Pálfi Hilda Szakdolgozat 2017 [308364]

KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM

Bölcsészettudományi Kar

Pszichológiai Intézet

Mentálhigiénés segítő

Szakirányú Továbbképzési Szak

SZAKDOLGOZAT

„Egymásért együtt”

Témavezető: Dr. Kondor Ágota Készítette: Pálfi Hilda

2017

Tartalomjegyzék

1. Bevezető 4

1.1 Bemutatkozás 4

1.2 Témaválasztás indoklása 8

2. Irodalmi áttekintés 10

2.1 A fogyatékkal élők helyzete és életminősége 10

2.1.1 Az életminőség definíciója 10

2.1.2 Mit jelent az egészség? 10

2.1.3 Mit jelent a fogyaték/fogyatékosság? 12

2.1.3.1 A fogyatékosság típusai 14

2.1.3.2 Statisztikai adatok 17

2.2 Fogyatékkal élő személyekre vonatkozó jogszabályok a román jogrendszerben 21

2.3 „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40) 29

Mozgássérültek terápiás lehetőségei 32

2.3.1 Mozgásterápiák 32

2.3.2 Vizes terápiák 32

2.3.3 Művészetterápiák 33

2.3.4 Élményterápiák 34

2.3.5 Állatasszisztált terápiák 35

3. A mentálhigiénés projekt bemutatása 40

3.2 A projekt előzményei, helyzetkép 40

3.3 A célcsoport, szükségletfelmérés 42

3.3.1 A célcsoport 42

3.3.2 Szükségletfelmérés 44

3.4 A probléma megfogalmazása 44

3.5 A cél megfogalmazása 45

3.6 Kooperációs partnerek, team 46

A kooperációs partnerek 46

A team 46

3.7 A projekt SWOT analízise: 47

3.8 A projekt SMART elemzése 49

Specifikus 49

Mérhető 49

Akceptálható 49

Reális célok 49

Tempírozható 50

3.9 Értékelési szempontok 51

Sikerkritériumok: 51

Mentálhigiénés szempontok megvalósulása 51

3.10 Erőforrások 52

Eszközök 52

Humán erőforrások 52

Anyagi erőforrások 53

3.11 Az előkészítés, a projektvezetői feladatok, teamtalálkozók 53

3.12 A projekt kivitelezése, az alkalmak leírása 55

3.12.1 Az alkalmak általános felépítése: 57

3.12.2 Az alkalmak leírása 58

4. A projektfolyamat kiértékelése 80

5. Összegzés és kitekintés 81

6. Irodalomjegyzék 84

7. Mellékletek 88

1. Bevezető

„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Galata 6,2

Bemutatkozás

„[anonimizat]ében tartja a dolgokat, de ha mindig válaszokat követelek, azzal az ő szerepét akarom átvenni. Elhatároztam, hogy hátralépek, és hagyom, hogy Isten legyen Isten, én pedig én legyek.” (Phil Cooke)

A rendszerváltás után közvetlenül, a romániai egészségügyben, felszínre került a szakképzett személyzet, többek között a nővérek hiánya. Az Egészségügyi Minisztérium az helyzet normalizálása érdekében gyors intézkedéseket foganatosított. Első lépésként, 1990 év elején nővérképzést hirdetett. Jelentkeztem a vizsgára, felvettek, és az egészségügyben állást ajánlottak. Az alkalmazások azonnal elkezdődtek, így március elején megkezdhettem a munkát a Pszichiátria és Neurológia Kórház neurológia osztályán.

Ekkor kerültem kapcsolatba először lebénult, mozgáskárosodott emberekkel. Sérültségük rendszerint agyvérzés vagy más neurológiai betegség következményeként állt be.

A munkahelyen gyors volt a „betanítás”, a gyakorlati oktatást a kollégák végezték, akik szívesen vettek szárnyuk alá. A munkamegosztás valahogy úgy működött, hogy az orvosok munkájának egy részét (a diagnózis felállításán és a kezelés beállításán kívül) a nővérek végezték, a nővérek munkáját az ápolók, az ápolókét a takarítók, ám ez engem csö[anonimizat]éssel vé[anonimizat]ítottak, és amit rám bíztak. Gyógyszerek kiosztása, láz és vérnyomásmérés, injekciók, vérvétel – erre tanítottak, és mindezt már az első hónap után végeztem, nyilván felügyelet mellett.

Az kezdetkor a betegek között feszélyezett voltam, egyrészt, a felkészültség és a tapasztalat hiánya miatt bizonytalankodtam, másrészt, sajnáltam őket és tehetetlennek éreztem az egész rendszert és benne magamat is, hogy nem minden esetben sikerül a gyógyítás. Eleinte sokszor sírtam a mosdóban. Egy beteg aközben hunyt el, amikor figyeltem, hogy miért nem csepeg rendesen az infúzió. Akkor szembesültem először ilyen közelről a halállal. Nagyon megrémültem.

Ahogy telt az idő, valamelyest hozzászoktam, hogy van, aki meggyógyul, és van, aki nem, és inkább azzal törődtem, hogy betegeket a lehetőségekhez képest felvidítsam. Egyre több időt töltöttem betegekkel, és szerintem ők is kedveltek engem.

Nagyjából így telt el másfél év. A beharangozott képzésről már semmit nem lehetett hallani, és már mindenki sejtette, hogy nem lesz már semmi belőle. Viszont. Hivatalos értesítést erről soha nem kaptunk. Ekkor, az igazgató javaslatára elvégeztem egy sterilizáló-fertőtlenítő gyors képzést, átkerültem sterilizáló központba, ahol 1995-ig dolgoztam.

Közben beiratkoztam az egyetemre, a bukaresti Rendőr Akadémián jogi diplomát szereztem. A rendőrségen szerettem volna elhelyezkedni. Aztán mégis úgy alakult, hogy állásajánlatot kaptam az akkori esperestől az evangélikus egyháznál. 2000-től Brassói Evangélikus – Lutheránus Egyházmegye Esperesi Hivatalában dolgozom jogtanácsos, esperesi titkárként. Jelenleg tagja vagyok a brassói egyházközség presbitériumának, az egyházmegyei, illetve az egyházkerületi presbitériumnak. Az egyházközségnél és az egyházmegyénél a jegyzőit -, az egyházkerületnél a jogtanácsosi tisztséget töltöm be.

A munkám az egyházban kevésbé lelki vonatkozású, egyrészt az esperesi hivatal jogi, adminisztratív, pénzügy és titkári tevékenysége tartozik a feladataim közé, másrészt az egyházmegye kötelékébe tartozó egyházközségek jogi és adminisztrációs tevékenységeiben nyújtok szakmai tanácsadást, illetve segítséget. Alkalmazásomkor, az akkori esperes megkért, hogy legyek mindenben a lelkészek segítségére, és én ahhoz a mai napig tartom magam. Ez a segítés módszerében eltér a képzésen tanult mentálhigiénés segítéstől, mivel a lelkészek a kérdésekre konkrét, pontos választ várnak.

Az évek során mindig vállaltam más tevékenységeket is, amelyek úgymond nem tartoztak a munkaköri leírásba, viszont szervesen kapcsolódtak az egyház életéhez. Az első években, az egyház első ifjúsági szervezetének alapító tagjaként részt vettem az ifjúsági munkában, főként a szervezésben vállaltam szerepe. Aztán, az idő múlásával a fiatalabb generáció vette át az ifjúsági munkát. Hosszú ideig, gyakorlatilag több mint tíz éven keresztül, az épületek tatarozásával, felújításával foglalkoztam. Minden évben pályáztam ilyen célra, és aztán a munkálatok megszervezését, ha úgy volt az anyagvásárlást és végül az elszámolást végeztem. Sose volt annyi pénz, hogy minden szükséges munkálatot elvégezzünk, így aztán másik évben kezdődött a folyamat elölről. Telítődtem is rendesen mindennel, ami épületjavítással kapcsolatos, egy jó ideig mesterembert látni sem akarok.

Az egyház diakóniai munkájában részvételem a természeti katasztrófák, balesetetek áldozatainak megsegítését szolgáló adományok gyűjtésére korlátozódott. 2013-ban volt egy nagyobb arányú projekt, nevezetesen a Brassói Szolidaritás nevű program, mely a megyei tanács és a történelmi egyházak közötti közreműködéssel jött létre. A program a hátrányos helyzetű emberek megsegítését tűzte ki célul. Ebben a projektben egyházunkat én képviseltem. A célcsoport felkutatása, a szükségletek felmérése, a gyűjtési és szétosztási akciók megszervezése lebonyolítása volt a feladatom.

A mentálhigiénés képzésről 2014. október elején, lelkészértekezleten, Kondor Ágota előadása révén szereztem tudomást. Az esperes javaslatára magam is jelentkeztem, de közben latolgattam, hogy a munkám mellett, lesz-e időm, energiám elvégezni, másrészt meg a pszichológia tartománya is eléggé idegen volt számomra. Mivel az jelentkezési határidő időt gondolkodásra nem hagyott, hamar ott találtam magamat Illyefalván. Már a kezdetkor foglalkoztatott, hogy jó helyen vagyok-e. Eleinte még a magyar nyelvtudásomat is megkérdőjeleztem, ugyanis első nap, amikor több csoporttárs elmondta, hogy nehezen érkezett, én egyből arra gondoltam, hogy biztos dugó volt a közlekedésben, másnap mikor az egyik kolléga kijelentette, hogy végre megérkezett, én magamban csodálkoztam, hisz előző este egy asztalnál vacsoráztunk. Azzal aztán, hogy dolgozni kell magammal – végképp nem tudtam nem tudtam mit kezdeni. Szóval kakukktojásként, sőt alkalmatlannak éreztem magam, de hála oktatóimnak, amikor kétségeimnek hangot adtam, mindig visszarángattak, megnyugtattak, hogy pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Meggyőződésem, hogy a lelki problémákban csak Jézus maga segíthet, mondjuk, azóta sem változott, én Istenre bízom azt, hogy kisegítsen a lelki mocsárból, és segítségért legszívesebben mindenkit ez irányban terelnék.

Viszont minden dilemmám ellenére hasznosnak értékelem a képzést, hiszen az ott hallott mentálhigiénés szemléletmód elindított bennem egy változást, felülírta bennem azt a képzetet, hogy segíteni azt, jelenti, hogy nekem kell megoldani a kliens problémáját, hogy nekem kell megmondani, hogy pontosan mit kell tennie, kész recepttel kell rendelkeznem a megoldáshoz. Mindezek bennem gátat, terhet jelentettek. Előzőleg, rendszerint tehetetlennek éreztem magam, ha valaki problémájával szembesültem. Jó érzés most a mozgássérültek csoportjában megtapasztalni, azt hogy elég az embert elfogadni úgy, ahogy van, meghallgatni, hitelesen ráfigyelni, mellette lenni, megérteni, együtt érezni vele problémájában.

Az elmúlt év őszén a bácsfalusi egyházközség lelkésze (aki egyben az egyházunk diakóniai előadója, valamint az evangélikus egyház által, két évvel ezelőtt létrehozott Vocatio Karitatív Egyesület elnöke) bejelentette, hogy családjával együtt külföldre költözik. Elhatározásuk következtében, az egyház vezetősége felkért, hogy vállaljam el a Vocatio egyesületben a titkári tisztséget, amelyet mindaddig a távozó lelkész neje töltött be. Ez éppen akkor történt, amikor már nagyon vívódtam, hogy segítőként hol kezdhetném, milyen irányban indulhatnék el. Az egyesület elindított ezelőtt két évvel egy mozgássérült csoportot, és élve a lehetőséggel, azóta én is bekapcsolódtam a csoportmunkába.

Ami a jövőt illeti, úgy érzem, hogy többet szeretetnék vállalni a diakóniai munkából, az irodából kicsit kimenni, több időt emberekkel tölteni, emberekkel foglalkozni. Tapasztalatom kevés, viszont egyre hangsúlyosabb bennem az az érzés, sőt igény, hogy szeretnék embereknek segíteni. Magánéletemben, édesanyám hála Istennek még velem van, ő az egyetlen közeli rokonom. Egyedül élek, elváltam, gyerekem nincs, és talán ez élethelyzet miatt is született bennem meg a másokon való segítés, gondoskodás igénye.

Az a tény, hogy a mozgássérültek csoportjába csöppentem, szerintem a lehető legjobb lehetőség az elinduláshoz. A kezdet persze nehéz, vagy inkább szokatlan volt, de hamar megtaláltuk egymás szívéhez vezető utat. Talán az is segített, hogy valamennyire érintett vagyok, ugyanis egy sérülés következtében én is átéltem milyen a mozgásképtelen lét, de Isten kegyelméből átélhettem azt a csodát, hogy újra lábra állhattam, teljes mértékben visszanyertem épségemet, egészségemet. Úgy érzem, ennek a tapasztalatnak fontos hozadéka van az életemben, ami a teljes életemet, életszemléletemet megváltoztatta. A legfontosabb, az hogy megtapasztaltam, átéreztem azt a gondviselő szeretetet, ami által közelebb kerültem Istenhez. Azóta úgy érzem, biztos kezekben van az életem és ez a jóleső érzés aztán továbbgyűrűzve kinyitotta szívemet az emberek felé, különösképpen a nehézségekkel küzdő emberek felé.

Témaválasztás indoklása

„ Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?”

(George Eliot)

Jelen dolgozat célja hangsúlyozni, hogy a jóllét, boldogság állapota elengedhetetlenül hozzátartozik a kiegyensúlyozott emberi léthez, függetlenül testi, szellemi állapotától, vagy speciális igényeitől.

A fogyatékkal élők olyan emberek, akiknek szükségük van arra, hogy biztosítva legyen az esélyegyenlőség a teljes élet megéléséhez. A mi hozzáállásunk hozzájárul ahhoz a képhez, amelyet ezek a személyek a társadalom tükrében érzékelnek. A mások irántunk mutatott hozzáállása számunkra az a társadalmi tükör, amelyben magunkat látjuk, és amelyben láthatjuk azt, hogy milyennek látnak mások. Ez a kép az, amelyik táplál és erőt ad, vagy pedig boldogtalanná és végül magányossá tesz.

Azon siránkozni, hogy képességeinkben egymástól különbözőek vagyunk, azt jelenti, hogy megcáfoljuk azt az evidenciát, hogy az élet színes és változatos. Az élet mindenki számára mást tartogat, mindenki csakis a saját maga szerepét játszhatja, viszont ebben az élet nevű műben minden embernek jut és megvan a maga szerepe.

Az a lelki állapot, amit jóllétnek, örömnek, boldogságnak nevezünk, senkinek sem előjoga, sem a gazadagnak, sem a szépnek, sem a sikeresnek, sem az egészségesnek. Az élethez való jog, az esélyegyenlőség, amelyet minden nemzetközi szervezet szorgalmaz, és amelyet minden ország alkotmánya/alaptörvénye elismer, egy magasabb rendű élethez való jogot, a személyes önmegvalósítás jogát vetíti elő.

Az elégedett emberek barátságosabbak, adakozóbbak, együttműködő készségük erősebb, és ezek tulajdonságok birtokában szeretetreméltóbbak. Az elégedettségnek, örömteli életnek számos következménye van. Azok az emberek, akik kellemes tapasztalatotokkal rendelkeznek, mint az öröm, szeretet, bizalom, elégedettség, békesség érzésének tapasztalata, képesek és hajlandóak embertársaik, családtagjaik, barátaik életét is ebbe az irányba befolyásolni. Ha elégedettek vagyunk, növekszik az önbizalmunk, önbecsülésünk és ennek gyümölcsét nem csak mi birtokoljuk, hanem a közösségünk, társadalmunk is, amelyben élünk.

Ismerősöm meséli, hogy külföldön rengeteg mozgássérült embert lehet az utcán látni, hiszen ott majdnem minden akadálymentes. Talán ezért is a nyugati országokban érezhetően jobbak az emberi kapcsolatok a mozgássérültek és a “két lábon közlekedők” között, mert az emberek megszokták maguk között látni a kerekes székben ülőket. Sajnos, nálunk az akadálymentesség legtöbb helyen még nem biztosított, és mozgássérült embertársaink önmagukban ritkán merészkednek ki az utcára, ugyanakkor nálunk a társadalom nagy általánosságban nem befogadó, inkább elutasító. Ezért legtöbb mozgássérült többnyire a négy fal között marad, s ha nincs mellette ép segítőkész embertárs, a magány lesz az osztályrésze.

Álmodozni viszont a fogyatékkal élőnek is szabad. Mint például a négyfalusi Ildikónak, akinek az volt az egyik nagy vágya, hogy egyszer kézi vezérlésű autója legyen, s akkor mehessen ki az utcára, amikor ő akar, akkor indulhasson közös sétára barátnőjével, amikor éppen kedvük tartja. Sajnos, Ildikó tavaly ősszel, október 25-én, 45 éves korában álmát örökre magával vitte a sírba. Az ő emlékéért is szeretnék lehetőséget nyújtani arra, csoporttársait, sorstársait, köztük barátnőjét, a lehető leggyakrabban kivinni, kirándulni, a természetben emberek állatok közelségében lenni, vagyis élményekkel gazdagítani az életüket.

Irodalmi áttekintés

A fogyatékkal élők helyzete és életminősége

Az életminőség definíciója

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az életminőséget az alábbiak szerint definiálja: „Az életminőség az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan azt életterének kultúrája, értékrendszerei, valamint saját céljai, elvárásai, mintái és kapcsolatai befolyásolják. Szélesen értelmezett fogalom, amely bonyolult módon magába foglalja az egyén fizikai egészségét, pszichés állapotát, függetlenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszonyát.” (WHO, 1997 id. Kullmann, 2012, 65-66 p)

Az életminőség, amint azt a definícióban olvashatjuk, nem más, mint az egyén saját életének, helyzetének szubjektív értékelése. Az önértékelés rendszerint az egyén az egészségi állapotára, képességeire, kapcsolataira, lakóhelyi körülményeire irányul. (Kullmann, 2012).

Fontos megismerni a fogyatékkal élő emberek, a mozgássérült emberek saját tapasztalatait, fontos megérteni, hogy ezek az emberek hogyan élik meg fogyatékosságukat, fontos megismerni elvárásaikat, hogy ezen ismeretek birtokában tenni lehessen az életminőségük javításán.

A tapasztalatok szerint, a fogyatékkal élők életminőségének javításában jó szolgálatot tesznek, többek között, a csoportos foglalkozások, rekreációs tevékenységek, valamint különböző terápiák alkalmazása.

Mit jelent az egészség?

Azt gondolnánk, hogy az egészség fogalom alatt mindenki ugyanazt érti, nem szükséges ezt külön magyarázni, holott, ezt a fogalmat sokan sokféleképpen értelmezik.

1946-ban a megalakult Egészségügyi Világszervezet (WHO) Alkotmányának előszavában az egészség definíciója úgy szól: „Az egészség teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”

A WHO által megfogalmazott definíció az Alkotmány aláírása óta nem változott, ezt idézik a leggyakrabban, mégis általános az egyetértés abban, hogy ez a definíció inkább egy idealisztikus állapotot határoz meg, mint az élet mindennapjaiban fellelhető, elérhető vagy elérendő állapotot. Ebből következik, hogy az elmúlt több mint ötven esztendő során a definíció folyamatosan bővült, módosult és még számos egészségdefiníció született.

Stefan Zweig osztrák író szerint „az egészség az ember természetes állapota, a betegség természetellenes. Az egészség nem kíván magyarázatot, természetszerűen hozzátartozik az emberhez. A fájdalomra azonban, a szenvedő ember értelmet és magyarázatot keres.” (Zweig 1931, 5-6)

Lehet az egészség egyfajta attitűd, „az egyén törekvése és készsége az állandóan változó körülményekhez való adaptálódása, vagy éppen azoknak a faktoroknak az összessége, melyek segítik az egyént az ereje maximális kifejtésében” (Dubos, 1959)

Az egészség jelenthet egyfajta „fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket, amelyeket környezete munkahelyén, családban elvár tőle”.(Pearsons, 1972)

Seedhouse 1986-ban így definiálja „Az egészség optimális állapota egyenlő azon feltételek összességével, amelyek megléte esetén az egyén kibontakoztathatja a számára adott lehetőségek teljes körét.”

Egy átfogó megközelítés: „Egészséges ember az, aki önálló életvezetésre képes, élethelyzetéből adódó szerepeit elfogadja, képességeinek megfelelő munkát végez és eközben örömszerzésre képes, s életét más emberekkel együtt közösségi, társadalmi céloknak megfelelően éli.” (kurzus)

Érzékelhető, hogy az egészség fogalmának különböző megközelítései léteznek, ezek azonban nem zárják ki egymást. Ebből adódik, hogy nehéz, sőt lehetetlen az egységes meghatározás, hiszen a z egészségről alkotott társadalmi kép folyamatosan változik, nagyrészt a társadalom pillanatnyi elvárásai szerint alakul. Az egészségképet a lakosság átlagos egészségállapota, az orvostudomány fejlettsége, valamint a társadalmi minták határozzák meg. A tudományos felmérések szerint egy adott ország lakosságának egészségállapotát történelme, környezete, társadalmai viszonyai, gazdasági állapota és egészségügyi ellátó rendszere együttesen határozzák meg.

Az egészségnek több dimenziója van: ezek a testi egészség, pszichológiai, lelki egészség és a társas, szociális, társadalmi egészség. (Pikó, 1996; Pikó, 1999)

A testi egészség a szervezet megfelelő működését, a betegségtől mentes fizikai állapotot jelenti, ebben fontos szerep jut az egészséges életmódnak. A pszichológiai egészség az egyén általános jóllétét, önelfogadást, világos gondolkozási képességet jelent. A lelki egészség feltételei az eredményes megbirkózási készségek, érzelmi stabilitás, a személyiség és az azonosságtudat életkornak megfelelő érettsége. A szociális egészség a jó interperszonális kommunikációs készségek, bizalom képessége, tartalmas emberi kapcsolatokat foglal magába barátokkal, családdal. Összefüggésben van a szociokulturális tényezőkkel, gazdasági helyzettel, végzettséggel, etnikai, vallási hovatartozással, kulturális, nemi és hivatásbeli hovatartozással. (Kopp és Skrabski, 2004)

Az egészséget külső (természeti és társadalmi környezet) és belső (genetikai adottságok, életmód) tényezők befolyásolják. Az idők folyamán, a WHO egészség fogalmára vonatkozó meghatározásaiban hangsúlyozódott az egyén ismerete az egészségről/betegségekről, a felelőssége az egészség megőrzésében, a fizikai környezet, a társadalmi, gazdasági feltételek adottsága, mint elismert erőforrások, szerepet játszó tényezők.

Az egészséghez való jog alapvető emberi jog, ugyanakkor az egyén is felelősséggel tartozik az egészségi állapotát illetően, nem csak saját magának, hanem családtagjainak, közvetlen szociális környezetének, végső soron a társadalomnak, amelyben él.

Mit jelent a fogyaték/fogyatékosság?

A fogyatékosság meghatározása sem egyszerűbb, mint az egészség meghatározása.

Az állapot leírására vonatkozó fogalmak állandóan bővülnek, próbálnak minden területre kiterjedni, ugyanakkor a diszkriminatív, megbélyegző elnevezések elkerülésére is egyre nagyobb hangsúly tevődik.

Eredetileg orvosi kategória, „valamilyen betegség következtében előállt és fennmaradt, orvosi beavatkozással már nem befolyásolható kóros állapotot jelent”. (Gorsosné dr. Szabó Anna (1995): Bevezetés a Gyógypedagógiába. Budapest

A WHO 2004-es definíciója szerint: „A fogyatékosság a normális emberi léthez szükséges tevékenységek végrehajtásának akadályozottsága vagy képtelensége.”

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete – A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye így írja körül a fogyatékosságot (2006):

„Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.” A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság nem betegség, hanem állapot, ami a fogyatékossággal élő személyeket és az attitűdbeli, illetve környezeti akadályok kölcsönhatásának következményéből adódik. Ezen akadályok gátolják a fogyatékos személyt a társadalomba való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben.”

A fogyatékosság egy bizonyos képesség hiánya, ugyanakkor az a korlát, amellyel az egyén a társadalmi környezethez fűződő kapcsolatában szembesül. A környezeti és társadalmi korlátok, hiányosságok (oktatásban információ, kommunikáció), akadályozzák, hogy minden ember egyenlő feltételek mellett részt vehessen a normális élethez szükséges mindennapi tevékenységekben. Általános használatban a fogalomnak inkább orvosi és diagnosztikai kategóriát tulajdonítanak, ami arra enged következtetni, hogy a fogyatékosságot orvosi értelembe vett károsodás okozza, illetve, a probléma szakszerű orvosi beavatkozással, kezeléssel megoldható. Ez a paradigma figyelmen kívül hagyja azt a jelenséget, hogy a fogyatékosság okát talán nem az egyénben, hanem a társadalomban kell keresni.

Könczei rámutat, hogy a WHO új értelmezése világossá teszi meghatározásában a részvétel valamint a környezet kérdését, ezek összefüggését. Ebből a paradigmaváltásból kiindulva, a fogyatékosság kérdéskörében az orvosi modellt egyre inkább felváltja a társadalmi modell, mely rávilágít arra, hogy gyakorlatban előforduló problémák nagy többsége jogi megoldásokat kíván, ennek érdekében a jogalkotás és a jogalkalmazás jut, vagy legalábbis szükséges lenne fontos szerephez jutnia.

A társadalmi modell abban segíthet, hogy a fogyatékossággal élőket egységes társadalmi csoportként kezeljék, és abban is, hogy visszanyerjék emberi méltóságukat és emberi jogaikat.

A fogyatékosság típusai

A fogyaték rendszerint valamilyen veleszületett szervi rendellenesség, illetve az ember élete folyamán szerzett, betegség, baleset folytán keletkező és fennmaradó sérültségi állapot.

A fogyatékosság lehet szellemi, fizikai vagy érzékszervi; teljes vagy részleges, ideiglenes vagy végleges akadályozottság, melyet anatómiai, fiziológiai vagy pszichikai struktúra vagy működés rendellenessége okoz.

A fogyatékosság besorolása annak mértéke szerint lehet: enyhe, mérsékelt, előrehaladott és súlyos; típusai szerint: testi, szomatikus, hallószervi, látószervi, hallás és látássérültség, értelmi, pszichés, HIV/AIDS, járulékos, illetve ritka betegségek. (448/2006. Törvény, 86. Cikkely, 3/2008.01.03. Hivatalos Közlöny).

A testi fogyatékosság rendszerint mozgáskorlátozottságban nyilvánul meg, fő tünete a mozgásfunkció sérülése. A hely és helyzetváltoztatás, a manipulációs képességek hiányosságát, zavarát jelenti. Ezeket az elváltozásokat agykárosodás utáni rendellenességek, különféle bénulások, ortopédiai elváltozások, amputáció vagy veleszületett végtaghiány. Az egyik alcsoportja a testi fogyatékossággal élők, akiknek fogyatékosságuk oka nem idegrendszeri eredetű (bénulás), hanem fejlődési rendellenesség vagy baleset, a másik alcsoportot a mozgássérültek alkotják.

A fogyaték (handicap) az egyén sérültségén túlmutat, rendszerint a térbeli, környezetbeli akadályok gátolják a személyt abban, hogy egyenrangúan részt vegyen a társadalom életében.

A szomatikus fogyatékkal élő valamilyen krónikus betegségben szenvedő személy. A krónikus betegségek lassan kialakuló, tartós panaszokat okozó betegségek. Kialakulásukban szerepet játszanak a társadalmi, környezeti és életmódbeli tényezők. Ide tartoznak a szív és érrendszeri betegségek, légúti megbetegedések, rák, diabetes. Életmódbeli odafigyeléssel, stressz kerülésével, gyógyszeres kezeléssel a betegség evolúcióját lehet lassítani, vagy akár szinten tartani.

A hallószervi, látószervi, hallás és látássérültség érzékszervi fogyatékosságok, a látáshiány vagy annak gyengülése, elvesztése a térbeli tájékozódást, információszerzést gátolja. Súlyosságától függően lehet gyengén látás, alig látás vagy vakság.

A hallássérültség a kommunikációban és az információszerzésben akadályozottak. Súlyosság szerint lehetnek nagyothallóak és siketek.

Siketvakság esetén a látás és a hallás is sérült, egyik érzékszerv sem kompenzálja a másikat.

A 448/2006 Törvény nem említi a beszédfogyatékosságot, mint ahogyan az autizmust sem, viszont a 762/2007 Kormányrendelet, amely a fogyatékossági besorolás kritériumait előírja, mindkettőre kitér.

„Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és környezeti hatások következtében alakul ki, az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától – az első életévektől kezdve – számottevően elmarad, és emiatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott.” (Czeizel – Lányiné-Rátay)

Intelligenciacsökkenésben nyilvánul meg, általában a 70 IQ alatti mutatókat tekintik értelmi fogyatékosságnak, ami a tanulási zavarokban érezhető. Az adaptív működés károsodása fellelhető és nehézségeket okoz a kommunikációban, önellátásban, szociális kapcsolatokban, tájékozódásban, tanulásban, munka területén. Súlyosság szerint különböző fokozatai vannak. Legismertebb a Down szindrómával élő emberek csoportja.

„Pszicho szociális fogyatékossággal élő személy az, aki (tartós) mentális károsodása és a társadalmi környezet attitűdbeli és más akadályaival kölcsönhatásban akadályozott a másokkal egyenlő és hatékony társadalmi szerepvállalásban. Az akadályok között kiemelkedő jelentősége van az átlagostól eltérő pszichológiai viselkedésű, az átlagostól különböző pszichés tapasztalásokat megélő emberekkel szembeni stigmának”. (Gombos Gábor).

A HIV/AIDS betegség a fogyatékosságok közt szerepel, különösen az végső stádiumában válik szociális, közösségi problémává, gazdasági implikációja sem elhanyagolandó.

Halmozott fogyatékosság – többféle fogyatékosság egyidejű jelenléte, jelentkezhetnek önállóan vagy egymás következményeiként, ezek a járulékos fogyatékosságok.

A fogyatékkal élő felnőttek fogyatékosságának típus és súlyosságszerinti besorolását felmérő bizottság végzi, a súlyossági besorolásnak alapjául szolgáló pszicho-szocio-medikális kritériumokat a közegészségügyi miniszter és a munkaügyi, társadalmi szolidaritás és családügyi miniszter együttes (MSP és MMPS) és rendeletével állapítják meg, a Fogyatékkal Élőket Segítő Országos Hatóság javaslatára. (762/2007, 2298/2012, 707/2014 számú MSP és MMPS rendelet).

A fogyatékossági járandósághoz való jogosultságot megállapító besorolás:

fokú, teljes munkaképesség vesztés, felügyeletre, gondozásra szoruló személy.

fokú, teljes munkaképesség vesztés, magát ellátni képes személy,

fokú, munkaképesség több mint felének elvesztése, de bizonyos munkakörök betöltésére alkalmas személy.

Statisztikai adatok

A népszámlálási statisztikai adatok szerint Romániában 2016. március 31-én 768.376 fogyatékkal élő személy szerepel nyilvántartásban, az összlakosság 3,45%-a. Ebből 407.736 nő, 61.262 gyermek.

1. ábra: Nemi megoszlás aránya:

2. ábra: Életkor szerinti megoszlás:

750.331 személy, azaz 97,7%-a családban vagy egyedül él, 18.045 személy, 2,3%a intézményes körülmények között

Súlyossági besorolás szerint: 768.376 személyből 277.129 súlyos, 401.410 előrehaladott, 81.902 közepes, 7.935 enyhe fogyatékkal élő személy. Ebből 61.262 gyermek, a következő besorolással: 32.927 súlyos, 12.878 előrehaladott, 14.755 közepes, 702 enyhe fogyatékossággal nyilvántartott.

3. ábra: Fogyatékosság súlyosság szerinti besorolása:

A fogyatékkal élők 68,66%-a 50 év feletti. 58,83%-a 18-64 év közötti, 41,17%-a 65 év feletti. Minden korcsoportban a nők száma meghaladja a férfiak számát.

Súlyosság szerinti besorolás, gyakoruiságuk szerint sorrendben: testi, értelmi, és szomatikus fogyatékossággal nyilvántartott személy.

2016. március 31-én Romániában 441 befogadó intézmény létezett, ebből 384 lakóotthon, 57 nappali jellegű intézmény. 5969 fogyatékos személy él a 63 neuro-pszichiátriai intézmény valamelyikében.

Fogyatékosság típusa szerint: testi: 181.605 (ebből: 4.676 gyermek); szomatikus: 149.584 (12.127); halláskárosodás: 23.420 (1.639), látáskárosodás: 101.541 (2.981), mentális: 123.938 (11.419), pszichés: 90.304 (11.247), halmozott: 86.841 (15.853), HIV/AIDS: 7.072 (190), ritkabetegség: 3.955 (1.110), siketvakság: 116 (20) a fogyatékkal élő nyilvántartott felnőttek (gyerekek) száma.

4. ábra Fogyatékosság típusa szerinti megoszlás aránya:

Brassó megyében 17.423 fogyatékkal élő személy szerepel a nyilvántartásban, a lakosság 2,76% a. Ebből 9103 nő, 1288 gyermek. Súlyosság szerinti besorolás: 5.629 súlyos, 9.683 előrehaladott, 2.063 közepes, 48 enyhe besorolást kapott.

5. ábra Nyilvántartásban szereplő fogyatékkal élő személyek száma:

Alkalmazott fogyatékkal élők száma: országos szinten: 32.342 személy. Munka világában legjobb eséllyel a szomatikus-, ezt követi a testi, hallás, látás, halmozott, pszichés, HIV/AIDS, ritka betegségek, siketnéma fogyatékossággal elő személy.

Brassó megyében 1090 személynek sikerült a munka világában elhelyezkedni.

6. ábra Elhelyezkedés aránya a munka világában:

Forrás: Autoritatea Nationala pentru Persoane cu Dizabilitati (National Authority for Disabled Persons), 2016. március 31.

Fogyatékkal élő személyekre vonatkozó jogszabályok a román jogrendszerben

Románia Alkotmánya a II. fejezetben biztosítja az alapvető jogokat és szabadságokat.

A 22. szakasz garantálja az élethez és a fizikai és pszichikai integritáshoz való jogot.

A 47. (1). szakasz előírja, hogy az állam köteles az állampolgárok számára méltányos életszínvonalat biztosító gazdasági fejlesztési és szociális intézkedéseket foganatosítani.

Az 50. szakasz – A fogyatékkal élő személyek védelmének van szentelve, mely alapján megkülönböztetett védelmet élveznek. Az állam biztosítja az országos esélyegyenlőségi, fogyaték-megelőzési és kezelési politika megvalósítását, a fogyatékos személyeknek a közösségi életben való tényleges részvétele érdekében, tiszteletben tartva a szülőkre és a gyámokra háruló jogokat és kötelességeket.

Világszerte nagy jelentőséggel bír az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által 2006.december 16-án elfogadott, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény, mely a legmagasabb szintű nemzetközi emberi jogi szerződés. Ehhez Románia is csatlakozott, aláírta és 2010. november 11-én a 221 számú törvényben ratifikálta. Így, az alkotmány 20. szakasza értelmében, az Egyezményben foglaltak beépülnek a román jogrendszerbe, módosítva a hatályban levő jogszabályokat amennyiben azok kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaznak,

Az Egyezmény céljának meghatározása, mint ahogy az 1. cikk leírja, „valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása.

Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.”

Az Egyezmény alapelvei a következők:

Az emberi méltóság, és az egyéni autonómia tisztelete, beleértve asaját döntési szabadságot, a személy függetlenségét;

Hátrányos megkülönböztetés mentesség;

Teljes és hatékony társadalmi részvétel és befogadás;

A fogyatékkal élő személyek tisztelete és elfogadásuk az emberi sokszínűség valamint az emberiség szerves részeként;

Esélyegyenlőség, hozzáférhetőség, nemek közötti egyenlőség;

A fogyatékossággal élő gyermekek formálódó képességeinek tisztelete, és a fogyatékossággal élő gyermekek identitásuk megőrzéséhez fűződő jogok tiszteletben tartása.

A részes államok kötelezettséget vállalnak az alapvető emberi jog és szabadság teljes megvalósulásának elősegítésére és biztosítására valamennyi fogyatékkal élő számára, bármilyen fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül.

Romániában a fogyatékkal élő személyek védelméről és jogaik érvényre juttatásáról a 448/2006-os számú Törvény rendelkezik, mely a 187 számú Hivatalos Közlönyben jelent meg 2007. március 7-én.

A törvény 2. cikkelye (1) bekezdése értelmében fogyatékkal élő személynek minősül az, aki testi, értelmi vagy érzékszervi sérülés következtében nélkülözi a teljes, hétköznapi életvitelhez szükséges képességeket, visszanyerésük, a társadalomba való beilleszkedésük támogatására bizonyos óvóintézkedések szükségeltetnek.

A 3. Cikkely leírja a fogyatékkal élő személyek védelmét és jogaik érvényre juttatását szolgáló alapelveket: az alapvető emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása, a diszkrimináció megelőzése és leküzdése, esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód a foglalkoztatásban, a munkába való besorolás és elhelyezkedés területén, társadalmi szolidaritás, közösségek felelősségtudatosítása, szubszidiaritás. Továbbá, a társadalom alkalmazkodása a fogyatékkal élő személyhez, a fogyatékkal élő személy érdeke, integrált megközelítés, partnerség, a saját élete, valamint a biztosítható szolgáltatások és támogatási formák feletti választási szabadság, személyközpontú szolgáltatás, az elhanyagolás és visszaélések elleni védelem, a szükséges támogatás és ellátás meghatározásakor a legkevésbé korlátozó alternatíva kiválasztása, a fogyatékkal élő személyeknek a társadalom többi tagjával egyenjogú és egyenlő kötelezettségekkel történő társadalmi beilleszkedése.

A II. Fejezet felsorolja a fogyatékkal élő személyek jogait: egészségvédelem –megelőzés, kezelés, rehabilitáció.

Oktatás, szakképzés; foglalkoztatás – a munkahelynek a fogyatékkal élő munkavállalóhoz történő igazítása, szakmai tanácsadás és átképzés; szociális ellátás, szolgáltatások, segítség.

Lakás, életkörülmény, környezet kialakítása, szállítás, információs és kommunikációs körülményekhez való hozzáférés.

Szabadidő eltöltése, művészetekhez, sporthoz, turizmushoz való hozzáférés; jogi szaktanácsadás; adókedvezmények; a mozgásképtelen betegek otthoni kezelése, ellenőrzés és újraellenőrzése a felértékelési bizottság által, két éves időszakban.

A fogyatékkal élő személyek jogainak tiszteletben tartása és érvényesítése első sorban a helyi közigazgatási intézményekre, hatóságokra hárul, másodsorban a központi hatóságokra, civil társadalomra, családra vagy a személy törvényes képviselőjére hárul.

A szolgáltatások hozzáféréséhez szükséges anyagi források biztosítása a helyi közigazgatási hatóságok kötelessége. A törvény betartását a Fogyatékkal Élőket Segítő Országos Hatóság (Autoritatea Nationala pentru Persoanele cu Handicap) felügyeli és ellenőrzi.

Egészség és rehabilitáció terén, a fogyatékkal élő személyek betegellátása az egészségügyi társadalombiztosítási rendszer keretében történik, és a következőkre jogosultak:

Ingyenes orvosi és gyógyszer ellátás.

Ingyenes orvosi segédeszközök (pl. járó, helyváltoztató eszközök)

Évente egy ingyenes kezelési jegy balneoterápiás központokban.

Súlyos vagy előrehaladott fogyatékkal élő személyek kísérője számára ingyenes elszállásolási és étkeztetési szolgáltatások egészségügyi intézményekben, balneoterápiás központokban, stb.

Oktatás terén, a fogyatékkal élő személyeknek biztosítva van az oktatás és szakképzés. Az oktatás megvalósulhat rendes iskolában, otthon, speciális intézményekben. Az oktatási forma, intézmény kiválasztásában az érintettnek, családnak, vagy törvényes képviselőnek döntési joga van. Bizonyos esetekben (pl. otthoni, kórházi oktatás) felértékelési bizottság ajánlása szükséges. Az etnikai kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvükön tanulni, a számukra megfelelő sporttevékenységeket folytatni. Bentlakásban szállás és étkezés díjmentes. Évi egy alkalommal ingyenes táborozásra jogosultak. Az oktatás során fogyatékkal élőknek joguk van a számukra megfelelő technikai felszereléshez, tankönyvekhez, megfelelő bútorzathoz és berendezésekhez.

Művelődés, sport, turizmus terén a közigazgatási hatóságok kötelesek elősegíteni a fogyatékkal élők hozzáférését a kulturális értékekhez, turisztikai látványokhoz, sport és szabadidős lehetőségekhez, mindezt ingyenesen a fogyatékkal élő személy és kísérője számára.

A közkönyvtárak kötelesek a látássérültek számára megfelelő formátumú könyveket biztosítani.

A szállodáknak kötelezően legalább egy megfelelő szobát kell biztosítani kerekesszékben közlekedő személy számára.

A szállítás, közlekedés terén, az önkormányzatok kötelesek hozzáférhető, akadálymentes közszállítási járműveket biztosítani, amelyek igénybevétele az előrehaladott és súlyos fogyatékkal élők és kísérőik számára térítésmentes.

Járműveken és megállókban hallás és látáskárosodott személyek számára lehetővé kell tenni a tájékozódást.

Minden taxi társaság legalább egy járművet kell, hogy biztosítson kerekesszékben közlekedő személyek számára. Ezen személyek szállításának elutasítása diszkriminációnak számít.

A közúti átjárókat, járdákat akadálymentessé kell tenni. A vasúti társaságok is lehetővé kell, hogy tegyék a kerekesszéket használó személyek vasúti utazását és a vonatállomások megközelíthetőségét.

A fogyatékkal élő személyt kísérő segítő kutyának szabad bejárása van nyilvános helyekre, és szabad felszállása személyszállító járművekre.

A közhasznú épületek körüli parkolóhelyek 4%-az, de nem kevesebb, mint 2 hely, megfelelően jelezve, a fogyatékkal élő személyeket szállító járműveknek díjmentes használatra biztosítani kell.

A fogyatékkal élő személyek védelemben részsülnek az elhagyatottság és bármilyen formájú abúzus ellen.

Amennyiben a fogyatékkal élő személy képtelen ellátni magát és rendezni dolgait, jogi védelemben részesül gyámság vagy gondnokság formájában.

Szociális ellátáshoz való jogot, igénylés alapján, vagy az esetnek megfelelően hivatalból, igazoló okiratok alapján lehet megszerezni.

A súlyos fogyatékkal élő személy szociopszichomedikális felmérés alapján személyi gondozóra jogosult. Amennyiben a gondozó nem rokon, meg kell, feleljen a megszabott feltételeknek. A feladatát munkaszerződés alapján végzi, a bérezése és a kötelességének ellenőrzése a közigazgatási hatóságokra hárul.

A súlyos fogyatékossággal élő felnőttek, vagy a kiskorúak szülei, választhatnak a személyi gondozói- vagy a havi juttatás között. Nem részesülnek juttatásban azok a szülők, akiknek gyereke speciális intézményben nevelkedik, azok a felnőttek, akiket szociális intézményben gondoznak, valamint az elítélt személyek.

Azok a súlyos vagy előrehaladott fogyatékkal élő személyek, akik nem rendelkeznek lakhellyel, sem jövedelemmel, szakképzett személyi gondozói ápolásban részesülhetnek, akik a torvényeknek megfelelően megkötött munkaszerződés alapján végzik a gondozást. Az ilyen helyzetben levő gondozásra szoruló személyeknek minden megye a saját költségvetéséből biztosítja a költségeket az élelemre, szükséges felszerelésekre, fogyó anyagokra és lakhatásra.

A fogyatékkal élő személy napközi otthonokban és lakóotthonokban nyújtott szociális szolgáltatásokban részesülhet, melyek megfelelő infrastruktúrával és szakképzett személyzettel rendelkeznek. Respiro központba és védett lakásba való befogadás akkor történik, ha otthon vagy más közösségi intézményben nincs lehetőség az ellátásukra.

A fogyatékkal élő felnőtt a 448/2006 sz. törvény értelmében, hivatalból vagy kérelem és jogosultságot igazoló okiratok alapján, az alábbi szociális juttatásokban részesül:

Súlyos fogyatékossággal élő felnőtt esetében:

jövedelemtől független havi pótlékban, melynek értéke: 234 lej (kb.50 euro)

jövedelemtől független havi kiegészítő személyi költségvetést: 106 lej

Előrehaladott fogyatékosság esetében:

jövedelemtől független havi pótlék -193 lej

jövedelemtől független havi kiegészítő személyi költségvetést: 79 lej

A mérsékelt fogyatékkal élő felnőtt esetében,

jövedelemtől független havi kiegészítő személyi költségvetést: 39 lej havonta.

A fogyatékkal élő gyermekek 100%-al megnövelt állami gyermekpénzre, azaz 84 lejre jogosultak havonta. A gyermekek családja vagy törvényes képviselője, jövedelemtől független személyes pótléka, a fogyatékossági besorolás szerint a felnőttekével megegyezik.

Az AIDS- gyerekek havi élelempótlékban részesülnek, mely érték kiszámításánál az egészségügyben élelemre költött összeget veszik alapul.

A juttatásokra nem jogosultak azok a személyek, akik intézményes gondozásban részesülnek. Ez alól kivételt képez a respiro (pihenő, krízisotthon) típusú otthon keretében gondozott személy.

A fogyatékkal élő személyek, család, vagy törvényes képviselők kötelezettségei közé tartozik meghatározott időben jelentkezni a felmérő bizottságnál, minden igyekezettel érvényesíteni a törvényes jogokat, részt venni a rehabilitációs programokban; felnőttek esetében, a lehetőségek szerint, mindent megtenni a számukra alkalmas munkába való elhelyezkedésre, záros határidőn belül közölni az illetékes szervekkel a fogyatékossági fokba való besorolásra, lakhelyre, anyagi helyzetre vonatkozó bármely módosulást stb.

Hozzáférhetőség

Az épített, információs és kommunikációs környezethez való hozzáférés biztosítása a fogyatékkal élők számára, a közhatóságok részéről bizonyos intézkedéseket igényel:

– Access (hozzáférés mindenki számára) elvet érvényre kell juttatni, annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az új akadályok és megkülönböztetési források létrejötte.

– támogatni az olyan tananyagok bevezetését iskolákban/egyetemeken, amelyek a fogyatékosság problematikáját, kérdését, a fogyatékkal élők szükségleteit célozza meg, valamint változatos módszerekkel próbálják a hozzáférés elvét megvalósítani.

– elősegíteni az új technológiákhoz való hozzáférést, valamint, biztosítani közérdekű információkhoz való hozzáférést a fogyatékkal élők számára.

– tolmácsokat biztosítani a jelbeszédhez és hallássérült és gyengén látó személyek nyelvezetéhez.

– jogi személyek és közhatóságok közösen olyan projektek kidolgozásán munkálkodjanak, melyek a hozzáférést segítik, valamint ennek fontosságát széles körben tudatosítsák.

A közhasznú épületek, bejáratok, átjáratok, lakóházak, tömegszállítási járművek és megállók, a taxik, személyszállító vasúti kocsik és peronok, parkolók, utak, nyilvános telefonok, az információs és kommunikációs közegek átalakítása az erre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően történjen meg, annak érdekében, hogy korlátlanul lehetővé váljon a fogyatékkal élő személyek hozzáférése. Mindezek megvalósítását saját alapból a központi vagy helyi közhatóságok biztosítsák.

Közhasznú épület, új lakóház építése esetén biztosítani kell a hozzáférést a mozgáskorlátozottak számára. Ez érvényes régi épületek felújításnál is, amennyiben a munkálatokat közpénzekből finanszírozzák.

Az állami vagy önkormányzati tulajdonban levő épület akadálymentesítését a súlyos fogyatékkal élő személynek jogában áll igényelni, abban az esetben, ha a háznak a lakója.

Fiskális kedvezmények: az előrehaladott és súlyos fogyatékkal élő személyek a bérjövedelem –adó, épület és telekadó mentességben részesülnek, valamint a speciálisan számukra átalakított jármű is adómentes.

Foglalkoztatás terén a törvény előírja, hogy azok munkáltatók, akik több mint 50 személyt foglalkoztatnak, kötelesek min. 4%- arányban fogyatékkal élő személyeket alkalmazni. Számukra alkalmas foglalkoztatásra az otthoni vagy a védett munkahelyek javasoltak.

Az eddig ismertetett romániai jogszabályok próbálnak nemzetközi emberi jogi normákhoz igazodni, viszont a mindennapokban az tapasztalható, hogy gyakorlatba ültetésük akadozik, nehézkesen halad.

Amint láttuk, a juttatások terén, a fogyatékkal élő személyek megélhetése nem igazán biztosított, a számukra kiutalt összegekből család, hozzátartozók segítsége nélkül az alapvető szükségletek kielégítése sem fedezhető.

Az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogot lehetetlen érvényesíteni, főként a gazdasági vetülete miatt. Ingyenes orvosi vizsgálatra hosszú a várakozási idő, a kórházak férőhelye kevés, felszereltségük általában nem kielégítő.

A gyógyszer elméletileg ingyenesek, viszont nem minden gyógyszer szerepel térítésmentesen az egészségbiztosító listáján. Kevés azon lakóotthonok száma, ami hozzáférhető áron igénybe vehető. Gyakorlatilag ez a hiány minden területen jelen van, de leghangsúlyosabban a szociális szférában. Mifelénk erre azt mondják, hogy járni jár, de nem jut…

A hozzáférhetőséget, akadálymentességet a törvény előírja, viszont biztosítani már nem tudja. A hozzáférhetőség nem csak akadálymentes fizikai környezetet, közlekedést jelent, valójában magába foglalja az élet minden területét, oktatáshoz, információhoz való hozzáférést, munkavállalást egészen a szórakozásig, szabadidős tevékenységekig. Mindezek hiányában ördögi kör alakul ki, a speciális szükségletű embernek gyakorlatilag kevés az esélye, a lehetőségeihez képest önálló életet élni, a társadalomba beilleszkedni, mivel a személyén kívül eső korlátokon képtelen áthatolni. Egy fogyatékkal élő gyerek rendes iskolai oktatása problémás, ebből kifolyólag felnőttként a munka világában való elhelyezkedés esélye is csökken.

Az alkalmazók általában előítéleteket táplálnak a fogyatékkal élő személyek munkabírását, munkájuk hatékonyságát illetően, ha tehetik, kihátrálnak alkalmazásra vonatkozó kötelezettség elől és inkább befizetik az államkasszába az erre vonatkozó, törvény által megszabott havi összeget. Így aztán, a legtöbb esetben, a fogyatékossággal élő személyek megélhetése, eltartása a családra, a hozzátartozókra hárul. Sok esetben számukra a szűk család az egyetlen szocializálódási környezet, így a társadalomtól való elszigetelődés jut számukra osztályrészül.

Azok az intézmények, amelyeknek alkalmazni kellene a törvényeket legtöbb esetben az anyagi források hiányára hivatkoznak, viszont az társadalom attitűdje, szemléletmódja is sok kívánnivalót hagy maga után, az előítélet és sztereotípia jelen van minden társadalmi szférában.

A fogyatékkal élő személyek jogainak elismerésén túl, az őket érintő problémák és szükségletek felismerésén túl, a gyakorlatban kevés valósult meg abból, ami az akadálymentesítést, hozzáférhetőséget, esélyegyenlőséget illeti.

Megfelelő stratégiák kidolgozása szükségeltetik, amelyek olyan feltételeket teremtenek, hogy a fogyatékkal élő személyek, a lehetőségükhöz mérten önálló és teljes állampolgári életet élhessenek, munkát vállalhassanak, ezáltal az államra háruló terhek is csökkennének, vagyis szükséges az orvosi paradigmáról a társadalmi paradigmára való áttérésre a jogérvényesítésben, a gyakorlatban is.

Pozitívumként értelmezhető, hogy elindult a folyamat. A 2016.11.22.-i 737. számú Hivatalos Közlönyben megjelent a Román Kormány 655/2016. számú határozata, mely elfogadja a „Korlátok nélküli társadalom a fogyatékkal élő személyek számára’ – című 2016-2022 időszakban megvalósítandó nemzeti stratégiát.

„Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40)

A Bibliában bőségesen találunk anyagot a fogyatékkal élők világáról. Pál levelében olvashatjuk: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett” (Fil 2,6-7). Jézus felvállalta teljes mértékben az emberi létet és nem csupán az egészségesekét, épekét, sőt különösen a betegekét, sérültekét. „Amikor este lett sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: erőtlenségünket ő vette el és betegségeinket ő hordozta” (Mt 8,16-17).

Az evangéliumokban rengeteget olvashatunk arról, hogy Jézus miként viszonyult a különböző fogyatékossággal elő emberekhez, annyi példa szól erről, hogy mindet lehetetlen leírni. A gyógyítás, helyreállítás gyakorlatilag végigkíséri Jézus életét. „Körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között”(Mt. 9,35)

A Bibliában szép számmal találunk beszámolókat a fogyatékkal élők rehabilitációjáról. Tudunk vakokról, akik visszanyerték látásukat (Mk 9,14-29), siketnémák gyógyulásáról (Mk 8,31-37), az ékes kapuban kolduló béna is talpra áll (ApCsel 3,1-10), az értelmi fogyatékosok sem hiányoznak a sorból (Mk 9,14-29). A Biblia arról is beszámol, hogy mit érez az a sérült, aki mástól vár segítséget és úgy érzi, hogy nincs „embere” (Jn 5,1-9), és olyan lelkes segítőkről is beszámol, akik minden akadályt legyőzve vitték sérült, gutaütött embertársukat Jézushoz, tőle kérték a gyógyítást. Jézus nem utasította vissza, méltatta hitüket, gazdagon megáldotta igyekezetüket (Mt 9,2-6; Mk 2,3-5; Lk 5, 18-20).

Ezek a történetek olyan tükrök, amelyben megláthatjuk a társadalom hozzáállását a fogyatékossággal élőkhöz, a gyógyítás, segítés mibenlétét, valamint a legfontosabb tennivalókat.

Az egyházra háruló feladatról is szólni kell. Ha az egyház komolyan veszi, hogy Krisztust követi, nem cselekedhet másképp, mint Mestere. Ha Jézus lehajolt a betegekhez, elesettekhez, fogyatékosokhoz, az egyháznak is ez a feladata. Az egyház lényegéhez tartozik a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás, hisz az egyház egysége a fogyatékosokat is magába foglalja. Sőt, az Evangélikus Egyházak Ökumenikus Tanácsa kimondat: „ahol a fogyatékosok hiányoznak a gyülekezetből, ott a gyülekezet fogyatékos”.

Az egyház a szolgálatában komolyan is vette ezt a jézusi küldetést és a kezdetektől fogva a mai napig jelen van életében a diakónia, melynek jelentős szelete a fogyatékkal élők közötti szolgálat. Már a kezdeti keresztényüldözések idejéről ránk maradt egy történet. A romai üldözők kérték a gyülekezet vezetőjétől az egyház kincseit. A pásztor kis időt kért, s néhány perc múlva visszatérve, felsorakoztak mellette a vakok, sánták, csonkabonkák. Rájuk mutatott és így szólt: íme, az egyház kincsei.

A legáltalánosabb hozzáállás a XX. század derekáig az előítéletesség, a megbélyegzés, a kirekesztés, peremre szorítás. Az épek úgy vélték, hogy a fogyatékosok nem teljes értékű emberek, velük csak baj van, csak kiszolgálni lehet őket, semmiképpen nem egyenlők az épekkel. Ennek a szemléletnek az egyik változata, ami a náci Németországban előfordulhatott. Hitler írja a Mein Kmpf című könyvében: „Egy erős nemzetség eltörli a gyengét, mert az életösztön széttöri a humanizmus gyönge bilincseit, és a humanista helyére a természet lép, mely a gyengét megsemmisíti, hogy helyt adjon az erősnek.” Gyakorlatilag ugyanez előfordult már Jézus korában is, amikor a sérülteket, betegeket kiközösítették, azt gondolva, hogy az ügyet megoldották.

Manapság talán valamelyes javul a helyzet, viszont a mindennapi életben az tapasztalható, hogy ha fogyatékos emberrel találkoznak sokan tehetetlennek érzik magukat, szánalmat éreznek irántuk, segítenének, de bizonytalanok abban, hogy mit kellene tenniük, nem merik megszólítani, nehogy megbélyegzőnek hassanak a szavk, vagy nehogy kínosan érezze magát a sérült – így aztán az a legegyszerűbb, ha elkerülik.

Az is előfordult Jézus korában is, és még napjainkban is sokszor tapasztaljuk, hogy emberek gyakran vélekednek, úgy, hogy valamelyik felmenő bűnének a büntetése köszön vissza a veleszületett fogyatékosságban (Jn 9,1-3). Jézus a kérdést, így, ebben a formában visszautasította. Ugyanakkor, a Biblia beszél arról, hogy minden betegségnek, hiányosságnak a bűn az oka. Nem az egyes elkövetett bűnös cselekedetek, hanem bűnös állapot, vagyis az Isten nélküli lét. Isten előtt, ilyen szempontból nézve, mindannyian sérültek vagyunk. A sérültség és a sérült nem azonos fogalmak. A sérültség kezelése nem állítja helyre automatikusan a sérült embert. Jézus nem csak kezeli a sérültet, beteget, hanem az egész embert gyógyítja meg úgy, ahogy a beteg, sérült ember szempontjából célszerű. „Hiszem ezt, mert megtapasztaltam, hogy Isten sokkal jobban tudja, mire van szükségem, mint én magam. Ő végtelenül megbízható, akármilyen körülmények közé kerül is az életünk.” (Joni Eareckson, 1984,3 p)

Jézus gyógyításának lényege, hogy létrehozza a kapcsolatot a szenvedő ember és a gyógyító erőt ajándékozó Isten között. Szava által gyógyít, helyreállít. Partnerként kezeli a beteget, sérültet. Nem csak észreveszi őket, hanem megáll mellettük, sőt lehajol hozzájuk, s az ő szintjükön érinti meg őket. Gyógyítását mindig megelőzi a tanítása. Ezáltal létrejön a kapcsolat a sérült és Isten között.

Mozgássérültek terápiás lehetőségei

Mozgásterápiák

A mozgásterápiák és a használt módszerek a mozgásfejlesztést célozzák meg, melyek középpontjában az agyi funkciók serkentése áll. Mozgásfejlesztéssel javul a koncentráció, figyelem, a manipulációs készség, szocializációs képesség. A mozgásfejlesztés hatással van az ideg, izom, és csontrendszerre, egyensúlyérzékelésre, koordinációra, térbeli tájékozódásra, testsémára, a fizikai erőnléthez való pozitív attitűd fejlesztésére.

Katona módszer: megelőzi a kóros mozgásminták rögzülését.

Pető módszer: Komplex mozgásfejlesztő módszer, a megmaradt képességekre koncentrálva fejleszti a mozgást. Alkalmas a testi-lelki-érzelmi terület együttes fejlesztésére.

DSGM, Dévényi féle speciális manuál terápiás módszer: masszírozás hatására ingerlődik az agy, az idegpályákat stimulálja, a letapadások fellazulnak.

TENS terápia: izomfejlesztés, erősítés. Alkalmas a részleges bénulás kezelésére.

Gyógytorna: fontos a mozgásszervi betegségek kezelésében. Károsodott gerinc és ízületek helyreállításában, az izomzat állapotának javításában, a testtartás korrigálásában fontos szerepe van. A víz alatt végzett torna kevésbé megterhelő. Mozgásszegény életmód ellensúlyozására alkalmas.

Vizes terápiák

HRG, Hidroterápias Rehabilitációs Gimnasztika: langyos vízben alkalmazható, komplex vesztibuláris, vizuális, akusztikus, taktilis és szociális ingerek izomtónus fejlesztésére.

Hidroterápia: természetgyógyászati eljárás, nem gyógyvízzel történik, a betegségek megelőzésében segíti, immunrendszer erősítő, segíti a szabályozó funkciók működését.

A hidroterápia a víz fizikai tulajdonságait hasznosítja, mint pl. hőmérséklet a víz felhajtó ereje, vízsugár masszírozó hatása. A balneoterápia a gyógy-és ásványvizekkel történő kúrák megnevezése, a thalassoterápia a tengervíz gyógyító erejét használja.

Művészetterápiák

A művészetterápia alapja a művészeten keresztül történő kommunikáció. A II. Világháború után kezdett elterjedni. Először a képzőművészeti alkotások elemzése révén diagnosztikai eszközként jelent mega pszichiátriában. Később megfigyelték, hogy az alkotó tevékenység feszültségek, kóros lelki tartalmak kifejezésére, levezetésére, félelmek megjelenítésére és ezáltal, leküzdésükre nyújt lehetőséget. A csoport terápiás közegként, a tagok erejének összeadódásával, fejlesztő és gyógyító tényezővé válhat, mely sajátos élményközösséget jelent. Ezen terápiaformák alkalmazásában érvényesük az érzelmi támogatás, bátorítás, ösztönzés, melyeknek fejlesztő ereje van.

A gyógyításban, rehabilitációban egyre több művészeti ág kerül alkalmazásra, ilyenek a képzőművészet, fotózás, zene, tánc, dráma, meseterápia.

Megemlítem a zeneterápiát, mely során fontossággal bír a megfelelő zene kiválasztása. A zenének nyugtató, serkentő, oldó, fejlesztő hatása van.

Táncterápia – a legrégebbi gyógyító művészetek egyike. Ebben benne van a mozgás, ritmus, zene, valamint az közös összehangolt tevékenység. A testérzékelés és mozgás gyógyító és alkotó erő lehetőségein alapszik. Fontos eleme az önkifejezés, a nonverbális kommunikáció.

Biblioterápia – a terápia egy „lájtosabb”szövegolvasás, melyek közös élményanyagot nyújtanak a csoportnak. Az a terápia kapcsolati problémák felszínre kerülését, megbeszélését, rendezését segíti. A helyzet átélése, a szereplőkkel való azonosulás segíti a gyógyulási folyamatot. Használatosak az elbeszélések, versek, mesék egyaránt, újabban a technika lehetőségeit is felhasználják pl, hangos könyvek formájában.

Drámatechnika – a társas valóság rituális eljátszásán alapszik. Valóságutánzatként jelentős érzelmi mozgósító ereje van. Fejlesztő hatású lehet a bibliodráma (bizonyos témák lejátszása), pszichodráma (lelki problémák dramatizálása). Szociodráma (társadalmi problémák eljátszása).

A művészetterápia alkalmazása egyre inkább teret nyer a szomatikus gyógyításban is.

Élményterápiák

A lelki egészség szempontjából az élményterápiák a fejlesztés újszerű módszerit nyújtják. A terápiás reakció legfontosabb négy eleme a kihívás, a sikerélmény, a felfedezés és megerősítés.

. ábra

Az élményterápiák alkalmasak az önértékelés, a hangulat javítására, az önbizalom fejlesztésére, bensőséges kapcsolatok pótlására. Megtapasztalható az öröm, a testi-lelki korlátok feszegetése, kilépés a komfortzónából, kezdeményező készség erősödése, kockázatvállalás.

Az új érzelmi hatást keltő helyzetek, az új megoldási módok kedvező irányú változást indíthatnak el a személyiség fejlődésében.

Ebbe a kategóriába tartoznak az állatasszisztált terápiák is.

Állatasszisztált terápiák

A tanulmányok azt mutatják, hogy az ember és állat közötti kapcsolat pozitív hatással van az emberi egészségre, fejlődésére és az emberi élet minőségére. Az állatok terápiás használata egyre inkább elismert, mint olyan új területe a tudományoknak, amely hozzájárul az ember egészségének megőrzéséhez, betegségek elkerüléséhez javítja az általános közérzetet.

Hogyan tud egy állat hozzájárulni egy egészséges és boldogabb élethez?

Az állatokkal való kapcsolat, jelentős életminőség javulást hozhat olyan vulnerábilis csoportoknál, mint a különféle mozgás és vagy kognitív, pszichés zavarokkal küszködő gyermekek, idősek, elszigetelt emberek (pl. AIDS), vagy a különböző fogyatékkal élők. Valójában minden állattal való kapcsolat javít az ember kedélyén, hangulatán, egészségi állapotán, de kimondottan terápiás célra leginkább a kutya, ló és a delfin javallott. Az állatmediált foglalkozások előnye, hogy az állat (ló, kutya stb.) megtöri a védekezési mechanizmusokat (jégtörő funkciója van). A klienst egy nem-fenyegető modorban ösztönzi kihívásra.

Az állatasszisztált terápiás foglalkozások nagy előnye, hogy lehet csoportos vagy egyéni formában végezni, a problémához és a célkitűzéshez illeszkedő módon.

A személyiség többféle módon fejleszthető. Ennek egyik módja a ló segítségével történik. Különösen azokban az esetekben javallott, amikor olyan problémákat észlelünk, mint: stressz, szorongás, pánik, beszédzavarok, tanulási nehézségek, bizalmatlanság, önbizalomhiány, integrációs nehézségek, viselkedési problémák, hiperaktivitás, kommunikációs nehézségek, mozgáskorlátozottság.

A ló amerikai őshonos állat. Az ember környezetében korán megjelent. „Van valami a ló külsejében, ami jót tesz az ember belsejének” –Winston Churchill.

A ló kezdetben a az ember munkája megkönnyítésében tett jó szolgálatokat, az ember erre segédeszközként használta. Később az ember életének különféle területein vált segédeszközzé, vagy akár státuszszimbólummá.

A ló gyógyászatban való használata is visszanyúlik Hippokratész idejére. A ló-ember kapcsolat gyógyhatásának tudományos kutatása csak az utóbbi évtizedekben kezdődött el. Ennek során a fizikai és lelki bántalmak gyógyításának egy módozataként vizsgálták az ember ló interakciót. Megfigyelték, hogy a ló, kliens és terapeuta közötti szoros együttműködéssel ezek a problémák jelentősen csökkennek.

Mozgássérültek esetében az állatasszisztált foglalkozások kimondottan gyors és hatékony javulást hoznak. Számos előnye közül a legfontosabbak:

A mozgássérültek számára egy állat gondozása, az érte vállalt felelősség, a gondozási ismeretek nagyszerű módja fontos készségek fejlesztésében. Ezen a területen figyelemre méltók az eredmények. Legtöbb ember szorong és elkerüli a lovat. A foglalkozások után ez megváltozik. Alig várja, hogy etethesse a lovat, hogy lovagolhasson, hogy megsimogathassa. Mindezért a foglalkozások egyik alapeleme a ló tisztítása. A felelősségtudat, gondoskodás, empátia fejlesztésének egyik lehetséges eszköze. Az állat jelenléte jelentősen növeli az empatikus képességeket. A ló egy elfogadó, őszinte társ (megkérdőjelezhetetlenül hiteles). A róla való gondoskodás arra ösztönzi a klienst, hogy magára is jobban figyeljen. Serkenti a kifele figyelést: állatokkal való kapcsolat egy nagyszerű módja annak, hogy újra a figyelmet kifele irányítsuk, ami nagyon előnyös, egyes betegségek esetében. Egyes betegségekben a beteg bezárkózik, a külvilágot próbálja kizárni. A foglalkozások alatt kénytelen kilépni az önmaga építette “falak“ közül. A ló jelenléte egy motiváló, tanulási légkört teremt.

A ló egy nagy, impozáns állat, mely akár félelmet is kelthet, a foglalkozások végére a legtöbb esetben a kliens számára a ló egy ugyanolyan impozáns állat marad, amelyet ő már irányítani tud. Szavakkal vagy tettekkel irányítani tudja, ezáltal önbizalma erősödik, és az asszertív kommunikációnak egy nagyon érdekes módját sajátítja el. Ugyanakkor félelmei legyőzésében is segítséget nyújt ez a kapcsolat. A lótól, vagy általánosítva, az állatoktól váló félelmeivel való szembenézés a más félelmeire is jó hatással van. A tapasztalatok szerint, a foglalkozások végén kevésbé szorongóak, amikor új helyzetekkel szembesülnek.

A másik igen fontos eleme az a lóasszisztált terápiának, a mentális és fizikai stimuláció. Az egyik legfigyelemreméltóbb változás az általános motorikus képességek, ezen belül a finommotorikus képességek alakulása. A foglalkozások következtében azoknál a mozgássérülteknél, akiknél mozgásszervi problémák voltak, az izmok erősödése javított a tartásukon. Javult a mozgáskoordináció, pontosabban használták a kezüket, tartották fejüket, törzsüket. Nagyobb biztonságot szereztek a mozgásban, ilyen a járás. A finommotorikus mozgás fejlődése segíti őket a hétköznapi tevékenységekben is, mint pl. az öltözködésben, evőeszközök használatában.

A ló járása, illetve a lovon végzett relaxációs gyakorlatok nagyon jó hatással vannak a hiperkinetikus sérültekre. Sokkal nyugodtabbakká válnak. Eleinte nehéz nekik a sorukat kivárni, a gyakorlatokat elvégezni, de a foglalkozások során ez a képességük ugrásszerűen fejlődött. A hozzátartozók arról számolnak be, hogy alvás közben is nyugodtabbak.

A lóval való kapcsolat során minden téren jelen van a szenzoros stimuláció. Az autostimulációs problémákkal küszködő mozgássérülteknél jelentős eredményről számolnak be a szakemberek. Megfigyelhető, hogy a foglalkozások következtében csökken az agressziójuk, a más személyekkel fenntartott kapcsolataik jelentősen javulnak. Azok a mozgássérültek, akiknél spontán, ok nélküli agresszivitást figyeltek meg, megtanulták kezelni indulataikat, impulzusaikat. Eleinte a ló irányában mutattak ki gyöngédséget, majd a foglalkozás vezetője iránt és később, a társaik iránt való megnyilvánulásuk is jelentősen változott. Ugyanakkor esetenként az önagresszivitás is csökken.

Mivel a ló közelében a vele való kapcsolatban a szabályokat be kell tartani (elkerülve ezzel a ló váratlan reakcióit: rúgás, harapás stb.) ez arra indítja őket, hogy a szabályokat betartsák ez a másokkal való együttélés szabályainak betartását is elősegíti.

Stimulálja és javítja az egyensúlyt, a mobilitást, az ízületek mozgékonyságát, a étvágyat, az emésztést, vérkeringést, a rugalmasságot, koordinációt, reflex vagy szív-és légzési funkciókat.

Lovaglás közben változik a pulzusszám, izomtónus, a stressz hormonok mennyisége.

A kognitív funkciók is javíthatók a lóasszisztált foglalkozások következtében. A gyakorlatok kiválasztásánál lehet erre fókuszálni és ebben az esetben a színek felismerése, számolás, képzelőerejük fejlesztése, mesék, szerepjátékok által jelentősen segíti a funkciókat. Ugyanakkor a nyelvezet, szókincs, beszéd is javítható a gyakorlatok során.

A lovaglás nyújtotta fizikai előnyökön túl, mint az izomerő fokozódása, koordináció, és reflexek javulása, az átgondolt és összehangolt cselekvés, görcsösség csökkenése, légzés és keringés javulása, a szociális hatásai is kiemelten fontosak. Azoknál a sérülteknél, akik mozgáskorlátozottak és emiatt többet vannak a négy fal között minden egyes foglalkozás egy kirándulásnak számít. A lóasszisztált foglalkozás nagy előnye, hogy a szabad levegőn történik, lehetőséget teremt, szabadban tölteni az időt segít, vagyis kötelezi a szocializációra a klienst. A foglalkozáson a résztvevők a puszta száma, akik a lovak körül tevékenykednek, biztosítják a nyitást az emberek fele. Ez különösen nagy jelentőségű azoknál a klienseknél, akik a mindennapi életben, a zárt helyen élnek, mint pl. a mozgáskorlátozottak. A kapcsolat a terapeuta, a kliens, az állat között segít a bizalmi kapcsolat kialakításában.

Miben segít a ló?

A feltétel nélküli elfogadás, amit a kliens az állat részéről tapasztal meghatározó.

Azonnali ok-okozati helyzetet teremt, közvetlen visszajelzést ad.

Erőt és biztonságot sugároz.

Erősíti az ént és az önkontrollt.

Fejleszti a szociális készségeket.

Javítja a kliens hangulatát, ugyanis szórakoztató egy állat jelenléte.

Az állattal való foglalkozás kockázatai:

harapások (kutyák, macskák, nyulak, lovak, pónik)

esések (lovak, pónik)

rúgások (lovak, pónik)

állatról emberre terjedő allergia és más fertőzések

undor az állatoktól

fóbiák, beleértve a kockázatoktól való félelem, a gátlások

affektív (érzelmi) függőség az állat iránt.

Az állatasszisztált terápiák fontos része a program ismertetése, elemeinek részletes bemutatása a program céljainak tudatosítása a hozzátartozókban, fontos célkitűzéseiről, a kockázatokról való tájékoztatás és minden esetben fontos lehetőséget adni a bármikori visszavonulásra. Nem elhanyagolandó a hozzátartozók nyugodt, biztonságos és fokozott bevonása a tevékenységekbe, ezáltal javítható a kommunikáció is a fogyatékkal élők és hozzátartozóik között.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a ló-támogatott tevékenységeknél a sérült szívesen vesz részt a tevékenységen. Szívesebben, mint bármelyik teremben zajló terápiás foglalkozásra. Ez a foglakozás a szabadban történik, és nagyon különbözik más terápiáktól. A terápia fő célja az erőforrások kiaknázása. A sérült kénytelen egy belső munkát elkezdeni ahhoz, hogy kapcsolatot tudjon teremteni a lóval. Elkezd a belülről dolgozni egy sajátos ritmusban, az általa elfogadott módon. Rá kell jönnie, hogy ez nem egy csata, nem harcolni kell a lóval. Szüksége van a kommunikációra, a megértésre, a türelemre, tiszteletben tartva a lovat. De arra is rájön, hogy nincs egyedül. A ló mindenkor segít. Rájön, hogy nem tud a lovon ülni, ha nincs egyensúly, ha nincs jó helyzetben, és ha nem rendelkezik a megfelelő koordinációval. Nem lovagolhat, ha nincs egyensúly, ha nem koordinálja a végtagjait. Az érdekes az, hogy a ló segít neki, mintegy pótolja a hiányosságokat. Nyugodt mozgása megnyugtatja a lovast.

A kliens interakciója a lóval számos értelmezhető támpontot kínál. A foglalkozást vezető szakember a kliens a lóval megélt helyeztek során szerzett élményanyaggal is dolgozik, így a foglalkozásnak jelentős önismereti, személyiségfejlődési hozadéka van. A ló híven tükrözi a lovasa lelkiállapotát és annak a legfinomabb rezdülésére is reagál. Ez a tükör jól használható a klienssel való munka során, a problémák feltérképezésében, megjelenítésében, a szembesítés, valamint a változás megerősítésében egyaránt.

A mentálhigiénés projekt bemutatása

„Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló”

(Jókai Mór)

A projekt előzményei, helyzetkép

Egy évvel ezelőtt, az egyház diakóniai egyesületének újdonsült titkáraként kezdtem részt venni az egyik egyházközségben kétheti rendszerességgel működő, fogyatékkal élők számára létrehozott csoport alkalmain. A csoport jó kezekben volt, a lelkészházaspár távozása után is a foglalkozások rendszeresen zajlottak, az önkéntesek szívükön viselték a csoport sorsát.

Eleinte görcsösen a mentálhigiénés szemlélet bevezetésén, valamint a Rogers-i személyközpontú látásmód alkalmazásán fáradoztam, miközben magam sem tudtam igazán hogy, ez valójában mit is jelent. Az sem tudtam miként viselkedjek, ott is segíteni akartam, ahol semmi szükség nem volt rá. Állandóan arra figyeltem, hogy megbélyegző kifejezéseket használjak, ami gátolt, viszont túlzásnak találtam, hogy arra is kell vigyázni, nehogy kerekes széket tolókocsinak mondjam. Olyan voltam mit az elefánt a porcelánboltban. Közben lázasan kerestem azt a bizonyos problémát, amit én megoldhatnék, és így lenne belőle projekt. Valós szükségletként is csak projekt lebegett a szemem előtt. Jogászként, először a szakmai területemen tapogatóztam. A fogyatékkal élő személyekre vonatkozó jogszabályokat tanulmányozva, láttam, hogy a gyakorlatban a törvények érvényesítése kívánni valót hagy maga után, viszont úgy éreztem, hogy egyrészt ezen pillanatnyilag nem tudnék érdemben változtatni, másrészt nem láttam, hogy lehetne belőle mentálhigiénés projekt.

Az idő sürgetett, teljesen belebonyolódtam a témába. Aztán rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, és kezdtem kicsit távolabbról nézni a dolgokat és feltettem a kérdést: mi hiányzik, mit szeretne, mire van igazán szüksége, igénye egy mozgássérült embernek? A válasz ekkor már egyszerűnek tűnt: mozgás – ez a kulcsszó. Ezután már könnyebb volt, éreztem, hogy ezen a szálon elindulhatok. Minden egyes személy helyzetét végiggondoltam, felidéztem mindazt, amit magukról meséltek. Hangsúlyossá vált számomra, hogy legtöbbjük környezete meglehetősen ingerszegény, alig van lehetőségük kimozdulni a négy fal közül. Vannak olyanok is, akik egyedül élnek, jobb esetben a szűk család és az „Együtt” csoport jelenti egyetlen szocializálódási lehetőséget. Tehát: mozgás, társaság, kint a szabadban – már bővült a paletta.

A kezdeti ötletelés nyomán a kirándulás lett a vezérfonal, gondoltam, ezáltal lehetővé válik, hogy megéljük minden nap a legszebb napot.

Olyan tevékenységekre gondoltam, amelyek mozgásról, közös élmények megtapasztalásáról, vidám hangulatról szólnak; amelyek lehetőséget nyújtanak többet látni a világból, mint a saját szoba és az imaterem; amelyek segítenek a saját korlátokat legyőzni, vagyis hozzá szerettem volna járulni ahhoz, hogy teljes, értékes és egyedi embernek, sőt különlegesnek érezzék magukat.

Rakosgatva ezeket a gondolatokat egymás mellé, akkor már születtek bőven ötletek, amelyeket a legközelebbi találkozásunkkor meg is osztottam a csoporttal. Nem tévedtem, lelkesedéssel fogadták az elképzeléseimet. Volt a csomagban sok minden: állatkert, kutyaoktató központ, libegő, lovaglás, úszás, koncert, színház, kapcsolatfelvétel hasonló csoportokkal, Gyimesek, Nyergestető, Fogarasi havasok, sőt még balatoni nyaralás is megfordult a fejemben, aztán hamar el is vetettem, meggondolván, hogy nem a legjobb ötlet a kerekes székből átülni a busz ülésére.

Azt hamar átláttam, hogy ez anyagiakat igényel, az útiköltséget és az egyéb kiadásokat valamiből fedezni kell, önerőből messzire nem jutunk. Éppen akkor jelentek meg az egyházak számára kiírt pályázatok, éltem is a lehetőséggel, így már reménykedhettünk, hogy tervünk megvalósul.

A későbbiekben, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy nyertünk a pályázaton, a lehetőségeket mérlegelve, a csoportban közösen eldöntöttük, hogy a kirándulásokat máskorra hagyjuk, azokat majd az anyagi lehetőségeink függvényében, egyenként is megszervezhetjük. A csoport egyetértett abban, hogy a lovazás egyaránt kellemes és hasznos, egy – egy alkalom már önmagában is kirándulás. Benne van a természetet, az állatok közelsége és miközben új ismerősökkel, élményekkel, ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodunk, a ló testi, lelki ható jótékony hatását is megtapasztalhatjuk.

Úgy döntöttünk, hogy a lovasterápiát, választjuk, ami hat alkalmat foglal magába, ami azt is jelenti, hogy előreláthatólag az egész nyárra lesz programunk.

A célcsoport, szükségletfelmérés

A célcsoport

A csoport, amellyel dolgozunk zárt csoport, a tagok ismerik egymást, az egyház diakóniai munkája keretében jött létre, már kb. két éves múlttal rendelkezik. „A csoport aktív közvetítő az egyén és a társadalom között. A csoporthelyzet adja az érintkezési felületet az egyének, az egyén és a társadalom között.” (Szőnyi, 2005, 17.p.)

A csoport az „Együtt” nevet viseli, ezt a nevet úgy kapta, hogy egyik foglalkozás után létrehoztam egy zárt Facebook csoportot, ahol információkat, fényképeket oszthatunk meg egymás között. Miközben gondolkodtam, hogy mi legyen a zártcsoport neve, megláttam hírfolyamon az aznapi Igét, mely így szólt: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Zsidók 13:5. Ez nekem akkor úgy szólt, hogy „együtt.” Ez az Ige lett a borítóképünk.

A projekt elsődleges, vagy közvetlen célcsoportja a bácsfalusi egyházközségben működő, mozgássérült személyek csoportja, az „Együtt” csoport, amelynek pillanatnyilag kilenc fogyatékkal élő tagja van.

A csoport összetétele a koruk szerint:

Felnőtt emberek, mondhatni 24 évestől 72 évesig, ám gyakorlatilag van egy 24 éves és egy 72 éves személy, a többiek 40 és 55 év közöttiek.

Nemük szerint:

Hat nő, és három férfi alkotja a csoportot.

A csoport összetétele fogyatékosságuk típusa szerint:

Nyolcan közülük mozgássérültek, egy személy szellemi fogyatékos.

Megállapított diagnózisok:

Agykárosodás, kétoldali szpasztikus alsó és felső végtagmerevség, petyhüdt bénulás, Little kór, epilepszia, csípőficam, diabétesz.

Súlyossági besorolás szerint:

A csoport tagjainak fogyatékossága a felmérő bizottság besorolása szerint, súlyos vagy előrehaladott. Ketten kerekes székbe kényszerültek, négyen mankó segítségével járnak, egy személy segítséggel járni tud, egy személy nehézkésen ugyan, de egyedül járni képes. Három személy állandó gondozásra szorul, személyi asszisztens gondozza őket, akik közül kettő rokon (szülő), egy nem rokon (szomszéd). Többségük születéstől fogva él együtt a fogyatékosságával, viszont van olyan is, akinél felnőtt korban jelentkezetek a tűnetek, majd a károsodás folyamatos előrehaladást mutatott. (A. Hadseregben is szolgát, majd a leszerelése után kezdtek jelentkezni a tűnetek. M., aki jelenleg halmozottan fogyatékos, kilencedik osztályos koráig teljesen tünetmentes volt.)

Családi állapot szerint:

Ketten közülük párt alkotnak (hivatalosan nem házasok), a többiek egyedülállóak. Öten a családdal élnek, többnyire a szülőkkel, két személy egyedül él (közülük egyik állandó gondozásra szorul, alkalmazott személyi asszisztens gondozza).

Iskolázottság szerint:

Mindannyian jártak iskolába, legalább négy elemit elvégeztek. Tudnak olvasni, írni viszont sérültségük miatt nehezebben. Ketten érettségiztek, egy személy egyetemet végzett, egy személy speciális iskolába járt.

Munkavállalás

Egy személy öregségi nyugdíjas, teljes szolgálati idővel rendelkezik. A múlt rendszerben, speciális, fogyatékossággal élőknek való munkakörben dolgozott. Egy személy 17 évet dolgozott, majd nyugdíjazták. Egy személy munkát vállalna, de mostanig siker nélkül próbálkozott. A többiek munkaképessége nem teszi lehetővé a munkavállalást. Mindannyian rokkantnyugdíjban részesülnek.

Vallás és nemzetiségi megoszlás szerint:

Felekezet szerinti megoszlás vegyes, többségük evangélikus, de van köztük római katolikus és református is. Mindannyian vallásukat gyakorló hívő keresztények. Nemzetiség szempontjából mindannyian magyarok, egy személy román környezetben szocializálódott, nehezen beszéli a magyar nyelvet, viszont tökéletesen megérti. A csoportban magyarul beszélünk, ő románul válaszol, de ez senkit sem zavar.

A másodlagos vagy közvetett célcsoportot, azok önkéntes segítők alkotják, akik a rendszeres csoportfoglalkozásainkon is részt vesznek. Nagyrészt nyugdíjas korú nők, egy közülük aktív munkavállaló. Az önkéntes segítők csapatát egy férfi is erősíti, aki ritkán vesz részt a rendszeres csoportfoglalkozásokon, viszont a mozgássérülteket szállítja gépkocsijával a helyszínt biztosító parókiára és haza. A projekt másodlagos célcsoportjához tarozik a három hivatásos gondozó (személyi asszisztens) is, akik nem vesznek részt a rendszeres foglalkozásainkon, ez idő alatt kissé kifújhatják magukat, viszont munkaviszonyukból kifolyólag felelősek az általuk gondozott személyekért . A segítők száma az egyes alkalmakon vélhetőleg változó lesz, egyikük az ősz folyamán külföldre utazik, másik segítő minden második napon unokákra vigyáz, és egy személy dolgozik. Próbálunk minden mozgássérült mellé elérhető segítőt biztosítani.

Szükségletfelmérés

Az első szükségletfelmérés a pályázat benyújtása előtt, december elején, az idő szűkössége miatt telefonos beszélgetés formájában zajlott, külön-külön mindenkit felhívtam, nyílt interjút készítettem. Minden csoporttag lelkesedéssel fogadta a tervemet. Ekkor még tervemben, elképzelésemben a lovaglás csak egy része volt a közös programoknak, amint már írtam, egyéb szabadtéri foglalkozásokat is terveztem. Mindennek előfeltétele volt a benyújtott pályázat pozitív elbírálása. Ez év május elején kaptuk kézhez a nyertes pályázatról szóló értesítést, az igényelt támogatás 40%-át ítélte meg az elbíráló bizottság.

A második, gyakorlatilag a konkrét szükségletfelmérés a csoportos foglalkozásunk keretében történt, melyen minden csoporttag részt vett. Még egyszer átbeszéltük a lehetőségeket. Azt is elmondtam, hogy a szakemberek szerint, amennyiben a lovasterápia mellett döntünk, legalább hat alkalom javasolt. A csoport egyhangúlag a lovas terápia mellett tette le a voksát, és a projektben való részvételi szándékát minden csoporttag egyértelműen jelezte.

A probléma megfogalmazása

A probléma megfogalmazása a csoport tagjainak elmondásaiból leszűrt következtetésen alapszik. Hallgatva elbeszéléseiket saját életükről, múltjukról, jelenükről, feltűnő volt, hogy társas kapcsolataik tartalmukat, minőségüket tekintve jók, viszont mennyiségileg elégtelenek, számszerűen kevésnek bizonyulnak. Általában ingerszegény a környezetük, kevés az élmény, különösképpen pozitív élmény a mindennapjaikban, az életükben. Gondjaik, helyzetük mutatnak különbségeket is, viszont annál több hasonlóságot. Mindenkinél érzékelhető, hogy főkepp társaságra – akár egymás, akár mások társaságára – vágynak, leginkább az elszigetelődés, az elmagányosodás képe riasztja őket. „Az emberek egyik leghatalmasabb szükséglete az, hogy tartozzanak valahová. Az elfogadás és az elutasítás a társas lények egyik legnagyobb jutalma, illetve büntetése.” (Elliot Aronson, 2008, 46 p)

Véleményem szerint, mindez a korlátok miatti helyváltoztatási problémáknak, a minimális anyagi lehetőségeiknek, életkoruknak, és csak utolsó sorban, fogyatékosságuknak a következménye.

Összefoglalva:

Ingerszegény környezet

Szocializációs nehézségek

Helyváltoztatási nehézségek

Pozitív élmények hiánya

Elszigetelődés, elmagányosodás veszélye

Sérültségi állapotuk fokozódása (korukból kifolyólag, mozgási lehetőségek hiánya miatt)

A cél megfogalmazása

A projekt általános célja a fogyatékkal élő embertársaink életminőségének javítása azáltal, hogy hozzáférhetővé válnak számukra az élet olyan területei, amelyek a teljes emberi élet megéléséhez nyújtanak lehetőséget.

Ugyanakkor, projekt lehetőséget biztosít és hangsúlyt fektet arra, hogy a csoporttagok értékesnek és fontosnak érezzék magukat, hogy tudatosuljon bennük, hogy teljes és egyenjogú jogú tagjai a közösségnek, az egyháznak és a társadalomnak.

Konkrét célok:

a fogyatékossággal élők készségeinek megtartása és a lehetőségek szerinti fejlesztése

a fogyatékosságból eredő hátrányok kompenzálása,

a szabadidő hasznos és érdekes eltöltése,

közös, remélhetőleg pozitív élmények megélése, amelyek segítik a szocializációt és a közösségépítést,

önbizalom erősödése, önismeret

lovakkal, emberekkel, környezettel való kapcsolatteremtés,

a terápiás hatás révén a testi és lelki egészség megőrzése, fejlesztése

Kooperációs partnerek, team

A kooperációs partnerek

A kooperációs partnerek közé tartozik az egyesület, amely a lovasterápiát szolgáltatja, az egyesület keretében tevékenykedő szakképzett terapeuták, akik a lovas terápiát vezetik, a vendéglő, amely az ebédet biztosítja, valamint a személyszállító cég. Ugyanakkor, kooperációs partnernek tekinthető támogatóként az EMMI, valamint egyház, melynek diakóniai tevékenységei keretében a projekt megvalósul.

A team

A team tevékenysége főleg a lovas terápiával párhuzamosan zajló csoportfoglalkozások megszervezésére és vezetésére irányul.

Két teamtaggal dolgozunk együtt, mindketten csoporttárasaim voltak a mentálhigiénés képzésen, most már igazi mentálhigiénés szakemberek. Zs.-nek miután elmeséltem, hogy milyen projektben gondolkodom, ő maga ajánlotta fel, hogy szívesen lenne teamtag. Örültem az ajánlatnak, hiszen Zs.-nek a csoportvezetésben tapasztalata van, ezen kívül érintett is e téren, ugyanis két sérült gyerek édesanyja.

É-t én kértem, hogy legyen a team tagja. É a kezdetektől, az ötlet megszületésétől ismerte a projektem alakulásának minden mozzanatát. Szívesen elvállalta. Neki is van tapasztalata a fogyatékkal élőkkel való foglalkozásban, önkéntes segítő a katolikus egyház által működtetett fogyatékkal élők csoportjában. Érdekességként említem meg, hogy a legelső projektötletünket is együtt szerettük volna megvalósítani, Down- szindrómás gyerekek szüleivel szerettünk volna foglalkozni, amiről aztán érintettségünk, és tapasztalatunk hiányában lemondtunk.

Amikor a végre megalakult a team, örültem, hogy mentálhigiénés szakemberekkel dolgozhatok, akiknek van fogalmuk arról, hogy ez a fajta együttműködés miről szól. Ugyanakkor megkönnyebbülést jelentett számomra, hogy van tapasztalatuk a fogyatékkal élő személyekkel való foglalkozásban, és az is fontos számomra, hogy két általam kedvelt csoporttársammal dolgozhatok együtt, akikkel sok élményekben lehet majd részünk.

„A közös élmények, tapasztalatok beszélgetések kontextusában könnyebb a különféle verbális és nemverbális üzenetek adekvát kódolása és dekódolása, kölcsönös bizalom és egyfajta kötődés alakulhat ki, mely táplálja, segíti a további együttműködést.” (Buda Béla,2004, 65p)

A projekt SWOT analízise:

A projekt tervezési fázisában SWOT elemzés készült, amelyben megfogalmazódtak a program és a team erősségei, gyengeségei, lehetőségei és esetleges veszélyei is.

A projekt SMART elemzése

A projekt céljait a SMART modell alapján fogalmaztuk meg:

Specifikus

Kifejezetten fogyatékkal élőkre irányul

Finommotorika, mozgáskoordináció fejlesztését segíti

Pszichés funkciók fejlesztése

Testtudat és testérzékelés fejlesztése

Társakkal, környezettel és az állattal való kapcsolatteremtés fejlesztése

Kommunikációs készség fejlesztése

Önzetlenség, ráfigyelés, szeretet megtapasztalása

Sikerélmények elérése, örömszerzés képességének fejlesztése

Személyiség fejlesztése, önismeret

Mérhető

A programban való részvétel aránya a csoport létszámához viszonyítva

Az egyes alkalmakon való részvétel aránya

A résztvevők személyes visszajelzései

Együttműködő szervezők, partnerek elégedettsége.

Akceptálható

A célkitűzéseket az egyház vezetősége elfogadja és támogatja.

A megfogalmazott célok a célcsoport valós szükségleteire épülnek.

A célokat a teamtagokkal közösen fogalmaztuk meg.

Reális célok

A megfogalmazott célok a célcsoport reális szükségleteire épülnek

A projekt kivitelezéséhez szükséges anyagi erőforrások rendelkezésre állnak

A megfelelő humán erőforrás – az együttműködő szakemberek, a szakmai team, önkéntes segítők adottak a program lebonyolításához.

A projekt a meghatározott időben megvalósítható.

Tempírozható

Célcsoport meghatározása, szükségletfelmérés: 2016. november 23-30.

Pályázat megírása és leadása az anyagi erőforrások biztosítására 2016.december 1-16.

Szerződési feltételek megbeszélése a kooperációs partnerekkel 2017. május 10-15.

Együttműködő szakmai team létrehozása: 2017. június 10-15.

Cselekvési terv kidolgozása: minden egyes alkalom előtt.

Cselekvési terv megvalósítása: 2017. június 28 – október 30.

Projekt kiértékelése 2017. november.

A projektet 2017. október végéig szeretnénk megvalósítani, lebonyolítani. Az alkalmakat kétheti rendszerességgel próbáljuk megtartani, viszont figyelembe kell vennünk az időjárás kiszámíthatatlanságát és a közreműködő személyek munkahelyi programját is. Mivel az égész nyarat felölelő programsorozatról van szó, a pihenő szabadságok idejét is figyelembe kell vennünk.

Értékelési szempontok

Sikerkritériumok:

Akkor tartom sikeresnek a programot, ha

az alkalmak megvalósulnak, és az elsődleges célcsoport részvételi aránya 70% az egyes alkalmakon,

a résztvevők hasznosnak érezik a programot teljes egészében, és részleteiben is,

a résztvevők pozitív élményekkel gazdagodnak,

a résztvevők hasznosnak, érdekesnek, kellemesnek találják a lovakkal való találkozást, a lovak közelségét,

társas kapcsolatok gazdagodása

igény van hasonló programok szervezésre

Fontos sikerkritérium, a program folyamán átélt pozitív élmények lelki egészségre gyakorolt hatása és a projekt céljaként megfogalmazott életminőség javítása.

Mentálhigiénés szempontok megvalósulása

A projekt tervezési fázisában valamint a megvalósítás folyamatán figyelembe lettek véve a mentálhigiénés projektmunka kritériumai.

A projekt a lelki egészség fejlesztésére megtartására kell, hogy irányuljon, eredménye lehet produktum vagy konkrét tárgy nélküli megvalósuló tevékenység:

A projekt a résztvevők testi, lelki egészségvédelmét szolgálja, hiszen céljait tekintve pro szociális, életigenlő, életminőség javító, közösségvédő és építő. A foglalkozások segítik egymás megismerését, fejlesztik az érzelmek átélésének képességét, az alkalmazkodó képességet, egymásra figyelés és egymást segítés képességét, valamint, a csoporttagok közötti kommunikációt, önismeretük gazdagodik, stb.

A projekt a mindennapi munka részét kell, hogy képezze:

A projekt az evangélikus egyház diakóniai munkájának része, konkrét szervezője és lebonyolítója az egyházmegye. Megbízott projektfelelősként, feladatkörömbe tartozik projekt lebonyolítása: a programok megszervezésére, kivitelezésére, elszámolására vonatkozó összes tevékenység elvégzése. A mozgássérültekkel való foglalkozást, önkéntesként végzem, hiszen az egyház életébe és tevékenységeibe való bekapcsolódás minden egyházi tisztségviselőnek, alkalmazottnak, egyháztagnak lelkiismeretbeli kötelessége.

A projektnek kooperációval kell megvalósulnia, tehát teamben az ötletadástól a megvalósulásig, és az utána következő kiértékelésig szoros együttműködés keretein belül:

A projekt keretein belül zajló programok előkészítése lebonyolítása egészen a kiértékelésig a háromtagú team munkája révén valósul meg. A megbeszéléseken mindannyian részt vesznek, a feladatok felosztása is közösen történik. A program keretében zajló foglalkozások sikerességéhez elengedhetetlen a teamtagok együttműködése, az ötletek, vélemények, észrevételek és felmerülő problémák közös megbeszélése, valamit a közös megoldáskeresés.

Erőforrások

Eszközök

A program legfontosabb eszköze a ló, „a ló egy élő gyógyászati segédeszköz” co-terapeuta szerepet tölt be. A program fő tevékenysége a lovasterápia, melynek jellegéből adódóan hangsúlyos a mozgás, a tapasztalás, a személyes átélés, a saját élmény.

A csoportos foglalkozásokon különböző eszközöket, játékokat használunk, amelyek a lovaglás előtti bemelegítést szolgálják, valamint a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzék, finommotorika fejlesztését célozzák meg.

Humán erőforrások

A program fontos erőforrásának tartom a részt vevő kooperációs partnereket, team tagokat, önkéntes segítőket, akik legjobb tudásukkal, együttműködésükkel, lelkesedésükkel, kreativitásukkal időt, energiát nem sajnálva hozzájárulnak a projekt sikeres megvalósításához. Ugyanakkor, ösztönzőleg hat rám a csoporttagok visszajelzése, lelkesedése, rugalmassága, megértése.

Anyagi erőforrások

A program megvalósításának egyik feltétele az anyagi források előteremtése volt. A lovas terápia, a lovaglás egyre ismertebbé és elismerté válik a gyógyításban, rehabilitációban, és a rekreációs tevékenységek között, viszont az anyagi vonzata miatt nehezen hozzáférhető. Ugyanakkor, a lovas centrum térbeli megközelítése is eléggé magas költségekkel jár. Ezen költségek fedezésére – az egyház vezetősége jóváhagyásával és támogatásával, az esperesi hivatal nevében, programfelelősként -, pályázatot írtam és nyújtottam be az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI), amelyet a támogatáskezelő pozitív elbírálásban részesített. A támogatás 95%-ban fedezi a lovas terápia, a személyszállítás, valamint az alkalmanként egy étkezés költségeit. A maradék 5% különbséget, részben a lovas terápiát szolgáltató egyesület, részben a résztvevők saját hozzájárulásából fedezzük. A projekt folyamatában szükséges eszközöket az egyesület bocsájtja a csoport rendelkezésére.

Az előkészítés, a projektvezetői feladatok, teamtalálkozók

A programsorozat elindítását több hónapos előkészítés előzte meg.

A program előkészítése az egyházban kezdődött. Előterjesztettem a tervemet, majd a szükséges jóváhagyás, támogatás és megbízatás alapján a pályázat megírásával, a szükséges dokumentáció és költségvetés előkészítésével, benyújtásával folytatódott. Az elbírálást követően, a megítélt összeg alapján véglegesítettem a költségvetést, amelyben tételenként a lovas terápiára, személyszállításra és étkezésre igényeltünk finanszírozást. A pályázati projekt szempontjából a célcsoportot Down – szindrómás gyerekek és mozgássérült felnőttek, valamint az ép segítők, kísérők alkotják, azonban mentálhigiénés projektem szempontjából csak a felnőttek és a segítők csoportja releváns.

Projektfelelősként hozzá láttam a szervezési feladatokhoz, mely a lovardát működtető/ lovasterápiát szolgáltató egyesület, a személyszállítást lebonyolító cég, valamint az étkeztetést biztosító cég megkeresésével kezdődött. Az ajánlatok alapján kiválasztottam a szolgáltatókat, majd a felekkel sor került a szerződési feltételek megbeszélésére és a szerződés aláírására.

A keretek biztosítása után került sor a mentálhigiénés projekt felépítéséhez, amely tulajdonképpen megtölti tartalommal a kereteket. A projekthez, csoporthoz, vezetőkhöz, magunkhoz fűződő elvárásokat, kereteket szerződésben fogalmaztuk meg, mely a csoport közös beleegyezésén alapszik

A pályázati projekt átalakítása mentálhigiénés projektté a team közös munkájának eredménye. Az alkalmakon történő csoportos foglalkozások felépítését, megszervezését, a mentálhigiénés célok megfogalmazását és azok megvalósításának tervét a team tagokkal közösen dolgoztuk ki.

A teamtag társaim tapasztalatuk révén, valamint személyiségükből adódóan jól tudnak hangolódni a csoportfoglalkozásokra, jó ötletekkel, elképzelésekkel járulnak hozzá a mentálhigiénés projekt megvalósításához. Projektvezetőként továbbra is az egyes alkalmak megszervezését saját feladatomnak tekintem, és ezt szívesen csinálom, valójában az ilyen feladatok közt mozgok otthonosabban. Így együtt jól kiegészítjük egymást, az együttműködésünk hatékony, a döntéseket közösen hozzuk.

A team találkozóknak többnyire a Skype ad „otthont”. Azért választottuk ezt a kapcsolattartási formát, mert más-más helységben élünk, 20- illetve, 40 km-re egymástól. Első alkalommal megtörtént a célok és a sikerkritériumok megfogalmazása. A projekt fontosabb állomásait megbeszéltük, az egyes alkalmakra foglalkozásokat, játékokat, gyakorlatokat gyűjtöttünk.

Minden alkalomra közösen készülünk, megbeszéljük a csoportmunka menetrendjét, figyelembe véve a csoport érdeklődési körét, a korukból és fogyatékosságukból adódó sajátosságaikat. Az alkalmak befejeztével megosztjuk egymás között tapasztalatainkat, kiértékeljük a történteket. A megbeszélések rendszerint barátságos, vidám hangulatban zajlanak.

Minden egyes alkalom pontos idejét telefonon egyeztetjük a kooperációs partnerekkel, a team tagokkal, a célcsoport tagjaival, majd a facebook-os zárt csoportunkban az esemény – létrehozó applikáció segítségével hirdetjük, megjelölve a helyszínt, az indulás időpontját, valamint a program időintervallumát. Ez az applikáció azért is jó, mert mindenki, konkrétan az adott alkalomra vonatkozóan jelezheti részvételi szándékát. Ez a fajta visszajelzés az elején akadozott, de a csoporttagok hamar megszokták, és a létszám szempontjából hasznosnak bizonyul.

A projekt kivitelezése, az alkalmak leírása

Az indulás

Az „Egymásért együtt” projektet a 2017. június 18-án Négyfaluban, a Fogyatékkal élők napján tartott ünnepi istentisztelet indította útjára. Ez a kezdet, de nem csak a jelen projekt kezdete, hanem diakóniai munka kibontakozásának kezdete. A Fogyatékkal élők napja célja a közösség érzékenyítése a fogyatékkal élő embertársaink sajátos problémái iránt. Erre az alkalomra az Együtt csoport meghívására vendégül láttuk a sepsiszentgyörgyi Bartimeus játszóház Down-szindrómás gyermekek csoportját, akik bábelőadással-, valamint E., a csoporttársunk saját versével örvendeztették meg a nagy számban megjelent híveket.

Ez a nap sikeresnek bizonyult, az esperessel elhatároztuk, hogy minden év júniusában ünnepi istentisztelet keretében megtartjuk.

A Brassói Lapok a következőket írja az eseményről: „Kevés a szó, amellyel leírni lehetne e találkozó történéseit, hangulatát, mondanivalóját. Ezt igazán csak átélni lehet – szívben, lélekben, elmében. (…) Ha az igemagok jó talajra hullnak, jó termést, gyümölcsöket remélhetünk, s akkor az „Egymásért – Együtt” elnevezésű, elmúlt vasárnapi alkalom nem volt hiába. Lesz folytatás. A szervezők azt szeretnék, hogy a diakóniai munka a mi vidékünkön is nagyobb teret és támogatást nyerjen. Isten gyermekeiként összetartozunk, és felelősök vagyunk egymásért. Nem elfordulni, elfutni kellene a segítségre szorultak mellől, hanem közeledni hozzájuk. Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Sem jóban, sem rosszban. S ha tövis van a testünkben, üzeni: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Az istentiszteletet szeretetvendégség, majd az Együtt gyűlése követte. A csoport megbeszélést tartott, melynek keretében napirendre kerültek a projekttel kapcsolatos kérdések, a projektet keretbe záró szerződés megvitatása, megkötése.

Először, a csoport kérésére, a Vocatio egyesület helyzetét ismertettem, majd fontosnak tartottam a projekt kapcsán foganatosított szervezési tevékenységekről szolgáltatókkal megkötendő szerződésekről, valamint a projekt költségvetéséről tájékoztatni a csoportot.

Megbeszéltük közösen a szerződési feltételeket, nevezetesen hogy mik az elvárásaink, kötelességeink, és amiben közösen egyetértettünk, egy nagy ívpapírra lejegyeztük. A csoport a szerződéskötésben közreműködőnek bizonyult. Megszületett az EGYÜTT csoport szerződése, nevezetesen, hogy mit várok el magamtól? Mik az elvárásaim a csoporttól, a tevékenységektől és a csoportvezetőktől.

Egyetértettünk abban is, hogy a jövőre nézve a szerződés fontosabb elemeinek módosításról a csoport közösen dönt. (1. számú melléklet)

A projekt

A projekt kivitelezése hat alkalmat foglal magába, az egyes alkalmak időtartama az étkezéssel együtt kb. négy óra. Az utazásra szánt idő oda-vissza kb. három óra, ebből másfél órát tart az utazás, és másfél órát vesz igénybe, hogy induláskor mindenkit az otthonától fölvegyünk és a nap végeztével haza vigyünk.

A projekt helyszínei a Kovászna megyei Zágonbárkány, illetve Bodzaforduló, melyek szomszédos települések, Brassótól 40-45 km-re, keletre a Kárpát kanyarban, a magyar nyelvterület szélső határán fekszenek. Zágonbárkányban van a lovas centrum, többnyire ott zajlanak a foglalkozások, Bodzaforduló szélén, egy csendes és kellemes kertben található a panzió, ahol az étkezésekre sor kerül, és ahol a napot záró kiértékelést tartjuk.

Gyönyörű tájakon, erdőn, legelőn keresztül halad a szerpentines út, ugyanilyen környezet fogad mindkét településen. Szerencsénk volt látni ezt a festői tájat, a zöld megszámlálhatatlan árnyalatát a nyár elejétől kezdve, és valószínűleg őszi pompájában is megcsodálhatjuk a program során. Pusztán maga a látvány gyógyír az arra járók lelkének.

Zágonbárkányban van az istálló, tele lovakkal. Nagyobb testű kutyánál alig nagyobb méretű pónitól kezdve, kisebb-nagyobb csikók, felnőtt lovak, kb. 25-30 – an vannak, megszámlálni őket nem sikerült, mert egy részük mindig kint volt a legelőn. Az istállók körül kutyák, macskák, melyek külön élményt nyújtanak az állatbarát résztvevőknek. Rendszerint két lipicai lóval dolgoznak a terapeuták az istállóhoz közeli porondon. A csoportos foglalkozásokat az istálló és a porond közti udvar egy füves részén tartjuk, székek, asztalok állnak rendelkezésünkre.

Az alkalmak általános felépítése:

Utazás a helyszínre

Nyitó kör

Lovaglás és ezzel párhuzamosan csoportos foglalkozások

Közös étkezés

Záró kör – a nap kiértékelése

Hazautazás

A csoportos foglalkozásokról általánosságban elmondható, hogy szervesen kapcsolódnak a terápiás lovagláson alkalmazott gyakorlatokhoz, a párhuzamosan zajló tevékenységeken úgy választjuk a gyakorlatokat, hogy a kettő összhangban legyen. Többnyire mozgást viszünk ezekbe a tevékenységekbe, beleértve a kéz, ujjak mozgását igénybe vevő kézműves tevékenységeket is. Ilyen a gyurmázás, festés, rajzolás, stb., melyek egyrészt kellemes kikapcsolódás közepette valamilyen produktum előállítását jelentik, másrészt, a lovon végzett gyakorlatokra való bemelegítést, ráhangolódást szolgálják.

Az alkalmak általános felépítésénél megemlítem az utazást, mivel a napi program majdnem fele azzal telik el. 20 személyes, aránylag új Mercedes busszal utazunk. A buszvezető 30-as éveiben járó férfi, a busz a saját cégének tulajdona, egyedül ő vezeti, ebből kifolyólag tisztán, rendben és jól karban van tartva. A busz amúgy kényelmes, viszont kicsi a csomagtartó része, nem férnek el benne a kerekes székek, így azokat az ülések közti térben szállítjuk. Addig zűrös a helyzet, ameddig mindenki felszáll, mert minden egyes alkalommal le kell tenni a széket, felszáll az utas, visszatesszük a széket. A legelső, aki felszáll a buszra az egy kerekes székes hölgy, ami azt jelenti, hogy az előbb leírt folyamatot minden további személy felszállásakor megismételjük. Ez az oka annak, hogy majdnem egy órába telik ameddig Négyfalu városát magunk mögött hagyhatjuk. Mindezt, fordított sorrendben hazafelé is megismételjük. Ha már mindenki felszállt és helyét elfoglalta felállni nem érdemes, mert úgysem tudunk lépni semerre. Ez nem zavar különösebben, mert az út amúgy is kanyargós, ülő helyzetben is kapaszkodni kell. A buszon általában jó hangulat, zenét hallgatunk, énekelünk, beszélgetünk vagy éppen a tájban gyönyörködünk. Mire az indulási fáradalmakat kipihentük, már meg is érkezünk. Menet, az előttünk levő nap reménye teszi kellemessé az utazást, hazafelé a mögöttünk hagyott nap élményei szolgáltatják a témát.

Az alkalmak leírása

Első alakalom

2017. június 28. Szerda

Indulás időpontja Négyfaluból: délelőtt 10 óra, érkezés Bodzafordulóra: 11:40

Helyszín: Az első alkalmat Bodzafordulón, a panzió udvarán és kertjében tartottuk.

Résztvevők száma – célcsoport: 18 személy – 9 fogyatékkal élő, 9 segítő, 2 team tag, 2 terapeuta, 1 hivatásos segítő (Tűzoltó és Katasztrófavédelemi Igazgatóság kötelékében dolgozó életmentő)

Az alkalom célja: Ismerkedés

A tevékenység folyamata:

Ezen az alkalmon a csoport teljes létszámban részt vett. A lovaglást a terapeuták vezették, a csoporttal való foglalkozást a teamtagok vezettük.

A megérkezés és bemutatkozások után, T. állatorvos, szakképzett terapeuta, aki az állatok gondozója is egyben, a lovakat mutatta be. Beszélt a fajta jellegzetességeiről és egyéb fontos lovakkal kapcsolatos tudnivalókról, amit a csoport nagy érdeklődéssel hallgatott. Utána finomságokkal kedveskedtünk a lovaknak, almával és sárgarépával kínáltuk, amit ők szívesen el is fogyasztottak. Kezünkből etettük, eleinte félénken, majd egyre bátrabban, és máris simogattuk, odabújtunk hozzájuk, mindenki a maga ritmusában.

Ezek után a lovaglás következett, rögtön volt jelentkező mindkét lóra. Örömmel hallottam M. (40-es éveiben járó nő) jelentkezését, aki előzőleg azt mondta, hogy ő nem fog közel menni a lóhoz, mert fél tőle. Felülnie a lóra a csípőficama és a műtétek miatt nem sikerült, viszont a lovat vezette körbe-körbe, ami láthatólag örömmel töltötte el. A mankóját is elhagyhatta erre az időre, a lóra támaszkodott. Utána is lelkesedéssel mesélte, hogy meg merte közelíteni a lovat, meg is simogatta és még vezette is – és eközben félelme elszállt. M.-nek veleszületett szpasztikus alsó végtagmerevség, Little kór, kétoldali csípőficam a diagnózisa.

A. 49 éves, férfi – miután felsegítették, ügyesnek bizonyult a ló hátán. Többször is felült a nap folyamán, kedvére volt a lovaglás.

E. 54 éves nő, nagyon várta a lovakkal való találkozást, elmondta, hogy ült már lovon, viszont nagyon fájt a lába az előző lovaglás közben és utána is. Első alkalommal féloldalasan, kissé félve ült fel a lóra, második alkalommal már kérte, hogy segítsenek neki rendesen felülni a nyeregbe. Sikerült rendesen felülnie, elmondása szerint nem érzett fájdalmat. Ezek után vidáman és bátran ült fel a lóra akárhányszor alkalom adódott. E.-nek veleszületett szpasztikus alsó végtagmerevség, Little kór és agykárosodás az orvosi diagnózisa.

M. 40 év körüli férfi, ült már előtte is lovon, most is lelkesen várta. Segítséggel sikerült felülnie a lóra, bármikor kész volt felülni, nagyon jól érezte magát mindvégig. M. diagnózisa: veleszületett szpasztikus alsó és felső végtagmerevség (szpasztikus tetraparezis).

I. 24 éves nő, a kerekesszékből felsegítették a lóra. Boldog volt, látszott az arcán. Egyedül nem tudja magát megtartani, mögéje a hivatásos segítő ült, ő tartotta meg a ló hátán. I. is ült már előzőleg lovon, várta már a program kezdetét. I. diagnózisa: petyhüdt bénulás, agykárosodás, epilepszia.

K. 54 éves nő, bátorsággal közeledett a lovak felé, szívesen pózolt velük, türelmetlenül várta, hogy valamelyik hátára ülhessen. Felsegítették a lóra, elindult, am fél kör után történt valami, szédülésre, rossz közérzetre panaszkodott, emiatt kérte, hogy leszállhasson. Ez után leült az árnyékba, kapott egy gyógyszert a patikusunktól, majd egy kis pihenés után jobban érezte magát. Elmondása szerint, a földet nézte, emiatt elszédült, émelygés fogta el. K. szellemi fogyatékos és epilepsziás.

K. 40 fölötti, kerekesszékben levő nő, nem ült fel a lóra, viszont elmondása szerint így is jól érezte magát, a székből etette a lovakat, simogatta őket. Ő többnyire az árnyékban zajló foglalkozást választotta, karkötőt készített, azt viszont nagyon ügyesen. Személyes gondozója a halas medence széléré tolta a székét, ahonnan csendesen, derűsen figyelte a halak mozgását.

M. 43 éves nő, édesanyja szerint ő a legsúlyosabban sérült a csoportban, a pontos diagnózist nem ismerem, édesanyja elmondása szerint mozgássérültségén kívül más idegrendszeri problémái is vannak. M csendes nő, nem tudom, hogy ő segítséggel fel tudott volna-e ülni a lóra, az édesanyja szerint nem, viszont etette a lovakat és odavezetve tisztes távolságból meg is simogatta. A nap nagy részét rajzolással töltötte az árnyékban édesanyja féltő gondoskodása mellett.

S. 72 éves férfi, ő is jelezte az elején, hogy nem megy közel a lovakhoz, aztán mégis etetgette és simogatta. S. kissé önfejű, a kabátját sem volt hajlandó levenni, habár kánikula volt. Annak mindenképp örülök, hogy közel ment a lovakhoz, egy fotó tanúsága szerint ragyogó szemekkel simogatja a lovat. Már a kezdet kezdetén kijelentette azt is, hogy ő hoz magának otthonról ennivalót, mivel nem ehetik bármit egy gyomorműtét miatt. Aztán mégis sikerült asztalhoz invitálni, végül utolsó falatig elfogyasztotta az ebédet. A nap folyamán láthatólag jól érezte magát.

Kivételesen említést teszek egyetlen férfi segítőnkről, K.-ról, aki az év elején vesztette el tragikus körülmények közt 26 éves fiát. Ez volt az első alkalom, hogy nevetni láttam a tragikus esemény óta. El is mondta, hogy a vidám, elégedett arcok láttán, újra értelmet nyer az élete; azzal, hogy másoknak segít, érzi, hogy önmagán is segít.

A párhuzamos foglalkozás a halas medencéhez közeli árnyékban egy asztalnál zajlott. Aki éppen nem a lovakkal foglalkozott, fonta a karkötőt, rajzolt, festett vagy várta, hogy valamelyik ló felszabaduljon. Erről az alkalomról elmondható, hogy a csoport inkább a lovakat, lovaglást, figyelte a pálya széléről, ami kissé távolabb volt, keveset ültek az asztalnál. A karkötő készítése a pálya szélén állva is jól ment.

A segítők is, egy-két kivétellel, kipróbálták a lovaglást, mindenki számára nagy élmény volt, személy szerint én is nagyon élveztem. A legnagyobb meglepetés az volt, amikor M. édesanyja, aki előzően kijelentette, hogy ő nem lovagol, végül is bevállalta, hogy lóra ül.

Délután 3 óra körül elkészült a finom ebéd, amit a panzió ebédlőjében fogyasztottunk el, mindenkinek, még S-nek is ízlett. Ahogy úgy végignéztem a csapaton olyanok voltunk, mint egy lakodalmas társaság, épp csak a ruházatunk árult el, de ettől eltekintve ünnepélyesen ültünk a szépen megterített asztalnál.

Ebéd után az udvaron záró kört tartottunk, mindenki elmondta, hogyan érkezett, és hogyan megy haza. Ezt a kört team tagtársam hamarabb megkezdte, mielőtt oda értem volna így sajnos, a záró körnek feléről lemaradtam. Teamtagtársam utólag részletesen tájékoztatott.

Az első alkalomra bővebben kitértem, egyrészt mert az első alkalom többé meg nem ismétlődő helyzetek és érzések elé állítottak. A lovakkal való kapcsolat talán a legintenzívebb volt, és ezen a „találkozáson, ismerkedésen” kivételesen mindenki egyidőben jelen volt (a további alkalmakon sorra lovagoltak, midig távol volt egy-két személy). Másrészt azért írtam erről bővebben, mert a csoporttagok lovakkal való kapcsolata a további alkalmakon is többnyire változatlan maradt, aki először lóra ült az minden alkalmon lovagolt, aki viszont nem, az a későbbiekben sem ült lóra. Legtöbbjüket ebben a sérültségük akadályozott. K. aki, első alkalommal elszédült a ló hátán és le kellett szállnia, a későbbiekben nem próbálkozott újra. Ettől eltekintve szívesen vett részt, szeretettel etetette és simogatta mindenki a lovakat, amikor csak lehetőség adódott.

Önreflexió

Nagyon vártam már a startot, mégis az indulás reggelén rettenetesen izgultam. Első sorban K. miatt, aki kerekes székes, a bénultsága mellett különféle betegségekkel küzdő, kissé túlsúlyos nőnek, hogyan oldjuk meg a buszra a felszállást, lévén, hogy egyetlen ép férfi van a csapatban, no meg a sofőr. A busz ajtaja nagyon keskeny, székestől semmiképp sem lehet feltenni, ölben sem lehetett volna felvinni, mert nem fér át egyszerre két ember. Férfi csoporttársunk, mindig azzal bíztatott, hogy megoldjuk, ám a nő segítők, legalább annyira bizonytalanok voltak, mint én. Volt aki, csak a fejét ingatta, jobbra-balra, volt aki, bátorítani próbált, de a végére hozzátette, hogy lehet, hogy nem K- nak való ez a hurcolkodás.

Végül a dolgok jól alakultak. K megfeszítette minden erejét, K bácsi és a buszsofőr segítették fel. Én a buszról próbáltam segíteni, de K. kért, hogy hagyjam, mert boldogul. Néztem remegő megfeszített karját, ahogyan a korlátba kapaszkodva felhúzza testét, a lépcsővel saját lábán küzdött meg, és sikerül! Megkönnyebbültünk mindannyian. Az akció eltartott jó néhány percig, ameddig néhány sikertelen próbálkozás után rájöttünk a technikára. Úgy éreztem, hogy sikerült a projekt kapcsán felmerülő legnagyobb problémát megoldanunk. Ugyan, ezt minden egyes alaklomkor kétszer végig kell csinálni, nem könnyű feladat, de ha már a minta a megoldásra megvan, megoldható.

A nap további része vidám hangulatban telt, mindenki megtalálta a helyét.

Kellemes meglepetés volt, számomra, hogy már az első alkalmon simogatták a lovakat, még akkor is, ha a kinyújtott karnyi távolságot megtartották. Öröm töltött el, amikor a csillogó szemeket láttam. Eltűnt a félelem az arcokról, boldog mosoly vette át a helyét. A lovak is készségesen viselkedtek, örömest lehajoltak, hogy a kerekesszékben ülő személyektől is elfogadják a nekik szánt finom falatokat. Felemelő érzés volt látni I.-t a kerekes szék után a ló hátán… hálát adtam Istennek, hogy ezt ilyen szépen lehetővé tette. Úgy éreztem, ez az a pillanat, amelyért igazán érdemes élni, dolgozni.

M. visszafogottabb volt, mint máskor, úgy tűnt nekem, hogy édesanyja minden szavát és lépését irányítja, a kelletnél jobban félti a lányát. Egyébként a többi segítőnél is érzékelhető volt a túlbuzgóság. Viszont amikor K. a lóról leszállt, és elmondta, hogy nem érzi jól magát, akkor több segítő részéről is úgy éreztem, hogy nem veszik komolyan, bagatellizálják a problémáját, mondván, hogy ne foglalkozzon vele, egy-kettőre magától elmúlik, helyrejön.

Zs. team tagtársam profi módon vezette a csoportos beszélgetéseket, érzékelhető volt a tapasztalata.

A hazafelé úton mindenki az élményeit mesélgette. Elérzékenyülten hallgattam, amint M.(mozgássérült férfi) azt mondja a mellette ülő sorstársának: „úgy érzem, mi boldogabbak vagyunk, mint az épek, minket több kiváltságban részesít Isten.”

Második alkalom

2017. július 7. péntek

Indulás időpontja Négyfaluból: délelőtt 11:45-kor, érkezés: 13 óra.

Helyszín: Zágonbárkány

Résztvevők száma – célcsoport: 11 személy – 7 fogyatékkal élő, 4 segítő, 2 team tag, 2 terapeuta, 1 hivatásos segítő.

Az alkalom célja: a vesztibuláris rendszer fejlesztése – egyensúlyfejlesztő gyakorlatok

A tevékenység folyamata:

Ezen az alkalmon kevesebben vettek részt, mint az előzőn. Nem lemorzsolódásról van szó, minden hiányzó személy objektív okok miatt, betegség, vagy előre betervezett program miatt maradt távol. Az elsődleges célcsoportból, a mozgássérültek közül egészségi okok miatt hiányoztak ketten, mindkettőjüknek személyi gondozójuk van, nyilván ők sem vettek részt. Egyik team-tag társam már hónapokkal előtte lefoglalt szabadság miatt hiányzott. A segítők a távolmaradást – betegség kivételével – már az időpont kitűzésekor jelezték, viszont nem sikerült más időpontot találni, amely mindenkinek megfelel. Az időpont választásának fő szempontja az, hogy terapeutáknak és az elsődleges mozgássérülteknek megfeleljen.

Az utazás rendben zajlott, a buszra a felszállás nem okozott nehézséget. A találkozás öröme és napi programot előrevetítő kihívások kellemes izgalmi állapotba hozták a csoportot, a buszon jó hangulat uralkodott.

Az alkalom színtere a zágonbárkányi lovarda. Hogy vagy? Milyen érzéssel érkeztél? – ezek voltak a nyitó kör kérdései.

Részletek:

„Látva a gyönyörű tájat, a napsütést, a többieket – elfelejtem a hétköznapok gondjait. Békességet, Isten szeretetét érzem.”

„ Jól telt a múltkor, már kívánkoztam. Jól érzem magam. Múltkor elszédültem a lovon, ma nem lovagolok, szekerezni szeretnék.”

„Jól vagyok, minden rendben. Nem lovagolok, festeni szeretnék. Vártam, hogy jöjjünk.”

„ Jó itt lenni, másvalamit is lehet itt látni, mint otthon. Ne essen az eső és akkor minden rendben lesz. Lovagolni, lovakat etetni szeretnék.”

„ Már az is elég, hogy lovakat látunk, lovagolunk. Jól esik otthonról kimozdulni.”

„ Nagyon vártam, hogy jöjjünk.”

„Szeretném a többi lovat is látni, várom, hogy lovagoljak, hogy beszélgessünk. Biztos jól fogunk szórakozni.”

„ Jól érzem magamat ebben a csapatban, gyönyörű a táj, jó hogy van, aki állandóan gondot visel ránk. Köszönöm, hogy itt lehetek, remélem, hogy minden alkalomkor itt leszek.”

„ Örvendek, hogy együtt lehetünk, kikapcsolódást jelent, kiszakadok a mindennapi rohanásból. Szeretném, ha mindenkinek örömben telne a mai nap”

„Örülök a társaságnak, örülök, hogy segíthetek. Ha mindenkinek jól telik, nekem is jól telik. Segít felejteni, belenyugodni, megbékélni.”

Második gyakorlat: Milyennek látjuk magunkat? – rajzot készítettünk ki-ki saját magáról, legalábbis ez volt a csoportfoglalkozás következő feladata, ám a végén kiderült, hogy egy segítőkész segítő három ember helyett is elkészítette a rajzot.

Azokon a rajzokon, amelyeket a csoporttagok saját maguk készítettek, megfigyelhető, hogy a vonalak elmosódottak, alig láthatók, a testek féloldalasak, a kezek lábak formája, testhez illesztése is vall a rajzoló állapotáról. Van viszont olyan rajz is, amely optimizmust, kiegyensúlyozottságot sugároz.

. ábra Ilyennek látom magam (Fotó: Pálfi Hilda)

Ezt követően meglátogattuk az istállót. .A bejáratnál Alexandra a kis póni fogadott, láthatólag örömére volt a kényeztetés, simogatás. A látogatóknak is jó kezdet volt a kis jámbor állattal való találkozás, elillant a félelmük, melyet a többi ló mérete keltett bennük. Ezután T., a terapeuta név és családfa szerint bemutatott minden egyes lovat. Nevük megjegyzését az első lónál feladtuk, teljes nevük több névből tevődött össze, mint a királyi családok sarjainak esetében. T. aztán felvilágosított, hogy ezek a nevek csak a „ló azonosságot” igazoló dokumentumokban szerepelnek, minden lónak van egy neve, amely a mindennapokban a vele való kapcsolatban használatos. Végigjártuk az istállót, minden egyes lovat megcsodáltunk, fényképeket készítettünk, közben szétszéledtünk, mindenki talált magának kedvenc csikót, lovat, amely mellett elidőzött. Végignézhettük a ló, név szerint Impala előkészítését a lovagláshoz. Ide tartozott a ló higiéniája, az ápolás: csutakolás, sörény fésülése, az utolsó divat szerinti sörényfonat, paták ápolása, „lakkozása” – a felnyergelésig minden. Közben a lovas kocsizáshoz a fogatot is előkészítették.

A további foglalkozások három pilléren zajlottak. Hatos csoportokban zajlott a lovas-kocsizás, egy személy lovagolt, a többiek csoportos foglalkozáson vettek részt.

A lovas-kocsizás óriási élmény volt, a kocsira való felüléstől, a kocsikázáson keresztül a leszállásig. Az első kocsira való felszállást, az indulást mindenki közelről követte – segíteni akart, integetett, nevetett – egyszóval vidám hangulat kísérte a folyamatot. A kocsizáson kivétel nélkül mindenki részt vett, ez volt az a tevékenység, amit a csoport a legjobban várt. Nem is okozott senkinek csalódást, érkezéskor a közösen átélt élményeknek köszönhetően mindenki nagyon vidám volt. A kocsizás megítélésem szerint kb. egy órát tartott, kimentünk a falu dimbes-dombos határába, gyönyörködtünk a tájban és a lovakban – Néróban és Marában, énekeltünk, beszélgettünk, fényképeket készítettünk és sokat nevettünk.

A lovaglási sorrend megállapításához, kértem, hogy kor szerint sorakozzunk, sérültek és segítők vegyesen, így aztán azt is jobban láttuk, hogy ki hány éves. Az alkalom a vesztibuláris rendszer fejlesztésére irányult, a terapeuta a lovassal olyan gyakorlatokat végeztetett, amelyek ezt a célt szolgálják.

Első gyakorlatként csíptetőket kellett felcsíptetni a nyereg szélére, a ló sörényére.

Második gyakorlat: színes karikákat kellet a tartópálcáról egyenként elvenni, azt az alkarra húzni, majd a másik alkarra őket egyenként áthelyezni.

Harmadik gyakorlat: oldalt vízszintesen kinyújtott kar/karok, a kézben vízzel töltött pohár, lovaglás közben vigyázni, hogy ne locsogjon ki.

A csoportos foglalkozások is követték az alkalom célját, az egyensúly fejlesztésére végeztünk különböző mozgásos gyakorlatokat. Bójákat helyeztünk el sorba, egy méteres távolságra egymástól, ezeket kellett megkerülni, miközben a kart vízszintesen előbb előre majd oldalt kinyújtva, a kézben egy kanálra helyezett golyóval kellett egyensúlyozni. Aki mankó nélkül tudott járni két kézzel végezte a gyakorlatot, aki csak mankóval vagy segítséggel, az egy kézzel. Aki a golyót leejtette, az a gyakorlatot megismételte. Ezután, hullahopp karikába dobták pár méterről a golyókat. S. lábfájásra panaszkodott, ő széken ülve, I. kerekesszékében egyensúlyozott a kanalakkal. Aki a gyakorlatokban részt vett jól teljesített, és ami a legfontosabb, jól érezte magát. Ezt a foglalkozást nagyjából a team tagtársam vezette, én hol a csoportban, hol a porondon vagy a lovas kocsinál próbáltam segíteni és figyelemmel kísérni, hogy mi történik. „Vak vezetés” következett, párban, egyik személy szeme bekötve, a másik személy kísérte.

Jó hangulatban telt a nap, melyet ebéddel, majd azt követően záró körrel fejeztünk be.

Visszajelzések:

„Királykisasszonynak éreztem magam.”

„ Kellemes embereket ismertünk meg, sokat számított a bátorításuk, a mosolyuk.”

„Nagyon jól éreztem magam, jó volt minden, érdekesek voltak a gyakorlatok.”

„Nagyon tetszett minden. Jó volt a társaság, a hangulat, finom volt a kaja.”

„Tetszett a szekerezés, a lovaglás. Még mikor jövünk?”

„Igazi kikapcsolódás, kirándulásban volt részem. Örvendek, hogy együtt lehettünk.”

„Jó volt a társaság, gyönyörű a táj, a lovak… úgy érzem újjá születtem.”

„ Ma „nagyságának”, igazi úrnőnek éreztem magam.”

„Élmény volt a szekerezés, életemben először ültem szekéren.”

„Legjobban a lovaglás tetszett, érzem, hogy lazulni kezdtek a lábamon az izmok.”

„Hintón ültünk, mint Angliában a királyi család.”

„Minden tetszett: a társaság, a hangulat, a táj, a lovak, az idő és a jó szervezés.”

Az utazás körül minden rendben volt, útközben hazafelé, a nap eseményei, az élmények elevenítődtek meg.

Önreflexió

Mozgalmas és érdekes volt nagyon a nap. Dinamikusak voltak a programok, dinamikusak voltak a résztvevők, amiből én sem maradtam ki. Annyi minden történt, én ide-oda szaladgáltam a porond és a csoport között, hogy közben semmiről se maradjak le, és ebből kifolyólag az apró részleteket, úgy érzem, nem tudtam eléggé nyomon követni. A mozgássérültek csoportja is nagyon mozgalmas volt, a segítők sem maradtak le mögöttük. Egyszóval, mozgás, ez volt a nap jellemzője.

Szépséghibája a napnak, hogy nem vett részt mindenki a gyakorlatokban. Másik szépséghiba a segítők túlbuzgósága. B. a rajzolásban próbált segíteni, úgy, hogy elkészítette azokat. Azon kívül a segítői túlbuzgóság érzékelhető pl. a nyitó és záró beszélgetésekben, hogy nem hagyják szóhoz jutni a mozgássérülteket, helyettük gondolkodnak, a nevükben beszélnek. Végighallgatni türelmesen a másik embert akadozott, nehézkesnek bizonyult. Az esti telefonbeszélgetés alkalmával megosztottam ezeket az észrevételeimet Zs. team tagtársammal. Elmondása szerint, ő is ugyanezeket észlelte. Megbeszéltük, hogy egyik alakalomkor több időt kell hagyni csoportbeszélgetésnek, helyet kell adni az elvárások megfogalmazásának, a keretek tisztázásának. Erezhető volt a szerződés hiánya, amit elmulasztottunk.

A fenti észrevételekkel együtt, Zs.-vel a napot messzemenően pozitívnak értékeltük, mindketten jól éreztük magunkat. A csoportot ezek a részletek láthatólag nem érintették, azt láttuk, hogy mindenki jókat nevet, láthatóan jól érzi magát, és talán ez a lényeg. A visszajelzések is ezt alátámasztották, úgy az elhangzó szavakban, mint a záró kör hangulatában, amely a csoportban érzékelhető volt.

Visszagondolva a nap mozgalmasságára, a mosolygó és nevető arcokra, a büszke lovaglókra és a jókedvű kocsikázókra úgy érzem, hogy, amit a projekttől vártam, és amit a projekten keresztül nyújtani szerettem volna, a mai napban minden benne volt.

Rendhagyó találkozás

2017. július 20. csütörtök

Helyszín: Bácsfalusi egyházközség imaterme

Időpont: 15:00 óra. Az alkalmat a csoportfoglalkozásokon megszokott időtartamra, 3 órásra terveztük.

Résztvevők száma: az alkalmon teljes létszám volt, úgy a célcsoport részéről, mint a team tagok részéről. Ez volt az első alkalom, amelyen részt vett mindhárom team tag.

Az alkalom célja: a keretek meghatározása, szerződés aláírása, a lezajlott alkalmak kiértékelése.

A tevékenység folyamata:

Ez egy rendhagyó alkalom. Objektív okok miatt elhalasztódott a lovasterápia harmadik alkalma, a team tagtársaimmal úgy gondoltuk, hogy ne hagyjuk üresen a napot, a lovaglás helyett iktassunk be egy találkozást a parókián, a megszokott helyünkön.

Team tagjaimmal az első két alkalmat részletesen kielemeztük és arra a következtetésre jutottunk, hogy szükséges lenne a szerződés kereteit újra feleleveníteni, az esetleges kérdéseket, javaslatokat, észrevételeket, megbeszélni.

Egy észrevétel vezetőtársamtól, Zs.től érkezett, aki a viselkedési mintával vélte hasznosnak foglalkozni, ugyanis érzékelte, hogy a csoporttagoknak nincs türelmük egymást végighallgatni, a segítők a sérültek helyett gondolkodnak, helyettük próbálnak beszélni, vagy adják szájukba a szavakat – ami főleg a személyi gondozó státusban levő édesanyák esetében volt jellemző.

Úgy gondoltuk, hogy ez a megfelelő alkalom, a lovas kirándulás nem arról szól, hogy ott ilyen jelegű dolgokat tárgyaljuk. A fentiek megbeszélését nem szándékoztunk túl hosszúra nyújtani, ezen kívül játékos gyakorlatokkal is készültünk, kellemessé szerettük volna tenni az alkalmat, ha már a kirándulás elmaradt.

Elsőként, projektvezetőként köszöntöttem a csoportot, még egyszer, most már részletesebben bemutattam a team tagokat, ez volt az első alkalom, hogy mindketten jelen voltak.

Ezt követően indult a kezdő kör – időjárás jelentés „itt és most” – ezzel jeleztük pillanatnyi állapotunkat. Többnyire szép, kellemes, derűs, napos időt jelentettek, és előfordult felszálló köd, eső utáni tiszta levegő, és a felhők között utat törő napsugár is.

Ezek után a már lefutott két projektalkalom során megélt élményeinket osztottuk meg egymással.

Részletek:

„A ló hátán úgy érzem, mintha nem is lennék mozgássérült.”

„ Azt vettem észre, hogy az izmaim lazulni kezdtek.”

„Ez volt az első alkalom, hogy egy lovat megérinthettem. Csodálatos érzés volt etetni, simogatni.”

„ Gyerekkoromtól fogva csodálom és szeretem a lovakat; egyszer leestem és többé nem volt lehetőségem felülni, arra gondoltam, hogy talán nem is mernék felülni, de most, hogy lehetőségem adódott és sikerült, úgy érzem, hogy mindent megkaptam, amire csak reménykedni mertem. Köszönöm a lehetőséget!”

„ Nagyon tetszett eddig minden, a szép a táj, a friss levegő,a lovak. A lovaglás után jobban érzem magam, úgy érzem, használ.”

„Szeretem a lovakat, szeretem azt a helyet, szeretnék még menni.”

„ Én már alig várom, hogy újra menjünk, ezzel mindent elmondtam.”

„Nekem az benne a szép, hogy „amatőr” szinten kezdtük, és lépésről lépésre eljutottunk most már a „tudományos” szintre, tehát haladunk, a csapatunk növekedik, fejlődik, egyre értelmesebbé válik. Olyan dologba vágtunk bele, amelyről az elején fogalmunk sem volt, nem láttuk, hogy mivé növi ki magát. Lila gőzöm nem volt, hogy ebből mi lesz, csak annyit hallottam, hogy gyere, vigyük, menjünk. Amikor végignézek a csoporton és látom, hogy mennyire szeretitek és akarjátok, és ez nekem valamelyest lelki megnyugvást nyújt.”

Közös mese következett. A címe Pluto kutyus, és ahogy a címe is jelzi, Pluto kutya életéről, kalandjairól, vágyairól, hiányosságairól, fájdalmairól, örömeiről szólt. Mindenki hozzátette az ő kis részét, végül egy szép mese kerekedett belőle. A mese dióhéjban arról szól, hogy Pluto kutya, ment mendegélt, egyszer egy állatbolt kirakata előtt találta magát. Szeretett volna egy barátot, bement a boltba és meglátott hátul a raktárban egy sérült kutyát. Kérte az eladót, hogy adja neki, az eladó le akarta beszélni és egy ép állatot ajánlott neki. Pluto nem fogadta el, ragaszkodott az elképzeléséhez. Ezután, a két kutya együtt haladt a mese útján, kalandos életük volt, jó és rossz tapasztalataik egyaránt voltak, egy időre utjaik is szétváltak, a sérült kutya valahol lemaradt, aztán újra találkoztak, végül összeházasodtak, sok kis kölyökkutyájuk született, amelyekre nagyon büszkék voltak, és ameddig éltek, nagyon boldogok voltak.

Zs, több plüss állatot hozott magával, volt köztük egy kutya is, ő lett Pluto kutya, őt választottuk a csoport kabalaállatává (2. számú melléklet). A végén megosztottuk egymással, hogy milyen érzéseket ébresztett a mesélés, ki mit változtatna a mesében. Nagyon tetszett mindenkinek a mesélés, volt olyan is, aki itt- ott, kisebb részleteken változtatott volna.

Szünet következett, kávé, tea, ropi, majd a „személyes edzőnk” mozgásra késztette a másfél óra ülés alatt elzsibbadt tagjainkat.

A találkozó második felében a szerződés felelevenítése és az esetleges módosítások megbeszélése került napirendre. A projekt kezdete óta ugyanis, a csoportból többen megkérdezték tőlem, hogy még van-e hely, jöhet-e az unokám, testvérem, barátnőm stb. A szerződés alapján a döntés ugyan a csoporté, viszont úgy éreztem, hogy tisztázni kell, hogy itt nem helyekről van szó, hanem arról, hogy egy költségvetési keret áll rendelkezésünkre, amiből gazdálkodnunk kell, és ami az adott létszám függvényében állítódott össze. A létszám alapján köttettek meg a projekt kereteit biztosító szerződések is, amihez tartani kell magunkat. A keretek kapcsán szó esett az idő és létszámkeretről, emberek és lovak fizikai képességinek határairól.

A csoport élve a közös döntés jogával, úgy határozott, hogy amennyiben bárki részt szeretne venni az alakalmainkon, saját költségén, az a csoport időkereteit tiszteletben tartva megteheti, szívesen fogadjuk, de nem csoporttagként, hanem vendégként.

Azt is felelevenítettük, hogy minden egyes alkalommal egyforma időkeret áll rendelkezésre mindenki számára a véleményét, érzéseit megosztani, próbáljuk egymás mondanivalóját türelemmel végighallgatni. Terítékre került a titoktartás kérdése is, amit a szerződés is tartalmaz, nevezetesen, hogy nem visszük ki azt, ami a csoportban történik, nem beszéljük ki a csoporttagokat, egyszóval a pletykát akartuk kiszűrni. Arról is szó esett, hogy jó lenne, a foglalkozásokon az aktív részvétel, vagyis ha mindenki bekapcsolódna, és nem vonná ki magát a csoportos tevékenységekből.

A szerződésben módosítás nem történt. Gyakorlatilag a szerződést felelevenítettük, a szerződő felek elvárásait, kötelességeit illeti, a konkrét helyzetek függvényében elemeztük, megvilágítottuk, nyomatékosítottuk.

A három óra gyorsan eltelt, következett a záró kör: hogy vagy itt és most?

„feltöltődve”

„jól érzem magam”

„kellemes izgatottsággal, bizalommal vagyok itt és most”

„jól érzem magam, várom a következő találkozást”

„tele reménységgel”

„bizakodó vagyok”

„nagyon jól, kikapcsolódtam a mindennapi munkából”

„izgultam az elején, nagyon jó volt kimondani a dolgokat”

„jól érzem magam és örvendek, hogy a csoporthoz tartozom”

Önreflexió

Csodálatos volt ez az alkalom, jó érzés volt a visszajelzéseket hallani, éreztem, hogy ennél a projektötletnél jobb nem is születhetett volna. Éreztem, mint már sokszor, hogy valaki fogja a kezem, irányítja az életemet és ez hálával töltött el.

Szép volt a mese, ami a csoport közös műve, tetszett, ahogy felépült, ahogyan hozzátette mindenki az ő maga kis tégláját.

Jó volt közelebbről megismerni azokat a segítőket, akikkel a projekt folyamán találkoztunk először.

A témákhoz aktívan és szívesen kapcsolódott mindenki. Lehetséges, hogy a kinti alkalmak élményekben, látnivalókban, történésekben annyira gazdagok, hogy a csoporttagok ott nem igénylik ott kötöttebb foglalkozásokon részt venni.

Hasznos volt ez a rendhagyó alkalom a szerződés megfogalmazása szempontjából is, amire mindeddig nem került sor. Sikerült minden felmerül kérdést átbeszélni.

Szünetben a team tagtársaimmal helyzetelemzést tartottunk, amiből kiderült, hogy elégedettek vagyunk és lehetünk mindazzal, ami addig történt, jól együttműködünk, egymást jól kiegészítjük. Zs. megjegyezte, ha projektet szervez a jövőben, csak velünk szeretne dolgozni. É. elmondta, hogy ebben a projektben felszabadultabb, könnyebben megy a vezetés, mint ahogyan a saját projektjében érezte, jobban rálát dolgokra, jobban tudja értelmezni a történéseket. Én újra azt éreztem, hogy azokkal az emberrel dolgozom együtt, akikkel a legtöbbet tudjuk kihozni ebből a projektből. Itt K. -ra is gondolok, akinek a segítsége nélkül nehezen boldogulnánk, és akinek a mai visszajelzése szavak nélkül hagyott, és úgy érzem, óriási erőt ad.

Érdekességként említem meg, a szerződés eredményességének margóján, hogy a hazafelé úton (két mozgássérült csoporttagot vittem éppen haza) egyikük megkérdezte, hogy akkor következő alkalomkor, hozhatja-e az unokahúgát? A másik csoporttag is csatlakozott, ő a barátnőjét szerette volna hozni. (Következő vasárnap, a templomból kijövet az egyik segítő is megkérdezte, hogy legalább egyszer elhozhatja-e az unokáját?)

Most már, hogy minderről nem egyedül kell döntenem, kérdésüket jóleső és sokatmondó visszajelzésként értékelem. Végül is, örülök, hogy tetszik a program és jól érzi minden csoporttag magát; és örülök annak is, hogy számukra a projekt olyan élményeket nyújt, amit szívesen megosztanának szeretteikkel.

Harmadik alkalom

2017. augusztus 11, péntek

Indulás időpontja Négyfaluból: délután, 15:30-kor, érkezés: 17 óra.

Helyszín: Zágonbárkány

Résztvevők száma – célcsoport: 15 személy – 9 fogyatékkal élő, 6 segítő, 2 team tag, 2 terapeuta

Az alkalom célja: térérzékelés és egyensúlyérzék fejlesztése

A tevékenység folyamata:

A kánikula miatt délutánra tevődött a harmadik alkalom. Induláskor még forrón tűzött a nap, aztán amire Zágonbárkányba értünk már tűrhető volt a hőmérséklet.

É. vezetőtársam szabadság miatt távol maradt, így ketten Zs.-vel vezettük a párhuzamos foglalkozásokat. Az elsődleges célcsoport teljes létszámban jelen volt. A segítők közül egy személy Amerikába utazott, és valószínű, hogy többé nem vesz részt a programban, a másik segítő, aki minden második napon unokájára vigyáz, éppen soros volt ezen a napon, a harmadik segítőt betegsége akadályozta.

A nyitó kört a szokásosnál rövidebbre fogtuk. Az elhangzottakból kiderült, hogy nagyon várták már a kirándulást. Az alkalom halasztása kapcsán elhangzott az is, hogy attól tartottak, hogy nem lesz folytatás.

Bemelegítő gyakorlatokkal folytattuk, majd kezdődött a lovagolás, Mara és Impala közreműködésével. Egyensúlyérzéket fejlesztő mozdulatokat, testtartást gyakoroltattak a terapeuták. Ugyanazok a személyek ültek lóra, mint az előző alkalmakkor.

A párhuzamos foglalkozás két csoportban zajlott, külön a kísérők/segítők csoportja, melyet Zs. vezetett, és külön a mozgássérültek csoportja, amelyen én vezettem a foglalkozásokat. Első foglalkozás a gyurmázás volt, gyurmából meg kellett formálni azt az állatot, mely szeretett volna lenni az, aki megformálta. Mikor elkészültek a formák, mindenki elmondta, hogy mit formázott, és miért. Érdekes volt, hogy a mozgássérültek nagy többsége valamilyen madarat formázott, és elmondták, hogy repülni szeretnének, ha lehetséges volna. „A föld fölé való emelkedés egy másik egyetemes emberi vágy. Az emberiség egyik legrégibb álma, hogy kiszakadjon a gravitáció kötelékeiből. Ikarosz mítosza, aki szárnyakat készített, hogy elérje a napot, már hosszú ideje a civilizáció elérhetetlen céljairól szóló példabeszéddé vált.” (Csíkszentmihályi Mihály, 2015, 51 p)

Formáztak, ezen kívül mackót, a gyerekkor kedvenc játékát, sünit, halat, sőt egy kígyó is látható volt a palettán.

Megfigyelhető volt, hogy a formázott alakok, mind vízszintesek, lefektetettek voltak, olyan hatást keltettek mintha esnének szét, a mackó esetén pl. végtagjai illesztésénél volt ez hangsúlyos.

. ábra: Ha nem ember lennék, ilyen állat szeretnék lenni (fotó: Pálfi Hilda)

Volt olyan, aki élvezte a gyurmázást, és volt, aki túl akart már lenni rajta, inkább a lovakkal szeretett volna időzni.

Játékkal folytattuk, a „vacsora vendég”-et játszottuk. Értékrend tisztázó tevékenységen elválasztottuk a segítő minőségben résztvevő csoporttagokat a fogyatékkal élő tagoktól. Ennek az oka az volt, hogy szerettük volna, hogy ne befolyásolják a segítők a sérülteket, ne úgy „segítsek” őket, hogy beszélnek és cselekednek helyettük. Ne azt mondják, amit „kell”, amit a segítők hisznek, hogy elvárt. Célunk pedig az volt, egyrészt, hogy mi vezetők jobban megismerjük, megértsük a segítő személyeket miközben ők csak magukra figyelnek. Másrészt, a fogyatékkal élőket serkentsük a kommunikálásra és az önállóságra.

A mozgássérültek csoportjában Nick Vujicik volt az egyik kedvenc vacsoravendég, aki meghívni szerette volna elmondta, hogy számára példakép, szerinte lenne mit tanulnia ettől az embertől. Többen elhunyt rokonaikat hívták volna meg, szülőket, nagyszülőket, akikre szeretettel emlékeznek, és akik mellettük álltak, támogatták az életük folyamán. Szépen beszéltek eltávozott szeretteikről, a csoport el is elérzékenyült az elhangzottak hallatán. Volt olyan csoporttag is, aki sehogy sem értette a játékot, kézzel – lábbal tiltakozott, az ellen, hogy meg kell hívnia valakit vacsorára. Végül, megértette, hogy csak „mondjuk”, akkor vállalta, hogy engem meghívna, de több személyt már elméletileg sem akart meghívni (egyedül élő 72 éves férfi, akiről az egyházközség vezetősége gondoskodni akart, rendszeresen mosni, főzni, takarítani, de ő visszautasította a kezdeményezést, senkit sem enged be a házába).

A segítők kiscsoportjában 7 csoporttag vett részt. Bejelentkezéshez OH alapcsomag kártyát használtunk. A kis csoport tagjai kifejezték, hogy izgulnak és szeretnék nagyon komolyan venni a játékot. A kiválasztott képek láttán nehéz volt megállniuk, hogy csak a saját kihúzott kártyájukra reflektáljanak, a társaikét is kommentálták, javasolták egymásnak, hogy mit mondjanak és gyakran minősítették a húzott kártyát, sőt a megfogalmazott érzést is. Mozgásos játékkal (Az én székem, én székem, xy széke) folytattuk, hogy mozdítsuk ki az elfoglalt helyükről és megszokott állásfoglalásukból a csoporttagokat. Ez sikeres volt, fokozatosan oldódtak és sokat nevettünk.

10. Ábra: OH kártyák (fotó: Zs.)

Az új helyükön megkértük, hogy húzzanak egy szókártyát. A szavak önmagukban is, de az előző képhez társítva is mindenkit ledöbbentettek, szinte sokkoltak, megijesztettek. Ez volt az első alkalom, hogy végre éreztem, hogy valami „más” történt velük. Örültem, hogy összezavarodtak, mert tapasztalatból tudtam, hogy össze kell a dolgoknak nagyon keveredni, ahhoz, hogy új rendet lehessen köztük rakni. Nem is kértem azonnali visszajelzést az új kártyákról, megkértem, hogy tartsák meg a tevékenység végéig, ha szeretnék.

11. ábra OH kártyák, jegyzet (fotó: Zs.)

Vacsoravendéget játszottunk. Mindenki gondolt 3 emberre, akit szeretne meghívni és két kiscsoportban megbeszélték a saját meghívó listáikat. Végül eljátszották a vacsorajelenetet úgy, hogy minden csoporttag képviselte a saját meghívottját. (emigrált barátnő, Vladimir Putin, távolélő lánytestvér, Donald Trump, stb.). A vacsorajelenetek otthon zajlottak és mindkét esetben nagyon odafigyeltek a tervezésre, a vásárlásra, a látszatokra, a bőségre. Az élvezetek kerültek középpontba, sok volt a szexszualitás. Kívülről figyelve hangsúlyos volt a szükséglet kielégítés, a hiánypótlás: hazarendeltek, masszíroztak, udvaroltak, munkát szereztek, etettek-itattak és kértek cserébe, mindenki mondhatta következmények nélkül a magáét, még ha el is beszéltek egymás mellett.

A feldolgozó körben azt fogalmazták meg, hogy az előkészületekben több örömüket lelték, mint maga a vacsorán, mert ott nem uralták a történteket. Elfáradtak. Javasolták, hogy a hátra maradt időben, már csak beszélgessünk. A tevékenység valóban nagyon hangos volt és intenzív. A záró körben többen verbalizálták, hogy kicsit lelkiismeret furdalást keltett bennük, hogy a másik kiscsoport nem szórakozik olyan jól. Vajon? Kérdés maradt bennem, hogy vajon a mozgáskorlátozott csoporttagok is nem-e pont olyan mértékben – csak másképp (!)- sajátosan élvezték a saját tevékenységüket. Nagy körben azt jelezték vissza, hogy nyugalom van bennük.

Mi, csoportvezetők dilemmáztunk, hogy elválasztani vagy sem a nagy csoportot néhány tevékenységre és arra a következtetésre jutottunk, hogy maradunk „együtt”, viszont mindenképp hasznos volt külön is megszólítani őket és kimozdítani az addigi megszokottból.

Más gyakorlatokkal is készültünk, viszont már nem maradt idő, elérkezett a vacsora ideje. Vacsora után közvetlen indultunk haza, mivel az idő nagyon előrehaladt. A záró kör elmaradt, illetve a buszon megkérdeztem mindenkit, hogy milyen volt a nap, a visszajelzés egy kivételével az, volt, hogy jól telt, egy személy jelezte, hogy eltelt (ő vendég a csoportban, egy lánytestvér, többet szeretett volna lovagolni). Hosszabb beszélgetésre nem volt lehetőség, egyrészt a szerpentines út miatt nem lehetett hátrafordulni, másrészt, mindenki fáradt volt, későre járt, éjfélig már nem sok idő volt.

Önreflexió

A visszajelzések eléggé szűkszavúak voltak, ennél többre a buszon nem volt lehetőség, de ettől eltekintve a délután folyamán megfigyelhető volt, hogy jól érezte magát a társaság. A szomszédos ülésekről hallatszó csendesebb beszélgetések hallatán úgy ítéltem, hogy sikeres volt a mai nap is. A játékok vezetésében éreztem a tapasztalatom hiányát, és ugyanakkor a bizalmukat is éreztem, talán jobban, mint máskor. Lehet, hogy nekem nem sikerül annyira izgalmassá tenni a foglalkozásokat amennyire szerettem volna, a csoportban némi türelmetlenséget éreztem. Éreztem, hogy a projekt főszereplői mégiscsak a „patás angyalok”, és azok, akik lovagolni szoktak arra figyelnek leginkább, hogy mikor kerülnek sorra.

Az alkalom során többször elhangzott, hogy lovagolni szeretnének, vagy bármilyen, lovakkal kapcsolatos tevékenységen szívesen részt vennének. Sajnáltam, hogy a mozgássérültek egy része nem tud felülni a lóra.

K.-t figyeltem, aki cukorbetege miatt gyengén lát valójában nem lát el a porondig, a lovat nem láthatja. Azon gondolkodtam, hogy jó lenne a jövő alkalmakkor megismételni az istállólátogatást, a lovak etetését, mert azt kivétel nélkül mindenki imádta ás annak mindenki részese tudott lenni.

Az alkalmat követő team megbeszélésen, arra a következtetésre jutottunk, hogy a jövő alkalmakra olyan gyakorlatokat, játékokat kell találnunk, amelyek nem feladatorientáltak, mert úgy tűnik, ezek feszélyezik a csoportot.

Negyedik alkalom

2017. szeptember 14, csütörtök

Indulás időpontja Négyfaluból: délután, 15:30-kor, érkezés: 17 óra.

Helyszín: Zágonbárkány

Résztvevők száma – célcsoport: 12 személy – 8 fogyatékkal élő, 4 segítő, 3 team tag, 2 terapeuta, 1 hivatásos segítő

Az alkalom célja:

A tevékenység folyamata:

Ettől az alkalomtól kezdve, két taggal kevesebbet számlál a csoport, sajnos M. állapota romlott az utóbbi időben, a kisagy tájékán találtak valami elváltozást, amit műteni kellene, emiatt édesanyja, lemondott arról, hogy a továbbiakban részt vegyenek a programban.

Erre az alkalomra is délután került sor, öt órára volt a kezdet kitűzve, ám a busz nem indulhatott időben, így negyed órát késtünk.

Az alkalom a szokásos nyitó körrel indult, mindenki egy szakmával kellett azonosítania, kifejeznie önmagát.

Bemelegítő gyakorlatokkal készültünk a lovaglásra. Impala felnyergelve, míg Mara nyereg nélkül várta a lovaglókat. A gyakorlatok, úgy a lovon, mint a párhuzamos tevékenységen az egyensúly és térérzékelés fejlesztésére irányultak. Újdonságként hatott nyereg nélkül ülni a lovon. A párhuzamos foglalkozáson nagy labdát, hullahopp karikákat, súlyokat használtunk.

Aki éppen nem gyakorlatozott és nem lovagolt, az istállóban sárgarépával, simogatással kényeztette a lovakat. Örömmel láttuk, hogy két új lakója is van az istállónak, belépéskor két aranyos kölyökkutya üdvözölt bennünket.

Hamar eltelt a nap, a záró kört ismét kihagytuk, helyette egy lapra ragasztott emotikonokkal jeleztük, hogy ki hogyan érezte magát érkezéskor és hogyan távozik (3. számú melléklet). Vacsora után teljesen besötétedett és a levegő is lehűlt, ezért gyorsan buszra ültünk és indultunk is hazafelé.

Önreflexió

Úgy éreztem, hogy rövidsége ellenére ez volt a legsikeresebb alkalom, mindenki jókedvű és felszabadult volt. Kevesebb segítő vett részt, viszont a teamtagok mindhárman jelen voltunk, így mindenre és mindenkire figyelni tudtunk. Az alkalom előtti napon team értekezletet tartottunk, melynek során megbeszéltük a csoportfoglalkozásokat, a játékokat, de végül, az idő rövidsége és a hideg miatt, nem került mindenre sor. Az istállóban kellemes volt a hőmérséklet, jól éreztük magunkat az állatok között, nem sietett ki onnan senki, lovagolni is akkor mentek ki kettesével, amikor a terapeuta szólt, hogy váltás van. Egyik szürke lóval több időt töltöttünk, azt az egyet engedte etetni a gondozó, így lassan mind oda gyűltünk. Rengeteg fotót készítettünk, azokat végignézve is megható, ahogyan a ló érdeklődéssel lehajol a kerekes székben ülő hölgy magasságába, fejük majdnem összeér… Végiggondolva a nap történéseit, hálát, örömöt, békességet, elégedettséget érezek.

A projektfolyamat kiértékelése

Összegzés és kitekintés

Szakdolgozatom témája a fogyatékkal élőkkel való foglalkozás, egy olyan jellegű projekt, amelynek során a fogyatékkal élő embertársaink életminőségének javítása volt a cél, és a lehetőségekhez mérten, a fizikai állapotuk javításán is munkálkodtunk. A projekt mentálhigiénés jellege abban rejlik, hogy a célcsoport szempontjából az elképzelhető legjobb környezetben, kint szabadban, lélekmelengető szépségű tájon, csodálatos emberek és állatok társaságában, egy elfogadó, együtt érző, megértő és őszinte légkörben tölthettek el néhány órát, napot, amelyek – elképzeléseimnek megfelelően, de ugyanakkor visszajelzésük alapján is – felejthetetlen élményekkel gazdagítják életüket. Az ember saját életminőségének megítélése, amint láttuk, szubjektív, nem függ az objektív állapotoktól, vagyoni, társadalmi helyzetétől, mint amennyire függ attól, hogy ki-ki hogyan ítéli mindezt meg. Az ember társas lény, ha szeretve, elfogadva, megértve érzi magát, akkor rendben van, ha mindezek hiányoznak, sem pénz, sem tárgyak, sem címek, sem épség nem helyettesíti, sőt ami az egészséget illeti, károsodhat is a lelki problémák miatt.

Úgy érzem ez egy szép projekt, szép munka volt. „Mentálos” kifejezéssel élve nehezen indultam, és nehezen, de végre megérkeztem ide, hogy ezeket a sorokat írhatom. A köztes időszak szép és felemelő volt. A megérkezés nehézségének az oka az, hogy valamilyen okból kifolyólag nem szeretek írni. Az elejére, az induláshoz visszatérve, már komolyabb gondjaim voltak, egyszerűen nem volt ahol, akivel, akinek valamit szervezzek, egy projektben gondolkodjam. Munkahelyemen egyedül dolgozom, nem vagyok kapcsolatban hívekkel, csoportokkal, kivéve az egyházközséget, amelynek tagja vagyok. Ott meg nem is találtam meg azt, amit szívesen végeznék, és az egyháztagságom nem is tartozik vagy kapcsolódik a munkámhoz.

Egy pillanatig segítő kapcsolatra is gondoltam, abból a meggondolásból, hogy ebben az esetben csak egy személyre van szükség. Aztán, rájöttem, hogy kettőre, és a második, mármint a magam képességeiben nem bíztam annyira, hogy bevállaljam.

Végül is, megtaláltam ezt a csoportot, a csoportnak azt a tevékenységet, amelyért a tagok is, magam is lelkesedtünk. Ettől kezdve minden könnyen ment, mondhatnám alakult magától, a projektfolyamat egy kellemes szórakozásnak bizonyult. Negatívumokról nem tudok beszámolni, hacsak a szabadságok és az időjárás okozta időbeni csúszást nem említem, de ezek nem változtatnak a megítélésen. Azt viszont sajnálom, hogy nem minden csoporttagnak sikerül lovagolni. Ilyen helyzetben nem csak a mozgássérültek vannak, a segítők között is akad olyan, aki nem ült lóra. Ettől a ténytől eltekintve mindenki jól érezte magát, hiszen az alkalmak elsődleges célja a kirándulás, kikapcsolódás volt, ami minden résztvevő számára megvalósult.

Még nincs vége a projektnek, két alkalom még hátra van, ezeket mindannyian nagy-nagy lelkesedéssel várjuk. Az idővel kicsit elcsúsztunk, de nem bánkódik ezért senki, sőt örülünk, hogy még nincs vége. A következő alkalomra remélhetőleg hamarosan sor kerül, mihelyt az időjárás lehetővé teszi. Az utolsó alkalomra megvárjuk a havat, csilingelő lovas szánnal fogunk a friss hóban száguldozni. Biztosan jól fogunk szórakozni akár csikorgó hidegben is. Számomra biztosan a legkedvesebb alkalmak lesznek, ha már magam mögött tudhatom a szakdolgozat megírását.

Gyakorlatilag nézve, úgy érzem a szervezési tevékenységem jónak bizonyult, a partnerekkel jó volt az együttműködés, hiányról nem számolhatok be. Jó volt a teamben együtt dolgozni, úgy érzem a projekt egy picit meghosszabbította a képzést, amely során sok kellemes pillanatban volt együtt részünk, és ami még fontosabb, úgy érzem, az együttműködés a barátságunkat is elmélyítette.

Ami a csoportot illeti, a projekt vége nem jelenti az együttműködés végét. Most kezdjük a rendszeres foglalkozásainkat, nyár elejéig kéthetente találkozunk a megszokott módon, időben és helyen. Team tagtársaim is jelezték, hogy szívesen részt vesznek egy-egy alkalmon, aminek a csoport örül, és én személy szerint még jobban, ugyanis mostanra a csoport engem érez a vezetőjének, én meg egyedül nem tudom, hogyan birkózom meg ezzel az egyébként megtisztelő helyzettel és feladattal.

Ami a jövő nyári programokat illeti, már benyújtottam a pályázatot az EMMI felé, és remélem, hogy ami idén elmaradt, azt jövőben, vagy azután de mindenképpen megvalósítjuk.

Hogy mindez megvalósulhatott hálát adok Istennek! Hálát adok a csoportért, az ötletért, a projektfolyamatban résztvevő minden emberért.

Isten áldása legyen jelenen, jövőn!

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm a célcsoportnak, a mozgássérült barátaimnak, hogy megajándékoztak bizalmukkal; jelenlétükkel, rugalmasságukkal, érdeklődésükkel és lelkesedésükkel mindvégig inspirálták a munkámat. Köszönöm a segítőknek helytállást és a segítséget.

Köszönöm dr. Kondor Ágotának a konzulensként nyújtott hatékony támogatást, megértést és türelmet, valamit terapeutaként a szakszerű munkáját mellyel folyamatosan növelte a célcsoport érdeklődését és kitartását.

Köszönöm a teamtagoknak, Évának és Zsófinak a hasznos és kellemes együttműködést, köszönöm a jókedvet, a barátságot.

Köszönöm a kooperációs partnereknek az együttműködést – a lovak, a helyszín és tevékenységek biztosítását, a finom ételeket, valamint a biztonságos és eseménymentes utazást.

Köszönöm Édesanyámnak a támogatást, a megértést és köszönök minden helyettem és értem elvégzett munkát

Köszönöm az egyház támogatását, Adorjáni Dezső Zoltán püspök úr bizalmát mellyel megelőlegezett és pozitív elbírálásra ajánlotta a pályázatot, amivel a projekt anyagi forrásait sikerült biztosítanunk.

Köszönöm Zelenák József esperes úrnak, hogy a képzésen való részvétel lehetőségét felvillantotta előttem, köszönöm a bátorítást és a türelmet, melyet mindvégig, a képzés kezdetétől jelen pillanatig tanúsított.

Köszönöm az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy támogatásával lehetővé tette e csoport álmainak valóra válását.

Isten áldja meg gazdagon mindnyájuk életét, munkáját!

Irodalomjegyzék

A fogyatékkal élő személyek védelméről és jogaik érvényre juttatásáról szóló 448/2006-os számú Törvény.

Forrás:http://www.dreptonline.ro/legislatie/lege_protectia_persoane_handicap_448_2006_rep_2008.php (letöltés:2017.11.01)

Allport, Gordon, (1991). Structura și dezvoltarea personalității, București: Editura Didactică și Pedagogică, Bucuresti

Aronson, Elliot (2008): A társas lény. Akadémia Kiadó, Budapest

Asztalos Bernadett –Járay Márton – Szentjóbi Ottó (szerk. 2017): Álom, Terv, Tett, Antropos Mentálhygiénés Egyesület

Atkinson, Rita L. – Atkinson, Richard C. – Smith, Edward E. – Bem, Daryl J. – Hoeksema, Susan Nolen (2003): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest

Bagdy Emőke (2010) : Hogyan lehetnénk boldogabbak? Kulcslyuk Kiadó, Budapest

Bagdy Emőke, Mirnics Zsuzsanna, Vargha András (szerk. 2008): Egyén-Pár-Család, Animula Kiadó, Budapest

Biblia (2015), RÚF, Kálvin János Kiadó, Budapest

Bonchiș, Elena, Secui, Monica, (2004). Psihologia vârstelor, Editura Universității, Oradea

Buda Béla (2004): A kommunikáció jelentősége az orvosi munkában. In Pilling János (szerk): Orvosi kommunikáció, Medicina Könyvkiadó, Budapest

Buda Béla: Művészetterápia I. rész. A művészet felhasználása gyógyításra és fejlesztésre.

Forrás:http://budabela.hu/dokumentumok/tanulmanyok%20-esszek%20menupont/muveszetterapia1.doc (letöltés: 2017.10.29)

Czeizel–Lányiné- Rátay (1978): Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a Budapest-vizsgálat tükrében. Forrás: http://www.efiportal.hu/egeszsegugy/fogyatekossagi-tipusok (letöltés: 2017.10.26)

Csíkszentmihályi Mihály (2015), Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény psichológiája, Akadémia Kiadó, Budapest

Debreceni Károly István – Tóth Mihály (2005): Életesemények a pásztori lélektan és a filozófia tükrében. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet és a Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány kiadványa.

Direcțiile Generale de Asistență Socială și Protecția Copilului județene și ale sectoarelor municipiului București Source: General Departmens for Social Asistance and Child Protection at the country leve land at the local level for the districts of Bucharest)

Dubos, Rene (1959): The Mirage of Health. Harper & Brothers, New York

Eareckson, Joni/ Musser, Joe (1984) –Joni, Evangéliumi Kiadó, Budapest

Gombos Gábor: Fogyatékkal élőket segítő átfogó tudásbázis. Forrás: http://tudasbazis.specialpecs.hu/pages/viewpage.action?pageId=2524100 (letöltés: 2017. 10.15)

Gordosné dr. Szabó Anna (1999): Bevezetés a Gyógypedagógiába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Györfi Olívia: Mozgásterápia és lehetőségei. Forrás: http://lepesrol-lepesre.x3.hu/mozgasterapiak.pdf, (letöltés: 2017.10.29)

Hidvégi Péter, Kopkáné Plachy Judit, Dr. Müller Anetta (2015): Az egészséges életmód, Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézet, Eger

Hitler, Adolf (2007): Mein Kampf, Gede Testvérek, Budapest

Horváth-Szinnyai Borbála: Képességfejlesztés.

Forrás: http://www.kepessegfejlesztes.hu/mozgasterapiak (letöltés: 2017.10.29)

Kálmán Zsófia, Könczei György (2002): A Tájgetosztól az esélyegyenlőségig: Osiris Kiadó, Budapest

Kopp Mária, Skrabski Árpád (2004): Magyar lelkiállapot az ezredforduló után

Kullmann Lajos (2012): A modern rehabilitációs szemléletet tükröző egyéni állapotfelmérő módszer, A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO) elméleti és gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai. A módszer alkalmazási lehetőségei a mozgássérült emberek rehabilitációjában. ELTE BGGYK, Budapest.

Forrás: http://www.gurulo.hu/sites/default/files/tanulmanyok/fuzet_5_kullmann.pdf (letöltés 2017.10.28)

Michael Cole, Sheila Cole (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Palmer, Bernard: Gyógyíthatatlanul mégis Isten dícsőségére – Scheresky, Jeanne: Diagnózis: Rák (1990), Primo Kiadó – Evangéliumi Kiadó, Budapest

Parsons, T. (1972): Definitions of health and illness in the light of American values and social structure. In: Jaco, E. és Gartley, E.: Patiens, Physicians and Illness: A Sourcebook in Behavioural Science and Health, Collier-Macmillen, London.

Pikó B(1996) az egészségi állapot komplexitása és mérési lehetőségei. LAM 6, 474-477.

Rogers, Carl (2014): Valakivé válni, Edge 2000, Budapest

Rudas János (1990): Delfi örökösei, Kairosz Kiadó

Rudas János (2016): Csoportdinamika. Oriold és Társai Kiadó

Seedhouse, David: Ethics: The Heart of Health Care

Singer Magdolna (2012): Veszteségek ajándéka. Jaffa Kiadó, Budapest

Spannraft Marcellina – Sepsi Enikő – Bagdy Emőke – Komlósi Piroska – Grezsa Ferenc (szerk.): Ki látott engem? Buda Béla 75, (2014) Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, Budapest

Szabó Lajos (2010, szerk): A közösségépítő lelkész. Gyakorlati teológiai kézikönyv lelkészeknek és nem lelkészeknek, Luther Kiadó, Budapest

http://szentiras.hu/RUF (letöltés:2017.11.06)

Szőnyi Gábor (2005): Csoportok és csoportozók. A lélektani munkára építő csoportok vezetése. Medicina Könyvkiadó, Budapest

Tausz Katalin, dr.- Lakatos Miklós, dr. (2004). A fogyatékos emberek helyzete, Statisztikai szemle, 82 évfolyam, 2004.4. szám;

Forrás: www.ksh.hu/statszemle_archive/2004/2004_04/2004_04_370.pdf (letöltés 2017.10.25)

Tomcsányi Teodóra – Michael Manderscheid – Hermann Krieger – Calin – Márta – Csáky-Pallavicini Roger (szerk.): A mentálhigiénés képzés stúdiumkísérő projektje (Beszámoló a mentálhigiénés képzés projektkészítéssel foglalkozó stúdiumáról). Budapest

Tringer László (2005): A lelki egészség, mint az egészség alapja, Szent István Társulat Kiadó, Budapest

Wipke C. Hartje (2012), Lovasterápia. Gyógypedagógiai lovaglás, lovas pszichoterápia, Mezőgazda Kiadó, Budapest

Zweig, Stefan (2006): A lélek orvosai, Kairos Kiadó, Budapest, http://www.nyme.hu/uploads/media/Eletmodfueggo_betegsegek_1a.ppt (letöltés: 2017.10.26)

Képességek és tulajdonságok diagnosztizálása. Az emberalak ábrázolásának minősítése Goodenough-féle eljárással. A vizuális percepció és a vizuomotoros koordináció vizsgálata Bender A, Bender B próba, Frostig teszt. Lásd: Torda Á.: Pszichodiagnosztika, 64-91. old.

Mellékletek

számú melléklet: Szerződés

(Fotó: Pálfi Hilda)

számú melléklet: Pluto kutya

(Fotó: Pálfi Hilda)

számú melléklet: Így érzem magam

számú melléklet: Az öröm pillanatai

(Fotó: Pálfi Hilda)