A kézműves termékekhez kapcsolódó fogyasztói szokások Hargita megyében [305244]

SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM

CSÍKSZEREDAI KAR

KOMMUNIKÁCIÓ ÉS KÖZKAPCSOLATOK MESTERKÉPZÉS

DISSZERTÁCIÓ

A kézműves termékekhez kapcsolódó fogyasztói szokások Hargita megyében

Vezetőtanár: Végzős hallgató:

dr. Nistor Laura Szabó Erika

Csíkszereda

2020

[anonimizat], SOCIO-UMANE ȘI INGINEREȘTI MIERCUREA CIUC

MASTER ÎN COMUNICARE ȘI RELAȚII PUBLICE

DISERTAȚIE

Comportamente de consum privind produsele artizanale în județul Harghita

Coordonator: Absolvent: [anonimizat]. Nistor Laura Szabó Erika

MiercureaCiuc

2020

Tartalomjegyzék

1. Bevezető 4

2. Szakirodalmi áttekintés 6

2.1. A helyi termék meghatározása 6

2.2. Néprajz, népi iparművészet, hagyományok 8

2.3. Népművészet, kézművesség és design kapcsolata 12

2.4. Fenntartható fogyasztás-típusok és slow fashion 13

3. Módszertan, kutatási kérdések 20

4. A kutatási eredmények bemutatása 22

4.1. . A kérdőív szerkezete 22

4.2. A válaszolók demográfiai sajátosságai 22

4.3. A kézműves termékeket választók vásárlási szokásai 24

4.4. A kézműves termékek márkaismerete 28

4.5. A népi motívumok jelentősége 40

4.6. A kézművesek kommunikációs csatornáik 41

4.7. Járható út a fenntarthatóságért 43

5. A kutatás kiértékelése 46

6. Könyvészet 49

6.1. Online források 51

7. Rezumat 52

8. Abstract 53

9. Függelék 54

Bevezető

A mesteris szakdolgozatom témája a kézműves termékekhez kapcsolódó fogyasztói szokások vizsgálata Hargita megyében. Személyes indíttatásból választottam ezt a témát: apukámat segítve én is részt vettem a kézműves vásárokon gyerekkoromban és rajongással tekintettem a gondosan megmunkált portékákra. [anonimizat] a termékek kivitelezőit. Az alkotóknak kérdést tehettem fel a termékekről, és ők mindig készségesen, csillogó szemekkel válaszoltak nekem. Lá[anonimizat]ékük különleges, az önkifejezésük egyik eszköze, nem csupán profitot termelő tevékenység számukra ez pusztán, amelyet hozzáértéssel végeznek.

A szakdolgozatom témájának a fő kérdése, hogy kiderítsem, milyen indíttatásból vásárolják a Hargita megyei emberek a kézműves termékeket? Vajon mennyire fontos az embereknek a helyi alkotók támogatása, a termékek egyedisége, né[anonimizat]úra ily módon való támogatása és a környezettudatosság?  A kézművesek, designerek az újrahasznosítást az alkotással egyre gyakrabban összekapcsolják. Tudatosan vagy tudattalanul követik a környezet óvására törekvő áramlatokat. De vajon a vásárlókban felvetődnek-e ezek a motivációk?

Hobbivarrónőként és megrögzött újrahasznosítóké[anonimizat]ék az embereknek és a környezetünknek egyaránt. A munkáimat látva, a vásárló[anonimizat] a tevékenységgel. Úgy vélem, [anonimizat] újrahasznosított táskák és kiegészítők készítésére nagyobb hangsú[anonimizat]űbben fel kell mérnem, valóban értékelnék-e a törekvéseimet. Éppen ezért ez a kutatás arra nézve is vá[anonimizat] a jövőben az általam eddig hobbiként űzött tevékenységemmel. Nem zárkózom el attól sem, hogy a jövőben fenntarthatóságat művelő vállalkozást hozzak majd létre, amely profilja szerint textíliák és régi ruhadarabok felhasználása által kialakított egyedi táskák és tartozékok (övtáska, pénztárca, fülhallgató tartó), mindennapi használati tárgyak (szendvics-csomagoló szatyor, zöldség-gyümölcs bevásárló szatyor, hajgumi, intim eszközöknek tároló, papírzsebkendőtartó) varrását feltételezi. Terveim szerint, ezeken a termékeken népi motívumok is lennének, dekoratívan beleszőve (hímzéssel, csipkével). Ez a kutatás arra is vállalkozott, hogy kiderítse, lenne-e igény az ilyen típusú termékekre, amelyek ötvöznék a fenntarthatóság trendjét a népi kultúrával, a hagyományokkal.

A kutatást kvantitatív kutatási módszerrel, egész pontosan online-kérdőíves kutatással végeztem. A kérdések arra vállalkoztak, hogy megválaszolják az alábbi kutatási kérdéseket:

Milyen korosztály, társadalmi réteg vásárolja a kézműves  termékeket, valamint milyen gyakorisággal, és indokkal? A termékek funkcionalitása mennyire meghatározó választásnál?  Milyen típusú termékeket vásárolnak leggyakrabban? Honnan szerzik be? Milyen igényeik vannak? Hol vásárolnának könnyebben, online térben vagy kézműves vásárokon? Honnan szeretnének leginkább információkat a termékekről? Stb.

A kérdőívemet a közösségi oldalon (Facebook-on szórtam), és vállalkoztam a merítést Hargita megye szintjére kiterjeszteni azért, hogy átfogó képet kaphassak a térség kézműves termékeket fogyasztóinak a magatartásáról. A kutatásom nem reprezentatív, de úgy gondolom, hogy más, korábbi kutatásokkal összevetve, képes körvonalazni néhány fontos választ a fenti kérdésekkel kapcsolatosan.

A szakdolgozatomban elsőként egy szakirodalmi áttekintést mutatok be a fogyasztás, a helyi termékek és designerek, a népi kultúra vonatkozásában, kifejtem a kézművesség változásának szakaszait. Definiálom a helyi, a kézműves és design termékek közötti különbségeket és átfedéseket. A fenntarthatóság fogalmi körét is kifejtem. A vásárlási folyamatokat ismertetése után a slow fashion mozgalomról írok néhány gondolatot. Ezután a módszertani fejezet, majd a kutatás eredményeinek bemutatásai következnek.

Szakirodalmi áttekintés

2.1. A helyi termék meghatározása

Úgy gondolom, hogy amikor elhangzik a helyi termék kifejezés, akkor leginkább a helyi élelmiszertermékekre asszociálunk, de a fogalom nem csak ezeket a termékeket jelenti, hanem minden olyan terméket, amelyet helyi szinten, egy bizonyos földrajzi régióban állítanak elő. A szakirodalom, amikor a helyi terméket meghatározza, akkor legtöbbször nem a terméktípusokat veszi alapul, hanem a termékek helyhez kötöttségének, tájjellegének kritériumát. Lengyel és Lukovics (2008) nyomán például azt mondhatjuk el, hogy helyi terméknek minősül minden olyan termék, amely helyi alapanyagokból, helyben kialakult eljárásokkal, kisléptékű üzemekben, manufaktúrákban kerül megtermelésre. Jellemző még a csomagoláson a helyi anyagok, és kulturális elemek felhasználása (pl. népi motívumok). Általában az jellemző, hogy a helyi termékeket a fogyasztás helyétől számított 50 km sugarú körön belül határozzák meg.

A fentiek nyomán a kézműves tárgyak helyi termékeknek minősülnek: egy adott településen, régióban, általában kis manufaktúrákban, helyi munkaerősvel készülnek, tehát nem nagyüzemi termelésben, és általában a termékekből limitált széria, esetleg csak egyedi darabok készülnek. A termékek tehát nem tömegáruk, és legtöbbször nem is kerülnek be a nagykereskedelmi forgalomba, csak helyi vásárokon, piacokon, helyi termékeket forgalmazó üzletekben kerülnek értékesítésre (Szomi, 2016).

Továbbmenően, a szerző a magyarországi Nemzeti Agrárkamara által kiadott kézikönyv nyomán úgy definiálja a helyi terméket, hogy

„fő jellemzője, hogy a termelés, feldolgozás és az értékesítés, valamint a fogyasztó a lehető legközelebb vannak egymáshoz, rövid az ellátási lánc […] a helyi gazdaságot fejleszti, a helyi szereplőket segíti, őket támogatja, és környezetileg, társadalmilag is a fenntartható gazdálkodáshoz vezet” (Szomi, 2016: 2).

Fehér (2007) szerint helyi termékeken olyan termékeket értünk, amelyek helyi értéket képviselnek, azáltal, hogy a termékek egy adott településhez és ennek kulturális sajátosságaihoz, történelméhez, hagyományához kapcsolhatók. Ilyen megközelítésben például egy adott település vagy térség népi motívumainak megjelenítése a termékeken helyi terméknek minősül. Továbbmenve pedig az is elmondható, hogy ha léteznek olyan törekvések, amelyek a termékekbe beépítik egy település vagy régió hagyományait, valamint léteznek fogyasztók, akik hajlandóak megvásárolni ezeket a termékeket, akkor valamelyest biztosítva van a hagyományok fenntartása. Azt is mondhatjuk, hogy a helyi termékek segítségével jót cselekedhetünk egy adott hely, térség hagyományaival, imázsával kapcsolatosan.

Ez a normatív megközelítés megjelenik a szakirodalomban is. G. Fekete (2009) nyomán ugyanis fontos kiemelni, hogy a helyi termékek megközelítése általában normatív és társadalmi üzenete is van: a helyi termékeket pozitív kontextusban szokás emlegetni, ezek fogyasztása ajánlott, mivel így jót teszünk magunkkal és a termelőkkel, valamint egy régió gazdaságával is. Ezzel kapcsolatosan a szerző megjegyzi, hogy a helyi termék vásárlása jó 1) a termelőnek, mert megélhetést biztosít számukra, 2) a fogyasztóknak, mivel így könnyebben átlátjuk egy termék létrejöttét, az alapanyagokat (különösen az élelmiszerek esetében ez egy fontos szempont), a munka menetét, sőt egészen személyre szabott, rendelésre készülő termékekről is beszélhetünk, 3) a helyi munkavállaóknak, mivel lehetőséget biztosít a munkába állásra, 4) a turizmusnak, mivel a kínálatokba be tudják iktatni a helyi szolgáltatásokat, helyi programokat (pl. lovaglás, valamilyen ételkészítés vagy más kézműves, kisipari foglalkozások megtekintése), 5) a helyi önkormányzatoknak, mivel a helyi termékek készítése, a manufaktúrák növelik a foglalkoztatottságat, a helyi adókat.

Dudás Katalin (2011) egy átfogó ábra segítségével vázolja fel a tudatos fogyasztás komponenseit. Az ábrát az alábbiakban én is bemutatom. Amint látható az ábrán az eredettudatosság szerinti vásárlás fedi le a helyi termék fogalmát, így tehát az a fogyasztó, aki megfigyeli, hogy honnan származik a termék, vagy igyekszik célzottan egy adott lokalitásról választani terméket, tudatos fogyasztónak mondható. Ugyanakkor a tudatos vásárlást még más módon is meg tudjuk valósítani, pl. ha célzottan egy bizonyos márkát választunk, vagy odafigyelünk a környzetere, esetleg másokra is. Látjuk az ábrán, hogy a termék-eredet tudatosság mennyi más összetevőt feltételez. Ha egy fogyasztó termékeredet-tudatosan vásárol, akkor általában a környezettel, másokkal, egy közösséggel, de a saját egészségével is jót tesz, tehát a lokális fogyasztás egy nagyon komplex fogyasztásnak felel meg. Az is elég érdekes az ábrán, hogy a fogyasztók ahhoz, hogy tudatosan vásároljanak aktívak kell legyenek, és folyamatosan információkat kell keressenek olyan termékekről, amelyek megfelelnek a tudatos fogyasztás követelményeinek.

Természetesen, terméke válogatja, hogy egy fogyasztó milyen típusú helyi terméket választ, vagy milyen típusú termékek esetében fontos az, hogy lokális termékeket válasszon. A Dudás (2011) által felvázolt ábra az élelmiszerek vásárlásának apropóján született, de úgy gondolom, hogy jól alkalmazható másmilyen termékekkel kapcsolatos tudatosságra is, éppen ezért tartom fontosnak bemutatni.

1.ábra A tudatos fogyasztás komponensei. Forrás: Dudás, 2011: 321).

Néprajz, népi iparművészet, hagyományok

A fentiekben már utaltam arra, hogy a helyi termékekben és a kézműves termékekben megjelennek a helyi hagyományok, a lokális kultúra elemei, a népi motívumok is. A továbbiakban ezt a megközelítést fejtem ki. Ahhoz, hogy a helyi, kézműves termékeket meg tudjam határozni, a kézművesség kialakulástól a népi iparművészet kifejtéséig haladok.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a népművészet magában foglalja azokat a műalkotásokat, amelyeket a népköltészet, a népzene, a népi tánc, a népviselet, és díszitőművészet jelent. Engem ezek közül a díszitőművészet érdekel. Dundes (1956: 2) megközelítése szerint a nép fogalma egy olyan csoportra vonatkozik, akik rendelkeznek legalább egy közös tulajdonsággal, amely összeköti őket. Értelemzésem szerint tehát pl. egy adott régió, telpülés lakosait is tekinthetjük népnek, mert összeköti őket a lokalitás. Továbbenve pedig, ez a nép, aki egy adott egy régióban, településen él, sajátos megnyilatkozásokkal, pl. sajátos népi művészettel, ezen belül sajátos díszitőművészettel, illetve ezzel összefüggő motívumokkal rendelkezhet. A hely kritérium azért fontos, mert ahogy a szakirodalom is írja, napjaink globalizált világában a népi kultúrát általában egy adott hely, egy lokalitás kultúrájával azonosítjuk, tehát a helyi, a lokális jelenti e népit (Storey, 2003). Ez a helyi kultúra, amely tartalmazhat egy sor lokális kreációt, terméket, legyen szó sajátos receptekről, élelmiszerekről, zenéről, másmilyen tárgy alkotásokról, felértékelődik, mivel a globális egyformaságban magában hordozza az egyediséget, a mást, a különlegest.

Ezek a helyi termékek tehát sok esetben magukon hordozzák egy település kultúrájának hagyományát, és azáltal, hogy ezt megjelenítik a napjainkban hozzáférhető termékeikben, biztosítják azt, hogy a hagyomány életben maradjon (Shils, 1981). A szerző szerint tehát a hagyomány jellemzője az átadás, a hagyomány (a szerző szavaival a traditium), az, amit a múltból átadunk a jelennek. Ezt a megközelítést találjuk Keszeg Vilmosnál is. A szerző szerint a hagyomány fogalmát

„nem a kultúra- és a társadalomfejlődés egy korábbi korszakából fennmaradt reliktumokra vonatkoztatjuk, hanem a környezetben, a kultúra használóitól informális módon átvett, a mindennapi életben használt tárgyak, ismeretek, gyakorlatok, mentalitás és attitűd megnevezésére” (Keszeg, 2014: 10).

Tehát a hagyomány nem csak a múltra, hanem a jelenre is vonatkozik, hisz a múlt idők számos tárgyi és szemmeli hagyatéka beépült a mindennapokba. Éppen ezért, ahogyan a szerző is fogalmaz, a hagyomány kijelöli az közösséget, ahová tartozunk, és lehetővé teszi a saját múltunknak a megjelölését is, azáltal, hogy nyomon tudjuk követni, mi mit használunk őseink hagyatékából. Ezt a jellemzőt a szerző a hagyomány biografikus funkciójának nevezi (Keszeg, 2014: 10–12).

Ide kívánkozik a folklorizmus fogalom is, ami Biró A. Zoltán szerint azt jelenti, hogy egy népi kultúra valamely elemének idegen környezetbe való átvétele. E tevékenység során az átvett elem, az új kontextusban megváltoztatja a jelentését, eltérő lesz, mint amilyen például az eredeti kultúrában volt (Biró, 1987: 33-44). A szerző azt is leírja, hogy a folklorizmusnak különféle típusai léteznek. Erre a jelenségre véleményem szerint egy nagyon jó példa a kalocsai motívumok esete, amelyek már bekerültek a magas divat körforgásába, sőt a fast fashion termékein is viszontlátjuk ezeket. De amikor a Kalocsától, vagy a magyar népi kultúrától távol eső, ezt nem ismerő személy szemléli ezeket a termékeket, nem igazán ismeri a motívum eredetét, számára csak egy érdekes minta, egy színes virág képét adja vissza a motívum. Jó példa erre az eset, amikor Dolce&Gabbana kiadott egy kollekciót azzal a névvel, hogy mexikói kollekció, és amely kalocsai motívumokat tartalmazott.

2.ábra Mexikóinak nézett kalocsai motívum Dolce & Gabbana tervezőnél

Forrás: Paradi.Online

A népi motívumok, illetve a népi kultúra elemeinek aktualitása azt mutatja tehát, hogy a hagyományok velünk élnek, átalakulnak, de a mindennapok részét képezik. Leginkább a művészeti alkotások révén futunk bele a népi hagyományokba, de sok esetben a gasztronómia szintjén is. Jó példák erre az úggyneveztt Hungarikum termékek, vagy az olyan tájegyszégekhez köthető élelmiszerek, mint pl. a szegedi szalámi, a székely köményes stb.

Hoppál Mihály arra is felhívja a figyelmet, hogy a népművészetnek, a folklórnak fontos úgy a közösségi jellege, amely során erősíti az együvé tartozást, az összetartozás érzését a tagokban, mint a művészeti jellege, azaz esztétikája (Hoppál 1982). A népművészet esztétikája azokat a megjelenítési formákat és módozatokat jelenti, amelyekben napjainkban feltűnnek a népi alkotások. Ezeket lehet a szép, kevésbé szép, esztétikus jelzőkkel illetni.

Ide kapcsolódik a népművészt kommunikációs jellege is. Fehér (2018) szerint itt arról van szó, hogy a népi alkotások, legyen szó tárgyakról vagy szellemi alkotásokról kommunikálnak, beszélnek, üzeneteket közvetítenek, megmutatják az időt, amikor készültek, és a kontextust, amelyre nézve az adott alkotásnak sajátos funkciója volt.

Ahogy a szerző írja:

,,a viselet megmutatja tulajdonosa nemét, korát, társadalmi rangját, családi állapotát, gyermekei számát, funkcióját, a viselés helyét, idejét. De azt is, hogy éppen ünnepel-e vagy munkába indul benne az ember. Mindezek a jelenségek nagyon messze vezetnek, a ma átlagembere nagyrészt semmit sem tud ezekről. Bátran viselünk menyasszonyi díszt nagymama korunkban is a nagyestélyin, hiszen ezeknek szimbolikus értelméről csak a szakember tud.” (Fehér, 2018: 6).

A népművészet elemei tehát velünk élnek, a mindennapjaink részét képezik, de sok esetben nem igazán ismerjük az eredeti jelentést, ami adott tárgyakhoz, motívumokhoz köthető.

A népi kultúra fennmaradását elősegítette a népi iparművészet megjelenése és elterejedése. Illés (2013) a népi iparművészet az iparművészet azon ágazata, amely az alkotások során (amelyek sok esetben ipari termelésben jönnek létre, tehát sorozattermékek) felhasználja a népi kézművesség elemeit, az anyagokat, a motívumokat. Egy ma gyártott tárgy, pl. egy táska, amely magán visel egy népi motívumot igazából egy iparművészeti terméket jelent, főleg akkor ha ez ipari, sorozatgyártásból kerül ki. De iparművészeti termékekként kategorizálhatjuk a kistermelői manufaktúrák azon termékeit is, amelyeken helyi népi motívumok jelennek meg, vagy valamilyen más, hagyományt örökít át a termék, pl. az alapanyagok tekintetében.

Viszont amit nagyon fontos kiemeleni, az a funkció, akár a kommunikációs funkció megváltozása: amikor ezeket a motívumokat, tárgyakat a múlt népi kultúrájának kontextusában szemléljük, akkor ezeknek jól meghatározott használati, praktikus funkciói voltak, míg manapság az iparművészet révén keletkezett népi termékek és motívumok inkább csak esztétikai-kommunikatív funkcióval bírnak (Fehér, 2018). Megváltozott tehát a jelentésük, a funkciójuk. Pl. egy váza, kancsó, amely a múltban egy fontos konyhai kellék volt, ma legtöbbször dísztárgyként funkcionál, de kommunikatív és esztétikai funkciójában utal arra, hogy milyen tájegységhez, helyhez, hagyományhoz köthető a termék az anyag és a motívumhasználat mentén. A globalizáció kontextusában pedig ezek a termékek felértékelődnek (Storey, 2003).

Népművészet, kézművesség és design kapcsolata

Napjainkban a népi motívumokat nem csak a kézműves termékeken, hanem a designe termékeken is felfedezzük. Éppen ezért fontosnak tartom tisztázni a kézművesség és a design fogalmait, illetve azt is, hogy mikor beszélhetünk kézműves designról. Borges (2011) az UNESCO 1997-es defnicícióját használja, amely szerint kézművességnek (craft) nevezzük, az olyan termékeket, amelyek kézi munka révén jönnek létre. Ez nem zárja ki azt, hogy a termelésben gépi erő is legyen, de a kézi irányításnak kivehetőnek kell lennie. A kézműves termékek általában kisszériások, és a nyersanyag felhasználásában a kézművesség a fenntarthatóságra törekszik. A kézműves termékek különlegesek, mivel elkülönülnek a tömegtermelésben gyártott termékektől, úgy eszétitikában, mint funkcióban, vagy abban, hogy sajátos szimbólumok kapcsolhatók hozzájuk.” (Borges, 2011: 21).

A szerző a továbbiakban kifejti, hogy sokáig konfliktusos kapcsolat övezte a kézművesség és a design kapcsolatát, mivel a kézművességet összekapcsolták az népi kultúrával, az autodidakta szemlélettel, esetleg a művészettel, míg a design-t a tudással, a mérnöki kompetenciákkal, a pontossággal azonosították. Manapság viszont már létezik az a fogalom, hogy ,,craft design”, ami a kézművesség és a design ötvözete. Itt arról van szó, hogy a kézművesség valamely jellemzői bekerülnek a design-termékek gyártásába. Ez vonatkozhat az anyaghasználatra, a motívumokra, vagy a kézi munkára is. (Borges, 2011).

Ezzel kapcsolatosan Fekete (2017) megjegyzi, hogy manapság a design és a kézművesség összekapcsolódik. A design a pontos, előzetes tervezést jelenti, abból a célból, hogy hibátlan termékek jöjjenek létre, és a termékeket sorozatban lehessen gyártani. Ugyanakkor a termék-tervezésbe bekerülhetnek a kézművesség elemei is, és ennek a jelenségnek a jó példája a népi iparművészet, amikoris a termék-tervezés, azaz a design összekapcsolódik a kézművesség megannyi jellemzőivel, pl. a népi motívumok alkalmazásával a díszitésben, a sajátos, természetes anyaghasználattal stb.

Példaként említhető itt az Esztány táskák, amelyek felhasználják a népi kultúra elemét, a székely szoknya berakásait, de ugyanakkor pontos formatervezéssel készülnek a darabok, éppen ezért a gyártó Esztány István 2010-ben Formatervezési Díjat is kapott a ,,Bővülő táskák” projektért. Ezzel együtt a táskák manufaktúra jelleggel készülnek, tehát itt a design és a kézművesség, valamint az iparművészet összekapcsolódásáról beszélhetünk.

Megemlíthetem még a román Iutta márkát is, amely ugyancsak az iparművészet szintjére emelte folklórt. A román folklór elemeit, motívumait felhasználó termékek (táskák és kiegészítők) természetes anyagból, formatervezéssel manufakturális koncepcióban dolgoznak. A márka által működtetett blogon pedig azt is megtudjuk, hogy a nemzetközi designerek, hogyan használták fel a román népi motívumokat a divatkreációkon.

Fenntartható fogyasztás-típusok és slow fashion

Amint ezt már említettem az előzőekben, a kézműves helyi termékek megfelelnek sok esetben a fenntarthatóság kritériumának, mivel sok esetben természetes anyagokat használnak fel, esetleg újrahasznosítanak, de élelmiszerek esetén arra is sok példa van, hogy kevesebb vegyszert, tartósítószert találunk ezekben a termékekben. A fenntarthatósághoz, a környezetvédelemhez abban az értelemben is hozzájárulnak a helyi termékek, hogy jó esetben a termeléshez közeli helyeken kerülnek forgalomba, így a szállítással összefüggő környezetszennyezés is mérséklődik (Lengyel és Lukovics, 2008).

A fogyasztói oldalon pedig azt láthatjuk, hogy azok a fogyasztók, akiknek fontos a környezet védelme, a fenntarthatóság, esetleg az etikus fogyasztás, szívesen vásárolnak helyi termékeket (Dudás, 2011).

De mit is jelent fenntarthatóság és a fenntartható fogyasztás? Csete (2012) szerint először Brown (1981 – idézi Csete, uo.) említette a fenntartható fejlődés fogalmát a társadalom fenntarthatóságáról szóló írásában, egy olyan kontextusban, amelyben a természeti erőforrások elapadását a túlzott kitermeléssel és a népesség robbanásszerű növekedésével hozta kapcsolatba. Nem sokkal később, 1987-ben, az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságahozta nyilvánosságra a fenntartható fejlődés (sustainable developement) paradigmát, ami egy olyan fejlődést jelent, ami úgy elégíti ki a jelenlegi generáció szükségleteit, hogy ezáltal nem veszélyezteti a jövő generációk szükségleteinek kielégítését (Csete, 2012).

Nemsokára a fenntartható fejlődés paradigmája nagy népszerűségre tett szert, és a fogyasztással kapcsolatos cselekvésekre is kihatott. Gulyás (2008) például említést tesz arról, hogy a fenntarthatósági paradigmába egyre inkább beépültek olyan gondolatok is, amelyek a fenntartható fogyasztásra vonatkoztak, aza egy olyan fogyasztásra, amely pl. a kisléptékű fogyasztásra helyezi a hangsúlyt. Ebben benne van az is, hogy igyekezzünk mérsékelni a túlzott fogyasztást, ne vegyünk meg felesleges dolgokat, de az is, hogy lehetőleg a lakóhelyünkhöz közeli forrásokból szerezzük be a termékeket, amelyeket el szeretnénk fogyasztani. A lokalitásról, a helyi fogyasztásról van szó, mivel ezáltal hozzá tudunk járulni a szennyezőanyag-kibocsátás mérsékléséhez. A szerző azt is megjegyzi, hogy a fenntartható fogyasztás arra törekszik, hogy a fogyasztókat távol tartsa a hivalkodó, felhalmozó fogyasztástól, és egy alternatív, helyi, a közösségre nézve támogató fogyasztást valósítson meg (Gulyás, 2008).

A szakirodalomban számos fogyasztási irányzat ismert a fenntartható fogyasztással kapcsolatosan. Ilyen például az etikus fogyasztás, ami azért érdekes, mert a fenntarthatóságot nem csak a környezetei erőforrásokkal kapcsolatosan kívánja megvalósítani, hanem tisztességes viszonylást feltételez. A vásárlók, amikor etikus fogyasztásra törekszenek, morális döntéseket hoznak, és elutasítják azokat a termékeket, amelyek esetében úgy gondolják, hogy a termékek gyártája nem bánik tisztességesen a munkavállalókkal, a környezettel, fogyasztókkal. Az etikus fogyasztás tehát olyan vásárlási típusokat foglal magában, mint pl. a pozitív vásárlás, amikor pl. fair trade, bio, vagy helyi termékeket vásárolunk a konvencionális, tömegtermékek ellenében. Másik típusa a vállalat alapú vásárlás, amikor a gyártó magatartását tartjuk szem előtt (Lányi, 2006). Ebben a megközelítésben a helyi gyártású termékek, vagy ezen belül a kézműves termékek általában megfelelnek az etikus fogyasztásnak: ismerjük a gyártót és a munkavállalókat is sok esetben, általában a helyi termékek helyi nyersanyagokat használnak fel.

A szakirodalom azt is megemlíti, hogy az etikus fogyasztás napjainkban még egy alternatív fogyasztásnak felel meg, ami azt jelenti, hogy még csak a fogyasztóknak egy kis szegmense dönt úgy a vásárláskor, hogy figyelembe veszi a fenti szempontokat is. Gulyás Emese (2008) megemlíti, hogy az etikus fogyasztás az 1960-as években jelentek meg a nyugati országokban, napjainkban viszont már eléggé ismertté vált nem csak a nyugati világban. A szerző szerint az etikus fogyasztók nem csak saját igényüket veszik figyelembe a vásárláskor, hanem az is fontos a számukra, hogy másokkal is jót tegyenek, pl. a kis helyi közösséggel, amikor helyi termékeket vásárolnak, a környezettel, amikor nem támogatnak olyan gyártókat, akik környezetszennyező módon állítják elő a termékeiket stb.

Az etikus fogyasztást politikai fogyasztásként is szokták definiáni. Ez azt jelenti, hogy a vásárlásainkkal szavazunk, és az etikus fogyasztó olyan gyártókra, termékekre szavaz, amelyek nem károsítják a környezetet, nem rombolják a közösségeket, tisztességesen bánnak a munkavállalókkal és a fogyasztókkal. Amikor a vásárló igyekszik arra, hogy ezen szempontok mentén vásároljon termékeket, akkor buycott-ról, azaz pozitív vásárlásról beszélünk. A jelenség fordítottja a buycott, ami a negatív vásárlást jelenti, azaz azt, hogy a fogyasztó elfordul bizonyos márkáktól, termelőktől, ha úgy érzékeli, hogy ezek környezetszennyező vagy társadalmilag etikátlan tevékenységeket folytatnak (Gulyás, 2008, Lányi, 2006).

Az is olvasható a szakirodalomban, hogy manapság elég sok olyan közösség, fogyasztói csoportosulás jött létre, amely fontosnak tartja, hogy bizonyos értékek mentén elköteleződően vásároljon. Ilyen lehet nem csak az etikus fogyasztás, hanem pl. a LOHAS (Lifestyle Of Health and Sustainability), amikor a fogyasztók a vásárlásaik során odafigyelnek a környezeti fenntarthatóságra, de a saját egészségük védelmére is (Dudás, 2011, Brávácz, 2015). A LOHAS-csoportnak például fontos, hogy helyi termékeket vásároljon, ezt főleg a helyi élelmiszerek vásárlása esetében mutatták ki (Brávácz,2015). Más, jellegzetes fogyasztói típusok és közösségek az önkéntes egyszerűségre törekvők (voluntary simplicity) csoportja, akiknek az a jellemzője, hogy bár anyagilag meg tudnák engedni a hivalkodó és a túlfogyasztást, igyekeznek arra, hogy keveset, de időtálló, etikus dolgokat vásároljanak (Dudás, 2011).

A fenntartható, tudatos fogyasztás konetxtusában érdemes szólnunk a fenntartható divat jelenségéről is, annál is inkább, mert a dolgozatom is a kiegészítőket, mint helyi termékeket, tehát bizonyos öltözködési, divattermékeket vizsgál.

Nagyon röviden, a fenntartható divatot úgy határozták meg, hogy divattermékek társadalmi felelőséggel történő létrehozása és környezettudatos gyártása. Manapság a fenntarhatóság képezi a divatipar legfontosabb hívószavát, a divat szaktekintélyei szerint a nagyon szennyező iparágnak át kell álnia a fenntarthatóságra (BoF-McKinsey Company, 2019).

A fenntartható divat fontossága, a divatipar szennyezése miatt került terítékre, és főleg a fast fashion kapcsán. Mint ismeretes, a fast fashion, amelyet olyan márkák fémjeleznek, mint pl. a H&M, Zara stb. viszonylag olcsón kapható, ruhadarabokra vonatkozik, amelyek nagyon divatosak és trendik, ugyanakkor hibájuk az, hogy nagyon felgyorsítják a divat ciklusát, ma már a fast fashion nem szezonokban gondolkodik, hanem kéthetente, sőt akár hetente is megújítja a kollekciókat. A fast fashion tehát nagyon környezetszennyező, mivel túlfogyasztásra késztet, ugyanakkor a gyártási mód (olcsó alapanyagok, szennyező technológiák, globális méretű szállítás, esetenként alulfizetett munkaerő, nem biztonságos munkakörülmények) miatt ezek a termékek nem fenntarthatók, etikátlanok (Fletcher, 2008). A szakirodalom a fast fashion-t McFashion-nak is nevezi, ezzel arra utal, hogy ezek a termékek egyformák, nincs bennük egyediség, és az alapanyagok silányak (Joy és társai, 2012). Bár a fast fashion termékek még mindig nagyon népszerűek, főleg a fiatalok vásárolják előszeretettel ezeket a termékeket, mivel a ruhák divatosak, és viszonylag kevés ráfordításból tudunk trendi külsőt ölteni magunkra. Ugyanakkor ezek a termékek nem különlegesek, mert egyformák, szerte a világban, számtalan embernek lehet ugyanolyan polója vagy másmilyen ruhadarabja, tehát a fast fashion jellemzője az anonimitás. Éppen ezért a globális egyformaság kontextusában a fogyasztókban megnő az igény arra nézve, hogy valamilyen módon elkülönüljenek, egyediek legyenek (Joy és társai, 2012).

Az elkülönülés egyik módja, hogy elfordulnak a fogyasztók a fast fashion tömegtermékektől, és valamilyen más irányzatot próbálnak követni, azaz a divattermékek fogyasztását megpróbálják tudatosabban, etikusabban megoldani, esetleg figyelve a környezet fenntarthatóságára is. Ezek a jelenségek elvezettek oda, hogy megjelentek olyan irányzatok, amelyek például az önként vállalt egyszerűségre (Dudás, 2008) helyezik a hangsúlyt, azaz a kevesebb vásárlásra, és ilyen lehet például egy kapszula gardrób felépítése, amely kevés ruhadarabot foglal magában, de ezek nagyon jól kombinálhatók.

Másik mód lehet az, hogy igyekszünk helyi termékeket választani a divattermékek tekintetében is, azaz törekedünk arra, hogy helyi tervezőktől, kézművesektől válasszunk ruhadarabokat és kiegészítőket. Ezt a mozgalmat fedi le a slow fashion, vagy lassú divat jelensége (Fletcher, 2010).

A lassú (slow) divatot a fast fashion ellentéteként határozhatjuk meg. Amíg a fast fashionban a gyors termelés, a profit megsokszorozása rövid időn belül a jelszó, és ezt a termékek rövid életciklusán keresztül, a túlfogyasztáson keresztül érik el, addig a slow fashion a minőségre, a termékek hosszabb életcsiklusára törekszik. Fletcher (2010) szerint a slow fashion lényege ugyanaz, mint a slow food-é. A slow food mozgalom is a fast food ellentéteként jött létre, és olyan élelmiszerek fogyasztását jelenti, amelyek autentikusak, helyiek, minőségiek, helyi alapanyagokból, helyi receptek szerint készülnek, és a fogyasztásuk feltételezi az odafigyelést az étkezésre, az étkezés élvezetét. Például egy, a világ minden táján ugyanolyan ízben kapható gyorsétkezde kínálatával szemben egy lokális étterem ízvilága sokkal változatosabb és minőségibb.

Ugyanez érvényes a slow fashion-ra is. A slow fashion olyan fogyasztást jelent a divattermékek esetében, ami az időtálló, klasszikus szabásvonalú, etikusan előállított, minőségi alapanyagokból, kis léptékű termelés során (pl. kis tervezőirodák, manufaktúrák, helyi tervezők) előállított ruhadarabokra vonatkozik. A slow fashion azt is feltételezi, hogy a piac átalakul: a nagy globális divatpiacról a hangsúly a helyi termékekre tevődik át. Más szóval, a slow fashion a slow food kapcsán már sikeresnek bizonyult piaci modellt kívánja replikálni (Fletcher, 2010). A szerző azt is megjegyzi, hogy a slow fashion a fenti kritériumok miatt drágább, egy helyi tervezőtől, minőségi alapanyagokból, kézműves munkával előállított termék árfekvése minden esetben magasabb lesz a fast fashion termékek árához képest. Ugyanakkor a slow fashion sokkal demokratikusabb, mint a fast fashion. Ez azért van így, mert ebben az esetben a fogyasztónak beleszólása van a tervezésbe, a kivitelezésbe: a termelő figyelembe veszi a fogyasztót, az ő testi adottságait, így az elkészült termék személyreszabott, a slow fashion esetében megtörténik a ko-kreáció, az együtt tervezés, amikor a fogyasztó és a tervező együtt alkotják meg az egyedi terméket (Fletcher, 2010).

A slow fashion tehát magában foglalja úgy a környezettudatosságot, mint a helyi gazdaság támogatását is, tehát illik rá az, hogy ez egy fenntartható divatot képvisel. A népi, a hagyományos kultúrához is szorosan kötődik, hisz igazából az iparosodás előtti korok gyártási gyakorlatát eleveníti fel: az ipari termelés előtt a ruhák manufaktúrákban készültek, tartósak voltak, évekig hordhatók voltak, könnyen lehetett javítani, és minőségi, természetes alapanyagokból állították elő ezeket, a fogyasztó testi adottságaihoz igazítva.

3.ábra Slow fashion képekben: mit jelent és miért vegyük?

Forrás: thebetterplanetproject.com, prakati.in

A kézműves, helyi termékek eleget tesznek a slow fashion alapvető jellemzőinek, így azt is mondhatjuk, hogy aki elkötelezett fogyasztója a helyi divattermékeknek a slow fashion kultúráját próbálja megvalósítani.

Természetesen a fenntarthatóság a divat kapcsán nem csak a slow fashion-t jelenti, hanem sok más törekvést is, amelyeket nagy márkák igyekeznek megvalósítani. Számos márka köteleződött el a fenntarthatóság mellett, még a fast fashion márkák is igyekeznek arra, hogy legyen egy olyan kollekciójuk, amelyik fenntartható. Ilyen esetekben arról van szó, hogy a márkák újrahasznosított alapanyagokból vagy bio-pamutból dolgoznak, azaz olyan pamutból, amelyet nem kezeltek gyomírtószerekkel, esetleg lehetőséget adnak arra, hogy a vásárló visszaválthassa a régi termékét. Ennek ellenére, megoszlanak a vélemények arról, hogy a divat fenntarthatósága egy szűk szegmenst vagy pedig a divat rendszerén belül egy különálló ágazatot képvisel, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A niche álláspont szerint a fenntartható divat sikere azért kérdéses, mert a gyártóknak számtalan minősítési kritériumnak kell megfelelniük, és a fenntarthatóság követelményei terméktípusonként változnak (Crane, 2016).

Mindenképpen én úgy gondolom, hogy ezek a törekvések azért fontosak, mert a fogyasztóknak lehetőséget adnak arra, hogy különböző fogyasztási módokat választva gyakorolhassanak valamilyen fenntarthatóságot. Pl. választhatjuk az öko-sikk megoldást (Szvetelszky, 2003), amikor drága, fenntartható termékeket veszünk, pl. a legdrágább slow fashion tervezőktől, választhatjuk azt, hogy turkálókból vásárolunk, és így újabb esélyt adva a termékeknek meghosszabbítjuk élettartamukat, választhatjuk azt, hogy keveset vagy nem vásárolunk, és választhatjuk azt is, hogy olyan helyi tervezőktől, kézművesektől vásárolunk, akik népi motívumokat is beépítenek a termékeikbe. Ezt akkor tarthatjuk fontosnak, ha öltözetünkön keresztül fontosnak tartjuk kifejezni azt is, hogy milyen közösséghez tartozunk, milyen hagyományaink vannak.

A szakirodalom azt is leírja, hogy napjaink fogyasztói szeretik ők maguk megtervezni a saját stílusukat, és ennek folyamatában kombinálnak különböző márkák, tervezők, különféle árfekvésű ruhadarabok között. Legtöbbször a fenti törekvések beépülnek a tömegtermékek mellé (Barnard, 2002). Ezzel kapcsolatosan az is elmondható, hogy megváltozott a fogyasztás jelensége napjainkban. Amennyiben megnézzük a fogyasztás történetét, akkor azt látjuk, hogy a hangsúly a szükségletek kielégítéséről áttevődött egy olyan fogyasztásra, amely során fontos a fogyasztónak, hogy a fogyasztása, vásárlása során megjelenítse az értékrendjét is. Új fogyasztói csoportok alakultak ki, akik sajátos értékrendekkel rendelkeznek, és ezeket az értékrendeket megpróbálják érvényesíteni a fogyasztásban. Törőcsik (2011) szerint megjelentek új megatrendek, mint pl. a környezettudatosság, a fenntartható, az etikus fogyasztás stb. , és ezekhez a kis fogyasztói döntéseken keresztül próbálnak meg csatlakozni a fogyasztók.

Módszertan, kutatási kérdések

Amint a dolgozat bevezetőjében is utaltam rá, kutatásomban szándékom kideríteni milyen motivációval vásárolnak kézműves termékeket a fogyasztók. A téma kutatásához a kvantitatív módszerek közül a kérdőíves kutatási módszert választottam. Az kérdőív szerkesztését a szabályoknak eleget téve végeztem (Babbie, 2002). A kérdőív elején bemutatkoztam és közöltem a vizsgálni kívánt terület tárgyát, és végezetül, amennyiben kitöltötték megköszöntem a ráfordított időt. A kérdőív hangvétele tárgyilagos, ezzel megadva minden kitöltőnek, illetve korosztálynak a tiszteletet, utaltam arra is, hogy a kitöltés névtelen és önkéntes, és hogy az adatfelvétel célja a dolgozatom megírása.

A kérdőívemben (lásd a Függelékben) szociodemográfiai háttérel kapcsolatosan is tettem fel kérdéseket a kitöltőknek, de a kérdések zöme a helyi, kézműves termékekkel kapcsolatos viszonylásokra vonatkozott. Rákérdeztem a vásárlói magatartásra/szokásokra, kézműves termékek márkaismeretére, népi motívumok fontosságára, az alkotók kommunikációs csatornáinak az értékelésére és az újrahasznosított alapanyagokból készült termékekkel kapcsolatos véleményekre is.

A kérdőív összesen 30 kérdést tartalmazott, amelyben nyitott, zárt, félig nyitott kérdés típusokat alkalmaztam, egyes kérdéseket fotókkal is illusztráltam. A kutatás az online térben végeztem, online kérdőívvel, a Google Forms segítségével. A Facebook közösségi oldalon osztottam meg a kérdőívet, itt kértem meg az ismerőseimet a kitöltésre, és a megosztásra. Célom az volt, hogy Hargita megyei válaszolók töltsék ki a kérdőívet, erre utaltam is a kérdőív felvezetőjében. Azért választottam ezt a módszert, mert könnyebben elértem az embereket ezen a platformon, hiszen minden korosztály fent van rajta. A kérdőívet közel 259 személy töltötte ki hozzávetőlegesen két hét alatt 2020 április-május időszakban. Megfigyeléseim alapján a legaktívabbak a kitöltök az első hétben voltak. A kutatásom nem reprezentatív, nem alapult mintavételen, így az eredmények nem általánosíthatók, de úgy gondolom, hogy arra mindenképpen jók, hogy jelezzenek egy tendenciát a helyi kézműves termékekkel kapcsolatos viszonyulásokról.

A kutatásom feltáró jellegű, nem hipotéziseket kíván megválaszolni, hanem néhány kérdésre szeretne választ kapni. Ezek a következők:

Milyen korosztály, társadalmi réteg vásárolja a kézműves termékeket?

Milyen gyakorisággal és indokkal vásárolnak helyi, kézműves termékeket az alanyok?

A termékek funkcionalitása mennyire meghatározó választásnál?

Milyen típusú termékeket vásárolnak leggyakrabban?

Hol szerzik be a termékeket?

Milyen igényeik vannak a termékekkel kapcsolatosan?

Hol vásárolnának könnyebben és gyakrabban, az online térben vagy kézműves vásárokon?

Kutatásom előzményeként említem meg Kádár Kincső volt Kommunikáció és PR mesterszakos hallgató 2019-ben végzett kutatását. Disszertációjának a témája egy kézműves egyéni vállalkozásnak az új termékeinek piacra való bevezetése és PR tervének kidolgozása volt. Ahhoz, hogy meghatározhassa a kisvállalkozás célcsoportját, kommunikációra alkalmas platformjait és tartalmait, meg kellett ismernie a kézműves alkotókkal, termékekkel szemben való fogyasztói elvárásaikat, viszonyulásukat a piacnak. A kutatásában az derült ki, hogy a legfontosabb szempontok a kézműves termék vásárlás esetén a minőség, a praktikusság, az egyediség, de ugyancsak fontos mérce volt az, hogy környezettudatos, személyre szabott és helyi legyen a termék. A tartósság és a divatosság az előbbiekhez képest alulmaradt (Kádár, 2019).

A kutatásában résztvevők szerint a jó kézműves termék minőségi, helyi alapanyagokat dolgoz fel, reális ár és minőség aránya van, figyelembe veszi a trendeket, amennyiben hagyományt követ azt esztétikusan teszi. Az is kiderült, hogy a termékei iránt érdeklődő fogyasztók jelentős része a közösségi oldalakat, majd a vállalkozás honlapját és a gyűjtőoldalakat választották termékekről való ismeretszerzés gyanánt (Kádár, 2019).

Úgy gondolom, hogy amennyiben saját adataimat összevetem ezzel a kutatással, elég jól körvonalazhatóvá válik a Hargita megyei fogyasztók viszonyulása a helyi, kézműves termékekhez.

A kutatási eredmények bemutatása

4.1. . A kérdőív szerkezete

A kérdőív 30 kérdésből állt, könnyebben való értelmezése/ feldolgozása végett, a kérdéseit témakörökre bontottam és csoportokba szedtem.

Az első csoportot a demográfiai kérdések képezik, amelyek segítségével meghatározom, többségben melyik nem vásárol kézműves termékeket. A korcsoportok alapján kiderül, melyik korcsoport vásárol leginkább, illetve felvázolom, hogy milyen foglalkozásuk, iskolázottsági szintjük, lakóhelyük van a kérdezetteknek.

A vásárlási szokások kérdéscsoport, 9 kérdést foglal magában, és az eredményeiből megtudhatjuk, hogy milyen célból, saját maguknak vagy ajándékba vásárolnak leginkább, miért és hol vásárolják a termékeket, egyetértenek-e válaszolók a kézműves termékek áraival, és hogy mennyit hajlandóak költeni átlagosan kézműves termékekre egy év alatt.

A kézműves termékekkel kapcsolatos márkák ismeretére két kérdés vonatkozott, amelyekből kinyerhető, hogy a kitöltők melyik márkákat ismerik és vélik kézművesnek. Továbbá  ebben a kérdésblokkban indokolták meg azt is, hogy a preferált kézműves márkákat miért szeretik.

A kézműves termékeket díszítő népi motívumokkal kapcsolatosan három kérdést tettem fel, amelyből kikövetkeztethető, hogy értékelik-e és lényegesnek találják-e vagy sem a motívumok jelenlétét a termékeken.

A  következő kérdéscsoport a kézművesek kommunikációs csatornáinak az értékelésére vonatkozott, arra kereste a választ, hogy a fogyasztók honnan szereznének információt a legszívesebben az általuk kedvelt alkotók munkáiról.

Végezetül pedig az újrahasznosított termékekről való véleményeket kérdeztem meg. A kérdőívem a Függelékben található.

4.2. A válaszolók demográfiai sajátosságai

A  demográfiai témakörben hat kérdés szerepelt, amelyek nyomán a válaszolók alapadatai azonosíthatók. Összesítve 259 személy töltötte ki a kérdőívet, 80%-ban nők, és 20 %-ban férfiak. A kitöltők életkorára/korosztályára vonatkozóan 6 intervallumot határoztam meg. A legfiatalabb (18-25) korcsoport tagjaitól érkezett a legtöbb válasz, szám szerint 37%-át teszik ki a válaszoknak. A 26-35 és 36-45 intervallumok között nem volt eltérés, mindkét csoportba a válaszolók 22%-22%-a tartozott. A 46-55 évesek 11%-ban, 56 éves kor fölötteik pedig 8%-ban voltak a kitöltők között.

A megkérdezettek foglalkozását illetően 14 opció/változó közül, lehetett választani. A kitöltők kétharmada majdnem egyenlő arányban elosztva  jelenleg diák vagy hallgató, illetve főállású alkalmazott magán és állami szektorokban. Negyedik népesebb kategória a vállalkozók csoportja, ide a kitöltők 7%-a tartozik. A válaszolók negyede napszámos, munkanélküli, öregségi nyugdíjas, betegnyugdíjas, háztartásbeli, önálló gazdálkodó, részmunkaidőben alkalmazott, alkalmi munkás foglalkozásokat jelölte meg, változó arányban.

4.ábra: A válaszolók iskolai végzettsége

A fenti diagramot szemlélve jól láthatóvá válik, hogy a kitöltök több, mint fele felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 18% pedig jelenleg felsőoktatásban tanul. A válaszolók egynegyede, 24%-a  középiskolai végzettséggel rendelkezik.

Lakóhely típusa szerint a válaszolók közel kétharmada (63%) városi, míg egyharmada (37%) falusi állandó lakhellyel rendelkezik.

A jövedelmüket illetően a kitöltők 20%- a tartózkodott attól, hogy pontos értéket megjelöljön a válaszlehetőség közül. A válaszolók közül háromnegyede közepes jövedelem-kategóriát jelölt meg, az átlag fölötti (7-10 pontokat) a válaszolók 10%-a jelölte meg.

Összegezve a fenti adatokat, az mondható el, hogy a válaszolók java része nőnemű, fiatal és középkorú (18-45 közötti), felsőfokú végzettséggel rendelkező, többségében városon élő személy, aki átlagos keresettel rendelkezik.

A demográfiai kérdéseket követte  a kézműves termékeket vásárlók  fogyasztására vonatkozó kérdéstömb. A kérdőív címéből adódóan részemről egyértelmű volt, hogy azon személyeket szeretném megkérdezni, akiknek vannak kézműves termékeket fogyasztó szokásaik, de annak érdekében, hogy értékelhető válaszokat kapjak, a demográfiai kérdések után feltettem egy biztosító kérdést, amely így szólt, szokott-e kézműves termékeket vásárolni? A nemmel válaszolok esetén itt véget ért a kérdőív, tehát 32 személynek köszöntem meg az addigi aktivitását. A továbbiakban 228 olyan válaszolónak vizsgálom a kézműves termékekhez való viszonyulását, aki saját bevallása szerint, szokott ilyen termékeket vásárolni.

4.3. A kézműves termékeket választók vásárlási szokásai

Dolgozatomban hét kérdést fogalmaztam meg a kézműves termékek vásárlását illetően. Arra voltam kíváncsi, hogy a fogyasztók saját maguknak, illetve ajándékozás céljából vásárolják a termékeket gyakrabban, mi okból esik a választásuk az adott termékekre, milyen szempontok szerint választanak, valamint mennyit hajlandóak és milyen gyakran költeni/áldozni a kézműves termékekre?

A csoportban az első 5 kérdésnek jelölő négyzetes a válaszadási lehetősége van, amely annyit tesz, hogy a több választ bejelölhettek a kitöltők.

Az első kérdés adataiból kikövetkeztethető, hogy a válaszadók majdnem ugyanannyira szeretik az alkotók termékeit ajándékozni, mint saját részükre/önmaguknak vásárolni (89% vs. 81%).

Amikor saját célra vásárolnak kézműves termékeket, akkor a válaszolók ruházati termékeket, kisebb-nagyobb kiegészítőket, dísztárgyakat, dekorációs elemeket vesznek, de ezek mellett, az egyéb opcióban, az előbbieket kézműves élelmiszertermékekkel (sör, tejtermékek, édességek, méz) bővítették ki. A kisebb kiegészítőkre van a legnagyobb igény (64%). Amíg a nagyobb kiegészítőket és a dísztárgyakat, lakásdekorációs tárgyakat egyenlő mértékben vásárolják (44-44%%), addig a dobogó aljára a kozmetikumok kerültek (37%), őket követik a ruházati termékek (27%).

Amikor önmagukat lepik meg egy jellegzetes kézműves termékkel, akkor az derült ki, hogy a termékválasztás fontos szempontja a termék egyedisége (70%), de ugyancsak fontos szempont a termék minőségével szembeni elvárás (56%). A válaszoknak több, mint negyede (29%) azért választja a kézműves termékeket, mert környezetbarátnak tartja ezeket. A kitöltök fele (50%) pedig azt is megjelölte, hogy tudatosan szándékozik támogatni a kézműves vállalkozókat, vállalkozásokat. A fogyasztók 28%-a szerint az általuk választott termékek hozzájárulnak az önkifejezésükhöz, segítségükkel könnyebben megmutathatják önmagukat és ízlésüket, értékrendjüket. Ami a divatot illeti, csupán, 15% véli divatosnak a helyi kézműves termékeket. Ebből is látszik, hogy a termékválasztás oka nem a trendkövetés, hanem az egyediség jelzése egy minőségi, környezetbarát termék által.

Továbbmenve, a válaszadók közel 10% (8,3%)  az gondolta, hogy a helyi, kézműves termékek vásárlásán keresztül távol tudja tartani magát a fogyasztói társadalomtól. A válaszolók további 6%-a egyenlő arányban jelöli azt, hogy a felsoroltakon kívül más tényező miatt vásárol, vagy nem vonatkozik rá a kérdés.

Amikor ajándékozás céljából vásárolnak a válaszolók kézműves, helyi termékeket, azt látjuk, hogy szintén a kisebb kiegészítőket (70%) és a dísztárgyakat, lakásdekorációs (63%) elemeket részesítik előnyben. A nagyobb kiegészítők a (29%) ebben az esetben háttérbe szorulnak, hiszen csak közel egyharmadát teszik ki a válaszoknak. A kozmetikumok (32%) picivel megelőzik ajándék vásárláskor  a nagyobb kiegészítőket, ezt követik a ruházati termékek. A szabad válaszlehetőséghez kiegészítésképpen sört, textilszatyort, édességeket, élelmiszereket neveztek meg, azon belül pedig egy esetben konkrétan sajtot és kolbászt. Azt látjuk, hogy amikor ajándékba vásárolnak ilyen termékeket, inkább kisebb tárgyakra voksolnak a válaszolók.

A kézműves termék ajándékba-vásárlásakor szinte egyenlő arányokban fontos a termék egyedisége (65%) valamint az, hogy a kézműves termékeken keresztül személyre szabottabban tudnak ajándékot választani (63%) a kérdezettek. A gondosan elkészített termékeket a válaszadók közel fele (47%) minőséginek tartja, valamint szintén közel fele fontosnak tartja a kézművesek támogatását (42%) is. A kézműves termékeket 23% környezetbarátnak ítéli meg és 18%-a a válaszolóknak időtállóbbnak tartja ezeket a termékeket, mint a nagykereskedelemben kapható termékeket. Meglepő módon, csupán a válaszolók 7%-a emelte ki azt, hogy a kézműves termékek választásakor lehetősége van arra, hogy a termék kivitelezésében részt vegyen, és ezáltal személyre szabottan tudjon ajándékozni. Az adatok szerint legkevésbé fontos az volt, hogy (6%) a kézműves termékeken keresztül a fogyasztó távol tudja magát tartani a fogyasztói társadalomtól. A kézműves termékek fogyasztása tehát nem jelent egy lázadást a konvencionális termékekkel szemben. A divatosság változó is hátul maradt a sorban, csak a válaszolók 13%-a véli ezeket a termékeket divatosnak, illetve választja ezeket a termékeket ajándék céljára a divat miatt.

A kézzel kézműves termékek árazását a kérdezettek többsége megfelelőnek (67%) találja, egyharmada drágának tartja (33%), és elenyésző számban vannak olyanok is, akik olcsónak találják ezeket a termékeket.

5.ábra A kézműves termékekre való évi költségek

Amint a fenti ábrán is látható, változók a kézműves termékekre fordított éves költségvetés. Egy év alatt 51-100 illetve 101-200 lej között költenek kézműves termékekre a legtöbben, de elég jelentős azok aránya is, akik 201-300 lejt költenek el egy év alatt készműves termékekre. Azt mondhatjuk, hogy a válaszolók negyede 51-300 lejt költ évente kézműves termékekre. 50 lej alatt, valamint 300 lej fölött a válaszolók egynegyede található.

6.ábra Kézműves termékek vásárlási helyszínei

A fenti diagramon jól látható, hogy legtöbben helyi vásárokon, kiállításokon és webshopokon keresztül jutnak hozzá a termékekhez, de akár az alkotót is felkeresik vásárlás gyanánt a műhelyében. Egy másik kérdésből kiderült, hogy a válaszolok 91%-a nagyon fontosnak tartja azt, hogy döntéshozatal előtt lássa, tapintsa a terméket, úgy vélem, ezért élvez prioritást a helyi vásárokon való beszerzés.

Összegezve a fent leírtakat, azt látjuk, hogy a kutatás résztvevői önmaguknak és ajándékba is vásárolnak előszeretettel kézműves termékeket. Leggyakrabban önmaguknak kisebb kiegészítőket, lakásdekorációs elemeket, dísztárgyakat és nagyobb kiegészítőket, valamint kozmetikumokat választanak. Vásárlásaik során a legfontosabb szempontoknak az egyediséget és a minőséget azonosították. A megkérdezettek fele azzal a szándékkal vásárol kézműves terméket, hogy támogassa az alkotókat, tehát fontosak számukra a helyi vállalkozások és az, hogy vásárlásaikkal a helyi gazdaságot/gazdaságokat fejlesztik, ezáltal lehetővé teszik a fennmaradásukat is. A válaszolók egynegyede szerint a kézműves termékeken keresztül környezettudatosabbá váltak és az önkifejezésben is segítettek a helyi, kézműves termékek.

Ajándékozás céljából történő vásárláskor legfontosabb tényező a termék egyedisége, minősége, de kiemelten fontos az is, hogy így személyre szabottabban tudnak választani. Ennek ellenére csupán a válaszolók elenyésző része számára lenne fontos az, hogy részt vegyen a termék tervezésében, és ezáltal még inkább személyesebbé tegye a terméket. A környezetbarát jellemző ez esetben is fontos mozgatója a vásárlásnak, akárcsak a termék időtállósága.

Az ajándékba vásárolt kézműves termékek legfontosabb kategóriáit a kisebb kiegészítők, lakásdekorációs elemek vagy dísztárgyak, kozmetikumok és nagyobb kiegészítők alkotják.

A kézműves termékek árát a válaszolók nagy többsége megfelelőnek tartja. A válaszolók háromnegyede 51-300 lej között költ évente kézműves termékekre. Az is kiderült, hogy a résztvevők 90%-ának fontos a vásárlási döntés meghozatala előtt az, hogy az adott termék fizikai jellemzőit megtapasztalhassa, így nem meglepő, hogy a fogyasztók zöme helyi vásárokon, kiállításokon szerzi be a kézműves termékeket.

A kézműves termékek márkaismerete

A kutatásban résztvevők kézműves termékekkel kapcsolatos márkaismeretét egy nyílt kérdéssel mértem fel, amelyben olyan márkákat kellett felsoroljanak, amelyek véleményük szerint kézműves termékeket takarnak.

A kérdésre 19 nem tudom válasz érkezett, ugyanakkor 38 olyan választ is kaptam, amelyet nem tudtam értékelni, mivel nem márkára, hanem termékre vonatkozott a válasz (pl. korondi kerámia, táskák, pénztárcák, fagylalt). Némelyek kifejtették a márkákhoz, kézművesekhez való viszonyulásukat is esetenként. Következőkben felsorolok néhány releváns választ:„Gobé, a többi márka nélküli értékesítőtől származik”, „nem figyelem a márkát”, „nem nézem a márkákat”, „a kézművesek neveit nem tudom, de nem márkázott termékek”, „kézműves termékek esetében nem fontos számomra a márka, az anyagminőségen, megmunkálásban látszik a kézműves mivolta így a márka jelentéktelenné válik”, „sose néztem a márkát csak a terméket”, „nem tudom a márkákát, inkább a kézművesek neveit, lakhelyeit szoktam megnézni a kifüggesztett táblájukon”, „kézműves sajtok, sörök kerámia, ékszerek…. a márkát nem ismerek külön”.

A válaszokból tehát kiderült, hogy a termékvásárlási szempontokat megerősítve, itt is a termék egyediségén van a hangsúly, és nem annyira a márkán. Az emberek inkább a kézműves nevét, lakhelyét jegyezik meg, nem a márkaneveiket, ezért is szerencsés az, ha az alkotó a sajátnevével márkázza a vállalkozása termékeit. A kézműves termékhez felhasznált anyagok, a termék kialakítása, megmunkálása sokkal többet mond adott esetben a termékről, mint maga a márka.

A válaszok között két kézműves csoportosulás is helyet kapott, a Székelyföldi Kézművesek Egyesülete és az Artera Alapítvány, amelyek összefogják az alkotókat, saját rendezvényeik (programjaik) révén, illetve azáltal, hogy társszervezők a kulturális rendezvényeken. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a résztvevők összetévesztik a kézműves termékek márkáit az egyesületekkel, alapítványokkal.

Márkaként tekintettek néhány művész kézműves termékeket forgalmazó/ árusító üzletre is, mint pl. Lavender Design Studio, Helyénvalóbolt, Kataságok boltja, FOLK-TEXT bolt. Néhányan a Székelytermék védjegyet írták a kérdésre válaszként. Néhányan a Meska kézműves termékeket forgalmazó oldalt is márkának tekintették.

A kézműves tárgyakat megpróbáltam kategorizálni, de találtam olyan márkákat, amelyek több típusú terméket is gyártanak. Az alkotók termékpalettája nagyon változatos, kísérleteznek különféle termékfajtával/típussal, például ékszereket készítők kozmetikumokat, dekorációkat is gyártanak stb. Ezért az interneten fellelhető kommunikációjuk alapján a legfőbb tevékenységeik szerint soroltam be őket/márkákat 7 csoportba.

Még így is akadtak gondjaim. Például nem tudom, hogy minden esetben márkázottak-e a termékek, vagy a vállalkozó nevét viselik csupán a márkának tulajdonított jelzések. Ezért olykor ezt tekintettem a márkának, például  „Antal Zita táskái”válasz esetén is. Sajnos volt néhány olyan válasz vagy a válaszok között olyan márka, kifejezés, amelyet nem tudtam értelmezni, mert nem találtam információkat róluk, pl.: Kalocsa, Beto, Khaba, Apicola ferma (gyár), I-Moll, Noah, Anamuci gyöngyei, leather bag, Hand art.

Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a kérdésem nem volt egyértelmű minden résztvevő számára. Előfordult, hogy termékeket, esetenként védjegyeket és kézműves egyesületeket is egy kézműves, illetve designer márkaként kezeltek, vagy azért mert nem értették pontosan a kérdést, vagy mert nem pontosak az ismereteik a témakörben.Összeségében elmondható az, hogy a kutatásban résztvevők java része ismeri a márkákat.

7.ábra Kézműves termékeknek vélt márkák ismerete

A nagyobb kiegészítők esetében a táskákat készítők márkáit sorolták fel leginkább a válaszadóim. Amint ez a diagramból is látszik, legismertebb márkák a a Delikates, Esztány, Ponpaon, Wild to Wear, TulipArt Desing.

Az élelmiszereknél már többnyire kisüzemi, üzemi formában történik a gyártás, de helyi kézműves termékeknek minősülnek, mert megfelelnek a helyi és kézműves termékek kritériumainak, mivel a régióban készülnek, és az emberi faktor még látszik a termelésben, és a megtermelt termékek mennyisége sem éri el a nagyüzemi forgalmat, mások meg tételesen is maunfaktúrának nevezik magukat. Többségben helyben előállított alapanyagokat használnak fel, a termékek hagyományos receptek alapján készülnek, helyi emberek által végzett munkafolyamatokkal, és az értékesítés pedig termelői vagy helyi piacokon zajlik. Következésképpen az alábbi márkaneveket vehetjük úgy, mint helyi élelmiszermárkák.

8.ábra Kézműves termékeknek vélt élelmiszer-márkák ismerete

A részvevők körében a legismertebb élelmiszer márkák a Góbé termékei, ezt követi a Farcádi Kézműves sajtok, Sóváradi Házi Fagylalt, harmadik helyre a Krausz Handmade Premium Chocolate és a Tiltott Csíki Sör kerültek. Az élelmiszerek kategóriában 7 édesség márkát, 5 ital márkát, 8 alapvető élelmiszer márkát soroltak fel a kérdezettek.

A lakberendezési tárgyak kapcsán rengeteg márkát soroltak fel a résztvevők, ezek közül a legismertebbek a My Creative Place, Favolart, Beart Ceramics, Mózes Gyapjúfeldolgozó és Szövő Manufaktúra, Kemecse Manufaktúra. A kerámiások között vannak olyanok, akik csakis mindennapi használati tárgyakat készítenek, de a dekorációkhoz soroltam hiszen ezzel is ékesítik az otthonaikat, hétköznapjaikat. Érdekes volt látni, hogy a jelen kutatás előzményeként szolgáló dolgozat (Kádár, 2019) szerzőjének márkája, az Explorelamps is bekerült az ismert dekorációs márkák közé. Ezt a márkát a szerző egy éve indította útjára, ezért nem meglepő, hogy viszonylag a lista végén kap helyet, de mindenképp örvendetes, hogy ilyen rövid idő alatt bekerült a márka a köztudatba.

9.ábra Dekorációs termékekkel kapcsolatos márkák ismerete

10.ábra Helyi, kézműves kozmetikumokkal kapcsolatos márkák ismerete

A kozmetikumokkal és szappanokkal foglalkozó kisvállalkozókat összevontam. A legnépszerűbb a Fajhék kozmetikumai, majd a My Petite, Blans Petite Maquie és Bellesa Natural.Vixie és Bellesa szépségszalonok is.

A kisebb kiegészítőket az ékszerek képviselték, közöttük a legnépszerűbb Poga, András Eszter – Tűzzománc ékszerek, Tenna' s, BiZsu és az Ékességek márkái.

11.ábra Kézműves ékszerekkel kapcsolatos márkák ismerete

Ruházati cikkek esetében úgy a népiesebb, mint a modern tervezésű design ruhák márkáit megjelölték a kérdezettek. A népies jellegű ruházati márkáknál a válaszolók, csökkenő sorrendben Erzsót, Helvient és Dávid Alpár Viseleteket, Szabó Vilmost nevezték meg, míg a Bertyót, Lilbrot, adelArt-ot és Szekler T-shirts-et sorolták fel a modern tervezésű ruhamárkák között.

12.ábra Kézműves ruhamárkák ismerete

Hat játékokkal foglalkozó alkotó márkáit nevezték meg a válaszolók, mint pl. Katafolt, Little Dots Family és a Zacsika Szöszmötök stb.

13.ábra Kézműves játékok márka-ismerete

Maradva még a márkáknál, egy következő kérdésben azt kérdeztem meg a kitöltőktől, hogy van-e kedvenc kézműves-márkája. Amint ez az alábbi ábrán is látszik, csupán a kérdezettek szűk egyharmadának van kedvenc kézműves-márkája.

14.ábra Van-e a kérdezettnek kedvenc márkája?

A továbbiakban azokat a személyeket, akiknek van preferált kézműves márkáija, arra kértem, hogy nevezzék meg a márkát, és fejtsék ki, miért ez a márka a kedvencük, miért szeretik. A nyílt, kifejtős kérdésre természetesen nem volt kötelező a válaszadás, így 63 válasz érkezett a kérdésre, amelyből 52 volt a kutatás szempontjából értékelhető. A márkaismeret kiértékelésénél alkalmazott kategóriákra-osztás elve szerint, itt is a kedvenc márkákat termék-csoportokba szedtem, és a kiemelt terméktulajdonságokat összegeztem.

Nagyobb kiegészítők kategóriában a kutatásban résztvevők körében a legnépszerűbbek a táskák, pénztárcák közül a Bumbi, Delikates, Ponpaon, Esztány, Barabás Design, TulipArt, Wild to wear, Woodsy márkák.

A Delikates márka volt a válaszok között a legtöbbször említett kedvenc márka és válaszolók a termékeknek az egyediségét és más jellemzőiket emelték ki, mint pl. azt, hogy színesek, mintásak, ízlésesek.

„Delikates – az egyedi mintáik, és formáik okán.”

„Delikates, mert csodás kiegészítőket és ruhákat készítenek.”

„Kedvenceim közé tartozik a Delikates, minőséginek tartom, de leggyakrabban az ismerőseimtől vásárolok,akiknek termékei még nem olyan elterjedtek, mint pl a Delikates-é”

„Delicates accssories. Színesek, ízlésesek,divatosak,szépek.”

„Delikates, mert tetszik a stílusa, egyedi, szimpatikusak a tulajdonosok, alkalmazottak.”

„Delikates Accesories, mert ízléses, gyönyörű termékeket készít.”

„Delikates Accessories a kedvenc márkam, mert nagyon trendinek, fantázia dúsnak találom a csodaszép színes, mintás táskákat.”

„Delicatess, TulipArt, egyedi, különleges darabjaik vannak, amelyek divatot teremtettek :)”

„A Delikates Accessories táskák, a maguk gyönyörű és egyedi mintájával.”

Az ugyancsak nagyon népszerű Esztány táskáknál is az egyediség jellemző jelent meg, szinte mindegyik válaszban felelelhető volt. Az egyik válaszoló külön kiemelte azt is, hogy örvend, hogy a márka a férfiakra is különös figyelmet szentel.

„Esztány: praktikus, szé,p egyedi”

„Esztány táska, nagyon egyedi és kreatív”

„Esztány, mert egyedi és gyönyörű”

„Esztány: egyedi, különleges”

„Esztány, mert egyedi”

„Esztány táska, mert nagyon szépek, egyediek és szeretem”

„Az Esztány a kedvenc márkám, mert tényleg egyedi táskákat készítenek, többféle méretben és nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra is gondoltak, és a színekkel is nagyon jól bánnak.”

A Bumbit ilyen gondolatokkal illették, mint:

„Bumbi. Nagyon tetszenek a táskák színvilágai, mintái és formái.”

„Bumbi, mert széles a választék és személyre szabható”.

A Barabás Design, Bertyó, Vabene Manufaktúra és Ponpaon alkotói is kaptak pozitív visszajelzéseket.

„Barabás design, mert minőségi és szívből készítik, megbecsülik a vásárló jelzéseit”

„Bertyó, alkotója roppant kifinomult ízlésvilággal kivitelezi a termékeit és főleg, hogy az anyagokat is ő maga festi”

„Ponpaon: szépek és kreatívak a taskáik.”

„Vabene Manufaktúra: horgolt trendi divatos”

A Wildtowear-t és a Woodsy-t nem jellemezték, de egy-egy alkalommal megnevezték kedvenc márkaként.

Látható, hogy a kedvenc márkák főleg az egyediség, az ízlés révén nyerik el a válaszolók tetszését, de az is fontos kritérium, hogy a termék trendi, divatos legyen. A dolgozatom elején jeleztem, hogy amikor a kérdezettek maguknak vagy másnak kézműves terméket választanak, akkor nem föltétlenül törekednek arra, hogy divatos, trendi terméket válasszanak. Ám amikor tipikusan arról van szó, hogy mit kedvel egy helyi márkában, akkor a divatosság igenis egy fontos termékjellemzővé lép elő.

A kozmetikumok és szappanok kategóriában kétszer a My Petitet válaszolták, a minőségüket hangsúlyozták márka fő jellemvonásaként.

„My Petite, mert minőségi és bőrbarát”

„My Petit Csíkszereda – jó minőségűek az eddig kipróbált termékek”

Továbbá említésre került a kedvenc márkák között a Hemera, Bellesa Natural.

„Hemera- megbízható termék”

„A Bellessa a kedvencem, mert natúr kozmetikumok, bőrbarátnak tartom.”

A dekorációk kategóriába sorolt márkáknak a termékei sokszínűek és több funkciójuk is van. Levedula Házat, Kemecse Manufaktúrát és Mózes Manufaktúrát említették meg, a jellemzők közül az alábbiakat emelem ki:

„Levendula Ház termékeit szeretem a legjobban, mert egyaránt hasznosak, illatosak, egészségesek és időtállók. Természetes hozzávalókból készül. Célcsoportjuk kiterjed a kisbabáktól egész az idősekig.”

„A Kemecse Manufaktúra termékei, mert nagyon ízlésesek, és szeretem a motívumaikat, amikkel dekorálnak. Illetve különleges tárgyakat találnak ki, pl. pizza szelet tartó, tojástartó, ropis tál sok rekesszel stb.”

„Gyapjú termékek a Mózes Manufaktúrától. Mert ezeknél a termékeknél minőségibb, korhűbb és időtállóbb nincs lassan kerek e világban ebben a kategóriába.”

Mint láthatjuk, a termékek időtállósága, minősége, a természetes anyagok és a praktikum voltak azok a fő szempontok, amelyek mentén a kedvenc márkákat jellemezték a kérdezettek.

Ruházati termékek, viseletek esetében csupán a Delikates, Erzsó és Helvien márkákat jelölték meg kedvencként.

„A Delikates ruházati kínálata nagyon egyedi és különleges, közel el áll az ízlésemhez.”

„A Helvien, mert látszik, hogy minőségi anyagokkal dolgoznak, igényesen vannak elkészítve a termékei. Viszont szerintem ez minden kézműves márkánál megvan.”

„Erzsó népies ruhák. Imádom a ruhakölteményeiket használni”

A népviseletet, mint kedvenc kézműves öltözéket válaszolta egy személy nem emelve ki egy kézművest, illetve kézműves márkát sem: „Népviselet, néptáncolok és nagyon tetszik, ahogy az egyedi csipkékkel szebbé teszik a ruhákat.”

Az élelmiszer kategóriában két márkát azonosítottak kedvencnek, Biomézet és a Hop Hooligans termékeket.

„Bioméz. Itt a közelünkben, nagy a választék, egészséges és szuperfinom.”

„Hop Hooligans. Különféle ízkombinációkban találhatóak meg termékeik.”

A kisebb kiegészítőkön belül az ékszerek kategóriában, ami a márka-ismertséget illeti, a Poga megelőzte a többi ékszermárkát, a jellemzők az egyszerűséggel társuló egyediséget emelték ki leginkább.

„Poga, az egyszerű, de mégis különleges ékszerek miatt”

„Poga, mert szeretem azt a fajta bizsut”

„A Poga, mert szép és kedves ékszerek”

„Poga: minőség, kedvesség, elérhető ár”

„Poga, egyedi”

A második kedvenc ékszer márkának a Tenna' s bizonyult.

„Tenna's, mert közel áll hozzám, mivel én is szoktam ékszereket készíteni”

„Tenna's üveglencsés ékszerek. Egyedi, változatos, személyre szabott, és az illető, aki készíti nem csak ezzel foglalkozik a brand-en belül, vannak kézműves kozmetikumok, ruhák stb. amivel szintén dolgozik, igényes kivitelezésben.”

További 5 márkát neveztek meg kedvencnek az ékszerek kategórián belül:

„Ékességek- teljes szívvel és odaadással készülnek a kiegészítők, folyamatosan fejlődik”

„Bizsu egyedidége miatt”

„Blue Petal – gyönyörűek az ékszereik, rugalmasak”

„Bodor Handmade minőség, kedvesség, elérhető ár”

„Kataságok, mivel egyedi ékszereket készít, rengeteg választékkal”

Amint ezt már említettem, a kedvenc márkát és okait firtató nyílt kérdésre voltak olyanok, akik nem írtak le konkrét márka nevet, hanem csak általában véve jelöltek meg termékeket, mint pl. „Kézműves szappanok és más kozmetikumok”; „ruházati cikkek”;„Alfalvi bőrdíszművesek”;„Csilla varró kuckója” stb. Vagy: „A levendulás termékek, az illatért, és a gyurma ékszerek, mert színesek, ízlésesek”. „Meska mert nagyon szépen dolgoznak”– ez estben én nem ismertem a márkát, de amennyiben jól tájékozódtam, a Meska egy kézműves termékeket forgalmazó oldal, ahol valóban nagyon szépen megmunkált termékek vannak áruba bocsájtva, de nem önmagában egyetlen kézműves márka.

Kézműves termékek választása esetén a legfontosabb szempontok között volt a minőség és egyediség, függetlenül attól, hogy saját részre vagy ajándékba vásárolták a termékeket. Ez a helyzet alátámasztja/nyomatékosította azt is, hogy a kisebb, illetve nagyobb kiegészítők kedvenc márkáinak megnevezésekor az egyediség a legtöbb válaszban helyet kapott.

Kisebb kiegészítők között egyöntetűen az ékszerek nyertek a legnagyobb teret, hiszen a fogyasztók az ékszermárkák közül nagyon sokat soroltak fel és indokolták meg, miért szeretik ezeket. A nagyobb kiegészítőket a preferált márkák esetén a túlnyomórészt a táskák képezik. A ruházati termékek esetén leginkább a népies jellegű ruhakölteményeket készítőket neveztek meg. A kozmetikumokat és dekorációkat forgalmazó márkák közül is számost leírtak válaszként. Azt is láthatjuk, hogy az ékszerek, táskák, dekorációk kerültek dobogós helyekre a kézműves termékek preferált típusai szerinti sorrendben felsorolva.

A népi motívumok jelentősége

A népi motívumok értékeléséhez kapcsolódóan három kérdést tettem fel, amelyekből kettő kérdésnél jelölőnégyzetes válaszlehetőségek voltak adottak, annak függvényében következtek a kérdések, hogy a válaszolók hogyan viszonyultak a motívumok értékeléséhez.

A népi motívumoknak  a válaszadók kétharmada nem tulajdonít különösebben nagy jelentőséget, a legfontosabb okok amelyekkel alátámasztották ezt a következők: úgy gondolják, hogy egyes tárgyakhoz nem illenek a népi motívumok,  vagy ezek a motívumok nem fejezik ki a kérdezettek személyiségét. (Sorban a harmadik leggyakoribb válasz a más okokból volt, majd az elcsépeltnek tartom a népi motívumokat c. válasz következett). Ebből is látszik, hogy a népi motívumok elutasítása nem igazán előítéletekből fakad, hanem azt fejezi ki, hogy tárgyfüggő az, hogy mihez illesztünk népi motívumokat.

A kérdezettek egynegyede számára fontos volt a kézművestárgyakon a népi motívumok jelenléte.

15.ábra Kézműves termékek népi motívumokkal való díszítésének a fontossága

Amikor szerkesztettem a kérdőívet, a más okból opciót azért írtam, mert egy egyénnek sajátos kapcsolódási pontjai is lehetnek a motívumokkal, pl. akár érzelmi alapon is rengeteg fajta kötődés lehet a népi motívumokhoz. Nem meglepő módon, a más okból opció így nagyon népszerű a válaszolók körében. Emellett azért tartották még fontosnak a népi motívumok jelenlétét a termékeken, mert úgy vélik, hogy ezáltal egyediséget, hozzáadott értéket lehet kölcsönözni a termékeknek, illetve segítenek a kézműves termékek eredetének a megállapításában.

A kézművesek kommunikációs csatornáik

A kézművesek kommunikációs csatornáit vizsgáló fejezetében a kérdőívnek a kézművesek reklámozási szokásaival való fogyasztói elégedettséget, valamint azt mértem fel, hogy milyen platformról szereznének legszívesebben információkat a termékekről.

16. ábra kézművesek reklámozási szokásaival való elégedettség

A kutatásban résztvevők 62%-a valamennyire elégedett a kézművesek reklámozási módszereivel, eszközeivel. Csupán a válaszolók 10%-a gondolja azt, hogy a kézművesek megfelelő módon reklámozzák a termékeiket. Több, mint egynegyedük szerint pedig nem tudják magukat kellőképpen, megfelelően reklámozni. Ebből kikövetkeztethető tehát, hogy a fogyasztói oldalon úgy látszik, hogy a termelőknek fejlődniük kell ezen a területen, több platformon kell aktiválniuk és folyamatosan tartalmakat közölniük.

A kézműves termékeket fogyasztók vagy a termékek iránt érdeklődők leginkább az internetről szereznének tudomást az általuk preferált márkákról/ termékekről, az interneten belül kiemelten a közösségi médiából informálódnának. A helyi sajtó volt a harmadik legszívesebben alkalmazandó felület amely, a nyomtatott sajtó mellett az online hírportálokat is magába foglalja, és adott rovatokban megjelent cikkeket az alkotókról és termékeikről, de reklámokat is tartalmazhat a témában. Megemlítették még a helyi rádiók és televíziók reklámfelületeit, műsorait. A szórólapokat a válaszolók 17%-a tartja fontosnak a reklám céljára, míg a fennmaradó közel 10% máshol látna szívesen reklámokat (pl. akár közterületi reklámok).

Járható út a fenntarthatóságért

A kérdőívem egy kérdéscsoportja az újrahasznosított alapanyagokból készült termékekhez való viszonyulásokat vizsgálja. Ebből a célból fotókat is betettem a kérdőívbe.

Az első körben három női táska közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyik legjobban elnyerte a tetszésüket. A kérés így hangzott: Kérem, jelölje meg, hogy az alábbi termékek közül melyik tetszik Önnek leginkább. (Újrahasznosított alapanyagokból készültek.)

Opció: 1 Opció: 2 Opció: 3

17.ábra Újrahasznosított termékek fotói a kérdőívben

Növekvő sorrendben az első opciót a válaszolók 16%-ának, a harmadik opció a válaszolók 26%-ának, míg a második opció a válaszolók 57%-kának nyerte el a tetszését. A második opció visszafogottan népis, az első hangsúlyosabban, a harmadik meg egy modernebb darab. Mint látható, az is leszűrhető az eredményekből, hogy a válaszolók nem zárkóznak el a népi motívumoktól, de ezeket szeretik diszkrétebb formában megjelenve látni a termékeken.

Ezt követően azt kérdeztem meg, hogy ajánlanák-e a terméket ismerőseiknek. Itt a válaszolók majdnem 90%-a  (87,7%) ajánlaná első pillantás alapján a termékeket, viszont 12% nemmel válaszolt. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a többség pozitívan viszonyul a termékekhez, annak ellenére, hogy nem minden elemük teljesen új, tehát újrahasznosított alapanyagokról van szó.

A termékek választásakor felmerülő legfontosabb szempontokat egy feleletválasztós kérdéssel mértem fel, ami azt jelenti, hogy csak a legfontosabb okot tudták bejelölni a válaszlehetőségek között.

18.ábra Legfontosabb szempont a választás során (17.ábráról választott termékkel kapcsolatosan)

Amint a fenti ábrán is látszik, a termékek stílusát választották a  legfontosabb szempontnak (egyharmada a válaszolóknak), ezt követi (a válaszolók 25%-a) az egyediség és a praktikusság (21%). Továbbá majdnem egyenlő arányban, viszont kevesebben jelölték meg a környezetóvást, mintázatot és a funkciót.

Azon személyek esetében is tovább firtattam a kérdést, akiknek a tetszését nem nyerte el egyik sem a három termék közül. Mint már említettem, a válaszolók 12%-ának nem nyerte el tetszését egyik termék sem. Az elutasítás legfőbb okaként a termékek stílusát, mintázatát és a funkcionalitását jelölték meg, de az egyediséget nem kérdőjelezték meg. Ami a kutatás szempontjából lényeges az, hogy egy válaszadó sem vélte azt, hogy ezek a termékek nem tartósak.

19.ábra legfontosabb szempont amiért nem nyerte el a tetszést a termék (15.ábrán lévő termékek)

Majd feltettem egy spekulatív kérdést, amelyben a kérdezetteknek arra kellett felelni, hogy szerintük a táskák anyagainak előkészítése és megvarrása mennyi időt vesz igénybe. A válaszadók többsége szerint 4 -8 órát vesz igénybe egy-egy táska elkészítése

Összegezve a fenti eredményeket, elmondható, hogy a kutatásban résztvevők java része pozitívan viszonyul a termékekhez, főleg a stílus, egyediség és praktikusság miatt. Viszont csak 9%-kot kapott a környezetbarát szempont, annak ellenére, hogy a kérdőívben utaltam arra, hogy a táskák újrahasznosított anyagból készülnek. Ebből szerintem az a következtetés vonható le, hogy a kérdezettjeimnek másodlagos szempont az, hogy egy termék környezetbarát, ha más módon is elnyeri tetszésüket.

Abból az eredményből kiindulva, hogy a többségnek tetszenek a táskák, úgy vélem foglalkoznom érdemes a továbbiakban ezeknek termékeknek a készítésével, de talán jobban rá kell mutatnom arra, hogy azáltal, hogy újrahasznosított termékeket választanak, magasztosabb célokhoz járulnak hozzá, mint a környezetünk védelme, önmagunk védelme. Amennyiben a vállalkozásom létrejönne, kimondottan egyedi, limitált termék típusokat kivitelezene, hiszen az alapanyagokat jó részt használt ruhákból származnának. Ebből kifolyólag csak igen kis számú hasonló terméket tudnék készíteni egy adott használt ruhából, amivel az egyediség szempontja garantált lenne, és mint kiderült a kutatásomból ez egy fontos szempont a kézműves termékek választásában. A termékeim kommunikációjában az egyedi kiegészítők alkotása mellett kihangsúlyoznám a fenntarthatóságot is a slow fashion szemlélet ismertetése által.

A kutatás kiértékelése

Kutatásomban arra voltam kíváncsi, hogy a válaszolók hogyan viszonyulnak a kézműves termékekhez. Mikor szoktak ilyen termékeket és milyen célból vásárolni? Mennyit költenek egy év alatt átlagosan ilyen termékekre? Milyen kézműves márkákat ismernek, vannak-e kedvenc márkáik és mit szeretnek ezekben? Kitértem arra is, hogy mennyire fontosak a kézműves termékeken a népi motívumok. Az is érdekelt, hogy hogyan vélekednek a kézműves termékek médiában való megjelenéséről. Végül, azt is kutattam, hogy vásárolnának-e újrahasznosított anyagból készült terméket és miért tennék ezt? Kutatásomat egy online kérdőív segítségével végeztem, amelyben összesen harminc kérdés volt, de beiktattam nyílt kérdéseket is, amelyek segítségével a válaszadóim bővebben ki tudták fejteni véleményüket. Ugyanakkor, a nyílt kérdések számomra is hasznosak, hisz így jobb betekintést tudok nyerni a kézműves termékekkel kapcsolatos fogyasztói preferenciákba, mintsem a zárt kérdések segítségével.

Kutatásom nem reprezentatív, a kutatást 259 személy kezdte el, illetve 228 olyan személy fejezte be, aki rendszeresen válaszol kézműves terméket. Úgy értékelem, hogy az adatok segítenek nekem jobban eligazodni a vizsgált kérdésekben, és Kádár Kincső (2019) tavalyi, hasonló tematikájú kutatása mellé illesztve egy elég jó feltárást ad a kérdésben.

A válaszolók java része nőnemű, többség életkora 18-45 év közötti, kétharmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, városon él és átlagos keresettel rendelkezik.

A kutatás résztvevői önmaguknak és ajándékba is gyakran vásárolnak kézműves termékeket. Önmaguknak általában kisebb kiegészítőket, lakásdekorációs elemeket és nagyobb kiegészítőket, valamint kozmetikumokat választanak. Vásárlásaik során a legfontosabb termékjellemzőnek az egyediséget és a minőséget jelölték meg. A megkérdezettek fele azzal a szándékkal vásárol kézműves terméket, hogy  tudatosan támogassa vele az alkotókat és óvja a környezetet. A kézműves termékeknek köszönhetően – a résztvevők negyede azt vallja –, hogy környezettudatosabbá váltak, és az önkifejezésben is segítettek ezek a termékek.

Az ajándékozás céljából való kézművestermék-vásárlásnak a legfontosabb motivációi az egyediség, minőség, valamint az is, hogy személyre szabottabban tudnak így ajándékot választani. Ennek ellenére nagyon kevés kutatásban résztvevő jelölte be azt az opciót, hogy a termék kivitelezésében részt venne. A környezetbarát jellemzőt ebben az esetben is fontosnak tartják. Az időtállóság is egy fontos választási kritérium az ajándékozás esetében. Az ajándékba választott termékek esetében a legnépszerűbb termékek a kisebb kiegészítők, lakásdekorációs elemek, dísztárgyak, kozmetikumok és a nagyobb kiegészítők.

A kézműves termékek árát inkább megfelelőnek tartják a válaszolók. A kérdezettek évente leginkább 51-300 lejt költenek kézműves termékekre. A résztvevők majdnem teljes egészének fontos a vásárlási döntés meghozatala előtt az, hogy a fizikai jellemzőit megtapasztalhassa az adott termékeknek, ezért nem meglepő, hogy a válaszolók java része helyi vásárokon, kiállításokon szerzi be a termékeket.

A kérdőívet kitöltők nagy része felsőfokú képzettséggel rendelkezik, ezért úgy gondolom, hogy ennek köze lehet ahhoz, hogy a kézműves termékek népszerűek a kitöltők soraiban. Valószínűleg ez a társadalmi kategória jobban átlátja azt, hogy kapcsolat van a kézműves termékek vásárlása között és a helyi értékek, a helyi gazdaság támogatása között, valamint a helyi, kézműves termékek és a fenntarthatóság, környezetvédelem között. (Lengyel és Lukovics, 2008). A kézműves termékek a fentiek mellet azért ért ékelődtek fel, mert különleges, minőségi és praktikus portékák.

A kézműves márkák ismeretére vonatkozó nyílt kérdés válaszait csoportosítottam terméktípusok szerint, a nagyobb kiegészítők kategória esetében csupán  táskát nevezték meg,  itt 23 márkát soroltak fel. Az élelmiszerek kategóriában 7 édesség  márkát, 5 italmárkát, 8 alapvető élelmiszer márkát jelöltek meg a válaszadók. A lakberendezési tárgyak, dekorációkon belül 25 márka került megnevezésre, kozmetikumoknál pedig 20 márkát említettek. A kisebb kiegészítők, pl. ékszermárkák terén volt a legszélesebb ismerete a válaszadóknak, hiszen összesen 30 márkát soroltak fel ebben a kategóriában. A ruházati cikkek kategóriában 12 márkát, míg a játékok kategóriában 6 márkát neveztek meg. Előfordult az is, hogy a védjegyeket és kézműves egyesületeket is csak egy kézműves, illetve designer márkaként kezeltek.

A legtöbb preferált márka a kis- és nagy kiegészítők, kozmetikumok kategóriájából származik. Arra a kérdésre, hogy miért nyerte el az adott márka a tetszésüket a válaszok azt mutatják, hogy az egyediség, formák, minták és színvilág, minőség és funkció az, ami egy márkát kedvenc márkává tesz. A kézműves márkák ismerete és a kedvenc kézműves márkákkal kapcsolatban elmondott nyilatkozatok alátámasztják azt a tényt, hogy valóban ilyen típusú termékeket, mint kisebb kiegészítők, lakásdekorációs elemek, dísztárgyakat, nagyobb kiegészítőket, valamint kozmetikumokat és élelmiszereket vásárolnak legszívesebben és leggyakrabban. Ugyanakkor a széleskörű márkaismeret arra utal, hogy a helyi termékeket, kézműves termékeket már brandekként tudjuk emlegetni, számos márkának van már története, beépült a fogyasztói köztudatba, és sajátos jellemzőket tudnak a márkához kapcsolni a fogyasztók, szeretik ezeket a márkákat, büszkék rájuk.

A kutatásban résztvevők többsége nem értékeli a termékeken megjelenő kulturális szimbólumokat, mert úgy vélik egyes tárgyakhoz nem illenek a népi motívumok, valamint nem fejezik ki a személyiségüket. Azon személyek, akik értékelik a népi motívumokat azért tartják ezeket fontosnak, mert ezáltala termék még inkább egyedivé válik, és a termékhez egy plusz érték adódik. A  kézműves termékeket fogyasztók az újító alkotók termékeit választják leginkább, azaz olyan termékeket, amelyek a  hagyományokat új perspektívába helyezve mutatják meg: visszafogottabb módon.

A kézművesek reklámozási szokásaival többé-kevésbé elégedettek a válaszolók, leginkább az internetről és a közösségi média platformjain szeretnének információkat szerezni a termékekről, de helyi sajtóból, rádióból, televízióból is szívesen tájékozódnának.

A fenntartható termékekről való vélekedéseket konkrét termékek bemutatása útján fedtem fel. A válaszolók többsége pozitívan viszonyul az újrahasznosított alapanyagokból készült termékekhez. A legfőbb szempont mégis, amiért tetszett nekik a termék, az egyediség és praktikusság, a környezet óvása az előbbi jellemzők között alulmaradt. Úgy vélem, hogy az emberek életvitelében még a környezettudatosság kissé háttérbe szorul, nem foglalkoznak a környezet óvásával érdemben a vásárlásaik esetén.

Kádár Kincső (2019) kutatási eredményei nagyvonalakban megegyeznek a saját kutatásom által jelzettekkel.Termékválasztás esetén az egyediség, valamint a minőség szempontok emelkednek ki. A kézműves termékek egyedi igények kielégítését is teljesíthetik, tehát a megrendelők részt vehetnek az alkotó folyamatban – derült ki Kádár (2019) kutatásából.   Az én vizsgálatom során ez a nézet háttérbe szorult, annak ellenére, hogy az egyediség az egyik legfontosabb termékjellemző a kitöltők megállapításai szerint. Esetemben a környezettudatosságot is némivel kevesebben tartották fontosnak a vizsgálat során.  Viszont a kézművesek árképzési stragtégiáit megfelelőnek tartják, a kézműves termékeket megfelelő ár-érték arányosak látják a kérdezettek mindkét kutatás esetében, és az is eléggé hasonló, ahogyan a kézművesek kommunikációs csatornáiról vélekednek.

Könyvészet

Babbie, E. (2002). A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó.

Barnard, M. (2002). Fashion as Communication, London: Routledge

Bíró Z. (1987). Egy új szempont esélyei. In Biró Z., Gagyi J., Péntek J. (szerk.) Néphagyományok új környezetben. Tanulmányok a folklorizmus köréből. Bukarest: Kriterion.

BoF – McKinsey Company: The State of Fashion 2019.

https://www.mckinsey.com/~/media/McKinsey/Industries/Retail/Our%20Insights/The%20State%20of%20Fashion%202019%20A%20year%20of%20awakening/The-State-of-Fashion-2019-final.ashx

Borges, A. (2011). Design+Craft. Editora Terceiro Nome (Forrás: Google Books).

Brávácz I. (2015). Az élelmiszerfogyasztói magatartás két dimenziója: az egészség- és a környezettudazosság. Doktori értekezés. Gödöllő: Szent István Egyetem. https://szie.hu/file/tti/archivum/Bravacz_Ibolya_tezis.pdf

Crane, D. (2016). The puzzle of the ethical fashion consumer: Implications for sustainability and the future of the fashion system. International Journal of fashion Studies, 3. 249-265.

Csete M. (2012). Regionális és környezet-gazdaságtan. Budapest: Edutus Főiskola

Dudás K. (2011). Napjaink egyik jellemző trendje, a tudatos fogyasztás értelmezése. Társadalomkutatás, 29 (3): 315-334.

Dundes A. (1956). What is Folklore? In Dundes, A. (ed.): The Study of Folklore. Prentice-Hall, Englewood Cliffs N. J..

Fehér A. (2018).Anyag – lélek – forma „Menyegző”. Jelenbe ágyazott múlt. Kortárs népművészet. Nemzeti Szalon, Kurátori pályázat

https://nepmuveszet.nemzeti-szalon.hu/res/feher_aniko_jelenbe_agyazott_mult.pdf

Fehér I.(2007). A közvetlen élelmiszerértékesítés marketing lehetőségei és vidékfejlesztési sajátosságai. Mosonmagyaróvár : Direktértékesítés Konferencia Kiadvány

Fekete Gy. (2017). Művészi ipar, ipaművészet, kraft és dizájn. Magyar Művészet, Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirat. V. évfolyam, 2. szám, június.

Fletcher, K. (2008). Sustainable Fashion and Textiles. Design Journeys. London: Earthscan.

Fletcher, K. (2010). Slow fashion. An invitation to systeme change. Fashion Practice, 2(2): 259-266.

G. Fekete É., dr. (2009). Kutatási zárótanulmány- Zala Termálvölgye Egyesület- Helyi termékek előállìtása és értékesìtése a Zala Termálvölgyében. http://zalatermalvolgye.hu/sites/default/files/helyi_termek_tanulmany_zalatermalvolgye_0.pdf – utolsó látogatás 2013

Gulyás E. (2008). Az etikus fogyasztás értelmezései. Szociológiai Szemle, 1: 106-127.

Hoppál M. (1982). Partalan Folklór? A rejtett tudás antropológiája. Korunk XLI. (5), 330–336.

Illés V. (2013). A népi iparművészeti alkotások minősítésének megújult szempontrendszere. Budapest: Hagyományok Háza.

Joy, A., Sherry, J. F., Venkatesh, A., Wang, J., Chan, R. (2012). Fast fashion, sustainability and the ethical appeal of luxury brands. Fashion Theory, 16 (3): 273-296.

Kádár K. (2019). Gondolkodj globálisan, cselekdj lokálisan! Egy egyéni vállalkozás új termákeinek PR kampányterve. Sapientia EMTE: Mesteri disszertáció.

Lányi K. (2006). A fair trade mozgalom Európában és Magyarországon, a civil szervezetek szerepe . Budapest: Budapesti Gazdasági Főiskola.

http://elib.kkf.hu/edip/D_12570.pdf – utolsó látogatás 2013

Lengyel I., Lukovics M. (szerk.) (2008). Kérdőjelek a régiók gazdasági fejlődésében. Szeged: JATE Press.

Moholy Nagy Művészeti Egyetem (2010). MADE IN MOME 2010

https://mome.hu/storage/Downloadable/kiadv%C3%A1ny/madeinmome2010VEGLEGES.pdf

Shils E. (1981). Tradition. Chicago: The University of Chicago Press.

Storey J. (2003). Inventing Popular Culture. From Folklore to Globalization. Blackwell

Publishing, Malden-Oxford-Melbourne-Berlin.

Szomi E.(2016). Helyi Termék Kézikönyv. Szeged: Csongrád Megyei Agrár Információs, Szolgáltató és Oktatásszervező Nonprofit Közhasznú Kft.

Szvetelszky Zsuzsanna: A natúrhatnám polgár. Liget, 2003/9.

Törőcsik M. (2011) Fogyasztói magatartás-insight, trendek, vásárlók. Budapest: Akadémiai Kiadó.

6.1. Online források

https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-2147.html

https://paradi.online/mexikoi-mintanak-nezte-dolce-gabbana-a-kalocsai-himzest/

https://www.iutta.ro/blog/2018/03/10-designeri-internationali-care-s-au-inspirat-din-portul-romanesc/

https://www.ecowatch.com/fast-fashion-is-the-second-dirtiest-industry-in-the-world-next-to-big-1882083445.html

https://www.holyduck.hu/2018/05/14/kapszulagardrob-teszt-10-x-10-tavasz-kihivas/

https://www.slowfood.com/

What Is Slow Fashion?

https://thebetterplanetproject.com/2019/05/20/10-reasons-to-choose-slow-fashion/

http://www.prakati.in/slow-fashion-concept-meaning/

Rezumat

În cercetarea întreprinsă m-a interesat cum privesc locuitorii din județul Harghita produsele locale artizanale. Literatura de specialitate consideră ca prin consumul de produse locale, artizanale putem perpetua tradițiile, putem ajuta comunitățile locale, dar putem contribui și la protecția mediului. Prin urmare, acest consum corespunde consumului de tip responsabil, etic. În ceea ce privește consumul de produse de modă și accesorii realizate pe plan local, putem spune că aceste produse corespund și criteriilor de slow fashion.

În cercetarea mea am întreprins un studiu cantitativ pe bază de chestionar online. Chestionarul a fost completat de 259 persoane, din care 228 sunt consumatori frecvenți de produse locale artizanale. Chestionarul a cuprins atât întrebări închise, cât și itemi deschiși. Studiul nu este reprezentativ, însă plasat laolaltă cu cercetări similare din regiune, poate să ofere un insight destul de fidel în ceea ce privește comportamentul de consum în ceea ce privește produsele artizanale locale.

Rezultatele arată că aceste produse sunt cumpărate deopotrivă pentru uz personal și pentru cadouri. Preferința consumatorilor merge, în ambele situații, pentru produse de modă gen accesorii, dar și pentru decorațiuni interioare sau produse alimentare. Consumatorii preferă aceste obiecte din cauza unicității acestora și din cauza calității produselor. Sunt de părere că prin astfel de produse putem exprima mai bine personalitatea noastră. O altă motivație este și protejarea mediului înconjurător. Cei chestionați sunt de părere că prețul acestor produse este adecvat, nici prea mare și nici prea mic. Majoritatea respondenților cheltuiesc 51-300 RON/an pe astfel de produse.

Existenta motivelor tradiționale, populare pe produsele artizanale este preferată de doar un sfert de către respondenți, fiind precizat faptul că asemenea motive trebuie să țină cont de tipul de produs și că, motivele populare nu trebuie utilizate în cazul tuturor produselor. Atunci când respondentul este pentru utilizarea acestor patternuri tradiționale este de părere că ele ajută la accentuarea provenienței, autenticității și unicității produselor.

Respondenții sunt de părere că producătorii locali promovează cât de cât eficient produsele lor, dar ar prefera un acces mai facil la astfel de informații, preponderent în mediul online. Cu toate acestea, consumatorii preferă să procure produsele în mediul offline, la târguri sau direct din atelier.

Abstract

My research focused on how those living in Harghita county view local, artisanal, craft products. The international litearture contends that through the consumption of local, craft products we can preserve tradition, can help local communities and can also contribute to the preservation of the environment. Thus, local craft product consumption is a form of responsible consumption. Local fashion products correspond also to the criteria of slow fashion.

In my research I have employed a quantitative research strategy. I have used an online questionnaire which was completed by 259 respondents from Harghita county, 228 of which are regular consumers of craft products. The questionnaire included both closed and open ended questions. My study is not a representative investigation, however placed near other similar studies from the region can provide a good insight into the preferences regarding craft products.

The results show that local, craft products are bought both for personal use and for gifting. In each of the cases, consumers opt for fashion accessories, home decorating products and food products. They prefer local craft products because of their uniqueness, authenticity and higher quality, but environmental protection and the possibility to better express one’s value preferences were also mentioned. The respondents think that local, craft products have a fair price, the majority of the respondents spend 51-300 ROL/year on such products.

The preference for the popular, folk patterns on the products was limited, only one quarter of the respondents said that they think this is an important criterion of craft products. Rather, the respondents thought that such motives should be used with moderation and only in the case of specific products. When they opt for the use of folk motives, they think that in this way we can help the preservation of tradition, accentuate the authenticity and provenience of the products.

Those questioned think that local producers succeed more or less in promoting efficiently their products, however they would like to see further branding attempt and promotions in the online media. However, the offline contexts (fairs, the workshop itself) remains the most important.

Függelék