Dezvoltarea Gândirii Logice Prin Jocuri Didactice Matematice

UNIVERSITATEA DIN ORADEA

Departamentul pentru Pregătirea și Perfecționarea Personalului Didactic

Specializarea: Educatoare

Dezvoltarea gândirii logice prin jocuri didactice matematice

Conducător științific:

Lect. univ.Dr.Pető Csilla

Autor:Szabó (Karácsony ) Mónika -Krisztina

Unitatea de învățământ: Școala Gimnazială"Szalárdi János"

Localitatea : Sălard

Județul: Bihor

Oradea

2016

UNIVERSITATEA DIN ORADEA

Departamentul pentru Pregătirea și Perfecționarea Personalului Didactic

Specializarea: Educatoare

A logikus gondolkodás fejlesztése a matematikai didaktikai játékok által

Conducător științific:

Lect. univ.Dr.Pető Csilla

Autor:Szabó (Karácsony ) Mónika -Krisztina

Unitatea de învățământ: Școala Gimnazială"Szalárdi János"

Localitatea : Sălard

Județul: Bihor

Oradea

2016

CUPRINS

INTRODUCERE……………………………………………………………………………..7

I.PARTICULARITĂȚILE VÂRSTEI PREȘCOLARE………………………………………9

I.1 Caracterizarea generală a vârstei preșcolare……………………………………………………………18

I.2 Capacitatea intelectuală al preșcolarului………………………………………………………………..19

I.2.1 Percepția și sesizarea…………………………………………………………………………………..20

I.2.2 Observarea…………………………………………………………………………………………………22

I.2.3 Atenția………………………………………………………………………………………………………22

I.2.4 Memoria……………………………………………………………………………………………………23

I.2.5 Imaginația………………………………………………………………………………………………….23

I.2.6 Gândirea……………………………………………………………………………………………………24

I.3 Copilul preșcolar și jocul………………………………………………………………………………………27

I.3.1 Rolul jocului în dezvoltarea personalității……………………………………………………….27

I.3.2 Clasificarea jocurilor……………………………………………………………………………………29

I.3.2.1 Jocuri –exercițiu…………………………………………………………………………..29

I.3.2.2 Jocuri de rol…………………………………………………………………………………29

I.3.2.3 Jocuri de construcție……………………………………………………………………..30

I.3.2.4.Jocuri cu reguli…………………………………………………………………………….30

I.3.2.4 Jocuri pentru dezvoltarea capacităților intelectuale…………………………..31

II.JOCURI DIDACTICE………………………………………………………………………………………..32

II.1 Motivarea alegerii temei, metode folosite în cercetare, rezultatele obținute …………..32

II.2 Rolul jocurilor didactice matematice în activitatea mea educativă…………………………38

II.3 Structura jocurilor didactice matematice……………………………………………………………40

II.3 Organizarea și desfășurarea jocurilor didactice matematice………………………………….44

II.4 Însușirea și exersarea cunoștințelor matematice prin jocurile didactice…………………48

II.5.1 Jocuri didactice cu materiale didactice…………………………………………….49

II.5.2 Jocuri didactice fără materiale didactice…………………………………………..52

II.5.3 Jocuri didactice pentru consolidarea deprinderii de a forma mulțimi

și a operațiilor cu acestea……………………………………………………………….55

II.5.4 Jocuri didactice pentru formarea conceptului de număr natural…………..61

II.5.5 Jocurile didactice pentru însușirea și compararea măsurilor

și dimensiunilor obiectelor………………………………………………………………68

II.5.6 Jocuri didactice pentru dezvoltarea orientării în spațiu și în timp………..72

II.5.7 Jocurile didactice pentru cunoașterea formelor geometrice…………………77

II.5.8 Jocurile didactice pentru dezvoltarea creativității……..81

CONCLUZII…………………………………………………………………………………………………………….86

BIBLIOGRAFIE………………………………………………………………………………………………………87

ANEXA

TARTALOM

BEVEZETÉS……………………………………………………………………………………7

I. AZ ÓVODÁSKOR SAJÁTOSSÁGAI………………………………………………………………9

I.1. Az óvodáskor általános jellemzése……………………………………………………………………..9

I.2. Az óvodáskorú gyermek értelmi képességei………………………………………….10

I.2.1.Az érzékelés és észlelés………………………………………………………11

I.2.2. A megfigyelés………………………………………………………………..13

I.2.3. A figyelem……………………………………………………………………13

I.2.4. Az emlékezés…………………………………………………………………14

I.2.5. A képzelet……………………………………………………………………14

I.2.6. A gondolkodás…………………………………………………………………………………….15

I.3. Az óvodáskorú gyermek és a játék……………………………………………………………………..18

I.3.1. A játék szerepe a személyiség fejlődésében…………………………………………….18

I.3.2. A játékfajták csoportosítása …………………………………………………………………20

I.3.2.1.Gyakorló- vagy funkciójáték………………………………………………………….20

I.3.2.2 A szerepjáték…………………………………………………………………………..20

I.3.2.3 Az építőjáték……………………………………………………………………………21

I.3.2.4 A szabályjáték………………………………………………………………………….22

I.3.2.5. Az értelmi képességeket fejlesztő játékok…………………………………..22

II. A MATEMATIKAI DIDAKTIKAI JÁTÉKOK FEJLESZTŐ HATÁSA AZ ÓVODÁS KORÚ GYEREKEKNÉL………………………………………………23

II.1.A téma választás indoklása, a kutatás célja, a hipotézis felállítása, alkalmazott módszerek.23

II.2. A matematikai didaktikai játékok felépítése……………………………………………..25

II.3. A matematikai didaktikai játékok megszervezése és levezetése…………………..29

II.4.A logikus gondolkodás fejlesztése a matematikai didaktikai játékok által.…..33

II.4.1 Didaktikai játékok oktatási eszközökkel………………………………………..34

II.4.2 Didaktikai játékok oktatási eszközök nélkül……………………………37.

II.4.3. A halmazalkotást és a halmazokkal végzett műveleteket

begyakorló didaktikai játékok………………………………………………………………………40

II.4.4 A számolási készség és a szám fogalmát kialakító didaktikai játékok…………….45

II.4.5. A tárgyak méreteinek és méréseinek elsajátítására és összehasonlítására

alkalmazott didaktikai játékok……………………………………………………………………….50

II.4.6 A gyermek tér és időbeli tájékozódását fejlesztő didaktikai játékok……………….54

II.4.7. A geometriai ismereteket fejlesztő didaktikai játékok…………………………………….58

II.4.8 A kreativitást gondolkodást fejlesztő didaktikai játékok……………………………….61

II.5. A kutatási módszerek eredményeinek bemutatása…………………..65

II.6. A kutatási eredmények értelmezése…………………………………70

KÖVETKEZTETÉS………………………………………………………………………………………………………..71

KÖNYVÉSZET……………………………………………………………………………………………………………………..73

MELLÉKLET

1. BEVEZETÉS

“Ha esztétikai élményeken keresztül ismeri meg a kisgyermek a geometriai jelenségeket, ha a játékain keresztül engedjük, hogy matematikát is tanuljon az óvodás gyermek, akkor nem lesz idegen tőle a világ”

Az óvodáskorú gyermek alapvető, legfontosabb tevékenysége a játék. A játék a nevelésben betöltött fontos szerepét már az ókorban felismerték, de a történelem során mindig voltak, akik tagadták azt, a munka, a tanulás hatását a játék elé helyezték.

Ez ma sincs másként, néha a szülő is a “túl sok” játék ellen van, a tanulás szerepét a játék szerepe elé helyezi, mondván, ha nem tanul a gyerek, nem tud majd eleget tenni az iskolában. Ezzel ellentétben én Nagy László pszihológus, pedagógus gondolatát osztom, aki szerint minden életkornak megvan a maga fontos, egyedülálló, teljes szerepe, feladata. A kisgyermek a játszás közben tanulja és tapasztalja meg a környező világot.Tapasztalatokat gyűjtenek önmagukról, más személyekről, dolgokról, jelenségekről, környezetükről. Ezekben fölfedeznek matematikai jelenségeket is, miközben bővül ismeretük, szókészletük, alakul társaikhoz, felnőttekhez környezetükhöz való alkalmazkodásuk. Tehát a játék az élet “megpróbálása”, a valóság megismerésének legfőbb forrása. A gyermeki játék szórakoztató és formativ jellegét az óvodában a didaktikai játékok egyesítik.

Amit óvodáskorban tehetünk, teszünk a gyerekek fejlődése érdekében, komoly tudást, felkészültséget, módszertani kúltúráltságot kíván tőlünk. Ismernünk kell a gyerekek életkori sajátosságait, egyéni képességeit, s ehez mérten kell kitűzni a célt, meghatározni a didaktikai feladatot. A vezérfonal nem a megismert dolgok memorizálása kell legyen, hanem azok sokrétű értelmezése, alkalmazása, velük, általuk új dolgok befogadása, más ismert dolgokkal való kapcsolatok fölfedezése. Ezt célozzák a dolgozatomban közölt matematikai didaktikai játékok, amelyek a gyerekek számára nagyon vonzóak, mivel több érzékszervre hatnak, mert csak így lehet felébreszteni, fenntartani érdeklődésüket, mert ahogy J.A.Commenius mondja”..az érzékszervek elé kell tárni mindent. Mégpedig a láthatókat a látás elé, a szagolhatókat a szagolás elé, az ízlelhetőket a az ízlés elé, a tapinthatókat a tapintás elé. Ami pedig több érzékszerv által egyszerre érzékelhető, azt több érzékszerv által kell érzékelni.”

Az óvónő feladata a nevelés és fejlődés optimális feltételeinek biztosítása. Ennek alapja, hogy építsen a gyerek kíváncsiságára, érdeklődésére és az önálló probléma-megoldás iránti igényére, teremtsen kedvező helyzeteket a tapasztalatszerzésben, az élmények gyűjtésében.

Játék közben sok megértést, türelmet szeretetet igényelnek a gyerekek . Ezt könnyű megadni ha valóban velük érzünk. A játékot helyesen levezetni csak az tudja, aki azokat biztosan ismeri és maga is élvezettel játsza. Teljes átélés, derűs jókedv, fesztelen légkör szükséges a jó játékhoz és én erre törekszem.

A nevelő elsődleges feladata, amit már az óvodában el kell kezdeni nem más, mint: neveljen logikus gondolkodásra, fejlessze az absztrakcióra való képességet, szoktasson világos fogalomalkotásra, szabatos kifejezésre, összefüggések matematikai formába való öntésére és alkalmazására.

I. AZ ÓVODÁSKOR SAJÁTOSSÁGAI

I.1. Az óvodáskor általános jellemzése

Az óvodáskor mind a fizikai és pszichikai fejlődés, mind az interperszonális kapcsolatok terén igen fontos változásokat hoz a gyermek életébe. A gyermekek nagy töbsége óvodába jár. Az óvoda a családnál sokkal tágabb szociális környezet, amely új követelményeket állít a gyerek elé. Ezek nagyon eltérnek a számára már ismert, a család által felállított követelményektől. Az új követelmények maguk után vonják egyrészt az alkalmazkodási képesség fejlődését, másrészt az adott helyzetnek megfelelő viselkedés kialakulását. A pszihikai fejlődés hajtóerejét azok a konfliktusok képezik, amelyek a külső elvárások és a gyermek belső képességei, lehetőségei, vágyai, törekvései, érdeklődési köre között alakulnak ki. De fontos szerepük van a szükségletek egy primitiv, ösztönös kielégítése és a társadalmi, szocio-kulturális normák által megkövetelt kielégítési mechanizmusok közötti konfliktusoknak is. Ezek nem csak kiindulópontjai, hanem hajtóerői is a személyiség fejlődésének, individualizálásának és szocializálódásának.

A játék továbbra is a gyermek jellemző tevékenysége, de már bizonyos nevelési-oktatási feladatokhoz kötődik. Az óvodáskorú gyermek megismerési folyamatai fokozatosan elmélyűlnek, egyre komplexebbé válnak, megváltozik a környezettel való viszony és tökéletesednek a gyermek különböző tevékenységi formái. Míg az óvodáskor előtti időszakra a szubjektum kiterjesztése jellemző, addig az óvodáskor a fizikai és emberi valóság elkülönülésének időszaka, az „Én” felfedezésének kora.

A gyermek felfedezi a környező valóságot, amelyet figyelembe kell vennie céljai elérésekor. Az újonnan felfedezett világ feltételezi bizonyos szabályok betartását, a dolgokhoz való alkalmazkodását. A gyermek a tárgyakkal és a személyekkel való kapcsolata útján fedezi fel a környező világot. A tárgyak „megkövetelik”, hogy manipuláljon velük, a felnőttek pedig bizonyos szabályok betartására és társadalmilag elfogadott viselkedésformákra kötelezik. Ennek megfelelően egyre jobban körvonalazóik a külső valóság, melynek következtében a gyermek a világot nem képszerűen, szubjektíven fogja fel, hanem objektíven, a valóságnak megfelelően.

A cselekvések utánzását a tulajdonképpeni játékos ”tanulás” és végrehajtás váltja fel. Az anyagi, fizikai világ elkülönülésével párhuzamosan az élő világ is disztingválódik. Eddig a gyermek azonosította magát a hozzá érzelmileg közel álló személyekkel, de a fejlődés ezen szintjén már felismeri bennük a külön álló személyiséget. Ez teszi lehetővé, hogy másokat is szeressen. A kapcsolatokat kiterjeszti más személyekre is, akinek a személyisége egyre jobban körvonalazódik. Ezt a folyamatot nagymértékben elősegítik a szülők, akik állandóan informálják, írányítják, ellenőrzik a gyerekeket. Ebben a periódusban a gyermek a saját létét is felfedezi.

Tehát a pszihikum fejlődésének gyökerei ezekben a kapcsolatokban lelhetők fel.

Az érzékszervi és mozgásos fejlődéssel párhuzamosan kialakul a beszéd, amely egyre tökéletesebb és hajlékonyabb, valamint fejlődik a gondolkodás, amely különválik az érzelemtől. A kisgyermekkorra jellemző törékeny emóciók egyre komplexebb érzelmekké alakulnak át. Ugyancsak ebben az időszakban alakul ki a gyermek személyisége is. Körvonalazódik az énkép, éntudat és főleg a morális tudat. Ennek megfelelően szabályokat és viselkedési normákat sajátít el, amelyek hozzájárulnak magatartásának fegyelmezésében és a különböző helyzeteknek megfelelő viselkedési formák kialakításában.

I.2. Az óvodáskorú gyermek értelmi képességei

Az óvodába kerülő gyermek már rendelkezik bizonyos tapasztalatokkal, ezek olyan élmények, amelyek tényeket és viszonyokat tükröznek."Apa magasabb, mint anya. A testvéremnek kevesebb babája van, mint nekem. Az én hajam hosszabb, mint a Katáé."

A felnőttek vezetésével egész sor tárgyi cselekvést tanul meg, és egyre jobban kibontakozik önállósága. Ez az önállósági törekvés azt eredményezi, hogy a gyermek életfeltételei lényegesen megváltoznak.

A gyermek fejlődésében-fejlesztésében –J. Piaget és J.P. Galperin kutatásai tükrében –szinte központi helyet kap az értelmi nevelés. Ez érthető is, mivel az értelmi nevelés következtében elmélyül és tökélétesedik mind a valóság megismerése, mind pedig a környezethez való alkalmazkodásuk.

A megismerés első lépcsőfoka az érzéki megismerés (érzet, érzéklet, képzet) amellyel kapcsolatban mindjárt előtérbe kerül az óvodás gyermek kifejezett tájékozódó-kutató tevékenysége. Minél többet lát, él meg a gyermek, annál több lehetősége van a környezeti relációk és hatások reprodukálására. Fontos, hogy a gyermek meg akarja ismerni, a felnőtt meg akarja ismertetni a világot, s a megismerés folyamatában tanuljon élénk értelmi, érzelmi és akarati megnyílvánulásokat.

Nagyon szerencsés lélektani helyzetben van az óvodapedagógus, hiszen a gyermekekével megegyező motivációs bázison nyugszanak késztetéseik. A gyerek meg akarja ismerni, az óvónő meg akarja ismertetni a világot.

I.2.1.Az érzékelés és észlelés

Az érzékszervek fejlődése óvodáskorban is funkcionális, vagyis használat közben fejlődik. A gyermek aktívvá válása előrelendíti az érzékelést és az észlelést. A megismerő tevékenységek elsősorban a játékhoz kapcsolódnak. Ha a tevékenység a gyereket leköti, érdekli akkor az érzékelése, észlelése is pontosabbá válik, hiszen saját tapasztalata alapján rájön, hogy többek közt ettől függ játékának, tevékenységének eredményessége.

A fejlődés eredményeként fokozatosan kezd függetlenedni az észlelés a cselekvéstől.

3-6 éves korra a látás veszi át a vezető szerepet. A vizuális funkciókat megkülönböztetjük aszerint, hogy alaklátásról, tér és formaészlelésről, vagy színpercepcióról van szó.

Az alaklátás az összetartozó egészek egységes egészként való felfogása. Az óvodáskorban a szinkretizmus dominál. A gyermek 3-4 éves korban még nem képes a részletek felismerésére, elemzésére. A 4-5 éves gyermek felfogása analitikus. Már felismer bizonyos részleteket, de azokat izoláltan, az egésszel való összefüggésük nélkül ragadja meg. Zazzo nyomán ezt „pointillistának” is szokták nevezni.

6-7 éves korra alakul ki az elemző látás, a „Gestalt” látás. Ez a strukturált egésznek a felfogása, az egésznek a részleteivel együtt történő észlelése. Az egész és a rész összefüggéseinek helyes felismerése, az írás-olvasás tanulás alapfeltétele.

A formaészlelésben (forma, méret, felület, nagyság) a fejlődés hasonló fordulatot mutat. Kezdetben csak egy kritérium, dimenzió mentén két elem összehasonlításával boldogul a gyerek. A felismerés alakulása a látási konstanciák fejlettségétől függ. A fejlődés során egyre pontosabb lesz a felismerés és a megkülönböztetés.

Az 5-6 éves gyermek már képes elrendezni több tárgyat nagyság, szín és forma szerint. A formalátásban nagy szerepe van az aktív mozgásnak és a mintázott környezetnek.

A színfelismerésre már a 3 éves gyerek is képes, de a megnevezést tanulnia kell. Gyakran még a 6 éves gyermekeknél is tapasztalni, hogy szenzorosan képesek ugyan megkülönböztetni a színeket, de nem tudják ezt verbalizálni. A színek differenciáltabb megkülönböztetése fokozatosan növekszik az életkorral.

A térészlelés kialakulása, a térirányok leképezése a test-séma fejlettségének függvénye. A test-séma a szervezet és a környezet, valamint a szervezet és a részei között fennálló térbeli relációk ismerete, ezeknek az információknak egy funkcionális egységbe, perceptuális sémába való rendeződése. Kialakulása után a test-séma a vizuális téri referenciarendszer központjává válik, és a térirányok leképezése a saját testen történik. A kisóvodások a valódi térirányok szerinti tájékozódásra még nem képesek. A mozgásos élménymaradványok mellett hamarosan a vizuális támpontok is megjelennek és szerepet kapnak a tájékozódásban.

A valódi térirányok szerinti tájékozódás első lépése a domináns kéz felismerése, majd a jobb és a bal kéz segítségével a szimmetrikus testrészek megkülönböztetése. A beszéd, a verbalizáció is fontos a helyzetek megítélése céljából. A térészlelés minősége meghatározó szerepet játszik majd az olvasás-, és írástanulásban. A test-séma zavarai zavart énfejlődéshez vezetnek, az önértékelés és kompetencia alakulásában meghatározó jelentőségűek.

Az időészlelés, az időben való tájékozódás óvodáskorban még szintén az élményekhez kötődik. A térbeli tájékozódásnál megismert támpontképzés az időben való tájékozódást is elősegíti. Néha a felnőtt számára jelentéktelennek tűnő emléktöredékeket használ fel. Az idő a gyermek számára túlzottan absztrakt fogalom, nehezen fogja fel a tegnap, ma, holnap, holnapután, tegnapelőtt viszonyszavakat. Hasznosabb, ha valamilyen esemény segítségével nyújtunk támpontot az idő észleléséhez.

Összességében, az óvodás térben és időben való tájékozódásáról elmondhatjuk, hogy az élménygondolkodás fonalán halad, támpontjai az élményekből visszamaradó részletek és töredékek. Ezek segítségével próbál eligazodni a környezetében, és bár ezek nem állnak össze rendszerré, élményhátterük révén érvényes tapasztalást őriznek.

. A gyermek gondolkodása is észlelésbe ágyazott. Jellemző rá, hogy észlelésében esetenként túlzott globalitás, máskor túlzott részletezés jelentkezik. Alapvető szerepe van ebben az analízis és szintézis fejletlenségének, összerendezetlenségének.

Kezdetben az érzelmi, majd óvodáskor vége felé az értelmi szinkretizmus jellemző a gyerekre.

A hallási küszöbérték ebben a korban magassabb mint később.A gyerek biztonságosan megkülönbözteti a zörejeket a zenei hangoktól.

A bőr érzékletei a manipulációs, cselekvéses ismeretszerzés során tökéletesednek, ezáltal a gyerek egyre pontosabb ismeretet szerez a valóságról. Különösen a tapintóérzéke fejlődik. Csupán tapintási érzékelése alapján megkülönbözteti a tárgyakat, mértani formákat. Például a gömböt, a szögletes mértani testeket.

Szaglása és ízlése differenciálódik, behunyt szemmel is képes íz és szag alapján megkülönböztetni dolgokat.

Mozgás és egyensúly–érzékelésének fejlettségét dícséri koordinált mozgásainak gyarapodása.

Mozdulatai egyre szabályozottabbakká válnak. Képes földre rajzolt keskeny csíkon vagy vízszintes és rézsutos padon biztonságosan járni

I.2.2. A megfigyelés

A gyermeknek minden tevékenységéhez szükség van a a megfigyelésre.

A megfigyelés növeli az érzékelési folyamat megbízhatóságát. Az érzelem mint motiváló tényező vesz részt ebben a folyamatban is. Ez lehet sikerélmény pozitív intellektuális érzelem, kíváncsiság.

Az óvodáskor folyamán a nevelő-oktató munka a konstrukciós és egyébb játékok, a különböző óvodai foglalkozások segítik a pontosabb észlelés kialakulását, objektiv valósághű megismerését. Így az óvodás észlelése fokozatosan írányíthatóvá válik. Amikor már az észlelés tudatossá, tervszerűvé válik megfigyelésről beszélünk.

A megfigyelés fejlettsége a megfigyelt jelenségek értelmezésén mérhető le.

Így az óvodás gyereknél is beszélhetünk:

-összehasonlító,

-külső kapcsolatokra épülő, következtető,

-belső kapcsolatokra épülő értelmezésről.

I.2.3. A figyelem

Az értelmi tényezők kialakulásában fontos szerepe van a figyelemnek, ami bítosítja a tárgyakra, jelenségere való irányítást, öszpontosítást és ez által elősegíti ezek megfelelő tükrözését.

Az óvodáskor elején a figyelemnek mindkét formája megfigyelhető -akaratlan, akaratlagos figyelem- majd később a gondolkodás és beszédfejlődés hatására egyre jobban körvonalazódik az akaratlagos formája.

Egyre stabilabbá válik, növekszik kapacitása, aktív és szelektív jelleget ölt. Mégis ebben a korban inkább az akaratlan figyelem a domináns és ezért a kisóvodás még nehezen összpontosít. Azonban az önálló tevékenykedési lehetőség , az eszközök érdeklődlődést keltenek, figyelmet váltanak ki benne.

Helyesen választott módszerekkel és eszközökkel fokozni tudjuk a figyelem tartósságát. Egyes feladatok megkövetelése, a tevékenység céljára való rámutatás, ennek pontos megfogalmazása, kérdezgetés és a gyermek tevékenységének írányítása, mind olyan módszerek, amelyek hozzájárulnak a gyermek figyelmének fejlődéséhez.

I.2.4. Az emlékezés

Az értelmi nevelés fontos alkotó eleme az emlékezés. Sajátos eleme az óvodáskorban, hogy a kellő előzetes tapasztalatok, valamint a logikus gondolkodási műveletek kialakulatlansága miatt, inkább mechanikus, asszociatív jellegű.

Az emlékezetet az óvodáskor kezdetén a mozgás és a cselekvés határozza meg. A verbális emlékezet is cselekvésbe ágyazva fejlődik. A szavakra való emlékezést elősegítik a testtel kapcsolatos anticipációs jellegű játékok is, mint pl. a "kerekecske-gombocska". A jó ritmusú verseket, alliteráló szöveget könnyen megjegyzik. A cselekvésbe ágyazott emlékezet dominanciája után a vizuális emlékezet lesz uralkodó. Ennek az emlékezetnek a kiváló teljesítménye életkori sajátosság, a gyerekek képekre, tárgyakra jobban visszaemlékeznek, mint szavakra.

5 éves kor után megjelenik a szándékos emlékezet, megnövekszik az emlékezet terjedelme is. Különösen szembetűnő a fejlődés a verbális emlékezet területén. A 4 éves gyermek verbális emlékezetének a terjedelme kb.12-13 szótag. 6-5 éves korban az elvárás kb.16-18 szótag. Ennyit képes tárolni a rövid távú emlékezetében és kérésre visszamondani. A verbális emlékezet fejlődése nagyon fontos, hiszen az iskola erre épít, de az iskolába lépés pillanatában a gyerekek vizuális emlékezete még jobb, verbális emlékezetük nem mindig megbízható.

I.2.5. A képzelet

Az emlékezettel és figyelemmel szorosan összefügg a gyermek képzeleti tevékenysége, amikor a meglévő emlékképeket úgy társítja kombinálja, hogy új képeket képes alkotni reproduktív vagy alkotó szinten.

Az óvodás képzelete elsősorban érzelmi megalapozottságú, csapongó és gátlástalanul áradó. Játék közben például beleképzeli magát a cselekvő személy (mozdonyvezető) és tárgy (mozdony) szerepébe is. Eleinte teljesen beleéli magát szerepébe, később már tárgyilagosan “mondjuk, hogy én vagyok a …” bevezetővel már nem azonosítja magát teljesen sem a szerepével, sem a tárgyal. Tehát az ismeretek bővülésével, az emlékezet eredményességével, a gondolkodás jelentős fejlődésével és a kritikai képesség fokozódásával a képzelet komoly fejlődésen megy át.

Míg a 3 évesnél a képzelet legfőbb funkciója a vágyteljesítés és a hiányzó ismeretek pótlása, addig a nagycsoportos alkotó képzeleteivel megtervezi a feladatot.

I.2.6. A gondolkodás

Az óvodásnál a gondokodási folyamat annak a szükségletnek, törekvésnek, kívánságnak a keletkezésével kezdődik, hogy megoldjon egy gyakorlati feladatot, megfeleljen egy kérdésre, kikerüljön egy problémahelyzetből, megbírkózzék az adott körülményekkel.

Legtöbbször gyakorlati játékmotívumok késztetik erre.

Kisgyermekkorban és az óvodáskor elején a gondolkodás cselékvésbe ágyazott, valóságos tárgyakkal, majd tárgyképekkel végzett reális cselekvés formájában valósul meg.

Ezért az óvodáskor elején a gyerekeknek szánt magyarázatot össze kell kapcsolni a cselekedtetéssel és a tárgy szemléltetésével. Az igazi megértést, elsajátítást tehát a különböző élmények mozgásos megelevenítése biztositja, ezért ezt a gondolkodási módot cselekvő-szemléltető gondolkodásnak nevezzük.

A fejlődés során a cselekvő-szemléletes gondolkodásból megjelenik a szemléletes képszerű gondolkodás, amikor a gyerek már a problémahelyzetet nem a tárgyakkal való manipulálás során, nem cselekvéssel, csupán a szemlélet útján oldja meg. A megoldáshoz szükséges műveleteket a „fejében” végzi el, de még szüksége van a szemléleti alapra.

A gondolkodási tevékenység a cselekvést megelőző szakaszban megy végbe.A gondolkodás és beszéd kölcsönhatásában a gyerek beszéde, kifejezőképessége is magasabb fejlettségi szintre jut. Így képes lesz saját feladatvégzését, sőt másokét is szóban elmondani. Amilyen mértékben képes lesz a gyerek a mozgásba ágyazott élményeit szóban megeleveníteni, olyan mértékben nő túl a cselekvésen, a mozgásos kötöttségen.

Az óvodás szókincse íntenzíven gyarapodik, egyre bonyolultabb nyelvtani szerkezetűvé válik. A szó a hangos beszéd tehát emlékképek felidézése útján körülírhatja a tárgyak tulajdonságait, nevükkel helyettesíthetik őket és a velük végzett mozgásokat.

A téma alkotóelemeire bomlik, más-más szóhoz kapcsolódva elválik egymástól a tárgy vízuális képe és a cselekvés képzete. Így megalakul az értelmi működés konkrét helyzethez, tárgyakhoz kötöttsége fokozódik a gondolkodás rugalmassága. A szó egyúttal általánosabbá, objektivabbá teszi a szubjektiv élményeket, csökkenti az emlékek érzelmi-indulati töltését.

Ezen az úton válik képessé az óvodáskor végére a gyermek arra, hogy – a motoros és vizuális élmények már csak a képzeletben élve- egyszerübb problémahelyzeteket segédeszközök nélkül is megoldjon.

Kialakul a szemléletes ismeretek körében érvényesülő konkrét logika.

A pszihológusok kísérletekkel bebizonyították, hogy gyakorlati problémamegoldó feladatokat az óvodás gyermekek csak akkor tudnak elvégezni, ha az eszközökkel maguk manipulálnak. Ez a cselekvő-szemléletes gondolkodás szintje.

A következő képzeleti szinten, 5 éves kor után azonban egyszerübb feladatok esetén akkor is elvárható a megoldás, ha a gyerek csak látja az eszközöket, a probléma megoldásának a feltételeit, de nem cselekdhet velük. Ez a szemléletes képszerű szint.

Megfelelő cselekvési és képzeleti síkon szerzett tapasztalatok bírtokában a nagycsoportos gyerekek képesek a képzeleti kép alapjául szolgáló szemléleti kép nélkül igen egyszerű problémamegoldásra is, eljutva a nyelvi gondolkodás fokára.

Óvodáskorban az előbb említett három szint mindegyike előfordul, hogy a gyerek melyik szerint oldja meg a problémahelyzetet, az függ a feladat tartalmától, nehézségi fokától, a helyzet újszerűségétől, illetve ismerősségétől.

A gondolkodási műveletek fejlődés

A problémamegoldás gondolkodási műveletekben zajlik le. Az óvodás korosztálynál a gondolkodási műveletek szinte mindegyike megtalálható. Ez a gondolkodás azonban még"minőségileg" sokban eltér a felnőtt műveletrendszerekben való gondolkodástól.

Eltér, mert:

a gondolkodást a közvetlen megismerés, az észlelés és az emlékezet logikája uralja és csak fokozatosan alakul ki a konkrét gondolkodás;

erősen a gyermeki emocionalitás alatt áll;

a gondolkodás műveleti egységekké szerveződése még csak csírájában található meg.

Kisgyermekkorból az óvodáskorba való átmenet során, valamint az óvoda évei alatt komoly változások következnek be a gondolkodás során, valamint az óvodai évei alatt komoly változások következnek be a gondolkodás, a műveletvégzés egységének és maguknak a műveleteknek pszichológiai természetében.

Analízis-szintézis

A helyes gondolkodás a két művelet egyensúlyát feltételezi. Az óvodás szemléletére, gondolkodására a szintézis túlsúlya jellemző, amelyet szempontok szerinti megfigyeltetéssel, elemzéssel alakíthatunk.

Máskor azonban az egészből olyan részeket emel ki a gyermek, amelyek őt érzelmileg, esetleg gondolatilag erősen megragadják. Például a gyerek játékában a kockaépítmény rendszeresen ledől, újra és újra próbálkozik és kísérletezéseiből egy-egy sikeresebb. Ezt analizálni igyekszik. Ráébred, hogy az építőkockákat akkor tudja magasra építeni, ha alulra rakja a nagyokat és a kisebbeket a tetejére. (Analizálta a kockák halmazát és összehasonlította őket nagyság szerint.)

A problémahelyzet értelmezésében elsősorban analízisre van szükség, amely során egy-egy jegyet, részt az egész viszonyában értelmez, majd szintézisbe hoz a gyermek. Az analízisre és a szintézisre nem csak a problémahelyzet értelmezésénél, hanem a feladat megoldása és elkészülte után az ellenőrzésnél is szükség van.

A 3 évesek nem veszik észre ha hibáznak, kijelentik, hogy „nincs hiba", a középcsoportosok már felismerik, a nagycsoportosok kivétel nélkül rájönnek a hibájukra.

Összehasonlítás

Összehasonlításra elsősorban gyakorlati problémahelyzetek megoldása készteti a gyerekeket, kezdetben közvetlen, érzéki élményekhez kötötten, az óvodáskor végén már gondolati úton is. Összehasonlításai nyomán rohamosan fejlődik, pontosabbá válik az analizáló tevékenysége is. Az óvodás könnyebben fogja fel a különbséget, mint a hasonlóságot, könnyebben különbözteti meg a kontrasztos színeket, formákat, terjedelmeket.

Így például a mennyiségek, relációk gyakoroltatásánál a „hosszabb-rövidebb", "alacsonyabb-magasabb", "keskenyebb-szélesebb" megkülönböztetése akkor jár sikerrel, ha a különbség nagy, vagy a halmazok összehasonlításánál az egyik halmaz elemszáma sokkal több a másiknál (több-kevesebb). Fontos, hogy világosan kitűnjék az ismertetőjegy, amely szerint az összehasonlítás történik. Ezt a kiscsoportban a felnőttől várja a gyermek. A nagycsoportosok már az összehasonlítás szempontjait is képesek összegyűjteni. Rendszeres, tudatos, megfigyelések, összehasonlítások során a nagycsoportos képes összehasonlításokat végezni lényeges, belső tulajdonságok alapján is amelyekhez közvetve jut el. Ebben a beszédnek, az észlelés tudatosabbá válásának és többi gondolkodási művelet fejlődésének is nagy szerepe van.

Általánosítás

Elemi általánosításokra is képessé válik a gyermek, azonban ezek az általánosítások nem a lényeges jegy kiemelésén alapulnak, nem szabályos általánosítások.

A nyelv segítségével általánosítva fejez ki egy és ugyanazon kapcsolatokat és próbálja megtalálni ezeket egyedi-konkrét és különféle jelenségekben. Már világosan kitűnik, az általánosítás mint gondolati művelet a különböző játéktevékenységekben. Csaknem minden játék kezdeti szakaszában, mint meghatározott tárgyal való tevékenység kezdődik, egy konkrét környezetben.

Ezen a fokon az általánosítás még tökéletlen és alacsony szintű. Például: a "baba" fogalmán, csak a sajátját érti, anélkül, hogy helyes választ tudna adni arra a kérdésre, hogy „mi a baba?". Azonban a játék folyamán ráébred arra, hogy a babával mit lehet csinálni, hogy a játékának eszköze és az előbbi kérdésre már általánosítottabb formában válaszol: „ A baba azért van, hogy játszunk vele". Igaz, hogy itt az általánosítás csak egy ismertetőjegyre támaszkodik, amely a gyerek számára a leglényegesebb, a tárgy felhasználásának ismertetőjegyére.

Az általánosítás foka az ismertektől függ. Ha sok-sok tapasztalatot szereznek, amelyekben az eltérő kevésbé lényeges jegyek nem kísérik a tárgyat, csak egy-egy bizonyos tulajdonságcsoport, akkor már ez alapján jelenik meg tudatukban a későbbiek során.

A gyerekek nehezen képesek megragadni a legjellemzőbbet és mellőzni az esetlegest „a lényegtelent" az általánosítandó tulajdonságok kiválogatásánál nem tudnak egykönnyen megszabadulni az érzelmi motívumoktól. A felnőtt irányítása nélkül nem jutnak el a valóságot adekvált módon tükröző általánosításhoz.

I.3. AZ ÓVODÁSKORÚ GYERMEK ÉS A JÁTÉK

I.3.1. A játék szerepe a személyiség fejlődésében

„Ne erőszakkal oktasd a gyermeket a tanulmányokra, drága barátom, hanem játszva tanuljanak; már csak azért is, hogy könnyebben megfigyelhesd, mire van hajlama.”

( Platon )

A pszichológia a játékot – 7 éves kor előtt – életmódnak, viselkedésmódnak, elsődleges életkategóriának tekinti. A nevelés folyamatában a játékot olyan lehetőségnek tekintjük, amelyeknek tudatos érvényesítése, fejlesztése formálja a gyermekek személyiségét.

A játék elsődleges tevékenység abban az értelemben is, hogy a magasabb rendű tevékenységek, mint a munka, a tanulás a játékból fejlődnek ki.

A gyermek játszva kezd el tanulni. A játékban jelennek meg és fejlődnek ki azok a sajátosságok, amelyek később a gyermek magatartására a játékon kívül is jellemzőek lesznek.

A játék fejleszti a gyermek mozgását, segíti az új mozgásformák kialakulását, gyakorlását, fejleszti a kézügyességet. A változatos mozgás ügyessebbé teszi a gyereket, növeli önállóságát, kitartását, hozzáértését. Továbbá fejleszti az értelmi képességét, elsősorban azonban az aktív képzelet folyamatai alakulnak ki.

Számos tudományágat foglalkoztatott a játék szerepe a gyermek mindennapi életében. Így például az antropológiát, a művelődéstörténetet, régészetet, pedagógiát. A játék problémái azonban a legjelentősebb helyet a lélektanban foglalják el, mivel a játékban alakul ki és fejlődik a pszichikum. Platón, majd Fröbel, Usinszkij, Decroly, Makarenko egyaránt hangsúlyozták a játék szerepét a

gyermek sokoldalú nevelésében, fizikai és szellemi fejlődésében, a munkára való előkészítésben.

A gyermekek a játék során ismerkednek meg a világgal, annak tárgyaival, a valóság jelenségeivel, eseményeivel, a tárgyak és élőlények tulajdonságaival. Érzékszervük működése pontosabb lesz, ennek az eredményeként észlelésük, megfigyelőképességük meghatározóbbá válik.

Ugyanakkor a játék segíti a gyermeket környezetének megismerésében. A megismerésének ez az útja megfelelő és vonzó számára. A környezetnek és a játéknak a kapcsolatáról mondotta Usinszkij, az orosz pedagógia nagy klasszikusa: "Ha a gyermek többet és tevékenyebben is él a játékban, mint a valóságban a környező valóság mégis nagyobb hatással lesz rá, mint az egész játékpolc."

A gyermek játékában nyomon követhető, hogyan válnak a külső késztetések a gyermek sajátjává, belső indítékaivá, miközben belső állapotait, vágyait, indulatait is közvetíti. Piaget”két-világ elmélete”szerint a gyermek a játékban újrakódolja tapasztalatait és a maga mentális struktúráját vetíti a valóságra.

A játék a valóságot tükrözi. A gyerek tapasztalatait, élményeit játsza el. Ez a legfőbb örömforrás számára. Bizonyos szerepek átélése, a közös játék öröme által gazdagodik a gyermek élményvilága, érzelemvilága. A játék derűjén, vidámságán, örömén átszűrve minden hatás felerősödik, és az új vonások pozitív érzelmektől kísérve épülnek be a gyerek személyiségébe.

A játék legfőbb örömforrásai: a funkcióöröm,”a jó működés érzése” (Büchler), a létrehozás öröme, a ritmus kellemessége, az ismétlés biztonsága, a veszély legyőzése, a beavatottság érzése, az elaboráció öröme, az együttség öröme.

A gyerek játékában minden lehetséges. A különböző elgondolások megbeszélése, a társ nézőpontja iránti nyitottság, az új lehetőségek gazdag áramlása a kreatív együttműködés fejlődését segíti elő.

A kreatív személyiség fejlesztésében nagy szerepe van a játéknak. Például: a szerepjáték összefonódva a szabályjátékkal, a bábozás, dramatizálás, lehetőséget adnak a szociális kreativitás fejlődésére (magatartásmódok, szerepek felcserélése, mások iránti nyitottság).

A játékok közlési vágyat ébresztenek, játék közben fokozódik a gyermekek beszédkedve. A játék közben feltett kérdései és továbbkérdezésre bátorító óvonői válaszok ösztönzik a beszédet, a gondolkodást.

Közelivé és elfogadhatóvá válnak a játékban a viselkedési szabályok. Lehetőség nyillik a szabályok megértésére, a helyes magatartás gyakorlására. Kialakul a gyerekek ízlése, megnyilvánulnak és fejlődnek a gyerekek közti társas kapcsolatok, mivel a játék „az együttműködés, a társas jelleg hangsúlya” véli Wallon. A közös játékban alakulnak ki a játékhagyományok, így a játék, a közösségi élet fejlesztésének alapvető eszköze a „legközelebbi fejlődési zóna”(Vigotszkij).

I.3.2. A játékfajták csoportosítása

I.3.2.1. Gyakorló vagy funkciójáték

Az óvodáskor évei alatt a gyermek játéka jelentős fejlődésen megy keresztül. A kiscsoportba kerülő gyermekek tevékenységét a gyakorlójáték jellemzi. A gyakorlójáték kiindulópontja a véletlen mozgásból, tevékenységből fakadó siker, amely újra és újra ismétlésre készteti a gyermekeket. Lényege tehát valamilyen egyszerű tevékenység ismételtetése, amely nagy örömöt okoz a gyermekeknek. A hangok, szótagok, szavak, esetleg rövid mondatok és dallamok játékos szabály szerinti ismétlés folytán válnak játékká. A mozgást gyakorló játék egy meghatározott útvonalon való szaladgálásban, a játékszerek tologatásában nyilvánulhat meg. Játék a gyermek számára a különböző anyagokkal végzett manipuláció is.

I.3.2.2 A szerepjáték

A szerepjáték az óvodáskor jellemző, nevelési szempontból leggazdagabb lehetőségeket nyújtó játékfajta.

„A szerepjáték kifejlett formályában olyan tevékenység, amelyben a gyermek a felnőtt szerepét (funkcióit) vállalja magára és speciálisan kialakított játékkörülménnyek között, általánosított formában reprodukálja a felnőttek tevékenységét és a felnőttek közötti viszonylatokat" -mondja Elkonyin.

A gyermek szerepjátéka ismereteiket, tapasztalataikat, elképzeléseiket és ezekhez fűződő érzelemeiket tükrözi. Témáját a visszatükrözött valóságmozzanat alkotja: a vásárlás, utazás….

A szerepjáték feltételezi a gyermek önállóságát, kezdeményezését, mivel a környezet benyomásai egyénien szubjektív módon tükröződnek a játékban. A gyermekek a magukra vállalt szerepekben ábrázolják a valóság számukra lényeges mozzanatait.

A szerepjátékban nyilvánulnak meg először – és alakulnak- a gyermekek közti társas kapcsolatok, az együttműködés, a kölcsönös alá és fölérendelés, a közös tevékenység.

A szerepjáték fejlődési szintjei:

A 3-5 éves gyerekek szerepjáték témáját a környezetből átvett, társadalmi jellegű tárgyi

cselekvés hordozza, a meghatározott tárgyakkal való cselekvés képezi.

A történést a manipuláció tarja össze, a szerepet az ismétlődő műveletekből álló cselekvés szabja meg. A szerepelnevezés eleinte hiányozhat, de a gyermek igyekszik szerepével a valósághoz közelíteni, a sorrendet megtartani.

A 5-6 éves gyerekek szerepjátékának témája maga a szerep-előtérbe kerülnek a szociális funkciók. A gyermek igazodik a szerepviselkedést meghatározó szabályokhoz. A szerepek világosan körvonalazódnak és megnevezik egymás szerepeit. A logika szintjén is igyekszik összhanga hozni a szerepcselekvéseket a valósággal, a külső mintával a beszéd-megnyilvánulások segítségével.

A szerepjátékot gazdagítja, ha a gyermekek irodalmi élményeiket szabadon választott, kötetlen módon dramatizálják.

A bábjátékban a gyermekek közvetlenül nyilvánulnak meg, és játéktevékenységük a környezethez való viszonyukat az átélt cselekvés vagy történés általuk felfogott tartalmát tükrözi.

Ezek alatt a játékok alatt fejlődik a gyermekek improvizációs készségük, helyes reagálási készségük, viselkedésük, gyakorolják a kommunikálást és megtanulnak spontán, együtt, egymással bábozni, akár egy hosszabb mesét is.

I.3.2.3 Az építőjáték

Az építőjáték által nem csak „képzeletszüleményeket” rögzít a gyermek, hanem megformálja egyes tárgyak hozzávetőleges alakját is, valamint törekedhet e tárgyak (arányaik, részleteik szemponjából) hű előállítására. Az élethelyzetek reprodukálása közben építenek, szerelnek, szerkesztenek vagy fordítva: a létrehozott alkotás hatására képzelik bele magukat különböző élethelyzetekbe.

Tehát az építőjáték közelít a játékból a munka felé.

A középső és nagycsoportban a konstruáló, építőjáték elemekből kombinálással, szerkesztéssel játékszereket tudnak alkotni. Ez a játékfajta a térbeli képzeteket és a kézügyességet fejleszti.

I.3.2.4 A szabályjáték

A szabályok határozzák meg a játéktevékenység megkezdésének módját, menetét, befejezését, vagy egy-egy szakaszának lezárását.

A szabályjáték jellemzője, hogy pontos, meghatározott szabályok szerint zajlik le.

A szabályjátékban a gyermekek önállósága a szabály önkéntes vállalását jelenti és nem a szabályok önkényes felállítását vagy változását. A szabályjáték feltétele: a szabály megértése, a decentrálás képessége-igazodás az általános szabályokhoz , a frusztrációtűrés.

A szabályjáték néhány jellemzője:

kezdetben maga a cselekvés a lényeg, a szabályok betartása elsősorban az egyéni örömszerzést szolgálja (mozgásos szabályjátékoknál: futás, mászás…);

később alávetik magukat az egyszerűbb szabályoknak, élvezik a mozdulatsorok egymásutániságát, az ismétlést, ügyel a sorrend betartására;

a szabályok megtartásánál dominál az utánzás

a dramatikus elemek (játékos kerettörténetek, felajánlott szerepek…segítenek a szabályok megtartásában;

a veszteség nagy érzelmi terhet jelenthet;

többnyire igénylik a felnőtt irányítását

A szabályjátékok egyes fajtái főként a gyermekek mozgását, mások elsősorban értelmi képességeit fejlesztik.

A mozgásos szabályjátékok

A mozgásos szabályjátékokhoz tartoznak a dalos és mondókás népi játékok, fogócskák, bújócskák, körjátékok, szembekötösdi, labdajátékok, mozgásos versenyjátékok.

A szabályjáték jelentős részét a versenyszellem motiválja. A nagycsoportos már képes a „mi" érdekében erőkifejtésre, társa megsegítésére.

I.3.2.5. Az értelmi képességeket fejlesztő játékok

Az értelmi képességeket fejlesztő játékokhoz tartoznak: az érzékelést, megfigyelést, figyelmet, az emlékezést, problémamegoldó gondolkodást, a képzeletfejlesztő és ismeretet gyarapító játékok.

Fontos, hogy a gyerek végigjárja a játék fejlődésének különböző fázisait, mert benne személyisége egyre magasabb fejlettségi szintre jut el.

II. A MATEMATIKAI DIDAKTIKAI JÁTÉKOK FEJLESZTŐ HATÁSA AZ ÓVODÁS KORÚ GYEREKEKNÉL

II.1. A témaválasztás indoklása, a kutatás célja, a hipotézis felállítása, alkalmazott módszerek

„Nevelő-fejlesztő munkánk sikerességének feltétele, hogy jól ismerjük gyermekeinket, hogy megértsük érzelmeik megnyilvánulásait, tevékenységvágyukat”

A gyerekek szeretik használni az eszüket, különösen ha abban örömüket lelik. Lételemük a játék, de annak szinte minden formája, típusa magában hordozza a gondolkodás ígényét.

A gyerekek szeretnek együtt játszani, gondolataikat kicserélni, vitatkozni. Örömmel fogadják, ha magunk is találunk számukra olyan fejtörő játékokat, amelyekkel próbára tehetjük gondolkodásukat, elképzeléseiket, amelyek valamilyen új, egészen sajátos megoldás kitalálására ösztönöznek. Érezzük ilyenkor, hogyan nyílnak meg előttünk, milyen boldogság számára az, hogy ők találtak ki valamit és ezért még elismerésre is számíthanak dícséretünkben.

A gyermekben benne rejlik a motiváltsági tényező, mely azt mondatja velünk, hogy gyermekeink akarnak gondolkodni. Kíváncsiak erejükre, tudásukra, kitartásukra egy probléma találkozásában.

Én azért választottam ezt a témát, mert 17 év pedagógiai tevékenységem során, megtapasztaltam, hogy mennyire fontos, hogy a gyerek, saját jószántából, derűs hangulatban, felszabadultan sajátítsa el, úgy a matematikai fogalmakat, mint az anyanyelvi ismereteket, hiszen ebben a környezetben jobban fejlődik a logikus gondolkodásuk. Mert a jó hangulatban beépült ismeret más helyzetekben is kreatívan visszahívható.

Tehát, a hipotézisem: a matematikai didaktikai játékok gyakori alkalmazása jótékony hatással van a gyerek logikus gondolkodásának fejlődésére, valamint befolyásolják az egymáshoz való viszonyukat, személyiségüket is.

A mérések érdekében, dolgozatomban megpróbálom "jó játékká varázsolni" a matematikát, mivel a matematikai feladatok sokkal eredményesebben megoldhatók játék közben, mint az agyon tervezett kötelező foglalkozásokon, bebizonyítva ezáltal a logikus gondolkodás fejlődésénet méretét, valamint a társaskapcsolat és a személyiség fejlődését.

A matematikai ismereteket mindig a konkrét világgal hangolom össze. Mert ha ezt a világot a gyerek megismeri, ha felfedezi a labda, a paradicsom, a gyöngy közötti hasonlóságot, ha a négyet összeköti a szék négy lábával, az auto négy kerekével, akkor állíthatjuk, hogy igazi fogalma van a gömbről vagy a négyről.

Mivel vegyes csoportban oktatok a didaktikai játék nálam alapvető tevékenységi forma. A didaktikai játék száma, tartalma, célja korcsoportonként változik.

Természetesen a kicsi és középcsoportban az életkori sajátosságoknak megfelelően több didaktikai játékot szervezek, mert ezekben a csoportokban az új ismeretek átadása is játékos formában történik, addig a nagy csoportban a cél legtöbbször a gyakoroltatás, a rendszerezés, a rögzítés és az ellenőrzés.

A pedagógiai munkám során rengeteget tanulmányoztam a hazai és határon túli szakirodalmat ezekből merítettem példákat és találtam ki azokat a didaktikai játékokat, amelyek a leghatékonyabban hozzájárultak a gyerek személyiségének, logikus gondolkodóképességének és kreativ gondolkodásának fejlesztésében, miközben kielégítették a gyermekek játszókedvét és a társas élményszükségletét is.

A dolgozatom egyik célja és feladata olyan didaktikai játékok összegyűjtése, amelyek a kutatás eredményeként, leginkább hatottak a gyerekek természetes kíváncsiságára, érdeklődésére és az önálló probléma-megoldás iránti ígényére, kedvező helyzeteket teremtett a tapasztalatszerzésben, az élmények gyűjtésében. Fejlesztette az egyéni megismerő erőiket, probléma-látásukat, problémamegoldó képességüket, összehangolva a csoport egészének fejlesztésével.

A dolgozatom másik célja, hogy az alkalmazott didaktikai játékok által alaposan megismerjem a gyerekeket, megismerjem, hogy mely tulajdonságaikat kell erősíteni, felszinre hozni és melyeket kell lecsiszolni vagy megváltoztatni, hogy nevelni tudjam logikus gondolkodásra, fejleszteni tudjam az absztrakcióra való képességét, hogy szoktatni tudjam a világos fogalomalkotásra, a szabatos kifejezésre, az összefüggések matematikai formába való öntésére és alkalmazására.

Tehát, a következő kérdésekre vártam a mérés során a választ:

Mennyire változik, a gyakori matematikai didaktikai játékok alkalmazása mellett, a gyerekek logikai gondolkodásuk?

Változott-e a problémamegoldó képességük?

Mennyire változik a társakhoz való viszonyuk?

A kutatási módszerként én- az óvodában leggyakrabban alkalmazott- célszerű megfigyelést és a kísérleti módszert alkalmaztam, amit kiegészítettem a gyerekek periódikus felmérésével.

A célszerű megfigyelés alatt, megfigyeltem és feljegyeztem a gyerekek viselkedését, a játékhoz és a társakhoz való viszonyát, a problémamegoldó képességük, valamint a logikus gondolkodás fejlődését a játék tevékenység közben. Aztán periódikusan felmértem a gyerekek tudásszintjét, mely a játék tevékenység eredményeként vált belsővé. Ezt a mérést, az óvodámban járó 3-6 éves gyerekeknél végeztem a 2015-2016-os tanév első félévében.

A kísérleti módszer alkalmazásánál két óvodai csoportot, a kontroll és kísérleti csoport logikus gondolkodásának fejlődését és a társakhoz való viszonyát figyeltem meg és jegyeztem le. A kísérleti csoport a saját csoportom volt: a HEGYKÖZSZENTIMREI 4-ES SZÁMÚ ÓVODA gyerekei, míg a kontroll csoport a VAJDAHUNYADI 1-ES SZÁMÚ ÓVODA óvodásai voltak. A kísérleti csoportnál nagyon gyakran alkalmaztam didaktikai játékokat, vagy didaktikai játékokkal egészítettem ki a tevékenységeket, míg a kontroll csoportnál az óvónő csak nagyon ritkán alkalmazott didaktikai játékokat. Aztán megfigyeltem és lejegyeztem, hogy melyik csoport milyen tempóban sajátította el az ismereteket, mennyire maradandóak voltak ezek az ismeretek, mennyire fejlődött a logikus gondolkodásuk, valamint lejegyeztük a gyerekek viselkedését, figyelmét a tevékenységek ideje alatt, amit majd összehasonlítottam. A mérés a 2015-2016-os tanév második félévében történt. A következő fejezetekben a kutatásnál alkalmazott didaktikai játékokat mutatom be.

II.2. A matematikai didaktikai játékok felépítése

„ Készüljetek az élet komoly és szép munkájára most, legyetek jó reménységgel, és ne hagyjátok elvenni a kedveteket semmitől gyerekek! Készüljetek játszva az életre és minden munkára, mert a játék nektek komoly foglalkozás!"(Kaffka Margit)

A matematika nagyon absztrakt, de éppen ez a fő tudományos értéke, erőssége, mert ez azt jelenti, hogy nagyon sokféle konkrét jelenség közös lényegét sűríti magába. Az értelmi fejlődés folyamatában a matematikai nevelésnek – a gondolkodás fejlesztése és a valóság mennyiségi és formai viszonyainak megismerése révén – van nagy szerepe. A gyermek fejlettségéhez mért érdekes feladat, problémahelyzet felkelti az érdeklődését, mozgósítja találékonyságát. A mozgás, a játékokkal való tevés-vevés kiemelkedő szerepet játszik a matematikai tapasztalatszerzésben. A matematikai játékok tevékenységbe ágyazódása nemcsak az érdeklődést, a figyelem nívóját emeli, hanem az intellektuális teljesítményt is, mivel "a játék igényli a gondolkodást az elképzelt tevékenységhez".

A didaktikai játék felépítése a következő:

a didaktikai játék címe;

a didaktikai cél;

a didaktikai feladat;

játékos elemek;

játékszabályok;

didaktikai eszközök (segédeszközök)

didaktikai módszerek, eljárások;

szervezési formák;

a játék leírása.

A didaktikai játék címe

A didaktikai játék címe mindig közelálló kell legyen a gyermek érdeklődéséhez -megértéséhez, olyan, amely könnyen elsajátítható.

A kiscsoportban olyan nevet kell adjunk a játéknak, hogy az a feladatra, a cselekvésre irányuljon, vagy a használt didaktikai eszközökre utaljon. Például: „Válaszolj a cicának!", "Kis kanál-nagy kanál".

A nagy csoportokban, már olyan nevet is lehet választani, amely már több mondanivalót sugall a feladatról, a játékszabályokról, a játékos elemekről, vagy a használt didaktikai eszközökről. Például: "Ne hagyd magad becsapni!", "Keressük meg a törpéket!".

A játék nevének megválasztása nagyon fontos, mert egy jó csengésű, érdekes cím kihat az egész játék hangulatára. Mert ha az óvónő lelkesen jelenti be a játék címét, átruházza a gyerekekre a jókedvet, a játék iránti lelkesedést.

A didaktikai cél

A didaktikai célt az óvodai programnak és az illető csoportnak megfelelően fogalmazzuk meg A megfogalmazás tiszta és érthető kell legyen, tükröznie kell illető játék megvalósítására vonatkozó jellegzetes problémákat. A cél megfelelő megfogalmazása hozzájárul az illető tevékenység megszervezéséhez és levezetéséhez. Például: az "Öltöztessük fel a babát" című didaktikai játéknál a cél: -a számolási készség kialakítása és fejlesztése 1-től 3-ig, valamint a logikus gondolkodás fejlesztése.

A didaktikai feladat

A matematikai didaktikai játék feladata kapcsolódik a játék tartalmához, felépítéséhez és konkrét módon vonatkozik arra, hogy mit kell tennie a gyereknek a játék ideje alatt, azért, hogy a kitűzött cél megvalósuljon.

A didaktikai feladat az illető tevékenység lényegét képviseli, fejleszti a gondolkodási műveleteket: analízist, szintézist, összehasonlítást, és hozzájárul a képzelet fejlesztéséhez is. Következtetésképpen a didaktikai feladat tükrözi a gyerek szintjén a kitűzött célt az illető tevékenységben. Például: "Keresd a a szomszédodat!"- didaktikai játékban:

-a didaktikai cél: a számok összehasonlítási képességének a megerősítése, a logikus gondolkodás fejlesztése;

-a didaktikai feladat: találják meg a megadott számtól az egy egységgel nagyobb és kisebb számot.

Játékos elemek

A matematikai didaktikai játékoknál választhatunk változatos játékelemeket. Ezek az elemek a következők:

-A várt és váratlan elemek váltakozása: megjelenés-eltűnés, keresés-megtalálás. A váratlan elemnek, mely sok játék alapja, a didaktikai játékban is helye van. A gyerekeknek különböző megbízásokat kell teljesíteni: keresni kell és meg kell találni az elrejtett tárgyakat.

-A rejtélyes elemek által kíváncsivá kell tenni a gyermekeket, ösztökélni a teremtő képzeletüket és serkenti, hogy ismereteiket gyakorlatban alkalmazzák.

-A mozgás eleme: A kisgyermeknél a mozgás, az egész szervezet szükséglete, s nagy örömöt szerez neki. Nagyon fontos tehát, hogy a didaktikai játékokban a gyermek állandó mozgásra való készségét figyelembe vegyük. A mozgás a didaktikai játékokban különböző formákat ölt: például a „Mit hozott a vonat?" című didaktikai játékban a gyerekek sorban elhagyják a helyüket, hogy megnézzék mit hozott a vonat,hogy lerakodjanak a vagonokból.

Másik formája a mozgásnak, amikor a gyerekek a játék során megfogják a játékot, vagy felemelik, vagy kézről-kézre adogatják, vagy eldobják. Például a „Mi van a dobozban?"című didaktikai játékban a gyerekek kézről-kézre adogatják az ajándékdobozt.

Vannak olyan játékok is, amikor a gyerekeknek fel kell emeljék a kezüket, tapsolniuk kell, vagy a szemüket kell hogy becsukják-kinyitják. Néhány játéknál futni és járni kell.

Ezeket a mozgásokat azonban nem szabad túlzásba vinni, vigyázni kell arra, hogy az ilyen játékokban a mozgás ne terelje el a figyelmet a tulajdonképpeni didaktikai feladat megoldásától.

-Egy szónak, vagy egy szűkszavú mondatnak, mint játékos elemnek nagy jelentősége lehet, mikor a nevelő mondja ki és lelkesen megismétli. A szóbeli eljárás megélénkíti a játékot és huzamosságának előfeltételéül szolgál. A gyermekek gyakrabban és többen szeretnének játszani.

-A verseny elemét főképpen a nagyok játékaiban használjuk fel. Sok játékban a gyermekeknek meghatározó szerepe van. Ez a tény a játékot az alkotáshoz viszi közelebb. A szerepe, amit a gyermeknek el kell játsszania fejleszti a képzeletét és örömet szerez neki.

Az említett elemek és kapcsolataik különfélék: egyes elemek jobban kifjezésre jutnak, mások kevésbé, de mindenképp szükségesek ahhoz, hogy a játék valóban játék maradjon.

A játékszabályok

A játékszabályok teremtenek kapcsolatot a didaktikai feladat és a játéktevékenység között.

Egy didaktikai játéknak legkevesebb két játékszabálya kell legyen. Az első szabály konkretizálja a didaktikai feladatot és a gyakorlatot játékká varázsolja. Például: a „Játékboltban" című didaktikai játékban a szabály, amely átalakítja a didaktikai feladatott játékká a következő: a gyerek csak annyi játékot vásárolhat, amennyi zsetonja van.

A „Mókusok a fán"című didaktikai játékban a szabály: csak annyi mókust helyezhet a fára, ahányszor tapsolt a játékvezető.

Vannak játékok, ahol a feladatok megoldásába, csak sorba kapcsolódnak be.

Ezeknél a játékoknál javasolt, hogy a vezető kiegészítse a játékszabályt, abban az értelemben-kéri a csoportot – hogy kövesse a kérdezettet és válaszoljon helyette, ha szükség van rá. Például: a „Számolj tovább!" játékban a szabály így pontosítja a gyermekek feladatát: aki elkapja a labdát tovább kell folytassa a számolást, attól a számtól, amit a játékvezető mondott.

A második játékszabály a szervezésre vonatkozik. Ez a szabály bemutatja, hogy mikor kezdődik, illetve fejeződik be egy mozzanat, egy tevékenység. Például: a „Stop" játékban addig kell kézről kézre adni a dobozt, míg nem hallják a játékvezető tapsát.

A „Hányadik játék hiányzik?"-didaktikai játékban a gyerekek lehajtják a fejüket asztalra, s addig nem emelik fel, míg a játékvezető nem jelez.

A matematikai oktató-játékok tartalmaznak olyan szabályokat is, amelyek pontosítják, hogy ki lehet a játék győztese. Például a „Kinek van nagyobb száma?"-didaktikai játékban az nyer, aki a legtöbb pirospontot gyűjtötte össze.

Vannak olyan játékok is, amelyek tartalmaznak megszorításokat is: azok a gyerekek, akik hibáznak kiesnek a játékból, vagy büntetést kapnak. Például: a „Hányadik labda a tied?"-didaktikai játékban az a gyerek aki nem tudja megnevezni abdájának a helyét, kiesik a játékból.

Oktatási eszközök:

A matematikai didaktikai játék sikere függ a használt szemléltető eszközöktől, ezeknek a megfelelő megválasztásától és minőségétől. A szemléltető eszköz változatos kell legyen, a tartalomhoz illő és minnél jobban a kitűzött célt kell szolgálja. Használhatunk játékszereket, természetből vett magvakat, leveleket, gyümölcsöket, zöldségféléket, kártyákat, sziluetteket, mértani alakzatokat tartalmazó készletet.

Oktatási módszerek:

Az oktatási módszerek minden egyes tevékenységnél jelen vannak. Ezek a módszerek a következők: szemléltetés, beszélgetés, magyarázat, problematizálás, algoritmizálás, utasítás,

gyakoroltatás, önálló munka, értékelés.

Szervezési formák:

Egy tevékenységen belül több szervezési formát alkalmazunk. Ezek a következők: frontális, csoportos, egyéni, vegyes.

II.3. A matematikai didaktikai játékok megszervezése és levezetése

„ Jót s jól ! Ebben áll a nagy titok.”

( Huszai Erzsébet )

A didaktikai játék sikere függ a tervezéstől, szervezéstől és módszeres lebonyolításától. Ezért az óvónőnek a következő alapkövetelményeket kell betartania:

a didaktikai játék előkészítése, ennek ésszerű megszervezése;

a didaktikai játék mozzanatainak betartása;

lendületes és tervszerű vezetés;

a gyermek serkentése az aktív részvételre;

a játékhoz szükséges kedvező légkör megteremtése;

a játékelemek változatossága (a játék bonyolítása, vagy más változatok beiktatása);

a játék befejezése és értékelése.

A didaktikai játék előkészítése:

A didaktikai játék előkészítéséhez szükség van:

a játék tartalmának és felépítésének tanulmányozására;

a csoport fejlettségi szintjének figyelembevételére;

a szemléltető eszközök elkészítésére;

a didaktikai játék tervének rögzítésére.

A játék előkészítésénél a játéktér körülhatározása nagyon fontos, a pedagógusnak meg kell pontosan állapítsa és jól látható módon meg kell jelölje a határokat.

A legtöbb didaktikai játékoknál a székeket félkörbe helyezem, de van, amikor a gyerekeket a nyitott négyszögbe helyezett asztalok mögé kell ültetni (például a „Mi van a dobozban?" játéknál).

E mozzanatban alkotjuk meg a csoportokat, ilyenkor osztjuk ki a játékhoz szükséges segédanyagokat, didaktikai eszközöket. Az eszközök mindig tiszták, hibátlanok kell legyenek, úgy kell elhelyeznünk őket, hogy minél rövidebb idő alatt elérhetőek legyenek.

A matematikai didaktikai játékok ésszerű megszervezése kedvező hatással van a kitűzött cél megvalósításában.

A didaktikai játék levezetése a következő mozzanatokat tartalmazza:

a játék bevezetése, a segédanyagok, eszközök bemutatása;

a játék ismertetése;

a játékszabályok bemutatása, ismertetése;

szabályok rögzítése,

próbajáték;

a játék levezetése;

a játék bonyolítása, új változatok bevezetése;

a játék befejezése és értékelése.

A játék bevezetése, mint mozzanat, változatos formákat ölthet a játék témájától függően. A tevékenység kezdődhet egy vers, egy ének vagy egy rövid beszélgetéssel, amely megteremti a motivációt. Például a „Játékboltban" című didaktikai játék bevezetése, egy beszélgetés keretén belül is történhet:

– Mindenkinek van otthon játéka?

– Honnan lehet vásárolni a játékokat?

– Hogyan nevezzük azt a személyt, aki árulja a játékokat?

– Hogyan nevezzük azt a személyt, aki megveszi a játékokat?

– Mit teszünk, amikor belépünk a boltba?

– Hogyan kell kérni a játékot?

– Mit kell tenni a vásárlónak, mikor kézbe kapta a játékot?

– Mit mondunk, mielőtt kimegyünk a boltból?"

Máskor a játék bevezetése kezdődhet egy rövid bemutatással, amely felkelti a gyermekek érdeklődését és figyelmét. Például a „ Hova bújtak el a játékok?" című didaktikai játék bevezetése lehet a következő:

„Kati baba ma nagyon szomorú, mert elbújtak tőle a játékok. De mi segíthetnénk neki, ha megkeresnénk és megmondanánk neki, hogy hova bújtak el. Segítünk neki?"

Más játékoknál a játék bemutatása kezdődhet a segédanyagok, játékeszközök bemutatásával. A matematikai didaktikai játék bevezetése nem mindig kötelező mozzanat. A nevelő kezdheti direkt a játék nevének bejelentésével.

A játék címének bejelentése: rövid és tömör kell legyen, például: „Ma látni akarom, ki tud közületek hiba nélkül számolni, ezért közösen el fogjuk játszani…."

Az óvónő használhatja a klasszikus megfogalmazást is „Gyerekek, ma egy játékot fogunk játszani, amelynek a címe……”

A játék magyarázásakor az óvónőnek a következő feladatai vannak:

– értesse meg a gyerekekkel a rájuk háruló feladatokat;

pontosítsa a játékszabályokat, biztosítsa ezeknek gyors és helyes elsajátítását;

mutassa be a játék tartalmának és fő szakaszait a játékszabályoknak megfelelően;

adjon utasításokat a segédeszközök használatára vonatkozóan;

emelje ki a játékvezető feladatait és a győztessé válás követelményeit.

Először a játék tartalmát ismertetjük, majd azután elmagyarázzuk a szabályokat. Kitérünk minden

lényeges részre, a kisebb mozzanatok ismertetésére pedig játék közben kerítünk sort. Hangsúlyoznunk kell az egyén és csoport konkrét feladatát, az események egymásutániságát. A szabály megértése a jó magyarázattól függ. A magyarázatunk pedig annál érthetőbb, minél pontosabban fogalmazunk, ha röviden szemléletesen és jól hangsúlyozottan tolmácsoljuk mondanivalónkat. Színes, meleg hangvétellel még fokozhatjuk is a hatást, megteremtjük a légkört, s biztosítjuk a gyerek figyelmét. A színes magyarázat fokozza az érdeklődést, az egyoldalú beszéd fárassza a gyerekek figyelmét. A játék ismertetése rövid kell legyen, mindig alkalmazkodnia kell a gyerek értelmi szintjéhez. Az óvónőnek a kisebbek számára érzékszerveik bekapcsolásával kell a játékot magyarázni, a nagyobbaknál már több tapasztalatra, ismeretre lehet számítani.

A szabály magyarázatakor ki kell térnünk az ismeretlen szavak értelmezésére, valamint a vezényszavak vagy más szakkifejezések ismertetésére. A szabályismertetés után fel kell hívni a csoport figyelmét az első alkalommal előfordúló hibákra és a megelőzés módjára.

Nagyon fontos ez a mozzanat, mivel biztosítja a megértést, a feladattartalom kijelölését, a feladatmegoldás sikerét.

A szabályok rögzítése ( próbajáték)

Célja, hogy minden gyerek ismerje meg a játék tartalmát, feladatait, menetét, és legyen önbizalma, hogy azt ő ia meg tudja oldani és el tudja játszani.Ugyanakkor a próbajáték a játékszabályok megértésérő, alkalmazhatóságáról győz meg.

A játék levezetése, a tujdonképpeni játék

A próbajáték után többször ismételjük a játékot, amelyet a játékvezető indít. Eleinte az óvónő többször közbelép, felelevenítve a játékszabályokat, utasításokat ad. Ahogy a gyerekek tapasztalatot szereznek a játékban, szabadabban hagyja őket tevékenykedni. Kétféle játékvezetési stílus létezik:

közvetlen, amikor az óvónő vezeti a játékot;

közvetett, amikor az óvónő aktívan részt vesz a játékban.

A matematikai didaktikai játékban a vezetési stílus változhat: az óvónő egyik vezetési stílusból átválthat egy másikba. Azonban mindkét esetben a nevelőre a következő feladatok hárulnak.

adja meg a játék lendületét;

tartsa meg a játékhangulatot;

kövesse a játék fejlődését, kiküszöbölve az egyhangúságot;

ellenőrizze, hogy a gyerekek hogyan oldották meg a didaktikai feladatot, betartva a szabályokat;

teremtse meg a szükséges feltételeket, hogy minden gyerek megoldja a didaktikai feladatot önállóan, vagy együttműködve;

kövesse figyelemmel a gyerekek magatartását játék közben, mert sokszor tör ki konfliktus a segédeszközök miatt és ezt a helyzetet az óvónőnek kell megoldania;

mozgósítson minden gyereket a játékban való részvételre;

– találja meg azt a módot, amellyel a félénk, visszahúzódó gyerekeket is mozgósítani tudja,

– kövesse figyelemmel a játékszabályok pontos betartását.

A játék bonyolítása:

Vannak olyan esetek, mikor a tevékenységen belül a játékot többször is megismételjük, de általában ez csak a nagycsoportosoknál érvényesülhet. Ebben a második részben új elemeket iktathatunk be, ezek a következők:

egy gyerek átveszi a játék irányítását;

megcserélik egymás között a segédeszközöket;

vagy új segédeszközöket teszünk be a játékba;

új szabályokat is bevezethetünk;

bevezethetünk új játékos elemeket.

A játék bonyolítása változatossá, érdekessé teszi a tevékenységet, a gyermekeket fokozott erőfeszítésre ösztönzi. Megszünteti a fáradságot, unalmat. Bár visszaélni nem szabad vele, egy játékon belül az újabb bonyolításnak újabb nehézségi fokot kell jelentenie.

A játék befejezése és értékelése:

A játék befejezésekor az óvónő következtetéseket von le, kiértékeli a gyerekek tevékenységét, viselkedését. A gyermek nehezen válik meg a játékszerektől, a játék folyamatából nehezen szakad ki.. Ezért tapinattosan értékelünk, hogy elégedetlenség, nyitva hagyott kérdés ne maradjon. Még a vesztesben is ébredjen vágy, hogy legközelebb ügyesebb legyen.. Jutalmazva vezetjük át a csoportot egy másik hangulatba , tevékenységbe. Időt ad az élmények feldolgozására a játékot követő szünet amokor is a gyerekek egyes esetekben játszhatnak a segédeszközökkel.

II.4. A LOGIKUS GONDOLKODÁS FEJLESZTÉSE A MATEMATIKAI DIDAKTIKAI JÁTÉKOK ÁLTAL

“A játék az éertelem fejlődésének terméke és eszköze is egyben”

( Perlai Rezsőné)

A didaktikai játékok általában, akármilyen tartalmuak is két csoportra oszlanak:

– didaktikai játékok segédeszközökkel;

– didaktikai j átékok segédeszközök nélkül (szóbeli)

A matematikai didaktikai játékok feladatuk szerint lehetnek:

– a halmazalkotást, a halmazokkal végzett műveletet begyakorló didaktikai játékok;

számolási készség és a szám fogalmát kialakító didaktikai játékok;

A tárgyak méreteinek és méréseinek elsajátítására és összehasonlítására alkalmazott

didaktikai játékok

a gyermek idő és térbeli tájékozódását fejlesztő didaktikai játékok;

a geometriai ismereteket fejlesztő didaktikai játékok

a probléma megoldást fejlesztő didaktikai játékok a Dienes-féle készlet felhasználásával;

-a kreativitást fejlesztő matematikai oktatójátékok.

A következőkben minden matematikai didaktikai játék típusból bemutatok néhányat, amelyek szórakoztatóak voltak, és legjobban hatottak a gyermek személyiségére, a logikus gondolkodás fejlődésére.

Minden esetben rögzítem: hogy a játék melyik típushoz tartozik, ismertetem a célt, a didaktikai feladatot, a játékos elemeket, a játék leírását, feltüntetem azt a szintet, ahol ezt a játékot játszani lehet, mivel megfelel a gyerekek életkori sajátosságának és a játékok célja megegyezik az Óvodai Tanterv követelményeivel.

II.4.1 Didaktikai játékok didaktikai eszközökkel

A gyermekek pedagógiai irányítással folyó matematikai ismeretszerző tevékenységében, szemléltetéssel biztosítjuk a matematikai tények és viszonyok közvetlen észlelését. Szemléltetésen a mennyiségek, mennyiségi viszonyok, formák, problémahelyzetek, megoldási eredmények észleltetését értjük.

Nem az eszközöket szemléltetjük, hanem különféle eszközökkel, ábrákkal, jelekkel szemléltetjük a halmazokat, mennyiségi viszonyokat, formákat kiterjedéseket és térbeli relációkat.

A segédeszközökkel vezetett játékok ugyancsak didaktikai segédeszközökkel (didaktikai játékszerek, asztali játékok és egyébb didaktikai segédeszközök) és különféle játékszerekkel és tárgyakkal (természeti tárgyak, használati tárgyak) vezetett játékokra oszthatók.

A segédeszközökkel vezetett játékokhoz sorolandók egyes mesék, olvasmányok dramatizálásai és a kiszámolok a megfelelő játékszerek felhasználásával.

A különböző játékszerekkel és tárgyakkal vezetett didaktikai játékok azért érdekesek, mert a gyermekeknek a tárgyat minden jellegzetes vonásával együtt kell felfognia.

Melyik a kicsi, melyik a nagy ? (I szint: 3-4 éves korosztály)

Cél: a kicsi-nagy fogalmának elmélyítése; különböző játékok nagyság szerint való szétválasztása és csoportosítása; a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: ismerjék fel és nevezzék meg a kicsi és nagy játékokat, majd alkossanak halmazokat nagyság szerint.

Játékos elem: a cica szerepeltetése, taps, szembecsukás, futás.

Játékszabályok: a kijelölt gyerek válaszoljon a cica kérdésére; az óvónő jelére csukják be, majd nyissák ki a szemüket; tapsolni csak a jó válasz után lehet.

Oktatási eszközök: 1 cica, 2 baba, 2 autó, 2 nyuszi, 2 kutyus, 2 labda (az egyik mindig kicsi – a másik nagy), kockák.

A játékok a gyerekekkel szemben egy kisasztalon vannak elhelyezve, letakarva.

A játék leírása:

Az óvónő bemutatja a cicát aki játszani akar a gyerekekkel és azokkal a játékokkal, amelyeket ő hozott. A „cica” kihív egy gyereket, hogy válasszon az asztalról egy babát (anélkül, hogy megmondaná a nagyságát), aztán kihív egy másik gyereket, aki kiválassza a másikat, majd egymás mellé helyezik a babákat, így felfedezik hogy az egyik baba nagy a másik pedig kicsi. A cica rögzíti a gyerekekkel, hogy melyik a nagy baba, melyik a kicsi. Ugyanígy folytatjuk a játékot a többi játékszerekkel, azzal a külömbséggel, hogy a kihívott gyerek határozza meg, hogy melyik a nagy és melyik a kicsi játékszer.

Aztán a „cica” megkéri a gyerekeket, hogy csoportosítsák az asztalon levő játékokat nagyság szerint. A gyerekek megnevezik a kapott halmazokat.

A játék bonyolítása

Az óvónő jelére a gyerekek becsukják a szemüket, közben az óvónő kicseréli a halmazok elemeit. A gyerekeknek ki kell találják, hogy mi változott meg.

A befejező részben az óvónő kicsi és nagy kockákat oszt ki felváltva a gyerekek között és megkéri a gyerekeket, hogy szaladjanak a cicához azok, akiknek nagy, majd azok, akiknek kicsi kockájuk van.

A cica végül megköszöni a szép és kellemes játékot és megdícséri őket.

Hány hal van a tóban? (I szint: 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a számlálás rögzítése 1-től 5-ig, a figyelem és a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladatok: a gyermekek számoljanak helyesen 1-től 5-ig, a számhoz feleltessék meg a megfelelő mennyiséget.

Játékos elemek: a halak eltűnése és megjelenése, tapsolás, manipuláció, verseny.

Játékszabályok: a gyerekeknek figyelnie kell a mese tartalmát és az óvónéni "tavában" levő halak számát. Ugyanannyi halat kell kivegyen a kosárkából és helyezen a saját lapjára rajzolt tóba, ahány hal van az óvónéni "tavában". Az a gyerek, aki leghamarabb és helyesen elhelyezi a halakat a saját lapjára, az a győztes, ő lesz a nagy hal. Jutalomból annyiszor tapsolhat, ahány halat elhelyezett az asztalon. A tapsolás után mindenkinek vissza kell tenni a halakat a kosarakba.

Oktatási ezsközök: mágneses tábla, sziluettek, kosárkák.

A játék leírása:

Az óvónő kioszt minden gyereknek egy kosarat, benne az 5 hallal, majd egy lapot, amelyre egy tó van rajzolva, aztán elmondja a játékszabályokat. Elkezd mesélni egy mesét amelynek szereplői a halak. A halak a mese tartalmának megfelelően megjelennek a tóban majd eltünnek különböző számban és különböző okokból (megijednek a cápától, visszajönnek beszélgetni vagy segíteni egymásnak). A gyerekek a játékszabályoknak megfelelően számolják, majd helyezik a halakat a tóba. A halak eltünése vagy megjelenése mindig a tapsolás után történik.

A játék bonyolítása

A gyerekek annyi halatt helyeznek a tóba, ahányszor megszólaltatja a játéktól búcsúzó halakat az óvónő. A játék befejezésekor a gyerekeket az óvónő megjutalmazza.

Válogasd szét Nyuszi koma játékait! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a halmazalkotás gyakorlása különböző tulajdonságok alapján, a mennyiség megfeleltetése a számképpel(és fordítva); a relációs jelek helyes használata, a megfigyelőképesség és gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: alkossanak halmazokat különböző tulajdonság alapján (szín, forma, nagyság), majd feleltessék meg a mennyiséget a megfelelő számképpel, végül nevezzék meg, hogy melyik halmaznak van több, kevesebb vagy ugyanannyi eleme. A számképek közzé helyezzék el a megfelelő relációs jelet.

Játékos elem: taps, verseny, jutalom

Játékszabályok: az nyer, aki a legtöbb piros pontot összegyűjti, vagyis aki a legtöbb tulajdonság alapján tudja szétválogatni a játékokat, helyesen felelteti meg a mennyiséget a számképpel (és fordítva), és megfelelően helyezi el a relációs jeleket. Tapsolni csak a jó válasz után lehet.

Oktatási eszközök: 6 repülő, 7 autó, 8 baba, 9 szalvéta, 10 kocka, különböző játékok, sziluettek, mágneses tábla.

A játék leírása:

Nyuszi koma elhozta a játékgyűjteményét, és arra kéri a gyerekeket, hogy megszámolják meg, melyik játékból mennyi van. De először szét kell válogatniuk alakjuk szerint a játékokat, mert a dobozban minden összekeveredett. A gyermekek miután halmazokat alkottak és megnevezték azokat, az óvónő utasítására megszámolják, hogy minden halmaznak hány eleme van, és elé helyezik a megfelelő számképet.

Aztán az óvónő egy példán keresztül elmagyarázza a további játékszabályokat.

Példa: Nyuszi repülőgépgyűjteménye 6 repülőből áll. De ez a repülőgép-gyűjtemény továbbá felbontható: fehér repülőre-kék repülőre; nagy repülőre–kicsi repülőre; személyszállító repülőre és vadászrepülőre. A gyerekek megszámolják az új halmazok elemeit, majd eléhelyezik a megfelelő számképet.

A gyerekek megértve a játékszabályokat, megfigyelik a halmazokat, felbontják a halmazt valamilyen tulajdonság alapján, megszámolják a részhalmazok elemeit, kiválasztják a megfelelő számképeket, és a számképek közzé elhelyezik a megfelelő relációs jelet. Minden jó megoldás után kapnak egy pirospontot és a többiek megtapsolják.

A játék bonyolítása: Nyuszi koma is akar játszani a számképekkel, de ő csak annyit tud, hogy felmutassa és valakire rámutasson. Akire rámutat az annyit kell tapsoljon, amennyit a számkép mutat. Minden helyes tapsolásért egy pirospont jár. Az nyer, aki a legtöbb pirospontot gyűjtötte, de mindenkinek Nyuszi koma megengedi, hogy játszon a játékaival.

II.4.2 Didaktikai játékok oktatási eszközök nélkül

A segédeszközök nélküli, azaz a szóbeli játékok, a gyermek konkrét gondolkodása és a szemléletéhez kötöttsége miatt, nehezebb a kisóvodások számára, inkább a nagyobbak csoportjában alkalmazzuk őket.

Ezek a játékok a gyermekek tapasztalatain és megfigyelésein, a környező világról szerzett ismereteken, s az abban való tájékozódáson alapulnak. A játékok feladata a gyermeki megismerés rendszeresítése, a gyermeki tapasztalás általánosítása, az elemi matematikai fogalmak alakítása, és a logikus gondolkodás fejlesztése. Tehát a segédeszközök nélküli didaktikai játékok, segítik elszakadni a gyermeket a tárgyi konkrétumoktól és elkezdik kialakítani a verbális, logikus matematikai gondolkodást.

A szóbeli játékokhoz tartoznak azok a játékok, amelyben a gyerekek el kell jussanak egy adott helyre, a többi gyerek szóbeli utasításait követve ( ilyenek a térbeli tájékozódást fejlesztő játékok), vagy amelyben a gyerekek megadott szavakból mondatokat vagy elbeszéléseket állítanak össze. Ide tartoznak még azok a játékok is, amelyben a gyerekek hiányos mondatokat kell kiegészítsenek vagy éppen a szónak az ellentétét kell mondják, vagy amelyek a számolási készség fejlődését segítik stb.

A szóbeli játékoknak a gyermek konkrét élettapasztalatán kell alapulnia, mert csak így serkenti a gyermek gondolkodását és csak így mozgatja meg a képzeletét.

Az alábbiakban négy játékot mutatok be, amelyek tartalmukban különbözőek, de játékos alapjukban hasonlóak.

Ellentét játék (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a gyermekek szókészletének aktivizálása, a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a tárgyak tulajdonságaira vonatkozó, ellentétes értelmű szavak gyűjtése.

Játékos elemek: megjelölés,verseny

Játékszabályok: a megjelölt gyereknek meg kell mondania az óvónő által mondott szó ellentétes értelmű szavát, ha nem tudja le kell üljön. Az lesz a győztes aki állva marad. A játék második felében már egyszerű mondat formájában kell a gyereknek válaszoljon.

A játék leírása:

A gyerekek félkörben állnak.Az óvónő rámutat valakire és mond egy szót, például "nagy", a gyerek a szó ellentétét kell mondja, hogy "kicsi". Aki nem tudja, az le kell üljön.Addig játszuk a játékot, míg meg nem lesz a győztes.

A játék bonyolítása: A gyerek már egyszerű mondatokban kell válaszoljon: például: az óvónő mondja : széles, a gyermek feleli: keskeny út.

A játék végén az óvónő kihirdeti a győztest, a többieket pedig megdícséri.

Mondd tovább! (II szint: 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a tárgyak tulajdonságainak megnevezése és helyes alkalmazása, a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a mondatok folytatása, a tárgyak tulajdonságainak megnevezése alapján.

Játékos elem: mesélés

Játékszabályok: a megjelölt gyereknek folytatnia kell a mondatot a tárgyak tulajdonságainak megfelelő szóval.

A játék leírása:

A gyerekek félkörben ülnek, az óvónő bemutatja a játékot, elkezd mesélni egy történetet, amit

egy adott pillanatban megszakít, és rámutat valakire. A megjelölt gyereknek folytatnia kell a történetet úgy, hogy értelmes és valós mondatot kapjunk. Például: "Tegnap az erdőben voltam sétálni. Gyönyörű volt az erdő. Minden fa más fajta volt. Az egyik magas volt, a másik…..(alacsony). A tölgyfa törzse vastag volt, míg a jegenyefa törzse …..(vékony). Az egyik fa tövében megpillantottam sok gombát, gyorsan is leszedtem, majd elindultam megtöbbet keresni. De sajnos a többi fa tövében………. (kevés) gomba volt. Addig sétaltam és keresgéltem a gombát, míg eltévedtem és nem tudtam merre menjek tovább, jobbra vagy….(balra) ? Egyszer zörejt hallottam az egyik bokor …(alatt) megpillantottam egy … ( kicsi) sündisznót. Oda jött hozzám a …. (rövid) lábaival, és megállt …(előttem). Én nagyon örültem neki, hogy végre barátra találtam…….

A játék bonyolítása: egy gyerek folytatja tovább a történetet mesélését, és akire rámutat az kell kiegészítse a hiányzó szóval a mondatot.

Az óvónő a játék végén kiértékeli és megjutalmazza a gyerekeket.

Ki marad állva a végén? ( II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a számolási készség fejlesztése 1-től 10-ig, a figyelem, a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: 1-el nagyobb (kisebb) szám megnevezése egy adott számtól.

Játékos elem: verseny

Játékszabályok: az óvónő mond egy számot, a gyereknek akire rámutat, meg kell nevezeznie a következő 1-el nagyobb(kisebb) számot. Aki helyesen válaszol állva marad, aki hibásan válaszol le kell üljön. Az a győztés aki a végén állva marad.

A játék leírása

A gyerekek körben állnak. Az óvónő mond egy számot például "5" és rámutat valakire. A gyereknek meg kell mondania az 1-el nagyobb számot, tehát a válasz a ”6 ”. Addig tart a játék míg egy gyerek marad állva.

A játék bonyolítása: a gyereknek az 1-el kisebb számot kell megneveznie.

A játék végén az óvónő kihirdeti a győzteseket, a többiek pedig megdícséri.

Robotok leszünk ! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: A térbeli tájékozódás fejlesztése, a térbeli fogalmak gyakorlása, a logikus gondolkodásra való nevelés. Didaktikai feladat: mozogjanak a térbeli fogalmaknak megfelelően, majd az utasításoknak ellentétesen.

Játékos elem: verseny

Játékszabályok: az első részben csak arrafele szabad menjenek, vagy úgy szabad mozogjanak, ahogy a parancsnok irányítja őket. A második részben a parancsnak ellentétesen kell mozogjanak, aki nem megfelelően mozog kiesik a játékból.

A játék menete

A gyerekek körben állnak az óvónő (a parancsnok) a kör közepén áll. A parancsnok utasítja a robotokat, hogy mindig arra menjenek, amerre ő mondja.

"RO-BO-TOK MEN-JE-TEK BAL-RA!" A kis robotok teljesítik a parancsnok utasítását, hogy menjenek: jobbra, balra, előre, hátra , az ajtó elé, a kisház mellé stb

A játék bonyolítása

„Elromlottak a robotok"- a parancsnak ellentétesen kell mozogjanak a gyerekek. Tehát ha a parancsnok azt mondja, hogy előre, a gyerekeknek hátrafele kell menjenek.

A játék végén a győztes robot parancsol és őt kell követni.

II.4.3. A halmazalkotásnál, a halmazokkal végzett műveleteknél alkalmazott didaktikai játékok

A halmazelmélet tanítása kisgyermekkorban nem cél, hanem eszköz az elvont matematikai fogalmak megértéséhez és matematikai modellek készítéséhez.

A gyermekek a halmaz fogalmát nehezen értik meg és ezt nem is kérjük tőlük. A fogalom azonban világossá válik számukra, ha arra kérjük őket, hogy rakják egy helyre a játékokat, melléje, egy másik halmazba (csomóba) például a tanszereket. Minden nehézség nélkül eldöntik, hogy mi a játék, mi a tanszer.

Az előkészítő játékok célja az, hogy az eszközökkel való tevékenység közben, ismerje fel a tárgyak tulajdonságait. A tárgyak többszöri csoportosítása, rendezése közben megismerik az egyedi és közös tulajdonságokat anélkül, hogy kezdetben bármelyiket is megnevezzék. A tevékenység után el kell mondatni a gyerekekkel, hogy mi volt az elgondolásuk, milyen elemet használtak fel a csoportosítás során. Ezek a játékok teszik világossá számukra azt, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyekre már felfigyeltek. A következő játékokat úgy szervezzük meg, hogy a többi még észre nem vett tulajdonságra irányíthassuk a figyelmet. A játék szervezésénél minnél több érzékszervet kell bekapcsolni a tulajdonság felfedezésére.

Nagy hangsúlyt kell fektetni a tárgyak tulajdonságainak felismerésére, majd később ezek pontos megnevezésére. A konkrét tárgyakkal végzett tevékenységek azt a követelményt is biztosítják, hogy bármely dologról egyértelműen eldönthessék, eleme-e a vizsgált halmaznak, vagy sem. A gyerekek előbb egy kritérium alapján, később több kritérium alapján tudják rendezni a tárgyakat (forma, szín, nagyság,méret). Ha két-két tárgyról már eltudják dönteni, hogy van-e közös tulajdonságuk, és mi az, akkor az eléjük tett, könnyen áttekinthető halmaz elemeinek közös tulajdonságait is felismerik (akkor is ha még nem tudják megfogalmazni).

Ebben az időszakban a szokásos feladatok: új elemek elhelyezése az adott halmazban, hibás csoportosítások javítása, transzformációs játékok, rendezési feladatok.

3-5 éves korban a halmazalkotás célja: a tárgyak, személyek összehasonlítása, sorba rendezése egy-egy kiemelt tulajdonság szerint, vagy a gyermek által kitalált szempont szerint. A „több”, „kevesebb”, „ugyanannyi” fogalmak megértése és helyes használata, a halmaz elemeinek párosításával, megszámlálás nélkül.

5-6 éves korban a halmazalkotás célja: tárgyak, személyek összehasonlítása, szétválogatása, sorbarendezése megadott szempont szerint vagy a gyerekek által kitalált szempont szerint, az ekvivalencia reláció felfedezése és meghatározása. Fontos, hogy ne csak utánzással alkossanak sorozatokat, hanem a gyerekek önállóan találjanak ki szempontokat, újabb megoldásokat. Fontos, hogy eljussanak egy olyan szintre, hogy egyszerű ítéletek megfogalmazására is képesek legyenek. A sok osztályozás, rendszerezés, csoportosítás, a sok-sok gyakorlat, hozzájárul a logikai gondolkodási alapműveletek gyakorlásához, ezek pedig a következők: állítás, tagadás, analízis, szintézis, azonosítás, megkülömböztetés, absztrakció, konkretizálás.

A következő feladat 5-6 éves korban, a halmazok összehasonlítása ránézés alapján (becsléssel), valamint párisítással, ezáltal a „több”, „kevesebb”, „ugyanannyi” fogalmak begyakorlása, amely hozzájárul a számfogalom megalapozásához.

A gyerekeknek el kell sajátítsák a kölcsönös megfeleltetést, vagy páralkotás módszerét, hogy ezek segítségével megtudják határozni, hogy melyik halmaznak van több-kevesebb-ugyanannyi eleme, megszámlálás nélkül. A kölcsönös egyértelmű megfeleltetés fogalma azt jelenti, hogy az egyik csoport elemének a másik csoport egy és csakis egy eleme felel meg.

A párképzés előbb konkrét tárgyakat alkalmazó halmazokkal, majd rajzban tárgyak képei közt, később különböző jelek között végezzük. Rajzon a párképzés nyilakkal, ívek berajzolásával, vagy azonos színnel való beszinezéssel történik.

A tárgyak két csoportja közti egyenlőség (egyenlőtlenség) számolás nélküli meghatározásához, a gyerekek a ráhelyezés vagy melléhelyezés tehnikákat alkalmazza, hogy párt alkosson. Amelyik halmaznak pár nélküli eleme maradt, annak nagyobb a számossága, vagyis annak a halmaznak van „ több” eleme.

Miután már meg tudják határozni, hogy hol van több-kevesebb-ugyanannyi elem, a gyerekek újjabb feladatot kapnak, hogy ők is képezzenek egyenlőségeket. Ha egyenlővé akarják alakítani a tárgycsoportokat két lehetőségük van.:

1.) a kisebb csoportokat kiegészítik a hiányzó mennyiséggel;

2.) a nagyobb csoportból elveszik a felesleges tárgyakat, (hogy mindig mindegyik halmaz elemének, legyen a másik halmazból párja.)

A halmazokkal végzett műveletek közül legelőször a gyerekek a különbség képzésével találkoznak. Halmazokkal végzett műveletekkel, nagyon szemléletesen készíthetők elő, a természetes számokkal végzett alapműveletek.

Metszetképzéssel, a műveletek eredményeként kapott halmaz jellemzése könnyebb, mint a műveletek tényleges elvégzése.

Az egyesítés esetében fordított a helyzet. A műveletek végrehajtása -különösen az elmozdítható tárgyakkal- igen egyszerű, de a művelet eredményeként nyert új halmaz jellemzésekor sok nehézség adódik.

Most pedig beszeretnék mutatni, olyan didaktikai játékokat, amelyek a halmazalkotással és a páralkotással foglalkoznak, amely segítségével a gyerekek rögzítik a "több-kevesebb-ugyanannyi" fogalmakat.

Mit rejtett el a Muki majom? ( I szint 3-4 éves korosztálynak)

Cél: a játékok alak szerinti csoportosítása és megnevezése, a megfigyelőképesség és a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat. A játékok tulajdonságainak felismerése, megnevezése.

Játékos elemek: meglepetés, manipulálás, a szem becsukása-kinyitása, taps

Játékszabály: Az óvónő által kijelölt gyerek, alkosson halmazokat egy tulajdonság alapján. Tapsolni csak a jó válasz után lehet.

Oktatási eszközök: Muki majom, kutyusok, cicák, babák, autók, labdák, kockák.

A játék menete

Az óvónő bemutatja Muki majmot, ak imint minden majom, nagyon szereti eldugni a dolgokat.

Az óvónő megjelöl egy gyereket, hogy megnézze és megnevezze, hogy mi van az első terítő alatt.

"Minek a halmazát látjuk?" – A gyerek válaszol: "Ez a kutyusoknak a halmaza, mert itt csak kutyusok vannak."

Az óvónő megjelöl egy másik gyereket, aki szintén megnézi és megnevezi, hogy milyen halmaz van a második terítő alatt (Ez a cicáknak a halmaza).

A harmadik terítő alatt a játékok össze vannak keverve, ahhoz, hogy megnevezzék a halmazokat előbb csoportosítaniuk kell. "Itt több féle játék van. Nekünk kell csoportosítanunk, szétválogatni a játékokat, vagyis egy helyre kell tenni az ugyanolyan játékot." Mindegyik gyerek elmondja, hogy milyen halmazt alkotott: "Én a babák halmazát alkottam" stb.

Ezután az óvónő megjelöl még egy gyereket, aki megnevezi az összes halmazt, addig a többiek figyelemmel követik.

A játék bonyolítása

Az óvónő jelére a gyerekek becsukják a szemüket, közben eltüntet egy halmazt. A gyerekek ki kell találják, hogy melyik halmaz hiányzik. Aki kitalálja, azt megtapsolják a többiek.

A játék befejezése: Muki majom megköszöni a játékot és elbúcsúzik a gyerekektől.

Segítsünk a babának, vendégek érkeznek! (I szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a halmazok csoportosítása a közös tulajdonságok alapján, a két halmaz közötti egyenlőség képzésének elsajátítása, a gondolkodás, a megfigyelőképesség fejlesztése.

Didaktikai feladat: alkossanak halmazokat, bontsák részhalmazokra(ha lehetséges) valamilyen tulajdonság alapján, hasonlítsák össze a halmazokat páralkotással és tegyék egyenlővé őket.

Játékszabály: Ha kevesebb tárgy van, vegyenek az úgynevezett "raktárból" annyit, hogy ugyanannyi legyen, ha több tárgy van, akkor a fölösleges tárgyakat vissza kell vinni.

Játékos elemek: mozgás, manipulálás

Oktatási eszközök: tányérok (kicsi-nagy; lapos-mély), kanalak (kicsi-nagy), villák, játékkések ( fából készült, vagy műanyagból), poharak, szalvéták, székek, babák, Kati baba.

A játék menete

"Ma van Kati-baba születésnapja, ezért megérkeztek a vendégek. Kati baba megkért, hogy segédkezzünk a vendégek fogadásánál és a terítésnél, és még azt üzente, hogy az asztal megtérítéséhez szükséges eszközök a konyhába találhatók, de ha kell még valami, vagy fölösleges, akkor a raktárba kell menni. Először is ültessük le a vendégeket! Jut-e minden babának szék?

A gyerekek elvégzik a feladatot, és megállapítják, hogy egy babának nem jutott szék. Ez mit jelent, miből van több? , "Mit kell tenni?" Egy gyerek hoz a "raktárból" széket és leülteti a babát. "Most már ugyanannyi szék van mint baba".

"Megteríthetjük az asztalt. De először rendet kell tenni a konyhába, mert Kati baba konyhájában minden össze van keverve. Rakjunk rendet, tegyük egyhelyre az ugyanolyan tárgyakat alakjuk szerint!" A gyermekek halmazokat alkotnak és meg is nevezik azokat.

"Figyeljük meg a tányérok halmazát, hogyan tudnánk ezeket a tányérokat még jobban szétválogatni?"

A gyerekek előbb nagyság szerint bontják szét a tányérok halmazát, majd a nagy tányérok halmazát újból szétbontják mély illetve lapos tányérok halmazára.

Aztán a gyerekek a többi halmazt is megfigyelik, és szétbontják részhalmazokra, amelyiket lehet.

Mikor rend van, megterítik az asztalt, a szabályoknak megfelelően: előbb párosítják az elemeket minden babának adnak egy tányért stb., aztán megállapítják, hogy kevesebb van-e, vagy több, ha több van a "raktárba viszik", ha kevesebb van, akkor hoznak, hogy ugyanannyi legyen mindenből.

A játék befejezésekor a gyerekek táncolnak a babákkal.

Ki lesz a párom? (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a halmazok felismerése, a tárgyak csoportosítása több kritérium alapján, a megfigyelőképesség és a logikus gondolkodás fejlesztése

Didaktikai feladat, alkossanak halmazokat majd bontsák szét részhalmazokra, a kapott halmazokat hasonlítsák össze páralkotással.

Játékos elemek: mozgás, sziluettek felhelyezése a mágneses táblára.

Játékszabályok: bontsák részhalmazokra a fiúk- leányok halmazát több kritériumok alapján és addig hasonlítsák össze a halmazokat, míg nem találnak két ugyanannyi elemű halmazt.

Oktatási eszközök: mágneses tábla, sziluettek

A játék menete

Ma játszani fogunk, a játék címe: "Ki lesz a párom?"

Az óvónő bemutatja a mágneses táblát, amelyen a sziluettek össze vannak keverve "Most egy bálba vagyunk, a táncosok beszélgetnek, de megszólalt a zene, s a táncosoknak két sorba kell állniuk. Szét kell válasszuk a táncosokat milyen két halmazt kapunk?" Az óvónő által kijelölt gyerek szétválassza a fiúk és lányok halmazát és megnevezi a halmazokat. Aztán az óvónő kijelöl egy másik gyereket, aki páralkotással összehasonlítja a két halmazt, és megállapítja, hogy mindegyiknek van párja, tehát ugyanannyi fiú van mint lány.

"Igen ám, de így nem szerettek együtt táncolni, a fiúk csoportja is és a lányok csoportja is szétvált valami tulajdonság alapján, s így próbáltak párt keresni és táncolni, de ez nem mindig sikerült, csak egyetlen egyszer, ezt kell megkeresnünk". Figyelljük meg a leányokat és a fiukat, mi alapján tudnánk őket csoportosítani?"

Egy gyerek szétbontja a fiúk halmazát és kapja a magas és alacsony fiúk részhalmazát, s e tulajdonság alapján szétbontják a lányok halmazát is.

Összehasonlítja a halmazokat, de rájön, hogy a magasság szerinti csoportosítás nem jó, mert több magas leány van, mint magas fiú és kevesebb alacsony lány, mint alacsony fiú.

A fiúk halmazát nem lehet másképp csoportosítani. A lányok csoportját újból szétbontják hosszú

illetve rövid hajú lányok csoportjára, de rájönnek ez a csoportosítás sem jó. Aztán a ruhák színe szerint

csoportosítják, majd összehasonlítják és rájönnek, hogy a piros ruhás lányok a magas fiúkkal állnak, a zöld ruhás lányok az alacsony fiúkkal állnak, akkor mindenkinek lesz párja és tudnak táncolni.

A játék bonyolítása Az óvónő jelére a gyerekek becsukják a szemüket, ez alatt az óvónő vagy eltüntet, vagy felcserél egy elemet vagy többet. A gyerekeknek ki kell találják, hogy mi változott…

A játék befejezésekor a gyerekek közösen táncolnak.

II.4.4 A számolási készség és a szám fogalmát kialakító didaktikai játékok

A számképzetek, akárcsak a gyermek többi képzetei, a környezet megismerésének folyamatában alakulnak ki. Az óvónőnek, már az év elején ismernie kell a gyermek számképzeteinek fejlettségét. E célból meg kell figyelni a gyermeket a mindennapi életben, a játékhelyzetekben és különböző játéktevékenységek idején.

Miután a gyermekek elsajátították a "több", "kevesebb", "ugyanannyi" fogalmakat, egyre gyakrabban hangzik a "mennyi", "hány" kérdőszó. Az óvodások ettől kezdve szinte minden foglalkozáson gyakorolják a számolást..

A szám fogalmának kialakítása komoly absztrakciót igényel.

A gyermeknek el kell tekintenie a felhasznált tárgyak, vagy képhalmazok minden érzékelhető tulajdonságaitól, figyelmen kívül kell hagynia, hogy mik ezek a tárgyak, milyen az alakjuk, a nagyságuk, a színük.

A 3 éves gyermek már felismeri a 2-3 elemű tárgycsoportokat, de a "kettő" és a "három" használata nem számolásnak, hanem a tárgycsoport közvetlen felfogásának és elnevezésének eredménye. Ha egy labdára mutatva azt kérdezzük, hogy: "Hány labda van itt?" a válasz az hogy "egy", de csak sok gyakorlással válik számnévé. Ha a labda nincs a gyermekek előtt és úgy kérdezzük, hogy "Hány labdád van?", akkor a gyermek a labda színét sorolja fel nem a számát.

3-4 éves korban a gyerek rendszerint eltudja sorolni ötig a tőszámneveket, (számol, ahogy a felnőttek mondják) de a gyermeknek még nincsennek számképzetei, meg kell tanítani tehát a helyes számolási eljárásokat. A számok nevének sorolása egy jó játék a kisgyerek számára, mechanikusan sorolja, ugyanúgy mondja, mint az „Ecc, pecc kimehetsz…” vagy bármely mondókát. A számok mögött még nincs tartalom. Céltudatosan kell irányítani a gyerekek mozgását számolás közben: meg kell tanítani, hogy emelje fel, rakja sorba balról-jobbra a megszámlálandó tárgyakat.

A számfogalom csak akkor tisztázott, amikor a gyerek megfeleltet a számnak egy halmazt, a halmaznak egy számot, a számnak egy számképet, a számképnek egy számot, tudja a szám helyét a számsorban, ismeri a szám szomszédait, felbontja a számot több szám összegére, különböző helyzetekben tudja alkalmazni, elvonatkoztat a konkrét halmaztól.

A következő ábra a megfeleltetés módszerét mutatja be.

A 3-5 eves korúaknak először meg kell különböztetniük az "egy" tárgyat a "több" tárgytól, és helyesen

kell használniuk az "egy" és "sok" fogalmát.

Ezért mindig konkrétan megmutatom a gyerekeknek, hogyan lehet egy tárgyat a többitől elkülöníteni, mit jelent "egy" tárgy és "több" tárgy. A didaktikai játékokban elvárom, hogy a gyermek egyidejűleg szavakban is kifejezze, amit tesz. Például: "Hoztam egy kockát", "sok paszulyszemet hoztam".

Csak miután az "egy" fogalmát tisztáztuk, térhetünk a "kettő" fogalmának elsajátítására. A hármas számot, mint a kettő rákövetkezőjét vezetjük be. A kisóvodások nehezen ismerik fel a számképeket, erre csak 4-5 éves korban "érnek" meg.

Minőségi ugrást jelent, a 4 és 5-ös szám megtanulása, mivel a gyerek egy rátekintéssel nem látja át a 4 vagy 5 tárgyból álló halmazt, mint az 1,2,3 tárgyból álló halmazt – csak számlálással, vagy a tárgyak bizonyos csoportosításával tudja megállapítani.

A 4-es szám bevezetésekor átismételjük az előző ismereteket, megszámláltatunk 1,2,3 tárgyból álló halmazokat, bemutatjuk az 1,2,3 számtáblát, amelyen szerepel a megfelelő számú elemet tartalmazó halmaz, számjegy, megfelelő számú pont, számléc.

Kirakunk konkrét tárgyból álló 3 darabot, vele párba állítunk ugyanannyi más tárgyat, a gyerekek megállapítják, hogy a két halmaznak ugyanannyi eleme van. Az egyik halmazhoz hozzáteszünk még egy elemet, a gyerekek megállapítják, hogy az új halmaznak egyel több eleme van és akkor megmondjuk, hogy azért, mert ennek a halmaznak 4 eleme van. Tehát, ha három tárgyhoz hozzáteszünk még egyet, négyet kapunk. A többi szám bevezetése is hasonló módon történik.

A tőszámok mellett, a sorszámokkal is megismertetjük a gyereket.

Míg a tőszám egy halmaz elemeinek összességét reprezentálja, addig a sorszám csak egyetlen elemnek a helyét a jól rendezett sorban. A tő és sorszámok nem választhatók el mereven egymástól. Mikor azt mondjuk, hogy az elsőtől való számlálással keresi meg a kívánt elem helyét a sorban általában a tőszám neveket hívja segítségül.

Vagyis mutatja az első elemet, és addig számlál a tőszámokkal, amíg eljut az adott elemhez, és annak sorszámát mondja. Ez számára egyszerűbb, mivel a sorszámok rendhagyó módon képzett tőszámok, szükséges a helyes formák elsajátítása.

A jelenleg érvényben levő Tanterv szerint a 3-5 korúak feladata: a kis számok megnevezése összkép alapján, a tudatos számlálás 1-5 számkörben, csoportok alkotása 1-5 elemből, a számkép felismerése 1-5-ig.

5-6 éves korban a feladat a következő:a számképek megfeleltetése a mennyiséggel, a halmazok elemeinek mennyiségi megállapítása számlálással, a számok helyének tudatos elsajátítása, számlálás 10-ig, a számok felbontása a számfogalmak megerősítése céljából, az összeadás és kivonás egy illetve két egységgel, a relációs jelek helyes használata, a páros és páratlan számok megismerése párosítással, illetve a sorszámok elsajátítása.

A fenti fogalmak bevezetése és rögzítése céljából ugyancsak didaktikai játékok alkalmaztam, ebből mutatom be azt amelyet a kísérletnél sikeresen alkalmaztam, és amelyik a gyerekeknek leginkább tetszett.

Mit hozott a kisvonat? (I szint 3-4 éves korosztálynak)

Cél: az "egy" és "sok" fogalmának érzékeltetése és felfogása, ezeknek helyes használata, a logikus gondolkodás fejlesztése

Didaktikai felada: a gyerekek különböztessék és nevezzék meg az "egy" tárgyat és a "több" tárgyat.

Játékos elemek: manipulálás, taps.

Játékszabályok: az óvónő által kijelölt gyerek "rakodjon" ki a vagonból és nevezze meg, hogy hány tárgy volt a vagonban. Tapsolni csak a jó válaszadás után lehet.

Oktatási eszközök: dobozokból készült vonat, 5 kocka, 1 labda, 5 kisautó, 5 nyuszi

A játék menete:

Az óvónő bemutatja a vonatot, amely ajándékot hozott, és amelyből ki kell rakodni belőle. Az óvónő által kijelölt gyerek ki kell vegye a vagonból az ajándékot, és meg kell nevezze, hogy "egy", vagy "sok" ajándék van abban a vagonban ("Ebben a vagonban egy olló van!") Jó válasz után a gyerekek tapsolnak.

A játék bonyolítása: "Mi is küldünk ajándékot a vonattal!". Az óvónő megnevez egy játékot és kéri a gyerekeket, hogy tegyenek vissza a vagonba egyet, vagy többet a kiválasztott játékból. Minden esetben az óvónő elismételteti a gyerekekkel, hogy hány játékot tettek a vagonba (egy, sok).

Hány játék van a dobozban? (I szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a számolási készség kialakítása és fejlesztése 1-től 5-ig

Didaktikai feladat: számolják meg a gyerekek, hogy hány tárgy van a dobozban

Játékos elemek: a doboz kézről-kézre való adogatása, meglepetés, manipulálás.

Játékszabály: A dobozt kézről-kézre kell adni, mindaddig, amíg az óvónő azt nem mondja, hogy STOP. Akinél a „stop” szónál ott maradt a doboz, az a gyerek ki kell nyíssa, ki kell szedje és közben meg kell számolja a dobozban lévő játékokat.

Oktatási eszközök: 5-6 doboz, a dobozokban 1-5 játék.

A játék menete

"Ma játszani fogunk a dobozokkal, minden dobozban játék van, de hogy milyen és hány, csak akkor tudjuk meg, ha eljátszuk a „Hány játék van a dobozban?„című játékot. Az óvónő elmagyarázza a szabályokat. Azután a gyerekek kézről-kézre adják a dobozt, a stop szónál a doboz megáll. Amelyik gyereknél a doboz megállt, az kinyitja, kiszedi belőle a játékokat és megszámolja, hogy hány játék volt a dobozban

.A játék bonyolítása

Egyszerre két dobozt indítunk, és mikor megáll a gyerekeknek meg kell mondaniuk, hogy melyik dobozban volt több.

Ki lesz a baba szomszédja? (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a számok helyének tudatos elsajátítása, a számkép megfeleltetése a mennyiséggel és fordítva

Didaktikai feladat:b az adott szám kisebb-nagyobb szomszédjainak a megkeresése, a mennyiség megfeleltetése a számképpel és fordítva.

Játékos elem: a baba szerepeltetése, mozgás, meglepetés.

Játékszabályok: akinek a kártyáján lévő számkép megfelel a kihúzott kártyán lévő négyzetek számával, az átveszi Kati babát és megkeresi, bemutatja neki a szomszédokat. Mindig az húz kártyát, akinél Kati baba. lakott. A játék második részénél azoknak a gyerekeknek kell felállni és megpuszilják egymást, akiknek a kártyájukon lévő negyzetek és körök száma megfelel a számképnek.

Oktatási eszközök: Kati baba, 10 db. kártya, amelyen 1-től 10-ig számképek láthatók, 10 db. olyan kártya, amelyen 1-től 10-ig négyzetek illrtve körök vannak.

A játék menete

A gyerekek félkörben ülnek, az óvónő bemutatja Kati babát a gyerekeknek, aki messziről jött és szeretne valamelyik gyereknél lakni. "De hogy kinél fog lakni, azt úgy döntjük el, hogy mindenki kap egy kártyát, amelyen valamelyik számkép található, aztán Kati baba húz az asztalomról egy kártyát, amit megmutat nektek. Ti meg kell számoljátok, hogy hány négyzet található a kihúzott kártyán, akinek ennek megfelelő számképe van feláll és elveszi Kati babát (nála fog lakni). De Kati baba kíváncsi a szomszédokra is, a szám két szomszédját ha megtalálod be kell mutatnod Kati babának. Tehát mindenkinek fel kell mutatnia a kártyáját. 'Továbbá mindig az húz, akinél Kati-baba lakott."

A játék első része addig tart, míg minden kártyát ki nem húznak.

A játék bonyolítása: Minden gyerek kell húzzon azon kártyák közzül, amelyeken négyzetek vagy körök vannak. De úgy kell húzzanak, hogy a kártyák le vannak fordítva. Mikor a gyerek kiválasztotta a kártyát, meg kell fordítsa, aztán meg kell számolja a kártyán lévő köröket vagy négyzeteket. Akinek a kártyán lévő négyzeteknek és köröknek a száma megegyezik a Kati baba által felnyújtott számképpel, azok fel kell álljanak és meg kell puszilják egymást.

A játéküzletben (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a számolási készség fejlesztése 1- 10-ig, a mennyiség megfeleltetése a számképhez és fordítva, logikus gondolkodásra való nevelés.

Didaktikai feladat: a gyerekek számolják meg a "pénzüket" és a "pénz" számának megfelelően vásároljanak.

Játékos elemek: az eladó és a vevő szerepének eljátszása, manipulálás.

Játékszabályok: a gyerekek számolják meg a "pénzüket" és figyeljék meg a játékok árat, amelyet a játék előtt levő számkép jelöl. Először csak azt a játékot szabad kérni, amelynek az ára annyi, mint amennyi "pénzük" van. A második részben több tárgyat is kérhetnek, a pénzének megfelelően.

Oktatási eszközök: egy rögtönzött játéküzlet benne a játékokkal, számképek, amelyek a játékok árát jelöli, "pénz"-vagyis kártyák

A játék menete

A gyerekek fékörben ülnek, előttük, minden gyerek számára jól láthatóan található a játékbolt. Az óvónő kiosztja minden gyerek számára a különböző mennyiségű "pénzt" és bemutatja a játékboltot és a játék

szabályait. Először az óvónő az eladó, a gyerekek az illemtani szabályokat is betartva mennek vásárolni.

A játék bonyolítása

Az eladó is egy gyerek, a vásárlók több játékot is vehetnek, figyelembe véve a "pénzük" számát.

Mi cserélődött fel? ( I szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a tanult sorszámnevek begyakorlása, a megfigyelő és emlékezőképesség fejlesztése.

Didaktikai feladat: figyeljék meg és ismerjék fel a megváltoztatott játékok sorszámát.

Játékos elemek: szembecsukás, meglepetés.

Játékszabályok: a sorrendet balról-jobbra határozzák meg; a sorrend megváltoztatására, csak annak van joga, aki helyesen válaszolt a "mi cserélődött fel?" kérdésre; a gyerekek a szemüket becsukják és csak a játékvezető utasítására nyithatják ki.

Oktatási eszközök: játékok

A játék menete

A gyerekek fékörben ülnek, előttük található egy kisasztal a rajta levő segédeszközökkel. Az óvónő elmagyarázza a szabályokat, a gyerekek megfigyelik a játékok sorrendjét, majd tapsra becsukják a szemüket. Először az óvónő változtatja meg a sorrendet és tapsol, mire a gyerekek kinyitják a szemüket.

A játék bonyolítása

Aki helyesen válaszol a kérdésre, hogy mi cserélődött fel, az cseréli fel a sorrendet a következő játéknál.

Varázslós játék (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a sorszámnevek használatának rögzítése, a megfigyelő és emlékezőképesség fejlesztése.

Didaktikai feladat: figyeljék meg és ismerjék fel a megváltozott, vagy eltűnt játékok sorszámát.

Játékos elemek: mozgás, szembecsukás, meglepetés.

Játékszabályok: A gyerekeknek kell állapítsák a megváltozott vagy eltűnt játék sorszámát. Csak az lehet a csengős varázsló, aki helyesen válaszolt; a csengőszóra szoborrá kell változni, a szemet becsukni, majd jelszóra kinyítni.

Oktatási eszközök: játékok , csengő

A játék menete

A tárgyakat kerülgetv a gyerekeknek körbe futnak a teremben. Először az óvónő, majd a későbbiekben, a játék bonyolításánál, egy gyerek csengőszóra szoborrá változtatja a többieket, ekkor mozdulatlanul állnak, a szemüket pedig becsukják. A varázsló eközben két tárgy helyét megcseréli, vagy egy tárgyat eltüntet. "Szobrok-szobrok változzatok" jelszóra a gyerekek megmozdulnak és kinyitják a szemüket.

Aki leghamarabb észreveszi a tárgyak sorrendjének változását, vagy a tárgy eltűnését az lehet a csengős varázsló. A helyes választ adó mindig visszateszi a tárgyakat az eredeti sorrendbe.

II.4.5. A tárgyak méreteinek és méréseinek elsajátítására és összehasonlítására alkalmazott didaktikai játékok

A valóság tárgyai a térben elfoglalt nagyságuk, helyzetük, észlelhető méretük szerint azonosak, vagy eltérnek egymástól. Amikor a gyerek egy kisebb kiterjedésű tárgyat összehasonlít egy nagyobb kiterjedésű tárgyal, a mérete különbségét "kicsi" illetve a "nagy" fogalmával fejezi ki. Csak sok gyakorlással rögződik tudatukban és használják helyesen a "hosszú-rövid", "széles-keskeny", 'vastag-vékony", "alacsony-magas" fogalmakat. A megnevezések pontosítása, a fogalmak értelem szerinti használata megkívánja az óvónőtől, hogy a tárgyak méreteit részekre bontottan is érzékeltesse.

A foglalkozáshoz felhasznált eszközök jelentős szerephez jutnak a feladatok megoldásában. Ezért szükséges, hogy olyan eszközöket válogassunk össze:

-amelyek szemlélete egyértelműen biztosítja a vizsgált kiterjedésben az azonosságokat, vagy különbségeket;

-amelyek összehasonlításakor azok méretbeli megegyezései, vagy eltérései szembetűnőek;

A nagyságrendi összehasonlítási ismeretek elsajátítása feltételezi egy sor reláció alkalmazását: kezdetben az ekvivalencia reláció (tárgyak kiválogatása egy, majd több kritérium alapján), majd a rendezési reláció (a tárgyak méreteinek összehasonlítása, sorrendbe állítása) alkalmazását.

Az oktató játékokat úgy szervezzük meg, hogy a tevékenység során a gyerek figyelje a relációt is és annak tulajdonságait is. Például: a "kisebb-nagyobb-ugyanakkora" gyakorlásakor a gyerekek fedezzék fel azt is "ha a piros labda kisebb, mint a zöld labda és a kék labda kisebb, mint a zöld labda, akkor a piros labda is kisebb, mint a zöld labda", vagyis figyeljék a tranzitivitást.

Fontos a játékok változatosságának biztosítása, a minnél többszöri ismétlés a minnél több érzékszerv bekapcsolása, a gyerek tevékeny, cselekvő részvétele.

Amikor a tárgyak összehasonlítására tanítjuk a gyerekeket, elsősorban arra kell törekednünk, hogy elsajátítsa az összehasonlítás egyes módszereit, mint például:

-a hosszúság szerinti összehasonlításkor egymás alá kell illeszteni a tárgyakat, hogy az egyik vége egy vonalba kerüljön;

-a szélesség szerinti összehasonlításkor, egymás mellé kell állítani a tárgyakat.

A tárgyak összehasonlítására használt másik módszer a mérés (amelyet iskolaelőkészítő csoportban alkalmazunk). De ahhoz, hogy a gyermek egy adott mennyiséget mérni tudjon, ismernie kell a kiterjedésbeli kifejezéseket, tudnia kell a számok helyét a számsorozatban. A mérés szabadon választott mértékegységek segítségével történik. A gyerekek tapasztalják, hogy a nagyobb mennyiséget több egység teszi ki, a kisebbet kevesebb. A szabadon választott mértékegységek segítségével megalapozhatjuk az iskolai méréseket.

A gyerek elsajátítja a didaktikai játékok segítségével a hosszúság, szélesség, magasság, vastagság, súly (tömeg), űrtartalom mérését. Mert a gyerek nagyon kíváncsi, hogy melyik dobozba, kosárba fér több tárgy, vagy tárgyba több folyadék, melyik könnyebb, melyik nehezebb. Ezekhez a mérésekhez felhasznál minden olyan eszközt, amely közel áll hozzá (például: pálcikákat -hosszúság mérésére, építőkockákat -magasság méréséhez, autókat, dominókat -szélesség méréséhez, gesztenyét, kockacukrot -tömeg méréséhez, poharat -űrtartalom méréséhez).

Ha tudják az összehasonlítás módszereit meg kell tanítani, hogy az eredményt a megfelelő szavakkal jelölje (például: hosszabb, rövidebb, ugyanolyan hosszú) és a tárgyakat növelő, vagy csökkenő sorrendbe kell rakni.

A továbbiakban olyan didaktikai játékokat mutatok be, amelyek hozzásegítették a gyereket a tárgyak méreteit jelölő fogalmak elsajátításában.

Adjunk répát a nyuszinak ! (I szint 3-4 éves korosztálynak)

Cél: a kicsi és a nagy fogalmának elmélyítése, a halmazalkotás és a párlkotás gyakorlása, a gondokodás és a figyelem fejlesztése.

Didaktikai feladat: ismerjék fel a kicsi és a nagy sziluetteket, és használják az óvónő utasításainak megfelelően.

Játékos elem: meglepetés, csengetés, verseny.

Játékszabály: csengőszóra minden gyerek tegye a megfelelő nyuszi mellé a megfelelő méretű répát, az nyer, aki először helyesen elvégzi a feladatot.

Oktatási eszközök: kicsi és nagy nyuszik, kicsi és nagy répák.

A játék menete

Minden gyerek kap egy lefedett kiskosarat.

"Gyerekek, amikor tapsolok mindenki megnézi, hogy mi van a kosarában." A gyerekek megnevezik, hogy mi van a kosárban (nyuszikat, répákat). "A nyuszik azért jöttek, hogy játszunk velük, de hoztak magukkal répát is, ha megéheznének. A csengők fogják jelezni, ha a nyuszik éhesek. De lássuk, mi van az én kosaramban!" Egy gyerek az óvónő utasítására kiveszi és megnevezi a kosárban található nyuszikat és répákat. "Egyformák ezek a nyuszik? Vannak nagy nyuszik és vannak kis nyuszik, nagy répák és kis répák. Egy gyerek (a többi a saját asztalánál) felemeli a nagy nyuszit, a kis nyuszit, a nagy répát és a kis répát. "Most pedig mindenki tegye egy helyre a kis nyuszikat, a nagy nyuszikat, a kis répát és a nagy répát". A gyerekek halmazokat alkotnak és megnevezik a halmazokat. "Szól a csengő, meg kell etetni a nyulakat: a nagy nyulaknak csak nagy répát szabad adni, a kis nyulaknak kis répát kell adni".

A gyerekek párt alkotnak, aki a leghamarabb helyesen befejezi a feladatot az nyer.

A játék bonyoítása

A nagy nyusziknak kell adni a kis répát és a kis nyusziknak a nagy répát

A játék végén a gyerekek játszanak a nyuszikkal és a répákkal..

Mit vitt el a kis ördög? (I szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: az ismert tárgyak méretére vonatkozó fogalmak gyakorlása, a megfigyelés és gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: fedezzék fel és nevezzék meg az eltűnt tárgyat, használva a "kicsi-nagy", "rövid-hosszú", "keskeny-széles", "vékony-vastag", "magas-alacsony" fogalmakat.

Játékos elem: szembecsukás, meglepetés.

Játékszabályok: amíg az ördög mondja a mondókát, mindenkinek be kell csuknia a szemét, és amikor vége a mondókának, akkor szabad csak kinyitni. Aki a leghamarabb felfedezi, hogy mi tűnt el, az lehet a következő játékban az ördög. Az elvett tárgyat mindig vissza kell tenni az eredeti helyére.

Oktatási eszközök: különböző méretű tárgyak.

A játék menete

A gyerekek törökülésben ülnek, előttük, középül az őrzött tárgyak. Az óvónő a gyerekekkel megnevezi az őrzött tárgyakat, és bemutatja a játék szabályait. Egy kijelölt gyermek az ördög, a többiek az őrök. Az ördög varázsmondókát mond, amivel elaltatja az őröket:

"Csiteri- csiteri csütörtök, dinnyét lopott az ördög

Bugyogójába rakta, nem fért be a házába

Öreg ördög meglátta, ostorát pattogtatta."

A mondóka alatt a gyerekek becsukják a szemüket és lehajtják a fejüket, közben az ördög elvisz egy tárgyat. Mikor vége a mondókának az őrök felébrednek, és aki a leghamarabb megnevezi, hogy mi hiányzik az lesz a kis ördög.

Ragd sorba a tárgyakat! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a tárgyak méretük szerinti összehasonlítása, növekvő vagy csökkenő sorrendbe való rendezése és meghatározása, a megfigyelőképesség és a logikus gondolkodás fejlesztése

Didaktikai feladat: hasonlítsák össze és rendezzék el növekvő vagy csökkenő sorrendbe a tárgyakat méretük szerint.

Játékos elem: verseny, manipulálás, mozgás, jutalom.

Játékszabályok: mindig az óvónő által megjelölt tárgyakat szabad összehasonlítani és sorba rendezni mindkét csapatnak. Rendezés közben a két csapat tagjai háttal kell álljanak egymásnak. Aki helyesen és a

leghamarabb rakja sorba és nevezi meg a tárgyakat méretük szerint az jutalmat kap.

Oktatási eszközök: különböző méretű tárgyak

A játék menete

Az óvónő megjelöli a két csapat tagjait és elmagyarázza a játékszabályokat. A két csapat egy-egy tagja kimegy az asztalokhoz, hátatfordítanak egymásnak és sorba rendezik, növekvő vagy csökkenő sorrendbe (ahogy az óvónő utasítja) a megjelölt tárgyakat és meghatározzák a sorrendet. Például: Az óvónő mondja- "Rendezd a szalagokat növekvő sorrendbe szélességük szerint." A gyerekek összehasonlítáják a szalagokat, növekvő sorrendbe rakják és megnevezik: "ez a legkeskenyebb, ez már szélesebb, ez még szélesebb, ez a legszélesebb. A győztes csapatot megjutalmazzuk.

Kutatók leszünk! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a mérés technikájának elsajátítása szabadon választott mértékegységek segítségével; a tárgyak méreteinek összehasonlítása mérés által, a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: végezzék el a méréseket, jelöljék meg, hogy melyik a nagyobb kiterjedésű és mennyivel

Játékos elem: manipulálás, mozgás, verseny.

Játékszabályok: Meg kell mérjenek minden tárgyat, majd meg kell nevezni a legnagyobb kiterjedésű tárgyat. Akik helyesen végzik a mérést és jelölik meg a tárgyakat, helyet cserélhetnek, aki nem az a helyén marad.

A játék második részében az lesz a győztes, aki leghamarabb, de pontosan elvégzi a méréseket.

Oktatási eszközök: különböző méretű tárgyak (játékok, pálcikák, amelyek a mértékegységet szolgálják), két karú mérleg, mokka cukor, edények, poharak.

A játék menete

"Ma az óvoda egy laboratóriummá változott, ti lesztek a kutatók. Mindenki üljön le egy asztalhoz, minden asztalnál más a feladat, más méréseket kell végezni. Ahol vannak az edények, ott meg kell mérni, hogy melyik edénybe fér több víz a három közül. A mérlegnél meg kell mérni, hogy melyik tárgy nehezebb és mennyivel. A többi asztalnál hosszúságokat, szélességet, magasságokat, vastagságokat kell mérni. Mindig meg kell jelölni, hogy mennyivel hosszabb, szélesebb, vastagabb stb, a tárgy. Akik jól végezték a mérést, helyet cserélhetnek.

A játék bonyolítása

Egyforma mérést egyszerre több gyerek végez, de itt már a pontos mérés mellett a gyorsaságon is hangsúly van. Az lesz a kutatók főnöke, aki leghamarabb, de pontosan elvégzi a méréseket.

II.4.6 A gyermek tér és időbeli tájékozódását fejlesztő didaktikai játékok

Az óvodai tanterv előírja a tárgyak térbeli elhelyezésének és az időbeli tájékozódás ismeretét.

A gyermek a teret úgy ismeri meg, hogy mozog benne és tapasztalatokat szerez. A mozgás közben szerzett tapintási érzetek, a hallási és látási érzetekkel együtt, a térben való tájákozódást korán kifejlesztik. Az érzetek tudatosításának fontos tényezője a nyelv, a hely és időhatározó szavak meghatározása és alkalmazása.

Ilyenek:

– irányt jelölő szavak: fel-le, előre-hátra, jobbra-balra;

-a távolságot jelentő szavak: távol, közel;

-tárgyak térbeli viszonyát jelölő szavak: rajta, fölötte, alatta, szembe stb.;

-az órát jelölő szavak: nyolc óra, kilenc óra, fél hat..stb.

A gyermek nem minden térbeli tájékozódást sajátít el egyforma gyorsan. Például: a fel-le, előre-hátra irányokat, valamint e szavak helyes megértését és alkalmazását, a gyermek már az óvodáskor előtti időben elsajátítja, a jobbra-balra irányokat és az elnevezések tudatos használatát azonban csak a nagyok korcsoportja sajátítja el. Így van ez az időbeli tájékozódásnál is, a kiscsoportos gyerekek még nem tudnak tájékozódni az időben, felcserélik a fogalmakat, majd csak nagycsoportos korukra érnek meg az időbeli fogalmak helyes használatára.

A fiatal óvodáskorban tehát a szavaknak a gyermek számára még szegényes tartalmuk van. E tartalom a gyermek tapasztalatának és az időről alkotott képzeteinek fejlődésével egyre gazdagszik.

A térben való tájékozódás és a térképzetek kifejlesztésénél nagy jelentőségük van a sétáknak, kirándulásoknak, mozgásos játékoknak, és a térgyakorlatoknak.

Az időben való tájékozódás és időképzetek kifejlesztésénél pedig nagy jelentőségük van a szemléltető eszközöknek és a beszélgetéseknek.

A tér és időképzetek pontosságát fokozza a gyermek építő és ábrázoló tevékenysége és ugyancsak ezt segítik a szókincsének gyarapítására szolgáló játékok és didaktikai játékok amelyet most bemutatok.

Hol van a süni? (I szint 3-4 éves korosztálynak)

Cél: a térbeli viszonyok megnevezése, a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a „süni” térbeli elhelyezése, megnevezése.

Játékos elemek: szembecsukás, a süni elhelyezése.

Játékszabályok: Amikor az óvónő tapsol, a gyerekek be kell csukják a szemüket, majd csak mikor újból tapsolást hallanak, akkor szabad csak kinyitni a szemüket. Az a gyerek helyezheti el a békát, aki előzőleg helyesen válaszolt.

Oktatási eszközök: játék béka.

A játék menete

A játék első részében az óvónő bemutatja a sünit a gyerekeknek, akivel játszani fognak, aztán elmondja a szabályokat. A tapsra a gyerekek becsukják a szemüket, eközben az óvónő elhelyezi a sünit a térben( „ fel az asztalra”, „le a szőnyegre”, „a szék alá” stb). A gyerekek meg kell nevezzék, hogy hol található a süni.

A játék bonyolítása:

Az a gyerek helyezi el a sünit, miközben a többiek szeme csukva van, aki előzőleg megnevezte pontosan a béka helyét.

Hová repült a kismadár? (II szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a tárgyak térbeli elrendezésének megfigyelése és felidézése; a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a madár térbeli elhelyezésének meghatározása.

Játékos elem: a fej lehajtása az asztalra, a madár mozgatása, meglepetés, taps.

Játékszabályok: az óvónő jelére minden gyerek lehajtja a fejét az asztalra, és csak akkor szabad felemelniük, ha az óvónő jelez. A gyerekek meg kell nevezzék, hogy honnan hová repült a madár, tapsolni csak a jó válaszadás után lehet.

Oktatási eszközök: makett, 1,2 madár.

A játék menete

A gyerekeket nyitott, négyszögbe rakott asztalok mögé ültetem. Az óvónő bemutatja a makettet, a madarat és a játékszabályokat. A gyerekek az óvónő jeladására lehajtják a fejüket, addig az óvónő átteszi a madarat egy másik helyre (például a fáról le a háztetőre). A gyerekek az óvónő jeladasára felemelik a fejüket és aki a leghamarabb észreveszi a változást az válaszol: hogy honnan hová repült a madár.

A játék bonyolítása

2 madarat használunk, a feladat ugyanaz marad.

.Találd meg a ravasz rókát ! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a térbeli tájékozódás fejlesztése; az irányjelző szavak értelmének elsajátítása.

Didaktikai feladat: a bekötött szemű gyermek találja meg a „rókát” az utasításokat követve.

Játékos elem: szembekötés, a bot használata.

Játékszabályok: a bekötött szemű gyermeknek mindig arra kell mennie, amerre a társai irányítják, míg a dobozba bújt rókára rá nem talál.

Oktatási eszközök: játék róka, doboz, bot

A játék menete

A gyerekek félkörben a földön ülnek, velük szemben az óvónő bemutatja a rókát, aki ellopta a tyúkokat, majd bemutatja a játék szabályait. Az óvónő által megjelölt gyereknek bekötik a szemét. Aztán az óvónő elhelyezi a dobozt a terem egyik részébe. Közben a gyerekek együtt mondják a mondókát: "Ellopta a tyúkot a róka, merre menjél komám gazda ?"

Az utolsó szónál a bekötött szemű gyerek kezébe adják a botot, aki elindul az utasításoknak megfelelően. Ha sikerül megtalálnia a dobozt és benne a rókát, akkor vége a játéknak.

A játék bonyolítása

Két gyereknek van bekötve a szeme, aki hamarabb megtalálja a rókát, aza győztes.

Játszunk a mese szereplőkkel ! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a térben és az időben való tájékozódás gyakorlása, a tárgyak helyének megnevezése és megjelölése; a tárgyak méreteinek meghatározása; a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a gyerekek helyezzék el a sziluetteket térben a mese tartalmának megfelelően

Játékos elem: sziluettek felhelyezése a mágneses táblára, mozgás

Játékszabályok: csak a mese tartalmának megfelelően szabad a sziluetteket felhelyezni a mágneses táblára Oktatási eszközök: mágneses tábla, a mese tartalmának megfelelő sziluettek.

A játék menete

Az óvónő bemutatja a gyerekeknek a játékban használt sziluetteket és elmondja a játékszabályokat. Ezután a következő mesét mondja az óvónő: "Furcsa utca közepében volt két ház, az egyik ház alacsonyabb volt, a másik magasabb. A két ház között volt egy magas fa: a fa jobb oldalán volt a magasabb ház, a bal oldalán az alacsonyabb ház (a gyerekek felhelyezik a táblára a fát, és a fa két oldalára a házakat).

A magasabb házban lakott egy magas lány, az alacsonyabb házban egy alacsony lány (a gyerekek a megfelelő ház mellé rakják a megfelelő magasságú lányokat). Mindkét lánynak volt két kutyája. A magaslánynak volt egy nagy fekete kutyája és egy kicsi fehér kutyája. A fekete kutya pórázát a jobb kezébe fogta, a fehér kutya pórázát a bal kezébe fogta. Ugyanígy az alacsony lánynak is volt egy nagy pöttyös kutyája és egy kicsi pöttyös kutyája. A nagy kutya pórázát a bal kezébe fogta, a kicsi kutya pórázát a jobb kezébe fogta (a gyerekek felhelyezik a kutyusokat a mesének megfelelően).

Dél volt, a két lány elindult a kutyáival sétálni (felhelyezik a napot középre). A parkban, a magas lány nagy kutyája előre szaladt és alábújt egy bokornak. A kicsi kutya hátra fordult, hogy nem látta a testvérét. A parkban egy macsaka is sétált, a nagy pöttyös kutya először távolról nézte a macskát, majd közelebb ment (a gyerekek először távolra, majd közel teszik a kutyát és a macskát). A macska megijjedt és felszaladt a fára!

A gyerekek felteszik a macskát a fára.

Beesteledett (a napot elhelyezik a kép aljára). A nagy pöttyös kutya elszaladt hazafelé. Melyik házba kellett beszaladjon és így hányan maradtak? Utánna szaladt a nagy fekete kutya, melyik házba kellett beszaladjon, és így hányan maradtak? Azután hazaért a két lány is, a két kicsi kutyával (a gyerekek a ház mellé helyezik a lányokat és a kutyákat).

A játék bonyolítása:

Emeljenek ki egy jelenetet a meséből, majd mesélés közben helyezzék fel a sziluetteket a mágneses táblára.

Állítsuk be az órát! (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: az órával való megismerkedés, az események, tevékenységek kronológiai sorrendjének megnevezése, a számképek felismerése, a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: állítsák be a játékórát a megadott órának megfelelően, majd nevezzenek meg egy cselekvést, amelyet abban az órában végezhetnek.

Játékos elem: mozgás, manipulálás.

Játékszabályok: egy gyerek nevezzen meg egy órát és egy cselekményt, amelyet abban az órában akar csinálni. A másik gyerek állítsa be a játékórát. A játék második felében a szabály, hogy az adott időpontra meg kell határozni az eseményeket..

Oktatási eszköz: játékóra.

A játék menete

A gyerekek félkörben ülnek, az óvónő bemutatja az órát, hogy azon vannak számok (amelyet közösen megneveznek) és két mutató az egyik hosszabb, a másik rövidebb. Aztán elmagyarázza, hogy kell beállítani az órát. A gyerekek, a szabályoknak megfelelően beállítják az órát és megnevezik a cselekvést, amelyet abban az órában végezhet.

A játék bonyolítása: Az egyik gyerek beállítja az órát, a másik gyereknek meg kell neveznie, hogy az adott óraban mivel tevékenykedik. Például: az egyik gyerek beállítja az órat 8-ra, a másik gyerek válaszolja: „ este 8 órakor lefekszem, reggel 8 órakor indulok az óvodába”.

II.4.7 A geometriai ismereteket fejlesztő didaktikai játékok

A geometria fogalmait "kizárólag a külső világból vettük kölcsön és nem a fejben, a tiszta gondolkodásból keletkeztek. Kellett, hogy legyenek dolgok, amelyek alakjuk, s amelynek alakját összehasonlították, mielőtt az adott formához eljutottak." ( Engels Anti bührig Szikra)

A gyermekek a tárgyakat nem formájuk, hanem nevük szerint ismeri. Például: ismeri a labdát, szekrényt, s nem a gömböt, téglatestet.

Ha nem tudja a tárgy fogalmának a nevét, előfordul, hogy az ismert tárgyhoz hasonlítja: például: olyan, mint egy labda. Esetenként a tárgy megjelölését szögletes, gömbölyű szavakban fejezi ki. De ezek csak a tárgy formai tulajdonságaira utalnak, nem jelölnek fogalmat.

A geometriai tapasztalatszerzésnél fordított úton kell járni, mint a számfogalom megalapozásánál. Az óvodásgyermek az égészről szerzett képet őrzi émlékezetében és nem a részletekről ismeri fel azt. Tehát itt a szintézisről kell haladni az analízis felé. A gyerekkel elgúríttatunk egy golyót és egy kockát. A golyó gurúlása jelzi, elemzés nélkül a tulajdonságait, hogy gömbölyű, míg a kockának élei, csúcsai vannak, nem tud símán gurulni.

A sikeres tapasztalat érdekében az óvodás gyermek vizuális fejlődését, alaklátását, formaállandóság érzékelését, tapintásos, kinesztetikus észlelését, térbeli tájékozódó képességét kell figyelemmel kísérni.

Az óvónő tárgyi tudása, formaismerete segítheti a gyermekek forma képzetének alakulását. A matematikai tevékenységek során számos alkalom nyillik erre. Bármelyik téma feldolgozásában használatos geometriai alakzatok, mint eszközök segíthetik a fogalmak helyes alakmazását Esetenként a fogalom meghatározása csak a megnevezésre korlátozódik, de mind gyakrabb használata hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy a felismert tulajdonságokkal, sajátosságokkal a fogalmaknak tartalmat adjon.

A síkidomok megismerését a testek alakjainak vizsgálatával kezdjük. A henger, a kúp, félgömb, gúla, téglatest, kocka síklapjainak körülrajzolásával, kivágásával, kör, háromszög téglalap, négyzet modelljét kapjuk. Ezek közül kiemeljük az adott foglalkozás anyagát képező síkidomot és a többivel való összehasonlítása során felismerhetjük jellemző tulajdonságait, majd a csoportszobában található tárgyakon keressük a megfigyelt síkmértani formákat.

Az óvónőnek tehát az a feladata, hogy az óvodáskorú gyermeket képessé tegye a tárgyak forma szerint való kiválasztására, megkülönböztetésére és csoportosítására.

A jelenlegi Tanterv szerint:

a 3-5 éves gyerekeknek ismerniük kell a gömböt és a kockát, fel kell ismerjék a tárgyakon a négyzet,kör és 4 éves kor után a háromszög alakú síkidomokat, meg kell különböztetniük, megnevezniük és megszerkeszteniük ezeket.

az 5-6 éves gyerekeknek ismerniük kell a gömböt, kockát és a téglatestet., fel kell ismerjék, megkülönböztessék, megnevezzék, megszerkesszék a kör, négyzet, téglalap, háromszög alakú síkidomokat.

A következőkben olyan didaktikai játékokat mutatok be, amelyek segítik a gyerekeket a fornák elsajátításában, a logikus gondolkodás fejlesztésében.

Add tovább az ajándékot! ( I szint 3-4 éves korosztálynak)

Cél: a kör felismerése; a megfigyelőképesség és a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a gyerekek válasszák ki azokat a tárgyakat, amelyek gömb alakúak, vagy kör lapjuk van.

Játékos elem: meglepetés, manipulálás, a doboz kézről-kézre való adogatása.

Játékszabályok: addig kell a dobozt kézről-kézre adni, míg az el nem jut a címzethez. Aki a címzet, kinyitja a dobozt, s kiveszi belőle a tárgyakat, játékokat. Azokat, amelyek gömb alakúak, vagy van körlapjuk megtartja, a többi tárgyat vissza kell tenni a dobozba.

Oktatási eszközök: gömb alakú tárgyak, játékok, valamint olyan tárgyak, amelyeknek kör lapja van.

A játék menete: Miután az óvónő bemutatta a tündérektől kapott ajándékdobozt, bemutatja a játék szabályait. Aa ajándékdobozt, a gyerekek kézről-kézre adják, míg el nem jut a "címzethez", az óvónő álatal megjelölt gyerekhez. A "címzet" kinyitja a dobozt és megmutatja a többieknek, hogy mit kapott. De megtartania csak azokat a játékokat, tárgyakat szabad, amelyeknek kör lapjuk van, vagy gömb alakúak, a többi játékot vissza kell tenni a dobozba. A gyerekek a szabályokat betartva játszák a játékot.

A játék bonyolítása

A gyerekeknek szín szerint halmazokat kell alkossanak, a kör, gömb alakú játékkokból.

A játék befejezésekor játszhatnak a kapott ajándékokkal.

Ki gyűjt több kislabdát? (I szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a kör és a négyzet, háromszög felismerése és elkülönítése; az összehasonlító készség a figyelem és a logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: a gyerekek válasszák ki az olyan tárgyakat ábrázoló képeket, amelyeknek kör, négyzet, háromszög alakjuk van.

Játékos elem: versengés, a kártyák manipulálása.

Játékszabályok: csak az olyan alakú kártyákat szabad kiválasztani, amelyeken olyan tárgyak szerepelnek, melyeknek kör, négyzet, háromszög lapjuk van (körhöz és négyzethez illetve háromszögre hasonlítanak). Aki helyesen választotta ki a képet aza nyer egy labdát a csapatának, de aki helytelenül választott képet, tárgyat az veszít egy labdát.

Oktatási eszközök: zsebestábla, kártyák, labdák.

A játék menete

A gyerekek két csoportban ülnek. Mindenki számára jól láthatóan elő van készítve a zsebestábla. Az óvónő elmondja a játékszabályokat, majd felhelyezi a zsebestáblára a képeket. A képek között téglalap alakú tárgy is szerepel. A két csapatban szereplő gyerekek egymás váltva következnek, és mindig olyan képet kell válasszanak, amelyen a tárgy formája megegyezik az óvónő kijelentésével. A helyes válaszokért labdát kapnak.

A játék bonyolítása

Fel kell álljanak azok a gyerekek, akiknek a kártyáján szereplő tárgy formája megegyezik az óvó néni kijelentésével. A játék végén az óvónő a gyerekek segítségével párosítják a két csapat labdáit, hogy megtudják melyik csapatnak van több labdája

Mit raktál ki? (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a geometriai képzetek megszilárdítása, a vizuális memória, formaészlelés, megfigyelőképesség és logikus gondolkodás fejlesztése.

Didaktikai feladat: rakjanak ki pálcikákból geometriai alakzatokat.

Játékos elem: manipulálás, versengés.

Játékszabályok: minden pálcikát fel kell használni. A játék első részében a gyerek meg kell figyelje, át

kell másolja a pálcikákból kirakott mértani alakzatok sorát.

Aki kész van, az "Állj" jelszóval, leállítja a többiek munkáját.

Később a megfigyelés után, a letakart mintát emlékezetből kell kirakni.

Oktatási eszközök: pálcikák

A játék menete

A gyerekek iskolarendszer szerint vannak ültetve. Az óvónő kiosztja minden gyerek számára a pálcikákat, majd elmagyarázza a szabályokat. Mikor valamelyik gyerek leállítja a játékot, mindenki összeszámolja, hogy hány mértani alakzatot tudott kirakni a megadott minta alapján

A játék bonyolítása

A gyerekek emlékezetből kell kirakják a mértani alakzatokból álló sort. A játék végén ki kell rakjanak egy összetett formát, amelynek alapja a mértani alakzatok. A gyereke értékelik saját illetve társaik munkáját.

II.4.8 A kreativitást fejlesztő didaktikai játékok

Az óvodai matematikai tartalmú foglalkozásoknak a legfőbb célkitűzése a gyermekek logikus gondolkodásának kialakítása és fejlesztése. Képessé kell tenni a gyerekeket arra, hogy a gondolati műveleteket (analízist, szintézist, összehasonlítást, általánosítást) helyesen tudják elvégezni. Erre a matematikai logikai játékok a legalkalmasabbak. Lehetőséget nyújtanak a csoportokkal végzett műveletek megértésére, előkészítik a természetes szám fogalmát és a természetes számokkal végzett műveleteket.

Olyan játékot kell az óvónőnek szerveznie, amelyekben a csoportoknak, vagy a csoportelemek osztályozását, csoportosítását, összehasonlítását és rendezését kéri a gyerekektől. Az óvónőnek figyelembe kell venni az ismeretek elsajátításakor az életkori sajátosságokat. Természetesen először valóságos tárgyakkal dolgoznak a gyerekek, a későbbiek során tárgyak képeivel, majd szimbólumokkal.

A matematikai logikai játékokban didaktikai segédeszközként lehet használni a Dienes-féle készletet. A készletben levő minden tárgynak jól meghatározott tulajdonságai vannak, ezek alapján a gyerekek megkülönböztetik őket.

Ez a készlet 48 elemből áll, amelyeket mértani alakzatnak (idomnak) nevezzünk. A mértani idomoknak négy tulajdonság szerint történik az osztályozása:

forma szerint: kör, négyzet, háromszög, téglalap;

nagyság szerint: kicsi, nagy,

szín szerint lehet: piros, sárga, kék;

vastagság szerint: vastag, vékony.

A gyerekeknek tudiuk kell, hogy a mértani idomoknak csak egyik lapját figyeljék, azt, amelyet felmutatáskor feléjük fordítunk.

A továbbiakban négy logikai játékot közlök, amelyet a Dienes-féle logikai készlettel lehet játszani. A játékos elem ezeknél a játékoknál is az elemekkel való manipulálás.

Keresd meg a ház kulcsát! (I szint 3-4 éves korosztálynak)

Cél: a halmazalkotás gyakorlása egy megadott tulajdonság alapján; a körök nagyság szerinti megkülönböztetése; logikus gondolkodásra való nevelés.

Didaktikai feladat: a gyerekek válasszák szét a köröket a többi mértani idomtól, csoportosítsák szín szerint, majd helyezzék a megfelelő doboz "ház" elé, amelynek az ajtaja kör alakú, csak különböző nagyságú és színű.

Játékos elem: manipulálás, meglepetés.

Játékszabályok: a gyerekek válasszák szét a kör alakú kulcsokat a többitől, csoportosítsák őket szín szerint,

majd helyezzék az ugyanolyan nagyságú és színű ajtó elé; a ház csak akkor nyillik ki, ha megfelelő kulcs van az ajtó előtt.

Oktatási eszközök: dobozokból készült házikók, amelyeknek az ajtaja kör alakú, de különböző színű és nagyságú, a Dienes-féle készlet.

A játék menete

A játékot a készlet 18 elemével játszuk (kivesszük a téglalapot és vagy csak a vékony, vagy csak a vastag elemeket használjuk). Az óvónő asztalán szét van szórva a 18 elem. A gyerekek az asztallal szemben ülnek félkörben.

Az óvónő bemutatja a házakat, amelyeknek ajtaja kör alakú, és csak akkor nyílnak ki, ha a megfelelő kulcsot elé tesszük. A gyerekek megnevezik az ajtók színét, nagyságát és alakját. Ezután az óvónő utasítására a gyerekek különválasszák a köröket a többi mértani idomtól, s csoportosítják őket színük szerint. "Megvannak a kulcsok, mostmár figyeljétek meg az ajtót, hogy milyen színű, milyen nagyságú és tegyétek elé a megfelelő kulcsot (mértani idomot)!".

Ha jól helyezték el a köröket a megfelelő ajtó elé, kinyitom a dobozt és kiosztom a dobozban levő ajándékokat.

Mit tettél a hajóba ? (II szint 4-5 éves korosztálynak)

Cél: a mértani idomok felismerése, tulajdonságainak megnevezése, a megfigyelőképesség fejlesztése.

Didaktikai feladat: a mértani idomok mind a négy tulajdonságának megnevezése

Játékos elem: manipulálás, a rakodómunkás és a raktáros szerepének eljátszása.

Játékszabályok: a rakodómunkás meg kell nevezze, az általa választott "csomag" (mértani idom) mind a négy tulajdonságát, mert csak akkor viheti ki a raktárból, teheti be a hajóba a csomagot és lehet az új raktáros; a raktárosnak figyelnie kell, hogy helyesen jellemezte-e a rakodómunkás a csomagot, aztán be kell karikázza, a táblára rajzolt mértani idomok közül azt, amelyek a bemutatott csomagot ábrázolja

Oktatási eszközök: Dienes-féle készlet, tábla, amelyre már felvannak rajzolva a mértani idomok.

A játék menete

Az óvónő bemutatja a raktárt és elmondja a játék szabályait, aztán megjelelöl egy gyereket, aki a raktáros lesz.

A próbajátékban a rakodómunkás először az óvónő lesz. Aztán a gyerekek a szabályoknak megfelelően eljátszák a játékot. A hajó elmegy.

A játék bonyolítása

A gyerekek becsukják a szemüket. Mikor az óvónő tapsol kinyitják, és megpillantják megint a hajót. „ Na lássuk mit hozott a kishajó ?” A játék folytatődik, a szabály ugyanaz marad, azzal a külömbséggel, hogy

most a gyerekek a hajóból kifele kell vegyék és megnevezzék a „csomagokat”( mértani idomokat).

Megy a vonat (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: két mértani idom összehasonlítása és különbségek érzékeltetése; logikus gondolkodásra való nevelés.

Didaktikai feladat: a gyerekek helyezzék el egy vonal mentén úgy a mértani idomokat, hogy csak egy közös tulajdonság legyen az előtte levővel (vagy egy sem)

Játékos elem: manipulálás

Játékszabályok: mindig úgy kell a "vagonokat" egymás után tenni, hogy ne legyen vagy csak egy közös tulajdonság köztük, tehát mindig az előző vagonhoz kell igazodni. Amelyik csapat felhasznált minden mértani idomot, a vonat hangját utánozva jelzi, hogy kész.

Oktatási eszközök: Dienes-féle készlet

A játék menete

A gyerekek két csopotba ülnek egy-egy hosszú asztal körül. Az óvónő bemutatja a játékot és a játékszabályokat. Ezután a készlet egyik elemét mozdonynak nevezi ki, amihez igazodnia kell az első vagonnak. A gyerekek elhelyezik a mozdonyt és a mozdonyvezető (az óvónő) jelére elkezdik összeállítani a szerelvényt. A vonat csak akkor indulhat, ha a szerelvény helyesen van összerakva, ezt ellenőriznie kell a mozdonyvezetőnek.

Az a csoport győz, amelyik mindet, vagy a legtöbb szerelvényt tudott helyesen összeállítani.

Varázszacskó (II szint 5-6 éves korosztálynak)

Cél: a mértani idomok felismerése és ezek tulajdonságainak megnevezése tapintás által (nagyság, alak, vastagság); logikus gondolkodásra való nevelés.

Didaktikai feladat: nevezzék meg tapintás által a megfogott mértani idom nagyságát, alakját, vastagságát.

Játékos elem: a táskából a mértani idomok kihúzása, szembekötés, meglepetés

Játékszabályok: a bekötött szemű gyermek nyúljon bele a táskába, húzzon ki egy mértani idomot és miután megtapogatta nevezze meg: a nagyságát, alakját, vastagságát. Mikor levették a sálat a szeméről nevezze meg mégegyszer a mértani idom tulajdonságait, akkor már a színét is.

Oktatási eszközök: táska, Dienes-féle készlet

A játék menete:

Az óvónő bemutatja a varázszacskót és elmondja a játék szabályait. Aztán kijelöl egy gyereket, akinek beköti a szemét. Miközben a bekötött szemű gyerek megnevezi a kihúzott mértani idom tulajdonságait a többiek figyelnek és "igen", vagy "nem" válasszal segítenek

Az óvodáskor játékainak nagy hatással van a gyerekek kreativitásának fejlődésére. A képzelete fejlődését ebben az időszakban lehet a legjobban elősegíteni.

II.5. A kutatási módszerek eredményeinek bemutatása

A megfigyelés módszerének eredménye

.

A célszerű megfigyelés alatt, mint már említettem, megfigyeltem és feljegyeztem a gyerekek viselkedését, a játékhoz és a társakhoz való viszonyát, a problémamegoldó képességük, valamint a logikus gondolkodás fejlődését. Aztán periódikusan felmértem a gyerekek tudásszintjét, mely a játék tevékenység eredményeként vált belsővé. Ezt a mérést, az óvodámban járó, 3-6 éves gyerekeknél végeztem a 2015-2016-os tanév első félévében.

A gyerekek, a játékhoz és a társukhoz való viszonyúlását egy didaktikai játékon keresztül szeretném bemutatni. A Mit rejtett el, Muki majom? című didaktikai játékkal kezdtem a kutatást 2016 októberében.

Bemutatom a játék levezetését, a játékban alkalmazott segédeszközöket, módszereket, a játékban résztvevő gyerekek: számát, nemét, életkorát. Végül bemutatom, hogy milyen eredményre, következtetésre jutottam.

Az alábbi didaktikai játék a halmazalkotás megismerésére írányúlt.

A játék címe: Mit rejtett el, Muki majom?.

Ezzel a játékkal az volt a célom, hogy fejlesszem a gyerekek megfigyelését, logikus gondolkodását, a tárgyak alak szerinti szétválogatása által.

A didaktikai feladat: a játékok felismerése, szétválogatása, osztályozása alak szerint, valamint a halmazok megnevezése.

Ezt a játékot 3-6 évesekkel játszottuk. 14 gyerek (7 leány és 7 kisfiú) vett részt a játékban.

A segédeszközök a következők voltak: Muki majom, cicák, macik, babák, autók, kockák.

A játékban alkalmazott módszerek: szemléltetés, beszélgetés, bemutatás, utasítás, algoritmus, gyakorlás.

Mielőtt a gyerekek a terembe bejöttek volna, megteremtettem a kedvező legkört a játékhoz. A székeket félkörbe helyeztem, a segédeszközöket a székekkel szemben egy kisasztalra helyeztem, amit végül letakartam. Aztán behívtam a gyerekeket és leültettem őket a székekre.

A hangulatot Muki majom megjelenése teremtette meg, aki, mint minden majom, nagyon szeret játszani, bújócskázni, a játékokat elrejteni. A kismajom meglepetést is készített a gyerekeknek, amit csak akkor mutatott meg, miután a gyerekek megígérik, hogy játszani fognak vele.

A játék címének bemutatása után kihívtam egy gyereket, aki örömmel szaladt ki az asztalhoz, hogy megnézze, hogy mit rejtett el Muki majom az első terítő alá. A gyerek megnézte és megnevezte, hogy mi van a terítő alatt. Kérdésemre, hogy mi van a terítő alatt, a gyerek így válaszolt: „ A terítő alatt cicák vannak”. A gyerek, utasításomra minden cicát megfogott és megnevezett:” Ez is cica…”.

„ – Mindegyik cica ?

– „Igen”- válaszolta.

„- Akkor ezt, úgy nevezzük, ez a cicáknak a halmaza.”

„- Tehát, minek a halamazát látjuk?”

„- Ez a cicák halamza”- válaszolt a gyerek, és körberajzolta újjával a halmaz jelét.

A többi gyerek megtapsolta a jól válaszoló gyereket.

Aztán kihívtam egy másik gyereket, egy ellenkező nemüt, aki szintén megnézte és megnevezte, hogy milyen halmaz volt a második terítő alatt.

A harmadik terítő alatt már több alakú játék volt. Ahoz, hogy megtudják nevezni a halmazokat, előbb csoportosítani kellett őket. „- Itt milyen rendetlenség van a terítő alatt, gyertek, rakjunk rendet! Muki majom nem tud rendet rakni, ezért mi kell segítsünk neki. Tegyük egyhelyre az ugyanolyan játékokat, például tegyük egyhelyre a labdákat!”

Ezután a gyerekek halmazokat alkottak, majd megnevezték azokat. A kisleányok többsége a babákat, labdákat csoportosította, míg a fiúk az autókat, kockákat.

Mikor már „rend” volt, egy gyerek megnevezte a halmazokat, akit a többiek tapsal jutalmaztak.

A játék vezetése közben vigyáztam arra, hogy minden gyerek vegyen részt aktívan a játékban, a kevésbé aktívakat biztattam a részvételre.

Aztán bonyolítottam a játékot. A szabály az volt, hogy mikor tapsolok, csukják be a szemüket, csak mikor újra hallják a tapsot, csak akkor nyíthatják ki. Közben eltüntettem egy-egy játékhalmazt.

A gyerekek feladata az volt, hogy megnevezzék melyik játékhalmaz tünt el.

A játékos elemet – a szem becsukást (kinyitást)- megismételtettem, hogy lássam, mennyire figyelnek.

A játék befejezésekor, Muki majom, aki eddig végig figyelt, megköszönte a játékot, majd megjutalmazta őket.

A kutatás eredményeként megállapítottam, hogy szinte minden gyerekek felszabadult és figyelmes volt. Nevettek, mikor Muki majom megjelent és nagyon kíváncsiak voltak, szinte felálltak a székről, hogy lássák, mi van a terítő alatt.

A 14 gyerekből, két kisfiú volt, aki nem akarta betartani a szabályokat, nem csukta be tapsoláskor a szemét, vagy nem tapsolta meg a jó választ adót, nem örült más sikerének, de viszont a feladatot teljesíette.

Három kisleány és egy kisfiú bátortalan volt, nem akart aktívan részt venni a játékban, inkább figyelte a többiek munkáját vagy sok bátorítás után tevékenykedett ( de magától nem jelenkezett, hogy részt akar venni a játékban).

A feladatokat 10 gyerek oldotta neg tökéletesen. Ők helyesen csoportosították és nevezték meg alak szerint a halmazokat, majd felismerték és megnevezték az eltünt csoportokat, sőt még az eltünt halmaz helyét is megmutatták.

A játék befejezése után 7 gyerek kérte, hogy ismételjük meg, rejtsük el a játékokat.

Észrevettem, hogy a nap végén, a játékok helyre rakásánál, a gyerekek csoportosították a játékokat, mondván „így lesz rend”. Egyik polcra tették a babákat, a másikra az autókat. Vagyis a nap végén az elsajátított ismereteket alkalmazták.

A következő ábra az első felmérés adatait mutatja be.

Aztán periódikusan felmértem a gyerekek tudásszintjét, lejegyeztem a viselkedésüket, a társas kapcsotatukat, a problémamegoldó képességüket, valamint a logikus gondolkodás fejlődését. Februárban, az adatok már megváltoztak.

A februári felméréskor, bátortalan kisleányok és a kisfiú,, már aktívan részt vettek a tevékenységekben, örültek a sikerélményüknek. A két, szabályokat be nem tartó kisfiú, igyekezett betartani a szabályokat, örültek más sikereinek, megtapsolták őket.

A gyerekek személyisége megváltozott, értékelték egymást, szerettek csoportban dolgozni, a bátortalanokat ők is bátorították, nem nevették ki egymást ha valaki tévedett.

A kísérleti módszer eredménye

Egy másik kutatási módszer a kísérleti módszer volt.

A kísérleti módszer alkalmazásánál két óvodai csoportot, a kontroll és kísérleti csoport logikus gondolkodásának fejlődését és a társakhoz való viszonyát figyeltem meg és jegyeztem le. A kísérleti csoport a saját csoportom volt: a HEGYKÖZSZENTIMREI 4-ES SZÁMÚ ÓVODA gyerekei, míg a kontroll csoport a VAJDAHUNYADI 1-ES SZÁMÚ ÓVODA óvodásai voltak. A kísérleti csoportnál nagyon gyakran alkalmaztam didaktikai játékokat, vagy didaktikai játékokkal egészítettem ki a tevékenységeket, míg a kontroll csoportnál az óvónő csak ritkán alkalmazott didaktikai játékokat. Aztán megfigyeltük és lejegyeztük, hogy melyik csoport milyen tempóban sajátította el az ismereteket, mennyire maradandóak voltak ezek az ismeretek, mennyire fejlődött a logikus gondolkodásuk, valamint mennyire változott a gyerekek viselkedése,a társas kapcsolatuk, amit majd én összehasonlítottam. A mérés a 2015-2016-os tanév második félévében történt. A csoportok összetétele ugyanaz volt, 3-6 éves gyerekek, vegyes csoport.

A téma a mértani idomok megismerése, tulajdonságainak elsajátítása volt.

A kontroll csoportnál, az óvónő érdekes, kreatív eszközöket használt, úgy a hangulatkeltésnél mint a tevékenység ideje alatt, kiegészítette mindezt különböző alternatív módszerekkel. De didaktikai játékot nagyon keveset alkalmazott.

A kísérleti csoportnál, viszont nagyon sok didaktikai játékot alkalmaztam.

A csoportomnál, én is bemutattam és elmagyaráztam a mértani idomok tulajdonságait. Aztán odaadtam a gyerekek kezébe, hogy nézzék meg, tapintsák meg, forgassák meg a kezükben a mértani idomokat, érintsék és számolják meg a csúcsokat, vagy fedezzék fel, hogy a körnek nincs csúcsa, ezért el tudjuk gurítani.

A gyakorlás azokkal a didaktikai játékokk történt, amelyet már az előző fejezetekben bemutattam.

E kutatás eredményeként megtapasztaltam, hogy mind a két csoport elsajátította az ismereteket megismerték illetve elsajátították a mértani idomok tulajdonságait.

Aztán a gyerekeket periódikusan felmértük szóban illetve feladatlapok által. Megtapasztaltam, hogy a kontroll csoport egy ideig pontosan válaszolt, helyesen oldotta meg a problémamegoldó helyzeteket, helyesen töltötte ki a feladatlapokat, de sajnos ez az ismeret elsajátítás alacsonyabb szintet mutatot náluk, mint a kisérleti csoportnál, mert az eredmények azt igazolták, hogy ezek a gyerekek, kezdték jobban elfelejteni év végére, a mértani idomok tulajdonságait, hiszen ők nem tapasztalták, semmilyen játékos élmény nem fűzte őket a mértani idomokhoz.

A kísérleti csoport felmérési eredményei azt mutatták, hogy a játékosság, a játszva "tanulás" által, jobban berögzül az ismeret, a gyerek nem felejti el olyan könnyen, mivel tapasztalta, számára egy játék volt az ismeretszerzés.

A következő grafikon azt mutatja, hogy hány gyerek teljesített tökéletesen az elkövetkezendő négy hónapban. A kimutatás a feladatlapok eredményei alapján történt.

A két csoport viselkedése is meghatározó volt a tevékenység ideje alatt. A kontroll csoportnál nem alakult ki olyan csoportszellem, mint a kísérleti csoportnál, nem tevékenykedtek olyan örömmel, nem voltak olyan aktívak, mint akik játsza "tanultak". A probléma megoldó képességük, akárcsak a logikus gondolkodásuk is alacsonyabb szintet mutatott mint a kisérleti csoportnál.

II.6. A kutatási eredmények értelmezése

"….Az óvodai tevékenység ne legyen ismétlődés, helyben topogás, hanem kis lépesekben való határozott előrehaladás a gyermek és a társadalom érdekeiben egyaránt"

(Udvaihefyi Mihály)

Tapasztalataim és a kísérletek, módszerek, amelyeket használtam dolgozatom megírásánál, azt igazolták, hogy a leghatékonyabban a didaktikai játékok fejlesztik a gyerekek logikus gondolkodását és tudásszintjét.

A megfigyelés során azt tapasztaltam, hogy a gyerekek lelkesednek, örömmel végzik a feladatot, nem fáradnak el a játék során. A játék közben elsajátított ismereteket más tevékenységnél is alkalmazták. A matematika tehát egy jó légkörű játék, kellemes elfoglaltság lett a didaktikai játék által, ami alatt bátorsága van a gyereknek tévedni, kérdezni és valamit újra kezdeni. Ha sikerül valamit önállóan megoldania még a tévedések árán is, akkor a jutalom a felfedezés öröme lesz.

A felmérő feladatlapok pedig azt igazolták, hogy a gyerekek tudása, gondolkodásuk hajlékonysága magasabb szintet mutat, ha az óvodai foglalkozás bármely mozzanatában (hangulatkeltés, gyakorlás, alkalmazás, rögzítés) didaktikai játékot alkalmazunk.

A didaktikai játék közben a gyermek magatartása magasabb szintre emelkedik az általános fejlettségnél, értelmi és erkölcsi tekintetben egyaránt. A játék maga hozzájárul egy jó közösség kialakulásához. Ez magába foglalja a társaik képességeinek és fogyatékosságainak tiszteletben tartásást. Megtanul szívből örülni a győzelemnek, és elfogadni a vereséget.

A didaktikai játék során a gyermek gondolkodási műveleteket végez, összehasonlít, analizál, szintetizál, elvonatkoztat, általánosít, konkretizál, ezáltal fejlődik gondolkodása, megfigyelő, valamint figyelemöszpontosító képessége. Fejlődik a reagáló és problémamegoldó képességük, valamint finomulnak az érzékszervei.

A didaktikai játék felüdíti a gyermeket, pihenteti és egyben képessé teszi komolyabb tevékenységre, ismeretek rögzítésére.

KÖVETKEZTETÉS

. "A didaktikai játék kifejezést, az óvodai szakirodalom , főként óvodai foglalkozási módszer megnevezésére használják. Azt a kedvelt az igen hatékony, sajátosan óvodai –pedagógiai módszert értik ezen,amely a játék elemeinek felhasználásával segíti a fogalmak kialakítását, az új ismeretek alkalmazását, gyakorlását, összefüggését, felismerését”

(Méhes Vera: Az óvónő és az óvodai játék )

Az oktató vagy didaktikai játék, mint a nevéből is következik, tudatos oktatatói képesség és készségfejlesztő szándékkal szervezett játékos tanulás. Ismeretszerzés, olyan tevékenység által, amely legjobban megfelel az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságainak. Sikeresen oldja meg a tanulás, szórakozás és nevelés egybehangolását. Ha a tanulás összefonódik a játéktevékenységgel a feladat könnyűvé válik. A játék elvarázsol, szórakoztat, új ismereteket közvetít és segít felfedezni a világot. A gyermekeknek tehát az a benyomása, hogy kedve szerint cselekszik, jelen esetben egyszerűen csak játszik, végeredményben azt teszi, amit a felnőtt sugalmaz neki. Így válik a gyermek a nevelés tárgya helyett a nevelőfolyamat aktív alanyává.

A didaktikai játékok hozzájárulnak a gyermek értelmi, érzemi, erkölcsi fejlődéséhez, valamint a kudarcok, a problémák és szomorúság feldolgozásához is. Hatásukra a könnyes szemekbe pillanatok alatt vidám csillogás költözik, a hüppögő ajkak sarkába pedig önfeledt mosoly ül.

A művészien elkészített játékszerek, képek és más segédeszközök, melyeket a didaktikai játékokban használunk, a művészeti nevelés feladatát is teljesítik.

Összehasonlítva más tevékenységi formákkal, a didaktikai játék tartalmával, a játékszabályok alkalmazásával, a versenyelemek beiktatásával, érdekes változatokkal, aktivizálja a gyermekcsoportot, biztosítja az egyéni ténykedést, a feladatok önálló megoldására serkenti a gyermekeket.

A didaktikai játék tartalma hozzáférhető, pihentető, és vonzó kell legyen, változatos, szemléltető eszközök bevonásával.

Ahhoz, hogy a didaktikai játék valóban játék legyen, megfeleljen a célnak és a követelményeknek, szükséges, hogy a játékos elem mindvégig uralkodó legyen, biztosítanunk kell a feladatok megoldásának játékos jellegét, meg kell teremteni az igazi hangulatos, vidám légkört. Egyébként a didaktikai játék könnyen unalmas gyakorlattá, egyhangúvá, a gyermek és a nevelő közötti párbeszéddé válhat.

Az didaktikai játék során, alkalmazzunk érdekes változatokat. Az első változat mindig konkrét, könnyű, a második elvontabb, bonyolultabb kell legyen.

A játékszabályok érthetőek kell legyenek, serkentőek, nevelő hatásúak. (Például csak adott jelre végezhetik a feladatot, behunnyák és felnyitják a szemüket az óvónő jeladása, aki ügyes átveszi a játék vezetését.) A játékszabályok betartása önuralomra, becsületességre neveli a gyermekeket.

A játék sikere teljesen a nevelőtől függ, az óvónőnek aktívan jelen kell legyen a játékban, egymáshoz közel kell hozza a gyermekeket, és érdeklődést kell keltsen a játék minden mozzanata iránt.

Játék közben az óvónőnek figyelnie kell, hogy mit csinálnak a gyerekek, segítenie kell a nehézségek elhárításában és azon kell legyen, hogy befejezzék az elkezdett játékot.

Egy játéknak nem szabad túl rövidnek lennie, de nem tarthat túl soká sem.

A játékvezetőnek nem csak a szabályokra kell figyelnie, hanem a játékos reakciójára is.

A didaktikai játéknak mindig meg kell őriznie a gyermek számára vonzó jellegét. A kellemes játék titka gyakran apróságokban rejlik: vidám hangnem, világos. gyors magyarázat és akkor a játékosok örömmel alkalmazkodnak ahhoz, aki jó ötleteket ad nekik.

Egy kis odafigyelés, tervezési plusz, rugalmasság elég ahhoz, hogy a ránk bízott gyerekek nagyobb örömmel éljék át a mindennapokat, hiszen a szülők kincseiket bízzák ránk, bíznak bennünk.

Tehát minden oktatónak, nevelőnek ajánlom a didaktikai játékok alkalmazását, mert vissza kell adni a gyerkeknek "az elveszett paradicsomot – a játék csodálatos világát."(EtlenKey)

KÖNYVÉSZET-BIBLIOGRAFIE

1.) Ana A; Cioflica S. :Jocuri didactice matematice,( 2000 ), Deva, Editura Emia

2.) Beraru G., M. Neagu: Activități matematice în grădiniță.( 1995) Editura AS,S

3.) B. Lakatos M., Serfzőző M.: Pszihológia, ( 2003) Budapest, Trezor Kiadó

4.) Stark Gabriella: Óvodapedagógia és játékmódszertan,(2010), Csíkszereda, Státus Kiadó

5.) Stark Gabriella: Óvodai tevékenységek módszertana, (2011), Kolozsvár, Ábel Kiadó

6.) Golu P., Zlate M., Verza E.: Gyermeklélektan. (1996), București E.D.P.

7.) Hatházi J. : Játékos ötlettár (2007) Sângeorgiu de Mureș, Editura Hoppa

8.) Hámori É.: Napról-napra 5. "Gyere velem játszani …" (1998) Debrecen

Pedellus Könyvkiadó

9.) B lakatos Margit, Serfőző Mónika: Pszichológia, (2003) Budapest, Trezor Kiadó

10.) Rauscher Erzsébet, Kecskés Edit: Anyanyelvünk az óvodában, (2003), Nagyvárad, Prolog Kiadó

11.) Kovács J., Nagy Z.: Óvónők kézikönyve.( 2002), Nevelésügyi Minisztérium Maros Megyei

Tanfelügyelőség

12.) Huszai Erzsébet: Fejlesztő játék az óvodában, (2015)Underground Kiadó

13.) Perlai Rezsőné: Mit tanítsunk? Gondolatokat vagy gondolkodva tanulást?

( 2015),Debrecen, Flaccus Kiadó

14.) Mérei F., V Binét Á.: Gyermeklélektan (2006) , Budapest, Medicina Könyvkiadó

15.) Mot C. : Matematică pentru cei mici.( 2000), Deva, Editura Emia

16.) Mazillu G., Reis E.: Kispajtás. Számtanoda ( 2002), Deva, Editura Corvin

17.) Olosz E., Olosz F.: Matematika és módszertan.( 2001), Koloszvár, Erdélyi Tankönyvtanács

Sokszorosító Műhely

18.) http://www.ugyesgyerek.com/ezekre-figyeljunk-hogy-jol-menjen-a-matematika

19.) http://www.academia.edu

20.) http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Jatekpedagogia/24_elmletek_a_jtkrl.html

21.) Büchler Júlia: Ötlettár, Játékos gyakorlatok a mennyiségfogalom és a fogalmi gondolkodás fejlesztéséhez, (2011), Budapest, Flaccus Kiadó

22.) Corona Petrescu: Ghid de observare a copilului, (2016), Pitești, Editura Diana

23.) Szivák Judit: Minőség az óvodában, (2001)Budapest, Okker Kiadó

24.) http://ofi.hu/tudastar/ovodai-nevelesi/szeverenyi-andrasne