Evaluarea Psichopedagogică A Desenului DE Familie ÎN Clasele Primare

MINISTERUL EDUCAȚIEI NAȚIONALE ȘI CERCETĂRII ȘTIINȚIFICE

ABSOLVENT AL UNIVERSITĂȚII CREȘTINE PARTIUM DIN ORADEA

FACULTATEA DE ȘTIINȚE SOCIO-UMANE

UNIVERSITATEA „BABEȘ-BOLYAI” DIN CLUJ-NAPOCA

FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ȘI ȘTIINȚE ALE EDUCAȚIEI

DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ȘI DIDACTICĂ APLICATĂ

SPECIALIZAREA:

PEDAGOGIA ÎNVĂȚĂMÂNTULUI PRIMAR ȘI PREȘCOLAR

LUCRARE DE LICENȚĂ

COORDONATOR ȘTIINȚIFIC, ABSOLVENT,

Lector univ.dr. BALLA ANNAMÁRIA KÖRTVÉLYESI KINGA

DOMJÁN M. KATALIN pHd

CLUJ-NAPOCA

Iunie 2016

MINISTERUL EDUCAȚIEI NAȚIONALE ȘI CERCETĂRII ȘTIINȚIFICE

ABSOLVENT AL UNIVERSITĂȚII CREȘTINE PARTIUM DIN ORADEA

FACULTATEA DE ȘTIINȚE SOCIO-UMANE

UNIVERSITATEA „BABEȘ-BOLYAI” DIN CLUJ-NAPOCA

FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ȘI ȘTIINȚE ALE EDUCAȚIEI

DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ȘI DIDACTICĂ APLICATĂ

SPECIALIZAREA:

PEDAGOGIA ÎNVĂȚĂMÂNTULUI PRIMAR ȘI PREȘCOLAR

EVALUAREA PSICHOPEDAGOGICĂ A DESENULUI DE FAMILIE ÎN CLASELE PRIMARE

COORDONATOR ȘTIINȚIFIC, ABSOLVENT,

Lector univ.dr. BALLA ANNAMÁRIA KÖRTVÉLYESI KINGA

DOMJÁN KATALIN pHd

CLUJ-NAPOCA

Iunie 2016

A NEMZETI oktatási és tudományos kutatásiMinisztérium

„BABEȘ-BOLYAI” TUDOMÁNYEGYETEM

Pszichológia és Neveléstudományok kar

PEDAGÓGIA ÉS ALKALMAZOTT DIDAKTIKA INTÉZET

Óvoda- és iskolapedagógia szak

ELEMI ISKOLÁSOK CSALÁDRAJZAINAK PSZICHOPEDAGÓGIAI ELEMZÉSE

TUDOMÁNYOS IRÁNYÍTÓ

EGYETEMI ADJUNKTUS Dr. BALLA ANNAMÁRIA DOMJÁN KATALIN pHd

VÉGZŐS HALLGATÓ

KÖRTVÉLYESI KINGA

KOLOZSVÁR

Június 2016

Tartalom

A családrajzok pszochopedagógiai elemzésének elméleti háttere

A rajz története

A rajz fejlődése gyermekkorban

A gyermekrajzok pszichológiai megközelítése

Pszichoanalitikus szemlélet

Gestalt pszichológiai szemlélete

Kognitív pszichológiai szemlélet

Gyermekrajzok pedagógiai megközelítése

Óvodai vizuális nevelés

Iskolai vizuális nevelés

Családrajz pszichopedagógiai vizsgálata

Sematikus szakasz

I. A családrajzok pszochopedagógiai elemzésének elméleti háttere

1. A rajz története

Körülbelül 30.000 éves művészeti alkotások maradtak fenn, amelyek a kőkorszakból (őskorból) származnak. Ha figyelembe vesszük az emberiség kulturális fejlődését, akkor az őskor három szakaszra osztható: paleolitikum, mezolitikum, neolitikum.

Paleolitikum- ebben a korban bukkan fel az ember, mint fejlett faj és feltehetően már ebben a korban vadászat és halászat révén önfentartó életmódra képes.

Mezolitikum- középső, illetve átmeneti korszaknak is nevezzük. Ebben a korban nő az átlaghőmérséklet a földön, mely több állatfaj kihalásához vezet, ezért csökken a vadászat jelentősége és jelenik meg az állattenyésztés, földművelés.

Neolitikum- a letelepedés, földművelés, állattenyésztés, mint életforma jelképezi ennek a kornak a kezdetét, illetve a mezolitikum végét.

Már a paleolitikumban készített az ember csontból és kőből kicsi szobrokat, melyek állatokat vagy embert ábrázoltak. Ezek a szobrok viszonylag nagy pontossággal tükrözték a valóságot. Nem lehet tudni, hogy milyen célt szolgáltak.

Rajzművészet elődjének tekinthető a vésés általi ábrázolás. Ezt követi a szín használat, melyre példa a Pireneusokban felfedezett barlangrajzok, amelyek bölényeket, bikákat, vadlovakat és szarvasteheneket is ábrozolnak. Ezeket a barlangrajzokat először bevésték majd földfestékkel megfestették. Feltehetően hittek abban, hogy a rajznak mágikus ereje van és a kiszemelt vad lerajzolása hozzájárul a sikeres vadászathoz. Írni ugyan nem tudtak, mégis tudtak üzenetet hagyni egymásnak barlangok falain vagy sziklákon ábrák segítségével arról, hogy hol vadászhatnak több vadra vagy épp hol nem érdemes vadászni. A kutatók állaspontja szerint a Pireneusokban talált barlangrajzok több ember kezétől származnak és különböző korokból. Képesek voltak mozgásban ábrázolni az állatokat, néhány barlangrajz terhes állatokat ábrázol és akad példa a fantázia szülte lény ábrázolására is.

A neolitikum korából mégtöbb sziklafestmény maradt fenn, például Skandináviában, Tasszili-hegységben, Égei-tenger vidékéről, Dél-Afrikában.

Ahhoz, hogy ábrázolni tudjunk szükségünk van a megfigyelőképességünkre, az emlékezetre, képzeti elvonatkoztatásra és a kéz alkalmasságára. Ha ábrázolunk, meg kell figyelnünk az ábrázolandó tárgyat, állatot, növényt vagy embert majd ki kell választanunk azt a jelölést, amellyel képesek vagyunk a leginkább tükrözni az ábrázolt tárgyat. Az ősember élete függött a megfigyelőképességén, hiszen ha látott egy lábnyomot a földben társítania kellett az élőlénnyel, tehát hamar felfedezte, hogy a lenyomat a talp képi megjelenítése.

Az ábrázolás folyamata és a képi látás kialakulása a mai kor gyermekeinek fejlődésében is megfigyelhető. (Beke, 1986)

2. A rajz fejlődése gyermekkorban

A gyermekek által létrehozott firkák, ábrák, rajzok, alkotások jelképezik a gyerekek pillanatnyi lelkiállapotát. Ezekkel a munkákkal is önmagukat fejezik ki. Érdemes megfigyelni hogyan fejlődik a szimbólum használat és az illusztráció mennyisége és milyensége, hiszen ezekkel párhuzamosa alakul és formálódik a gyermek kognitív fejlődése. (Vajda, 1999)

A rajzolás egy alapvető szükségletnek tekinthető egy gyermek életében, ez a tevékenység akár játékként is szolgál. A rajzolás alkalmával más megnyilvánulások lépnek életbe, mint egy mozgásos játék folytán, mégis fejlesztő hatású. Fejleszti, aktivizálja a szemet, a központi idegrendszert, szem- kéz koordinációt, a kezet és annak finommotorikáját, illetve a képi látást is.

Figyelnünk kell arra is, hogy a gyermek mikor és milyen társadalomba születik és az adott család hol helyezkedik el a társadalmi ranglétrán. Milyen adottságokat örökölt szüleitől, milyen szociális kapcsolatokba csöppen, hiszen ezek mind befolyásolják a gyermek személyiségének és értelmi szintjének fejlődését. (Keményné, 1989) „ Életkori sajátosságon általában az azonos korcsoporthoz tartozó egyének teljesítőképességének és viselkedésmódjának jellemző, közös vonásait értjük. Az életkori sajátosság csupán átlagérték, amely megmutatja, hogy az adott korosztály átlaga mennyire felel meg a korosztállyal szemben támasztott társadalmi követelményeknek.” (Keményné, 1989, 31. old.) Biztosak lehetünk abban, hogy nincs olyan gyerek, aki teljesen megfelel az életkorához rendelt jellemzőknek.

Victor Lowenfel (1947, Feuer, 2000) öt szakaszra osztja a rajzok fejlődését:

1. Firkakorszak (3-4 év)

2. Presematikus szakasz (4-6 év)

3. Sematikus szakasz (7-9 év)

4. Rajzi realizmus szakasza (10-11 év)

5. Pszeudorealizmus szakasza (12-13 év)

A továbbiakban az első három szakaszt részletezem.

1. Firkakorszak

A firkák fejlődéslélektani szakaszolása 1-4 éves korban Victor Lowenfeld szerint (Feuer, 2000):

Differenciálatlan mozgások

Kontrollált firkák

Körkörös firkák

Megnevezett firkák

Differenciálatlan mozgások

Az első ceruza tartás biztos, hogy nem lesz helyes, de ennek a kornak nem is ez a lényege. Az egy éves gyermekek számára nagy élmény, hogy nyomot hagynak a papíron, mindezt olyan mozgással, amely újdonság a gyermek számára. A hangsúly a mozgáson és nem a nyomhagyáson van. Ebben a korban nem a központi idegrendszer és a szem vezeti a kezet, hanem épp fordítva. Jellemző, hogy a gyermek nem figyel arra, hogy hol a papír széle, hiszen a funkcióöröm befolyásolja a gyereket, nem a ceruza nyoma a papíron.

Kontrollált firkák

Amikor a gyermek figyelembe veszi a lap szélét, fejlődésnek lehetünk szemtanúi. Ekkor veszi észre a firkák és a valóság közötti hasonlóságot.

Körkörös firkák

A kontrollált firkák után jelennek meg a körkörös firkák. A vonalvezetések bátrabbak. Még ebben a korban sem lép be az íróeszköz helyes tartása.

Megnevezett firkák

A következő nagyobb fejlődés során a gyermek jelentést ad a firkáinak. Ez a jelentés adás egy nagyon egyszerű kérdésnek köszönhető: Mit rajzoltál? Ekkor válik jellemzővé, hogy megnevezi firkáit, később firkálás közben elmondja mit rajzol éppen. Jellemző, hogy a firkák és a mondanivaló között nincs tartalmi kapcsolat. „ A jelentés önkényes, asszociatív, bármikor megváltoztatható, tartalmilag független a vonalaktól.” (Mérei- Binét, 1997, 186. old.)

A kor sajátossága, hogy azokat az alapelemeket tanulja és gyakorolja be, amelyek hozzájárulnak az ábrázolás és írás tanulás fejlődéséhez. Jellemző erre a korra, hogy a vékony ceruza használata problémát jelenthet a gyermek számára, hiszen a kéz finommotorikája nagyon fejletlen, tehát érdemes vastag ceruzával próbálkozni. Ebben a korszakban derül ki, hogy melyik a gyermek domináns keze. Minél inkább fejlődik a gyermek idegrendszere, annál jobban képes uralni végtagjainak mozgását. (Cole & Cole, 1998)

A firkák forma szerinti feloszlása

A ma általánosan használt megnevezések a firkatípusok leggyakoribb megjelenési sorrendjében (Feuer, 2000, 29. old.):

„Réveteg vonalkás firka

Határozatlan vonalas firka

Lengővonalas firka

Körkörös gomolyagfirka

Szóródó firka

Cikcakk firka

Zegzugos firka

Spirálfirka

Tömbfirka

Vegyesfirka

Zártfirka

Írást utánzó firka”

A tudatosabb ábrázolás 4-5 éves kor környékén jelenik meg. Ez már nem a firkák kora, hanem az alakábrázolásé. Ebben a korban a gyermek látja az egészet, de lerajzolni csak részenként tudja. Ezeket a részeket a gyermek egésznek látja, mert ezt jegyezte meg a lerajzolt tárgyról. Lényegében kiemeli az egészből az általa ismert részeket (fej, törzs, kezek, lábak), amelyek a gyermek számára elegendők ahhoz, hogy egésznek nevezze (ember). (Salamon, 1983)

2. Presematikus szakasz (4-6 éves kor):

Erre az időszakra is jellemző a mágikus gondolkodás és a kreativitás intenzitása.

Dr. Schmidt Ferenc összegzi Nagy László gondolatát, miszerint a spontán, téma adás nélküli rajzok azok, amelyek értéke a legnagyobb, hisz semmilyen befolyásoló tényező nem módosítja a gyerek munkáját. (Dr. Schmidt Ferenc, 1934)

Fontos szerepet tölt be ebben a korban is a rajzolás a gyermek életében. Nem jelentkezik az esztétika iránti vágy ebben a korban, nincs szép vagy csúnya rajz, nincs fontos vagy kevésbé fontos, hiszen ebben a korban nem tesznek ezek között különbséget. Vélhetően ebből következik, hogy a gyerekek ebben a korban nem módosítják utólag rajzaikat. Jellemző, hogy dúdolnak rajzolás közben, egész lényük rajzol és ez az odaadás és felszabadultság a presematikus szakasz végére eltűnik. Ebben a korban sem figyel a részletekre, az irányokra, az arányokra és az egységek részenkénti összekapcsolására sem.

A gyermek képes kialakítani önnmagában egy olyan képi rendszert, mely hozzájárul a könnyebb ábrázoláshoz. Erre egyszerű példa, hogy nem ábrázolnak profilból embert, hiszen sokkal egyszerűbb számukra szemből ábrázolni, de állatokat nem ábrázolnak szemből, hiszen ebben az esetben profilból egyszerűbb az ábrázolás. Azt, hogy mennyi mindent tud vagy épp nem tud a gyermek egy ábrázolandó tárgyról leolvashatjuk a rajz precízségéről, bonyolultságáról. Inkább a színhasználatra teszik a hansúlyt nem pedig az alak ábrázolására. Gyakran használják a sárga, kék, piros színeket és egyre változatosabb a rajz témája ebben a korban.

A juxtapozíció olyan gondolkodás, amely az egészet részekre építi úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a részek egymáshoz kapcsolódásának fontosságát. Például embert ábrázol, de a fej nem kapcsolódik a törzshöz, a szemek nem a fejen vannak feltüntetve stb. (Vass, 2006)

Öt éves korban megjelenik a gombok aránytalanul nagy méretben való felrajzolása, ami jelzi, hogy a gyerek szocializációs szintje rendben van, hisz nem illik ruha nélkül megjelenni. Emellett megjelenik a nemek közti különbségtétel a rajzokon. Az ötödik életév közeledtével kezd világossá válni a gyermek számára az irányok közötti különbség. Ezáltal beindul a tér ábrázolása, mely ebben a szakaszban még fejletlen. Öt éves korára éri el azt a szintet, hogy rajzaiban kezdi megjeleníteni érzelmeit, a rajzokon mégjobban látható milyen dús fantáziával rendelkeznek. Nagy népszerűségnek örvend az emberábrázolás ebben a korban. Ha a gyermek családrajzán az egyik családtag sokkal nagyobb a többinél, az tükrözi a gyermek személyesen kialakított pszichológiai értékét az adott családtagról. (Feuer, 2000)

3. Sematikus szakasz (6-10 éves kor):

A kutatásomban vizsgált korosztály azért is különleges, mert ebben a korban kezdenek egyre inkább ’’felnőttesen’’ gondolkodni a gyerekek, ebben a korban következik be a legtöbb változás a képi látás, ábrázolás terén. Kezdik egyre reálisabban látni a helyzeteket, jobban alkalmazzák a logikai szabályokat, már nem téveszti meg őket, hogy egy marék gyurmát kilapítva vagy golyóvá formálva látnak, hiszen tudják, hogy a gyurma mennyisége nem változik, csak a formája. (Vajda, 1999)

Amikor a gyermek iskolába lép számtalan új információ, inger, érzelem, szocilás kapcsolat éri nap mint nap, ennek köszönhetően a fejlődés folyamata is befolyásolódik. Ebben a korban is az érzelmek vezérlik a gyermekeket rajzaik elkészítése folyamán, de egyre többször használják az értelmi képességüket. A dús fantázia, amely a presematikus szakaszra jellemző, kezd hanyatlani. Az előző szakaszhoz képest nagy fejlődést vehetünk észre a finommotorika terén, hiszen már sokkal jobban képesek irányítani kezeiket rajzolás közben. Utólagos korrigálás ennek a kornak az elején sem jellemző.

Ebben a szakaszban két féle rajzolót különíthetünk el. Az egyik réteg a szintetikus rajzoló, a másik az analitikus. Míg a szintetikus rajzolót a kontúr ábrázolása foglalja le, addig az analitikus rajzolót a részletek kidolgozása.

A gyermekek tisztában vannak azzal, hogy a rajzaik nem teljesen tükrözik a valóságot, mégis nagy élmény a rajzolás számukra, hiszen a közlés egyik módja. Bár ez a közlés nem tudatos még. Szintén hat éves korban alakul ki a gyerekek kritikus szemlélete, bár ebben a korban csak két kategóriát különítenek el: szép vagy csúnya.

Fejlődéslélektani szempontból a kör, firka formájában hamarabb felbukkan, ebben a korban mégis könnyebben ábrázolják a háromszöget, téglalapot. Valószínűleg azért, mert ezeket gyakorolták többet. A gyerekek képesek a halvány és sötét színeket külön választani. Ebben a korban egyre jobban foglalkoztatja őket a formaválasztás. Hét éves korban már próbálnak pontosan ábrázolni és ebben a korban figyelhetünk fel arra, hogy mennyire különbözik a fiúk rajza a lányokétól. Általában a lányok aprólékosabban rajzolnak, a fiúk pedig inkább arra figyelne, hogy illusztrációjuk jól felépített legyen.

Bizonyos szemléletek szerint nyolc éves kor környékén alakul ki az a képi előrehaladás pszichológiai módosulása, amelyet gátolhat a tanítónő, amennyiben rajzpedagógiai eljárásokkal korlátozza a gyermek fantáziáját és élményközpontú rajzolását. Eszerint az óvodai eljárásokhoz kéne igazodni a kisiskoláskor elején. (Balázsné, 1992)

Szintén ebben a korban próbálják meg mozgásban ábrázolni az embert, inkább kevesebb sikerrel, hiszen a végtagok hajlatánál megtörten ábrázolják a végtagokat, ezzel érzékeltetve a cselekvési szándékot. Nyolc éves korban kezdődik a szín szerinti megkülönböztetés hanyatlása és előtérbe kerül a forma szerinti.

Kilenc éves korra a gyermek képes más nézőpontjából is ábrázolni, nagy hansúlyt fektet arra, hogy minél jobban hasonlítson rajza a valósághoz. Ennek köszönhető, hogy a vonalak nem minden esetben véglegesek, jóval többet radíroznak, mint eddig. Általában ebben a korban jobban rajzolnak a fiúk a lányoknál.

Tíz éves kor környékén a rajzolás iránti érdeklődés leginkább a tehetséges rajzképességekkel rendelkező gyerekeknél marad meg. Már nem rajzolnak spontán, úgy gondolják, hogy tehetségtelenek. A rajzolás több esetben már nem élményszerű.

Lélektani szakágak, amik szerint osztályozhatunk egy gyermekrajzot: figyelem, megfigyelőképesség, felismerés, szín-, formahasználat, felidézés, térlátás.

Feuer Mária (2000) munkái nagy hatással voltak rám és abban, hogy a dolgozatom témája a gyermekrajzok elemzése legyen. Szerinte a pszichológia specifikus területei a gyermekek rajzainak más-más megközelítését adják. Az általa kiemelt nyolc alterület a következő: gyermeklélektan, fejlődéslélektan, pedagógiai pszichológia, művészetlélektan, klinikai pszichológia, gyógypedagógiai pszichológia, tesztpszichológia és klinikai gyermek- pszichodiagnosztika.

A gyermeklélektan egyedi látásmód szemszögéből vizsgálja a rajzokat, figyelembe véve a gyerekek egyénileg alkotott képét a világról.

A fejlődéslélektan az első firkától, egész tinédzser korig tanulmányozza a rajzokat, olyan észrevételekre koncentrálva, amelyeknek általános érvényük van. A személyes fejlődésre koncentrál.

A pedagógiai pszichológia a gyerekek vizuális művelhetőségét és felfogását kutatja. Amit figyelembe vesz az a gyerekek életkora.

A művészetlélektan összefüggésbe állítja a képzőművészetet a gyerekek alkotó képességével, illetve ezek gyermekrajzokon való megjelenésével.

A klinikai pszichológia a gyerekrajzokon megnyilvánuló személyiségfejlődéssel és a rajzokon észlelhető személyiségbeli fejlődés folyamatával foglalkozik.

A gyógypedagógiai pszichológia valamilyen fogyatékossággal küzdő gyerek rajzait térképezi fel, keresve a fejleszthetőség lehetőségét.

A tesztpszichológia olyan felmérések összeállításával foglalkozik, amelyekhez csak papír és ceruza szükséges. Ezen tesztek alkalmával az alanyok produktivitását és személyiségét vizsgálják, esetenként formálják.

A klinikai gyermek-pszichodiagnosztika gyógyítással foglalkozik. Ebben az ágazatban gyakran használják a rajzteszt általi diagnosztizálást. A tesztek folyamán alkalmuk van az alanyonak szabadon rajztémát választani és előre megadott téma szerint is rajzolni. ( Feuer, 2000)

3. A gyermekrajzok pszichológiai megközelítése

Három szemléletet mutatok be a továbbiakban:

Pszichoanalitikus szemlélet- mely szerint, az érzelmek hatnak a gyermekre és főként ezek befolyásolják a rajzaikat.

Gestalt pszichológiai szemlélete- ez a szemlélet bemutatja, hogy hogyan hatnak a gyermekek rajzaira a formák, színek.

Kognitív pszichológiai szemlélet- ez az irányzat azt veszi figyelembe, hogy a gyerekek milyen információkat kapnak a lerajzolandó tárgyról, illetve mik hangzanak el rajzolás közben.

3.1. Pszichoanalitikus szemlélet

3.2. Gestalt pszichológiai szemlélete

Gestalt pszichológiai szemlélete azt figyeli, hogy hány forma jelenik meg a rajzon, milyen elrendezésben, milyen színeket használva és emellett figyeli a kori sajátosságokat.

Ez a szemlélet, olyan élettani élményeket és ősi hajlamokat emel ki, amelyek hatnak a gyermekre és beindítják érdeklődésüket és érzelmeiket az esztétika iránt. Egyesek szerint, ezeknek az ingereknek a sokasága már akkor is hatással van a gyermekekre, amikor értelmi folyamataik ösztönösen működnek. (Nagy, 1982)

Bizonyos szemléletek szerint, 2-4 éves korban már megfigyelhetjük a gyermekek firkáin azokat az utalásokat, amelyekből következtethetünk arra, hogy a formák és ezek szerkezete hatással vannak a gyerekekre. A Gestalt féle szemlélet szerint a gyermekre hatással vannak a színek és formavilág. Mindezekhez társít a gyermek egy érzelmet és az így kapott elképzelési és érzelmi kapcsolatot fejezi ki a gyermek a rajzaiban, dinamikájában, kommunikációs képességeiben. (Nagy, 1982)

3.3. Kognitív pszichológiai szemlélet

A kognitív szó jelentése: megismerésre vonatkozó, a gondolkodáson alapuló funkciók összessége. Ez is magyarázza, hogy ez a fajta szemlélet azt veszi figyelembe, hogy a gyermek mi az, amit megismert és mire gondol rajzolás közben.

Luquet francia származású gyermekrajz kutató, számtalan tanulmányt írt a gyermekrajzokról. Szerinte négy rajzfejlődési szakaszt különíthatünk el: véletlen realizmus, hiányos realizmus, intellektuális realizmus és a szemléleti realizmus. Luquet szerint a gyerek első lépésben azt rajzolja le egy tárgyról, amit tud és csak ezután azt, amit lát. Még a firka szakaszban is utólag nevezi meg a lerajzolt tárgyat az alapján, hogy képes emlékezni és társítani a formát egy ahhoz hasonló tárgyal. Szerinte az utánzásból fakad a rajzolt és a belső kép kialakítása is. Az intellektuális realizmus szakasza az, amikor a gyermek képes a már meglévő fogalmakat, amelyeket a látott tárgy előidéz benne, jelentéssel kitölteni és ezt ábrázolni. (Piaget-Bärbel, 1999)

A kognitív pszichológiai szemlélet figyelembe veszi, hogy milyen információkkal rendelkezik a gyermek, hogy milyen információk hangzanak el rajzolás közben, ezeket beépíti-e a gyermek rajzába vagy sem, illetve szem előtt tartja az életkori sajátosságokat is.

4. Gyermekrajzok pedagógiai megközelítése

A művészetre, tágabb megfogalmazásban esztétikára való nevelés, már óvodába lépés előtt elkezdődik és arra összpontosul, hogy betekintést adjon a gyerekeknek arról, hogy hogyan válhatnak alkotóvá és befogadóvá. (Udvari-Lakos, 1986)

Összesen hét éve figyelhetem meg gyakorlatozó diák ként a pedagógusok munkáját. Nincs könnyű dolguk abból a szempontból, hogy kevés óraszám áll rendelkezésükre a pedagógusoknak, hogy utat mutassanak a gyerekeknek arról, hogy hogyan bontakoztathatják ki tehetségüket a vizuális nevelés órán.

Észrevételeim alapján az iskolai oktatási intézmények pedagógusait olyan külső hatások érik, amelyek arra ösztönzik őket, hogy minél több elméleti anyagot adjanak le a tanulóknak, minél több versenyre vigyék a tanulókat. Fontos a matematika, az anyenyelv, az idegen nyelv tanulása, de akkor mi lesz azzal a tanulóval, aki tehetségesen rajzol, jó művészi képességgel rendelkezik? Elegendő számára a heti két óra?

Sokkal jobb a helyzet az óvodában, hiszen az ott töltött idő alatt sokkal több lehetősége van a gyermeknek kibontakoztatni kreativitását. Az óvodai tevékenységek sorában helyett kap a képzőművészeti tevékenységek is. Előfordul az is, hogy nem csak fő napszak alkalmával van lehetőségük a gyerekeknek rajzolni, hanem a reggeli napszak, szabad tevékenység folyamán is.

4.1. Óvodai vizuális nevelés

Az óvodai oktatás céljai közé tartozik az iskolára való felkészítés, a gyermekek személyiségének fejlesztése és olyan funkciót megvalósítani, amely a nevelés korai szakaszára vonatkozik. (Voiculescu, 2003) Ezért szükséges egy programot összeállítani.

Táblázat: A romániai tantervben előírt tapasztalati területek és tevékenységtípusok

Első szinten, vagyis 3-5 éves korban hét főtevékenység ajánlott, második szinten, azaz 5-7 éves korban pedig tíz. Az óvónő kötelessége, hogy minden tevékenységtípust beiktasson a főtevékenységek sorába. (Óvodai tanterv, 2008)

Stark Gabriella (2010) szerint az óvónő a következő szempontok szerint elemezheti a gyerekek alkotásait: „helyesség-helytelenség, eredetiség-banalitás, összetettség-egyszerűség, kifejezőerő-ennek hiánya.” (Stark, 2010, 25.old.)

Rajzpedagógiai szempontok esetében a gyermekek kifejező eszközeiket figyelhetjük meg. A szempontok a következőek: „vonalak, foltok, formák, színhasználat, eszközkezelés, anyagismeret, képi elemek.” (Stark, 2010, 25-26.old.) Családrajzok esetében szempontként szolgál a rajz általános pozitív vagy negatívsága. Emellett figyelniük kell az óvónőknek arra, hogy tényt vagy érzelmet akart közölni a gyerek, hogy milyen a rajz kidolgozottsága, milyen családi kapcsolatokkal rendelkezik a gyerek, arányaiban, hogy néz ki a rajz. A következő jelek valamilyen családi problémára világíthatnak rá: hiányzó testrészek vagy esetleg önmaga lehagyása a rajzról, rámába való ábrázolás, illetve ha önszántából rajzol egy idegen családot.

4.2. Iskolai vizuális nevelés

Az iskolában már nem telnek annyira szabadon a vizuális nevelés órák, mint óvodában az esztétikai nevelés tevékenységek. A Nemzeti Oktatási Minisztérium (2008) által összeállított kerettantervben előkészítőben heti 2-3,első és harmadik osztály között heti 2, negyedik osztályban pedig heti 1 óra áll rendelkezésükre a pedagógusoknak és a diákoknak gyarapítani képességeiket vizuális nevelés órán.

„A vizuális nevelés két terület művelésével vesz részt a személyiségformálásban, műveltséganyagot nyújt és képességeket fejleszt.” (Bakos-Bálványos-Preisinger-Sándor, 2001, 13.old.) Ez a kijelentés talán előkészítő osztályra kevésbé igaz, hiszen több hansúly van fektetve a képességek fejlesztésére ebben a korban.

Két általános képesség, amelyeket az iskolai programban találhatunk:

Olyan üzenetek felderítése, melyek változatos vizuális nyelvek által vannak kifejezve

Olyan alkotások létrehozása, melyek funkcionális és/vagy esztétikai céllal készülnek, megfelelő anyagokat és technikákat használva.

„Feltételezhetjük, hogy minden gyermek lehet valamiben alkotó, az alkotóképességeket lehet fejleszteni, de ezek csorbát szenvedhetnek akkor, ha nem találnak megfelelő táptalajra, ha a tanuló nem kap megfelelő biztatást a kreativitás kifejtésére.” (Kürti, 1985, 76.old.) Egyetértek azzal, hogy nagyon fontos szerepe van a pedagógusnak a gyermek fejlődésében, de a család egy olyan meghatározó közeg egy gyermek életében, amely már iskoláskor előtt befolyásolja a gyermek fejlődését. Mindemellett a család a megalapozója annak is, hogy a gyermek mennyire fogékony a művészetekre, alkotásokra és az alkotóképesség fejlesztésére.
Néhány technika, amellyel alsó tagozatos vizuális nevelés órán találkozhatunk: festmény, kollázs, modellezés, vágás, szalvéta technika, textil használat.

Családrajz pszichopedagógiai vizsgálata

A családrajzok legfontosabb megfigyelési szempontjai:

A rajz színvonala, életkorának megfelelő-e a rajz minősége. A rajzlap kihasználtsága, milyen elrendezést kapnak a családtagok a lapon. Megfigyelhetjük, hogy az ábrák között mennyi térköz látható, az ábrázolt család tagjai között van e elválasztó vonal vagy arra utaló jel.

A családtagok elhelyezése fontos, kit rajzol elsőnek vagy utolsónak, kit ki mellé rajzol. Hova rajzolja saját magát a gyerek. Hozzá ér e valaki valakihez a rajzon, esetleg hátat fordítanak egymásnak a család tagjai. Kit milyen nagyra rajzolt, kihasználta e azt a lehetőséget, hogy feltüntesse egyes személyek különlegesebb megkülönböztető jegyeit. Van e hasonlóság a család lerajzolt tagjai között, milyen különbségek jelennek meg az alakok vonalvezetése során.

Hogyan vannak felöltöztetve a család tagjai a rajzokon, milyen érzelmeket fejez ki az arcuk. Esetleg mozgásban vannak-e ábrázolva. Minden családtag esetében ugyan azok a testrészek vannak ábrázolva vagy hiányos az ábrázolás.

Minden családtag megjelenik a rajzon, vagy tárgyak is felrajzolásra kerültek. Hogyan vannak kiszínezve a családtagok, vagy ugyan olyan díszítettséget kapnak-e. (Feuer, 2000)

Ezek mind nagyon fontos szempontok egy családrajz megfigyelése kapcsán.

5.1. Sematikus szakasz

A kutatásomban 7-9 év közötti gyerekek vettek részt, tehát a továbbiakban a sematikus szakaszról átfogóbban fogok beszélni.

Az emberábrázolást 4-15 éves kor között Feuer Mária (2000) négy nagy szakaszra bontja:

I. Presematikus szakasz: 4-6 év között

Ebben a korszakban a gyerekek, már nagyon sok mindent tudnak az emberi testről, annak felépítéséről. Mégsem tudják úgy ábrázolni, ahogy azt megismerték. Ebben a szakaszban azt a képzetet vetik a lapra, amely az embert jelenti számukra. A gyerekek értékrendje nyilvánvalóvá válik a rajzokon. Az egyéni preferenciájuk határozza meg azt, hogy mely részek kapnak nagyobb jelentőséget a rajzon és melyek kevesebbet. Ezt a gyerekek érzelmei, emlékei és a felidézett élmények szabják meg.

Erre a korra jellemzőek az aránybeli különbségek:

• „nagy fej

• nagy szemek

• nagy száj

• ha rajzol orrot, akkor aránytalanul nagy

• hatalmas fül

• kis törzs

• hosszú kar, különösen, ha az embert éppen tevékenység közben ábrázolja

• inkább rövid láb” (Feuer, 2000, 82.old.)

Míg a lányoknál az arc és annak szerkezete kap előnyt, addig a fiúknál a végtagok csatlakoznak pontosabban a testhez.

Sematikus szakasz: 6-10 év között

Erre a szakaszra jellemző, hogy az ember nem egyedül jelenik meg a rajzokon. Szerepelhet mellette fa, ház, egyéb ábrák. Ebben a szakaszban próbálják mozgó állapotban ábrázolni az embert, kevés sikerrel. Sok esetben ez a próbálkozás eredményezi, hogy a rajzok deformálódnak. Ugyancsak ebben a szakaszban érdeklődnek az ember belső szervi felépítése után, szeretnék ábrázolni azt. Ami újdonság, hogy most már a nyakat a törzs és a fej közé rajzolják, pontosabban, mint eddig. 9 testrészt tüntetnek fel a rajzokon, bővül a ruházat tárháza.

A lányok még mindig a fej és annak felépítésére fektetnek nagyobb hangsúlyt, míg a fiúk a kézre és annak felépítésére. Hét éves korra akár már 11 testrészt is ábrázolnak, kilenc éves korban ez az arány 14-15-re nő. Nyolv éves korban a lányok esetében nagyon jellemző a nőiesség megjelenítése a rajzokon. Tizenegy éves korra ez nagymértékben csökken, majd eltűnik. Megjelennek díszítésként szolgáló elemek, pl. ruhák mintázata, masni. Emellett kifinomultabban ábrázolják a fület, szájat, ujjakat, vállat, törzset.

Sokkal erőteljesebben megnyilvánul rajzaikon az összetartozás, az emberi kapcsolatok jele, abban az esetben, ha egynél több embert rajzolnak.

Gerő Zsuzsa (2003) szerint az 5 és 7 év közötti ábrázolás funkcióváltozását annak köszönhetjuk, hogy a gyermek több érzelmet lesz képes közölni a rajzai által.

A rajzi realizmus szakasza: 10-12 év között

Ebben a szakaszban a rajzok valóságosabb formát öltenek, a gyerekek saját egyénisége kezd kibontakozni. A testrészek sokkal pontosabban kapcsolódnak és arányaiban is kölebb állnak a valósághoz.

A jellemző fok szakasza: 12-15 év között

Ebben a korban nehezebb következtetéseket levonni, hisz tudatossá válik az alkotás. A másolás önkényessé válik, próbálják kiemelni az adott személy jellegzetességeit. Megjelenik az árnyékolás, a törzs arányainak megfelelő ábrázolása még nehézkes, viszont nem jelent problémát mozgásban ábrázolni a testet. 15 éves korban az aktívan rajzoló gyerek kreativitása szárnyal. Többféle íróeszközzel próbálkoznak, oda figyelnek a részletekre. Ebben a korban, a fiúk esetében inkább a tájképek készítése dominál.

Bibliográfia:

Beke László (1986). Műalkotások elemzése. Tankönyvkiadó. Budapest.

Keményné Dr. Pálffy Katalin (1989). Bevezetés a pszichológiába. Tankönyvkiadó. Budapest. 31.

Vajda Zsuzsanna (1999). A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon Kiadó. Szekszárd.

Feuer Mária (2000). A gyermekrajzok fejlődéslélektana. Akadémia Kiadó. Budapest. 29.

Michael Cole- Sheila R. Cole (1998). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó. Budapest.

Mérei Ferenc- V. Binét Ágnes (1997). Gyermeklélektan. Medicina Kiadó. Budapest. 186.

Salamon Jenő (1983). Az értelmi fejlődés pszichológiája. Gondolat Kiadó. Budapest.

Dr. Schmidt Ferenc (1934). A gyermekrajzok lélektanáról. Franklin-Társulat Nyomdája. Budapest.

Vass Zoltán (2006). A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Flacuss Kiadó. Budapest.

Balázsné Szűcs Judit (1992). Miből lesz a cserebogár?. Alex-typo Kiadó. Budapest.

Gerő Zsuzsa (2003). A gyermekrajzok esztétikuma és más írások. Flaccus Kiadó. Budapest.

Nagy László (1982). A gyermek érdeklődésének lélektana. Tankönyvkiadó. Budapest.

Udvari-Lakos Endre (1986). A művészeti nevelés módszertana I. Tankönyvkiadó. Budapest.

Elisabeta, V. (2003). Pedagogie preșcolară. Editura Aramis. București.

Óvodai tanterv (2008). Curriculum pentru învățământul preșcolar (3/7 ani). Ministerul Educației, Cercetării și Tineretului. București.

(http://curriculum2008.edu.ro/Educatie_timpurie/)

Stark Gabriella (2010). Óvodapedagógia és játékmódszertan. Státus Kiadó. Csíkszereda. 25-26.

Iskolai tanterv (2008). Curriculum petru învățământul primar, clasa pregătitoare, clasa I și clasa a II-a. Ministerul Educației, Cercetării și Tineretului. București.

Iskolai tanterv (2008). Curriculum pentru învățământul primar, clasa a III-a, clasa a IV-a. Ministerul Educației, Cercetării și Tineretului. București.

Bakos Tamás- Bálványos Huba- Preisinger Zsuzsa- Sándor Zsuzsa (2001). A vizuális nevelés pedagógiája a 6-12 éves korosztályban. Balassi Kiadó. Budapest

Kürti Jarmila (1985). Kreativitásfejlesztés kisiskoláskorban. Tankönyvkiadó. Budapest. 76.

Jean Piaget-Bärbel Inhelder (1999). Gyermeklélektan. Osiris Kiadó. Budapest.