem magyarországi hallgatóinak névsora 1601–1812. Budapest, 1931
Asztalos Miklós: Személyi vonatkozású adatok a wittenbergi egyetem erdélyi hallgatóiról 1554–1750. Erdélyi Múzeum, 1931
Bajkó Mátyás: A debreceni fels Ęoktatás a felvilágosodás korában. in. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth N. Tom. II. 1954
Bajkó Mátyás: A debreceni fels Ęoktatás a reformkorban. in. Acta Universitatis Debreceni ensis de Ludovico Kossuth Nominate. Tom. II. 1955
Bajkó Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés törté netéb Ęl. in. Acta Marxistica et Pedagogica Debrecina. Tom. VIII/1., 1962
Bajkó Mátyás: Kálvin és a református iskolakultúra. In. Pedagógiai Szeml e, 1986, 11. szám
Bajkó Mátyás: Luther és a protestáns iskolakultúra. In. Pedagógiai Szemle, 1983, 1 2. sz.
Bakos József: Comenius sárospataki évei (1650–1654). in. A sáros pataki Református Kollégium. Tanulmányok a Kollégium alapításá nak 450.
évfordulójára. Református Zsinati Sajtóosztály, Budapest, 1981
Bán Imre: A XVII. századi magyar puritanizmus irodalom- és m ĦvelĘdéstörténeti jelent Ęsége. In. Theológiai Szemle, 1962
Bán Imre: Comenius és a magyar szellemi élet. In. Pedagógiai Szemle, 1958, 10. szám
Barcza József: A magyar református kollégiumok szellemisége. in. Thelológiai Szemle, 1996
Barcza József: A puritanizmus kutatásának újabb eredményei. In. Theo lógiai Szemle, 1976, 11-12. sz.
Barcsa János: Adatok a máramarosszigeti református gymnasium történeté hez. in. Debreceni Protestáns Lap. 1905 augusztus.
Bartók Gábor: A szatmári és németii ref. egyházak és iskolák t örténetei. in. Sárospataki Füzetek, 1840
Bartók István: A XVII. századi logikai és retorikai irodalmunk kritikatörténeti ta nulságai. In. It. K. 1991, 1. szám
Bartók István: Bisterfeld gyulafehérvári ars concionandija. In. It.K. 1997, 5-6. szá m
Belényesi Gergely levele Kálvin János hoz. in. Protestáns Szemle 4. szám. A levelet fordította S. Szabó József
Benk Ę Samu: Az erdélyi kálvinista prédikációk szerepe a felvilágosodás és a liberalizmus es zméinek terjesztésében. in. Theológiai Sz emle, 1993
Berg Pál: Angol hatások. O. Sz. K. kiadványai, Budapest, 1946
Bitay Árpád: Gyulafehérvár Erdély m ĦvelĘdéstörténetében. in. Erdélyi Tudományos Füzetek, Kolozsvár, 1926, 3. szám
Bod Péter könyvtárának jegyzéke. Közli Báró Radvánszky Béla. in. M.Ksz, 1884
Bod Péter levelei. Közli: Ke lemen Lajos. in. Erdélyi Múzeum, Új folyam II, 1907 . XXIV. kötet, Kolozsvár; Bod Péter négy levele Ráday
Gedeonhoz könyvgy Ħjtési ügyben 1754-56-ból. Közli Kiss Áron. In. Magyar Könyvszemle, 1882; Sinai Miklós leve le Bodhoz. 1767. július 29.
Magyar Protestáns Figyelmez Ę, 1872; Sinai Miklós levele Bod Péterhez. Magyar Protestáns Figyelmez Ę, 1873; Bod levele Ráday Gedeonhoz.
Budapesti Közlöny, 1870, 86. szám
Borovszki Samu: Az erdélyi szászok iskolái a XVI–XVIII. században. in. Századok XXII. évf., Budapest, 1888
Bucsay Mihály: Az Augsburgi interim. in. Református Egyház. Budapest, 1960
Bunyitay Vince: A hitújítás történetéb Ęl. in. Századok XXI., 1887
Bunyitay Vince: A váradi káptalan legyilkoltatásának hagyománya. in. Századok X II. évf. 1878,
Carlos Gilly: „Észak oroszlánja”, a „Sas” és a „Végítélet Kr isztusa” – Politikai, vallásos és chiliaszta publicisztika a harmin céves háború
röpirataiban, illusztrált röplapja in és népi énekeiben. in. M ĦvelĘdési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keser Ħ Bálint tiszteletére. Szeged,
1997
Czegle Imre: A „szövetség-teológia” jelent Ęsége a XVII. század gondolkodásában. in. Theológiai Szemle 1976. 1–2. szám
Czegle Imre: A puritanizmus szociáletikai tanításának teol ógiai megalapozása. in. Református Egyház 1980, 1. szám
Czegle Imre: Ramus életm ĦvérĘl, jelent Ęségér Ęl és magyar hatásáról. in. Theológiai Szemle, 1972, 1–2. szám
Cserei Mihály végrendelete. Közli Aigner Lajos. in. Történelmi Tár, 1881.
Csetri Elek: Tolerancia és erdé lyi felvilágosítók. in. A magyar m ĦvelĘdés és keresztyénség I–III. kötet. Nemzetközi Filológiai Társaság Scriptum
Rt. Budapest–Szeged, 1998
Csizmadia Andor: A magyar jogi fels Ęoktatás fejl Ędése. in. Fels Ęoktatási Szemle, 1969, 10. sz.
Csizmadia Andor: Az abszolutizmus magyar országi jogtörténetírói. in. A magyar politikai és jogi gondolkodás történetéb Ęl, XVIII–XIX. század. in.
Jogtörténeti Értekezések. Az ELTE Magyar Jogt örténeti Tanszékének kiadványai, 12. szám, 1982
Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédik áció-kutatás története. in. Puritánia 2004
Csorba Dávid: A 17. századi protestáns kegyesség megítélése az újabb nemzet közi szakirodalomban. in. Protestáns Szemle 2001
Endr Ędi Frigyes: Basire Izsák Erdélyben. in. Studies in English Philologhy vo l. II., Budapest, 1937
Erdélyi protestáns egyetem a 18. században. in. Erdélyi Protestáns Közlöny, 1872, II. évf. Kolozsvár, október 24. szám
Esze Tamás: A Heidelbergi Káté története Magyarországon a XVIII. századba n. in. Studia et Acta Ecclesiastica I. Budapest, 1965
Fazakas Sándor : Európai fels Ęoktatás és hittudományi képzés. in. Református Tiszántúl, 2008/3-4
Fazakas Sándor: Lectori Salutem! in. Stu dia Theologica Debrecinensis, 2008/1
Fináczy Ern Ę: Apáczai Csere János emlékezete. in. Emlékkönyv Klebelsberg Kuno negyedszáz ados kultúrpolitikai m Ħködésének emlékére.
Születésének ötvenedik évfordulóján. Budapest, 1925
Fükk Ę Dezs Ę: Göttinga és a magyar szellemi elit. in. Theológiai Szemle, 1998. 1. sz.
Gaál Botond: A keresztyén nevelés mint a lelki házzá épülés munkája. Református örökségünkkel a tudás évszázada felé. Tanulmány . Kézirat,
Nagyvárad, 1997
Gaál Botond: A protestáns iskolarendszer hatása Szatmár sz ellemi arculatának kialakulására. Kézirat, Csenger, 1996
Gaál Botond: Identitás és ökumenicitás a református teológiában. Kézirat, Heidelberg University , Internationales Wissenschaftsf orum, March 19-
22, 1999
Gál Lajos: Geleji Katona István igehirdetése. in . Theológiai Szemle 1939, XV. évf. 1. szám
Geleji Katona István levelei Rákóc zihoz. Közli Beke Antal. in. Ad attár. It. K. 1894, IV. évf.
Geréb György: Comenius magyarországi munkásságának alapmotívumai . in. Pedagógiai Szemle 1958, 1. szám
Gróf Kemény József: Kolozsvári Ph Ęnix. in. Tudományos Gy Ħjtemény. 1829., VII. Kötet
Gyalokay Jen Ę: Nagyvárad ostroma 1660-ban. in. Hadtörténelmi Közlemények 1911 évf., XII. kötet, B udapest
Hazagh Mihály: Amesius és a magyar puritanizmus. in . Angol Filológiai Tanulmányok IV. Budapest, 1942
Hellebrandt Árpád: A franeckerai egyetemen tanult magyarok. in. Törté nelmi Tár 1886. Budapest
Hellebrandt Árpád: Adalékok a külföldi iskolázás történetéhez a XVII. szá zadban. in. Sárospataki Füzetek, 1883

154Herepei János: Miképpen kerülte el a gyulafehérvári bibliotékának egy része az 1658. évi tatár pusztítást? in. M.Ksz., 1961, 2. szám
Howard Hotson: A Diatribe de mille annis apocalypticis forrásai. in. A harmincéves háború prófét ái és chiliasztái. Tanulmányok I. Fiatal
Filológusok Füzetei Korai Újkor 4. Szeged, 2003
Hörcsik Richárd: A magyar protestáns oktatás helye és szerepe az ezeré ves magyar m ĦvelĘdésben. in. Confessio 1997
Hörcsik Richárd: A magyarországi református iskolaügy és tanügyi igazgatás történeti áttekintése. in. Theológiai Szemle 1997
Hörcsik Richárd: Kálvin és a 16. századi Magyarország. Theológiai Sz emle, 1990
Hörcsik Richárd: Philip Melanchton (1497–1560) . Emlékezés születésének 500. évfordulój a alkalmából. in. Theológiai Szemle, 1998 , 2. szám
Id. Köleséri Sámuel naplója. Közölte Szilágyi Sándor. in. Történelmi T ár, 1890
Jakab Elek: János Zsigmond választott magyar király s erdélyi fejedel em élete és uralkodása. in. Keresztény Magvet Ę II. kötet, 1863
Jakab Elek: Magyar–lengyel unitárius érintkezések a XVI–XVII. században. in. Századok 1892, XXVI. évf., Budapest
Jakó Zsigmond: A Bethlen-kollégium könyvtárának kezdetei és els Ę korszaka (1622–1658). Klny. a Korunk 1973-as évkönyvéb Ęl
Jakó Zsigmond: A Hoffhalterek váradi és gyulafehérvári nyomdája. in. M ĦvelĘdéstörténeti tanulmányok. Kriterion, Bukarest, 1979
Jakó Zsigmond: Az egyházi és világi értelmiség szétválása a feud ális Erdélyben. in. Korunk, 1967. 2. szám
Jakó Zsigmond: Az enyedi régi könyvtár kéziratos ritkaságairól. in. Nyelv és iroda lomtudományi Közlemények VIII. 1964
Kádár Katalin: Amesius magyar tanítványainak névsora. in. Theológiai Szemle XIX. évf. 1976, 11-12. sz.
Kardos Tibor: Deák-m Ħveltség és magyar renaissance. in. Századok, 1939
Kecskés Anna: Az egyetemek és a jogakadémiák statisztika-tanára i Magyarországon 1777–1945. in. Történeti Statisztikai Füzetek, Budapest, 1980
Keser Ħ Bálint: A magyar protestáns-polgári humani zmus néhány problémája. in. Acta historia e Litterarum Hungaricum. Tomus VI., Szeged, 1969
Keser Ħ Bálint: A magyar protestáns-polgári kés Ęhumanizmus néhány problémája. in. Acta Hist. Litterarum Hungaricum. Tomus VI. Szeged, 1969
Keser Ħ Bálint: Újfalvi Imre és az európai „kés Ęhumanista ellenzék”. in. Acta Historicae Litt erarum Hungaricum. Tomus IX. Szeged, 1969
Keser Ħ Bálint: Újvalvi Imre és a magyar kés Ęreneszánsz. in. Acta Historicae Litteraru m Hungaricum. Tomus VIII. Szeged, 1968
Klein Gáspár: Az állami protestáns egyetem eszméje a Habsburg ok alatt a 18. és 19. században. Klny. Theológiai Szemle, VI. évf. 1-2. szám,
Debrecen, 1930
Kocziány László: Adatok a felvilágosodás és reformkor e szméinek terjedéséhez Erdélyben. in. M ĦvelĘdéstörténeti Tanulmányok. Kriterion Kiadó,
Bukarest, 1980
Koltay-Kastner Jen Ę: Tótfalusi Kis Miklós coccejánizmu sa. in. It.K. 1954. LVIII. kötet
Komor Ilona: Martin Opitz gyulafehérvári tanársága. in. Filológiai Közlöny, 1955
Koncz József: A fehérvári iskola történetéhez. in. Történelmi Tá r 1884
Koncz József: Adattár. Szalárdi János kiadatlan levelei és a reá vonat kozó apró adatok. in. It.K. 1890, Budapest
Koncz József: Hadtörténelmi apróságok. in. Hadtörténelmi közlemén yek V., 1892, Budapest
Koncz József: Pápai Páriz Ferencz naplója, 1649–1691. in. It.K. 1892
Koncz Sándor: A filozófia és teológia oktatása 1703–1849 között. in. A Sárospataki Refo rmátus Kollégium. Budapest, 1981
Kovács Sámuel: Az él Ę szóval való tanításnak a magától tanulás felett való becsér Ęl. Az Oskoláknak hasznos és becses voltakról: A nevezetesebb
Oskolákról és azok felállításának idejér Ęl. in. Tudományos Gy Ħjtemény, IX. kötet, 1823, Pest
Kovássy Zoltán: A máramarosszigeti református jogakadémia emléke. in. R eformátus Egyház, 5. szám
Kropf Lajos: Basire Izsák életrajzához. in. Történelmi Tár, 1889
Kvacsala János: A XVII. századi chiliazmus történetéhez . in. Protestáns Szemle, 1890. II. évf., I–IV. füzet
Kvacsala János: Az angol–magyar érintkezések történetéhez (1620–1670). in. S zázadok, 1892, IX. füzet
Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete. in. Század ok, 1891, VI–VII. füzet
Ladányi Andor: A fels Ęoktatás-történeti kutatások. in. Magyar Tudomány, 1967
László Dezs Ę: Református kollégiumaink szellemi öröksége . Minerva Kiadó, Kolozsvár. Klny. A Református Szemle 1943
Magyari Zoltán: Jogakadémiák. in. A magyar tudománypolitika alapvetése. Budapest, 1927
Makkai László: A középkori magyar hitvilág problematikájához. in. Etnographia , 1985
Makkai László: Puritanizmus és természettudomány. in. Századok, 1964, 5-6. szám
Márki Sándor: Az egyetem történetének vázlata. in. A fels Ęoktatásügy Magyarországon, 1896, Budapest
Márki Sándor: Cromwell és Erdély. in. Erdélyi Múzeum, 1901, XVIII. kötet, Kolozs vár
Mezey Barna: A jogakadémiák 1874. évi reformja. in. A jogászképzés a ma gyar fels Ęoktatás rendszerében. Jogtörténeti értekezések. Az ELTE
Jogtörténeti Tanszékének kiadványai, 14. szám
Mihályi Károly: A nagyenyedi evangélikus-református collegium könyvtára. in. M.Ks z. 1884
Miklós Ödön: A groningai egyetemen tanult magyarok névsora. in. Dunántúli Prote stáns Lap, 1917
Miklósy Zoltán: Hiteleshely és iskola a középkorban. in. Lvt.K. 18–19. évf . 1940–41, Budapest
Móhlik Zoltán: Lorántffy Zsuzsanna fogarasi román iskolája. in . Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII–XX. századi történetéb Ęl, Budapest,
1980. Szerkesztette Mészáros István
Nagy Barna: A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiadásai Magyarországon a XVI. és XVII. században. in. Studia et Acta Ecclesia.
Budapest, 1965
Nagy Barna: A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiadása i Magyarországon a XVI. és XVII. században. in. Studia et Acta Ecclesiastica.
Kiadja a MREZSI Sajtóosztálya. Budapest,
Nagy Barna: Méliusz Juhász Péter m Ħvei. in. Studia et Acta Ecclesias tica, II. kötet. Budapest, 1967
Nagy Géza: Kálvin hatása Erdélyre. in. Theológiai Szemle, 1936, 1–6. sz.
Nagy Gyula: Adalékok Basirius Izsák XVII. századi gyulafehérvári tanár könyvtárához. in. M.Ksz. 1883
Nagy Kálózy Balázs: Károlyi Péter. in. Studia et Acta Ecclesiastica, II. kötet. Budapest, 1967
Nagy Sándor: A jogi oktatás és szervezete a debreceni református kollégiu mban, 1742–1914. in. A jogászképzés a magyar fels Ęoktatás
rendszerében. Jogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének ki adványai. 1982, 14. szám
Nagy-Tóth Ferenc–Fodorpataki László: Élettudományi kutatások Erdélyben. in. Erdély i Tudományos Füzetek. 237. Kolozsvár, 2002
Naményi János: A nagyváradi nyomdászat története. in. Magyar Könyv szemle, 1901
Orient Gyula: I. Erdélyi alchimisták. II. Bethlen Gábor fejedelem alchim iája. in. Erdélyi Irodalmi Szemle 1927, IV. évf. 3-4. s z., Kolozsvár
Ötvös Ágoston: Geleji Katona István élete és levelei. in. Új Magyar Múzeum , 1859, V-VI. füzet
Pápai Páriz Ferenc: Romlott fal felépítése. in. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. Budapest, 1906
PetrĘczi Éva: A Váradi Biblia helye a magyar puritanizmus irodalmában. in. Egyh áztörténeti Szemle 2002

155PetrĘczi Éva: Magyar puritán szerz Ęk mint m Ħvészek, a puritanizmus és a m Ħvészetek viszonya a magyar szakirodalomban. in. A Ráday
GyĦjtemény Évkönyve VIII. Budapest, 1997
PetrĘczi Éva: Poétikatöredékek angol és magyar puritán „életvezetési köny vekben”. in. Confessio. Budapest, 1997
Podhrádczky József: Nagy-Várad meghódítása 1660. in. Magyar Akadémiai Ért esítĘ, 1855, VI. sz., Budapest
R. T. W. Evans: Alsted és Erdély. in. Korunk 12. sz., 1973
Rugonfalvi Kiss István: Az egyházi rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor ar malisa. in. Theológiai Szemle, 1936, XII. évf., 1–6. sz.
Stromp László: Apáczai Csere János mint pedagógus. in. Atheneum 1897, VI. köt et, 1-4. szám
Szabó András: Magyarok Wittenbergben, 1555–1592. in. Régi és új peregriná ció Magyarországon, II. kötet, Budapest–Szeged, 1993
Szabó György: Jogi oktatás Pápán. A pápai református jogakadémia törté nete (1832–1885). in. A jogászképzés a magyar fels Ęoktatás rendszerében.
Jogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének kiadván yai, 14. szám
Szabó Miklós: Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása a XVI–XVIII. századba n. in. M ĦvelĘdéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1980
Szász Tibor András: K Ęrösi Csoma Sándor útegyenget Ęi. in. K Ęrösi Csoma Sándor és tudományos m Ħhelyeink 1999. KĘrösi Csoma Sándor
MĦvelĘdési Egyesület. Sepsiszentgyörgy, 1999.
Szentpéteri Márton: A grammatika oktatásának ko mbinatórikus módszere Johann Heinrich Alsted gyulafehérvári rudimentáiban. in. I t. K. 1998, 3-
4. szám
Szentpéteri Márton: Újabb könyvek Johann Heinrich Alstedr Ęl. in. It. K., 2001, 3-4 szám
Szeremlei József: Közlemények a heidelbergi egyetem történetéb Ęl. in. Sárospataki Füzetek, 1862
Sziládi Zoltán: Bethlen kollégiuma és a tudományok. in. A nagyenyedi Ev. Ref. Be thlen Kollégium 1903-1904 tanévi Értesít Ęje
Szilágyi István: A máramarosszigeti református tanoda történ etének rövid vázlata. in. Sárospataki füzetek 1857–1858
Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a kassai pap. in . Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monográfiák
Szilágyi Sándor: Erdély irodalomt örténete, 4. fejezet. in. Budapesti Szemle, 1858, IV. kötet
Szilágyi Sándor: Herczeg Rákóczi Zsigmond levelezése. I–IX. in. Történ elmi Tár, 1887, 1889, 1890, 1891
SzĘnyi György Endre: Molnár Albert és a „titkos tudományok”. in. Szenczi Molnár Albert és a magyar kés Ęreneszánsz. Szeged, 1978
SzĦcs Jen Ę: Ferenczes ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterébe n, in. It.K. 1974, 4. szám
Tarnai Andor: A váradi Orator extemporaneus. in. Klaniczay-eml ékkönyv: Tanulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére. Szerkesz tette Jankovics
József. Budapest, 1994
Tavaszi Sándor: Magyar tudományos törekvések Erdélyben. in. Erdélyi Múzeum, 35. évf.
Tavaszy Sándor: Geleji Katona István személyisége. in. Református Sze mle, 1926. január 1.
Timár Károly: A szegedi premontrei apácák magyar nyelv Ħ emlékei. in. Szegedi Egyete mi Füzet, 1934, I. évf.
Tonk Sándor: Az iskolaügy Erdélyben a reformáció korában. in. Egyházak a változó világban . Esztergom, 1991
Tordai Zádor: A magyar karteziánizmus történetének vázlat a. in. Magyar Filozófiai Szemle 1962. VI. évf. 1. szám
Tóth Béla: Ramus hatása Debrecenben. in. A debreceni Kossuth Lajos Tudo mányegyetem Könyvtárának Közleményei, 112. Debrecen, 197 9
TĘkéczki László: A magyarság nemzeti öröksége. in. Confessio 1999. 3. szám
Török István: Huszti András, a protestánsok els Ę jogtanára. (1733–1742). in. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcselet-, nyelv- és
történelemtudományi kiadványai, III. kötet. Kolozsvár, 1886
Trócsányi Berta: Magyar református teológus ok Angliában a XVI. és XVII. században. in . Angol Filológiai Tanulmányok V–VI. Budap est, 1944
Turóczi-Trostler József: Szenczi Molnár Albert Heid elbergben. in. Filológiai Közlöny 1955, 1. szám
V. Ecsedy Judit: „A híres Szenczi Ábrahám nevezetes vára di typográfiája”. in. O. Sz. K. Évkönyve 1991/1993
V. Ecsedy Judit: A gyulafehér vári fejedelmi nyomda els Ę korszaka. in. O. Sz. K. Évkönyve 1974–75
V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári nyomda második korszaka (1637–1658) és utóélete. in. O. Sz. K. Évkönyve 1978–80
V. Ecsedy Judit: Szenczi Ábrahám és ismeretlen nyomtatványai. in. Magyar Könyvszemle 1989
V. Ecsedy Judit: Újabb adatok a gyulaf ehérvári fejedelmi nyomda történet éhez. in. M.Ksz. 1991, 1-2. szám
Vásárhelyi János: Vásárhelyi János püspök közgy Ħlési megnyitó beszéde. in. Református Szemle, 1957, 2. szám Viskolcz Noémi: Joha nn Heinrich
Bisterfeld és a gyulafehérvári tankönyvkiadás a XVII. században. in. M.Ksz. 20 02
Végh László: A válságba zuhanó világ és a magyarság. in. Búvópatak. 2008, 11. szám
Veress Endre: A kolozsvári Báthory-egyetem története lerombolásáig, 1603-ig. in. Erdélyi Múzeum XXIII. évf. 1., 1906
Viskolcz Noémi: Jövendölések és várodalmak 17. századi protestáns irodalmunkban. in. A harmincéves háború prófétái és chiliaszt ái.
Tanulmányok I. Fiatal Filológusok Füzetei Korai Újkor 4., Szeged, 2003
Vita Zsigmond: Bethlen Gábor könyvtára. in. M.Ksz. 1965
Zoványi Jen Ę Az erdélyi reformátusok 1656-i marosv ásárhelyi közzsinata történetéhez cím Ħ tanulmányában in. Erdélyi Múzeum 1910
Zoványi Jen Ę: A magyarországi ifjak az Odera melletti frankfurti egyetemen. in. P rotestáns Szemle, 1889
Zoványi Jen Ę: Adatok a heidelbergi egyetem magyarországi hallgatóinak névsorához. in. Protestáns Szemle, 1904
Zoványi Jen Ę: Mi történt a nagyváradi káptalannal 1566-ban? in. Századok, 1935
Zsindely István: A bázeli egyetem anyakönyvéb Ęl. in. Sárospataki Füzetek, 1860