Személyes kötödésem a Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatához, hogy abban a [603073]

Bevezetés
Személyes kötödésem a Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatához, hogy abban a
szerencsés helyzetben vagyok, hogy mint a társulat hangmestere, testközelből azonosulhatok a
sikerekkel, a problémákkal, tehát magam is része vagyok a társulatot működtetőknek. A
tanulmányaim és a társulat mechanizmusának ismeretében szeretném bemutatni a társulat gazdasági
és marketing tevékenységét.
A színházi marketing kommunikáció sajátosságai, amelyek meghatározzák a Lilliput társulat
működését és azon igyekezetem, hogy bemutassam, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze.
A színház kultúra, szórakozás a gyerekek számára élmény. A gyerekek, hogy eljussanak az
előadásokra, szinte csak a felnőttektől függ. Ezért fontos, hogy a marketing és a kommunikáció
eszközeit használva minél több felnőtt figyelmét keltse fel egy előadás és minél több gyerek jusson
el, bábszínházba.
Nagyváradon a bábjáték régi múltra tekint vissza, az Arcadia színház, amely otthont ad a
társulatnak az egyik legrégibb kőszínház az országban, amely Nagyvárad szívében áll, ahol a
felejthetetlen előadások a legendás bábszínészek emléke mai napig életben tartja a társulat
tekintélyét. De a mai dinamikus, fogyasztói társadalmunkban, mint minden terméknek, márkának és
intézménynek, úgy a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatának is élnie kell a marketing
lehetőségével.
Dolgozatom megírásához primer és szekunder adatgyűjtést folytattam. Az első részében a
színházat, mint szolgáltatást és annak marketing eszközeit mutatom be. A második részben az
erdélyi bábjátszás és a magán társulatok működésével folytatom. Továbbá a Nagyváradi Lilliput
Bábszínház, mint intézmény marketing tevékenységére térek ki. A harmadik részben a kvantitatív
kutatásom eredményeit ismertetem.
Kutatásomban arra szeretnék választ kapni, hogy a nagyváradi felnőtt társadalom hogyan
viszonyul a bábszínházhoz. A bábszínház milyen aktivitásokkal éri el a felnőtteket, szülőket,
tanárokat, melyik tevékenység, melyik gyerek korosztályt érinti.
Első fejezet
Az első fejezetben a színházmarketing tevékenységéről írok, majd a színházat, mint szolgáltatást
mutatom be a 7p model segitségével, végül egy áttekintés az erdélyi bábszínházak keresletéről és
kínálatáról.

1.1. A marketing
A marketinget elsősorban a termékek értékesítésére alkalmazták/alkalmazzák, de idővel a
szolgáltatások területére is kiterjedt, így a színház ha megkésve is, elkezdett élni a marketing
lehetőségeivel. „A sikeres színházi marketingtevékenység a következő célokat kívánja
megvalósítani:
1. Meghatározza, hogy hol található nagy létszámú és nagy felvevő-képességű, potenciális színház
látogató.
2. Meghatározza a velük való kommunikáció leghatásosabb formáit.
3. Meghatározza a piaci helyzetnek megfelelően a színház jegyek árát.
4. Befolyásolja a piacot.
5. Könnyen hozzáférhetővé teszi az előadást.
6. Biztosítja a produkció zavartalan élvezését.
7. Kialakítja a színházhoz szükséges hűségesen ragaszkodó nézők táborát.” (Juhász Sándor –
Kalmár Péter: Mr. Producer: Színházi Managament Kézikönyv 1993. Operock Kiadó. 70 – 71 oldal)
A színház tevékenységét tekintve az üzleti tevékenység területén kívüli szférában tartozik és a
nyereségét fejlesztésekre, további előadások készítésére, színpadra állítására használja fel. Legtöbb
esetben a tulajdonos az önkormányzat aki a profitot nem emeli ki az intézmény költségvetéséből. A
színház a kulturális vállalkozások közé tartozik, feladata a szórakoztatáson túl a mentális, lelki és
érzelmi hiány kielégítése. A fogyasztok vagyis a nézők azok kik a színházjegyeket megveszik, ők az
első számú támogatok. De további támogatok lehetnek az önkormányzat az alapítványok, magán és
vállalati szponzorok. (Dinya László – Farkas Ferenc – hetesi Erzsébet – Veres Zoltán: Nonbusiness
marketing és menedzsment 2004 KJK-KERSZÖV Jogi és üzleti Kiadó Kft.) Mind két csoport más
és más igényt támaszt szembe az intézménnyel. A fogyasztok vagyis a nézők igénye,
szórakozzanak, kikapcsolódjanak, művelődjenek és kielégítsék a lelki szükségleteiket. A támogatok
igénye, hogy a színház jó hírén keresztül érvényesítsék és öregbítsék saját hírnevüket.
1.2. Szolgáltatás
A színházi előadás nem egy tárgyiasult fizikai termék. A néző azáltal, hogy megvásárolja a
színházjegyet jogosult az előadás megtekintésére és ezáltal annak lelki, kulturális szolgáltatásaira. A
jegyek csak az előadás idejére érvényesek, utána elvesztik értéküket. Minden előadást egy újabb
jeggyel lehet megnézni, még akkor is ha ugyan azt az előadást kívánjuk megtekinteni.
A színházi szolgáltatásoknak négy jellemzője van, ami megkülönbözteti a fizikai terméktől, a
megfoghatatlanság, az elválaszthatatlanság, az ingadozás és a romlékonyság. Ezt nevezzük HIPI

elvnek, amelyek a következő angol szavak kezdőbetűinek a megfelelői: Heterogeneity (ingadozás),
Ingantibility (megfoghatatlanság), Perishability (romlékonyság), Inseparabality
(elválaszthatatlanság).
Az ingadozás a szolgáltatás minőségének ingadozására utal, amely attól függ, hogy ki nyújtja, hol
és mikor. A színházi előadások tekintetében ez azt jelenti, hogy nem lehet minden előadás egyforma
intenzitású, ugyanis a színész hangulata, egészségi vagy lelki állapota változó és ennek
függvényében változik maga az előadás. (Pl. felejti a szöveget, másként formálja a szerepét stb.)
Ezért változhat a néző élménye az előző előadáshoz képest vagy a bemutatóhoz képest vagy a
médiában leírtakhoz viszonyítva.
Megfoghatatlanság azt jelenti, hogy a szolgáltatást a fogyasztó nem veheti kézbe, mint egy
tárgyat, hanem annak minőségét az ismeretei és jelek alapján határolja be. A színház esetében ilyen
a rendező ismertsége, a főszerepet játszó színész népszerűsége, a darab témája amely az előadás
minőségére utalhatnak.
A romlékonyság az esetünkben a megnézet előadás megmaradt emlékére utal, amelynek vissza
idézése csak részben sikerül, a szolgáltatás tárolhatatlansága miatt.
Az elválaszthatatlanság a színház esetében a fogyasztó igényére utal, aki ragaszkodik az előadó
személyéhez. Ha egy előadást ugyan azon szerepen két szereposztásban játszanak akkor a néző, már
előre eldönti, hogy melyik szereposztásban kívánja megnézni az előadást. Ez leginkább akkor igaz
ha egy ismert színész mellett egy kevésbé ismert ugyan azt a szerepet játssza. (Philip Kotler – Kevin
Lane Keller: Marketingmenedzsment 2006, Akadémiai Kiadó Budapest)
A marketing mix ahogy a közgazdaság vagy a kereskedelem területén használható, ugyan úgy a
színházi szolgáltatás is leírható a 7p marketingmixével, a McCarthy 4p modellt (product, price,
place, promotion) kiegészítve a Booms és Bitner 3 eszközcsoporttal, az emberi tényező (people) ,
tárgyi elemek (physical evidance) és a folyamat (process) elemekkel.
Az emberi tényező jelenti az összes személyt aki kapcsolatban áll a szolgáltatással, ide tartoznak a
frontszemélyzet és az igénybe vevők.
A tárgyi elemek közé tartozik az a környezet ahol a szolgáltató és az igénybe vevő közötti
interakció lezajlik és minden olyan elem, amely megkönnyíti a szolgáltatás létrejöttét és
kommunikációját.
A folyamatba tartozik az eljárások és minden olyan folyamat, melyek során a szolgáltatás mint
művelet teljesítetté válik. (Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing alapkönyve 2009. Akadémiai Kiadó
Zrt., Budapest)

1.3. A szolgáltatás marketing 7p-je
1.3.1. A szolgáltatástermék
A színház mint termék megjelenhet, mint műsorfüzetek, CD-k, videók, DVD-k, de még a jegyek
is betölthetnek fizikai termék szerepet.
A színháznak mint terméknek a legfontosabb formája az előadás és az előadáson belül a színész a
rendező és minden olyan elem, amely része az előadásnak mint terméknek. Ezért nagyon fontos,
hogy a művészeket a rendezőt az előadáshoz kötődő elemeket a különböző kommunikációs
elemekkel népszerűsítse a színház. A 2011-es reklámkonferencián a témával kapcsolatosan tartott
előadást Kerényi Miklós Gábor, a Budapest Operettszínház igazgatója. (Molnár Kinga: Mire jók a
versenyszabályok 2011. szeptember 27.
http://www.kreativ.hu/cikk/miert_fontos_a_versenyszabalyokat_betartani)
A termékmix a művészekhez kapcsolódó fontos eleme, hogy a színészek neve mellett legyenek
feltüntetve a díjak. „Egy művész életében a díjak mérföldkövet jelentenek” – Dr. Gyenge Balázs
szerint. (Sajnos a Nagyváradi Lilliput társulat, nem alkalmazza ezt az elemet, sem a honlapján nem
tünteti fel a díjakat sem a színházban kifüggesztet fényképeken. Pedig a társulat több díjazott
színésszel büszkélkedhet.)
A szolgáltatástermék egyik fő fizikai eleme a műsorfüzetek, melyeket a bemutatókhoz készít a
színház. A műsorfüzetek tartalmazzák a szereposztást, fényképeket a próbafolyamatról, interjúkat a
rendezővel a szerzőkkel a színészekkel. A műsorfüzetek jó ha tartalmazzák a bemutatóval
kapcsolódóan az egyéb játszóhelyek új bemutatóit, előadásait.
A saját fesztiválok, rendezvények szintén a termék részét képezik. (A Nagyváradi Lilliput társulat
a fontos ünnepek alkalmával vagy a Bábszínház világnapja alkalmával, minden évben szórakoztató
programokkal várja az érdeklődőket, a szülőket a gyerekeket és két évente megszervezi a Fux
Fesztivált) Ugyanakkor fontos része a kommunikációnak a nyílt próba, amikor a közönség
bepillantást nyer az éppen folyamatban levő darab alakulásáról. Másik fontos elem, a színház
szabadon látogatása előadásokon kívül egy műszakért felelős kíséretében, hogy a közönség jobban
megismerje a színház kulisszáit, mert a színház mint épület az egyik fontos termékelem. (A
Nagyváradi Lilliput társulat, időnként a város iskoláinak helyszínt és ha kell műszakot biztosít a
gálaműsoraihoz valamint esküvői fotózás is kivitelezhető az épületben.)
Fontos elem lehet az árukapcsolás pl. színházjegyhez járhat ingyenes parkolás, vagy
árkedvezmény egy másik előadásra.
A termékmixnek van egy másik, elvont eleme, a hagyomány, amelynek megjelenítése fontos
eszköze lehet a szolgáltatás termékelemnek. A társulat saját identitását határozza meg. Ez a

színjátszás és színművészeti összefoglaló lehet egy kiállítás, amely lehet időszakos vagy állandó,
amely hűen összefoglalná és bemutatná a társulat történetét. Egy társulat megteheti, hogy új
alapokra helyezi a működését és az egykori elődökre legfeljebb csak az épület emlékeztet. Vagy
megteheti, hogy a több évtizedes színházi múltat beépíti a mindennapi munkájába, azonosulva a
társulat saját múltjával.
1.3.2. Az ár
A termék árának elemeit meghatározni jóval egyszerűbb feladat, mint meghatározni magát a
terméket. Ugyanis minden terméknek van egy ára, a jegynek, a bérletnek, a műsorfüzetnek, a büfé
termékeinek, a ruhatárnak és a különböző programoknak. A színház egyes szolgáltatásait a nézőnek
köteles megvenni – jegy, ruhatár – és egy részét ha csak szükségét érzi.
A jegy árának a meghatározása során számításba vannak véve azok az elemek, amelyek a néző
kényelmét biztosítják és ugyanakkor árelőnyt is nyújt. Ilyen az ingyenes parkolás, a kedvezményes
büfé, egy másik előadásra kedvezményes jegyek.
Ezek az elemek járulnak hozzá ahhoz, hogy a néző a haszon észlelése elemeit érzékelje és az
előadás és az utána megmaradt élmény, örök emlék maradjon. (Dr. Gyenge Balázs: Színházi
marketing közönségszemével
http://szinigazdasag.hu/index.php option=com_content&view=article&id=37678:szinhazimarketing-
akoezoenseg )
1.3.3. Csatornapolitika

A csatornapolitika azok az elérési formák, amelyeken keresztül a színház eljut a közönséghez,
amelyek lehetnek saját vagy külső értékesítési rendszerek, amelyek nem a színházhoz tartozó
jegyirodákat jelenti. A saját rendszeren belül van a jegypénztár és a szervezési osztály. Ezek az
elemek nagy szerepet kapnak az emberi tényezők, tárgyi elemek és a folyamat kapcsán.
Az elektronikus jegyértékesítés formája, már egyre több színházban elterjedt, így van ez a
Nagyváradi Lilliput társulatnál is. A színház honlapján lehetőség van az elektronikus
jegyértékesítésre, amely ez esetben még kedvezményt is nyújt az ott vásárlok számára. Ugyanakkor
a honlapon tájékozódhat, hogy hol van szabad hely, a nézőtér, mely részén tud jegyet venni. Az
értékesítés létrejöhet kihelyezett értékesítési helyeken, ahol esély adódhat impulzusvásárlásra is.
A jegyek, valamint a bérletek fontos elemei az értékesítésnek és ugyanakkor sok más mixelemhez
kapcsolhatok. A termékelem esetében az előadás fizikai formáját elsősorban a jegy testesíti meg, a
jegy teszi lehetővé megtekintését. Ugyanakkor a termék funkciója mellett az ár funkciója is

hangsúlyt kap, amikor a jegynek az a funkciója, hogy az előadás, valamint a nézőtéren elfoglalt hely
értékét mutatja. Ugyan is a jegy több kategóriába sorolható, asszerint, hogy a nézőtér mely részére
szól, illetve melyik előadásra.
Az értékesítő csatornához tartoznak a színházi üzletek, amelyek szorosan a színházhoz
kapcsolódnak és a színházhoz tartozó termékeket, CD-ket, DVD-ket, könyveket árusítanak.
1.3.4. Kommunikációpolitika
A kommunikációpolitika a terméknek és a szolgáltatásnak nagyon sok elemét foglalja magába
és ez érvényes a színházra is, mint termékre, mint szolgáltatásra.
Első fontos elem, az érdeklődést felkeltő nyomtatott íródalom termékei. Ide tartoznak a
szórólapok, amelyek a jegypénztáraknál találhatok vagy még a szervező irodákban. A megvásárolt
jegy mellé kapott nyomtatványból az előadásról informálódhat a néző, (a szereposztásról, a
rendezőről, a darab történetéről) de ha sorban állás közben pillantja meg egy új bemutató vagy
következő előadás szórólapját, akkor felkeltheti érdeklődését az iránt, hogy előre megvásárolja a
jegyet, amely ebben az esetben akár kedvezményes is lehet. Nagyon fontos, hogy a szórólapok
arculata visszaadja a darab hangulatát, színvilágát és illeszkedjen az előadáshoz kapcsolódó többi
kommunikációs eszközhöz, plakáthoz, műsorfüzethez.
A néző tájékoztatását szolgálandó nyomtatványok közé tartoznak, a havi műsorról szóló
tájékoztatok, amelyek tartalmazzák a műsortervet ismertető anyagot és mellettük olyan kis
kiadványok, amelyek tájékoztatják a nézőt a hónap előadásairól és a jegyárakról. Ennek két formája
ajánlott. A városban kitett plakátok csak a havi műsorról nyújtanak tájékoztatást, míg a
jegyirodában elhelyezett műsorfüzetek hátlapján az egyéb információk is megtalálhatok.
A műsorfüzet mint termék a termék mixelemhez tartozik de ugyanakkor fontos eszköze a
kommunikációpolitikának. A műsorfüzetnek is mint elemnek tökéletesen illeszkednie kell az
előadás és az egyéb kommunikációs eszköz arculatához, hangulatához, színvilágához. Úgy a
színháznak mint a kiadónak aki a műsorfüzetet gondozza, meg kell találni az egyensúlyt, hogy a
kiadvány ne csak egy fényképalbum legyen, de ne is legyen egy színháztörténeti lexikon.
A műsorfüzet arányosan kell tartalmazza, a próbáról és az előadásról készült fotókat, valamint
tartalmaznia kell az előadáshoz kapcsolódó ismertető anyagokat.
A plakát szintén a kommunikáció eleme. A plakát, mint óriásplakát megjelenik a színház falán de
ugyanakkor megjelenhet tömegközlekedési eszközökön vagy a hagyományosnak számító
hirdetésoszlopokon. A plakát szerepe, hogy informáljon az előadásról, tartalmazza a szereposztást, a
dátumot, a rendezőt, a szerzőket és a hang és látvány felelősöket. A plakátnak szintén illeszkednie
kell a többi nyomtatott elem stílusához.

Fontos elemei a főpróbán – mely egyben már jelmezes próba – készült fényképek a
kommunikációnak. A kommunikációnak ezen eleme, ízelítőt ad a darab hangulatáról és
figyelemfelkeltő hatása van. A fényképeknek azonosító funkciójuk is van, általuk ismerkedik meg a
néző a színésszel. Minden színház alkalmazza ezt az elemet, erre a célra alkalmazott felületen
megtalálhatok a társulat tagjainak a fényképei, amelyen esetleg a művészi elismeréseiket is
feltüntetik.
A kommunikáció speciális formái is megjelenhetnek a tehetősebb intézményeknél. Ilyenek
lehetnek a kivetítők, a plazmatévés megoldások, amelyeken előadás részletek láthatóak, amelyek
felkeltik a nézők érdeklődését.
A színházak esetében az egyik legfontosabb marketing elem a sajtó, amely az egyik legfontosabb
médium felület a reklám közlésére. A sajtó reklámot esetünkben nem hagyományos reklámként kell
értelmezni, hanem például egy kritika, egy beszámoló, egy interjú tölti be a kommunikáció
szerepét. Ezek a médium által készített anyagok, elsősorban az interjúk, megjelenhetnek rádióban,
televízióban.
Egy másik hasznos kommunikációs felület a weboldal, ha jól van kihasználva és megfelel a
célcsoport igényeinek. Fontos, hogy mint kommunikációs elem könnyen kezelhető és átlátható
legyen és szinkronban legyen az egyéb oldalakon megjelentekkel. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy
az oldal, úgy stílusában mint struktúrájában, hangulatában és színvilágában igazodjon a színház
arculatához. A weboldal jó kihasználásával szintén a nézők jól informáltságát szolgáljuk, ennek
érdekében érdemes a weboldalon megjelentetni az előadásról készült fotókat esetleg videó
részleteket. Ha a színház el szeretne jutni a középiskolásokhoz, a főiskolásokhoz, az egyetemista
fiatalokhoz, elkerülhetetlen, hogy saját oldala legyen a 21. század nagy áttörésének számító
közösségi oldalakon. Fontos, hogy aktív legyen, rendszeresen megjelenjen egy-egy poszttal a
közössége üzenőfalán.
A kommunikáció másik elengedhetetlen eleme a közönségtalálkozó. Az egy-egy előadás
ismertetése céljából, szervezet közönségtalálkozók fokozzák a nézők érdeklődését, gazdagítva azok
informáltságát és ennek köszönhetően kedvet kaphatnak a darab megtekintéséhez.
Másik nagyon fontos kommunikációs elem az úgynevezett szájreklám. Az emberek oda figyelnek
ismerőseik véleményére egy színház vagy előadás kapcsán és ezért nagyon fontos, hogy ezek a
vélemények jó hírét keltsék a színháznak, aminek megformálásában nagy szerepe van a
frontvonalszemélyzetnek, vagyis az egyik fontos mixelemnek az emberi tényezőnek.

1.3.5. Emberi tényező
Az emberi tényezőnek, mint elemnek azért van nagy szerepe, mert a színházat emberek
„csinálják” és ezért nagy a szerepe a közönség véleményének kialakításéban. Minden egyes
személy aki kapcsolatban áll a közönséggel, fontos része az elemnek, de a legnagyobb szerepe a
frontszemélyzetnek van. Ide tartoznak a közönségszervezők, a jegypénztárban dolgozok, a
jegyszedők, a ruhatárosok, a büfé személyzete.
Fontos tényező a frontszemélyzethez kapcsolódó szervezeti kultúra, mint belső marketing,
amely meghatározza és egyben befolyásolhatja a személyzet magatartását és viselkedését a
nézőkkel szemben. Elengedhetetlen a belső marketing alkalmazása ahhoz, hogy a frontvonalban
dolgozok ugyan olyan fontosnak érezzék magukat, mint a színdarab alkotói.
Az első pont ahol a néző a frontvonallal találkozik, a jegyiroda. Már az itt látottak és tapasztaltak
alapján a néző képet alkot a színházról. Ha a jegyeladó nem figyel oda, hogy a néző melyik
időpontra, melyik sorban, helyre szeretné a jegyét, netán nem ad vissza pontosan, az negatív
hatással lesz a nézőre anélkül, hogy belépet volna a színházba. Az előadás napján a jegyszedők, a
ruhatárosok, a büfé alkalmazottai az elsők akivel érintkezik a néző és rajtuk múlik a nézőben
kialakult kép a frontvonalról. Ha sokat kell állni a ruhatárnál, a jegyszedők és ültetők nem elég
készségesek és segítőkészek, hogy a néző könnyen eligazodjon a sorok és a székek között. Ha a
büfében a nagy tömeg miatt az alkalmazott türelmetlen netán goromba, akkor lehet az előadás
tökéletes, a nézőben akkor is, a negatív élmények megmaradnak. Ezért nagyon fontos a frontvonal,
mint emberi tényező és az ott dolgozok megfelelő szakképesítése. Nagyon fontos, az itt dolgozó
személyek körültekintő kiválasztása, betanítása. Az emberi tényező elemhez tartoznak, a színészek
is és ők is a frontvonal részei, de velük a néző, csak a közönségtalálkozók alkalmával
találkozhatnak, amelyre a színészek, külön felkészülnek, az ilyen esetekben az ö viselkedésük,
viszonyulásuk, a közönséghez szinte makulátlan. (A Lilliput társulatnál ezek a találkozok, mindig
rendben zajlanak le, pont a külön felkészülésnek köszönhetően.)
1.3.6. Tárgyi elemek
Az egyik legfontosabb mixelem a tárgyi elemek. Tárgyi elemek közé tartoznak, a technikai
felszereltség és a színpad. De mind ezen adottságok mellett, az első és legfontosabb tárgyi elem az
épület. Még ide tartozik, az épületet körülvevő környezet is.
A közeli környezethez tartoznak, az érzékszervi környezet, ilyen a hőmérséklet, a világítás, a
színek, hanghatások, illatok.

Fontos elem és a színház működését befolyásoló a távoli környezet, amely nem kapcsolódik az
épülethez. Ide tartozik a tömegközlekedés színvonala, amely befolyással van, a színházba való
eljutás körülményeire, de ide tartoznak a parkolási lehetőségek, azok számára akik személyautóval
érkeznek. Fontos környezeti elem a tér kialakítása, a design elemek, a dekoráció, a bútorok
elrendezése.
Tehát a tárgyi elemek fontosságát mutatja, hogy milyen mértékben képesek meghatározni a
színház élményszerűségét, ezért nagyon fontos, úgy kialakítani őket, hogy megfeleljenek a nézők
igényeinek. A tárgyi elemekhez tökéletesen illeszkedniük kell az emberi tényezőknek, mert csak
együtt szolgálják a teljes élményszerűséget. Egy megfelelő környezetben, egy kedves, udvarias
frontszemélyzet szolgáljon.
1.3.7. Folyamat
Folyamat alatt a szolgáltatásfolyamatot értjük, amelynek a legfontosabb eleme a biztonság. A
biztonság alatt az előadás által képviselt minőség biztonságát értjük. A néző számára a
legfontosabb, hogy a színházától ahova jár mindig ugyanazt a minőséget, színvonalat kapja a
társulattól, a műfajtól függetlenül. Ha egy színház a kommunikációs eszközöket felhasználva
próbálja a minőség hiányát kompenzálandó a közönséget megnyugtatni, az a társulat elveszíti
hitelét, mert nem tudja folyamatosan nyújtani a minőség biztonságát.
A szolgáltatásfolyamat másik fontos eleme az elmaradt előadások pótlása, vagy a jegyek
visszaváltása.
1.4. Kereslet és kínálat, bábszínházak Erdélyben
Az erdélyi magyar színházakat látogatok, sajnos jóval kevesebb érdeklődéssel követik az erdélyi
magyar bábszínházakat. Ugyanakkor a sajtó is amolyan mostoha gyerekként kezeli a műfajt, nem
tekinti egyenértékűnek a nagy múltú színházzal. Talán azért, mert a bábjátszást jellemzően nem
csak Európában de Erdélyben is vándor komédiások, színészek vitték és mutatták be városról
városra. (Ioan Massoff Teatrul romanesc c. munkájában is ír a sajátos erdélyi helyzetről, amelyben a
több nemzetiség lakta régióban a színjáték kialakult. Masoff 1961, 108 old.) De az erdélyi
bábjátszás a 20. század közepére megváltozott, felhagyott a vándor életmóddal.
Az államosításokat követően elindult az intézményesítés, amelynek köszönhetően megalakultak
az állami bábszínházak. Az első ilyen intézmények a marosvásárhelyi, a kolozsvári és a nagyváradi
állami bábszínházak voltak. 1990-ig csak ez a három intézmény volt államilag támogatott és csak ez

a három intézmény igyekezet eljutni, minden magyar lakta vidékre és elvinni előadásaikat az ott élő
magyar gyerekeknek, a totalitárius rendszer szigorú ellenőrzése alatt.
1990-es rendszerváltást követő kivándorlások, súlyos vérveszteséget okoztak az erdélyi
bábjátszásnak. De ezzel egyben elkezdődött egy új bábos társadalom kialakulása, amely az új
eszmék és formák kialakítását is eredményezte. Ez az új bábjátszás, minden addigi merevséget
felszámolt. Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendező, A mágia színháza c. írásában így fogalmazott:
„Ez a művészet nem tűri a hivatalos szakosítást, ősi ösztönössége, szabad szelleme,
nonkonformizmusa ledobja magáról az intézményesítés korlátait, sémáit, merevségét.” (Szebeni
Zsuzsa: Kovács Ildikó bábrendező. Koinonia Kiadó, Kolozsvár, 2008.)
A 90-es évek új igényeket vetettek fel, mely igények mentén, létre jöttek a magán társulatok,
amelyek ha nem is voltak minden esetben rendhagyóak, még is érdemes megemlíteni őket és szót
ejteni róluk, mert ők képviselték a szabad és független bábjátszást Erdélyben. Ezekkel a
magántársulatokkal a bábjátszás egy része vissza tért az egyéni és családi vállalkozásokhoz.
A 20. század vége a 21. század eleje a bábjátszás egy újabb korszakát hozta el, ez a korszak a
magas szakmai tudás korszaka a bábjátszás minden területén. Ennek a követelménynek a
függvényében alakul meg Marosvásárhelyen 2002-ben a román bábszínképzés, amely 2003-ban
magyar nyelven is elkezdi működését.
Ennek köszönhetően a műfajon belül megnő az igény a szakmai kommunikációra, találkozókra
és az ott lehetséges párbeszédekre. Ennek az igénynek a megvalósítására szerveződnek a
fesztiválok.
A legsikeresebb fesztiválok, a nagyváradi Lilliput Bábszínház által minden két évben szervezett
Fux Feszt. (a romániai magyar hivatásos bábszínházak találkozója) fesztivál, a kolozsvári Puck
Bábszínház által szervezett Puck fesztivál és a csíkszeredai Csiki Játékszín Bábszínház által
szervezett Lurkó fesztivál.
Ezeken a fesztiválokon a meghívásokat elfogadó társulatok, a szakmai beszélgetések és értékek
kicserélése mellett bemutathatják előadásaikat, amelyeket szakmai zsűri elemez és értékel. Ezek a
fesztiválok azon túl, hogy örömet okoznak úgy a gyerekeknek, mint a felnőtteknek, pontos képet
mutatnak arról, hogy hol tartanak a társulatok, milyen problémákkal küzdenek és hogy hol tart az
általános erdélyi magyar bábjátszás.
Az első Fux Fesztet 2013-ban szervezte a nagyváradi Lilliput Társulat, amelyen kimondottan csak
az állami társulatok vettek részt, a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulata, a kolozsvári
Puck Bábszínház, a Marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház, a temesvári Csiky Gergely
Színház Babtagozata (2001), a szatmárnémeti Brighella Bábtagozat (2003) és a sepsiszentgyörgyi
Cimborák Bábszínház (1998).

Az 1949-1955 között intézményesített állami bábszínházak, mint a nagyváradi (1950), a
kolozsvári (1950) és a marosvásárhelyi (1949), amelyek az 1990-es változások előtt uralták a
piacot. Viszont 1990 után megnőtt az igény a bábszínházak iránt és az akkor már létező színházak
mellék tagozatként alapították meg bábtagozataikat. Így alakultak meg 1998-ban a
sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Cimborák Bábtagozata, Nagy Kopeczky Kálmán
vezetésével, 2001-ben a temesvári Csíki Gergely Állami Magyar Színház Bábtagozata, 2003-ban a
szatmárnémeti Harag György Színház Brighella Bábtagozata, Szilágyi Regina vezetése alatt, 2014-
ben a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Bábtagozata.
Az intézményesítés, olyan kényelem, amely egyben hátrány is, mert az intézményesített és
államilag támogatott társulatban a bábszínész szerepe beszűkül. Kovács Ildikó szerint: „A bábos
fogalma magába foglalja mindazt, amit e sajátos művészet megkövetel. A bábos ír, dramatizál,
tervez, mintáz, varr, játszik és rendez. Alkotó bábos – ha így jobban hangzik.” Nagyon sokáig ez
nem így volt, a színész nem számított alkotó bábosnak nem szólhatott bele a rendszer működésébe.
Mára ez is változóban van, a szakma tekintélyét emeli, hogy újra vannak társulatok és ezek közzé
tartozik a Lilliput is, hol a bábszínész rendez.
Ahogy már említettem az állami társulatokkal szemben megnőtt a független társulatok igénye,
mivel az állami intézmények a bérleti kötelezettségeik miatt nehezen jutottak el vidékre. Az így
létre jött űrt a független társulatok töltötték be és juttatták el előadásaikat a vidéken élő magyar
gyerekeknek.
1993-tól működik a nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház, amelynek a székhelye a Biharpüspöki
Bocskai István Közösségi Ház. A „tenni akarás szándékával hozta létre az állami bábszínház
művész és műszaki személyzete, Meleg Attila társulatigazgató vezetésével” (Honlap: http://mm-
podium.ro/matyimuhely- babszinhaz/#more-40 .)
250-300 előadást is vállalnak évente Erdélyben, Szlovákiában és Magyarországon. Többnyire
klasszikus meséket dolgoznak fel, kis költségvetéssel, kevés színésszel és minimális műszaki-
technikával. 2000-ben megszervezték a Váradi Matyi Napok szakmai találkozót, melynek keretében
megalapították az Erdélyi Magyar Bábos Céhet. „ A Matyi-napok rendezvénysorozat alkalmából
febr. 24−26-a között Nagyváradon találkoztak az erdélyi magyar bábtársulatok képviselői. A
megbeszélésen jelen voltak: Nagy Kopeczky Kálmán a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
bábtagozatának vezetője, Szőke Kavinszki András a nagyváradi Arcadia Gyermek és Ifjúsági
Színház művészeti igazgatója, György László a kolozsvári Puck Bábszínház vezetője, Szilágyi
Regina a szatmárnémeti Harag György Színház Brighella bábtagozatának a vezetője, Bereczky
Gyula – 1001 Mese Bábszínház (Dés), Meleg Attila – Matyi Műhely Magánbábszínház (Nagyvárad),
Vincze László – Keljfeljancsi Komédiás Kompánia (Kolozsvár). További két meghívott a
marosvásárhelyi Áriel Gyermek es Ifjúsági Színház magyar tagozata, valamint a kolozsvári Sétáló

Bábszínház.” (Megalakult az Erdélyi Magyar Bábos Céh. Szabadság. 2000. márc. 1., Kolozsvár.
http://udvardy.adatbank. transindex.ro/)
A kolozsvári Állami Bábszínházból is kiváltak a függetlenséget előnyben tartok. Bereczki Gyula
és felesége Varga Csilla, 1998-ban megalapítják az 1001 Bábszínházat. A szándékuk ugyan az,
eljutni a vidékre az előadásokkal. Arra törekednek, hogy minden évben, bemutassanak egy új
darabot. Az előadások mellett minden nyáron, bábtáborokat is szerveznek. (Összesen hat tábort,
három alkalommal Nagybányán, egy alkalommal Csíkszentdomokoson, és két alkalommal
Krasznán.) A társulat önellátó, semmilyen állami támogatásban nem részesül.
Szintén a kolozsvári Állami Bábszínház kötelékéből kilépve Vincze László, 1997-ben megalapítja
a Homo Ludens Alapítványt és rá két évre a Keljfeljancsi Komédiás Kompániát. Egy interjúban
arról beszél, hogy a bábjátszás eltért a hagyományos magyar meséktől és ennek orvoslására hozta
létre, a saját társulatát. „Korábban sajnos súlyosan visszaszorult a magyar népmese szerepe az
erdélyi bábszínházak repertoárján a Grimm, Perrault, stb. dömpinggel szemben, ezert egy másik
célkitűzésünk volt rámutatni gyökereinkre, táplálkozni azokból, és azokat közönségünkben is
tudatosítani. Ezért szinte kizárólag magyar népmeséket tűztünk műsorra, valamint az azokból
táplálkozó magyar klasszikusokat. Egy másik küldetés, amit felvállaltunk, a kommunizmus által
elnémított vásári bábjátékok hagyományainak felélesztése. Végezetül meg kell említenem a
dramatikus néphagyományok, nevezetesen a betlehemes játékok hagyományának felelevenítését.” 14
(Interjú Vincze Lászlóval. Kézirat.) A Vincze László által bemutatott előadások öt igazolják, amely
előadásokat Kovács Ildikó rendezett. (A csillagszemű Juhász, Ki az úr a háznál, Mily nagy ragyogás
látszik, Vitéz László és az elátkozott malom, Betlehemnek nyissunk ajtót, Fehérlófia, Üssed, üssed
botocskám, Ludas Matyi, János Vitéz) A társulat úgy itthon mint külföldön közel 300 helységben
mutatta be darabjait. (Magyarországon, Szlovákiában, Ausztriában, Svájcban, Németországban,
Svédországban, Finnországban.)
Kolozsváron tovább folytatódik a függetlenedés, 1995-ben megalakul a Sétáló Bábszínház.
(http://setalobabszinhaz.c8.hu ) A társulat elsősorban vidéken játszik, iskolákban, óvodákban és
helyi ünnepeken hagyományőrző foglalkozást szerveznek.
A függetlenedés szándéka ugyan úgy eléri Marosvásárhelyt is és 1997-ben megalakul a Tamacisza
versszínház. A tagok kik egyben a társulat alapítói is Kozsik József színművész és Kozsik Novák
Ildikó bábszínész. Mindketten a marosvásárhelyi Áriel Bábszínház kötelékéből váltak ki. A társulat
a marosvásárhelyi főiskolán frissen végzeteket foglalkoztatja évadról évadra. (Az alapítás óta eltelt
időszak alatt munkatársaik voltak: Váradi Imre, Máthé Emese, Maier András, Fehér Csaba, Molnár
Ildikó, Kozsik Szabolcs, Dénes Emőke, Király Anna, Lukács Emőke, Tollas Vanda.) A társulat
eljutott előadásaival Erdélyen kívül Magyarországra, Svédországba, Szlovákiába és az Egyesült
Államokba. A támogatóknak köszönhetően a társulat 2007-től beköltözött a marosvásárhelyi

Kádárok bástyájába, ahol nagyszerűen ötvözik a költészetet a színjátszással a bábjátékkal, úgy a
felnőttek mint a gyerekek számára. (Bábszínházi és gyerekel őadásaik: Ugrabugra Ákombákom
(válogatás Mora Ferenc, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Weöres Sándor, Kányádi Sándor verseiből,
1998); Krumpli és Pityóka (átdolgozás Méhes György azonos című bábjátéka nyomán, 1999);
Vacogó, reszkető királyfelmelegítő (Mora Ferenc Didergő király c. verses meséje Tarbay Ede,
Weöres Sándor, Donaszi Magda, Pakolitz István, Kányádi Sándor verseinek felhasználásával,
2001); Csili-csali ez a játék (válogatás Weöres Sándor verseiből, 2002); Kuli kuli kulimász
(válogatás Kovács András Ferenc és Mészely József verseiből, 2003); Mese morzsák (Dénes
Emőke, Lázár Ervin, Benedek Elek meseinek feldolgozásával, 2009), Terembúra bolondóra (Illyes
Gyula, Péterffy Emília, Nagy Bando András, Kemény János, Soltész József, Tamkó Sirató Károly
verseinek felhasználásával, 2010). A társulat 2000-ben megkapja a Magyar Állam Milléniumi
Ezüstérmét és 2013-ban az Ex Libris a Magyar Művészetért kitüntetést.
Egy másik különleges marosvásárhelyi vállalkozás, az 1998-ban megalakult, Habakuk Ifjúsági
Bábjátékos Egyesület, Bartha Júlia vezetésével, sajátosságuk, hogy gyerekek játszanak
gyerekeknek. A társulat, pályázati támogatásokból menedzseli magát.
Demeter Ferenc bábszínész, a kolozsvári Puck Bábszínházból kiválva és a biztonságos állami
intézmény kereteit elhagyva, 2007-ben megalapítja az Excalibur Bábteátrum vállalkozását.
Bevallása szerint „szellemi és anyagi függetlenségre” vágyott. A társulatot két évig működtette és ez
alatt több előadást mutatott be. (Kőleves, A két pásztor karácsonya (betlehemes játék), Oscar Wilde:
Boldog herceg, Mátyás király lopni megy, A medgyesi Margit-napi vásár) 2009-ben az Escalibur
Bábteátrumot felszámolta és megalapítja a Kolozsvári Bábjátszótér társulatot. A társulat három
nyelven közvetíti darabjait: a Boldog herceget románul, A Medgyesi Margit-napi vásárt németül.
Előadásaival eljutott Románia több helységébe, Erdélyben szórványvidékekre és Magyarországra.
(Az elmúlt évek során Demeter Ferenc munkatársai voltak: Kovács Ildikó, Simó Enikő, Vincze
László, Vadas László, Liviu Matei, Bora Liviu, Kató Árpád, Szabó Attila, Urmanczi Jenő, Szabó
Jenő, Gazdag Erzsébet, Barabás Réka.)
Továbbá ugyancsak Kolozsváron 2010-ben, néhány színész ötleteként alakul meg, a Váróterem
Projekt, mint független színházi társulat. Előadásaik kísérleti jellegűek, játszanak gyerekeknek és
felnőtteknek egyaránt. (A társulat tagjai: Csepei Zsolt (színész), Imecs Levente (színész), Molnár
Margit (színésznő), Ravasz Tekla (színésznő), Sebők Maya (színésznő), Vetési Nándor (színész),
Visky Andrej (színész, rendező), Bertoti Johanna (dramaturg), Imecs Tamás (technikai munkatárs),
Kurti Andrea (díszlet és jelmeztervező, arculat), Makkai Júlia Anna (PR-menedzser, arculat), Visky
Sámuel (technikai munkatárs, filmrendező, arculat http://www.varoteremprojekt.ro/ )
Összegzésként, hogy az említett magán társulatok közül van, amelyik ma is működik, de az
anyagi nehézségek, a szakemberek hiánya, negatív hatással vannak az előadásaik színvonalára. Már

pedig támogatások nélkül, egyre jobban kiszorulnak a piacról az állami társulatokkal szemben. (A
hét hivatásos bábszínház Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön,
Szatmárnémetiben, Temesváron és Székelyudvarhelyen működik) Ezeknek a magán társulatoknak
nincs saját székhelyük, otthon a saját lakásaikban dolgoznak, a média alig érzékeli működésüket,
ezért nem kapnak megfelelő publikálást, alig vannak reprezentálva.
Ezért szükségszerűvé vált az az igény, hogy létre jöjjön egy olyan fórum, ahol ezek a társulatok
meghallgatásra lelnek, ahol megoszthatják gondjaikat, terveiket és megfelelő szakmai életet
alakíthatnak ki.
Második fejezet
Ebben a fejezetben a nagyváradi bábszínház történetének áttekintésével kezdem, majd a Nagyváradi
Lilliput társulat marketing tevékenységét fejtem ki.
2.1. Nagyvárad és a bábszínház
Ebben a fejezet részben az ötvenes évek felnőtt előadásait tárgyalom, amelyek a Kovács-Fux
szerzőpáros nevéhez fűződnek. A 20. század közepe, a bábszínház intézményesülésének problémáit
és az új műfaj nehézségeit körvonalazta. Az intézményesítés meghatározta a korai felnőtt
előadásokat és azokat a műhelymunkákat, amelyek meghatározták a társulat művészeti útkeresését
és az újszerű bábjátszás tendenciáit.
A szocialista kultúrpolitika és az intézményesítéssel járó államosítás új megvilágításba helyezi a
műfajt, kialakítva egy olyan rendszert és hálózatot, amely mind máig meghatározza a bábjátszás
régióbeli arculatát. „A bábszínháztörténetben, amelynek sok közép- és kelet-európai országban
kapóra jött a fordulat évét követő államosítás: a szovjet minta nyomán létrejött egy tekintélyes
bábszínházi hálózat, amely mindmáig meghatározza a bábjátszás helyzetét, rangját Bulgáriában, az
egykori Csehszlovákiában, Lengyelországban, a volt NDK területén, Romániában, még
Jugoszláviában is, a Szovjetunióban a negyvenes évek végén már mintegy nyolcvan hivatásos
bábszínház működött.” (Molnár Gál Péter − Balogh Géza: Bábszínház 1949−1999. Budapest, 1999,
4. o.) A szovjet bábjátszás gyakorlatának meghonosítása, egységes, központilag elfogadott
repertoárt eredményezett. Kezdetben kevés saját műről számol be a sajtó. (A hazai bábdramaturgia
kezdeteinek kiemelkedő alkotója Fuchs Ligeti Herta írónő, a marosvásárhelyi bábszínház alapító
tagja.) Inkább a fordításirodalom kap nagyobb szerepet, amelyek a szovjet hagyomány szellemében

születnek és az ideológiai beállítottság jellemez. Ennek függvényében kerülnek a darabok a
színpadra. Értelmüket tekintve a szocialista jellem és társadalmi ábrázolás kap életteret.
A nagyváradi Állami Bábszínház 1950-ben jött létre az Állami Magyar Színház tagozataként.
„Nemrég az ideiglenes bizottság hathatós támogatásával a nagyváradi Állami Magyar Színház vette
kézbe az ügy megoldását. Ez erőfeszítések eredményeként vasárnap már meg is nyithatja kapuit a
bábszínház, a Bazár Épület színház felőli részének helyiségében” (Megnyílik vasárnap városunk
állandó bábszínháza. Fáklya, 1950. február 19., 2.)
A bábszínház elsődleges feladata az ifjúság szocialista szellemben való nevelése és ennek
függvényében hozták meg azt a határozatot, hogy hét év alatti gyerekek nem látogathatják a felnőtt
előadásokat.
Az 1952-ben kéttagozatossá (román és magyar nyelvű tagozat) alakított szervezetnek nincs
állandó székhelye, csaknem háromszor váltanak helyszínt, mígnem 1955. október 2-án beköltöznek
a mai napig használatos egykori Bonbonniere kabaré épületébe. „Ebből az alkalomból megjelent a
tartományi pártbizottság és a néptanács számos küldötte, részt vett továbbá a bukaresti és kolozsvári
szakemberekből álló küldöttség és még sok meghívott. A megjelentek méltatták a Bábszínház
tevékenységét, azt a szép fejlődést, amit a nagyváradi bábjátszás az utóbbi években elért. A szép,
korszerűen felszerelt Bábszínház büszkesége Nagyváradnak.” (Megnyílt a Bábszínház. Fáklya,
1955. október 5.)
A felnőtt előadásokat különböző üzemek dolgozói látogatják. „Most újabb bemutatóra készülnek.
Előadják Molière Botcsinálta doktor című vígjátékát felnőttek részére. Az ötletet a Lemnul
Szövetkezet dolgozói vetették fel. Az elmúlt évben meghívták a bábszínház tagjait a szövetkezet
télifa ünnepélyére, s mivel az előadás nagyon tetszett a dolgozóknak, kérték a színház vezetőségét,
hogy a jövőben felnőttek részére is rendezzenek előadásokat. Az ötlet helyesnek bizonyult, ma már
egész előadásokat lekötnek egy-egy üzem dolgozói” (Fekete Attila: A bábszínház – a gyermekek
nevelésének jelentős tényezője. Fáklya, 1953. február 26.)
A jelenség nem egyedülálló a szovjet táborban. (Hasonló helyzetről számol be Balogh Géza a
Budapest Bábszínház történetéről írott dolgozatában (Molnár Gál Péter – Balogh Géza, i. m.)
1954 áprilisában mutatják be Kacsóh Pongrác János vitéz című darabját. A Molnár János és
Dálnoki Ilona által rendezett darab nem csak méreteit tekintve emlékezetes (héttagú zenekar, tíz
bábos akiknek 44 bábot kell mozgatnia), hanem, hogy a társulat ekkor ismerkedik meg a wayang
technikával, amelyet Nagyváradon először alkalmazott Oriold György díszlet és bábtervező. (M.
Implon Irén: A nagyváradi Bábszínház János Vitéz című előadása. Fáklya, 1954. május 11.) Az
előadást a térségben, valamint az erdélyi turnén csaknem 150 alkalommal láthatta a közönség.
Az új épület magyar nyelvű nyitó előadása, a Ludas Matyi, Kovács Ildikó első rendezői, valamint
Fux Pál első díszlet és jelmeztervezői munkája az immár önálló nagyváradi Állami Bábszínházban.

Kettejük munkássága nyomán egy céltudatos, nyitott társulat képe rajzolódik ki, amely kísérleti
alkotásaival csakhamar kivívja a hazai és nemzetközi szakma figyelmét. Egy 1958-as cikk így ír a
nagyváradi társulatról: „A nagyváradi Állami Bábszínház az ország legérdekesebb, mondhatni
legizgalmasabb bábszínháza, nem csak a gyerek vagy felnőtt néző, hanem a bábszínházi szakember
számára is. A színház jó hírének megalapozói két fiatal művész: Fux Pál képzőművész és Kovács
Ildikó rendező” (Sztankovits Júlia: Beszélgetés a bábokról (Szigligeti Színház archívuma).
Kovács Ildikó 1958-as távozásával lezárult egy korszak. Ezt a korszakot a művészi útkeresés
jellemezte. A kezdeti ötévi bizonytalanság ellenére a Kovács Ildikó rendezte és Fux Pál tervezte
előadások egy szakmailag is nyitott, fejlődőképes társulat arculatát alakították ki.

2.2. A nagyváradi Arcadia Gyermek és Ifjúsági Színház intézménytevékenysége.
A nagyváradi Ifjusági Színház Ludas Matyi Társulata, nehéz anyagi körülmények között mutatja
be 1999. november 17-kén a Rosszcsont Peti kalandjai című mesejátékot, amelyet a budapesti
Urbán Gyula rendez. (Bihari Napló nov. 17, Nagyvárad)
A bábszínház továbbra is nehéz anyagi gondokkal küzd, ezért kénytelen a régi darabokhoz nyúlni.
2000. február 4-kén a nagyváradi Arcadia Ifjúsági és Gyermekszínház magyar tagozata, bemutatja a
Pinocchio című bábjátékot. A klasszikus történet, amelyet hat éve mutatott be a társulat, most
felújításban kerül újra a színpadra, tájékoztat Szőke Kavinszky András a Ludas Matyi Társulat
vezetője. (Ludas Matyi Társulat. Felújított Pinocchio, Bihari Napló feb. 4, Nagyvárad)
2000. február 24-26-a között, Nagyváradon megrendezésre kerül a Matyi-napok szakmai
találkozó, ahol találkoztak az erdélyi magyar bábtársulatok képviselői. A megbeszélésen jelen
voltak: Nagy Kopeczky Kálmán – Tamási Áron Színház (Sepsiszentgyörgy), bábtagozat, Szőke
Kavinszki András – Arcadia Gyermek és Ifjúsági Színház , Ludas Matyi Társulat (Nagyvárad),
György László – Puck Bábszínház, magyar tagozat (Kolozsvár), Szilágyi Regina – Brighella
Bábszínház (Szatmárnémeti), Bereczky Gyula – 1001 Mese Bábszínház (Dés), Meleg Attila – Matyi
Műhely Magánbábszínház (Nagyvárad), Vincze László – Keljfeljancsi Komédiás Kompánia
(Kolozsvár). További két meghívott /a marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház magyar
tagozata. A jelen társulatok képviselői megalapították az Erdélyi Magyar Bábos Céhet, a magyar
bábosok érdekképviseleti és szakmai szövetségét. A céh megválasztotta a szövetség vezetőségét,
melynek tagjai: Meleg Attila elnök, Nagy Kopeczky Kálmán és Vincze László alelnökök.
(Megalakult az Erdélyi Magyar Báboscéh. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1.)
2000. június 15-kén ünnepelte a nagyváradi Arcadia Ifjúsági és Gyermek Színház az 50-ik
évfordulóját. Az intézmény magyar tagozata a Ludas Matyi Társulat a fél centenáris ünnep

alkalmával az Óz, a nagy varázsló mesejátékot mutatta be. Az ünnepségen 200 egykori bábszínész
volt hivatalos. (Fél évszázados bábos múlt Nagyváradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 16.)
2000 szeptember 15-17-e között, második alkalommal szervezte meg a Romániai
Bábostalálkozót, Kolozsváron a Homo Ludens Alapítvány. A találkozóra kilenc társulatot hívtak
meg többek között a nagyváradi Ludas Matyi Társulatot. Szakmai előadást tartott Kovács Ildikó
kolozsvári rendező. A találkozó alkalmat adott arra, hogy megbeszéljék a legégetőbb gondokat,
problémákat, amelyek nehezítik a társulatok életét. (Szabó Attila: II. Romániai Magyar
Bábostalálkozó – Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23.)
2006. december 4-én megrendezésre került a nagyváradi Arcadia Ifjúsági és Gyermek Színház
előcsarnokában az Erdélyi Magyar Könyvklub kiadványaiból válogatott könyvvásár. A vásár Szabó
Tibor helyi fiatal ötlete nyomán jött létre, pótolandó, hogy Nagyváradon kevés magyar könyvet
árulnak. „Papír- és írószer boltot nyitottam, és a vásárlók mindegyre érdeklődtek a magyar könyvek
iránt. Innen jött az ünnepi könyvvásár ötlete, ahol eddig Wass Albert könyvei voltak a
legkelendőbbek, de Arany János és Reményik Sándor összes művei is percek alatt elfogytak.” –
mondta a szervező. (Gergely Gizella: Ha lehet lapozgatni. Adventi könyvvásár Nagyváradon. =
Krónika (Kolozsvár), dec. 4.)
2007 december 15-én a nagyváradi Arcadia Bábszínházban ünnepli az ötéves születésnapját a
Scripta Kiadó Rt. és a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap. Az Új Magyar Szó meghívottként volt
jelen. (G. E. : Örökifjakra vadászó Riport. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14.)
2009 szeptember 10-én indul az Arcadia Bábszínház évadja. Az idei év nyitó előadása a
marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház magyar tagozatának A Piroska és a farkas
mesejátéka, Király István rendezésében, amelyet követ a hazai társulat szezonnyitó előadása a
Szupermese cimű darab, amelynek íroja és rendezője Urbán Gyula, nyilatkozta Daróczi Réka, a
nagyváradi Ifjúsági és Gyermekszínház irodalmi titkára. (Antal Erika, Sipos M. Zoltán, Totka
László: Bábszínházi évadrajt. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10.)

2.3. A Lilliput társulat napjainkban.
A Lilliput együttes a nagyváradi Szigligeti Színház bábtagozataként 2001/215 sz. törvény szerint
működik, amely 2007.01.31 – ben 2007/253 sz. törvénnyel módosult.
Az évek során, mint a műfaj különálló együttese a kiváló produkcióinak köszönhetően
megerősítette magát és a műfaj egyik legfontosabb intézményévé nőtte ki magát. Az alapítok kiváló
alkotók és nemzetközileg is elismert magas rangú művészek: Kovács Ildikó művészeti vezető és
Fux Pál ki forradalmasította a színpadi látványt a kicsik és felnőttek számára, olyan nagyszerű

színészekkel, mint Máthé Magda, Kovács György, Seres Lajos és még sokan, olyan örökséget
hagytak ránk, amely ma az egységes európai bábjátszás egyik leghatékonyabb műhelye.
A Lilliput székhelye Nagyváradon található, a Zöldfa (Vasile Alexandri) utca 8 szám alatt és a
társulat a Bihar Megyei tanács által koordinált és tevékenységét a Megyei tanács tulajdonában levő
műemlék épületben végzi, amely a Bihar Megyei tanács és a Nagyváradi Szigligeti Színház közötti
zálogmegállapodás alapján az Arcadia Színházban van. 160 főt befogadó, kis színház stílusában
tradicionális színházi tér.
A Lilliput csoport szervezése és irányítása az alábbiaknak megfelelően történik, amelyet a Bihar
Megyei tanács dolgozott ki és hagyott jóvá, 2014 február 28/21-es határozattal: ügyvezető igazgató,
művészeti igazgató, társulat vezető és műszaki osztály.
Az irányelvek és szolgáltatások szervezése a Nagyváradi Szigligeti Színház adminisztrációja alá
tartozik, amely magába foglalja az általános műszaki-gazdasági igazgatóságot, kulturális projektek,
marketing, imázs és közönségszolgálatot és az Arcadia műszaki osztályt.
A Lilliput társulat piaci kommunikációját meghatározza az a szabály és gondolkodás, amely úgy a
termékben, az előadás módban érezhető és amely egyediségét tekintve igényli a magas erőforrás
felhasználását és nagy kockázatvállalás mellett igyekszik a színház standardjai szerint a legjobb
kreativitásra és szolgáltatásra.
A színházi termék sajátosságait itt is analógia útján határozzuk meg, annak megkülönböztető
elemeivel. A Lilliput csoport esetében a kulturális sajátosságot a sokféleség a műsorok témáján
keresztül, a megkülönböztetés a kulturális termékek között, amelyek a színházi termék formáját
adják és azokat, amelyek formálják a szolgáltatásokat, amelyek mindegyike megkülönböztetett
jelleget mutat és a mű egyedisége, amely a Lilliput csapat minden előadásának fő jellemzője.
A Lilliput csoport marketing kommunikációs célkitűzései a következők: a közönség tájékoztatása,
a színészek ismertségének növelése, a művészi termék ismertségének növelése, a színházi termékek
közlemény erejének fokozása, a színházi termékek értékesítésének elősegítése, a profit
maximalizálása.
Mivelhogy a reklám nagyon költséges promóciós technika, ezért a Lilliput csoport általában a
tájékoztatáshoz szükséges minimális szintű megjelenésre őszpontosít a reklámhordozókban a
célközönség számára. Inkább az internetes hirdetést alkalmazza a Nagyváradi Szigligeti Színház
weboldalán felosztott virtuális tér révén.
A Lilliput csapat célja egy olyan hatékony, összesített kommunikációs tevékenység, amely
fokozza az értékesítésösztönzést (értékesítés, közvetlen eladások, szponzorok). A társulat
támogatását a mecénások támogatási formában teszik. Ezek lehetnek logisztikai vagy pénzügyi
támogatások és bizonyos esetekben lehetnek úgynevezett kulturális mecenatúra támogatások,

oktatási célokra a Megyei tanács intézménye által, ki cserében a saját márka imázsának javítását
remélheti.
A Lilliput csapat marketing tevékenységéből kihagyhatatlan a Fux Feszt, amelyet a társulat két
évente rendez. A rendezvény céljai közé tartozik a színházi piac kutatása, a közönség igényének a
megismerése és a szükségletek és a hiányosságok feltárása az erdélyi bábjátszás keretein belül.
A Fux Feszt fesztivált szervezők feladata: megfogalmazni a fesztivál célját, meghatározni a
fesztivál dátumát, a meghívok elküldése a társulatoknak akik szeretnének részt venni és a
kapcsolatok létrehozása, a szerződések egyeztetése és aláírása, a sajtó értesítése tájékoztatása, a
fesztivál népszerűsítése, a vendégek elszállásolása és ellátása a fesztivál idejére.
Tíz évvel ezelőtti átalakítások során, kibővült az előszínpad, így megnövelve a játék teret. A tér
különlegessége, hogy a darabtól függően a teljes színpad díszletezhető és a teljes színpad fölött
mindenütt lehetséges a bevilágítás.
A Nagyváradi Szigligeti Színház legutóbbi bővítése révén az ország egyik legegységesebb
komplexuma jött létre. A bővítések során egy önálló műhelyház is létesült két műhellyel.
A volt Sonnenfeld nyomda területén lett kialakítva. A folyosóból jobbra nyílnak a díszletkészítő
műhelyek, ahol a festők, asztalosok, lakatosok valósítják meg a rendezők és tervezők ötleteit.
A bővítés során kialakítottak külön irodaszárnyat a színház művészeti és gazdasági vezetőinek. A
bővítések részét képezik a színészlakások, ahol elsősorban a meghívottak laknak egy-egy előadás
vagy rendezvény idején. Ebben az épületrészben kisebb próbatermeket is kialakítottak a zenekar, az
énekkar, valamint a tánckar részére. Ezek a komplexumok teljes egészében a Lilliput társulat
rendelkezésére állnak.

2.4. A Nagyváradi Lilliput Társulat tevékenység beszámolója
„A Nagyváradi Szigligeti Színház egy olyan repertoár intézmény, amely minden évadban
legalább 13 új előadást szándékozik bemutatni, három színhelyen: a nagy színházban, az Arcadia
Színházban és a Moszkva utcai stúdióban. A Nagyváradi Szigligeti Színház küldetése egyrészt, a
közönség elvárásainak állandó értékelése, másrészt a színdarabok tudatosságának felkeltése a
színjátékok által megközelített témákban, amelyek összekapcsolódnak a napi, társadalmi
valósággal. A társadalmi-kulturális eseményekre érzékeny emberekkel szemben a Nagyváradi
Szigligeti Színház felhasználja a multikulturális város lehetőségeit, mind a magyarul beszélő, mind
a felülíró program révén a románul beszélő közvélemény felé. Célja az őslakos, egyetemes
művészeti és az előadó művészethez tartozó egyes megnyilvánulások előmozdítása.” (Czvikker
Katalin – menedzser főigazgató)

2.4.1. A 2016/2017-es évad
Ebben az évadban a következő négy gyermek előadást mutatta be a társulat:
1. 1880-2020 – rendező Sardar Tagirovszki (Szeged), díszlet Cristina Breteanu (Nagyvárad),
koreográfia Györfi Csaba (Nagyvárad), zeneszerző Bakk Dávid László (Budapest). Az előadás úgy
gyerekeknek mint felnőtteknek szol.
2. A rút kiskacsa – rendező Tóth Tünde (Nagyvárad), díszlet Cristina Breteanu (Nagyvárad),
koreográfia Györfi Csaba (Nagyvárad), zeneszerző Bakk Dávid László Budapest), színpadra írta
Czvikker Katalin (Nagyvárad). Zenés, ifjúsági mesedarab.
3. Négyszögletű kerek erdő – rendező Szabó Attila (Budapest), díszlet Kasza Julianna (Budapest),
zeneszerző Csernák Samu (Budapest). Ifjúsági mesedarab.
4. Az égig érő fa – rendező Lélek Sándor Tibor (Nagyvárad), díszlet Biró Erzsébet Budapest).
Magyar mesedarab, 5-10 éves korig.
Az évad során, még repertoárra kerültek a következő darabok:
– Világgá mentem majd jövök (5-14 éves korig)
– Magelona históriája (5-10 éves korig)
– Szent László csoda tettei (4-10 éves korig)
– A helység kalapácsa (10-18 éves korig)
– Két mese a hársfa alatt (3-10 éves korig)
– Mese mese mára (4-10 éves korig)
– Bábszínház máskép (5-15 éves korig) Az évad során előadott előadások száma, 132 előadás,
amelyből 28 kiszállás.
A Nagyvárad Lilliput Társulat, 2016/2017 évad során együtt működött különböző
intézményekkel, szervezetekkel: a V ojtina – Debrecen Bábszínházzal, a Nagyváradi Romai
Katolikus Egyházzal illetve a Nagyváradi Szent László Romai Katolikus Gimnáziummal, a
nagyváradi Polgármesteri Hivatallal, az Esztergomi Vár Színházzal, a Bihar Megyei
Tanfelügyelőséggel és a Bihar Megyei Magyar Oktatók Szövetségével.
A Nagyváradi Lilliput Társulat a nagyváradi oktatókkal együtt működve, március 21-kén
megszervezték a Nemzetközi Bábszínház Napját. Ez alkalommal 11 bábszínész, ellátogatott 11
óvodába, ahol a gyerekek találkoztak a Négyszögletű kerek erdő történetével.
A Lilliput Társulat közösen a nagyváradi Polgármesteri Hivatallal, a Nagyváradi Várnapja
alkalmából kreatív foglalkozást szerveztek gyerekeknek és ez alkalommal a nagyváradi Vár
Amfiteátrum Színpadán előadták a „Mese mese mára” mesejátékot.
A Lilliput Társulat, 16 éve együtt működik az Esztergomi Vár Színházzal. Ennek az együtt
működésnek a keretén belül a két társulat közösen 2016 augusztus 8-13 között nyári tábort

szervezett, 50 gyereknek. A táborban sport és kulturális kreatív műhelyek várták a gyerekeket és a
tábort, gyerekekkel közös bábjátékok zárták.
2017 május 31-én a Lilliput Társulat a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal együttműködve,
részt vet a budapesti Nemzetközi Gyerekfesztiválon, ahol a „Kormos képpel mutogat” zenés
mesejátékot mutatták be a fesztivál nagyszínpadán.
A Lilliput Társulat 2017 augusztus 29-én, a Romai Katolikus Egyházzal illetve a Nagyváradi
Szentlászló Gimnáziummal közreműködött a Családnap második kiadásának megvalósításában a
nagyváradi romai katolikus püspöki palota udvarán. A találkozó során a résztvevőknek lehetőségük
volt rendezvényekben gazdag délutánt eltölteni.
2.4.2. A 2017/2018-as évad
“Tekintettel arra, hogy a megvalósító intézmény (Szigligeti Színház Nagyvárad) hivatásos színház
keretén belül működő bábtagozat (Lilliput Társulat), a korábban megvalósított előadások
bizonyítják, hogy eredményesen működik. Egy évadban általában négy bemutatónk van és legalább
3 előadást előző évadból még műsoron tartunk. Előadásainkat több évadra átnyúlóan játszhatjuk, ill.
minden évben több vendégjáték-meghívásnak, fesztivál-részvételnek teszünk eleget. Társulatunk
szervezői-működési hatékonyságunk mutatója, hogy az elmúlt évadban a III. Fux Feszt – Erdélyi
Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját is (a BGA által is támogatott Fux Fesztivált) sikerült
megszerveznünk és sikerrel megvalósítanunk.
A 2017/2018-as évadban is négy bemutatót hirdettünk meg, ezek a következ ők: Kispipi és
Kisréce, melyet Vlagyimir Szutyejev meséjét felhasználva bábszínpadra írt és rendezett Szabó
Attila; Szegény Dzsoni és Árnika, amelyet színpadra írt Nagy Orsolya és Csató Kata rendezte;
Oscar Wilde A boldog herceg című mesét, melyet Vadas László rendezett, illetve az Én, a kis herceg
című előadás, melyet Antoine de Saint-Exupéry meséjének, valamint Consuelo de Saint-Exupéry
Vasárnapi levelek című könyvének felhasználásával írt Szabó Attila, rendezett Daróczi István.
Nagyváradon 65 éves múlttal rendelkezik a magyar bábszínház. A Szigligeti Színház Lilliput
Társulata báb- és színészi alakításra épül ő darabokat játszik. Célközönsége többrétegű: a 0-3
éveseknek szóló babaprodukció nagyszerű közös, családi esemény, de készül előadás kifejezetten
óvodások és kisiskolások számára is. Az elmúlt években a társulat sikeres előadássorozata az
úgynevezett rendhagyó irodalomóra, mely a gimnazistáknak mutat be egy-egy kötelező házi
olvasmány színpadi változatát. Ezek könnyen szállítható, mobilis előadások. A Lilliput Társulat azt
is fontosnak tartja, hogy előadásaik révén a gyermekek őket aktívan érintő, pszichológiailag is
fontos darabokat láthassanak. Ilyen például a testvérféltékenység (Világgá mentem, majd jövök,

2016/2017, Kispipi és Kisréce, 2017-2018), vagy a másság, a különcségérzés témaköre
(Négyszögletű Kerek Erdő, 2016/2017). A Lilliput Társulat nyitott az új és különleges produkciók
létrehozásának irányába. Műsorpolitikáját a bemutatott előadások és vendégelőadások mellett
számos kiegészítő program gazdagítja: szakmai workshopok, játszóházak; a Szigligeti Tanoda új
modulja, a Bábtanoda, mely specifikusan óvónők és pedagógusok részére nyújt átfogó bábtörténeti-
és gyakorlati képzést”. ( Szakmai beszámoló az el őző évi tevékenységről)
A 2017/2018 évad folyamán az előadások száma összesen 127, amelyből 34 kiszállásos. Az
óvodáskorúaknak szóló, Václav Čtvrtek – "A tündék története" ("Moha és Páfrány") előadása
2017.02.11-én került megrendezésre. Rendező: Palocsay Kisó Kata (Budapest), forgatókönyv:
Forró Ágnes (Budapest) és Trifán László (Nagyvárad).
2017 május 5-én került bemutatora a Szabó Attila – „Furka Pista és a sárkány” című középkori
mese. Rendező Hanyecz – Debelka Robert (Nagyvárad), forgatókönyvíró: Dió Zoltán (Debrecen),
Komlódi Judit (Debrecen), Bodoni-Dombi Tünde (Budapest), Zene: Haraji Adalbert (Nagyvárad).
A kicsiknek szóló előadást (3-10) „Kispipi és Kisréce” rendezte Szabó Attila (Budapest),
forgatókönyv Bartall Kis Rita (Budapest), zene Bakos Árpád (Budapest).
2017 december 10-én a társulat bemutatta a „Szegény Dzsoni és Árnika” ifjúsági mesét. Rendező
Csató Kata (Budapest), írta Nagy Orsolya (Budapest), forgatókönyv Rumi Zsófia (Cegléd), zene
Darvas Bence és Ádám Rita (Budapest).
Az évad során még repertoárra került:
– Égig érő fa (3-10 éves korig)
– Kezeslábas (0-3 éves korig)
– Világgá mentem majd jövök (6-14 éves korig)
– A rút kiskacsa (6-14 éves korig)
– Helység kalapácsa (10-18 éves korig)
– Magelóna históriája (6-14 éves korig)
– 1880-2020 (gyerekeknek és felnőtteknek)
2017. október 2–7. Között a nagyváradi gyermekeknek esélyük volt 22 műsort látni egy hét alatt..
Ebben az időszakban 14 együttes érkezett Erdélyből, Magyarországból, Szerbiából és Szlovákiából,
hogy részt vegyenek a harmadik Fux Fesztiválon – a Professzionális Magyar Bábszínházak
Fesztiválján – amelyet a Szigligeti Színház Lilliput Bábtagozata szervezett. Társszervezők:

Szigligeti Tanoda Egyesület, Szigligeti Kulturális és Jótékonysági Alapítvány. A Kulturális
Minisztérium által finanszírozott kulturális projektet a Megyei Tanács is támogatta. A fesztivált a
Bethlen Gábor Alapítvány is külön támogatta.
A gyermek zsűri díját a kolozsvári Puck Bábszínház nyerte el a „Momorozárt” című előadásával.
A zsűri javaslatára a legjobb színészi díjat Szabó Viktor bábszínésznek ítélték oda, a Szigligeti
Színház Lilliput Társulata „Csirke és Kisréce”, valamint a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor
Színház Bábtagozata által bemutatott „Csöndes cipő története” című előadásokban nyújtott
alakításáért.
Legjobb forgatókönyvről szóló Pául Fux-díjat a kolozsvári Puck Bábszínház „Mimorozárt” című
művének, illetve a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház „A bolyhos lusta” című előadásának
ítélték oda.
A legjobb előadás díját a szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozata nyerte el „Michael
Ende: Történetek a tálról és a kanálról” című előadásárért. Ugyanakkor a darab elnyerte a
pedagógusok zsűrijének külön díját.
A Fux Fesztiválon összesen 22 előadást mutattak be, amelyeket 2420 néző látott.
2017-ben a Lilliput Társulat a következő intézményekkel működött együtt: a debreceni V ojtina
Bábszínházzal, a Római-Katolikus Egyházzal, illetve a nagyváradi Szent László Római Katolikus
Gimnáziummal, a nagyváradi Városházával, az esztergomi Vár Színházzal, a Tanfelügyelőség és a
Magyar Oktatók Szövetségével.
A nagyváradi Lilliput Társulat a nagyváradi Magyar Oktatókkal együttműködve megszervezte a
Nemzetközi Bábosok Napját. Március 21-én 11 bábszínész 11 óvodába ment, ahol népszerű
történeteket mutattak be a gyerekeknek.
A Lilliput együttes 17 éves együttműködést folytat az Esztergomi Vár Színházzal. Ennek a
programnak a keretében a Lilliput Társulat,2017 július 31-től augusztus 5-ig kreatív műhelyekben
vett részt az esztergomi nyári táborban. 60 gyermek vett részt a kulturális és kreativitási
programokban.
A nagyváradi Lilliput Társulat egy kölcsönös programban bemutatta a debreceni V ojtina
Bábszínház gyerek közönségének a „A rut kiskacsa” cimű darabot, amelyet a debreceni V ojtina
Bábszínház viszonzott a „Szerencsés János, avagy az ördög három aranyhajszála” című darab
bemutatásával.

Fesztiválokon való részvétel 2017-ben: a csikszeredai Csíki Játékszín Színház Bábtagozata által
szervezett IV . Lurkó Fesztivál, amelyen Lilliput Társulat bemutatta a „Négyszögletű Kerek Erdő”
című darabot.
A kolozsvári Puck Bábszínház által szervezet XVI. Nemzetközi Bábszínházak Fesztiválján a
Lilliput Társulat bemutatta a „Kispipi és Kisréce” című darabját.
A debreceni V ojtina Bábszínház Kapúzáró Fesztiválján, a Lilliput Társulat bemutatta az „Égig érő
fa” című darabját.
Augusztus 27-én a Lilliput Társulat a Római Katolikus Egyházzal, illetve a nagyváradi Szent
László Romai Katolikus Gimnáziummal, közösen megszervezték a Családnap második kiadását, a
nagyváradi római katolikus püspöki palota udvarán. Az eseményen részt vettek a nagyváradi Szent
László Romai Katolikus Gimnázium diák kórusa, a nagyváradi Szigligeti Színház színészei és
táncosai és a Lilliput Társulat színészei. A találkozó során a résztvevőknek lehetőségük volt
rendezvényekben gazdag délutánt eltölteni.
2017 július 25-28-ka között a Lilliput Társulat jutalom tábort szervezett Havasrekettyén azoknak
a diákoknak, akik a „Rút kis kacsa” című darabban játszottak.
A Lilliput Társulat az előző években nagy sikereket ért el és nagy tapasztalatokat gyűjtött az
esztergomi nyári táborok során. A társulat úgy döntött, hogy az esztergomi modell alapján
Nagyváradon is megszervezi a bábtábort, a Szigligeti Alapítvány támogatásával minden évben a
nyári szünidő alatt, a nagyváradi gyermekek számára.
2017 augusztus 7-11 között a kreatív és bábjáték tábor második kiadásán 75 gyerek vett részt. Az
egy hetes tábor során a gyerekek kreativitás és ügyesség, népszerű játékok, színház, babakészítés,
sportjátékok, dráma műhelyekben vettek részt. A napi tevékenységek ütemterve 9 és 16 óra között
zajlott, melyeket csak egy gazdag étkezési szünet szakított meg. A tábor egész területén a Lilliput
Társulat színészeinek a munkáját, lelkes fiatal önkéntesek csoportja a Szöcskék segítették.
2.4.3. A közönségfejlesztéstől a közösségfejlesztésig
Ahogy említettem jómagam is a társulat tagja vagyok és fontosnak látom leírni, hogy én hogyan
látom a Lilliput társulat tevékenységét és szerepét a közügyekért, milyen célok vezérlik a társulatot.

A Lilliput társulat kulcs eleme az emberközpontúság és kiemelt szerepe van benne a
közösségfejlesztésnek. A társulatunk több célirányt mérlegel, hogy milyen módszerekkel lehet
sikeres egy projekt, a közönség illetve a közösségfejlesztés területén.
A közönség fejlesztése érzékeny, sokrétű és több oldalról kiművelt módszereket, megközelítéseket
jelent. Mivel nem közönségszervezésről, hanem fejlesztésről beszélünk, a közönségért a személyes
és az online tér együttes művelése érvényes. Sokirányú célt kell mérlegeljünk, amikor bármilyen
fejlesztésbe is kezd az intézményünk.
A közönség fejlesztése számunkra azt jelenti, hogy felmérjük, eddig milyen életkori, kulturális és
társadalmi szegmensekhez nem értünk el valami oknál fogva. Ezeket megvizsgálva folyamatosan
fejlesztünk ki módszereket, hogy az értékrendjében hagyományosan közösségfejlesztő Lilliput
közönségfejlesztéssel tágítsa a szakmai horizontját. Hogy hogyan lehetséges ez? Például a
hátrányos helyzetű régiós települések óvodáiból és iskoláiból is érkezzenek csoportok, akik még
Nagyváradig sem jutottak el az elmúlt években. Értük már sikerrel tettünk az elmúlt két évben. A
másik lehetőségünk: az életkori határok kérdése. A legtöbb nézőnk a 10-12 éves korosztály, jó lenne
elérni a 14-16 éveseket is. Ők azok, akik kortársi szemlélettel, aktuális társadalmi és
identitáskérdéseket tesznek fel. Őket nem a bábszínház falain belül szeretnénk megszólítani, hanem
kimegyünk az osztálytermekbe és közösségi terekbe. Olyan interaktív előadásokat érdemes
létrehoznunk, amelyekkel az idősebb korosztályokat is megtaláljuk a dráma, a színház és a bábjáték
eszközeivel, ahol a kérdésfelvetés őket érinti, ahol kialakulhat a nyílt párbeszéd. Nagyon értékes
számunkra a fogyatékkal, a kihívással élők közössége, azok a családok, ahol ilyen gyermekek
nevelődnek. A személyes párbeszéd, az érzékeny egymásra figyelés, a közös játék segítheti a
kultúrába való természetes integrálódást.
A közönségfejlesztés egyik fontos hívószava a párbeszéd. Párbeszéd arról, hogy milyen legyen az
az élettér, amelyben a dráma a bábszínház eszközeivel tudunk segíteni, hogy az alkotásfolyamata, a
környezetünk közös alakítása természetes igény legyen.
Ismernünk kell, hogy a sokféle kultúrafogyasztási szokással élő közönséget aktuálisan mi
foglalkoztatja, s a művészet és a színházpedagógia eszközeivel ezekre érdemes reagálnunk.
Hogy mire esik a hangsúly, közönség vagy közösségfejlesztésre? A közönségfejlesztés egy idő
után elér a közösségfejlesztéshez, mert arra a közönségre, amelyet a magunk színházi eszközeivel
meg tudunk szólítani, egyszer csak közösségként fogunk tekinteni. A Lilliput csecsemőszínházi
programja például 2012 óta működik, azóta körülbelül száz családdal van személyes kapcsolatunk.
Ők bele szocializálódtak a bábszínház világába, biztos, hogy 7-8 éven át hozzánk fogják hordani a
gyermekeiket. A mi lehetőségünk, hogy olyan egymásra figyelő, színházat és kultúrát szerető
családok közösséggé formáljuk őket, akik a saját életükben a művészet eszközeit tudják alkalmazni,

akiknek, ha online módon levelet küldünk, ők maguk is párbeszédet folytatnak egymással, például a
Facebookon.
Ugyanez történik, ha hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő csoportokat hívunk meg például
Nagyszalontáról. Ők onnantól kezdve közösségként is tekintenek magukra és ránk, mivel
kialakítottunk egy párbeszédet, egy hidat, egy közös cselekvési területet. S mivel rendszeresen
visszajáró csoportokról beszélünk, a közösségi élmény egyre erősebben alakít mindenkit.
Lényeges, hogy lokálisan fogalmazzuk meg az identitásunkat, a körültekintésben, a cselekvési
irányainkban nyitottak legyünk. Törekvésünk, hogy a közönséggel együtt teremtsük a kultúrát, hogy
létrejöjjenek olyan közös mezők, amelyekben a világot a kultúra és a művészet neszközeivel együtt
próbáljuk felfedezni. Az is cél, hogy közönségünk párbeszédre hívható legyen, akik tudják, hogy az
élet alakításában számíthatnak ránk, a művészet eszközeivel tevékenykedőkre.
A színháznak évszázadok óta egyébként ez a feladata, a fórum kialakítása. Ez európai szintű
nézőpont. A tradíciókhoz való viszonyunk, a hagyományaink természetes elhelyezése a
mindennapokban is hangsúlyos eleme a közönséggel való kapcsolatkialakításunkban, melyet
szintén európai kontextusnak vélünk. Nem az intézményt kell kivinni, hanem a cselekvési mintákat,
modelleket, melyekről tudjuk, hogy ezeket képesek vagyunk működtetni a intézményi falakon kívül
is. A bábjáték egyik műfaji ága mindig is a vándorlásról, vásárokon való megszólalásról szólt.
Hátamra veszem a paravánomat, elindulok, és ott teszem le, ahol akarom, ahol olyan közönséget
tudok elérni, akikkel együtt gondolkodunk, és együtt játsszunk.
Kulcsszó az együttműködés. Az egyik leglényegesebb nézőpontja kell legyen a programjainknak.
Az egymásra figyelés, az egymásra épülő, egymást kiegészítő gesztusok, tartalmak jelenthetik a
megvalósulás egyik kulcsát a civil szervezetek, a kulturális közösségek, az önkormányzat által
fenntartott intézmények között.
A tematikáink jelentős és meghatározó fókusza, hogy lokálisan összetartozunk, mert a
közönségünk elsősorban ennek a régiónak a lakói, ennek a régiónak a közössége.

–